Az ökológia fogalmának fejlődése

A tájökológia fogalma és tárgya

• A táj fogalmának fejlődése:

• Humboldt (1807): a táj egy földfelszíni egység összes tulajdonságainak megjelenése,

• Troll (1971): a táj térbeli és vizuális megjelenésének összessége,

• Buchwald-Engelhardt (1978-80): egy földfelszíni részegység minőségi jellemzőinek összessége,

• Kádár L: egy földfelszíni részlet fizikális és humán egysége,

• Bulla B: minden táj a tájalkotó tényezők (szerkezet, domborzat, éghajlat, hidrológiai hálózat, természetes növénytakaró és az ember kultúra teremtő tevékenységének) természetes együttese, szintézise. Minden táj önálló indivídum.

Mai értelmezés

• A táj a földfelszín meghatározott részlete, amely megjelenése és müködése alapján a szomszédos területektől (tájaktól) elkülönül. Olyan funkcionális egység, aminek természetes működésébe az ember beavatkozik, ugyanakkor annak maga is része.

• Különböző tájtípusok:

• - természetes táj

• - kulturtáj

• - épített táj

• A tájak nagysága eltérő, általában síksági területeken nagyobbak, mint hegy-, vagy dombvidékeken.

Az ökológia fogalmának fejlődése

• Haeckel: az ökológia az élőlények és környezetük élő- és élettelen tényezőinek kapcsolatával foglalkozó tudomány (1866). Beszélt azonban "Naturhaushaltlehre" értelemben is az ökológiáról.

• Odum (1973): az ökológia nem más, mint a természet strukturájának és funkcionális működésének vizsgálata.

• Magyar Tudományos Akadémia (1985):

az ökológia az egyedfeletti szerveződési szintekkel foglalkozó szünbiológiai tudományág, feladata azoknak a szabályozott és vezérelt jelenségeknek és folyamatoknak a kutatása, amelyek a populációk tér- és időbeni mennyiségi eloszlását és viselkedését okozzák.

A tájökológia fogalma

• Troll (1971) szerint a tájökológia az a tudomány, amely egy adott területre jellemző életközösségek (biocönózisok) és környezetük közti komplex ok-okozat viszonyt kutatja. A kapcsolat térbeli elterjedéseként, vagy a természeti környezet különböző nagyságrendű tagoltságaként jelenik meg.

• Haber és Naveh (1978,1984) a tájökológia gyakorlati vonatkozásait hangsúlyozzák, s alkalmazott ökológiai területtervezésnek tartják. Szerintük a kutatásnak a természeti és antropogén folyamatok funkcionális vizsgálatát kell megadni a jelenlegi és várható területhasznosítás keretén belül.

• Neef (1984): a tájökológia a térbeli elrendeződések sokszínűségének feltárására, az ember helyének, lehetőségeinek meghatározására hívatott tudomány.

A tájökológia feladata, alapfogalmak

• A tájökológia azt vizsgálja, hogy a különböző társadalmi tevékenységeket hová lehet elhelyezni a tájban a legkisebb kockázattal.

• A tájökológia fogalmát jellemeznie kell:

- térbeliségnek,

- rendszerelvű és funkcionális megközelítésnek, -az élőlények (köztük az ember) és környezetük kapcsolatának.

A tájökológia feladata Leser szerint

• az ökoszisztéma anyagáramlási folyamatainak idő-és térbeli feltárása,

• az anyag és energia háztartás egyensúlyának vizsgálata,

• az antropgén hatásra kialakult zavaró tényezők kutatása,

• a konkrét terepi adatok általánosítsa valamilyen célból

• a táji ökoszisztémák állapotának jellemzésére alkalmas modell kidolgozása.

Alapfogalmak:

• Tóp: a geo- és biotudományok térbeli szemléletmódjával kifejezhető területi- és funkcionális egység.

• Ökotóp:

egységesnek tekinthető megjelenés, működés és funkció jellemzi, a geoszféra legkisebb részlete, amelynek biotikus és abiotikus összetevői vannak. Homogén, mert azonos a szerkezeti felépítése, hatásmechanizmusa, tájháztartása és viselkedése (Neef).

Az ökotóp a területi tagolás topológikus szintje, 1:5000 vagy 1:10.000 térképpel ábrázolhatjuk. Az ökotóp topográfiai általánosítás (domborzat, klíma, biológiai adottság eredménye). Az ökotópok heterogén tájszerkezetet adnak.

Rendszer fogalmak

• Ökoszisztéma: a komplex környezet funkcionális egysége, az abiotikus és biotikus ökotóp faktorokból aggregálódott a geo-, illetve biorendszerben. Modellként egy része a geobioszférának, amely önregulációs képességgel rendelkezik, s amelynek anyag és energia rendszere dinamikus egyensúlyban van. Legkisebb egysége az ökotóp.

• Geoökoszisztéma: a geobioszféra térbeli egysége, amely egy önregulációs hatászónát képez az abiotikus és a hozzárendelt biotikus faktorokkal, s amelyek nyílt anyag és energia rendszerként dinamikus egyensúlyban vannak. Legkisebb egysége a geotóp.

• Bioökoszisztéma: Növény- vagy állatközösségek funkcionális egysége, amelyek a bioökotópban kölcsönhatásban vannak, s amelyekben önregulációs hatás mechanizmusok működnek.

Legkisebb egysége a biotóp.

A georendszer és az

ökorendszer kapcsolata

Az ökorendszer tágabb értelmezése

Topológiai egységek

Bioökológiai fogalmak

• Bioökológia: a geo-ökológia rokontudománya, amely biológiai nézőpontból foglalkozik az élő környezeti rendszerrel. Kutatási tárgya a bioökorendszer.

• Bioökotóp: jól elhatárolható bioökológiai területegység, tópikus dimenzióban tartalmi és strukturális vonatkozásban homogén.

• Biocönózis: a biotópban élő növény és állatfajok egymásrautaltságon alapuló életközössége, amelyet sajátos faji összetétel jellemez.

• Biogeocönózis: az életközösség és annak élőhelye, illetve azok funkcionális egysége. Az ökorendszer térbeliségét hangsúlyozza.

A táj, mint a kutatás és tervezés tárgya

• A táj társadalmi aspektusú vizsgálatára Haase német kutató hívta fel először a figyelmet.

Kutatásainak tárgya a társadalom és természet kölcsönhatásának vizsgálata volt.

• A kölcsönhatást elsősorban művészeti,

ökológiai és esztétikai attraktivitás

szempontjából értékelte.

A táj, mint a kutatás és tervezés tárgya

• Troll (1939) a tájökológiát úgy definiálta,mint

„egy meghatározott tájrészlet biológiai életközössé-gei és azok környezeti feltételei

közötti komplex hatás kapcsolatok tanulmányozása”.

• A 40-es években a gyakorlat orientált

tájökológiai kutatásokban került előtérbe a

térbeli összefüggések vizsgálata, amely a

tájökológiai alapon elsősorban a tájképi és

pihenőhelyi funkciót értékelte.

A táj, mint a kutatás és tervezés tárgya

• A tervezés fogalmát általában a konfliktusok problémájának megoldására használták.

• A tájfogalom meghatározása a geográfusok

egész generációját foglalkoztatta, tudományos

iskolák jöttek létre, hosszú időn keresztül a

szakfolyóiratokban zajlott a táj fogalmáról a vita.

A táj, mint a kutatás és tervezés tárgya

• A XVIII. század végéig nem alakult ki tudományos tájfogalom. Mint fentebb említettük. az első földrajzi tájfogalmat Humboldt adta. Neef mai meg- fogalmazásában a táj „egy egységes struktúrájú és azonos hatás- mechanizmusú földfelszíni egység”.

• Haase és Richter (1980) szerint a táj „tartalmát és lényegét tekintve egy a természeti adottságok által kijelölt, a társadalom által befolyásolt és átalakított tér földfelszíni kivágata”.

A táj, mint a kutatás és tervezés tárgya

• A táj rendkívül sokrétegű, komplex jelenség. A tudomány nem látott lehetőséget korábban arra, hogy a komplikált (összetett jelenségeket) egyedi vagy meghatározott mennyiségi tapasztalatok (vizsgálatok) alapján analizálja.

• A tájkutatásoknak a régebbi szakmai kapcsolatrendszerek diszciplináris fogalmából kellett

kiindulni és az ember életterének és mozgásterületnek az összes társadalmi be-

rendezéséhez integrálódni (Neef, 1983).

A táj, mint a kutatás és tervezés tárgya

• Az 50-es években kezdődtek meg a kultúrtáj kutatások, amelyek természet- tudományi, szociológiai, ökológiai-technikai fogalmakat kapcsoltak össze (Neef 1965).

• A modern tájökológia ügyel arra, hogy tradicionális kutatások eredményeit egy interdiszciplináris tudományban egyesítse (Zonneweld,1995)

• A tájfogalom rendszerelméleti definiciója

:

„

Tájváltozások a Ruhr-vidéken

Tájhasznosítás változások a Ruhr- vidéken

• Területe: 4.432 km2. Lakossága: 5,3 millió

• 4 járása, 53 települése, 11 járási jogú városa van.

• A lakosság összetételének változása:

1960 1990

• 15 éven aluli 22% 14%

• 65 éven felüli 9,5% 15,6%

• 400. 000 külföldi vendégmunkás, ebből

• török 49%, jugoszláv 9,8%, olasz 7,5%, görög 4,8%.

• Népsűrűség: 1.193 fő/km2 (ötször magasabb a német átlagnál).

• 1988-ban 97.000 fő elvándorolt a Ruhr-vidékről.

• Megváltozott a foglalkoztatási összetétel:

az alkalmazotti réteg :

1970-től 19%-ról 50,3%-ra nőtt.

Tájhasznosítás változások a Ruhr- vidéken

• A foglalkoztatottak száma:

1961 1987

• 2.982.937 2.056.500

• Évente 14.000 munkahely szünt meg, a munkanélküliség 11,5%.

• A bányászatban a munkaerő 19,4%-a dolgozik.

• A környezetvédelemben 27.000 ember dolgozik (290 vállalatnál)

• Környezetvédelmi adatok:

• 1.400 meddőhányót erdősítettek

• 200 ha vasuti töltést füvesítettek

• 2000 ha vizes területet rendeztek

• 30 millió fát és bokrot ültettek be

• 40 ha hulladék deponálót telepítettek.

• 14 víztározó építettek a Ruhr felső folyásán

• 53 vízkinyerő berendezést szereltek fel

• 144 víztisztító művetállítottak üzembe

• évi 22 millió tonna hulladékot kezelnek

• a kéndioxid és nitrogénoxid kibocsátást csökkentették.

A Rajnai barnaszén kialakulása

• 15-20 millió évvel ezelőtt keletkezett. 25 millió évvel ezelőtt kezdett erősen süllyedni a Rajnai Palahegység és a Rajna öblözete.

Szubtrópusi klíma alatt, és az ezzel együttjáró vegetáció lesüllyedése a tektonikus zónában hozta létre a nagykiterjedésű tőzeges, mocsaras területet, ahol megindult a szenesedés. A 20 millió évvel ezelőtt megkezdődött folyamat 6 millió évig zajlott. Sok millió év alatt alakult ki ezekből a különböző vastagságú barnaszén telep. Mintegy 100 m vastagságban települt ez a barnaszén, váltakozva homokos és agyagos rétegekkel. A rajnai barnaszén előfordulás 3 fő területre osztható:

• 1. A Villerücke-i telep az Ős-Rajna mentén, amely a földtörténet során áttelepült. A letermelhető réteg sekély, 0,3 m3/tonna. A 19 század közepén volt nyereséges.

• 2. Jühlich és Eschweiler közötti telep nyugaton. Itt a telepvastagság 300m, a meddő aránya a szénhez 3:1. Ebben a telepben folyik napjainkban a legintenzívebb termelés.

• 3. A harmadik terület Erft és Rurh között Hambach, a ma szintén intenzív kitermelési terület. Ez a telep süllyedt a legmélyebbre, több 100 m meddő letermelésre van szükség. Itt a meddő és a szén aránya 6:1-hez.

Az Alsó-Rajnai barnaszén terület

geológiai szelvénye

A Rajnai barnaszén hasznosítása

• A barnaszén 55% víztartalommal kerül ki, amit 15%-ra le kell csökkenteni. A bánya erőművében szárítják, és gőzturbinák segítségével áramot termelnek, a hatásfok 80%-os.

• Barnaszénbrikett előállítás is van itt, amelynek igen jó a fűtőértéke ca.

19.500 KJ/kg. A háztartások, és az ipar hasznosítja. A barnaszénpor is hasznosításra kerül. Teljesen zárt rendszerben modern égető áll rendelkezésre. Elsősorban a cement és mészipar használja, de kazánfűtésre is alkalmas, fűtőértéke kicsi. Új termék a 4 mm átmérőjű szemcsékből álló finom barnaszén, amely égetéskor nem bocsát ki légszennyező anyagokat. Igen jó minőségű barnaszénkoksz előállítás is van. Ezeket az elektrokémiai ipar és a kohászat használja.

• Napjainkban Németország áramtermelésének 30%-a barnaszénből származik. Észak-Rajna Westfália áramának 40%-a származik barnaszénből, amely a Kölntől nyugatra külszíni fejtéssel kerül a hőerőművekbe . A Rajnai Barnaszén AG évenként 120 millió tonna barnaszenet termel. Ennek 85%-a külszíni bányából jut az energia központokba. A barnaszén jó minőségű, így kedvező áron termelhető az elektromos áram.

• A rajnai területen az emberek többsége barnaszénből él, mintegy 40.000 embernek biztosít munkahelyet a bányászat, s az erőművek több mint egy évtizede. Egyedül a Rajnai Barnaszén AG-nak 15.000 munkása van.

Az Alsó-Rajna vidéki felszíni kőszén

kitermelés

A tájökológiai rendszerek felépítése

• A tájak működésének feltárásához ismerni kell a tájak szerkezetét, belső összefüggéseit, mert csak ennek ismeretében lehetséges a tájhasznosítás optimalizálása.

• A táj szerkezetét a tájak komponensei között térben és időben érvényesülő külső és belső kapcsolatok rend- szere adja, amely anyag- és energia formájában valósul meg.

• A térszerkezet megismerése mellett fontos az anyag- és energiaáramlás meghatározása, mivel ez utóbbi adja a tájökológiai rendszer funkcionális szerkezetét.

A térbeli- és funkcionális szerkezet feltételezi egymást.

A tájökológiai rendszerek felépítése

• A kutatók többségének véleménye szerint (Troll, Leser, Schreiber, Zonneveld) a tájökológia az ökoszisztémák kutatásával foglalkozik.

• Odum(1973):a táji ökorendszer az élet-telen és élőközösség közötti funkcionális kapcsolat megjelenési formája. Jellemzői: az anyag és energia áramlás, a táplálék-lánc, a diverzitás, a biokémiai tápanyag-ciklus, a fejlődés.

• Ellenberg (1973): az ökoszisztéma önszervező képességét hangsúlyozza.

• Stoddart(1970): szerinte az ökosziszté-ma térsemleges.

Ez azért nem igaz, mert a tájökológia éppen a térbeliséget hangsúlyozza a kapcsolatrendszerrel.

A tájökológiai rendszerek felépítése

• Luder(1980): A táji ökoszisztéma egy magasabb komplexitású rendszer, amelyben a szukessziós

törvény-szerűségek az antropogén hatások miatt regresszívek is lehetnek.

• Tomásek(1979):ökoszisztéma élőlényekből, technikai rendszerekből és élettelen alkotórészekből álló rendszer, amelynek elemeit egymással és környezetükkel az anyag- és energiacsere köti össze. Ez

tájökológiai meghatározás.

• Ökoszisztéma típusok:

- természetes ökoszisztéma - természetközeli „ - természetestől távoli „

Az ökorendszerek tér- és időbeli

változása

A Kolon-tó tájváltozásai

• A védett terület a Duna-Tisza közén, 2962 ha-on terül el, melyből a Kolon-tó tényleges felülete 800 ha. A tó megközelítőleg észak-déli irányban 94-95 m tengerszint feletti magasságban húzódik. Átlagos vízálláskor kb.

5,5 km hosszú, 1,5-2,5 km széles.

• A tó felületét a nádas mellett nyílt vizek, zsombékosok, fűzlápok teszik változatossá. A legjelentősebb nyílt vízfelület a kb. 6,4 ha kiterjedésű mesterségesen létrehozott „Kotrás”.

• A védett területen kívül eső határos, kb. 6000 ha is nagy változatosságot mutat, láprétek, láperdők és homokbuckás területek váltakoznak itt, közöttük a láprétek, illetve láperdők ún. ex lége védettséget élveznek.

A Kolon-tó tájváltozásai

• 18. század második fele:

• Az I. katonai felmérés idején (1783-84) készült szelvények (méretarány 1: 28. 800) viszonylag részlet gazdagok. A települések, a vizenyős, mocsaras területek, az erdőfoltok, a szántók, a szőlő- és gyümölcsfa ültetvények, a legelő, ill. gyepterületek vannak feltüntetve.

• A tófelületet összefüggő mocsárként ábrázolták. A Kolon-tó területe az első katonai térképeken többnyire a ma időszakosan vízjárta területeket fedte le.

A Kolon-tó tájváltozásai

• Ebben az időben legnagyobb hányadban a gyepterületek fordultak elő. Nedvesebb és szárazabb rétek, illetve a sík területi és a buckásabb területek gyepjei különíthetők el. A Kolon-tótól nyugatra homokbuckákon nyílt vagy zárt homoki gyepek találhatók.

• Található néhány összefüggő erdőfolt is a területen a Kolon-tótól délkeletre. Ezek kőrises égerláp-erdők. A foltok alakja alapján telepített erdők lehetnek.

A Kolon-tó tájváltozásai

A 19. század második fele:

• Az 1883-84-ben készült katonai felmérés modernebb térképezési technikákkal készült 1: 25.000-es méretarányban.

• A mocsaras, vizenyős területek aránya csökkent. A tó alakja megváltozott száz év leforgása alatt. Alapvető különbség az, hogy a homokbuckás rész sokkal jobban benyúlik a tóba, mint azt a száz évvel korábban. A tó kelet-nyugati kiterjedése kisebb lett. A tó északnyugati és északkeleti részén egy-egy

területrész szárazabbá vált. A vízfelület csökkenésének eredményeképpen a tó déli vége „nyíl”

alakot vett fel.

A Kolon-tó tájváltozásai

• A 18. század végi gyepek mennyisége lecsökkent, szántók, szőlők, gyümölcsösök, esetenként az erdők is nagy területet hódítottak el a gyepektől. A rideg szürkemarhatartás felszámolásával a homok- buckások spontán erdősödni kezdtek.

• A Kolon-tótól nyugatra a homokbuckákon korábban homokpuszta gyepek virultak itt, most többnyire erdők találhatók helyükön. Az erdők itt cserjékkel, bokrokkal váltakoznak, s a záródás 20-30 % fölötti.

• A közlekedési hálózat bővült.

A Kolon-tó tájváltozásai

• A 20. század első fele:

• Felerősödött az emberi beavatkozás a vízrendezéssel. Megépült a Dunavölgyi főcsatorna, több vízzel borított terület között a Kolon-tavat is lecsapolták.A Kolon - tóból elvezették a vizet a Duna- völgyi főcsatornába. Az 1883-ban még nagy nyílt vízfelület fokozatosan csökkent

• A lecsapolás után a tó keleti partján szikes tócsák jelentek meg, a rétek és legelők is szikesedni kezdtek. Előtérbe került a tómeder mezőgazdasági hasznosításának gondolata. A Szegedi Talajtani Kísérleti Állomás és a Növénytermesztési Kísérleti Állomás 1935- 39-ben megállapította, hogy akkori állapotában a terület csak rét- és legelőgazdálkodásra volt alkalmas.

1939-ben pedig megépült a vizsgált terület északi határát kijelölő 52-es út, mely Kecskemétet Dunaföldvárral köti össze.

A Kolon-tó tájváltozásai

A 20. század második fele:

• A második világháború, és az azt követő években nem gondozták a lecsapoló csatornákat, ezért 1953-55 körül a Kolon-tó újra elmocsarasodott, ismét sás és nád borította be az évről évre regenerálódó tavat.

• 1952-1959 között a tó északi részén tőzegkitermelés folyt, nyomai jól láthatók az 1975-ös, de még a 2000-es légifényképeken is.1955-ben megépült a Kulléri-zsilip a vízszint szabályozására.

• 1975. január 1-én megalakult a Kiskunsági Nemzeti Park, és a Kolon-tó az azt környező láprétekkel, láperdőkkel együtt annak részévé vált. Ettől az időszaktól kezdve az elsődleges szempont a természeti értékek megóvása lett a területen.

A Kolon-tó tájváltozásai

A 2000-es állapot

• A 20. Század második felére tájváltozásokat a 2000-es tavaszi légifelvételek, s a terepi kontroll mellett a területet lefedő 1998-as SPOT műholdfelvétel segítségével értékeltük a változást.

• Meglepően sok helyen jelentkezett elvizesedés. A 19. század végi vizenyős részek helyén kisebb mocsaras foltok jelentkeznek a tótól délre, a láperdős zónában. Ex lege védettséget élvező terület itt a Káposztás-turjános, amely a legnagyobb, és a legértékesebb is.

• 1989 - 1990 között mesterségesen kialakítottak egy nyílt vízfelületet a tóban, melynek területe megközelítőleg 6 ha, mélysége

• A másik nagy változás, a telepített fenyvesek nagy mértékű előretörése a gyepek rovására.

• A szőlő területek megfogyatkoztak. Selyem-kóró-erdő alakult ki a szőlőtelepítések felhagyása következtében. A gyümölcsösök mennyisége már 1975-ben sem volt túl nagy, de 2000-re, még inkább lecsökkent területük.

A tájökológiai rendszer tulajdonságai

-

rendszeren kívüli,

- az elemek rendező elvek alapján kapcsolódnak össze,

- az elemek között alá-és fölérendeltségi viszony van, - összegező tulajdonságok nem vezethetők le az

alkotó-elemek tulajdonságaiból,

A tájökológiai rendszer tulajdonságai

- az alkotó elemek kapcsolódási módja a rendszer szerkezete,

- a rendszer határai a bemenet (input) és kimenet(output) helye,

- a változó rendszer pillanat-nyi helyzete az állapot,

- szabályozók befolyásolják az anyag-és energia áramlását,

- a rendszer működését erő-sítő és gyengítő vissza- csatolások jellemzik.

A tájalkotó elemek vizsgálata

A tájalkotó elemek vizsgálatát Haase (1978) szorgalmazta, a táji rendszert 3 alrendszerre osztotta:

- ökológiai alrendszer - geofizikai "

- technogén „

Az alrendszerek egymásközti kapcsolatát a geoszinergetikus (egymás hatásait átszövő) jelleg uralja, ezért a tájökológiát geoszinergetikai tájkuta- tásnak nevezi. Meg kell ismerni a kapcsolatok mennyiségi jellemzőit, s így megállapíthatjuk a táji rendszer teljesítőképességét, terhelhetőségét.

A tájalkotó elemek vizsgálata

• Szocsava (1974) a georendszert állapotváltozások kombinációjaként értelmezte, a tájháztartás vizsgálatát tartja fontosnak.

• A rendszerszervező elem a "kritikus geokomplex" ami a domináns rendszerelem.

• Arnold (1969) szerint a tájak önálló georendszereketalkotnak:táj=geokomp-lex=geo-

szisztéma=geoökoszisztéma.

• Preobrazsenszkij (1984): az ökológiai rendszerkutatás monocentrikus, a georendszerek kutatása policentrikus.

A tájökológiai rendszer működése

• A vertikális kapcsolatok tópikus szinten fejlődnek ki.

Ennek a kapcsolatrendszernek alapos feltárására van szükség. Bármely tényező megváltoztatása a többi tényező megváltozását eredményezi.

• A horizontális kapcsolatok értékelése is elengedhetetlen, mivel egyetlen tájökológiai rendszer sem értelmezhető a szomszédos rendszerektől függetlenül. Paragenetikusnak rendszernek nevezzük azokat a rendszereket, amelyek keletkezése és fejlődése szoros kapcsolatban áll egymással. Ezek többségükben a szomszédos tájak.

• A területi tervezés, az optimáls tájhasznosítás csak a környező területek sajátosságainak figyelembevételével történhet.

A tájökológia, bioökológia, geoökológia és az

ökológiai tervezés kapcsolata

A tájökológiai rendszerek kutatásának módszerei

• Több tudományág módszerét használja, a használatos módszerek az alábbiak:

• Elsőgenerációs módszerek:

- kartográfiai, - történeti,

- összehasonlító

• Második generációs módszerek:

- geofizikai - geokémiai

• Harmadik generációs módszerek - matematikai

- távvérzékelési

• Komplex termőhely analízis: a fő komponensek (domborzat, klíma, víz, talaj,élővilág) funkcionális kapcsolatainak vizsgálata.(Mosimann, Leser)

Tájökológiai alrendszerek

• A tájökológiai rendszerek kutatása a tájalkotó komponensek és a köztük lévő kölcsönhatások vizsgálatát jelenti. A tájalkotó elemek a kőzet, domborzat, légkör, talaj, víz, a növényzet, állatvilág és az ember. Az egyes faktorok hatása a rendszer többi komponensére különböző. (Szolncev elv).

• A tájalkotó komponensek vizsgálata történhet:

• önálló rendszerként (pl. domborzat)

• mint a magasabb funkcionális egységet képező rendszer alrendszere

• Tájökológiai alrendszerek:

• 1. Kőzetszféra

• 2. Domborzat

• 3. Klíma

• 4. Vízrendszer

• 5. Talajszféra

• 6. Növény és állatvilág

• 7. Emberi társadalom

• Tájökológiai szempontból a funkcionális hatás akkor válik fontossá, ha az alrendszer hatása egyszerre több alrendszer működését befolyásolja.

Kőzetszféra tájökológiai funkciói

• a talajok kialakításában jelentős (litomorf talajok, tápanyag ellátottság),

• a bányászat révén hat a tájváltozásra (felhagyott bányák, meddőhányók, rekultiváció),

• hulladéktárolás (impermeábilis és permeábilis kőzetek),

• földrengés veszélyesség (atomerőművek, vasutak, felhőkarcolók tervezésénél fontos),

• hidrológiai sajátosságok (toxikus és radioaktív hulladékok elhelyezésének problémái).

Domborzat tájökológiai funkciói :

• A domborzat a táji adottságok meghatározó rendszere, térbeli rendező erőként hat a többi komponensre.

• Funkciói:

• meghatározó jelentőségű a klíma típus kialakulása szempontjából (hőmérséklet, csapadék, mikroklíma, lefolyás, beszivárgás, felszínalatti vizek)

• lejtőviszonyok jelentős szerepet játszanak az eróziós és akkumulációs viszonyok kialakulásában (lejtőszög, lejtőhossz, kitettség)

• élőlények létfeltételeinek kialakulására van hatással (pl.

síksági, hegyvidéki életközösségek)

• tájhasznosításra van hatással (erdő, mezőgazdasági hasznosítás, rekreációs hasznosítás, tájszépség, tájesztétika)

A domborzat szerepe az erózióban és a

tájhasznosításban

Klíma tájökológiai funkciói:

Több tájkomponens megváltoztatásával hat a tájfejlődésre, ebből a szempontból a többinél magasabb rendű tájkomponens.

Funkciói:

• meghatározza a morfológiát, s annak megfelelően alapvető létfeltételeket biztosít,

• meghatározza a mezőgazdasági hasznosítás típusát

• döntőszerepe van a tájak anyag-és energia- háztartásában

• adatokkal jól jellemezhető a táj a klímamérések birtokában, ezért a tervezésnél fontos

• a mikroklíma tovább tagolja a tájat, az állományklíma, városklíma vizsgálatok speciális klímafolyamatokat tükröznek, s meghatározóak a hasznosítás szempontjából

Vízrendszer tájökológiai funkciói

Részt vesz a tájak felépítésében, a Föld felszínén különböző halmazállapotban mindenütt jelen van.

Állandó körforgásban van, az anyag és energiaszállítás közege, vízháztartási egyenleg írható le a tájban.

Funkciói:

- aprózódás (pl. fagy okozta) folyamataiban szerepet játszik,

- anyagszállítás közege (hordalékszállítás, lerakás), - felszín formálás (völgyképződés, kanyarulat átvágás, arealis és lineáris) tényezője,

- kémiai mállás (korrózió, karsztosodás, bauxitképződés, talajosodás) feltétele,

- biológiai folyamatok közvetítője (élőanyag alkotóeleme, élettér, tápanyag közvetítő)

Talaj tájökológiai funkciói

A tájalkotó komponensek kölcsönhatásában jön létre fontos szerepet játszik a tájökológiai rendszerek kialakulásában, a külső hatások kiegyenlítésében.

Funkciói:

• biológiailag aktív közeg (ez az aktivitás a környezeti hatásokra változik),

• puffer képessége jelentős (a talaj eredeti tulajdonságai biztosítják a puffer képességet, ha megváltozik, változik a tájfejlődés iránya, pl. savanyodás),

• filter képessége ugyancsak fontos (túlzott terhelése csökkenti a szűrőképességet),

• a tájháztartást térben differenciálja (különböző tápanyag-ellátottság),

• humusztartalma különböző hasznosítást tesz lehetővé (pl.csernozjomok vagy savanyú erdőtalajok).

Élővilág tájökológiai funkciói:

Az élővilág elrendeződését a domborzat és a klíma befolyásolja, ezért az abiotikus tényezőkkel szemben alárendelt.

Funkciói:

• tevékenységével visszahat a tájra (erózió csökkentés, fényviszonyok megváltoztatása),

• az emberi tevékenységgel szemben kicsi a védekező képessége, s ez tájökológiai szempontból figyelembe veendő,

• a terület potenciális természetes vegetációja tükrözi a geoökológiai adottságokat, ami a tájhasznosítás számára fontos,

• a termőhely produktivitása a biomassza produkcióval adható meg (ez a megkötött energiamennyiséget adja), ami szintén a haszno-

sításban fontos.

Emberi társadalom tájökológiai funkciója

A különböző alrendszerek működését különböző erősséggel befolyásolja, meg-határozó lehet a működés szem-pontjából.

Funkciói:

• a kőzet, a domborzat és a klíma kevésbé befolyásolható (vannak példák azonban az erős befolyásolásra is pl. gátépítés, globális felmelegedés),

• a víz, talaj, növény- és állatvilág jobban változtatható az emberi tevékenység hatására (települések- felszín minősége megváltozása, klíma változás, zaj és légszennyeződés stb.).

A tájökológiai alrendszerek stabilitása

• A tájalkotó elemek nem egyformán stabilak:

- Kőzet - relatíve állandó, kis mértekben változik (kőbányászat)

- Domborzat - jelentősebb változás (gátak, meddőhányók)

- Klíma - globális felmelegedés igen gyors változás, de a városklíma változása még gyorsabb

- Vízrajzi tényezők folyószabályozás, lecsapolás, öntözés stb.- hatására változnak

- Talaj - művelés, öntözés, beépítés során gyorsan és radikálisan változik

- Élővilág - legfeltűnőbb változások (szukcesszió változása). Potenciális és reális növényzet eltér.

A tájökológiai alrendszerek stabilitása

Természetközeli vagy félig természetes ökoszisz-témák és agroökoszisztémák vannak.

• A szárazföldek 10%-át települések, utak beépített felszínek képezik,

• 11%-át szántók, gyümölcsösök foglalják el,

• 19%-át erdők borítják (fele bolygatott)

• Az ökológiai stabilitás: az ökoszisztéma látszólagos változatlansága, a zavaró hatásokkal szembeni ellenállása, dinamikus egyensúlya.

• Általános felfogás, hogy csak annál stabilabb az ökoszisztéma, minél több faj alkotja (biodiverzitás nagy). Van ellenpélda is pl. a nádas. A trofikus diverzitás lehet a kulcskérdés (tápláléklánc).

Az ökorendszerek egyensúlya

• A táji ökoszisztémák külső egyensúlya fontos kérdés.

• Az ökoszisztéma a külső hatásokra kétféleképpen válaszol:

- rezintenciával (ellenállás),

- fllexibilitással (rugalmas ellenállás)

• Biológiában:

– k- stratégia (erősen konkurrenciatűrő) - r- stratégia (gyorsan változó).

• Haber 3 tájökológiai diverzitás típust különít el:

- alfa div.= faji változatosság

- béta div. = belső strukturális változatosság - gamma " = a tájalkotók térbeli egységeinek, mozaikjának területi változatossága.

• A tájökológia a két utóbbit vizsgálja elsősorban

A tájökológiai rendszerek felépítése, szerkezete

• A tájak működésének feltárásához ismerni kell a tájak szerkezetét, belső összefüggéseit, mert csak ennek ismeretében lehetséges a tájhasznosítás optimalizálása.

• A táj szerkezete: a tájak komponensei között térben és időben érvényesülő külső és belső kapcsolatok rendszere, amely anyag- és energia áramlás formájában valósul meg.

• A térszerkezet megismerése mellett tehát fontos az anyag- és energiaáramlás meghatározása, mivel ez utóbbi adja a tájökológiai rendszer funkcionális szerkezetét. A térbeli- és funkcionális szerkezet feltételezi egymást.

• A tájökológiai rendszer működése horizontális és vertikális kapcsolatokban megy végbe. A vertikális kapcsolatok tópikus szinten fejlődnek ki. Bármely tényező megváltoztatása a többi tényező meg- változtatását eredményezi.

A tájökológiai rendszerek felépítése, szerkezete

• A horizontális kapcsolatok értékelése is elengedhetetlen, mivel egyetlen tájökológiai rendszer sem értelmezhető a szomszédos rendszerektől függetlenül.

• Paragenetikusnak rendszernek nevez-zük azokat a rendszereket, amelyek keletkezése és fejlődése szoros kapcsolatban áll egymással. Ezek többségükben a szomszédos tájak.

• A területi tervezés, az optimális tájhasznosítás csak a környező területek sajátosságainak figyelembe vételével történhet.

A tájökológiai rendszerek kutatásának módszerei

• A tájökológia interdiszciplináris tudomány, ezért több tudományág módszerét használja. A használatos módszereket az alábbiak szerint csoportosítjuk:

• Elsőgenerációs módszerek:

– kartográfiai – történeti

– összehasonlító

• Második generációs módszerek:

– geofizikai – geokémiai – biológiai

• Harmadik generációs módszerek:

– matematikai – távérzékelési

A táji ökorendszer

A rendszer tulajdonságai:

- az alkotórészek önmagukban is rendszert alkotnak, - az elemek közötti kapcsolat erősebb, mint a

rendszeren kívüli,

- az elemek rendező elvek alapján kapcsolódnak össze, - az elemek között alá-és fölérendeltségi viszony van, - összegező tulajdonságok nem vezethetők le az

alkotóelemek tulajdonságaiból,

- az alkotó elemek kapcsolódási módja a rendszer szerkezete,

- a rendszer határai a bemenet (input) és kimenet (output) helye,

- a változó rendszer pillanatnyi helyzete az állapot, - szabályozók befolyásolják az anyag-és energia áramlását,

- a rendszer működését erősítő és gyengítő visszacsatolások jellemzik.

A táji ökorendszer

Széky P.szerint:

• "a rendszer alkotóelemek szervezett együttese, amelyek egymással dinamikus kölcsön-hatásban állva, az elemekre külön-külön nem jellemző, új integráns tulajdonságokat és ehhez tartozó struktúrát hoznak létre".

Kerényi A. szerint (1995):

• A georendszerek a környezeti rendszerek csoportjába tartoznak legfontosabb tulajdonságuk, hogy szerkezetük fennmaradása, amely szüntelen anyag-és energia áramlás eredménye.

A táj szerkezeti elemei

• A táj térben és időben változik, sokszínű, szerkezeti elemei jól felismerhetők. A szerkezeti

elemek fragmentálttá teszik a tájat, tulajdonképpen felszabdalják az ökoszisztémát.

• Általában tájfoltokat, ökotonokat, ökológiai

folyosókat, gátakat és matrixot különítünk el

a tájban, ezek együttesen alkotják a táj

mintázatát.

Tájökológiai foltok

• A tájökológiai foltok háromdimenziós rendszerek, mindenütt jelen vannak a tájban és időben változnak.

• A tájökológiai foltok eltérő alakú, nagyságú, nem lineáris elemek.

• Természetes körülmények között a növénytársulások, állatok populációi alkotnak foltokat, de az ember is sokféle mesterséges foltot alakít ki.

• Osztályozásuk fontosságát csak az utóbbi időben kezdték felismerni a kutatók (Forman, 1995). A tájfoltokat alakjuk és állapotuk alapján különböz-tetjük meg.

Tájökológiai foltok

• Alak szerint

• Nagy folt (pl. természetes vegetációjú környezetben pl.

szőlő területek),

• Kis folt (pl. lápfoltok fenyőerdőkben),

• Dendrites folt (pl. folyóvölgyet kísérő erdők),

• Egyenes vonallal határolt folt (pl. sövénykerítés a legelőterületeken),

• Táblaszerű folt (pl. a mezőgazdasági táblák az Alföldön),

• Ujjszerű folt (pl. mélyföldek a hegyvidéki területek előterében).

Tájökológiai foltok

• Állapot szerint lehet:

• Zavart folt: amelyben megbomlott a természetes tájháztartás egyensúlya (pl. mezőgazdasági terület),

• Maradvány folt, amelyben az eredeti társulások, vagy hasznosítási típus megmaradt (pl. az alföldi gyertyános tölgyesek foltjai),

• Regenerálódott folt, amely rehabilitáció után természetközeli hasznosítású (pl. löszpuszta gyepek a Nemzeti Parkokban),

• Környezeti potenciál folt, amely megőrizte eredeti állapotát (pl. hegyvidéki lombos erdők, állóvízi környezetek),

• Mesterséges foltok, amit az emberi tevékenység hozott létre (pl. települések).

A tájökológiai foltok vizsgálata

• A tájökológiai foltok (patch) vizsgálata energia- és anyagfogalom vizsgálat is, de ugyanakkor a mintázat (landscape pattern) vizsgálata is és a táj stabilitásának és terhelhetőségének vizsgálata is.

• A foltok és folt mozaikok területi kiterjedése a táj stabilitással mutat kapcsolatot. Minél nagyobb a folt, annál stabilabb (pl. egy tölgy - kőris - szíl erdő 40-50 hektár nagyságban stabil).

• A különböző tájak érintkezési felületének hossza is hatással van azok stabilitására, annál stabilabb az ökológiai egység, minél rövidebb a szomszédos területtel a közös határa.

Tájökológiai foltok a Kataréti patak

vízgyűjtőjén (Mátra előtere)

Tájökológiai foltok karsztos

területen

Ökotonok

• Az ökoton kompenzáló (kiegyenlítő) zóna, kiegyenlíti a humán aktivitás elkerülhetetlen outputjait, biztosítja az anyag és energia áramlását,

• akkumulálja az anyagot és energiát, elsősorban azt az energia fajtát, amely energiát az ember vitt be a tájba,

• ártalmatlanná tesz mindent ami a kultúr területekről származik, pl. a szennyezett víz, levegő, vagy szilárd hulladék,

• helyreállítja, regenerálja az erőforrásokat,

• menedék a természetes populációk számára, konzerválja a gén készletet,

• biztosítja az elterjedési területet a bióta számára (beleértve az embert),

• az ember rekreációs területe,

• puffer, filter és barrier terület,

Az ökotonok jellemzői

• Az ökoton vagy átmeneti szegélyzónák területének szélessége néhány 10 m a szántóföldeken csak 1-2 m.

• Vizsgálatuk napjainkban nagyon gyakori. Kérdés, hogy milyen széles sávot érdemes vizsgálni?

• Különböző ökotonok vannak, ilyen pl. a természetes, városi stb.ökoton.

• A tájmintázat vizsgálatok segítségével tájökológiai diverzitás indexeket lehet megállapítani.

Tájökológiai folyosók

• A tájökológiai folyosók lineáris elemek (erdősáv, galéria erdősáv)

• Tájökológiai folyosók biztosítják a táj belső

kapcsolatrendszerének meg-teremtésével, annak működését.

• Gyűjtő fogalom, valamely tájtulajdonságot hangsúlyozza (habitat network, wild life corridor stb)

"environmental corridor" is használatos, de a "greenbelt"

a leggyakoribb.

• A folyosók egyidejűleg gátak is.

• Az tájökológiai ökológiai folyosó biztonsági kapcsolat - növeli a rendszer stabilitását.

• Az elszigetelt foltok folyosókon keresz-tül kerülnek kapcsolatba.

Tájökológiai gátak

• A tájökológiai gátak vagy barrierek a folyosókhoz hasonlóan lineáris (vonalszerű) elemek. Az azonos hasznosítású tájfoltokat, élőhelyeket választanak el egymástól (pl. erdő területeken áthaladó úthálózat).

Ezek gyakran fontos élőhelyeket választanak el egymástól (pl. béka átjárók)

• A tájökológiai gátak többségükben antropogén elemek a tájban.

Mátrix

• A mátrix az alap ökoszisztéma, vagy tájhasznosítási típus a táj mozaikban.

• A tájdinamika szempontjából a háttér funkciót tölti be.

• Két erdőfolt körül pl. a mezőgazdaságilag hasznosított terület képezi a mátrixot.

Foltok és folt mozaikok

Az ökológia és a management számára a természetes és az ember által kialakított foltok a fontosak. Ilyenek a bokrok a füves pusztákon, az erdő folt a fátlan területeken. Néhány folt ezek közül szigetszerűen helyezkedik el a környező, folytonos tájban.

A természetes mechanizmusok által létrehozott foltok magukba foglalják a biotikus és abiotikus tényezőket.

A folyó a hordalékát felhalmozásával hoz létre akkumulációs foltokat. A geológiai felépítés is foltokban mutatkozik, pl. a bázikus kőzeteken bázikus talajokat, a savanyú kőzeteken savanyú talajokat találunk foltszerűen.

Kialakíthatunk mezőgazdasági területből erdőfoltot és fordítva is.

Az élőhelyek feldarabolódása

• Az ökológusok egybehangzó véleménye szerint ma a Föld élőközösséget fenyegető legveszélyesebb hatás az élőhelyek feldarabolódása.

• A populációk létét, működését alapvetően megkérdőjelezi, ha a rendelkezésére álló tér annyira összeszűkül, hogy az egyedek viselkedésében, táplálkozási zavar áll be. Az összezsugorodó élettérben csökken az egyedszám, s ha a szaporodási közösség nem ér el egy bizonyos számot, az törvényszerűen genetikai erózióhoz, az élőközösség végzetes leromlásához vezet.

Az élőhelyek feldarabolódása

• Minden növény és állatfajnak más kiterjedésű fizikai élettérre van szüksége, és az élőközösségek, társulások szintén eltérő nagyságú térrészlet-igénnyel jellemezhetők

• Ma még nem rendelkezünk kellő ismerettel ahhoz, hogy megmond-hatnánk, mekkora a minimális térigénye egy gyöngyvirágos tölgyesnek, vagy egy alhavasi gyepnek. Az azonban nehezen cáfolható, hogy elsősorban a tartós beépítések és a vonalas infrastruktúra gyarapodásával mindenütt jellemző az élőhelyek feldarabolódása.

Az élőhelyek feldarabolódása

• A folyamatos, és egyre fokozódó taposás, bolygatás, szennyezés, zajhatás miatt egyre kisebb területekre szorulnak a természetes, vagy természetközeli élőhelyek.

• A turistaösvények élőhely-feldaraboló hatása meg sem közelíti azt, amit a forgalmas utak, főképpen az autópályák kiváltanak. Az autóutak építésének komoly ökológiai következményei annyira nyilvánvalóak, hogy ezek a beruházások már sok országban elérték a társadalmi ingerküszöböt, és a közvélemény erős nyomása nehezedik a döntéshozókra, hogy keressék a leginkább környezetkímélő vonalvezetés lehetőségét.

• Az autóutak alatt és fölött kiépített átjárók ma már magától értetődően részei az építkezéseknek, bár ezeknek a kármentő létesítményeknek az ökológiai hatékonyságáról megoszlanak a vélemények

Az élőhelyek feldarabolódása

• A táji mozaikossága vagy egyveretűsége függ a tájalkotó elemek - domborzat, vízrajz, talaj - változatosságától, s e tekintetben beszélhetünk természetes táji sokszínűségről, vagy viszonylagos homogenitásról.

• A Kelet-európai síkág pl. nyilvánvalóan kevésbé változatos élőhely, mint pl. a Balkán-félsziget. Egy skóciai erdei ökoszisztéma fajösszetétele is lényegesen elmarad egy közép-európai erdő faji gazdagságától.

• A trópusi erdők, hegyvidékek, tengerek magas faji diverzitását pedig mára nem szakmai közvélemény is ismeri.

Ehhez a domborzati-éghajlati-vizellátottsagbeli sok- féleséghez azonban évszázadok, évezredek alatt sikeresen alkalmazkodott az élővilág. Bizonyos típusú élőhelyek természetes zsugorodása globális változásokra, pl.

kontinensek mozgására, éghajlatváltozásokra, evolúciós irányváltásra, természeti katasztrófákra vezethető vissza.

Az élőhelyek feldarabolódása

• A gyakorlati célú tájelemzésnek, tájtervezésnek azonban gyakrabban kell foglalkozni az emberi tevékenység kiváltotta élőhely-feldarabolódással, a beépítések, valamint a vonalas műszaki létesítmények tájtagoló hatásával.

• A geográfia a tér tudománya, s ennek a térnek a tulajdonságait mindig igyekezett mérésekkel is jellemezni. A mérések szerepe az utóbbi évtizedekben a földrajzi kutatásokban is egyértelműen nőtt, a jelenségeket pusztán leíró tanulmányok száma határozottan visszaszorult.

• Az élőhelyek mesterséges feldarabolódásának elemzése mérések nélkül el sem képzelhető, vagyis ebben a témában a legtermészetesebb dolog, hogy a meg- állapításokat nagyszámú méréssel kell alátámasztani.

Az élőhelyek feldarabolódása

• Az élőhely-fragmentációs mérések nálunk még nem jelentek meg a tájökológiai munkákban, holott néhány amerikai, német, holland folyóirat legalább 20 éve rendszeresen közöl ilyen cikkeket. Az elméleti tanulmányokat leggyakrabban a Landscape Ecology, a Conservation Biology folyóirat közöl.

• A gyakorlatiasabb vizsgálatok ered-ményei pedig pl. a Wildlife Society Bulletin, az Environmental Reviews, a Conservation Ecology hasábjain jelennek meg. A német szakirodalom különösen gazdag e témába vágó tanulmányokban, a Natur and Landschaft, a Veröffenlichtung Landesanstalt Naturschutz und Land-

schaftspflege folyóirat cikkei irnak legtöbbet a témáról.

A Kataréti patak vízgyűjtőjének

foltmintázata

A foltok felaprózódása a birtokbavétel során

Mozaikok és azok hatása

– A kisebb foltok a természeti környezetben léteznek, változásuk, az élőszervezetek növekedése és átalakulása révén diverzitást hoz létre. A biológiai diverzitás felelős a környezet heterogenitásáért. A foltokat az ott élő fajok alakítják ki, a folt tulajdonságaiért ezek a fajok a felelősek, néha a foltosság adja a biodiverzitást.

– A foltosság másik hatása, hogy létrehozza és ellenőrzi az anyag, energia, valamint a szervezetek és információ áramlását és továbbítását. Pl. a N ciklus a víz közvetítésével, vagy a nitrogén bontó és megkötő szervezetek segítségével alakul ki. A magasabb koncentrációjú területekről az alacsonyabb koncentráció irányába történik mozgás. Ilyen például amikor a mikorrhiza szállítja a foszfort a növényhez. Az információ a környezeti szabályozók, vagy genetikai anyagok formájában átáramlanak a mozaikon.

A foltdinamika feltárása

• A foltok meghatározása két lépésben történik:

1. a foltok kijelölése,

2. a változás meghatározása a foltban.

• A kisebb foltmintázat vonala igazodik a szomszédos nagyobb foltok méretéhez. A gyors változások kimutathatóak a különböző területhasználat határainál.

• Egyik módszer a jellemzők hasonlóságának a megállapítása egy metszet mentén a mozgó ablak technikájával. A mintavételi „ablak” mozog a metszet mentén. A határok jelzik az eltéréseket és a fokozat különbséget.

• A belső foltok és mozaikok legjobban remote sensinggel határozhatók meg. A légi fotótól a digitális tematikus térképezésig (SPOT felvételek) sokféle módszer van.

A menedzsment számára fontos folt tulajdonságok

• A folt objektív valóság. Reprezentálja az aktuális tájtípust, tájhasznosítást, mint a táj részét, amit részletesen kezelni akarunk.

• A foltok átjárhatók. Fragmentált világban élünk és dolgozunk. Az ember a természetes táj folytonosságát fragmentekre és antropogén hatás alatt álló foltokra szakítja.

• Az antropogén foltok száma növekszik. A világ sok részén a mezőgazdasági területek, a suburbiák, ipari létesítmények, egyáltalán a foltosság növekedőben van.

A foltdinamika a természetes erőforrások kezelésében

• A foltdinamika igen hasznos a természetes erőforrások kezelésében, magába foglalja a fenntartható hasznosítást, a konzerválást és visszaállítást (White, 1994).

• Hasznos a gyakorlat számára, amely a megfelelő foltdinamikát javasolja a menedzsereknek és a hatóságoknak. A foltosság kulcsa a térbeliség.

• A diverzitás, az adottság, a funkció, és a folt típus lényeges a menedzser számára. Minden emberi léptékű környezet a gyakorlati tervezés és kezelés tájfoltja. Ezért a foltosság alkalmas a folytonos menedzsment kialakítására.

A tájszerkezet változásai

• A Föld felszínének a természetes sokszínűségét jelentős mértékben befolyásolta az ember. Jelentősen csökkent az ember megjelenését követően a bio- és geo-

diverzitás.

• Változások:

erdőírtások és erdőtelepítések, – monokulturás termelés

– haszonnövények termesztése – intenzív legeltetés

– ipartelepek létrehozása – bányászat

– települések kialakítása – urbanizáció

• Ezek részben homogenizáló (mg. művelés), részben változatosságot növelő folyamatok voltak. A XIX.sz.-t megelőzően volt legnagyobb a táji diverzitás.

Hemeróbia szintek