• Nem Talált Eredményt

(1)V O ^ S E J ? wm A! •r &#34

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "(1)V O ^ S E J ? wm A! •r &#34"

Copied!
20
0
0

Teljes szövegt

(1)

V O ^ S E J ?

wm

A!

•r " •<?•

V \

/

i

V V

tfP/ A

A V

Í

f /

1 4

A l e g f i a t a l a b b d o k t o r . (SEMSEY ANDOR.)

Szzrkesztöség és kiadóhivatal:-:

{ i VII., Erzsébct-körut 6. sz. !

(2)

A n e m z e t i s z í n h á z m e l l e t t .

Bőrgyógyitó é s bőrszépitő orvos

Dr. JUTASSY J Ú S Z E F

Budapest, VII., Erzsébet-körut 22.

Rendel hölgyeknek délelőtt 10—l-ig, uraknak délután 3 - 5 ig, a bőrgyógyászat körébe tartozó összes betegségekben. To- vábbá mint a kozmetika szakorvosa, gyógyítja mindazon bőr- bajokat, melyek a külső szépség rovására vannak, mint pl.

durva, szintelen, tisztátalan kéz- és arc/bőr, szeplő, májfolt, tűzfolt, anyajegy, lencse, szemölcs, pörsenés ivírmcrli), tüsző (miteszer), kellemetlen izzadás, h a j k o r p a , hajhullás, kelletlen szőrök (női b a j u s z és szakái), stb., valamint szakszerű taná- csok a bőr á p o l á s á r a és a szépség megóvására.

Levelekre válaszol. ^^^^^^

„ P A N N Ó N I A "

S Z Á L L O D A

Budapest, Kerepesi-ut 7. sz.

IV. K I S Hl

<5 UTCZA 9 SZ.

XiPfiö

AVAOASL

KURT SZÁLLODA MELLETT

w

TELEFON NI 101*.

KÉSZÍT F É R F I R U H Á K A T M É R T É K SZERINT-

A magyar kerámiái gyár részv.-társasi B U D A P E S T E N

a j á n l j a Rost Ottó mérnök és a keramit feltalálójának személy vezetése mellett gyártott, általánosan kitűnőnek elismert és u kocsiút, mint j á r d a és u d v a r burkolási czélokra felette alkalm

keramitköveit és keramitlapjait.

Kívánatra a keramit burkolásával járó munkálatok is vállaltatnak. Részletes árjegyzékkel és költségvetéssel szíves

szolgál Az igazgatóság.

IRODA: VI., Andrássy-ut 30. szám. \ „ , f . 9 GYÁR : X., Kőbánya, Maglódi-ut. / l e l e I o n s z a m 43_ j

B e h a r J. D a u t

K o n s t a n t i n á p o l y b ó l

a j á n l j a n a g y m ü j a v i t ó - i n t é z e t é t ,

h o l m i n d e n n e m ű e r e d e t i

keleti szőnyegek SEJF ^G SS

n e k művészien restauráltatnak. — E műintézetben javítót szőnyegeknél a javítás sem színén sem visszáján fel neri

ismerhető és tartósságukért 10 Óvl kezességet vállal

Recseb Mohamed,

szivacsüzlete IV., K á r o l y - k ö r u t 18. sz.

— O MÜ u

•o.s c o-o b a o tA

9 N I»

o -O

O ««JS O"" & 0

S-s e£äs

«, .5 ÄctS _ —

o • c .. e c 4> ej

•aS N O " N

® 3 -O S « TT J; .-2 n jz x :3 C (3 n M

» S J,

o « S ^ b

Sternberg Ármin És Testvére CB. él kir. szab.

HANGSZER-IPAR Mnpcsl, VII., Kcrcppfil ut 30. sz.

JayiUisok pontosan teljesíttetnek.

(3)

V -

VI. Évfolyam. 1ÔÔ5. 43/244. szám.

MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP.

Előfizetési f e l t é t e l e k : Egész évre fit 10.—

Félévre » 5.—

Negyedévre » 2.50 E g y e s s z á m l á r a 20 kr. .

A H HT

P O L I T I K A I É S I R O D A L M I S Z E M L E .

SZERKESZTI K I S S J Ó Z S E F . •

ég és kiadóhivatal:

B U D Á P É S T , . . . ' VII. ker., E r z s é b e t - k ö r u t 6. sz.

. . . ; i H i r d e t é s e k 1 f e I v é t e I e u g y a n o t t . ' Kéziratok nent adatnak vissza.-

— ' B u d a p e s t , Október hő 27.

Krónika.

H o m e r u l e .

— október -25. pénteken.

Egy szó lebegett ma' a képviselőházban mindenki

•ajkán. Ezt az egy szót nem' mondta ki Bánffy báró, aki- nek — mellesleg mondva — a mái péntek' egyik legsze- rencsésebb ' napja' volt; nem mondotta ki Apponyi gróf, akinek!—sajnos — ez a péntek csakugyan péntekje volt;

nem mondotta ki Kossuth Ferencz, nem kiáltotta közbe Ugrón Zoltán,' nem csevegte el Pázmándy Dénes, s nem rikkantotta el Beöthy Ákos.

.. Elvégre mindazokat, amikben a zágrábi események :közzül a horvátoknak van része: az ellenzék hiába igye-

kezett kihasználni s a kormánynak nem volt nehéz a maga jelentéktelenségére leszállítani. A harminczkettes számú rendőrtől a horvát bánig nem volt személy és nem volt faktum, ami felől az ellenzék kérdést ne tett, s amire a kormány diadalmasán ne válaszolhatott volna. Csak egy, egyetlen egy- faktum kerülte el a szabadalmazott honfiak figyelmét : az,;, hogy ő felsége, Magyarország koronás királya,' az'. ő". zágrábi válaszait német nyelven, tehát , az osztrák örökös : tartományok állami nyelvén mon- dotta el. A magyar, király, ha a mágyar államiságot kép- viselte, szólhatott volna magyarul. Ha a horvát autonó- miát : szólhatott volna horvátul. Ha horvátul nem tud, szólhatott volna közömbös nyelven': francziául. Ő felsé- gének a magyar • sem anyanyelve, de azért Budapesten .magyarúl beszél. Ő felségének az olasz sem anyanyelve,

de azért Trientben olaszul beszél. Ő felsége németül csak a német nyelvit egyházakkal vagy az osztrák államba szorosan beletartozó tartományokkal szokott beszélni.

Pedig a horvát egyház nyelve nem a német.

Ezt jól tudja Pázmándy Dénes, de ő csak a har- minczkettes számú rendőrt látja. Ezt jól tudja Apponyi gróf, de ő csak a zágrábi polgármestert látja. Ezt jól tudja Kossuth Ferencz, de ő csak a zágrábi Jellasich-szobrot látja. Ezt jól tudják mindannyian — s jól tudja az egész ellenzék, az egész képviselőház és az egész ország, hogy a horvátok érzelmei nem volnának mások,, ha Bánffy .Dezső. lemondana és helyébe akárki jönne, amint nem toltak mások, mikor Bánffy- előtt Wekeríe vagy Szapáry vagy Tisza vagy Bittó vagy Szlávy vagy Andrássy volt

kormányon. Biztos volt, hogy az ellenzék támadása siker- telen lesz, s a kormány álláspontja diadalmas. Az ellen- zéknek csak egy esetben lett volna igaza, a kormány csak egy esetben állott volna védetlen : ha kimondták volna azt a bizonyos szót, amely ma mindenki ajakán ott lebegett. De ezt a szót kimondani nem volt bátorsága Apponyi Albert grófnak se, nincs bátorsága senkinek — s én nem vagyok bolond, hogy éppen én mondjam ki.

*

Hanem elmondok helyette más valamit. Utazásaik közben bizonyára nem egyszer éreztek hálát az iránt a sárga könyv iránt, amely angol kiadásban egész Európa minden vasutjainak menetrendjét egy kötetbe foglalja, — angol pontossággal, ügyességgel és megbízhatósággal. A magam részéről még a fin.oman metszett kis betűiért is szeretem, s álmatlan délelőttökön nem minden czélzat nél- kül olvasom azt a függelékét, amelyben rövid vázlatban megirja az összes európai álladalmak külső képét, belső életét és közjogi állapotát. Nagy élvezettel és bő tanul- sággal olvastam is m'ndaddig, amig a mi hazánk leírá- sáig el nem jutottam. Ennek elolvasása után nem röstel- teni a fáradságot, s noha még csak déli tizenkét óra volt, tollat ragadtam, s a következő levelet intéztem a vállalat igazgatójához : •

»Édes uram, • • , A könyve második lapjának az a megkeresése indít önhöz fordulnom, amely szerint hálával vesz minden helyreigazítást. Édes uram, felesleges önnek azzal bókol- nom, hogy az ön nemzetét jellemző pontosság és lelki- ismeretesség az ön könyvének is egyik legfőbb erénye, s ahol tudatlan voltam, tanulsággal, ahol tudó, helyben- hagyással olvastam az adatait. Annál inkább meg nem értem s engedje őszintén megmondanom, annál fájdalma- sabb érzéssel látom, hogy az én hazámról szólván, mintha az ön nemzete géniusza egyszerre hátat fordított volna önnek, s nevezetesen a mi közjogi helyzetünkről vaío fogalmai semmiben sem tisztábbak, mint egy kinai osz- tálytanácsosnak a Liechtenstein-herczegség felől szerzett ismeretei. Egész röviden és tárgyilagosan van. szerencsém becses tudomására juttatni, hogy Ausztria császára mi- nálunk Magyarország független királya; hogy a magyar álladalom független státus; hogy a mi törvényhozásunk nem Landtag, hanem országgyűlés, ami németül Reichs- tagot jelent ; hogy Klausenburgot magyar nyelven Kolozs- várnak hivják ; hogy a mi grófságaink neve. magyal

' > "

(4)

"678

nyelven vármegye; hogy a mi álladalmunk hivatalos nyelve nem a német, hanem a magyar; hogy Transsyl- vániát 1848 és 1867 óta nem ismerünk; hogy mi az osztrák császárságnak nem autonom királysága vagyunk, hanem egy, az osztrák császársággal szövetséges, de egyenjogú független magyar királyság, — s hogy ennél fogva Budapest nem Ausztriában van, nem is Austria- Hungary-ban, hanem egyszerűen Hungary-ban : lévén e királyságnak csak olyan székes fővárosa, mint London az önök hármas-királyságának. Ez adataim nyomán az ön kitűnő könyvének e részben téves-adatai helyreigazí- tását. kérve, maradok egyebekben fölöttébb engedelmes szolgája.«

E levelemet ma egy hete küldöttem el s tegnap este kaptam meg rá a választ. A legelső, ami a boritékán felötlött, az volt, hogy a teliszáju angolos betűk Budapest városáról ismét csak azt írták, hogy Ausztriában van.

Maga a levél különben igy szól:

ȃdes uram,

Köszönöm s az ön érdeklődése jóleső jelének tekin- tem az ön szives levelét. Köszönöm az adatait is, ame- lyek, higyje meg, előttem nem voltak ismeretlenek. Hajlandó is vagyok a könyvem jövő kiadásában akár a Magyar- országról szóló egész részt az ön hazafias tollára bizni.

De csak egy föltétellel.

Hallgasson meg, kérem, nyugodtan. Az önök reális országa a filozófiától bizonyára nem idegenkedik annyira, hogy a nagy Spinozát ne ismerné s ne e nagy bölcsnek azt a hires mondását, amely szerint, ha a leeső kőnek öntudata volna, azt hinné, hogy ő a maga akaratából esik lefelé. Önök, édes uram, az önök magyar glóbuszán igy esnek lefelé s azt hiszik, hogy a maguk akaratából akár- mikor megállhatnak. Mi, akik kivül állunk, mi világosan látjuk, hogy önöket valami magasabb erő ejti lefelé, amelyet kormányozni az önök akarata erőtlen. Önök a maguk magyar glóbuszán azt hiszik, hogy önök füg- getlenek; mi, idekinn, jól látjuk, hogy önök nem azok.

Édes uram, ha a mi királynénk önöknél megfordulna, a fürdővendégek listájában megolvasnák, hogy az egye- sült királyságok királyát tisztelhetik maguknál vendégül.

Mi, ha az önök lovagias uralkodóját látjuk, csak azt tud- juk róla, hogy ő Ausztria császárja. Ha Bécsben vagy Budapesten ünnep van, a mi nagykövetünk vagy konzu- lunk erkélyén önök ott látják az angol szineket s az an- gol czímert s a Dieu et mon droit. Mi itt Londonban az önök nagykövete erkélyén még soha mást nem láttunk, mint a fekete-sárga zászlót, soha mást, mint a kétfejű sast és soha mást nem olvastunk, mint a Viribus unitist.

Az önök konzulátusainak a hivatalos nyelve nem a ma- gyar, hanem a német, tehát osztrák. Az önök hadseregé- nek hivatalos nyelve nem a magyar, hanem a német, tehát az osztrák. Ha, ami ránk nézve nagy megtisztelte- tés volna, az önök fejedelmi családjából valaki házasságra lépne egy angol herczeggel vagy herczegkisasszonynyal, a házassági szerződést megcsinálná a császári ház minisz- tere, aki, tudtommal, az önök közjogában ismeretlen foga- lom. Igaz, a mult héten olvastam, a császári ház minisz-

terének ezentúl a hivatalos czime császári és királyi mi- niszter lesz. Az önök közjoga ezt sem ismeri; de ha önök örülnek ennek, ez örömükkel nem állanak egyedül.

Mert ennek s az ő közjogi aspirácziói belefoglalt elisme- résének éppúgy örvendhet a cseh királyság is, meg a horvát királyság is, aminthogy a szűkebb Ausztria nyil- vános intézményei mindig k. k-k voltak, császári-királyiak.

Már pedig, kegyes engedelmével, azt csak nem hiteti el velünk, hogy a grammatika egy kis kötőszava, az és, und, and vagy et akár Sandersnél, akár Littrénél, akár az Elvekben, akár a Ballagiban azt jelentené, hogy magyar ? Nem akarom az ön hazafias szivét megbántani, csak azt kérdem: honnan lássuk mi, hogy az önök hazája függet- len álladalom, ha sem a fejedelmében, sem a képviseleté- ben, sem a hadseregében, sem a kereskedelmében, szóval sehol, ahol vele itt kivül találkozhatunk, nemcsak a füg- getlenségnek, de általában magának az országnak nyo- mát sem látjuk ?

Mielőtt e levelemet lezárom, példát mondok önnek.

Egyptom, ön bizonyára tudja, a mi királyságunk protek- torátusának örvend. Már most: Egyptomnak megvan, csakúgy, mint önöknek*, a maga fejedelme, sőt, mi több:

nemzeti fejedelme. Megvan, csak ugy, mint önöknek, a maga honvédsége; annak angol tisztjei vannak, emennek osztrák tábornokai. Megvan, csakúgy, mint önöknek a maga minisztériuma. Igaz, ezeknek a minisztereknek, ha valami nagyobb dologba fognak, ki kell kérniök a mi rezidensünk helybenhagyását. De az önök minisztereinek:

nem kell-e nekik is folyton Bécsbe utazgatniok s a csá- szári (és királyi) ház miniszterével értekezniök ? Ha Egyp- tom önállóskodik, kardjára csap a helytartó; ha önök a nagy Kossuthot temetik, ugyanezt teszi a hadtestparancs- nok. Önöknek megvan a maguk nemzeti zászlója és czimere — Egyptomnak is megvan. Igaz, Egyptomban kitüzzük az angol zászlót is és az angol czimert, de hát önöknél nem tűzik e ki magára a fejedelmük palotájára az osztrák lobogót ? Azt csak megengedi, hogy az nem különbség, hogy e lobogó egyúttal a dinasztia lobogója is! ? Az önök törvényeiben hol van szó a dinasztia színei- ről, az önök közjoga szerint hol van különbség nemzet és fejedelmi ház között ?

Egyszóval, édes uram, a dolog ügy áll, hogy önök az osztrák császárságnak autonom tartománya. Önök voltak a legrenitensebbek, tehát önök kapták meg legelőbb a home rttlet. Erőre önök után a horvát királyság követke- zett : az is megkapta a maga home-rule-ját, s meg is van vele elégedve, mert ime most is milyen lelkesedéssel ünne- pelte az osztrák császárt, aki az osztrák álladalom hiva- talos nyelvén köszönte meg az ő hű horvátjai igaz lojáli- tását. Ahogy a viszonyokat látom, nemsokára a cseh királyság is megkapja a maga home-rule-ját. S akkor majd Prágából és Zágrábból ugyanolyan szép leveleket kapok, mint az öné, s azokra is csak azt válaszolhatom, amit önnek: hogy én fölöttébb tisztelem az önök hazafias érzéseit, de még jobban tisztelem az igazságot; hogy önök tekinthetik és érezhetik magukat akárminek, mi csak annak tekinthetjük, amik valójában; s hogy kocz-

{

(5)

káztatnám a vállalatom jó hírnevét s világszerte ismert megbízhatóságát, ha annak hű adatait az önök minden tiszteletre méltó érzelmei szerint módosítanám. S itt jön a föltételem : amely perczben az önök álladalma valóban füg- getlen lesz, szívesen bízom önre. a könyvem magyar részé- nek megírását, sorát egy shillingjével. Maradván, uram, mindenképpen engedelmes szolgája.«

*

Neveletlen ángliusa!

Jgnotus.

A csönd hangjai.

— Laprade. —

Alvó igék a természet szivében, Ti erdőmélyi néma szellemek,

Fa, melynek suttogó szavát megértem, Beszéljetek! Beszéljetek!

Rejtőző nimfák, rózsás tiindérlányok, Virágos rétek, puszta sivatag,

Vetés, mely árnyalsz kék búzavirágot, Magasló bérezek, mosolygó tavak,

Beszéljetek !

Visszhangja egy nagy, láthatlan világnak, Mit zúgni hallok a magasba' fenn,

Mély lelkek, kik nyugalmat nem találnak, Hymnus, mit nem hall senkise ni.

S mit kifejezni sem tud ember nyelve :•

Sok szárnyas, néma gondolat, Nevek, rég csöndes feledésbe rejtve, Idő, mely eltűnt, elhaladt —

Beszéljetek !

Bár tagadott, de végtelenül drága, Mélységesen rejtelmes érzelem;

Mit fennen hirdet a szem fénye, lángja S a szív be nem vall sohasem:

Végzetes, fájón édes látományok, Szomj az eszményi szép után-, Almok, a melyek tova szállnak, Remények, eltűnők korán —

Beszéljetek!

0 láthatatlan szellemek köröttem, Szivdobogástól reszkető vadon,

Ti, kiknek én homályos esti ködben Halk suttogását hallgatom,

Siró fnvalmak, vadvirágos völgyek, Elő föld, kék ég odafent,

0 Hangok! Edes hangjai a csöndnek, Mik betöltik a végtelent —

Beszéljetek !

Szalay Fruzina.

A próbacsók.

I r t a : A B O N Y I Á R P Á D .

— Ne bolondozz, Kálmán ! Ha menyasszonyod észre találja venni a dolgot, el vagy veszve.

— Meg kell lenni, barátom, meg kell lenni!

— Gondold meg jól...

— Bizonyosságot akarok!

— Ah!

— Ugy van! Próbára akarom tenni.

— Már?

— Még ma! Az istenre kérlek, ne gúnyolj engem, doktor, mert nincs igazad, — folytatta indulatosan a férfi s egy pillanatig hallgatva, bosszankodott azon a hideg, félig sajnálkozó mosolyon, mely a fiatal doktor ajkán már társalgásuk kezdetén ott lebegett, — képzeld magad az én helyzetembe s azonnal be fogod látni, hogy nincs.

Ismered édes anyámat. Mit mondana az ő jóságos, szerető szive, ha egyszer majd azt is észre venné, högy 'Kaialin nemcsak szép, — nekem legszebb az egész világon! — hanem kaczér is, érted... kaczér!

— Gyerekség!

— Óh, az! Nem vagyok képes kitalálni a valót.

Néha ugy tetszik, hogy félreismerem egész lényét s ilyen- kor már-már azon a ponton állok, hogy bevallom neki a gyanusitást és könyörögni fogok, hogy büntessen meg, mert megérdemlem. Máskor meg azt hiszem, hogy nem tévedek s egy-egy ily boldogtalan pillanatban elkeserit.

minden szó, minden lehellet, minden pajzán tekintet, mely azokból az imádott szemekből másra sugározza fényét...

— Megállj csak, szegény hősöm! Hiszen te félté- keny vagy.

— Az is! Mit tudom én ...

— Szép fölfedezés... Hát igy vagyunk és — már ? De hisz akkor tulajdonképpen nagyon okosan cseleked- tem, hogy meglátogattalak. Hohó! Itt orvosra van szük- ség, még pedig gyorsan, mert a baj, ugylátszik, komoly és veszélyes komplikáczióktól is tartani lehet.

— Hagyjuk kérlek a tréfát.

— Valaki tréfál kettőnk között, csakhogy az nem én vagyok. Teringettét, ez a felindulás, ez a szenvedélyes hang, ezek a heves mozdulatok... Nem, nem! A diagnó- zis ily hatalmasan kifejlődött jelenségekre támaszkodva, nem tévedhet. Féltékeny vagy, szegény barátom, féltékeny vagy, de bízzál bennem. Meg foglak menteni az utókor- nak. Nem fogom nyugodtan nézni, mint emészti a láz a minisztérium legdélczegebb titkárját, a kegyelmes ur »papa kedvenczé«-t, valamennyi hosszú ujju adópénztárnok rémét és szerencsés vőlegényét egy kedves, fiatal gyermeknek, aki nem érdemelte meg, hogy gyanúsítsák. Tudd meg, szörnyeteg ember, hogy e percztől kezdve hatalmamban vagy. Ha elárullak a feleségemnek s az én szép Helénem bevádol Katalinnál, véged van!

— Azt nem fogod tenni!

— Ki tudja! Mi orvosok többnyire gyökeres gyó- gyítást hajtunk végre s a mennyiben a beteg nem birja kiállani, az az ő baja. Elvégre egyszer úgyis csak meg kell halni. Mielőtt ezt a kellemetlen tüneményt azonban rajtad is észlelhetném, elégitsd ki gyötrő kíváncsiságomat, különben elsorvadok... Miből találtad ki, hogy Katalin kaczér ?

— Mindenből, mindenből!

— Ez elég. Tökéletesen elég! A minden körülbelül fele a semminek, de azért értelek, drága mórom... én értelek s érteni 'foglak akkor is, ha semmi, de éppen semmi értelme se lesz annak, amit veszélyes lázad előre- haladottabb stádiumában később mondani fogsz.

A doktor félretette szivarját s molyogva intett.

í *

(6)

680.

— A gyógyítást mindazonáltal megkísértjük, — folytatta ingerkedve s megsimogatta barátja vállát, — megkívánom azonban, hogy őszinte légy. Az »eset« nem túlságosan érdekes s ha véletlenül nem Katalinról, felesé- gém. legbizalmasabb barátnőjéről volna szó, sokkal keve- sebb kíváncsisággal foglalkoznám vele. így azonban, meg- vallom, nagyon érdekel s ez nyilván mély nyomokat vés arczomra is. Lássuk hát nagyjában a részleteket. Tessék nyilatkozni. Figyelek és analizálni fogok. Hol, miképpen, mikor és főleg miért történt az első kaczérkodási kisérlet ?

— Esküszöm, doktor, hogy nem tréfálok!

— Az égre, hisz én komoly és ünnepélyes vagyok, mint egy tanfelügyelő! Mint egy tanfelügyelő, fiam, aki e mellett még királyi tanácsos is. Ne nézz igy reám...

éz f á j . . . Esküszöm ! Nem elég ? Egy orvos esküje, édes Kálmán, gondold meg, hogy ez súlyos és gonosz dolog...

Kezdjük a részleteket. Fogadni mernék, hogy arról a nád- szál karcsuságu Galambos Albertről van szó. Eltaláltam?

- E l .

— Nono ! Csak ne ilyen gyűlölködéssel. Árra" még rá- érsz azután is", ha belátod, hogy gyanúd "szeretetreméltóan mulatságos.

— Nagy okom van rá, hogy gyűlöljem ezt az embert... Tegnap már másodszor »tette hódolatteljes tiszteletét« a menyasszonyomnál olyankor, mikor én nem voltam ott.

— Borzasztó! S ennek természetesen. Katalin az oka?

— Ő és az egész család.

— Helyes! Ki kellett volna dobni.

" ' — Azt nem mondtam ...

( — De gondolod, s mint minden szerelmes hős, nyomban' végre is tudnád hajtani, ha észrevennéd.

— Már észrevettem!

— Ah? Ugyan mit?

— Azt, hogy Katalin szívesen látja ezt az embert és rámosolyog.

— Hallatlan! Kedves Kálmánom, lassanként csak- ugyan magam is be kezdem látni, hogy igazad van. Egy menyasszony, aki mosolyogva fogadja a vendéget, ahelyett, hogy fogait vicsorgatná reá...

S a doktor tréfás szörnyüködéssel csapta össze kezét. »Egy mosolygó menyasszony! Botrány 1 Igazad van. Az én Helénem nyolcz hétig veit menyasszonyom s e nyolcz hét alatt csak gyilkossággal és lövésekkel vég- ződő verses tragédiákba járt, folytonos keserű sirással és valamennyi férfilátogató erélyes kidobatásával foglalkozott.

Képzeld, még szegény nagyapára is revolvert fogott, mi- dőn a jó öreg meg akarta csókolni. Milyen energia! Mily roppant massza erény! Ah, kedves barátom, nekem óriási szerencsém volt.

— Könnyű neked.. dörmögte akaratlanul elmoso- lyodva a vőlegény s járkálni kezdett a szőnyeges padlón.

— Bizony könnyű! — intett helybenhagyólag a doktor s kalapja után nyúlt. — Nincs is annál könnyebb, mint kaczérsággal vádolni azt a nőt, akit szeretünk. Sőt természetellenes dolog volna, ha nem igy lenne. Ne sáp- padj el! Nem tártok se erkölcsi, se fiziológiai fejtegetést.

Meg kell azonban jegyeznem, hogy meg ne próbáld azt a próbát, melyet az imént emiitettéi, mert rossz vége lesz.

A próbával még bölcs urunk, az Isten is pórul járt, mi- dőn bájos ősanyánk állhatatosságát a paradicsomi alma- tilalommal próbára akarta tenni, — hát még egy ember, egy tökéletlen, szerelmes fiatal ember, aki ágyudórgést hall minden neki nem tetsző kapszli-pukkanásban s repülő elefántokat lát ott is, ahol csak egy illetlenül karcsú Galambos Albertről van szó. Ugyan mi is jutott az eszedbe! Kálmán, Kálmán ! Kitagadlak a tarokk-kompániá- ból, ha meg nem javulsz. Galambos Alberttől félteni Kata- lint ! Hallod-e, mór, ez kissé erős. Meggondoltad e, hogy

ennek a kitűnő fiatal embernek még a neve is oly lágy, mint a leglágyabb ezukros kása s az a vékony, nőies arcz, az az átlátszó orr, azok az álmos, unalmas, szürke szemek, az a nevetségeáen fehér kéz... Az ördögbe, hát több kell e ennél, hogy egy olyan leány, mint Katalin — mosolyogjon rajta? Csak nem vehet komolyan egy szelid csirkét ? Eredj, eredj! Két-három gramm ítélőképességet még egy szerelmes vőlegénytől is meg szabad követel- nünk, különben túlságos közelségbe találunk kerülni ahhoz a bizonyos angyalföldi hajlékhoz s az nem kellemes.

— Maradj még, Pista.

— Köszönöm, mára már részesültem belőled. Haza- megyek. Isten veled! Megigérem egyébiránt, hogy hall- gatni fogok, de csak ugy, ha fölhagysz azzal a bolond tervvel és nem igyekszel próbára tenni a menyasszonyo- dat. ígéred, vagy nem igéred?

— Meggondolom.

— Ezt ajánlom is, még pedig a legmelegebben.

Jegyezd meg magadnak, hogy valahányszor itt fenn egy ily ostoba... bocsánat..', egy ily zseniálisan ostoba próba jól sikerül, lenn a pokolban a sátán mindig akkorát nevet a markába, hogy majdnem megpukkad tőle. És most azt teszed, amit jónak látsz. Viszontlátásra, holnap!

— Isten veled!

*

Egy körúti palota második emeletén a tanácsosék kis szalonjában másnap délután két fiatal hölgy beszél-' getett azalatt, mig a tanácsosné künn az ebédlőben eléggé népies kifejezésekkel adta ki a nyelves szobaleány útját. A házivihar ez élénk változataiból azonban se a látogatóba érkezett doktorné, se Katalin a menyasszony, nem hallott jóformán semmit. Az alatt a husz pereznyi idő alatt, mióta a feltűnő csinos doktorné, kinek kissé telt ajkán minden pillanatban megremegett a daeznak és a könnyen hevülő asszonyi vérnek egy-egy könnyű villa- nása, a terembe lépett, egész csomó kényes kérdés és feladat keresztezte itt egymást, s majdnem valamennyi a boldog vőlegényre vonatkozott.

— Aggodalmaim vannak édes Helén, — mondotta halk sóhajjal a leány, s lehajtotta fejét, — hiába titkol- nám, leolvasnád arczomról is a valót...

— Túlozol, szivem, felelte gyöngéden a fiatal asz- szony; ismétlem, hogy túlozol. Kálmánt én is ismerem és biztosithatlak —

— Te is, a papa is... mindenki! Óh, de ha nem tudok nektek hinni.

— Kálmán nem adott gyanúra okot.

— Bár ne adott volna...

— Észrevettél valamit?

— Igen.

— Nem, nem! Ez lehetetlen! Higyj nekem Katalin, én — fájdalom — már jól ismerem a férfiakat.

— Szeretnék hinni... Neked, Helén, neked, aki már az intézetben is legjobb, legkedvesebb barátném voltál, — de nem lehet, nem lehet...

— Milyen hangon mondod ...

— Nagyon fáj —

— Édes Katinkám! Ne légy gyermek. Hihető-e, hogy megnyugtatni igyekeznélek, ha érezném, ha csak sejteném is, ha elképzelhetőnek tartanám, hogy vőlegé- nyed nem méltó arra a bizalomra, mellyel megajándékoz- tad ? Ugy-e, hogy nem ? Lásd, lásd, és még sem akarsz nekem hinni. Kálmán jóravaló, derék, becsületes ember.

Nem csillag, de nem is közönséges kavics. Ragaszkodó, őszinte, hű szive van.

— Ugy? Honnan tudod? kérdezte tartózkodva, lassú, remegő hangon a leány.

A doktorné hangosan elnevette magát.

(7)

— Ejnye, kedvesem, csak nem gondolod, hogy én —

— Helén!

— Jól van, jól, hiszen csak tréfa... Csak tréfáltam te kis féltékeny galamb,;.. Apropos! Jó hogy eszembe jutott! Tudod, hogy az a Galambos Bsrczi egészen két- ségbe van esve.

- Ugyan hagyd el.... '

• — Ma délelőtt panaszkodott nekem, s oly tragikus pose-al sóhajtozott, hogy majdnem a szeme közé nevet- tem. Szegény fiu! Tökéletesen oda van. A keserűség okvetlenül meg fogja rontani étvágyát, s legalább három hétig nem fogja pontosan kialudni orvosilag megrendelt nyolcz óráját. Férjem szigorúan meghagyta neki, hogy nyolcz óráig ringattassa magát az álom karjaiban, külön- ben ugy elfogy, mint a gyertya, s egyszer csak azt fog- juk látni, hogy Galambos barátunk egyáltalában nem látható.

— Nem törődöm vele.

— Hiszen azért! A reménytelen szerelem áldozata...

Ah! ez oly szép, annyira megható! Brrr 1 Ki nem állha- tom a siránkozó fiatal embereket.... Ha Pistám sóhajto- zott volna... • Vége! Reá se tudtam volna nézni. De ő neki vágott bátran, emelt fővel, mint egy harczias nemes lovag, s midőn azokkal az ő átkozottul gonosz szemeivel

— óh, ezek a szemek, Katalin! Mennyire szeretem azt a csúnya embert!... Szóval, egyszerre meghóditott. Nem volt ám olyan félénk és lassú, mint a te Kálmánod.

— Az se mindenütt ilyen

— Nini! Ez vád, még pedig nem is. az ártatlanabb fajtából való.

— Sajnos, hogy igy van.

— Észrevettél valamit?

— Igen.

— Mit? Szabad megkérdezni? Csak gyorsan, gyor- san, gyorsan... . Nem tehetek ' róla, de amint érdekes titokról van szó, egyszerre sebesebben kezd dobogni a szivem, s nem tudok uralkodni magamon többé. Majd megtanulod te is, ha asszony leszel Nos, , hát mondd, mondd Mit vettél észre, hol, mikor, kivel ?... Istenem, hallgatsz! Lesütöd a szemedet Katalin! az égre, ked- ves gyermekem, csak nem komoly dolog?

— Bár ne volna az... rebegte elkeseredve a leány, s barátnője mellére borult.

A doktorné szeme megvillámlott.

— Megcsalt?

— Nem, nem 1 Ezt nem hiszem... nem mondtam...

— Szerencséje — a férjemnek, folytatta csillapodva az asszony, ő hozta házatokba, ő is felelős érte. Majd megéreztettem volna vele, hogy mit tesz az, visszaélni két ily nő bizalmával, mint én és te. De hát mégis valamit csak látnod kellett. Ha azt mondod, hogy állha.- tatlan, kényes, lobbanó, lepke természete van —

— Az, az!

— Miből vetted észre ?

— Óh! Mindenből Helén, mindenből!

— Csak — mindenből?

— Múltkor este a szinházban, midőn páholyunkban meglátogatott, oly feltűnően meleg mosolylyal üdvözölte a szomszédos páholyban ülő, kiállhatatlan Nadányinét tudod azt... azt a borzasztó asszonyt — óh, mennyire gyűlölöm, mennyire meggyülöltem!

— Csillapodj, édesem! Nadányiné nem adott okot a gyűlöletre. '

— Ő az oka ! Ő egyedül, hogy ... Kálmán ...

— Mosolygott.

— Nemcsak az...

— Hanem még üdvözölte is. Igazad van, ez nem volt szép tőle, főleg ha meggondolja az ember, hogy Nadányiné cousineja a vőlegényednek.

• — Gúnyolsz, Helén? .

— Isten ments! feleli mosolyogva a doktorné és össze-vissza csókolja a felindult, szép arczot, melyen minden átmenet nélkül váltakozott a bánat az ingerült- séggel. — Nem gúnyolódom édes, szivem, de — bocsáss meg — egy csöpp igazad sincs;

— Van.

— Nincs, nincs, nincs 1

— Meg fogod látni, hogy van. Be fogom neked bizonyítani, hogy Kálmán állhatatlan, változékony és — istenem, nem tudony megtalálni a helyes kifejezést... hogy is mondjam csak ? És ha teheti, szívesen... Nem tudom ! Nem merem megmondani...

— Azt akarod mondani, hogy ha teheti, szívesen csókolódzik? Eltaláltam? Kérlek, ne pirulj... nincs- ebben semmi különös. Nos, hát igazad van ebben is; nagy bűn!

— Ah!

— Láttad?

— Nem. De próbára fogom tenni! Igen, igen! Még ma, itt, ebben a szobában, mert el fog jönni. Meg fogom látni és ha arról kell meggyőződnöm, hogy előérzetem nem csalt, akkor

— Megölöd!

— Visszautasítom.

— Egy csókért?

— Az a csóktól függ... Nem érted ? Nem érted Helén, nem érted és én képtelen vagyok reá, hogy meg- magyarázzam.

•— Ah! Most már értem! — Kiáltotta élénken a hölgy, s pajzánul tapsolni kezdett. Ki gondolta volna, hogy ebben a szőke fejecskében ennyi finom ravaszság lappang 1 Pompás! Hisz ez igazi tőr! No, uracskám, ha ebbe a gyönyörűen kieszelt tőrbe nem fog beleesni, akkor hiszek a lehetetlenségben! Katalin, drágám, édes, kis intrikusom, gyere, hadd csókoljalak meg! Még egyszer!

így! És most engedd meg, hogy csodáljalak! Mennyi lelemény, mennyi ügyesség, mennyi tehetség! Sohase jutott volna eszembe, hogy egy próbacsókból azonnal meg lehet ismerni azt a férfi-jellemet, melyre csak az önhitt zsarno- kok anyira kényesek és oly rettenetesen büszkék. -Csak rajta kedvesem, csak rajta! Terved által el vagyok ragad- tatva. Hány órakor jön Kálmán ?

— Hétkor. -

— Helyes! Tedd próbára. Ugy kell a nyomo- rultnak !...

— De Helén.'..

— Istenem... bocsáss meg; elragad a hév és a keserűség, hogy én ezt a próbát — nem mulasztottam ugyan el, de fogalmam se volt róla, hogy próbáról van szó... Holnap eljövök és megkérdezem az eredményt.

Isten veled! Viszontlátásra, holnap!

*

Midőn a jövendőbeli uj pár a kis szalonban egye- dül maradt, a férfi alig tudta izgatottságát elleplezni. Azt észrevette, hogy a magas porczellán-kályhában vidáman pattog a tűz, arról azonban nem tudott semmit, hogy menyasszonya is épp oly zavarral, félénkséggel és forró- sággal küzd, mint ő. Nem jutott eszébe semmi. Valahogy el kellett volna kezdeni a dolgot, de nem tudta hogyan ? Hátha észreveszi tervét a leány s a doktornak igaza lesz ? Szabad igy koczkára tenni a boldogságot ? Semmiért!

Nem, nem ! Őrültség... a. jóbarátnak igaza van ... Abba- hagyja az egészet, hisz egy kis ártatlan, bájos kaczérság még jól is áll a nőnek. Bolond volt, hogy efféle gyerekes ostobaságra csak egy pillanatig is gondolni tudott.

: Nem veszi észre Katalin, — folytatta az elakadt társalgást s közelebb húzta székét a menyasszonyához,

(8)

"682

— hogy már vagy öt perez óta hallgatunk és én — valóban —

— De igen ... Mire gondol ?

— Arra, hogy szeretem, — suttogta halkan a férfi.

Szeretem Katalin, szeretem és ezt önnek éreznie kell...

— Kálmán! Vigyázzon ...

— Eletem, szerelmem, egyetlenem! — kiáltotta el- ragadtatva az ifjú és a következő perezben itt is elcsat- tant az a mámoros, hosszú, önfeledt csók, a mely halha- tatlan.

— Megcsókolt... Ah! — gondolta mély lélegzettel, elpirulva, összerezzenve a leány s többé nem mert vőle- gényére nézni, -— mennyi mohósággal tette... Nem csa- lódtam ... No hiszen várj! Majd vigyázni fogok reád, tudom...

— Visszaadta a csókomat... röppent át az ifjú fején a gyanú, — csakugyan kaczér volna? Azonnal visszaadta és mennyi hévvel... így vagyunk ? Hohó, szép gyermek! Önre, ugy látszik vigyázni kell. Meglesz! Eskü- szöm önnek, hogy meglesz!

Gyakorlaton.

Igen, cn hű vagyok magához, llogy féltsen engem, nincsen ok;

A nap ha kél, a nap ha áldoz, Én esak magára gondolok.

Masirozásra hí a hajnal, Alomra készt az alkonyat, — Ián reggel-este, bús sóhajjal Köszöntöm szép galambomat.

Az arezom már barnára égett, Jól látszik rajta a ború ; Suttogva mondják a legények : A hadnagy úr mily szomorú ! Ki borjút i:cm czipcl a háton, Nincs terhe annak, azt hiszik ; Hogy én magácskát mint imádom, Ah ! meg nem érti senki itt . . , Vad erdőn, harmatos mezőkön A század győz vagy retirál;

En ott is csak azon tűnődöm : Maga most vájjon mit csinál ? Hibáimért a kapitányom Szórhatja villámit felém : Nincsen bár haditudományom, De maga, édes, az enyém ! Feszesen, büszkén lép a század, Dobog a föld, a dob pereg;

Hazafelé már hahotáznak Ezek a nyalka gyerekek.

Csak egy, akinek kedve nincsen,' — Es ez az egy az én vagyok, Aligha láttak még körükben Ilyen mogorva hadnagyot.

Óh 1 ha szeret még, irjon, édes Egy hosszu-hosszu levelet,

írja meg százszor, hogy enyém lesz, Ezerszer azt, hogy hűn szeret.

Kétségem, bűm, — mind tova szállnak, Az üdvtől sirva fakadok 1 . . .

Nem bánt, ha összesúg a század : - - Soha ily furcsa hadnagyot !. . .

Sajó Sándor.

Krónika II.

A p e p i t a l é l e k .

— október 24.

Nagyságos képviselő urak, én alázatos tisztelettel hiszem el, hogy nagyságtok mindenhez értenek. Törvény- hozói és igazgatótanácsosi bokros működésök felöleli a világegyetemet és sok más egyebet; nagyságtok értenek a nagyváradi bábaképzŐ-intézethez és cognac-gyártáshoz, a czirkáló koshajók legújabb tipusához és a ezukoroszto- gató automatákhoz, a zeneakadémiához és a kőszenek- nek minden fajtáihoz. De egy dologhoz még sem értenek nagyságtok — térdet-fejet hajtva kérek engedelmet, ne- hogy a törvényhozás megsértéséért sajtópörbe fogjanak — és ez az egy dolog az elméskedés, vagy mint eleink az ötvenes-hatvanas években hivták: a szellemdusság.

Szerintem ez nem hiba. Miért is kellene nagyság- toknak szellemdűsaknak lenniök ?

Érett megfontolás után amondó volnék, hogy az elmésség az ő szellemdus értelmében nem is magyar tulajdonság. A mot elannyira idegen fogalom nálunk, hogy nem csak egyértékü szava, de még valamelyest tűrhető meghatározása sincsen dikezionáriumainkban. Ez a szikra, melyet az alkalom kovájából gyorsan üt ki a furcsaságot kereső ész. aczélja, mifelénk nem pattog. A magyar elme lassan jár. Deákferenczesen nehézkes, mert súlya van, mert tartalmas. Mozgása nem muló fénytüne- ményekben nyilatkozik meg, hanem valóságos állandó alkotásokban. Az esprit produktuma egy csillanás; a humoré vert arany. Ha egész éjszaka olvastam holmi franczia «/oGgyüjteményt, reggel már nem emlékszem belőle egy szóra sem; de a Deák Ferencz, Szontágh Pál, az Eötvös Károly anekdotáit az unokáimnak is el fogom mondani, ők pedig tovább adják ezeket a kincseket az elkövetkezendőknek. Olyan dolgok ezek, mint a szép régi magyar ötvösművek meg a szépanyáink skófiumos tulipá- nokkal, gránátalmákkal szőttes abroszai. Mindig megma- rad az ő becsületök. Megmaradna még akkor is, ha Arany János, Petőfi Sándor és Jókai Mór nem emelte volna e drágaságunkat, a magyar humort, a művészet örökkévaló magasságaiba.

Csakhogy ezeket a nemes érczből alkotott zomán- ezos műveket csinálni nehéz dolog. Mindenekelőtt kemény szittya-koponya kell hozzá. A koponyában pedig a zsé- niálisság béllése. Ezért vagyon, hogy mikor kontárok fog- tak ehhez a szép ősi mesterséghez, csupa hitvány munka, idegenségek majmolása került ki a műhelyből. A dicső Zerffy ur a negyvenes években és a mai szellemdűsak, azon egy ember, kivéve, hogy az vadgalambszin nadrág- ban és sárgagombos kék frakkban járt, ezek pedig a harmadévi angol divat szerint öltözködnek.

Mikszáth Kálmán volt az a mi nemzedékünkben, aki ezeket a szamár fecsegőket ki akarta pusztitani a világból.

Ki, a magyar humor erejével. Haj, de rossz helyet válasz- tott. Országgyűlési karczolatokban fecsérelte szét dús kincsét. Osztotta boldognak boldogtalannak, mert az ő

(9)

nem tudom hány képviselőjét mind beszéltetnie kellett és ezek az urak, akik soha a szájokat nem tátották ki, hogy valami elmésséget mondjanak, egy reggel arra éb- redtek, hogy ők mind igen szellemdűs emberek.

Vagyis — si parva licet componere magnis — előállott az én bolgár kocsisom. Ez a kocsis, Alinak hiv- ták, harmadfél napig hurczolt engem Kelet-Rumélia siva- tagain. Ez a hetven óra az én életemnek legüresebb ideje mindmáig. Ahova a szem lát, csupa szürke homokbuczka;

és nem szólva a fakó októberi levegőben kóválygó var- jukról, sehol eleven teremtett állat, csak mi hatan: a négy kis macskaló, Ali és én. Esténkint csárdák, ahol érthetet- len bolgárul morog a bosszús csaplár. — Dühös vágyó- dás támadt bennem, hogy beszéljek valakivel. De ez az Ali a legkonokabb hallgatagságu ember volt, akit valaha a föld szült. Mikor elindultunk Jámboliból, beszédbe akar- tam vele ereszkedni; megtudakoltam, van-e az országúton nagy sár.. »Nincs«, mondotta Ali és többet nem szólt, egész a Feketetengerig; akármicsoda fonalát kezdtem bocsátani a társalgásnak, ugy hallgatott, mint a czövek;

legföljebb valami tompa, énekszóforma dünnyögéssel ösz- tökélte apró gebéit. Mikor megérkeztem a kis kikötő- városba, mondták, hogy másnap reggel indul a posta Európa felé. Tehát nekem tárczát kell Írnom az utazá- somról. Hogy nem láttam semmit, hogy nem történt semmi, az mindegy. Kelet-Rumélia most, háborús világban, érdekli az embereket; s aki egész szélességében átutazik rajta s azt állítja, hogy nincs ott semmi, azt otthon összehülyé- zik, összelelkiismeretlenezik. Tehát irtam az útról tárczát.

Eleven alak is kellett bele. A7agyis az Ali. Eleinte ennek

a ficzkónak a n a g y h a l l g a t a g s á g á t a k a r t a m megpingálni.

Leirtam párbeszédünket: »Van-e sár?« — »Nincs.« De amikor ez a papiroson volt, megint csak kérdeztem vala- mit és csodák csodája, Ali felelt. Husz perez múlva már azon vettem magamat észre, hogy egy egész papirosom tele van a bolgár paraszt jámbor, de az ilyen harczias időben igen tanulságos beszédével. És a néma Ali még vagy öt papiroson át nem fogyott ki a szóból. Kitárta a bolgár nép egész lelkét, együgyű aspiráczióit, körmönfont eszejárását. Tárczám végén aztán kisült, hogy ennél az Alinál soha beszédesebb, közlékenyebb bolgár paraszt nem volt a föld hátán s ha ő ül a bakon, akár ne is olvassa az ember Louis Leger ethnográfiai és folklorisztikus köny- veit. A derék Ali azonban, ha esetleg magyar lapok olva- sója, aligha ismer vala magára az én Alimban.

A Mikszáth Kálmán képviselői azonban — si licet magna componere parvis — sajnos, magukra ismertek a magyarosan ötletes, jókedvű, elmés beszédű követ urak- ban, akik (még sajnosabb) nincsenek. Valamint hogy nin- csen az a Tóth Béla, (ez reám nézve a legsajnosabb)

•akivel egyszer Jókai olyan pompás humoru beszélgetést folytatott, — találkozásuk után egy héttel, nyomtatásban.

A fönt' nevezett ur azonban (ez már az ő szerencséje) nem hitte el, hogy mindig minden megtörtént, ami nyom- tatva van; és ezen a réven nem csapott föl magyar humoristának. Azok a nagyságos urak ellenben elhiszik, hogy amit Mikszáth Kálmán adott az ő szájukba, azt ők

csakugyan mondták. Ez az ő szerencsétlenségük. Es még nagyobb, kimondhatatlanul nagyobb szerencsétlenségök, hogy a nekik ajándékozott elmésséget aztán a maguk szakálára akarják tovább folytatni. Vagyis szólnak, igazán szólnak, holott az ő nevökben voltaképp csak Mikszáth- nak volna jussa szólani. Mert ők nem emberek, hanem alakok. Alakok, akikhez nekik szinte semmi közük, akik- nek talán csak a nevök keltett a művészben valami kép- zetet; figurák, akiről nekik maguknak vajmi kevés fogal- muk van; s a mi van is, csupa hamis.

Magyar napilapokat nem igen olvasok. Igazán nem tudom, folytatja-e még Mikszáth Kálmán az ő ország- gyűlési karczolatait. Csak hallom, hogy már rég abba- hagyta. Alkalmasint azért, mert siralmas utánzói akadtak a sajtóban. Vagy talán még inkább azért, mert százszor siralmasabb utánzói vannak magában az országházában.

Azt hiszem, nem lehet nagyobb fájdalma a művésznek, mint mikor neki az ő dicső hazugságból született gyer- meke, az alak, ellene mond. Falstaff élt valaha ezen a világon és Shakespeare ismerte őt. Aki ezt nem hiszi, legyen fazekas és ne avatkozzék a művészet dolgaiba. De az is bizonyos, hogy az írott Falstaff százszor külömb a szü- letettnél. Tegyük föl, hogy a potrohos Jankó egyszer megnézte volna magamagát a teátrumban és másnap kel- lemetlen ostobaságokat, halva született vicczeket mondott volna William Shakespeare igazgató urnák, csakhogy még jobb legyen, mint odafönt a deszkákon. Sir John ez eset-

ben kibújik a saját bőréből, a nagy poéta pedig undo- rodva néz rá, mint egy természetellenes hazudságra, amely őt megezáfolta művészetében. Mikszáth, azt hiszem, sok- szor érezte ezt a gyötrelmet. Gyászos lehet az, mikor egy alkotónak azt mondják a saját alakjai: »Rosszul figyeltél meg bennünket. Ezredrésze sem vagyunk annak, akit láttál bennünk. Hiába keresed valónkban a nucleust, amely körül egész organizmust teremtettél. Mi voltakép- pen nem egzisztálunk.«

És szomorú egy parlament a Mikszáth Kálmán vidám parlamentje. Ha néma volna, mint a kecsege, még hagyján! de szól, tréfásan akar szólani, mert az már kötelessége; és a szólása, a tréfája durva, gyászos és sületlen. A vérünkben van, hogy mikor a kinyomtatott sztenogrammot olvassuk, az apró betűk tengerében a kom- pakt szigeteit keresse a szemünk. Nos, ezek a szigetek siralmas szigetek, hiába van utánuk a mappán a (zajos derültség). Én nem járok az ország házába. De ezekben a derültségekben nem hiszek. Vagy ha csakugyan hallat- szik kaczaj: az az a rút nevetés, mikor csak a száj, a gége működik állati funkeziója szerint, de a lélek nem vidám odabent. Uram istenem, ezek a vicczek, ezek a szellemeskedések olyan silányak, hogy elsírhatja magát rajtuk a négy gyászvitéz, aki temetés után befordul a csiga-vendéglőbe egy pohár borra, a kapuhoz támasztván a Szent Mihály lovát. Mert ők bizonynyal vígabb, ötlete- sebb czimborák, mint ezek a nagyságos urak, akik a humornak, a találékonyságnak annyira hiján vannak, hogy még kellőképpen gorombák sem tudnak lenni. Vagy akad a világon halottöltöztető, aki-hatezerötszázadikszor el meri

(10)

"684

mondani, hogy »véleményeztetik általam« és még várja, hogy derüljenek rajta?

Hát az ABC, mikor a névszerint szavazások előtt kihozzák a betűt! Ez a lutrizás, tudtommal, csak a mi parlamentünkben szokásos. Eredetét már kevesen ismerik.

Mikor az édesapám először terjesztette a képviselőház elé a hirlapbélyeg eltörléséről szóló törvényjavaslatot, erre a dologra nézve a pártokban nem volt határozott meg- állapodás. Ad libitum szavazott mindenki. A névsor olva- sását, akkori szokás szerint, az A betűn kezdték. A szava-,

zatok megoszlottak az első három betűben. De mikor Deák Ferencz azt mondta: »Nem«, elvetette a javaslatot egész pártja. A hirlapbélyeg eltörlése megbukott. Akkor vették bele aztán a házszabályokba, hogy mindig sors- húzás döntse el: melyik betűvel kezdődik a szavazás.

Nos, ez a lutri két-három esztendőtől óta a szélsőbaloldal elmésségének kifogyhatatlan kincstára. Minden betűre vicz- czes alliteracziókat kell csinálni azon frissiben. Egy nagy humorista kitalálja, a többi utána zúgja. Tegnap az A betűt húzták ki. Alliteráczió: Ah! áh! áh! (Zajos derültség.) Máskor: Akasztófáravaló, alamuszi, apagyilkos. (Zajos derültség.) Kihúzzák a B betűt; alliteráczió: Bugris, bűn- tett, borzasztó. (Zajos derültség.) Kihúzzák a C betűt;

alliteráczió: Csacsi, czndarság, czukor. (Zajos derültség.) Vagy a K. betűt; alliteráczió: Krobót. (Frenetikus taps.) Nekem ugy rémlik, tekintetes haza, hogy ezeket az alli- teracziókat nem is valami nehéz csinálni, kivált ha az ember zsebében mindig ott a kis Ballagi, mely az ilyes rögtönzésekben becses segitség. Es azt hiszem, hogy nekem, aki nem vagyok nagyságos úr, sokkal nehezebb derültséget s nem is zajosat, keltenem, mint szent honunk törvényhozóinak. Tőlem, proletártól, némi ötletet követel még az újságkihordó is, ha azt óhajtom, hogy derüljön.

Mikor a villamos elzakatol velem az új parlament tájékán, én alázatosan, szinte félve emelem pillantásomat a kevély kupolára, a büszke góthikára. Istenem, hát ez az a nagy ház, ahol Magyarország sorsát, időklen időkig eldönteni fogják. De vájjon ezek alatt a méltóságos bolt- hajtások alatt is a Sándor-utczai hangok vernek majd frivol ekhót ? Országos tanácskozásainknak soha sem tér vissza többé régi dísze, nemessége, komolysága, mely a magyar lélek keleti fönségével jár? Pepitakabátos, vörösszegfüs urak fognak duhajkodni itt is kínosan; mert kínos a duhajkodás, mikor szüntelenül vidám, elmés szeretne lenni, de csak durva és visszataszító az ő szegény tehetetlensé- gében. így lesz-e csakugyan? Vagy ellátogat ama komoly ivek alá a Felsőbüki Nagy Pál, a Széchenyi, a Deák lelke és a nappali orfeumból parlamentet emel sugallatával?

Ki hiszi ? Azok a lelkek sokkal jobb Ízlésűek, semhogy oda mennének ez idegenek közé, akik az ő neveikre is alliterácziókat csinálnának a Ballagiból. Mert ezeknek a nagyságos uraknak a szine nemcsak kivül, de belül is pepita.

Jaákh.

A szerelem az önzés legszebb formája és az önzés legrútabb formája a szerelemnek.

*

MILLENNIUM.

A skandalum.

»Látta már a kiállítás plakátjait ? A pályanyertes plaká- tot ? Nem ? Akkor siessen, kedves uram. Nézze meg és írjon róla valami rettentő malicziát a nyugatázsiai lapokban, mert ahhoz fogható komponált együgyüség, pingált gyarlóság és nyomtatott skandalum még nem volt, mióta ostobaság, festék és papiros van a világon.« Ezt mondták nekem kedden. Én ugyan lelkesedem a skandalumokért és egy-egynek a kedvéért kész vagyok a legnagyobb áldozatokra; például hogy már reg- gel nyolez órakor keljek és elgyalogoljak a Nemzeti Színházig.

De az előre bejelentett skandalumokat nem szeretem. Mert nem bizom bennük. E tekintetben már erős csalódások értek. Példá- nak okáért mikor leleplezték az Arany János szobrát, pajtásaim megrohantak: »Skandalum! Rengeteg skandalum! Szaladj és nézd meg; olyan skandalumot még nem pipált Európa!« Fan- táziám legott bizodalommal és boldogan rajzolt meg magának egy szép nagy bronz skandalumot; lóhalálában rohantam a muzeum elé, hogy gyönyörködjek.

És csalódtam. Az a hosszúlábú, görhes ismeretlen, aki fönt fészkelődik a székén, a Mihalovich ur operájából vett wagneri Fafner-Toldi-karikatura meg a Sainte-Pelagie-beli Piroska mind nem látszottak szememben akkora skandalumoknak, a mekkorák;

mert felizgatott fantáziám többet várt és keserű vala az ő kiábrándulása. 0, ha ama pajtások informácziói nélkül láthattam volna ama jeles alkotást! Mily kéjjel dúskáltam volna fancsali szépségeiben!

Tehát: nur nit verschrei'n. Az eleve hirdetett skanda- lumok nagyságában nem hiszek többé. így történt, hogy a keddi figyelmeztetés csak csütörtökön vitt el engemet a Kossuth-utczába, ahol az a plakát van. — Remény, kedv, érdeklődés nélkül állottam meg a kirakat e l ő t t ; , azt hittem, valami középszerűséget fogok látni.

De alig emeltem föl a pillantásomat, végigütött a kéj fluiduma. Ah, az én barátaim ezúttal nem túloztak ! Sőt keveset mondtak. Ez a skandalum valóban nagy, határtalan és példa nélkül való. Szóval igazi gyöngy, amelyet eczetben kellene fel- olvasztani és megitatni az érdemes urakkal, akik a csinálói. Bár a Kleopátra gyöngye aligha került ennyi pénzbe. De el, aranynak hitvány gondolata, mikor arról van szó, hogy lelkem egy skan- dalum-unikum nagysága előtt borulhat le!- Ó, ha elmondanám, mily intenzive éltem ama tündéri perczekben! Ez a szerecseriy Árpád, akit Wertheim-knsszát czipelő napszámosok bajlódó moz- dulataival emel a vállára egy porczellánkályha tetején több mulat- ságos vitéz, akihez foghatót nem pingál se a Borsszem Jankó Vigyázó Lnczija, se a Fliegende Blaiter Kleiner Moritza!

A vásott elemi iskolás mázolmányánál csak a gondolat bár- gyúsága a dicsőbb. Mi köze a millenniumnak Árpád vezérré választásához ? Hiszen ez az aktus még kint történt Lebédiában, a vezérek erőlködésével egyben; s ezt már az elemi iskola is hirdeti hallgatóinak. Hát a. megnumerizált, 1896-os nap, aki sárga rántottából mosolyog kifele! Ez a rántotta különben derék változatosság, mert a kép egyebekben csupa szilvalekvár!

A budai Bagó Márton negyvenes évekbeli ponyvanyomtatvá- nyainak hü reprodukeziója. Ebből a plakátból, tudom, rögtön ezeret visznek le a horvátok Zágrábba és kiszegezik minden

(11)

falra, mert a magyar Ízlést, tudást, a magyar teknikai kész- séget, a-magyar tipográfiát ennél nem kompromittálhatja semmi jobban. De attól a gondolattól a hideg lel, hogy ezt a szé- gyenletes ponyvát majd kiküldik Párisba, Münchenbe is, ahol kaczagó csoportok fognak összeverődni a piaczokon s a rend- őrségnek kell közbe lépnie... Ez nem csak olyan zártabb körű skandalum, mint a kiállítás francziasága. Ezt kifütyüli még a gavroche is.

Ennélfogva alázattal instálnám, hogy minekutána mi buda- pestiek eleget mulattunk ezen a remek skandalumon, a méltó- ságos urak küldjék az egész paksamétát a papirosmalomba.

Azután pedig keresendő művész,' aki komponálni és rajzolni tud; egynéhány nem világtalan ur, aki képeket megitélni tud és nyomtató intézet, amely nyomtatni tud. Mert aki és ami eddig ebbe a dologba elegyedett, nem tudott semmit. Kivéve, hogy meg tudott csinálni egy apokaliptikus skandalumot. Amiért én, privátim, hálás vagyok. De az én hálám aligha ér fel a kontinens és Nagy-Brittannia harsogó nevetésével, méltóságos

urak! ?

A legfiatalabb doktor.

»A legfiatalabb doktor Semsey Andor, mert a kolozs- vári egyetem honoris causae doktorrá választotta, a király pedig most erősítette meg a választást. Ennek alkalmá- ból A Hét kiadja a Semsey Andor arczképét. Ugyan irjon mellé valami szépet.«

Mióta ma délben a fülembe hatolt ez a szózat türelmetlenül várom a vasárnap reggelt, mikor a portás betoppan hozzám A Hét-tel; mert igazán szeretném végre- valahára látni, milyen a Semsey Andor testi alakja. A lexi- konból tudom, hogy ő most hatvankét esztendős. Egyéb adatom nincsen, ami segítene megkonstruálni a képét. De mégis esküdni mernék, hogy olyan lesz, aminőnek én képzelem : egy hallgatag gondolkodónak hosszúkás, szelíd, szomorú feje. Szomorú, mint minden, ami nemes.

... De hogy neki egyáltalán van arczképe, sőt fotog- ráfiája ! Azaz nem valami arcz-sztenográfus lopta le titkon a vonásait. papirosra, hanem a maga jószántából ült a camera obscnra elé és megvárta, mig az alakjáról beeső fény a brómezüstöt szubbrómiddá változtatja

Ezen én az első pillanatban csodálkoztam. Mert azt hittem, hogy ez a csupa lélek ember még annyira sem becsüli az ő romlandó köntösét, a testet, hogy egy foto- gráfia-csinálás luxusát áldozza neki, magának pedig a pozitúrázás kellemetlenségét és időveszteségét szerezze meg.

De elmém aztán mélyebben járt. Kerestem és meg- találtam az okot. Ez. a bölcs gondolkodó megint csak egy kötelességet teljesített a fotográfus műhelyében. Egy köte- lességget, — maga és a világ iránt.

Semsey Andor bizonyosan nagyra becsüli Semsey Andort. Ha nem becsülné nagyra, nem volna az, aki. Ami

emberi nagyság van a világon, mind öntudatos. Az ész tudja, ismeri határait, az érzelem érzi saját mélységét.

Üres fő, sivár sziv, amely idegen önmaga előtt. A nosce te ipsum mégis a törvények törvénye. Nélküle nincsen én, és kába az egész mindenség. Ez az igazságos gon- dolkodó megtiszteli magát és az utánunk eljövendőket, mikor reájuk hagyja az ő alakjának képét.

Szimbólum, hiába, mégis csak kell; mert érzékes állatok vagyunk. Nincs az az égiek közé emelkedett nagy szellem, akinek ne keresnők testi formáját is; sőt mentől nagyobb volt, annál mohóbban keressük. Homér, te mese- mondó mese, ha esténkint világod ragyogásában jártam, mihelyt a párnán van a fejem, rajzolni kezdem alaktalan alakodat, szemed vak nézése találkozik pillantásommal, látom, hogyan hajlik ősz fejed a kobozra, látom, hogyan nyúlnak öreg, fonnyadt ujjaid a húrok felé... A gyermek- nek képes-könyv kell. Akár pompás díszmű, mint a maiak, akár falusi nyomtatású, fakó füzetke, aminő még a mienk volt, tovább irja, tovább színezi a lelkével, mig végre él és szól a kép... És mindnyájan, mindig, örökre gyerme- kek vagyunk.

A Hét mai képe is fog élni és szólni. A puszta jel gondolatok és érzések sokaságát ébreszti majdan, mikor más századok következnek el s egy mai sétabot vagy tollkés a régiség-gyűjtők kincsei közt fog figurálni. Aztán leveszik a polczról a vén kötetet és forgatják... Milyen furcsa volt akkor a helyesírás, a nyomtatás és az embe- rek esze járása! Be érdekes ritkaság egy XIX. század- beli folyóirat! De mikor ráfordítanak arra a képre, nem mosolyognak többé. Aki a papirosról rájok néz, mindig modern ember; modern lett voina Athenében, modern lesz a jövő évezredben; mert az az abszolút ember, a nemes ember.

A kép rájok néz; ők nézik a képet. És gondolkoz- nak. Mert ahol Semsey Andor van, ott a gondolat, az Ige, az eszme.

A bölcs soha sem jár utána, hogy boszút álljon ellenségein : rnbizza az életre

Paul Courtv.

*

A vallások mind testvérek, de — mostoha testvérek.

Sallour.

*

F.gy kevés filozófia elidegenit bennünket a hadseregtől, sok —•

visszavezet hozza.

*

A piktor többnyire a közönségnek fest, de az igazi iró kivé- tel nélkül az ő jelen és eljövendő kollégái számára teremti aieg alko- tásait. •

(12)

"686

Szeptember.

Regény.

I r t a : A M B R U S Z O L T Á N . 19

— Mit mondjak?

— Mindig csak egyet. Hogy szeret egy kicsit, ha nagyon kicsit is, de szeret.

— Mondani kell azt? Istenem, maga tudja, hogy ón nem értek a szavakhoz. Mit mondjak, amit még nem tud ? Csak azt mondhatom : soha se fogja megbánni, hogy engem választott.

Nem merte megcsókolni a haját, csak a kezét szo- rította meg. S annyi hálával nézett a szemébe, hogy a leányt szinte meghatotta. Aztán megint hallgattak.

Ekküzben letelt az idő, melyet a Fodorné anyai böl- csesége e törvényes szerelem első, tiszta örömeire hallga- tag engedélyezett, s Fodort, akinek egy darabig kinn kellett maradnia a konyhában, beeresztették a nagy szobába.

Fodor teli volt panaszszal.

— Igazán borzasztó — magyarázta Balázsnak — milyen balkezü ember vagyok! Hát azt hiszi, meg tud- tam szerezni azt a rongyos hatszázezer forintot ?! Dehogy ! Hatszázezer forint! Micsoda semmiség, mikor egy milli- árdokat és milliárdokat jelentő találmányról van szó!

S. mondhatom, hogy ehhez a golyószóróhoz képest a Hiram S. Maxim-féle szerszám valóságos gyerekjáték, afféle

»Hammer und Glocke«-. Tizezer lövés egy perez alatt!

Másfél nap alatt véget vetek minden háborúnak a világon, s ha akarom, Polinéziát szétfövöm, mint egy szappan- buborékot. Tudja-e, uram, mit jelent az én találmányom?

A világbékét, a szocziális kérdés megoldását, az egész emberiség boldogságát! Ez az utolsó szó a repülő gép előtt, vagyis, helyesebben szólva, mi szükség most már a repülő gépre ?! De a katonák oly nehézkesek, mintha mind csupa apró trójai falovakon ülnének!... Es a ban- kok ! Megannyi krajzler! Magában az angol bankban sincs több vállalkozó szellem, mint a sarki füszerkereskedőben.

De hát, kérdem, mire akkor a bankok, ha ugy tesznek, mint a Fa-kutyához, czimzett fűszeres bolt, s nem dolgoz- nak másban, csak malagában és indigóban, mintha Marco Polo óta egy jottát se változott volna a világ ? ? Ha nekem egy kis kapitálisom van, ma a nagyhatalmak kormányai az utczán verekednek, hogy melyikük vásárolhassa meg előbb a találmányomat. Mig igy! Egész nap dolgozom, futok, fáradok, verejtékezek hiába, s nem tudom meg- keresni családomnak a betevő falatot! A kapitális! Ez minden. Hány zseni pusztul el addig, mig egy érvénye- sül ! S mivel érvényesül ? A kapitálissal. De az elpusztuló zsenik a legtöbbször könnyelműek vagy dologtalanok. Mig én! Higyje el, uram, én nem fejjel, hanem ballábbal jöt- tem a világra.

Czilla, ezalatt, titokban, félre hívta Ellát a sarokba, s fojtott, tompa hangon, mint a színpadon szokás, igy suttogott hozzá:

— Egész nap nem tudok veled beszélni.

— Mit tehetek róla? Mi baj?

— Mondtam, hogy ez valóságos .dráma. Találkoz- tam Bélával.

— Es még szóba álltál vele ?

— El akartam menni mellette, mintha nem is látnám.

Hanem megszólított.

— Mit mondott ? Bizonyosan mentegetőzött.- És te elkezdtél feleselni vele!

— Ó nem. Mondom, hogy ez valóságos dráma.

Tudod, miért nem jött el ?

— Ne is beszéljünk erről. Nem hiszek neki.

— Figyelj rám. Meghalt a nagymamája. Tudod, az, aki már oly sokszor volt beteg. El leellett utaznia a te- metésére, hirtelen, váratlanul.

— írhatott volna.

— Félt, hogy kompfomitál.

— Nem. Hazugság az egész.

— Nincs igazad. Ha ugy volna, amint gondolod, soha hírét se halljuk többet. Nem igaz ? És visszajött.

— El akar jönni ?

— Igen. Pontban kilenczkor elsétál itt az ablak előtt.

Ha felhúzod az egyik függönyt, ez azt jelenti, hogy meg- bocsátasz, s holnap itt lesz, mintha semmi se történt volna.

Nem felelt, s ugy tett, mintha nem is nagyon érde- kelné a dolog. Élővette a horgolását, leült az apja mellé, s koronkint olyan komolyan nézett a beszélőre, mintha szentül hinne mindezekben a fantazmagóriákban.

De Czilla észrevette, hogy néha lopva az órára pillant, s mikor a kitűnő Fodor-féle kronométerek, némi apró véleménykülönbségeket leszámítva, abban egyeztek meg, hogy kilencz felé járhat az idő, átsétált a másik szobába, s lassan, tüntető nyugalmassággal, felhúzta az ablak függönyét.

Az utcza már kezdett néptelenedni. A kocsi-robogás jókora szüneteket tartott, s a sötét alakok ritkább sorban

és gyorsabb tempóban suhantak el a gázlámpák mellett.

Nem kellett hozzá több egy pillantásnál, hogy a szemközt lévő palota kapujában egy égő szivart vegyen észre, s az égő szivar mögött egy mozdulatlan alakot.

Sötétben minden macska szürke, s minden imádó egyforma. Hanem azért Ella mindjárt felismerte lovagját:

botjáról és kalapjáról, mint Ofélia.

Tehát csakugyan eljött.

A fehér arcz halvány rózsaszínre vált; piczi kagyló- házakban látni ezt a gyönyörű szint. A Seherezáde szem- pár lecsukódott a boldogságtól... ha amaz, ott lent, e pillanatban látja: igazán szerette volna, legalább addig, a mig egy hosszú csók tart.

— Tudtam, hogy eljön — suttogta magában — tudtam, hogy el kell jönnie.

Az igazat megvallva, ez csak amolyan utólagos proféczia volt. Ha Fodor Ella kisasszonyt nem is, önt, türelmes olvasó, bizonyára meglepte a Göndöry ur várat- lan megtérése. Ki kell jelentenem, hogy senkit se lepett meg annyira, mint engemet, aki, végre is, a legjobban ismerem a fent tisztelt Göndöry urat.

De hát a legelszántabb nagyravágyóknak is vannak gyönge pillanataik. E gyönge pillanatok között nem utolsó helyet foglalt el az a szekundum, melyben Göndöry Béla, a mellette elhaladni készülő, szegényes ruháju kis Czilla láttára, nem tudta megállani, hogy ne mondjon neki egy pár jó szót, a tisztesség kedvéért.

— Mégis brutális dolog volna csak igy egyszerre sza- kítani — mentegette magában a pillanatnyi gyöngeséget — mert végre, mit koczkáztatok ?! A veszedelem oly messzi...

a meddig nagyobb baj lehet, százszor is bánatot jelent- betek, s vissza húzódhatom szép lassan, szinte észrevétle- nül, megsiratva kissé, de átkok, tragédia nélkül. Eh, mért ne lennénk előkelőek, mikor ez úgyse kerül semmibe ?!

Az efféle nemes felbuzdulásokat a következetlen nagyravágyók rendesen egy egész élet nyomoruságával szokták megfizetni.

De ne féltsük Göndöry Bélát. Kieviczkélt ő már jóval nagyobb bajokból, s ha róla is azt végezték el, hogy tragikus véget érjen, mint Pboebus de Cháteaupert, aki, szegény, tudvalevőleg megházasodott, legyünk nyugod- tak, a mi barátunk arany koporsóban fog pihenni.

Bármennyire késtek is a kutyabőrön szárnyaló an- gyalkák : Göndöry Béla köz- és váltó ügyvédnek született.

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

A tenor1-ben találjuk meg az eredeti korál els ő két és fél ütemét, de míg az eredeti dallamsor G-dúrban értelmezhet ő végig (1. A továbbiakban az eredeti dallam

És aránylag olyan kevés a kéz, mely bátran belenyúl a mélybe és menti, – ha kell, saját élete, vagy szenvedése árán is – ami még menthető. De néha mégis jönnek

Ennyi volt a mondandója: „Kedves, finom és elegáns poémák a Bókay- versek, írójuk szeretnivaló iíjú és én boldogan nézem, hogy dalosan, jókedvűen

A ki is írja/mondja a szövegeket?, illetve alkotói én, ének relációjáról KAF (az ének énje?) a következőképpen vélekedik: „Jack Cole, Lázáry, Asztrov, Calvus s a

A Szegedi Tudományegyetem Földrajzi és Földtani Tanszékcsoport részvétele a ZENFE programban 2013-2015... Szerkeszt Rakonczai János, Blanka Viktória,

A Szegedi Tudományegyetem Földrajzi és Földtani Tanszékcsoport részvétele a ZENFE programban 2013-2015... Szerkeszt Rakonczai János, Blanka Viktória,

Ezzel minden egyes osztályra hőmérsékleti statisztikát kaptunk, majd felszínhőmérséklet és a talajnedvesség értékek között lineáris kapcsolatot definiáltunk,

De egyúttal kiérezhető volt csaknem az egész vonalon az a hit, hogy a javaslat törvényerőre emelkedni amúgy sem fog, de a kedvező alkalmat érdemes felhasz- nálni arra, hogy