A regiszteren alapuló népszámlálás lehetőségei és kihívásai – Szlovénia esete

Apolonija Oblak Flander M.Sc., a Szlovén Köztársaság Statisztikai Hivatalának főosz- tály-vezetője

E-mail: apolonija.oblak@gov.si

A regiszteren alapuló

népszámlálás lehetôségei és kihívásai — Szlovénia esete*

A skandináv országokhoz hasonlóan Szlovéniában is nagy hagyománya van a kü- lönféle regiszterek alkalmazásának, a regiszterek egy rendszerben való összekapcso- lásának és a regiszteren alapuló adatok statisztikai célú felhasználásának.

A regiszteren alapuló megközelítés hagyományával összhangban (a szlovén sta- tisztikákban az elsők között valósították meg az adminisztratív regiszterek összekap- csolását egy egységes azonosító kódrendszer alapján) és annak a hosszú ideje fennál- ló törekvésnek megfelelően, hogy adminisztratív forrásokat használjanak fel a nem- zeti statisztikák előállításánál, a Szlovén Köztársaság Statisztikai Hivatala megkezdte az első (kizárólag) regiszteren alapuló, 2011. évi népszámlálás előkészületeit.

1. Tapasztalatok

Mivel a szlovén statisztikai hivatal mindig is támogatta egy egységes azonosító kódrendszeren alapuló adminisztratív regiszterrendszer kialakítását, az első Központi Népességregiszter létrehozása is a hivatal kezdeményezésére történt. A kezdetek egészen az 1970-es évek elejéig nyúlnak vissza. Az 1971. évi népszámlálás adatait használták fel a népességregiszter létrehozásához, és ekkor rendeltek első alkalom- mal személyi azonosítószámokat a Szlovéniában lakó személyekhez. Ez a jelenleg használatban levő azonosítószám elődje volt, és csak a hozzárendelés módjának kód- számát, a település kódszámát, a sorszámot és az ellenőrzőszámot tartalmazta. Mivel

* A Helsinki Statisztikai Regiszterek Szemináriuma – módszertan és minőség, 2007. május 21–23-i ren- dezvényre készült dolgozat aktualizált változata. A fordítást Radnóti Zsuzsa, a KSH vezető főtanácsosa készí- tette.

ez nem a legjobb megoldás volt, a dán és svéd statisztikai hivatalokban tett látogatá- sok után a szlovén statisztikai hivatal javasolta egy, a skandináv országokban már al- kalmazott azonosító bevezetését.

A volt Jugoszláviában döntés született arról, hogy a haladás jegyében minden köztársaságban létrehozzák a lakosok regiszterét és bevezetik az azonosítószámokat.

Ennek eredményeképpen 1976-ban (Tršinar [1999] 28. old.) elfogadták az azonosí- tószámokról szóló szövetségi törvényt. 1980-ban minden szlovén lakoshoz új azono- sítót rendeltek, és azokat felhasználták az 1981. évi népszámlálás során.

Az 1991. évi népszámlálásig a népszámlálási adatokat használták fel a népesség- regiszter létrehozásához. Az 1991. évi a népszámlálás során változás következett be az adatátvitel irányában. Első alkalommal ekkor nyomtatták elő a népességregiszter adatait (az azonosítószámot, a vezetéknevet, a keresztnevet, a pontos lakcímet, a népszámlálási körzet kódját és a település kódját) a népszámlálási kérdőívekre. A népszámlálás előtt létrehoztak továbbá egy előzetes népszámlálási adatbázist. Ebben az adatbázisban nemcsak a népességregiszter adatait használták, hanem nemre, isko- lai végzettségre, képesítésre, foglalkozásra, iparágra, a foglalkoztatásban betöltött társadalmi-gazdasági helyzetre stb. vonatkozó adatokat is átvettek a Foglalkoztatási Adatbázisból. Az előzetes népszámlálási adatbázisban összegyűjtött információktól függetlenül, a népszámlálási kérdőíven minden népszámlálási jellemző szerepelt. Az adatfeldolgozás során kicserélték azokat az adatokat, amelyek már szerepeltek az előzetes népszámlálási adatbázisban.

A népszámlálás lebonyolításának módját azért változtatták meg, hogy egyszerűsít- sék a helyszíni összeírást, ésszerűsítsék az adatfelvétel szakaszait, és javítsák a nép- számlálási alapadatok (összeírtak száma, neme, kora, földrajzi eloszlása) minőségét.

2002-ben Szlovéniában ún. kombinált nép- és lakásszámlálást tartottak (az adato- kat részben adminisztratív és statisztikai forrásokból szerezték, de helyszíni össze- írást is végeztek). A 2002-ben tartott népszámlálás hatalmas előrelépést jelentett a korábbi hasonló adatfelvételekhez képest. A 2011. évi, regiszteren alapuló népszám- lálás előkészületeinek tükrében négy olyan terület emelhető ki, ahol fontos ismerete- ket és tapasztalatokat szereztek:

1. A főbb adminisztratív és statisztikai regiszterek tartalmára vo- natkozó ismeretek.

2. Az előzetes népszámlálási adatbázis összeállítására, valamint annak az adatfeldolgozásban való felhasználására vonatkozó ismere- tek.

3. A népességregiszter adatainak használatára vonatkozó tapaszta- latok a logikai kontroll szakaszában.

4. A végleges népszámlálási adatbázis meghatározására vonatkozó tapasztalatok és ismeretek.

2. A regiszteren alapuló népszámlálás lehetőségei

A regiszteren alapuló népszámlálás során „a népszámlálási adatokat a regiszter- adatain alapuló becslés módszerével állítják elő, amely egyidejűleg használ különbö- ző regiszterforrásokat ahhoz, hogy az összes statisztikai egységre meghatározza az adott változó értékét”.¹

Azoknak az országoknak a kedvező tapasztalatai, ahol már volt vagy folyamatban van regiszteren alapuló népszámlálás, ösztönözték a többi országot a példa követésére.

Melyek azok a főbb lehetőségek, amelyeket egy regiszteren alapuló népszámlálás biztosít? A szakirodalomban² fellelhető lehetőségek (bár van néhány nem leírt is) többek között:

– nagymértékű költségcsökkentés;

– rövidebb időközök a népszámlálások között – néhány (vagy az összes) népszámlálási statisztika évente, és nem csak öt- vagy tízéven- te készíthető;

– az adatokat egyszer gyűjtik össze, és csak akkor dolgozzák át, amikor változás történik (sok népszámlálási adat, mint például a csalá- di állapot, a lakás szobaszáma stb. ugyanis ritkán változik);

– részletes földrajzi információk a népszámlálási egységekről;

– nem szükséges külön törvényi szabályozás, az ún. „regiszteralapú országok” tapasztalatai azt mutatják, hogy az érvényben levő (általá- nosságban a nemzeti statisztikákra vonatkozó) jogi alap elegendő a re- giszteren alapuló népszámlálás lebonyolításához. Így nem jelent to- vábbi terhet a statisztikai hivatalok számára külön népszámlálási tör- vény szükségessége.

Természetesen a regiszteren alapuló népszámlálásnak nemcsak előnyei, hanem hátránya is³ vannak:

– függőség a regiszterekben található információktól: egyes adatté- teleket ki kell hagyni a népszámlálásból, mert a regiszterekben nincs rájuk vonatkozó információ;

– a statisztikai hivatal függ a regisztereket nyilvántartó hatóságoktól;

– a regiszterek tartalma függ a törvények és az adminisztratív gya- korlat változásaitól;

1 UN [2006]. 158. old.

2 UN [2006]. 158–159. old.; Myrskylä [2004].

3 Uo.

– több regiszterforrás egyidejű alkalmazása esetén úgy kell a fo- galmakat meghatározni, hogy az adatok a lehető legjobban megköze- lítsék a kérdőívek segítségével összegyűjthető adatokat;

– konzisztenciaproblémák, amikor ugyanazt az adatot különböző adatforrásokból szerzik be;

– referencia-időszak: a regiszteren alapuló népszámlálás problémát okozhat a referencia-időszak vonatkozásában. A statisztikai megbízha- tóság érdekében ugyanis fontos, hogy az események változásait ponto- san, a valós időpontjuknak megfelelően regisztrálják. A regisztrációs rendszerben ez csak ritkán valósul meg. Az adatok általában megfele- lők a születések és halálozások időpontjának vonatkozásában, mivel speciális bizonyítványok igazolják ezeket a népmozgalmi eseménye- ket. Többnyire pontos információhoz lehet jutni a foglalkoztatás, a munkanélküliség idejéről is, ugyanakkor a tanulmányok idejéről ke- vésbé pontosak az adatok. Hasonló a probléma a lakcímváltozások időpontjával kapcsolatban is;

– az adatok összekapcsolása nagyon nehéz vagy majdnem lehetet- len feladat, ha az egységes azonosító kódrendszer nem fedi le az ösz- szes regisztert (adatbázist).

3. A regiszteren alapuló népszámlálás előfeltételeinek teljesítésével kapcsolatos kihívások

Köztudott, hogy a regiszteren alapuló népszámlálás rendszerének kidolgozása hosszú folyamat, amely sok országban két, három vagy még több évtizedet is igény- be vehet. Következésképpen felmerül a miért kérdése. A válasz a szükséges előfelté- telekben rejlik, amelyeket egy statisztikai hivatalnak teljesítenie kell, ha regiszteren alapuló népszámlálást tervez.

3.1. A regiszteren alapuló népszámlálás általános előfeltételei

A regiszteren alapuló népszámlálás előfeltételei többek között a következők.

Jogi alap. A megfelelő jogi alap kulcsfontosságú az adminisztratív források sta- tisztikai célú felhasználása szempontjából. A nemzeti törvényhozásnak az adatok új- ragyűjtése helyett az adminisztratív források statisztikai célú felhasználását kell tá- mogatnia. A megfelelő jogi szabályozásnak tartalmaznia kell továbbá az adatvéde- lem részletes meghatározását.

Lakossági jóváhagyás. Rendkívül fontos, hogy a lakosság megértse és elfogadja a regiszterek statisztikai célú felhasználásának előnyeit (különösen a nép- és lakásösz-

szeírásnál). Ennek előfeltétele a nyilvános vita, ahol megmagyarázzák a regiszterek használatának értelmét és hasznát. Ahhoz, hogy a lakosság elfogadja az adminisztra- tív adatok felhasználását statisztikák előállításához, nagymértékben hozzájárul a re- giszterekért felelős hatóságok nyilvános és átlátható tevékenysége és a regiszterekre vonatkozó világos és modern nemzeti jogi szabályozás.

Egységes azonosító kódrendszer. Az adminisztratív regiszterekben nyilvántartott adatok összekapcsolásához elengedhetetlen, hogy az országok bevezessenek egy kö- zös azonosítószámot, mielőtt összekapcsolják a különböző adminisztratív források- ból származó adatokat. Szükséges, hogy minden (népszámlálási) statisztikai egység- nek legyen ilyen azonosítója, amely az azonosítórendszer segítségével összekapcsol- ható a többivel. Az adatösszekapcsolást egyéni szinten kell lehetővé tenni. A rend- szernek biztosítania kell továbbá a népszámlálási egységek helymeghatározását helyi területi kódok, térképkoordináták vagy egyéb földrajzi azonosítók alkalmazásával.

Megbízható adminisztratív regiszterek elérhetősége. A regiszteren alapuló nép- számlálási rendszer az alapvető regiszterek köré épül, amelyek tartalmazzák a nép- és lakásösszeírásban leírandó egységek átfogó adatait. Ezek lehetnek a népességre- giszterben, az épületek és lakások regiszterében, valamint az üzleti regiszterben nyil- vántartott adatok. A regiszteren alapuló népszámlálás előfeltétele azonban nemcsak az alapregiszterek megléte, hanem azok megbízhatósága vagy más szóval stabilitása is.

Az adminisztratív hatóságok közötti együttműködés. Az adminisztratív regiszterek harmonizált rendszere, és következésképpen a regiszteralapú statisztikák az érintett felelős szervek szoros együttműködését és az államigazgatás lehető legfelsőbb szint- jén megnyilvánuló elkötelezettséget kívánják meg.

Humánerőforrások. Nagyon fontos, hogy a statisztikai hivatalok olyan emberi tő- kével, a népszámlálásban résztvevő olyan munkatársakkal rendelkezzenek, akik nem csak a népszámlálás tartalmát, hanem a népszámlálás lebonyolításának új technikáit is ismerik, és értik a regiszteralapú módszertant, valamint az adminisztratív (és sta- tisztikai) regiszterek rendszerét.

3.2. A regiszteren alapuló népszámlálás előfeltételeinek teljesítése során felmerülő nehézségek Szlovéniában

Bár a 2011. évi, regiszteren alapuló nép- és lakásszámlálás előkészületeinek még csak a korai szakaszában vagyunk, már tisztában vagyunk néhány olyan komoly kihí- vással, amellyel szembe kell néznünk, és meg kell oldanunk annak érdekében, hogy ne csak releváns (és az Európai Unió nép- és lakásösszeírásra vonatkozó szabályozása szerint kötelező), de jó minőségű népszámlálási adatokat tudjunk előállítani.

A legnagyobb akadály a lakásregiszter és a stabil, jól karbantartott háztartásre- giszter hiánya, illetve a nem megfelelő adatok a Központi Népességregiszterben az

egy címen szereplő személyek kapcsolatáról a családok összetételének meghatározá- sához.

Lakásregiszter. A Szlovén Földmérési és Térképészeti Hatóság 2008 folyamán remélhetőleg bevezeti a lakásregisztert. A regiszter a 2006. december 1. és 2007. de- cember 21. között lebonyolított ingatlanösszeíráson alapul. A statisztikai hivatalt nemcsak az említett regiszter megfelelő módon történő felállítása foglalkoztatja, ha- nem a benne lévő adatok minősége is (elsősorban azért, mert az összeírás több mint egy évig tartott, és ez idő alatt sokan változtattak lakóhelyet). Az érvényben lévő szabályozás lehetővé teszi, hogy néhány, a lakásokra vonatkozó adat (épület házszá- ma, lakás ajtószáma) átkerüljön a népességregiszterbe, így lehetővé váljon az egy la- kás-egy háztartás egységek kialakítása.

Háztartásregiszter. Azoknak a háztartási adatoknak az informatizálása, amelyeket korábban papírkártyákon vezettek a helyi irattárakban, nagy lépést jelentett a háztar- tásregiszter létrehozása felé, amelyet 2007 decemberében kezdtek el. Az alapvető háztartási adatok között a regiszter információt ad a referenciaszemély és a háztartás- tagok között levő kapcsolatokról is. A referenciaszeméllyel fennálló kapcsolatot az állandó lakóhely bejelentésekor rögzítik. Az említett regiszter karbantartásának leg- nagyobb akadályát az jelenti, hogy a regiszterben a háztartás tagjainak kapcsolatára vonatkozó adatokat nem frissítik együtt az elektronikus anyakönyv, de még az állan- dó lakosok nyilvántartásának változásaival sem. A háztartás tagjai között levő kap- csolatra vonatkozó adatok változása így a háztartás tagjainak (a háztartás referencia- személyének) nyilatkozatán alapul.

Háztartások és családok. A szlovén statisztikai hivatalnak alternatív utakat kell keresnie azoknak az „alapvető” és „nem alapvető” jellemzőknek a gyűjtéséhez, ame- lyek nem érhetők el az adminisztratív és statisztikai adatforrásokból.

A regiszteren alapuló népszámlálás adatainak minőségét tekintve a háztartás- és családadatok jelentik a legnagyobb kihívást a statisztikai hivatal számára. A múltban a hagyományos népszámlálások nyújtották a háztartás- és családadatok fő forrását, mivel ezek az adatok nem voltak elérhetők az adminisztratív és statisztikai regiszte- rekben. A szlovén társadalomban ugyanakkor nagy az igény az adatok iránt a családi élet átszerveződése, az alacsony termékenység, a családok elöregedése és a család- formák ebből következő változása következtében. Nemcsak az állami szektor érdek- lődik a részletes háztartás- és családadatok iránt (hogy elemzéseik alapján kialakítsák számos, a családi élettel kapcsolatos területen a vonatkozó politikát és stratégiát), hanem sok kutató is foglalkozik háztartási és családi témákkal.

A Szlovén Statisztikai Hivatal két lehetőséget lát a háztartás- és családadatok gyűjtésére. Az első lehetőség, hogy a lakásban élő személyek kapcsolata vonatkozá- sában a már meglévő adatokat használják (amennyiben a lakás pontos azonosítója (ajtószáma) már elérhető a népességregiszterben). A szlovén helyzetet a skandináv államokéval összehasonlítva a legnagyobb különbség az, hogy a szlovén népességre-

giszterben található ugyan néhány adat a családtagok között fennálló kapcsolatokról, de csak az olyan népmozgalmi eseményekre (születés, házasságkötés stb.) vonatko- zóan, amelyek 1988 áprilisa után történtek. A családtagok közötti kapcsolatokról rendelkezésre álló információ nem teljes ahhoz, hogy a család kialakítható legyen. A család kialakítása olyan adatok alapján lenne lehetséges, mint az egy lakásban élő személyek kora, családi állapota, neme, feltéve, hogy a lakás pontos azonosítója sze- repel a népességregiszterben.

A háztartásadatok egy lakás-egy háztartás elv⁴ szerinti összeállításához előrelát- hatóan számos (nem a statisztikai hivatal által fenntartott) adminisztratív adatforrást fogunk alkalmazni. Ezek:

– a Lakásregiszter (amely a tervek szerint 2008-ban elkészül az in- gatlan-összeírás alapján);

– a Központi Népességregiszter (amely tartalmazni fogja a szemé- lyek szintjén a lakás pontos azonosítóját is, amit a Lakásregiszterből kapunk meg);

– a Háztartásregiszter (a jövőben minden háztartáshoz hozzárende- lik a lakásazonosítót is);

– a Szlovén Posta által fenntartott Háztartási Adatbázis (az esetle- ges korrekciókhoz és az egy lakásban közösen lakó háztartások azono- sításához annak érdekében, hogy az adatok a lehető legjobban megfe- leljenek az Európai Statisztikusok Értekezlete 2010 körüli nép- és la- kásszámlálásokra vonatkozó ajánlásának).

Mivel nem áll rendelkezésünkre megfelelő adminisztratív adatforrás a családokra és a családtagok közötti kapcsolatokra vonatkozóan, ezeknek az adatoknak összeállí- tásához adatait fogjuk felhasználni: a Központi Népességregiszter és a Háztartásre- giszter.

Egyes háztartások és családok esetében, ahol a 2002. évi népszámlálás óta nem történt a háztartás, a család szerkezetében lényeges változás (például, ha a személyek ugyanott laknak, és a háztartás összetétele nem nagyon változott), alternatívaként a 2002. évi népszámlálási adatok is használhatók a 2002. április 1. és a 2011. évi nép- számlálás referencia-időpontja között regisztrált migrációs és népmozgalmi esemé- nyekkel aktualizálva.

Ha a lakás pontos azonosításához a népességregiszterben nincs mód, a családok kialakításához alternatív módszerekhez kell folyamodni. Tanulmányozzuk más or- szágok alternatív gyakorlatát annak érdekében, hogy kidolgozzuk a „statisztikai csa-

4 Bár az egy lakás-egy háztartás elvet fogjuk használni, megkíséreljük az egy lakóegységben közösen lakó háztartások azonosítását is.

ládok” összeállításának módját. Ez lesz az elsődleges feladatunk rögtön azután, hogy a népességregiszterben található lakásazonosítók (ajtószámok) kérdése tisztázódik.

Az egy lakásban élő személyek vonatkozásában várhatóan szükséges lesz egy lé- pésről-lépésre kialakított algoritmus bevezetése a statisztikai családok kialakításához.

Az adatok forrása a Háztartásregiszter adatállománya a háztartás tagjai között fennál- ló kapcsolatokra, valamint a korra (korkülönbség), a nemre, a családi állapotra és a vezetéknévre vonatkozóan. A családok kialakításánál valószínűleg Dánia és Finnor- szág tapasztalatait fogjuk felhasználni.

Természetesen, ha az adminisztratív adatforrásokból az egy lakás-egy háztartás elvnek megfelelően megállapított háztartás- és családadatok elemzése azt mutatja, hogy az adatok nem megfelelő minőségűek, még mindig lehetőség van egy ad hoc modul beiktatására az egyik nagy háztartási felvételben a családadatok gyűjtésére.

Mivel az adatgyűjtés mintán történne (a minta általában kiválasztott személyekből és nem háztartásokból áll), az alacsonyabb földrajzi szintekre, úgymint NUTS 3 (sta- tisztikai régiók szintje) és LAU 2 (a települések szintje) nehéz lenne reprezentatív mintát kialakítani.

Szlovénia számára fontos, de az Európai Unió által nem kötelezően előírt nép- számlálási jellemzők. Szlovéniában nagy hagyománya van olyan, az Európai Unió ál- tal nem kötelezően előírt jellemzők összeírásának, mint a nemzeti hovatartozás, az anyanyelv és a családban használt nyelv. Ezeknek az adatoknak a gyűjtése a szlovén identitás eredetével és az egy nagyobb állam (először az Osztrák-Magyar Monarchia, később Jugoszlávia) területén más nemzetekkel való együttélés hagyományával van összefüggésben. A volt jugoszláv nemzetek hosszú együttélése, valamint a Szlovénia területén élő két őshonos kisebbség (olasz és magyar) és őshonos etnikai csoport (roma) következtében az ilyen adatok iránti igény fontos a kutatók és a kormányzati intézmények körében. Miután az olyan adatok, mint a nemzeti hovatartozás, az anya- nyelv és a családban használt nyelv az adminisztratív nyilvántartásokban a teljes né- pességre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre, a Szlovén Statisztikai Hivatal mér- legeli a lehetőségét egyéb módszerek alkalmazásának e jellemzők gyűjtésére.

Az egyik lehetőség, hogy ezeket a nemzeti szinten fontos jellemzőket az egyik nagy háztartási összeírás ad hoc modulja keretében a családra vonatkozó adatokkal együtt gyűjtsék össze. Itt nem annyira problematikus az összegyűjtött adatok repre- zentáltsága alacsonyabb földrajzi szinten, mivel a nemzeti hovatartozásra, az anya- nyelvre és a családban használt nyelvre vonatkozó adatokat adatvédelmi okokból már a 2002. évi népszámlálás idején is óvatosan kezelték (az adatok csak település- szintig – LAU 2 – voltak nyilvánosak).

Szlovénia számára fontos jellemző a vallás is. A vallási hovatartozásra vonatkozó adatokat Szlovénia területén az 1910., az 1921., az 1931. és a 2002. évi népszámlá- lások keretében gyűjtötték össze. A 2011. évi regiszteren alapuló nép- és lakásszám- lálás előkészületei során a szlovén statisztikai hivatal némileg változtat a vallásra vo-

natkozó adatok gyűjtésének koncepcióján. A múltban a vallási hovatartozás az egyé- nek szabadon választott nyilatkozata volt hitükről, egy adott vallással való azonosu- lásukról stb. Dönthettek úgy is, hogy nem nyilatkoznak vallási hovatartozásukról, vagy nem válaszolnak a vallásra vonatkozó kérdésre. A jövőben a statisztikai hivatal vitát kezdeményez különböző vallási intézmények körében a tagságról és a szertartá- sok látogatottságáról rendelkezésükre álló adminisztratív adatforrások és statisztikák felhasználásának lehetőségéről.

3.3. A regiszteren alapuló népszámlálás előkészületének fő feladatai, és a 2011. évi, regiszteren alapuló népszámlálás rendszerének tervezett folyamata Szlovéniában⁵

A szlovén statisztikai hivatalban jelenleg kialakítás alatt álló, regiszteren alapuló rendszer első lépése a vonatkozó adminisztratív és statisztikai források azonosítása.

Ezt a feladatot részben elvégeztük a 2002. évi nép- és lakásszámlálás során, azóta azonban számos adatot informatizáltak, és több új adatforrást hoztak létre, elsősorban a Belügyminisztériumban és a Közigazgatási Minisztériumban. A vonatkozó forrá- sok azonosítása után a népszámlálási egységek összekapcsolásához használt összes azonosító és adat elemzése következik.

Az adatforrásokban rendelkezésre álló adatok alapján és az Európai Statisztiku- sok Értekezlete 2010. évi nép- és lakásszámlálásra vonatkozó ajánlásának megfelelő- en tanulmányozzuk az „alapvető” és „nem alapvető” jellemzőket, valamint azokat a jellemzőket, amelyek elsősorban Szlovénia számára fontosak. A regiszteren alapuló népszámlálási rendszerbe bevont összes forrásról az alábbi információkat dokumen- táljuk:

– a forrás neve;

– a forrás leírása: a létrehozás dátuma, a jogi alap, a használt azo- nosító, az aktualizálás rendszere, a szerkezet;

– a forrás alkalmazásának módja és gyakorisága a statisztikai hiva- talban;

– az editálás módja a statisztikai hivatalban.

Minden adatforrásban azonosítjuk a 2011. évi népszámláláshoz szükséges válto- zót. A kiválasztott változókra vonatkozóan tanulmányozzuk és dokumentáljuk az időkeretet és a referenciaidőtől (nap és óra) való eltérést. Amennyiben egy változóra több forrás áll rendelkezésre, felállítjuk a források prioritási listáját.

5 A fejezet a „Regiszteren Alapuló 2011. évi Szlovén Népszámlálás Minőségértékelése” c. dolgozat alapján készült (Oblak Flander–Seljak [2008] 5–6. old..

Az említett feladatok többsége az Átmeneti Támogatás Projekt, 2005-ben (a 2010. évi Népszámlálás Előkészületei) szerepel. A projekt 2007 szeptemberében in- dult és 2008 decemberében zárul.

A dokumentáció alapján minden forrás tekintetében a következő eljárásokat vé- gezzük el: regisztráció, az azonosítók statisztikai azonosítókká történő átalakítása és az érvényesség ellenőrzése.⁶

Az érvényesség ellenőrzése után a rögzített szabályok alapján (a nemzetközileg elfogadott meghatározások szerint) meghatározzuk a két alapvető célsokaságot: a személyek sokaságát és a lakások sokaságát. Mivel a népességregiszter adatai, leg- alábbis a Szlovénia területén élő személyek tekintetében, jó minőségűek, az állandó lakosok meghatározása nem jelenthet problémát. Inkonzisztencia csak akkor fordul- hat elő, ha a Központi Népességregiszter egységeit a Külföldiek Regiszterének egy- ségeivel kapcsoljuk össze. Előfordulhatnak átfedések abból fakadóan, hogy a két re- giszter eltérő célt szolgál. Jelenleg nem lehet sokat tudni a Lakásregiszterben találha- tó célsokaság lefedettségéről, mivel ez a regiszter még kialakítás alatt van. A regisz- ter azonban az ingatlanösszeírásra épül, és a lefedettségből előreláthatólag csak az újonnan épített épületek és lakások maradnak ki.

A népszámlálás minőségi kérdéseit tekintve kétségtelen, hogy az adatintegrációs szakasz lehet a statisztikai folyamat kritikus része. Az integrációs folyamatban kü- lönböző forrásokat egyesítenek egy célsokasági listává. Ez az egyesítés a tervek sze- rint két, egymást követő lépcsőben történik. Az első lépésben az adatforrás és az egyedi adatok párosítható részének közvetlen összekapcsolása történik. A fennmara- dó résznél, amelyet nem lehetett közvetlen összekapcsolással egyesíteni, statisztikai összekapcsolást alkalmazunk.

Más adatfelvételekhez hasonlóan megegyezési és megoszlási ellenőrzéseket haj- tunk végre, ezt követi a hiányzó és hibás adatok imputálása, végül az adatokat három különböző adatbázisban tároljuk: az elsőben a személyekre, a másodikban a háztartá- sokra és családokra, míg a harmadikban a lakásokra és épületekre vonatkozó adato- kat. A népszámlálási adatok bármilyen közzététele előtt adatközlési ellenőrző eljárá- sokat alkalmazunk.

4. Minőségjelentés – az utolsó kihívás és az elvégzett munka tükre

Az UNECE/Eurostat ajánlása a 2010 körüli nép- és lakásszámlálásokról előkészíté- se során komoly vita folyt a népszámlálásnak, mint a statisztikai adatfelvételek egyiké- nek minőségértékelésével kapcsolatban. A 2000 körüli népszámlálásokig az egyes or-

6 A szlovéniai 2011. évi regiszteren alapuló népszámlálási rendszer tervezett folyamatát szemléltető ábrát lásd a Statisztikai Szemle honlapján, a tanulmány mellékleteként (www.ksh.hu/statszemle).

szágokban a minőségértékeléseket egységes keret nélkül készítették. Mivel a statisztikai termékek rendszeres és szisztematikus minőségértékelése iránti igény az utóbbi években egyre fontosabbá vált, a különböző (nemzetközi) szervezetek számos munkaprogramot indítottak el ezen a téren. A Szlovén Statisztikai Hivatal figyelemmel kísérte ezeket a tevékenységeket. A minőségértékeléssel kapcsolatos intenzív munka a statisztikai hiva- talban 2002-ben kezdődött. A munka alapját az Eurostat Minőségértékelési Munkacso- portjának dokumentumai, elsősorban a „Szabványos Minőségjelentés” című módszerta- ni dokumentum és a „Hogyan készítsünk minőségjelentést” című kézikönyv képezték.⁷

A „Minőségjelentés” koncepcióját a statisztikai hivatal számos próba minőségje- lentéssel tesztelte. Mivel ezek a beszámolók a „klasszikus” adatfelvételek minőségét értékelték, a statisztikai hivatal úgy döntött, hogy folytatja a tesztelést 2007-ben is, ezúttal olyan felméréseken, amelyek adminisztratív és statisztikai forrásokat hasz- nálnak fel. Elvárásaink szerint ezek a kísérletek megalapozzák a 2011. évi, regiszte- ren alapuló népszámlálás átfogó minőségértékelését. A népszámlálás minőségértéke- lésének középpontjában az adatok felhasználhatósága és a különböző adminisztratív és statisztikai forrásokból származó adatok koherenciája áll majd.

Az Európai Parlament és a Tanács rendelete a nép- és lakásszámlálásról 6. cikk 4.

pontja meghatározza, hogy „A tagállamok jelentést nyújtanak be a Bizottságnak (Eurostatnak) a továbbított adatok minőségéről. A tagállamok a jelentésben kitérnek arra, hogy a kiválasztott adatforrások és a módszertan milyen mértékben felel meg a nép- és lakásszámlálás 2. cikk i) pontban meghatározott jellemzőinek”. Az már is- mert, hogy nem a „Szabványos Minőségjelentés” vonatkozik majd a népszámlálási eredmények értékelésére. Az Európai Bizottság (Eurostat) a közeljövőben külön nép- számlálási minőségjelentési rendelkezést készít és fogad el. A szlovén statisztikai hi- vatal hasznosítani fogja az elmúlt években szerzett tapasztalatokat, és adaptálja az Európai Unió által meghatározott szabványokat.

5. Népszámlálás egyáltalán?

Az UNECE/Eurostat ajánlása a 2010 körüli nép- és lakásszámlálásokról és az Eu- rópai Parlament és a Tanács rendelete a nép- és lakásszámlálásról megadja a lehető- séget az országok számára, hogy különböző adatforrásokat használjanak.⁸

A népszámlálási adatok összegyűjtésének különféle módja felveti azt a kérdést, hogy a nép- és lakásszámlálás népszámlálás-e még egyáltalán. Néhány alapvető jel- legzetesség⁹ (többek között az egyedi számbavétel, az egyidejűség, az egyetemesség,

7 Seljak [2004] 1. old.

8 A rendeletben felsorolt lehetőségeket a népszámlálás lebonyolításának módjáról lásd a Statisztikai Szemle ezen számának 1010. oldalán.

9UN [2006] 9–10. old.

a kisterületi adatok biztosítása, s meghatározott rendszeresség), amely „megkülön- bözteti a nép- és lakásszámlálást az egyéb adatfelvételektől”¹⁰ ugyanis már nem tel- jesül. A hagyományos népszámlálás és a mintavételes felvétel vagy a regiszteren ala- puló népszámlálás és a mintavételes felmérés kombinációja során nehéz teljesíteni az egyidejűségnek nevezett alapvető népszámlálási követelményt („a népszámlálás so- rán az egyénekről és a háztartásokról szerzett információk egy jól meghatározott és egyedi referencia-időszakra vonatkoznak”) és a kisterületi adatok biztosítását („a népszámlálásnak adatokat kell előállítania a népesség és a lakások jellemzőiről az or- szág legkisebb területi egységére és a kis népességcsoportokra vonatkozóan”). Ha a hagyományos vagy a regiszteren alapuló népszámlálást más mintavételes felvétellel kombinálják, azt nehéz a népszámlás referencia-időpontjára vonatkozóan lebonyolí- tani Továbbá a mintavételes felvételből származó adatok (a minta nagyságától füg- gően) csak az olyan magasabb területi (földrajzi) szinteken megbízhatóak, mint a NUTS 1, NUTS 2 és NUTS 3. Az olyan országokban, ahol a LAU 2 szint kis egysé- geket jelent (ez jellemző Szlovéniára), szinte lehetetlen olyan reprezentatív mintát létrehozni, amely LAU 2 területi szinten megbízható adatokat biztosítana.

A regiszteren alapuló népszámlálás lehetőséget biztosít továbbá arra, hogy ne csak öt- vagy tízévenként tartsanak népszámlálást. Azoknak az országoknak a ta- pasztalatai, ahol már bevezették a regiszteren alapuló népszámlálást, azt mutatják, hogy az éves népszámlálás már nem tekinthető hagyományos népszámlálásnak, csak a számos adatfelvétel egyikének.

6. Következtetések

Ha egy ország – szem előtt tartva a regiszteren alapuló népszámlálás előnyeit (ha beszélhetünk még népszámlálásról egyáltalán) – úgy dönt, hogy regiszteren alapuló nép- és lakásszámlálást szervez, nem elég a felső szintű elkötelezettség és a lakosság jóváhagyása. Az a tapasztalat, hogy az ilyen jellegű népszámlálás előkészületei két vagy akár három évtizedet is igénybe vehetnek.

Még ha létezik is helytálló és stabil adminisztratív és statisztikai forrás a nép- számlálási jellemzők átvételéhez, a statisztikusoknak számos kihívással kell szembe- nézniük, hogy teljesítsék a népszámlálási jellemzőkre vonatkozó nemzetközi ajánlá- sokat, a hazai adatigényeket és végül, de nem utolsósorban, hogy megvalósítsák a kötelező minőségi intézkedéseket.

10 Uo.

Irodalom

MYRSKYLÄ,P. [2004.]: Use of registers and administrative data sources for statistical purposes.

Statistics Finland. Helsinki.

OBLAK FLANDER, A. –SELJAK, R. [2008]: Quality assessment of the register-based Slovenian Census 2011. Ljubljana. (Az UNECE/EUROSTAT nép- és lakásszámlálásról tartott ülésére ké- szült előadás. Geneva, 2008. május 13–15.). (Munkaanyag.)

Az Európai Parlament és a Tanács nép- és lakásszámlálásról szóló rendeletének előterjesztése [2007]. Brussels. (Munkaanyag.)

UN [2006]: Ajánlás a 2010-es nép- és lakásszámlálás végrehajtására. New York, Geneva.

http://www.unece.org/stats/documents/ece/ces/ge.41/2010/recommendations/zip.1.e.pdf

SELJAK,R. [2004]: A Szlovén Köztársaság Statisztikai Hivatalának minőségértékelése, 2002–2004.

Ljubljana. (Munkaanyag.)

Szabvány minőségjelentés [2003]. Statisztikai Minőségértékelési Munkacsoport jelentése. Luxem- bourg. (Munkaanyag.)

TRŠINAR,I. [1999]: Centralni register prebivalstva: oris razvoja, komentar zakona in prevod v angleški jezik. Ljubljana.

ŽNIDARŠIČ,E.–JUG,M.–ŽNIDARŠIČ,T. [2006]: Hatáskör: a szociális statisztikai adatbázis kialakí- tása az EU SILC végrehajtása érdekében. Ljubljana. (Munkaanyag.)