horv Á th s Á ndor domonkos
A z ELSŐ GYŐRI
KÖNYVESHÁZAK
HORVÁTH SÁ DOR DOMONKOS
A z ELSŐ GYŐRI
KÖNYVESHÁZAK
Az ELSŐ GYŐRI KÖNYVESHÁZAK
Tanulm ány
HORVÁTH SÁNDOR DOMONKOS
Az ELSŐ GYŐRI
KÖNYVESHÁZAK
Tanulm ány
2001
Az ELSŐ GYŐRI KÖNYVESHÁZAK
Tanulmány:
H O RV Á TH SÁ N D O R D O M O N K O S
DR. H O RV Á TH JÓ ZSEF
Szerkesztőbizottság:
T Ó T H N Á N D O R N É a szerkesztőbizottság elnöke
BICZÓ ZALÁN
HORVÁTH SÁNDOR DOMONKOS KUCSKA FERENC
SZÜCS ERIKA PETŐ GÁBORNÉ
VARGA GYULA Lektor:
A
történelem különös játéka, hogy az első m agyarországi nyom tatvány, az 1473-ban B udán, Hess Andrásnál m eg jelen t C h ro n ica H ungarorum után több m int két és fél évszázad
nak kellett eltelnie ahhoz, hogy városunkban gyökeret verjen G utenberg m estersége. A z első hazai nyom daalapítás a korszak gazdasági-kultu
rális viszonyai között „korainak” bizonyult, m ajd a m ohácsi csatavesztést követő időkben az or
szág területi és vallási m egosztottsága nélkülünk rajzolta m eg a kulturális lehetőségek kontúrjait.
G yőr városára zaklatott idők következtek, törökök, m ajd zsoldosok, viszálykodó főurak dúlták-prédálták, volt olyan időszak, am ikor Jenei Ferenc (1971) soraival: „középkori tem p
lomainak rom ok közül kiem elkedő tornyai jele z ték azokat a településeket, am elyek együttese vo lt a k ö zépko rban a v áro s - a C ivitas Jaurinensis” . A törökvilág kezdetétől a Rákóczi- szabadságharc végéig G yőrött elsősorban a vár és a katonaság érdekei érvényesültek. „M égis e
nehéz korszakban, am ikor a győrieknek harcol
niuk kellett az életért, fejlődött, erősödött a város, polgársága m egterem tette azt a gazdasági alapot, am elyre életét, m űveltségét építette.” M indeb
ben m eghatározó tényező volt Széchényi György püspök m űvelődéspártoló tevékenysége, am ely a kulturális fejlődés alapját vetette m eg.
A
győri nyom dászat históriája a XVIII.század első felében kezdődött, és közel egy és negyed évszázadig a Streibig-dinasztia történeté
vel azonos. Letelepedésük abba a vonulatba so
rolható, am elyről Fitz József találóan állapította m e g :, ,A nyugat felől bevándorló n ém et nyom dá
szok alapos m esterségbeli szakism eretet és pezs
gő vállalkozókedvet hoztak m agukkal. Bám ula
tosan tudtak alkalm azkodni. A lázatosak és enge
delm esek a m egyéspüspök iránt, kiket m ecéná
soknak m eghódítanak m aguknak, de ugyanak
kor a felvilágosodás szolgálatában is állnak. Ré
szük van abban, hogy a m agyar irodalom m eg
újul.”
Streihig József Antal 1720-ban érkezett K is
m artonba az alsó-ausztriai W ildbergből, és egy esztendeig Esterházy Pál herceg nyom dásza volt. Ezt követően Sopronba költözött, ahol 1727-ben szerzett m űködési engedélyt, am ellyel együtt latin nyelvű cím tárat is tartalm azó naptár
kiadására jogosító privilégium ot kapott. Valószí
nűleg m ég ugyanebben az évben jö tt G yőrbe, Sinzendorf Fülöp Lajos püspök kezdem ényezé
sére. A főpap tám ogatta a nyom da letelepedését, és segítségével 1731. jan u ár 2-án városunkban is szabadalom levelet kapott, „de ju re ” is m egerő
sítve helyzetét, hiszen m ár kezdettől „királyi és püspöki könyvnyom tatónak” titulálta m agát. L e
hetett is oka az önbizalom ra, hiszen jó k o r és jó helyre érkezett.
Jenei Ferenc (1939) plasztikusan ecsetelte a kor miliőjét: , A m ik o r Sinzendorf Lajos bíboros püspök Sopronból G yőrbe telepíti Streibig Jó
z se f A ntal nyom dászt, G yőr a kuruckor utolsó csatáival elm últ közel két évszázados háborús időszak fáradalm ait piheni ki. Józan, dolgos pol
gárságának szorgalm a szűknek érzi és ki is növi a vár adta kereteket, és lendülettel dolgozik m un
kájának elism ertetéséért, és elveszett jogainak visszaszerzéséért. E z az a korszak, am ikor az ön
tudatát visszanyert polgár harcot kezd a kápta
lannal, akkori földesurával, hogy az Á rpádok ko
rában m egszerzett kiváltságainak ism ét birtoká
ba jusson. G azdag, öntudatos polgárság él a vá
rosban, m ely kiharcolja 1743-ban G yőrnek a szabad királyi rangot. G azdag a város anyagiak
ban, de nem kevésbé gazdag szellem i javakban is. A z ellenreform áció céltudatos m űvelődéspoli-
tikája a m agyar barokk egyik szellem i közép
pontját terem ti m eg Győrött. Barokk ez a város ekkor külsőségeiben, de az a lelkében is.”
„háza népéhez” tartozhatott. Ez különleges vé
dettséget jelenthetett a család szám ára. Figyelem
re méltó, hogy Streibig József
A n t
1744-ben az A páca utcában adóssággal terhelt ingatlant vásárolt, am elynek tulajdonába a város küldöttei an
nak rendje és m ódja szerint beiktatták. A Streibig család valószínűleg ekkor költözött el a Káptalan- dom bról, és nyert győri polgáijogot. E z az ese
m ény kiválóan jellem zi az érdekeit a későbbiek
ben is foggal-köröm m el védelm ező, a „patvarko- dástól” cseppet sem idegenkedő Streibig dinasz
tia pragm atizm usát. Sopronnál kedvezőbb hely
zetet jelentett Győr, a püspök környezete: ide köl
töztek tehát. A m int azonban a város „szabad kirá
lyi” rangot nyert, nem sokáig haboztak a kötődés m ódosításán. M inden bizonnyal ekkor m ár a vá
rosi polgár státusza tűnt kecsegtetőbbnek. Ide tar
tozik az is, hogy a lojális és büszke „typographus episcopalis” és különösen utódai, az üzlet kedvé
ért nem haboztak titokban evangélikus énekes- és im ádságoskönyveket nyom tatni, ham is kiadási hely (általában W ittenberg, Nüm berg, Debrecen, Lőcse, stb.) feltüntetésével.
Streibig m int a püspök alkalm azottja, annak
>9 A i 1 , „ T“< 1 ** 1 f
az S treibig Jó zsef A ntal sajtója alól került ki első győri nyom tatvány, m égpedig egy latin és ném et nyelvű győri kalendárium , az 1728. esz
tendőre kiadott Calendarium Jaurinense, am ely
nek egy példánya a győri Kisfaludy Károly M e
gyei K önyvtár Streibig-gyűjtem ényének féltve őrzött darabja. Egyebek m ellett tartalm azza a na
pok és ünnepek rendjét, csillagászati, politikai és jog i ismereteket, valam int a fontosabb világi és egyházi tisztségviselők felsorolása m ellett a vásá
rok jegyzékét, és a holdjárás alapján várható idő
járást. A kalendárium egy sajátos naptár, és rend
szerező rovatokkal ellátott jegyzetfüzet. Lénye
gében ez a kiadványtípus jelentette a korabeli nyom dák legfontosabb üzleti bevételét, itt egyér
telm űen egybeesett a kiadó és a nyom da szerepe.
A
szakirodalom szerint a győri nyomda legrégibb magyar nyelvű kiadványa a „Hédervári sira
lom”, amelyet Viczay Jób g ró f „boldog elnyugová- sa után, nagy solemnitással tartatott szomorú exe- quiain élő nyelvével prédikálván; véghez vitt: ...
boldog aszszony havának 24. napján, 1735. eszten
d ő b e n ’ Stehenics János kanonok. Ennek ellent
mond az a tény, hogy a győri Streibig-gyűjtemény egy évvel korábbról is őriz gyászbeszédet, amelyet ugyancsak Stehenics kanonok mondott Eszterházi György g ró f emlékére.
1736-ban m ég szintén Streibig Antal József szerepel Stehenics M eszlényi János felett mondott halotti beszédének nyom dászaként, de m ár ugyanabban az évben feltűnik a fiú, Streibig Ger
gely János. Tehát vélhetően az 1736-os esztendő volt a váltás éve. A rá következő évben, atyja „el
aggott korára” hivatkozva kérte az apját megillető kiváltság, ezzel a jogfolytonosság biztosítását a m aga javára. Valószínűleg - im m ár „szokás sze
rint ’ - eltolódott a „de facto” és a „de ju re ” hely
zet. Ez utóbbi rendezésének fontosságát világosan bizonyítja az az agresszivitás, amellyel az egyéb
ként erősen perlekedő hajlam ú Gergely a konku
rencia térhódításával szem ben fellépett. A vita tár
gya minden esetben a kalendárium kiadási jo ga volt. Ez a kiadványuk annyira népszerű lehetett, hogy m ég 1817-ben is azt jegyezték f e l:, ,A német parasztság csak győri kalendárium ot vesz”.
A z első m agyar naptárt 1743-ban adták ki
„Lőtsei form ára”. A kalendárium tartalm a válto
zatos. A naptárt a vásárok rendje egészíti ki, tré
fák, történeti adatok, később regényrészietek, tréfás orvosságos receptek, az év híresebb ese
m ényei, és gyakorlati tudnivalók színesítik.
Négy évvel korábban nyomták ki első termé
szettudom ányos m űvüket. G öm öry Dávidnak, Győr város orvosának, a magyar orvosi irodalom
egyik úttörőjének „A pestisről való orvosi tanács
iás” című munkáját, amelynek ígérete szerint ,Jdki okos értelmének és az orvosi tudomány fundamen- tomának útmutatása szerint, magának, mind a egészséges testnek megoltalmazásában, mind pe
dig az dögleletes nyavalyában önnön m aga orvosa lehet.” 1742-ben M iskóltzi Ferenc „M anuale chirurgicum avagy chirurgiai úti-társ” című művét, az első magyar sebészeti tankönyvet nyomtatták ki.
A kiadványok között találhatjuk 1746-ból A m adé Antal „G yőzedelem nek trom bitája” cím ű
„im ádságos könyvetskéjét ... m ellynek hathatós ereje, hogy nagyobbra teijedjen, és szegény ha
zánkban lévő igaz keresztények, lelki vigasztalást vegyenek, és ellenségek ellen az által győzedel- m et vehessenek” és am ely „újabban Sípos Pál jó uram nak ... kegyes b u z g ó ság á b ó l... lanyom tat
tatott.” N yilvánvaló tehát, hogy a kiadónak is te
kinthető pártfogó, és a kivitelezést végző nyom da két elkülönült szereplője a m ű napvilágra segíté
sének. Ebben az időben főként kalendárium ok, latin nyelvű hittudom ányi m unkák, és halotti be
szédek kerültek ki a Streibig nyom dából.
rendelésekre dolgozott. A m int P itm ff Pál 1915- ben m egállapította, a Streibig-nyom dától „a kul
túra iránt való érzéket, a m agyarság iránt való he- S treibig a kalendárium okon túl főként meg-
vülést kívánni sem lehetett volna”, továbbá „az általános kultúra iránt való érzéket pedig azért keressük hiába Streibig Gergelyben, m ert nem arra való em ber volt”.
1752-ben Streibig Mária Teréziától a koráb
binál kedvezőbb kiváltságlevelet kapott. A kivált
ságlevél a naptárak nyomtatását m indenféle alak
ban megengedte. Streibig kérelmezte a helytartóta
nácsnál, hogy kiváltságlevelét tegye közzé, és a budai nyom dát tiltsa el az ő kiváltságlevele szerin
ti kalendáriumok kiadásától. Kérését figyelembe vették. Streibig rövidesen feljelentette a budai, sop
roni, és pozsonyi nyom dákat és könyvárusokat, mivel az övéhez hasonló naptárakat adtak ki. Ki
váltságának védelme érdekében számos erőfeszí
tést tett. Ezzel összefüggésben született az a királyi végzés, amelyben Mária Terézia tudatta a helytar
tótanáccsal azon akaratát, amely szerint valameny- nyi nyomdász éljen a nekik juttatott kedvezm é
nyekkel, ám elkobzás terhe mellett álljanak el a győri nyomdának adott privilégium megsértésétől.
1 777-ig közel 600 kiadvány került ki a nyom dából, latin, ném et és m agyar nyelven. A nyom datulajdonos m agánéletének problém ái azonban válságba sodorták a vállalkozást. Streibig Gergely János kétszer házasodott, első felesége, Katalin a nevezetes Royer könyvnyom tató di-
nasztiából származott és minden tekintetben kifo
gástalan életvitelt folytatott. M ásodik neje azon
ban jóval fiatalabb volt nála, s am int P itm jf Pál somm ásan megállapította: „könnyelm ű, szeretke
ző természete felforgatta a házat.” Ellentéteket szí
tott a segédek között, és a „nem teljesen józan éle
tű”, öregedő nyom datulajdonos feje fölött össze
csaptak a hullámok. Fizetésképtelenné vált, segé
dei pedig a törvényszékhez folyam odtak járandó
ságuk iránti követelésükkel, s az az öreg tipográ
fust elmarasztalta. M egalapozatlan ígérgetéseivel nyert ugyan egy évet, ám m iután elfogyott a türe
lem, tulajdonosi jogainak gyakorlásában korlátoz
ták, és a tanács Almási Ferenc segédet jelölte ki művezetőnek, mai fogalm aink szerint lényegében csődgondnoknak azzal, hogy hozza rendbe a vá
ros érdekei szem pontjából fontos vállalkozás ügyeit. A félreállított, ám a patvarkodástól koráb
ban sem ódzkodó Streibig nem könnyítette m eg Alm ási feladatát, egy időre fogságba is juttatta.
Megoldást Streibig Gergely János fiának sze
repvállalása hozhatott volna, ám a legények nem fogadták el az ifjú Józsefet vezetőjüknek. Arra hi
vatkoztak, hogy „az apjáról rossz tapasztalatokat szereztek, így a fiától sem várnak sem m i jó t”. Fel
hozták ellene, hogy nem volt m ég segéd, emellett szakmai tapasztalatait is kevesellték. Landerer Mi
hály, a pozsonyi rokon segített feloldani a patthely-
zetet. Nyilvánvalóan a fiatal Streibig érdekében avatkozott be, am ikor 1781-ben, „teljhatalmú megbízottja” útján kinyilvánította, hogy hajlandó a nyom dát m agához váltani, a segédeket kifizetni, és az új művezető személyéről is gondoskodik.
Landerer pedig kivonult az üzletből, teret engedve Jó
zsefnek, aki atyja vállalkozását a szabadalmakkal együtt átvette. Az, hogy ez sem ment minden zökke
nő nélkül, világosan látszik abból, hogy 1781 és 1783 között számos esetben a kiadványokat mint „Streibig Gergely maradékinál” nyomtatottat jelölték meg.
Streibig József a bécsi Schultz-Gaston nyom dában szerzett kiváló bizonyítvánnyal kezdte m eg az ipart. Pitroff megállapítása szerint „az üzletet nem sokkal vezette lelkiismeretesebben, mint az atyja”, ugyanakkor a családi élete kiegyensúlyozot
tabb volt, „házában nem dúlt fejetlenség”, így nem fenyegette a bukás veszélye. 1788- ban Pápán is nyom dát nyitott, m ajd egy évvel ké
sőbb áthelyezte azt Veszprémbe. Győrből irányítot
ta a fióküzletet. 1789 és 1793 között körülbelül húsz könyvet nyomtatott itt, köztük olyant is, amely Győr-Veszprém megjelöléssel látott napvilágot.
1793-ban eladta a nyomdát a Számm er családnak.
Pitroffhál jo b b vélem énnyel volt a harm a
dik generációs Streibigről Zöld Ferenc, aki sze- Streibig Gergely János rövidesen elhunyt,
rint Streibig Jó zsef nagy pártfogója volt a m a
gyar irodalom nak, és m egbecsült, híres nyom dá
sza a XVIII. sz. utolsó harm adának. K om oly hír
névnek örvendett a nyom da, egyre több m agyar nyelvű kiadványa látott napvilágot. N em is lehe
tett m ásként. M ert a körülm ények, G yőr kulturá
lis „felpezsdülése” a helyzetet így alakította.
R évai Miklós, Rajnis Józs Fábchich József, Sándor István, Ráth Mátyás és a korszak többi ki
válóságának évei ezek. Révai Miklóst, győri évei során (1784-1796) rendkívüli m ódon foglalkoztatta egy „Költeményes Gyűjtemény” kiadásának terve, egy olyan sorozaté, amelybe valamennyi hazai ver
set fel kívánta venni. A nagyszabású tervet végül 12 kötetre csökkentette. 1785-ben Faludi Ferenc ver
seinek kiadása érdekében, A M agyar Költeményes Gyűjtemény ki nyomtatására való újabb segedelem kérés” címen bocsátott ki felhívást, amelyben egy esztendőn belül tucatnyi könyv kiadására tett ígére
tet. A „Faludi Ferentz költeményes maradványi” el
ső kötete 1786-ban jelent meg, a második kötet 1787-ben. Ez utóbbit Streibig saját kockázatára nyomtatta ki, s miután Révai nem tudott fizetni, hogy pénzéhez jusson, kiárusította azokat, a m eg
hirdetett 25 krajcáros árnál jóval olcsóbban. Révai ezt követően a Költeményes Gyűjtemény kiadását a pozsonyi konkurenciánál folytatta.
R áth Mátyás adta ki Pozsonyban a „M a
gyar H írm ondót” az első m agyar nyelvű újságot.
A győri születésű evangélikus lelkész szoros kapcsolatban állt a Streibig nyom dával. A m ikor az 1783-ban újjászerveződött győri gyülekezet m eghívta lelkészének, itt jelentette m eg az Első Isteni tisztelet rendje c. énekes gyűjtem ényét. Öt évvel később ugyancsak Streibig Jó zsef „betűire nyom tattatott” K eresztyén fehjér népeknek való im ádságos könyv cím ű m unkája.
Sándor István felvidéki birtokos, neves író és bibliográfus, olvasója volt a M agyar H írm on
dónak, és előfizetője Révai K öltem ényes G yűjte
m ényének. Révai javította, és rendezte sajtó alá barátjának és pártfogójának m unkáját, am ely 1791-ben került ki a Streibig nyom dából: a , J e lk i A ndrásnak egy született m agyarnak törté
netei” cím ű m űvet. U gyanebben az esztendőben indult útjára periodikus kiadványa, a „Sokféle”.
, j r á és egybe szedé” szám os ifjúkori versét, ta
nulm ányait a lottójátékról, az „iddogálásról”, a nyom tatásról, a szavak eredetéről, és széles ér
deklődése által érintett egyéb tém ákról. A z első nyolc kötet városunk könyvterm ését gyarapítot
ta, a IX-X1I. kötetek B écsben jelen tek meg.
Szintén Révai rendezte sajtó alá Sándor István európai utazásairól készült feljegyzéseit, amelyek
„Egy külföldön utazó magyarnak jó barátjához kül
detett levelei” címmel láttak napvilágot 1793-ban.
Sándor István igazán nevezetes alkotása az első hazai bibliográfia; a „Magyar Könyvesház, avagy a magyar könyveknek kinyomtatások szerént való rövid említésök.” A z 1803-as kiadvány szintén a Streibig nyomdában készült 1035 író 1054 munkáját vette lel
tárba. Győr bekapcsolódott az irodalmi életbe.
Nyomdájára pedig felfigyeltek az irodalmárok.
A Streibig n y om d áb an Horváth J ó zse f (1998) kim utatása szerint az alapítástól a század- fordulóig 977 kiadványt nyom tattak ki. Ebből 509 db latin, 335 magyar, 129 db ném et nyelvű volt. Tartalmát tekintve 440 db vallási irodalom, 238 db egyéb szakirodalom , 156 db kalendárium ,
112 db alkalmi kiadvány, és 31 szépirodalm i mű.
A
könyvkiadás term észetesen nem létezhetett könyvkötészet és könyvkereskedelem nélkül.
U gyanakkor ezek a foglalkozások szinte össze
tartoztak, kiegészítői voltak egym ásnak. N yom dászok is foglalkoztak könyvkötészettel, könyv
kereskedelem m el, és a könyvkötők közül kerül
tek ki az első könyvárusok. A könyvesboltok kö
zül a nagyobbak pedig nem egyszer kiadóként keresték m eg a nyom dákat.
A XVIII. századi m agyar könyvkötészet leginkább N agyszom batban, Pozsonyban, Deb-
recenben és G yőrött virágzott. A m int Zöld Fe
renc m egállapította, városunk könyvkötészeti m unkájában a barokk form akészség, a rokokó íz
lés észlelhető, s a n ag y szom b ati, pozson y i könyvkötészet erőteljes hatása. A legrégebbi fennm aradt győri kötés 1708-ból való, a győri posztóscéh articulusait tartalm azza, csipkés ke
retdísszel, leveles virágkoszorúval - aranyozott bőrkötésben.
A z első ism ert győri könyvkötő Spajzer Fe
renc, aki pergam en kötéseket is készített. A szak- irodalom a győri, jó részt aranyozott bőrkötések sajátosságaként említi, hogy a kötéstábla köze
pén a koronás m agyar cím ert helyezték el, több
nyire levélkoszorúban.
A z 1743 és 1778 közötti időkből Midler Jakab könyvkötő személye ism ert Könyvkereskedelem
mel is foglalkozott, emellett 6 könyvet jelentetett meg a saját költségén. A szakmát fia, Ferenc folytatta.
Egy 1789-es cikk a m agyar irodalom párto
lása érdekéb en „O lvasó K ab in ét” (kölcsön- könyvtár) létesítését sürgette. Ú g y vélekedett, h og y leg k ö n n y eb b en a k ö n y v á ru so k v agy könyvkötők állíthatnának fel könyvkölcsönzőt.
M egállapítása szerint „különösen Budán, D ebre
cenben, M iskolcon, K ecskem éten és K olozsvá
rott lenne fontos ilyen szolgáltatást m egszervez-
ni. A nnál is inkább, m ert a könyvkereskedelem nálunk a ném etek kezében van” . És ezt azért sem tartaná szerencsésnek, „m ert h a a N ém et K önyv- árosokhoz bé-adattatnak is a M agyar K önyvek, tsak nem úgy járn ak ott, m int azok a tévelygő fa
lusi boíjúk a kik a város gulyájába botorkáznak” . Három nappal később m ár arról szólt a híradás, miszerint: „Nem régiben Győrben Müller Ferentz könyv-kötő úr állított fel illyen Olvasó Kabinétet, mellyben tsak eddig is bé-szedett másfél százból ál
ló új Magyar Könyveket, mellyeket a szomszéd fa
lukba is la-hordanak az olvasni szeretők, egy kraj
cárt fizetvén egy Könyvtől minden napra.”
Csatkai Endre tanulm ányából tudjuk, hogy az O lvasó K abinét-et tíz év elteltével a cenzor, m int a „forradalm i eszm ék m elegágyát” bezárat
ta. Müller Ferencnek nem ez volt az első össze
ütközése a cenzúrával, 1797-ben a „Szép dalos dinom -dánom ok” c. könyv 54 példányát koboz
ták el tőle. 1801-ben balul sikerült egy vállalko
zása: 800 kötetből álló francia könyvtárat vásá
rolt, hogy darabonként értékesítse. Szám ítása azonban nem vált be. Eladósodott, gyerm ekeit hátrahagyva m enekült el hitelezői elől.
Streibig József 1807-ben bekövetkezett ha
lála után, 1815-ig az özvegy vezette a nyom dát.
Ezt követően Streibig Lipót vette át a vállalko-
zást, ennek fejében az édesanyjával kötött szer
ződésben évenként 2500 forint fizetését vállalta, és át kellett engednie részére a naptárak m inden
kori, és a m ár elkészült könyvek 20 % eladási ju talékkal csökkentett jövedelm ét. A következő esztendőben az özvegy elhunyt, és Lipót a három évvel később bekövetkezett osztozkodásig ha
sonló tartalm ú szerződéssel igyekezett kielégíte
ni hét testvére igényeit.
K azinczy Ferenc 1827 elején Sallustius- fordításának kiadása ügyében arra kérte Guzmics Izidort, tolm ácsolja Streibig Lipótnak azon kí
vánságát, hogy a kiadás költségeit a nyom da vál
lalja, továbbá a m unkához új betűtípusokat sze
rezzen be. G uzm ics m árciusban válaszolt: „Ú gy m int te kívánod, ő m unkát föl nem vállal. O sztá
lyos atyafiait m ég m ost sem elégíté ki, s ő és nő
je szeretik a városi szép életet.”
L ipót 1837-ben elh uny t, utána özv egy Streibig Lipótné Wemer Klára igyekezett m eg
birkózni a feladattal.
A szakirodalom megállapítása szerint a XIX.
század első felében a Streibig nyom da elveszítette irodalomtörténeti jelentőségét. A m agyar irodalmi élet Pestre összpontosult, és a nyom da a többi vi
déki nyom da színvonalára süllyedt le. A helyi szerzők kiadójává vált, és jelentősége csak akkor
emelkedett, ha a szerző esetleg, pl. Guzmics Izidor, Kovács Pál, vagy Kis János személyében széle
sebb körű érdeklődésre tarthatott számot.
A
szakirodalom ban, kissé patetikusan a leáldozó csillagú Streibig nyom da „hattyúdalá
nak” nevezik a H azánk c. lapot, am ely 1847. ja nuár 2-től 1848. augusztus 10-ig jelent m eg a ki
váló polihisztor, dr. Kovács Pál szerkesztésében.
A Hazánk elődjét, a Noisser Richárd által je g y zett Das Vaterland c. lapot is ugyanitt nyom ták.
A sajtóterm ékek között találjuk m ég a legendás Kozma Imre által szerkesztett, 1848-ban egyetlen lapszám ot m egért N épbarát-ot, és Vas Gereben (Radákovics József) szerkesztésében az Ö reg ABC Vén Em berek Szám ára c. sajtóterm ék ugyancsak '48-ban m egjelent 4 számát.
A kilenc gyerm ekes Streibig Lipótné hozzá
értés híján kénytelen volt bérbe adni a nyom dát Sauervein Gézának, aki 1850. július 26-án m eg
szerezte az időközben anyagilag teljesen kilátás
talan helyzetbe került özvegyasszony tulajdonát.
Sauervein Géza (ném et cégjegyzésben Viktor Sauervein) szem élyében jó gazdára talált a vállal
kozás. Ezt bizonyítja, hogy m ár bérlőként is igye
kezett modernizálni: 1847-ben gyorssajtót szer
zett be. A kéziratok világában ez szinte forradal
mi újításnak számított.
Feltehetőleg 1876 júliusában hunyt el. A névazonosság m iatt a szakirodalom ban többen úgy gondolják, hogy fia, az ifjabb Sauervein G é
za, aki apja nyom dájában tanulta ki a m estersé
get, m ajd betűszedőként m űködött, átvette az üz
letet. Szinnyei József azonban feljegyezte, hogy az 1834 körül született ifjú, külföldi tanulm ány
útjait követően Pesten telepedett le, és később a Neuer-féle nyom da ügyvezetője és hosszabb ide
ig a nyom dászok önképző-egyletének elnöke, m ajd 1870-től 1871 áprilisáig a Typographia c.
szaklap szerkesztője volt. 1871. július 16-án, Pesten halt m eg, 37 éves korában.
A z idős Sauervein Géza után tehát nem m a
radt „szakm abeli” a családban. Felesége tizenkét évvel élte túl, s haláláig vezette a vállalkozást.
Örökösei Fischer István papír és Írószer kereske
dőnek adták el az üzletet.
A Sauervein nyomdából került ki 1860-ban Rómer Flóris „A Bakony. Természetrajzi és régé
szeti vázlat” cím ű híres monográfiája. A Ráth Ká
roly és Rómer Flóris által kiadott Győri Történel
mi és Régészeti Füzetek csakúgy Sauervein „ter
m ék”, mint Stadler Károly „Az életmentésről” írt opusa. Túlnyomórészt náluk nyomtatták az 1857.
október 1-jén indult Győri Közlönyt. Az özvegy idejéből, 1879-ből származik Xántus János „Uti- emlékeim Singapoore és vidékéről” című alkotása.
A
XIX. sz. első évtizedétől kezdve ism ert könyvkötő-kereskedő M ayer Mihály. A család üzlete a m últ század végéig fennm aradt, m int p apír-rajz és írószer kereskedés.
A győri könyvkötészek közül em lítést érde
m el m ég az 1791 és 1813 közötti időszakból H ilebrand Ferenc, Schoenecker J ó zse f és Skolnik Mihály. C saknem száz éves könyvkötő d in asztia alap ító jak én t tarth atju k szám on Schatten Józsefet, aki Bécsből települt városunk
ba. 1846-ban 5 könyvkötő m űhely volt a város
ban, 5 inassal és 10 segéddel.
A győri könyvkötőm esterek közül a két M üller m ellett Ludwig János M ihályról és Holtzer Miklósról tudjuk, hogy könyvkereskede
lem m el is foglalkoztak. S 1809-
ben nyitotta m eg G yőrött az első „főhivatású”
könyvkereskedést, m ajd 1813-tól kölcsönkönyv- tárát. A XIX. sz. első feléből m ég Reszler Antal, Valner Károlyné és Schmidtmayer Mátyás neve ismert.
A z első győri k ö n y v k e re sk e d ő k közü l Hennicke Rezsőről tudunk bővebbet. A Soproni Seyring féle könyvkereskedés tulajdonosaként, 1860. április 24-én adta be kérvényét az iránt, hogy G yőrött könyvkereskedést nyithasson. A boltot, Schw aiger utódaként 1860. decem ber 1- jé n nyitotta m eg. A m int Kováts Katalin (1981)
találóan m egállapította: „Ü gyes kereskedői ér
zékkel, rendkívül jó l választotta m eg az üzlethe
lyiségét. A város centrum ában, a Széchenyi-té- ren, a B encések székházában. K özel volt a város
háza, az O sztrák-m agyar Bank épülete, a m egye
háza, és egy-két iskola is.”
H ennicke idejében az olvasóközönség zö
m e m ég n ém et volt. E nnek ellenére a m agyar n y e lv ű k ö n y v ek sem h iá n y o z ta k p olcairól.
Szakm ai elism erését jelz i, hogy 1875-ben az O sztrák-M agyar K önyvkeresked ő k E gyletének je g y z ő jé v é v álaszto tták. K ö n y v k iad ó k én t is m űködött. N ála jele n te k m eg Farkas Miska ci
gányprím ás szerzem ényei. K önyvkiadói tevé
kenységét közvetve Szinnyei is érinti, Remete József költő, ügyv éd Vergilius fordításának ki
adás-történetével kapcsolatban: „V irgil A enei- sének fordítását m ég fiatalon 1841-ben kezdé és 1859 végén fejezte be; m eghalt a nélkül, hogy m egérte volna m űve kiadását. B arátjára H orváth K árolyra bízta ezt. M egható a levél, m elyben a halálát érző intézkedik m űve felől.
»A kór, úgym ond, A eneisem szülem énye, úgy elfogott, hogy tüdőm re adva m agát, nem soká
ra sírba viend. D e épen e körü lm én y okozza, hogy hozzád fordulok; h a m ár vesztem okozza az A eneis, szeretnék m iatta öröm et is élvezni. E
végett akarlak én téged v alam ire kérni. S ez nem kevesebb, m int hogy szerezz nekem ki
adót, vagy add ki m agad«. B arátja teljesíté k é
relm ét. H ennicke győri könyvárusban kiadóra talált, de a fordító öröm élvezetét m eghiúsító a halál.” A m ű 1863-ban je le n t m eg.
H ennicke nevéhez olyan alkotások kiadása fűződik, m int pl. a Limbay M agyar Daltár, és soproni tevékenységét is figyelem be véve, m ég félszáz m ás kiadvány. Lényegében az első professzionális győri könyvkiadót tisztelhet
jü k szem élyében. M indezek m ellett könyvköl
csönzéssel is foglalkozott. 1886 tavaszán hunyt el. K önyvkiadóként, és kereskedőként is szeren
cséje volt: G yőrött ebben az időben m ár több nyom da közül választhatott.
Fia, Hennicke Béla nem folytatta atyja m es
terségét, orvosnak tanult. így az üzletet Rainer Miksa vette át, aki korábban segédként, m ajd üz
letvezetőként m űködött a kereskedésben. 1892 decem berében R ainer átvette az üzletet. A köny
vesbolt gyakori látogatója volt Gárdonyi Géza, Benedek Vince evangélikus tanító társaságában.
1904-ben özv. R ainem étől W olf G yula vásárolta m eg a vállalkozást.
W o lf Gyula széleskörű könyvkereskedelm i tap asztalattal rend elk ezett, könyvelői m últja
szintén hozzájárult a virágzó üzletm enethez.
K önyvesboltja rövidesen a város „kulturális fel
legvára” lett.
A W olf K önyvesbolt legnagyobb vásárlói a helybeli tanintézetek, a Szent Benedek-rendi könyvtár, a városi közkönyvtár, a pannonhalm i főm onostori könyvtár, a vidéki kaszinók, olvasó
egyesületek könyvtárai voltak. 1912-13-ban Ré
vész Ernő szerkesztésében Irodalom cím m el ha
vonta m egjelenő propagandalapot adott ki.
Intenzíven foglalkozott zenem űvekkel, a győri zenei élet aktív szervezője, résztvevője volt. A zeneegylet hangverseny-jegyeit jutalék nélkül teijesztette. Tevékenységének elism erésé
ül a Győri Ének- és Zeneegylet 1919-ben vá
lasztm ányi taggá választotta. A z üzlet népszerű
ségét jelzi, hogy „valóságos kaszinóként” m űkö
dött. Napi vendég volt Lovas Elemér, Boros Alán, Laky Vilmos, Strasser Sándor, Lenner Emil, Petz Lajos.
A kölcsönkönyvtár 1905-ben m egszűnt, anyagának jó része a háború alatt katonáknak, kórházaknak ju to tt adom ányként. Wolf Gyula az irodalom -propaganda terén is jeleskedett, könyv
üzletének kirakata m éltán keltett elism erést.
1935-ben Rachmanowa orosz írónőt m utatta be a Royal-szálló gobelinterm ében. 1938-ban ifjabb W olf G yula vette át az üzlet vezetését.
A
két világháború közötti időszak jellegzetes könyvkereskedése volt a K irály u. 10. szám alatti Szilágyi-antikvárium . Borsos Miklós visz- szaem lékezése kiválóan érzékelteti, hogy a tulaj
donos szem élyisége m ennyire m eghatározta a könyvesbolt m iliőjét, a vásárlókkal, érdeklődők
kel való kapcsolattartás m ilyen érdekes kom bi
nációja lehetett a szem élyes, a baráti és az üzleti kontaktusnak.
S zilá g y i Sándor könyvkereskedő világos
szőke, hosszú hajú, kék szem ű em ber volt.
Könnyelm ű, bohém , és nem üzletem ber a m eg
szokott értelem ben. Sétált, kávéházban ült fé
nyes nappal, utazgatott, csak éppen a boltban nem ült. Felesége, szürke, kissé form átlan alakú asszony, szem héja m indig kissé duzzadt volt az árpától vagy a sírástól, haja kócos. Ő vezette a boltot, m ert bizony Szilágyi néha hosszú időre eltűnt. Bizonyára nem zarándokolni m ent, m int Tolsztoj Leó gróf, ha ki akart bújni gazdagsága bőréből. De Szilágyi is visszatért, akárcsak a hí
res orosz gróf. O lyankor ott lebzselt a boltjában, s elő-előrántott egy-egy könyvet, m ondván: - M iklóska, ezt olvassa, ez m agának való. Vigye haza.
Vittem. A pának is csak ajánlgatta a népsze
rű term észettudom ányos könyveket, apám m o
hón vette, olvasta. Soha rossz, de m ég gyönge
könyvet sem ajánlott. Iskolából való kifutásom napján éppen Szilágyi volt bent a boltban, jobban m ondva, ő is. M ajdnem term észetesnek tartotta, hogy novem ber utolsó napjaiban egy hatodik gim nazista eladja délelőtt az összes könyvét. - N a elég volt M iklóska? - kérdé cinkosan nevet
ve kék szem ével. - Jól teszi, nem m agának való a m agolás. M ajd adok én m agának olyan köny
veket, am ikből többet tanul, m int ott. N ézze, m indjárt itt is van. - S kezem be nyom ott néhány könyvet.”
Szilágyi Sándor a könyvüzlet m ellett lapki
adással is foglalkozott, 1919 januárjától a 13 szá
m ot m egért „G yőri Élet” irodalmi, m űvészeti, és politikai heti szem lét jelentette m eg, Polgár Re
zső és Kárpáti Endre szerkesztésében.
A
Streibig, m ajd Sauervein nyom da jo g utódainak sorsa a következőképp alakult. Á z újtulajdonos, Fischer István főként papír és írószer kereskedéséről volt ismert. N agyratörő elképze
léseinek 1891-ben bekövetkezett halála szabott gátat, utódai a „bevált iparághoz” ragaszkodtak, így a nyom dát Nitsmann József vette meg. O is p a p ír- és írószer kereskedő volt, ezen tevékeny
ségét a Baross u. 5. szám alatti telephelyén foly
tatta, a nyom da pedig a D eák Ferenc u. 6. szám alatti ház udvarának földszinti épületében kapott
helyet. A tulajdonos sokat adott a m inőségi m un
kára, kiváló, igényes szakem bereket alkalmazott.
A N itsm ann keze alól kikerülő első m űvek között találhatjuk Mohi A dolf és Balics Lajos könyvét, a „Lövő történetét” . T öbb éven keresz
tül nála nyom tatták a K ereskedelm i és Iparkam a
ra éves jelentéseit. A m úgy nem túlzottan izgal
mas félszáz kiadványa közül kiem elkedik Pitroff Pál három m ű v e :,A ra n y János és a harm ónia”, ,A z esztétika m ódszertanáról” és term észetesen , A győri sajtó története 1728-1850”.
A nyom dát 1931 szeptem berében Ta
más nyom dászm ester vásárolta m eg. A Szenthá
rom ság u. 35. szám alatt folytatta a term elést, két évvel később a Jókai utcába, m ajd az Á rpád u.
39. szám alá költöztek. Fő m egrendelői az Ácsi Cukorgyár, a Kőszegi Posztógyár, a Szom bathe
lyi Pam ut- és Kenderfonó, a Leibning-féle textil
gyár, az Esterházy-nagybirtok gazdasági hivata
la voltak. 1944. július 2-án bom batalálat érte a nyom dát. 1945 után Pósának el kellett hagynia szakm áját, és csak könyvkötészettel foglalkoz
hatott.
S a u e rv e in é k első k o n k u ren se a G ross nyom da volt. A z alapító édesapja, Gross Ármin 1850-ben a H íd u. 10. szám alatt papír, írószer és könyvkereskedést nyitott. A Fias István em léke-
iben „könyvszagú, sötét boltként” m egőrzött üz
letben kötelezte el m agát a „könyves szakm a”
m ellett a két fiú: G usztáv és H erm ann. A tyjuk el
szegényedett, de a két tehetséges utód, valószí
nűleg egy közelebbről nem ism ert befektető jó voltából, helyreállította a család tekintélyét.
H erm ann a D eák utcában nyitott könyvke
reskedést, G usztáv pedig 1866-ban, a G yár u. 19.
szám alatti m agasföldszintes épületben indította be nyom dáját. Valószínűleg a későbbi években szerezte vissza édesapjuk kényszerűségből el
adott üzlethelyiségét, ahol neves antikvárium ot és kölcsönzőt m űködtetett.
Gross Gusztáv szám ára a m unka „több volt m int ipar” . A m int Kováts Katalin (1999) m egál
lapította, kiadványaival elsősorban az „olvasás gyönyörűségét” szolgálta. Ebben valószínűleg jó partnere volt H erm ann, hiszen ha jogilag nem is, de ténylegesen, és sokszor elnevezésében is, iga
zi családi vállalkozást folytattak.
Fő m egrendelőjük a városháza volt, szám ta
lan blankettát, nyom tatványt készítettek a hivata
li ügyvitel szám ára. A zonban a szépirodalom volt az „igazi szerelem ”, legalábbis a „békeidők
ben” . Ú tjára bocsátották „Gross m agyar ifjúsági könyvtárát”, m ajd Ferenczy József szerkesztésé
ben az „Egyetem es K önyvtár” sorozatot. Itt j e lentették m eg Berzsenyi, Csokonai, Katona, Kis-
faludy, Kölcsey, Reviczky, Zrínyi költem ényeit, Calderon, Heine, Ibsen, G oethe és m ások alkotá
sait, m integy 130 kötetben. A m űveket olcsóbb, papírkötésű, és igényesebb selyem kötésű válto
zatban adták ki.
Gross Gusztáv 1914. október 19-én elhunyt, a vállalkozást fiai vették át. A z üzletvezetést a szedőnek tanult D ávid végezte, a gépm ester Benjám in pedig az üzem zökkenőm entes m űkö
déséért felelt. A z antiszem ita jelen ség ek hatására a vállalkozást H ungária nyom dának nevezték el, ám ez sem volt képes m egállítani a hanyatlást.
M űködésük folyam atosan ellehetetlenült, végül 1944-ben a vállalkozást bezáratták, a neves nyom dászcsaládot pedig deportálták. K oncentrá
ciós táborban haltak meg.
A m íg 1840-ben özvegy Streibig Lipótné hadakozott a m agyaróvári C zéh nyom da ellen, győri naptáruk állítólagos utánnyom ására hivat
kozva, alig harm inc évvel később, a Streibig- jogutód Sauervein Géza m ár m ásodik konkuren
ciája m egjelenéseként élhette m eg a Czéh-család teijeszkedését. Czéh Sándor győri nyom dájáról keveset tudunk. Főként tudom ányos és szak
könyveket nyom tatott. Pénzügyi és jo gi könyvek m ellett m egtalálhatjuk Szerényi Endre ,A női em ancipatio” c. írását 1872-ből, vagy Brankovics
György „Levelek a polgári házasságról” c. röp- iratát, az indulás évéből, 1869-ből.
Czéh Sándor halála után egy ideig özvegye vitte a vállalkozást, m ajd Surányi , a nyom da ü zletv ezető je vásáro lta m eg az üzem et.
Surányi a Függetlenségi Párt elkötelezettje volt, a nyom dászat m ellett lapkiadással is foglalko
zott. A nyom da 1914-ig viselte nevét. Surányi nem sok könyvet adott ki, akadt köztük közigaz
gatási, családtörténeti, pedagógiai szakkönyv, to
vábbá cím jegyzékek.
G y ő r negyedik nyom dájának, a „Pannóniá
nak” létrehozása a szakirodalom szerint Galántai (Gaár) Iván nevéhez fűződik. Valójában a nyom da m ár 1885 körüli időponttól létezett, G aár elő
ször társsal, m ajd egyedül lehetett a nyom da bér
lője, s azt csak 1888-ban szerezhette meg. A nyom da története lényegében a sűrű tulajdonos- változások krónikája. G aár 1889. április 7-től m egszűnéséig, 1889. szeptem ber 19-ig a H azánk felelős szerkesztője és nyom dásza volt.
G aár 1891-ben társult H aar Vilmossal, m ajd rövidesen kilépett az üzletből. H aar m ellé Raab Béla lépett be a vállalkozásba, m ajd H aar távo
zott. További szem élycseréket követően, 1918 körül Raab egyedüli tulajdonos lett, s rövidesen eladta a nyom dát a Reggel cím ű lapnak.
P o lg ár B ertalan győri p ap írk eresk ed ő nyom dája vélhetően 1887 decem ber végétől m ű
ködött, m int „Polgár és C ziráky” nyom da. Egy hónappal később m ár egyedüli tulajdonos. 1888- ban kapott „könyvnyom daipar űzésére jogosító”
igazolványt. Ü zem e a M egyeház u. 8. sz. alatt volt. N yilvánvalóan keresztény lelkiségű kiadvá
nyokat nyom tatott, így valószínűleg nem vélet
len, hogy 1894-ben a győri püspökség, pénzügyi alapjából, a „G yőregyházm egyei A lap’ -ból tőle vásárolta m eg a nyom dát, am elyet a Káptalan- dom b 18. szám alá (m a Gutenberg tér 2.) költöz
tetett.
A jó l felszerelt üzem m egszerzésének célját egy korabeli szabályzat a következők szerint h a
tározta meg: „a katholikus irodalom fejlesztésé
re, a lehetőség szerint m ég kedvezm ényes áron is, valam int a katholikus ügyek előm ozdítására és védelm ére szolgáljon, s ezért, ha a viszonyok úgy kívánják, lapot is ad ki”.
A nyom da első főigazgatói Ragats Rezső, m ajd Wágner Mihály prépost-kanonokok voltak.
A nyom da főként egyházi jellegű tudom ányos és irodalmi m űveket, iskolai értesítőket, és egyházi jellegű nyom tatványokat állított elő, em ellett m egrendelésre is dolgozott. H irdetése szerint vállalkozott: „m űvek, folyóiratok, hírlapok, vo- nalzatok, gazdasági nyom tatványok, egyházi,
községi és egyéb hivatalos nyom tatványok, kör
levelek, levélfejek, szám lák, falragaszok, báli m eghívók, tánczrendek, palaczkfeliratok, naptá
rak, névjegyek, gyászlapok és egyéb nyom dai szakba vágó nyom tatványok” készítésére.
Egy 1915-ös szám lája fejlécén „G yőregy- házm egye K önyvsajtójának, K önyvkötő V állala
tának, Egyházi nyom tatványok raktárának” ne
vezi magát, em ellett „A Szent C salád Képes N épnaptára”, a „K alender dér hl. Fam ilie’ , a
„K alendar Svete Fam ilije” és a D unántúli Hírlap kiadóhivatalának. A z általa kinyom tatott szám os sajtóterm ék közül feltétlenül kiem elést érdem el a Dunántúli Hírlap, am elynek nyom dája és kiadó
ja volt, s am elyet vélhetően a nyom dával együtt, Polgár Bertalantól szerzett meg.
T öbb mint fél évszázados működése során ki
nyomtatott nagyszámú kiadványa között m ár az el
ső években olyanokat találunk, mint Karácson Im
re Szent Imre életrajzát 1894-ből, Giesswein Sán
dor „A katolikus egyház társadalmi missziója” cí
m ű munkáját 1896-ból, vagy Felber János „A győ
ri magyar íspita története” című könyvét 1899-ből.
Világi tudományos műveket, iskolai értesítőket, és elvétve, szépirodalmi műveket is nyomtattak.
1950-ben államosították, rövid ideig á l l a mosított Győregyházm egyei Alap nyom da” né-
ven működött, később az ingatlannal együtt állami tulajdonba, és a Győri N yom da kezelésébe került.
A
győri nyom dászat első két évszázadáról tehát elm ondhatjuk, hogy az első 123 évben a Streibig nyom dászcsalád „egyeduralm a” érvényesült. Ezt a vonalat folytatta a Sauervein di
nasztia, őket Fischer István, m ajd N itsm ann Jó
zsef, végül Pósa Tam ás követte.
A m ásodik nyom dászvállalkozás G ross G usztá
vé volt, őt fiai követték.
A harm adik nyom daüzem et C zéh Sándor G yőr
be telepedésével a m agyaróvári neves nyom dász dinasztia teijeszkedése hozta létre. Ö t Surányi János követte.
A negyedik vonalat az ism eretlen alapítású Pannonia nyom da képviselte, am elyből m ár hi
ányzott a családi vállalkozások összetartó ereje, hányatott sorsú, igazi „kereskedelm i” vállalko
zásnak tekinthető.
A z ötödiknek, a Polgár nyom dának az egyházi kézbe kerülése érdekes eszm efuttatásra ad lehe
tőséget. A vizsgált időszak első és utolsó nyom dája egyarán t a p üspö k ség érd ek eltség éb en m űködött. Streibiget az akkori püspök, a kor szo
kásainak m egfelelően m eghívta, és városunkba telepítette. Közel százhetven évvel később, a ha
sonló célt m ár vásárlással oldották meg.
Szintén figyelem re m éltó, hogy az első időkre a dinasztikus „nyom dabirtoklás” jellem ző. K é
sőbb a vállalkozások m egvásárlása lett a tulajdo
nosváltások jogcím e. Ez is m utatja, hogy a nyom dászat m int szolgáltatás iránti igény folya
m atosan növekedett. A „régi” nyom dák hagyo
m ányt terem tettek. A századfordulót követően új nevek tűntek fel: H eckenast, M erkúr, G yőri Ú j
ság, M erkantil nyom dák, a G yőri H írlap nyom davállalat, a M odem N yom da, a Széchenyi, a Baross, és m ég sorolhatnánk. E rősödött a konku
renciaharc, m egjelent a szakm ai szerveződés. A nyom tatott betű ekkortól m ár nem kuriózum , ha
nem a m indennapok term észetes része.
Révai Miklós latin nyelvű verseskötetéből
Győri kalendárium 1756-ból
Az 1756-os kalendáriumból
Ajánlás az 1756-os kalendáriumból
Ajánlás az 1756-os kalendáriumból
Az első magyar sebészeti tankönyv - Győrből
Egyháztörténeti alapmű 1747-ből
Amadé László fohásza, 1759-ből
/í legrégibb győri magyar nyelvű nyomtatvány, 1734-ből
Kalendárium az 1790-es esztendőre
Révai Miklós latin verseskötete
Sándor István periodikus kiadványának ötödik kötete
Sándor István európai utazásáról készült feljegyzései
/íz első hazai bibliográfia - Győrből
Százegy évvel az első győri magyar nyelvű halotti beszéd után...
Kovács Pál színművei 1837-ből
A Sauervein-nyomda egyik munkája az első évekből
Gárdonyi háromfelvonásos bohózata
A nevezetes „Magyar Daltár ” - a könyvkereskedő kiadásában
Szakkönyv a Nitsmann-nyomdából
GYÜR-S2IGET, 1867
i-... ^ i i __________
A neves polihisztor életrajza
Dr. Petz Lajos beadványa 1883-ból
Amikor a súgó egyúttal könyvkiadó
Szávay verseskötete a Pannónia-nyomdából
Ruby Miroszláv iskolatörténete
A Győr egyházmegyei Alap Nyomda munkája, 1896-ból
Díszítőelem 1798-ból
Díszítőelem 1889-ből
Díszítőelem 1742-ből
Díszítőelem 1887-ből
Irodalom:
Borsos Miklós: Visszanéztem félutamból.
Bp. Szépirodalmi, 1975. p. 110.
•
Csatkai Endre: Adatok a győri könyv történetéhez
= Arrabona, 4. Győr, 1962. p. 123-127.
•
Cserháti Emma: A Győregyházmegyei Alap Nyomda működése és bibliográfiája. (Kézirat)
Győr, 1997. 137 p.
•
Federmayer István: Révai Miklós élete és munkássága.
Győr, Révai Miklós Gimnázium, 2000. 203 p.
•
Fias István: Emlékezés Győr nyomdáira.
Győr, Széchenyi Ny., 1989. 135 p.
•
Fitz József: A magyar nyomdászat, könyvkiadás és könyvkereskedelem története a mohácsi vész előtt.
Bp., Akad. K., 1959. 258 p.
•
Győri életrajzi lexikon. Szerk.: Grábics Frigyes, Horváth Sándor Domonkos, Kucska Ferenc.
Győr Városi Könyvtár, 1999. 529 p.
•
Győr-Moson-Sopron Megye időszaki sajtójának bibliográfiája. (1779-1995). Szerk. Horváth József.
Győr, Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár, 2000. 912 p.
•
Horváth József: Adalékok a Streibig nyomda történetéhez.
= A Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár Jubileumi Évkönyve. 1898-1998.
Győr, KKMK, 1998. p. 185-217.
Horváth József: Calendarium Jauriense... 1728.
= Kisalföldi Könyvtáros, 1997. 1-2. sz. p. 63-69.
•
Jenei Ferenc: Kazinczy Sallustius-fordítása és Streibig győri nyomdász.
= Győri Szemle, 1931. p. 233-235.
•
Jenei Ferenc: A középkori Győr.
= Győr. Várostörténeti tanulmányok.
Győr Megyei Város Tanácsa, 1971. p. 121-164.
•
Jenei Ferenc: Régi magyar irodalmunk és a győri Streibig nyomda.
Győr, 1939. 11 p.
•
Kertész Árpád: A nyomtatott betű története és útja Magyarországon.
Bp., Szent István Társulat, 1941. 300 p.
•
Kováts Katalin: Győr nyomdái a 19. század második felében.
= A Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár Jubileumi Évkönyve. 1898-1998.
Győr, KKMK, 1998. p. 218-251.
•
Kováts Katalin: Győr nyomdászatig könyvkiadási- és könyvkereskedelmi viszonyai 1849 - 1900 között.
(Kézirat) Győr, 1981. 177 p.
•
Lengyel Alfréd: A Győri Városi Közkönyvtár Streibig-gyűjteménye.
Győr, Baross nyomda, 1939. 12 p.
Pernesz Gyula: Az olvasómozgalom hagyományai Győr-Sopron megyében.
= Kisalföldi Könyvesházak. Szerk.: Zöld Ferenc.
Győr, Győr-Sopron megye Tanácsa, 1981. p. 67-76.
•
Petrik Géza: Magyar könyvészet 1712-1920. CD-ROM.
Bp., Arcanum Kft. 2001.
•
Pitroff Pál: A győri sajtó története. 1728-1850.
Győr, Győr Szabad Királyi Város, 1915. 150 p.
•
Régi győri könyvek, metszetek és képek.
Győr, Győregyházmegyei Alap Nyomda, 1937. 24 p.
•
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. CD-ROM.
Bp., Arcanum Kft. 2000.
•
Tímár Kálmán: Az első „Olvasó Kabinét” Győrött.
= Győri Szemle, 1930. p. 179-180.
•
V. Ecsedy Judit: Könyvnyomtatás Magyarországon a kézisajtó korában, 1473-1800.
Bp., Balassi, 1999. 372 p.
•
Wolf Gyula: Egy győri könyvesbolt nyolcvan éve.
1860-1940.
Győr, Győregyházmegyei Alap Nyomdája, 1946. 28 p.
•
Zöld Ferenc: Nyomdák, kiadók, könyvkereskedők Győrött. = Kisalföldi Könyvesházak. Szerk.: Zöld Ferenc.
Győr, Győr-Sopron megye Tanácsa, 1981. p. 6-38.
\ z illusztrációk a K isfaludy K ároly M egyei K önyvtár Streibig gyűjtem ényéből és helyism ereti gyűjtem ényéből szárm aznak.
Készült
Az I. GYŐRI KÖNYVSZALON
NEMZETKÖZI KÖNYVBEMUTATÓ ÉS VÁSÁR ALKALMÁBÓL
A G Y Ő R M EG Y EI JO G Ú V Á R O S PO L G Á R M E ST E R I HIVATAL
K U LTU RÁ LIS IR O D A GONDOZÁSÁBAN
Felelős kiadó:
T Ó T H N Á N D O R N É Kulturális Iroda vezető
Tervezte:
LAKATOS G Y LÁ SZ L Ó N yom dai előkészítés:
E Q U IV ISIO N BT. G Y Ő R Nyomda:
Y E L O W PR IN T KFT., SZOM BATHELY D Á V ID PÉT ER
ügyvezető igazgató