• Nem Talált Eredményt

A FÉNY ÚTJÁN

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "A FÉNY ÚTJÁN"

Copied!
202
0
0

Teljes szövegt

(1)
(2)

N É M E T H Z S O L T

A FÉNY ÚTJÁN

(3)

A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 26.

(4)

N É M E T H Z S O L T

A FÉNY ÚTJÁN

Tanulmányok Árpád-kori templomainkról

Magyarságkutató Intézet Budapest, 2021

(5)

Lektorálta: Fehér Bence (5. fejezet), Orha Zoltán (2–4., 6–8. fejezetek), Ringer István (1. és 9. fejezetek),

Nyelvi lektor: Ferenczi Gábor

A képek, ábrák készítői: Aknai Szilárd, Bárdossy László, Busics György, Buza László, Buzás Gergely, Fábi János, Jeney János, Kleska Gábor Márk, Madari Tibor,

Mészáros József, Nemes Zsuzsa, Németh Zsolt, Sabadošová Elena, Scheffer Miklós, Simon Attila, Soponyai György; Magyar Nemzeti Múzeum

Címlapkép: A veleméri Árpád-kori templom délnyugatról. Simon Attila felvétele.

Az MKI szerkesztőbizottsága: Vizi László Tamás (elnök), Fehér Bence, Katona József Álmos, Kovács Attila, Pomozi Péter, Virág István

A kötet megjelenését az EMMI támogatta.

© Németh Zsolt, 2021 Illusztrációk © 2021 ISBN 978-615-6117-33-5 ISSN 2677-0261

(6)

TARTALOM

ELŐSZÓ . . . .7

A STEFANITA ISPOTÁLYOS REND LEGKORÁBBI TEMPLOMAI. . . .12

Pulchro . . . .16

Veytyc. . . .21

Thovt . . . .23

Sokol. . . .27

Az ispotályosok XII. századi templomépítészete Magyarországon. . . .29

FÉNYEK MOZGÁSA ÁRPÁD-KORI TEMPLOMOKBAN. CSILLAGÁSZATI ALAPOK . . . .34

NIN, SZENT KERESZT-TEMPLOM: ESETTANULMÁNY EGY FÉNYJÁRÁSHOZ TERVEZETT SZAKRÁLIS ÉPÜLETRŐL. . . .42

A TARNASZENTMÁRIAI ÁRPÁD-KORI TEMPLOM FÉNYJÁRÁSÁNAK MODELLEZÉSE . . . .55

Technikai részletek. . . .61

A fényjárás. . . .61

Fényjárás a nyári napfordulón . . . .63

Fényjárás a téli napfordulón . . . .68

Napéjegyenlőségi fényjárás. . . .71

Összegzés. . . .73

A TARNASZENTMÁRIAI ÁRPÁD-KORI TEMPLOM ARÁNYRENDSZERE ÉS A ZENEI HANGKÖZÖK. . . .74

KETTŐS FÉNYVETÜLÉS AZ ALGYÓGYI KÖRTEMPLOMBAN . . . .87

Az algyógyi körtemplom kiszerkesztése és mérték-rendszere. . . .90

A kettős fényvetülés kialakulása. . . .91

A kettős fényvetülés megfigyelése 2020-ban . . . .93

A kettős fényvetülés relevanciája . . . .97

(7)

A BÉNYI KÖRTEMPLOM FÉNYJÁRÁSÁNAK MODELLEZÉSE . . . .108

A fényjárás modellezése . . . .112

Téli napfordulós fényjárás . . . .114

Nyári napfordulós fényjárás . . . .115

Napéjegyenlőségi fényjárás. . . .118

Fényjárás más időpontokban . . . .121

A VELEMÉRI ÁRPÁD-KORI TEMPLOM ARÁNY- ÉS MÉRTÉKRENDSZERE, FÉNYJÁRÁSA ÉS KÉPI ÜZENETEI . . . .127

Az épület arányrendszere . . . .128

A templom méretezésének alapegysége . . . .133

A fény járásána kapcsolata a templom méreteivel. . . .135

A betlehemi csillag megvilágítódása . . . .143

Az északi fal képsora . . . .146

Ítélet és kegyelem/könyörület. . . .156

AZ ALMÁDI KÖRTEMPLOM SZAKRÁLIS GEOMETRIÁJA . . . .164

AZ EREDMÉNYEK ÖSSZEGZÉSE. . . .180

IRODALOMJEGYZÉK . . . .184

Rövidítések . . . .184

Felhasznált irodalom . . . .185

FÜGGELÉK. . . .192

Németh Dániel: Az Atyusz és Vejtek nevek nyelvtörténeti magyarázata . . . .192

Irodalom . . . .195

(8)

E L Ő S Z Ó

7

ELŐSZÓ

Árpád-kori templomainkról szóló ha- todik könyvemet tartja kezében most a kedves Olvasó. Ez egyebek között abban különbözik a korábbiaktól, hogy tanul- mánykötet formáját öltötte, viszont az előzőekhez hasonlóan szintén multidisz- ciplináris szemléletű. A benne szereplő írások zömét, összesen hatot olyan ta- nulmányok alkotják, amelyek a régészeti csillagászat szakterületéhez állnak a leg- közelebb, és a templomokban működő fény mozgásával foglalkoznak. A szüksé- ges csillagászati ismereteket megfelelő il- lusztrációs anyaggal külön fejezetben is- mertetem, hogy a témában kevéssé jártas olvasók is követni tudják a gondolatme- neteimet, majd rátérek a dalmáciai Nin több mint ezeréves templomának tárgya- lására. A Szent Kereszt titulusú egyház építését teljes mértékben annak rendel- ték alá, hogy a Nap és a Hold járásának kitüntetett időpontjait jelezni tudja. A fe- jezet elolvasása után reményeim szerint az esetleg korábban szkeptikus olvasók- ban is megszűnik a kétely az iránt, hogy a kora középkor embere számára meny- nyire fontos volt a Nap és a Hold moz- gásának alapos megfigyelése és szakrális épületeik ezekhez igazítása.

A Nap járására hazai templomépí- tőink is figyelemmel voltak. Négy feje- zetben egy-egy Árpád-kori templomunk belsejében mozgó fényekkel foglalko- zom. A tarnaszentmáriai hosszházas-, illetve a bényi kerektemplom esetében ezt modellezés segítségével teszem, mert különféle tényezők, például a keleti szen- télyablakot teljesen eltakaró barokk oltár akadályozzák a közvetlen megfigyelést.

Mindkét templom esetében sikerült ösz- szefüggést kimutatnom a fényjárás és az épületek méretei között.

Felismertem, bevezettem és de- monstráltam egy új fényjárási jelenséget:

a kettős fényvetülést, amely azt jelenti, hogy egy templom egyik ablakán beeső napfény annak egy másik ablakára vetül, azaz átsüt az épületen. Ez kívülről is lát- ványos jelenség, és szükségszerűen csak az év egy rövid szakaszában, akkor is csak percekig következhet be. Ezek idejét kiszámítottam, bekövetkezésüket a bényi körtemplom esetében a modellezések, az algyógyi rotunda esetén pedig közvetlen megfigyelések igazolták. Kiderült, hogy ezeket a jelenségeket is megtervezetten, időzítve hozták létre. Külön kategóriát képez a veleméri Szentháromság-temp-

(9)

E L Ő S Z Ó

8

lom, ahol először zajlott Magyarorszá- gon fényjárásvizsgálat, még az 1970-es évek közepén, érdekes módon éppen akkor, amikor Ninben. A Pap Gábor művészettörténész vezette kutatás olyan fénymozgásokat tudott még megfigyel- ni, amelyeket ma a környező, túlságosan magasra nőtt erdő miatt már lehetetlen.

A vizsgálatok fonalát én vettem föl, és ta- láltam rá további fényjelenségekre, illetve számítottam ki néhányat, amelyek még közvetlen megfigyelésekre várnak.

Foglalkoztam azzal is, hogy a fenti templomok milyen mértékrend szerint épültek. Ilyen kutatási eredményekkel Busics György földmérő mérnök állt elő 2019-ben, aki több másiké mellett a tar- naszentmáriai templom alapmértékét is meghatározta, a kötetben tárgyalt három másikét pedig én. Eredményeink egybe- csengenek: Árpád-kori templomaink a magyar királyi láb mértékrendszerében készültek, ám ennek az adott helyeken kiszámított tényleges értéke csekély mér- tékben ingadozott.

Az alapmértéknél is izgalmasabb kérdés a szakrális épületek arányrendsze- re, s ezzel a szakrális geometria területére léptünk, amely az Árpád-korban és előtte alapvető fontosságú volt. A tarnaszentmá- riai templomon, az 1121-ben felszentelt, a mai Monostorapáti közelében lévő, hajda- ni almádi monasterium körtemplomán, illetve a veleméri Szentháromság-temp- lomon végeztem részletesebb vizsgálato- kat ebben a témában. Mindhárom épü- let tervezése lenyűgöző: e szakrális terek alaprajzai mély szimbolikus üzeneteket közvetítenek. A veleméri templommal

foglalkozó fejezet az épület kifestésének részletes elemzését is tartalmazza, nem csekély részben azért, mert számos eleme a festőművész által tervezetten kölcsönha- tásba lép a fényjárással.

A könyvben szereplő egyik legfon- tosabb eredménynek tekintem annak felismerését, hogy az almádi monasteri- um szerepet játszhatott a majdani pálos rend szerveződésének megindításában, ti. ennek központja a XIII. század kö- zepén még a Balaton-felvidéken volt. A pálos rend szellemi forrásai ma még ho- mályban vannak, az első remeteségek ki- alakulását viszont nem tekintem spontán folyamatnak. Ezért jelentheti a továbblé- pés új irányát az említett észrevétel.

Utoljára említem a kötet első tanul- mányát, amely a Szent István király nevét viselő keresztesekről, más néven a ste- fanita ispotályosokról szól. A rendet II.

Géza királyunk alapította 1150 körül, s bár számos okiratban megjelennek, alig tud róluk valaki. Ennek egyik oka kétség- telenül az, hogy a rá vonatkozókat össze- mosták a johannita keresztesekéivel, így a stefaniták a XX. század utolsó harma- dáig nem „látszottak” önállóan. Ekkor ismerte fel több történészünk, hogy el- különült rendet képeznek a johanniták- tól, az övékétől eltérő helyen lévő temp- lomokkal és birtokokkal. A stefaniták legkorábbi templomairól egy eredetiben fennmaradt 1187-es pápai okiratból tu- dunk, ennek alapján megkísérlem azo- nosítani őket, és a rend korai építészeti elveiről vonok le következtetéseket.

A tanulmányokban tárgyalt ok- iratokban két olyan tulajdonnév is fel-

(10)

E L Ő S Z Ó

9

bukkant, amelyek eredete részletesebb vizsgálatot igényelt. Ezt Németh Dániel kollégám, az MKI Nyelvtörténeti Kuta- tóközpontjának tudományos segédmun- katársa végezte el, akinek eredményei a kötet függelékében olvashatók.

Érdemes felsorolni mindazokat a diszciplínákat, amelyek területei érin- tettek a tanulmánykötetben: csillagászat, régészeti csillagászat (archeoasztronó- mia), geometria, geodézia, építészettör- ténet, régészet, történelem és segédtu- dományai, epigráfia, klasszika-filológia, művészettörténet, harmóniatan, képol- vasás. A vizsgálódások körét a hangtan területére is kiterjesztettem: műszeres méréseket és szubjektív kísérleteket is végeztem hangmérnök bevonásával a tárgyalt templomok egy részében, ám ezek tapasztatairól majd máshol kívánok szólni. Úgy gondolom, hogy legalább ennyi tudományterület bevonása szüksé- ge ahhoz, hogy egy szakrális épület mű- ködésrendjéről fogalmat alkothassunk, tehát multidiszciplináris kutatásra van szükség. Sőt, elengedhetetlennek tartom a modern tudomány sáncai közül a velük kapcsolatos tévképzetek miatt kiüldözött ókori eredetű diszciplínák, mint példá- ul a számok minősége tudománya vagy az asztrológia mielőbbi visszafogadását, hiszen azok az Árpád-kori gondolkodás szerves részei voltak. Magyarországon sajnos még kevesen vették észre, hogy a régi szakrális épületeink vizsgálata eny- nyire sokrétű megközelítést igényel. Az egyes tudományterületek képviselői ál- talában saját szakmájuk keretein belül foglalkoznak velük – a szűk „értelmezési

tartomány” miatt általában kevéssé ered- ményesen vagy erősen hiányosan.

Templomaink a szakralitás, a tudo- mány és a művészet egyszerre történő megnyilvánulásának különleges helyei.

Ez a kedvező „együttállás” segíti az oda- látogatókat a metafizikaival, az anyagon túlival való találkozásban, s e három dolog egyidejű megélése az ember által elérhető teljesség. Napjainkban mindez általában nem adott, hiszen nemhogy a három terület nincs együtt, de minde- gyik külön-külön is apró darabokra töre- dezett, és beleveszett önmagába. Éppen ezért e kötet megírása a világrend egy kis darabkájának visszaállítására irányu- ló törekvés, nevezetesen az Árpád-kori templomainkhoz való szellemi közele- désnek a szakralitásba való visszaeme- lése. Ennek manapság, amikor a szakrá- lis épületek és műalkotások kutatóinak többsége túlságosan pragmatikus szem- léletű, nagy szükségét érzem.

A kötet megjelenését sokan se- gítették. Köszönetemet fejezem ki dr.

Horváth-Lugossy Gábornak, a Magyar- ságkutató Intézet főigazgatójának, hogy vállalta a könyv kiadását, és lehetővé tette annak színvonalas illusztrációs anyaggal való ellátását. Hálás vagyok szaklektora- imnak, dr. Fehér Bence klasszika-filoló- gusnak, Orha Zoltán csillagásznak és dr.

Ringer István régésznek a kézirat gondos elolvasásáért és hasznos javaslataiként, valamint nyelvi lektoromnak, Ferenczi Gábornak a nyelvhelyességi és stiláris

(11)

E L Ő S Z Ó

10

hibák javításáért. Köszönettel tartozom dr. Busics György professzornak, ami- ért rendelkezésemre bocsátotta a bényi és a tarnaszentmáriai templomok általa végzett geodéziai felmérésének eredmé- nyeit, és Kleska Gábor Márk építészmér- nöknek, aki ezekből virtuálisan fölépítet- te a két templomot, és benne aprólékos munkával elvégezte a benapozásvizsgá- latokat. Köszönet illeti Aknai Szilárdot, az algyógyi körtemplom gondnokát, aki felvételeket készített az általam kiszá- mított kettős fényvetülésekről, mert a járványhelyzet miatt ezt az MKI stábjá- val nem tudtuk megtenni. A stefaniták templomait felsoroló 1187-es pápai bul- la nagyfelbontású felvételének rendel- kezésemre bocsátásáért a rend jelenlegi nagymesterét, dr. Ferencz Csabát illeti köszönet. Hálával gondolok Sigrid Kar- kalevas grafikusművészre, aki a veleméri falképek értelmezéséhez járult hozzá né- hány jó megfigyeléssel.

Köszönöm Jeney János térképész- nek, Mészáros József építészmérnöknek és Scheffer Miklós kiadványszerkesztő- nek, akik ábrákat készítettek a kiadvány számára, továbbá Buzás Gergely és dr.

Elena Sabadošová régészeknek, valamint Soponyai György asztrofotósnak, hogy általuk készített illusztrációs anyagok közlését engedélyezték számomra. Há- lásan emlékezem meg Bárdossy László kollégámról, Buza László mérnökről, Fábi János tanárról, dr. Madari Tibor jogászról, Nemes Zsuzsa és Simon At- tila fotográfusokról, illetve a Wikime- dia több „művésznéven” alkotó további fotósáról, akik felvételeit felhasználom a könyvben. Végül, de nem utolsó sor- ban feleségemnek, Ibolyának köszönöm meg, hogy nyugodt „hátországot” terem- tett kutatásaimhoz.

2020. Szent Demeter napján

A szerző

(12)
(13)

A S T E F A N I T A I S P O T Á L Y O S R E N D L E G K O R Á B B I T E M P L O M A I

12

A Szent István király nevét viselő ke- resztes ispotályos rendet II. Géza király hívta életre 1150 körül ápoló és katonai szolgálat teljesítésére, a szentföldi zarán- doklatok segítésére. Házat alapított a számukra Esztergomban, amely számára engedélyezte, hogy Ples erdejéből, azaz a Pilisből, királyi birtokról naponta öt ko- csi fát hordhatnak, valamint Jeruzsálem- ben is a Boldogságos Szűz és Szent István tiszteletére (Boltizsár 1863, 59–60). Erről egy 1187-es, később ismertetendő pápai okiratból tudunk. A kutatás a XX. szá- zad közepéig összemosta őket a hasonló tevékenységi körű johannitákkal: a szin- tén ispotályos feladatokat ellátó Szent Já- nos keresztes lovagrenddel. Ám Györffy György és Boroviczény Károly-György felfigyeltek arra, hogy önelnevezésük – cruciferi sancti regis Stefani (Boroviczény 1991, 11) – eltér az utóbbiakétól, tehát független rendről van szó. Az okiratok tanulmányozása során az is kiderült, hogy a két rend más helyeken birtokolt házakat és templomokat, bár Esztergom- ban mindkettőnek volt. A stefaniták leg- fontosabb magyarországi házai Eszter- gom közelében, illetve Budafelhévízen (Aqua Calida) álltak, a johannitáké pe- dig Fehérváron és Csurgón. Ennek figye-

lembevételével egy, esetleg nem pontos megnevezést használó okiratból is kikö- vetkeztethető, hogy melyik rendet érin- ti. Györffy 1987-ben már hosszú listáját adta a stefaniták okiratainak (Györffy 1987, 2: 277–281).

A rendről szóló két legkorábbi is- mert dokumentum 1181-ben keletke- zett, ám mindkettő átiratban maradt ránk. Az egyik Széchy Miklós országbí- rónak egy 1356-os, IV. Béla egy 1259-es oklevelére hivatkozó ítéletlevele, amely- ben a király megerősíti, hogy III. Béla Taath falu földjét adományozta Szent István király esztergomi egyházának és ispotályának, sőt megnevezi, hogy Tát temploma Szent György mártír tiszte- letére lett szentelve (HO 1891, 8: 9). A másik irat XVII. századi, hitelesítetlen másolatban maradt fent: egy határjárás- ról tudósít, ebben Dorog, Tokod, Sáp és Dág községek nevei fordulnak elő, s em- líti Vgant, a szent király kereszteseinek földjét (Knauz 1864, 121).

A renddel kapcsolatos legkorábbi, eredetiben ránk maradt dokumentum 1187. június 24-én keletkezett Veroná- ban, aláírója III. Orbán pápa, hitelességét pedig tizenkét püspök tanúsította (Ered:

Hungaricana, https://archives.hunga-

A STEFANITA ISPOTÁLYOS REND LEGKORÁBBI

TEMPLOMAI

(14)

A S T E F A N I T A I S P O T Á L Y O S R E N D L E G K O R Á B B I T E M P L O M A I

13

ricana.hu/hu/charters/537/; MOL DF 248963; kiadásai: Fejér 1841, VII/5:127–

129; Knauz 1863, 130–133; Knauz 1874, 132–134; ÁÚO 1867, 6:167–170; Hon- lap). Kiadásának célja Szent István király kereszteseinek a pápa és Szent Péter ol- talma alá vételének írásba foglalása volt.

Az egyházfő mintha előre látta volna a közelgő eseményeket: Szaladin szultán (1171-1193) 1187. július 3-án megsem- misítő vereséget mért Lusignani Guido jeruzsálemi király, III. Rajmund tripoli gróf és Chatilloni Rajnald antiochiai fe- jedelem egyesült seregeire a hattini si- vatagi csatában (Tarján), majd elfoglalta

a keresztesek várait, végül október 2-án Jeruzsálemet. A stefanita ispotályos rend elvesztette ottani anyaegyházát. Mű- ködése átszervezést igényelt, a központ értelemszerűen Esztergomba került.1 Az egyházfő minderre áldását adta, és nagy kedvezményekben részesítette a stefaniták házait és templomait. Az ok- iratból tudunk a rendnek II. Géza király

1 A rend a XIII. század elején Akkonban ala- pított házat és templomot a szentföldi jelen- lét fenntartása céljából. Több magyarországi birtokukat minden valószínűség szerint az ottani ház fenntartása érdekében adták el (Boroviczény 1991, 17–18).

„Az esztergomi és a felhévízi házak történetét Knauz [Nándor], Némethy [Lajos] és Reiszig [Ede] részletesen feldolgozták. Csupán abban az egyben tévedtek, hogy a stefanitákat a johannitákhoz sorolták, azonban forráskutatásaik eredményeként levont további követ- keztetéseik helytállóak” (Falus 2016, 159). Ebben a körben említést érdemel még Boltizsár Ágoston neve.

„Valóban, a johanniták voltak az első, legismertebb rend, »cruciferi« alatt legtöbbször őket értették, de nem minden cruciferi volt johannita! Hazánkban a középkorban a johanniták mellett kimutathatók a templomosok, a mindmáig viruló mariánus (német) lovagrend, ezek története ismeretes, de az antóniusok, augusztínusok, lazariták, samsoniták, spiritálék és szepulchrinusok magyarországi történetének számos részlete még nincsen eléggé felku- tatva, ezáltal előfordulhat, hogy okleveleiket és ezek nyomán házaikat, templomaikat a jo- hannitákhoz sorolják, amint ez a stefanitákkal is történt. […] Az intitulációkat (önmegneve- zéseket) és inscripciókat (adresseket, címzéseket) elemezve hamar kiderül, hogy eltérően a johannitáktól, a cruciferi sancti regis Stephani de Strigonio okleveleiben soha nem szerepel Szt. Jánosra vagy Jeruzsálemre történő utalás. Ugyanez vonatkozik a budafelhévízi Szt. Há- romság-templomra és a hozzá tartozó rendházra is, melynek összetartozását az esztergo- mi házzal több oklevél is bizonyítja” (Boroviczény 1991, 7–8, kiemelés tőle).

„A Szent István »ispotályos«, másnéven „keresztes« házat tévesen a johannitákhoz sorol- ták, de az utóbbi lovagrenddel szemben házunk »kanonokrend« volt (mester, custos vagy őrkanonok, lektor vagy skolasztikus, dékánkanonok és más fráterek szervezetével), s nem tévesztendő össze az Esztergom városában állott johannita Sz. Kereszt ispotályos keresztes házzal” (Györffy 1987, 2: 280).

(15)

A S T E F A N I T A I S P O T Á L Y O S R E N D L E G K O R Á B B I T E M P L O M A I

14

általi életre hívásáról, a jeruzsálemi és esztergomi templomalapításairól, arról, hogy III. Sándor pápa legátusa, Manfréd praenestraei püspök által már apostoli oltalom alá vette a rendet, valamint arról, hogy III. Béla király öt falut és tizenkét hajót adományozott a számukra.

A Religiosa loca kezdetű bulla téte- lesen megnevezi a stefaniták legkorábbi templomait (és birtokait), immunitást ad számukra, továbbá mentesíti őket az adó- zási és tizedfizetési kötelezettségek alól, mivel ispotályos szolgálatot látnak el. Hét templomot sorol fel a titulusával együtt:

„monasterium Sancti Stephani Regis [...], positam in loco, qui Obon nuncupatur [...], Ecclesiam Sancti Stephani depulchro, depraedio. Ecclesiam Sanctæ Tri[nita]tis de aqua calida Ecclesiam Sancti Nicolay de Veytyc[ Ecclesi]am Sanctæ Ma[riae de]

Thovt. Ecclesiam Sanctæ Mariæ de Sokol.

Ecclesiam Sanctæ Margharetæ de Char- ca”. A Sancti, illetve Sanctæ szavak kivé- tel nélkül ligatúrával íródtak, a szövegről készült felvételen az is látható, hogy a pá- pai kancellár más helyeken is alkalmazott betűösszevonásokat, illetve rövidítéseket.

Ezeket a korábbi közreadókkal egyezően értelmeztem. Az irat sérültsége miatti ol- vashatatlan, ám kikövetkeztető betűket kapcsos zárójelben tüntettem föl, szin- tén összhangban a korábbi közreadók- kal. A kis- és nagybetű használatában, illetve a központozásban tapasztalható következetlenségek a szövegéi, az olvasó ellenőrizheti ezeket a fotón.

A felsorolt egyházas helyek közül eddig három azonosítása kétségtelen.

Az első helyen Obon Szent István ki- rály, a harmadikon Aqua Calida Szent- háromság titulusú temploma szerepel.

Az Abonyként hangzósított Obon Esz- tergomnak a mai Szentkirály nevű ré- szén helyezkedett el (Némethy 1896, 45;

Horváth–H. Kelemen–Torma 1979, 186;

Györffy 1987, 2:277; Boroviczény 1991, 26), amely éppen az ispotályosok temp- loma és ottani birtoklása nyomán váltott nevet, az utóbbi pedig a hajdani Budafel- hévízen, a mai Margit körút – Török utca – Frankel Leó út képezte háromszögben (Supka 1907, 98; Gerevich 1971, 24; Bo- roviczény 1991, 23), és a tatárjárás után a rend központjává vált. Mindkét helyen

1. KÉP. III. Orbán pápa 1187-ben kiadott Religiosa loca kezdetű bullájának a stefanita ispotályosok

(16)

A S T E F A N I T A I S P O T Á L Y O S R E N D L E G K O R Á B B I T E M P L O M A I

15

előkerültek a hajdani templom marad- ványai. A sor végén Charca (Antiochiai) Szent Margit tiszteletére szentelt egyháza szerepel: ez a bodrogközi Karcsával azo- nosítható, temploma fennáll (Németh 2019, 106). Ez a településnév teszi lehető- vé Sántha Attila nyelvész kutatásai nyo- mán annak felismerését, hogy a pápai okirat észak-itáliai latinsággal készült, s benne a cha, che, chi ka, ke, ki-nek olva- sandó (Sántha 2019, 12). Ebből arra kö- vetkeztethetünk, hogy a scriptor, Albert bíboros, pápai kancellár részletes inst- rukciókkal rendelkezett a helynevekre nézve, tehát azokat pontosan adta vissza.

A többi négy helynek még az írás- módja is eltérő a különböző közreadók- nál. Ennek oka részben a figyelmet- lenségük, részben pedig a pápai okirat sérültsége. Ferencz Csaba, a stefanita rend nagymestere szívességéből, amelyet e helyen is köszönök, tanulmányozhat- tam az okirat nagyfelbontású fényképét (1. kép), amely számos téves olvasat el- vetését tette lehetővé a számomra. Az I.

táblázatban összegzem a szóban forgó négy helynév különböző közreadásait.

Az alábbiakban megvizsgálom a külön- böző névváltozatokat, illetve a települé- sek azonosítására teszek javaslatot.

I. TÁBLÁZAT. Az 1187-es pápai okiratban szereplő azonosítatlan templomos helynevek olvasatai a különböző közreadóknál: Fejér 1841, VII/5:128; ÁÚO 1867, 168; Knauz 1863, 131; Knauz 1874, 133.

AZ 1187-ES PÁPAI OKIRATBAN SZEREPLŐ STEFANITA TEMPLOMOS HELYEK MEGNEVEZÉSE A DOKUMENTUM KÜLÖNBÖZŐ KÖZREADÓINÁL

Fejér ÁÚO VI és Knauz 1863 Knauz 1874 Honlap

Puchto (?) pulchro pulchro Pulchro

Vaytyg Veytyo Veytic Veytic

Thouth *hovt Thovt Thovt

Socol Sokol Sokol Sokol

templomainak helyét és azok védőszentjeit felsoroló része. Ferencz Csaba szívességéből.

(17)

A S T E F A N I T A I S P O T Á L Y O S R E N D L E G K O R Á B B I T E M P L O M A I

16

PULCHRO

A mentességet nyert helyek pápai felso- rolásban a második helyen Pulchro Szent István titulusú egyháza áll. Az okirat nem egyértelműsíti, hogy a védőszent a protomártír vagy a szent királyunk, s ez zavarok forrásává vált. Közreadóik egyező olvasatokat adnak a helynévre, csupán Fejér Györgyé tér el a többitől.

Mind a titulus, mind a helynév kifogás- talanul olvasható ma is: ecclesiam Sancti Stephani depulchro depraedio. A Sancti és a praedio szavak az olvasásukat nehezí- tő betűösszevonásokkal vannak leírva.

A stefanita rend honlapján közreadott eredeti szöveg helyesen hozza a szöveget, de a magyar változatból az tűnik ki, hogy a fordító, a rend nagymesterének köz- lése szerint Kerekes Károly ny. ciszterci

apát, a depulchro szavakat sepulchro- nak olvasta, és a Szent István Király sír- ja templomához fordítást adta. (A király szó nem jelenik meg a latin szövegben.) Tény, hogy a de és a pulchro között nincs szóköz, azonban a de és a praedio között sincs. A Pulchro név Szép(lak)ként for- dítható magyarra. Györffy, s nyomán Bo- roviczény is Esztergom közelében vélték megtalálni (Györffy 1987, 2:211; Györffy 1987, 2:277; Boroviczény 1991, 26). Az orvos véleménye szerint Reiszig Ede té- vesen helyezte Baranya megyébe (Reiszig 1925, 26), erre alább visszatérek.

Az Esztergom-közeli lokalizá- ció egyrészt az 1187-es pápai bulla egy 1258-ban keletkezett, interpolált átira- tán alapul, melynek készítője Florentius acconi püspök volt (Hungaricana, https:

//archives.hungaricana.hu/hu/charters /view/536/; MOL DL-DF 228644), s amely Szent István protomártír egyházát Esztergom mellett említi (Györffy 1987, 2:277). Az irat interpolált volta abból de- rül ki, hogy olyan templomokat és birto- kokat is felsorol, amelyek az eredetiben ránk maradt bullában nem szerepelnek.

A püspököt nyilván a helyi stefaniták kérték föl az átírásra és vetették be vele a „többletinformációkat”. Az utólagos szerzemények eredeti adományozásként való feltüntetése bevett gyakorlat volt a XII–XIII. században, s ennek „techniká- ja” volt az átíratás. Az okirat IV. Béla által kiadottnak igyekszik feltüntetni magát (Györffy 1987, 2:281), és egy bevezető után sokáig meglehetősen pontosan kö- veti a pápai bulla szövegét. Említi az obo- ni házat, a III. Béla által az ispotályosok-

2. KÉP. Az 1187-es pápai okirat 1258-as interpolált átira- tának a stefanita ispotályosok templomainak helyét és védőszentjeit felsoroló része az alsó nyolc sorban.

(18)

A S T E F A N I T A I S P O T Á L Y O S R E N D L E G K O R Á B B I T E M P L O M A I

17

nak adományozott tizenkét hajót és öt falut, ám a nec non szavak után megkez- dődik a hamisítás. A III. Orbán által ked- vezményezett egyházak sorát kiterjeszti olyanokra is, amelyek nincsenek benne a pápa bullájában (2. kép): Ecclesiam Sanc- ti Stephani protomartyris prope Strigoni- um, Ecclesiam Sancte Margarethe de Bille, Ecclesiam Sancti Georgii de Tat, Ecclesiam Sancti Thome de Sydod. Ezután a szöveg visszatér a bulláéhoz: Ecclesiam Sancte Trinitatis de calidis aquis, majd az eredeti szöveget pontosítva ez következik: Ecc- lesiam Scti Stephani Regis de Pulchro Pre- dio. A szöveg innen ismét visszatér a bul- láéhoz, felsorolva Veitech, Sokol, Thout és Characha ott említett egyházait – ér- demes megfigyelni a településnevek he- lyesírásának apró eltéréseit az 1187-esek- hez képest –, majd ismét további, ott nem szereplő templomokat említ. Ezek a szempontunkból már lényegtelenek, csupán azt kell megjegyeznünk róluk, hogy Esztergomtól távoli helyeken álltak.

A hamisított bulla értékelése kapcsán te- kintetbe kell vennünk, hogy a kezdemé- nyezője a stefaniták legbelsőbb köreihez tartozott, aki részletes információkkal rendelkezett a rend templomairól. Ezek pontos megnevezése érdekében állt, így a feltüntetett helynevek és titulusok iránt a legcsekélyebb kétséggel sem élhetünk, ám ezek egy része nem szerepelt az 1187- es okiratban. Szembetűnő, hogy a kibőví- tett lista földrajzi szempontból mennyire szisztematikusan veszi sorra a rend egy- házait. Az Esztergom melletti Obon után négy olyan település következik, amelyek az érseki székhely közvetlen közelében

vannak: Szentkirály, Bille, Tát és Zsidód.

Ezután következik a távolabb lévő (Bu- dafel)Hévíz, majd Széplak. Az 1258-as szöveg értékes pontosításokat tartalmaz az eredetihez képest. A széplaki templom védőszentjeként Szent István királyt ne- vezi meg. Másrészt Pulchro Calidis Aquis utánra került, tehát a sorrendjük felcse- rélődött a pápai okiratbelihez képest, s ez a szöveg belső logikája szerint azt jelzi, hogy Esztergomtól távolabb van, mint Budafelhévíz.

Pulchro Györffy szerint Eszter- gom-közeli elhelyezkedését alátámasz- tó másik okirat 1272-ben keletkezett, és eredetiben maradt ránk (Knauz 1874, 1:599–601). Készítője Illés, a stefaniták esztergomi házának magisztere. Az esz- tergomi ispotályosok birtokainak határ- járásáról szól, ez említi Szent István-egy- házukat: ecclesie nostre, videlicet sancti Stephani (uő. 599). A dokumentum nem nevezi meg e sajátjuknak mondott temp- lom helyét, ám a szövegkörnyezetből egyértelműen kiderül, hogy a határjá- rás Esztergom közvetlen közelében lévő helyeket érintett. Györffy ezt a Pulchro helynév által nem egyértelműsített Szent István-templomot azonosítja az 1187- es pápai okiratban említett egyházzal.

Horváth István és munkatársai már ko- rábban kifogástalanul igazolták, hogy a stefanitáknak volt két egymással hatá- ros Szentkirály, illetve Szentistván nevű faluja (Horváth–H. Kelemen–Torma 1979, 182). Az előbbi volt a temploma védőszentje nyomán nevet váltott Obon, s Györffy az utóbbiról tételezi föl, hogy az az egyháza titulusa után szintén ne-

(19)

A S T E F A N I T A I S P O T Á L Y O S R E N D L E G K O R Á B B I T E M P L O M A I

18 3. KÉP. A cikói templomrom nyugatról. Nemes Zsuzsa felvétele.

(20)

A S T E F A N I T A I S P O T Á L Y O S R E N D L E G K O R Á B B I T E M P L O M A I

19

vet váltott Pulchro (Györffy 1987, 2:277).

Az 1258-as irat viszont egyértelműsí- ti, hogy téved, hiszen az ott ecclesiam Sancti Stephani protomartyris prope Strigoniumként megnevezett egyház azo- nos a 14 évvel később említettel. Más- részt az 1258-as iratban egyszerre szere- pel ez a templom és Pulchro egyháza, s az utóbbi patrónusa sem egyezik az előb- biével, hiszen az Szent István királyunk, nem a protomártír. Mindebből arra kell következtetnünk, hogy az ispotályosok 1187 és 1258 között szert tettek egy Ist- ván protomártír védőszentsége alatt álló templomra a hajdani Obon közelében, továbbá, hogy Széplakot nem Esztergom közvetlen közelében kell keresnünk. A fenti két érvet lényegesen erősebbnek tartom annál a lehetséges ellenvetésnél, hogy a pápai bullában Pulchro templo- mának titulusa Szent István, ugyanis eb- ből a király (regis) szó hiányában inkább a protomártírra lehetne következtetni. Itt kétségtelenül csekély ellentmondás van a két okirat titulusmegadása között, ám az 1258-asban szereplő rendkívül részletes adatok alapján nehezen vonható kétség- be kezdeményezőjének a rend templo- mairól való tökéletes ismerete.

A fentiek nyomán érdemes meg- vizsgálnunk, mi alapján gondolta Reiszig Ede, hogy Pulchro Baranyában volt talál- ható (Reiszig 1925, 26). Az első magyar- országi ciszterci monostor, a cikádori után kutatva Békefi Remig 1893 júliusá- ban ásatást vezetett a Tolna megyei Cikó közelében, a mai Ó-templomnál, ahol egy 17,6 m hosszú, háromhajós, kéttor- nyos templom alapjait tárta föl (Békefi

1894, 8). A romot alte Kirche megneve- zéssel feltünteti az Első Katonai Felmérés (1782-85) 12/30-as térképszelvénye. A négyszögletes záródású főapszis fenn- áll, abból északra is, délre is ívek indítá- sai látszanak, amelyek a mellékapszisok diadalívének lennének vélhetők (3. kép), azonban Békefi nem tüntet föl mellék- apszisokat: nála az oldalhajók egyenes, azokéval megegyező szélességű kele- ti falban záródnak (1. ábra). Az épület más alaprajzi furcsaságokat is mutat (ld.

a szövegdobozban), és biztosra vehető,

1. ÁBRA. Scheffer Miklós munkája Békefi (1894, 8) nyomán.

(21)

A S T E F A N I T A I S P O T Á L Y O S R E N D L E G K O R Á B B I T E M P L O M A I

20

hogy nem plébániatemplomnak készült, s ezt megerősíti, hogy nem szerepel az 1330-as évek pápai tizedjegyzékében. A tudós szerzetes mindenképpen helyesen állapította meg, hogy ez nem lehet a ci- kádori monostor temploma, mert a cisz- terciek egytornyú templomokat emeltek (Békefi 1894, 18), s az később Bátaszéken elő is került. Más épület nyomát nem ta- lálta meg a közelben, s ebből arra követ- keztetett, hogy nem rend temploma volt.

A fennálló maradványok és az előkerült kőanyag alapján a monumentális építé- szet emlékei közé sorolta be (uő. 12).

Okleveles bizonyíték is felvonultat- ható a stefaniták Tolna megyei birtoklása mellett. A pécsi káptalan egy 1296-ban

kiállított bizonyságlevele, amely Cletus comes utódainak osztozkodásáról szól a Zelyz nevű birtokkal kapcsolatban, em- líti a terrarum Cruciferorum de Zeplokot (Wenzel 1873, 10:237), tehát a keresz- tesek széplaki földjét, s egy mondattal korábban egyértelműsíti, hogy Tolna vármegyei területekről beszél. Békefi idéz egy másik okiratot, amely 1498-ban keletkezett, és egy békésen megoldódó vitáról tudósít „Zsigmond, a Szent-Há- romságról czímzett felsőhévízi prépost és Péter széplaki polgár” (Békefi 1894, 20) között egy malom tulajdonjogát il- letően. Zsigmond, akiben a felhévízi ste- fanita házfőnökre ismerhetünk, hűbéri joga elismerését várja el Pétertől, akinek megtiltja a malom elidegenítését, és az egyezség szerint, ha az utóbbi törvényes utódai kihalnak, akkor a malom a pré- postságra száll vissza. Megnyilvánulása konzisztens egy olyan rendfőnökével, aki szeretne idővel visszaszerezni egy – talán szabálytalan módon – elvesztegetett ren- di tulajdont, tehát a stefaniták Széplakon rendelkeztek javakkal. Ebből önmagá- ban természetesen nem következik, hogy templommal is.

Összegezzük a tényeket: Cikón, amelynek közelében korábban doku- mentáltan egy Széplak nevű település helyezkedett el, állt egy háromhajós, egy- apszisos, kissé szabálytalan alaprajzú, egyedi díszítményekkel ellátott, gondo- san megépített téglatemplom. Nem sze- repel az 1330-as évek pápai tizedjegyzé- kében, ami rendi birtoklást sejtet, s az épület sem tűnik plébániatemplomnak, még kevésbé leányegyháznak (filiának).

Az északi mellékhajó csak fele olyan hosszú, mit a főhajó, és egy széles átjárótól eltekintve folyamatos fal választja el attól. A déli mellék- hajó még különlegesebb. Ugyan elér a déli toronyig, de két részre osztott volt. A keleti része alig 9 m2 alapterületű, és legfeljebb ol- dalkápolnának tekinthető. Az ásatás nem ju- tott el olyan finomságokig, hogy mellékoltár alapozását keresse a keleti fal előtt (az északi oldalhajóban sem). A nagyobb, nyugati rész- be boltívek alatt szabad átjárás lehetett a fő- hajóból: az ásatás nem mutatott ki folytonos falalapozást. Az épület alaprajza jelentősen eltér a bazilikákétól, így nem tekinthető an- nak. Elképzelhető lenne, hogy nemzetségi templom volt, ám ha ez nem társult azzal, hogy rendi monostor működött mellette, ak- kor mentessége a tizedfizetés alól nehezen lenne magyarázható.

(22)

A S T E F A N I T A I S P O T Á L Y O S R E N D L E G K O R Á B B I T E M P L O M A I

21

Tudjuk, hogy a stefanitáknak volt birto- kuk Tolnában, és hogy valahol egy Szép- lak (Pulchro) nevű helyen templomuk volt már a XII. században. A kínálkozó azonosítást nem támogatja a templom ránk maradt (Mária), illetve az 1187-es és az 1258-as okiratból ismert (Szent István protomártír) védőszentjének eltérése, va- lamint a rendi épületek hiánya. Az első nehézség könnyen magyarázható azzal, hogy a török idők alatt elnéptelenedett a falu, és az újratelepülők már nem ismer- ték az eredeti védőszentet. A második sem zárja ki az azonosítást. Az 1893-as ásatást nem képzett régész vezette, bár Békefi Remig igyekezete kitetszik a köz- leményéből, és túl gyorsan lezajlott – két nap alatt –, igaz, nagyszámú segéderő, 30 fő állt rendelkezésére. Elképzelhető, hogy nem találta meg a rendi épületek nyoma- it, amelyek köveit vagy tégláit a környék lakossága bizonyára hamarabb és köny- nyebb szívvel, kevesebb lelkiismeret-fur- dalással hordta el, mint a temploméit.

Széplak Cikóval való azonosítá- sának a szakirodalomban felmerült al- ternatívája egy Esztergom-közeli hely, amely ellen fentebb nyomós érveket hoztam föl a rendelkezésre álló források alapján. Az itt feltételezett templomnak nincs megragadható régészeti nyoma, és abból, hogy a Duna túlpartján egy Scep (Szép) nevű helyről van adatunk, nem következik, hogy az innenső parton egy Széplak nevű település állt volna, mint azt Györffy feltételezi (Györffy 1987, 2:

277). Természetesen lehetséges, hogy a két „jelölt” egyike sem azonos a bullában említett Pulchroval.

VEYTYC

A sorban negyedik helyen az okirat Szent Miklós titulusú templomot említ. A tele- pülésnév első öt betűje ma is kifogásta- lanul olvasható: Veyty. Az első négyet il- letően egyezés van minden közreadónál, csupán Fejér tévesztette el a második be- tűt, s vélte a-nak. Az ötödik betűnél már megszűnik az egyezés: Fejér és az ÁÚO y-t, Knauz és a rend honlapja i-t közöl. A rendelkezésemre álló fényképfelvétel ez esetben kétségtelen döntést tesz lehetővé:

a betű egyértelműen y: jól látható a mé- lyen az alapsor alá nyúló hurok. Mind- két y fölött pont van. Németh Dániel nyelvtörténész szerint a pont nem számít mellékjelnek, azaz nem a pontos betűvel jelölt hangnak a pont nélküli pártól való ejtésbeli különbségét okozza, csupán fi- gyelemfelhívó szerepű. Az olvasás segíté- sére vezették be, egyes írástípusokban a v és az y egyszerűbb megkülönböztetése érdekében (Németh Dániel 2020, ma- gánközlemény).

A név hatodik betűjének jobb szé- le sérült: a szóba jövő lehetőségek c – ez Knauz és Kerekes olvasata –, a – az ÁÚO javaslata –, illetve o. A Fejér által látni vélt g a fényképfelvétel alapján tévedés- nek minősíthető, legfeljebb q jöhet még szóba. Az ominózus betű után öt–hat karakter hosszúságú folytonossági hi- ány van a bulla hártyáján, így a név akár folytatódhatna. Ebből egy szükségsze- rűen szóköz, a hiány után kiolvasható betűk am, amelyek a szövegösszefüggés- ből kideríthetően az Ecclesiam szó végét

(23)

22

képezik, tehát a szó eleje még betűösz- szevonás esetén is kitölti a fennmaradó négy–öt helyet. A településnév tehát hat betűből áll.

Az utolsó betű meghatározását és a név hangzósítását döntően befolyásolja, hogy a fölülpontozott y-okat miként ol- vassuk. Az egyik változat mindenképpen az, hogy j-nek. Az első öt hang ez eset- ben Vejtj, tehát az utolsó szükségszerű- en magánhangzó, a mai fül számára a Vejtje név csengene a legjobban. Figye-

lembe véve a latin nyelv szűk betűkész- letét, a Vejtye is szóba jöhetne, ám Né- meth Dániel szerint a ty vélhetően csak a XIII. században lett önálló fonéma a magyar nyelvben. Közismert, hogy egy hely- vagy személynevet akár egyazon Árpád-kori okiratban is eltérően írtak le, s ennek az ellentéte is előfordult, ti. egy adott betű ugyanabban a szövegben más- más hangot jelölt. Ha az y-ok hangérték- használatát a fentiek szellemében nem tekintjük következetesnek, akkor Vejtik

2. ÁBRA. Fejér vármegye délkeleti részének térképe Györffy (1987) nyomán.

(24)

A S T E F A N I T A I S P O T Á L Y O S R E N D L E G K O R Á B B I T E M P L O M A I

23

hangzósítás is lehetséges, ahol a k han- got c vagy q betű jelöli. Németh Dániel a Vejtëk hangzósítás mellett foglalt állást, s ennek indoklását a Függelékben szereplő írásában adja meg. A nyelvtörténész vé- lekedésének támogatást ad a helynévnek az 1258-as okiratban Veitech változatban történő megjelenése.

A két különböző hangzósítás az or- szág más tájaira visz el minket. Ha a Vejt- je a helyes, akkor a hajdani Vejte telepü- lés nevére ismerhetünk, amelyet Györffy György szerepeltet a Fejérvármegye a XIV. század elejéig címet viselő térké- pén (2. ábra), a Duna bal partján, Solttól délre, Hartától északra, nem messze az utóbbinál lévő révtől. Ezt az azonosítást támogatja, hogy a mai 51-es út helyén húzódott hajdani hadiút közelében, azaz forgalmas helyen állt volna. 1289-ben két okirat is említi Vejtei Konrád fia Se- bestyént (HOkl 1879, 115–117; Györffy 1987, 2:443), tehát a település akkor már biztosan jó ideje létezett. Az első okira- tot a kalocsai káptalan állította ki, tehát az írnok, még akkor is, ha nem magyar anyanyelvű volt, ismerhette a közeli tele- pülést és a nevének kiejtését. Ő azt egy- szer Wetheh, egyszer Weteh formában írta (HOkl 1879, 115). A másik okirat IV.

László király nevében született, szerzője Gergely csanádi püspök, királyi kancel- lár. Ő Wethyhként jegyezte le a település nevét (HOkl 1879, 116). Ez a dokumen- tum 1429-es hiteles másolat formájában maradt meg. Szembetűnő a helynevek lejegyzésének viszonylagos konzisztenci- ája a két 1289-es okiratban, illetve a je- lentős eltérések az 1187-eshez képest. Az

1289-es változatokban következetesen hiányzik az y az e és a t közül. Ez esetleg betudható annak, hogy száz év alatt mó- dosult a helynév a használat során.

A Vejtëk vagy Vejtik hangzósítás esetén a Temes vármegyei, az 1330-as évek pápai tizedjegyzékében előforduló, s ott Veytehként említett település (Ort- vay 1892, 2:491) kerül látótérbe. Ha ez a helyes azonosítás, akkor az esztergomi központtól legtávolabbi Kárpát-meden- cei birtoka volt a stefanitáknak 1187-ben, azonban 1330-ban már nem lehetett az övék, különben nem szerepelne a tized- jegyzékben. A pusztán névazonosságon alapuló azonosítást nem támogatja, hogy egy temesi ház és ispotály sok száz kilo- méterre lenne mind a rendi központtól, mind a legközelebbi hasonló stefanita létesítménytől. Elvileg elképzelhető még, hogy a Dráva-menti Vejti vagy a völgysé- gi Vejke rejtőzik a furcsán lejegyzett név mögött. Reiszig Ede szerint Baranyában van, ám kijelentését nem támasztotta alá (Reiszig 1925, 26).

THOVT

A felsorolásban az ötödik helyen egy Ma névkezdetű szent patrocíniuma alatt álló templomot említ a pápai irat, utána hat- karakternyi folytonossági hiány van. A szöveg kiadói egységesen Marie de sza- vakkal töltötték a hiányt, meglátásom szerint megalapozottan, hiszen a Mar- gareta de vagy a Magdalena de szavak nem férnének ki. Az 1258-as interpolált okirat egyértelműsíti a Mária-olvasatot.

(25)

A S T E F A N I T A I S P O T Á L Y O S R E N D L E G K O R Á B B I T E M P L O M A I

24

A településnevet Fejér kivételével min- denki Thovt-nak olvasta. A kezdő T alsó fele az okiratról készült fénykép tanú- sága szerint valóban hiányzik, s Wenzel Gusztáv emiatt a betűt kiolvasatlanul hagyta, de kevés kétség férhet hozzá, hogy az valóban T. A hangzósítás prob- lémamentes: a Tót, vagy még inkább a Tóti névre ismerhetünk.

Az Árpád-kori Magyarországon jó néhány Tóti nevű települést ismerünk.

Mindenképpen a lista élére kívánkozik a mai Lengyeltóti, amelyet Tóth Sándor helytörténész és Györffy György a pápai bullában említett településsel azonosít.

Legmagasabb dombján áll a temploma (4. kép), amelyben B. Benkhard Lilla és Lukács Zsuzsa vezetésével 1991-ben

4. KÉP. A lengyeltóti Árpád-kori templom keletről. Nemes Zsuzsa felvétele.

(26)

A S T E F A N I T A I S P O T Á L Y O S R E N D L E G K O R Á B B I T E M P L O M A I

25

folyt régészeti kutatás, amely a temp- lomban több építési periódust azonosí- tott. Az első templomot szerintük a XII.

században emelték: ennek közel négyzet alaprajzú, ám a szentélyek felé kissé tá- guló, azaz valójában trapéz alakú hajója volt, amelyhez egy fő- és két mellékapszis csatlakozott (B. Benkhard–Lukács 1996, 3). A hajó nyugati végében karzat he- lyezkedett el. A régészek megtalálták a nyugati falon a karzattartó pillérek ala- pozását és felmenő részük egy darabját, illetve a velük szemben álló pilléralapo- kat a hajóban. A hajó déli és északi falá- ban hajdan 8-8 fülke helyezkedett el (5.

kép), a nyolcadik már a mellékszentélyek nyugati végébe került, illetve egy-egy to- vábbi a nyugati falban található, a sarkok közelében. (A középső és a déli apszis közötti falszakaszban lévő fülke újkori.) Összesen tehát 18 falfülkéje volt a temp- lomnak, s ez a legnagyobb szám az Ár- pád-kori templomaink körében. Ezeket már a XIII. századi helyreállításkor elfa- lazták, előkerülésük a régészeket is meg- lepte. Természetesen nem igazolható, hogy az 1882-ben részlegesen elbontott északi falszakaszban valóban voltak fül- kék, ám mivel a megmaradottaknak van párja a déli oldalon, így biztosra vehető hajdani meglétük. A falfülkék szélessé- ge átlag 70 cm, mélysége 40 cm volt. Az eredeti járószint a fülkék aljától lefelé 43 cm-re húzódott (uők. 7–8), tehát kényel- mes ülés eshetett bennük.

A XII. századi épület alaprajza (3.

ábra) egyrészt egyedi a Kárpát-medencé- ben, másrészt nyilvánvalóan nem plébá- niatemplomé: a három apszis és a nagy-

számú ülőfülke egyaránt erre mutat. Az ásató régészek megalapozottan vélelmez- tek rendi használatot. Ezt megerősíti, hogy az eklézsia hiányzik az 1332-35-ös összeírásokból, tehát nem fizetett pápai tizedet, s III. Orbán pápa rendelete ér- telmében a stefanita ispotályosok házai és templomai valóban adómentességet élveztek. A XII. század második felé- ben Magyarországon már működő nagy szerzetesrendek egyike sem jelentkezett a török idők után a tóti templomért, és vélte megtalálni a létrehozóiban hajdani rendtársait, tehát egy magyarországi je- lenlétét tekintve kisebb súlyú közösség birtokolhatta (Németh 2019, 80). A Tóth és Györffy által javasolt Thovt = Lengyel- tóti azonosítás mellett további érv, hogy község a hajdani hadiút mellett települt, és nyilvánvaló, hogy ispotályokat váro- sokban vagy forgalmasabb helyek köze- lében volt érdemes létrehozni.

A közelmúltban magam is foglal- koztam a lengyeltóti XII. századi temp- lommal. Megállapítottam, hogy a leg- több alaprajzi párhuzama Svájc területén található, annak is főleg a keleti részében (Németh 2019, 79). Ezek az épületek VIII–XI. századi keltezést kaptak ásató régészeiktől. Ha a tóti templom stefani- ta építésével számolunk, akkor nehezen érthető, hogy ez a magyar alapítású és működése kezdetén főként a Közel-Ke- leten tevékenykedő rend miért Svájcból vett volna alaprajzi mintát, ráadásul vi- szonylag régit. Bármilyen kecsegtető is a Thovt = Lengyeltóti azonosítás, más nehézség is mutatkozik vele. A temp- lom Historia Domusa 1749-ben „ember-

(27)

A S T E F A N I T A I S P O T Á L Y O S R E N D L E G K O R Á B B I T E M P L O M A I

26

emlékezetet meghaladó idő óta” ismert- nek mondja a jelenleg is meglévő Szent Jakab-titulust, ez viszont ellentétben áll Szűz Mária védőszentségével, amelyet a pápai okirat nevez meg. Ugyanakkor Tóth Sándor szerint a plébániának a XX.

század elején papírra vetett, akkori espe- rese által írott történetében egy lábjegy- zetben az olvasható, hogy „az 1700-as években a körmenetek a templom vé- dőszentje, Mária szobrától indultak.” Az ellentmondást kettős patronátus megléte oldhatná föl, de erről sem a bulla, sem a Historia Domus nem tesz említést. Tény, hogy az Árpád-korban számos templo-

munk többszörös patrocínium alatt állt:

az első védőszent nagyon gyakran a Bol- dogságos Szűz volt, ám ilyen esetekben éppen emiatt általában a második védő- szent nevén említették ezeket. Ennek is- mert példája a tihanyi apátság, amelynek védőszentjei a Boldogságos Szűz és Szent Ányos, és mégis az utóbbi néven kerül elő az egyházi okiratokban, mert ritkasága miatt az ő védőszentsége teszi könnyen megkülönböztethetővé. További példák is sorolhatók lennének, pl. Somogyvár, Szent Egyed-templom, Esztergom, Szent Adalbert-templom: mindkettő esetében a Boldogságos Szűz az első védőszent.

5. KÉP. Fülkék a lengyeltóti templom déli falában. Buza László felvétele.

(28)

A S T E F A N I T A I S P O T Á L Y O S R E N D L E G K O R Á B B I T E M P L O M A I

27

SOKOL

A mentességet élvező stefanita helyek sorában a hatodik helyen említ a pápai bulla egy Szűz Mária védőszentsége alatt álló egyházat Sokol településen. Mind a védőszent, mind a falu neve jól olvas- ható. A közreadók egységesen hozzák mindkettőt, csupán Fejér kivétel, aki ön- cenzúrát gyakorolva a helynév harmadik, c-nek semmiképpen sem olvasható betű- jét akként közli. Valószínűleg nem tudta, hogy már az Árpád-korban feltűnik latin iratok betűi között a görögből beszivárgó kappa. Az 1187-es okiratban is előfor- dul (legalább) még kétszer: egy sorral a kedvezményezett templomok felsorolása fölött a karissimo, illetve a keltezésben a kalendas szóban.2

A helynév Szokol hangzósítása egyértelmű, ám ilyen települést nem is- merünk, Szokolyt, illetve Szokolyát vi- szont igen. Az előbbi Tolna megyében található, miként Széplak, az utóbbi pe- dig a Dunakanyarban, Kismaros fölött a Börzsönyben. Györffy nem ismer Szoko- lya nevű Árpád-kori települést arrafelé, az Első Katonai Felmérés vonatkozó tér- képszelvényén (EKF 14/17) ott nem lát- ható templomrom. A hely viszonylag tá- vol van korabeli utaktól, illetve nagyobb településektől, ahol ispotály létesítése indokolt lenne, így a Sokol = Szokolya azonosítás elvethető. Reiszig Ede a tolnai

2 Fejér következetes önmagához: a karissimot charissimonak írja, a keltezést pedig nem közli (Fejér 1841, VII/5: 128).

(Nagy)Szokoly mellett tette le a voksát (Reiszig 1925, 26), Györffy és nyomán Boroviczény azonosítatlanként tüntette föl (Boroviczény 1991, 17). Szokoly mel- lett szól, hogy egy hajdani hadiút közelé-

3. ÁBRA. Jeney János rajza B. Benkhard – Lukács (1996, 17) nyomán. A tájolást javítottam Keszthelyi és Keszthe- lyiné mérése [#406], illetve saját mérés alapján.

(29)

A S T E F A N I T A I S P O T Á L Y O S R E N D L E G K O R Á B B I T E M P L O M A I

28

ben terült el, amely többé-kevésbé követi a mai 65-ös út nyomvonalát, ám az EKF vonatkozó térképszelvénye (EKF 10/24) itt sem jelöl templomromot (6. kép). So- kol megnyugtató azonosítása tehát még

6. KÉP. Az Első Katonai Felmérés 10/24-es térképszelvényének részlete. Szokoly térségében nem jelöl templomromot (EKF 2004).

várat magára, s ezt nehezíti – ahogy Veytyc esetében is –, hogy eddigi isme- reteink szerint kizárólag az 1187-es és az interpolált 1258-as okiratban tűnnek föl, később már nem.

(30)

A S T E F A N I T A I S P O T Á L Y O S R E N D L E G K O R Á B B I T E M P L O M A I

29

AZ ISPOTÁLYOSOK

XII. SZÁZADI TEMPLOMÉPÍTÉSZETE MAGYARORSZÁGON

4. ÁBRA. Scheffer Miklós rajza Supka (1907, 99) nyomán.

A fentiek alapján állításokat fogalmaz- hatunk meg a stefanita ispotályosok XII.

századi templomépítészetéről. A három kétségtelenül azonosított hely közül Fel- hévízen Supka Géza ásatása nem tudta tisztázni az apszisok formáját, mert az a terület akkorra már beépült (Supka 1907, 98). „A műemlékbizottság szakembere állítólag az apsist felvette. Azon felvétel azonban nem egyezik az itt közölt hiva- talos és általam is állandóan ellenőrzött alaprajz apsis-bekezdésével [értsd indítá- sával].” (uo.) Így ha az netán elő is kerülne, megbízhatóságával szemben kételyek- kel kellene élnünk. A Supka által közölt alaprajz nem Árpád-kori templomé (4.

ábra). A XII. században már állt, eredeti templomuknak az alapozása is vélhető- en elveszett, a terület beépítettsége miatt tisztázó ásatásban sem reménykedhe- tünk. A két másik azonosított helyen há- romapszisos templomot találunk, s ilyen Lengyeltóti egyháza is. Az abonyi temp- lom szentélyei azonban már „góth-stylű”, átalakított állapotukban maradtak ránk.

Ásató régészük csupán azt tudatta, hogy az eredetiek nem olyanok voltak, de azok formáit nem közölte (Némethy 1901, 5).

Az épület háromhajós, előteres (5. ábra).

Karcsán az apszisok eredetiek (7. kép), ám örököltek: egy félig lebontott hat-

(31)

A S T E F A N I T A I S P O T Á L Y O S R E N D L E G K O R Á B B I T E M P L O M A I

30

karéjos rotunda három megmaradt keleti karéja szolgál e célra (6. ábra). Ezek sem eredeti stefanita alkotások tehát, ám mi- vel meghagyták őket, a félköríves szen- télyzáródás nagy vonalakban biztosan egyezett a formai elképzeléseikkel.

A négy korábban azonosítatlan hely közül Thovt azonosítása tűnik a legvalószínűbbnek Lengyeltótival, ame- lyet több, fentebb részletezett megfon- tolás támogat, csupán a védőszenttel kapcsolatos ellentmondásos adatok gyengítik, ám kettős patrocínium esetén ezek elesnek. Ha helyes az azonosítás, akkor két olyan stefanita templomunk van, amelynek látjuk az eredeti apszisa- it, s mindkét épület esetében három íves záródásút találunk. A karcsai és a len- gyeltóti egyházat két további építészeti elem is összeköti. Az egyik a nyugati karzat, amely a bodrogközi templom- ban ma is fennáll, a somogyi épületben pedig hajdani meglétét igazolták a ré- gészeti kutatások (B. Benkhard–Lukács 1996, 6), ahogy nyugati toronypárét is.

A karcsai hosszházas templomnak so- sem volt tornya, de ásató régésze szerint a maradványok arra utalnak, hogy nyu- gati toronypárt terveztek a stefaniták, ám annak kivitelezésétől végül elálltak (Molnár V. 1966, 110). Az ásatási alap- rajz Abonyban szintén nyugati torony- párt és karzatot mutat (Némethy 1901, 5; Horváth–H. Kelemen–Torma 1979, 186). Ezek nyomán az a kép rajzolódik ki, hogy az egyhajós, három íves záró- dású szentéllyel ellátott, nyugati karza- tos és toronypáros templom a stefaniták által leginkább kedvelt alaprajzi forma.

(32)

A S T E F A N I T A I S P O T Á L Y O S R E N D L E G K O R Á B B I T E M P L O M A I

31

7. KÉP. A karcsai templom délről. Bárdossy László felvétele.

(33)

A S T E F A N I T A I S P O T Á L Y O S R E N D L E G K O R Á B B I T E M P L O M A I

32 5. ÁBRA. Scheffer Miklós munkája

Némethy (1901, 5) nyomán.

A háromapszisosság igazolt az abonyi templom esetében is, bár azok eredeti záródása már ismeretlen. Ha a cikói rom azo- nos a hajdani Pulchro/Széplak Szent István-templomával, ak- kor az részben kilóg a sorból, mert csupán egy apszisa van, bár, ha kissé szabálytalan mó- don, de háromhajós. Ásatás tudná tisztázni, hogy volt-e a templomnak karzata. A buda- felhévízi egyházuk nem XII.

századi alaprajzi mintát követ.

A fenti megállapítások kivona- tát a II. táblázatban foglaltam össze.

A tanulmány vége felé kö- zeledve az olvasó talán kissé elé- gedetlenül állapítja meg, hogy egy eredetiben megmaradt, jól olvasható pápai okiratban patrocíniumokkal felsorolt hét templom közel felének helye nem azonosítható megnyug- tatóan, jóllehet olyan rendhez tartoztak, amely évszázadokon keresztül működött Magyaror- szágon. Ez sajnos látlelete an- nak, hogy mennyit tudunk saját Árpád-kori történelmünkről: a szükségesnél sokkal kevesebbet.

A megsemmisült dokumentu- mokkal és a lerombolt vagy át- alakított épületekkel múltunk nagy és rendkívül lényeges da- rabjait vesztettük el, s ezt a kuta- tók sorának erőfeszítései is csak részben tudják pótolni.

(34)

33

KORAI STEFANITA TEMPLOMOK ÉPÍTÉSZETI ELEMEINEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA

Település Hajó Apszisok Nyugati karzat Toronypár

Abony Háromhajós Három ismeretlen

záródású Igen Igen

Budafelhévíz ? ? ? ?

Karcsa Háromhajós Három íves záródású Igen Tervezték

Lengyeltóti Háromhajós Három íves záródású Igen Igen Cikó Háromhajós Egy négyszögletes

záródású ? Igen

II. TÁBLÁZAT. Az 1187-es pápai okiratban szereplő stefanita templomok legfontosabb építészeti elemei.

6. ÁBRA. Karcsa Árpád-kori temp- lomának alaprajza.

A harmadik építési fázis tulajdonítható a stefanitáknak.

Jeney János munkája Gervers (1968, 37) nyomán.

(35)

F É N Y E K M O Z G Á S A Á R P Á D - K O R I T E M P L O M O K B A N . C S I L L A G Á S Z A T I A L A P O K

34

E fejezet általános bevezetőül szolgál a következő öthöz, amelyekben négy Kár- pát-medencei Árpád-kori és egy „óhor- vát” templom fényjárását tárgyalom.

Amikor egy templom fényjárásáról be- szélek, akkor az épület ablakrései vetü- letének mozgását értem alatta, amelyet a rajtuk közvetlenül átvilágító Nap hoz létre a falakon, illetve a járószinten. Ezek vonulását a Nap vízszintes – keletről nyu- gat felé tartó – és függőleges – emelkedő és hanyatló – egyidejű mozgása hozza létre. A kisméretű ablakokkal ellátott Árpád-kori falusi templomok sötétkam- raként működnek, s bennük a rések éles kontúrokkal képeződnek le.

Más Árpád-kori templomokban szerzett korábbi tapasztalatok azt mu- tatták, hogy a vetületek mozgása koránt- sem „céltalan”: a Nap járásának kiemelt időpontjaiban – napfordulókkor és nap- éjegyenlőségekkor – kapcsolatba lépnek a templom egyes építészeti elemeivel (Pap 1978, 11; Németh 2010, 215; Né- meth 2013, 99) és – ha van – kifestésé- vel (Pap 1978, 11; Németh 2010, 239), jelezve, hogy nemcsak az épület a maga anyagi mivoltában, hanem benne a fény működése is alaposan megtervezett volt.

Ennek jóval az Árpád-kor elé nyúló gyö-

kerei vannak: elég, ha az Abu Szimbel-i II.

Ramszesz-templomra (Egyiptom) vagy a maják Chitzen Itza-i Kukulkán-pirami- sára (Mexikó) utalok, amelyek(b)en be- következő látványos fényjelenségek nap- jainkban sok ezer kilométer távolságból vonzanak oda érdeklődőket. Korántsem elég azonban az egyiptomi Újbirodalom idejéig visszamenni, hogy eleinknek a fények szakrális helyeiken való mozgása megfigyelése gyakorlatának egyértelmű bizonyítékára bukkanjunk. Számos példa hozható fel arra, hogy már az őskor em- bere megtervezetten hozott létre fényve- tüléseket (Wolfschmidt 2018).

A Nap éves járásának egyik fontos jellegzetességét mutatja az a remek soro- zatfelvétel, amelyet a 8. képen láthatunk.

Soponyai György asztrofotográfus egy éven keresztül készített fotókat a delelő Napról ugyanarról a helyről, ugyanabban az időben: 11:44-kor a „normál” (CET) időszámítás szerint, illetve 12:44-kor a nyári időszámítás (CEST) hónapjai alatt.

A nevezett időpont csillagunk delelési ideje Budapest földrajzi hosszúságán. A felvételekből készült montázs egy kissé szabálytalan nyolcas alakú görbét rajzol ki: ezt nevezik a csillagászok analemmá- nak. Ezen jól látható, milyen jelentős kü-

FÉNYEK MOZGÁSA ÁRPÁD- KORI TEMPLOMOKBAN.

CSILLAGÁSZATI ALAPOK

(36)

F É N Y E K M O Z G Á S A Á R P Á D - K O R I T E M P L O M O K B A N . C S I L L A G Á S Z A T I A L A P O K

35

8. KÉP. A Nap analemmája Budapesten. Soponyai György montázsa saját felvételeiből.

(37)

F É N Y E K M O Z G Á S A Á R P Á D - K O R I T E M P L O M O K B A N . C S I L L A G Á S Z A T I A L A P O K

36

lönbség van a delelési magasságok között az év különböző szakaiban. Ennek mér- téke pontosan megadható: a Föld ten- gelyferdeségének – amely korunkban kb.

23,5 fok – kétszerese, azaz 47 fok. Az is kiderül a montázsból, hogy a delelés – a napi mozgás során elért legnagyobb látó- határ feletti magasság – időpontja kissé ingadozik az év során. Ezért kétdimenzi- ós az analemma, különben egyetlen füg- gőleges vonalon sorakoznának a pontok.

A delelési helyzetek által kirajzolt görbe

végső soron a Föld Nap körüli ellipszis- pályán végzett mozgásának egyfajta visz- szatükröződése.

Tekintsünk egy szabadon álló mo- nolitot (kőoszlopot), amely sík terepen áll, a látóhatárt nem emeli a domborzat.

A csúcsa vetületének mozgása a Nap já- rásának kitüntetett időpontjaiban köny- nyen kiszámítható (Dendrinos 2017, 12).

A 7. ábrán a kör jelképezi a látóhatárt, O a kőoszlop helye, OB és OC a nyári, OD és OE a téli napfordulókori napkelte, il-

7. ÁBRA. Szabadon álló monolit csúcsa vetületének mozgása a Nap járásának kardinális időpont- jaiban. Mészáros József rajza Dendrinos (2017, 12) nyomán.

(38)

F É N Y E K M O Z G Á S A Á R P Á D - K O R I T E M P L O M O K B A N . C S I L L A G Á S Z A T I A L A P O K

37

letve napnyugta iránya. A BOD=COE szög a monolit földrajzi szélességének függvénye. A Nap a nyári napfordulókor az BC ív fölött mozog a kör kerületén az óramutató járásával egyező irányban, a télin pedig a DE íven. A V1 görbe jelöli a monolit csúcsának mozgását a nyári, a V3 pedig a téli napfordulókor, a V2 pedig a napéjegyenlőségit. Az A1–A3 pontok jelölik a kőoszlop csúcsának vetületét álló délben, azaz amikor a Nap pályája legmagasabb pontján jár az adott napon.

Mivel álló délben a nyári napfordulón magasabban áll a Nap, mint a téli idején, ezért a monolit csúcsát közelebb képe- zi le a talpához, tehát A1 közelebb van O-hoz, mint A3.

Most képzeljük el, hogy a monolit- ba rést vágunk, és annak a vetületének mozgását kívánjuk tanulmányozni egy napon belül, illetve az év különböző sza- kaiban. Könnyen átlátható, hogy a rés vi- lágos leképeződésének mozgása csekély eltolódással meg fog egyezni a kőoszlop csúcsáénak árnyékával. Innen már csak egy lépés, hogy gondolatban lecseréljük a monolitot egy falra, és máris eljutot- tunk a templomablakok vetületének ide- ális mozgásáig. Az ideális szót azért kell beszúrni, mert a keresztény templomok zárt terek, amelyekben az alacsonyan járó Nap keltette leképeződések „elakad- nak” a falakon, és azokról csak kellő nap- magasság esetén jutnak le a járószintre.

Ennek részletei függenek az épület mé- reteitől, a szabad vetülési hosszaktól. Az ablakrések leképeződését befolyásolja, mekkora a magasságuk, illetve milyen vastag az épület fala. Látni fogjuk, hogy

a soron következő tanulmányokban vizs- gált templomok egy métert megközelítő falvastagsága megakadályozza, hogy a szerény magasságú réseken a nyári nap- fordulón és környékén közvetlen fény lépjen be az épületek terébe. Az ábrán ez úgy jelentkezne, hogy a V1 görbének az A1 pont környéki szakaszára nincs vetü- lés: egy sötét kizárási területet kellene rá berajzolni. A sötét terület nagysága érte- lemszerűen a falvastagságtól és a rések méretétől függ, tehát minden templom esetében más méretű és alakú.

A fényvetülések szabályozásában fontos szerepet játszanak az ablakrézsűk (kávák). Ezeket kívül-belül szélesre ké- szítették az Árpád-korban, hogy nagy tükröző felületet mutassanak a rájuk sütő Napnak (9. kép), s róluk a lehető legtöbb fény szóródjék a templom bel- sejébe. Hiába kicsik az ablakai, napsüté- ses időben egy Árpád-kori templomban világos van: éppen a széles rézsűk miatt.

Ezek dőlésszöge beállított, lehetővé téve, hogy egy rés vetülete egy adott napon jelenjen meg az épület terében vagy tűn- jön el belőle.

Az Árpád-kori templomok keletel- tek voltak. Ez azt jelenti, hogy az épület tengelye nagyjából kelet felé mutatott, de korántsem szükségszerűen a pontos földrajzi kelet irányába. A szórás mér- téke meglehetősen nagy: erre Keszthelyi Sándor és Keszthelyiné Sragner Márta több mint ezer magyarországi középko- ri templomra kiterjedő felmérése muta- tott rá (Keszthelyi–Keszthelyiné 2012).

A templomtájolások rendező elve még kutatás tárgya. A keletelés oka az volt,

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Lehet zseni leszel, bár ez még nem látszik, Rend nélkül az ember lehet, hogy hibádzik. A nagy rendetlenség osztja figyelmünket, Bőven

A helyi emlékezet nagyon fontos, a kutatói közösségnek olyanná kell válnia, hogy segítse a helyi emlékezet integrálódását, hogy az valami- lyen szinten beléphessen

tanévben az általános iskolai tanulók száma 741,5 ezer fő, az érintett korosztály fogyásából adódóan 3800 fővel kevesebb, mint egy évvel korábban.. Az

Legyen szabad reménylenünk (Waldapfel bizonyára velem tart), hogy ez a felfogás meg fog változni, De nagyon szükségesnek tar- tanám ehhez, hogy az Altalános Utasítások, melyhez

Az akciókutatás korai időszakában megindult társadalmi tanuláshoz képest a szervezeti tanulás lényege, hogy a szervezet tagjainak olyan társas tanulása zajlik, ami nem

Már csak azért sem, mert ezen a szinten még nem egyértelmű a tehetség irányú fejlődés lehetősége, és végképp nem azonosítható a tehetség, tehát igen nagy hibák

Nagy József, Józsa Krisztián, Vidákovich Tibor és Fazekasné Fenyvesi Margit (2004): Az elemi alapkész- ségek fejlődése 4–8 éves életkorban. Mozaik

táblázat: Az innovációs index, szervezeti tanulási kapacitás és fejlődési mutató korrelációs mátrixa intézménytí- pus szerinti bontásban (Pearson korrelációs