H i v a t k o z á s o k
Arisztotelész é. n.: Politika, 2. kiadás, Budapest: Gondolat Kiadó.
Ashcraft, Richard 1986: Revolutionary Politics and Locke's T w o Treatises of Govern- ment, Princeton: Princeton University Press.
Ball, Terence 1988: Transforming Political Discourse, Oxford: Basil Blackwell.
Ball, Terence, James Farr & Russell Hanson 1989: Political Innovation and Conceptual Change, Cambridge: Cambridge University Press.
Berlin, Isaiah 1976: Vico and Herder: Two Studies in the History of Ideas, London:
Chatto & Windus.
Berlin, Isaiah 1978: Russian Thinkers, London: Hogarth Press.
Berlin, Isaiah 1990: The Crooked Timber of Humanity, London: John Murray.
Bobbio, Norberto 1965: Da Hobbes a Marx, Naples: Morano.
Bobbio, Norberto 1971: Una Filosofia militante: studi su Carlo Cattaneo, Turin: Einaudi.
Bobbio, Norberto & Michelangelo Bovero 1979: Societá e stato nella filosofia politica moderna, Milan: II Saggiatore.
Brus, Wlodzimierz & Kazimierz Laski 1989: Erom Marx to the Market, Oxford: Claren- don Press.
Collingwood, R. G. 1939: An Autobiography, Oxford: Clarendon Press.
Condren, Conal 1985: The Status and Appraisal of Classic Texts, Princeton: Princeton University Press.
Constant, Benjamin 1988: Political Writings, ed. Biancamaria Fontana, Cambridge:
Cambridge University Press.
Derathe, Robert 1970: Jean-Jacques Rousseau et la science politique de son temps, 2nd ed, Paris: J. Vrin.
D u m o n t , Louis 1972: H o m o Hierarchicus, London: Paladin Books.
D u n n , John 1969: T h e Political T h o u g h t of John Locke, C a m b r i d g e : Cambridge University Press.
D u n n , John 1979: Western Political Theory in the Face ot the Future, Cambridge:
Cambridge University Press.
D u n n , John 1980: Political Obligation in its Historical Context, Cambridge: Cambridge University Press.
D u n n , John 1984a: Locke, Oxford: Oxford University Press.
D u n n , John 1984b: T h e Politics of Socialism, Cambridge: Cambridge University Press.
D u n n , John 1985: R e t h i n k i n g M o d e r n Political T h e o r y , C a m b r i d g e : C a m b r i d g e University Press.
D u n n , John 1989: Modern Revolutions, 2nd edition, Cambridge: Cambridge University Press.
D u n n , John (ed.) 1990a: The Economic Limits to Modern Politics, Cambridge: Camb- ridge University Press.
D u n n , John 1990b: Interpreting Political Responsibility, Cambridge: Polity Press.
D u n n , John 1991: Political Obligation, in David Held (ed.), Political Theory Today, Cambridge: Polity Press, pp 2 3 - 4 7 .
D u n n , John 1992: Western Political Theory and the Understanding of Third World
Political Experience, in Thomas A. Metzger (ed.) Culture and Polity in the Developing World.
Easton, David 1953: T h e Political System, New York: Alfred A. Knopf.
Farrar, Cynthia 1988: T h e Origins of Democratic Thinking, Cambridge: Cambridge University Press.
Finley, M. I. 1995: Politika az ókorban, Budapest: Európa Könyvkiadó.
Fontana, Biancamaria 1985: Rethinking the Politics of Commercial Society, Cambridge:
Cambridge University Press.
Fontana, Biancamaria 1991: Benjamin Constant and the Post Revolutionary Mind, New Haven: Yale University Press.
Forbes, Duncan 1975: H u m e ' s Philosophical Politics, Cambridge: Cambridge University Press.
Friedrich, Carl J. 1958: T h e Philosophy of Law in Historical Perspective, Chicago:
University of Chicago Press.
Gadamer, Hans-Georg 1975: Truth and M e t h o d , London: Sheed & Ward.
G e e r t z , Clifford 1 9 8 0 : N e g a r a : T h e T h e a t r e State in N i n e t e e n t h - C e n t u r y Bali, Princeton: Princeton University Press.
G i b b , H . A. R. & H a r o l d Bowen 1 9 5 0 - 5 7 : Islamic Society and the West, 2 vols, London: Oxford University Press.
Goldmann, Luden 1970: The Hidden God, tr P. Thoday, London: Routledge & Kegan Paul.
Hill, Christopher 1972: T h e World Turned Upside Down, London: Temple Smith.
H o n t , István Sc Michael Ignatieff (eds.) 1983: Wealth and Virtue, Cambridge: Camb- ridge University Press.
Hsiao, Kung-Chuan 1979: A History of Chinese Political T h o u g h t , Vol 1, tr F. W.
Mote, Princeton: Princeton University Press.
Kelly, Patrick 1989: Perceptions of Ixicke in Eighteenth Century Ireland, Proceedings of the Royal Irish Academy, 89, 2, 17-35.
Koselleck, Reinhart 1985: Futures Past: On the Semantics of Historical Time, tr Keith Tribe, Cambridge, Mass: M I T Press.
Koselleck, Reinhart, O t t o Brunner & Werner Conze (eds.) 1972: Geschichtliche Grund- begriffe: Historisches Lexicon zur Sprache in Deutschland, 5 vols to date, Stuttgart:
Klett-Cotta.
Laslett, Peter (ed.) 1956: Philosophy, Politics and Society, First Series, Oxford: Basil Blackwell.
Laslett, Peter (ed.) 1 9 6 0 : John Locke, T w o Treatises of G o v e r n m e n t , Cambridge:
Cambridge University Press.
Lear, Jonathan 1988: Aristotle: T h e Desire t o Understand, Cambridge: Cambridge University Press.
Levenson, Joseph 1 9 5 8 - 6 5 : Confucian China and its Modern Fate, 3 vols, London:
Routledge & Kegan Paul.
L l o y d , G. E. R. 1 9 7 9 : M a g i c , Reason a n d Experience, C a m b r i d g e : C a m b r i d g e University Press.
Lloyd, G. E. R. 1990: Mentalities Demystified, Cambridge: Cambridge University Press.
Maclntyre, Alasdair 1967: A Short History of Ethics, London: Routledge & Kegan Paul.
Maclntyre, Alasdair 1981: After Virtue: A Study in Moral Theory, London: Duckworth.
Maclntyre, Alasdair 1988: Whose Justice? Which Rationality? London: Duckworth.
Macpherson, C. B. 1962: The Political Theory of Possessive Individualism, O x f o r d : Clarendon Press.
Marshall, Peter J. (ed.) 1970: The British Discovery of Hinduism in the Eighteenth Century, Cambridge: Cambridge University Press.
Maruyama, Masao 1974: Studies in the Intellectual History of Tokugawa Japan, tr Miki- so Hane, Princeton: Princeton University Press.
Meier, Christian 1990: The Greek Discovery of Politics, tr D. McKlintock, Cambridge, Mass.: Harvard University Press.
Meinecke, Friedrich 1972: Historism: T h e Rise of a New Historical Outlook, tr J. E.
Anderson, London: Routledge & Kegan Paul.
Metzger, Thomas A. 1977: Escape from Predicament: Neoconfucianism and China's Evolving Culture, New York: Columbia University Press.
Mottahedeh, Roy 1987: The Mantle of the Prophet, Harmondsworth: Penguin Books.
Mukherjee, S. N. 1968: Sir William Jones: A Study in Eighteenth Century British Attitudes Towards India, Cambridge: Cambridge University Press.
M u n r o , Donald J. 1969: The C o n c e p t of Man in Early China, Stanford: S t a n f o r d University Press.
Najita, Tetsuo 1974: Japan: The Intellectual Foundations of Modern Japanese Politics, Chicago: University of Chicago Press.
N a j i t a , T e t s u o 1987: Visions of Virtue in Tokugawa Japan, Princeton: P r i n c e t o n University Press.
Nussbaum, Martha 1985: The Fragility of Goodness, Cambridge: Cambridge University Press.
Oakeshott, Michael (ed.) 1946: Thomas Hobbes, Leviathan, Oxford: Basil Blackwel.
Oakeshott, Michael 1975: On Human C o n d u c t , Oxford: Clarendon Press.
Pagden, Anthony 1982: The Fall of Natural Man, Cambridge: Cambridge University Press.
Pagden, Anthony 1990: Spanish Imperialism and the Political Imagination, New Haven:
Yale University Press.
Plamenatz, John 1963: Man and Society, 2 vols, London: Longmans.
Pocock, J. G. A. 1957: The Ancient Constitution and the Feudal Law, Cambridge:
Cambridge University Press.
Pocock, J. G. A. 1975: The Machiavellian M o m e n t , Princeton: Princeton University Press.
P o c o c k , J. G. A. 1 9 8 5 : Virtue, C o m m e r c e and History, C a m b r i d g e : C a m b r i d g e University Press.
Pocock, J. G. A. 1989: Edmund Burke and the redefinition of Enthusiasm: the Context as Counter-Revolution, in Francois Furet & Mona Ozouf (eds.) The French Revolution and the Transformation of Political Culture 1789-1848: Oxford: Pergamon Press, pp 19-13.
Polin, Raymond 1953: Politique et philosophic chez Thomas Hobbes, Paris: Presses Universitäres de France.
Polin, Raymond 1960: La Politique morale de John Locke, Paris: Presses Universitaires de France.
Reill, Peter H. 1975: The German Enlightenment and the Rise of Historicism, Berkeley:
University of California Press.
Rorty, Richard 1980: Philosophy and the Mirror of Nature, Oxford: Basil Blackwell.
Said, Edward W. 1985: Orientalism, Harmondsworth: Penguin Books.
Schwartz, Benjamin I. 1985: The World of T h o u g h t in Ancient China, Cambridge, Mass.: Harvard University Press.
Skinner, Q u e n t i n 1966: T h e Ideological C o n t e x t of H o b b e s ' s Political T h o u g h t , Historical Journal, 9, 3, 2 8 6 - 3 1 7 .
Skinner, Quentin 1978: T h e Foundations of Modern Political T h o u g h t , 2 vols, Cam- bridge: Cambridge University Press.
Skinner, Quentin 1981: Machiavelli, Oxford: Oxford University Press.
Skinner, Quentin 1984: T h e Idea of Negative Liberty, in R. Rorty, J. Schneewind & Q.
Skinner ( e d s . ) , P h i l o s o p h y in History, C a m b r i d g e : C a m b r i d g e University Press, 1 9 3 - 2 2 1 .
Skinner, Quentin 1988: A reply to my critics, in James Tully (ed.) 1988, 231-88.
Skinner, Quentin 1989: The State, in Ball, Farr & Hanson (eds.) 1989, 90-131.
Strauss, Leo 1953: Natural Right and History, Chicago: University of Chicago Press.
Tambiah, S. J. 1976: World Conqueror and World Renouncer, Cambridge: Cambridge University Press.
Taylor, Charles 1975: Hegel, Cambridge: Cambridge University Press.
Taylor, Charles 1989: Sources of the Self, Cambridge, Mass.: Harvard University Press.
Tuck, Richard 1979: Natural Rights Theories, Cambridge: Cambridge University Press.
Tuck, Richard 1987: The 'Modern' Theory of Natural Law, in Anthony Pagden (ed.), T h e Languages of Political Theory in Early Modern Europe, Cambridge: Cambridge University Press, 9 9 - 1 1 9 .
Tully, James (ed.) 1988: Meaning and Context: Quentin Skinner and his Critics, Cam- bridge: Polity Press.
Viroli, Maurizio 1987: 'Revisionisti' e 'ortodossi nella storia delle idee politiche, Rivista di Filosofia, 78, 121-36.
Weber, Max 1948: Politics as a Vocation, in H . H . Gerth & C. Wright Mills (eds.), From Max Weber, London, Routledge & Kegal Paul, 77-128.
Weldon, T. D. 1953: The Vocabulary of Politics, Haarmondsworth: Penguin Books.
Wilks, Ivor 1975: Asante in the Nineteenth Century, Cambridge: Cambridge University Press.
Williams, Bernard 1981: Philosophy, in M. I. Finley (ed.) The Legacy of Greece: A New Appraisal, Oxford: Clarendon Press, 2 0 2 - 2 5 5 .
A székely történet kutatása nem jelent elkülönülést
Beszélgetés Imreh Istvánnal
Tisztelt professzor úr, kedves barátom! Életrajzi adataidból kiderül, hogy Sep- siszentkirályon születtél 75 évvel ezelőtt, 1919. szeptember 12-én, de iskoláidat már Ko- lozsvárt és Brassóban végezted. Eleted fő témakörét eszerint székely eredeted határozza meg, mégis miért kellett két ilyen egymástól távol eső iskolában tanulnod, s milyen indítta- tásokat kaptál ezekben ?
Nálunk, székelyeknél az iskoláztatás, a taníttatás régi szép tradíció és kény- szerűség. Az volt a mi családunkban is. Bizonyítja ezt a 17-18. századbeli „ludi magis- ter"-ek, „schola mester"-ek, „deák"-ok hosszú sora. Imrech Sámuel dédnagyapámnak hét fia közül hat tanult, ha más egyebet nem, mesterséget. Már az őneki jutó örökség is kicsi volt. Mózesnek, testvérének, az anyakönyvben a határőrkatona státusát jelző
„Huszár" szó után csúfondáros toldalékként odaírta valaki: „Hogy es ne volna, - lo- vatlan huszár". Tanulni kellett tehát. Az is szokás volt - Újfalvi Sándor is írt róla - , hogy a „római", az „egy hitű" háromszéki maga felekezetének valamelyik hírneves kollégiumában tanult. Én a Szamos-parti „messzi város"-ba kívánkoztam. Kolozsváron azután csodálatos iskolában deákoskodhattam. Az Unitárius Kollégiumban, a benn- lakás évszázados rendtartásának önigazgató fegyelmébe fogottan ismerkedhettem a szellem szabadságával, értékelő nagyrabecsülésével. Csak azt említeném meg, hogy tit- kon már mi, az „alsó négybeli" fiúkák is folyóiratot szerkesztettünk. Nem győztük ki- várni, hogy a felsősök jogaival élhessünk. A kiváló linóleummetsző, miniatűrista Tóth István, rajztanárom, engem művész-jelöltnek tekintett, és vittem is annyira, hogy új- ságban is felemlegettek: „a Székelyföld küldi az őstehetségeket". Édesapám történe- tesen olvasta is, és hogy a bohémségtől, az elzülléstől megoltalmazzon, a közeli Brassó református Kereskedelmi Iskolájába íratott be. Kezdetben fájdalmas volt a csere, de társak, barátok és kiváló tanárok itt is akadtak. Rajz helyet „társadalomrajzot", a „falu- kutatók" könyveit tanulhattam, Szécsi Sándor tanár úr jóvoltából; és készülhettem az AGISZ-mozgalom ösztönzése nyomán is az értelmiségi szolgálatra.
A bécsi döntést követő négy esztendő alatt végezted a kolozsvári Ferenc József Tu- dományegyetemen a közgazdasági szakot, gazdaságtörténetből doktoráltál. Milyen lehe- tősége volt akkoriban egy diáknak bekapcsolódni a tudományos kutatásba? Kik voltak ha- tással rád? Hogyan fordultál a gazdaságtörténet felé?
Meg kell vallanom, értetlenül, csodálkozva regisztrálom, s fájó döbbenettel ve- szem tudomásul, hogy van „nemzedékek közötti harc" is. Van sajnos, bár ölthet prog- ressziót szolgáló formát is. Én mindenesetre annak a kapcsolatrendnek a híve és bi- zonyságtevője vagyok, amelyben az utódok kiválasztják maguknak elődeiket, tanulók a tanítókat, és a jussolt szellemi javakért őszinte szeretet, igaz hála fűzi a fiatalt az ifjú szívekben élő korosabbakhoz. A Ferenc József Tudományegyetem Közgazdaságtu- dományi Karán sok volt az érdektelen diszciplína, a számomra közömbös tanár.
Ugyanakkor azonban filozófiát, szociológiát, statisztikát, néprajzot, jogtörténetet, gaz- daságföldrajzot vagy nyelvhelyességet nem csak fakultatív szaktárgyként studi-
rozhattam, hanem önzetlen, lelkes baráti támogatást is élvezhettem előadóik részéről.
Az egyetemi tanszéki intézetek munkaközösségei mellett ott volt aztán a Teleki Pál szorgalmazására életre kelt Erdélyi Tudományos Intézet, ahol famulusként, munka- társként szívesen fogadták a dolgozni akaró egyetemi hallgatót. Én rövidesen a szocio- lógus és statisztikus Venczel József hívévé szegődtem. Dimitrie Gustinak, a román monografikus szociológia mesterének ő régi és legjobb magyar tanítványa volt, s én mindkettőjüknek buzgó olvasójává váltam. A magyar népi mozgalom szellemiségét Venczel sokra értékelte, én pedig közösségi felelősségtudatot tanultam java képvise- lőitől. Csoda-e, hogy elsodort, magával ragadott a bálványosváraljai falukutató mozga- lom, a monografikus terepmunka évekig tartó szenvedélye. Jól meghatározott közpon- ti feladat megoldásán fáradozva azután keserves teherré, gyötrővé vált a tudatíanság. A népi, paraszti múlt ismerete hiányzott nekem leginkább, s így kelett óhatatianul Kele- men Lajos főigazgató úrhoz fordulnom. Az Erdélyi Múzeum Egyesület tudós le- véltárosa élete hetedik évtizedében járt akkor, és tanított, dolgoztatott, bátorított. így vált főtárgyammá az egyetemen a gazdaságtörténet, és ezért lett doktori dolgozatom címe: A székely közbirtokosságok története.
Tudományos pályádat az Erdélyi Tudományos Intézetnél kezdted. Mi is volt en- nek az intézetnek a célja, szerepe'? Rád milyen feladatok hárultak?
Az egyetem elvégzése után az ETI-hez neveztek ki ösztöndíjasnak. A második világháború pusztító viharától megtépetten bár, de az intézet újra munkálkodni kez- dett. Célja a romániai magyarság szellemi erőinek összefogása, a tudományos kutató- munka központjának fenntartása, tervező, szervező, támogató keret biztosítása volt.
Újjászületésekor a Bolyai Tudományegyetem tartozékává vált. Rektorunk, Csőgör La- jos volt az elnöke, igazgatója pedig a prorektorunk, György Lajos. Rövid, másirányú, létfenntartó munka után tértem én is vissza: helyettes tanársegédként (munkatársam volt Faragó József és Markos András).
A hétköznapok sodrában élő ember nem mindig tudja sorsát, helyzetét helye- sen megítélni. Én sem tudtam akkor eléggé örvendeni a nékem jutott „csodálatos élet"-szakasznak, de azt sem mértem fel, hogy mennyire vulkán tetején építkezünk. A Bolyai Egyetemhez társultan az utóéletét élő intézetben színvonalas tevékenység folyt.
Igényes munkatervek készültek, működött a hiánytalan folyóiratsorozatokkal, csodá- latosan ránkszabott kézikönyvtárral felszerelt dolgozóterem, s mellette a „nagykönyv- tár". Kiadványcserét szerveztünk Európa sok országával. S mindezt - azt hittük - jól végezzük, hiszen vezérelvünk a tudományos kutatómunkának a témaválasztásban, módszerben és feldolgozásban megnyilatkozó, testet öltő autonómiája volt.
1947 nyarán a György Lajos ellen indított hajszával valójában már kezdetét is vette „gleichschaltolásunk", a föld rengeni kezdett alattunk. Az ETI élére Gaál Gábor került. Őrá hárult aztán az a feladat, hogy az intézetet a kolozsvári Akadémiai Fiókba olvassza be. Betiltását elrendelő törvényt nem hoztak, csak csendben átadták intézmé- nyünket az enyészetnek. Mi, „fiatalok" az egyetem és az akadémia munkatársai let- tünk. Én 1948 őszétől a gazdaságtörténet előadója.
Rövid ideig tartó szép és „sűrű" élet volt számomra ez a néhány évecske. Jólle- het a rám háruló feladatok sorában az adminisztratív munka mind jelentősebb szerep- hez jutott. 1946-tól, minisztériumi kinevezés nélkül ugyan, de aligazgatóként „szer- veztem". Ugyanakkor azonban dolgoztam Venczel József interdiszciplináris kísérleti szemináriumában, felelőse, titkára voltam a magyar nyelvű szabadegyetemnek, válasz- tott tanárigazgatója a mi népi kollégiumunknak, a Móricz Zsigmond Kollégiumnak.
És ami a legfontosabb: élhettem - ha nem is minden napomban, órámban - a tudomá- nyos kutató életét. Gyűjtöttem. Levéltárban és terepen is. Hátizsákkal felszerelten jár-
tam a Székelyföldet, nyomoztam, kerestem a népi emlékekben, falujegyzőkönyvekben, falutörvényekben rejtezkedő megíratlan paraszti, határőrkatonai székely múltat. Meg is jelent a „Székely falutörvények" című kis különkiadványom. A debreceni történész Szabó István izenete szerint: jó úton járok, de végig kell mennem rajta. Nos, hát
„mendegélek" azóta is.
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület elvett, „elbirtokolt" nagybecsű levéltárát vezetted 1950-1953 között. Hogyan zajlott le ez az „államosítási" folyamat, okozott-e törést az anyag használhatóságában, a kutatásban ? A múzeum és levéltár korábbi főigazgatója, Kelemen Lajos ekkor még rendszeresen bejárt kutatni, milyen kapcsolat fűzött hozzá?
Az 1950. évi február 12-i jegyzőkönyv regisztrálta az EME megszüntetését. A Jakó Zsigmond szakértelmét, ízlését, a historizálásnak centrumot, szép fészket teremtő mindenkori igyezekezetét dicsérő munkahelyünket, a „Farkas utcai levéltár"-at - Venczel József elfogatása után - zár alá helyezték. Méltadankodásunkra s egyes városi vezetők (pl. Veress Pál) szorgalmazására végül újra indulhatott itt a munka. A szellemi irányítás, sőt a gyakorlati tevékenységet előíró tanácsadás továbbra is Jakó Zsigmondra hárult. Kinevezés nélküli felelőssé, a levéltárat igazgatóvá engem tettek meg. (Az egye- temi munka mellett ugyanis az Akadémia Történetkutató Intézetének is alkalmazottja voltam.) Az, hogy az Erdélyi Múzeum-Egyesület levéltára kinek a tulajdona, ki birto- kolja, milyen jogcímen - számunkra bizonytalan volt. Kezdetben a „Kolozsvári ideigle- nes városi bizottság vezetése alatti volt EME-levéltár" voltunk. Levéltárosunkat az Akadémia adta, a villanyszámlát, házbért és így tovább a státus javak kezelősége fizette.
Meglehet - gondolom - csendes felörlődésiinkre vártak, és az volt a céi, hogy mi ma- gunk kérjük birtokba vételünket. Amikor 1953-ban megkíséreltük a város gyámságába való végleges átlépést (ekkor már Ditrói Ervint ajánlottuk az igazgatói szerepkörre), az Akadémia gyorsan intézkedett. Átvett és hivatalt is költöztetett reánk. (A Belügymi- nisztérium azután 1974-ben kiterjesztette hatalmát az akadémiai levéltárakra is. Rövi- desen a volt EME levéltárát is elnyelte, majd - különböző ürügyeket találva - hasz- nálatát meggátolta.) Itt tartósítódott, egybecementeződött azonban jó néhány évre egy kis historikusműhely. Számomra hivatalvesztésem után is tanítómestereket, baráti munkaközösséget, vitapartnereket biztosító, életszépítő menedékhely maradt.
Kelemen Lajos főigazgató úrnak, „Lajos bácsinak" - kis idő múltával - ismét otthonává lehetett a Farkas utcai Bethlen-ház. A levéltár utóéletében a korábbi munka- helyén maradt Dani János ernyedetlen szorgalmával, kutatókat kiszolgáló önzedensé- gével szerzett felbecsülheteden érdemeket. Levéltárosnőnk - Bujor Surdu kollegánk felesége — tőle inspirálódva tett meg mindent, hogy Lajos bácsi visszatérjen (a meg- felelő acéltollal és tintafajtával díszített) íróasztalához. A nehezen kiolvasható vagy ér- telmezhető kézirattal, oklevélbeli szóval, mondattal azután hozzá zarándokoltunk mi is. Engem - ismervén érdeklődési körömet - ezen az asztalon gyakran várt az ajándéka:
egy-egy már ki is másolt szöveg, részlet, utaló cédula. Közel lakván egymáshoz, sok es- tén kísértem el, mentem vele hazáig. Őszintén meg kell vallanom, fő gondunk az ő kedvelt, ismerős macskáinak, pinceablakokból, más rejtekekből előbúvó cicáinak az esti megvendégelése volt.
Harmincöt éven át voltál a kolozsvári Bolyai, majd Babes-Bolyai Tudomány- egyetemen tanár. Egyetemes és legújabbkori történetet, gazdaságtörténetet adtál elő. Mivel magyarázható, hogy a kolozsvári egyetemen egy rendkívül rangos történész tanári kar alakult ki, minden korszaknak megvolt a maga tudós professzora, akikre mind a határon túli magyar, mind a román kollegák tisztelettel néztek fel?
Bizonyára szerepe volt az eredményeinkben az ősi magyar felekezeti iskolák, kollégiumok színvonalának, a tanári karok sajátos oktató, nevelő munkájának. Kollégá- im, barátaim ugyanakkor egy hagyományos, mi-tudatos munka-éthosz hívőiként na- gyon szorgosan, igen keményen dolgoztak. Egyeseket a jó hatású erdélyi örökségünk, a sztoicizmus is erősített. És nem lebecsülendő hajtóerő volt a jó értelemben vett becs- vágy. Nem idealizálni szeretném ezt a múltunkért itt felelősséget vállaló értelmiségi csoportot. Sajnos, nem mindenki, nem mindenkor tudott csak bocsánatos bűnök elkö- vetője lenni, s így „vétségtelen igaz" kevés volt miközöttünk is.
Az intézményteremtő ősök nyomdokait követve kerestük azonban a munkacso- portokat. Volt egyetemünk, különállóan, majd a Bolyaihoz csatoltan Erdélyi Tudomá- nyos Intézetünk, és párhuzamosan ezekkel működött az Erdélyi Múzeum-Egyesület.
Amikor az önálló magyar tudományos kutató-tömörülést nem tűrő hatalmi erőszak ezeket az alakulatokat elsorvasztotta, megszüntette, azonnal kerestük az amorf, sta- tútum és stallum nélküli, de kohéziót éltető formákat. Végezetül többen már csak egyedül, egyszemélyes műhelyeikben, celláikban vállalták magukra egy-egy tudomá- nyos intézeti szakosztály tennivalóit. Nálunk, historikusoknál nagyobbnak tűnő volt a felelősség, nagyon nehéz frontszakaszon küzdöttünk; mai kedvező megítélésünk - gondolom - egy magatartásforma dicsérete is lehet.
A tudományos kutatómunkában volt-e valamilyen rendszeres együttműködés e ta- nári karon belül, vagy ez teljesen esetlegesen alakult?
Az egyetemi tanszékeken (vagy az EME, ETI keretében) a történetkutatás rendszeres együttműködésre alapozódott, részletesen kidolgozott munkatervek útmu- tatása szerint folyt. A „N. Iorga" Történettudományi Intézet Nemzetiségtörténei osz- tálya - Demény Lajos vezetésével - egy ideig még segíthetett abban, hogy ne „eset- leges" vagy éppen „ki-ki kedve szerinti" legyen a munka. Természetesen nem ez az igazodás akadályozta azt, hogy a gályarabok padjából akárki is „kedve szerinti" munka- padot formáljon, de számomra és társaim számára parancs volt a „köz javára töreke- dés" elmúlt századokból való üzenete. Gyakorlatilag: ha például nagy ünneppé kíván- tuk tenni Bethlen Gábor születésének négyszázadik évfordulóját, s nekem jutott meg- munkálásra a gazdaságtörténeti dűlő, a székely história mezejét parlagnak, ugarnak kellett egy időre hagynom. Szívesen tettem.
Mint kutató elsősorban a feudalizmusról a kapitalizmusra való áttérés problema- tikájával foglalkoztál, s ezen belül is ennek székelyföldi vetületével. A származáson kívül mi vezetett rá erre a témára, s melyek fontosabb, újszerű megállapításaid, eredményeid?
A kapitalizmusba, a polgári társadalomba születtem bele. Ez volt a jelenem.
Én ebben a sorsunkat meghatározó - akkor válságban lévőnek hitt, de mindenképpen reformálásra szoruló - jelenben szerettem volna tájékozódni. Ezért kellett a Marc Bloch-i szóra figyelmeznem: „A jelen meg nem értése a múlt nem ismeréséből szár- mazik". Henri Pirennel együtt vallottam, hogy azért vagyok történész, mert az életet szeretem. így osontam vissza (Hajnal Istvánt sajnos még nem ismerve) a szociológiá- ból a históriába, ami valójában ugyanazt a tájegységet jelentette, csak éppen hosszabb utat kellett a kutatónak megtennie. Az otthonosabbá lett történelmi szakomban az- után újabb megismerni valót találtam a felsejlő előzményekben. így jutottam el a ki- egyezés korától 1848-ig, a reformkorig, a felvilágosodás nagy századáig, majd a fejede- lemségig. A paraszti múlt nagy jelentőségű szerkezetváltása, a nagyon lassú struktúra- módosulás szükségessé tette a feudalizmus „alkatának", majd „alkonyának" hosszabb elemzését, sokoldalúbb vizsgálatát.
Mit tudtam meg? Sokra értékelném végre önmagam, ha erre a kérdésre pár szóban felelni tudnék. Mindenképpen nagy-nagy öröme, ajándéka „csodálatos éle- tem"-nek, hogy megjelenhetett az „Erdélyi hétköznapok" című könyvem. Ezt a mun- kámat idézném meg tanúságtevőnek. Magyarázatként az 1979-es kiadásban már az a pontosító alcím szerepel, hogy „Társadalom- és gazdaságtörténeti írások a bomló feu- dalizmus időszakáról". Az előszó első bekezdésében siettem elmondani a követke- zőket: „A szerző - falukutatóként való indulása és gazdaságelméleti iskolázottsága kö- vetkeztében is - kezdettől fogva a társadalom- és gazdaságtörténet elemzését és e kö- rön belül a parasztság históriájának művelését érzi legsajátosabb feladatának. Arra is régóta törekszik, hogy a hajdanvolt köznapi dolgok iránt érdeklődést keltsen, a hét- köznapi események krónikája számára olvasókat toborozzon".
Újfajta művelődéstörténetet szerettem volna írni. Olyat, amelyben - Georg Simmel szerint is - egy alakulat keretében szerves egységükben, összefüggéseikben vizsgálhatók a jelenségek, a történeti tények. Ezért kerestem meg a szabadparasztot a faluközösségben, a jobbágyot, zsellért az uradalomban, a „birtokon" robotolva, céh- ben a kézművest, manufaktúrában a munkást, majorsági gazdaságában a földesurat.
Talán sikerült is így életszerűbb rekonstrukciót formálni és a sok régió, provinciabeli
„sajátost" az európai rokonsági körrel találkozóra imitálni, megismertetni. Ezzel pár- huzamosan egy formációban, alakulatban, a faluközösségben végigkísértem - a 16.
századtól majdnem napjainkig - elfeledett, eltékozolt örökségünket, a kötöttségek vi- lágabeli szabadságot, a feudalizmuskori demokráciát, az önigazgató, rendtartásokra épülő autonómia tradícióit.
A székely történet kutatása, mondanom sem kell, nem jelent semminő elkülö- nülést. E tájegység, a Székelyföld szülötte lévén, ezt a székely társadalmat jobban isme- rem. Emellett itt találhattam meg a legnagyobb bőségben azokat az irományokat, fel- jegyzéseket, falutörvényeket, falujegyzőkönyveket, amelyekben székely lófők, gyalogo- sok, határőrök, jobbágyok saját kezűleg örökítették meg értelmes rendre törekvő éle- tüket. Ezért kellett megírnom 1973-ban „A rendtartó székely falu"-t, majd 1983-ban
„A törvényhozó székely falu" című könyvet. Parasztságtörténetet írhattam, paraszti források alapján. A „Kászonszéki krónikában", amelyet Pataki Józseffél együtt írtam, és 1992-ben jelent meg, ezt az alapsejtet, a paraszti communitást is igazgató széket (vár- megyét), tehát a tágabb, szélesebbkörű autonóm székely intézményi formát próbáltuk meg hétköznapjaiban megfigyelni.
Már 1941-1944-ben falukutató táborozásokon vettél részt, a helytörténetet össze- kötötted a szociográfiával. Tanítványa és munkatársa voltál Venczel Józsefnek (írásait is kötetbe rendezted). „Változó valóság" címmel szociográfiai tanulmánykötet szerkesztettél 1978-ban. Beszélhetünk-e egy erdélyi magyar szociológiai-szociográfiai iskoláról? Hogy lá- tod a magad szerepét ebben, van-e folytatás?
A falu mezei gazdaságának a vizsgálata, a szociológiai felmérés, néprajz, jog- szokáskutatás mind a monografikus szociológiai iskola kerettényezőinek a megis- merését szolgálta. Recens jelenségekkel foglalatoskodó falukutató diákok voltunk te- hát. Az is igaz, hogy valóban modell értékűnek szántuk a bálványosvár aljai - sok em- ber többévi munkáját summázó - falumonográfiát. 1944-ben azoban már tájegység- vizsgálattá szerettük volna felnöveszteni, kiterjeszteni (az egy falubeli mélyfúrás isme- reteire támaszkodva) a váraljai módszert. (Alkalmam volt még Magyary Zoltánnal be- szélni meg a módozatait.)
Hogyne kívántam volna újra felvirágzónak látni a romániai magyar társadalom- kutatást, és kötelességemnek éreztem, hogy az egy évtizedet is meghaladó bebörtön- zést kitöltött, még szellemi erőinek teljében elhalálozó Venczel Józsefnek a nevét, sze-
mélyiségét a fiatalok között ismertté tegyem. Iskoláról szólni nagy túlzás volna. Min- denképpen jelentős azonban ez a kísérlet, hiszen tanúsága az önismeretre törekedő er- délyi értelmiségi felelősségtudatnak. A „Változó valóság"-ot (1978) kezdetnek, újra- kezdésnek, kapunyitásnak szántuk csupán. „Az önismeret útján" (1980) pedig a nagy adósság törlesztésének kezdete volt. Hét évig járta a kézirat a cenzúra rögös útjait, amíg végül csonkulva bár, de jelezhette: nem mondunk le az értékes magyar szo- ciológiai előzmények számbevételéről, és arról sem, hogy Venczel Józsefről fiatal szo- ciológusaink és történészeink is tudjanak.
Ide kapcsolhatók Csetri Elekkel és Pataki Józseffel végzett statisztikai vizsgá- lódásaid is...
A szociológia, a váraljai falukutatás valóban igényelte a statisztika elméletének és módszerének ismeretét. Venczel József e tudományágnak kiváló művelője volt. So- kat tanultam tőle, majd a Bolyai Egyetemen magam is tanítottam. Vallottam az Anna- les-iskola jelszavát: „most mérni és számolni kell". Annál inkább, mert a'mennyiségi számbavétel, a kvantifikált história megnehezítette a mítoszgyártást, ferdítést, hami- sítást. Csetri Elekkel a feudalizmusból a kapitalizmusba átmenő erdélyi mezőgazdaság történetének megírásakor sok tendenciózus hipotézist cáfoltunk meg. Vele és Pataki József - nemrégen elhunyt - barátommal együtt munkálkodva a társadalom szerkeze- tének rendi összetételét, feudális struktúra-rétegzettségét vizsgáltuk. E tárgykörből va- ló „Erdély változó társadalma (1767-1821)" című könyvünk, és az ezt kiegészítő, 1821-1848-as állapotokat felmérő tanulmányunk.
A székely társadalomtörténet nagy és régóta folyó vitát kiváltó kérdését, azt, hogy eljobbágyosodott-e vagy megmaradt egyenlően szabadok népének a székelység, szintén e módszer alkalmazásával lehetett végre pontosan és félremagyarázhatatlanul megválaszolni. Az 1614. évi székely lustra történeti statisztikai forrásértékét különben 1977 szeptemberében a nemzetközi történeti demográfiai kollokvium hallgatósága is megismerhette.
A Kriterion Könyvkiadó adta ki 1979-ben az Erdélyi hétköznapok 1750-1850" című negyedfélszázlapos összegező társadalom- és gazdaságtörténeti köteted, majd ez „Viata co- tidianá la secui 1750-1850" címmel 1982-ben románul is megjelent. Milyen volt a vissz- hangja? A román tudományosság is elfogadta megállapításaidat?
Valóban, 1981. július 17-én az „Erdélyi hétköznapok" című könyvemért az RSZK Akadémiája nekem ítélte a Nicolae Bálcescu díjat. A könyvet a Kriterion román nyelven is megjelentette - a székelyeket helyezve előtérbe és a „Nicolae Iorga" Tör- ténettudományi Intézet igazgatója, Stefan Stefanescu írt hozzá előszót. Eleinte - Do- mokos Gézától tudom - ódzkodott ettől a munkától. Kérték, nézze meg a román nyelvű kézirat egy-két lapját. Megnézte és vállalta az előszó írását. Érdemen felül di- csért, de őszintén. Az intézetben mintaként javallotta a bukaresti kutatóknak. A Hét- ben megjelent általa írott szövegből idézném: „Imreh István munkája - a történelmi igazság alaposabb felméréséért, alkotóan tökéletesített módszertana miatt is - a nem- zetközi történetírás legsikerültebb - s egyben legmodernebb - eredményei mellé he- lyezendő". 1982 őszén megjelent még egy-két kisebb ismertetés. A könyv elég hamar elfogyott. Munkásságukban azonban azok a módszertani megoldásokat kereső ko- lozsvári fiatal román történészek használták fel elsősorban, akik közül többen tanítvá- nyaim is voltak. A „korszerűbb" székelységképhez senki sem szólt hozzá.
A Magyar Néprajzi Társaság tiszteletbeli (1977) és a Magyar Tudományos Aka- démia külső (1990) tagsága mellett munkásságod milyen elismerését idéznéd még fel?
Álszerénység volna e kérdésre a „szerénység leplébe" öltözötten válaszolni.
Megilletődötten és hálás szívvel fogadtam például a magyarországi néprajzos barátaim biztatását: azt, hogy 1977-ben a Magyar Néprajzi Társaság tiszteletbeli tagja lehettem.
(A kolozsvári román-magyar néprajzi körnek már a negyvenes években „szorgalmas"
munkatársa voltam.) Mélyen meghatott, hogy idő múltával, 1990-ben a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság is tagjai sorába fogadott, majd a fiatalok tiszteletbeli el- nökséggel kedveskedtek volna, de azt már nem fogadhattam el. Az 1983. év legjobb romániai magyar könyvének kijáró Korunk-díjat nekem ítélték. Ezt már negyvenéves falutörvény-gyűjtő konokságom elismeréseként valóban őszintén köszöntem meg. Az- után jött a meglepetés, a nagy megtiszteltetés: 1990 májusában a Magyar Tudományos Akadémia 150. közgyűlésén gazdaság- és társadalomtörténeti munkásságom elismeré- séül külső taggá választottak.
Egykori tanítványaid szerint Pataki Józseffel együtt ti tudtatok leginkább a törté- nész diáksághoz közeledni; irányító- és segítőkészséged közismert. Ma, amikor az erdélyi értelmiségi középnemzedék hiányára szoktunk panaszkodni, hogy látod az utánpótlás kér- dését. A saját témakörödben lesz-e folytatás?
Valóban többen is vannak ma már jelentős súlyú, ismert nevű historikusok, akik hajdan az én előadásaimat is hallgatták, szemináriumaimra jártak. Miként volna lemér- hető azonban az, hogy mennyi az én részem a szakember, az alkotó értelmiségi formá- lásában? Hogyha engem sohasem hallgat, nem olvas, vajon nem jutott volna-e el akkor is oda, ahová elérkezett? Azzal is számolnunk kell, hogy a könyvtárak, a korábbi elő- dök könyvei, írásai szintén döntő fontosságúak lehetnek. Tanulmányt írhatnék magam is arról, hogy „csak" olvasmány-élmények alapján kitől mit tanultam.
Az erdélyi értelmiségi középnemzedék hiányát joggal emlegetik; valóban, szól- hatnak a történészekről is, „tanítványaim"-ról, barátaimról. Sajnálom őket és hiányoz- nak. A „horror vacui" elmélete elavulhat, de nem maradhatnak üresen az őrállomások, valaki a helyükbe lép. Azt kell nagyon segítenünk. Történelmet sokan tanulnak. A Ba- bes-Bolyai Egyetemre is kerültek új, fiatal, történelmet oktató tanárok. Ismét műkö- dik, dolgozik az Erdélyi Múzeum-Egyesület, s mind nagyobb súlya van új neveknek.
Az én kutatási témakörömben pedig már van, és bízom benne, lesz is folytatás, hiszen rengeteg a tennivaló. Aranka György 1791-ben mondott szavait idézném: „munka elég vagyon, csak ember légyen reá".
Megköszönve a beszélgetést, kívánom, hogy minél többet a feladatok közül saját magad tudjál elvégezni! Születésed e kerek évfordulójához kapcsolódva pedig fiatalos lendületed, szellemi frisseséged megőrzését kívánom.
A beszélgetést készítette:
Gaál György
Imreh István válogatott bibliográfiája
1 9 4 4
Székely közbirtokosságok. Székelység, 1944. 1-2.; illetve Szülőföldünk, 1944.
48-66.
1946
Katonák, jobbágyok, jövevények. Társadalomtudomány és politika, 1946. 42-66.
A vagyonszerzés megítélése Sepsibodokon. Társadalomtudomány, 1946. 157-166.
1947
Székely falutörvények. Kolozsvár, 1947. 40 old.
1952
Bálcescu és Kossuth. Irodalmi Almanach, 1952. 673-688.
1 9 5 4
Provenienta si numarul muncitorilor din íntreprinderile manufacturiere din Transilvania in prima jumátate a secolului al XlX-lea. In: Studii si referate privind istoria Romániei. 1954. 1077-1093.
1955
Despre ínceputurile industriei capitaliste din Transilvania in prima jumátate a secolului al XTX-lea. Bucuresti, 1955. 1-89.
1956
Majorsági gazdálkodás a székelyföldön a feudalizmus bomlásának idején. Adatok a XVIII. sz. végi és a XIX. sz. eleji székelyföldi nagybirtok gazdálkodásáról és a paraszti földek kisajátításáról. Bukarest, 1956. 1-162.
Az erdélyi manufaktúraipar munkásairól a XIX. század első felében. In: Tanul- mányok az erdélyi kapitalizmus kezdeteiről. Bukarest, 1956. 45-96.
1957
Adatok Gábor Aron életrajzához. In: Kelemen Lajos Emlékkönyv. Bukarest, 1957. 349-360.
1958
Rajka Péter, az erdélyi mezőgazdasági gépgyártás úttörője. Korunk, 1958.
1487-95.
Újkori egyetemes történeti előadások (1870-1918). Kolozsvár, 1958. 253 1.
1959
Székelyföldi paraszti jegyzőkönyvek pásztorlási határozatai 1717-1928. Agrártör- téneti Szemle, 1959. 161-190.
A bereckiek moldvai kapcsolatairól a XIX. század első felében. Studia Universita- torum Victor Babe§ et Bolyai. Tomus III. NR. 8 Series IV. Fasciculus 2. História. Ko- lozsvár, 1959. 83-93.
1961
Dezvoltarea elementelor capitaliste ín prima jumátate a secolului al XlX-lea.
Din Istoria Transilvaniei. vol. I. Bucuresti, 1961. 298-317. (Társszerző: Neamtu, Al) 1962
Unele aspecte ale procesului acumulárii primitive a capitalului ín comitatul Cluj (1796-1848). Studii, 1962. 143-153.
A Kolozs megyei paraszti faipar kialakulása történetéhez 1796-1848. Studia Universitatis Babes-Bolyai, Series IV. Fasciculus 1. História. 1961, Kolozsvár. 65-75.
Az árutermelés fokozódása az erdélyi mezőgazdaságban a feudalizmus bomlá- sának idején. Studia Universitatis Babes-Bolyai. Series História Fasciculus 1. 1962.
41-56. (Társszerző: Csetri Elek)
Tizenöt év történetírása a Studii mérlegén (1947-1962). Korunk, 1963.
1011-1017.
Uber die Fronarbeit leibeigener Bauern in Siebenbürgen am Ende des 18.
Jahrhunderts. Forschungen zur Volks- und Landeskunde, 1962. 139-151.
1964
Adincirea crizei feudalismului in Transilvania. In: Istoria Roäniei, vol. III.
Bucuresti, 1965. 1005-1036.
Erdélyi városok a feudalizmus alkonyán. Korunk, 1964. 1625-1632. (Társszer- ző: Csetri Elek)
1965
Développement des éléments capitalistes dans la premiere moitié du XIXe siecle.
In: Bréve histoire de la Transylvannie. Bucuresti, 1965. 172-178.
1966
Contributii la probléma utilizárii fortéi de muncä a iobagilor. In: Anuarul Institutului de Istorie din Cluj. Tom. VIII. 1965. 127-172.
Asupra relatiilor de proprietate feudalá in Transilvania (1750-1848). In:
Anuarul Institutului de Istorie din Cluj. Tom. IX. 1966. 109-125. (Társszerző: Csetri Elek)
1967
A jobbágy munkaerő felhasználása a Toldalagi birtokon (1789-92). Acta Universitatis Debreceniensis, Debrecen, 1967. 71-100.
Contributii la studiul agrieulturii transilvánene (1570-1610) Acta Museii Napocensis. 1967. IV. 153-185. (Társszerző: Pataki József)
1968
„Szabad székelyek" Erdély hűbéri társadalmában. Korunk, 1968. 4. sz.
503-510.
1969
Adatok Udvarhelyszék mezőgazdaságához (1570-1610). I. Aluta, 1969, 1. sz.
131-141. (Társszerző: Pataki József)
Contributii la studiul agrieulturii transilvánene (1570-1610). II. Acta Musei Napocensis, 1969. VI. 187-209. (Társszerző: Pataki József)
1970
Probleme de istorie socialá si agrará ín protocoalele satului Romos, 1805-1847, Studia, 1970. 21-30. (Társszerző: Camil Muresan)
Adatok Udvarhelyszék állattartásához. Aluta, 1970. 169-184. (Társszerző:
Pataki József) 1972
Stratificarea sociala a populatiei din Transilvania la sfirsitul orínduirii feudale (1767-1821). Populatie si societate. Studii de demografie istoricä. I. Cluj, 1972.
139-238. (Társszerző: Csetri Elek) 1973
A rendtartó székely falu. Faluközösségi határozatok a feudalizmus utolsó évszá- zadából. Bukarest, 1973. 344 1.
1849-es székely hadilapok. Korunk Évkönyv, Kolozsvár, 1974. 29-40.
Ősök és erkölcsök Keresztúr-fiúszékben. A Székelykeresztúri Múzeum Emlék- könyve. Csíkszereda, 1974. 191-205.
1976
A gépgyártó Rajka Péter. In: Tanulmányok a romániai együttlakó nemzetiségek történetéből és testvéri együttműködéséről a román nemzettel. Magyar nemzetiség. I.
Bukarest, 1976. 163-189.
Structura economico-socialá ín secuime la sfírptul secolului al XVI-lea p ínceputul secolului al XVIII-lea. (és) A gazdasági-társadalmi struktúra a Székelyföldön a XVI. század végén, a XVII. század elején. Kétnyelvű kiadás. A kötet címe: Lupta secuilor ín a doua jumátate a secolului al XVI-lea ímpotriva exploatárii feudale, participarea la lupta antiotomaná - A székelyek harca a feudális kizsákmányolás ellen a XVI. század második felében és részvételük a törökellenes harcban. Csíkszereda, 1976.
47-59. (Társszerző: Pataki József) 1978
Erdélyi hétköznapok (1750-1850). Társadalom- és gazdaságtörténeti írások a bomló feudalizmus időszakáról. Bukarest, 1979. 345 1.
Erdély változó társadalma 1767-1821. Bukarest, 1980. 140 old. (Társszerző:
Csetri Elek) 1982
Viafa cotidiana la secui 1750-1850. Ford. Gelu Páteanu. Előszó Stefan Stefanescu. Bucuresti, 1982. 471 old.
1983
A törvényhozó székely falu. Bukarest, 1983. 546 old.
1987
Székelyek a múló időben. Budapest, 1987. 381 old.
1989
Rázmerite secuiefii (1762-1764). Anualul Institutului de Istorie si arheologie Cluj-Napoca. XXVIII. 1987-1988. 235-251.
1991
Erdély társadalmi rétegződéséről (1820-1848) (Társszerző: Csetri Elek) In: A polgárosodás útján. Tanulmányok a magyar reformkorról. Szerkesztette: Szabad György. Budapest, 1990. 277-4Í3.
1992
Mezőgazdasági rendtartások, egyezségek, utasítások (1580-1635). Erdélyi Múzeum, 1991. 1 - 4 füzet. 29-50.
Kászonszéki krónika (1650-1750). Budapest, 1992. 372 1. (Társszerző: Pataki József)
1993
A természeti környezet oltalmazása a székely rendtartásokban. In: Európa híres kertje. Történeti ökológiai tanulmányok Magyarországról. Budapest, 1993. 122-140.
1994
Látom, az életem nem igen gyönyörű. A mádéfalvi veszedelem tanúkihallgatási jegyzőkönyve. 1764. Bukarest, 1994. 288 old.
