SZEM LE
A m egtalá lt b izo n yo ssá g
A gye re kko r varázsos világa szám talan írót b ű völt e l - s m in d ig külön ös szen ve- d é lyű ek az ö n életrajzi ih lete ttség ű könyvek, vallom ások, em lékiratok. B o h u m il Hrabal, K oszto lán yi D ezső, M óricz Zsigm ond, O ttlik G éza visz b e n n ü n k e t vissza az időben, h o g y saját gyerekkorunkra, eszm élésünkre, vágyainkra is m e rjü n k az ő életükön keresztül. Szom orú és derűsen szépséges á lm o k e le ve n e d n e k m e g e kö n yve k lapjain, s a je le n b e n segítenek b e nn ün ket élni.
P szichológusok is bizonyítják, hogy öt-hat éves koráig m inden fontos do lo g m e g tö rté nik az em berrel, G arcía M árquez, a S záz év m agány m ítoszterem tő alkotója egyenesen azt m ondja, gyerm ekkora óta is ebből a féltucatnyi évből él m int író. Ezeket az e szte n d ő ket nem felejtjük, s ha már rá is ism erünk később helyzetekre, tárgyakra, fákra és v ö l
gyekre a m aguk valóságában, m ég mindig fogva tart a káprázat: az az udvar, az a ház, az a rét és az a hegy igazából m égiscsak hatalm as és m egism erhetetlenül tágas, a v é g telent m agába foglaló. Ott, ahol él(t), m indig m agára ism er(het) az em ber.
A költő, az író látva láttat: ő „visszafelé él" az időben. S zám unkra m agától értetődően telnek a hetek és az évek, m észdarabkák rakódnak csigolyáinkra, s közben észre sem vesszük: e lveszítettük a m etaforákat, elveszítettük a képeket, a színeket, a végtelent. Már nem lehet azonos egym ással fény és árnyék, nappal és éjszaka, m ár nem élnek, lé leg
zőnek a tárgyak körülöttünk, mert úrrá lett rajtunk a m egszokás. S várunk-e valam i m ást?
A költő, az író figyelm eztet, mert ő m ég érzi a felhők m ozdulatait, hallja az eső k énekét, a vízcsobogást, a fűszálak suttogását, ő m ég szívesen ácsorog az esőben tétlenül...
Thom as B e rn h a rd könyve nem jókedélyű em lékidézés: vallom ás az indulás éveiről, m elyek későbbi évtizedeket is m agukba zárnak. Ennek a kisfiúnak nem ake rül kitűnnie, bár szeretne, ezt a kisfiút m egbélyegzi a családja, s kezelhetetlennek m inősíti. C sak az író nagyapa az, aki fantáziát lát benne, a vele kialakult m eghitt, m egőrző kapcsolat békéje lopja be az elbeszélésbe a harm óniát. Thom as B ernhard ö n feltárulkozásában kím életlen őszinteséggel m eséli el a gyakran sírásokba bugyolált első éveket, m elyek m égis szivár- ványossá nem esednek a várakozástól, a tavaszoktól, az első biciklizés élm ényétől, a m egtalált bizonyosságtól: élni m égiscsak érdem es. M inden pusztítás, m inden em berzaj, m inden csikorgó szózuhatag, szidalom érvényét veszti a rácsodálkozás öröm ében, a m egism erés, a m egértés szelíd hangja ellenében. És a tárgyak újraéledhetnek, és a fe l
hők m egint m ozdulni látszanak, az esők újra énekelnek: ez volt a gyerekkor, és ez az egész élet. Ez m aga a tündöklő létezés.
Thomas Bernhard: Egy gyerek megindul (AB OVO, Bp., 1992 - Fordította: Tégtássy Gergely) (A kiadó a z igényes szépirodalom gondozója szeretne lenni - ennek nagyon örülhetünk!
ezért nem érti az olvasó, hogyan m aradhatott a szövegben legalább tucatnyi igen zavaró nyomdahiba?!) Kapható a M entor könyvesboltban. Budapest V., Dorottya utca 8.
F Ű Z F A B A LÁ ZS
154
