442 S'l'ATlSZTlKAl IRO DALMl FIGYELÓ
gok gazdaságára vonatkozóan is számítanak közvetlen és teljes ráfordítási együtthatókat.
Ezek száma az OSZSZSZK-ban 1972—ben kb.
20 OOO-et tett ki. A közvetlen és teljes ráfor—
dítások együtthatóinak összehasonlítása az 1966. és 1972-es ÁKM-ek alapján jelentős strukturális változásokat mutatott az Orosz Föderáció népgazdaságában a hatéves pe- riódus alatt. Például a társadalmi termelésen belül megnőtt a vegyipari termékek felhasz—
nálása, s egyúttal csökkent a témfelhaszná- lás (az OSZSZSZK villamosgépgyártásában a fémfelhasználás értékben kifejezve 1967 és 1972 között 20 százalékkal csökkent; az egész gépayártásban és fémfeldolgozó iparban az 1000 rubel termékre jutó fémráforditás 24 százalékkal csökkent, a műgyanta- és mű—
anyag-ráfordítás 3,6 százalékkal nőtt.) Az ipar és a mezőgazdaság termelési kao- csolatai is gyorsan feilődnek. Például a mű- trágya-felhasználás 2.6-szeresére, a kőolaj- termékeké 1,3-szeresére emelkedett.
A szállításban a szénfelhasználás csökkent.
s egyúttal a kőolajtermékek és a villamos energia felhasználása növekedett.
A közvetlen és teljes ráfordítások elemzé—
sével mutathatók ki azok a változások is, amelyek a köztársaság fűtőanyag- és ener- aiamérlegének szerkezetében mentek végbe.
1972-ben 1966-hoz képest (] fűtőanyagioar termelésén belül jelentősen (60—66 százalék—
kal) nőtt az olaj— és gáztermelés, valamint az olajszármazékok aránya, míg a széné csak 14 százalékkal emelkedett.
Az emlitett változások. valamint egyéb intézkedések csökkentették a fűtőanyag ará- nyát az ipar ráfordításaiban: 1972-ben 1966—
hoz viszonyitva az 1000 rubel bruttó terme—
lésre iutó közvetlen fűtőanyag-ráfordítás 73 százalékra csökkent.
A közvetlen és teljes ráfordítási együttha- tók elemzése során néhány olyan hiányos—
ságra is fény derült. amelyek az anyagi for- rások kihasználásában ielentkeznek. llyen például az. hogy a termelési folyamatban sok fémhulladék keletkezik, a korszerű anyagok térhódítása viszonylag lassú, a vegyipar len—
dületes fejlődése ellenére sem tudja teljes mértékben kielégíteni a népgazdaság ilyen irányú szükségleteit stb.
A nem termelő szféra felhasználását is az ÁKM adatainak segítségével lehet elemezni.
A személyes fogyasztás a nem termelő fo- gyasztásnak viszonylag nagy részét (86 szó- zalékát) tette ki, a kulturáiis—jóléti intézmé- nyekre 9 százalékot fordítottak. a fennmara- dó 5 százalék pedig az állami kiadások fe- dezetéül szolgált.
A személyes fogyasztás mutatója a lakos"
ság szükségleteinek kielégitettségi fokát jel- lemzi a különböző létszükségleti, valamint kulturális—jóléti termékekből. Ez a mutató a személyes fogyasztás összvolumenének 44 százalékos emelkedését mutatja 196646!
1972-re. de ezen belül a nem élelmiszeripa- ri termékek iránti igény még gyorsabban nö-
vekedett. "
Az ÁKM adatainak elemzésével képet le- hetett alkotni az Orosz Föderációnak a töb- bi szövetségi köztársasággal, valamint a kül- földi országokkal fennálló árucsere-forgal- máról is. A kivitel összvolumenéből a tefme—
lőeszközök aránya kb. 70, a fogyasztási cik—
keké 30 százalék volt. A behozatal összvolu—
menéből az l. alosztály kb. 60 százalékot. a ll. oedig 40 százalékot tett ki.
A termelési és elosztási ÁKM-ek bő infor- mációt szolgáltatnak a társadalmi termelés ágazati struktúrájának korszerűsítéséhez. az ágazatok közötti kapcsolatok ésszerű fejlesz- téséhez. a termelési költségek elemzéséhez és tervezéséhez, a termelés anyagigényessé—
gének csökkentéséhez és több más jelentős gazdasáai feladat megoldásához.
Az 1972—es ágazati kapcsolati mérleg ta- pasztalatai alapján felmerült annak szüksé—
gessége, hogy az OSZSZSZK nagyobb gazda- sáai körzetei közötti kapcsolatokat részlete- sebben tanulmányozzák, s ezért az 1972. év- re az Orosz Föderáció Központi Statisztikai Hivatala kisérleti mérlegeket állított össze ezekre a körzetekre vonatkozóan.
(Ism.: Lenotti Sándorné)
HÁZTARTÁSSTATISZTIKA
DENTON. F. T. -— SPENCER. 8. G.:
A HÁZTARTASOK USSZETETELENEK ÉS A NEPESSÉGNEK AZ AGGREGÁL'T FOGYASZTÁSRA GYAKOROLT HATÁSA!
(Household and population effects on aggregate consumption.) - The Review of Economics and Sta-
tistics. 1976. febr. 86—95. p.
Általános érvényű megállapitósként fogad- ható el. hogy egyes demográfiai változók és a fogyasztás, illetve a takarékosság között szignifikáns kapcsolatok mutathatók ki. Az
egyének és a családok jelentős mértékben különböznek egymástól abban a tekintetben, hogy mire és mennyit költenek. Bár ennek hatásai követlenül elsősorban kevésbé agg- regált szinten (így a háztartások szintjén) mutatkoznak meg. feltételezhető, hogy az, egyes különbségek aggregáltabb (nemzet- gazdasági) szinten is megnyilvánulnak. igy például feltételezhető, hogy a lakosság foi gyasztósa függ a lakosság korösszetételétől.
Éppen így feltételezhető, hogy nemcsak mik—
!
STATlSZTlKAl lRODALMl FIGYELÖ
443
ro- hanem makroszinten is megmutatkoznak a családok, illetve háztartások összetételében bekövetkező változások hatásai. A szerzők célja olyan aggregált fogyasztási függvény kidolgozása. amelynek segítségével egyes de—
mográfiai változóknak a fogyasztásra gyako- rolt hatása vizsgálható. A demográfiai vál—
tozók hatásán felül a fogyasztási függvény- nek kifejezésre kell juttatnia azokat az egyéb hatásokat is, amelyek a demográfiai válto—
zókkal együtt szimultán befolyásolják a la- kosság fogyasztását, mint például a jövede- lemnövekedés.
A fogyasztást befolyásoló népességi jel- lemzők között azon az alapon is különbség tehető, hogy egyes jellemvonások a háztar- tást alkotó egyedekre, mások viszont az egész háztartásra jellemzők. Az élelmezésben és a ruházkodásban megnyilvánuló különbségek mindenekelőtt az egyént mint fogyasztót jel- lemzik; a gépkocsi vagy hűtőszekrény első—
sorban a családot. A határvonalak olykor el—
mosódnak (például nagyobb család már na- nagyobb létszámára tekintettel is nagyobb hűtőszekrényre tart igényt). A kiadások szem—
pontjából viszont elsősorban olyan vonatko—
zásban tehető különbség. hogy egyes kiadá- sok az alapvető szükségletek fedezését, má- sok már igényesebb szükségletek kielégíté- sét szolgálják. itt már jelentős különbségek mutatkoznak a háztartások között a fogyasz- tási kiadások alakulásában. A kérdés vizsgá- lata annál nehezebb, mert a társadalmi ér- tékítélet is változik a tekintetben, hogy mi minősíthető alapvető szükségletnek.
A szerzők szerint ideális esetben a fogyasz- tási modellben nagyjából a következő ténye- zők hatásának a megállapítására kell töre—
kedni: (: fogyasztás/megtakarítás arány, a népesség korösszetétele, a háztartások átla- gos létszámának alakulása, a jövedelmek változása stb.
Nem csekély azoknak a problémáknak a száma sem, amelyek a fogyasztási függvény specifikációjával (az előbbi jellemvonásoknak a modell változóiban történő érvényesítésé- vel), valamint a függvény becslésével függe- nek össze. Különösen súlyos problémák lép- nek fel az idősoros függvények becslésével kapcsolatban, így például az autokorreláció, multikollinearitás stb. Mindez különböző for- mában specifikált függvényalakok felírása mellett szól, amikor is az empirikus ered—
mények alapján lehet dönteni a legmegfele—
lőbb függvényalak kiválasztásáról. Ez sokszor azt eredményezi, hogy a kutató viszonylag egyszerűbb függvényalak kiválasztására kény- szerül.
A szerzők vizsgálataik céljára olyan függ- vényt választottak, amelyben a függő változó a lakosság fogyasztói kiadásai, magyarázó változói (: lakosság előző évi fogyasztása és jövedelme. Az előző évi fogyasztás figyelem-
bevétele az elért fogyasztási szint hatásának, az előző évi jövedelem pedig az ún. ,.tartós jövedelem" hatásának a kifejezésre juttatá- sát célozza. Különlegessége a függvénynek.
hogy az előző évi fogyasztás és jövedelem esetében olyan súlyrendszert alkalmaz, amely megfelelően kifejezésre juttatja a háztartások korösszetételének a hatását a háztartásokban mint fogyasztási egységekben. A háztartások- ban élő felnőttek 1—es súlyszámmal, a gyer- mekek 1—nél kisebb különböző súlyszámokkal ellátva szerepelnek.
A fogyasztási modell becslését a szerzők két fokozatban hajtották végre úgy, hogy a magyarázó változóknak különböző ,,instru—
mentális" változókként kezelt exogén válto—
zókhoz való regresszióját vizsgálták meg, sa becslés második fokozatában magyarázó vál- tozókként ezeket a regresszió—értékeket al- kalmazták. Becslési alternatívaként a köz- vetlen becslést is elvégezték a legkisebb négyzetek klasszikus módszerével, sőt a két- féle számítási eredményt össze is hasonlí- tották. ezek viszonylag egymáshoz közelálló becslési eredményeket szolgáltattak.
A fogyasztási függvényt az 1928 és 1971 közötti időszak Kanadára vonatkozó adatai- nak bázisán becsülték (a világháborús évek kihagyásával). A fogyasztást ebben az eset- ben a fogyasztási javakra és szolgáltatásokra történő kiadások egyenértékeként értelmez- ték, 1961, évi dollárértékben számolva. A jövedelem fogalmán a személyes rendelke—
zésű reáliövedelmet értették, úgyszintén vál- tozatlan áron értékelve. A függvény becslési eredményeit a szerzők különböző változatok- ban (különböző összetételű háztartásokra ki- számítva) részletesen. táblázatos formában is bemutatják. A becsült paraméterek mind ér- telmezhetők és sem a becslési módszerek különbözősége esetében, sem különböző ösz- szetételű háztartások esetében nem nagyon különböztek egymástól. Ebből a szerzők azt a következtetést vonják le, hogy az aggregált lakossági fogyasztást nem vagy alig befo- lyásolják az átlagos háztartásnagyságban vagy a népesség kormegoszlásában bekö—
vetkezett változások.
(ism.: Nyáry Zsigmond)
L'HARDY. PH. —-— TURCH. A.:
A HÁZTARTÁSOK VAGYONI HELYZETE:
ÁLLANDO VONÁSOK ES VÁLTOZÁSOK
(Patrimoine des ménages: permanences et tranSv formations.) — Economie et Statistigue. 1976. már clus. 3—25. p.
A lakosság vagyoni helyzetének és taka—
rékossági magatartásának vizsgálatára két- féle megközelítés kínálkozik. Az egyik elem- zés a pénzintézetek statisztikájára támasz-
