^^^—^— —
^
Gí
ÉSZREVÉTELEM
FINN EZÓ VÉLEMÉNYRE.
MAGYAR ÖSVALLÁSRÓL,
NYELVÉSZETI VITÁK,
KS
l A B B
MAGYAR-ARJA melviiasomatok.
IRTA
Mátyás Flórián.
—
«$*©£ ^=—
RÁTB MÓR BIZOMÁNYA PESTEN.
,
ÉSZREVÉTELEK
FINNEZÖ VÉLEMÉNYRE
MAGYAR ÖSVALLÁSRÓL,
NYELVÉSZETI VITÁK,
KS
l JABB MAGYAR-ARJA NYELVHASONLATOK.
IflÁTYÁS FLÓRIÁN.
c^SvygK)
PÉCSETT,
A LYCEUMI NYOMDÁBAN.
1858.
"
*SS
trW/T
5
0) J
$
Mióta e munka szerzője a magyar nyelvet, képzelt rokonsági kötelékeiből bontani kísé relte, s részvétre hitta föl nyelvtudós honfi társait e működésben: az ellenpárt tovább terjeszté vizsgálatait. Csengery Antal űr már a magyar ősvállást finníti 1). Ha őseink nyelve, vallása finn-rokon, nem szükség többé Noe körül keresni a magyar-finn közösséget: ős történetünk is a finnekével azonosul.
Mielőtt azonban e föladat elkészülne, s oly tekintélyek, mint nyelvtudományban Hun- falvy Pál, históriában Csengery Antal, s me gették a magyar Akademia finn -munkák kia dását ajáló választmánya3) csekély ellenállás mellett szándékukat teljesen valósítanák: bo csássák meg a szerző hazafiúi túlbuzgóságának, ha törekvésöket roszalja, — s tudományosan
1") Az altaji népek ősvallása, tekintettel a magyar ösval- lásra. Pest 1858.
2) A magyar Akademia folyó évi Május 3l -ki ülésében, Fábián István finn nyelvtanát, s Hunfalvy Pál szinte finn Chrestomathiáját kiadásra elfogadta. Sok hasznukat vegye a nemzett
1*
IV
el nem utasított első föllépésének tulajdonít sák, ha okaikat ellenokokkal továbbá is gyön gíthetni véli.
Jutalom vagy dicsőség, finn-ellenes ügy ben, napjainkban nem igen várható. Bereg szászi idétt is áldozattal, s kellemetlenséggel járt ilynemű törekvés. „Megmutattam, ugy mond, hogy őseink Ásiában nem a jeges tenger környékén, hanem Persia szomszéd ságában tanyáztak; s ellenségeim támadtak, Hager angliában, Schlözer néinethonban. — Innen látszik legalább, hogy külföldiek munkámat olvasták; s sajnos hogy hazafiak, kiket a dolog legközelbrol érdekel, azt nem tették. Mert ha olvasták volna, ők is most jobban ismernék a magyar nyelv természetét és sajátságait; s én sem vesztettem volna fáradságomat, s ezen fölül 140 darab aranyat. l) Minden lehető lenézések, megrovások da czára, állíttassanak meg még egyszer finnező elleneink sebes haladásukban! Míg e kis
1) Paulus Nagy de Beregszász Bissertatio Philologica ele.
Pest 1815. Praefat. p XI.
egyéniséggel s munkájával bíbelődnek, leg alább békén hagyják ősinultunkat. Nem magán érdek, hanem egy hajdan dicső, s ma sem finn keverék, vagy korcs nemzet ügye forog itt ion.
Engedjék meg azonban kissé neheztel nünk oly helyezetet, melyben a magyar nyelv jellem tiszta ép voltaért, Magyarhonban csak
egyes kis tehetség, ez is sok képen gátolva működhetik; míg a merő hypothesisek köré ben tétovázó ellenfél, szellemileg tekintélyes segédtársak — anyagilag magyar alapítványi pénzerő által támogattatik.
Megjegyzendő ugyan is, hogy 116111 a lilllll
és rokonait akarják magyaritanl, min csak
mosolyoghatnánk; hanem a magyart akarják
finnhez és társalhoz kapcsolni. Népíratiiag
ez már véghez ment; s nem a finn népek magyar faj, hanem a magyar finn ágazat, — vogul és osztyák atyafiság. Nyelvészeti tekin tetben gátolatlan működik a finnítés, midőn jellemző magyar nyelvsajátságok vétetnek két
ségbe, s töröltetnek el; hogy elmosatván a
-
VI
különbségek, könnyebben sikerüljön az egybe olvasztás, mint alább a Nyelvészeti vitákban érintetik. A magyar ősvallás és történet finoí- tésére is meg tevé Csengery , mit jelen kö rülményei közt tehete ; s nem rajta mult, hogy az ügy még végkép nincs eldöntve.
Elfogulatlan honfiak, s magyar Akade miánk magyar irányú tagjai! Emeljünk szót szavak ellen; ne nézzük részvétlenül a já tékot nemzeti multunkkal. Ha győznek, tudo mányuk sulya győzzön ! S ekkor e sorok irója, hevesb támadása mentségeül azt hozza föl, hogy ő magyarnak született, mi Isteni gondviselés müve, s bűnül neki csak az volna tulajdonítható, hogy nevezetéhez (nem finn magyar} kelletén tul is hú akart maradni.
E munkácska , cziméhez híven három szakaszu.
I. Észrevételek Csengery Antal nézetére a magyar ősvallásról.
II. Nyelvészeti viták.
III. Ujabb magyar-árja nyelvhasonlatok.
I.
Észrevételek finnező véleményre.
,4 iMBjKji»r ŐMvallásról.
Lsengery igy kezdi munkáját: Az Altaji népek ősvallása I. Mi volt a magyarok ősvallása?
Ily cszmetársulat akaratlanul is a .Magyar Nyel vészet czimü folyóiratot juttatja eszünkbe, melynek már második füzetében, Fábián István a f i n n nyelvet ismerteti ; gondol ván, hogy ez legillőbb felelet a tudós szerkesztő ezen meg nyitó értekezésére: Mit akar a magyar nyelvészet?
Elismeri a magyar ősvallásról értekező, a hasonlító nyelvészet fontos voltát a kérdés megfejtésére; de agy lát szik, hogy e hasonlitandó nyelvek, csak a finn és rokon társai ; s a persa mellőztethetik ; mert Cornidest rovogatja, ki a magyarok ősvallásában persa hasonlatot látott. Fölteszi róla előre is hogy tévedett: „Csuda-e ha tévedett Cornides ? 0 a zend nép vallását nem ismerhette anyira, mint Anquetil du Perron után jelenleg ismerjük." Miért ne ismerhette volna Cornides azt mit Anquetil 177l-ben kiadott volt?
Jelenleg azonban igen kevés és hibás , mit a zend vallásról Anquetiltől tanulhatunk. 0 a szöveget csak ugy fordította, mint a parszi papok azt hagyományilag értelmezték, s zendet helyesen olvasni sem tudott. Föltámadásról beszél,
— a —
.
hoí szó sincs róla; pl. e szavakat: javaécsa javatá- taécsa így fordítja: jusqu' á la resurrection," pedig Bournouf szerént csak ezt jelentik „folyton folyvást." A criticátlanul compiláló Róth sem adhat bővebb fölvilágo sítást az Aveszta tanairól ; ki mellőzve a szöveg tanul mányozását, csak azt ismétli, mit Anquetilnél, s forditó jánál Kleuk érnél talált, Ismétli a balul értett föltámadási
tant is, mely miatt érdemleg rendre utasíttatott.
„De ha Cornides tévedett — folytatja az értekező — mi volt tehát a magyarok ős vallása?" S feleli: „Nem le hetett más, mint azon népeké, melyek közt nemzetünk leg- ősebb történetei szükségkép lefolytak."
Mely népek azok? Szerénte az öszes altaji népcsalád (mongol, tunguz, finn stb.) leget, eget, vizet, földet, tisztelt. Fölkapja itt Castrén finn Mythologiáját, beszél Jumaláról, Taivasról, Ukkóról. Fölhozza a napot és holdat a székelyek czimerében, s az égi testek imádását szamo jédok, osztyákok, voguloknál. — Ezek-e azon né pek „melyek közt nemzetünk legösiebb történetei szük ségkép lefolytak?"
Az elhunytak lelkeit a finn manal a in ennek nevezi.
„Finnül az alvilág maan ala — Ma na tehát föld alatti isten." Evvel hasonítja magyar manó-t. Mi azt árja hasonlatnak tartjuk.
Folytatja az altaji népek daemonologiáját, ismerteti a samanok eljárását ; s miután mindent elmondott, mit Cas- tréntől tanult (mi a kérdés megfejtésére nem sok érdekü), hozzá veti: „Hasztalan keressük tehát a parz dualismnst az altáji népek ősvallásában. S ha ez ősvallással legkisebb rokonsága van őseink őshitének : át kell látnunk, mennyire
— 8 —
tévedtek költőink, midon Cornides nyomain indulván, a zend vallás hasonlatára képzelték apáink ösvallását, s a magyar ármányban (ettől árt, ártani, ártmány) Ahrimánt látták rejleni."
Volt-e őseink hitének legkisebb rokonsága a föl hozott népekéivel, akkor lehetne megitélni, ha a tudós értekező positiv adatokkal birna felöle, legalább olyakkal, milyeket hasonlító nyelvészet segélyével nyerhetni. Csak finnező elfogultság következtethet ily különszerü előz ményekből vallás rokonságra: „Alapjában eredetileg a magyarok ősvallása sem lehetett más, mint népeké, melyek közt — a nyelvrokonság ujjmutatása szerént — nemzetünk legösiebb történetei szükségkép lefolytak, s a mely népek egy részéhez, nemzeti hagyományainknál fogva is rokon ság kötelékei füznek. Nincs talán nyelv, a melyben az érin tett cultus emlékezete annyi szóban maradt volna föl." (23 l.)
Ez volna a felelet amaz első kérdésre „Mi volt a magyarok ősvallása." S e felelet nem okadatolt. Nincs nyelvrokonság mely azt mutatná, hogy nemzetünk leg ösiebb történetei szükségkép finn, lap , vogul, osztják népek közt folytak le; s ősvallása alapjában is más lehetett, mint ezen népeké jelenleg. A nemzeti hagyományokkal jó volna bővebben ismerkedni, hogy tudhatnék, e népek mely részéhez fűznek minket rokonság kötelékei. Az egész hypothesis finn-magyar nyelvhasoiilatokra támasz kodik, melyek rokonításra elégtelen voltát már most is könnyű megmutatni. A sok szó, melyekben az érintett népek cultusa nálunk is fönmaradt, csak bűvölés, bá jolás, igézés, iralás, rovalás, táltos. Mi oly
határzott következtetésre kevés A varázs és varáíKiJó szó
^Bhu 1
__ 4 _
szláv eredetünek látszik (vracs orvos, vr acsi ti gyó gyítani), jóllehet persa hasonlata is van: báráds obstetrix.
A kuruzsló is latinféle (^crux). Nem okadatolt állítást nem szükség czáfolni, ugy sincs bizonyító ereje.
Arja nyomozások vallásos érintkezésre mutatnak, őseink, s ind — persa népek között. Nyelvhasonlitás útján értelmezhetők a vallási fölények Isten és Ördög1), még pedig ellentétesen; továbbá Manó, Boszorkány, Menny, még a kevéssé ismert „Barkó úgy segéljen" is.
Ármányt is hason íthatni parszi Aharman-nal, — küla lakra csaknem azonosak. De fontosabb ezeknél egy vallá sos mivelet, melyet Anonymus tartott fön: „Tunc Ound et Retel, nec non Turzol, transeuntes silvam, juxta fluvium Budrug equitando, qui bravium accipere volentes, super cquos velocissimos currentes, super verticem unius altioris montis ascenderunt. Quos Turzol miles strenuissimus an- tecedens cacumen montis primus omnium ascendit, et mon- tem illum a die illo usque nunc montem Turzol nomina- verunt. Tunc hi tres Domini super verticem ejusdem montis, terram undique prospicientes , quantum humanus oculus valet, ultra quam dici potest dilexerunt, et in eodem loco more paganismo occiso equo pinguissimo magnum Aldamas fecerunt."2)
E pogány szokás szerénti lóáldomás a vedai lóáldo- zatra emlékeztet, mely Indiában, elejénte természetben, ké sőbb jelképileg divatozott; neve acvamedha, s a vallási Rituale fontos része, ennek kellékeit, s az illető eljárást
1) L. Magyar-arja Nyelvli. 7, 8, 9 lap. es Magyar Nyelv finnit. tör.
ell. 19, 30 lap.
2) C. XVI.
_ 5 —
tárgyalja. A lovat Pr ad sáp a ti (a természet ura) .tartá fön magának a Vrhad-Aranjaka Upanisad szerént: „Miután Pradsápati a lovat elhagyta, gondolkodék felőle ; esztendő után magának vevé azt, a többi állatokat más isteneknek rendelő" 1). Leirhatnám, mikép az ind, jelképileg végbevitt acvamedhához 609 különnemü állat kivántatik, melyek ka rókhoz köttetnek, s elmondatván a szükséges imák fölöttök, szabadon eresztetnek. De mindez nem vet világot a magyar ősvallásra
Erdckesb a persa szokás, mely a lóáldozatot ter mészetben gyakorolta, és pedig hegytetőn, mint őseink.
„Szokásuk a főisteimek (_Jú) a hegyek csucsaira men vén áldozatokat mivelni, az ég egész körét Zeüsznek ne vezvén." Az áldozati szertartásban barom (xxfivos) emlit tetik, melynek husát fölvágják, megfőzik, s elhasználják2).
Xenophon határozottabban tudósít lóáldozatról : „Lovak vezettetének áldozatul a napnak." — „Miután a szent helyre értek, áldozák s megégeték a főistennek a bikákat ; azután a napnak (áldozák) s megégeték a lovakat"3).
E vallási eljárás hasonlatából , Csengery saját, fönebb is idézett szavai segélyével így következtetek: Ha az Indek és Pcrsák vallásával legkisebb rokonsága van őseink hitének: át kell látnunk mennyire téved tek finnezőink, midőn Engel, Sajnovics, Hell s több e féle emberek nyomain indulván altaji népek vallása ha sonlatára kepzelték apáink ősvallását s a magyar manó-ban a finn maan ala-t látták rejleni.
E legkisebb rokonság, a v«rt ex altioris montis
1) I Ének 1. brahmanani, 7vers. — 2) Herodot 1 k. 131 — 182 fej.
3) Cyropaed. VIII. k. 3. rész. 13 én 24 f.
— 6 —
Anonymusnál, s a vifjrfióraTa xAv ovqíüiv Hcrudotnál Az occisus t* (f u ii s pinguissi mus őseinknél, s a napnak szentelt eximi ae magni tudinis equus, queni Solis appellabant Curtiusnál 1). Azok magnum A I- damasa, s a Xenophon beszélte &vfia és óXoxavxwpa.
Csengery rövid értekezésére a magyar ősvallásról ennyi észrevétel is elég. Bölcseleti nézeteit a pogány vallások fokozatáról, fejlődéséről nem akarom érinteni, mert
i. Nem tudjuk milyen volt valóban apáink ősvallása;
tehát azt sem, illenek-e rá értekező Ur vallási elméletei.
2. Egyetemes mythologiai vitákra, hogy érdekesek legyenek, vallási tények, még pedig eredeti kutfőkből me- rittettck teljes tudása igényeltetik ; megbirálásukhoz pedig elegendő nyelvismeret Ennyire azonban még európai tu dományosság nem jutott. Például: a már Auquetil, s utána Klcukcr által fordított pehlwi Bundehest, Westergaard, Spiegel , és Haug jeles előmunkálataik után is, nem hogy értenék , hanem csak alig betűzik. Boumouf a buddha vallás pali nyelven irt maradványai tanulmányozásánál végzé életét. Hol van folytatója?
Mi magyarok, képzeljünk bármü magunkról, philolo- ííiai tudományokban még csak kezdők vagyunk. Utódaink majd többet tudnak, s nagyobb világot vethet apáink nyelve mivóltára, ösvallására, és történetére, a külfölddel folyton haladó árja nyelvtanulmányozás. E sorok irója erre csak serkentő, példaadó akart lenni, s örömest lelép a pályáról, ifjabb tehetségeknek hagyván a kivíandó sikert.
1) III k. 3 I.
_1
II.
Nyelvészetl vlták.
1. Bírálat én ellenblrálat.
Alig kerütt f'estre „A magyar nyelv finnitési törekvések ellenében'' czimii könyvecske, a finnező felekezet vezére említésre méltatá azt, az akademia l857. évi October 5-ki ülésében. Védelme, mennyire hirlapi tárczairók közléséből tudom, következőkben öszpontosul : 1) A finn-rokonság igaz és való , s ők nem tehetnek arról , hogy nem népszerü is. „A valódiság és igazság nem veszélyezteti a nemzetisé- get." 2) Ok elfogulatlanok, én elfogult vagyok. Ezeti el fogultságot későbbi birálatában igy jellemzi : „bizonyára, előitélet vagy balitélet minden vélemény, mely nem tartozik a szoros vizsgálódásra, s nem irányzik a tárgy lényegére, hanem alanyi tetszést, az áldicsőseget sat. hajhászsza" *).
3) Személyem sem a finn nyelvben nem jártas, sem biráló ur nyelvészeti értekezéseit nem olvasta; melyeket pedig szerzojök tökélypéldányokként szeret idézgetni , mivel sze- rénte „a magyar nyelvtudomány nincs többé a tapogatózás napjaiban" 2). Mulatságos volt többi között a Budapesti Hiradó tárczaközlése, ki mint szaktudós, a történtek elő-
1) Mtgyar Nyelvészet 1(1. 67. I. — 2) V. o. 71. l.
-_.
— 8 —
J
adásához, ismeretlen egyénisége tekintélyét kapcsolá, s ha tározott végitéletet monda a magyar-finnités elleni merény letre : „Hunfalvy Pál ur egy pár találós megjegyzést tett a linn nyelvészkedést gáncsoló külföldi előitéletek és belföldi elfogultság ellen. Ha ezek fonalán Mátyás Flóriánnak leg közelebb megjelent ily czimü könyvecskéjét : A magyar nyelv fin ni t és i törekvések ellenében szintén csak elfogultság gyümölcseképen tüntette fel, azért vessen magára M. F. ur, mert igaza van (!?) Hunfalvynak, hogy ha nem tud, nem akar tudni finnül, ne szóljon bele a finnis- mus kérdésébe , melyet nem ért ; M. F. ur meg akarja mu tatni, hogy a magyar és árja nyelvek közt annyi vagy több hasonlat van, mint a finn és magyar közt ; erre a finn nyelv tudása okvetlen szükséges. — H. ur a munkácska elosza vának bonczolgatásába is beleereszkedett, és megmutatta, hogy M. ur okoskodási maguk magukat pofozzák; mert mig egyfelől a politikai gyanusítgatásig menő hazafiui buzga lommal kél ki a finnismus ellen, más részről egy orosz tudós Kunik Ernőt idézi, kinek szavai szerint a magyar győzők elfogadták volna a finn alattvalók nyelvét; továbbá egyfe lől erősen állítja, hogy az Ázsiában maradt nyelvrokonok mind egy szálig kivesztek, más felől merésznek mondja H.
állitását, hogy a finn népek és magyarok közt nem tud érint kezést felmutatni. Ily logicával M. ur minden hazai phra- seologia mellett sem fog nagy hóditásokat tehetni" 1). E látszolagos ellenmondást , mi azonban épen nem ellenmon dás, H. ur terjedelmesb birálatában nem ismételte, mert én Fesslerrel s több történetiróinkkal elismerem, sőt vitatom,
1) Budapesti Hindii 1857. October 7. szama.
— 9 — _=.
hogy a magyar nemzet egy része nemrokon finn népek közt hosszu időn át tanyázott ; mi ellenmondás lehet e kö zött, s az állitás között, hogy Ázsiában maradt magyar ro konink nyelvöket feledve idegen népek közt föloszlottak V Ezen állítás meghiusult felfödözési kisérletek után alakult, bár valaha a tapasztalat megrzáfolná !
E három kifogásra teszem fölvilágosító jegyzeteimet:
l) Igazság. Igazság kötteti általuk a magyart fin nekhez, lappokhoz, vogulokhoz, ostyákokhoz ? Biztos tudo másuknak kell vala lenniök, mielőtt az összeillést oly válto zatosan hiresztelnék. Az igazság nem utasít el meg nem győződött tagadót, hanem közöl vele bőségéből , mi kielé gíti, mert adatokban nem szükölködik. A finnező, a helyett hogy ügye igaz voltát szabatosan formulázva mutogatná, ellenét finn-, lapp-, vogul s t. ef. nyelvek tanulására utalja.
„A mi nyelvtudományunk nem akar hivőket, hanem vizsgá lókat, kik az árja, sémi és áltaji nyelvfajokban egyaránt tájékozva vannak. Ha ilyenek mondándják , hogy az áltaji nyelvfaj nem azon körii, minőnek tudományunk állitja, mert p. o. a magyar nyelv az árja nyelvfaj jellemével bir : azok tól tanulni fogunk , mert azok az egyetemes nyelvtudomány ban uj korszakot kezdenek. De ha csak a sémi, vagy csak az árja nyelvfaj isméretével akarnak a magyar nyelv felöl bölcselkedni, mellőzvén tudományunknak az áltaji nyelvek ből merített okokkal való czáfolását: azokat a nyelvtudomány fegyvereivel fegyezni akarjuk, mert az kötelességünk"1).
Ily nyilatkozat fölösleges; mert ki a finn hasonlatok elég
1) Magyar Nyelvészet III. 71. l.
_ ,0 -
telen voltát vitatja, azokat ismeri, sőt az olvasó elé is ter jeszti 1), ki szintén képes bármily nyelvbeli szó magyar
hasonlatát észrevenni, csak hallja Yagy olvassa azt; a nél kül hogy a kérdéses nyelv azon részét is magáévá kellene tennie , mely egészen különböző. Ebben biznak a finnezők is, midőn hasonlataikkal a magyar olvasót untatják; várva, hogy a finnül nem tudó is hasonlatot lásson ott, hol ők lát
nak. Mert hát ki számára iratik „Finn -Magyar nyelv?"
Finnek számára? Igaz, hogy ezek jobban tudnak finnül, mint ama hasonlítgatások tudós szerzői; de nekik meg (fin- nező elv szerént) magyarul kellene tökéletesen tudniok, hogy joggal vonhassák kétségbe a föltolt nyelvhasonlatot.
Ellenben finn-rokonitás helybehagyására nem követeltetik oly nagy búvárlat; erre elég mindkét nyelvből annyit tudni, mennyit finn-magyar mesterek előadnak. Például : mennyi finn nyelvismeret kivántatik , hogy ilyek hasonlatát tagad hassuk : vaara — hegy, pakko — fájdalom, pesen — mosni, vjő — abroncs, paljo — sok, nagy, valta-tie
— országút, osa — rész s t. ef.? Továbbá, ha finn- magyar hasonlatot kétségbe nem vonhatni hosszas finn bú várkodás nélkül, helybehagyni pedig akarhogy lehet; van-e jogunk ugyanezt követelni magyar-árja hasonlatokra nézve, hogy t. i. vagy föltétlenül hódoljanak, vagy mielőtt tagadni mernek, szigoru vizsgálatot álljanak ki szanszkrit, zend, parszi, ujpersa, nyelvtanból? Végre miért fáradoznak tudós elleneink évek óta finnítési kisérIetekben, ha sokszorosan ismételt előadásaikból a finn nyelv grammaticai alakjaival annyira meg nem ismerkedhetünk, hogy azoknak nyelvün
1) Megtörtént a „Magyar nyelv (innitési törekvések ellenében"
30 — 44 lapjain s a II. Réssben.
^
— H —
kéitől különb voltát észrevehessük? Ha pedig szorgalmas finn tanulmányok után is csak oda jutunk, hol ők most van nak, mi szükség drága időt vesztegetnünk ?
2. Elfogultság, alanyi önzés. „Nem lévén benne az alanyi önzéstelenség, szükölködvén a tárgyi tájékozott ság nélkül is, nem csuda, hogy elein idézett könyvei olya nok, a milyenek"1). Megütközve tapasztaljuk, hogy tinu nyelvmesterek eszmeferdítést is használnak, ha kell. Mi, midőn elegendőleg be nem bizonyított vélemények alapos voltát tagadjuk, s tagadásunkat okokkal támogatjuk; min den előitélet nélkül azt mondjuk : előadástok tévedés, im az ellenokok! czáfoljatok, vagy szünjetek magyart és külföldit
tt
ámítani. Ok ezt felelik : Igazunk van! ti, ha el nem fogad játok állításinkat, elfogultak vagUok (sőt el nem fogul- tak). Melyik fél az elfogult? az előitéletéhez makacsul ragaszkodó ? Mi nem látunk finn-magyar rokonságot, bizo nyító adatok hiányában ; magyar-árja hasonlításukba pedig annyira nem vagyunk szerelmesek, hogy örömest fölhagyunk velök , csak finn-magyar ábrándokkal több papir ne mocs- koltassék. Tudós birálóm elfogultságomról szól, s nyelvész hez nem illő dolognak tartja, ha roszalom, hogy oly népek hez akarnak kapcsolni, melyeknek se multja, se jelene a Magyar történeti múltjával nem egyez. „Mintha Schlözer vagy bárkinek állításai a világon lett tényeket meg tudnának változtatni ! Schlözer és Mátyás azt okozhatják csak , hogy valamit ne lássunk : de azért, mivel mi nem látunk valamely dolgot, az nem szünik meg lenni, vagy ha meg volt, mult léte nem esik ki a volt tények sorából" a). Oly dolog, mint
1) Magyar Nyelvészet III. 78 I. — 2) U. o. 68
I
MMto
- Ü -
a Magyarnak Schlözer által szándékolt finn-korcsítása, nem dicsértethetik, de nem is mellőztethetik hallgatással; meg gondolván, hogy még mostani finnezöink sem lehetnek meg győzodve a finn-magyar rokonság valódiságáról, elegendő, birálatot kiálló adatok hiányában ; mennyivel kevesebbet tudhatott biztosan c felől Schlözer, még (lyarmathy előtt is!
Mig a linn-rokonsági ügy nincs minden oldalról megvitatva, nem hihetem, hogy elleneink tudománya e tárg\ban biztos s minden kétségen fölüli lehessen; s mig hypothesisök va lósággá nem vált, nem ítélhetem őket oly bárgyuaknak, hogy kétségtelennek higyék azt, mi kétes, igazságnak, mi kép zelődte.
A Magyar nyelve ellehet amaz egypár finn hasonlat nélkül, mely kiállja a birálatot; de sokat veszít diszéből maga a nemzet, midőn ethnographifti sorozatokban oly helyre tétetik, hova nem való; s méltán nehezteli, hogy épen a magyar tudomány emberei juttatják oda. Fiiggcszszék föl itéletökel fmnezőink, a vizsgálatok befejeztéig s finn nyelv tudományuk alkalmazását csak mint problemát, nem mint kétségtelen igazság nyilatkozatát, gyakorolják, s ne csu dálják, hogy nem viseltethetünk oktalan rokonszenvvel oly népek iránt, kikhez sem multban, sem jelenben semmi köze lebbi érdek nem csatolt.
Haszuomit, vogult, ostyákot foly vást r o k o n nak ne veznek, holott épen ez még vita tárgya; nem adnak-e okot gyanakodásra, ama nekünk kelletlen népek iránti részrehaj lásuk — s nemzeti érzelmök csekélysége felől? Méltán mondhattuk, hogy Sajnovics az ügy kárára vetődött a jeges tenger partjaihoz; mert ö részrehajló teó volt a ro
konsági ügyben, mit bírálóm is mögismeT, midőn az „Idioma
'»
- n —
Ungarorum et La ppoinim ide nr! -etgáncsolja. Nála már nem is rokonság, hanem szakasztott ugyanaz, idem.
S mily állapotban volt még akkor a finn-lapp nyelvtudo mány'? Nem megrovandó szelesség volt-e tőle ily fontos ügyben, oly határozottan, oly kevés adatok nyomán, nyilat kozni? Finnezőink eljárása, ha már megengedjük is, hogy hazalias, vajjon tudományos-e I Mikor és mivel bizonyítot ták ők be elegendőleg, hogy nyelvünk valóban rokon ama
keletészakiakkal ? Hivatkoztak számnevekre, s bebizonyul ellenük, hogy számneveink többsége, sőt a számítási sarkok árja hasonlat. Fölhoztak egyes hasonszavakat, s az árja ha sonlatok fölülmulják csekély gyüjteményöket, számra, s he lyesb voltukra nézve. Csak a grammaticai szervezet, képzési és ragozási formák hasonítandók bővebben, eddigi hasonla taik e részen is ellensulyozvák. \ égreménységök a Regul y által szerzett vogul szógyüjtemény, s utazási észrevételek.
Mennyivel hoznak ezek majd közelebb minket ama vad né pekhez, meglátjuk.
3. Tárgyi tájékozottság hiánya. Mi személyem csekély készültségét illeti, azt finn-ellenes munkám előszava XVI. lapján önként elismertem, s most is elismerem. Engem a magyar-linnítés úgy hajtott nyelvészeti polemiára , mint a satyrairót az indignatio verselésre: Si natura negat, facit iiulignatio versum qualemcumque potest. Finn-buvár ellen felem saját munkái tanulmányozását ajál^atja nekem : jele sek lehetnek azok, de nem minden embernek tanulságosak.
Megkisértém, de nem okulék belőlök. Maga is elismeri birá latában, tanulásra képtelenségemet: „De félek, Injába beszél- lünk Mátyásnak" -Mátyás úgy áll a nyelvészileg hasonlítóhoz képest, mint fükaszáló a füvészhez." (Én kaszás
2*
— 14 —
t> ' " ■■■»"' -£-- J
az árjákban, ő füvész a finn-hasonlatokban). Végre nagyobb nyelvtudományi élességet is ajál,.mit megszereznem késő már . „Úrit mature sat."
Erdemleges czáfolatba ovakodott ereszkedni, csak cse kély, gyenge észrevételeket tett, melyek némelyike megér demli hogy feleljünk rá.
Pásztor = ujp. pász őrizni, hasonlatot igy czá- folja : „Hogy a pásztor szót a szláv pasztycr szóval együtt másunnan kellene származtatni, csak olyanféle nyo mozó kétkedhetnék , ki mint Scott Walter jantiquariusa' ab ban is régi római tábort lát, mit saját kondása mult (avasz- szal rakott volt össze, hogy benne magát a szél ellen meg húzhassa." E czáfolat daczára, nem valószinűtlen a pásztor magyar-persa hasonlata. Meg van ott pásziden, pász dásten vagy pász dáriden ige, s pászdár alanyi részesülő = ö r z ő ; s ebből úgy vehették eleink nyelvökbe pásztort, mint parancsot, mely csakugyan árja, s köl csön vett.* Sőt paizs szavunk is e pász szerént illőkép értelmezhető, mint alább árja hasonlatokban említendő.
Píríjt) = ujp. per hűden sem tetszik neki : „Csak is Mátyás képes a pirít szót az ujp. perhuden amburi, flavum fieri calore ignis-szel értelmezni." Pedig van köze lebbi hasonlatunk is : pirhonyodni — perhuden = pirulni, pirosodni „Kegyös oldal nyilás, pyrhonyottál mint szép rósa." Czech Godex 29 i.
r
At = szkr. a ti, trans, per, hasonlatnál, ati helyett athi-t ajál. Itt csak arra figyelmeztetem, hogy az úgy jó, mint én irom; athi-t, mit ő ismer, én nem ismerek.
Azon megjegyzésemre, hogy „van-nak jövője vagy parancsolója ellenmondás, mert a mi már megvan, az nem
— 15 —
""SSS-?^
lesz, s a parancsolat : legyen; oktalan és fölösleges;'' — példákat hoz föl más nyelvekből : a persa bu-t, mely pa rancsoló, s finn-török o l e és o l -t. Feleletül : Más nyelvek ben előforduló logicátlanság, nem rontja meg a magyar nyelvszellem logicáját. Van igénknek annyi ideje volt, mennyije észszerüleg lehetett. A Ieszen-nek megvan saját kőre, s soha nem pótolhatta van-t; pl. ily szólam : „ha ott lettem volna, most különb ember lennék," minden pó- tolásf elmélet mellett is hibás.
Andi magyar-persa hasonlat ellenére azt vitatja, hogy magyar and igerag, összetett a e történeti mult, és ml uj képzőből, s jövő mult-nak nevezi. „A futurum indicativi magyarban nem bir külön idommal, hanem a jelennel, vagy segédigével fejezhető ki; elleniben ánd, énd soha sem tehet futurum indicativi-t, hanem futurum exactumot" 1).
Fogarasit leczkézi : „Nagyon tévesztett a tudand alak ér telmezése is. Az soha sem lehet futurum indicativi, hanem mindig megfelel a latin scivero-nak" 2J. „A tudand idom, a látjátuk feleimtül kezdve, a mult évszáz végéig, mindig föltételes jövő volt." Ez nem áll, mert ime példák a XVI. századból : ;,Nagy szükségöm vagyon az pénzre. — A mit Myhaly Uramés hozna Báthory Uramtul, aztés ha fel- jőne, küld fel, és a mit Horváth Péter hozand, aztis"').
Zay Ferencz l 569- i levelében. „Szólni nem tudand az, az ki hallgatni nem tudand." Görög Bölcsek jeles Mon- dási i59I-ből*). „Azmit teneked az sors (szerencse) adand, azaz ami teneked s szüléidtől testamentumba hagy a tik, registrumban beirjad." A kétség kivül szintén XVI. szá-
1) M. Ny. II. 874 I. — 2) M. Ny. III. 354 I. — 3) R. M. N. B. III.
83 I. — 4) Toldy kiad. 8J8 I.
— 16 —
zadi Cato1). Végre, and jövő használata ingadozó; migegy fordító a latin cro végzetet adja vissza vele, — van, ki ugyanezt jelennel fejezi ki, pl. „Mikoron az halottak hall ják istennek fiának szavát; és kik hallandják (audierint) megélendnek." Ján. V. 25. Bátori BibI. „Mikor a halottak hallják istenfiának szavát és kik hallják íjiudicrinQ élnek"
Münch. Cod. Itt Bátori megtartotta, a Müncheni Codex meg szegte az elvet; másutt Bátori szegi, a M. Codex meg tartja : „Nem tehet az fiú ennen magátul valamit, kit látandja (viderit) hü atyját tenni : mert valamit az teszen (/eceriQ az fiú azonképpen azt teszi." Bát. ..Nem tehet fiu valamit ő tóllő, hanemha mellyet látand atyát tenni, mert valamelyeket az tend (fecerit) ezeket és fin azonképpen teszi." M. Codex.
Ján. V. I 9. Ezekből jogosan következtethetni, hogy még a XV. században nem vala oly nagy a nyelvszükség, hogy a scivero-nak mindig tudatul feleljen meg; a tudand idom nem volt, a mult évszáz végéig, mindig föltételes jövő; s a magyar and jobban értelmcztetik andi c jelent- menyeivel : „talán, lehet, remény, akkor, az időben," mint két képzőragból gyártott félhomályu mul t-jövővel. Oly tekintély, mint a Tatrosi másolat, győzzön : „Ki hiend cn belém, miként irás mongya." Qui credit in me. Ján. VII. 38.
„Hiendők ö bele" credentes in eum. v 3!). „Ha vallandotok hütöt miként mustár mag, mondandótok e szederih fának"
Si habueritis (idem sicut granum sinapis, dicctis huic ar- bori moro. kuk. XVll. v. 6.
1) Tolily kiad. 305 I.
— 17
*. .4 névelő snjnt iKdilnUJtivnl fölnmerv a magyar nyelv helyes Jellemzésére és (tarozására.
A nyelvosztályzási elméletek még nincsenek befejezve.
Szóhasonlatok , söt egyes grammaticai formák is , hódítási, kereskedési, szomszédsági viszonyok eredményi lehetnek.
A nyelvszellemet kell mindenek előtt vizsgálni ; azaz : azon menetet, melyet a nyelvalkotó ész eszméi viszonyításában s fűzésében követ; szók és egyes grammaticai formák hason- ./
lata szintén szükséges, de másodrendü ismerv.
Vegyük például a finn-, vogul-, osztyák nyelv magyar szóhasonlatait. Vannak minden nemü és osztályu arja szó hasonlatok is; s a mily kivételek helyességre nézve ellenök tétetnek, ugyan olyakat lehet az ural-ajtajiak ellen is ten nünk. Mert bármily rosz hasonlat legyen is pl. halál
= szUrt k a la, még is linn vjö = abrincs nem sokkal különb: s a ..sic fata tulere," igy lopták el a fát — türhetőbb, mint paljo = sok, s osa — rész. Az sem nyom, hogy valamely hasonszó a íinn-ben sok számlazattól bir, mint veri (vér}, vcsi (viz), mert ilyet az árjában is föl lehet mutatni. Pl. : Beszéd = szkr. bhása, bhás, beszélni, b ha sin, beszélő, s görög fiatja. Harag = szkr. harah, hvarah s krodhah, krudh, haragudni, szamkrud- dhah, haragos, s njpersa aroghda, haragos, arghiden, haragudni, s görög cl()yit. lgy irigy sat. Azon ellenvetést, hogy némely szláv hasonlatok jobbak árjáknál, a finnre is alkalmazhatjuk, hol germán és szláv hasonlatot eleget talál hatni. Pl. szláv pol = fél, jobb mint linn puoli.
Az elő- vagy utóragozás egyátalán nem határoz ro konság fölött. Előragoz a sémi mellett a mexicoi is ; utóra
— 18 —
goz a magyar mellett a perui, még sem rokonok. De az ugynevezett pracpositiok, a finnben és magyarban utóragok:
— a perui nyelvben is azok, pl. : Cosco-pi Kusko-ban, Cosco-manta, Kusko-ból 1). Ezen utóragoknak rokon népnél hasonulni is kellene. Mert ha rokon ; — valaha egy nyelvet beszélt : s bimia kellett mostani jellemével az ntó- ragozással; s érteni kellett egymást. Ha azt mondják, hogy soha nem értette egymást; vagy értette ugyan, de különböző ragjai elválás után képeztettek, a rokonsági kérdés meghiu sul, mert arabbal és héberrel is oly viszonyban állhatott.
Mi az tehát, mi a finnt, vogult, osztyákot magyarrá, — vagy szeréntök a magyart ezekké teheti? Az eredeti typus, a szófüzés, a gondolatmenet egész mondatokban. Pedig semmivel sem áll nyelvünk közelebb e tekintetben a finn ág hoz, mint a nemrokon árja nyelvekhez.
Egyik főismerv a nyelvosztályzásban csakugyan a ha tározás módja. Arab és héber hajlíthatlan névelővel határoz tárgyat, megfelelő igeforma nélkül. Görög és germán, mu tató névmással határoz tárgyat, mind kettőt együtt hajlítja, megfelelő külön igeforma nélkül. Szanszkrit és latin nem határoz. A finn határozatlanná tesz tárgyat, igéje ugyan az marad. A mordvin, vogul, szamojed, osztyák, Hunfalvy ur elismerése szerént, nem vall határozott igeformát, csak tárgyragozottat.
A magyar nyelv abban különbözik mindezektől, hogy kiható igéi öszhangzólag tárgyaikkal változtatják alakjaikat.
Finnezö elenfelünk e lényeges nyelvsajátságot, lényeg telen változati különbségnek tartja ; s mivel a világ összes
1) Magyar árja N. 28. I.
— 19 —
nyelveiben, szerénte, valaha nem volt articulus, igy követ keztet : „Ezen úgy szólván világnyelvi tény nyomán, alap- talan-e gyariításom, hogy eredetben a magyar névszó is névhatározó (articulus) nélkül járt? Sőt alig lehet valamit hátraokoskodás utján (per inductionem) olly bizo nyossággal kihozni mint azt" 1). Más nyelvekből a ma gyarra valami sajátságot inducálni lehet, csakhogy ez indu- ctioból vont következtetés nem mindig helyes ; mint indo germán hangsulyozási elméletek magyarra alkalmazása tanusítja; mely elméleti inductiok, épen azért, mivel nyel vünkre nem illenek, helytelenek, s az egész kisérlet alapjá ban el van tévesztve. Ugy itt is. „Nékem ugy látszik, hogy 6 av&Qwnog, az ember, ollyan ismétlése a jelölésnek , mint
„látom az embert," mellyben az m -ben rejlik már a tárgy jelölése, s mégis ujra kiteszi a nyelv a t ragban; hozzá kel let volna tennem s az az mutatóban"2). E nyilatkozat fényt derít az egész magyar nyelvjellemzési ügyre. Tudós birá lomnak nincs érzékee magyar sajátság fölfogására. Latin:
video hominem; szanszkrit : pacjámi manusjam sem határozott, sem határozatlan ; igy akarna ő gondolkodni magyarul is; ez volna azon ránk inducálható világnyelvi tény. Azonban az accusativusi rag ezeknél sem fölösleges, nem ismétlés. Az o és mi igevégzet személyi, nem rejt ma gában tárgyjelölést. A vélemény, hogy e mondatban : „lá tom az embert" a t mint accusativusi rag, és az névelő, jelölés ismétlése , — nyelvbölcseleti botlás. A / szükséges jele annak , hogy a névszó nem alany, hanem tárgy ; hogy ember alatt nem enmagamat értem , hanem mást szólítok
1) Magyar Nyelvészet III. 100 I. — 2) U. o.
— 20 —
(video homo). Ennyi elég szanszkritnak és latinnak, de nem görögnek és Germánnak , mert jltimo tov ay&{nonov, ich sche dm Menschen, — a tárgy meg is van határozva.
A névszó átalában, vagy közelebbi meghatározás nélkül, — vagy különösen meghatározva vétethetik ; s ekkor névhatá- rozó előzi azt meg, azokban rov den: a magyarban névelő az. Ez még semmi ismétlés, hanem eszmehatározás szüksé ges kelléke, nyelvben, hol a ragozatlan névszó nem oly különített, határozott értelmü, mint a finnben. Hiszem, hogy evvel tudós ellenfelem is tisztában van, s ily értelemben ja vítja vala azt ki, ha nyomatás előtt időt hagy vala magának rá. Ennél fölebb azonban, magyar gondolatmenetet benső- leg el nem sajátított nyelvbölcselet, nem emelkedik. Átlátja a tárgy különítése, meghatározása szükségét, akár névelő (articulus), akár utórag, vagy ennek hiánya, akár igerago zás által; mert számos nyelvtények tanusítják : de hogy ennél több is kell, mi tehát nem puszta ..ismétlés," nem fogja föl A mit magyartalan fejek, saját és rokon nyelv- körben észleltek, az nekik szükséges, és elegendő, a mi ezen fölül, oly csekély, lenézett, elszigetelt nyelvfajban, mint a magyar jelenkezik, fölösleges ismétlés! Meg lehet azonban mutatni, hogy nyelvbölcselctök hiányos, s határozott jelentésü ige, épen ismétléseket mellőz. Ich sehe látok, (akármit); ich sehe den Menschen, látok az az embert; siehst d u? látsz te (akármit). Itt vagy az em - bert kell ismételni, hogy megértsük a kérdést, vagy név mással pótolni helyét : den Menschen oder ilm ("látsz-e az embert, vagy őt). A magyar nyelvalkotó szellem elejét vette e koldusságnak, s ada határozott tárgy mellé határo zott ige alakot is : látom az embert; — látod-e '. (nincs
— 21 —
jjmbert, vagy 5 t-re szükség} — látom (semmi ismétlés).
A magyarral oly közel rokonságba erőltetett mordvin ezt nem képes adni ; példák : M o n k u c s a n a n g e l a n - m o n : Én küldök angyalt-én (angyalomat); tonavliczát- szonzc ináldszt szonánze : Tanitványok-ő (tanitvá nyi) kéiének őtet. Hol van e mondatokban magyar idomi hasonlat? Tágulhatnának inda-germán nyelvészek korlátolt nézetei , szép nyelvünk tanulmányozása által , kivált ha ép nyelvészeti érzékkel járulnának annak fölfogásához. De erre üres hypothesisektől, áltheoriáktól ment gyermekded fogé konyság, észlelő képességgel párosulva, szükségeltetik.
Nem anyagi, hanem nyelvbeli koldusság miatt borzad a Ma gyar mordvinokkal, vogulokkal, osztyákokkal , Siberia vad népeivel nyelvrokonnak mondatni, mert attól tart, hogy édes anyanyelvéből lemosnak a rokonitók, mint fölösleget, oly sajátságokat, melyek nélkül azok szükölködnek ; s rá fogják, hogy Európában szomszédaitól tanult olyat is, mit azok nemhogy tudtak volna , de még jelenleg, magas böl cseleti képzettségök mellett sem képesek méltányolni.
Fönmaradt legrégibb emlékeink a névelő használatát tanúsítják. Az 1. Endre korabeli imádságok elsejében négy szer fordul elő a határzott igealak, birtokragozott, vagy tulajdonnévvel; a másodikban maga a névelő, még pedig tulajdonnévvel : a goler ur (A Göllért ur). A nagyobb halotti beszédben kétszer, mindig gyümölcsöt határoz 1). A régi Szcntirás-fordítások sem nélkülözik ; példák a Bécsi Codexből : „megverő őtet a nagy mezőn" — „megharaguék mend a földre' (az egész földre) — „megszámlálá a féríia
1) Magy. Nyelv finn. tör. dl. 46 l.
— 22 —
kat" — „által menék a szállásokat' (transierunt castra, latin utánzatban is magyar szellem !) — .;(Es királ) nézi vala az irókeznek ujait." (Dán. V. 5 ) Itt annyira nem fölösleges a határozott igealak, hogy néz vala, maga után magyar szellemben nem ujait, hanem ujaira, követel
Hol régi nyelvemlékekben ilyeknél : királ, ur, atya, fiu, sat. határozott igealak találtatik, e szók tulajdonnévül vétet nek : ,,Senki sem esmerte fiut, hanem csak atya, és atyát senki sem esmerte hanem csak fiu" Máté ll, 27. (Münch.
Cod.) S ha néha ez irásmód nyelvünk természetétől valóban eltérni látszik, hanyagsági hibának tulajdonítjuk; pl. : „Fel vevék het kosarakat, tellyeseket" Máté l5. 36. (Münch. C.) ,,Elvezthec kcveeleketh, le vvethee hatalmasokath zekböl, ees felmagaztathaa alazatosokath." Czech. Cod. 79. I.
Finn-rokonitó tudós ellenfelünk , nem ismer határozott igealakot, csak tárgyi ragozást. „Nyelvtanunk eddigi előa dása szerint, a' határozott igeragozást ott kellene alkalmazni, hol a tárgy meg van határozva, ellenben a' határozatlan tárgy miatt a' határozatlan igeragozást követni. De nagyon meghökkentünk, ha a logicai, söt grammaticai valóságot is tekintöttük. Látom azt, látja öt, határozott: de lát téged, látsz engem határozatlan. Miért? — — — Most enyésznek a nehézségek, s nem kell fogni a nyelvre, mi nincsen benne. Az igeragozás nem fejez ki külömbséget a határozottságra nézve, hanem abban áll minden külömb- ség, hogy mclly személyeket fogadhat be, tárgyiaknak az alanyi személyek elé." — — A hol ily zavart fogalmak vannak a határozottságról, ott nem csuda ha a magyar névelő csak mutató névmásul tekintetik. „Minthogy pe dig a harmadik tárgyi személy mutató névmás termé
— 23 —
szetü, azért ellenközik vele minden tárgy, melly mutató névmással nem járhat. S ebben ki van fejezve, a' magyar tárgyi ragozás titka- 1). Ily hibás, könnyelmü tárgyi ra gozás féle elméletre építi rokonítási merényletét, miután, mennyire rajta állott, a magyartól héber-arab hasonlata név előjét megtagadta, s főjellemétől, tárgy- és igehatározási képességétől megfosztotta, hogy mordvin- és vogulhoz köt hesse. „Az áltaji nyelvfaj finn-ága (a finn, eszt, lap, szürján, votják, cseremisz, csuvasz nyelvek), meg tör ok tat ár, és mongol-mandsu ága csak mondományi ra gozással birnak ; ellemben magyar ága, mellyet a' külföldi irók, bizonyos honi név után, juhri, vagy ugri ágnak is neveztek, bir a' tárgyas mondományi ragozással. A ma gyar (ugri) ágat teszik, mint látjuk, a magyar, mord vin, vogul és osztyák nyelvek" *}. S alább kérdezi:
„Hát a' szamojed nyelveket ne számitsuk-e a magyar ág hoz?" Pillanatra szánalomra indul, s feleli kegyelmesen:
„Tegyenek azok idciglen külön ágat" Mintha csak tőle füg gene. De nem soká érdemeltük kéméletét, mert ugyan azon füzetben, tárgyi ragozás féle hamis elméleténél fogva igy nyilatkozik : „A magyar nyelv a' tárgyi ragozásra nézve megegyez a' mordvinnal, vogullal, osztyákkal, sza mojéddal; meg azokkal a' képzős mult s a' névhatározóra nézve is , mellyet azok hátul ragasztanak a szóhoz, mint va- lamelly ragot. Azért ezen rokon nyelvek kitünő felvilágo sítást adhatnak mind a' szófejtésnek, mind a' szóhaszná latnak" a).
1) Magy. Nyelvészet II. 848 I. — 2) M. Nyelvészet III. 282 I. — 8) M. Nyelvészet III. 312 l.
— 24 —
Megengedjük , hogy más nyelvekben előnyül tekintes sék az ige tárgyi ragozása keresztülvive minden lehető változatokon ; nálunk erre nincs szükség. A magyar nyelv alkotó szellem csak egy lépést tett tárgyi ragozásban:
lát-l-ak; megbánta, s fölhagyott vele, mintha nem egyeznék természetével. A határozott igealakot egész terje delmében kifejtette, s megalapította; csupán három esetről feledkezett meg (látsz engem , lát engem , lát téged). A mordvin, s koldus pajtásai, csak tárgyi ragozást (tud-l-ak) ismernek, névelőnek, mint azt arab és magyar ismeri, nyoma sincs. Szeszélyes rokonító ellenfelünk egész hasonlítást rendszere e nyelvtény makacs tagadásán nyugszik. Ha meg lehet ellene mutatni, hogy : i) A határozott ige harma dik személyi ragja, nem tárgyi, hanem személyi rag; 2) Az első és második személyi névmás feltétes határozatlansága csekély kivétel ; 3) A személy vagy dolog, melyre az ige vonatkozik , nem okvetlenül mutató névmás természetü ;
— mordvin, vogul, osztyák rokonításai föloszlanak, s sza mojéd í tési erőlködései meghiusulnak.
i. Tévedés azt állítni, hogy a harmadik személy ja (lát-ja) tárgyi rag, azért, mert fá-j a, el mé-je is ha sonragu 1). iMert fá-ja = fa övé, s ja nem tárgyat (mert ez a fa), hanem személyt jelent. Ha tehát áll a ha sonlat, mit ellenfelünk bizonylatkép hoz föl , ellenkezőt kell következtetnie; t. i. ha fá-ja személyragos , lát-ja is személyragos. Tehát lát-ja nem = lát-azt, hanem lát- övé, azaz: a látás sajátságos, meghatározott. Ösz- hangzik evvel : lát-om, lát-od, mint bot-om, bot-od,
1) Magvar Nyelvészet II. 365. I.
"
- 25 -
azaz : bot-enyém, bot-tied = lát-enyém, lat- tied : szóval különös, meghatározott látás. A többes szám uk, ük ragja nem olvaszt j-vel m-met; mert /és n is /-t olvasztana:
vert-Sk, vem-ók (verne-ük): de nálunk egy hangot, há rom különböző nem szokott olvasztani
2. Hogy az első és második személyi névmás számára nem szükséges határozóit alak, csak azt mutatja, hogy a magyar nyelvalkotó szellem itt kivételt tesz, mit indokolni is lehet. De nem józan eljárás, három eset hiányosságából, száz hiányosságára ily módon következtetni : Miután .,látsz engem, lát engem, lát téged határozott tárgy hatá rozatlan igealakkal; látja őt sem lehet határozott ige és tárgy öszhangzása, hanem tárgyi ragozás. Nem is állanak egyátalán ily szabályok : nK tárgyi ragozó sor nem illik l . ollyan mondatba, mellynck tárgya az első személy ; 2. ollyan mondatba, mellynek tárgya a második személy" 1). Mert ha az első személy elsőre, a második másodikra vonatkozik, határozott az alak pl. : látom engem (magam), látod téged (magad). E szerint megigazítandó II. ur eme különbözte- téso : „Ha magára v i v ő értelmű, (c szó magam) s tárgy- esetben áll, akkor mutató névmási , értelemmel jár, innen : látom magamat a tükörben; ellenben mikor személyi névmás, akkor nem járhat mutató névmási értelemmel, innen : csak magamat látott, csak magadat ismer telek, csak magadat ismert, azaz csak engemet l.
csak tégedet ismertelek, ismert ő"2). E szóhalmazban ma- gamat=r engem , m a g a d a t = téged ; melyek illető első és második igeszemélyökkel határozottak, más személylyel
1) Magyar Nyelvészet II. 867. I. — 2) V. o. 370. l.
r
— 26 —
kivételes állapotúak. A mutató névmási értelemből semmi sincs. E mutató névmást névelőnkre és határozott monda taikra azért szeretné tukmálni, mert a mordvinban is igy van, mely mivel az ő szeszélye szerént rokon nyelv, a magyart is formájára kell csigázni. Jobb volna ezt megfordítni : ha e nyelvek egyeznének, rokonok is volnának. Az egész nyelv törvény igy fogalmazható : Határozott szó, vagy
mondat, a rá viszonyuló igét határozza.
Kivétetik az első és második személyi névmás, de csak mi dőn más igcszemély tárgyai.
3. A mit H. ur a visszavivo „a ki, a mely, sat. kivé teléről mond, a szabály alá tartozik; ki, mely, magokban már határozatlanok, s mint ilyenek nem vonzhatnak határo zott igealakot. E példában : ..Jó az ember, a kit ott látok"
nem azért van látok „mert az igének tárgyi ragja mutató névmás értelmü, mellyel a visszavivő értelem nem egyez het" 1); hanem mert a második mondat : akit ott látok, valóban nincs meghatározva. A't-nél az a csak kérdő ki lói különböztet (ki? a ki); ik határoz, melyet a nyelvszokás ki-hez, nem — mel y-hez köt; s ez esetben a visszavivő is határozhat, tehát a rag nem mutató névmás értelmü;
pl. - azt üti, akit ér, határozatlan: azt üti, a melyiket éri, határozott. Szünjék tehát magyar nyelvészetben a mord v in osk odás, s ily tanári sententiák : „Ezen harma dik tárgyi személy okvetlenül mutató névmás termé szetü" l). „A névszó akkor van ugy meghatározva, hogy őt a tárgyi ragozás vonzhatja, mikor mutatónévmásu ér telem jár vele" "). Az alanyi elfogultság ellen decla
4) M. Nyelvésiet II. 869 I. — 2) Ugyan o. 367 I. — 8) M. Nyel vészet 368 I.
— 27 —
mm
málgató pedig fontolgasson , mielőtt ilyesmit nyomat : „Ol vasván a szürjön Mátét, nem egyszer vagyunk hajlandók felkiáltani : a szűrjön a magyarnak testvére." — „Mi dőn én először olvasám Castrén rövid osztyák nyelvtanát, szint' azt gondoltam : Arpádék tán értöttek a khandát (igy nevezi magát az asztyák)"1). Mert ily idő előtti, káröröm mel tett nyilatkozatok, nemzeti buzgó kifakadásokra késztik a higgadtan okoskodó nyelvészt is, annál inkább a kevesbé hidegvérü kezdőt. Castrén szamojed nyelvtana megigazitá- sával hiába kinlódik, mert mit Regulytól fölhoz, elegendő minden rokonsági álmok megszüntetésére. E példából : .mii n y ty u kuli a n tatán jidem' én ide hozom (a) vizet;
és ,many jidem tatain *)' én vizet hozok; nyilván kitü nik, hogy jidem vizet, módositatlanul áll, tehát e nyelv nem képes tárgyat és igét öszhangzóIag határozni: a mexicoi nyelv gazdagabb, az három ilyféle igealakkal bir. A ma gyart e tekintetben, ismert nyelv még nem érte el.
>i:-.'1i»t\>Í, '/ttt
S. A magyar nek dativuB nem hasonlat, finn n — törlik ii orrlietíi, — tatár n » n k genltl-
Tuira vluzonj íí vti.
Tudós linnező ellenfelünk genitivusnak nézi dativusun- kat, csakhogy finn-török hasonlat szaporodjék. „Ha a ma gyar, finn és török névszók ragait összehasonlítjuk, azt veszszük észre, hogy a genitivus illyen fokozatot képez:
finnben n, törökben n már orrbetii, tatárban nung, ma gyarban nak, nek. így a' dativus, melly a' magyarban
I) Magyar Nyfivészpt II. 293 I. — 2) M Ny. III. 276. I.
3
— as —
-
-
szinte nak, nek finnbén nincsen de törökben e,je, tatárban ga.a Tájékozás a M. N. tudományban 67 l.. Tévedés e né zet; mert meg lehet mutatni, hogy az élő, tiszta magyar nyelv birtokos névvel, ragos birtoktárgyat használt és használ ge- nitivüskép; s csak kivételes esetekben nek dativust.
Da'tivusnak tartották és nevezték a nek-es névszót, bár fölösleg s helytelenül használták is :
Legrégibb nyelvtanárunk Sylvester (l539): „Nonsem- per iisdem casibns oratio absolvitur in nostro Sermone, qui- bus in latino. In hoc enim, ut paucis quibusdam utar exem- plis, alterum duorum subsfantivorum nominum coniunctim positorum ponitur in genitivo possessionem significante : in iHo in dati vo, adquisitioncm denotante. Filius hominis di- cunt latini ; nos, filius h o m i n i , az embernek Na" 1 ).
Révai : „Genitivi casus formativus est é élje — — dativi casus formativus est nek" ").
Nagy János : „A tulajdonító egyszersmind a latin genitivus helyett szolgál, midőn két külön tárgyat jelento név viszonyos egybeköttetésben (in statu relationis seu con- structo) jő elő s).
Szvorényi József „Ékes szókötésébeli" roszalja a ne- kezést: „A birtokosnév után, az egy birtokot jelentő szó hoz birtokos 4 adatik." S alább : ,.( nem jó) midőn a sajá titó nak, nek felesleg jő elé, pl. gonoszoknak gonosza —
— t. i. a birtokosnév után álló birtokos a — é a nak — nek-et felesleggé teszi"*).
Már Szilágyi — és Fábián István, valamint a „Magyar
1) P. 52. — 2) Elab. Gr. I. p. 204—207. — 8) Nyelvtud. pálya műnk. I. 166 I. — %) Nyelvtud. pálya munka IV. 112 I.
— 29 —
Nyelv rendszere is a nek-et birtokragnak tekintik. Ez utóbbi elég könnyelmüleg igy tanít : „Midon két főnév vagy fonévül használt más név, mint birtok és birtokos, elválaszt- hatlan viszonyban állanak egymással : a birtokos név nek, nak ragot vcszen fel, a' birtoknév pedig harmadik személy ragot; p. o. : Péter-nek ház-a" S alább hozzá veti:
..A nek, nak ragot szebb hangzás kedveért ki is lehet liegyni p. o. Erdély' fejedelmei; magyarok' királya"1).
Alkalmasint a n ekező Codex, — s a XVI-tk századi affertált irodalom példája vezette tévutra a szabályalkotókat.
Mert kivéve ősemlékeinket, az 1 Endre korabeli imádságo kat, s a két halotti beszédet, Codex irodalmunk átalában nek ez. Sőt Pesti Fabuláin, s a Krakkai ábéczón (l549) kivül, kiknél már a tiszta genitivus is gyakrabban előfordul, a XVl-ik századi nyomtatványok irálya még sűrűbben disz- telenittetik e ferdeséggel, mint Codexemké
Mind ezen irodalmi tekintélyek ellenében kivívható a tiszta magyar genitivus átalános használatu érvénye, ősi dőktől fogva maig Codexiróink, s a XVl-ik századi nyom tatványok nckezése grammatieai balfogás, a latin genitivus szolgai utánzására ; mit sem fesztelen beszélő, sem elfogu latlan iró nem gyakorolt; mert nem vala nyelve szellemében gyökerezve. Bizonylatok :
I . A személyes névmás birtok előtt mindig épen ma radt és marad, pl. : én — te — ő — házam, házad, háza;
nem : nekem, neked, neki háza. Grammatieai egyformaságot vadászó ezt is megkésérté : „De \v akarattya urnák tervé nyebe, gondolkodik w neki tervenyébe eyel es napeU"
1) 298. i.
3*
— 30 —
(in lege ejus). Régi zsoltár fordítás, Pápai Pál irása 15 39-ről, Beregszászinál idézve. Ki, mi, mely, az, ez, s ösztéteik nek-ct kapnak éitemény zavar mellőzése végett pl. ennek házát láttam istius domum vidi;
e. h. e házát láttám = istam ejus domum vidi.
2. Az ősemlékek kizárólag tiszta genitivust használnak.
Az I. Endre korabeli (l050) nagyobb imádságban négy tiszta genitivus : rysten roncha papa ur elleneith, — zatan deug vezetesuen — ur ysten odutt welaghaba — angheluc eurec walo hatolmaal." A kisebben, ha Jerney olvasása áll, három: „barduos eseulwec ereus zent ieleseut — colom- buc papa urunk ygeiwel — marteruc es a goler ur eneceul (énekével)." A hosszabb halotti beszédben hét genitivus között három nek-es, s a kissebb beszédben négy között egy1). Kettősen is : „Uromc isten kcgilmet."
A Bécsi és Müncheni Codexek szentirásforditmányi már ne kesek; ilyen a Margit legenda, a többi legendák- és bibliai forditmányokkal. Ha azonban az iró fesztelen ma gyarságot véle használhatni, tiszta genitivussal élt, mintegy óvást tevén az ellen, hogy az utókor a nekezést egyébnek tartsa tudákos grammaticai szabályszerüség vadászásánál. így 3. A Müncheni Codex naptárszerkesztője, a tizenkét hónapon át, 39 tiszta genitivus közt, csak l2 nek-est hasz nál; s köztök tisztát oly esetben is, melyben Szilágyi — és Fábián István nek-re utalnak, pl. „S. Antal halala napja — Lazlo halala napia — Scent Estvan prthomr teste meglelete
— Scent Janus bapta nyaka vagasa. — S. Pal megfordo- lattya napia." — Ha a nek nem erőltetett szabály volt, miért
i) Lísd M. Nyelv finn. tör. ell. 48 l.
— 31 —
nem ment át az élő nyelvbe ? S ha átment, miért nem hasz nálja azt hiven c naptár, s miért nem fordul az soha elő bir tokviszonyult helyneveknél?
4. Helynevek régi okiratokban is nektelenek : Acna- hege, Okulfenere, Akiis nyre, Balavelge, Baluankuwe, Beszefolva, Chabagata, Chabamezeye, Chakwara, Churdauta, Disnowermekalia, Homokterene , Ket barana scele, Miglos- luka, Ombuz teleke, sat. Ha ezek csak nem indokolható ki vételek, s a nek mégis magyar szellemü genitivus volt;
miért nem használta azt legalább egyszer a hónapok neveit alkotó magyar : Pünköst hava, Iván hava, Karácson hava, sat. Ha nem volna valószinü , hogy latinból fordított imád- ságink kezdetben tiszta ragozatuak voltak , s később n e k - eztettek meg, képzelt szabályosság , ünnepélyesség végett ; miért
5. Tiszta magyar szellemü a keresztvetés formája a Krakkai ábéczében ? (l 549} „Atya, fiu, szent lelec neveben."
Miért nem nekez mind végig a Lórettói litania , hanem csak l 2-er ; s ettől fogva : „betegek gyógyitója, — egész „Isten báránya ki elveszed e világ büneit l 5-ször marad csupa bir tokragozásnál? Talán két ember munkája? Talán a fordító megbánta a mit kezdett?
6. Szolimán császár levelében (l540) 15 tiszta ge nitivus közt csak hat nek -es. Balás Magdolna bizonyítvá nyában (1550-ről) csak népies genitivus. Kassa magyar polgárai panaszában (l552) 20 népies közt tíz nek-es.
Végre Pázmán a XVII. század első felében vissza ik tata a né pies formát uri jogába, s azóta (igyelmesb iróink bátran használják, csakhogy nek -ből rövidültnek biszik, s hiány jelt tesznek mellé, nem lelvén annyi időt fontosabb búvár-
— 32 —
*B£ae=5G=2BI
lataik között, hogy a dolog mibenlétéről okszerü meggyőző dést szerezzenek maguknak.
így értelmezze tudós finnező birálóm a n e k felől „ide gen nyelvutánzás"-ra hivatkozásomat A latin ragozott gc- nitivust akarák tulzott hűséggel visszaadni magyarító pap jaink, és szerzeteseink; s fitymáló elutasítása után is1), ajtó szélessége és ajtónak szélessége közt a/ a különbség; hogy az első helyes, a második helytelen; mert fölösleg ragozott. Nek birtoksajátító voltát gyengítik ily szólásmódok is : neki ment, a városnak tartott, neki állt, nekem kell sat. , melyek igy is adhatók:
hozzá ment, vagy ráment, a város felé tartott, hozzá fogott, hozzám illik.
Ha a nek nálunk nem genitivusi, hanem dativusi rag,
„mi a finnben nincsen, de a törökben e je, tatárban ga f — nem lehet szó e tekintetben finn-török , és magyar hasonlat ról. £ sajátság finn-különítő, s fön lehet azt tartani bővebb buvárlatok és fejtegetések által is, minden magyartalanító kisérlet ellen
4. Aeensatlius at, többen ni*, h iiiRffjar IihiikmuI;- tnn Idegen elvek szerenr.
Tudós birálóm nem akarja átlátni, hogy nem almá- 1, almá-k, — mintha az a hangsuly miatt nyujtatnék meg;
hanem alma-! at, alma + ak összeolvadás következtén almát, almák. 0, ugymond, egy behasonlítás után fejtette ki, hogy e rapok „egy bötüre szorultak már össze
J
8) M. Nyelvéieet 1l1. 102 I.
— 33 —
(almá-t, almá-k)" 1). Bopp „Hasonlító hangsuly ozási rend szere" zavarta meg fejét annyira, hogy nyelvünkben is oly nyújtásokat és rövidítéseket lásson, mint mások szanszkrit ban és germánban. Nem tekinthetem föladatomnak hosszas szószaporítását a hangsúlyozásról bovebben taglalgalni;
csak némely állításaira teszek igazító megjegyzést.
Egyik elve, hogy „az ékezetes hangzók, mikor nem gyökbötük, hangpótlásbul, és hangvételbül ered nek. — A hangpótlás valamelly elejtett utóhangot pótol"2).
Elejtett utóhangra példa hetü (hetü mogerek) mellynek iHc elhagyatván, lön rövid e-ből hosszu é, hét. Elenyé szett belhang pótlását látja 5 a két szóban, mely szerénte .,k ek tbül lett, mint a rokon nyelvek példája bizonyítja"').
l. Téved e két példában; mert bár Anonymusnál hetu a Bécsi és Müncheni Codexekben állandóan het, valamint csak ket; pedig magánlag ez is ő utóhangu : ke tő (a « szólami különösség). Het ragoztatik igy : het-et, het-en.
het-ck, s nem a rövid hangzója ragok veszték el azéket;
mert ösztétben is marad: hetfő, hetszer*) Ha két, vagy k e k t eredeti volna, találkoznánk vele első irodalmi emlékeinkben is, hol azonban csak ket fordul elő, AB.
Codex ragozza is: ketezer, ketelkedet. Szabályszerű ket és het, nem veszt éket; eredeti formák ezek, s csak ugy nyújtatnak, mint : ad — ád, hagy — hágy, ver — vér, sat. Mint hetu hét, ugy lehetne szeku 5) szék; de a B. és M. Codexekben mindig szek, soha szék; pe dig ha szófüzésök részben latinos is, hangsulyozásuk magyar.
1) Magyar Nyelvészet I. 193 I. — 2) U. o. 184 I. — 3) U. o. 155 L
— 4) B. Codex. — 5) M. Nyelv. finn. tör. ell. 21 l.
— 34 —
2. Hogy elejtett utóhang miatt nyújtatik : nyár (sze- rénte a gyöker nyara), mely a ragozáskor visszatér pl.
nyara-t , nyara-k ; hibásan képzelt , nem indokolt állítás.
„Ezekhöz tartozik minden szó, melynek tárgyesete, vagy harmadszemélyü birtokraga rövid hangzóval jár, lévén az a' nevezőben hosszu p, o, madarat madár , szekeret sze keret szekér, meszet mész sat."1). E szerént az eredeti:
madara, szekere, mesze volna; minek alaptalansága első tekintetre föltüno. Az idézettek eredetije rövid hangu:
madar, szeker, mesz; mely at et, ak ek ragot kap, s vál tozatlan. „A zenaval mcgterheltetet zeker"2). „A mesz- szel megegyencsejtet kofalon"3), lla szabály volna, hogy véghangzó kiejtése után a szótag nyúljék, a csere-fa*) miért nem lön csér- fa?
Alkalmilag megigazíthatni, mit „A magyar nyelv rend szere" szótagrövidülés vagy ékvesztés czikkében tanít ; hogy t. i. „a' hosszú hangzó megrövidül, — a' hang zón kezdődő ragok előtt"5). Az ott fölhozott a-s e-s vég- tagu szók, nem rövidülnek ; hanem a e eredetijök hang- járatilag nyújtatik, de nem egyetemes szabály szerént.
Figyelmet érdemelnek e tárgyban Döbrentei észrevételei :
„Hajdanban ragot is gyöke hangja szerént ejtének, s ez, mint legelső hangadás rövid volt. A mi most átaláno- sabban levél, madár, rész. sudár, — székely ajkon folyvást level, madar, resz, sudar"6). Nehez jól, mert neheztel, nehezen. így találám ezt I84l julius és augusztusban Csikszékben, hol az irói nyelvben is fen
1) M Nyelvészet I. 15i l. — 2) Amos II. l3. B t'od. — 3; B Cod. Amos Prol.lt. — i) Amos II. 9. — 5) A M. Nyelv Rend szere 128 I. — 6) R. M. Nyelvemlékek IV. Előszó XXXVII l.
— 35 —
forgó ész, egyéb, kevés, madár, rész, szél, veréb, helyett, esz, egyeb, kez, keves, madar, resz, rez, szel, vereb sat. ejtését hallám"1) E székely ejtéshez
csatolhatjuk a B. és M. Codexbol kijegyzetteket : Ösven. „A halmoknak ösvenin"2).
Tehen. „Zénat öt(t) ment tehen" (bos)*).
Fel (medius). „Ezek után fel elevenen (semivivus) kivettetek 5 földebe"*).
Tel (hyems). „Lesznek nyarba és telbe"5), Valószinü, hogy tel példájára nyar ejtetett, kár, hogy u fölött ékezet soha nem jelöltetik.
Nev. „Görög nevvel nevezte"6).
Vesz (perditio). „Vesznek napia"'). „Nagy vesz a ten geren" 8).
Szek. „Ő az itélő szekben ülette"9).
Hev. „Hewleszen"10). „Hevség"").
Szen. „A szennel füjtik vala magokat"11).
Kötel. „Hivám kötelnek"18).
Fedel. „Orcaia szemfedellel" 1*) sat.
Tudós ellenfelünknek pedig, ki e nyújtás okát kérdi, ismételjük előbbi állításunkat, az accusativus- és a töb bes nominativusról. A magyar tárgyeset rtf ef , a többes ak ek ragu. Megnyúlik a vég a e Összeolvadás által, alma-ak, kéve-ek, almák, kévék15). „Mátyás, ugy mond, mindenütt csak a kisebbik felet látja meg. Ha ak
.1 ! • ■ ' : .in <! . \\\\\
I) R. M N. Emi. III. 844 I — 2) Juditli XV. — 3) Dán. IV. 29. —
*; Amos Prol III. — 5) Zách. XIV. 8. — 6) Abd. Fros. II. — 7) Joel. II. — 8) Jon. I 4.-9) Maté XXVII. 19. — 10) Luk.
XII — 11) Jud. VIII. - 12) Jin. XVIII. — 13) Zach. XI. 7.
— ii) Jín. XI. — 15) M. Nyelv, fi mi. tör. ell. 47 I.
