Társas kötelékek az állatvilágban

Társas kötelékek az állatvilágban '

Irta dr. Szalai Sándor

J k z Á L L A T O K á l t a l á b a n k é p - f \ telenek a r r a , hogy létü- í ket egyéni életük min- den szakaszában önállóan fenn- tartsák. Ezért időszakosan (pl.

gyermekkorukban, párzási, ván- dorlási periódusokban) v a g y t a r t ó s a n t á r s a s 'kötelékben él- nék. Az ilyen t á r s a s kötelék le- het egészen laza csoportosulás, m i n t az egy f á n ülő, egyszerre felrebbenő s u g y a n o d a vissza- szálló verebeké, tehát valami- féle lakás-közösség1. Lehet cél- közösség, m i n t a ragadozó falka. I g e n gyakori biológiai eredetű t á r s a s kötelék a család és a csorda, a szervezettség, leg- különbözőbb fokán, pusztán f a j - f e n n t a r t á s i , önellátási, önvédel- m i v a g y munkamegosztásos és

egyéb együttműködést igénylő - célok szolgálatában. Lehet vé-

gül a t á r s a s kötelék az egész é l e t f o r m á r a kiterjedően rende- zett, „állam"-jellegű, m i n t bizo- nyos k o r a l l f a j t á k n á l , hangyák- nál, . méheknél és m á s u t t látjuk.

Persze nagymértékben proble- matikus, hogy az ilyen állati t á r s a s kötelékéket (amelyekhez hasonlókat egyébként a növé- nyek v i l á g á b a n is találunk) jo- gosan nevezhetjük-e társadal- m a k n a k s minden további nélkül összehasonlíthatjuk-e az ember t á r s a s együttélési formáival.

A csábítás a legszervezettebb kötelékeknél, a méh-államoknál a legnagyobb. M á r a különféle egyedek elnevezése (dolgozó,

here, királynő) is ezt m u t a t j a . A r a j z á s csodálatos tüneményeit, a herék legyilkolását, a. ponto- san meghatározott m u n k a m e g - osztást a méhkasban, a készlet- gazdálkodást p á r h u z a m b a szok- ták állítani az emberi társada- lom bizonyos jelenségeivel, sőt nem egyszer még szociális pél- daképként is emlegetik. Köze- lebbről szemlélve azonban, a ha- sonlóság m e t a f o r i k u s s á válik:

Nem szabad u g y a n i s elfelejteni, hogy az „állam" szervezetét itt teljesen az élettani adottságok (s nem u r a l m i viszonyok!) hatá- rozzák meg: a herék n e m ha- szontalan élősködők, nem is ki- zsákmányolók, hanem pusztán

élettanilag a f a j f e n n t a r t á s r a specializált egyedek s az egész t á r s a s berendezkedést, a termelő m u n k a megosztását a méh-ál- lam lakóinak élettani funkciói határozzák meg. Az állat-társa- dalmak szervezettségét maga az állati szervezet határozza meg.

Igazi társadalomról (antropo- morf értelemben) a méh-állam esetében époly kevéssé beszél- hetünk, m i n t például némely ala- csonyabbrendű tengeri- állat- telepnél, ahol ugyanazon f a j t a más és más egyedei v a n n a k ivarszervek és emésztőszervek birtokában. Még kevésbbé cél- szerű a szociológiai értelemben vett t á r s a s viszony fogalmát ki- terjeszteni a különböző állat- f a j t á k szimbiózisánák ismert je- lenségeire: a mélytengeri r á k

118 Dr. Szalai Sándor: Társas kötelékek az állatvilágban hátára települő virágállat két-

ségkívül hasznos biológiai ér- dekszövetségben él gazdájával táplálékszerzés céljából, de — még tágabb értelemben — tu- lajdonképpen az egész állat- és növényvilág ilyen többé-ke-

vésbbé harmonizáló egységeket alkot. A társulás kritériumainak ilyen nagymértékű kitágítása helyénvaló bizonyos állat- és nö- vénytani kutatásoknál, de szo- ciológiailag . használhatatlanná teszi a fogalmat.

S

ZOCIOLÓGIAI s z e m p o n t b ó l cél- szerű a társas kötelék fogal- m á t inkább csak azonos fajtá- hoz tartozó s egymástól legfel- jebb nemben vagy életkorban kü- lönböző egyedek többé-kevésbbé szervezett csoportjaira alkal- mazni. A természet formagazda- sága révén még így is éppen elég kétes határeset adódik, mint például annál a pókfajtánál, amelynek hímje a nőstény belé- ben élősködő parányi parazita;

e pók „családi viszonyai" min- denesetre igen különösek.

De ha a hármas kötelék fogal- m á t az itt körülírt szűkebb, szo- ciológiai értelemben használjuk, még mindig igaz m a r a d alap- tételünk: az állatok, legalább is életük bizonyos szakaszaiban, társas kötelékekben szoktak élni s ez a társulás a létfenntartás szolgálatában áll, mivel az egye- dek pusztán egyéni biológiai adottságaikkal igen tökéletlenül vagy egyáltalán nem tudnák minden szükségletüket fedezni.

E tétel értelmezésénél két téve- désre van alkalom:

Először is hiba volna az állati

társulást általában m i n t valami"

szándékos akarati v a g y ösztö- nös elhatározást értelmezni. Az ilyesmi az állatvilágban a r á n y - lag ritka, még leginkább a pár- választás és a párokért való via- dal formáiban észlelhető. A leg- több társas kötelékbe egyszerűen beleszületik az állat s ő maga, mint a kötelék minden egyes tagja, csak úgy és csak azáltal létezhetik, hogy ez a kötelék fennáll.

A második tévedési lehetőség abból adódik, hogy tételünket úgy is értelmezhetnők, mintha ott, ahol a szabad természetben társulási formákkal találko- zunk, az elsődleges tény az egye- dek létezése és önfenntartása volna, míg a társas kötelék csak másodlagosan, az egyéni élet biztosítására szolgálna. Ennek éppen az ellenkezője^ igaz: az egyén a természetben'semmi kü- lönös funkciót nem tölt be. Még ott is, ahol társas kötelékeken kívül áll, a szó szoros értelmé- ben kollektív termék s az egyes f a j t á k n á l észlelhető társas köte- lékek megteremtése a f a j t a kreá- ciójával egyidejűleg történt, nem pedig úgy, hogy élőbb megterem- tődtek bizonyos fajtabeli egye- dek s ezek azután — szükségle- teikhez képest — társas köteléke^: ket alkottak meg. Nem a han- gyák alkotják a hangyabólyt, hanem á hangyaboly a hangyá- kat! S aki a h a n g y á t feltalálta, annak vele együtt fel kellett ta- lálnia a hangyabolyt is, mert másként a hangya — éppen bio- lógiai adottságainál, „természe- ténél" fogva — nem lehetséges és nem fenntartható á l l a t f a j t a .

•Dr, Szálai Sándor: Társas kötelékek az állatvilágban 119

(Ha itt a fajták „kreációjáról"

beszéltünk, ezzel nem kívántuk a fokozatos, átmenetes fajta- képzés' tényeit kétségbevonni.

Fokozat és átmenet a fajtákra jellemző társas kötelékek kiala- kulásában is van. Előfordul azonban kreációs jellegű, ugrás-

szerű — mutativ — fajtaképzés is, amellyel párhuzamosan „ug- rás" észlelhető a társas kötelék .formaváltozásában is. Ez a pa-

rallelizmus „isteni előrelátást"

feltételezne, ha az egyén bioló- giai adottságai primérek és szo- ciális adottságai szekundérek volnának, mert ebben az esetben valóban különösnek tűnhetnék, hogy megváltozott biológiai adottságaihoz mindjárt meg- találja a megfelelő új társas megélhetési formát. H a viszont az individuumot a kollektívum termékének tekintjük, akkor magától értetődővé válik áz egész jelenség!

A természetet szemlélve, az egyén — s még inkább az egyé- niség — egészen késői, derivált, szinte absztrakt fogalomnak tűnik, akárcsak a társulás esz- méje mellett a magánosságé.

Fejlődéstani szempontból nem is annyira a társas lét, mint in- kább az egyéni lét eredete pro- blematikus.

N

E HIGYJÜK AZONBAN, hogy az állatvilág természetes társas kötelékeinek tanulmányozása fel- tűnően nagy segítségünkre le- hetné az emberi társadalom mé- lyebb törvényszerűségeinek meg- értésénél vagy éppen közvetlenül rávezetne az emberi társadalom eredetének feltárására.

Ez nincs így. Mégpedig két okból:

. Mindenekelőtt meg kell állapí- tani, hogy a jelenkorból vagy a történelmi időkből ismeretes legprimitívebbnek látszó társa- dalmak is a sajátosan em- beri társadalomfejlődés igen- igen magas fokán állanak. Egy pápua törzs társadalmi szervezete éppen olyan messze áll egy ma- jomcsordáétól vagy egy hangya-

bolyétól, mint Nagybritanniáé.

Nem sokkal máskép áll á dolog az ősember fejlődéstörténetének . különböző korszakaiból fenn-

maradt teletekkel:'ezek javarészt eszközök, célszerű termékek, ame- lyeknek már a puszta létezése is

egészen másfajta társulási for- mákat feltételez és tesz lehetővé, mint amelyek az állatvilágban fellelhetők. A társadalmi formák fejlődéstanában még sokkal több láncszem hiányzik a feltételezett állatősök és az emberek között, mint az összehasonlító ana- tómiában.

Van azonban egy egészen alap- vető. különbség az emberi társás alakulatok és mindenfajta állati társas kötelék között. Ez á kü- lönbség . kihatásaiban és követ1

kezményeiben olyan jelentőség- teljes, annyira konstitutív áz egész emberi nem számára, hogy kétségessé teszi, vájjon szabad-e ugyanabban : az értelémben em- ber- és állattársadalmakról, em- ber- és állatszociológiáról be- szélni. Nevezetesen a követke- zőkről van szó:

Az állati társas,kötelék min- denkor kiegészítője, korrelátuma az illető állatfaj élettani adott- ságainak s természeti eíhelyez-

•Dr, Szálai Sánd kedésének. Ha az élettani adott- ságokban s a természeti elhelyez- kedésben változás nem történik, az állati társas kötelék sem változik. A hangyabolyok társa- dalmi berendezkedése ma alig- hanem ugyanolyan, mint ezer vagy tízezer évvel ezelőtt s ha évmilliókkal régebben más. volt, akkor abban az időben másfaj- ták voltak a hangyák is. A han- gyabolyban semmiféle erő nem hat, amely a hangyákat á boly-

szerkezet megváltoztatására késztetné! Az európai bölények csordaszerkezete ugyan való-, színűleg megváltozott, amikor az üldözés elől éghajlati' és táp- lálkozási szempontból eltérő vi- dékre menekültek és ismét meg- változott, amióta' vadaskertben őrzik őket, de belső indítékok bizonyára sokkal hosszabb bö- lénytörténelmi periódusok alatt sem fejlesztették sajátos bika- uralmi formáikat.

. Ezzel ' szemben kétségtelen, hogy az emberi társas alakula- tok nem csupán, sőt nem is első- sorban . az ember élettani adott- ságainak és természeti elhelyez- kedésének hatása alatt változ- nak meg, hanem magában az emberi társadalomban olyan

erők, olyan törvényszerűségek érvényesülnek, amelyek a tár- sadalmi helyzet folytonos válto- zását vonják. maguk. után. Ezt .a

változást közönségesen történe- lemnek nevezik.

Összefoglalva az argumentu- mot:

Az emberi [társadalomnak tör- ténelme van, az állati társas alakulatoknak csak fejlődéstör- ténetük. Az „állati társadalom"

or: Társas kötelékek az állatvilágban 120 csupán á fajta biológiai adott- ságaival arányban (tehát gene- rációs mértékkel mérve igen lassan: a nemzedékek százai és ezrei alatt) változik, egyébként pedig csupán a természeti hely- zet behatásaira (tehát a társa- dalom szervezetén kívülálló, külső okokból) alakul á t A z emberi társadalomra mindennek a for- dítottja áll.

Ez az argumentum olyan erős, hogy ezen a fokon még nem i s kell figyelembevennünk azt a másik) szintén nem elhanyago- landó differenciáló f a k t o r t amély az emberi települési és termelési technikának a termé- szeti környezetet megváltoztató hatásában nyilvánul "meg.' (Ha az elefántcsorda állandó itktó1

helyet és utat tapos magának a dzsungelban, ezzel beleilleszke- dik a dzsungel természetébe é

a változás, amelyét* okozott a dzsungelban zajlik lei H a az embercsorda ' tör magának utat a folyóhoz, akkor ezzel magát a dzsungelt változtatja meg.)

A naturalista, „zoomorf" tár- sadaloinszemlélet elutasítása természetesen nem vezethet arra,

hogy az élettani adottságokban és' a természeti elhelyezkedés- ben történő változások hatását az emberi társadalomra kétség- bevonjuk. A népesedési viszo- nyok például rendkívüli mérték- ben függenek az egyes népfajok biológiai alkalmazkodó- és el- lenállóképességétől, valamint termékenységétől is. (Voltak két-

ségkívül népfajok, amelyek bio- ° lógiailag degenerálódtak és ki-,

haltak anélkül, hogy akár külső, akár szociális helyzetük erre

•Dr, Szálai Sándor: Társas kötelékek az állatvilágban ₁₂₁ okot szolgáltatott volná. Az

ilyen tiszta biológiai e f f e k t u s azonban n a g y " ritkaság, inért a t á r s a d a l m i erők e f f a j t a pusztí- tásokat általában sokkal gyor- sabban és hathatósabban végez- nek el, nem beszélve arról, hogy a t á r s a d a l m i helyzet rendszerint közrejátszik a biológiai degene- rálódás kiváltásában és felfoko- zásában. 'Még kevésbbé lehet a természeti helyzet megváltozá- s á n a k h a t á s á t a t á r s a d a l o m r a kétségbevonni. Nem is kell i t t az ősember világának jégkor- szakbeli á t a l a k u l á s á r a vissza- utalni, elegendő, h a a termőföl- dek kimerülésére, a hegyvidékek karsztosodására, a folyómedrek eliszaposodására v a g y a k á r c s a k a bibliai hét szűk esztendő aszá-

l y a i r a gondolunk.

A n n y i azonban bizonyos, hogy az emberi társadalom változá- sainak legfőbb motorja maga: a társadalom, éspedig nemcsak és nem is - elsősorban tudatos,

célszerű r e f o r m á t o r i tevékeny- ség révén, hanem a t á r s a d a l m a t f e n n t a r t ó és. - á társadalomban- működő belső erők által. A tár-

sadalom összehasonlíthatatlanul gyorsabban változik, mint a természet. Más formulázásban:

az ember összehasonlíthatatlanul gyorsabban változtatja meg a társadalmat és. a természetet, mint a természet a társadalmat és az embert.

M

IUTÁN IGY megkülönböztettük á természeti; és áz " emberi társulás s t r u k t ú r á j á t , ú j lehe- tőség adódik, hogy Aristoteles híres meghatározását az ember- ről megfelelőén kiértékeljük.

Az, hogy az ember „zoón poli- tikon", társas, helyesebben t á r - sadalmi állat, egyáltalában ném jellemző rá, ha csupán a társas- kötelék formai ismérveit tekint- jük. Hiszen láttuk, hogy a leg- több más állat is időszakosan v a g y állandóan t á r s a s kötelé- kekben él. H a viszont — a „po- litika" szó' modern értelméhez közeledve — a t á r s a d a l m i létet ú g y értelmezzük, m i n t a m e l y önmaga folytonos megváltozta- t á s á n a k belső szükségszerűségét rejti magában, akkor valóban jellemzővé válik a görög defi- níció. Akkor Aristoteles „zoon

politikön"-j á n á k „politikon"-sza- vában, v a g y még inkább Agui- nói T a m á s „animal sociale"-já- nak „sociale"-szavában megkap- juk a szociológia sajátos tár- gyat: a társadalmat alkotó és alakító tényezőket. Ezek között magától értetődően ott szerepel- nek az ember állati természeté- nek és állati eredetének m e g - felelő biológiai és n a t u r á l i s f a k - torok is. A specifikus szocioló- gai problémák azonban- ott kez- dődnek, ahol a természetben ál- talában érvényes fizikai v a g y biológiai törvényszerűségek meg-

szokott kombinációikban önma- gukban m á r nem elégségesek á társadalmi jelenségek és válto- zások megmagyarázására, ahol az ember sajátos hátásköre, a társadalom sájátos belső t ö r -

vényszerűsége kezdődik. 1

H i b a volna azonban azt a belső mozgást, azt a természeti válto- zásokon túlmenő, sajátos önalá- kítő tevékenységet,' amelyét az e m b e r i ' társadalomban (szemben az állati t á r s a s kötelékekkel)

122 •Dr, Szálai Sándor: Társas kötelékek az állatvilágban 122 észlelünk, idealisztikusán átin-

terpretálni, mintha az ember és az emberiség történelme kivétet- nék azon törvényszerűségek alól, amelyek a világ minden történésében — a fizikai és bio- lógiai létben e g y a r á n t — meg- nyilvánulnak. A folyamatok lo- gikus strukturája, a mozgás, a fejlődés dialektikája• a termé- szetben és a társadalomban egy- aránt érvényesül. Kétségkívül lehetséges volna például a szo- ciológiát mint az általános bio- lógia egyik á g á t felfogni, m e r t egy percig sem kétséges, hogy az ember élőlény s végső fokon pusztán életfeltételeinek és egész biológiai a l k a t á n a k különleges- sége okozza azt, hogy m á s élő- lényektől eltérően beszélni tud, verseket ír és pénzt keres. Ilyen értelemben az embert és a tár- sadalmat kétségkívül biológiai erők, az élettan által elvben meghatározható okok és okoza- tok hosszú láncolata hozta létre.

S ebből a szemszögből tekintve a funkcióknak az a különös kombinációja, amely az ember- ben és az emberi társadalomban megnyilvánul, semmivel sem rejtélyesebb és kitüntetőbb, m i n t például az a sajátosság, hogy a tigris húsból és nem fából van, sávos a bundája, ineg t u d élni a dzsungelban, viszont a víz a l a t t csak rövid ideig b í r j a ki.

Míg azonban a tigris eme sajá- tosságainak k u t a t á s a jól egybe- kapcsolható és összeegyeztethető m á s állatok és élőlények hason- lóan rejtélyes s a j á t o s s á g a i n a k kutatásával, az ember nevű élő- lény úgynevezett t á r s a d a l m i szereplése annyi különös (bár

az általános élettörvények kere- tében nyilván jól megindokol- ható) jellegzetességgel bír, hogy ezeknek k i k u t a t á s á r a célszerű volt egy külön t u d o m á n y t létre- hozni. A biológusok jelentős ré- sze is tisztában v a n azzal, hogy az életfolyamatok á l a p j a az is- m e r t és még n e m i s m e r t fizikai

folyamatok s a j á t o s kombiná- ciója és az „élet t i t k a " éppen e kombináció belső törvényszerű- ségeiben rejlik, mégis ú g y t a r t - ják, hogy célszerűtlen volna a

tengeri nyulat m i n t különleges elrendezésű molekulák h a l m á z á t tekinteni, mert ez n y i l v á n n e m egyszerűsítené, h a n e m mérhetet- lenül bonyolulttá t e n n é az élet- működések vizsgálatát. (Nem érdektelen, hogy a m o d e r n szo- ciológia alapeszméjének megfo- galmazásánál éppen ilyen tudo- mány-hierarchikus elképzelések játszottak szerepet: Comte a szo- ciológiát a biológiára, a bioló- giát pedig a f i z i k á r a és a kémi- á r a építette rá, persze ő sem tételezte fel, h o g y a magasabb- r e n d ű az alacsonyabbrendűből, a bonyolultabb az egyszerűbből közönségesen „levezethető".)

így a szociológiának kétség- kívül megvan a maga terrénu- ma: a társadalom és az egyes ember, a társadálom és a termé- szet, valamint a különböző tár- sadalmi jelenségek (folyamatok, intézmények, eszmék) egymáshoz váló viszonyának s e viszonyok változásának törvényszerűségeit kell kutatnia. Benne foglaltatik természetesen a t á r s a d a l m i je- lenségek, sőt az egész t á r s a d a1

lom keletkezésének (s ezzel: mi- benlétének) p r o b l é m á j a is, hi-

•Dr, Szálai Sándor: Társas kötelékek az állatvilágban 123

szen éppen itt van' a k u t a t á s tár- g y á t képező viszonyok kezdő- p o n t j a . (Hogy ebben a meghatá- rozásban a „viszony" szót any- n y i r a kihangsúlyoztuk, ez nem a v. Wiese v a g y Simmel értel- mében vett „formális szocioló- gia" melletti állásfoglalást je- lenti, amely csak a t á r s a d a l m i tényezők összefüggését k í v á n j a vizsgálat t á r g y á v á tenni, a szo- ciális jelenségek tartalmát pedig elvileg nem tekinti a szociológia legális t á r g y á n a k . A „viszony"-ra való többszörös u t a l á s i t t a tör- vény f o g a l m á t húzza alá. Min- den t ö r v é n y relációkat, funk- ciókat á l l a p i t meg s h a a- szo- ciológia eltér a t á r s a d a l m i tör- vényszerűségek kutatásától, ak- k o r elveszti tulajdonképpeni lét-"

jogosultságát: v a g y leírás lesz belőle, szociográfia, v a g y bölcse- let, szociálfilozófia. Mindkét mű- f a j létezése hasznos, sőt szüksé- ges számára; egyik sem pótol- h a t j a . ( M ű f a j i tévedések, stílus- talanságok viszont tagadhatat- lanul g y a k o r i a k a tudományos irodalom történetében is.)

H o g y a szociológia a m a g a hatalmas feladatkörét a m a i na- pig nemcsak hogy n e m töltötte be, hanem úgyszólván fel sem mérte egészen, ez senkit sem késztethet csodálkozásra egy tu- d o m á n y n á l , a m e l y a z összes

többi t u d o m á n y t feltételezi s nehezén t ű d j a eldönteni, v á j j o n minden tudományok királynőjé- nek v a g y szolgálóleányának te- kintse-e magát.

IjZ EMBERI gyomorba került idegen testek eltávolítására új technikai eljárást alkalmaznak. Az új eljárás eszköze egy kis mágnes, amely súlyának 25-szeresét képes magához vonzani és felemelni. A bemutató orvos véleménye szerint a mágnes a tüdőből is képes idegen testeket eltávolítani. Bár a táplálékkal és egyéb úton a gyomorba és a légutakba jutott idegen testeknek mindössze mintegy 10%-a mágnesezhető, mégis számos gyomorműtét válik ezáltal feleslegessé. A. mágnest egy bőrdarabkán helyezik el, amelyet a gyomorba lebocsátandó gumicső másik végére erősítenek. A mág- nest a gyomorban ide-oda mozgatják, ameddig a keresett tárgy nem kerül a vonzási mezőbe, amikor aztán hozzátapad a mágneshez és eltávolítható. A művelet fluoroszkóp segítségével kívülről meg- figyelhető.