MINDSZENTHI GÁBOR NAPLÓJA.
*
SZEMELVENYEK
A L T 0 Ií J A1 B Á R Ó A 1' 0 R 1' É T E R
„METAMORPHOSIS TRANSILVANIAE"
CZIMÜ MŰVÉBŐL.
KIADTA ÉS BEVEZETÉSSEL ELLÁTTA
Du· BALLÓ ISTVÁN.
. "W
BUDAPEST.
LAMPEL RÓBERT (WODIANER E. ÉS FIAI)
CS. ÉS KIR. UDVARI K Ö N Y V K B R B S K B D É S É N B K KIADÁSA.
Minden jog fentartva.
1900. Budapest. Nyoraatott VVodianer F. 6s Fiainal.
í ^ e r e z e t é s .
Magyar történelmünk egyik legrokonszenve- sebb alakja Zápolyai János, az utolsó nemzeti király. A mohácsi gyásznap után a nemzet nagy többsége örömmel választotta királynak s ő c tényben régi álmainak megvalósúlását látta. I),c uralkodása alatt alig élvezhetett nyugodalmat. O, t aki erdélyi vajda korában félelmes ellenfele volt a királyi udvarnak s elkeseredett ellensége a tö- röknek, most — mint magyar király — kénytelen volt még a töröknek is segítségéhez fordúlni, hogy magát Ferdinánd ellenkiralylyal szemben fentart- hassa. Uralkodása nem egyéb, mint folytonos csalódások lánczolata; legjobb hívei hagyjak el s térnek vissza megint s ó mégis tántoríthatatlanul ragaszkodott trónjához, hogy legalább eszményi- leg jfentartsa a magyar nemzeti szabadságot. Bár történetét az egykorú oklevelek még nem tárták fel teljesen, az egykorúak jellemzése és uralko- dásának tényei úgy jellemzik őt, mint tetőtől tal- pig becsületes magyar embert, mint jó hazafit, hiszen halála után — mint Verancsics feljegyzi — úgy siratták mindenfelé, mint a nagy Mátyás királyt.
János király életének végét összeesküvés zavarta meg. Erdélyi vajdái, Majláth István 6s
1*
4
Balassa Imre 1540-ben szőtték az összeesküvést megbuktatására; szervezték a fölkelést Erdélyben, sőt Majláth még a szultánhoz is küldött követsé- get. A király azonnal megtette intézkedéseit s Petrovics Pétert és enyingi Török Bálintot hadakkal Erdélybe indítá, hova ő maga is lement áprilisban.
Zápolyai János életének végső részét, kezdve a budai készülődésektől egészen haláláig, egyik kedves embere, Mindszenthi Gábor irta le. Már a tudós Benkő József ki akarta adni e művet a múlt században, de nem sikerűit. 1837-ben adták ki gróf Kemény József és Nagyajtai Kovács József
„Erdélyország történetei tára" c. gyűjteményük I.
kötetében. Azóta a régi magyar próza ez egyik legszebb péidája most jelenik meg először, még pedig egészen híven a Mindszenthi kéziratából ké- szült Bcnkő féle másolathoz.
Altorjai báró Apor Péter, Apor János és Vajna Katalin fia, 1676. junius 3-án született Al- torján (Háromszékm.). Apját korán elveszítvén, nagybátyjának, Apor Istvánnak gyámsága alá ke- rült. 1686—1693-ig a kolozsvári jezsuita collegium- ban tanult, hol különösen a szonoklattanban tün- tette ki magát s jutalmat is nyert. 1693—1696-ig a nagyszombati egyetemen tanult s minta bölcsészet mestere (philosophiae magister) végezte bölcsészeti és jogi tanulmányait. 1699. junius 28-án nőül vette Bécsben Kálnoky Sámuel bécsi alkancellár leányát, Borbárát, kivel azután boldog házasságban élt.
- Miután Apafi Mihály halála után az erdélyi fejedelemség megszűnt, szomorú idő következett a kis országra. Rabutinnak, Erdély katonai parancs- nokának hatalmaskodása nem ismert határt, a sok- féle adó pedig mindenéből kiforgatta a népet. E
5 szomorú időben vállalt közhivatalt Apor. Még
1699-ben küküllőmegyei főispán lett s nemsokára keserű megpróbáltatásokon ment keresztül. 1703-ban kitört a Rákóczi Ferenc szabadságharca. Erdély, az immár kétségbeesésig zaklatott és gyötört or- szág, hamar lángra lobbant. 1704. novemberében meghalt gróf Apor István kincstárnok Szebenben s a temetésére siető Apor Péter is ott rekedt, csak 1705. februárjában mehetett Brassóba, miután Ra- butin mindenéből kifosztotta. A szerencsétlen Apor sem tehetett mást, mint azok, kik nem akartak ku- ruckodni: vándorbotot vett kezébe s Havasalföldre' ment. Mikor félévi nyomorgás után hazatért Csik- Somlyóra, rövid ideig kuruckodott, de azután ennek is keservesen adta meg az árát. 1706 elején elfogták a német katonák s Brassób'an egészen 1707. végéig tartották fogva. Kiszabadulása után 1708-ban Sepsi, Kézdi, Orbai és Miklós várszékek főkirálybirája lett, de a küküllőmegyei főispán- ságot, bár mintegy 3 évig küzdött visszanyeréséért, nem kapta vissza.
A szathmári béke után Apornak is jutott a kitüntetésből. 1713. január 15-én Károly király-, különösen Hevenesi Gábor jezsuita közbenjárá- sára, bárói rangra emelte. Apor utólagosan is be- bizonyította, hogy méltó e kitüntetésre. 1717-bert nagy veszedelemtől mentette meg a Székelyföld keleti részét. Ügyes kémeitől megtudta, hogy a tatár be akar ütni; ezért a szorosokat jó őrséggel rakta meg, a magasabb hegyeken doboltatolt s híreszteitette, hogy jön a német katonaság. A ta- tárok megijedtek s Beszterczének indultak.
1730-ban 100 aranyat érő, díszes aranylánc- cal jutalmazta a király Apor hű szolgálatait. Las- sankint visszavonult a nyilvános szerepléstől is, mert egészen 1743-ig szorgalmasan eljárt az or- szággyűlésekre, s altorjai udvarházában csendes
6
munkálkodással töltötte agg napjait. 1743. január 7-én elvesztette feleségét, kitől nem kevesebb, mint 12 gyermeke született. 1744-ben kormányszéki ta- nácsosnak választották meg,, de e tisztséget öreg- sége miatt nem fogadta el. Öreg napjait elkeserí- tette a számvevőszék eljárása, mely holmi vissza- fizetésekre kötelezte. Apor a királyhoz felebbezett, de bár a kormányszék (gubernium) is pártolta ügyét, csak 5 évi határidőt nyert. Ezt nem érte meg, mert 1752. szeptember 22-én meghalt Altorján.
Báró Apor Péter munkáit Kazinczy Gábor adta ki 1863-ban a Magyar Tudományos Akadé- miának Monumenta Hungáriáé Histórica (Magyar Történelmi Emlékek) c. kiadványában. E munkái:
1. Lusus mundi, mely az Apor-család történetével foglalkozik; 2. Synopsis, mely Apor életrajzára, Erdély történetére és a kath. egyházra vonatkozo feljegyzéseket tartalmaz ;»3) Metamorphosis Transyl- vaniae. ·)
Minket ez utóbbi műve érdekel, nemcsak azért, mert magyar, mig a más kettő latin, hanem leginkább azért, mert benne találjuk Erdélynek a német világ (náj módi) előtti képét.
Amikor Apafi Mihály erdélyi fejedelem 1690.
április 15-én meghalt, a német már befészkelte volt magát Erdélybe. A fejedelmi méltóság meg- szűnt, a kormányt látszólag a gubernium (kor- mányszék), tényleg a bécsi udvar tartotta kezében, melynek hatalmas eszköze volt az erdélyi katonai parancsnok. A Rákóczi-kor után, amidón _ felcsil- lant rövid időre a nemzeti dicsőség, általános el- németesedés állott be, mintha a nemzet életereje teljesen elernyedt volna. E szomorú állapot ter- mészetes visszahatást szült azokban, kik nemzetük
') Részletesebben 1. Balló István, Altorjai báró Apor Péter élete és működése.
7 fenmaradását féltették. Mig báró Palocsay György és mások gúnyszavakkal illették az ú j módi rab- jait s epés kifakadásokban adtak kifejezést ke- sergő bánatuknak, addig Apor a múlt képeit tárta fel. Nem egyes tényekben mutatta ki az ellentétet, hanem elénk állította a régi társadalmi életet a maga egyszerűségével és gazdagságával, hogy annál jobban kitűnjék az idegen szokások és erkölcsök szolgai majmolásából származott kóros állapot.
Apor nemzetét akarta felrázni a tespedésből s ezzel elévülhetetlen érdemeket szerzett. Munkája megérdemli, hogy legalább szemelvényekben ott legyen minden magyar ember asztalán.
A Metamorphosls 13 cikkelyből áll, melyek- ből kiválogattuk a legérdekesebbeket. Ezekből mind Apor írói egyéniségéről, mind a Metamorphosis érde-.
késségéről kellő képet alkothatunk.
D l t i n c l s z e n í l i i S d b o r N a p l ó j a . 1540-ben megértette volt még Budán való létiben mü kegyelmes urunk János király ö fel- sége, hogy Erdélyországban való vajdáji Mayláth István és Balassa Imre uraim ő kegyelmek inga- doznának hűségekben, és hogy Ferdinandus német király ő felsége, emberei által és főképpen szász uraimék által őket mü kegyelmes urunktól elcsá- bítani igyekeznék. Hívatá is tüstént Verbőcz ura- i mot ő kegyelmét mü urunk ő felsége; mondaná:
mi bizonyos hír lönne felőle. Cancellarius (Ver- bőczi) uram ő kegyelme tüstént megjőve urunk- hoz, tanácskozónak is együtt délestig; azután egybe híván a' többi urakat, megjőve az bizonyos hír Erdélyből, hogy vajda uramék csúfosan elpár- toltak volna urunktól, megadván hűtőket Ferdi- nandus német királynak; volt is nagy zúgás az udvarban, mert bizony nagy dolog meghütt ki-
rályát, urát elhagyni. · Más nap, vasárnap urunk ő felsége Izabella
asszonynyal szent misét hallgatván az nagy tem- plomban, áhétatosan imádkoztak vala; de asszo- nyunk, királynénk Jaksith Hona asszonyommal ő kegyelmével elébb mene ki az templomból, nagyon lévén már akkor viselős, és tovább az térdeplést, imádkozást ki nem állván. Kisérte vala ki asszo- nyunkat, királynénkat cancellarius Verbőcz uram
Mindszenthi Gábor Naplója 9 és Eszek uram, kik midőn kimennének az tem-
plomból, és az sok nép látná királyné asszonyun- kat jőni, nagy örömhang lőn és kiáltás, mondván : jjAdja isten,.hogy legyen magyar hazánknak ma-
gyar királyfia; ne szoruljunk más nemzetre és ne haljon ki magyar vér!" így méne haza az Mátyás király' palotájába vissza királyné asszonyunk ő felsége; jobban is lőn nem sokára. János király urunk ő felsége ámbár nyavalyás lenne már, de kihallgatta végig az templomban az szent misét;
történt vala akkor illy dolog pedig, hogy midőn az pap, budai prépost uram elvégezné szent áldo- zatját, és király urunk ő felsége már ki akarna indulni maga is az templomból, a' gyortyák csak egyszerre magoktól kialuvának a'nélkül, hogy va- • lami szél fútt volna, vagy pedig valaki hozza járult volna; ezt magam is lattam — nagy csuda dol- got, de mii kegyelmes urunk ő felsége nem lát- hatta, miért hogy már az ajtó felé fordult vala;
nem is mondottuk neki soha ez dolgot, mert már erősen elbúsult vala az erdélyi hírek miatt, és nya- valyás is valá már, mert akkor is szinte szédülve mene ki; mü is nem kevéssé megháborodánk ez nagy csuda dolgon; haliám is vala hátam megett mondani: bizony vége nekünk. De a' sok nép szemeit az királyra függesztvén, nem látja vala az oltáron történt csudát, mert szeretik vala nagyok, kicsinyek mind az királyt, urunk ő felségét, és saj - hálják vala nyavalyás voltát.
Ezeknek utána haza menyünk vala az ki- rálylyal ő felségével, és egybegyülének az urak az királyi p a l o t á b a n l ő n is akkor hosszas tanács- kozás az dolgok felöl, legelébb beszélgetvén az Váradon tett kötésről; ez sok beszédnek is ada akkor okot, miért hogy bizony ez dolog az or- szágnak eleibe még ekkedig nem bocsátatott; Fer- dinandus német királynédig ezen kötést megza-
10 Mindszenthi Gábor
varta azzal, hogy vajda uramékat, kik Erdélyben valának sok szép eros várak' és jószágok' birto- kában, elcsábította urunk ő felsége' hütétől. Valá- nak is sokan, kik királynak ő felségének szemire hányták, hogy olly semmi, sohuni oláh embernek, mint Mayláth uramnak ő kegyelmének annyi hű- tőt, jószágot, méltóságot adott; bizony más ember inkább megérdemlette volna ez tisztet. Látván pe- nig az urak, mi veszedelemben lennének a' dol- gok, mivel ez hazának szép erős várai és végbás- tyái : Almás, Léta, Diód, Fogaras, Déva és mások
• az hiteszegett emberek' markában valának, és miért hogy szász uramék ó kegyelmek inkább húzódnának_Ferdinandushoz eleitol fogva, az ki- rály urunk ö felsége', mü kegyelmes urunk' egye- zéséből elhatározák: hogy Török Bálint uram és Petrovics Péter uram tüstént jó válogatott hadak- kal, népekkel induljanak meg az vajda uramék ellen Erdélybe. Azonközben meghozák mind török császár' mind pedig franczia király'leveleil, mellyek- ben nagy ígéretek tétettek királyunknak ő felsé- gének; segítséget is igértenek vala néki, melly dolog nagy örömet is okoza az udvarban. Meg- hozák akkor azon hirt is, hogy Mayláth uram Fogaras' várát megerősítette volna, és oda akarná magát húznia, sokat bizván ezen várnak falaiban, és a' szász uramék' igéretiben. Eljőve is szinte ez órában Andrási Menyhárd uram Gyulafejérvárról, és elé beszélé nekünk amaz agyafúrt Mayláth uramnak sokféle practicáit, és hogy már német népeket is várna be Erdélybe. Jőve pedig ezköz- ben parancsolat török császártól, hogy király ő felsége, mü kegyelmes urunk Péter (moldvai) vaj- dát, ki Csicsó' várában tartózkodik vala, küldené vissza császárhoz.
Miért pedig ez dolgok mind ollyanok valá- nak, mi miatt János királynak sietni kell vala
Naplója. 11 Erdélybe, mü azért isten' segítségével neki készii-
lénk ez nagy útnak; volt is sok búsulás az ud- varban, mert királyné asszonyunk' betegsége, és királyunk urunk ó felsége' nyavalyás volta sok gondot okoza szegény fejünknek; nem is volt éppen beteg János király urunk, mert nagyon jár vala dolgában, de ereiből kezd vala már kifogyni;
keveset is jár vala ki palotájából, gyakran panaszol- kodván, hogy szédülne néha, és nehéz volna az mellye. Egyszer megkívánta vala szegény az asz- talán ebéd közben az veres budai bort, mellyet eddig soha sem ivott vala, és monda nékem: „Lám Kegyelmed! iszszuk már az veres bort is, mert majd kikopunk borból, ha Erdélynek indúlunk, az hol Mayláth uram kipusztított várainkból és bi- zonnyal pinczéinkhez is nyúlt, mert szereti ő ke- gyelme a' jó bort; tudja meg te Kegyelmed: hogy az oláh az mig szegény, addig csak az korcsmá- ban iszik bórt, ha van miből, de ha nagy úr lesz, akkor asztalán tartja drága _pinczéjét." Sok tréfát is űz vala az király urunk o felsége az napon, és midőn kérdeztetnék, minő szablyáját parancsolná.
5"felsége útra elvinni, ezt feleié : „Bizony, látja, isten lelkünket, hogy kívánnék, hogy mint ke- resztény király szablya nélkül mehetnénk Er- délybe, de vajda uramék szablyával várnak reánk, azért mü is üres oldallal neki "nem indulhatunk;
de kössétek te Kegyelmetek azon szablyámat fel, kivel paraszt Dózsa uram ellen hajdon hadakoz- tunk, mért nem érdemel ennél többet Mayláth uram' hitván feje." . Itt lévén már az nagy böjt, és az útat sem halaszthatván tovább, minekutána az királyné asz- szonyunkkal ő felsége mindenekről bővségesen szó- lott volna, oktatta volna is mit tégyen, ha ne ta- lám az alatt valami véletlen történnék, egy öreg csomó irást adott által ő felsége, mü kegyelmes
12 Mindszenthi Gábor
urunk asszonyunknak; mondják, testamentuma / lett volna, de azt mü nem hiszszük; hiszem csak / Szász Sebesen tette meg ezt későbbre az mint tudjuk; de mondák az többiek, hogy ezen cso- móban lett volna az váradi tractáról szóló írások és levelek. Tudom azt is, hogy elindulásunk előtt való pénteken pecsételte meg cancellarius uram és György fráter barát (váradi püspök) ez csomót, és midőn az palotába bémentem volna, mondá nékem ő felsége: „No Gábor uram, gondoskod- tunk mindenekről, te Kegyelmedről is ; kit, ha Is- ten után megérkeztünk Erdélybe, vissza küldünk asszonyunkhoz; ha meghalunk, lesz asszonyunk- nak gondja te Kegyelmedre." Az mü kegyelmes királyunk' ez beszedére midőn sírásra szinte fo- kadnánk, monda: „Ne féljen te Kegyelmed, mert halálunk előtt még sok igazitanunk való vagyon, és isten ő kegyelme még napjainkat meg nem szakasztotta; érzünk még annyi erőtmü magunk- ban, hogy jámbor szolgainkat megjutalmazhassuk, és gonosz szolgáinkat megbüntethessük; nem is kívánunk azon túl élni, légyen az ő szent aka- ratja." Ezt mondván, mint egy elfáradtan leül vala ő felsége az öreg székre, és hosszason nem szól vala ; akkor láttuk leg szembetünőleg ő felsége' gyengülését, és midőn karját a' székről lebocsá- taná, szinte el veszté öreg arany gyűrűjét, kit . György barát fel fogván és vissza adván, mondá néki ő felsége: „Drága ez az gyűrű mü nékünk és országunknak, de ennél még drágább kincsei bízzuk meg majd te Kegyelmédet" ; és ezzel el-
1 bocsáta mü bennünket ő felsége, de jobban lőn, mert délután lóhátán járá meg az várat, és igen nyájason beszél vala az sok néppel, ki körül vévé ő felségét, hogy jámbor királyát elutazása előtt még megláthassa.
Másnap elindulának Budáról az király tár-
Naplója. 13 szekerei és hátas lovai sok néppel; akkor történők az, hogy Geszthi uramat elkapván az ló, szinte az Dunába ugra, és szinte oda vesze; az mit ő fel- sége megtudván, mondá az ifiu úr Losonczi uram- n a k : „Lam te Kegyelmed! Geszthiairamnakugen- sok az tüze, azért itatta meg isten ő felsége vélte az vizet; vigyázzon té Kegyelmed is, ne hogy az nagy tűz miatt Dunára kellessék te Kegyelmedet küldenünk." Jól is mondta ő felsége, mert Lo- sonczi uram igen is házsártos, az mi miatt ez előtt Egernél szinte oda vesze feje.
Ezközben sok beszédek lőnek az udvarban, és az népek között, sokan erősítvén, hogy ő fel- sége bizony Budára többé vissza nem jőne, mert látható vala már gyengülése, de ez akkor onnan lehetett, hogy ő felsége ez napokon szörnyű ke- vesett alutt, gondoskodván szorgalmatoson az or- szág' minden dolgairól, és nyughatatlan lévén az jövendőről.
Más nap el nem indulhattunk vala még, ámbár ő felsége akarta volna, mert bizonyos hírek jőnek vala Lengyelországból, hogy franezus király' embere maholnap megjone Budára; meg is jón , vala az nap estve felé franezus ember Lekró uram, \ kivel ő felsége későn estvig titkon tractál vala; ez beszéli vala Károly császár' nagy betegségét, és az római szent pápa' udvarának ez iránti nagy örö- mét, miért hogy az kárdináloknak nagyobb része nem szereti vala-Károly császárt, Ferdinandusnak bátyját; azt is beszéli vala mint bizonyost, hogy Ferdinandus német király alkudozik már az tö- rökkel az békesség iránt, és hogy Ferdinandus ezen békességbe az velenczéseket is belé akarná húzni, az mire az török kevés kedvet mutatna, és hogy Károly császár is azon törekednék, hogy az velenczések ebből kimaradjanak, nekiek Ígérvén alattomban Kremont és Geradát. ·
14 Mindszenthi Gábor
Másnap utoljára egybe gyülének az urak urunk ő felsegénél, és határozának szükségesnek lenni az franczus királyhoz egy különös követet ' elküldeni, és ezen tisztet cancellarius uramra aka-
•rák bízni; meg is lön az egyezés, de soha sem tudom miben mult ez dolog, mert cancellarius uram el nem mene Franczországba, hanem Sta- tilius János uram (erdélyi püspök) küldeték ez küldöttségre, ki nagy tisztes, jámbor úr lévén, mondják, királyné asszonyunk' kérésére nagy ne- hezen azután nem sokára felvállalá magara ez küldést; lön is akkor nem is kicsin harag György fráter barátra, miért hogy gondolták vala, hogy ö fordította volna el királyunk ő felsége' elméjét can- cellarius uramtól; nem is szeretik vala az király v cselédi az barátot, miért hogy már az előtt nem sok-
kal sok dolgokba mártotta vala az barát kalánját.
Ezen embert is porból emelé ki királyunk ő fel- sége ; adja isten, meg ne csalatkozzék benne ő felsége, mert bizony eddigien sokan csalták vala meg jámbor istenfélő urunkat ő felségét.
Jövének penig ez alatt újabb hírek az vaj- dák felől; azért nem sokára megindula velünk az király ő felsége, harmad nap búcsút vévén asz- szonyunktól, ki nehezen viselé vala ez megválást;
a' sok nép pedig kiséré vala ő felségét szinte Szeged feléig, de ott ő felsége elbúcsúzván sok magyar uraktól, kik őtet kisérék vala, haza bo- csáta őket, és útját megváltoztatá, Gyalu felé siet- vén az ott lévő táborba, az hol cancellarius uram, Petrovics Péter uram, Vrantzus (Verantius) uram, és az több fő urak is megérkezének vala. Lön is vala király ő felségének nem kicsin bosszanko- dása, mert ott hallja vala, hogy Török Bálint uram és Petrovics uram Balassának két öreg vá- rait: Diódot és Almást elfoglalták vala és porrá ronták vala; az jámbor király nem akarja vala
Naplója. 15 akkor még úgy annyira megbüntetni Balassa ura-
mat, remélvén hogy lejövetele után talám csak meg tér, de .ezképpen füstbe mene ő felségének jámbor keresztény szándéka- Ekkor megijedvén Mayláth és Balassa uramék, feleségeikkel, gyermekeikkel és cselédeivel nagy futton futának Fogarasba, ott ke- resvén magoknak menedéket, mert már nagyon kétes volt állapotjok ; szász uramék is megszep- penének nagyon, mert az várt és kért német se- gítség csak nem jőve el, és keresék vala újra ki- rályunk ő felsége' kegyelmét. „Hlyen volt ez. előtt js ez .az pórnép ; oda hajlik az" merre az szél fúv.;
ma jőjön az török, és megcsókolja kaftányát;
holnap jőjön az magyar, annak hízelkedik ; holnap után penig jőjön az német, azt áldja; örökké csak maga hasznát keresvén, hazáját ha kell, el is ta- gadja." Ezek valának ő felsége' szavai akkor, mi- dőn ez hírek az táborba jövének-
Ezeknek utána gyűlést hirdetvén ő felsége Thordára, maga is oda elmene, de akkoron mar látszott erősen urunkon ő felségén nyavalyás volta; jár vala ugyan még, de lábait gyakran fáj- tatván, jókor fekszik vala le. Akkoron történék penig meg, hogy Balassa uram megbánván bolond tetteit, kereste vala ő felsége' újoni kegyelmét; el is küldé előre Keresztúri uramat az udvarba, hogy engesztelné meg ő felségét; ír is vala György ba- rát uramnak, hogy nyerné meg urunkat és jám- bor szivét. Maga eleibe is bocsátá urunk ő felsége Keresztúri uramat, és az urak előtt így felel vala:
„Ertjük ő kegyelme' kérését; bár adta volna is- ten, hogy ő kegyelme ez kérésre soha se szorult volna. Okunk volna ugyan ő kegyelmét keményen megbüntetni, mert háladatlan vala hozzánk, de megtekintvén némelly híveink' kérését, hajlandók vagyunk ő kegyelmét kegyelmünkbe vissza fogadni ha megtér, és mü nékünk több búsulást nem
16 Mindszenthi Gábor
okoz; tessék ő kegyelmének műnket ez ország' színe előtt megkövetni, és tapasztalni fogja, hogy kegyelmünk nagyobb mintsem az ő bűne. Isten te Kegyelmeddel!" Ezzel bocsátá el az jámbor, is-
tenfélő király Keresztúri uramat. "
Ezeknek utána jövének Thordára némelly szász uraimék is, még az gyűlés előtt bémenetelt Vkérvén ő felségéhez; de cancellarius uram bé nem
akarja vala őket ereszteni, m o n d v á n : nem érdem- lik tc Kegyelmetek, hogy béjelentsem. Voltanak is
sokan az urak közül, az kik élesen mondják vala nagyon : mi féle szél fúvalá tl Kegyelmeteket ide ? Voltanak egyéb beszédek is, kin szász uramék igen is megbűsulának; elmenének ez okon György barát uramhoz, szép ajándékot is hozván néki ké- rik vala őtet: engesztelné meg urunkat. De urunk ő felsége' fülébe menvén ez dolgok, mondja can- cellarius uramnak: bocsássa bé te Kegyelmed őket szegényeket; nem taszíthatjuk el őket mü tőlünk ; légyen rajtok is irgalom. Bájövének is szász uraim urunkhoz, és mentegetni kezdék magokat hossza- son ; az mit elunván ő felsége — mert éppen nyavalyás vala — mondá; „Többet hallottunk tc Kegyelmetekről, mint sem te Kegyelmetek beszé- lem tudnának; már most is igen is sokat hallgat- tunk, mert hajlandóbbak vagyunk az kegyelem- hez, mintsem az hosszas beszédhez; tudja te Ke- gyelmetek mit szoktanak azokról mondani, kik sokat beszélnek ? — Tegyenek is te Kegyelmetek már valahára egy ollyat, kiből megláthassuk, hogy te Kegyelmetek hív, jámbor és hüttartó szolgáim ; így részünkről is meg leszen az kegyelem."
Az gyűlés' napjára pedig eljőve Balassa uram is egy sárga lovon nagy alázatoson Keresz-
* túri urammal együtt; szolgáit az Keresztesmezején hagyván. Voltanak mint egy tízen. Eljővén pedig az palotára, az hol sok számos urak és népek
Naplója. 17 valának, térdet hajtott és engedelmet könyörgött
könnyes' szemekkerürunktól 6 felségétől. 0 · fel- sége mondá penig n é k i : „Keljen fel te Kegyelmed előttünk, mert istenek nem vagyunk; lám kardot nem öltünk magunkra, miből Ítélheti te Kegyel- med, hogy az irgalomtól és kegyelemtől nem va- gyunk idegenek; az áruláshoz hozzá szoktunk már ugyan, az mint te Kegyelmed is tudhatja az multakról, de azért ne higye te Kegyelmed, hogy szivünk, lelkünk az ez iránti fájdalomtól elszokott volna. Isten tőit ez órában balzsamot szivünkbe ; kenje te Kegyelmed keze azzal ezután sebeinket, hogy az múltról elfelejtkezvén, ez óráról kegyel- mesen megemlékezhessünk." így bocsátá el az jámbor király megtért szolgáját.
Urunknak nyavalyája ezekközben mind in- kább inkább terhesedvén ; vége is lévén majd az thordai gyűlésnek: elküldöttek az urak műnket Gyulafejervárra előre, hogy urunknak ő felségé- nek az számára készítenok ott el az szállást; el is indultunk tüstént, de az nagy zápor mia az nap csak Tövisig meheténk vala, és ott találkozunk vala Eszek, urammal ő kegyelmével, ki meghozá az hirt, hogy Mayláth uram Fogaras' várát miképp erősíti vala, és az brassai uramékkal alattomban mi- képp practicál vala.
Más nap délre Gyulafej ér várxamegérkezénk, és mindent gyarló érfekünk "szerént az legjobban elrendeltünk vala.
Vége lévén az gyűlésnek, eljőve urunk ő felsége is Fejérvárra nagy lassan; de jaj, hogy vala megváltoztatva szegény urunk' képe! Nem is marada ott hosszason, mert javasollják vala az urak ő felségének, hogy jó volna az levegőt vál- toztatni, rossz lévén Fejérváratt az sok sáncz miá és víz miá az levegő. Azért elindúlánk julius' első hetében Szász Sebesre. De ott mind gyengébb
MindszenthT—Apor. 2
I
18 Mindszenthi Gábor
gyengébb lött jámbor urunk; meg is búsulának ezen erősen az urak; sokat is tanácsolkodtak vala magok között arról, hogy mit tegyenek, ha az vé- letlen halál meglátogatná jámbor urunkat. Valának
•jenig az fő urak közül ezek ott: Verbőcz István , jram, Török Bálint uram, Petrovics Péter uram, .feszek János uram (pécsi püspök), Vrantius uram
; éb György fráter barát uram.
' Azonközben megjőve Budáról az bizonyos hír, hogy királyné asszonyunknak julius' 7-kén fia született légyen. Ez hírre urunk ő felsége lóra ül- vén, nem tekéntvén veszedelmes nyavalyás voltát, kimene az városból az táborba, az hol is az hír már elterjedt vala. Vala is az nap nagy öröm vá- rosban, táborban, mert szeretik vala az népek az jámbor királyt, mü kegyelmes urunkat.
Estve felé penig vissza jővén az városba, midőn urunk lováról le akarna szállani, szegény urunk igen nagy nehezen jöhetett le az lóról; ott állván penig az urak, mondá nékiek vidám arczá- val: „No atyámfiai, nagyon megnehezedtünk, de nem is csuda, mert már gyermekünk is nyomott gondot nyakunkra; de te Kegyelmetek' segítségé- vel már csak ezt is elhordozzuk."
, Jár vala penig az is akkor urunknak eszé-
: ben, hogy Budara menne fiát meglátni, de más nap olly nyavalyás lött urunk, hogy fel nem kelhete.
Az nap penig bennünket rendre magához paran- csol vala, és beszél vala -bőven mindenekről. Más nap penig rosszabbul lévén urunk, magához pa- rancsolá György barát uramat, kivel is igen hosz- szason tractál vala az országról, fiáról és az jö- vendő dolgokról. Ezeknek utána béparancsolá sze- mélyünket magához; mondá: „Te Kegyelmed ké- szüljön, mert igéretünk szerént küldjük te Kegyel- medét Budára; mondja Kegyelmed ott: rosszul vagyunk ugyan, de ha isten meggyógyít, megyünk
Naplója. 19 majd mü is Budára." Ez szavak után megfordul- ván nagy nehezen urunk, mondja azutan ezt:
„Vagy halva Székesfejérvárra, az hol élve koronán- kat kaptuk." Ez szavak után elhallgata urunk, és nem sokára ezután halljuk vala mondani: „Uram segíts ! Uram segíts !" — Visszafordulván penig egy fertály múlva, int vala urunk, hogy adnék vizet, de nem ivott, ámbár nagy melege vala.
Harmad nap reggel hívatá magához urunk az urakat; inti vala okét az egyességre; ajánlja vala nekik hazáját, feleségét, gyermekét; fő bizo- dalmát penig György barat uramban vetvén, reá bízá gyermeke' dolgát.
Más nap szent mise áldozatját kívánván urunk, felállítaték szobájában a' szent oltár, és midőn már György barát készen várná a z . gyer- tyáknak meggyújtását — mert ő mondja vala az szent misét — hosszason nem akartak azok meggyúlni. Ennekutána alunni kívánt az urunk, de nem alhatott; nem szólott szinte többet haláláig, és nyolcz kínos napok után, julius' 21-ik napján meghala jámbor urunk szép csendesen.
Ez lőn vége jámbor magyar királyunknak, kit minden népek siratnak. Mü penig még az nap az urak' rendeléséből — jámbor szegény urunk' többszöri igéreti szerént — az levelekkel Budára indultunk, ez szomorú gyászhír' megvitelére.
*
2"
METAMORPHOSIS TRANSYLVANIAE
AZAZ
B R D É L Y N B K R É G I E G Y Ü G Y Ű A L Á Z A T O S I D E J É B E N VALÓ G A Z D A G S Á G Á - B Ó L B MOSTANI K B V É L Y , C I F R A , F E L F O R D U L T Á L L A P O T J Á B A N K O L -
D U S S Á C R A VALÓ V Á L T O Z Á S A .
Melyen a mint életében sohasem kapott, hanem Er- délynek régi alázatos egyiigyűségében holtig megma- radott, úgy a következendő maradváinak örökös em-
lékezetire irt le
hazája felfordult állapotján szánakodó igaz haza-fia és gyökeres székely
Báró Al-torjai APOR PÉTER.
Végezte penig el munkáját az 1736. év életének 60-dik esztendejében, ¿só-torjai udvarházánál.
Et haec meminisse iuvabit.
METAMORPHOSIS TRANSYLVANIAE,
AVAGY
AZ ERDÉLYI RÉGI SZOKÁSOK ÉS RENDTAR- TÁSOK, AZ KIK VOLTAK S MULTANAK, S
ÚJAK SZÁRMAZTAK.
ELSŐ CIKKELY.
Oka ezen írásnak.
Kedves maradváink! Ezen régi erdélyi módot és szokást sokat gondolkodtam, ha deákul írjam-c le vagy magyarul ? Végtére, hogy tisztábban és ér- telmesebben az dolgokat kitehessem és maradváink is jobban megérthessék, eltökélém magamban, hogy magyarul írjam.
Oka penig ezen írásomnak az, hogy mivel ab anno 1687, az mely esztendőben az német leg- elsőbben bejöve, azoltától fogva látom minden esztendőben új-új mód avagy, a mint az német mondja, Náj modi vagyon, úgy hogy mentől inkább szegényedünk, annál nagyobb titulusra és cifrább paszomántos köntösökre vágyunk, és már az atyáink szokott eledelit meg sem ehetjük, ha- csak német szakácsunk nincsen és különbnél kü-
22 · Apor Péter
lönbféle drága étkeket nem f ő z ; hogy azért azon időbeli bécsi szokás, az melyben az mint másutt is írám, más munkában, midőn erat pingvissimiis vitulus et rarissimits titulus,') m a r a d v á i n k n á l é p e n feledékenységben ne menjen, az mi kevés eszembe jut, leírom.
MÁSODIK CIKKELY.
A z t i t u l u s o k r ó l .
És hogy az titulusról kezdjem cl, értettem az régi emberektől, ugyanaz kik közelebb érték az Székely Mojzes vcszedelmit Brassónál, hogy midőn Báthory Zsigmond fejedelem resignálta *) volna Rudolphus császárnak Erdélyt, akkor is a titulus úgy megszaporodott volt, hogy midőn Székely Mojzes hadaival együtt elveszett volna az Barczán, csak egy szántóföldön tizennégy gróf és nagy- ságos úr teste feküdt; succedálván 3) penig Bocskay István és Rákóczi Zsigmond s az több fejedelmek, az tartotta magát boldognak, az ki az nagyságos nevet letehette, az mint hogy most is sok méltó- ságos famíliáknak régi diplomája az ládábsn
vagyon . . . ' Legelsőbben azért Leopoldus császár ér-
demre adá az római sz. birodalombéli grófi titu- lust Széki Teleki Mihálynak, az ország generáli- sának, több sok kegyelmesség! vei egyetemben, azért hogy az keresztenység győzedelmes lévén az pogánysagon, Erdélyt vér nélkül a magyar korona alá visszaszerzé. Azután gróffá lőn Pekri Lőrinc, azután Rátóthi Gyulaffi László; bárókká lőnek
') Legkövérebb volt a borjú és legritkább a cím. — Célzás a régi jólétre és egyszerűségre.
. , 2) Lemondott, átengedte,
a) Következvén. .
Metamorphosis Transylvaniae. . 23 Altorjaí Apor István és Zabolai Mikes Mihály;
Apor István penig soha nem sollicitálta, ') hanem sok érdemiért mind az egyházi, mind az vitézi személyek recommendáltáka) Leopoldus császár- nak. Magam felől is igaz lélekkel írom, sohasem kértem, hanem az Jézus társaságából amaz nagy ember, az ki az Apor-háznak nagy oltalma vala, Hevenyesi Gábor szerzette. Azután két esztendővel grófokká lőnek Losonczi Bánfi György az guber- nátor és az Bethlen-ház ; ugyanakkor Bethlen Mik- lós az erdélyi főcancellarius szerzette meg híre nélkül Altorjai Apor Istvánnak az grófságot; ismét grófokká lőnek Köröspataki Káinoki Sámuel és Zabolai Mikes Mihály, Petki Dávid ; Száva Mihály ugyanaz tájbari lön báróvá ; nem sokkal az Rá- kóczi Ferenc motusa3) előtt resuscitálták4) az Jósika-família régi baronatusságát.
És ezek voltak az grófok és bárók az Rá- kóczi Ferenc fejedelem motusáig; azon motus után mennyi báró, mennyi gróf lett, hosszú volna le- írni, mert teli vélek az ország. Azt az egyet írom csak, hogy az mennyin vagyunk grófok és bárók, hogy ha úgy viselnók az grófságot és báróságot, mint az régi magyarok viselték, egész Erdély elég nem volna, hogy titulusunknak megfelelhetnénk.
Gróf vala hajdan Zápolyai János, de negyven kő- vára vala az magyar korona alatt; gróf vala Ho- monnai Bálint, de fel mér vala tenni hadakozásból az erdélyi lejedelemmel; grófok valának az Bá-_.
thoriak, de egész táborokat állítanak vala fel; grof vala Rhédei_Ferenc, az ki az máramarosi dorni- niumőt~\>írta,J ifier t egy szolgájának száz ház
l) Sürgette.
a) Ajánlottak.
3) Felkelése.
4) Megújították,
6j Uradalmat.
24 · Apor Péter
jobbágyot ajándékozott — de most olyan grófok is vágynák némelyek Erdélyben, hogy ha száz ház jobbágyot elajándékozná, alig maradna ötven magának — azonkívül hintókra s aranyos kar- dokra fizet vala az udvari népének. Ma sok báró vagyon Erdélyben, az kik magoknak is egy-két hintót alig tudnak tartani, nem hogy hintóra s ara- nyos kardra fizetnének, hanem két-három rongyos szolgával alig koszognak. Régenten az grófok és bárok az igen régi famíliákból voltanak; szégyen- lem az nevit leírni, az kinek az apja vagy nagy- apja az eke szarvát fogta és robotra az földes- urának bejárt, most olyan bárónk is vagyon.
Noha az atyámmal egy testvér volt gróf Apor István, de hízelkedés nélkül írom, ő is igazán viseli vala az grófságot, mert mindennap rendsze- rint kijáró ezüsttála nyolcvannyolc volt s ugyan- annyi ezüst tángyéra, azok penig oly vastagok voltanak, mint az ón tálak, tángyérok; magának s feleséginek arany kalánokat adtanak be asztal- hoz, tángyérokat penig négyszegre csinált és két ujjnyira megaranyozott ezüst tángyérokat. Ezüst- ből való borhűtője volt nagy öreg, egy hat esz- tendős gyermeket megfereszthettek volna benne ; kül-belől egy tenyérnyiig aranyos volt, melyet is Bécsből háromezer német forinttal hozatott volt.
Sok helyeken lévén Erdélyben jószága, vetettenek el maga oeconomiájában ötezer háromszáz köböl őszbuzát ;.bora sok helyeken annyi lett, egy néhány ezer vederrel volt, abból penig minden esztendő- ben nemcsak az mostoha fiának Korda Zsigmond- nak és altorjai ágon Apor-familiából való atya- fiainak, hanem a mellette való elévaló szolgáinak negyven-ötven egész negyvenes hordó borokat el- ajándékozott. Sz. Jakab nevű, Mezőségen lévő fa- luja mellett legeltetvén szarvasmarháit és ménesit Boducz nevű szénafüvön, őszszel kiment oda, elé-
Metamorphosis Transylvaniae. . 25 hajtatván marháit és ménesit, megnézte, tizennyolc s húsz szép gyermek lovakot1) elajándékozott az szolgáinak, olyanokat, hogy hatvan, néha nyolc- van forintokon eladták. Medgyesi sz. Margit asz- szonnapi sokadalomban, hacsak egészsége volt, esztendőnként elment, mert ott tett számot az ke- reskedő emberekkel, kik feles pénzivei adósok voltanak; akkor felhozatott öt-hat vég angliai posz- tót,. kinek egy mentére, kinek egy dolmánra 2), nad- rágra valót. Három vagy négy holnapig viselt egy rendbeli köntöst, azalatt béhivatta valamelyik elé- való szolgáját, azt az egész köntöst, mentét, mely rókatorokkal volt bélelve, dolmánt, nadrágot; nusz- tos süvegit, azmint maga viselte, néha az selyem övit is, melyet azon köntössel viselt, egészen mind oda ajándékozta. Continuus 3) szolgái peniglen prac- ter propter4) legalább mindenkor volt nyolcvan s néha száz is; azoknak csak kész pénz fizeté- sek, ha jól reaemlékezem, esztendőnként négyezer hatszáz egynehány forint volt, azonkívül az kön- tösnek való angliai, fajlandis, landis kétszer vá- nyolt posztó; az fizetéseket mindenkor sz. János napban felit, az más felit karácsonban egy pénzig megfizették; azonkívül az lovas szolgáira széna- abrak az lovoknak; tizenöt szolgája meg volt con- tinuus, kinek-kinek száz-száz forint az fizetése, azonkívül hét-hét sing posztó; úgy hasonlóképen három trombitást tartott, azoknak is annyi volt a fizetések s napjában három ejtel5) bor; többinek
') Gyermekló: csikó.
2) Dolmányra.
a) Állandó.
*) Hozzávetőleg.
b) Egy ejtel valamivel nagyobb egy liternél, más neve kupa.
26 · Apor Péter
kinek nyolcvan, kinek hatvan forint, lovas inasok- nak negyven, étekfogóknak harminc, kocsisoknak tizenkettő, fellajtároknak ') hat; e felett mindenek- nek iuxta statum et conditionema) posztó köntös- nek és csizma. Néha annyi sokszámú cseléd volt, mégis oly bőven főztenelc mind ebédre, vacsorára mind helyben, mind úton, mikor vendégi nem vol- tak is, hosszú asztalra, soha nem tudták consum- málni3) az sok jó magyar módon főtt étket, ha- nem tálastul adták az agaraknak, kopóknak. Mikor ebéd, vacsora ideje volt, egy kis harang volt fel- csinálva az konyha előtt, az konyhamester azzal csengetett, úgy gyűltek mindenfelől elé az sok szolgák, elig fértek cl az ebédlő-palotában, noha oda kocsisok, fellajtárok, lovászok, szakácsok, szakácsinasok, hajdúk, darabontok s több efféle alávaló szolgák bé nem jöttenek. Most utoljára az németek kedviért tartott híres német szakácsot is, kinek az fizetése volt száz német forint, hét sing fajlandis posztó, csizma, két negyvenes bora, ti- zenkét köböl búzája, három kövér sertése, azon- kívül kása s borsó s efféle. Csak az egy keczei jószágában tizennyolc rendbeli béres szekeret tar- tott, hat-hat ökörvei, azok mellett harminchat béres ; hosszan a Maros mellett volt csinálva az ökör- istállója; mikor kihajtották az Marosra itatni, azt tudtad volna, hogy egy falu ökreit hajtották oda.
Azonkívül az kaplánynak úri fizetése, köntöse;
az asszony kálvinista lévén, az asszony predica- torának hasonlóképen. A testamentumának az egy Bethlen Gábor fejedelem testamentumán kivül pár-
l) Fellajtár vagy fullajtár: küldönc, lovas logeny.
• *) A hivatal cs a megegyezés szerint.
3; Megenni.
Metamorphosis Transylvaniae. . 27 ját Erdélyben nem hallottad; mert csak ad pias causas') testált 2j százhúszezer forintot, azonkívül feleséginek, atyafiainak és másoknak azon sum- mánál sokkal többet. Hátha minden bonumi') megmaradtak volna; de a Thökölyi Imre és Rá- kóczi Ferenc fejedelmek motusival közel vallott annyi kárt, mint az említett kincse volt, mely kincse ha megmaradhatott volna, bezzeg ma urak volnának az maradvái. Keveset írtam, mivel atya- fia vagyok; bizonynyal írom, hogy sokkal tovább gondolkozzál kedves olvasóm.
HARMADIK CIKKELY.
Az v e n d é g s é g r ő l és ebédről és vacsoráról.
Az titulusról lépjünk által az vendégségekre cs ebédekre s vacsorákra. Legelsőben is reggeli kávé, herbathé, csukolátának *) híre sem vala; ha valakinek azt mondottad volna: kell-e kávé, talám azt értette volna, hogy állj el mellőle; h a : kell-e the, talám azt tudta volna, hogy tezed; ha csuko- látával kínáltál volna valakit, talám azt tudta volna, ha tudta volna, hol volna Kacsulatafalva Fogarasföldin, hogy az Kucsuláti patakból kínálod ; ha valakit kínáltai volna rosolissal, talám azt gon- dolta volna, hogy napfeljötte előtt harmatot szed- tél s avval kinalod avagy rozsból is sült kenyérrel kínálod. Híre sem vala ezeknek az régi időkben, hanem Brassóban főzték az fahéj vizet, azon kivül az reggeli italt hívták aquavitának,5) vagy tiszta
') Egyházi célokra.
-') Végrendeletében hagyott.
3) Javai.
*) Csokoládé.
'·>) Életital.
28 · Apor Péter
égett bort ittanak, honnan is az úrasszonyok apró pincetokokban, úgy az nemes- és főasszonyok is úgy kínálták s kivált az idegen embert. Vagy penig égett bort töltvén tálban, azt megmézelték, egy vagy két fügét vagy egynehány szem malosaszőlót tettek köziben, meggyújtották az égett bort s úgy keverték az tálban kanallal, azután megoltván az tüzet, azt itták, az fügét utána ették. A férfiak reggeli ital gyanánt jó finom édes csipős ürmös ) bort is ittanak s egészségesnek tartották, mert nem vela-«lyan paszomántos gyomrok, mint az mosta- niaknak.
Régi magyar étkek ezek valának: tormával disznóláb, káposzta tehénhússal, lúdhússal, szalon- nával vagy télben új disznóhússal, tehénhús po- lyékával, M kukrejttel,2) árpakásával, de abban soha azelőtt citromlevet nem töltöttek; tehénhús rizs- kásával, murokkal vagy petrezselyemmel röstölt lével, nyárban ú j hüvelykes borsóval; lud törött lével, tyúk sülve foghagymával, ecettel, szalonná- val ; borsó vagy héjalva s arra felül szalonnát perzseltenek s úgy töltötték az tálban vagy hajat- lan hígan, abban darab szalonnát vagy disznóhúst tettenek ; berbécshús spékkel') vagy tárkonynyal vagy ecettel, veres hagymával (ennél kedvesebb étke nem volt az öreg Teleki Mihalynak, sem Apor Istvánnak); tehén- vagy disznóhús kaszáslével, ennél s az káposztánál magyar gyomorhoz illen- dőbb étket nem tartának az régi időben, nyúlhúst fekete lével, csukát tormával vagy szürke lével etc.
Vajat nem tettek semmi étekben, hanem az kása közepiben mikor feladták asztalhoz, mikor kalá- csot, lepént, bélest sütöttek, abba tettek vajat vagy
') Leves.
!) Mártás.
') Szalonnával megrakva.
Metamorphosis Transylvaniae. . 29 penig pánkot, noha inkább ették akkor az ú j ol- tasztot1) hájban forralt pánkot, mint az vajban sültet. A kapornya volt minden éteknek jó ízt adó szerszáma.
A kerék asztalnak híre sem vala, hanem négyszegletű asztal vala az embereknek az eleinél;
olyan volt, hogy mind alól, mind feljül kihúzhat- ták, az mint az vendég jött; ha annyi vendég volt, hogy annál el nem tért, toldást tettek az asztalhoz.
Az. .asztal az fal mellett állott, belől az fal mellett béllettjíáctpk voltanak, kűl pedig karosszékek. N e a r francia módon, mint most, hanem tíz órakor ette- nek ebédet, hat órakor vacsorát. Mikor közelített az tíz óra, az pohárnok az asztalt megterítette, az főhelyre egy vagy két tángyért tett, az asztalkesz- kenyővel betakarván az egész cipót, oda egy vagy két ezüst kalánt tevén, azután asztalkeszkenyővel annyi cipót tett oda tángyérra, az mennyit gondolt, hogy elég leszen az asztalhoz ülőknek és azt az pohárszéken tartotta mindaddig, az mig asztalhoz leültek, azután kinek-kinek beadta az tángyért és cipót keszkenyővel. De kést senkinek nem adta- nak, hanem az igen nagyjánál az embereknek az inasánál volt az maga kése, úgy adta be az urá- nak ; de ezenkivül is, akármely nagy ember volt, az öviben hátúi az hüvelyiben volt az kése, mikor asztalhoz ült, elévette az hüvelyit, kivette az kést és ett vele, azután hogy ett vele, megint az hü- velyibe betette, az háta megé az öviben szúrta.
Mindazáltal ebéd előtt vagy vacsora előtt az inas elkérte a kést, megtisztította, az úrnak úgy adta oda s úgy tette az hüvelyiben.
Az ón tángyér igen ritka volt, mind inkább fa tángyérról ettenek. . . . Mikor az tíz óra eljött, az étket béfedve az asztalra elhozták és béfedve
') Olvasztott.
30 · Apor Péter
lerakták; ón tálból ettenek még az nagy uraknál is, mert az egy fejedelmen kivűl senkinek ezüst tálból szabad nem volt enni.
Rendszerint mikor elhozták az étket, azután az palotára elébb az férfiak kimentenek, azután az asszonyok; az leányok az asszonyok előtt jötte- nek, azok közül penig az, ki legkisebb volt, az jött legelői; azok előtt egy öreg rend szolga, mint egy hopmester,>) lassan jött előttök. Mikor osztán rendet állottanak, az pohárnok előállott "az mosdó- vízzel és kendővel; az nagyjánál az embereknek ezüst mosdókorsó volt s ezüst medence, az alá- valóknál vagy réz vagy ón, de medence nem volt;
és legelsőbben is az leányokat és asszonyokat megmosdatták, azután az pohárnok az korsóval és kendővel az palota közepin megállott, avval együtt az is, az ki az medencét tartotta, az gazda rendre kínálni kezdette az vendégeket ilyen szóval: „Mosd- ják uram, kegyelmetek" . . . Mikor már megmos- dottak volna, az pap elé állott és az asztalt meg- áldotta ; azt elvégezvén, az asztalnok a csatlóssal előállott, annak kendő lévén az nyakában és az étkeket felfedte, az fedőtálakot az csatlós elvévén.
azután leültenek. Az asszonyok itt elébb mentenek s az leányok hátrább maradtanak, az legkisebb legalól; belől az fal mellett ültenek az asszonyok és az leányok, hanem egy az asszonyok közül az asztal végén fenn ült, azt főhelynek hítták; kűl az férfiak ültenek, egy férfi fenn az asszony mellett, az ki, az mint iram, az főhelyen ü l t ; az gazda rendszerint az asztalnak az vegin ült. Leülvén, a gazda rendszerént kínálni kezdette az vendégeket:
„Egyék, uram, kegyelmetek etc." Akkor az nagy- jának az inas beadta az kést, az többi az háta megül az öviből elévette az hüvelyit, kivonta
') Udvarmester.
Metamorphosis Transylvaniae. . 31 az késit. Ott semmi gazdálkodás1) nem volt, ha- nem az kinek micsodás étek volt előtte vagy leg- közelebb hozzá, az melyiket szerette, abból enni kezdett kiki. Nem vala akkor szokás, hogy az vendég innya kérjen, ha valaki akkor mondotta volna, hogy glasz wein,_aoha bizony nem tudta volna az, kitör~kéfi, gaz vajat kér-e vagy mit.
Eleget adatott az gazda. Elsőben is, midőn annak volt az ideje, veres mázatlan fazékban beadták az ürmös bort, azután megint hasonló fazékban más- féle bort, rendre egymás után ittanak. Nem vala ekkor híre az karafinának2), mert ha eléhoztad volna, hogy karafim_más megharagudott volna, mert'azt gondolta" volna, hogy kuraflázod. Nem vala híre a credenciának3) is, mert ha eléhoztad volna, hogy credencia, más talám azt gondolta volna, hogy hiteles levélt kérsz credentia nélkül.
Két kézzel beadják vala az asztalhoz az nagy ve- res fazék bort, két kézzel veszik vala asztalhoz be, két kézzel fogván, úgy hajtják vala fel, úgy isz- nak vala, mégis jóizűn esik vala. Az asszonyok- nak rendszerint ezüst pohárban adtanak bort bé, az kik mondani alig mártották meg az ajkokat benne s rendre úgy adták elébb. Rendszerént mikor az második fogást elhozták, mikor vigon akartanak lenni, akkor kezdettenek innya; békért az gazda hol két, hol három ejteles fazakat, hol segesvári ejteles viaszas szép ú j kupát, azokot másod-, harmad- vagy negyedmagával elköszönté s úgy ittak mindaddig, míg mind az gyümölcsöt beadták, akkor egyest kezdettenek innya. De nem
') Kinálkodás. '
s) A kancsó egyik faja.
3) Olyan szekrény, amelyben üvegnéműt és asztali készletet tartanak.
32 · Apor Péter
vala akkor híre az tekel glaz,') mert ha akkor azt mondottad volna, talám azt értette volna más, hogy kötél gaz kell; hanem vagy almási veres csuporból, vagy járai hólyagos csuporból vagy segesvári félejteles vagy kisebb szép ú j viaszas kupából. Nem vala akkor olyan cifra -gyomor, mint most, hogy némelyeknek az apja talám azt sem tudta, mi az bor, mégis most nem ihatik ú j bort.
Mihelyen az új bor annyira forrott, hogy egy kis csípőssége volt, mindjárt új bort ittanak, dicsekedvén, mely finom s édes csipős; az ó bort kocsis, lovász itta, még az asztali szolga is nehez- telte, ha ó bort adtanak innya. Mikor az gyümöl- csöt beadták, kivált dinnyeéréskor, olyan hosszu- száju üvegekben, melyeket kortyogós üvegeknek hittak és Porumbákon, Fogarasföldin csináltak, a meggyes bor rendre teli töltve úgy állott az jeges cseberben, mindeniknek asztalhoz egyet-egyet be-' adtanak, azután még többet, azt olyan jóizun kor- tyogdogólag itták. Ugyanakkor, mikor az gyümöl- csöt béadtak, az vendég szolgái az ebédlő házban vagy palotában bémentenek, ott rendet állottanak, azoknak nagy veres fazékban vagy nagy ezüst pohárban bort adtanak, azok egymásra rendre köszönték s úgy ittanak urok háta megett. Az asszonyok is az kést magok hordozták; rendsze- rént egy hüvelyben, két kis kések volt s egy vil- lájok, az sinórra övekhez kötötték; hosszan sinór- ral az előruhájok mellett lebocsatották, hogy az hüvelyek vége csaknem az bokájokat érte. Ittak ugyan, de igen ritkán bokályokbol is, kivált sert.
Igaz dolog, volt kristály is, de csak ama velencei kristály; az közepin, az hol fogták, majd olyan forma volt, mint az kétfejű sas vagy sasnak két
') Fedeles pohár.
Metamorphosis Transylvaniae. . 33 szárnya; de nem ittak belőle, ha ittak is, igen ritkán . . .
Mikor megittasodtanak az emberek, soknak énekes inasai voltanak, akkor énekelni kezdettek, valami szép régi magyar dolgokról énekeltették, néha szerelem énekét is mondottanak kivált az nagy embereknek régi időben. Mikor mulattanak, igen kedves muzsikájok volt az török síp,') egy- szersmind-TüCjlöB; A k k o r szép magyar nóták vol- tanak-slizokat "futták s annál ittak az nagyja az embereknek. Amely nótákat penig az síppal fút- tanak, ugyan indította az embereket mind az italra, mind a vigaságra; most talám azokot az szép magyar nótákot senki Erdélyben el sem tudná fúni. Trombitáltak is némelykor, de azt úgy fútták, mintha egy falka farkas ordított volna. Baxamé- tának híre sem vala, mert kivált az ki tudja, hol Baxafalva, ha mondották volna az baxaméta nótát, talám azt tudta volna, hogy Baxafalvára kell menni.
Asztalról felkelvén vagy még asztalnál ül- vén is, készen volt az hegedű és duda, ottan-ottan az frulya és cimbalom i s ; azután táncolni kez- dettek, nem ugrándoztak kecskemódon, mint most, hanem szép halkai járták, gyakorta kiáltván : három az tánc. Azután volt az lengyel változó, holott hol az férfi, hagyta el az leányt, holott hol az leány az legényt, harmat fordulván egymással, magokra is hármat fordulván, úgy választott az legény magának leányt vagy az leány legényt, az kit akartanak. Aiiitág,_yplta5Uapockás tánc. Ezeken kívül a régi magyaroknalj nem áz~Eöz-7"hánem az úri és főrendeknél, nemcsak az lakodalmokban, hanem vendégségekben is kedves táncok tudni- illik az egeres tánc és gyertyás tánc, mindenik tánc-
' ) T á r o g a t ó .
Mindszenthi—Apor. 3
34 · Apor Péter
hoz szokott nóta, melyet az akkori muzsikások jól tudtanak. '
Az egeres tánc ilyen volt: egy sorjában ál- lott kilenc vagy tíz férfi, kivált ifjú legény, ellen- ben más sorban annyi leány, közöltök olyan spa- tium') volt, egy pár táncoló tágasanf eljárhatott;
egyik legény elvitte az más sorban álló egyik leányt, vagy kétszer tánccal megkerülte mind köz- ben, mind kivül az két sorban állókot, azután el- bocsátotta kézit az leánynak, külön kezdettek tán- colni, de csak abban az lineában;a) akkor kez- dették mondani: „Macska fogd el az egeret." Ha jól tanolt leány volt, úgy elfárasztotta az legényt, míg minden egyetmása a testitől megizzadott, mert elől az leány, utána az legény úgy kerülték kivül- belől az két sorban állókat, mikor az legény szem- ben érkezett az leánynyal s meg akarta fogni az kézit, az leány akkor visszafordult, erővel pedig nem szabad volt megfogni az kézit, hanem há szép mesterséggel kezire vehette. Mikor osztán megfogta, akkor ujjólag kétszer-háromszor az le- ánynyal együtt táncolva az sorban állókat meg- kerülte, úgy osztán az legény az maga helyére, az leány is az magáéra állott, mindjárt az mellette álló legény az más sorban állo leányt elvitte, azok is úgy járták és az tánc mindaddig tartott, míg valahany legény s leány volt az két sorban, azok is táncolva egymást megpróbálták.
A gyertyás táncot így járták. Két ifjú legény két égő gyertyát vettek kezekben, egymással úgy táncoltak sokáig, rávigyázván, mikor egymást meg- forgatták, az gyertya tüzivel egymásnak haját vagy köntösit fel ne gyújtsák, azután oda men- tenek, hol az asszonyok és leányok vesztég ülte-
') Tér.
-) Sor.
Metamorphosis Tránsylvaniae. 35 nek vagy állottak, mind az két legény szépen tér-
net hajtottanak, az két égő gyertyát két asszony- vak vagy leánynak adták, azok egymás kézit fog- dán, az gyertya más kezekben lévén, úgy tán- coltanak, azután oda menvén, az hol az férfiak voltának, térdet hajtván, az két égő gyertyát azok- nak adták kezekben, azok is még úgy táncolván, újabban két leánynak adták.
Volt süveges tánc is, az kit annak hittak. Ott a férfi egy szép süveget az keziben vett s feltar- totta, egyedül kettőt, hármat táncolva fordult, az- után az melyik asszonyt vagy leányt akarta, tánc- ban elvitte, kettőt, hármat fordultak; azomban az süveggel az leányt vagy asszonyt mindaddig csa- logatta, az míg az süveget elkaphatta, elkapván az asszony vagy leány, még kettőt, hármat fordult véle, mintegy dicsekedvén az győzedelmen, azután megint olyan legényt, a kit akart, elvitt, kettőt, hármat fordulván véle, míg az legényt az süveggel kezdette csalogatni mindaddig, míg az férfi is el- kapta; elkapván, szintén úgy táncolt a férfivel.
(Oda fel kell vala írnom, hogy ott is ketten tán- coltak.) Mint oda fel leírám, itt is, mikor jó mes- teri voltak, mind az legény az leányt, mind az leány az legényt alkalmasint megfárasztotta.
Most az ilyeneknek semmi keleti nincsen, sem a szép. lassú magyar táncnak, hanem azt kiáltják: „Vonjad az nemet, francia, tót táncát;"
úgy ugranak mind az legény, mind az leány, mint az kecskék.
Az minevétnek1) híre-helye sem volt; ha eléhoztad volna az minevétet, talám más azt tudta volna, hogy azt kérded, ma mit ett.
') Menuette, a táíic egyik neme.
3*
92 · Apor Péter
NEGYEDIK CIKKELY.
A fejedelem ebédiről é s vacsorájáról.
A fejedelem mikor ebédelt vagy vacsorált, tíz órakor felment az konyhamester, megizente, kész az étek, az főpohárnok előjött az több pohár- nokokkal, bőrrel borított szepetekbena) meghámoz- ván elhozták az fejér cipót, az asztalt megterítették;
elsőbben az hosszú asztalra környös-körül ezüst, arany fonallal varrott egy singnyi szélességű kes- keny abroszt tettenek, azon feljül úgy terítették bé tiszta fejér abroszszal az egész asztalt. Feladván az konyhán az étket ezüst tálokban, mindenik étek- fogónak selyemmel varrott keszkenyőket adtanak, azzal az étkes tálakot általkötötték s úgy vitték ke- zekben. Az étekfogók előtt konyhamester gyalog, az konyhamester előtt az asztalnok szerszámos paripán ülvén, hol ráró-toll forgósán,aj hol darutoll, három szál lévén medályban foglalva az süvegiben, úgy vitette az étket. Mikor az fejedelem ebédlő pa- lotájához értek, ott az grádicsnál leszállott az lóról, gyalog úgy ment fel az étekfogókkal, lerakatta az étket, ott udvarlott, míg vagy meleg étket, amint akkor nevezték, vagy az derék fogást el kellett hozni; akkor térdet hajtván az fejedelemnek, az étekfogókkal lement az konyhára, ismét paripára^
ülvén, úgy Jiozatta eLaz. többi étkeket. Mikor mar az étkéfélhozták, az fejedelem az fejedelemasszony- nyal kijöttek az ebédlőpalotában; ha tanácsurak voltak az fejedelemnél, azok jöttek ki legelői az fejedelem előtt. Az fejedelem előtt jött az főhop- mester, hosszú ezüst nádpálca lévén az keziben, hosszabb magánál, annak az közepit fogta (más- nak senkinek is, se tanácsuraknak, se több úri
') Ládákban.
a) Ráró : sasféle madár,
Metamorphosis Transylvaniae. . 37 embereknek ezüstös nádpálcájok nem volt, se ma- gának az fejedelemnek is, hanem vastag rövid nád- pálcája volt, az urak penig olyan két, három he- lyen bogos nádpálcát viseltenek).
Kijővén az fejedelem, az urak rendet állot- tanak, az fejedelem, zöld bársony nyusztos kozák- süveg lévén feltéve az fejében — (gyakrabban mind olyant viselt, ritkán hosszú süveget; urak, neme- sek is abban az időben, kivált hideg időben, egész télen, tavaszon is, míg ugyan jó meleg idő nem volt, mind kozáksüveget viseltek, ki nuszttal, nyesttel, ki rókabőrrel) — a főpohárnok másod magával nagy térdhajtással, a hol a fejedelem, fejedelemasszony állottak, oda ment, egyiknek ke- zében ezüst mosdómedence, másiknak ezüst mosdó- korsó, skofiummal') varrott kendő lévén keziben, elsőbben—az- fejedelem mosdott meg, azután az"
fejedelemasszony . . . Megmosdván az fejedelem, vagy praedicator vagy arra tanított pohárnok inas az asztaláldást szép halkai elmondotta; addig az fejedelem az süvegit levette azfejiből, keziben tar- totta. Elmondván az asztaláldást, az fejedelem az süvegit megint az fejiben tette, ketten az fejedelem- asszonynyal egymás mellé leültenek az főhelyre s enni kezdettenek. Azután az kik az fejedelem asz- talára marasztott vendégek voltanak, az hopmester rendre leültette, de hol az fejedelem ült, két felől az asztalnál ürességet hagytanak mintegy két arasz- nyira, senki sem ült oda, hanem azon alól az hop- mester leült, ha ott akart enni, ha nem akart, az maga szállására ment s az kik az fejedelem aszta- lánal le nem ültenek, az hopmesterhez mentek ebédre; az több jelenlévő urak, főemberek térdet
') Szkóftum tömör szál, melyet arany v a g y ezüst lapos drótokból húztak s domború kivarrásra használtak.
38 · Apor Péter
hajtván az fejedelemnek s fejedelemasszonynak, szallásokra mentenek.
Mihelyt az fejedelem leült asztalhoz, az fegyverhordozó inas, aranyas köves hüvelyü kard s fejedelmi buzogány lévén keresztültéve a karján, mind ott állott az fejedelem háta megett, míg asz- taltól felköltek. Mikor az sültet elhozták, az asztal- nok kivitte- tálastól s arra készített külön asztal lévén, felbontotta s tálban rakván, úgy vitte be asztalra. Mikor innya kellett az fejedelemnek s fejedelemasszonynak, az föinnyaadö eléhozta az bort, keziben lévő ezüst tángyérra kitöltvén benne egy keveset, azt elsőbben az fejedelem szeme lát- tára megitta s úgy töltött ugyanott az fejedelem előtt abból az borból innya mind az feiedelemnek s fejedelemasszonynak. Valahányszor ivutt az feje- delem, mindannyiszor az ezüst tángyérra töltött bórt meg kellett elsőbben az főinnyaadónak kóstolni.
Az több asztalnál ülő vendégeknek az pohárnokok adtanalc bé innyok. Kis konyhának hítták, ahol ben az fejedelemasszony házán belől arra taníttatott udvari fraj főzött két, három tál étket az fejedelem számára; azt az étket onnét hozták ki asztalhoz.
Mikor felköltek asztaltól, újólag asztaláldást mondván, az tanácsurak előlmenvén, utánok az fejedelem, fejedelemasszony az fejedelem házá- ban, onnan r e v e r e n t i á t t é v é n , mindjárt kijöttenek kiki szállására.
Ha innya kezdett az fejedelem, gyakran ivott penig, ott senkinek nem lehetett magát menteni, addig kellett innya, míg kidőlt asztaltól, maga penig egy veder bort megivutt, mégsem részegedett soha el, csak levette fejéből az bársony kozáksüvegit s mintha megfáradott volna, úgy gőzölgött ki az feje tetejin az bor ereje s azután még többet ivutt. Egy-
') Tisztelet.
Metamorphosis Transylvaniae. . 39 szer Fogarasban az udvar német gyalogjait az fogarasi vár piacán rendre állították s valamikor ú j pohárt köszöntek, mindenkor lőttek; azoknak két hordó bort parancsolt, hofty kihúzzanak az pin- céből, addig ittak, míg egymásra dőltenek az vár piacán.
Az míg az fejedelem táncolt az fejedelem- asszonynyal, az urak addig mind fenállottanak, valamikor arra fordult az fejedelem, az urak mind fejet hajtottak. Igen kedves muzsikája volt az duda;
magyar módon, szép csendesen tancolt, alig lát- hatta valaki, az lábait mint emeli fel a táncban, igen cifrán igen ritkán láttatott. Egyszer az feje- delemasszony adván ki udvartól két előrenden való frajját, abban az lakodalomban tengerszín bársony köntösben volt, az akkori szokás szerént az men- téjén leeresztett posztó lévén, kivűl lévén az nuszt- bellés az posztón, az fejében akkor hosszú nusztos süveg volt, köves medalyban álló kolcsogtoll benne, mint egy tisztító seprű olyan szélyesen, olyat penig másnak nem volt szabad viselni . . . ; ,
ÖTÖDIK CIKKELY. "1 j A régi Erdélynek köntösiröl. * Nc kacagjad erdélyi magyar, midőn hallod, hogy az francia asszonyoknak az az symboluma:*) gallae dominae,2) melyet ha igazán akarunk ma- gyarul kimondani, úgy kell mondanunk: a fran- cia asszonyok uralkodnak az férfiakon, mert én is gondolom, hogy igazat írok, midőn írom, hogy ma Erdélyben a férfiaknak nagyobb része haec vir,') az asszonyoknak nagyobb része hic foemina.4)
*) Jelszó.
2) Francia úrnők.
3) Olyan férfi, ki papucskormány alatt van.
4) Olyan nő, ki parancsol a férjének.
40 · Apor Péter
Azért én is az mostani felfordult világhoz alkal- maztatom irásomot és az asszonyok köntösin kez- dem el ezen cikkelyt.
Nem értem, de hallottam bizonyosan, hogy régen az főasszonyok geleznában jártak, kiki maga
állapotjához képest, kinek nusztból való volt, kinek nestből, kinek petymetből, egy szóval az kitől mint tölt ki, az minthogy gyermekkoromban magam is láttam az nagyanyám Imecs Judith petymetből való geleznáját s hallottam bizonyosan, hogy más régi főasszonyoknak is még akkor az geleznájok meg- volt. A főleányoknak az fejin nyakszirtin feljül, az tetejeken kevéssé alól, hat csontból szőrrel erősen megkötött koronaforma, jóféle gyöngygyei meg- rakott vagy klárissal — az kitől mint tölt ki — magas, csúpos, hátra függő koronájok volt. Azasz- szonyoknak és leányoknak a könyökökig feljebb ugyan bővebb ingek volt, az könyököktől fogva az kéziig sípos, ráncos, szoros újja volt, inneplő pedig olyan táblaforma volt, ki aranynyal varrott, ki jó- féle gyöngygyei rakott ruha volt, az melyet azon ráncos sípforma ing ujjára tettek. Keztyüjök az nagyobb rendű asszonyoknak selyemből szőtt cifra- ság volt, az alábbvalóknak tiszta cérnából szőtt keztyüjök volt, az keztyüből az végső ujja iziigaz kezek ujjai kün voltanak. Nem árulták akkor az leányokot csecsek mutogatásával, hanem ugyanaz felé varrott vagy rakott gyolcs volt, mint az kis ing sípján, az kivel gallér helyett az mellyit béfedte egesz a torkáig, majd addig, a meddig az nyakra- valójok volt; ezt igen gyermekkoromban így ér- tem· Igen viselték azelőtt mind az asszonyok, mind az leányok mind belső kis ingen, mind az külső ingen is sűrűn egészlen mindenütt megrakva réz- ből csinált igen apró, mintegy lencseszemnyi isló- gokat, mert az volt az nevi, úgy hogy egy ingre afféle apró islóg két, háromezer is rea volt rakvg
Metamorphosis Transylvaniae. . 41 s varrva; az olyan ing is a könyökiig bőv volt, azon alól az keze nyeliig szűk, azt hítták sípujjú ingnek.
Azonban még a főasszonyokban is sokan nem csizmát viseltenek, hanem amaz ráncos veres sarut szász módon; télben szőrből botosok voltak, az kit az csizmára vagy sarura húztak, hogy az lábok meg ne fázzon. Nem vala annyi módi az fejeken, noha az menyecskék akkor is majd így jártak, mint most, de nem vala annyi táré, hanem tisztességes fátyol volt az fejeken, azt lebocsátották, hogy el igen messze vonszolódott. Mikor házoknál voltak, ugyan mentét viseltenek, de útra menvén mellyre valóra palástot vettek fel; az téli palást penig, kinek mint volt tehetsége, úgy béreltette, ki nuszttal, ki nesttel, ki petymettel s az úri főasszo- nyok mind otthon, mikor templomba mentek vagy máshuvá, mind lakadalmakban, mind temetési al- kalmatossággal palástban mentek . . .
. Nyári palastot is viseltenek, az mely szintén úgy, mint az téli palást, vagy sima vagy virágos bársonyból vagy bíborból volt az úri főnemes asz- szonyoknak, másképen egyéb szinű selyem maté- riákból is volt, de ritkábban nyári palást; annak kívül az eleje selyem, a galléra egészlen bojtos bársonynyal vagy karmazsin szinű vagy veres vagy zöld, ki mint szerette, meg volt prémezve. Az öreg rend asszonyok fekete selyem bíborból csinált nyári palástot viseltenek, azoknak az két eleje s hátul az galléra szélyesen széles fekete selyemmel csinált csipkéből volt megrakva s egy újjnyira a csipke alol-feljül alá volt eresztve az palást szélyin.
Kis subájok is volt akkor az kisasszonyok- nak s főemberek leányinak, veres, zöld, megyszín s más színű bársonyokból; az bő és szélyes volt, de rövid, mert az derekán úlól nem ért, szintén úgy,
42 · Apor Péter
mint az bársony palástnak az két eleje szélyén s hátul is szélyesen, s az galléra nesttel vagy nuszt- tal meg volt bérelve, azonkivül az mint az palást, e z i s k ű l megvolt erősen hányva arany vagy ezüst csipkével vagy kötéssel, az kitől mint tölt ki. Az kitol kitölt, úgy fel volt hányva, hogy felyül har- mada az matériának alig maradott simán. Igen ritka volt akkor az jóféle veres kláris öv Erdélyben, épen csak az nagy úri asszonyok viselték. A nyaka körűi kinek nusztból, kinek nestből való galléra volt, azonban nagy nyaktakaró fátyola, kozák sü- vegek, kinek nusztos, kinek nestes.
A kisasszonyok, sőt elévaló főnemes leányok is az fe jeken kétfelől az homlokokra feleresztve sok- színű festett structollakot viseltenek s igen dísze- sek voltanak azokkal. A hajókat kétfelől gömbö- lyesen csinált vassal megmelegítvén, megfodorítot- ták, mert akkor híre sem volt az álhajnak; azt kétfelől lebocsátották vékonyon, imitt-amott jóféle gyöngyöt is felfonva elegyítettek, az kitől kitölt, köziben. Mikor útra mentenek, az nyakokban hosszú fekete fátyol volt, azt az mellyeken keresz- tülfogták, az közepén valami drágakövű gyűrű volt;
épen az mellyeken az két végit az fátyolnak két- felől az combokon lebocsátották, hanem az mely része az csipőjöket érte, azt ott megakasztották tővel . . .
Abban az időben nagy főnemes asszonyok- nak rása') szoknyája volt, öve öreg rend fekete klárisból fűzve rendszerént. Ám lakodalomban s nagy solennitásokban öltöztek magok rendek szerént cifrán, mindennap megérték az rasa szoknyával...
Ertem, hogy az nemes asszonyokon kívül nem volt három falusi asszonynak mentéje, azoknak is brassai posztóból, báránybőrrel bérelve s prémezve.
3) Kélfinom lenszövet.
