A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KÖNYVTÁRÁNAK KIADVÁNYAI PUBLICATIONES BIBLIOTHECAE ACADEMIAE SCIENTIARUM HUNGARICAE
21.
GERGELY P Á L
PÁPAI PÁRIZ-ALBUM
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KÖNYVTÁRÁBAN
BUDAI'EST, 1961
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KÖNYVTÁRÁNAK KIADVÁNYAI PORLICATIONKS BIBLIOTHECAE ACADEMIAE SCIENTIARUM HUNGARICAE
21.
G E R G E L Y PÁL
PÁPAI PÁRIZ-ALBUM
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMTA KÖNYVTÁRÁBAN
BUDAPEST, 1961
Gergely Pál:
Pápai P á r i z - a l b u m a Magyar T u d o m á n y o s Akadémia K ö n y v t á r á b a n [Páriz- Pápai-család].
Budapest, 1E61. 9 p. 25 cm.
(Magyar T u d o m á n y o s Akadémia K ö n y v t á r á n a k kiadványai. 21.) Angol kiv. is.
E T O 027. 2 (439. 151): 091. 143 Páriz-Pápai.
Az Akadémiai K ö n y v t á r unikumai közt van a P á p a i Páriz-család a l b u m a [Jelz.:
Történ, naplók, kis 8°, 6.] — többek közt Newton és Halley latin soraival, aláírásával.1
(1. és 2. fényk.) A Ili x 11 cm. m é r e t ű , ún. „erdélyi renaissance" díszű bőrkötéses köny- vet 1881 -ben vásárolta a k ö n y v t á r 25 forintért. K ö t é s t á b l á j á n , belül ez áll n y o m t a t v a :
„ E x collectione J o a n n i s F á y , senatoris debreceniensis." A 475. lapra latin emléksorokat, beíró Fáy Sámuel, londoni peregrinus, valószínűleg rokona volt a debreceni szenátor- nak, de az a l b u m legutolsó, 477. lapján, 17í>2-bcn kelt bejegyzés szerint közbenső t u l a j - donosa bizonyos Georgina Retteghi volt, kihez a Páriz-családtól került.
flu*H^ri ^KTTÍCN t- hA^W^v- utsAs.)
i f f i f í . 17**
1 s.v.4.
1.
Az a l b u m eredetileg id. Pápai Páriz Ferenc nagyenyedi tudós polihjstoré l e h e t e t t , s így még a XVII. század végén készült egy kiváló erdélyi könyvkötőnél, de m i n t h o g y fia, i f j . Pápai Páriz Ferenc orvos n y u g a t i t a n u l m á n y ú t r a ment, ő vitte magával, m i n t az 1711—1726 közti bejegyzések t a n ú s í t j á k . A t y j a ugyanis utoljára 1600 körül j á r t k i n t , 1. Apafi fejedelem követeként, Németalföld, Svájc, Dánia stb. udvarainál. Az 1672—75- ben svájci ós n é m e t egyetemeken t a n u l t id. P á p a i , orvosi d i p l o m á j á t is kint n y e r t e , s
1676-ban h a z a j ö t t orvosnak, m a j d 1680-tól az e n y e d i főiskola t a n á r a . Közben m i n d k é t fejedelemnek, I. és II. A p a f i n a k is háziorvosa volt, u t ó b b i n a k u g y a n m á r csak névleg, m e r t m i n t Bécs „ á r n y é k f e j e d e l m o " i n k á b b o t t a n élt. E z é r t is a j á n l o t t a hozzá f i á t , m i d ő n 1711 szept. 23-án Bécsben nála megjelent, t a n u l m á n y ú t j a első állomásán.2
1 Newton ( 1 8 4 3 — 1 7 2 7 ) e m l é k s o r a i , az A l b u m 1 0 9 . l a p j á n , m a g y a r u l : „ S z á m m a l , s ú l l y a l B mértékkel alkotott m i n d e n t az Űr. — lAz aibumj tisztelt tulajdonosának ezt a saját jelmondatát adja iBaacus Newton. London, 1722. szept. 11."
Halley ( 1 6 5 6 — 1 7 4 2 ) emléksorainak (237. 1.) fordítása: ,,A bátornak minden föld — haza. A k ö n y v nemes birtokosának üdvöt s minden szerencsét kívánva irta ezt emlékül: Edm. Halley, a Savillian geo- metria professzora, Oxfoid 1726. ápr. 30."
• Id. Dézsi Lajos müvéből: „Magyar író és könyvnyomtató a XVII. századból" Bpost, 1899. M. Történ Életrajzok XIV. évf. 5. füz., 213. és 308. 1.)
3
~prnnJL soiuyn y f v ~ r t i p c L Í n c L v / t
<m ^oot^vk^ rí j m W ^ f c ^ ^ Hoc. ^ K l h m m e ^
' g b n • U « c ó l y P&vtvuíírLA- fa re D x j í K . yó f i , w
M P c a M l .
2 .
I f j . P á p a i P á r i z , mint orvos, n e m szerzett m a r a d a n d ó nevet, mig sokoldalú a t y j á - n a k 1680 óta, a Kolozsvárott megjelent Fax animae-]& u t á n szinte ötévenként jelentek m e g egyháztörténeti, címertani, orvosi, lélektani, filozófiai művei. Különösen híres a Hollandiából, éppen általa, id. Pápai á l t a l hazaesábított n y o m d á s z - b a r á t j á n á l : Misztót- falusi Kis Miklósnál, Kolozsvárt megjelent Fax corporis-a, legelső gyakorlati orvostani k ö n y v ü n k ! Még ennél m a r a d a n d ó b b m ű v e a 15 évig készített l a t i n — m a g y a r s z ó t á r a:
Dictionariuma [első kiad. Lőcsén, Brewernél, 1708.], amelyet másfél évszázadon á t hasz.
n á l t a k országszerte, s a m a g y a r t u d o m á n y o s m ű n y e l v kialakulására döntő hatással volt .3
H . U Í m o ^ U c t i c n a ob á t é r t nef j f t J l ^ T j I K Q á .
: d f " O
c Á x e OcyjéM JiiatiS. y j ^ o . . j ^ t i v i t z í i s S é t
3.
P á p a i külföldi tudós- és papi összeköttetései r é v é n sok a l a p í t v á n y t szerzett- az enyedi kollégium d i á k j a i n a k ; ma jd midőn az 1707.-i Rákóczi-szabadságharcban részt v e t t , cnye- diek megbosszulására R a b u t i n katonái fölperzselték a várost s így a régi főiskolát is;
n e m s o k á r a újból P á p a i P á r i z szerez külföldről segélyt az újjáépítésre, éppen f i a közvetí- tésével, akivel díszkötéses L a t i n Szótárát k ü l d i Londonba. E n n e k az angol templomok-
3 Melich János: A magyar szótárirodalom, 1899.
4
b a n h i r d e t e t t g y ű j t é s n e k volt e r e d m é n y e az a tizenegyezer font, melyből a Bethlen- kollégiumot ú j r a é p í t e t t é k .
A vaskos kis e m l é k a l b u m n a k csak 121 lapján v a n n a k bejegyzések, így t e h á t k é t h a r m a d a üres lapokból áll, -ami emlékkönyveknél gyakori, m i n t az is, hogy időren- dileg nem következnek egymás u t á n az emléksorok. Mindössze 33 magyartól. . . És a n e v ü k ö n kívül sehol, egyetlen m a g y a r szó sines az a l b u m b a n , ezek is latin, héber, görög, francia sorokkal szerepelnek, a k á r c s a k a többi, külföldi beírónál. H a a z o n b a n a puszta magyar neveket vizsgáljuk is, becses t u d o m á n y t ö r t é n e t i adalékokat k a p u n k a külföldön jártakról. J o b b á r a elkallódott, idegenben maradt m a g y a r o k és — s a j n o s — nem n a g y nevet szerzettek. Felsorolásuknál zárjelbe t e t t ü k az a l b u m lapszámát és némelyiknél a szellemesebb m o n d á s t idézzük, zárjelben m a g y a r fordításunkkal.
Az első lapon i f j . Pápai-Páriz 1711. júl.-ban, n y u g a t i ú t j a előtt k a p j a ezt a bibliai idézetet sógorától: Veszprimi István ref. püspöktől, Gyulafehérváron: „ I n i t i u m sapientiae t i m o r Domini" (az U r félelme a bölcsesség kezdete), m a j d a 9. lapon Bethlen Miklós1 bécsi sorai következnek (Sok gyötrelmen á t kell belépnünk az Isten országába). [3. f é n y k .
— Kaposi Sámuel5 gyulafehérvári reotor 8 soros latin verset rögtönzött " a n a g y a t y a jeles f i á n a k , a haza s a t u d o m á n y R e m é n y s é g é n e k . " (11. lap).— Balku Mihály, a fejedelem tit- k á r a , Bécsben 1711. szept. 22-én í r t a b e : „ N u n q u u m satis dicitur, quod n u n q u a m satis d i s c i t u r " (Sosem m o n d j u k elégnek, a m i t nem t a n u l t u n k eleget).
Nádudvari Péter szászvárosi lelkész 1711. szept. elején í r t a [a 23. l a p o n ] : „ N i h i l t a m altc n a t u r a posuit., quo v i r t u s non possit e n i t i " (Semmit a természet oly magasra ki n e m t ű z h e t e t t , hová az E r é n y nem t u d n a törekedni.). — 11. Apafi Mihály erd. fejedelem 4. f é n y k é p ü n k ö n közölt, sorainak é r t e l m e : Mindont, elérsz állandó m u n k á v a l , semmise nehéz a n n a k , aki jól fog a m u n k á b a . — A 73., 83. és 8o—87. lapokon o l v a s h a t ó Teleki Pál és Sándor gernyeszegi emléksora (utóbbi az enyedi főiskola g o n d n o k a ) , t o v á b b á két kolozsvári gróf: Teleki János és i f j . Mihály, 1711. júliusi bejegyzése. Szatmárnémeti Sámuel kolozsvári teol. t a n á r ugyancsak 171 1. aug.-ban í r t a (89. lap): „ T r a n q u i l l a ratio, ncc sui impatiens labor, m o d u m evaganti p r a e s t r u i t scientiae" (A n y u g o d t gondolkodás és az önmagával szemben türelmes m u n k a m é r t é k e t szab a felelőtlen t u d o m á n y n a k . ) . — Szin- t é n Pápai Páriz külföldi ú t j a előtti n a p o k b a n í r t a be, 1711. a u g . - b a n , Csengeri Péter kolozsvári ref. lelkész azt a hosszabb l a t i n dedikálást, mely „ a n a g y ősök nemes f i á n a k , ki hazai erényeket s tiszta nevet örökölt, messzi ú t j á r a szerencsét k í v á n t " (117. lap).
A 159. lapon egy londoni m a g y a r t a n á r : Steplianus Vargha üdvözli latin és görög verssorokban az 1724-ben náluk j á r t i f j ú m a g y a r t , m i n t Apolló és G a l e n u s t a n í t v á n y á t . Sajnos, erről a Vargháról sem t u d u n k t ö b b e t , m i n t az itteniek l e g t ö b b j é r ő l . . . Űgy lát- szik, a 189. lap latin eniléksorai szerint, hogy Kolozsvárról Debrecen felé v e t t e ú t j á t az i f j ú , 1711 a u g u s z t u s á b a n , mert 29.-én egy Veresegyházi Tamás n e v ű debreceni lelkész í r t az a l b u m b a görögül, latinul hosszabban. A következő m a g y a r névvel a 239. lapon
" 4 Bethlen Miklós erdélyi kancellár (1042—1716), Bécsben szerkesztette az ún. Diploma Leopoldinumot;
rófságot kapott. A kolozsvári ref. kollégiumban Apáczai Csere János tanítványa volt, utána sokat járt külföldön, őleg német, francia, holland és angol városokban. — önéletírását Szalay L. adta ki az Akadémia Monumenta-sorozatá- ban (II. és III. köt.).
4 Kaposi Samu (1060—1713) filozófia- és teol. tanár volt Gyulafehérváron, majd rektora a főiskolának. — Tanulmányúton volt többször Utrecht, Leyden és több német városban; teológiai doktorátust Angliában kapott d. Pápai Páriz néhány műve elé olőszót írt, vele szoros barátságban volt.
4 .
5
találkozunk: bizonyos J. Comtch cambridgei professzoréval, kinél 1716-ban jelentkezett i f j . Pápai. Emléksorai ezek: „ A u d e hospes, contemnere opes a t te quoquc d i g n u m fingé
D e o " (Merjed vendég megvetni a gazdagságot, s t e d d m a g a d méltóvá az istenhez!).
Csernáloni Oajdó Dániel (281. lap) m á r 1725-ben í r t a be Leydenben, hosszabb latin üdvözletét.6 Steph. Partus (319. 1.) u g y a n c s a k 1725-ben í r t latinul, mint m a g a is „pereg- inus hungaricus", R a t i s b o n a b a n = Regensburgban. Csúzi János orvos dr. (339. I.)7
1712-ben ezt í r t a b a r á t j á n a k , t ö b b m á s meleghangú latin sor mellett, ú t r a v a l ó u l : „Félix qui potuit r e r u m eognoscere c a u s a s " (Boldog, ki m e g i s m e r h e t t e a dolgok vég-okát);
1713-ban pedig Georg. Liebfeil orvos, H u n g a r . Soproniensis és Joh. Tseéts, vagyis Csécsi János (351—352 1.) í r t a k hosszan, latin dicséiő Eoiokat s utóbbi még ezt a közmondást is: „ V i r t u t i s est m u l t a ferre, m u l t a f a c e r e " (Az erény jellemzője: sokat elviselni, sokat tenni).8 Férczi Lőrinc diók görög—latin—héber sorai u t á n Pathay János latin dedikációja következik (353. és 355. 1.), m a j d a 435 lapon a m á r i s m e r t e b b Borosnyay Lukács János leydeni emléksorait l á t j u k , bibliai idézettel.9
E g y később hírnevessé vált orvos: Kocsi István londoni sorai, 1722-ből (437. ].):
„ E t genus et proavos, e t quae non feeimus ipsi, vix ea nost.ra voco!" (Őseinket s a m i k e t n e m m a g u n k a l k o t t u n k , aligha n e v e z h e t j ü k mieinknek.)1 0 Kansay János londoni m a g y a r teológus hosszabb latin versidézet u t á n P á p a i személyét dicséri, ugyanígy két „ m a g y a r v á n d o r d i á k " : Alsócsernátoni Cseh Sámuel és Nánásy András (439—443. 1.). Szintén londoni bejegyzés a 445. lapon P a u l u s Kamaráké, valószínűleg m a g y a r diáké, akiről egyebet nem t u d u n k c latin sorain kívül.
Pápai Póriz k é t f i v é r e : Imre és András ír latin sorokat a 449. és 450. lapon; utóbbi mint nyolcéves kisdiák, közvetlenül b á t y j u k elutazása előtt, E n y e d e n , 1711. július 13-án, 31-én pedig egy kolozsvári tudós p a p : Ajtai András, a Telekiek „ u d v a r i lelkésze". A 453. lapon Londonban í r t a Enyedi István orvos: „Nulla t a n i modesta felicitas est, quae malignitatis dentes e v i t a r e possit" (A szerencse nem t u d oly szerény lenni, hogy az irigység fogait ki t u d n á kerülni!); Vásárhelyi Baba Ferenc biblia-idézete a 457. lapon:
Bcati misericordcs quia illi misericordiam c o n s e q u c n t u r " .1 1
Az idegenek n é v s o r á t Neivton u t á n Jablonsky teol. tanár,1 2 m a j d Schidmann cis Stersky r e f o r m á t u s p a p o k f o l y t a t j á k (Berlin, 1711. nov., az Album 121. és köv. lap- jain). Pápai innen H o l l a n d i á b a u t a z o t t , ahol két kiválóság is í r t a l b u m á b a : Amsterdam- ban Fridr. Ruyschius botanikus1 3 (két helyen is: 191. és 363. 1.) és J o h . Enlh hágai kir.
tanácsos, levéltáros (192. 1.); u t ó b b i n a k ezek az emléksorai: „ M o m e n t a n e u m est. quod delectat, a c t e r n u m quod c r u c i a t " vagyis „ P i l l a n a t n y i ami gyönyörködtet, örök ami g y ö t r e l e m " .
Halac, 1714. júl. keltezésű Midi. Alberti és Albini11 hosszabb latin bejegyzése (427, 429. 1.). — A londoni emléksorok 1716-ban k e z d ő d n e k : először Sam. Andersch lelkésztől (403. 1.); 1717-ben J o h n Cocchius és J. Scholtz teol. t a n á r o k a d n a k latin sorokat (464—5. 1.), 1718-ban P . Carmichel (469. 1.), valamennyien m a m á r ismeretlen férfiak.
— Közben j á r t Pápai O x f o r d b a n is, m i n t Halley 1720-i soraiból k i t ű n i k , m a j d az akkor híres teológus-bölcselőt, F r . Whitót is fölkereste, s a híres Bodleiana-Könyvtárat is, mint a 233. és 234. lapon Hudlon és Ilowlcs könyvtárosoktól eredő sorok t a n ú s í t j á k ; utóbbitól pl.: „ P r o n a via est, et eget moderamine c e r t o " (Az út lejt ős és biztos irányításra szorul. . .).
" Cs. Gajdó Dániel (szül. 1680 kör. — meghalt: 1749) Leydenben tanult. Lelkész volt Gy. fehérváron. Irodalmi emlék tőle mindössze néhány temetési ének s egyházi beszéd.
' Csúzi (Cseh) János orvos és lelkész (1681—1733) a frankfurti (oderai) egyetemen tanult, majd a Komárom megyei Ácson orvoskodott; a szőnyi ikergyerekckkel évekig járta a nyugati országokat, sok pénzt keresve mutogatá- sukkal. Élete végefelé kuruzsló, alchimista lett.
' Tseélsi (Csécsi) János (1689—1769), kinek atyja id. Pápai i'áriz nagy szótárát rendezte sajtó alá a lőcsei Brewer-nyomdában. — Német, angol és svájci egyetemeken tanult ö is, fia is, kinek emléksorait itt olvashattuk, ebben az Albumban. Utrechtben már docens volt, mégis hazavágyott Sárospatakra, ahol atyja tanszékére hívták meg, több melléktárgyat tanítva.
I Borosnyay Lukács János (1691—1760) erdélyi ref. lelkész; Bethlen Miklós fiainak nevelője s így a kancellár mellett maga is sokat művelődött tovább. Enyeden lett a főiskola rektora. Többször járt külföldön 1721-ben Frank- furt, 1722—26-bau Leyden egyetemein.
10 Kocsi Csergő István (szül. 1690 körül, Debrecenben), Zürich és Frankfurt egyetemein képzett lelkész és filozófus. Irodalmi maradandó alkotása nem ismeretes.
II Vásárhelyi Baba Ferenc (szül. a XVII. sz. végén), nagyenyedi kollégista volt s ösztöndíjjal, melyet id.
Pápai Páriz szerzett, 1718—22-ben tovább tanult Frankfurtban, majd hazatérve, Kolozsvárott kereskedő lett, de az italozás tönkretette, s mint csöndes őrült fejezte be életét.
" Jablonsky Dániel Ernő (1660—1741) porosz kir. tanácsos, udvari lelkész, az Akadémia h. elnöke. Biblia- tanulmányain kíviil értékes a levélgyííjteményoi kiadása, minthogy korának valamennyi neves tudósával, köztük pl. Leibnitzzel is kapcsolatban volt.
13 Ruyschius Frigyes (1638—1731) holland orvos és botanikus, amsterdami egy. tanár, az angol és francia akadémiáknak is t. tagja.
" Albinus Bernát (1691—1770), a göttingai, leydeni egyetemek anatómia és sebész-tanára, már ifjan hírneves volt; elsőnek végzett mikroszkópiai élettani vizsgálatokat; leíró bonctana volt leghíresebb müve.
6
Volt még O x f o r d b a n 1718-ban is, m i n t az e g y e t e m d é k á n j a : Georgius Bristol görög sorai igazolják, a 467. lapon. Canterburyboxi is j á r t , ahol nem kisebb ember írt be latin sorokat, m i n t Anglia érsekprímása: G. Eborum.
1719-ben hosszasabban időzött Frankfurtban (am Odera), m i n t a neves Vitringa prof.1 6 és R. Andala16 professzor t ö b b görög bejegyzéséből látszik; Schulteng prof. a latin üdvözlő sorok mellé még valaminő a r a b bölcsességet is a d o t t ú t r a v a l ó u l , mint a r a b - b e t ű s sorai t a n ú s í t j á k .1 7
I n n e n még ez évben Leydenbe u t a z o t t : J o n . F r . Ostervaldius18 és Joli. Rouveroy t a n á r o k latin és héber bibliai idézetek alá í r t á k n e v ü k e t ; (194. és 231. 1.) Itob. Aemilius görög és latin sorokkal (227. 1.) és I l e n r y Certon egy Horatius-idézettel, Carolus Schoeff héber s latin emléksorokkal, Fabritius prof. görög-latin sorokkal kedveskedett a messzi- ről jött m a g y a r ifjúnak1 9. — Ugyancsak 1719-ben j á r t Bernben is; négyen is í r t a k emlék- sorokat, latin verseket vagy bibliai idézeteket: Aug. de Frey, Scheurer20 Malacrida és Lauffer tanárok,2 1 az Album 195., 241., 243., és 145. lapjain; ellátogatott Genfbe is, ahol Pictetus görögül, Limmcr és Turretinus22 latin emléksorokkal üdvözölte.
Bázelben 1719-ben Wetstenius23 prof. görög és latin sorokkal, Paravicinus pedig24
latinul örökítette meg nevét (315. és 319. 1.); Amsterdamban, h o v á újból ellátogatott, J a c o b u s Elsner; R o t t e r d a m b a n az akkor igen divatos filozófus-költő: de Superville a d o t t P á p a i n a k görög s latin omléksorokat (365. és 403. 1.). - Igen zsúfolt ú t i p r o g r a m j a lehetett ez é v b e n , m e r t ugyancsak 19-ben m e n t megint Londonba; Bartol. Holdeffeund (460. 1.), s Georg. Gtdlmanus (462. 1.) emléksorai bizonyítják. (Utóbbitól olasz n y e l v ű idézet Ivempis Tamásból). Londonba újból á t m e n t 1721-ben, m i n t Mich. Jessen soraiból l á t j u k (93. 1.), 1722-ben K a n s a y t , s Kocsi I s t v á n t keresi föl, 1723-ban pedig Cseh S a m u és N á n á s y honfitársait. 1724-ben a m a g y a r s z á r m a z á s ú teológiai t a n á r : Vargha neve u t á n Antonius Stilo angol prof. aláírását, emléksorait l á t h a t j u k .
1724-ben átjött. Brémába, mint a 209., 217.—225. lapon olvasható bejegyzések m u t a t j á k : von Mastricht,2b t o v á b b á Treviarius, Jüngg és Hasaets2" teológiai t a n á r o k t ó l . 1725-ben ismét Frankfurtban t a n u l : a hírneves Franckius27 és J . Lataneus t a n á r o k í r t a k a l b u m á b a emléksorokat; előbbi e z t : „Mementó mori et disce viverel", — utóbbi pedig:
„ O m n i a praeclara: r a r a " . — R e g e n s b u r g b a n P a u l Baillaron ref. lelkész írt emléksorokat, m a j d ú j b ó l meglátogatta L e y d e n b e n m a g y a r b a r á t a i t : Borosnyait, G a j d o t és P a r t u s I s t v á n t , m a j d búcsúzóul, 1726-ban Cambridge egyetemén időzött, ahová valamikor a t y j a t ö b b évig járt, s most hazafelé induló i f j ú P á p a i Páriztól az egyetem 79 éves dékán- j a : J o l m Covel búcsúzott, görög és latin emléksorokkal (476. 1., 1726. szept.).
Az a l b u m sok nyelvészeti s filozófiai a d a t o t t a r t a l m a z , jó segédforrás ezenkívül a külföldön járt magyarok élet rajzi k u t a t ó i s z á m á r a is.
Közli: G E R G E L Y P Á L
15 Vitringa, Campegius (1059—1751), ref. teológus, már ifjan Leydenben doktorált, s főleg a keleti nyelvek ás egyháztörténet volt kedvelt stúdiuma, melyeket Frankfurtban az egyetemen tanított is. Több kötet biblia-magya- rázata s szónoklatgyűjteménye jelent meg.
" Andala, Ruardus (1605—1727), holland származású, Frankfurtban Vitringa tanítványa, m a j d Utrechtben doktorál. É v e k i g lelkészkedik, mig 1711-ben a frankfurti egyetem hívja meg filozófia-tanszékére.
" Schulteng Antal (1059—1734), a lcydeni e g y e t e m e n végzett ref. teológus, FJőbb a frankfurti, majd a ley- deni egyetemen a természetbölcselet tanára; több t a n k ö n y v é t forgatták a többi egyetemen is.
18 Osterwald János Frigyes (1664—1747), svájci teológus, Neuchatel esperese és korában világszerte ismert héber tudós. Sokat utazott idegen országokban és híresek a Biblia-commentárjai.
" Fabritius Ferenc (1663—1738), ref. teológus. Amsterdami, leydeni tanulmányai után az utóbbiban lelkész- nek választották, majd teológiai prof.
80 Scheurer Sámuel (1661—1747), berni teológus, a héber nyelv tanára; az egyetemnek 1719-től rektora.
Angol és porosz akadémiai tag.
81 Lauf er Jakab (1688—1734). Svájci születésű, de tanulmányait Bern után a francia, német 8 holland egye- temeken folytatta. Bernbe a szónoklattan s történelem professzorának hívták meg. Svájc nagy összefoglaló Nemzeti Történetének írója.
88 Turretinus Sámuel (1688—1750), a híres genfi teológia-tudós fia, kinek holland, francia és angol egyetemi végzettsége biztosította nemcsak a genfi esperességet, h a n e m utána a katedrát, rektorságot és több külföldi akadémia tagságát. Teológiai működésén kívül legtöbbet emlegetett alkotásai jogbölcseleti kötetei.
88 Wetstenius (Wetstein) János Henrik (1649—1726). A bázeli nyomdász f i a nemcsak teológiai, hanem nyel- vészeti stúdiumokat is végzett; majd Amsterdamban előkelő könyvkiadó vállalatot nyitott.
88 Paravicinus Vince (1648—1726), bázeli teológus, kiváló hitszónok és író; a svájci írók gyűjteményes kiadá- sát szerkesztette; egyetemi tanár és sokáig a genfi e g y e t e m rektora is.
81 von Mastricht Qerhard (1630—1721), ref. lelkész és frankfurti teológia tanár, kiváló szónok és hitvitázó.
88 Hasaeus (Haase) Teodor (1682—1731), ref. teológus, a brémai és frankfurti egyetemek tanítványa, majd az utóbbinak tanára.
88 Franckius Aug. Hermann (1663—1727), ev. teológus, a pietista mozgalom egyik vezető alakja, a hallei egyetem tanára. Igen sokat áldozott szegényházak, e l h a g y o t t gyermekek otthonai létesítésére holland és n é m e t földön. Teológiai és filozófiai köteteit több nyelvre lefordítva használták.
7
The Pápai Páriz All)unh
in the Library of the Hungarian Academy of Sciences
One of the u n i q u e items of t h e L i b r a r y of t h e H u n g a r i a n A c a d e m y of Sciences is t h e Transylvanian P á p a i Páriz family's a l b u m , d a t i n g f r o m t h e beginning of the 18th c e n t u r y a n d including, a m o n g other entries, t h e L a t i n lines written by Newton and Halley a s well as their s i g n a t u r e s . This bulky little book by in leather binding w a s b o u g h t by t h e M a n u s c r i p t D e p a r t m e n t of t h e H u n g a r i a n Academy of Sciences in 1881, b u t up to the p r e s e n t nobody has t h o u g h t of reviewing it. On its cover there is t h e ex- libris of the f o r m e r owner Sámuel F á y, S e n a t o r of Debrecen, himself a 'peregrinus Hungaricus' who h a d m a d e a tour of Western E u r o p e in his d a y . It w a s Ferenc, P á p a i P á r i z . Junior w h o h a d travelled all over t h e world with t h e coloured album in embossed leather binding. H i s f a t h e r , the medical scholar, who was more famous t h a n he, h a d a t t e n d e d the Swiss a n d German universities in t h e 1680's, then, a s the family doctor of Mihály A p a f i i , P r i n c e of Transylvania, h a d been a n envoy to t h e Danish and D u t c h c o u r t s and to S w i t z e r l a n d . Several of his medical, philosophical, a n d theological works were published a b r o a d , i t was P á p a i P á r i z, Senior who brought home t h e f a m o u s printer, M i s z t ó t f a l u s i K i s , f r o m t h e Netherlands. It w a s with the help of t h e Prince that he e m b a r k e d on his artistic t y p o g r a p h i c a l work a t Kolozsvár.
P á p a i Páriz, Senior sent his son, who w a s also a doctor (he h a d two more brothers), t o West E u r o p e a n colleges for several years, giving him special instructions t o collect m o n e y for the r e c o n s t r u c t i o n of the a n c i e n t College of Nagyenyed (Transylvania) which b a d been sot on f i r e d u r i n g the W a r of I n d e p e n d e n c e led by Rákóczi. Through his son h e sent his English a c q u a i n t a n c e s several copies of his great L a t i n - H u n g a r i a n dict ionary, j u s t then published a t Lőcse. Collections in English churches t h r o u g h several y e a r s r e s u l t e d in £ 10.000 w i t h t h e help of which t h e College of N a g y e n y e d was rebuilt.
I n about t h e one t h i r d of P á p a i Páriz, J u n i o r ' s travel-album comprising 477 pages wo f i n d entries d a t i n g f r o m 1711—1726, i.e. a b o u t t h e period of his numerous journeys a b r o a d . Among t h e e n t r i e s are those of t h i r t y - t h r e e H u n g a r i a n s who were living a n d s t u d y i n g abroad a t t h a t time, through which t h e a l b u m furnishes i m p o r t a n t p a r t i c u l a r s f o r H u n g a r i a n c u l t u r a l history. The series of entries is opened b y Prince A p a f i I I , w h o resided in V i e n n a a n d his secretary, Mihály B a 1 k 11, moreover Miklós B e t h l e n t h e Chancellor of t h e old Prince a n d a well-known memorialist. T h e L a t i n lines by A p a f i r e a d as follow: " O m n i a perficies c o n s t a n t e labore, nec ullum difficile est illi, qui bene p e r g i t , opus. Generoso J u v e n i Domino Francisco P a r i z P a p a i , in memóriám sui, et Sym- b o l u m benevoli a f f e c t u s , apposuit . . . A p a f i " .
I n addition t o t h e signatures a n d lines w r i t t e n in t h e a l b u m b y m a n y T r a n s y l v a n i a n priests, professors, a n d t h e four Counts Teleki (Mihály, Sándor, Pál, a n d János), supporters of t h e Pápai Páriz f a m i l y , there is also a large n u m b e r of ent ries b y Hungarians a b r o a d , s u c h a s István V a r g h a, a professor a t London, J á n o s C o v a t c h, professor of theol- ogy a t Cambridge, professors I s t v á n P a r t u s of Regensburg a n d Dániel G a j d é of Leyden. Of t h e 'peregrini' some n a m e s a r e known t o us from t h e literature of philos- o p h y a n d theology, e.g. Samu K a p o s i who, having t a k e n his doctor's degree in E n g l a n d , came homo a n d became t h e R e c t o r of t h e College of Gyulafehérvár; J á n o s C s ú z i C s e h w h o g r a d u a t e d a t F r a n k f u r t , t h e n came home t o spend his life a s a d o c t o r a t K o m á r o m a n d later Győr . . .
J á n o s C s é c s i l e c t u r e d for years a t t h e U n i v e r s i t y of U t r e c h t , t h e n came home t o t h e College of S á r o s p a t a k where he took over his f a t h e r ' s chair. H e r e he t a u g h t n o t only ecclesiastical history, b u t also the Greek, L a t i n , a n d Hebrew languages, philosophy, a n d n a t u r a l science. J á n o s L u k á c s B o r o s n y a y w a s f i r s t a t u t o r t o Bet hlen'sons, then, a s a n old student, a t t e n d e d t h e Universities of U t r e c h t , F r a n k f u r t , a n d Leyden, finally t o become Rector of t h e College of his n a t i v e town, N a g y e n y e d . He, too, was a poly- histor, b u t also a d e v o t e e of Transylvania.
8
I n 1722 J á n o s K a n s a y a n d István K ó c e i C s e r g ő , in 1726 Samu C s e h a n d A n d r á s N á n á s y, s t u d e n t s of theology in London, w r o t e commemorative lines in Latin, Greek, and other languages. Some of the students even entered biblical quotations in Hebrew. Dated similarly from London, t h e two entries by t h e physician I s t v á n E n y e d i a n d t h e theologian Ferenc V. B a b a, at t h e e n d of t h e small album, a r e very interesting. They are: "Nulla tarn modesta felicitas est, q u a e malignitatis dentes e v i t a r e possit", moreover, t h e well-known biblical q u o t a t i o n : " B e a t i misericordes, quia illi misericordiam consequentur".
W e must, however, stress t h e two most valuable pages of t h e volume with N e w t o n ' s a n d Halley's lines a n d signatures. On page 109 t h e following classical words of I s a a c N e w t o n m a y be road: "Numero, pondere et mensura Deus omnia condidit. D""
Possessori plurimum colendo hanc Tesseram suam posuit: I s a a c u s Newton Londini II"1"
Sept. 1722". On page 237 there are also L a t i n lines, w r i t t e n b y E d m u n d H a l l e y :
" O m n e solum forti p a t r i a est. Nobilissimo Dn" Possessori f a u s t a et felicia omnia procatus hoc in memóriám sui scripsit: E d m . Halley Geometriae professor. Oxon., April 30, 1726".
Of t h e other thirty-eight f o r e i g n persons who hail w r i t t e n in t h e album we shall mention only t h e few n a m e s known from t h e literature:
Daniel J a b l o n s k y (1660—1741), Vice-President of t h e Academy of Berlin, Chaplain of the R o y a l Couri, a f a m o u s a r t collector, and a friend of Leibnitz: two renown- ed Dutch scholars of A m s t e r d a m : F . R u y s c h i u s (1638—1731), botanist a n d physician, a Fellow of t h e R o y a l Society a n d of t h e I n s t i t u t d e F r a n c e ; J . E n t h, t h e R o y a l Archivist, whose two elegant lines in Latin r e a d : " M o m e n t a n e u m est quod delec- t a t , Aeternum quod c r u c i a t " .
P á p a i Páriz was a t Halle in 1714. Here M. A l b e r t i a n d B. A l b i n u s, professors of theology m a d e entries into t h e album.
T h e entries of London begin with 1716 with the lines of t h e p a s t o r S. A n d e i s c h, then those of the professors of theology C o c c h i u s a n d S c h o 1 t z. T h a t s a m e year P á p a i Páriz went t o Oxford, as testified, beside F . W h i t o ' s lines, also by those of Halley we h a v e cited. H e visited the world-famous Bodleian Library, where t h e li- b r a r i a n s H u d t o n a n d B o w l e s entered commemorative lines.
I n 1718 he revisited Oxford, namely George B r i s t o l , Dean of the University, then f r o m here ho went over to Canterbury to p a y his respects t o t h e P r i m a t e of All England. G. E b o r u m , too, wrote in t h e album.
I n 1719 he studied in F r a n k f u r t - a n - d e r - O d e r for several m o n t h s where, beside t h e Latin a n d Greek lines written by t h e f a m o u s professor O. V i t r i n g a (1659—1751) a n d R . A n d a 1 a (1665—1727), he also received an A r a b p r o v e r b a s a souvenir from A. S c h u l t e n g (1659-—1734). I n Leyden professor J . F r . O s t e r w a l d , t h e fa- mous n a t u r a l philosopher a n d professor R o u v e r o y w r o t e longer entries in t h e book. N e x t , our H u n g a r i a n doctor was favoured by R . A e m i 1 i u s with Greek lines and b y professor S b o e f f with Hebrew ones. One of t h e F a b r i t i u s ' entered Latin a n d Greek t e x t s in t h e volume.
Several of t h e f a m o u s professors of Bern, Geneva, and Basel, such a s M a 1 a c r i d a, T u r r e t i n u s , W e t s t e n i u s , and P a r a v i c i n u s also wrote in t h e a l b u m . In 1724 h e was in Bremen, calling on professors Maastricht, H a a s e u s , etc. In 1725 be was a g a i n a t F r a n k f u r t , Leyden, a n d Regensburg, finally in 1726 a t Cambridge, where J o h n C o v e 1, t h e seventy-nine-year-old Dean of t h e University b a d e him farewell with Greek a n d Latin commemorative lines, a s t h e H u n g a r i a n doctor started for home (page 476).
The a l b u m , including a n u m b e r of valuable d a t a for the history of culture, furnishes f i r s t - r a t e source-material especially for the elaboration of t h e biographies of the H u n g a - rians, priests, professors, a n d doctors, who a t t h a t time travelled in Western E u r o p e and studied and lectured a t t h e universities there.
9
61.53U26 A k a d é m i a i P y y o i n d a , l ! u d a | i i » l — F e l e l ő s v"i'/,elő: I J e r n á t G y l i r g y
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KÖNYVTÁRÁNAK KIADVÁNYAI
1. H a r a s z t h y Gyula: A 130 éves Akadémiai Könyvtár. Bp. 1956.
2. Berlász J e n ő — S z a k m á r y n é Németh Mária: A Magyar Tudományos Akadémiai Könyvtárának múltja és jelene. Bp. 1956.
3. Csapodi Csaba: A legrégibb magyar könyvtár belső rendje. Bp. 1957.
4. Berlász J e n ő : Az Akadémiai Könyvtár Kéziorattárának átalakulása. Bp.
1957.
5. H a r a s z t h y Gyula: Az Országos Könyvtárügyi Tanács és a magyar könyv- tárügy időszerű kérdései. Bp. 1958.
6. Gergely Pál: Arany János és az Akadémia Könyvtára. Bp. 1958.
7. E n d r e Moravek: Die neuen ungarischen Bibliotheksnormen. Wien 1957.
8. S z a k m á r y n é Németh Mária: Az Akadémiai Könyvtár, mint a Magyar Tudományos Akadémia célkitűzéseinek könyvtári támogatója. Bp. 1958.
9. Gergely Pál: Az Akadémia levéltára a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának kézirattárában. Bp. 1958.
10. Csapodi Csaba: Könyvkonzerválás és restaurálás a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában. Bp. 1958.
11. Moravek E n d r e : Kiadványtípusok a katalogizálás szempont jából. Bp. 1958.
12. S z a k m á r y n é N é m e t h Mária: A központi folyóiratclmjegyzék kérdései. Bp.
1959.
13. Csaba Csapodi: L'avenir des périodiques scientifiques. L a H a y e 1958.
14. F. Csanak Dóra: Az Akadémiai Könyvtár története a szabadságharcig. Bp.
1959.
15. Moravek E n d r e — W e g e r I m r e : Magyar könyvészeti kifejezések kis orosz szótára. Bp. 1959.
16. Csaba Csapodi: Der geographische üegriff im Kalalogsystem der tíibliothek.
Wien 1959.
17. Csapodi Csaba: A proveniencia elve a könyvtárban. Bp. 1959.
18. Rásonyi László: Stein Aurél és hagyatéka. Bp. 1960.
19. Sátrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet. Bp. 1960.
20. Rózsa György: A magyar társadalomtudományok az UNESCO kiadvá- nyaiban. — Les Sciences sociales hongroises dans les publications de VUNESCO. Bp. 1960.
21. Gergely P á l : Pápai Páriz-album a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában. Bp. 1961.
