Möbius, Klaus: A világpiaci árindexek problematikája és tájékoztatási értéke

(1)

1080

A tartós fogyasztási cikkek ugyanis jellegükben különböznek azon fogyasz- tási cikkek nagy többségétől (élelmiszer, bizonyos iparcikkek), amelyek közvetlen anyagi mivoltuk felhasználásán keresztül egyszer vagy legalább is rövid idősza- kaszban elégíthetik ki a felmerült szük- ségleteket.

Ennek alapján a szerző két mutató—

szám együttes alkalmazását javasolja.

Az első mutatószám a lakosság ellátott—

ságának színvonaláról nyújt képet, a la- kosságnál levő összes tartós fogyasztási cikkek mennyisége és az évközi népes- ség számának aránya alapján.

A másik mutató az ,,egy főre jutó fo—

gyasztás", illetve az ,,egy főre jutó áru—

ellátás" kifejezésére szolgál. Ez a mutató az ellátottság növekedésének az ütemét méri.

Hackel a továbbiakban az elsőnek em—

litett mutató bizonylati alátámasztásá- nak a problémáját tárgyalja. Forrásként jelöli meg a járműveknél a rendőrségi engedélyek zámát, rádiónál és televízió—

nál a postai engedélyek számát. Szerző kiemeli, hogy több cikk esetében csak becslések alapján lehet meghatározni a fogyasztás mértékét.

Szerző hangsúlyozza, hogy a tartós fo- gyasztási cikkeknél jelentős szerepe van a pótlási szükséglet megállapításának, mivel, az évi eladás nagy része ugyan az ellátottság növekedését célozza, azonban az ellátottság növekedésével együtt je-

lentősen növekszik a pótlási szükséglet is. A távlati árualap megtervezésénél te- hát meg kell becsülni a pótlási alap évenkénti mértékét.

(Ism.: Gacs István)

Möbius, Klaus:

A világpiaci árindexek problematikája és tájékoztatási értéke

(Problematik und Aussagewert der interna—

tionalen Weltmarkt—Preisindizes.) — Weltwtrt—

schaftuches Archiv. 1960. 1. sz. 98—140. p.

Kézenfekvő és nem is új gondolat: az egyes országok statisztikailag megbízható és reprezentativ jellegű árindexeiből az egyes országoknak a nemzetközi árucse—

rében való részvételi arányának súlyo—

zott világpiaci árindexet kialakítani. Mi- vel azonban az egyes ismert árindexek felépítési és számítási módja különböző, lényegében csak a világpiac tekintetében reprezentativ jellegű javak (elsősorban a mezőgazdasági és ásványi nyersanya—

gok) áralakulására szoritkozhatunk. A nyersanyagoknak az árucserében elfog- lalt aránya igen jelentős (1956—ban 50%),

STATISZTIKAI IRODALM nem

nagy részük tőzsdei forgalom tárgya, a kereslet-kínálathoz viszonyított árkie—

gyenlítődésük gyors, fajta— és minőségi jellemzőik statisztikailag messzemenően homogének.

Késztermékeknél a helyzet mind meny—v nyiségi, mind minőségi tekintetben prob- lematikusabb, nem szólva a regionális különbségekről, a technika és divat okoz—

ta statisztikai heterogenitásról, a nyer—

hető átlagok csökkent reprezentativ jel- legéről. Ez az oka, hogy az ismertebb ár—

indexek lényegileg nyersanyagokra (Reu—

ter, Moody), de legfeljebb alapanyagokra (Schulze) vonatkoznak. (A nyersanyag természetes állapotban, esetleg kismérvű helyszini, mechanikus kezelés után értő—

dik; ezen túlmenően (nyersvas, nyers- acél, bőr stb.) már csak alapanyagokra?

beszélhetünk.)

A világpiaci árindex számításának előfeltételeit a következőkben foglalhat- juk össze:

1. Fontos feltétel, hogy a kiválasztott.

árunemek lehetőleg jól reprezentálják az alapul szolgáló sokaságot, melyet e célra már eleve homogén csoportokra és al—

csoportokra kell osztani. Törekedni kell a mintavételi hiba csökkentésére, anélkül azonban, hogy ezzel torzulás jöjjön létre.

E tekintetben az egyes árukon felül az egész árustruktúra meghatározott idő-—

pontbeli reprezentativ jellegére ügyelni kell (a személygépkocsi fogalma például nem változott, de reprezentativ jellege már nem homogén a 10 vagy 20 év előt—

tivel).

Ami az indexszámitás alapjául szol—

gáló ársorok számát illeti, itt elsősorban az egyoldalúság veszélyét kell elkerülni.

(A természetes gumi például igen homo—' gén áru, a fő piaca London, mégis hiba volna az indonéziai termelés nagy felve—- vő piacát, Szingapurt, vagy a gazdasági—

lag rendkiviil rugalmas műgumitermelés miatt fontos newyorki piacot kikapcsol—

ni.)

Az ársorokból egyszerű, zott átlag képezendő.

2. Forrásul a hivatalos statisztikai ada—

tok, az érdekképviseletek által nyilván——

tartott vagy a kereskedelemben közvet—

lenül beszerzett adatok egyformán al—

kalmasak. Figyelembe kell venni az árak idényszerű alakulását. Hosszabb idősza—

kok áttekintésnél célszerű az árakat pél—

dául aranvvalutára átszámítani, ami nemcsak közös nevezőt biztosít, de kikü—

szöböli az árfolyamingadozás okozta tor- zulást is.

3. Bázisév lehet bármelyik vagy több év átlaga is; e tekintetben az index célja vagy súlyo—

(2)

'STA'I'ISZTHKAI IRODALm FXGYELÖ

irányadó. Képezhetők temészetesen nem rögzített bázisévre vonatkoztatott (un.

mozgó bázisu) indexek is.

Paasche—féle formula világpiaci árin- dex céljaira gyakorlati meggondolásból nem alkalmas, mert csak arra ad felele—

tet: mibe került volna a bázisévben egy (bizonyos, a beszámolási évben kiválasz- tott árumennyiség?

Laspeyres-formula viszont arra felel:

mibe kerül egy, a bázisévben kiválasz—

tott árumennyiség a beszámolási évben?

Világpiaci árindexül tehát megfelel, de hátránya, hogy az alkalmazott súlyok idővel elavulnak. Ezért alkalmasabbnak látszik a tagok összeszorzásával készült, fix bázisra átszámított ún. láncindex

!(Mudgett).

A nemzetközi kereskedelem struktúrá—

ja a második világháború óta jelentősen módosult, ezért a háború előtti bázisa indexek súlyozása ma már elavult. Szer—

ző az 1953—55. évi tényleges forgalmi adatokra alapuló súlyozást árucsoporton- ként összeveti a főbb világpiaci árin- dexek súlyozási módjával. Az agrárnyers—

anyagok aránya az indexekben általában

1081,

egyezik, viszont túlozzák az ásványi nyersanyagok és általában messze aláér- tékelik az energiahordozók súlyarányát.

Reuter és Moody indexei egyoldalúsá- guk, Dow Jones-é felépítése miatt ma már nem tekinthető világpiaci árindex- nek. A Financial Times és az Economist indexei célszerűbbek és megbízhatók, kü- lönösen az utóbbi tájékoztatási értéke

nagy. ' '

Schulze indexe a legszélesebb alapon áll, ezért legkisebb a mintavételi hiba valószínűsége; emellett az árunemek megválasztása is nagyon gondos (műrost—

anyagok, homogén alcsoportok). E nagy reprezentatív értéket jó áttekinthetőség—

gel kombinálja a hamburgi WWA index, mig a DIW index csupán ,,indicator"-nak tekinthető.

,,Ideális" világpiaci árindex nincs, mint ahogy ideális index sincs. Az index kényszerű segédeszköz, melynek széles alapon reprezentatívnak, ezenbelül lehe- tőleg stabil árucikkekből állónak, de ár—

—változásra nem túlságosan érzékenyen reagálónak kell lennie.

(Ism.: Falvai Alfréd)

KERESKEDELMI STATISZTIKA

Titel'baum, N.:

Az élelmiszerkereskedelem progressziv módszerei

(Reprezentatív adatfelvétel anyaga alapján)

(Progresszivnüe metodü torgovll prodovol'- 'sztvennüml tovarami. Po materialam vüborocs—

'nogo obszledovanija.) — Vesztnik sztattszttki.

1960. 5. sz. 27—38. 1).

Az ipari és a mezőgazdasági termelés növekedésével egyre nagyobb mértékben növekszik a Szovjetunió lakosságának a jövedelme, következésképpen az állami és a szövetkezeti kiskereskedelemmel szemben jelentkező vásárló ereje.

Mig a kiskereskedelmi áruforgalom az 1940—1958. években 2,7-szeresére_ növeke- rdett, addig a bolthálózat csak 31 száza- lékkal nőtt, azaz nem tartott lépést a for—

galom emelkedésével. Kézenfekvő, hogy a jelenlegi helyzetben mind élesebben vetődik fel a progressziv kereskedelmi formák alkalmazásának kérdése.

Az állami kiskereskedelmi hálózatban 1439 élelmiszer—boltban vezették be 1957.

január 1—én az önkiszolgálást, illetve az előrecsomagolás rendszerét. Ez a szám 1959. január 1-én 2398—ra növekedett, 'vagyis jelenleg az élelmiszerboltok 4 szá—

zalékában alkalmazzák e progressziv módszereket. (A Moldvai, a Lett, és a Litván SzSzK-ban az önkiszolgáló élel- miszerboltok aránya 5,5, 7,3 százalék, az Azerbajdzsán és a Kazah SZSZK—ban viszont csak 1,1, 1,5 százalék.

A Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatala 1959 júliusában 1959, II. negyed—

évére vonatkozóan reprezentativ bolt- összeirást hajtott végre a városokban és városi típusú településeken. Az adatfel—

vétel keretében megvizsgált 955 élelmi- szerbolt közül 771 volt önkiszolgáló — ebből 248 kenyérüzlet — 184 pedig előre- csomagolást alkalmazó üzlet. Az adat- felvétel az élelmiszerboltok 40 százalé- kára terjedt ki.

Az adatfelvétel nyert,.

hogy az átlagos kereskedelmi terület az önkiszolgáló és az egyébb áruházak—

nál azonos nagyságú, de az alkalmazot- tak átlagos száma a nem önkiszolgáló boltokban majdnem 40 százalékkal több;

hogy a kereskedelmi tér kihasználásá—

nak és a munkahely kihasználásának fo—

ka az önkiszolgáló boltokban alacso—

nyabb;

hogy az élelmiszerboltok 41 százaléká- ban egy, 45 százalékában másfél, és 18 során megállapítást