STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÓ
vett anyagi szolgáltatások értékének külön- bözeteként. (A bérek és a vállalati ered- mény összegezése útján végzett közvetlen számítási módot a szerző a bérek indoko—
latlan növelésének veszélye miatt célszerűt- lennek ítéli.) Az árutermelés és a saját tel- jesítmény lényegesen eltérő arányú növeke—
dése csak különleges esetben (például ke- vésbé anyagigényes gyártás. nyereségesebb választékok előállítása. a befejezetlen kész—
letek jelentős növekedése vagy nagyarányú anyagmegtakarítások esetén) tekinthető in- dokoltnak. A szerző tapasztalatai szerint az eltéréseket nagyobbrészt adatszolgáltatási — gyakran már az elsődleges feldolgozásoknál jelentkező — hibák, egyes esetekben pedig a tervszerűtlenségek ,,áthidalásának" szán- déka okozzák. Vertikális vállalatoknál pél- dául gyakori, hogy a termelő felhasználást halmozottan veszik számításba. s ezáltal megalapozatlanul növelik a saját teljesít- mény értékét.
A dinamikai vizsgálatoknál észlelt másik fő hibaforrás az előző évi adatok helytelen közlése. Vállalati összevonások vagy mód- szertani változások esetén ugyanis a bázi- sul szolgáló előző év adatait a tárgyidő- szak konstrukciójának megfelelően átszámít- va kell jelenteni. Sok problémát vet fel a saját teljesítmény összehasonlitható árakon való értékelése (ez 1970—ig 1968. évi árakon, 1971—től előző évi árakon való számbavételt jelent). Az átszámítás egyrészt az áruterme—
lést. másrészt a termelő felhasználást érintő árváltozások hatását kifejező árindexek se- gítségével történik. Gyakori hiba. hogy az árindexek megállapításánál figyelmen kívül hagyják a termékhez kapcsolódó ártámoga- tások változásának hatását.
A cikk ismerteti azokat a módszertani vál—
tozásokat, amelyek a pontosabb számbavé- tel érdekében 1971-től életbe lépnek. Pél- dául a félkészterme'kek állománykülönböze- tének. illetve az árengedmények és felárak.
valamint a kereskedelmi árrés számbavételét valamennyi adatszolgáltatőra kiterjesztik. El- határolják az ipari teljesítménytől a magas technológiai szerelést igénylő létesítmények gyártását és az ezekkel kapcsolatos termelő felhasználásokat.
Az egyéb anyagi szolgáltatások között ve- szik számba a tudományos-műszaki jellegű szolgáltatásokat (például kutatás és fejlesz—
tés, szerkesztés, tervezés), továbbá a gépi számítások, laboratóriumi vizsgálatok vég- zését.
A szerző befejezésül a beszámolójelentés sémájának bemutatása és egy kombinát kü- lönböző vertikalitású vállalatainak számsze- rű példája segítségével ismerteti a saját teljesitményérték számításánál 1971—től kö—
vetendő eljárást.
(lsma Tűű Lászlóné)
549
KARPUHIN. D.:
A MUNKATERMELÉKENYSEG ELÖREJELZESENEK MÓDSZERTANl KERDÉSEI
(Metodologicseszkie voproszü prognozirovania pro—
izvoditel'noszti truda.) —- Szocialisztícseszkr'i Trud.
1970. 8. sz. 7—16. p.
A szocialista társadalomban. ahol a nép—
gazdaság fejlődését állami terv határozza meg. a gazdasági előrejelzés kisegítő sze- repet játszik. Legfontosabb funkciója az, hogy feltárja a gazdasági fejlődés törvény- szerű tendenciáit, valamint a gazdasági fo- lyamatokra hatást gyakorló tényezőket. előre rámutasson a lehetséges alternatívákra és kidolgozza a gazdasági fejlődés variációit.
A munkatermelékenység növekedésének előrejelzése különleges helyet foglal el a prognóziskészítés általános rendszerében.
Egyrészt azért, mert ez a tudományos-tech—
nikai fejlődés előrejelzett irányainak haté- konyságát jellemző mutató, másrészt pedig azért, mert bázisul szolgálhat a szintetikus mutatók (például a társadalmi termék. a nemzeti jövedelem stb.) előrejelzéséhez.
A termelékenység előrejelzésének két fá—
zisa különböztethető meg:
1, meghatározni a termelékenység távlati emel- kedésének útjait;
2. kidolgozni a módszereket és ezek segítségével becsléseket végezni a termelékenység távlati ala-
kulásáról.
Amikor a termelékenység növelésének írá—
nvait és útjait akarják megjelölni, feltétle- nül ismerni kell a népgazdaság fejlődésé- nek minden eayes periódusára vonatkozóan a gazdasági és társadalmi körülményeket.
Ugyancsak nagy jelentőséggel bír a prog- nóziskészítésnél a termelékenyséa növeke—
désére ható tényezők feltárása. E tényezők megkülönböztethetők egyrészt mint obiektív és szubjektív tényezők, másrészt pedig a társadalommal való kölcsönhatásukat tekint- ve, mint lassan változó és mint gyorsan vál- tozó tényezők.
A tényezők közül a tudományos-technikai forradalom korszakában termelékenységnö—
velő hatását tekintve a termelés technikai színvonalának emelkedése a legdöntőbb. A számítások szerint az 1966—1970. években az iparban a technikai színvonal emelkedése több mint 50 százalékkal részesedik a ter-
melékenység növekedéséből.
A termelékenységi színvonal előrejelzésé—
hez ismerni kell a természeti erők felhasz- nálásának lehetőségeit, a lakosság és fő- képpen a munkaképes népesség számának alakulását.
A munkatermelékenység lehetséges szín- vonala és a növekedési ütem számszerű becslését illetően a szerző olyan értelemben foglal állást, hogy bár az utóbbi időben a matematikai módszerek nagyobb mértékű
550 STATISZTIKAI IRODALM! FIGYELÖ
alkalmazása figyelhető meg, (: prognoszti- zálás és tervezés automatizált rendszerekkel történő elvégzése még messze van. Sokszor még a gazdasági mutatók és tényezőik pon—
tos megállapítása sincs biztosítva._ Mindez azonban nem a matematikai módszerek hiá- nyosságaiból. hanem a kölcsönhatásban álló közgazdasági mutatók tudományosan meg—
alapozott rendszerének hiányából ered. Ezért a módszertani problémák különleges figyel- met érdemelnek. E problémák során külön kell választani a rövid, a közép- és a hosszú távú prognózisok, valamint a népgazdasági és az ágazati szintű prognózisok probléma-
köreit.
A rövid távú (egyéves) és középtávú (5—
7 éves) periódusokra vonatkozóan a szovjet gyakorlatban alapvető módszerként a ténye- zős műszaki-gazdasági számítások módsze—
rét alkalmazzák. A módszer lényege az.
hogy alágazati szinten *minden tényezőre vonatkozóan megállapítják a munkaráf'ordí- tások elérhető megtakarításait, s azután eze- ket a megtakarításokat ágazati és népgaz- dasági szintre összesítik.
Az iparban a következő tényezőcsopor- tokra számítják ki a munkaráfordítások meg—
takarításait: (: termelés technikai színvona—
lának emelése, a termelés és a munka jobb szervezése, a termékszerkezet és —volu- men változásai, a természeti feltételek és ásványvagyon kitermelési módszereinek vál—
toz'ás'ai.
Az egyes ipari ágazatokra és a többi népgazdasági ágra vonatkozóan a terme- lési adottságokat figyelembe véve az ága- zati intézetek végezték el a számításokat.
Az ágazati prognózisok alapján határozták meg azután a népgazdaság egészére a ter- melékenység lehetséges növekedési ütemét.
Ezt részint összegezéssel, részint pedig az indeXmódszer segítségével végezték el. (
Jelenleg a Munkaügyi Intézet foglalkozik a munkatermelékenység tényezős elemzésé—
nek komplex módszertani kérdéseivel, a ma- tematikai modellek felépítésével. '
Hosszabb), (15—20 éves) időszakra vonat?
kozóan más előrejelzési módszereket kell_
alkalmazni. Külföldön rendszerint szakértői becsléseket vagy extrapolációt használnak e célra. A szovjet közgazdászok a termelé—
kenység növekedésének prognózisait az ún.
gazdaságstatisztikai módszer segítségével készítik. E módszer a termelékenység és (!
műszaki-gazdasági mutatók összefüggései- nek extrapoláci'óján alapul, figyelembe véve az objektív feltételek változásait az elkövet-
kezendő években.
Mivel az elmúlt időszakok alapján nyert empirikus törvényszerűségeket nem lehet fenntartás nélkül a jövőre vetíteni, a prog—i nózisok készítésénél nem csupán extrapolá- cióról, hanem az extrapoláció segítségével végzett modellkészítésről van szó. Itt a szer- ző konkrét példát közöl: (: munkatermelé- kenység és a munka villamos energiával való ellátottsága közötti összefüggés példáját.
A prognóziskészitésnél, az állóalapokkal való felszereltség mutatója esetén figyelem—
be kell venni az állóalapok minőségében bekövetkező változásokat, valamint a ter- melékenység emelkedésének az állóalapok—
kal való felszereltség emelkedéséhez képest mutatkozó késedelmét kifejező együtthatót.
Minthogy a termelékenység a tényezők sokaságának együttes hatására változik. a feladat a soktényezős dinamikus modellek felépítése. A Munkaügyi Intézetben — az alkalmazott gazdaságstatisztikai módszerek.
elsősorban a korrelációs—regressziós elem—
zés módszerei alapján — regressziós dina- mikus modellek készülnek az egyes ipari ágazatokra vonatkozóan. A hosszú időszakra vonatkozó prognózisok készítéséhez más té- nyezőket vesznek figyelembe, mint a rövid és középtávú előrejelzéseknél. A kiválasz- tás során igyekeznek azokat a tényezőket
megtalálni, amelyekre nézve feltételezhető, hogy a legszorosabb kapcsolatban állnak a munkatermelékenység színvonalával.
(Ism.: Kovács Tamásné)
MEZÖGAZDASÁGI STATISZTIKA
MELASSIS, L. :
KOMPLEX AGRAR—IPARI STRUKTÚRA es [FEJLÖDVE'S A FRANCIA NEMZETGAZDASAGI ELSZÁMOLAS
— szsmm
(La structure et I'évoiution ducömplexe agri- Industriel d'aprés la comptabilite' nationale'fran—
caise.) — Economíes et Sociétés. 1969. 9. sz. 1667-—
1687. p.
*Szerző a gazdasági kapcsolatokat vizs—
gólja a francia élelmiszer-gazdaságban a gazdaságszerkezet iparosodottságának kü—
lönféle fokozatain. Munkája során az agrár- ipari komplexumok vizsgálatát háromféle —
bővülő körű — értelmezésben tűzi célul. ezek:
a szűkebb (termelési) mezőgazdasági komp—
lexum. a kereskedelmi tevékenységgel bő—
vített, végül a mezőgazdaságot (termelési eszközökkel. hitellel stb.) ellátó és termé- keit feldolgozó, valamint a nyers— és feldol- gozott termékek piacát szervező tevékenysé—
get is felölelő (az Egyesült Államokban ,,agribusiness" néven ismert) legtágabb ér-
telmezésű komplexum. — M
Kutatását a francia Országos Statisztikai készített és Gazdaságkutató Intézet által
