Számítógépek és történettudomány

SZÁMÍTÓGÉPEK ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY

B u d a p e s t 1972. o k t ó b e r 25.

(a Neumann J á n o s Számítógép tudományi Társaság, a Magyar Történelmi Társu- lat és a Magyar Agrártudományi Egyesület Agrártörténeti Szakosztályának

kerekasztal-konferenciája)

A történészek és a számítógépes szakemberek első magyarországi szakma- közi tanácskozására a számítógépes kultúra fejlesztését célzó országos tervhez kapcsolódóan, a Neumann J á n o s Számítógéptudományi Társaság hathatós t á - mogatásával k e r ü l t sor. Létrejöttében nagy része volt annak, hogy a legutóbbi nemzetközi történészkongresszus — Leningrád—Moszkva 1970 — behatóan fog- lalkozott a számítógép történettudományi alkalmazásának eddigi eredményei- vel. E kongresszus tanulságaira építve, módjuk volt rá a magyar történészeknek, hogy a tanácskozásban figyelembe vegyék a nemzetközi problematikát és a fő vitakérdéseket, de a napirendben elsősorban a magyarországi történetírás k o n k - rét kérdéseit tárgyalják. Azokat az aktuális k u t a t á s i feladatokat vették számba, ahol elsősorban indokolt a nagyfokú automatizálás, ill. ahol érdemleges feldolgo- zást nem is lehet enélkül tervezni. Ehhez kapcsolódóan megvitatásra kerültek azok a gyakorlati problémák és tennivalók is, melyek a számítógépes módszerek szélesebb körű bevezetésével jelentkeznek a t ö r t é n e t t u d o m á n y b a n és a történész- képzésben.

A vitát Tarján Rezső, a Neumann János Számítógéptudományi Társaság el- nöke vezette. Résztvevői a számítógép történettudományi alkalmazása i r á n t érdeklődő számítógépes szakemberek, számítógépet használó vagy használni készülő történészek és az addigi történeti feldolgozásokban résztvevő matematiku- sok és programozók voltak.

Tarján Rezső: Elnöki megnyitó

Egy évvel ezelőtt örömmel de nem aggodalom nélkül fogadtam a történé- szek megkeresését, amikor a közös munka t e r v e felvetődött, hiszen sajátos, a szá- mítógépeseknek idegen szakterületről van szó. Egyes tapasztalatok mégis arra biz- t a t t a k , hogy a Neumann J á n o s Társaság csatlakozzék az előkészítő kerekasztal- konferenciához.

Az egyik ilyen tapasztalatot a nyelvtudomány szolgáltatta, a gépi fordítás problémájával kapcsolatosan. I t t a kísérletek közben kiderült, hogy a nyelvészek nem ismerték eléggé a grammatika szabályait. Egyszerű mondatoknál, mint például

<az ég kék és a fa ég — ahol ugyanaz a két betű az egyik mondatban főnevet, a másik

mondatban igét jelent — a gépnek differenciálnia kell. Hogy

an lehet ezt megolda-

ni? Kiderült, hogy a hagyományos grammatikai szabályok, úgy ahogyan a nyel-

vészek az utolsó száz évben vagy még régebben kidolgozták, a gépi fordításra nem alkalmasak, nem kielégítőek. így fejlődött ki a matematikai nyelvészet, melynek most már Magyarországon is neves képviselői vannak.

A számítógépesek hozzá vannak szokva ahhoz, hogy különböző természeti jelenségeket, majd később nemcsak természeti jelenségek, hanem egész szerveze- tek — emberi szervezetek, vagy például n a g y vállalatok — viselkedését egy mate- matikai modellben foglalják össze. A matematikai modellt lefuttatják a gépen és a megfelelő külső hatásokat szimuláló gerjesztésekre a gép kimutatja, hogy az adott szervezet egy adott ingerre hogyan fog reagálni. H a a történelem folyamán a különböző osztályok, társadalmak mozgásáról van szó, ha történelmi mozgás-

formákról beszélünk: akkor ha ma talán még nem is, de előbb vagy utóbb eljön az ideje, hogy a számítógép nemcsak egyszerű kiszolgálója, műszaki segédeszköz«' lesz történészeknek — olyan értelemben, hogy segít statisztikázni, különböző számía sokat elvégezni, vagy segít ismeretlen feliratokat megfejteni. Egyszer talán m a j d alkalmas lesz a számítástechnika — és ez a történészek nélkül nem megy — arra is, hogy egész társadalmi rétegek, osztályok mozgásformáit is vizs- gálni lehessen segítségével.

E t t ő l persze ma még messze v a g y u n k . Az a néhány érdeklődő, aki i t t meg- jelent, valószínűleg úgy fog járni, mint Mózes az ígéret földjével: elindítunk itt valamit s a végét nem mi fogjuk élni, h a n e m a mi csontjainkon fog felépülni az az ú j generáció, amely ennek a mai kezdetnek a hasznát élvezi majd.

(A napirend ismertetése során az Elnök sajnálattal jelentette be, hogy Ma! -

talos távolléte miatt nem kerülhet megvitatásra; egyúttal bejelentette egy erről a témáról rendezendő külön vitaülés tervét.)

TÁJÉKOZTATÓ R E F E R Á T U M

Granasztói György: A számítógépek a történettudományban

(Megjelent a Történelmi Szemle X I V . évf. 1—2. számában.)

P R O B L É M A F E L V E T Ő R E F E R Á T U M O K

Fügedi Erik: Magyarország története és gépi adatfeldolgozás

1.

Magyarországon a X V I I I . század d e r e k á n k e z d t e k statisztikai v a g y statisztikailag kiér- tékelhető j e l e n t é s e k e t és a d a t g y ű j t é s e k e t készíteni, d e ezek csak II. József uralkodása a l a t t érték el a p o n t o s s á g n a k azt a m é r t é k é t , amely k v a n t i t a t í v feldolgozásra é r d e m e s í t i őket (pl. lélekössze-

írás 1772—1782, első népszámlálás 1784—1787).

A l e g f o n t o s a b b a k : első népszámlálás, k a t a s z t e r ; a gabona- és élelmiszerárak, a külkeres- kedelmi f o r g a l o m , a gabonavetés és termés, a n e m e s f é m b á n y á s z a t , a népiskolák s t a t i s z t i k á j a és az úrbérrendezés.

Ezek e g y része csak töredékesen m a r a d t f e n n , mégis a l k a l m a s a k arra, hogy a) a X V I I I . század végi Magyarország s t a t i s z t i k á j á t elkészítsük és ezzel

b) a l a p o t t e r e m t s ü n k egyrészt a korábbi korszakokról készült feldolgozások ellenőrzésé- hez, másrészt a későbbiekkel v a l ó összehasonlításhoz.

2.

Magyarország történetének m i n d e n időpontjában hihetetlenül differenciált terület volt a földrajzi viszonyok, a település, a gazdasági életforma, a gazdálkodás színvonala szempontjá- ból és nemzetiségileg. Ehhez 1526 u t á n vallási különbség járult, amely a kulturális életet is különbözőképpen befolyásolta.

Elfogadva a z t a tételt, hogy

a) a mai s t a t i s z t i k a elsősorban mintavétellel dolgozik,

b) célunk az országos jelenségek felderítése,nem p e d i g az egyes vidékek közötti különbségé, c) szem előtt t a r t v a azt a t é n y t , hogy forrásaink egy része töredékes,

le kell vonnunk a z t a következtetést, hogy első feladatunk olyan rétegezett minta kidolgozása, amely forrásaink statisztikai feldolgozását lehetővé teszi (a legkönnyebbnek t ű n i k a demográfiai).

3.

A t ö r t é n e t t u d o m á n y csak akkor v á l h a t partnerré egy számítógépes együttműködésben, h a a) nem a f o r r á s o k a t próbálja „mindenre k i t e r j e d ő e n " feldolgozni, h a n e m előre megfo- galmazott kérdésekre keres a forrásokban választ (pl. stacionér volt-e az ország népessége a X V I I I . század v é g é n ) ;

b) felfekteti az 1770—1780 közötti statisztikai források kataszterét;

c) kidolgozza d o k u m e n t á c i ó j u k a t ;

d) tisztázza fogalmi körüket és összefüggéseiket;

e) lemond azokról az előítéletekről, amelyeket részben a múlt században szedett fel, rész- ben a számítógépekbe vetett messianisztikus hitből f a k a d n a k .

*

Kevés hozzátennivalóm van azokhoz a tézisekhez, amelyeket m i n d n y á j a n megkaptak és remélem, hogy a jelenlegi értekezlet sűrűsödési i d ő p o n t b a n is át t u d n a k futni. Tulajdon- képpen két gondolatot szerettem volna kifejezésre j u t t a t n i , és ehhez szeretnék néhány megjegy- zést fűzni.

Az első gondolat az, amit i t t f i n o m a n úgy igyekeztem kifejezni, h o g y „tisztázza fogalmi körüket és összefüggésüket". Ez a l a t t a tisztázás a l a t t nemcsak fogalmi tisztázást kell é r t e n i , hanem végig kell csinálni a hagyományos t ö r t é n e t t u d o m á n y n a k azt a forráskritikai m u n k á j á t , a m i t minden forrással kapcsolatban mindig elvégeznek. Engedjék meg, hogy erre egy p é l d á t mondjak. A mi c s o p o r t u n k XVIII. század végi—XIX. század eleji népiskolai statisztikák feldolgo- zását vette tervbe. Ú g y látszott első pillanatban, hogy ezekről pontos statisztikákat készített a Helytartótanács, a m i k e t meg is l e h e t e t t találni. És akkor az első kérdés az volt, hogy vajon m e g - vannak-e minden egyes évből, és a m i k o r egy félévi m u n k á v a l az egész helytartótanácsi a n y a g o t munkatársunk megnézte, kiderült, h o g y a sor lukas. Szerencsénk volt, m e r t azért sikerült o l y a n egymásra következő éveket találni — mégpedig ritmikus eloszlásban —, hogy azokat föl l e h e t dolgozni. Még m i n d i g nem nyugodtam bele, a látszat t ú l szép volt, és azt kérdeztem, hogy v a j o n minden iskola b e n n e van-e, és egyből kiderült, hogy csak a katolikus iskolák vannak b e n n e ; a protestánsokat t e h á t másutt, a p r o t e s t á n s levéltárakban kellett megkeresni. És ebben a pilla- n a t b a n t a r t u n k o t t , hogy most m á r t u d j u k , milyen a n y a g van a kezünkben, de tisztázni kell azokat a fogalmakat, amiket a Helytartótanács, illetőleg a korabeli protestáns statisztikák hasz- náltak. Köztudomású, — elnézést kérek a történészektől —, hogy a fogalmi tisztázás során k é t nehézséggel kell megküzdenünk. Az egyik általános, a másik egy tipikusan magyar nehézség.

Az általános nehézség az, hogy az e m b e r e k az ú j f o g a l m a k a t is, legalább is m é g a XVIII. századig, 1 egtöbbször régi s z a v a k k a l fejezték ki, t e h á t ugyanazokat a szavakat találjuk, amelyek már régeb- ben előfordultak, csak éppen a t a r t a l m u k , az értelmük változott meg. A másik, a magyar n e h é z -

ség az, h o g y igen korán, m á r a X I I I . században nálunk jogi f o r m a l i z m u s u r a l k o d o t t el, és minden vag}' m a j d n e m m i n d e n gazdasági, főleg a jobbágytelekkel, a p a r a s z t b i r t o k k a l kapcsola- tos dolog a jogi fogalmak k a m u f l á z s a a l a t t jelenik meg, ugyanazok a l a t t a jogi f o g a l m a k a l a t t nyilván különböző értelemben. E z e k n e k a fogalmi köröknek és az összefüggéseknek t i s z t á z á s á r a á l t a l á b a n n e m elég egy történész, le kell m o n d a n u n k azokról az előítéletekről, amelyeket részben a m ú l t s z á z a d b a n szedtünk fel. E z e k az előítéletek individuális m u n k á r a serkentenek m i n d e n k i t ; és a m ú l t s z á z a d b a n óriási m u n k á k készültek el e g y ember erőfeszítése során, minden e u r ó p a i t ö r t é n e t t u d o m á n y b a n . Ez m a m á r lehetetlen. N e m c s a k azért, m e r t t ú l s á g o s a n hosszú ideig t a r t , hanem lehetetlen azért, m e r t e g y ember nem é r t h e t még a t ö r t é n e t t u d o m á n y o n belül s e m min- denhez, j o g t ö r t é n e t t ő l kezdve gazdaságtörténetig, és ezért valami e g y ü t t m ű k ö d é s i f o r m á t kell találni. Elnézést kérek, hogy i s m é t azt mondom, a m i t m á r többször e l m o n d t a m , hogy h a t e r m é - szetesnek t a r t j u k , hogy egy n a g y épületet n e m e g y ember, h a n e m e g y team épít fel, illetve tervez meg, amiben a vezető t e r v e z ő n kívül m é g s t a t i k u s , épületgépész és isten t u d j a m é g ki mindenki v a n e g y ü t t , akkor u g y a n e z t valahogy m e g kell alkotnunk a t ö r t é n e t t u d o m á n y keretein belül is. K ü l f ö l d ö n is ezt az u t a t követik, és igen szép, természetesen a z anyagtól függően külön- böző f o r m á i t valósították meg. A történészek a számítógépekkel s z e m b e n ma á l t a l á b a n kétféle álláspontot foglalnak el, boldogan m o n d h a t o m , h o g y mind a két á l l á s p o n t szélsőséges. Az egyik e l u t a s í t j a , m e r t egy ilyen számítógépes feldolgozás n e m fér bele az individuális elképzeléseibe;

a másik pedig azt hiszi, h o g y a számítógép m i n d a z o k a t a p r o b l é m á k a t önmagától m e g fogja oldani, a m i k r e ő nem t u d o t t v á l a s z t kapni. Azt hiszem egyik sem v e z e t semmiféle e r e d m é n y r e . T u d o m á s u l kell vennünk, hogy n a g y o b b lehetőségeink v a n n a k a számítógépekkel, és ezzel e g y ü t t sokkal p o n t o s a b b m u n k á t kell v é g e z n ü n k , mint a m i l y e n t mi eddig á l t a l á b a n éppen fogalmi tisz- tázás terén v é g e z t ü n k .

A másik gondolat, a m i t s z e r e t t e m volna hangsúlyozni, az, h o g y a X V I I I . század végén, p o n t o s a b b a n I I . József u r a l k o d á s á t ó l kezdve, rendelkezésünkre á l l n a k o l y a n eredetileg is szám- szerűen készített és éppen ezért feldolgozásra alkalmas anyagok, a m e l y e k alapot n y ú j t a n a k a r r a , hogy a korábbi, akárcsak a X V I I I . század elejének meglehetősen z ű r z a v a r o s viszonyait, és a későbbi, a X I X . sz. eleji fejlődést, az azokat r e p r e z e n t á l ó számokat is e r r e a bázisra a l a p o z z u k és ennek a l a p j á n dolgozzuk fel.

Azt hiszem, ez az a két g o n d o l a t , amivel é r d e m e s lenne foglalkozni és nyilván a z érte- kezlet még s z á m t a l a n részletében is foglalkozni fog.

Örömmel ragadom meg a szerkesztőség szíves a j á n l a t á t , h o g y a tézisben f o g l a l t a k h o z még n é h á n y kiegészítő m e g j e g y z é s t fűzzek.

1. Mária Terézia és II. József 1769-től kezdve n a g y erőfeszítéseket t e t t e k , hogy Magyarország állapotáról felmérésekkel jobb és megbízhatóbb a d a t o k a t nyerjenek és ismereteiket rendszeresen megismétlődő jelentések segítségével módosítsák és ellenőrizzék. A r e n d s z e r t , úgy látszik, F r a n - ciaországból v e t t é k át, érdeklődésük elsősorban a népesség á l l a p o t á n a k és szaporodásának, a mezőgazdasági termelésnek és a legfontosabb mezőgazdasági t e r m é k e k á r a alakulásának s z ó l t . Az ország közigazgatásának megfelelően a jelentéseket a t ö r v é n y h a t ó s á g o k t ó l , tehát a m e g y é k - től és városoktól kérték. E z e k e t a H e l y t a r t ó t a n á c s n a k kellett összegyűjtenie és összesített f o r m á - b a n a kancelláriához t o v á b b í t a n i a ; az eredeti jelentések a H e l y t a r t ó t a n á c s n á l m a r a d t a k , a z o k a t a számvevőség dolgozta fel és őrizte meg.

A nyugat-európai gondolkodástól elmaradt m a g y a r t ö r v é n y h a t ó s á g o k azonban az ural- kodó elképzeléseit a legjobb e s e t b e n meg-nem-értéssel v a g y közönnyel, rosszabb esetben azzal a g y a n ú v a l f o g a d t á k , hogy m ö g ö t t e a z ország (ill. a nemesség) ősi s z a b a d s á g a elleni akció áll. E z a m a g a t a r t á s a sz. kir. városok részéről kevésbé n y i l v á n u l t meg, a megyék p e d i g a megelőző é v s z á - zadok alatti fejlődésük szerint v o l t a k jobb- vagy rosszabbindulatúak, p o n t o s a b b a k vagy h a n y a - g a b b a k . Eddigi t a p a s z t a l a t a i n k szerint a t ö rv é n y h at ó sá g o k vagy (1) c s a k igen nagy késéssel

k ü l d t e k jelentést; (2) rendszertelenül v a g y (3) egyáltalán nem voltak h a j l a n d ó k a f e l v é t e l e k e t , ill. jelentéseket elkészíteni. A H e l y t a r t ó t a n á c s ilyen körülmények között csak kivételesen t u d o t t országos összesítést készíteni, még kivételesebben o l y a t , amely valóban valamennyi t ö r v é n y - hatóság válaszát t a r t a l m a z t a .

Csak mellékesen jegyzem meg, h o g y a hiba nem egyedül a magyar törvényhatóságokban keresendő, mert egyrészt az ország közigazgatási szervezete nem volt a l k a l m a s nagyobb felvé- telek és jelentések elkészítésére; m á s r é s z t a bécsi k o r m á n y olyan fogalmak alkalmazását erősza- kolta, amelyek Magyarországon n e m voltak meghonosodva.

Minderre szép példa az 1772—82 között (tehát kereken 10 éven át) bekért lélekösszeírások esete, amelyekből csupán négy országos összesítés m a r a d t fenn (1777, 1778, 1780 és 1782), de egyellcn egy sem volt teljes, a legteljesebb még az 1778. évi, mert abból mindössze egy m e g y e

(a ,,non coronat" mondással jellemzett Ugocsa) m a r a d t ki.

Mindent egybevéve Mária Terézia erőfeszítései megtörtek a magyar rendek közönyén v a g y ellenállásán és komoly eredményt a bécsi kormány csak II. József a l a t t é r t el, amikor n é h á n y felvételt a m a g y a r törvényhatóságok kikapcsolásával a katonasággal k é s z í t t e t e t t el (népszám-

lálás és kataszter).

A b a j o k n a k ezzel még nincs vége, mert a múlt században a H e l y t a r t ó t a n á c s számvevősé- gének irattárát kiselejtezték, t e h á t a ténylegesen felterjesztett jelentésekből is csak az m a r a d t meg, ami a m e g y e i levéltárakban m a rendelkezésre áll.

Végeredményben a történész m a gyakorlatilag töredékekből k é n y t e l e n dolgozni, ezekkel kell a nagy felvételeket ellenőrizni, a fejlődést rekonstruálni. A h a g y o m á n y o s történeti mód- szertan szabályai szerint a feladat a hiányok pótlása lenne más forrásokból vagy más forrásokra támaszkodó becslések útján, hiszen egy emberöltő előtt még az volt az uralkodó felfogás, hogy azonos célú megyei és városi vizsgálatok eredményének összege országos eredményt ad. E g y emberöltővel ezelőtt a statisztika is országos, t e h á t teljes felvételekre törekedett, és mert ezek m á r akkor is költségesek voltak, rendszeres időközökben azokat megismételni nem t u d t a — kivéve a népszámlálásokat. Ez a felfogás ma már a statisztikában és a t ö r t é n e t t u d o m á n y b a n egyaránt m e g h a l a d o t t .

A fejlődés során a statisztika t e t t nagyobb és gyorsabb lépéseket. Kifejlődött és kifino- mult a mintavétel módszere, a m e l y meghatározott matematikai alapon t u d kiválasztott részek- ből bizonyos valószínűséggel az egészre következtetni. Ilyen módszerrel készült „mikrocenzust"

ma már évenként vesznek fel, n e m kell a következő évtized népszámlálását megvárni.

Történeti kérdésekben is mintavétellel kell dolgozni. Ha egy emberöltővel ezelőtt azt val- lották, hogy a részegységek (megyék stb.) hiánytalan összege adja meg az országos képet, akkor most azt kell mondani, hogy a m i n t a összege ilyen m e g ilyen valószínűséggel érvényes az egész országra. Ez az egyetlen mód, h o g y belátható időn belül választ k a p j u n k bizonyos kérdésekre.

Ugy hiszem pl., hogy a józsefi népszámlálás m a j d n e m teljes anyaga alkalmat ad ilyen minta kidolgozására, h a nincsenek is illúzióim a nehézségekkel szemben. N e m c s a k a ma szokásos szem- pontokat (pl. a helységek n a g y s á g á n a k rendjét) kell m a j d ui. tekintetbe venni, hanem a helysé- gek korabeli jogállását, a lakosság nemzetiségét és vallását, a település gazdasági jellegét, a lakosság jogi helyzetét stb., azaz i g e n bonyolult és többszörösen rétegzett m i n t á t kell m a j d venni.

A mintavétel jelentőségét itt e g y e t l e n — és ismét demográfiai — p é l d á v a l szeretném megvilá- gítani. Közismert a L. Henry á l t a l kezdeményezett családrekonstrukciós módszer, amely minden hátránya mellett ma a legjobb és legmegbízhatóbb alap bizonyos népmozgalmi m u t a t ó k kidol- gozására. H a m a tíz vagy húsz helységet vennénk vizsgálat alá, akkor n e m t u d j u k számításaink eredményét országos szempontból értékelni, másszóval nem tudjuk megmondani, hogy mennyire szignifikáns (történész nyelven: mennyire tipikus) eredményünk a m é g ki nem számított orszá- gosan érvényes m u t a t ó k szempontjából. Ha viszont előre meghatározott minta szerint választ- juk ki a vizsgálandó helységeket, a k k o r azok összessége — előre meghatározott valószínűséggel — egybeesik a keresett országos m u t a t ó v a l .

A mintavétel során figyelembe kel! venni a történeti statisztika adottságait. Sokszor elmondottam, liogy a statisztikát primer és szekundér statisztikára o s z t j á k fel aszerint, hogy az adatokat tisztán statisztikai eélra gyűjtötték v a g y más célt szolgálnak, de statisztikailag is feldolgozzák őket. Azt is sokszor hangsúlyoztam, hogy a történeti statisztika ebben a logikai kon- cepcióban terciér, mert primér és szekundér statisztika adatainak helyesbítésére mindig van mód, a történetiekére szinte soha nincsen. Ennek a felismerésnek a mintavétel szempontjából is meg- v a n n a k a maga következményei. IIa egv teljes vagy m a j d n e m teljes anyagból (pl. a józsefi nép- számlálás) m i n t á t veszünk, akkor távolról sem biztos, hogy a mintában szereplő mindegyik helységre lesz megfelelő forrásunk. A számítógépesnek kell megmondania, h o g y a minta csökke- nése milyen mértékben csökkenti a megállapítások valószínűségét vagy h o g y lehet-e (és ha igen milyen mértékben) a mintában szereplő helységet más helységgel helyettesíteni. Bármi is legyen a matematikus ítélete, a mintavétel lesz és marad a modern értelemben v e t t történeti statisztika alkalmazásának legfontosabb módszere és nem szorul bizonyításra, hogy ezt csak számítógéppel lehet megoldani.

2. A XVIII. század végi források helyzete nem m i n d e n ü t t olyan reménytelen, mint ahogyan azt fentebb elég pesszimistán leírtam. A rendiség lényege a dualizmus volt, az uralkodó köz- ponti igazgatásának és az önkormányzatnak dualizmusa, együttműködésük v a g y annak hiánya okozta az igazgatás eredményét v a g y hiányát. De éppen o t t , ahol erre az együttműködésre nem volt szükség, t e h á t az uralkodó központi igazgatásához tartozó gazdasági szakágakban a helyzet sokkal jobb volt. A kamarai igazgatás területén nemesfémbányászatunkról, a vámok alapján a külkereskedelmi forgalomról és egy sor más fontos gazdasági tényről már Mária Terézia a l a t t rendszeresen ismétlődő, sokkal részletesebb és pontosabb kimutatások és jelentések készültek, mint amilyenek a megyék, ill. a Helytartótanács által küldöttek voltak. P o n t o s a b b adminisztrá- ció jellemezte a sz. kir. városokat és az egyházat — legalább is Batthyány prímástól kezdve a katolikust. Ezekből a forrásokból igen sok jellemző vonást állapíthatunk meg.

Az ilyen természetű anyag m é g egy szempontból szerencsés, hogy ti. egyes kérdésekre vonatkozólag a gépi feldolgozás p r o g r a m j a is készen rendelkezésre áll. Elsősorban egyes csoportok és társadalmi rétegek vizsgálatára gondolok, mint amilyen a városok vezetőrétege, a hivatalno- kok vagy a papság közelebbi vizsgálata.

3. A számítógép használata ú j eljárást jelent, amelynek következményeit a történettudomány- n a k kell viselnie. Elsősorban gyakorlati szempontokra gondolok, és ezek közül is csak néhányat r a g a d o k ki, miután a legfontosabbat, a gondos tervezést és a több szakember bevonását jelentő kollektív munkát (team-work) már említettem.

a) A számítógépes munka fogalma magában h o r d j a a tömegesen felhasznált adatok jellem- zőjét, ez az egyik legvonzóbb vonása a történész számára, aki mindeddig lemondott a nagy- volumenű források feldolgozásáról. Igen sokszor beszélnek ezzel kapcsolatban gépi kapacitásról, s eközben nem gondolják meg, hogy az alapvető kérdés mindenképpen az a n y a g gépi feldolgo- zásra történő előkészítése. Amint 1848 előtt keletkezett forráshoz nyúlunk, a nehézségeknek se szeri se száma. Nehézséget jelent a latin, még nagyobbat a német, főképpen h a lúdtollal és gót betűkkel írták. Azok, akik ma az előkészítés m u n k á j á t szakmai felkészültségüknél fogva vállalni t u d j á k , általában nem tartoznak a legfiatalabb korosztályok közé. Ki kell alakítani azoknak a m u n k a t á r s a k n a k körét, akik tisztában v a n n a k a kor paleográfiájával és nyelvével, és pontos m u n k á t tudnak végezni. Enélkül kár gépi feldolgozásról beszélni.

b) A gépi feldolgozás fokozott forrásfeltárást kíván meg mind mennyiségi, mind minőségi téren. Forrásaink a X V I I I . század végén — és még inkább a X I X . század elején — levéltáriak és könyvtáriak. A levéltári állagokról jó leltárak állnak rendelkezésre, de ezeknek csupán az a feladata, hogy általános tájékozódást n y ú j t s a n a k . Bármilyen gazdasági vagy társadalmi kérdés vizsgálatánál jó kiindulópontul szolgálnak, mégis elkerülhetetlen lesz, hogy az anyagról a feltett kérdés szempontjából részletes és még részletesebb jegyzék vagy katalógus készüljön. A levél- t á r n a k sohasem lesz feladata, hogy az általa őrzött anyagról valamilyen kimerítő tárgymutatót

készítsen, ez még géppel sem megy. Hadd említsem meg itt a X V I I I . századi magyar történelem művelésének egyik fájdalmas hiányosságát és h o v a t o v á b b igen komoly akadályát, a bécsi levél- tárak gyakorlati hozzáférhetetlenségét.

Teljesen elhanyagolt a n y o m t a t o t t anyagból a számunkra igen fontos hírlapirodalom (bővebben valamennyi időszakos kiadványt é r t v e alatta). Még a X I X . század elején megjelenő hazai hírlapok lelőhelye sincs összegyűjtve, ami a n n á l nagyobb kár, m e r t budapesti n a g y könyv- táraink anyaga elképesztően foghíjas. Vannak olyan fontos hírlapjaink (pl. a Pressburger Zeitung), amelyek igazán megérdemelnének olyan repertóriumot, mint amilyent a Le Monde-ról a franciák a d t a k ki.

A számítógép ezen a téren jelentős segítséget n y ú j t h a t , növelheti esélyeinket; elég itt Borsa I v á n n a k a középkori oklevéladók katalógusával kapcsolatos javaslatára utalnom.

Wellmann Imre: Agrártörténeti forrásaink feldolgozása és a számítógép

1. A gépi adatfeldolgozás szükségessége

A t ö r t é n e t t u d o m á n y o n belül elsősorban a gazdaság- és társadalomtörténelem területén adott a kvantitatív analízis lehetősége és igénye. Érthető, hogy i t t m á r hosszabb m ú l t r a tekint- het vissza az a törekvés, hogy az „impresszionista történetírás" helyébe a múltnak mérhető tényekben kifejezhető rekonstrukciója lépjen. Eddig azonban ez a törekvés a hagyományos, manuális módszerekkel csak meglehetősen szűkkörű és kevéssé mélyreható eredményekre veze- t e t t .

Különösen az agrártörténelem nem lehet meg gépi adatfeldolgozás nélkül. Nein tudomá- nyos divat kérdése ez, nem is csupán arról v a n szó, hogy a m a g u n k tudományterületén a lehető- ség szerint felzárkózzunk a rohamos technikai fejlődéshez. Mindenekelőtt arra kell utalni, hogy gépi adatfeldolgozásra alkalmas történeti forrásaink legnagyobbrészt agrárfejlődésünkhöz kap- csolódnak. Következik ez abból, hogy Magyarország hosszú évszázadokon át lényegében agrár- ország volt (városaink élete is jelentős részben agrár alapokon nyugodott). Már ezeknek a forrá- soknak a volumene és adatgazdagsága szükségessé teszi a számítógép igénybevételét mind dokumentáció, mind statisztikai jellegű elemzés céljára. Még i n k á b b sürgeti ezt az u t ó b b i vonat- kozásban az a tény, hogy az agrártörténelem, sajátos helyénél f o g v a a tudományok hierarchiá- jában, szorosan érintkezik szomszédos tudományokkal, mint n é p r a j z , földrajz, agrártudomány, közgazdaságtan, szociológia — s ezért azok szempontjait figyelembe kell vennie. E z pedig a problémák olyan komplex vizsgálatát teszi szükségessé, ami hagyományos módszerekkel nem végezhető el.

2. Mit vár agrártörténetírásunk a tervszerű és rendszeres gépi adatfeldolgozástól?

Semmiesetre sem csupán a manuálisan elvégezhető munkafolyamatok meggyorsítását.

Hanem egyfelől kutatási területének kiszélesítését eddig f e l t á r a t l a n „fehér foltokra". Másfelől vizsgálódásainak elmélyítését: az említett komplex összefüggéseknek s az egyes tényezők viszonylagos súlyának felderítését, a jelenségek és folyamatok belső struktúrájának és dinamizmu- sának lehető teljes feltárását. Hogy mind a két vonatkozásban reálisan megalapozott várakozás- ról v a n szó, bőven d o k u m e n t á l j á k azoknak a t é m a k u t a t á s o k n a k már eddig is l á t h a t ó ered- ményei, melyekről külön beszámolókat fogunk hallani. Sőt ezenfelül a számítógépes elemzés a történeti forrás kritikájához, megfelelő értékeléséhez is segítséget n y ú j t h a t .

3. Az agrártörténész feladatai a számítógép segítségének eredményes felhasználása céljából

Nem térve ki arra az előfeltételre, hogy az agrártörténésznek meg kell ismerkednie a gépi adatfeldolgozáshoz kapcsolódó matematikai módszerekkel, szükséges, hogy a következőkkel j á r u l j o n hozzá a számítógéptudománnyal való sikeres együttműködéshez.

a) Az alkalmas források kiválasztása. Kvantitatív elemzésre elsősorban olyan történeti k ú t f ő k kínálkoznak, amelyek vagy minél szelesebb területet ölelnek fel (lehetőleg az egész orszá- got) egységes szempontok szerint, s akkor a d o t t időpontban részletes és sokoldalú keresztmetszet megrajzolására alkalmasak; vagy pedig (s ez a ritkább eset) az idő dimenziójában lehetőleg mesz- szeterjedő és hézagmentes sorozatokat alkotnak, ugyancsak egységes szempontok szerint, s így fejlődési trend megvonására n y ú j t a n a k alapot. Ezek a feltételek, mint ismeretes, annál kevésbé v a n n a k adva, minél messzebb megyünk időben visszafelé.

Már ez az a d o t t s á g azt javallja, hogy a munkával o t t induljunk el, ahol az adatok leg- teljesebben és legszilárdabban megalapozottan állnak rendelkezésünkre; ez a történeti Magyar- országot illetően a X I X . század vége, amikor már valóban statisztikai jellegű s homogén felvé- telekre építhetünk. De fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy az agrárfejlődésben az eltérő termé- szeti, piaci stb. adottságok igen sokféle t á j i , sőt helyi v á l t o z a t o t okoztak, s ez a sokszerűség — a természeti tényező fokozott jelentősége m i a t t — általában növekvő mértékben érvényesült a preindusztriális korban. H a valóban átfogó képet a k a r u n k kapni agrárfejlődésünk összetevői- ről, legcélszerűbb, ha a X I X . század végéről készítünk részletes keresztmetszetet. Ezen a szilárd t a l a j o n megvetve l á b u n k a t , összehasonlító alapot nyerünk, s nagyobb biztonsággal haladhatunk időben vissza, hézagosabban dokumentált korszakok felé (elsősorban az 1828-i országos összeírást, m a j d a XVIII. századi s még korábbi felhasználható forrásokat dolgozva fel), s ennek alapján m ó d u n k nyílik mind messzebb terjedő fejlődési trendek kimunkálására.

b) Forráskritika. A történész feladata annak b e h a t ó vizsgálata, hogy a forrás egésze s egyes adatsorai mennyire megbízhatók, hézagai máshonnan v e t t adatokkal mennyire tölthetők ki s gépi feldolgozásra milyen vonatkozásokban és mennyiben alkalmasak.

c) A programozás előkészítése. A kvantitatív analízist kvalitatív analízisnek kell megelőz- nie, k u t a t á s i hipotézis felállításának, modell megalkotásának, mely a legalkalmasabb indiká- torok megválasztását teszi lehetővé. E z t követi a forrásadatok kódolásra alkalmas formában való prezentálása — s ez az a pont, hol elsősorban van szükség a matematikai módszerek emlí- t e t t ismeretére.

4. A továbbhaladás útja

Nagy feladatok állnak előttünk; csak az erők egyesítésével, tervszerűen, lépésről lépésre h a l a d h a t u n k eredményesen előre.

Az eredményesség záloga mindenekelőtt az agrártörténészeknek a számítógéptudomány képviselőivel való — eddig csak elszórt egyéni próbálkozásokban megmutatkozott — rendszeres együttműködésben rejlik. Ehhez egyrészt történeti problémákkal közelebbről megismerkedő számítógépes szakemberekre, másrészt a matematikai módszerekkel megbarátkozó agrártörté- nészekre van szükség. í g y nemcsak szilárd és messzeterjedő forrásbázis kiépítése válik lehetővé, hanem — a hazai és külföldi tapasztalatok felhasználásával — az egész agrártörténeti kutató és feldolgozó munka eddig ismeretlen lendületet nyerhet.

Ügy gondolom, az agrártörténészek és közelebbről a Magyar Mezőgazdasági Múzeum részéről nem kell külön hangsúlyoznom és részleteznem mai kerekasztal konferenciánk jelentő- ségét.

Nagy jelentőségű már maga a tény, hogy számítógépes problémáinkat a Neumann János

1 8 Történelmi Szemle 1972/3—4.

Számítógéptudományi Társaság tagjai elé t á r h a t j u k . S ez a t é n y még mélyebb és konkrétabb értelmet nyer azoknak az erőfeszítéseknek a tükrében, melyeket m á r eddig is t e t t ü n k agrár- m ú l t u n k feltárására. Már a századforduló pozitivista kutatói nagymennyiségű nagyrészt kvanti- fikálható adatot hoztak napvilágra a levéltárak mélyéből. De minden terv és rendszer nélkül, eredeti összefüggéseikből kiragadva. U g y a n a k k o r meg sem próbálták ennek a nyers és szétszórt a d a t t ö m e g n e k komplex vizsgálatát, összekapcsolását, a valóságos történeti összefüggésekbe való beágyazását. Agrártörténetírásunk sokáig ezt az adattömeget próbálta hasznosítani, érté- kelni és újraértékelni. De éppen kiszakított és töredezett voltánál fogva csak alkalomszerűen, egy-egy részt kiragadva t u d o t t értékesíteni belőle. Nagyobb összefüggések felderítésére, az egész- nek megragadására ilyen módon természetesen nem kerülhetett sor.

Ebből a felismerésből kiindulva a M a g y a r Mezőgazdasági Múzeum a Magyar Tudományos Akadémia Agrártörténeti Bizottságának támogatásával ú j forrásanyagnak a k u t a t á s b a való bekapcsolásához fogott. Olyan átfogó jellegű kútfőkre kívánt építeni, melyek n a g y volumenük- nél fogva a k u t a t ó k a t addig általában visszariasztották rendszeres feldolgozásuktól. Az a véle- m é n y ü n k azonban, hogy csak ilyen, az egész ország területét v a g y annak n a g y részét átfogó f o r r á s a n y a g rendszeres és módszeres értékesítésével tehetünk az agrártörténeti kutatásban komoly lépést előre. E n n e k megfelelően l á t t u n k neki nagy X I X . , X V I I I . és X V I I — X V I . századi, a g r á r t ö r t é n e t i szempontból alapvető jelentőségű forráscsoportjaink adatainak feltárásához.

S éppen a napvilágra hozott adattömeg mennyiségét, sokrétűségét, s a történeti élet m á s oldalai- val való sokágú kapcsolatát látva kellett a r r a a meggyőződésre jutnunk, hogy a számítógép- t u d o m á n y segítsége nélkül komoly, nagy lépéssel nem j u t h a t u n k előrébb. Nem olyan felismerés volt ez, amely ölhetett kézzel való v á r a k o z á s t jelentett volna, arra, hogy külső segítség majd csak kizökkenti szekerünket a kátyúból. Magunk is próbáltunk a sűrűben u t a t v á g n i magunk- n a k , a m i n t kísérleteink m u t a t j á k ; elég ebben a vonatkozásben Veress Éva k u t a t á s a i r a utalni.

Most épp azt szeretnénk igazolva látni, v a j o n helyes úton járunk-e, s t á m o g a t á s t szeretnénk kapni további erőfeszítéseinkhez.

Említettem, hogy X I X . , X V I I I . , X V I I — X V I . századi, agrártörténeti szempontból fontos nagy forráscsoportjaink kiaknázásához fogtunk hozzá. Azért használom ezt a sorrendet, m e r t ennek során arra a tapasztalatra kellett j u t n u n k , hogy minél inkább haladunk idővel vissza- felé, annál nehezebb a dolgunk, annál hézagosabb, töredékesebb, annál kevesebb vonatkozásra v e t világot a forrásanyag. Éppen ezért gondoljuk, hogy leghelyesebb a X I X . század végére nézve rekonstruálható állapotból kiindulnunk. D e nemcsak ez a felismerés — ti. a forrásanyagnak egyre jobban elszürkülő és hézagossá váló v o l t a — vezet m i n k e t erre a megállapításra. Hanem egy másik, épp az agrártörténelem szempontjából igen jelentős felismerés is. Az ti., h o g y az agrár- élet területén a földrajzi tényezőnek igen n a g y a szerepe, a t á j i , a helyi változatos adottságok rendkívüli módon beleszólnak az agrárfejlődés alakulásába. Márpedig ezt a t e r ü l e t i kivetítést, a t á j i és a helyi tényezők kellő értékelését csak a X I X . századból kiindulva t u d j u k jól keresztül- vinni. Hiszen kartográfiai vonatkozásban is ettől az időtől fogva rendelkezünk olyan megbíz- h a t ó alappal, melyen meg t u d j u k szilárdan vetni lábunkat. T e h á t az egyik, a m i t i t t szeretnék hangsúlyozni, az időben visszafelé haladás módszerének jelentősége. Meggyőződésünk szerint ez a módszer jó alapot a d arra, hogy a k o r á b b i , kevésbé összefüggő, tartalmilag, sokoldalúságban korlátozottabb forrásanyagot megfelelően t u d j u k hasznosítani.

I t t azonban a régebbi agrártörténeti forrásanyagra vonatkozólag m i n d j á r t egy kiegészítő megjegyzést kell tennem. Bármennyire szűkszavúak és a mai statisztikus szemével tekintve primitívek ezek a korábbi források, viszont van egy pozitívumuk, amit éppen a számítógép alkalmazása szempontjából még nem t u d t u n k eléggé latba vetni, és ez a s z á m a d a t o k a t kísérő szöveges rész, amely — merem állítani — sok esetben van olyan értékes, mint m a g a a számszerű a n y a g . Tovább kell t e h á t lépnünk azon az úton, hogy ezt a szöveges forrásanyagot a számítógép nyelvére át t u d j u k tenni. Az időben visszafelé haladás módszere mellett ez a másik probléma, melyre i t t külön fel kívánom hívni a figyelmet.

É s h a r m a d i k k é n t h a d d utaljak vissza a területi k i v e t í t é s fontosságára a z agrártörténeti k u t a t á s b a n . Ebben a v o n a t k o z á s b a n is megpróbáltunk u t a t törni: úgy g o n d o l o m , a térkép- d i a g r a m m o s módszer alkalmazása, m e l y e t ugyancsak Veress É v a indított el, e részben is széle- sebb t á v l a t o k a t nyit e l ő t t ü n k .

A n a g y és s o k r é t ű problémákkal kapcsolatban t e h á t , melyek megoldásához a számító- g é p t u d o m á n y segítségét v á r j u k , a megközelítés útjai-módjai m á r kezdenek k i r a j z o l ó d n i előttünk.

De n e m á r t mégegyszer hangsúlyozni: a z agrártörténésznek k u t a t ó m u n k á j á t a m a t e m a t i k a i s t a t i s z t i k a irányában feltétlenül el kell m é l y í t e n i e ahhoz, h o g y ezeken az u t a k o n , a számítógép- t u d o m á n y képviselőivel szoros e g y ü t t m ű k ö d é s b e n , bizton h a l a d h a s s o n előre.

Katus László: A számítógép alkalmazásáról a kapitalista korszak kutatásában

Mi történt eddig? Mi van folyamatban?

A felszólaló t u d o m á s a szerint e d d i g h az án k b a n e k o r r a nézve két k u t a t á s t végeztek illetve végeznek számítógép segítségével:

1. A magyarországi gyáripar i n p u t - o u t p u t t á b l á j á n a k összeállítása az 1898-as gyáripari s t a t i s z t i k a adatai a l a p j á n . ( K S H — OT; Simonies Györgyné: Magyarország közgazdaságának makro-ökonómiai összefüggései a X I X — X X . században. T ö r t é n e t i Statisztikai É v k ö n y v 1967—

1968. T ö r t . Stat. K ö t e t e k B p . 1970.)

2. Az 1867 és 1914 k ö z ö t t i szántóföldi termelés s t a t i s z t i k a i elemzése és n e m z e t k ö z i össze- hasonlítása (MTA T ö r t é n e t t u d o m á n y i I n t é z e t : Puskás J ú l i a — L á n c Margit). M i n d k é t k u t a t á s t o v á b b f e j l e s z t h e t ő és k i t e r j e s z t h e t ő a n e m z e t g a z d a s á g egészére.

M e g kell e m l í t e n ü n k , hogy A m e r i k á b a n is végeztek e g y számítógépes k u t a t á s t az 1882 és 1913 közötti magyar külkereskedelem a d a t a i alapján (Scott M. Eddie).

A jövő lehetőségei

Az 1850 és 1945 k ö z ö t t i korszak igen sok lehetőséget n y ú j t a számítógépes k u t a t á s o k r a . Egy sor t é m a esetében a h a g y o m á n y o s t e c h n i k á v a l végzett k v a n t i t a t í v k u t a t á s o k m á r e l j u t o t t a k addig a pontig, hogy f o l y t a t á s u k és t o v á b b f e j l e s z t é s ü k csak gépi eszközökkel lehetséges:

egyrészt sok olyan f o r r á s u n k illetve forrástípusunk v a n , a m e l y számítógépes feldolgozást igényel;

m á s r é s z t az utóbbi é v e k kutatásai s o r á n egy sor olyan p r o b l é m a merült fel, amelyekre a m e g n y u g t a t ó választ csak számítógéppel v é g z e t t statisztikai elemzéssel k a p h a t j u k meg.

1. Források, forrástípusok, amelyek n a g y s z á m ú (többezer, v a g y többtízezer) egyedi esetre v o n a t k o z ó a n korlátozott s z á m ú , azonos t í p u s ú , könnyen s t a n d a r d i z á l h a t ó a d a t o t közölnek.

Ezek részben n y o m t a t o t t , részben levéltári források: címtárak (a legfontosabbak a gazdacím- t á r a k ) , almanachok, cégjegyzékek, compassok, adózók jegyzékei, sorozási j e g y z ő k ö n y v e k , anya- könyvek s t b . ; ide sorolhatók továbbá o l y a n terjedelmes források, mint a munkásmozgalomról szóló r e n d ő r i jelentések, a p a r l a m e n t i n a p l ó k , valamint a genealógiai kézikönyvek és életrajzi lexikonok. Szükséges t o v á b b á az egykorú h i v a t a l o s statisztikai k i a d v á n y o k h a t a l m a s a d a t t ö m e - gének feldolgozása a m o d e r n k u t a t á s által f e l v e t e t t ú j i s m é r v e k , ú j osztályozási szempontok szerint, v a l a m i n t m a g a s a b b f o k ú statisztikai analízisük.

2. Számítógépes feldolgozást igénylő problémákat a t ö r t é n e t i kutatás v a l a m e n n y i terüle- téről e m l í t h e t ü n k . Csak a z o k r a utalok, a m e l y e k m á r ténylegesen napirendre k e r ü l t e k , s hagyo- mányos technikával m á r t ö r t é n t e k kísérletek feldolgozásukra.

Gazdaságtörténet: a nemzetgazdaság növekedésének legfontosabb aggregát mutatói:

a nemzeti termék ill. nemzeti jövedelem és összetevői, valamint az alakulásukra h a t ó tényezők;

ár- és bértörténeti m u n k á k .

Társadalomtörténet: struktúraelemzések országos v a g y helyi szinten, egész társadalmi keresztmetszetben v a g y egyes osztályokra és rétegekre v o n a t k o z ó a n ; kollektív biográfia: egy- egy réteg vagy csoport rekonstrukciója az egyedi esetek nagy tömegének elemzése a l a p j á n ; társa- dalmi tömegmozgalmak (pl. sztrájkok) elemzése; demográfiai kutatások: a f ő b b népesedesi m u t a t ó k kidolgozása országos szinten.

Politika t ö r t é n e t : a választói és a parlamenti magatartás és az azt befolyásoló tényezők vizsgálata.

Kultúrtörténet: országos szintű, hosszútávú oktatásügyi statisztika összeállítása; a könyv- kiadás statisztikai elemzése; a közvéleményt befolyásoló ideológiai áramlatok kialakulásának, elterjedésének és h a t á s á n a k elemzése a tömegkommunikációs eszközök n y ú j t o t t a adatok alap- j á n (sajtó).

A kutatások jellege Első közelítésben kétféle típusú m u n k a kerülhet s z ó b a :

1. egy forrás, v a g y azonos típusú forráscsoport teljes terjedelmében való leíró feldolgo- zása: az adatok kódolása, lyukkártyára, mágnesszalagra vitele, az alapvető osztályozási, csopor- tosítási munka és az alapfokú statisztikai feldolgozás (viszonyszámok, átlagok, indexek) elvég- zésével (címtárak, compassok, és hasonló természetű források esetében).

Ilyen típusú források esetében egy központi computerarchívum létesítése (adatbank).

A mágnesszalagon t á r o l t alapadatokat bármely kutató a s a j á t problémáinak megfelelően további statisztikai feldolgozásnak vetheti alá.

2. Bizonyos problémák megválaszolásához a h a g y o m á n y o s megközelítés számára rej- t e t t összefüggések és mozzanatok feltárása megasabbfokú statisztikai analízis segítségével (korrelációk, regressziók, faktoranalízis stb.).

Ebben az esetben a kérdésre v o n a t k o zó többféle forrás kerülne elemzésre, többnyire mintavételes eljárással. A felsorolt javaslatok nem képviselnek meghatározott, konkrét munka- programot, hiszen valamennyi említett probléma kidolgozása még optimális gépi ellátottság esetében is több évtizedes feladatot jelent. Csupán jelezni k í v á n t a m azokat a területeket, ame- lyeken — külföldi k u t a t ó k konkrét tapasztalatain és eredményein lemérhetően — lehetőség kínálkozik a számítógépek alkalmazására. Az említett források, forráscsoportok zöme olyan ter- mészetű, hogy teljes feldolgozása hagyományos módszerekkel nem is lehetséges, vagy pedig a computeres feldolgozás olyan összefüggéseket hozhat napvilágra, amelyek különben rejtve maradnának. A nemzetközi tapasztalatok azt m u t a t j á k , h o g y a felsorolt források és problémák esetében a számítógépek alkalmazásával járó — kétségkívül jelentős — többletráfordítás meg- térül az eredménytöbbletben.

írásban készített javaslatomat csak két megjegyzéssel szeretném kiegészíteni.

1. A j a v a s l a t b a n említett valamennyi probléma és t é m a olyan természetű, amelynek szá- mítógépes feldolgozásával a külföldi szakirodalomban m á r találkoztunk, t e h á t konkrét bizonyí- tékunk van arra, hogy ilyen munkák elvégzése lehetséges s olyan eredménnyel j á r , amely érde- messé teszi a gépi feldolgozással járó ráfordításokat.

2. A j a v a s l a t b a n felsorolt feladatok közül a m a g a m részéről elsődleges fontosságúnak tekinteném bizonyos források illetve forráscsoportok feldolgozását, egy központi computer- archívum létesítését, amely az illető forrásokkal dolgozó valamennyi k u t a t ó n a k rendelkezésére

állna. - .

TÉMAREFERÁTUMOK

Puskás Julianna—Lánc Margit: A magyarországi szántóföldi termelés kvantitatív elemzése 1867—1913

A K a t u s László referátumához kapcsolódóan ismertetett m u n k a célja a szántóföldi növénytermelés matematikai-statisztikai elemzése volt, és az éhből adódó gazdaságtörténeti következtetések levonása. A szerzők i t t elsősorban metodikai t á j é k o z t a t á s t adtak.

Kiinduló forrásanyag: valamennyi szántóföldi növény évi termésének, termelő á r a i n a k és exportált mennyiségének idősorai. Ezen idősorok a l a p j á n a következő számításokat végezték:

1. Az idősorok elemzését a legegyszerűbb és legáltalánosabban alkalmazott módszerrel, viszonyszámok és grafikonok készítésével kezdték. A fejlődési tendenciák bemutatására mindenek- előtt indexsorokat alakítottak ki: a) bázisindexsort (mindenkor az 1909/13 évek átlaga a l a p j á n ) , b) láncindexsort. Az indexsorok n a g y többsége volumen-index. A közvetlenül össze nem a d h a t ó mennyiségekhez, a különböző minőségek közös nevezőre hozásához b e v o n t á k az értékindexet is.

Az összes szántóföldi termelés és az egyes növénycsoportok termelésének alakulását változatlan árak felhasználásával kísérték n y o m o n . Az 1909/13 évek súlyozott termelési ára alapján, változat- lan árakkal képzett indexsorok i t t m i n t a különböző használati értékek közös nevezőre hozásának illetve az érték tényleges kifejezésének eszközei funkcionálnak és ugyancsak a termelés volumené- nek hordozói.

2. Az idősorok hosszútávú mozgását, a termelés fejlődésének alapirányzatát trendszámí- tásokkal t á r t á k fel. A legegyszerűbb trendszámításokból kiindulva, először ún. mozgóátlagolással számoltak t r e n d e k e t . Az idősorok ingadozásainak így nyert kiegyenlítése m á r megkönnyítette az idősorok természetének megismerését; az így k a p o t t tréndgörbe viszonylag jól alkalmazkodott és jelezte a termelés növekedésének azon nagyobb szakaszait is, m e l y e k e t ä szöveges t ö r t é n e t i források is említenek. Azt azonban nem tette még lehetővé ez a f a j t a trendszámítás, hogy áz idősorok egészére vonatkozó, analitikusan ismert és könnyen kezelhető görbét kapjunk e r e d m é - nyül.

Ezért a mozgóátlagolású trendértékek idősorainak összeállítása és grafikonjaik megrajzo- lása után r á t é r t e k az analitikus trendszámításokra. Egyáltalán nem v o l t könnyű m e g h a t á - rozni, hogy az egyes idősorokhoz melyik trendtípus illeszkedik legjobban. Ehhez többféle mód- szert is alkalmaztak (tanulmányozták az idősorok grafikonjait, szemmértékre behúzták a közép- vonalat, vizsgálták a mozgóátlagolású trendgörbéket, figyelembe v e t t é k a hasonló típusú idő- soroknál alkalmazott trendszámítási módszereket), s nem utolsó s o r b a n tekintetbe v e t t é k a szöveges történelmi források információit is. Mindezen megfontolások együttesen segítették hozzá a szerzőket a z o k n a k a matematikai függvénytípusoknak megválasztásához, melyek az idősorok tartós irányzatát helyesen tükrözhetik. (A simulást a legkisebb négyzetek módszerével ellenőriz- ték. A termelés alakulását m a g u k b a n foglaló idősorokra a legtöbb esetben lineáris, néhány eset- ben exponenciális trendek simultak, az áraknál viszont minden esetben parabolák illesztése v á l t szükségessé.) Az analitikus trendszámítással nyert idősorok összeállítása után felrajzolták a trendvonalakat (fél logaritmikus léptékben), sez a lineáris trendeknek is egy elhajló görbe v o n a - l á t adta. Ez az ábrázolási mód nemcsak az idősoron behúzott középvonalat mutatta jól meg, ha- nem a nagy ingadozásokat is az eredeti és a t r e n d é r t é k b ő l kialakított idősor között.

3. Annak kimutatására, h o g y az eredeti idő sorokat milyen m é r t é k b e n kellett kiegyenlí- teni, és a sorok valóságos adatai mennyiben térne k el a trendértékektől ( v a g y másnéven középérté- kektől), kiszámították az eredeti idősor adatainak devi álásait a trendértékek idősorának a d a t a i - ról. Az évről-évre való eltéréseket a deviációk sora m u t a t j a . (Az áttekinthetőség és összehasonlít- hatóság kedvéért a trendértékektől való deviálásokat % - b a n fejezték ki.)

Vizsgálatainkban a szerzők rendkívül nagy jelentőséget t u l a j d o n í t o t t a k a deviációk k u t a -

t á s á n a k , majd ezok alapján a szóródási mutatók kiszámításának, t u d a t á b a n voltak ugyanis a n n a k a m a t e m a t i k a i absztrakciónak, a kézzelfogható valóságtól való elvonatkoztatásnak, me- l y e t a középértékek azaz, trendértékek kiszámításával végeztek. (Tapasztalták azt is, hogy ez az absztrakció is egyik oka annak, h o g y a gazdaságtörténészek idegenkednek a trendszámítások- tól.) Véleményük szerint erre a m a t e m a t i k a i absztrakcióra éppen a történelmi valóság mélyebb és pontosabb megismerése érdekében v a n szükség; a történészek számára a középértékek kiszámí- tásának fő célja és indoka éppen az, h o g y megvilágíthassák és történetileg analizálhassák az e t t ő l való elhajlásokat, szóródásokat. (A modern statisztikai módszerek igazolják ugyanis, hogy a statisztikai sokaságok másképpen világítódnak meg. ha elhajlásaik, szóródásaik középértékét ismerjük.) Az erre irányuló számítások révén biztosabban t u d j á k az idősorokban fellépő rendelle- nességeket vagy jellemző s a j á t s á g a i k a t felismerni v a g y bemutatni. A sorok középértékének ismerete, és az e t t ő l való eltérések, szóródások vizsgálata révén a termelés olyan sajátosságait lehet megismerni, amelyek — ha n e m járnánk meg a matematikai statisztikai elemzésnek ezt az ú t j á t — r e j t v e maradnának.

4. A deviációk. idősorának összeállítása után a következő szóródási mutatók kiszámítása következett: a deviációk abszolút á t l a g a és a deviációk négyzetes állaga, az ún. standard deviá- ció. Ez utóbbi kiküszöböli az egyes idősorok mennyiségi különbségeinek befolyását, és ennek követ- keztében a legtisztább mutató az egyes idősorok összehasonlításához.

5. A deviációk idősora n e m c s a k az eredeti idősornak a középvonal körüli ingadozásait jelezte, hanem k i m u t a t t a az eltérések szakaszosságát is. Ennek megragadására a deviációk idő- soraiból (az eredeti idősorokéhoz hasonlóan 7 éves mozgóátlagolással) t r e n d e t számítottak, és a trendértékeket 100-nak véve ezt a trendvonalat is grafikusan ábrázolták. í g y még jobban meg lehetett közelíteni az idősorok természetét, mivel a hosszútávú trendvonalon belül feltárultak a közepes t a r t a m ú szakaszok, a gyorsuló és lassuló növekedési ütemű periódusok.

6. Végül az utolsó l e s z á r m a z t a t o t t illetve s z á m í t o t t idősorok az úgynevezett másodlagos deviációkat tartalmazzák. A deviációkból képzett trendértékeket 100-nak véve vizsgálták az évenkénti hullámzásokat, ingadozásokat az idősor rövidebb, ciklikus mozgásainak feltárása céljából.

A m a t e m a t i k a i statisztikai számításokkal összeállított idősorok és grafikonok már széles bázist n y ú j t o t t a k a fejlődés dinamizmusának a vizsgálatához is. Ennek m u t a t ó i közvetlenül az átlagos növekedési ütemek. Az idősorok egészére ezt kétféle módon számolták: 1. átlagos növekedési ütem trendértékekből, 2. az idősorok első és utolsó öt évének az átlagából. Az idősorok egészé- n e k átlagos növekedési üteme u g y a n c s a k matematikai absztrakció. A valóságban a növekedési ütemek — mint m á r a láncindexsorok is jelezték — k é t évben sem voltak azonosak. A középérték, azaz az idősor egészének átlagos növekedési üteme történészek számára elsősorban azért fontos, hogy m e g t u d j u k az ettől való eltérések mértékét, vizsgálhassuk a szóródásokat az átlagos növe- kedési ütemek körül.

A deviációk idősorából, főleg trendvonalából, m á r világossá v á l t , hogy a növekedési üte- mek évenkénti változásai mellett bizonyos szakaszosságok is m u t a t k o z n a k , azaz az átlagos növe- kedési ütemek irányváltozásai, gyorsuló vagy lassuló szakaszai. E z e k e t a szakaszokat kétféle megközelítésben is igyekeztek k i m u t a t n i : 1. átlagos növekedési ü t e m e k e t számoltak e g y m á s t átfedő tízéves periódusokra, v a l a m i n t 2. azokra a szakaszokra, amelyeket a deviációk, m i n t a növekedési ü t e m irányváltozásait jeleztek. — Matematikai módszereket alkalmaztak a szántóföldi termelés szerkezeti változásainak megismerésére, elemzésére is. Kiszűrési módszerrel kerestek választ arra a kérdésre, hogy a növekedésre milyen mértékben hatott a h á r o m fő tényező: a vetés- terület bővülése, a vetésszerkezet átalakulása és az egyes növények terméshozamainak emelke- dése. Növényenként külön is elvégezték azokat a méréseket, hogy a vetésterület, illetve a termés- hozam alakulása milyen mértékben befolyásolta az egyes növények termelésének az alakulását.

7. A nemzetközi összehasonlító vizsgálat, a magyarországi fejlődés pontosabb értékelése érdekében — a lehetőség határain belül — hasonló vizsgálatokat végeztek a szerzők több európai

ország szántóföldi termelésének idősorain is. Az ausztriai és mag y a ro rs zág i s z á n t ó f ö l d i termelés összehasonlítása mellett a két adatsor e g y ü t t e s vizsgálata l e h e t ő v é t e t t e a f ő b b mezőgazdasági t e r m é k e k r ő l h o s s z a b b t á v ú t r e n d e k képzését, a növekedés v i z s g á l a t á t m o n a r c h i a - k e r e t e k b e n is.

Csernok Attila—Ehrlich Éva—Szilágyi György: Az infrastruktúráról történeti statisztikák alapján

( N e m z e t k ö z i ö s s z e h a s o n l í t ó vizsgálat 1 8 6 0 1968)

Az i n f r a s t r u k t ú r a kialakulásában, társadalmi-gazdasági f u n k c i ó j á b a n é r v é n y e s ü l ő nem- zetközi-történeti t e n d e n c i á k megismerése é r d e k é b e n a következő kérdéseket v i z s g á l t u k :

— a különböző országok fejlődésében a gazdasági növekedés különböző szakaszaiban h o g y a n a l a k u l t az i n f r a s t r u k t ú r a ;

— a d o t t ország m e g h a t á r o z o t t g a zd as á g i fejlettségi s z i n t j é h e z — a kor t e c h n i k a i szín- v o n a l á t figyelembe véve — m i l y e n kiépítettségi fok t a r t o z i k ;

— m e g h a t á r o z o t t gazdasági fejlettségi szinteken „ m e n n y i b e kerül", azaz m i t követel a n em z e t ga z d a s ágo k t ó l az i n f r a s t r u k t ú r a kiépítése, f e n n t a r t á s a , korszerűsítése és bővítése.

Az i n f r a s t r u k t ú r a hosszabb t ö r t é n e l m i időszakban t ö r t é n ő vizsgálata n e m c s a k a z é r t szük- séges, m e r t a különböző országok i n f r a s t r u k t ú r á j á n a k múltbani t ö r t é n e l m i fejlődése és a z ezirányú t a p a s z t a l a t o k csak m á s országokkal való összevetésük a l a p j á n értékelhetők helyesen, hanem azért is, m e r t az i n f r a s t r u k t ú r a

— területeinek e g y része nagy t ő k e i g é n y ű és hosszabb megtérülésű;

— szerepe, t a r t a l m a és szerkezete t ö r t é n e l m i i d ő s z a k o n k é n t változó.

Az i n f r a s t r u k t ú r a n e m z e t k ö z i - t ö r t é n e t i vizsgálatát az e l m ú l t 100 éves p e r i ó d u s r a — 1860—>

1968 — v é g e z t ü k , a m e l y e t 5 időszakra o s z t o t t u n k :

1. az európai iparosodás kezdetének, illetve elterjedésének évei, amelyek m á r többé- kevésbé összefüggő a d a t o k k a l jellemezhetők: 1860—1870;

2. a századforduló k ö r ü l i évek: 1885—1905;

3. az I. világháború és a világgazdasági válság közötti szakasz: 1925—1929;

4. a I I . v i l á g h á b o r ú t k ö v e t ő évek: 1950—1955;

5. a jelenlegi i n f r a s t r u k t ú r a jellemzésére szolgáló é v e k : 1965—1968.

Az infrastruktúra fogalmáról: I n f r a s t r u k t ú r á n — elvi é r t e l e m b e n — a n e m z e t i vagyon- nak a z t a részét é r t j ü k , a m e l y sem anyagi j a v a k létrehozását, sem azok elfogyasztását közvetle- nül n e m szolgálja, de a m e l y a gazdasági f e j l e t t s é g a d o t t szintjén a mindenkori t e c h n i k a követel- ményeinek megfelelően a termelés-elosztás-fogyasztás f o l y a m a t á n a k zavartalan mozgásterét, ún. edényrendszerét h i v a t o t t biztosítani.

Az i n f r a s t r u k t ú r á b a tartozó anyagi (felhalmozódott t ő k e j a v a k állománya) és szellemi (a m u n k a e r ő á l l o m á n y ; munkavégzőképessége, begyakorlottsága, m u n k a k u l t ú r á j a , alkotókész- sége) t ő k e á l l o m á n y e g y ü t t m ű k ö d é s e a szélesen értelmezett szolgáltatások n y ú j t á s á v a l , áramol- t a t á s á v a l szolgálja az a n y a g i j a v a k és a m u n k a e r ő újratermelését.

Mutatószámrendszer az infrastruktúra nemzetközi-történeti összehasonlítására: Az infra- s t r u k t u r á l i s ellátottság nemzetközi-történeti összehasonlítására, az i n f r a s t r u k t ú r a fejlődési ú t v o n a l a i felvázolásának céljaira a speciális t ö r t é n e t i v i z s g á l a t n a k megfelelő m ó d s z e r t kellett k i a l a k í t a n u n k . Mivel az i n f r a s t r u k t ú r a é r t é k , illetve pénzügyi m u t a t ó k segítségével n e m vizs- gálható reálisan, n a t u r á l i s m u t a t ó k alkalmazásához f o l y a m o d t u n k . 5 olyan i n f r a s t r u k t u r á l i s terület v o l t , amely az első számításokban szóba j ö h e t e t t . (Közlekedés; hírközié ; l a k á s e l l á t o t t s á g és felszereltség; egészségügy; o k t a t á s és k u l t ú r a . ) A területek jellemzésére n a t u r á l i s m u t a t ó - számok szolgálnak. Az idő előrehaladásával a m u t a t ó k száma történelmi, gazdasági, anyagi és technikai fejlődésnek megfelelően bővül.

Minden naturális m u t a t ó esetében a z o n ország a d a t á t t e k i n t e t t ü k bázisnak, ahol a kér- déses m u t a t ó értéke a legnagyobb. Az összes többi ország a d a t á t mutatóként és területenként ehhez a bázishoz viszonyítottuk. Az így k a p o t t % számokat országonként és területenként átla- goltuk, és ezen átlagokat, mint pontszámokat tekintettük az illető ország infrastrukturális szín- vonal mutatójának. A m u t a t ó lehetséges maximuma t e h á t 100. Értelmezése: az a d o t t ország infrastruktúrájához viszonyítva, amely valamennyi elem tekintetében maximum értékkel ren- delkezik. Az így kidolgozott összefoglaló és részterületeket jellemző infrastrukturális m u t a t ó t , m i n t egészet, orientációs jelzőszámnak t e k i n t j ü k .

Az iparosodás és az infrastrukturális fejlődés típusai, A számítási eredményekből 3 alapvető típus rajzolódott ki:

Az első típust Anglia, Hollandia és egynéhány nyugateurópai ország testesíti meg. Itt az infrastruktúra kialakulása lényegében megelőzi a gyorsütemű ipari fejlődést. E z az infrastruk- t ú r a nem az ipari forradalom, hanem az ezt megelőző gazdaságtörténeti időszak terméke. A korábbi időszakokban létrehozott infrastrukturális keretek a későbbi meginduló iparosodás szá- m á r a is biztosították a fokozatos terjeszkedés, a működés kezdetleges mozgásterét.

Az Egyesült Államok gazdasága a fejlődésnek egy másik, korszerűbb típusát testesíti meg.

Az USA az ipari f o r r a d a l o m idejében v á l t gyarmatból független állammá. I t t a kapitalizmus kialakulásával és terjedésével egyidőben, szinte előzmények nélkül, a termelő és fogyasztó ága- zatok által t á m a s z t o t t szükségletek f o l y a m a t o s kialakulásával j ö t t létre az infrastruktúra. Az angol modellre az időbeli megelőzés, az amerikai modellre a kapitalizmus terjedésével láncszerűen egybekapcsolódó infrastrukturális fejlődés a jellemző.

Amikor az U S A - b a n az iparosodás kezdetét vette, ismeretes, hogy ez az iparosodás első- sorban a könnyűipari ágazatok- (élelmiszerfeldolgozás stb.) fejlődésével kezdődött. E könnyű- ipari ágazatok a későbbi modern nehézipari ágazatokhoz képest viszonylag kis tőkeigényűek v o l t a k . Az akkori iparosodást jelentő könnyűipari ágazatok fejlődése, kis tőkeigénye adott lehe- tőséget a nagy tőkeigényű és hosszú megtérülésű infrastruktúra fokozatos, az i p a r szélesedésével és a fogyasztási szükségletek növekedésével együttjáró infrastrukturális fejlődésre.

Ehhez külföldi t ő k e is rendelkezésre állott. E külföldi tőke szerepe kettős volt: egyfelől megkönnyítette az i n f r a s t r u k t ú r a kiépítéséhez szükséges, néha időben egyszerre jelentkező tőkék i r á n t i igények kielégítését, másfelől elősegítette az akkori könnyűipari ágazatok és a mezőgazda- ság által még nem elégséges mennyiségben termelődő t ő k e bizonyos fokú pótlását, kiegészí- tését. (A gazdaság egészének akkumulációs képessége u g y a n i s ezidőben m é g kicsi, a nemzeti jövedelemből a felhalmozás aránya 1 0 % körüli).

Az iparosodás kezdeti időszakában az USA-ban az összes beruházásoknak kb. 3 5 % - á t költötték az ún. termelőágazatok fejlesztésére és mintegy 65°/0-át az i n f r a s t r u k t ú r á r a . Ez arra m u t a t , hogy az ún. t e r m e l ő beruházások í g y bizonyultak a leghatékonyabbaknak. Az iparosodás előrehaladásával a t e r m e l ő ágazatok m á r folyamatosan kitermelték azt a tőkemennyiséget, a m e l y képes volt biztosítani azt a mindenkori infrastrukturális kiépítettségi fokot a mindenkori technikának megfelelő színvonalon, a m e l y e t az egész gazdaság folyamatosan szükségelt.

Az infrastrukturális területek bővülésével, modernizálásával kapcsolatos feladatok a két világháború közötti időben a nyugat-európai országok egy részében is már az USA típusához hasonlóan a láncszerű együttfejlődés f o l y a m a t á b a n valósultak meg. Ennek keretében a nyugat- európai országokban az infrastruktúra tekintetében nagy szerkezeti változások mentek végbe.

E z e k a szerkezeti változások elsősorban a nehézipar térhódításával kapcsolatosak.

A közép-keleteurópai országok egy részében a múlt század második felétől az I. világhábo- rúig terjedő időszakba n az i n f r a s t r u k t ú r a fejlődése ugyancsak megelőzte a nagyobbütemű parosodás beindulását. Amíg azonban a nyugat-európai országokat az I. világháborúban terü-

letileg szinte v á l t o z a t l a n u l hagyta, ezekben az országokban óriási átrendeződéseket okozott.

Az átrendeződések eredményeképpen bizonyos országok a korábbinál kedvezőbb infrastruktu- rális feltételek közé (pl.: Magyarország), mások kedvezőtlenebbe kerültek. Ezen országok nagy

része azonban lényegében k i m a r a d t abból az i n f r a s t r u k t u r á l i s szerkezeti átalakulásból, a m e l y ugyanezidőben N y u g a t - E u r ó p a jelentős részében v é g b e m e n t . Ennek egyik jelentős oka, h o g y e k k o r ezekben az országokban a k ö n n y ű i p a r fejlődése ( v a g y a balkáni o r s z á g o k b a n még ez s e m ) v o l t napirenden.

A gazdaságfejlesztési típus, a m e l y e t az európai szocialista országok a I I . világháború u t á n valósítottak meg, az i n f r a s t r u k t ú r a - k i é p í t é s eddig említett két t í p u s á n a k egyikébe sem illenék bele. E r r e a típusra sem az előzetes kiépítés, sem pedig a láncszerű együttfejlődés n e m jellemző. Valamiféle olyan harmadik típussal van i t t d o l g u n k , amelyből a z i n f r a s t r u k t ú r a - f e j - lesztés legalábbis e g y időre m i n t e g y elmaradt.

E sajátos h a r m a d i k típus k i a l a k u l á s á n a k okairól csupán néhány s z ó t e j t h e t ü n k . Ellen- t é t b e n az előző k é t t í p u s t képviselő országokkal a szocialista iparosodás megindulásakor ezek az országok az i n f r a s t r u k t ú r a fejlesztésére, bővítésére és modernizálására n e m használtak fel külföldi tőkét. U g y a n a k k o r v a l a m e n n y i e n szinte egyidőben, olyan iparfejlesztési p o l i t i k á t kezdtek, amely ellentétben a k a p i t a l i s t a országok iparosodásával nem a k ö n n y ű i p a r t , h a n e m a nehézipart s á l t a l á b a n a tőkeigényes á g a z a t o k a t h e l y e z t e előtérbe. Ilyen körülmények k ö z ö t t n e m lehetett szó arról, hogy ezek a z országok e g y m á s k ö z ö t t i tőkeáramlással segítsék a m a g u k i n f r a s t r u k t ú r á j á n a k fejlesztését. M i u t á n az ú j ipar kialakulása úgyszólván m i n d e n t ő k e f o r r á s t igénybe v e t t , a m á s i k n a g y tőkefogyasztó, az i n f r a s t r u k t ú r a háttérbe szorult. A szocialista orszá- g o k b a n a b e r u h á z á s o k többségét, m i n t e g y 60—70%-át a termelőágazatok k a p t á k . A termelő- á g a z a t o k b a f e k t e t e t t beruházások h a t é k o n y s á g á n a k k ö z i s m e r t e n alacsony v o l t a m i a t t nem sike- sült megtartani a z t az alapbázist, a m e l y folyamatosan lehetővé képes t e n n i az i n f r a s t r u k t ú r á r a f o r d í t o t t beruházások gazdasági fejlettségnek, a gazdasági és fogyasztási s t r u k t ú r á n a k m e g - felelő mennyiségét, minőségét, s z e r k e z e t é t és színvonalát.

A nemzetközi történeti vizsgálat t a p a s z t a l a t a i szerint az i n f r a s t r u k t ú r a a szorosabb é r t e - lemben v e t t t e r m e l ő t ő k e m ű k ö d é s é n e k képezi előfeltételét. Enélkül a termelő-beruházások sokkal kevésbé l e n n é n e k h a t é k o n y a k , m e r t m ű k ö d é s ü k e t v a g y a m u n k a e r ő , v a g y a nyersanyag- ellátás, vagy a szállítás stb. keresztmetszetei gátolták.

Mialatt a m á s i k két t í p u s b a n az iparosodás első f á z i s á b a n bizonyos k ü l f ö l d i segítséggel, a későbbiekben kizárólagosan saját belső tőkeerőből f e j l e s z t e t t é k , bővítették és modernizálták a z i n f r a s t r u k t ú r á t , a szocialista o r s z á g o k b a n az említett körülmények f o l y t á n is, a gazdaság-poli- t i k a i koncepció és a termelőtőkék elégtelen hatékonysága következtében o r s z á g o n k é n t változóan, á l t a l á b a n azonban az 1960-as évek közepéig i n k á b b a meglevő k o r s z e r ű t l e n i n f r a s t r u k t ú r a feléléséről beszélhetünk.

Termelési tényezők (munka, a z a z a foglalkoztatottság) és a tőke ( a z a z a beruházások) szerepe az infrastruktúrában.

Az i n f r a s t r u k t ú r á b a n foglalkoztatottak összes f o g l a l k o z t a t o t t a k h o z v i s z o n y í t o t t a r á n y - s z á m á n a k a l a k u l á s á b a n két, sok t e k i n t e t b e n összefüggő t é n y e z ő — az idő és a gazdasági f e j l e t t - ség — sajátos ötvöződése j u t kifejezésre. E két tényező k ö z ü l az utóbbié a d ö n t ő szerep. A köz- lekedésben pl.: az időtényező a l a p v e t ő e n módosítja a gazdasági fejlettség n y o m á n kialakult k é p e t ; a kereskedelemben csupán részleteiben b e f o l y á s o l j a ; az egyéb á g a z a t b a n pedig az i d ő t é n y e z ő szinte t e l j e s e n h á t t é r b e szorul a fejlettségi t é n y e z ő v e l szemben.

A magas beruházás-igényesség az i n f r a s t r u k t ú r a egyik legfontosabb tulajdonsága. Az i n f r a s t r u k t u r á l i s beruházásoknak, az összes beruházásokhoz viszonyított a r á n y a időtől és ország- t ó l függően széles i n t e r v a l l u m b a n ingadozik, de a l e g r i t k á b b esetben m e g y 5 0 % alá, felső h a t á r a pedig 80°/Q körül v a n .

Az i n f r a s t r u k t ú r a beruházásainak másik jellegzetessége, hogy n a g y s á g a általában n e m f ü g g a gazdasági fejlettségtől.

Az iparosodásnak abban a s z a k a s z á b a n , amely a m ú l t század első felétől játszódott le, a k é t legfontosabb i n f r a s t r u k t u r á l i s t é n y e z ő r e : a lakásépítésre és a vasútra f o r d í t o t t beruházások e g y ü t t e s e n az összes beruházások 60—70, v a g y 80%-áig m e n t e k fel. A századforduló t á j á n az.