772
A szép, amit rejt lelke mélye, S dolgos keze, szeretni kész szive Akaratának tiszta érce."
Ilyen szépen csak a testvér beszélhet a testvérről.*
Tamás József
A MAGYAR KATONA
Nehéz őszi ideje volt földrészünknek, az öreg Európának, az idén.
Ugyancsak kemény a tél is s ki tudja még, micsoda megpróbáltatásokat kell elviselniök a népeknek a következő tavaszokon, n y a r a k o n és teleken.
Országok omoltak össze, népek aggódnak sorsukért: háború van. E b b e n a háborús Európában nyugodtan és bizakodón tekint jövendőjébe a magyar nép. Mint oltalmazó hajléka a családnak tomboló zivatar idején: olyan meleg, ölelő és otthont adó a mi hazánk. Miért nyugodt a magyar n é p az ideges Európában?
Magabízásunknak többféle oka van. Egyik az, hogy belső elégtétellel érezzük, hogy az isteni és emberi törvények szerint is a mi oldalunkon van az igazság. Mi egész ezeréves történetünkben véreztünk — másokért s nemzeti életünk utolsó évtizedeiben is hívek maradtunk magatartásunk- kal az örök erkölcsi igazságokhoz. Mi nem igáztunk le egy népet sem, mi nem hagytuk cserben egyik barátunkat sem, mi mindig tűrtünk és szen- vedtünk, reánk már csak jobb napok virradhatnak. Bízunk a magyarság mai vezetőiben, ezért is nyugodtak lehetünk. S biztonságunknak harmadik oka az, hogy van egy erő, mely otthonunkat minden vész ellen meg t u d j a védeni: ez a magyar hadsereg.
A magyar föld erőiből s a magyar nép testébűi építettünk oltalmat otthonunk számára: a magyar hadsereget. Büszke bizakodással tekintünk fegyveres erőnkre, mely védi tűzhelyünket, anyáinkat és asszonyainkat, gyermekeinket és vagyonunkat, földünket és apáink sírját, nyelvünket, életünket és hagyományainkat. Minden magyar anyának szeretett gyer- meke, leányok szemefénye, legények büszkesége: a magyar katona. Itt ülnek sorainkban az idősebbek, a mi apáink, akik öt esztendő k e m é n y megpróbáltatásaiban, idegen országok csataterein szereztek becsületet és bámulatot a magyar embernek, a magyar katonának. Példát m u t a t t a k nekünk, fiatal nemzedéknek, akik a tavaszon, Kárpátalja visszafoglalása- kor igyekeztünk hozzájuk méltó katonák lenni. Két katonanemzedék is ül ebben a teremben; az egyik már megtette kötelességét, a másik feladatá- nak java még hátra van.
A magyar katona akkor szerezte becsületét Európában, midőn népünk Ázsiából idejött, hogy ezt a földet hazájául elfoglalja. Ezer éve. volt a magyar honfoglalás s azóta a magyar katona híre és megbecsülése csak nagyobbodott. „A magyarok nyilaitól m e n t s meg, U r a m , minket!" — így imádkoztak ezer évvel ezelőtt a német anyák. Mert honfoglaló őseink serege kiváló lovassereg volt. Bejárták kalandozásaik során egész Európát,
* Forrásművek: Finnek, észtek. Írták: Többen. — Finn-ugor rokonságunk.
írta: Zsiray Miklós. — Kiegészítő műsorszámok, alkalmi versek és dalok — a fin- nekkel kapcsolatosak.
773 Görögországtól Franciaországig s amíg hadi taktikájukat el nem tanulták, egy hadsereg sem tudta őket megverni. Az akkori nehéz páncélos, mere- ven mozgó európai seregeket a gyors, furfangos, könnyű magyar lovasok számtalanszor megverték. N e m csoda, mert a magyar ember akkoriban szinte nyeregben s állandóan fegyverforgatás között nevelődött. Edzett, kemény férfinak s fegyelmezett harcosnak kellett lennie mindenkinek.
Ezek mellett a kiváló harci tulajdonságok mellett a magyar ember nemes- lelkű volt. A legyőzött ellenféllel nem kegyetlenkedett, hanem vele ember- hez méltóan bánt. Egy ezer év előtti kalandozás története véletlenül fenn is maradt. Egy svájci kolostort támadtak meg akkoriban a még pogány, lovas magyarok. A szerzetesek elmenekültek, csupán egy barát maradt ott, ő írta fel ezt az esetet. Hirtelen termettek ott a magyarok, elfoglalták a kolostort, keresték a kincseket és a pince borát, de az idegen baráthoz egy ujjal sem nyúltak. Mulattak, tréfálkoztak, de mikor megszólalt a riadót jelző kürt, egy szempillantás alatt lóra pattantak és elvágtattak.
Szent István királyunk idején már felvettük a kereszténységet, de katonai erényeinkből nem engedtünk. A német császár uralma alá akarta hajtani Magyarországot s igen nagy sereggel támadta meg. Szent István ügyes taktikával szállt szembe vele, mert serege kicsiny volt ahhoz, hogy nyílt csatában szemtől-szembe kiálljon ellene. Ezért többfelé osztotta seregét. A fősereggel állandóan a hatalmas, nehéz német sereg orra előtt mutatkozott, de mindig visszavonult előle, úgyhogy a császár serege soha nem tudta őt utóiérni. így csalta őt a Lajta-folyótól az ország belsejébe, egészen Győrig. Közben azonban mindent elpusztított a németek előtt, úgyhogy azok se hajlékot nem találtak, se élelemhez nem juthattak.
A másik magyar seregnek az volt a feladta, hogy az éjjel nyugodni akaró, letáborozott német sereget állandó rajtaütésekkel és nyilazással hábor- gassa, hogy azoknak ne lehessen semmi pihenőjük. A harmadik magyar sereg pedig ezalatt a németek háta mögött betört a császár birodalmába.
Egy heti hiábavaló kísérlet után látta a császár, hogy a magyar sereggel nem tud megütközni, közben katonái az éhségtől és fáradtságtól elhullanak s mindennek tetejében országát szabadon fosztogatják. Győrből dolga- végezetlenül visszafordult s hazafelé tartó seregét a magyarok meglepték és csúfosan megverték.
A magyar katona dicsőségéhez fűződik a Habsburg-család hatalmának megalapítása is. Hétszáz évvel ezelőtt a Habsburgok ősének nagy vetély- társa volt Ottokár cseh király. A cseh király hatalmasabb volt és nagyon szorongatta ellenfelét. Habsburgi Rudolf a magyar királyhoz forlult segít- ségért. Az utolsó pillanatban érkezett meg a szorongatott Habsburgi Rudolf segítségére IV. László magyar király 40.000 jó lovassal. A cseh királyt alaposan helybenhagyta, Habsburgi Rudolftól pedig egy kézfogással elbúcsúzott s csata után azonnal hazajött. Azt mondta, hogy ő barátságból segítette meg szomszédját s átengedte neki a hadizsákmányt is.
A nyugati keresztény Európát századokon át védte Kelet ellen a magyar katona. A magyar föld szegény népe kelt fel Hunyadi János hívó szavára s egy mezítlábas szerzetes buzdítására • és visszaverte Nándor- fehérvárnál a török áradatot, mely el akarta pusztítani egész Európát.
Ennek a fényes magyar haditettnek emlékére szól azóta minden délben a harangszó s az egész világon hirdeti a magyar katona dicsőségét. Midőn
774
pedig idegen vezetők elviselhetetlen nyomorúságba döntötték a magyar népet, a semmiből támadtak hadak Bocskai, Bethlen, Rákóczi zászlaja alá s Bécsig kergették a gazdag császár kiképzett hadseregeit. S Rákóczi kuruc lovasaiból lettek az ú j francia huszárezredek mintái, s az 1. francia huszár- ezred neve ma is Bercsényi (László) nevét viseli. A szabadságharc idején Görgey magyar fővezér véghezvitte azt a páratlan hadvezéri cselekedetet, hogy miközben embertelen télben a Felvidéken visszavonult az erősebb császári sereg elől, azalatt seregét növelte, kiképezte és felruházta, s tavasszal a zászló alá álló magyar néppel gyönyörű, sorozatos diadalokat vívott ki a német seregen s megtisztította az országot.
A világháború szörnyű vérhullásában számtalan csatán, hősi kitartá- son, bátor kezdeményezésen keresztül volt csodált katona a magyar.
S nemrégen is gyönyörű példáját adták a magyar katona erényeinek Mun- kács hős védői, akik habozás nélkül tudtak meghalni, hogy halálukkal megállítsák a városra törő ellenséget. Ugyanígy viselkedtek fiatal honvé- deink Kárpátalja visszaszerzésekor: kitartásban, bátorságban nem marad- tak el az örök magyar katonai hagyományoktól. Európaszerte elismerést keltett repülőink kárpátaljai bravúros szereplése.
Szép élet a katonaélet. Büszkeség az a felserdült legénynek, ha sor alá kerül és beválik. Büszkesége apjának, anyjának a katonagyerek s a lányok is jobban megbecsülik a legényt, aki kiszolgált katona. Volt idő, amikor a katonáskodás magyar ember számára is nehezen volt viselhető. 100—150 évvel ezelőtt még erőszakkal, kötéllel fogták a magyar legényt katonának.
N e m akartak akkor vitézi életre hajlani a magyarok, mert 10—12 évre, vagy esetleg örökre elvitték őket s nem is a magyar hazát kellett védeni, hanem idegen országban állomásoztak, idegen érdekekért harcoltak. Nehéz dolog volt elszakadni, talán örökre búcsút venni a szülőföldtől, az apai háztól, a kedvestől. Ekkor keletkeztek azok a szomorú népdalok, amelyek- ben elbúcsúzik a magyar legény az otthontól, mezei munkától és édesanyjá- tól. Ma már nem hallani ezeket a szép népdalokat, de hallgassunk meg közülük egy-kettőt, a mi leventéink tudják. (A leventék eléneklik az
„Eddig való dolgom", „Búza, búza" és „Sej, besoroztak" kezdetű népi katonadalokat.)
H a nehéz is volt katonának menni régen, azért a magyar akkor is jó katona volt. Hát még olyankor, mikor a nemzeti ügyért kellett katonás- kodni, amikor nem mesterségből, de szívből volt katona a magyar! Ma minden becsületes magyarnak szívügye a hadsereg s örömmel szolgál a magyar katona, mert otthonát védi.
Az újoncidő, a kiképzés ideje fontos a fiatalság nevelése szempont- jából, ott nevelődik érett férfivá, fegyelmezett emberré, elszánt magyarrá az ifjú. Csak az anyámasszony katonája fél a katonaságtól! A helyre- legények megerősödnek, megedződnek. S háborúban dől el csak igazán, hogy milyen ember az ember.
A világháború történetének számtalan fejezete bizonyítja, hogy az egyébként csendes magyar katona válságos pillanatokban hallatlan hideg- vérrel és bátorsággal tud cselekedni. Megmondhatják azok, akik a jelen- lévők közül résztvettek a világháborúban, hogy soha nem fordult elő eset, midőn a magyar akár kitartásban, akár leleményességben, akár bátorság- ban alul maradt volna idegen nemzet katonájával szemben. Mi álltuk min-
SZÉCHENYI-EMI.ÉKTÁBLA
Mesterházy Jenő cikkéhez
fe) .
'% j
^ H
U P F
TENGERIMALAC-CSALÁD S17LYMÉRÉS
Tangl Harald cikkéhei
r
mm smaAZ E M B E K I T E S T M I N T N A G Y I P A K I T E L E P
Kahn: Das Leben des Menschen Szondy György cikkéhez (Franck, Stuttgart) után
775 denütt a sarat s egyenlő feltételek esetén jobban :s, mint más. N e m hen- cegő nép a magyar, elismeri más hősiességét, megbecsüli a férfias bátor- ságot a szerbben, a németben is, de azt nem hagyja, hogy egy árnyalattal is elmaradjon.
A magyar katona fegyelmezett, szereti az erőskezű, de igazságos parancsnokot s egy jó szóért belemegy a legveszekedettebb tűzbe. Baj- társias a magyar, pajtását segíti, nem hagyja cserben, ha bajba jut. Tűrni senki sem tud úgy, mint a magyar katona, s ha megveti lábát a baka, ha verekedik a huszár, ha támad a repülő, akkor joggal mondhatja az adoma szerint: „Úristen, most ne segíts, csak csodálkozz!"
Nézzük meg jól tájainkat, szelíd hajlású szántóinkat, szép falunkat, családi fészkünket s legyünk nyugodtak. Legyünk bízók, mert nem tör- ténhetik hiba, hiszen magyar katonák teste védi otthonunkat.
Végezetül leventéink elénekelnek egypár népi katonadalt („A szép fényes katonának", „Kossuth Lajos udvarában" és „Jól van dolga...").
Páldy Róbert
A CSODÁLATOS GYÁRTELEP
N e m kell messzire fáradni, hogy a legcsodálatosabb gyárteleppel meg- ismerkedhessünk. Ki sem kell mozdulnunk a házból, sőt ha úgy tetszik, akár az ágyban vagy a fürdőkádban is a maga igaz valóságában tanul- mányozhatjuk ezt a csodát: az önmagát felépítő, ezerféle munkára alkab mas gyártelepet, saját testünket.
Az emberi szervezetet ipartelephez hasonlítani — nagyon megfelel a mai kor lelkületének. A költőibb gondolkozású Tegnap a gépeket is meg- elevenítette, lélekkel ruházta fel; miért ne szemlélhetné a Ma az élő szer- vezetet is a maga műszaki érdeklődésének megfelelően, mint bonyolult szerkezetű gépezetek összeműködése révén előálló ipartelepet? Ma nem verseket akarunk hallani az emberi test szépségéről, szellemének magasz- tos röptéről, — ma inkább azt szeretnők meglátni és megérteni, hogyan keletkeznek a gondolatok, miként mozognak az izmok, mi a titka annak a rejtélyes szerkezetnek, amely bár azon-egy önmagunkkal, mégis isme- retlen titkok egész sorát jelenti a legragyogóbb elmék számára is? Hátha könnyebb a titkok megértése, ha a gépészmérnök látásával vesszük vizs- gálat alá az élő-eleven valóságot?
Induljunk tehát! Hölgyek és urak, tessék belépni!
íme, itt vagyunk a csoda-gyár azon részében, amely az anyagpótlásról gondoskodik. Ez a nagy terem, ahová most belépünk, a gyomor. Jókora területet foglal el az ipartelep közepe táján, s mint látható, most éppen javában folyik benne a munka. Itt gyűl össze mindaz, amiből a gyár föl- építi önmagát s amiből előteremti a munkálataihoz szükséges erőt. Fenn, az ipartelep kapujában van az idevezető akna lejárata; csak szigorú ellen- őrzés és alapos előkészítés után juthat ide a feldolgozásra szánt anyag.
, ö n ö k bizonyára igen jól ismerik a szigorú ellenőröket és kényes előkészí- tőket: a szemet, orrot, nyelvet, amelyek a külcsín, az illat és a zamat után érdeklődnek, valamint a fogakat, amelyek a nyelv segítségével alkalmassá teszik az akna-bejáraton túljutott holmit a gyomor-terem munkásai szá-
