• Nem Talált Eredményt

MAQYAR TUDOMÁNY 1956 1 -3. SZÁMÁBÓL HARASZTHY GYULA

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "MAQYAR TUDOMÁNY 1956 1 -3. SZÁMÁBÓL HARASZTHY GYULA"

Copied!
26
0
0

Teljes szövegt

(1)

K Ü L Ö N L E N Y O M A T A'

M A Q Y A R T U D O M Á N Y

1 9 5 6 1 - 3 . S Z Á M Á B Ó L

HARASZTHY GYULA

A 130 ÉVES AKADÉMIAI KÖNYVTÁR

(2)
(3)

A 130 éves Akadémiai Könyvtár

H A I Í A S Z T H Y G Y U L A

a M a g y a r T u d o m á n y o s A k a d é m i a K ö n y v t á r á n a k i g a z g a t ó j a

A Magyar Tudományos Akadémia K ö n y v t á r a az Akadémia első elnöké- nek, Teleki Józsefnek 1826. március 17-én t e t t 30 000 kötetes alapítványából j ö t t létre. Ma a mintegy 500 000 k ö t e t e t kitevő könyv- és folyóiratállományával, egyedülálló különgyűjteményeivel: 13 612 kéziratos kötetet és 230 461 db kis kéziratot t a r t a l m a z ó kézirattárával, 1104 ő s n y o m t a t v á n y á v a l . 6327 régi magyar könyvével, 27 621 k ö t e t könyvet és 15 291 kéziratot magában foglaló Keleti K ö n y v t á r á v a l , 1079 m ű mikrofilmjével szolgáltat anyagot a k u t a t ó - munka számára. Rendeltetésénél és állományánál fogva a t u d o m á n y o s nagy- k ö n y v t á r f u n k c i ó j á t tölti be és sajátos k ö n y v t á r i eszközeivel a magyar tudományos k u t a t á s t irányító és szervező A k a d é m i a célkitűzéseit t á m o g a t j a . Világos, hogy szocializmust építő társadalomban, a marxizmus—leniniz- mus ideológiai alapján állva, az Akadémia újjászervezése u t á n eszmeileg is megerősödve, a társadalmi fejlődésben igazi szerepéhez j u t o t t t u d o m á n y szol- gálatában emelkedhetett csak erre a fokra, a n n a k ellenére, hogy még a magyar könyvtári viszonyok között is szinte egyedülálló fejlődésbeli nehézségekkel, múltbeli hátramaradással, s nem e g y . ú j a b b hiányossággal és hibával — az ugrásszerű fejlődés természetes következményeivel — kellett megküzdenie.

Nem lesz érdektelen, ha a jubileum alkalmával a fejlődés n é h á n y tényé- vel és problémájával foglalkozunk, anélkül, hogy a folyamatban levő könyv- tártörténeti k u t a t á s o k elébe a k a r n á n k vágni.*

I

Az akadémiai törekvések X V I I I . századi előzményeiben is felbukkant már az akadémiai k ö n y v t á r gondolata : például Révai Miklósnál, aki részletes akadémiai tervet dolgozott ki s a j á t , k u t a t á s o k a t t á m o g a t ó könyvtárral és külön- gyűjteményekkel. A X I X . század első évtizedeiben történetileg megérett már a helyzet Bessenyei György „ j á m b o r s z á n d é k a i n a k " megvalósítására, a metternichi abszolutizmussal és a feudális reakcióval szemben a haladó magyar nemzet politikai és gazdasági fejlődését, kulturális és t u d o m á n y o s felemelkedését szolgáló akadémia megalapítására. Széchenyi I s t v á n n a k az

* A k ö n y v t á r r a v o n a t k o z ó s l e g n a g y o b b r é s z t a z A k a d é m i a i É r t e s í t ő é v f o l y a m a i - b a n r e n d e l k e z é s r e á l l ó i r o d a l o m e g y e s d a r a b j a i t itt n e m s o r o l o m fel. A jelenleg f o l y ó k ö n y v t á r t ö r t é n e t i m u n k á l a t o k eddigi e r e d m é n y e i t , e l s ő s o r b a n Boriász J e n ő , Sz. N é m e t h Mária, a z u t á n S z e n t g y ö r g y i Mária é s Gergely Pál a d a t a i t f e l h a s z n á l t a m . N é h á n y h e l y e n t á m a s z k o d o m Boriász J e n ő n e k m é g kéziratos, az A k a d é m i a i K ö n y v t á r 1956. m á r c i u s 17-i ü n n e p i é r t e k e z l e t é n f e l o l v a s o t t t a n u l m á n y á r a , i l l e t ő l e g a n n a k e g y e s m e g á l l a p í t á s a i r a .

63

(4)

Akadémiát megalapító történelmi jelentőségű t e t t e nem m a r a d t elszigetelt jelenség, s felajánlása u t á n n é h á n y hónappal, 1826. március 17-én Teleki József a d o m á n y á v a l s későbbi támogatásával m e g a l a p í t o t t a az alakuló Magyar T u d ó s Társaság k ö n y v t á r á t , mintegy igazolva azt, hogy az akadémiái gondolat és az akadémiai szervezet nélkülözhetetlen következménye és tarto- zéka m a g a az Akadémiai Könyvtár.

Lehetetlen nem idézni az országgyűlés jegyzőkönyveiben megörökített könyvtári alapítólevél tudománypolitikai szempontból is lényeges eligazítást n y ú j t ó súlyos szavait : „Tekintetes K a r o k és R e n d e k ! Hogy a nemzeti nyelv előmozdítására és ezáltal a t u d o m á n y o k művelésére szervezendő Tudós Társaság a maga f e l a d a t á n a k a r á b í z o t t a k b a n ó h a j t o t t eredménnyel meg bírjon felelni, számos irodalmi segédeszközzel, elsősorban pedig nagyobb könyvgyűjteményekkel l á t a n d ó el. Kétségtelen ugyan, hogy a h a z a polgárai- nak bőkezűségéből a l a p í t o t t és rövid idő alatt csodálatosan megnövekedett Nemzeti Múzeum, valamint a pesti t u d o m á n y e g y e t e m k ö n y v t á r a ebben a tekintetben szép eszközökben bővelkednek, amaz azonban s a j á t rendelteté- sénél fogva kiváltképpen Magyarországon korlátozva, emez a szükséges pénz- alap hiánya m i a t t szűkebb korlátok közé szorítva, az emberi ismeretek óriási mezején mindmáig sok kívánnivalót hagynak fenn. Ennélfogva alulírott és érdekelt feleim főképpen e t t ő l a szemponttól, de egyszersmind a közjó elő- mozdításának vágyától i n d í t t a t v a és a haza iránti legédesebb szeretettől lelkesítve, a mi jelentős k ö n y v t á r u n k a t . . . a nevezett Társaságnak és a haza összes polgárainak használatára szentelni és felajánlani h a t á r o z t u k . "

E nagylelkű adományozás megvetette az Akadémiai K ö n y v t á r alapját, de működését még nem t e t t e lehetővé. Helyiséggondok, jogi és hatásköri viták*, s a reakciós erőket képviselő, magának az Akadémiának a működését is erősen g á t l ó h e l y t a r t ó t a n á c s sokban akadályozták a k ö n y v t á r fejlődését.

A k ö n y v t á r megnyitása is összefüggött a haladó jellegű, a nemzeti művelődés és t u d o m á n y ügyét előrelendítő küzdelemmel. Maguk az akadémikusok is

— átérezve k ö n y v t á r u n k fontosságának ügyét — nagy jelentőséget t u l a j - donítottak a k ö n y v t á r m e g n y i t á s á n a k . Midőn Toldy Ferenc, az Akadémia, titoknoka, a k ö n y v t á r lelkes és kiemelkedő érdemeket szerzett szervezője, 1844-ben a m á r 50 000 k ö t e t r e g y a r a p o d o t t g y ű j t e m é n y t á t a d t a a nyilvános használatnak, az ünnepségen az Akadémia tagjai igen nagy s z á m b a n vettek részt, többek között Széchenyi, Vörösmarty, Bajza, Eötvös, Jósika, Vacliot Sándor, Almási Balogli Pál, B u g á t Pál, Döbrentei, Szalay László, Vásárhelyi P á l , Henszlmann Imre s a társalapító Teleki László. Az Akadémiai K ö n y v - t á r r a l kapcsolatban írta V ö r ö s m a r t y 1844-ben „ G o n d o l a t o k a k ö n y v t á r b a n "

című nagyszabású költeményét is.

Az alapítás utáni évtizedek eredményei azt bizonyítják, hogy éppúgy, m i n t az A k a d é m i á t , k ö n y v t á r á t sem fejedelmi kegy, uralkodói bőkezűség h o z t a létre, h a n e m társadalmi közadakozás, a polgárosulásért és haladásért, a kiművelt emberfőért tenni v á g y ó hazafias szándék.

Mint t ö r t é n e t i t é n y t kell leszögezni, hogy Teleki nevezetes lépése u t á n alig volt évtized, melyben fontos alapítványokkal, a j á n d é k o k k a l ne gyara-

* Ld. : S C H E D E L ( T O L D Y ) F E R E N C : Az akadémiai k ö n y v t á r rövid története s mibenléte. A M. Tud. Társaság É v k ö n y v e i 7. k. B u d a , 1840. —, K O L L Á N Y I F E R E N C : A Z A k a d é m i a és a N e m z e t i Múzeum. Bp., 1910. Értekezések a tört. tudo- m á n y o k köréből, X X I I . k. 8. sz. — F E R E N C Z I Z O L T Á N : A .ti. T. Akadémia K ö n y v - t á r á n a k megalapítása. Akadémiai Értesítő, 1920.

(5)

pnh&f

AIMM L\VA: HCH'O m A i m »»iAf i c m r i K M t ó

U J A : mwo

A2 i m i V A k W m \ U H H ' Í V i a £ U l v i r r k n r t >

f t * i t » f wtcq* m c f f c v CS fc a v a t v a ? vvu^- ^ a i a j w B ^ >VA?A Cmo*£ ÍAJA: A«M\*

t * t S f Rvwjnt- O V ^ r * m J j ^ K - M A í - é - * CA XAzt L ^ j v i ^ v j wxeff AAEÍ* h o ^ r

~^JAV,»víccj- h i a í a V AJ gcVvfi" MAvn^ylAvi • m m ^ ^ P * C V A W V A CJOKR Y C F W I ^ Á FLOJJ-V A Í 0 IFHÍ

£A»V 1 / W ^ a i i a $ Ax nvn y t W n y c ^ * n u A c t mi V b g o g r í r n i H s m - f e t i ««• a i i ^ A & W (L*

AVCjW a t ^ A j ^rböQ, m r c I t wittjv a V f d Z t í f bc t v j e u f c c r O:AVA i v a j v o y i c AJ r \ A y v i A J A J I^A A & n t - c t ^ c n i k m r j

vvwg- Vtcut 1 V * Í a £ v i r f M Í W M M I W1-'

^ RPNC M M - F " C R R « IVX^YIIW M N M T A A J W V GAVA t-uivö ÍAJAÍ A Í v v j i 4 cf m ű v e l i * évpcC í U W m 0 V "

k W A J j \ J t-A

1<A HÍM- i > « m > A 0 i i í í J v 2 í w i ^ w v v H V V ÍAJA4 a j h i v b W w í í n u j - j j o & é * j a v

Az Érsekújvári kódex. Magyar nyelvemlék, Sövényházi Márta kezcírása 1529—31

fíl 5 Magyar Tudomány

(6)

podott volna az Akadémia K ö n y v t á r a . Nagyértékű ősnyomtatvány- és régii könyvgyűjteményének, Keleti Könyvtárának, Kézirattárának fejlődése tudó- sok és könyvbarátok adományainak volt köszönhető. Maga Teleki József említett alapítványán túlmenően is 30 éven át, élete végéig bőkezű mecénása volt a könyvtárnak, magánpénztárából fedezte a külföldi folyóiratok elő- fizetését, saját személyi könyvgyűjteményét is az Akadémia könyvtárára hagyományozta s több jelentős könyvgyűjtemény (az ősnyomtatványokban gazdag Kresznerics-gyűjtemény, Marczibányi Livius-gyűjteménye, a Weszerle- könyvtár ősnyomtatványai, a Péczely József-féle könyvtár, Jancsó Imre könyv- gyűjteménye) megvásárlását előmozdította s Justinianus XVI. századbeli kódexével és egy Corvin-kódex-szel is gyarapította a könyvtárat. Már a har- mincas évek végén ú j a b b igen jelentős adományhoz, a kódexekben, kéziratok- ban és régiségekben gazdag rohonci és kisbéri Batthyány-könyvtárak anyagá- hoz j u t o t t az Akadémia. Az 1865-ben felavatott ú j akadémiai palotába való költözés után jelentős adományok kerültek a Könyvtár tulajdonába : az archeológiai művekben gazdag Pulszky-könyvtár, Hadik Gusztáv könyvtára, a Waldstein-féle gyűjtemény, az Elischer-féle Goethe-gyűjtemény, m a j d a legfontosabbak egyike, az 1905-ben az Akadémia Könyvtárára hagyományo- zott R á t h György-könyvtár, mely 2364, 1711 előtt Magyarországon nyom- t a t o t t vagy külföldi magyar vonatkozású munkát foglalt magában. A Keleti Könyvtár szempontjából fontos volt a Konstantinápolyban élt Szilágyi Dániel könyvtárának megszerzése, m a j d a legjelentősebb adományok egyike, az

1906-ban az Akadémia Könyvtárára szállt, héber kéziratokban, ősnyomtat- ványokban és könyvekben rendkívül gazdag K a u f m a n n Dávid-gyűjtemény.

Ki kell emelni, hogy a Keleti K ö n y v t á r anyagát további adományok (Stein Aurél könyvtára, a Kégl-könyvtár, a Körösi Csorna örökét tartalmazó D u k a - gyűjtemény) is gazdagították. Az idők folyamán egyre inkább gyérülő ado- mányok közül messze kiemelkedik az 1928-ban örökölt Vigyázó Ferenc-féle könyvtár, amely több mint 15 000 kötetnyi nagyértékű állományával főképp kódex-gyűjteményünket, ősnyomtatvány-tárunkat, vetustissima-gyűjtemé- nyünket és általában régi könyvanyagunkat gyarapította. Nagyrészt a felsorolt adományoknak köszönhatő, hogy az Akadémia Könyvtára ma 1104 darab'ős- nyomtatvány, 6327 régi magyar (1711 előtti) mű, 1800 vetustissima, 162 Aldina és mintegy 50 000 kötet X V I — X V I I I . századi nyomtatvány birtokában van.

A már felsorolt ajándékok és örökhagyások mégsem n y ú j t h a t t a k ele- gendő alapot a korszerű tudományos könyvtár fejlesztéséhez. A beszerzés egyéb forrásait is meg kellett nyitni a könyvtár számára. Ilyen volt a köteles- példányjognak 1836-ban helytartótanácsi rendelettel és 1840-ben törvénnyel való biztosítása, az Akadémia pénzügyi helyzete következtében kezdetben igen szerény, m a j d 1865-től fokozódó s nagyjában 1914-ig megfelelőnek mondható költségvetési hitel könyv- és folyóiratvásárlásokra, végül a nemzet- közi kiadványcsere, mely a könyvtár igen értékes, többnyire periodikákat tartalmazó „Academica" anyagának volt az alapja s mindmáig elsőrangú forrása. E gyarapítási szerepén túl a cseretevékenység minden időben a tudósok és az intézmények egymásközti kapcsolatának volt az eszköze, egymás értékei- nek és eredményeinek megbecsülését és felhasználását segítette elő, végül korunkban a béke gondolatának, a népek békés egymás mellett élésének ügyét is szolgálja. Nem érdektelen t e h á t közelebbről is megismerkedni az.

Akadémiai K ö n y v t á r cseretevékenységével, annyival is inkább, mert — a háborús éveket leszámítva — a könyvtár e munkájával mindig komolyan

(7)

O &lmrrtmfr hónig 111 bíirnle tcoii 8>rr uff rttrirh rín romé cronr D n fin ftnu bnnrc uo biutc roir Emo ímígr trune in ftcrbcnö nor £*rlü íjat gttragf Hit ö mart* grois D n íc bubi ö h narbr uíi bScio an wmb ntmtfíbbcb btíl Oxiutf D n tms to mit ecioift un rrftnrtc D n íniboff f r a m u ü u i í i t n t fttlfí uno uorbao m a l l f ftfitcn luiíJöunUcfniDr öurchm uíi beton jNarbe n i vm taífti

Otmalt i n t f i>m üt m coötinruiopri m Imedirlant mancbi tnftntinitfcbf bcgraniicbaiif Witfnbm martii untot ftagc un líCrnrh? fllo t t n apuRctn uor mt íft gtrebmi D m b Dir w ftuchrte bnlgctt glaubr out a p > d h >ni bír b i i I I c i i

?iii r in bnr $uctv tutröm Diö tar n i tut- luer fcbm Difírcttn Dir r n ' t i t h r t e Inni uifís öiii ma zriít nocb öhí ottmrt uffnibat g ! * cccr • lu * nic dir tuortif

~ j

Kin Manung wider dic Türkön. Gutenbergnek tulajdonított ő s n y o m t a t v á n y 1454-ből

5* 67

(8)

törődött s m é g hanyatló korszakában is, súlyos válsággal és hibákkal küsz- ködve, a csere f e n n t a r t á s á r a , sőt fejlesztésére mindig gondot f o r d í t o t t .

Toldy Ferenc már a m ú l t század h a r m i n c a s éveiben gyors ü t e m b e n kezdte felvenni a cserekapcsolatokat a kiemelkedő jelentőségű külföldi aka- démiákkal és t u d o m á n y o s t á r s u l a t o k k a l a k u r r e n s jellegű kiadványsorozatok állandó kicserélése érdekében. Az első csereviszonyokat Akadémiánk első, szerény k i a d v á n y a i n a k megküldése fejében t ö b b e k között a következő intéz- ményekkel és akadémiákkal sikerült létrehozni : Royal Society of L o n d o n , a francia, belga, porosz, b a j o r és osztrák a k a d é m i á k , a washingtoni Smith- sonian I n s t i t u t i o n , Böhmische Gesellschaft, a philadelphiai American Philo- sophical Society, Royal Society of E d i n b u r g h , Sachsische Gesellschaft stb.

Ennek a n é h á n y méltán híres külföldi a k a d é m i á n a k vagy t á r s u l a t n a k m i n t cserepartnernek a biztosítása arról vall, hogy Toldynak erőteljes és haladó jellegű tudománypolitikai koncepciója lehetett,* jól és gyorsan felismerte a csere k ö n y v t á r i jelentőségét is.

E z t a h a g y o m á n y t a k ö n y v t á r minden időben t o v á b b ápolta. 1848 u t á n — a n y a g i eszközök h i á n y á b a n — a külföldi csere volt az az egyetlen beszerzési eszköz, amellyel t o v á b b r a is színvonalasan t u d t a g y ű j t e m é n y e i t gyarapítani. 1865-ben közel 100, 1880-ban m i n t e g y 150, 1900-ban m a j d 200 és 1910-ben t ö b b mint 230 akadémiával és t u d o m á n y o s intézettel folyt a kiadványok cseréje. Az első világháború és az azt követő évek ezen a területen is súlyos visszaesést jelentettek : még a h á b o r ú befejezése u t á n sem t u d t á k felvenni a cserekapcsolatok n a g y részét (87-re esett le), mert akadémiai kiadványok h i á n y á b a n nem volt mivel cserélni. Kivételszámba m e n t e k azok a külföldi a k a d é m i á k (London, Edinburgh, Róma), amelyek önkéntesen, ellenszolgáltatás nélkül is m e g k ü l d t é k k i a d v á n y a i k a t . A régi cserekapcsolatok felvétele Ferenczi Zoltán főkönyvtárnoksága idején, 1925-től kezdve t ö r t é n t meg, 1929—1938 között t o v á b b fejlődött s m i n t e g y 450 intézménnyel léte- sült csereviszony. Ryen m ó d o n 1100-féle periodika-sorozathoz j u t o t t az Akadémiai K ö n y v t á r . Ez a n n á l jelentősebb volt, mert éppen ebben az évti- zedben szinte mélypontra esett vissza a vétel ú t j á n folyó beszerzés s így a csere volt az egyetlen lehetőség korszerű külföldi t u d o m á n y o s anyag biztosí- tására.

E g y a r a p í t á s i szemponton túlmenően ki kell emelni azt a t é n y t , hogy a k é t világháború között, midőn az Akadémiai K ö n y v t á r nem egy t e r ü l e t e n a legsúlyosabb válsággal k ü z d ö t t s még hazai viszonylatban is — a m a g y a r t u d o m á n y o s k ö n y v t á r ü g y általános elmaradása idején — leginkább h á t r a - m a r a d t s képtelen volt a hivatásából és helyzetéből következő k ö n y v t á r i funkciókat gyakorolni, cseretevékenysége távol t u d o t t maradni az akkor általános, nemegyszer a t u d o m á n y b a n is felbukkanó sovimzmústól és szűk- látókörűségtől. Cseretevékenysége kiterjedt csaknem az egész világra, a szomszédállamok akadémiáival és tudományos intézményeivel is rendszeres cserekapcsolatban állt, sőt, egyedülállóan az akkori Magyarországon, a Szovjetunió a k a d é m i a i központjaival, Moszkvával, Leningráddal, Kievvel s egész sor m á s szovjet t u d o m á n y o s intézettel is rendszeres, sőt a rendelkezésre álló adatok bizonyítékai alapján egyre fejlődő csereviszonyt létesített.

* Toldy e m o munkásságának felderítése a f o l y a m a t b a n levő k ö n y v t á r t ö r t é n e t i kutatások egyik f o n t o s és sürgős tennivalója.

(9)

„szelesük versek", Szultán Veled X I I I . századi török költő R e b a b - n a m e - j á n a k mleg X I V . századi kéziratából. A kisázsiai törökség leghíresebb n y e l v e m l é k e

69

(10)

A második világháború természetesen szétzilálta a széleskörű csere- tevékenységet. A felszabadulás u t á n — sokféle ok eredőjeként — eleinte ismét lassan ment a régi kapcsolatok felújítása és ú j a k szervezése. 1945—49 között hatféle Acta Hungarica-val cserélt a k ö n y v t á r s 254 intézettel t u d o t t ismét csereviszonyba lépni. Ugrásszerű fejlődés k ö v e t k e z e t t be az Akadémia ú j j á - szervezése u t á n a rendszeres akadémiai kiadói tevékenység megindításával.

Az Acta-sorozatok s az egyéb akadémiai kiadványok lehetővé t e t t é k , hogy a világ minden részéből b e g y ű j t s ü k a legfontosabb periodikus-, sőt ú j a b b a n k ö n y v - k i a d v á n y o k a t is. 1950 végéig 480 intézménnyel lépett cserébe a könyv- tár. Ez a szám 1956-ra csaknem megháromszorozódott. Fontos leszögeznünk azt, hogy elvileg és funkcióiban is n a g y fejlődésen m e n t át ezekben az években a cseretevékenység : nemcsak anyagi, de elvi vonalon is határozott t á m o g a t á s t k a p o t t az Akadémia vezetőitől, népi demokráciánk külpolitikájának meg- felelően vállalhatta, hogy cseretevékenysége ú t j á n széleskörűen megismerteti a világ 70 államában Akadémiánk kiadványait s a maga könyvtári eszközeivel hozzájárul a békés kapcsolatok fejlesztéséhez. Meg kell mondani, hogy ehhez a m u n k á h o z az előbb e l m o n d o t t a k mellett megfelelő alapot és tekintélyt cseretevékenységének csaknem 130 éves m ú l t j á t ó l is nyert.

I I

1865-ben nagy fordulatot jelentett a k ö n y v t á r életében az új akadémiai palotában t ö r t é n t elhelyezése. Ezzel lehetővé vált számára, hogy modern n a g y k ö n y v t á r r á szerveződjék, megfelelő olvasóhelyiségekhez és r a k t á r a k h o z jusson s így az akadémikusok és a t u d o m á n y o s célból olvasók rendelkezésére álljon.

Valóban, a k ö n y v t á r fejlődése — néhány, a későbbi h a n y a t l á s t már magában hordozó jelenségtől eltekintve — a századfordulóig j ó f o r m á n töretlen volt s fel t u d t a használni a még felfelé lendülő kapitalizmus erőit és előremutató tendenciáit. Nagyértékű különgyűjteményei megfelelően t á m o g a t t á k tudósainkat, k ö n y v t á r i funkciói különösen Arany J á n o s főtit- kársága idején H u n f a l v y P á l f ő k ö n y v t á r n o k , a kiváló etnográfus és nyelvész vezetése és m u n k á j a következtében fejlődőben voltak. Hunfalvy segítőtársa volt a legkiválóbb magyar k ö n y v t á r t u d ó s o k egyike, Hellebrant Á r p á d is, a k i 1878-tól állt a k ö n y v t á r szolgálatában.

Nem lehet célunk, hogy ez alkalommal e k i t ű n ő könyvtárszervezők és tudósok munkásságát ismertessük. Sokat köszönhet nekik Akadémiánk é s k ö n y v t á r u n k . Eredményeik közül csak azt emeljük ki, hogy egyrészt meg-

i n d í t o t t á k a k ö n y v t á r értékes gyűjteményei n y o m t a t o t t katalógusainak*

* A z Akadémiai K ö n y v t á r o f o n t o s tevékenységére h a n g s ú l y o z o t t a n kell utalni.

Ezt az értékes k e z d e m é n y e z é s t H u n f a l v y utódai is f o l y t a t t á k , nemegyszer igen f o n t o s időszerű k ö n y v t á r i tennivalók elhanyagolása árán is. Mégsem érdektelen e n y o m t a t o t t címjegyzékeket felsorolni: Hellebrant Árpád a m a g y a r tud. akadémia k ö n y v t á r á b a n l e v ő ő s n y o m t a t v á n y o k j e g y z é k é t (1886), Heller Á g o s t a z Elisoher-féle Goetlie-gyűjte- m é n y j e g y z é k é t a d t a ki (1896). Megjelent R á t h György régi magyar k ö n y v t á r á n a k cím- jegyzéke (1905), az Akadémia k ö n y v t á r á b a n m e g l e v ő folyóiratok és időszakos kiadvá- n y o k j e g y z é k e (1906), Hellebrant Árpád szerkesztésében a diplomatáriumok és monu- m c n t á k katalógusa (1909), a K a u f m a n n - g y ü j t e m é n y katalógusa (1906), K a t o n a Lajos k ö n y v t á r á n a k katalógusa (1911).

(11)

Tibeti kéziratok Körösi Csorna Sándor h a g y a t é k á b ó l

(12)

kiadását, másrészt a k ö n y v t á r használóinak számát — a rövid n y i t v a t a r t á s i idő ellenére is — évi 6000—10 000-re emelték. Ez a szám 1910-ig n a g y j á b ó l változatlan m a r a d t , u t á n a — az Akadémiai K ö n y v t á r fokozatos elmaradá- sával, elöregedésével, korszerűtlenné válásával párhuzamosan — a frissebb, modernebb Fővárosi K ö n y v t á r és egyéb szakkönyvtárak megnyitása u t á n a felére csökkent.

A századforduló t á j á n kezdenek a k ö n y v t á r életében, működésében és szervezetében feltűnni azok a hibák, melyek fokozatosan erősödvén, végül is súlyos bajokhoz, fejlődésbeli h á t r a m a r a d á s h o z vezettek, s 1914 u t á n hosszú évtizedekre megakadályozták az intézet fejlődését, a magyar t u d o m á n y o s k u t a t á s k ö n y v t á r i t á m o g a t á s á b a n b e t ö l t ö t t szerepét. Vegyük sorra e fokoza- tosan k i b o n t a k o z ó h i b á k a t és rendellenességeket, hiszen az Akadémiai K ö n y v - t á r jelenlegi nehézségeinek forrása is nemegyszer i t t keresendő :

a) Az Akadémia — akadályozva feudális kötöttségeitől és az uralkodó osztályokkal k ö t ö t t szövetségétől, s m i n d i n k á b b elfordulva a nemzeti célki- tűzéseket, a nép szolgálatát szem előtt t a r t ó haladó jellegű feladataitól — a hazai feudálkapitalista reakció egyik fellegvára lett. Néhány k i t ű n ő t a g j á n a k erőfeszítése ellenére sem volt képes betölteni eredeti hivatását, s legjobb esetben is egyes tudományos eredmények és értekezések passzív meghallgató- jává vált. Mindennek következtében képtelen volt elvi, szervezeti és gazda- sági a l a p o k a t teremteni önmaga s akkoriban egyetlen intézménye, értékes k ö n y v t á r a számára. Elvi célkitűzések, t u d o m á n y - és könyvtárpolitikai elgondolások, szervezeti-anyagi intézkedések h í j á n a könyvtár is egyre érez- hetőbben k í v ü l rekedt az életen s m i n d i n k á b b a magyar szellemi élet elavult rekvizitumai közé kezdett tartozni.

b) Az akkori Akadémia nem ismerte fel k ö n y v t á r a jelentőségét s b á r szavakban számtalanszor hivatkozott a „dicső nemzeti múltra", cselekedetei- ben egyre kevesebbet t e t t a n n a k érdekében, hogy Teleki és Toldy, m a j d Hunfalvy n a g y műve és öröksége, az Akadémiai K ö n y v t á r , betölthesse hiva- t á s á t a t u d o m á n y o s k u t a t á s o k t á m o g a t á s a , a t u d o m á n y o k gondozása s a nemzeti művelődés előbbre vitele érdekében. A néha-néha h a n g o z t a t o t t fogadkozások ellenére sem t ö r ő d ö t t a k ö n y v t á r r a l . Ez nemegyszer bizonyos önállóságot j e l e n t e t t a t u d o m á n y szabadságát, s h i v a t á s u k a t tisztelő k ö n y v - tárosaink s z á m á r a (pl. a nemzetközi csere már idézett eredményeinek bizto- sításában), de legtöbb esetben végzetesen g á t o l t a a könyvtár fejlődését.

c) A t u d o m á n y o s k u t a t á s céljait elősegítő vásárlások és előfizetések ú t j á n tervszerűen lett volna biztosítható a k ö n y v t á r külföldi könyvellátása.

1865 után 1914-ig — ha nem is megfelelő ü t e m b e n — de mégis folyt a külföldi t u d o m á n y o s m ű v e k beszerzése. Az első világháború szükségszerű kiesése u t á n több m i n t 30 éven á t szó sem volt nemhogy rendszeres, de évtizedeken á t még minimális könyvvásárlásokról sem. 1929-től 1941-ig — t e h á t 13 év a l a t t — összesen csupán 1782 kötet külföldi könyvet vásárolt a k ö n y v t á r ; h a t éven keresztül — 1930-tól 1936-ig — évi száz k ö t e t e n alul m a r a d t a beszer- zett külföldi t u d o m á n y o s m ű v e k száma s 1931-ben és 1932-ben a negyven k ö t e t e t sem érte el! Tehát 13 év a l a t t a felét sem szerezték be annak a külföldi könyvmennyiségnek, amit m a egyetlen év a l a t t biztosíthatunk csupán az Akadémia k ö z p o n t i k ö n y v t á r a számára, függetlenül a k u t a t ó i n t é z e t e k könyvbeszerzéseitől.

E szomorú a d a t o k birtokában szinte groteszkül h a t Berzeviczy Albert- nek, az Akadémia egykori elnökének 1926-ban, a k ö n y v t á r alapítása 100.

(13)

évfordulóján mondott ünnepi beszéde :* „A mai ünnep Akadémiánkra nézve fogadalom napja, amikor újra megfogadja azt, amit 100 év előtt megígért, hogy a reábízott szellemi kincset, könyvtárunkat híven fogja őrizni, gondozni és gyarapítani."

Az Akadémia vezetői az örökül hagyott Vigyázó-vagyon átvétele után nemsokára abba a helyzetbe jutottak, hogy fogadalmukat beváltva, a könyvtár fejlesztését jelentékeny mértékben elősegíthették volna. Azonban a Vigyázó- vagyonból nem költöttek a r á j u k bízott „szellemi kincsre" s részben ennek következtében állt elő az intézmény imént vázolt ijesztő hanyatlása.

d) A rendszeres gyarapítás elhanyagolása mellett nem törődtek az akkor intézkedni hivatott tényezők a raktárak fejlesztésével sem. A múlt század kilencvenes éveinek közepére az eredetileg sem korszerű raktárak beteltek, több mint félévszázadon át csak foltozgatás folyt. Ennek követ- keztében a szakok egy részét összecsomagolva fokozatosan ki kellett vonni a forgalomból s az emeletnyi magas, elavult fapolcokon a könyveket egymás mögött két, sőt három sorban kellett elhelyezni! Mindez teljes raktározási csődöt eredményezett. Ehhez járult a korszerű könyvtári felszerelés egyre inkább érezhető hiánya, továbbá a dolgozóhelyiségek kevés száma és alkal- matlan volta. Ezen a hiányosságon még ma sem sikerült segíteni.

e) Az Akadémiai K ö n y v t á r múltbeli bajainak, hátramaradásának egyik legfőbb oka személyzetének rendkívül csekély száma volt. Anélkül, hogy ezt a problémát itt fejlődésében és következményeiben vizsgálat tárgyává tennők, csupán néhány adatot ismertetünk. A „Magyar Minerva" című kiadvány V. kötetének adatai szerint 1912-ben a mintegy 184 000 kötet könyvet és 20 000 kéziratot szándáló Akadémiai Könyvtárnak csupán négy státusalkalmazottja volt (ezt a tisztviselői létszámot két altiszt egészítette ki).

Ugyanekkor a 135 000 kötettel rendelkező Kolozsvári Egyetemi K ö n y v t á r 14 tudományos dolgozót, a mintegy 110 000 kötetes Fővárosi K ö n y v t á r kilenc tisztviselőt, az Akadémiai Könyvtárnál nagyobb budapesti Egyetemi Könyv- tár 14 tudományos tisztviselőt, öt altisztet és 11 „szolgát", az Országos Széchényi Könyvtár 23 tudományos tisztviselőt foglalkoztatott. Még vilá- gosabb az összehasonlítás, ha az egy fő státusalkalmazottra eső kötetszámot vesszük alapul : az Akadémiai Könyvtárban 46 000, az Egyetemi Könyvtár- ban 35 130 (kisegítő személyzet nélkül), az Országos Széchényi Könyvtárban 13 278, a Fővárosi Könyvtárban 12 222, a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban 9705, a Honvéd Ludovika Akadémia Könyvtárában 6138 kötet könyv j u t o t t egy kinevezett könyvtárosra! Nem lehet t e h á t egyáltalában csodálkoznunk azon, hogy a „Magyar Minerva" adatai szerint a 184 000 kötet könyvből

1912-ben csaknem a fele katalogizálatlan volt.

Ez a lehetetlen helyzet arányaiban a két világháború között sem vál- tozott meg lényegesen s részben ennek, részben a szakszerűtlen könyvtár- vezetésnek a számlájára kell írni, hogy a húszas-harmincas években teljes fejetlenség és zűrzavar állt be a könyvtári munka területén : először a gyarapí- tási hiányokat igyekeztek „pótolni", m a j d hirtelen fordulattal évekre fel- függesztették a könyvvásárlásokat a katalogizálási rohammunka kedvéért, s ennek befejezése u t á n ismét a gyarapítás m u n k á j á t akarták műsorra tűzni.

A második világháború kitörése azután kényszerű-kelletlen véget vetett

* Akadémiai Értesítő, 192G. 6. 1.

73

(14)

ennek a k a p k o d ó és rendszertelen m u n k á n a k s egyelőre lehetetlen volt a külföldi t u d o m á n y o s m ű v e k beszerzésére, a hiányok pótlására gondolni.

A személyezeti gondokból adódó p r o b l é m á k a t a századfordulótól

— tehát a k ö n y v t á r hanyatlási periódusától kezdődően — egészen a felszaba- dulás u t á n i f o r d u l a t évéig még más fejlődési rendellenesség is súlyosbította.

Ez a jelenség, amely p á r h u z a m o s volt az A k a d é m i a szellemi elöregedésével és az élettől való elfordulásával, éppen összetettségénél, a különféle té- nyezők egyidejíí jelentkezésénél fogva h a t o t t h á t r á n y o s a n a k ö n y v t á r fej- lődésére.

Lényegében arról v a n szó, hogy egyrészt intézetünk vezető főkönyv- tárnokai kevés kivételtől eltekintve nem voltak könyvtári szakemberek, holott a X X . századi n a g y k ö n y v t á r a k szervezése és vezetése már nemcsak t u d o m á n y o s felkészültséget, h a n e m széleskörű könyvtárosi szakismereteket és gyakorlatot is igényel, másrészt pedig kivétel nélkül nyugalomba vonulásuk u t á n vették á t az Akadémiai K ö n y v t á r i r á n y í t á s á t . A különféle h á t r á l t a t ó tényezők a k k o r h a t o t t a k leginkább bénítóan, midőn könyvtárosi gyakor- lattal nem rendelkező f ő k ö n y v t á r n o k a i n k más területen való nyugalomba vonulásuk után kerültek az Akadémiai K ö n y v t á r élére. Ugyanakkor az egyre inkább felhalmozódó problémák, nehézségek egyfelől friss, korszerű szak- értelmet, másfelől fiatalos energiát, a k a r a t e r ő t követeltek volna meg.

Az alapító Teleki József szándékának megfelelően — mivel a Teleki- család e g y ú t t a l a f ő k ö n y v t á r n o k fizetéséről is gondoskodott — a régi akadémiai alapszabályok 50. paragrafusa kimondta, hogy ,,a főkönyvtárnokot az összes ülés egyszerű szótöbbséggel életfogytiglan választ ja és a gróf Teleki-nemzetség alapító ága nevezi ki a belső tagok sorából."

Ez a feudális előjog, helyesebben a m ö g ö t t e meghúzódó akadémiai gyakorlat a k ö n y v t á r fennállásának X I X . századi szakaszában, t e h á t fel- lendülésének idejében még n e m okozott z a v a r o k a t . Toldy ós H u n f a l v y fia- talon, 30 éves korukban vették kézbe a k ö n y v t á r vezetését, s hosszú működé- sük alatt kiváló könyvtárosi gyakorlatra t e t t e k szert. A századforduló éveiben Frőhlich R ó b e r t és Heller Ágost még aránylag f i a t a l o n , 48, illetve 51 éves

k o r u k b a n lettek az Akadémia főkönyvtárnokai, de m á r egyikük sem rendel- kezett k ö n y v t á r i gyakorlattal. Viszont Heller u t ó d a , a szintén szakmai gya- korlat nélküli Szily K á l m á n m á r 67 éves volt, amikor mint nyugalmazott akadémiai f ő t i t k á r kezdett ú j p á l y á t és ú j s z a k m á t az Akadémiai K ö n y v t á r élén és élete végéig — 86 éves koráig — vezette az intézetet. Helyét nem egészen két évre a könyvtárosi szakértelméről közismert 69 éves Ferenczi Zoltán foglalta el, m a j d a kiváló nyelvész, Szörnyei József következett, aki egyetemi t a n á r i nyugdíjazása u t á n , 71 éves k o r á b a n , jelentősebb könyvtárosi szakképzettség nélkül lett akadémiai f ő k ö n y v t á r n o k s szintén 86 éves k o r á b a n bekövetkezett haláláig irányította az intézet m u n k á j á t . U t á n a

— mint a Teleki-nemzetség által utolsónak kinevezett főkönyvtárnok — Melich J á n o s n y u g a l m a z o t t egyetemi t a n á r 71 éves k o r á b a n vette át a k ö n y v t á r vezetését s helyét 1948-ban a d t a át a már nem feudális gyakorlat a l a p j á n kinevezett K e r e s z t u r y Dezsőnek.

A k ö n y v t á r i g a z g a t á s b a n megnyilvánuló pangásnak, sőt visszaesésnek t e h á t az volt az egyik forrása, hogy a modern könyvtárszervezésben külön szakmai felkészültséget igénylő vezetői helyet igen érdemes, de már pálya- f u t á s u k végére é r t akadémiai t a g o k számára á l l a p í t o t t á k meg. Kivétel volt

— nem a kor, de a hozzáértés szempontjából — Ferenczi Zoltán és Melich

(15)

J á n o s . Előbbit halála, utóbbit a második világháború akadályozta meg kétségkívül jelentékeny tervei megvalósításában.

Mindezek u t á n aligha lehet véletlennek mondani, hogy a k ö n y v t á r kép- telen volt lépést t a r t a n i a fejlődéssel s a konzervatív, az, élettől m i n d i n k á b b elszakadóban levő Akadémiának kongeniális könyvtári kiegészítője volt, sőt nem egy t e k i n t e t b e n t ú l is t e t t r a j t a .

I I I

Komoly érdeme volt a Melich J á n o s vezetése alatt álló k ö n y v t á r i kol- lektívának — amint ezt a felszabadulás u t á n kiküldött akadémiai bizottság

kiemelte —, hogy a k ö n y v t á r értékeit a második világháború légitámadásai idején nagy gonddal elcsomagolta s azokat biztonságba helyezte. A n n á l i n k á b b szükség volt erre a gondos m u n k á r a , mert az akadémiai palota — exponált d u n a p a r t i fekvésénél fogva — a háborús cselekményekkel járó rongálódások- n a k és veszélyeknek rendkívüli mértékben ki volt téve. Mivel a német, fasiszta katonaság a k ö n y v t á r I. emeleti ablakaiba géppuskákat helyezett el, az épület

„ f r o n t v o n a l b a " került s 27 a k n a t a l á l a t érte. Tetőzete nagyrészt leégett, a Széchenyi-múzeum lezuhant, az a l a t t a levő Vigyázó-könyvtárra. Általában a k ö n y v t á r s különösen a Goethe-szoba anyaga súlyos károkat szenvedett.*

Mégis a gondos, előrelátó biztonsági intézkedések következtében a károsodás nem volt nagyon súlyos s alig érintette a k ö n y v t á r állományának öt százalékát.

Annál jelentősebbek voltak az épületbeli, berendezési és felszerelési károk. Ezek helyreállítása lassan m e n t . Az Akadémia vagyona, földbirtokai, részvényei, bérházai — a feudálkapitalista korszak gazdasági javai — termé- szetesen nem álltak t ö b b é rendelkezésre. De nem ez volt az egyetlen nehézség.

A felszabadulás u t á n nem volt v á r h a t ó , ..hogy az Akadémia azonnal szakit régi irányával és azonnal megérti az ú j világ parancsoló szavát. Ehhez több- éves fejlődésre, az eszmék tisztázására és a tennivalók gondos mérlegelésére volt szükség."**

K o d á l y Zoltán 1947-ben m o n d o t t elnöki megnyitójában kénytelen feltárni a valóságot : „A k ö n y v t á r t máig sem sikerült ú j r a rendezni s így nemcsak a közönség számára nem n y i l h a t o t t meg, hanem a k u t a t ó k is nehezen férnek a részben még becsomagolt könyvekhez."*** A főtitkári jelentés****

u g y a n a k k o r arról panaszkodik, hogy a közel millió [?] kötetre m e n ő k ö n y v t á r ablakai még mindig hiányosak s így a k ö n y v t á r egyes r a k t á r a i k é t esztendő ó t a ki v a n n a k téve a nap, a nedvesség, a por rongáló h a t á s á n a k .

Mindebből világosan kitűnik, hogy az Akadémiai K ö n y v t á r számára mág a felszabadulás éve sem hozta meg m i n d j á r t és közvetlenül azt a fejlő- dési lehetőséget, amit t u d o m á n y o s n a g y k ö n y v t á r a i n k 1945 óta fokozatosan

* Akadémiai Értesítő, 1940. 0. lap.

** K u s z n y á k I s t v á n elnöki s z é k f o g l a l ó beszéde a Magyar T u d o m á n y o s A k a d é m i a 1949. dec. 19-i díszülésen. A k a d é m i a i Értesítő, 1949. 21. 1.

*** Akadémiai Értesítő, 1947. 14. 1.

**** U o . 10. 1. Itt m e g kell jegyezni, liogy a „közel millió" k ö t e t s z á m ismeretlen forrásból b u k k a n t lel és sokáig m i n t hitelesnek látszó állományszám szerepelt. Ezt a legendát 1955 nyarán végzett hozzávetőleges állományfelmérésünk m e g c á f o l t a . A jövő f e l a d a t a lesz, hogy — először az A k a d é m i a i K ö n y v t á r történetében — kötetszámra m e n ő pontossággal állapítsuk m e g k ö n y v t á r u n k állományát.

75

(16)

m e g r a g a d h a t t a k . Egyrészt a háborús rongálódásoknak különleges m é r t é k b e n kitett akadémiai palota s vele együtt a k ö n y v t á r helyreállítása és működésbe helyezése évek áldozatos és fáradságos m u n k á j á b a került, másrészt a régi akadémiai vezetőség alig t u d t a támogatni k ö n y v t á r a m u n k á j á t , fejlődését, anyagi t a l p r a á l l á s á t , t o v á b b á elvi alapokat sem t u d o t t biztosítani s z á m á r a t á r s a d a l m u n k és t u d o m á n y u n k haladásának ú j korszakában.

De ne g o n d o l j u k azt, hogy az Akadémia K ö n y v t á r a teljesen távol e s e t t demokratikus á t a l a k u l á s u n k ú t j á t ó l . 1949 végéig, az Akadémia újjászervezé- séig is sok m i n d e n t ö r t é n t , elsősorban az újjáépítés, t o v á b b á a szervezeti meg- erősödés t e r ü l e t é n . A romok eltakarításában és a könyvtári m u n k a megindí- t á s á b a n igen n a g y erőfeszítéseket tevő dolgozói kollektíva évről évre erő- södött s az 1945-ben még csupán 8 főnyi személyzet 1949 végére 29-re emelke- d e t t . A k ö n y v t á r is bekapcsolódott a hároméves terv lendületébe s a legfon- tosabb m u n k á k anyagi fedezetéül az akkori Vallás- és Közoktatásügyi Minisz- térium, az Országos Tervhivatal és a M a g y a r Tudományos Akadémia 380 000 Et-ot b o c s á t o t t rendelkezésére. Megindult, az építkezés, a felszerelés pótlása, a k ö n y v v á s á r l á s és köttetés, nem egy később beért eredmény ezekben az években i n d u l t el terv f o r m á j á h a n a megvalósulás küzdelmes k ö n y v t á r i országútján. 1948-ban és 49-ben a könyvtár akkori dolgozói és vezetői vállal- t á k , hogy az Akadémiai K ö n y v t á r a t mint jelentős művelődési intézményt a kulturális f o r r a d a l o m szolgálatába állítják s az addig meglehetős elzártságban és visszavonultságban élő, avult és poros k ö n y v t á r ablakait és a j t a i t k i t á r j á k a demokratikus értelemben v e t t t u d o m á n y o s érdeklődésű olvasók felé.

Alapvető, minőségi változást azonban 1949 végén az Akadémia ú j j á - szervezése h o z o t t . A p á r t és a k o r m á n y — felismerve és értékelve a t u d o - m á n y jelentőségét t á r s a d a l m u n k életében, a szocializmus építésében — újjászervezte a Magyar Tudományos A k a d é m i á t , kijelölte helyét és felada- t a i t t á r s a d a l m u n k fejlődésében, a marxizmus-leninizmus alapján elvi-ideoló- giai alapvetést biztosított m u n k á j a számára, a m a g y a r t u d o m á n y tervezését kezébe a d t a , k u t a t ó i intézeti hálózattal v e t t e körül s szervezeti, személyi, anyagi lehetőségeket és eszközöket bocsátott rendelkezésére. Az országgyűlés 1949. december 15-én törvényt fogadott el a Magyar Tudományos Akadémiá- ról s a Népköztársaság Elnöki Tanácsa j ó v á h a g y t a Akadémiánk ú j a l a p - szabályait. A m i n t az imént Teleki József providenciális szavait olvastuk az Akadémiai K ö n y v t á r alapításáról, lehetetlen törvényalkotásunk e bölcs és tudományos szempontból időtálló, f u n d a m e n t á l i s szavait nem idézni, annyi- val is inkább, m e r t e m o n d a t o k b a n az akadémiai célú és színvonalú könyvtári m u n k a elvi a l a p j a i is bennfoglaltatnak : „Országunk, népünk felemelkedése érdekében fel kell használnunk a haladás leghatásosabb eszközeit, ezért olyan központot kell létrehoznunk, amely az elméleti és alkalmazott t u d o - mányok fejlesztésével, művelésük tervszerű megszervezésével képes az ország összes t u d o m á n y o s erőit a szocialista t á r s a d a l o m építésének szolgálatába állítani. [Az országgyűlés az Akadémia] feladatává teszi az emberiség tudomá- nyos eredményeinek tanulmányozását és továbbfejlesztését, különösen a ter- melőerők fejlődését közvetlenül előmozdító természettudományos és műszaki t u d o m á n y o s k u t a t á s o k terén, de feladata a műveltség egyéb területeit fel- ölelő, elméleti jellegű, haladó t u d o m á n y o k intenzív műveléséről való gondos- kodás is." Vagy idézzük ezt kiegészítőén az ú j akadémiai alapszabályok bennünket k ö n y v t á r o s o k a t különösen érdeklő p o n t j a i t : „A terv sikerének érdekében az Akadémia összegyűjti és nyilvántartja a tudományos m u n k á t

(17)

végző személyekre, a tudományos munkához szükséges és arra alkalmas eszkö- zökre, valamint a folyamatban levő tudományos kutatásokra vonatkozó adatokat.

Az Akadémia a tudományos ismeretek terjesztésével tervszerűen közreműkö- dik a dolgozó nép műveltségi színvonalának emelésében. A tudományos isme- reteket könyvtára, előadások és kiadványok útján terjeszti."*

íme, e néhány súlyos mondatban megfogalmazódnak a korszerű akadé- miai könyvtár alapvető elvi célkitűzései : a szocialista társadalom építésén dolgozó tudomány számára megfelelő munkaeszközöket biztosítani, az embe- riség tudományos eredményeinek tanulmányozását elősegíteni, a kutató- munkához szükséges és arra alkalmas eszközökre vonatkozó adatokat össze- gyűjteni és nyilvántartani, a tudományos ismereteket a dolgozó nép művelt- ségi színvonalának emelése érdekében terjeszteni!

Ha ehhez figyelembe vesszük könyvtárpolitikánk ama alapvető cél- kitűzését is, hogy tudományos nagykönyvtárainknak a könyvtártudományi és szakbibliográfiai k u t a t ó m u n k a önálló műhelyeivé kell válniok — csak- nem hiánytalanul előttünk áll megújult könyvtárunk elvi-ideológiai megalapo- zása, a szocialista társadalom fejlődését a maga sajátságos könyvtári eszkö- zeivel elősegíteni kívánó programja.

Ezek után fel kell tenni a kérdést : az elmúlt több mint hat év alatt tettünk-e valamit az előbb vázolt célkitűzések megvalósulása érdekében?

Éltünk-e a lehetőségekkel, amelyeket dolgozó népünk, pártunk és kormányunk, Akadémiánk vezetősége rendelkezésünkre bocsátott?

A felelet nem lehet kétséges : A Magyar Tudományos Akadémia Könyv- t á r a beleilleszkedett az Akadémia egészének munkájába, legfőbb célkitűzé- seit — a kutatómunka könyvtári eszközökkel való támogatása, a nemzet- közi kiadványcsere fejlesztése, történeti értékű gyűjteményeink feltárása és megőrzése — becsülettel, erejéhez és lehetőségeihez mérten megvalósította s általában a magyar könyvtárak eredményes munkájához sikeresen csat- lakozott.

Az is természetes, hogy ez a fejlődés nem volt zökkenőktől és hibáktól mentes. Megmondhatjuk, hogy többet tehettünk volna az Akadémia célkitű- zéseit szolgáló korszerű könyvtári munka színvonalának állandó emelése érdekében, a hibákat és hiányosságokat élesebb szemmel vehettük volna észre s kielemzésük után nagyobb lendülettel, több fegyelmezettséggel, inten- zívebb emberi szolidaritással szüntethettük volna meg azokat. Különleges helyi zavarok és nehézségek is nagyobb számban voltak — különösen az újjászervezés utáni első években — mint azok szükségesek és logikusak let- tek volna. A z ú n . „objektív" körülmények — rossz helyiség viszonyok, a mind- inkább fenyegető raktári helyhiány — nagymértékben h á t r á l t a t t á k mun- kánkat. Ezen a területen akadémaiai szerveinktől sem t u d t u n k kapni megfelelő segítséget, nem csoda tehát, ha a sok évtizedes hátramaradással küszködő könyvtár nemegyszer megoldhatatlan nehézségek előtt állt.

Intézetünk felszabadulás utáni évtizedének áttekintéséhez még egy fontos szempontot figyelembe kell venni. Egyetlen más magyar tudományos könyvtárnak sem kellett szinte hónapok vagy rövid egy-néhány év alatt olyan hirtelen fejlődést tennie, mint az Akadémiai Könyvtárnak. Egyetlen nagykönyvtárunk sem volt annyira elaggott, még a polgári fejlődést is sok- ban elmulasztó, feudális kötöttségektől terhes, anyagi és személyzeti lehető-

* A kiemelések tőlem származnak.

77

(18)

ségekben annyira szűkölködő, mint a miénk. Nem csoda, ha a hirtelen á t m e n e t légköri zavarai, fejlődési nehézségei nálunk törvényszerűen erősebben és káro- sabban h a t o t t a k a könyvtári munka szakmai és emberi tényezőire, mint testvér-intézményeinknél. Viszont dolgozóink lelkes, a nehézségeken ú r r á levő m u n k á j á n a k és magatartásának köszönhető, hogy ezeket a különleges helyi nehézségeket, fejlődésbeli rendellenességeket idők folyamán mind nagyobb sikerrel küzdöttük le.

Csak vázlatosan, szinte jelzésszerűen t u d j u k áttekinteni ez alkalommal fejlődésünk fontosabb állomásait. De tegyük meg, hogy öntudatunk erősöd- jék s céljaink határozott ab bakká váljanak.

K ö n y v t á r u n k múltjából 1949 végén haladó hagyományokat'is vehet- t ü n k át, melyek méltók voltak a továbbplántálásra s megerősíthettek ben- nünket törekvéseinkben, melyekre az ú j korszakban is bizton támaszkod- hattunk :

a j a t ö b b mint 100 éves múltból azt a felemelő és törhetetlen munkára lelkesítő meggyőződést, hogy az Akadémiai Könyvtár a magyarság függet- lenségi törekvéseinek és szellemi felemelkedésének eredményeképpen j ö t t létre s a m a g y a r tudományos életben, művelődésünk szolgálatában he h-e, kötelezettsége, hivatása van ;

b) az elhanyagoltságban is felmérhetetlen értéket és tudományos becset jelentő könyv-, periodika- és kéziratgyűjteményt ;

c) több m i n t évszázados, tekintélyt kivívott cserekapcsolatokat, álta- lában a nemzetközi tudományos és művelődési kapcsolatok csere ú t j á n való gyakorlatát ;

d) az Akadémiai Könyvtárat szerető, a holtpontról elmozdítani kívánó, a magyar könyvtárügy felemelésén buzgólkodó néhány régi, kiemelkedő szak- tudással rendelkező munkatársat.

Az új célkitűzések, társadalmunk és kormányzati szerveink h a t h a t ó s segítsége, haladó hagyományaink s dolgozóink jó m u n k á j á n a k eredménye- képpen a könyvtári szolgálat következő területein t e t t ü n k előre, néha nem is jelentéktelen lépéseket.

Az akadémiai törvényben biztosított állami költségvetés és személyzeti gondoskodás következtében kiépíthettük egy modern munkaszervezeti! nagy- könyvtár kereteit, a rendszeres ellátmány és beruházások következtében gon- doskodhattunk hiányzó felszerelésünk pótlásáról és kiegészítéséről s mindenek- előtt könyvbeszerzésünk rendszeressé tételéről.

Az Akadémia elnökségének tanácsai szerint megfogalmaztuk alapvető elvi célkitűzéseinket, rögzítettük könyvtári funkcióinkat és sok ingadozás u t á n szilárdan megállapítottuk gyűjtőkörünket, az ún. könyvtári profilt.

Munkaszervezetünket a korszerű tudományos nagykönyvtár gyakor- latának megfelelően kialakítottuk, a fejlődés követelményeinek megfelelően átformáltuk és megszilárdítottuk. Munkatársaink szakmai és nyelvi tovább- képzését megvalósítottuk, dolgozóink tapasztalatcseréjét lehetővé t e t t ü k s a p á r t és a kormányzat által rendelkezésünkre bocsátott anyagi eszközök segítségével dolgozóink státusbeli és illetményekben is kifejezésre jutó előre- haladását minden törvényes eszközzel biztosítottuk.

A szocialista típusú tudományos nagykönyvtárak m u n k á j á t jellemző és elősegítő tervezési munkát megvalósítottuk és kifejlesztettük.

(19)

Könyv- és folyóiratbeszerzésünkel rendszeressé, alakossá és sokoldalúvá t e t t ü k s a szovjet tudományos munkák nagyarányú és széleskörű beszerzé- sével tudományos kutatásunk számára biztosítottuk ezeket az értékes műveket.

A Szovjetunióból, a nyugati és a népi demokratikus országokból származó könyvbeszerzésünket — kiegészítve a kötelespéldányokból származó m a g y a r könyvbeszerzéssel és a nemzeti tulajdonba jutott könyvanyag igénylésével — fokozatosan a minőségi követelmények irányában építettük ki s a kezdeti, nemegyszer mennyiséget hajszoló, akadémiai könyvtárhoz alkalmatlan beszerzési gyakorlatunkat elvi alapokra helyeztük, E stabilizálás nyomán könyvtárunk évente átlag 16 000 kötet könyvvel gyarapszik.

A magyar állam és Akadémiánk nemzetközi kapcsolataira támaszkodva

— felhasználva az Akadémiai K ö n y v t á r évszázados cserekapcsolatait — kiadványcserénket erőteljesen kiépítettük. Ma 70 állam 1230 intézetével állunk cserekapcsolatban. Cserénket nem csupán igen értékes és hatásos, devizamentes beszerzési forrásnak tekintjük, hanem a magyar tudományos könyv és folyóirat, elsősorban az akadémiai kiadványok külföldi megismer- tetése eszközének, a szó jó értelmében vett tudománypropagandának is.

Ezen túlmenően nemzetközi kapcsolatainkat — az Akadémia elnökének hathatós támogatása nyomán — úgy szerveztük meg, hogy azok a népek közötti tudományos és kulturális kapcsolatokat szolgálják s egyben a népek békés kapcsolatainak szerény és csendes, de mégis élő követei legyenek.

Szervezetileg és tartalmilag új cseretevékenységi területeket v e t t ü n k át a hagyományos mellé, éspedig a kulturális egyezményeken nyugvó cseretevé- kenységet, a nemzetközi csere tartalékalapjának megteremtését és fejlesz- tését, a tisztelet- és referáló-példányként külföldre menő akadémiai Ácták gondozását.

A régi, elavult katalógus helyébe modern, többrétegű katalógusháló- zatot teremtettünk, bevezettük a korszerű tizedes osztályozást s ú j karton- katalógusainkat egyre inkább minőségi felülvizsgálatoknak v e t e t t ü k alá.

A sokoldalú erőfeszítések eredményeként katalógushálózatunk kivívta az olvasók és a szakemberek elismerését ; folyóiratanyagunk rendezésével pár- huzamosan létrehoztuk periodika-katalógusainkat is ; feldolgozó m u n k á n k a t könyvtári normák alapján korszerűsítettük.

Olvasóink számát nyolc év alatt megnégyszerezve, az elmúlt évben 37 000 olvasó fordult meg különféle gyűjteményeinkben, illetve vette igénybe a könyvtár olvasótermét és kölcsönző-szolgálatát.

Minőségi szempontból fokozatos, de döntő változás állt be az olvasók összetételében : ma már a könyvtárt használók %-ed része kizárólag tudo- mányos kutatásának elősegítése céljából keres fel bennünket. Az olvasók munkájának támogatására modern berendezésű, decentralizált olvasóhelyi- ségeket létesítettünk, úm. a központi olvasótermet, a folyóiratolvasót, a kéz- irattári és régi könyvtári olvasótermet, a Keleti Könyvtár olvasótermét és a mikroolvasó-szobát ; egyre jobb módszereket alkalmazó könyvtári kiállí- tásaink, sajtóközleményeink a könyv és a könyvtár propagandáját szolgálják.

Az olvasók és a k u t a t á s támogatására a korszerű könyvtári szervezés- nek megfelelően tájékoztató és bibliográfiai szolgálatot hívtunk életre, mely tájékoztatásokkal, irodalomkutatással, immár periodikus jellegű biblio- gráfiai és dokumentációs kiadványokkal, aktuális szakbibliográfiákkal (pl. atomenergia-bibliográfia) és a gyors tájékoztatást elősegítő tárgyszó- katalógussal t á m o g a t j a a kutatók és az intézetek munkáját.

79

(20)

Létrejött a magyar tudományos k u t a t á s fontos bázisaiként a külön- gyűjtemények csoportja ; közülük a kézirat- és régi könyvtár s a Keleti

Könyvtár berendezése megfelel a korszerű követelményeknek s a kutatók számára kényelmet, nyugodt atmoszférát biztosít. A kézirattárban és a régi könyvtárban folyó tudományos alaposságú feltáró munka igen nagy értéke- ket tesz hozzáférhetővé kutatóink számára ; a Keleti Könyvtár nemcsak hazai viszonylatban egyedülálló, de európai nézőpontból is számottevő s orientalistáink számára nélkülözhetetlenné vált. Megszerveztük mikrofilm-

könyvtárunkat és mikrolaboratóriumunkat is. Olvasógépei, nagykapacitású felvevőgépe és egyéb műszerei egyik legjobb magyar mikrofilmtárrá és mikro- laboratóriummá avatták.

Pusztulásnak indult ősnyomtatványaink restaurálását igényes elmé- leti és gyakorlati színvonalon megindítottuk.

Megépíttettük a könyvtár új, a felszerelés küszöbén álló, 160 000 kötet könyv elhelyezésére alkalmas nagyraktárát.

Az értékes és igen fontos szerepet betöltő Eötvös-kollégiumi könyv- tárat beolvasztottuk szervezetünkbe, hat éven át továbbfejlesztettük s funk- cióiban megerősítve á t a d t u k az Akadémia Irodalomtörténeti Intézetének.

Bizonyos, egyelőre a személyzeti viszonyok miatt szerényen méretezett könyvtártudományi és szakbibliográfiai tevékenységet indítottunk meg.

A tudományos központi könyvtár hálózati természetű feladatait fel- ismerve, ismét dolgozóink számához viszonyítva megkezdtük az intézeti könyvtárakat segítő munkánkat is, egyelőre a devizaigényes külföldi könyvek és folyóiratok beszerzése, általában a szerzeményezés és csere, továbbá a mikrofilm területén.

Az Akadémiai Könyvtár korábbi elszigeteltségét megszüntetve, jelentő- ségéhez mérten bekapcsoltuk a hazai könyvtárügyi csúcsszervek (Könyvtár- tudományi Főbizottság, Országos Könyvtárügyi Tanács, Könyvalapbizott- ság) s nemzetközi szervezetek (UNESCO, ASLIB) munkájába.

Végső fokon és összefoglalóan : az Akadémiai Könyvtár dolgozói és vezetői az elmúlt évtizedben az Akadémia vezető szerveinek támogatásával ráléptek a korszerű, szocialista típusú tudományos nagykönyvtár létrehozá- sának ú t j á r a s ezen az úton jelentékeny eredményeket értek el — a hibák és

hiányosságok ellenére is — a magyar tudományos k u t a t á s könyvtári és biblio- gráfiai eszközökkel való támogatása, az akadémiai csere kifejlesztése s az értékes könyv- és kézirati állomány fejlesztése, feltárása, megőrzése te- rületén.

Nagyon jól tudjuk, hogy eddigi szerény eredményeink csak kiindulás- ként szolgálhatnak a kitűzendő feladatok eléréséhez. Alapvető feladatunk : úgy fejleszteni és tenni minőségileg is még alkalmasabbá nagymultú könyv- tárunkat a Magyar Tudományos Akadémia k u t a t á s i céljainak elősegítésére, hogy egyúttal és ezzel párhuzamosan kiküszöböljük a sok évtizedes hiányos- ságokat és megszabaduljunk azoktól a hibáktól is, amiket a felszabadulás ó t a eltelt 11 év alatt már mi követtünk el.

Van tennivalónk bőven ; dolgozóknak és vezetőknek, akadémiai funk- eionáriusoknak és az Akadémia vezetőinek vállvetett, nem csüggedő és mindig a tudományos fejlődés magas szempontjait figyelő munkájára lesz szükség, hogy k ö n y v t á r u n k a t — mely nagy nemzeti értékünk s egyúttal az európai művelődés egyik számontartott kincsestára is — tovább vigyük a haladás n a g y távlatok felé kinyíló ú t j á n .

(21)

IV

Milyen tennivalók körvonalai rajzolódnak fel előttünk, liogy intéz- ményünk m u n k á j á n a k színvonalát magasabbra emeljük és a Magyar Tudo- mányos Akadémia k u t a t ó m u n k á j á n a k korszerű könyvtári eszközökkel való elősegítését biztosítsuk ?

a) Mindenekelőtt erőteljesebben kell az Akadémia tudományos cél- kitűzéseivel lépést t a r t a n u n k és m u n k á n k a t ezeknek szolgálatába állítanunk.

Ezért a jövőben az akadémiai kutatással összefüggő kérdéseket fokozott figyelemmel kísérjük, az egyes osztályokkal és intézetekkel élénkebb kapcso-

latot építünk ki és velük minden területen szorosabb együttműködést bizto- sítunk. Ennek alapján könyvtári eszközökkel megoldható problémáikban

— anyagi és személyzeti erőinkhez mérten — egyre nagyobb segítséget n y ú j t u n k .

Fokozottan támogatjuk az intézeti hálózat könyvtárait is, hogy ezzel a kutatóintézetekben folyó tudományos m u n k á t előmozdítsuk.

A szocialista könyvtári szervezés elveinek megfelelően a Könyvtár vezetősége már eddig is tett néhány javaslatot az elnökségnek az akadémiai könyvtári hálózat szakmai és módszertani összefogására olyan területeken, ahol a központosításnak célja és értelme van. Az Akadémia elnökének ezekkel egyetértő intézkedései megvetették az akadémiai könyvtári hálózat alapjait és elősegítették kialakulását. Támogatták ezt a fejlődést könyvtárunk egyes osztályai is.

Eddigi hálózati munkánkat hagyta jóvá, erősítette meg és szabályozta a jövőre nézve az Elnöki Tanács 1956. évi 5. számú törvényerejű rendelete és a Minisztertanács 1018/195Ü. sz. határozata, amely az egész magyar könyv- tári szervezetet hálózati alapon építi fel.*

Tehát gyakorlati előzményekre támaszkodó jogszabályok alapján jött létre a magyar könyvtári hálózatok élére helyezve — most már jogilag és szervezetszerűen is — az MTA könyvtárainak hálózata, melynek m u n k á j á t szak- mailag és módszertanilag az Akadémia központi könyvtára irányítja és fogja össze. Természetesen csak olyan mértékben, amennyire azt az egészséges és túlzásoktól mentes centralizáció megkívánja, és ott, ahol ez a tudományos k u t a t á s könyvtári eszközökkel lehetséges további megerősödését szolgálja.

Legelső és legfontosabb feladatunk e téren — az akadémiai kutatók közös óhajának megfelelően — az egész hálózat központi könyv- és folyóirat- katalógusának létrehozása az Akadémiai Könyvtárban. E katalógusok segít- ségével a nagyrészt komoly devizamennyiségekkel vagy nemzetközi csere- tevékenység ú t j á n beszerzett külföldi tudományos kiadványokat t á r j u k fel és tesszük hozzáférhetővé az Akadémia keretében folyó k u t a t ó m u n k a számára.

b) Nemzetközi cserénket, amely országos viszonylatban — mindenek- előtt a kiküldött és beérkező könyv- és periodikaanyag tartalmi értékeit ille- tően — vezetőszerepet játszik, anyagi eszközeinkhez mérten tovább fejleszt- jük. Mindent megteszünk, hogy cserénket — külpolitikai és tudománypolitikai érdekeinkkel szoros összefüggésben — minőségileg is egyre magasabb szín- vonalra emeljük. E komplex, az említett területeken kívül könyvtári és gazda-

* A k ö n y v t á r i hálózat az azonos feladatkörű közkönyvtárak egységes szervezete, a m e l y b e n a k ö n y v t á r i szakirányítást az erre kijelölt központi k ö n y v t á r végzi.

6 Magyar T u d o m á n y 81

(22)

sági érdekszférába is tartozó m u n k a igen komoly próbaköve lesz a különféle akadémiai és k ö n y v t á r i szervek jó és sokoldalú együttműködésének.

c) Az Akadémiai K ö n y v t á r 130 éves története s a tudományos k u t a t á s t á m o g a t á s á b a n eddig betöltött szerepe azt igazolja, hogy gazdagon á r n y a l t különgyűjteményeinek gyarapítására a jövőben is határozott lépéseket kelt t e n n ü n k . A Keleti Könyvtár, a kézirat- és régikönyv-gyűjtemény, s a fiatal m i k r o f i l m g y ű j t e m é n y nemcsak nemzeti művelődésünk és t u d o m á n y t ö r t é n e - t ü n k értékeinek őrzői s a f o r r á s k u t a t á s színhelyei, h a n e m a t u d o m á n y o k fej- lesztésének nékülözhetetlen eszközei is. T u d o m á n y t ö r t é n e t ü n k , egész orienta- lisztikánk, de irodalomtörténetünk s korlátozottabb mértékben egyéb társa- dalmi t u d o m á n y a i n k fejlődése is függ attól, hogy az Akadémiai K ö n y v t á r milyen módon t u d j a biztosítani különgyűjteményeinek további fejlesztését.

H a a nagy k ö n y v a d o m á n y o k k o r a lejárt is, állandóan arra kell törekednünk, hogy az esetleg felbukkanó, gyűjteményeinkhez illő m a g á n k ö n y v t á r a k a t és kézirati örökségeket vétel vagy ajándékozás ú t j á n biztosítsuk k ö n y v t á r u n k számára. Az eddigi tapasztalatok bizonyítják, hogy nemegyszer jóvá n e m t e h e t ő kár és veszteség keletkezik abból, ha akadémikusaink, tudósaink kéz- iratos öröksége, forrásértékű levelezése nem kerül az Akadémiai K ö n y v t á r b a . Bizonyos t e k i n t e t b e n ugyanezt kell elmondanunk nagy íróink levelezésének, kéziratos a n y a g á n a k megszerzéséről is. Legjobb, igen értékes h a g y o m á n y a i t . ápolta a k ö n y v t á r , midőn állományába i k t a t t a Ady és Móricz levelezését s a velük kapcsolatos d o k u m e n t u m o k a t .

Különgyűjteményeink t o v á b b i erőteljes fejlesztésében központi helyet kell elfoglalnia a Keleti K ö n y v t á r és a mikrofilmgyűjtemény g y a r a p í t á s á n a k .

d ) K ö n y v t á r u n k használhatósága nemcsak állományának tervszerű és t u d o m á n y o s é r t é k ű gyarapításától, hanem könyv-, folyóirat- és k é z i r a t a n y a - g á n a k korszerű, a kutatók, olvasók számára való gyors, pontos, a k t í v rendelkezésre bocsátásától is f ü g g .

E célok érdekében f o l y t a t j u k különféle katalógusaink további kiépí- tését, megfelelő lépéseket teszünk a már említett hálózati központi könyv- és folyóiratkatalógus létrehozására és szorgalmazzuk a Keleti K ö n y v t á r b a n fel- állítandó országos orientalisztikai központi n y i l v á n t a r t á s megvalósítását.

E g y i k legsürgősebb feladat az Akadémiai K ö n y v t á r , m a j d második lépésként az akadémiai intézeti hálózat k u r r e n s folyóiratai címjegyzékének k i a d á s a .

Az Akadémiai K ö n y v t á r haladó hagyományai közé tartozik az értékes k ü l ö n g y ű j t e m é n y e k katalógusainak n y o m t a t o t t f o r m á b a n való kiadása is.

Kódexeink, ő s n y o m t a t v á n y a i n k , kézirataink és mikrofilmjeink katalógusai- n a k kiadásait elő kell készítenünk és az Akadémiai K i a d ó közreműködésével sorozatosan közre kell bocsátanunk.

Általában az eddiginél n a g y o b b erőfeszítéseket kell t e n n ü n k a k ö n y v - vel és a k ö n y v t á r r a l foglalkozó t u d o m á n y fejlesztése területén.

A k u t a t ó k m u n k á j á t közvetlenül t á m o g a t ó t á j é k o z t a t ó és bibliográfiai szolgálatunkat, a n n a k módszereit, h a t á s f o k á t és differenciáltságát t o v á b b kell fejlesztenünk. Mindenekelőtt akadémiai helyzetünk ír elő számunkra kötelező t á j é k o z t a t á s i feladatokat : számontartani a t u d o m á n y elvi, szervezési és módszertani kérdéseinek irodalmát, összegyűjteni a megfelelő társintéz- ményekkel e g y ü t t a magyar t u d o m á n y külföldi visszhangjára vonatkozó a d a t o k a t , a figyelő szolgálat eszközeivel t á j é k o z t a t n i a k u t a t ó k a t és az inté- zeteket az őket érdeklő anyagról, a hazai és a hozzánk forduló külföldi k u t a t ó - intézetek számára a mindenkori lehetőségekhez viszonyítva bibliográfiai

(23)

támogatást nyújtani, a magyar tudománytörténeti és akadémia-történeti kutatások bibliográfiai bázisát fokozatosan létrehozni.

e) Könyvanyagunk megőrzését, megfelelő raktározását, általában r a k - táraink fejlesztését — mivel ezen a területen a legnagyobb a hátramaradás — minden lehető eszközzel biztosítanunk kell. Ez egyúttal a gazdag könyv- és folyóiratanyag használatba bocsátásának is legfontosabb előfeltétele.

Régiségeink, ritkaságaink, általában könyveink igen rossz állapotban vannak. Szintén sok évtizedes mulasztást igyekszünk legalább részben helyre- hozni, midőn erőteljesen szorgalmazzuk a könyv- és kéziratrestaurálást, saját könyvkötőműhely felállítására teszünk lépéseket és a könyvhigiénia elméleti és gyakorlati problémáival foglalkozó laboratórium felállítását javasoljuk.

/ ) Talán felesleges külön hangsúlyozni, hogy részben a felsorolt, kiemelt feladatok, részben az itt nem említett, de szintén fontos tennivalók anyagi, beruházási és személyzeti igényekkel is járnak. Nagykönyvtáraink m u n k á j a cs fejlesztése állandó gazdasági alátámasztást igényel, hiszen a világ könyv- és folyóirat termelése eddig elképzelhetetlen arányokban növekszik s a mind szervezettebbé váló tudományos kutatás egyre inkább fokozza a könyvtárak jelentőségét s teszi azokat nélkülözhetetlenné a k u t a t ó m u n k a számára.

A már jellemzett hazai fejlődés különleges és ránk nézve kötelező követ- kezménye pedig az. hogy mivel az Akadémiai K ö n y v t á r múltbeli anyagi és személyi fejlesztése a legelmaradottabb volt, így ezen a területen is egyszerre kell a múlt hibáit és hiányosságait helyrehozni s a jelenlegi és jövő fejlődés ütemének megfelelni.

* * *

Az Akadémiai Könyvtár fejlődése minden korszakban szorosan össze- függött az Akadémia történetével és tevékenységével, hiszen minden időben

— előrelendülve vagy visszaesésekkel küszködve — az Akadémián folyó munkával lélegzett együtt.

Nem volt véletlen, hogy az Akadémia első elnöke vetette meg a k ö n y v t á r alapját, hogy az akadémikusok féltő gonddal és szeretettel vették körül könyvtárunkat. Régi okmány van a kezünkben : a folyóiratok egykori hasz- nálóinak nevei 1832-ből,*

Nem válik ez az ,.olvasói" névsor az induló könyvtár szégyenére : Döbrentei, Bugát, Bajza, Fáy, Bártfay, Stettner, Vörösmarty, Szalay . . . Már idéztük, hogy 1844-ben csaknem az egész akkori Akadémia jelen volt a könyvtár megnyitásánál. E ,,hőskor" lelkes könyvtári szervezője — Toldy Ferenc — egyúttal az Akadémia titoknoka is volt ; Arany János mint főtitkár igen sokat t e t t intézetünk érdekében, az őt jellemző gonddal törődött a fej- lesztés kisebb és nagyobb ügyeivel egyaránt. Ugyanakkor kutatóink gyakran vették igénybe m u n k á j u k közben könyvtárunk szolgáltatásait, nem egy esetben nélkülözhetetlen forrásanyagot vagy tudáskincset merítve belőle.**

Több bizonyítéka van ennek a kétoldalú, természetes kapcsolatnak, az alkotó tudós és könyvtára kapcsolatainak. E dokumentumok közül ezúttal

* F ő t i t k á r i L e v é l t á r , 130/1832.

** T u d o m á n y t ö r t é n e t ü n k és k ö n y v t á r t ö r t é n e t ü n k számára nélkülözhetetlen lesz annak felkutatása és ábrázolása, hogy az Akadémiai K ö n y v t á r egész fejlődése f o l y a m á n m e n n y i b e n , milyen eszközökkel és eredményességgel t á m o g a t t a a k u t a t ó m u n k á t .

6* 83

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Zibolen Ágnes 1.. Hegedűs Nándor: Ady Endre Nagyváradon. Kovalovszky Miklós: Emlékezések Ady Endréről I. Lengyel Géza: Ady a műhelyben.. Haraszthy-Gyula: A 130 éves

A külföldi és hazai közgazdasági folyóiratok után a közgazdasági könyvekben is megvizsgáltam az „ökonomizmus szentháromságát” alkotó növekedés,

Ennek során avval szembesül, hogy ugyan a valós és fiktív elemek keverednek (a La Conque folyóirat adott számaiban nincs ott az említett szo- nett Ménard-tól, Ruy López de

nek bő tapasztalatai voltak a tanítás terén s oly derült és vidám kedéllyel volt megáldva, hogy; Teleki Blanka élete végéig sem tudott megválni

Tanítványai közül Kováts Mihály orvosdoktor (1768–1851), a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a nyelvújítás mozgalmához csatla- kozva számtalan magyar

Két tanulótársá- nak, Józsefnek és Sámuelnek a levelezését azonban intenzíven kutatták, és kiderül belőlük, hogy unokatestvérei Ádámot is bevonták a

A tervek elkészítésére az Akadémia Igazgató Tanácsa által 1862 végén vagy 1863 elején kiküldött bizottság (tagjai: Hunfalvy Pál fő- könyvtárnok és Budenz

Goldziher Ignác nem csupán a nemzetközi tudományos közvélemény számára írt, hanem élete végéig rendszeresen publikált magyarul is az arab kultúra és