Válasz Olay Csaba bírálatára
Könyvemben – Heidegger tudomány- felfogása (Az 1918–29-es idôszak írá- sainak tükrében). Osiris–Gond, Bp., 2000 –, amelyrôl a BUKSZ 2003.
nyári számában (172–175. old.) Olay Csaba írt bírálatot, arra tettem kísérletet, hogy (1.) megingassam azokat a nagyon erôsen meggyökere- sedett elôítéleteket, melyek Heideg- gert tudományellenes, a tudomá- nyoktól s a tudományosságtól megle- hetôsen távol álló gondolkodónak ál- lítják be; (2.) rekonstruáljam azt a komplex és koherens tudományfelfo- gást, amelyet Heidegger a vizsgált idôszakban képviselt. Olay már a könyv kiindulópontját sem fogadja el, s igen sok bíráló megjegyzést fo- galmaz meg a kivitelezésre vonatko- zóan is. Könyvemnek és Olay kriti- kájának is döntô problémája, hogy miként ítélhetô meg Heideggernek a szaktudományokhoz és a tudomá- nyossághoz való viszonya, illetve, hogy Heidegger tudománynak tekin- tette-e a filozófiát. Ezeknek a kérdé- seknek nem csupán a tudományokra vonatkoztatottan van jelentôsége, ha- nem Heidegger filozófiájának a meg- ítélése vonatkozásában is. S most nem csupán Heidegger azon „kriti- kusaira” gondolok, akik kifejezetten tüntetnek azzal, hogy anélkül is tud- ják róla, hogy obskurus gondolkodó, hogy mûveit érdemben tanulmá- nyozták volna, hanem arra a jelen- ségre is, amikor a késôi Heidegger jegyében vagy más szempontok alap- ján kiretusálják a tudományos voná- sokat a húszas évek Heideggerének gondolatvilágából. (A Heidegger- összkiadás fôszerkesztôje például, amint a bírált könyvemben megírtam [118. skk. old.], e nemes cél érdeké- ben – minden figyelmeztetés nélkül – egy ’nem’ szócskát illesztett a Lét és idôbe.)
Persze Heidegger viszonya a szak- tudományokhoz meglehetôsen ambi- valens. Egyfelôl ugyanis a szaktudo- mányok objektiváló és leszûkítô mó- don közelítik meg tárgyukat, ám emellett annak a – Heidegger által sokra tartott – tradíciónak is a része-
sei, amelyet a kritikai, reflexív beállí- tódás, az igazság iránti szenvedély s a dolognak magának a megismerése iránti elkötelezettség jellemez. A szaktudományok elôtt eszerint két alaplehetôség áll, az egyik a teoreti- kus üzemelésben való feloldódás (inautentikus lehetôség), a másik pe- dig ennek a feszültségnek, labilitás- nak az elviselése a filozófia, a tudo- mányosság felé való nyitás által (au- tentikus lehetôség). A teoretikus be- állítódás és a tudományosság fogal- ma tehát nem szinonim Heidegger- nél: a teória a tudományosságnak mint beállítódásnak az objektiváló megszervezôdését jelenti egy rögzí- tett tárgyterület kutatása céljából.
Olay tagadja, hogy a tudomány, tudományosság kérdése lényegi sze- repet játszana Heidegger gondolko- dásában; szembeállítja a Heidegger által képviselt filozófiát és a benne
„alárendelt” szerepet játszó tudo- mányt: a filozófiát szerinte Heideg- ger nem tekintette tudománynak – ahol is a tudományt, a tudományos- ságot a teoretikus beállítódással azo- nosítja. Ezzel véleményem szerint szimplifikálja és eltorzítja Heidegger- nek a tudományhoz, a tudományos- sághoz való viszonyát. Az alapvetô értelmezési különbségek mellett to- vábbi nehézséget jelent, hogy bírá- lóm sok esetben olyan kérdéseket vet fel, amelyeket könyvemben részlete- sen tárgyalok, a megoldási javaslatai- mat pedig figyelmen kívül hagyja.
A filozófia és a tudomány viszonyá- ról szólva Olay elemi módon ellent- mond Heidegger kijelentéseinek, és súlyosan leegyszerûsíti az egész prob- lémát. Szerinte Heideggernél a filo- zófia nem tudomány; Heidegger azonban (1919 és 1928 között) sok- szor és teljes egyértelmûséggel ennek ellenkezôjét állítja, például: „A filozó- fia a lét tudománya. Filozófián mos- tantól tudományos filozófiát értünk és semmi mást.” (GA 24 17. old., magyarul: 24. old.) Nevezi a filozófi- át ôs-, eredet-, illetve elôtudomány- nak is. Ez szerintem nem értelmezési kérdés, hanem olyan sarkalatos kiin- dulópont, amelyet sok-sok evidens szöveghely támaszt alá; könyvemben egyébként külön fejezetben (3.1.), amelynek a címe „A filozófia mint tu- domány”, foglalkozom e kérdéssel,
idézetek, szöveghelyek megadásával.
Nem világos számomra, miért nem reflektál erre a bírálóm. Olay kijelen- tését talán lehetne úgy érteni, hogy Heidegger nem tartotta a filozófiát szaktudománynak, ám a filozófia és a szaktudományok megkülönbözteté- sét, amely Arisztotelész nevezetes kü- lönbségtételébôl ered (Metafizika 1003 a), a XX. század elején magától értetôdônek tekintették; Heidegger természetesen különbséget tett a szaktudományok és a filozófia között.
Ami pedig teória, tudomány és fi- lozófia viszonyrendszerét illeti, Olay szembeállítása félrevezetô lehet. A teoretikus beállítódással ugyanis csak annyiban van problémája Heidegger- nek, amennyiben az valamely filozó- fiai megközelítés jellegzetességévé válik. A bírált könyvben részletesen vizsgálom ezt a problémát, az egyér- telmûség kedvéért álljon itt néhány mondat az elemzésbôl: „E terminus- sal [teoretikus] Heidegger részben magukat a szaktudományokat, rész- ben azokat a filozófiai irányzatokat jellemzi, melyek kritikátlanul kapcso- lódnak a szaktudományos módszer- tanhoz. Heidegger a szaktudomá- nyok esetében szükségszerû konstitu- ens elemnek tartja a teoretikus beál- lítódást, a filozófia esetében viszont olyan tendenciaként értékeli e beállí- tódás jelenlétét, amely ellen küzdeni kell. […] Heidegger alapvetô célja ugyanis a faktikus élethez való meg- felelô hozzáférés biztosítása, s úgy ta- lálja, hogy a kínálkozó teoretikus be- állítódás inkább eltorlaszolja, mint- sem megnyitja az utat a vizsgálandó fenoménhez.” (67. sk. old.) Ha vala- ki könyvem ismerete nélkül olvassa Olay kritikáját, óhatatlanul az a be- nyomása támad, hogy a kritikus sok olyan nehézséget és összefüggést vizsgál, ami kimaradt a könyvembôl, pedig csak egyszerûen nem vesz tu- domást a könyvben foglaltakról.
Bírálómmal még abban sem tu- dunk egyetérteni, mirôl szól a köny- vem; ô azt írja: „Igazi témája ugyanis nem Heidegger tudományfelfogása, azaz a tudomány Heidegger felôl nézve, hanem az a többször melléke- sen megfogalmazott, […] egy helyen pedig a könyv újdonságaként kiemelt […] kérdés: értelmezhetô-e az auten- tikus tudomány fogalma.” (173.
215 LEVELEZÉS
old.) Szerintem viszont a könyvem témája Heidegger tudományfelfogá- sa, amelynek egyik kulcsmozzanata az autentikus, „igazi” tudomány (echte Wissenschaft) fogalma. Ezt a kérdést tehát mint heideggeri álláspon- tot vizsgálom, nem pedig Heidegger filozófiájától független témaként, ahogy azt bírálóm állítja. Külön feje- zetben (4.4.) elemzem a releváns hei- deggeri szöveghelyeket, s ott teljesen egyértelmûvé teszem: „a heideggeri szövegek alapján […] a mindennapi- sághoz hasonlóan a tudomány szá- mára is két alapvetô lehetôségirány rajzolódik ki: az igazi tudomány és az önmagát elvesztô, az üzemelésben feloldódó tudomány lehetôsége. […]
Az »igazi tudomány« fogalmához a tudományosság heideggeri értelme- zésén keresztül juthatunk el.” (161.
sk. old.) A tudomány autenticitásá- nak kérdését tehát – egyébként kb.
80 oldalon keresztül – a tudomá- nyosság problémájával összefüggés- ben tárgyalom. Rejtély számomra, hogy ez miként kerülte el bírálóm fi- gyelmét.
Még két példát szeretnék ismertet- ni, ahol viszonylag röviden doku- mentálható a szóban forgó bírálat azon sajátossága, hogy figyelmen kí- vül hagyja a bírált szöveget. Olay szerint „alapvetô nehézség Schwendtner célkitûzésével kapcso- latban, hogy az autenticitás tudo- mányban való értelmezéséhez az szükséges”, hogy az (az autentikus tudomány) „tartalmazza” az egzisz- tencia autentikusságának „lényegi elemeit. Kérdés azonban, hogy el- gondolható-e a tudományban egy olyan önmagunkhoz való viszonyu- lás, mint a mindennapi életben.”
(175. old.) A 4.4 és 4.5. fejezetben többek között éppen ezzel a kérdés- sel foglalkozom, ott többek között ezt írom: „A faktikus élet, illetve az emberi ittlét hétköznapi magatartás- módjai esetében az önelvesztést és az önelsajátítást Heidegger végsô soron a filozófiai szint bevonása nélkül is elképzelhetônek tartja. A tudomány heideggeri felfogása esetében azon- ban nem ez a helyzet. Láttuk koráb- ban, hogy[…] a tudományosság igazi letéteményese a filozófia. Ezek sze- rint, ha a tudomány önmagához for- dul, akkor szigorúan véve a filozófiá-
hoz (is) kell fordulnia. Amennyiben tehát ebben a kontextusban a tudo- mány önelsajátításáról van szó, akkor ez a tudományosság letéteményesé- hez, a filozófiához való fordulás által képzelhetô el…” (162. old.) Termé- szetesen nem azt várom, hogy Olay fogadja el ezt az álláspontot, ám azt szerencsésnek tartanám, ha megem- lítené, hogy az általa feltett kérdésre van válasz a könyvemben.
A másik példa. Olay ezt írja: „A vi- lág eleve »hozzáférést jelent, s nem a dolgok valamilyen halmazát«. (Idézet a könyvembôl, S. T.) E megfogalma- zásban pontatlan az, hogy a világ nem pusztán hozzáférés Heidegger számára, hanem egyszersmind le- hetôségtér is, amely hozzáférhetôvé válik.” (174. old.) Nos, a mondat, amelyet idéz tôlem, egy majdnem hét oldal hosszúságú, összefüggô szövegrészbôl származik (52–59.
old.), amelynek egyedüli témája Hei- degger világfogalma. Itt e fogalom több mozzanatát vizsgálom, s az Olay által idézett szöveg helyét kö- vetô oldalon a következôket írom:
„A hozzáférésmódként, vonatkozás- összefüggésként, jelentésességként felfogott világ ezek szerint – már a fi- atal Heideggernél is – a faktikus élet tevékenységeinek »értelem-terét« al- kotja, a már kitaposott és a lehetsé- ges útvonalak hálózatát, melyek a te- vékenykedô elôzetes birtokát képe- zik, s a tevékenység lehetôségfeltéte- leként szolgálnak.” (54. old.)
Olay ellenvetéseinek másik típusa azt kéri számon, miért nem foglal- koztam szorosan vett témámmal összefüggô, további tárgyterületek- kel: hatástörténeti összefüggésekkel, a létkérdés bírálataival, a természet- tudományok hermeneutikájával . Eb- ben teljesen igaza van, tényleg nem foglalkozom ezekkel a dolgokkal, mégpedig szándékosan: hatástörté- neti összefüggéseket azért nem vizs- gáltam, mert Heidegger meglepôen sok helyrôl merített, megdöbbentô, hogy akár Husserl, akár Dilthey vagy Kierkegaard, akár pedig Arisztotelész felôl tekintjük a filozófiáját (a felso- rolás korántsem teljes), rendkívül gazdag hatásösszefüggés fedezhetô fel. Ezt az anyagot csak rendkívül le- egyszerûsítve tudtam volna beprésel- ni könyvembe, s ennek nem láttam
értelmét. Hasonlót mondhatok a ter- mészettudományok hermeneutikájá- ról is. Azóta már két kötetet is szer- kesztettem e témában, s néhány ta- nulmányt is írtam, és most is úgy ér- zem, hogy e tematika rendszeres tárgyalása szétfeszítette volna a könyvet. Ami pedig a Heidegger- szakirodalom létkérdést vitató tanul- mányait illeti, ôszintén szólva eszem- be sem jutott, hogy a sok lezajlott vi- ta közül éppen ezt kellene külön tár- gyalnom. Általában óvakodtam attól, hogy az olvasó számára nehezen kö- vethetô szakirodalmi csatározásokat ismertessek. Az volt a törekvésem – s ez mindhárom felvetett vonatkozás- ban releváns –, hogy amirôl írok, azt elég alaposan kifejtsem ahhoz, hogy a nem Heidegger-szakértô olvasó számára is érthetô legyen: aminek a bôvebb kifejtésére nem volt mód, azt inkább kihagytam.
Így teszek most is, amikor a sok to- vábbi ellenvetésbôl egyet kiválasztok, s befejezésképp – hely hiányában – csak arra válaszolok. Ez egyben azt is jelzi, miért nehéz röviden – érthetô módon – az ilyen ellenvetésekre vála- szolni.
A fiatal Heidegger a szaktudomá- nyok lehetséges értelmezéseinek vo- natkozásában is élesen kritizálta a neokantiánusokat s rejtetten Hus- serlt. Könyvemben egy ilyen szöveg- helyet értelmezve írtam: „Heidegger szerint hiba lenne a szaktudományo- kat ezen teoretikus beállítódás mód- ján megközelíteni. »Meg lehet oldani a teoretikus megismerés problémáját ismeretelmélet (Erkenntnistheorie) segítségével, a teóriát teória által?«
(GA 56/57 96. old.)” (17. old.) Olay – ezt idézve – a következô ellenvetést teszi: „Az idézett szöveghely nem tá- masztja alá, amire szánták: ott ugyanis ismeretelméletrôl van szó, nem a tudományról. Amit nem teo- retikus beállítódással kell megközelí- teni, az Heideggernél az ismeretel- mélet kérdése, még pontosabban az ismeretelmélet típuskérdései a külvi- lág létérôl stb. A tudományra irányu- ló teoretikus megközelítés nehezen értelmezhetô.” (173. old.) Olay sze- rint nem „Heidegger álláspontja” az,
„hogy a tudomány nem közelíthetô meg egy sajátos objektiváló szemlé- lettel” (uo.). Olay tehát három dol- BUKSZ 2003 216
got állít: (1.) az általam idézett Hei- degger-szövegben nem a teóriára vo- natkozó teoretikus beállítódásról van szó, hanem arról, hogy a teória prob- lémáit, mint amilyen a külvilág lété- nek kérdése, csak nem teoretikus módon lehet megoldani; (2.) Hei- degger ismeretelméletrôl beszél, s annak nincs köze a tudományhoz;
(3) Heidegger számára fel sem me- rült, hogy a tudományokat teoretikus módon is elemezni lehetne, így ez el- len nem is hadakozott. Nézzük a vá- laszokat: (1.) Az általam idézett gon- dolatmenetében (GA 56/57 96. sk.
old.) Heidegger az „Erkenntnistheo- rie” kifejezést a „Theorie des Theo- retischen” kifejezéssel szinonimaként használja (uo. 97. old.), tehát az is- meretelmélet értelmét a teoretikus teóriájaként, a teóriára vonatkozó teóriaként határozza meg. Olay ép- pen ezt vitatta. (2.) Az ismeretelmé- let akkoriban tudományelmélet is volt, itt elsôsorban a neokantiánu- sokra és Husserlre gondoljunk; Hei- degger egy más helyen a követ- kezôket írja: „a filozófiát ismeretel- méletként fogták fel. Ezt a neokanti- ánus marburgi iskolában valósították meg. A filozófia már nem kísérli meg a résztudományok meghaladását, ezek eredményeinek átugrását, ha- nem behatárolja magát a saját terüle- tére: a filozófia a tudomány elméle- tévé (Theorie der Wissenschaft) vált.” (WDF 146. old.) Amikor tehát Heidegger a neokantiánus ismeretel- méletrôl (Theorie der Theorie) be- szél, akkor igenis a tudományról (Theorie der Wissenschaft) is szó van, mégpedig többek között abban az értelemben, hogy érdemes-e a tu- dományt teoretikus módon megkö- zelíteni. (3.) Heidegger a Lét és idôben megkülönbözteti a tudomány egzisztenciális és logikai fogalmát.
„Az egzisztenciális fogalom egzisz- tenciamódként fogja fel a tudo- mányt, és ezzel a világban-való-lét móduszaként”; „ettôl megkülönböz- tetendô a tudomány »logikai« fogal- ma, amely eredménye felôl érti meg a tudományt mint az »igaz és érvé- nyes tételek megalapozásösszefüggé- sét«.” (SZ 357. old., magyarul: 580.
old.) A tudomány logikai fogalma éppen a tudományra vonatkozó teo- retikus beállítódás eredménye, amely
objektiváló módon a tudományt eredményeire tekintettel vizsgálja, ezzel szemben áll a Heidegger által kidolgozott egzisztenciális fogalom, amely figyelembe veszi, hogy a tudo- mány nem úgy egzisztál, mint egy dolog (tételösszefüggés), hanem a tudomány az ember létmódja. Az a felfogás tehát, hogy a tudomány nem más, mint megalapozó tételösszefüg- gés, Heidegger szerint a tudományra vonatkozó teoretikus szemléletmód eredménye. Olay pedig éppen ezt ta- gadta.
Végezetül egy megjegyzés: ha ma írnám meg ezt a könyvet, minden bi- zonnyal jóval távolságtartóbb, kriti- kusabb lenne az írásom, ám ezzel ép- pen erôsíteni próbálnám azokat a mozzanatokat, melyeknek jelentôsé- gérôl és fontosságáról itt vitatko- zunk. Ami pedig a kritikai attitûdöt mint olyant illeti, egyáltalán nem va- gyok meggyôzôdve arról, hogy üdvös dolog születik abból, ha valaki kriti- kus akarlenni.
■■■■■■■ SCHWENDTNER TIBOR
Viszontválasz Schwendtner Tibornak
Nehéz olyan válaszra reagálnom, mely szerint bírálatom „figyelmen kí- vül hagyja a bírált szöveget”.
Schwendtner úgy látja, már dolgoza- ta kiindulópontját sem fogadtam el.
Ezzel ellentétben nem azt állítottam, hogy vállalkozása lehetetlen volna, hanem azt, hogy Heidegger számára a tudomány alárendelt téma, kívül esik alapvetô filozófiai törekvésein.
Meg kell különböztetni, hogy Hei- degger tudományra vonatkozó gon- dolatait Heidegger filozófiája szem- pontjából vagy a tudomány felôl akarjuk tárgyalni, és Schwendtner dolgozatánál csak az utóbbiról lehet szó. A tudomány alárendelt volta vi- szont nem jelent feltétlenül tudo- mányellenességet. Schwendtner vél- hetôen azért nem teszi meg ezt a kü- lönbséget, mert egy átfogó tudo- mányfogalom alapján azt akarja ki- mutatni, hogy Heidegger számára a tudomány izgalmas kérdés.
A szerzô szerint tévesen állítom, hogy Heideggernél a filozófia nem tudomány. Ennek alátámasztására viszont tisztázatlan szöveghelyet idéz, s homályos marad, mit jelent itt a tudomány kifejezés. Könnyen be- látható továbbá az említett tisztázat- lanság azoknál a heideggeri kifejezé- seknél, melyeket Schwendtner a filo- zófia tudományosságának igazolására felhoz – ôstudomány, elôtudomány, eredettudomány –, hiszen ezekkel Heidegger világosan jelzi az igényt, hogy túllépjen a modern természet- tudomány értelmében vett tudomá- nyon egy filozófiai törekvés felé. A szerzô úgy tesz, mintha gondosan megkülönböztette és leírta volna a
„teória”, „tudományosság”, „tudo- mány”, „szaktudomány” kifejezése- ket, de ezt nem találjuk sehol a könyvben. Filozófia és tudomány kü- lönbsége Heidegger számára reflexív filozófia és irreflexív tudományos gyakorlat különbsége.
A zavart az okozza, hogy Schwendtner nem a szokásos érte- lemben használja a tudomány szót, s 217 LEVELEZÉS
Hivatkozott irodalom:
SZ – Sein und Zeit. Niemeyer, Tübingen, 1993., (magyarul: Lét és idô. Gondolat, Bp., 1989. (ford. Vajda Mihály, Angyalosi Ger- gely, Bacsó Béla, Kardos András, Orosz Ist- ván).
GA 24– Die Grundprobleme der Phänome- nologie(hrsg.: F.-W. von Herrmann) Kloster- mann, Frankfurt am Main, 1975., magyarul:
A fenomenológia alapproblémái. Osi- ris/Gond-Cura Alapítvány, Bp., 2001 (ford.
Demkó Sándor).
GA 56/57– Zur Bestimmung der Philoso- phie (hrsg.: B. Heimbüchel). Klostermann, Frankfurt am Main, 1987.
WDF – „Wilhelm Diltheys Forschungsarbeit und der gegenwärtige Kampf um eine histo- rische Weltanschauung”. In: F. Rodi (hrsg.) : Dilthey Jahrbuch für Philosophie und Ge- schichte der Geisteswissenschaften. Van- denboeck & Ruprecht in Göttingen, 8/1992–1993, 143–180. old.
