A SI. ES XII. SZÁZADBELI
MiiKMi ami
É S A ZO K N A K
A K Ü L F Ö L D I ZSINATOKHOZ VALÓ V ISZ O N Y A.
H I T T U D O B I É R T E K E Z É S .
IR T A
KARÁCSON IMRE,
GYŐR EGYHÁZMEGY EI ALDOZAR.
GYŐR, 1888.
nyomatottsurAnyi j í n o s könyvnyomda-intézetében.
I.
A magyarországi egyházi törvényhozás
a XI. és X II. század b an .
Az egyház önálló és tökélyetes tá rsu lat s eme tulajdonságának m egfelelöleg m egvan a tö rv é n y hozási jo g a és m indam a hatalm a, m e ly e jo g n ak g y ak o rlására szükséges. S m ivel az egyház nem egyes népnek jav ára, de az összes nem zetek szá
m ára alkotott isteni in tézm én y ,1) azért tö rv én y h o zási jog k ö re egyform án k iterjed m inden népre, tö r
vényei egyform án köteleznek m inden nem zetet, a m ely annak tagja. Nem a nem zetek fogadják be az egyházat, de az egyház fogadja be kebelébe a nem zeteket, m ely ek a keresztény vallást felveszik.2) Az egyház egyetem es, előtte ledőlnek a k o rláto k , m e ly e k -a népeket egym ástól elválasztják és v ala
m ennyit ugyanazon tö rv é n y e k szerint szabályozza, ugyanazon elvek szerint vezérli. S ez nem is le het m áskép, m ert a kath. egyház m indenütt, m in-
T) Máté XXVIII. 19—20. Mark XVI. 15—16.
2) Moulart, Az egyház és az Állam. Budapest, 1884.
I. 168.
1*
den nem zetnél ugyanaz s in n ét van egyeteniességi jellege.
M időn teh át külön nemzeti egyh ázjo g o t em lí
tünk, ez alatt csakis am a törv én y ek et érthetjük és értjük, m elyek az egyetem es egyházjognak, az á l
talános tö rv én y ek n ek keretén belü l c.zélszerü és üdvös rendeleteket Írnak elő s am ely ek n ek szük
ségessége a h ely ek és idők viszonyai szerint fel
m erül. E részleges egyházi tö rv én y ek az általános egyházi jogelveknek m egerősítésére szolgálnak, azok
nak a k ö rü lm én y ek szerint való alkalm azását kö
zelebbről m eghatározzák s m int ilyenek, tennészet- szerti folyom ányai am a jo g i viszonynak, m elyben az egyetem es egyház az egyes nem zetekhez áll.
A zért m időn valam ely nem zetnek egyházi törvény- hozásáról, különleges egyházi törvényeiről s azok
n ak változásairól szólunk, soha sem szabad szem elől téveszteni, h o g y a fő jo g i szabályt m indenkor az egyetem es canonjog képezte. íg y volt ez nálunk M agyarországban is. M indjárt kezdetben, am int nem zetünk a keresztény vallást felvette, az egyetem es egyházi tö rv én y ek et kötelezőknek ism erte s tiszte
letben tartotta. E zt bizonyítják leg rég ib b tö rv é n y ein k b en található következő kifejezések : „secun
dum Canonum a u th o rita te m “, 1) „per disciplinas C ano
n u m “,2) „sicut canones m a n d a n t“,3) „secundum in stitutionem C anonum “,4 *) „can o n ice“,6) m elyek mind
>) S. Steph. Deer. L. II. 2.
2) U. o. 12.
3) U. o. 13.
4) U. o. 16.
B) Synod. Saboieh. praefatio.
az általános egyházi tö rv én y ek re való hivatko
zások.
Midőn teh át e m unkában a X I. és X II, század
beli m agyarországi zsin ato k at s az ott alk o to tt tö r
v ényeket, azoknak eredetét és a rég ib b és ugyanazon k o rb eii külföldi egyházi tö rv én y ek h ez való viszonyát vizsgáljuk, ezeket az á l t a l á n o s c a n o n j o g h a t á r a i k ö z t mozgó különleges m ag y ar egyházi tö rv én y ek nek kell tekintenünk, m elyek ha egyik-m ásik pontban az egyetem es egyházi tö rv é n y e k tő l egy ideig elté
rést m utatnak is, ez csak a sajátságos körülm é
nyeknek s befolyásoknak eredm énye volt, de azért általában az igazi egyházjogi elveknek s erkölcsi törvényeknek m egszilárdítását czélozták. Az egyház ugyanis lényeges törvényeinek általános érvénye á l
tal képez egy egységes egészet s fűzi m inden tag já t ugy an eg y központhoz.
* *
K é t hatalom szab tö rv é n y t a n ép ek n ek : az egyházi és állam i; ez u tó b b it képezi a különböző nem zetek politikai korm ánya, az elő b b it a k ü lö n böző' nem zetek befogadására hiv ato tt kath. egyház.
Az egyház az egész kereszténység szám ára leg
g y ak rab b an és legalkalm asabban egyetem es zsina
tok által hoz általánosan kötelező' tö rv é n y e k e t,1) az egyes nem zeteknek s azok kisebb-nagyobb r é szeinek ügyeit pedig azonkívül m ég nem zeti, ta r
tom ányi és ném ileg m egyei zsinatok által is sza
bályozza. Az egyetem es vagy közzsinat — conci
lium oecum enicum —- az általános egyházi tör-
*) Bulla indictionis Concilii Tridentini,
vényhozásnak, a többi zsinatok pedig a részleges egyházi tö rv én y h o zásn ak képezik alak ját és köze
gét. Az itt em lített részleges egyházi törv én y h o zásnak kétféle alakjával találkozunk M agyarország
ban a je lz e tt k o rsz a k b a n : a nem zeti és tartom ányi zsinattal. Nem zeti zsinat alatt értjük valam ely nem zet összes püspökeinek gyűlését, azon nem zet p át
riá rk á ja v ag y prím ása vag y első érsekének eln ö k lete alatt a közös egyházi ügyek — hit, erkölcs és te gyelem — felett való t a n á c s k o z á s és h a tá r o z a t- h o z a t a l végett. Ily e n v o lt hazánkban e ko rb an a Serafin érsek alatt ta rto tt nem zeti zsinat E szter
gom ban. T arto m án y i zsinat alatt értjük valam ely érseki tarto m án y püspökeinek gyűlését az elébb m on d o tt czélból saját érsekük elnöklete alatt. Ily e n szintén E sztergom ban volt a szent életű Bánfi L u kács érsek alatt.
De e k o rb an leg in k áb b a vegyes vagy k irá ly i zsinat — concilium regale, synodus regia — hozta n á lu n k az egyházi törvényeket.
A k irály i zsin ato k 1) közép h e ly et foglaltak az országgyűlés és a tisztán egyházi zsinat között2) és o ly g y ü lek ezetek et értü n k alattok, „melyeken nem
csak a püspökök, hanem az országrendek is jelen vol
tak és közös egyetértéssel mind az egyházi, mind
') Nem okvetlen szükséges ugyan a vegyes zsinatok fogalmához, hogy azokat királyi zsinatoknak nevezzük, de mivel kiváltkép a hazai viszonyokat tekintjük, azért e ne
vezetet használjuk.
2) Batthyány, Leges ecclesiasticae Regni Hungáriáé.
Albae-Carolinae 1785, Tom. I. p. 60.
7
a polgári ügyek rendezésére törvényeket hoztak“ ') E szavakat azonban nem úg y kell érteni, m in th a a tisztán vallási ügyekben a világiaknak tö rv én y hozási jo g u k le tt volna, m ert ezt az egyház soha semmi k ö rü lm én y ek között m eg nem engedte, h a
nem a vegyes természetű ügyekre, melyeknél mindkét hatalom érdekelve volt, közös megegyezéssel törvényt hoztak s az ellene cselekvőkre mindketten büntetést szab
tak · a t isztán egyházi törvényeket pedig az állam, hogy azoknak nagyobb erőt kölcsönözzön, saját törvényei közé felvette s azok megtartását polgári büntetéssel és kar
hatalommal is biztosította. A k irá ly i zsinatoknak ered
ménye teh át az volt, h o g y az egyházi tö rv én y ek nem csak egyházi canonok, de eg y ú ttal állam i tö r
vényekké is lettek. A k irály i zsinatok te h át tulaj
donképen egyházi és pedig nem zeti zsinatok vol
tak, csakhogy ugyanazon helyen, u g y an ak k o r o r
szággyűlés is tartatott. Ez országgyűlésen, m elynek tagjai első sorban ugyanazok voltak, kik a zsina
tot képezték, t. i. a főpapok,* 2) a zsinati határoza
tokat k ih ird ették és m egerősítették, nem azért, hógy az egyházi forum előtt, de azért, hogy állam ilag
*) De Synodo Dioeeesana. Lib. I. c. I. „Dicebantur Synodi Regiae, quae non ex Episcopis solum conflabant, verum etiam ex optimatibus, ut omnium suffragiis leges con
derentur ad utramque politiam Ecclesiasticam et Civilem disponendam.“
2) Pray. Hist. Reg. Hung. Budae 1801. I, 53. „Epis
copis primus ante principes locus est datus, ut siquid in
terveniret tractandum, (a vallási ügyekről), episcoporum ad quos res religionis iam ab exordio pertinebat, iudicio et sen
tentia staretur.“
is kötelező erejük legyen. Ily e n k irá ly i zsinatok vo ltak M agyarországban sz. István, sz. László és K álm án k irá ly o k alatt. Nem az egyházi és állami ü g y e k n ek összekuszálása, nem is az állam hatalom nak a tisztán vallási ügyekben való törvényhozási jo g a n y ilv án u lt e k irály i zsinatokon, m int ezt a josephinisták bizonyítani szeretn ék ,1) m ert m indkét hatalom törvényes jo g ain ak zavartalan g y ak o rlását é lv e z te : hanem a kettő n ek szövetkezése s egym ás
nak kölcsönös gyám olitása v o lt az.2) V ilágosan ki
tű n ik ez abból, h a a k irá ly i zsinatok keletkezésé
nek okát, kifejlődését és törvényhozási ügyrendjét vizsgáljuk.
A két hatalom , az egyházi és állam i egym ás
tó l független, hanem mivel legvégső' elemzésben, b ár különböző utakon, de egy czél felé van hivatva vezérelni a népeket, azért az érintkezési pontok m űködésükben lépten-nyom on feltünedeznek, egyik a m ásikkal nem szakíthat s eg y ik a m ásiknak jo g köréb e sem lép h et anélkül, hog y m in d k ettő k á rá t ne vallja. E k é t hatalom m űködése legszebb dia
d alát ak k o r üli, eredm ényeiben ak k o r legáldáso- *)
*) Különösen Kollár hírhedt munkájában „De orgini- nibus et usu perpetuo potestatis Legislatoriae circa sacra Apostolicorum Regum Ungariae.“ Vindobonae 1764. 12. 1.
„serenissimi Reges nostri certissima piorum Orientis ac Oc
cidentis Imperatorum exempla sequuti. — ac eos quidem pro summo suo Majestatis iure potestate ferendarum circa sacra legum fuisse usos, vel ty rones civilis prudentiae sciunt.“
Kollár téves állításait az illető helyeken fel fogjuk említeni.
2) Batthyány, Leges eccl. I. 62,
9
sabb, ha igazi ezélját felism erve, egym ást jo g aib an tám ogatja.
A két hatalom szövetségének példáját m ár a a kelet-róm ai b iro d alo m b an látjuk. A császárok néha jelen v o ltak a zsinaton, ho g y annak fényét em eljék, a zsinati h atáro zato k at pedig rendeleteik- kel m egerősítették1) s az állam i tö rv én y ek közé czik k ely ezték .2) A nicaeai, ko n stan tin áp o ly i, efezusi és kalcedoni zsinatok h atáro zatait m egtaláljuk J u s tinian N ovelláiban, a Codex Ju stin ian eu sb an és a C orpus J u ris R om anum ban. Az egyházi és állam i hatalom nak egyesülése és szoros szövetsége azo n ban csak ak k o r történt, m időn a b a rb á r nép ek az egyház kebelébe té rte k ; az egyház áldásos m űkö
dését egész n agyságában ezeknél fejtette ki. A köz
ponti h atalm at úgyszólván n élk ü lö zö tt, középkori országokban az egyház volt a különböző elem eket egyesitő, mívelő és rendező erő .3) Az állam hatalom hálából, m ásrészt saját ja v ára tette azt, hog y az egyházi canonoknak tö rv én y erő t biztosított. Aki a középkor zavaros viszonyait ism eri, könnyen b e ’fogja látni ez intézkedés üdvös voltát. Jo b b a n érdekében állt ez az állam nak, m int az egyháznak, meid az állam a n y ers erő és durvaság am a koráb an nem tu d ta saját erejéből féken tartani a kön n y en fe lh á borodó népet, de igen az egyház, m ert amaz élet
erős és szabadságszerető, sőt féktelenségre hajló
*) Rapaics, Egyetemes Egyháztört. Eger, 1879. I. 379.
2) L. a Cod. Teodos. lib. XVI. tit X. és Justin. No
vell. 131. c. 1. Cod. Just. 1. II. lit I.
3) Hajnik, Magyar alkotmány és jog az Árpádok alatt, Pest, 1872. 17ó
népnél erős és élénk hit u ralk o d o tt s a nép, m ely az állam jogokat kön n y en láb b al tiporta, az egy
háznak, m int isteni intézm énynek jo g ait és p aran csait jo b b a n tiszteletben tartotta. Az állam önere
jév el teh etetlen volt sokszor a lázongó alattvalók
kal szem ben s az egyház fogta p ártját, ez volt a ren d n ek és jognak őre, ez szentesítette a nép sze
m ében a világi h atalm at és intézkedéseit v a g y p e
dig azokat p ó to lta .1)
Az egyházi és nem zeti hatalo m n ak kölcsönös m egegyezése, az egyházi és nem zeti jo g n ak össz
han g b a hozása szülte amaz eljárásm ódot a közép
k o r első felében, hog y a nem zeti zsinatokon az egy
házi és világi hatalom képviselőit látju k összegyűlni, ho g y egym ás jo g ain ak elism erésére és tiszteletben tartására s a sérelm ek orvoslására közösen üdvös ren d szab ály o k at alkossanak s a jo g és igazság fen- tartására egym ást tám ogatva közrem űködjenek. I la szabad ú g y nevezni, egy nagy, századokra szóló concordatum m egalkotása tö rtén t am a nem zeti zsi
natokon, m ely ek n ek eredm énye volt am a báinu- la tra m éltó szép jogviszony, m ely b en egyház és állam összeforrva, a keresztény nem zetek létét szi
lárd alapra helyezte. Az egyházi törvényhozás ez alakja, a k irály i zsinatok tartása, nyugoton, kü lö nösen a frank birodalom ban fejlődött ki legjobban s in n ét szárm azott át hazánkba, am int ezt az első k irály ain k alatt hozott tö rv én y ek n ek és intézkedé
seknek azokkal való nagy hasonlósága bizonyítja, A frank zsinatoknak eredm ényei a különféle Ca- *)
*) Hajnik i. m. u. o.
11
pitularek vagyis fejezetekre osztott tö rv én y g y ű jte
m ények, m ely ek b en eg y ü tt találju k az egyházi ca- nonokat s az állam i törvényeket, oly m ódon, h o g y az egyházi canonok is állam i tö rv é n y erejével b írn ak .
A k irály i zsinatok törvényhozási ügy ren d te
kintetében k ét részből állo ttak : egyikben csupán az egyházi törvényhozók, a püspökök hoztak ha
tározatot az egyházi ü g y ek rő l (hit, erkölcs, tévta- no k kárlioztatása, egyházi fegyelem ), a m ásikban az országrendekkel közösen az egyházi határozato
kat k ih ird ették s állam i tö rv én y n y é tették ; a v e
gyes term észetű és országos ü g y ek rő l pedig e g y ü t
tesen tanácskoztak. A főpapok k ü lö n tanácskozm á- nya előbb tö rtén t, m ielőtt a határo zato k k irály és a törvényhozó testület által állam i tö rv én y ek k é v á lta k volna. Ily m ódon adja elő rheim si H inkm ár a k irály i zsinatok törvényhozási r e n d jé t;1) s ezt bebizonyíthatjuk a frank k irá ly i zsinatokból is, m e
lyek a m agyarországi k irá ly i zsinatoknak m intául szolgáltak.
A 838. évben Já m b o r Lajos alatt ta rto tt quiercyi k irá ly i zsinat leírását a következőleg ta lá lju k 2) :
„midőn az összes ügyek meghallgatására s helyes *)
*) Migne. Hincmari arehiepiscopi Rhemensis opera. Tóm.
I. Ad proceres regni de instit. Carolom. cap. XXXY. col.
1006.
2) Baluzius Miscell. lib. 3. N. 1. Notitia de Monasterio S. Carilephi in generali Synodo in Carisiaco Palatio Regio facta ab Aldrico episcopo per iudicium Episcoporum accepta, p. 133. Batthyány Leges etc. 63,
Ítéletek hozására a quíercijí palotában (in Carisiaco palatio) tartózkodnék, Pipin és Károly fiaived, dicső királyokkal együtt, mind az egész népnek általános gyűlését, mind a püspökök és papoknak zsinatát (et conventum generalem totius popul i. et synodum epis
coporum et reliquorum sacerdotum) összegyűjtötte, hogy ott egyetemlegesen az egyházi, mind pedig a világi, ügyeket tárgyalják és hogy az Isten sz. egyházának hasznát e s z k ö z ö l j é kT e h á t ezen egy helyen és egy időben tarto tt gyűlésnek két részét külön
bözteti m e g : a „conventus generalis p o p u li“-t és a „synodus episcoporum “-ot. S a tisztán egy
házi ü g y ek b en a k irá ly és az országrendek nem tulajdonítottak m aguknak törvényhozói jogot, ha
nem ezekben csupán m aguk a főpapok határoztak s in n ét van az, hogy a C apitularekban az egyházi ü g y ek re vonatkozó több tö rv én y b en elég világosan csak m ag u k a püspökök szólnak, m int tö rv én y h o zók. S ezt ta lá lju k m indenütt, nem csak a frank, hanem az angol és spanyolországi k irály i zsinato
kon is, hog y az egyház k o rm án y zatára vonatkozó ügyeket k izáró lag a püspökök szabályozzák.1) A
J) A főpapoknak eme törvényhozói hatalmát az ural
kodók is kinyilvánították. így a sok ide vonatkozó hely közül idézzük a Jámbor Lajos Capitulareiban előforduló helyet, hol a püspökök és papok életmódjáról s más egy
házi fegyelmi dolgokról való rendelkezést a király egyene
sen a püspökökhöz utasítja : „Quomodo istud rationabiliter quaesitum et inventum-perficiatur, vobis hoc ad tractandum committimus.“ Hogy mily pontosan őrködött az államhata
lom, hogy az egyháziak jogkörébe ne avatkozzék, mutatják a II. attigny-i zsinat (834.) actái, hol a császár bizonyos Nor-
— 13
zsinaton a je le n lev ő uralk o d ó n ak tiszteletből első h e ly adatott, de a vallási ügyekben törvényhozási joghatósága nem v o lt,1) legfelebb aján lato t terjeszt
h etett a zsinat elé. Az uralk o d ó n ak az egyházi és állam i ügyekhez való különböző viszonyát világosan jelzi a 895. trib ü ri zsinat, m elynek actáiban olvassuk, h o g y A rn u lf császár a főrendekkel tanácskozott
„ p r a c t i c e de statu regni, t h e o r e t i c e de ordine et stabilitate ecclesiarum “ ,*) vagyis az állam i ü g y ek rő l kötelező ren d eletek et hoztak, az egyházi viszonyok rendezéséről ped ig csak terv ek et és ajánlatokat k é
szítettek, m elyeket a püspökök külön gyűlése, az igazi concilium elé terjesztettek .3)
Az egyház folytonosan azt tanította, h o g y sa
já t ügyeiben önállóan hoz tö rv én y ek et s az u ra lk o dók is elism erték az egyház e jo g á t s m aguknak csak azt a hatáskört tu lajd o n íto tták az egyházi ü g yekben, hogy ők az e g y h á z v é d ő i é s a z e g y h á z i r e n d e l e t e k v é g r e h a j t ó i . N yíltan elism eri és vallja ezt az, akinek neve a latt a leghíresebb C apitularek m aradtak fe n n : N ag y -K áro ly , m időn C ap itu lareit igy kezd i: „Én K áro ly , Isten kegyelm éből és irg a l
m ának ajándékából k irá ly és a frankok országának thildis nevű panaszos asszonyt a püspökök külön gyűlése elé utasít „séd epporum generalitas ad Laicorum eam re
misit iudicium, ut illi iudicarent“, mivel az ügy a világi bí
róság jogköréhez tartozott.
J) Richard, Analysis Conciliorum. Augustae Vindeli
corum 1778. Tom. I. 138.
2) Hefele, Conciliengeschichte. Freiburg, 1879. Vierter Band. 553. 1.
3) Hefele i. m. u. o.
igazgatója és a z a n y a s z e n t e g y h á z n a k á j t a t o s v é d ő j e s a l á z a t o s s e g í t ő j e ( d e v o t u s s a n c t a e e c c l e s i a e d e f e n s o r h u m i l i s q u e a d i υ ιο ί·.“ !) A „rex defensor ecclesiae“-féle elv lett azután uralkodó a keresztény állam ban s az állam és egyház szoros szövetségénél fogva az uralkodó m egerősítette az eg'yházi canonokat, nem m int egyházi, hanem m int állam i törvényt. A rra nézve ugyanis, hogy az egyházi canonok érvényesek és lelkiism eretben kötelezők le
gyenek, nem volt szükséges a fejedelm i m egerősítés, de arra, ho g y állam i törv én y erejével is bírjanak s hogy teh át az ellencselekvők nem csak az egyházi, de a polgári hatóság előtt is vétkesek legyenek, m in denesetre szükséges volt a világi törvényhozó hoz
zájáru lása.* 2) S ez tö rtén t m eg a k irály i zsinatokon;
azért eme vegyes gyűlések ei’edm ényekép fenma- ra d t különféle tö rv én y g y ű jtem én y ek b en találh ató egyházi canonok, m ind ily állam osított (auctoritate civili donatus) egyházi törvények. Az ilyen törvények és tö rvénycodexek azután tiszteletből azon u ra lk o d ó nak nevét n y erték , annak neve alatt szerepelnek, aki
nek idejében és hozzájárulásával kibocsátva le tte k ,3) jó lleh et nem ők hozták azokat m ind, m ert az egyházi ü g y ek re vonatkozók valóságos canonok, ennélfogva az egyházi törvényhozók végzései.4) N agyon téved te h át K ollár, m időn e fejedelm i m egerősítésből azt
') Praefatio ad Capitularia Caroli M, Baluziusnál. Bat thyany Leges eeel. 42.
2) Richard Analysis Cone. 1. 138
3) így N,-Károly törvényei; Sz. István törvényei.
4) Batthyány, Leges etc. I. 43.
15
akarja bebizonyítani, bogy an élk ü l az egyházi cano- nok csak tanácsok, de nem tö rv é n y e k lettek v o ln a ,1) sőt bogy a „placitum reg iu m “ g y ak o rlása nyilv án u lt volna a b b a n .2 *) Λζ egyházi törvény érvényéhez, m int fönnebb m ondtuk, nem volt szükséges, csak előnyös az állam hatalom hozzájárulása, h o g y ak ik et v a llá sosságuk s lelkiism eretük nem ösztönzött az eg y házi tö rv én y ek m egtartására, azokat kényszerítse a po lg ári b ü n tetéstő l való félelem .“)
Az egyházi törvényhozás ez előadott alakja ér
vényesült M agyarországban is a sz. István és utódai alatt tarto tt király i zsinatokon. Sz. István tö rv én y ei
nek előszavában m on d ja: „mi is Isten jó v o ltá b ó l m onarchiánkat korm ányozván, a r é g i és ú j a b b u r a l k o d ó k a t u tán o zzu k .“4) E z u r a l k o d ó k alatt első sorban a frankok uralk o d ó it érti, m ert törvényeit, intézkedéseit kiválóan tőlök kölcsönözte, m int ezt alább m ajd látni fogjuk, azért a törv én y h o zási e l
járás is az övékéhez volt hasonló. A m ag y ar fő
papoknak tehát a k irály i zsinatokon az egyházi törvények alkotása körül ugyanazon szerepük és
') „Quam ob rem multos observare licet canones qui non fuerunt leges, quod summae potestatis auctoritate de
stituti vim solum consilii habebant et pacti privati.“ Kol
lar, De orginibus et usu etc. 17.
2) U. o. 19.
8) „Quos oportet per saecularis potentiae disciplinam a tam prava consuetudine coercere, qui per salutifera sa
cerdotum monita noluerunt revocari,“ mondja Ansegisus apát. Lib. III. cap. 43. Capitularia. Batthyány Leges etc.
I. 40.
4) S. Steph. Deer. Lib. II. Praefatio»
jo g k ö rü k volt, m elyet fönnebb leírtu n k s am ely általános volt E u ró p áb an . A m agyarországi k irá ly i zsinatok végzéseiben, m elyek szintén a frank Ca- pitularekhoz hasonló törv én y g y ű jtem én y ek , az e g y házi ü g y ek re vonatkozó végzések ném elyikében v i
lágosan látjuk, hog y egyedül csak a püspökök szól
nak, m int tö v én y b o zó k ; ig y : „D ecretum est in sancta synodo ab om nibus episcopis, ut populus etc.“ 1 2) „ab universis episcopis collaudatum et ca- nonisatum , u t vigiliae e tc.“*) s több ily en kifejezés.
H o g y a k irá ly az egyház védője, ez elvet, m i
kén t N .-K ároly a C apitularekban, úgy sz. István is m in d járt törvényeinek bevezetésében kim ondja :
;;A királyi méltóságnak műve, a katholikus hitnek gyá- molitójává tétetvén, ez erősebben és szilárdabban szokott állni a másik méltóságnak közremunlcálása által.“3) A k irály teh át külö n b ség et tesz a k ét m é ltó s á g : az egyházi és állam i között, s m ivel a király i m éltó
ságot az egyház szentesíti és élteti, azért viszont az előbbi is k özrem unkál ennek jav ára az által, h o g y ezt hatalm ával tám ogatja és tö rv én y ein ek á l
lam jogi erőt kölcsönöz.
Az egyházi ügy ek b en a canonok szerint való törvényhozásnak n y ílt bizonyítékát látju k a sza
1) Coloman. Deer. lib. II. 5.
2) Synod. Szabolch. cap. 37.
3) E nehezen fordítható homályos hely az eredetiben igy van; „opus regalis dignitatis alimonia Catholicae fidei effectura amplius ac solidius alterius dignitatis solet operi
bus esse.“ S. Steph. Deer. lib. II. praefatio. E szavakból az általam adott fordítást a contextussal megegyeztethe- tőnek tartom.
17
bolcsi k irályi zsinat, végzéseiben is. A zsinati d.e- cretum ok bevezetésében a következő szavakat ta lá l
j u k : „A m ely szent zsinatban a következő végzések hozattak eanonszerüleg és dicséretesen“, 1) m ivel pedig az egyház kánonjai kezdettől fogva azt k í
vánták. ho g y csakis az egyházi törvényhozók, a főpapok, hozzanak tö rv én y t az egyházi ügyekben, itt is hasonlókép tö rtén t. Ily szépen n y ilv á n u lt a k ét coordinált h a talo m n ak : az egyháznak és az á l lam nak kölcsönös jogtisztelete és egyetértése! Ily ténynyel szem ben rósz ak aratn ak kell tulajdonítanunk K o llárn ak ama josephinista elvű állítását, hogy akik a k irá ly n a k a vallási ü g y ek b en való törvényhozási jo g át nem ism erik el, azok a k irály i h atalm at a papság bábjává teszik .2) H o lo tt a rendes k ö rü lm é
ny ek között erre sem nálunk, sem m ásutt nem ta lálunk példát, m ert am ikor ilynem ű törekvés n y il
vánult, az csak visszaélés és jo g talan ság volt.
A király i zsinatok előadott jo g i term észetének és törvényhozási ü g y ren d jén ek m egfelelnek az ott alkotott törvénygyűjtem ények. M iként a k irá ly i zsi
nato k at k é t elem , az egyházi és p o lg ári tö rv é n y hozó testület, alkotta m e g ; ép ú g y am a tö rv é n y gyűjtem ényekben is eg y ü tt vannak az egyházi és állam i törvények, s az egyházi törv én y ek is pol- *)
*) Synod. Szabolcb Praefatio.
2) „Dum serenissimi Reges nostri sacerdotum neuros
pasta esse linguntur ; dum coronae Ungaricae Majestas, po
testas, superbe ignorantur: quis, quaeso, aequi studiosior, non commoveatur animo, stilum non acuat?“ mondja Kol
lár fanaticus josephinista buzgalommal, i. m. 57.
Karácson, M agyarországi Zsinatok. 2
g ári tö rv én y erő v el van n ak felruházva, am int ezt sz. István, sz. László és K álm án k irály tö rv én y ei
ben látju k . E pen ez oknál fogva e k irály i zsinatok összes végzései, nem csak a polgári, de az egyházi tö rv é n y e k is, belejutottak a m agyar tö rv é n y tá rb a ,1) s m int kötelező polgári törvények hazánkban szá
zadokon keresztül nagyrészben érv én y b en voltak. *)
*) L. Verbőczy, Corpus Juris Triparti tumát, melyben ezek mind feltalálhatok.
♦ ♦_ ♦ ♦ 4 * 1 1 4 1 ! * 1 1 · 1 t + >14! 4 4 4 : 4 , 4 4 4 4 . 4 - 4 .
"li, . !i„|l: ;,!!■,/ ..„I!,,, - ... ,.,ϋι,, „“ „ii'i ,. ... h " 1;. 'Illi,, ™ ι:!ίιι;.: “ ,y|;: " i , - ." d i l i : - 'i'
♦ ! 4 l * 1i r i . ' i l i 1' 4 ' l i l 4 . ι · ι ·
I I .
Magyarországi zsinatok
a X I. é s X II. század b an .
1. Szent István törvénykönyve.
Λζ egyházi törvényhozás M agyarországban a X I. és X II. században a nem zeti, tartom ányi és k irályi zsinatokon történt, am iként ezt az előzők
ben előadtuk. Sz. Istv á n idejében bizo n y ára vol- tak zsinatok M agyarországban s legvalószínűbben k irá ly i zsinatok, am int ezt H artv ik n ak Istvánról m ondott következő szavai b iz o n y ítjá k : „m ilyen életű és bölcseségü férfiú volt legyen, M a g y a r - o r s z á g p ü s p ö k e i v e l é s n a g y j a i v a l hozott törvényei n y ilv á n ítjá k .“ 1) S ó m aga is okleveleiben többször tesz em lítést zsinatokról, jeléül, hog y azok többször is v o lta k :2) de ho g y m ikor és hol ta r tották ama zsinatokat, m elyeken az ő idejéből
1) Hartuicus Vita S. Stephani. Cap. X. magyar fordí
tással ellátva kiadta Érdy. Pest, 1854.
2) A pécsváradi apátság alapító levelében: „coenobii abbas generali tamen et solenni Synodo dumtaxat, Strigo- niensi Episcopo interessé teneatur.“ Hasonlót találunk a bakonybéli apátság alapitó levelében. Mindkettőt közli Pé- terfy, Sacra Concilia Ecclesiae Rom.-catholicae in Regno Hungáriáé celebrata. I Viennae. 1742. p. 4.
2*
fenmaraclt egyházi tö rv én y ek keletkeztek, erre nézve semmi bizonyosat nem m ondhatunk, m ert em lékeink errő l h allg atn ak . Nem is bocsátko
zunk a m eddő vitatkozásba, h o g y vizsgáljuk a különféle vélem ényeket, m elyek sz. István törvé
ny ein ek keletkezési idejére és h ely ére vonatkozó
lag felm erültek, m ert adatok hiányában bizonyos
ságra ú g y sem ju th a tn á n k 1) s a dolgon sem m it sem változtat, b árh o l és b árm ik o r hozták is e tö rv én y e
ket. Maga P éterfy , a m agyar zsinatok nagyérdem ű gyűjtője is azon m egjegyzést fűzi a különféle állításokhoz, hogy „ nem érdem es a vélem é
n y e k seregét fe lh o z n i; aki bizonyosat tu d mon
dani, azé legyen a d ic s é re t;“2) csakis az kétség
telen, ho g y e tö rv é n y e k sz. István idejében k e letkeztek s m indig az ő neve alatt szerepeltek.
Sz. István neve a la tt k ét kön y v m aradt f e n n ; az első „D ecretorum liber p rim u s“ név alatt sze
repel, noha tulajd o n k ép en nem törvénykönyv, m ert csupán a sz. Im réhez intézett atyai intelm eket fog
lalja m agában, a nag y k irá ly irán t való kegyelet
bő l azonban a T r i p a r t i tu m - b a n foglal helyet.
A tulajdonképeni tö rv én y k ö n y v „D ecretorum lib er secundus“ vagyis „ L ib er R ecap itu latio n u m “,3) a frank C apitularek m intájára készült, 55 fejezetből álló töredékes tö rv énygyűjtem ény, m ely a sz. István
*) Némelyek szerint Esztergomban 1035., mások sze
rint Tolnán 1016. Mindkettőt valószínűtlennek tartja Bat
thyány Leges etc. I. 11.
2) Péterfy, Sacra Concilia I. 2.
s) Batthyány, Leges etc. I. 11. „In MS. Agriensi vo
catur R e c a p i t u l a t i o n u m l i b e r . “
21
alatt hozott egyházi és állam i tö rv én y ek et foglalja m agában, de csak hiányosan, m ert a későbbi tö r
vényekben s oklevelekben sokszor tö rtén ik hivat
kozás sz. István oly tö rv én y eire, m elyek e g y ű j
tem ényben nem ta lá lh ató k .1) Sz. István tö rv én y ei négyfélék, u. m. 1. egyházi, 2. m agánjogi, 3. köz
jo g i és 4. büntető tö rv én y ek ;2) kitűzött ózdiunk
nak m egfelelőleg csakis az elsőkről szólunk. Az egyházi ügyekre vonatkozólag 1G fejezetet ta lá lu n k ; P éterfy, ki e D 'ecretákat egy zsinat eredm ényének ta rtja ,3) 13 fejezetet választ ki s azt „Constitutiones ecclesiasticae sub S. Stephano R ege H u n g áriáé e tc.“
czim alatt közli,4) azonban ő több fontos egyházi tö rv é n y t k ih ag y o tt, pl. az egyházi tizedjogra vo
natkozót, azért az általa tö rtén t kiválasztást nem is tartju k teljesnek.
Sz. István tö rv én y k ö n y v éb en előforduló egy
házi tö rv én y ek nag y o n term észetesen a viszo
nyo k kívánalm a szerint a kér. vallás m egerősítésére vonatkoznak s különféle büntetéseket szabnak a vallási parancsok m egszegőire. K im ondják az egy
házi vagyon elidegenithetlenségét, a papság szabad egyházi m űködését, a tizedjogot, az egyház b írás
kodási jogát, a vallási parancsok kötelező erejét.
*) L. Ladisl, Deer. lib. III. 17. és Colom. Deer. I. 34.
Balics, A római kath. Egyház története Magyarországban.
Budapest, 1885. I. 191.
2) Kelemen, Historia Juris Hungarici Privati. Budae, 1818. I. 53.
s) Péterfy, Sacra Cone. 1.2. — Batthyány e vélemény tart
hatatlanságát világosan kimutatja Leges eccl. I. 11., 12., 13. H a
sonló nézetben Hajnik Magyar alkot, és jog. Pest, 1872. 98.1.
4) Péterfy i. m. 6 —10.
M időn a sz. István-féle egyházi törvények ke
letkeztek, a k eleti egyházban Photiusnak „Syn
ta g m a “ és „N om ocanon“ m űvei voltak közhaszná
latú egyházi tö rv én y k ö n y v ek . E zeknek semmi be
folyásuk sem v o lt sz. István egyházi törvényeire, mert a kereszténység terjesztése nálunk a keleti egyház részéről csak elenyésző csekély volt. Sz. Istvánnak czélja volt, — m int törvényeiből is látszik, — m inél erősebben fűzni a nem zetet a róm ai egyház
hoz, azért tö rv én y eit is n y u g o tró l vette s nyugot- ró l hivott be térítő k et is, a keleti egyházból jövő h ittérítő k et nem igen pártolta. T agadhatatlan, hogy a térítés kezdete E rd ély b en K o nstantinápolyból in d u lt ki, am int ezt C edrenus és Zonaras görög irók b iz o n y ítjá k .1) T heophylactus p atriarch a G yula ve
zérrel, ki K o n stan tin áp o ly b an m egkeresztelkedett, E rd é ly b e k ü ld ö tte H ierotheos szerzetest, ki ott szá
m osakat m egtérített. G éza fejedelem nőül vette G y u la vezér leán y át, Saroltát, sz. István a n y já t. Sarolta görögkeleti vallásit nő volt s p árt
fogása alatt a görög papok is tettek térítési .kísér
leteket Géza idejében.2) Sz. István trónraléptével azonban a görögöknek jo b b á ra az ország keleti ré szeiben kezdett m űködése is m egakadt; azért távol leg y en tőlünk, m in th a a görögök térítési sikereit túlbecsülnénk, vag y épen Schw artz G ottfried3) alap
1) Stritter Scriptores Byzant. T. 3. I. 619. és 620. Spá- uyik, Hist, pragm. Regni Hungáriáé. Pestini, 1844. 51.
2) Spányik i. m, 52.
3) Schwartz, Dissertatio, in qua religionis Christianae initia inter Hungaros Ecclesiae Orientali asseruntur. Ha- lae, 1740.
23
tálán és sokszor m egczáfolt1) álláspontjára helyez-, kednénk, ki a m agyarok m egtérítését egészen a g ö rögöknek vindicálja : de viszont azt sem m erjük azért tagadni, hogy a görög egyháznak is lett azért elég h iv e 2) s ez vo lt egyik ok arra, hog y a g ö rö g egyház néhány canonja sz. István halála után tért hódított, s sz. László és K álm án idejében, m int alább k ö rülm ényesen látni fogjuk, m ár m agyar egyházi törvény alakjában lépett eló'.
Sz. István egyházi tö rv én y eire sokkal nagyobb hatása vo lt az egyetem es egyházi canonoknak és különösen a frank egyházi törvényeknek. Az egye
temes egyházi törvények, m int előadtuk, általánosan kötelezők voltak, s mégis, hogy egyik-m ásik kü lönleges m ag y ar egyházi tö rv é n y t is képez, ez oly módon történt, hogy az egyetem es törvényhez, m elynek sanctiója a m ag y ar körülm ényekhez nem volt elég erős, újabb külön sanctio, különösen testi és vagyonbüntetós já ru lt. íg y a k án to rb ő jt az egész egyházban m egtartatott, m int igen régi törvény, m elynek ered etét N.-sz.-Leo pápa egyenesen az apostoli hagyom ányra vezeti vissza3) s ugyanezt sz. István tö rv én y e is elrendeli, csakhogy szigorú sanctióval toldja meg, am it az egyetem es egyház *)
*) Különösen Stilting jezsuita „V i t a S. S te p h a n ia czimü művében. Cassoviae, 1767. azonkívül Kollar, Pray és Katona.
2) Bizonyítja ezt a többi között az is, hogy sz. István Veszprémben görög apáezákat telepített le, s még az alapító levelök is görög nyelven lett kiállítva.
3) S. Leonis Papae Sermo I. de ieiunio decimi mensis et collectis.
nem re n d e lt: „Ha valaki, a m indenki előtt, ism e
retes k án to rb ő jtö t husevéssel megszegi, e g y h é t e n á t e l z á r v a b öj t ü l j 3 n .“ 1) V asárnap a szent
m ise-hallgatás szintén egyetem es egyházi törvény volt, m iként je le n le g is az; sz. István torvénye szintén m egparancsolja ezt, s m egerősíti még azon sanctióval, h o g y ha vasárnap az isteni szolgálatról
„ v a l a k i m a k a c s u l e l m a r a d , m e g v e s s z ő z t e s s é k s h a j a 1 e n y i r á s s é k .a2) A hajnak tö vig való lenyiratása, vag y jo b b an m ondva leborot- válása, m ásutt is, de különösen M agyarországban e k o rb an a legm egszégyenitőbb büntetések egyike volt. A pénteki böjtöt szintén elrendelte sz. István törvénye, s aki azt m egszegte, ugyanaz a b ü n tetés érte, am it fönnebb a kán to r b öjtről m ondot
tu n k .3) Az itt elm ondottak szerint szentesitette még sz. István törvényhozása az egyetem es egyházi tö r
v én y t a betegeknek a végszentségekkel való ellá
tásáró l4) s más egyházi canonokat, m ely ek re nézve a külön törvényhozás szükségesnek m utatkozott.
A nyu g o ti és első sorban a frank egyházi tö r
vények képezték sz. István egyházi törvényeinek legfőbb és leghasználtabb forrását. N yugoton e k o r
ban közkézen fo rg o tt s általánosan elism ert tekin
télyű v o lt a „ C o l l e c t i o H a d r i a n a “, m ely
„ C o d e x C a n o n u m “ név alatt ism eretes; ezt 773. I. H ad rian p áp a adta N .-K árolynak római
J) S. Stephani Decreta 1. II. cap. 9.
2) U. o. cap. 8.
3) U. o. cap. 10.
4) U. o. cap. 11.
25
látogatása a lk alm áv al.1) Ism eretesek és közhasz- nálatuak voltak a különféle k irály i, nemzeti és tartom ányi z s i n a t o k h a t á r o z a t a i n a k g y ű j t e m é n y e i . S ha nem is általánosan, de m inden
esetre széles k ö rb en elterjedt v o lt a P s e u d o I s i d o r-féle C o l l e c t i o ; m ég ink áb b az I n g i 1- r a m n u s vagy A n i 1 g r a m m u s neve alatt ism ere
tes törvénykönyv, m ely „ P s e u d o - H a d r i a n a C o l l e c t i o “-nak is neveztetik. M indezek m ellett kiválóan nag y tek in tély n ek voltak a fran k Capi- tularek gyűjtem ényei s első sorban a N a g y - K á - r o ly -tó le „ C a p i t u l a r i u m l i b r i s e p t e m “ ;2) ezenkívül a különféle későbbi C apitularek, m elyek vagy egyes uralkodóktól, vagy püspököktől vet
ték nevöket. E C apitularek rán k nézve nem csak azért nevezetesek, m ivel sz. István D ecretaib an s a későbbi m ag y ar tö rv én y ek b en egyes kölcsönzé
sek találhatók fel belőlük, hanem azért is, m ivel sz. István valam int intézm ényeiben a fran k u ra l
kodókat k ö v e tte : úgy D ecretalesében is egészen a C apitularek szellem ét és m odorát látju k visszatük
röződni, s a kettő összehasonlításánál világosan észrevehető, hogy a m ag y ar D ecreták összeállítá
sához a m intát a C apitularek szolgáltatták.
N agyon term észetes, hogy a m a g y ar egyházi tö rv én y ek alkotásánál a nyugoti egyházban elterjed t emez egyházi törvény-gyűjtem ényeket felhasznál
ták, m ert általánosan ism erték azokat hazánk fő
papjai, kik közöl az elsők úgyis külföldiek voltak,
*) Közli Mansi, Sacrorum Conciliorum nova et am
plissima Collectio XII. 860. és köv.
2) Közli Mansi i, m. XV. 470. és köv,
a későbbiek pedig szintén nyugotról nyerték m űveltségöket. Ez m agyarázza meg egyrészt azon jelenséget, hog y a fönnebb em lített zsinatgyiijte- m ények- és törvény-codexekbó'l egyes canonok szó- ról-szóra m inden változtatás nélk ü l ju to tta k be sz.
István D e cre ta le sé b e ; de m ásrészt az átkölcsün- zéseknek azon oka is volt, bogy ugyan olyan ren d eletek nálu n k is szükségeseknek m utatkoz
ván, — azáltal, b o g y nem uj tö rv én y t hoztak a kérdéses dologban, hanem valam ely régibb k ü l
földi zsinat vagy tö rv én y k ö n y v decretum át vették át, sokkal n ag y o b b erő t és tekintélyt adtak annak és sokkal n ag y o b b volt a tisztelet iránta.
Sz. István törv én y k ö n y v én ek első' fejezete e feliratot viseli „D e statu ecclesiastico et de vene
ratione dom us D ei“ ;’) a m ásodik fejezet czime „De potestate episcoporum super res ecclesiasticas.“* 2) E két fejezet m inden legkisebb változtatás nélkül a 847. évben ta rto tt m ainzi zsinatból van átvéve és pedig az első fejezet képezi am a zsinat 6. capitu- lu m át; a m ásodik fejezet pedig a 7-iket. A mainzi zsinatot R habanus érsek tarto tta és pedig „pro j u rib u s et im m unitatibus ecclesiasticis.“3) Amit a frank zsinat szükségesnek tarto tt törvénybe iktatni, még in
k áb b szükséges volt ez n álu n k a kereszténység m eg
alakulásának kezdetén. Sz. István örök adom ány
kép terjedelm es birto k o k at adott az egyháznak, s ho g y eme n ag y vagyon az erőszakoskodó világiak
*) Péterfy Sacra Concilia. I. 6.
2) U. o. 7.
3) Mansi. Coll. Cone. XIV. col. 899.
27
prédájává ne legyen, szükséges volt azt tö rv én y nyel b izto sítan i; azért a m ainzi zsinat tö rv én y eit változtatás n é lk ü l átvették, am int itt lá th a tó :
Sz. István törvénykönyve cap. I. De statu ecclesia
stico et de veneratione do
mus Dei.
„Quisquis fastu superbiae elatus, domum Dei ducit coutemtibilem et possessio
nes Deo consecratas, atque ad honorem Dei sub regia immunitatis defensione con
stitutas inhoneste tractave
rit, vel infringere praesum
pserit, quasi invasor et viola
tor domus Dei excommuni
cetur. Decet enim, ut indi
gnationem ipsius Domini Regis sentiat, cuius bene
volentiae contemptor et con
stitutionis praevaricator existit. Nihilominus tamen Rex suae concessionis im
munitatem ab hominibus di
tioni suae subiectis illaesam praecipiat conservari; as
sensum vero non praebeat improvide affirmantibus non debere esse res dominicas, id est Domino Dominantium traditas. Itaque sub defen
sione Regis sit et sicuti suae propriae haereditati, magis
que advertat. Quia quanto Deus excellentior esthomine,
Mainzi zsinat 847.
capit. VI. De immunitate rerum ecclesiasticarum.
„Quisquis fastu superbiae elatus domum Dei ducit con
temptibilem et possessiones Deo consecratas, atque ad honorem Dei sub regia im
munitatis defensione consti
tutas inhoneste tractaverit vel infringere praesumpserit, quasi invasor et violator Domus Dei excommunicetur.
Decet etiam ut indignatio
nem ipsius Domini Regis sentiat cuius benevolentiae contemptor et constitutionis praevaricator exstitit. Nihi
lominus tamen Rex suae concessionis immunitatem ab omnibus ditioni suae sub
iectis illaesam conservari praecipiat; assensum vero non praebeat improvide af
firmantibus, non debere esse res dominicas, id est Domino Dominantium deditas, ita sub defensione Regis sicut propriae suae sunt haere- ditate : magisque advertat, quia quanto Deus excellen
tior est homine, tanto prae-
causamortalium possessione;
quocirca decipitur, quisquis plus in propriis; quam in Dominicis rebus gloriator:
quarum defensor et custos Divinitatis constitutus, dili
genti cura non solum eas servare, sed etiam multi
plicare debet, magisque illa, quae diximus praestantiora, quam sua defendere oportet et augmentare. Siquis igitur insanus importunitate, im
probitateque sua, Regem a recto proposito pervertere tentaverit, nullisque remediis mitigari posse visus fuerit, li - cet obsequiis aliquibus, et transitoriis sit necessarius, abscindendus ab eo, proiicien- dusque est, iuxta illud Evan
gelium: Si pes, manus, aut oculus tuus scandalizat te, erue eum et proiice abs te,
talium possessione. Quocirca decipitur quisquis plus in propriis quam in Dominicis rebus gloriatur: quarum di
vinarum rerum defensor et custos divinitus statutus, di
ligenti cura non solum eas servare, sed etiam multi
plicare debet; magisque illa, quae diximus praestantiora, quam sua defendere illum oportet et augmentare. Si
quis igitur insanus importu
nitate improbitatis Regem a recto proposito avertere ten
taverit, nullisque remediis mitigari posse visus fuerit;
licet obsequiis aliquibus tran
sitoriis sit necessarius, abii- ciendus ab eo proiiciendus- que est, iuxta illud Evan
gelium ; Si pes, manus, ocu- lusve tuus scandalizat te erue illa et proiice abs te.1) E tö rv é n y szerint teh át az egyházi vagyon a k irá ly oltalm a alatt áll, s aki azt m egtám adja, nem csak az egyház, de a k irály ellen is vétkezik s m indkét részről büntetés éri ; az egyház kiközö
síti, a király tanácsából zárja ki, am i egyértelm ű volt a szolgai állapotba való helyezéssel. Hasonló büntetéssel sújtja a tö rv én y a rósz tanácsadót is, ki a k irály t az egyházi v ag y o n t illetőleg jogellenes cselekedetre rábeszélné.
‘) Mansi. Coll. Cone. XIV col. 905.
29
A püspököknek az egyházi ügyek felett való szabad rendelkezését m egerősíti a 2. fejezet u g y a n azon zsinatból v é v e :
Sz. István törvénykönyve cap. II. De potestate Epi
scoporum super res ecclesi
asticas.
„Ut episcopi habeant po
testatem res ecclesiasticas providere, regere, gubernare, atque dispensare secundum Canonum auctoritatem : vo
lumus, ut laid eorum mi
nisterio obediant episcopis ad regendas ecclesias, viduas et orpbanos defensandum, et ut obedientes siut eis, ad eorum christianitatem ser
vandam ; consentientesque sint Comites et indices prae
sulibus suis ad iustitias fa
ciendas iuxta praecepta le
gis divinae et nullatenus per aliquorum mendacia, vel fal
sum testimonium, neque per- iurium, aut per praemium lex iusta in aliquo depra
vetur.“1)
Mainzi zsinat capit. VII. De potestate epi
scoporum super res ecclesia
sticas eorumque convenien
tia cum laicis, deque exter
minandis perversis proemiis.
„Ut episcopi potestatem habeant res ecclesiasticas providere, regere et guber
nare atque dispensare se
cundum Canonum auctori
tatem; volumus: ut laici in eorum ministerio obediant Episcopis ad regendas ecc
lesias, viduas et orphanos defendendos : et ut obedien
tes sint eis ad eorum Chris
tianitatem servandam: Con
sentientesque sint comites et iudices praesulibus suis:
et nullatenus per aliquorum mendacium, vel falsum te
stimonium, neque per periu- rium, aut per praemium, lex iusta in aliquo depravetur.“2)
A mainzi zsinatnak ugyanezen canonja szóról- szóra feltalálható a C apitularekban is.3)
*) S. Steph. Deer. 1. II. cap. 2.
■)' Mansi, Coll. Cone. XV. col. 905.
8) Capitular, lib. lib. V. c. 182. Mainsi i. m. XV.
col. 547.
Ez idézett tö rv én y ek szerint az egyház m in
den jogaival a k irá ly i hatalom védelm e alatt áll ; az egyház is a viszonosság szem pontjából tám oga
tására v o lt az ujonan a lak u lt k irály ság n ak , amint ezt az Összeesküvők ellen hozott tö rv én y bizonyítja, m ely szintén ugyanazon 847. évi mainzi zsinatból van átvéve, noha nem egészen szó szerint, m ert a m ag y ar tö rv é n y m ég szigorúbb, m int a m ainzi zsi
naté, ugyanis nem csak kiközösítéssel sújtja az ösz- szeesküvőket, m int az utóbbi, hanem még a me
nedékjogtól is m egfosztja őket s a m ag y ar törvény nem csupán m agukat az összeesküvőket sújtja k i
közösítéssel, hanem m ég azt is, ki tudva az össze
esküvést, azt fel nem jelenti.
Sz. István törvénye:
„Siquis in Regem aut reg
num conspiraverit, refugium nullum habeat ad ecclesiam.
Siquis contra Regis salutem aut dignitatem quolibet modo aliquid conspiraverit aut conspirare aliquid ten- taverit seu tentanti scienter consenserit, anathematizetur et omnium fidelium commu
nione privetur. Vel siquis hujusmodi aliquem noverit et probare valens non in
dicaverit praedictae subia- ceat damnationi.“ 1) * *)
Mainzi zsinat 847.
cap. V.
„Statuimus atque aucto
ritate ecclesiastica confirma
mus, eos qui contra regem vel ecclesiasticas dignitates seu reipublicue potestates in unoquoque ordine legitima dispositione constitutas con- iurationes et conspirationes rebellionis et repugnantiae faciunt a communione et consortio catholicorum ·—
summovendos,“2)
’) S. Steph. Deer. lib. II. 51.
*) Mansi, Coll. Cone. XV. coi. 904.
31
Az egyházi rendnek fontos előjoga a bírósági mentesség, az ú g y n ev ezett privilégium fo r t, m ely az egyházi egyént a polgári bíróság hatósága alól kiveszi, a legrégibb időben m egvolt. Az egyház az apostoli h a g y o m án y ra hivatkozva követelte e jo g o t m agának s m ár a róm ai birodalom ban az ü l
dözések m egszűntével a császárok törvényei bizto
sították az egyház e jo g á t.1) A közép k o rb an a k e resztény alapon szervezett állam okban m in d en ü tt teljes érvényben m egerősítették e kiváltságot s a külföld p éld ájára a clerus M agyarországon is m in d já r t kezdetben élvezte e kiv áltság o t,2) m ely et sz.
Istv án tö rv én y e a keresztény egyház m egalakulá
sakor azonnal biztosított számára.
Az erre vonatkozó m agyar tö rv én y szó szerint a C ollectio P se u d o -H adriana vag y C apitula Ingil- ram ni-(A nilgram m i)-féle tö rv én y tárb ó l van véve.
m ely a Pseudo-Isidor-féle tö rv én y g y ű jtem én y füg
geléke gy an án t is szokott szerepelni. E tö rv é n y g y ű jtem én y t állító lag I. H ad rian p áp a adta volna
Ingilram nus metzi püspöknek 785. Mansi Colle- ctiójában a következő feliratot viseli: „H ad rian i Papae C apitula, quae ex graecis et latinis canoni
bus et synodis Rom anis atque decretis praesulum ac principum R om anorum sparsim collecta sunt et Ingilram no M ediom atricae urbis episcopo Rom ae a beato H adriano papa trad ita sub die X III. K al.
J) L. Oltványi, Privilegium fori és az uj polgári s bün
tető codex. Temesvár, 1854.
2) Hajnik, Magyar alkotmány és jog az Árpádok alatt.
178. 1.
O ctobr. Indictione IX , qaando pro sui negotii causa a g e b a tu r.“ 1 *) Sokan azonban tag ad ják ennek hite
lességét s úgy vélekednek, hogy Francziaországban keletkezett e tö rv én y k ö n y v s csak azért hiresztel- ték róm ai eredetűnek, ho g y nag y o b b tekintélye le
g y en . Bárm i legyen azonban e törvénykönyv ere
dete, an n y i kétségtelen, hog y a 9. és 10. száza
dokban nagyon elterjed t volt, m ert nem csak F ra n cziaországban, de eg y eb ü tt is közkézen forgott, igy m agyarázható csak meg, h o g y sz. István törvény- könyvébe is beju to tt an n ak három fejezete. Sz.
István D ecretalesóben a három fejezet egybe van vonva s a következő czim et viseli: cap. III. Quales debeant esse accusatores et testes et quod laici cle
ricos accusare non possunt·.*)
Collectio Pseudo-Hadriana.
Capit. LXXII. „Testes autem et accusatores sine aliqua sint infamia uxores et filios habentes et omnino Christum praedicantes.“
Capit. LXXIII. „Testi-, monium laici adversus 'cle
ricum nemo suscipiat.“
Capit. LXX1V. „Nemo enim clericum quemlibet in publico examinare praesu
mat, nisi in ecclesia.“4)
‘) Mansi. Coll. Cone. XII. coi. 908.
*) Péterfy, Sacra Concilia. I. 7.
3) S. Steph. Deer. 1. II. c. 3. Péterfy hibásan közli e szöveget.
4) Mansi i. m. XII. coi. 914.
Sz. István törvénye:
„Testes autem et accusato
res sine aliqua sint infamia uxores et filios habentes et omnino Christum praedican
tes. Testimonium laici ad
versus clericum nemo reci
piat. Nemo etiam quemlibet clericum in publico, nisi in ecclesia examinare praesu
mat.“3)
Az Ingilram m us codex 72. fejezetének csak utolsó m ondata van a m agyar tö rv é n y b e n ; a m eg
előzőkben a codexnek e fejezete a pereskedési el
já rá st szabályozza' s az utolsó m ondat a tan u k k e l
lékeit határozza meg. A m ag y ar tö rv én y kiadásai
ban a három fejezet egybe van vonva s e helytelen összevonás K o llá rt és m ásokat is hibás következ
tetésekre vezetett.1) K o llá r a következőleg m agya
rázza e tö rv é n y t: „A papok tanúi és vádlóinak jó hírn ev ű papoknak k ellett lenniök, kiknek g y erm e
keik -> vannak és K risztus evangélium ának h ird e té sével foglalkoznak: m ert m indenki tudja, h o g y a sz. k irály korában papjaink házaséletet éltek. T isz
tán kiviláglik ez ugyanazon tö rv én y m ásodik r é széből : Világinál· tanúskodását a pap ellen senki se fogadja el. M ert ha a papok ellen nem fogadtatik el a világiak tanúskodása, akik családatyák szok
tak lenni, kik lettek volna mások a p ap o k tanúi, mint papok, akik család aty ák s kiknek hivatása K risztust h ird e tn i.“ 2) E m ag y arázat teljesen h e ly telen, m ert a törv én y idézett szövege egy szóval sem m ondja, hogy az első rész, a „testes autem et accusatores etc.“ a papok tan ú ira vonatkozik, m ert ezekről a következő' részben van szó (H adrian co- lex 73. fejezete), hanem egyszerűen csak azon ta nuk kellékeit szabja meg, kik világiak ellen tanús
kodnak s ezektől m egkívánja, hogy h a családosak,
’) Az egész szöveget a papok ügyeire vonatkoztatták i abból eredt a helytelen magyarázat.
2) Kollár, De originibus et non potestatis Legislatoriae :irea sacra. 48. 1.
K arácson, M agyarországi Zsinatok. 3
törvényes házasságbeliek legyenek (vagyis sine aliqua infam ia habeant uxores) s m indenesetre k e
resztények. A bban az értelem ben, ahogyan K o llár veszi a törvényt, az igazságtalan és oktalan volna.
K o llá r szerint ugyanis a tan u k n ak és vádlóknak becsületes, azonkívül feleséges, családos em berek
n ek kellene lenniök. E szerint teh át a nőtlen em ber és akinek gyerm ek ei nincsenek, ha m ég oly becsü
letes is, sem tanú, sem vádló nem leh etn e.1) A bban az értelem ben, ahogyan m i ad tu k a tö rv én y m a
gyarázatát, teljesen m egfelel am a k o r szellem ének;
tu d ju k ugyanis, h o g y nem csak az egyház, de a közvélem ény is becsteleneknek tarto tta a coneubina- riusokat, vérfertőzőket stb., az egyház és a közvé
lem ény e felfogásának ereje k ih ato tt a po lg ári vi
szonyokra is, m ert m int az idézett tö rv én y m utatja, az ily en ek tan ú sk o d ását a bíróság nem fogadta el.
Ez előadott m agyarázat szerint tehát a törvénynek ezen első része nem is az egyháziak peres ügyeire vo
natkozik, hanem a világiakéra, am int ezt az Ingilram - nus codex is m u ta tja : az egyháziak perjo g áró l és a forum privilegii m egerősítéséről a következő rész2) szól, m ely az előbbivel ellentétben kim ondja, hogy a világi, h a eg y éb k in t m inden tanuskodási és vádas- kodási qualificatióval bir is, a pap e l l e n m é g se m leh et sem tanú, sem vádló s hogy a papi szem élyeket *)
*) E téves értelmezést látom még újabban is Pór. Sz.
I s t v á n k i r á l y . Budapest, 1871. 78. 1. és Balits, A róm.
kath. Egyháztört. Magyarorsz. I. 195. Bpest, 1885. Mind
kettő a sz. lstván-Társulat kiadásában.
*) Pseudo Hadrian 73, 74.
csupán az, egyházi bírák előtt lehessen m e g p áro ln i,1) m ert a fentebbi szövegben „ex am in are“ an n y it je lent, m int bírói vizsgálatra m egidézni.2)
Sz. Istv án n ak valam int egész tö rv én y k ö n y v e a C apitularek m intájára k észü lt: úgy nem csak a polgári, de egyes egyházi törvényeinek ren d elk e
zési m ódja és s á n c ti ó j a is a C ap itu larek ra vezet vissza, m int forrásra. V asárnapon a szolgai m un
kától való tartózkodás egyházi törvény, m elyet sz.
István törvénye is szentesít s a törv én y áthágóira a büntetés nem ét és nagyságát a C apitularek sze
rin t szabja meg.
Sz. István törvénye cap. VI.
„Siquis igitur presbyter vel comes, sive aliqua alia persona fidelis die Dominica invenerit quemlibet laboran
tem, abigatur. Si vero cum bobus, tollatur sibi bos et civibus ad manducandum detur.“
U gyanazon büntetést ren d eli teh át Sz. István is, m int am it a C apitularekban találunk, ho g y aki vasárnap ökrökön dolgozik, büntetésből egyik ökrét veszítse el.
Sz. István D ecretáiban ugyanezen fejezetnek még foly- A Capitularekban
lib. V. c. 340.
„Siquis die dominico opera servilia fecerit, liber homo si bovem iunxerit et cum carro ambulaverit dextrum bovem perdat.“3)
') Oltványi i. m. 39.
2) Du Cange Glossarium mediae et infimae latinitatis.
Parisiis, 1843. T. III. 125.
3) Mansi Coll. Cone. XV. coi. 572.
3*
tatása is van a következőképen : „Ha pedig lovakkal dolgozik, vegyék el lovát, m elyet tulajdonosa, ha pkarja, ökrön k iv álth at s annak húsát a községbeliek oszszák fel m aguk k ö z ö tt;1) ha más szerszám okkal végez m unkát, vegyék el szerszám ait és ruháit, m e
ly e k et h a akar, nyilvános m egbotoztatással k iv álth at.“
(quae, si velit, cum cute redim at.)2) A „cum cute red im ere“ nyilvános m egvesszőztetést, megbotozta- tást je le n t.3) T ö b b helyen em lítik e b ü n tetést a C apitularek, valam int a „Speculum Saxonicum “ is.4 5) A házassági törvényhozást illetőleg figyelem re m éltó, hog y a nőrablás, ami e ko rb an ugylátszik szo
kásos lehetett, sz. István törvén y k ö n y v e szerint nem csak házassági ak ad ály t képez, hanem a nőrabló m ég birsággal is bűnhődik. A törv én y szavai szerint, ha valaki „valam ely leán y t szüleinek beleegyezése nélk ü l elragad, hogy feleségévé tegye, elrendeljük, hogy a le án y szüleinek visszaadassék, m ég ha m eg
esett volna is és a rabló tiz tinót fizessen a ra b lásért, h ab ár a leán y szülei azután vele kibékülnek is, ha pedig valam ely szegény vagy közönséges sorsú vetem edik e tettre, ak k o r a rablás öt ökör
re l eg y en líti essék k i.“3) H asonló rendelkezési mód van a C ap itu larek b an is ; a frank tö rv én y is a nő
') E rendelet bizonnyára azért hozatott, hogy leszoktassa a népet a lóhusevésről, mely még akkor a pogányságra emlé
keztetett. Tudjuk, hogy őseink pogány korukban lovakat ál
doztak fel s az áldozati lakomán annak busát ették.
2) S. Steph. Deer. 1. II. c. 7.
3) Du Cange, Glossar. III. 661. és 730 4) Speculum Saxonicum lib. II. art. 3.
5) S. Steph. Deer. 1. II. c. 25.
37
rablást nem csak házassági ak ad ály n ak jelen ti ki, hanem birsággal is bünteti. A különbség abban van, hogy m ig a C apitularekban pénzbírság van m egállapítva: „rap to r — in triplo plenum b án
nám dom inicum c o m p o n a t;1) addig a m agyar tö rv én y az ak k o ri pénzszegény világot eléggé jel- lem zőleg tinókban állap ítja m eg a b írsá g o t.2)
A házasság felbonthatatlansága m eg volt ugyan, de az ellenőrzés hiányossága m iatt nem valam i erő's lábon állt, legalább a 28-ik fejezet szavai k e d vezni' látszanak am a vélem énynek, hogy liűtelen elhagyás esetén a házasság a mai viszonyokhoz képest könnyen fe lb o m lo tt; a tö rv én y e tek in tet
ben ig y szól: „ha valam ely elvetem ült em ber a feleségének m egutálása m iatt a hazából kiszökik (patriam effugerit), felesége — am eddig akarja, v árja ót és senki se m erje öt más házasságra k én y szerí
teni. De ha önként férjhez akar m enni, szabadjon neki — házasságra lépni. S ha férje ezt h allv a visszatér, (t. i. m iután az asszony m ár uj házasságra lépett) vétke m iatt n e k i n e m s z a b a d m á s n ő t e l v e n n i , hacsak a püspök erre külön engedélyt nem á d .“3) A törvény czélja, m int látható, eg y részt a g y ű lö letb ő l távozó férj m egbüntetésére irá
nyul, m ásrészt ném ileg sejteti, a kér. házasság szótbonthatatlanságát is, de oly szabadságot enged
’) Capitularium lib. VII. c. 395. Mansi XV. col. 743.
— „ Ba n n um d o m i n i c u m “ jelenti azon pénzbírságot, ami bűnvádi ügyekben az uralkodónak járt, értéke 60 soldo volt. Du Cange. Glossar. I. 573.
2) Hajnik, Magyar alk. és jog. 366.
3) S. Steph. Der 1. II. c. 28.
az itthonn m aradt feleségnek, ami könnyűvé tette a szétválást. E tö rv én y helyes m egértésére és m a
g y arázatára m indenekelőtt nem a mai, hanem a X I.
század viszonyait kell szem előtt tartan u n k , hol az állam ok egym ással g y arló , úgyszólván semmi ösz- szeköttetésben sem állottak, hol teh át egy szöke
vén y n ek ellenőrzése úgyszólván leh etetlen volt. A tö rv én y irán y a a házasság szétbonthatatlanságára m utat, m ert ez a róm ai egyház tana s tudjuk, hogy sz. Istv án ahhoz m inden tek in tetb en a legerőseb
ben ragaszkodik s m ert ha a férj ott h ag y ta fe
leségét, a házasság nem bom lo tt szét m in d já rt e g y szerűen, hanem csak akkor, h a a férj sehol sem volt található, vagyis m időn „patriam effugerit“, m ert ak k o r nem leh etett tudni, vájjon él-e m ég vagy n e m ; a szétbonthatatlahság tanára m utat az is, hogy a visszatért férjnek nem volt szabad más házasságra lépni. A tö rv én y tehát az egyház tanának akar m egfelelni, de nem elég szabatos, s ez volt egyik oka, hogy később a házassági törvényhozásban a gö rö g jo g elv ek k erek ed h ettek felül, m elyekkel azután a házasság felbonthatósága is érv én y re ver
gődött. B átran kim ondhatjuk tehát, hogy sz. Ist
ván idejében m ind a házassági, m ind más tö rv é
ny ek b en a róm ai egyház tana és jo g elv ei ny ilv á
nultak, de később a sajátságos viszonyok folytán m ár a görög c a n o r i j o g i e l v e k terjedtek el s csakis ezek hatása a latt történt, hogy a róm ai egyház tanával ellenkező házassági törvények ju to ttak felszínre s némi ideig gyak o rlatb an voltak.
Az egyházig vagyon elidegeníthetetlenségét biz
