A MAGYAR TÁJ- ÉS NÉPISMERET KÖNYVTÁRA
MEOINDÍTOTTA: GYÖRFFY ISTVÁN SZERKESZTI: KÁDÁR LÁSZLÓ 4 . -
CSERMOSNYAVÖLGYI TÁJ A GEOMORFOLÓGIÁJA
ÍRTA
PEJA GYŐZŐ
BUDAPEST, 1941.
ORSZÁGOS TÁJ- ÉS NÉPKUTATÓ INTÉZET, BUDAPEST, IV., SZERB-UTCA 23.
A MAGYAR TÁJ- ÉS NÉPISMERET KÖNYVTÁRA
MEGINDÍTOTTA: GYÖRFFY ISTVÁN SZERKESZTI: KÁDÁR LÁSZLÓ
1
A
CSERMOSNYAVÖLGYI TÁJ ' GEOMORFOLÓGIÁJA
IRTA:
PEJA GYŐZŐ
BUDAPEST, 1941.
ORSZÁGOS TÁJ- ÉS NÉPKUTATÓ INTÉZET, BUDAPEST, IV., SZERB-UTCA 23.
Fetjlős kiadó Morcát) Péter
16.268 — , Étet" Irodalmi es Nyomda Rt — 'gazgató. Laiszky Jenő.
Az Országos Táj- és Népkutató Intézet gömóri cso- portja 194U. augusztus havában a Csermosnyavölgy felső szakaszának területét és annak településeit tűzte ki kutató munkájának céljául. A kutatócsoport keretében végzett geomorfológiai vizsgálataink tőképen Hárskút és Barka községek között húzódó völgyrészletre esnek. Ellenőrzés- képen azonban, a munka kívánsága szerint, a völgy köze- lebbi környezetét is, (Tornavölgy; a rozsnyói medence}
Sajóvölgy; Szádellői völgy; Pipitka-hegy) érintettük.
I. Altalános jellemzés. A Csermosnyavölgy a Szepes- gómöri Erchegység középső tömegét ielépítőpaleozooskő- zetek és a déli oldalához simuló inezozoos képződmények érintkezési vonalán húzódik, kelet-nyugati irányban. A kőzetek érintkezését a völgy futása természetesen csak ál- talánosságban jelzi, mert egyes helyeken a paleozoos kő- zetek a völgy déli oldalán bukkannak fel, máshol pedig a mezozoos képződmények nyúlnak fel a völgy északi olda- lára. Már magában a kőzeteknek ez a váltakozó elosztása is változatos morfológiát hoz létre a völgyben.
Jellemző a Csermosnyavölgy alakjára, hogy kelet felől kiindulva, Dernő táján a völgylejtők egymástól eltá1- volodnak. Ennek következtében a völgy tölesérszerűen kiszélesedik és a rozsnyói medencébe megy át. A völgy- ben folyó patak pedig völgyét vesztve a Rozsnyói me- dence déli szélén, a Szihcei fennsík meredek északi lábá- nál folyik tovább s Berzéténél éri el a Sajót. A Csermos- nyavölgynek a Rozsnyói medencébe eső szakasza élesen elüt a magas hegyek közé zárt, többé-kevésbbé szűk felső
völgyszaka&zától. A másik érdekes jelenség az, hogy a völgy felső szakasza nem ott kezdődik, ahol a benne folyó patak ered, hanem maga a völgy túlfut a benne folyó pa- tak eredetén, azt elhagyja és keletebbre az Aji fensíkba ütközik, illetve a fennsík szélén futó É—D-irányú Szár- pataki völgybe merőlegesen torkollik. (3. ábra.) A túl- futott völgyrészletben, amit Vinkely-völgynek neveznek, más patak folyik a Csermosnyapatakkal ellenkező irány- ban kelet felé. A Csermosnyavölgy tehát nyugat felé rö- vidnek látszik, nem kíséri végig a benne folyó patakot, keletre pedig ellenkezően túlhosszúnak tűnik fel, hosz- szabb, mint a benne folyó patak, úgy hogy más patak is helyet kap a völgyben. Már ez az egyszerű megfigyelés is elárulja azt, hogy a völgy és a benne folyó patak nin- csenek összhangban, a völgyet nem a Cbermosnyapatak készítette magának. Figyelemreméltó még az is, hogy a Barkánál északról betorkoló oldalvölgyben folyó patak sokkal bővebb vizű, mint a Csermosnyapatak. A víz- mennyiséget véve tekintetbe, tehát a mellékpatakot kel- lene a főpataknak -\enni.
A Csermosnyavölgy azonban nemcsak nagy vonalai- ban érdekes, hanem kisebb részleteiben is igen változatos.
A felső szakasza nem egyhangú szűk völgy, hanem össze- szűkülő völgyrészletek, kiszélesedő medencék, vad roha- nók, nyugodt folyású szakaszok, meredekfaiú szurdokok és szelid lejtőjű völgy oldalak váltakoznak egymás után ebben a völgyrészletben. Ezért vonzó és érdekes tájképi- leg ez a vidék.
A Csermosnyavölgy érdekes morfológiáját, különös megjelenését a geológiai felépítés, az eredeti felszín (pe- neplén), a tektonikus mozgások és a felépítő kőzetek kü- lönböző morfológiai értékének vizsgálatával érti 1 etjük meg.II. Geológiai felépítés. A Csermosnyavölgy gazdag érc- telérei már légen idevonzottak a kutatókat. Összefüg- gőbb és általános értékű földtani térképet a bécsi geoló- gusok készítettek először területünkről. Ezek nyomában már a múlt század végén is föképen az érctelérek felku- tatása volt a főcél az itt járó geológusok előtt. A rendsze-
res bányageológiai felvételeket in. kir. Földtani Intézet irányítása mellett a XX. század elején (1904.) kezdték el.
Ezt a munkát a világháború szakította meg. A cseh meg- szállás idejéből általános geológiai és morfológiai leírások említik meg területünket. Az újabb vizsgálatok pedig íőképen a Csermosnyavölgyet környező területekre esnek.
Területünket felépítő kőzetek K—Xy-i irányban hú- zódó sávúkban, űletve övekben jelenni k nie;/ a felszínen,
(1. és 2. ábra.) A felbukkanó övek kor szerint északról dél felé haladva a következők: 1. A legrégibb kőzetek a
y D • • I7?1 ' •
1. ábra. A Cserniosnyavölgy Hárokút—Barka közötti szaka- szának geomorfológiai térképe. — A. Mái-oldal. — B. Barka.
— C. Csermosnyapatak. — D. Dernó. — F. Felsőhegy. — H.
Hárskút. — K. Kiskovácsvágás. — L. Lueska. — N. Nyerges- tető. — P. Penderlető. — S. Somhegy. — T. Bükköstető. — Jelmagyarázat: 1. Paleozoos kőzetek. — 2. Triászkorú palák (werfeni pala; homokos és meszes pala). — 3. Triászkorú mészkövek. — 4. Pleisztocén törmelék. — 5. Holocén artéri é-, törmelékkúplerakódások. — 6. Vetődésvonalak. Az összefüggő vonalak az idősebb, a szaggatott vonalak a fiatalabb vetődé- seket jelzik. A térképbe rajzolt számok a tengerszintfeletti
magasságot mulatják.
2. ábra. A Somhegy és a Felsóhegy É—D irányú kereszt- metszete. — A. Szádalmás. — 0. Cserniosnyavölgy. — K.
Képeskuti akol. — S. Somhegy. — 1. Paleozoos képződmények.
— 2. Triász palák. — 3. Triász mészkövek. A képződmények vetődésvonalakkal vannak öbszetördelve. A különböző kori'i képződményeket elválasztó vetődé»vonalakat kettős vonallal
jelöltük.
' ^ ' • • - ' • ' , , -5
pes-gómöri Érehegység központi tömegét felépítő karbon- korú agyagpala, grafit pala és homokkő, területünk északi szegélyét, a legmagasabbra kiemelkedő hegyeket (Pi- pitka, 1226 m, Zöldkő 1057 m, Csükerésztető 1187 m) épí- tik fel. Ezek a hegyek a mellékelt térképről (1. ábra) le- esnek. A jelenlegi északi országhatár ezeknek a hegyek- nek a gerincén vonul végig. 2. A karbonra a permkorú kvarcitok, kvarcitos homokkövek, breccsiák és kvarcit- palák települnek. Ezekből a kőzetekből állanak a Cser- mosnyavölgyet északról kísérő, merész sziklafalakkal sze- gélyezett, lapos tetejű hegysorok (Nyergeskő 869 ni, Pen- dertető 867 rn, Lucstető 780 m, Hóhegy 950 ni). 3. A peim- korú vonulattal fut párhuzamosan a triászközetek öve, (sárgászöld és vöröses színű werfeni pala, homokos-me- szes palák és mészkövek). Hárskút és Kiskovácsvágás kö- zött a triászkőzetek a Csermosnya déli oldalán kiugró hegyekben jelennek meg. Kiskovácsvágástól keletre a Csermosnya é&zaki oldalára is átnyúlnak, úgy hogy ezen a szakaszon a Csermosnya völgye triaszkőzetekbe van be- mélyesztve. 4. Az alsó jura, (liász) egy-két nyomát is meg- találták a Somhegy körül. 5. Ezeket a kőzeteket törik ke- reszt ül a K— Ny-i irányban húzódó régi erupciós kőzetek telérei (diabáz, diorit). 6. üernó környékén vastag pleisz- tocén korú törmelék fedi a hegyek lejtőit. 7. Kiskovács- vágás és Lucska között a völgyben holocén törmelékkúp felhalmozódások figyelhetők meg.
III. Az eredeti felszín. (Peneplén.) A különböző korú kőzetek keletkezésének és egymásra halmozódásának ter- mészete szerint általában az a tapasztalat, hogy az idő- sebb kőzetek a térszíni formák alsóbb részeinek felépíté- sében vesznek részt, míg a rájuk települő fiatalabb kép- ződmények a magasabb térszínben jelennek meg. A Cser- mosnyavölgy környezetét felépítő kőzetek azonban más elhelyezkedést mutatnak. Azt vesszük észre ugyanis, hogy ezek a kőzetek általános helyzetüket tekintve ugyanabban a síkban, ugyanabban a magasságban jelennek meg.
Mondhatjuk azt is, hogy egy, északról dél felé lankásan lejtősödő síkban, mozaikszerűen vannak elrendezve. A különböző korú kőzeteknek ez az egy síkban való elhe-
lyezkedése területünk bonyolult szerkezetére is enged kö- vetkeztetni. Ennek tárgyalására azonban később térünk rá. Annyit azonban már most is megállapíthatunk, hogy a különböző közetekből felépített tökéletlen sík terület csak egy nagyobb általános lepusztulással jöhetett létre, tehát peneplén. Ha az egyes gerinceket, csúcsokat és tető- ket egyenes vonalakkal kötjük össze, a köztük tátongó völgyeket és medencéket képzeletben betemetjük, megje- lenik előttünk az eredeti felszín képe, a dél felé lanká- sodó tökéletlen síkság, a peneplén. Ez a kép teljesen meg is felel a Szepes-gömöri Érchegység kialakulásáról hirde- tett ismeretünknek, amely szerint ez a hegység lekoptatott őshegység tönkje. Gyönyörűen mutatják ezenkívül a pe- neplén elterjedését a Csermosnyavölgy környékén a még ma is szépen megjelenő kisebb-nagyobb fennsíkok, széles hátak, az ú. n. tetők is. Tgy pl. a Csermosnyától északra a paleozoos tömegben a népies elnevezéssel is jól jellem- zett Táblahegy, Csukerestető, Lucstető, Pendertető, Nyi- restető (3. ábra). Hangsúlyoznunk kell, hogy ezek nem
3. ábra. Dernő és Lueska közötti terület tömbszelvénye, nyu- gatról kelet felé tekintve. — A. Álomtó. — B. Banyapatak völgye. — BÜ. Bükköstetó. — C. Csermosnya patak medre.
— D. Dernő. — E. Ergető tető. — F. Feketehalom. — K. Kis- kovácsvágása. — K. R. Kornál ipa puszta. — L. Lueska. —•
L. T. Lueskatető. — M. Magos hegy. — N. Nyergeskő. — O.
Mái-oldal. — P. Pendertetó. — K. Kagasztovölgy. — S. Som- hegy. — T. Tektonikus vonalon kialakult víznyelősor. — V.
Láztorokvölgy. — Z. Szépkő. — 1. Paleozoos kőzetek. — 2.
Triász (werfeni) palák. — 3. Triász mészkövek. — 4. Pleiszto- cén lejtőtörmelék és medencetöltelék. A tömbszelvény hom-
lokmetszetén a vetődésvonalak vannak feltüntetve.
í. ábra. Barka község kórnj ekének tombszeh en> e. A 2. tonib- szelvény folytatása. A tektonikus vonalakon kialakult vol gyek jól feltűnnek. - A. Áji fennsík. — B Barka. — C. Cser- mosnya patak. — C—U. A Szádeliovölg'yi eukorsüveg-szikla.
— E. Ergetető. — F. Felsőhegy. — K. A baikai Kápolna. — L—T. A Lőtórtető tektonikus eredetű völgyekkel korülhatá rolt négyszögalakú fennsíkja. — M. Mái-oldal. — P. Barkái patak. — S. Szádellői volg">. — V. Vinkeiyvolgy. — Z. Szár- patak völgye. A számok ugyanazokat a képződményeket jel-
zik, mint a 3. ábrán.
mészkő fennsíkok! Még megnyerőbben tanúskodnak a régi hatalmak kiterjedésű peneplén jelenléte mellett a triaszinészkő-óvezet páratlan szépségű fennsíkjai: A /W- sőci fennsík (650 m), Sziliceí fennsík (600 m), és a Csei- mosnyavölgytől délre a Felsőhegy 750 m fennsíkja, ezen- kívül Barka felett a Lótórtető (800 m) négyszögalakú mészkőtáblája (4. ábra). Mindezekből láthatjuk, hogy a Csermosnyavölgy környékén lévő fennsíkok, tetők ugyanahhoz a peneplénhez tartoznak, ugyanannak a töké- letlen síkságnak a darabjai, megmaiadt tanm, tehát tanu- hegyek. Feltűnő azonban, hogy a mészkőterületeken óriási darabokban maradt meg a peneplén, míg a paleo- zoos tömegben csak foszlányokban, kicsi tetők alakjában jelentkezik. Ennek az az oka, hogy a mészkő másképen viselkedik az erozim al szemben, mint a paleozoos homok- kő, pala és kvarcit. A homokkőből, palából és kvareitból álló eredeti térszínbe az erózió mély völgyeket vágott, a peneplént itt csaknem felismerhetetlenségig feldarabolta.
Ezzel szemben a Csermosnyától délre elterülő mészkő- tönkben, a mészkő különleges tulajdonságai miatt, (a víz-
ben oldódik) külső f elszínbevágódások nem jöhettek létre:
Ezen a területen a mészkő nagy darabokban, csaknem egységesen megtartotta a tökéletlen síkság alakját. Ennek alapján a fentemiített mészkő7ennsíkok nem egy külön karsztosodási folyamat révén jöttek létre, hanem az egész hatalmas peneplént, tönköt kialakító, általános lepusztu- lás, denudáció alakította ki ezeket is, a nem mészkőből álló tetőkkel együtt.
IV. A tektonikus mozgások, aj Vetődésvonalak. Eddigi megállapításunk alapján a Csermosnyavölgy régi, nagy- kiterjedésű és nagyrészt már feldarabolt peneplénbe van bemélyesztve. A völgyek bemélyedésének, illetve kialaku- lásának okai és körülményei mindig érdekes kérdései a morfológiai vizsgálatoknak. A völgyek eredetének sok- féle módját ismerjük. A Csern'osnyavölgy különös alakja, megjelenése az első pillanatban érezteti velünk, hogy kialakulása nem egyszerű. A völgyben található, jól feltűnő vetődésvonalak, továbbá egyéb morfológiai és hegyszerkezeti adottságok bizonyítják, hogy a Csermos- nyavölgy nevezetes szerkezeti vonalon alakult ki.
Kevés helyen láthatók és követhetők oly világosan a vetődésvonalak, mint a Csermosnyavölgyben és annak közeli környékén, a werfeni pala és a mészkő érintkezési területén. Ezt a jelenséget főképen a két kőzet különböző morfológiai értéke idézi elő, A mészkő kemény, sziklás felületének vetődésvonalmenti érintkezése a sima felületű palákkal nemcsak kőzettani, hanem talajtani, florisztikai és morfológiai szempontból is feltűnő. Ezek a vetődés- vonalak kint a terepen is éles vonallal, pontosan jelölhe- tők meg. A vetődésvonalak irányát és helyét a mellékelt geomorfológiai térkép tünteti fel. (1. ábra.)
Lássuk, hol figyelhetők meg a vetődés vonalak! Ele- sén előtűnő vetődésvonal húzódik a Somhegy déli szélén, a Kornalipa puszta mellett, nagyjából Ny—K-i irányban.
Futására jellemző, hogy többször megszakad s vagy dé- lebbre, vagy északabbra található meg. Ennek következ- tében a werfeni palák és a mészkövek varratszerűen érintkeznek egymással. Feltűnően jelenik meg ez a vető-
désvonal Kiskovácsvágás körűi. A falu déli szélén a Cser- mosavölgy mindkét oldalán a mészkő és a werfeni pala éles vonalban való érintkezése azonnal leköti az érdeklő- dők figyelmét. A falu közepén a tomplomdomb mellett és ezzel szemben, a völgyoldalban szintén kivehető az előbbi- vel párhuzamos votődésvonal. Mindkét törésvonal jó da- rabon követhető a Lucskai medence felszínén is, de távo- labb a magas hegyekről lehuzódó lejtőtörmelék azután befedi. Újra előbukkanik a görmöcbányai patak völgyé- nek oldalán. Ebbe a vonalba esik a lucskai templomdomb aljában húzódó törésvonal is, amely keletebbre az Ergető- tető mészkőtakarójának meredek lejtője tövében húzható meg. A most leírt törésvonalakkal párhuzamosan, ezektől körülbelül l.ő km-rel délebbre, egy másik vetődésvonal húzódik. Szépen tanulmányozható a felső hegy északi szé- lén a Képeskúti-akol körül. Az egymagasságban (700 ni) lévő werfeni pala és mészkő éles vonalú érintkezésén véJ gig követhetjük több kilométeren a K—Ny-i irányú vető- désvonalat. A növényzetnek is határt szab a törésvonal, mert a mészkőterület erdősége nem lép át a werfeni palá- ból álló térszín, legelővel borított területére. Ez a két tó- résvonal emelte fel a Somhegy és a Bükköstető mészkő- tömegek közé beékelt werfeni pala-sávot. (1. és 2. ábra.)
A K—Xy-i irányú vetődésrendszerbe tartoznak Lucska és Barka környékén merészen kiemelkedő mészkő- szirtek és a -\\ erfeni palák közt húzódó, jól feltűnő érint- kezési vonalak. A Szépkő egyenes és keskeny mészkősza- lagja is tektonikus vonalon helyezkedik el. A Csercnos- nya völgyében tehát több K—Ny irányú törésvonal talál- ható egymással párhuzamosan.
A triászképződmények és a paleozoos tömegek érint- kezése is törésvonalak mentén történik. Ezeknek az érint- kezését Dernő és Kiskováesvágása között a Cserrnosnya- völgy jelzi úgy, hogy a völgy feneke a lágyabb palába van belevésve, amit a dernői kutakból kiásott werfeni palarétegek igazolnak. Csak egy helyen vágódott be a völgy epigenetikus úton a paleozoos kőzetekbe, a Bánya- patak és a Ragasztópatak torkolata között. (3. ábra.) Az epigentikus völgyrészlet szurdokszerűen szűkül össze.
10
Ezen a helyen a paleozoos közetek a Csermosnyavölgy déli oldalára nyúlnak át.
A K—Ny irányi! törésvonalra merőlegesen É—D irányú törésvonalak helyezkednek el. Ezek közül minta- szerűen jelenik meg Lucska község nyugati szélén hú- zódó vetődésvonal. A Csermosnyavölgyből a faluba ve- hető úton is észrevehető a werfeni pala és a mészkő éles érintkezése. A kemény mészkőről lépcsőfokszerü zökke- néssel ugrik le a kocsi a werfeni pala lágyabb területére.
Az utat keresztezve, a falu déli szélétől szépen végig- követhető északi irányban. A katolikus templom mellett vonul el mindaddig, amíg a lejtőtörrnelék el nem fedi.
Észak-dél irányú vetődések nyomozhatok ki a Som- hegyen is. Ezek süllyesztették le a Somhegy nyugati és keleti szélét lépcsőzetesen. A kiemelkedő Somhegy ennek alapján bérc. A bérc nyugati szárnyán Dernő, a keleti szárnyán Kiskovácsvágása fekszik. Ezenkívül több he- lyen is megfigyelhetők az É—D irányú vetődésvonalak.
Az É—D irányú vetődésrendszer hozta létre Hárs- kút és Barka között a werfeni pala boltozatszerű kiemel- kedését, illetve nyugatra és keletre való lesüllyedését. A boltozat legkiemelkedőbb pontja Somhegy mögött a Képeskúti-akol körül van, ahol a K—Ny-i vetődés men- tén érintkező mészkő és werfeni pala magassága ugyanaz (700 m). Nyugat felé mindig alacsonyabban jelenik meg a werfeni pala és ezért ezeken a helyeken a mészkőfenn- sík függőleges falakkal emelkedik ki a werfeni palából.
Hárskúton túl a werfeni pala egészen alacsonyan jele- nik meg. Végül a Sajó völgyében már teljesen eltűnik a felszínről úgy, hogy a 400 m magas meredek völgyolda- lak végig mészkőből állanak. A werfeni palának ugyan- ilyen eltűnését tapasztaljuk keletre, a Szádelői völgy felé.
Jól feltűnik a werfeni pala boltozatos előugrása a mész- kövek alól, ha északi irányból nézzük a Felsőhegy peremét.
-Összefoglalva a veíödésvonalakról leírt tapasztala- tainhat, megállapíthatjuk, hogy a Csermosnyavölgyé- ben a vetődésvonalak hét irányban rendeződnek: 1.
K—Ny irányban és 2. É—D irányban. Hangsúlyoznunk ti
kell, hogy a rendeződés irányát jelöltük meg, mert'a meg- adott iránytól egynéhány fokkal eltérő vetődésvonalak végül is ezekben az irányokban sorakoznak. A vetődés- vonalak fő rendeződés iránya K—Ny-i irány.
A vetődés vonalakkal kapcsolatban a bányageológiai felvételek egy-két idevonatkozó és érdekes észrevételeit kell felidéznünk, többek között azt, hogy a Csermosnya- völgyi érctelepek is K—Ny-i irányban húzódnak 1—2 kilométeres sávba. Acker szerint „ezek egy ezen irány- ban képződött contraktiós repedésen feltódult eruptiós kőzetek contact és postvulkános hatásában lelik magya- rázatukat". — „Jellemző az ércvezetésre, nem a kőzet mi- nősége, hanem ezen pár kilométer széles hasadékrend- szer" (5; 166. old.). A bányageológiai felvételek tehát egy repedési rendszert mutattak ki a Csermosnyavölgy- ben, a völggyel párhuzamosan. Érdekes az is, hogy a xe- pedési rendszer sávján kívül eső területek hasonló szer- kezetű kőzetei alig tartalmaznak érctelepeket.
Bennünket most a Csermosnyavölggyel kapcsolat- ban különösen az az érdekes jelenség érdekel, hogy a ve- tődésvonalak főiránya és a repedésrendszer érctelepei nemcsak egyirányúak (K—Ny), hanem ugyanazon a te- rületen ugyanabban a keskeny sáviján, a Csermosnya- völgyében jelennek meg. Xem kétséges, hogy a két hegy- szerkezeti jelenség között szoros összefüggés van. Ebben a szerkezeti sávban a földkéreg már régóta meg-meg-
> újuló mozgásban van. Ezek alapján határozottan igazol- ható, hogy a Csennosnyavölgy felső szakasza régi szer- kezeti vonalon alakult ki. A szerkezeti vonal természete- sen nem jelölhető meg egy egyenes vonallal, hanem a két- három kilométeres sávban több párhuzamosan haladó vetődésvonalsorral ábrázolható. A szerkezeti sáv men- tén, összetöredezett, összemorzsolódott kőzetek között az erózió könnyebben fejthette ki munkáját.
Itt említjük meg, hogy a képződmények összezava- rásában a vetődéseken, töréseken kívül a gyűrődések is szerepet játszottak. A werfeni palában ugyanis feltűnő gyűrődéseket vehetünk észre.
, • b) Tektonikus mozgások morfológiai hatása.^ A tek-
tonikus mozgások nemcsak a Csermosnyavölgy helyzetét, futásirányát jelölték meg, hanem hatásuk más felszíni formákon is feitűnik. A tektonikus mozgások a szerke- zeti sávban besűlyedéseket, kiemelkedéseket és elbillené- seket idéztek elő. Ezek a kéregelmozdulások teszik vál- tozatossá a Csenuosnyavölgyét. Besüllyedéssel keletkez- tek a lucskai medence és a dernői medence. Kettő között a Somhegy emelkedik ki. Az eredeti felszíndarab elfer- dülésével a Mái-oldal jött létre.
A lucskai medence. A Csermosnyapatak Lucska és Kiskovácsvágás között két kilométer hosszú és egy kilo- méter széles, téglalapalakú medencén folyik keresztül. A medencében Lucska község fekszik, ezért lucskai meden- cének nevezzük. A téglalapalakú medence, helyzete alapján egyszerű eróziós kiszélesítésnek vehető. A részle- tes vizsgálat azonban csakhamar több érdekes geomor- fológiai és tektonikai kérdést vet fel a medencének kiala- kulásával kapcsolatban.
A kissé hullámos felületű és dél felé lankásan dőlő medence átlagos magassága 530 méter. A déli szélén be- vágódó Csermosnyavölgy feneke 480 méter. A Cser- mosnyapatak tehát átlag 50 méter mély völggyel vágó- dott bele a medence felszínébe. A medence területét mozaikszerűen építik fel a különböző kőzetek: triász- mészkő; weríeni pala és egy erupciós telér. A mészkő és a werleni pala a már ismertetett jól feltűnő, vetődés- vonalak mentén érintkezik egymással. (1. ábra.) Morfo- lógiai szempontból feltűnő az, hogy az erózióval szemben teljesen ellentétes tulajdonságot mutató mészkő és pala a lucskai medence felszínén egy szintben, egy magasság- ban vannak. Eróziós kiszélesítés esetén ez a két kőzet így nem jelenhetne meg. A két kőzet különböző tulajdonságát a mai völgyszélesítés is bizonyítja. Lucsfea alatt, ott, ahol mészkőbe vágódik a Csermosnyapatak, szűk a völgye, sziklás a medre. (5. ábra.) Amint a vetődésvona- lon átlép és eléri a werfeni palát, a lucskai felső ma- lomnál, hirtelen kiszélesedik és teknő alakú középszakasz jellegű völgyben folyik, mindaddig, amíg Kiskovács- vágása előtt ismét mészkőbe lép. Itt hirtelen újra szúr-
* - - , ' 13
5. ábra. A Csermosnya patak szurdok völgye a lucskai- medence mészkő felszínébe bevágodva. (A közölt fényképeket
a szerző készítette.)
dokvölgyben, sziklás mederben folyik tovább. (1. és 3.
ábra.) Eróziós kiszélesítés esetén tehát a mészkőrögek- nek meredeken kellene kiáll aniok a medence területéből a werfeni palák közül. A geológiai, tektonikai és morgoló- giai adatok tehát arra mutatnak, hogy a lucskai medence nem erózióval kiszélesített völgyrészlet, hanem az ere- deti felszínnek, a peneplének lesüllyedt darabja. A pe- neplén darabjának lesüllyedése a szerkezeti sávban a
6. ábra. A lucskai medence kialakulása. — A. Eredeti felszín (peneplen). idősebb vetődésvoualakkal, — B. A mai felszín tektonikus lesüllyedés. Szaggatott vonalak a fiatalabb vető- déseket jelzik. 1. WerfeuL pala. - 2. Triász mészkő. — 3. Vető- dések. — 4. Holoeén lejtőtörmelék. — 820. Ergetető. — 750.
Szépkő.
14
K—Ny és E—D irányú törések mentén történt. A lucs- kai medence kialakulását a 6. ábra szemlélteti.
A medencében az elmondottak alapján tehát kétféle korú vetődésvonalat különböztethetünk meg. (1. és 6.
ábra.) A medencében egymást keresztező wtődések sok- kal idősebbek, mint a medencét lesüllyesztő vetődés- vonalak. A medencét átjáró idősebb vetődésvonalak tu- lajdonképen az egységesen lesüllyedő peneplén darab felületén is már megvoltak, csak mélyebbre süllyedtek anélkül, hogy ezek mentén, újabb kéregelmozdulás állott volna elő.
A geológiai, a tektonikai és morfológiai adatok alap ján a lucskai medence kialakulása a következőképen tör- ténhetett. A vastag mészkőtakaróval beborított ősí'elszín összetöredezett, egyes darabjai kiemelkedtek, mások le- süllyedtek. Kialakult Területünkön az osliegység (felső jura). A mészkőtakaró alatt elhelyezkedő werfeni pala így került a magasabban álló mészkőtakaró magassá- gába, vagy pedig egyes helyeken a mészkő süllyedt le a werfeni palához. A kiemelkedő darabok a rájuk települt mészkőtakaróval együtt emelkedtek fel. A werfeni pala tehát kiemelkedésekor még nem volt a felszínen. Hosszú ideig tartó denudációnak kellett előállania, hogy a föl- emelt rögökről a mészkőtakaró lekopjon és a werfeni pala a felszínre jutva egymagasságban jelenjen meg a szomszédos rög mészkőtakarójával. Ezt a hosszú denu- dációs periódust a geológiai felépítés is igazolja, mert területünket elborító utolsó tengeri képződmény a liasz (alsó jura) tengerből rakódott le. A középső jurában már szárazulat volt területünk. A hosszú ideig tartó de- nudációs periódus tökéletlen síksággá, peneplénné kop- tatta az őshegységet. A peneplén felszínén az előbb em- lített vetődések és kéregelmozdulások miatt a geológiai képződmények (mészkő, pala stb.) nem egymásra tele- pült rétegekben, hanem mozaikszerűen egymás mellett jelennek meg. A peneplén kialakulása után a kéregmoz- gások újraéledtek és különösen a szerkezeti sávban fi- gyelhető meg felszínalakító hatásuk. Ekkor süllyedt le a peneplénnek egy négyszögalakú darabja a lucskai me~
15
dence helyén K—Ny-i és É—D irányú vetővonalak mentén.
Mindezeket összefoglalva a következőket állapítjuk meg: A gyíírődött és főképpen erősen összetöredezett ős- hegység kiemelkedése (felső jura) után hosszú denudá- ciós időszak következett (krétától kezdve), amelynek eredménye a nagy kiterjedésű peneplén kialakulása. A peneplén kialakulása után újra tektonikus mozgások jellemzik területünket, (a középső miocéntől kezdve). A megújult kéregmozgások alföldünk süllyedésével hozha- tók kapcsolatba. A lucskai medence kialakulásának kér- dése így általános értékűvé válik, liasonlóképen alakult ki a dernői medence is.
A Somhegy. A Somhegy a lucskai és a dernői me- dence között kiemelkedő bérc. A két medence lesüllyedé- sekor a Somhegy középső tömege mozdulatlan maradt.
Így tehát a peneplén eredeti magasságának a tanúja. A Somhegy keleti és nyugati szárnya azonban lépcsőzete- sen lesüllyedt a lucskai, illetve a dernői medence felé.
(7. ábra.) A szárnyak lesüllyedését az É—D irányú fiata- labb vetődések idézték elő. A Somhegynek keleti és nyu- gati szélén előtörő langyosvízű források is ezt bizonyít- ják. Kiskovácsvágás községben, a tektonikus vonalon feltörő bővizű melegforrás vizét télen malomhatjásra használják. Nem fagy be. Dernő körül két helyen is elő- tör hasonló tektonikus langyos forrás. Egyik a faluban, a másik az ú. n. Szörnyűkút forrása, a falun kívül, a Somhegy aljában. Ezek a források mészkő rétegekből bnggyannak elő ugyan, de nem tisztán karsztforrások.
A Somhegy összetöredezett és kissé dél felé dőlő mészkő-
1 i ' i
tSY K
7. ábra. A Somogyhegy Ny—K. irányú keresztmetszete. — D. Dernő. — K. Kiskovácsvágáb. — L. Lueskai medence. — S. Somhegy. — 1. Werf'eni pala ét, — 2. fa-iász mészkő, vetődés-
vonalakkal összetördelve.
16
takarója valamikor a Felsőíiegy niészkötakarójával volt kapcsolatban. A két mészkőterület azonosságát Acker petrográFiailag állapította meg. A két mészkőtakaró az idősebb vetódésv^nalak működése idején szakadt el egy- mástól. Közéjük a werfeni pala ékelődött be.
Mái-oldal. (2. és 3. ábra.) A lucskai medence keleti szélén kiemelkedő Mái-oldal szintén a fiatalabb tektoni- kus mozgások által eibillentett eredeti penepléndarab. Az elbillent régi felszín ma a völgy oldalának felel meg. A lucskai medence lesüllyedése idején ez a kéregdarab az Ergetőtető mészkőtakarójából törött le. A letörés helyén hullámos felületa, terraszra emlékeztető felszíndarab ala- kult ki. (3. ábra.) A Mái-oldal és a lucskai medence kö- zött ennek következtében É—D irányú vetődésvonal hú- zódik végig. A vetődésvonal mentén a lucskai medence lesüllyedt, a Mái-oldal pedig elbillent. A mozgás egyidő- ben történt. És hogy a tektonikus mozgások ilyen frissen és észrevehetően éreztetik felszínformáló hatásukat, bi- zonyos, hogy a két terület elmozdulása is a legfiatalabb kéregmozgások idején történt.
A K—Ny-i és É—D irányú törésvonalak alakították ki a Barka fölött elterülő Lőtörtető rombuszalakú, mere- dekfalú mészkőtábláját. A tábla keleti szélén húzódó ve- tődésvonal a Szádellői völgyön fut tovább. (4. ábra.)
Leegyszerűsítve az elmondottakat, megállapíthatjuk, hogy területünk felszínének kialakulásában három jel- lemző állapotot különböztethetünk meg. 1. Gyűrődések- kel és törésekkel jellemzett időszakot (hegyképződés, a liasztól), 2. általános lepusztulással (denudáció) jelle- mezhető igen hosszii időszakot (a peneplén kialakulásá- nak ideje, ff krétától), 3. törésekkel és megújult erózióval jellemezhető időszakot (a peneplén pusztulásának ideje, a középső miocéntől napjainkig).
V. A kőzetek különböző morfológiai értéke. (A denu- dáció szelektívns munkája.) A különböző kőzetek az illető kőzetre jellemző formákban jelennek meg valamely he- lyen. A különböző, de jellemző formák, a kőzeteknek a lepusztító erőkkel szemben tanúsított viselkedésétől függ- nek. A kőzetek ugyanis nem egyformán viselkednek a 17
lepusztító erőkkel szemben. Egyesek ellenállóak, nem kopnak olyan gyorsan, merész, kiemelkedő formákban jelennek meg, míg mások ugyanannak az erőnek ke- vésbbé bírnak ellenállni, könnyen lekopnak, elsimult for- mákban láthatók a felszínen. Ugyanolyan körülmények között tehát a különböző kőzetek különböző formát, kü- lönböző értéket adnak valamely tájnak, valamely vidék morfológiájának. A kőzeteknek a denudációval szemben kifejtett ellenállásának fokát, vagyis tájalakító, felszín- formáló értékét a kőzetek morfológiai értékének nevez- hetjük. A Csermosnyavölgy morfológiája is más volna, ha tisztán csak werfeni palából épülne fel a vidék, mint így, hogy három különböző morfológiai értékű kőzet találkozik ezen a területen.
Területünk kőzetei közül elsősorban a palák morfo- lógiai értéke, lepusztulásának különös módja köti le fi- gyelmüket, a) Werfeni pala. A werfeni pala leveles, il- letve palás szerkezete miatt igen könnyen széthasadozik vékony lapokra. (8. ábra.) A széthn^adozást a fagy és a napsugár is elősegíti. Sok helyen a szálban álló werfeni palasziklák felületén a szétváló vékony lapok, a lazán ha- gyott könyv lapjaihoz hasonlítanak. A lapok a külső ha-
8. ábra. Mélyút az aprózódó werfem pala felszínében. Jobbról a leveles szerkezetű, szálban álló werfeni pala sziklák buk-
kannak elő.
18
tásokra mindjobban szétnyílnak, annyira, hogy egy na- gyobb esőcsepp ütőereje, vagy gyorsabb szél nyomása elegendő ahhoz, hogy a laza és alátámasztás nélkül álló igen vékony pala-lapocskák leváljanak, lelörjenek. A le- eső lapok azután az alattuk levőket törik le. Az így le- hullott lapok még kisebb darabokra aprozódnak, szétpor- lanak. A dolomitra emlékeztető aprózódással állunk itt szemben. Az aprózódás végső terméke agyagos málladék lesz. Ez a lejtőn lassan csúszik lefelé. Ezért nem marad meg a lösz a werfeni palán. Morfológiai szempontból tehát fontos, hogy a werfeni pala uyyayyá mállása előtt jelaprózódik. Ugyanilyen f elaprózódást figyelhetünk meg a paleozoos palákból felépített hegyek némely pont- ján. Így pl. a Pipitka-hegy körül kisebb-nagyobb foltok- ban. A kétféle pala azonban más formaiján aprózódik.
A werfeni pala porszem nagyságú, éles élű, négyszögű vagy sokszögű lapokra töredezik fel, a plaeozoos pala .pedig apró kihegyesedő, leneseí'ormájú szilánkokra apró- zódik. Ennek következtéijen a palákból felépített lejtőket mindig befedi vékonyabb vagy vabtagabb törmelék- takaró. Ezt különösen a werfeni palából felépített lejtő- kön figyelhetjük meg.
- A törmeléktakaró apró szemeit száraz időben a széL megmozgatja, a porszem-kicsinységűeket felkapva, el is viheti. A werfeni palán deflációs formák jelenhetnek meg. A másik fontos körülmény az, hogy a törmelék- takaró nedves időben magába fezívja a vizet és az agyag- hoz hasonló képlékeny anyaggá válik. A képlékeny agya- gos törmeléktakaró így átázva benne mozgó vízzel lassan, észrevétlenül csúszik lefelé a werfeni palák lejtőin. Ez a jelenség nyugodtan történhet, mert a werfeni palák lej- tőit rendszerint erdő nem borítja. Ennek a kettős tulaj- donságnak az eredményei a werfeni palák jellegzetesen legömbölyített, domború szélű tetői, a lejtők oldalán lát- ható széles és párhuzamosan haladó vályúk, mélyedések.
A legérdekesebb vajatok a Lucskai .medence déli szélén kiemelkedő Szépkő alatt láthatók. Egymással párhuza- mosan kilenc homorú fenekű vályúhoz hasonló mélyedés húzódik a werfeni pala lejtőin lefelé. Nem tipikus kon- - , . 19
zekvens vízíolyások ezek, hanem szélbará/dáknak kell vennünk, amelyekben az esőzések vize talál utat és a tór- meléktakaró csúszik le ezekben a mélyedésekben. Az is feltehető, hogy az É—D irányú vetődések jelölték ki helyüket. A wevfeni palák övében több helyen is felis- merhetők ezek a teknőformájú homorulatok. A werfeni pala aprózódó tulajdonságának gazdasági értéke is van, mert a nyers werfeni palát aprózódása miatt lehet szántani.
b) Palevzuos kőzetei, pusztulábíomiáil a rajtuk el- helyezkedő összefüggő régi nagy erdőségek miatt nehe- zebb felismerni és tanulmányozni. A karbonpalák pusz- tulásformáit már megemlítettük, a homokkövek a nor- mális kőzetek általános formáit mutatják. Feltűnőbb azonban a pormkorú k\arcitok, kvarcitos homokkövek és brecesiák lepusztulása. tízek a kőzetek a lepusztító erők hatására hatalmas tömböltben, oszlopok alakjában vál- nak le a kiemelkedő tetők pereméről, vagy az éles gerin- cekről. (Nyergeskő, Feketehalom.) A leváló kőzettömbök a lejtőn legurulva feldara holódnak. Xéhány helyen meg- akad a guruló görgeteg és a lejtőn kisebb-nagyobb kőten- gert hozott létre. Az egymásra halmozódott oszlopalakú tömbök úgy tűnnek fel, mint -valami régi várnak a ma- radványai. Ezért a nép képzelete mesékkel színezi meg a kőtengerek eredetét. A Xyergeskő keleti lejtőjén össze- gyűlt sziklatömeget például Ördögkőnek nevezik, mert a mese szerint a krasznahorkai vár építésekor hordták ide az ördögök éjnek idején. xV leguruló görgeteget a pleisztocénkori törmelékfelhalmozódásokban is megtalál- juk lösszel és apróbb törmelékkel összekeveredve. (Der- nőn. 4. ábra.)
c) A mészkövek viselkedése. Területünkre eső kisebb- nagyobb mészkőfoltokon a karszttünemények típusos formáival találkozunk. Az elbillent mészkőtáblák oldalán (Somhegy, Mái-oldal), és a kisebb mészkőszirteken (Lucska körül) a karrosodást figyelhetjük meg. A kiter- jedtebb fennsíkokoa pedig a dolinák (9. ábra), víznyelők (10. ábra), uvalák, poljék, barlangok iskolapéldáiban gyönyörködhetünk. (22.)
20
9. ábra. Dolina a Kópohkúti ai-ol ki.iiil. Átmérője k. b. 30 m.
Háttérben az erdő elolt cseh határerőd látszik.
A típusos karszttünemények mellett azonban a rend- ellenes karsztformák kötik le most inkább figyelmünket.
Lássuk, hol találhatók ezek. A Somhegytől délre a Ké- peskúti akol körül a werfeni pala egymagasságban van a szilicei fennsík keleti nyúlványának az ú. n. Folsőhegy- nek mészkő Fennsíkjával. A két kőzet K—Xy irányú régi törésvonal mentén érintkezik egymással. Kézenfekvő,
10. ábra. Víznyelő a Képeskúti akol iii,41ett. A werfeni palá- ból álló símafelületú terület (legelő; éles vonallal válik el az
előtér sziklás mészkő felszínétől.
21
hogy ez a térszín a peneplén eredeti darabja, eredeti fel- színe. A rendellenes alakú karszttünernényeket itt talál- juk. A mészkő és a werfeni pala érintkezési vonalán ér- dekes helyzetű, és alakú víznyelősor húzódik. (11. ábra.) Érdekes a helyzetük azért, mert a tölcsér alakú víznyelők a werfeni területre esnek és csak szélükkel érintik a mészkőterületet. Alakjuk nem a rendes víznyelő forma, hanem aszimetrikus tölcsérforma. A tölcsér aljában lévő nyelőlyuk a niészkóterület felé tolódik el. Helyzetüket és kialakulásukat a következőképen magyarázhatjuk meg.
A mészkőben juvenilis állapotú, bujtató (ponor) barlan- gok vannak. A bujtató barlangok nyilasai a mészkő-
11. ábra. Képeskúti akol környékének lömbszelvéuye. — A.
Barlangnyílás. — B. Barlang1. — D. Dolina (9. fénykép). — K. Képeskúti akol. Összehasonlító merték ;iz iderajzolt fa.
— M. Mészkő. — N. Víznjelő (10. fénykép). — T. Rendellenes alakú víznyelők a tektonikus vonalakon. — V. Werfeni pala.
— Z. Botömődoti víznyelő.
takaró szélén, a vetődésvonal mentén helyezkednek el, közel a felszín alatt. Ahol a wevi'eni pala mélyebbre süly- lyed, úgy hogy a mészkőtakaró meredek peremmel fö- léje emelkedik, a barlangnyílások sorban megtalálhatók a felszínen, a meredek peremek oldalán. Ezek a barlan- gok juvenilisek, ennek alapján a nyilasaik is csak kes- keny hasadékok. Nem ismerjük még őket, a fennsíkon legeltető csordás azonban tud róluk. Az ő vezetése mel- lett az egyik ilyen bujtató barlangba sikerült is a csoport néhány tagjának leereszkedni. Ezektől a legnagyobbrészt
27
ismeretlen szűk barlangnyílásokról, a löldalatti üregek- ről a nép meséje is megemlékezik.
A vetődésvonal mentén, borban megjelenő rendelle- nes víznyelők is egy-egy Keskeny bailangnyíláshoz ve- zető tölcsérei. A helyi csapadék vizet vezetik le a barlan- gokba. Minden nyílás eredetileg kóralakú területről kapja a csapadékvizet, de mivel a weríeni pala könnyeb- ben pusztul, mint a mészkő, a "víznyelő tölcsérek a wer- feni pala terület ielé tolódtak el. Ezért tűnik fel úgy, mintha a víznyelők a werfeni palában jelennének meg.
Mivel a tölcsérek közel vannak egymáshoz, sőt érintkez- nek is egymással, a tölcséreket elválasztó gerincek, rnint a párhuzamosan érintkező völgyek oldalai, fokozatosan alacson3rodnak. De alacsonyodik ezzel párhuzamosan a víznyelősornak egész vízgyűjtő területe, úgy hogy a víz- nyelősor mentén körülzárt, hosszanti mélyedés, kis me- dence alakult ki. A werfeni pala törmeléke egyidőre egyik-másik tölcsért be is tömheti, eldugaszolhatja. A tölcsérben ekkor megáll a víz és szabályos köralakú kis tavacska jelenik meg a felszínen. (12. ábra.) Ilyen kör- alakú kis tavacskát láthatunk a víznyelősor egyik elduga- szolódott tölcsérjében. Ugjanígj alakult ki a lucskai Álom-tó szabályos köralakú víztükre is a werfeni pala
12. ábra. A lueskai Álointo.
23
és a mészkő érintkezési vonalán. Mind a kettőt a pala kőzetekből eredő kicsi forrás táplálja.
A víznyelősortól délre a mészkőterületen feltűnő nagy tátongó víznyelő található. (10. ábra.) Ez teljesen a mészkőben képződött, ezért alakja szabályos tölcséralak.
Ez is a barlangok jelenlétét bizonyítja. Távolabb dolinák is megjelennek.. (9. ábra.) Megemlíthető még a Somhegy tetején található feltűnő nagy víznyelő tölcsér, amit Széllyuknak neveznek a benne hallható és érezhető lég- huzam miatt. Valószínű, hogy a hegy aljában, valahol forrásbarlang keskeny nyílásával van kapcsolatban.
VI. Lejtők. A kőzetek változatos morfológiai értéke következtében a lejtők alakja is változatos. Általános- ságban a következőket állapíthatjuk meg. A karbonkorú, pala, homokkő terület, kimagasló hegyeinek lejtői az erózió és a mállás állapota szerint egyenes, domború és normális lejtők. A permkorú Övezetben a kvarcit, kvar- citos-homokkövek és brcccsiából felépített hegyek tört
lejtői tűnnek fel és sorakoznak egymás mellé (Nyergeskő, Feketéilalom, Lucstető). A lejtő felső része meredeken kiálló sziklafal, az alsó része duma törmelék, sokszor kő- tenger.
A triászképződ menyből álló övezetben a werfeni pala és a mészkő eltérő viselkedése miatt a lejtők alakja hasonlóképen nagyon elütő. A mészkőtakarók peremei függőleges falakban állnak. A Averfeni pala hegyek lejtői az erózió és a mállás állapota .--zerint egyenes, domború vagy normális lejtők. Bonyolódik a helyzet akkor és táj- képileg feltűnő lejtők jönnek létre ott, ahol a werfeni pala és a mészkő egymás feletti településben építi fel a hegyek oldalát. Az ilyen felépítési lejtők között három típust lehet megkülönböztetni: L a werfeni pala lépcső- fok alakban, terrászszerűen ugrik előre a meredek mész- kőfal alól. (Bükköstető) (3. ábra BÜ). 2. A werfeni pala, mint a lejtőnek alsó részlete, domború lejtőrészlet alakjá- ban építi fel a lejtőt. A domború lejtőrészlet fölé a mészkő meredek falú egyenes lejtője emelkedik. (Szépkő) (3. ábra Z.) 3. A meredek falú mészkőtakaró alatt a wer- feni pala homorú lejtőrészletet hoz létre. Ezt figyelhet-
2 4 ' - • - ' , - . .
jük mog a Felsőhegy Barka felé eső lejtőjén. (4. ábra.) Ezzel kapcsolatban hangsúlyoznunk kell, hogy a homorú részlet szálban álló werfeni palából áll, tehát pusztuló lejtőrészlet. A kivételesen megjelenő pusztuló homorú lejtők szép példája ez. Kialakulása a felette elhelyezkedő vastag mészkőtakaró és a werfeni pala aprózódása követ- keztében előálló talajfolyásra vezethető vissza. A werfeni pala a mészkőtakaróval való érinkezésnél aprózódása következtében gyorsabban pusztul. A felaprózott vékony réteg elég gyorsan csúszik a Csermosnya medre felé. A talajfolyást elősegítik a mészkőtakaró alól előszivárgó
karsztvizek is.
Érdekes egyenes lejtőket formálnak az elbillent pe- neplén darabok. Erre a legszebb példa a Mái-oldal egye- nes lejtője.
VII. Mészkőszirtek. Jellemző formái területünknek a werfeni palából kiemelkedő meredek oldalú mészkőszir- tek. Különösen Lucska körül figyelhetjük meg őket. A Mái-oldallal szemben a Csermosnya völgyéből emelked- nek ki szigetszerűen. A legnagyobb közöttük a Szépkő.
A werfeni palával K—Ny. irányú törések mentén érint- keznek. A werfeni pala és a mészkőszirtek érintkezésénél jellegzetes benyergelés támad. A werfeni pala ugyanis gyorsabban pusztul. A mészkőszirteket kis erdők, lige- tek koronázzák, a palaterületet művelik, szántják. (13.
ábra.)
VIII. Törmelékkúpok. A Csermosnyavölgynek Dernő- től nyugatra eső részletében a völgyfenékből terrasz- szerűen 30—35 m magasra kiemelkedő térszínt talál- hatunk. A kiemelkedő térszín lankásan emelkedik észak felé és beleolvad a paloozoot, tömegek lejtőjébe.
Dernő község északi szélén, iparvasút építésével kap- csolatban, több helyen készített friss átvágásban tanul- mányozhattuk ennek a felszínnek felső rétegeit, 4—5 mé- ter mélységig. A Csermosnyapatak alámosásaiban pedig az alsó színteket figyelhettük meg. Ezekből a feltárások- ból jól kitűnik, hogy a terraszszerü térszín anyaga a kör- nyező hegyekből származó durva törmelékből áll. A jó- kora (50 literes) hordónagyságú kvarcit görgetegtől a
» - . , " < ' , ' • < 2 5
13. ábra. Mészkőszirtek a werieni palában, a Csermosnya-
\ ólgj bői fényképezve.
finom palaszilánkokig mindenféle nagyságú törmelék megtalálható a feltárások falában. A törmelék szemei csak gyengén kopottak, rendszerint szögletesek, és min- den rendszer.nélkül keverednek egymással. A bonyolult összetételű vastag anyaghalmaz kötőanyag;1 sárgaszínű, agyagos tapintású anyag, átmosott lösz. A lösz jellegze- tes sárga színe annyira uralkodó és feltűnő, hogy távo- labbról lösztalaknak látszanak a friss feltárások. A fel- tárásokban 15—20 cm vastag vízszintesen futó, hoisszan összefüggő löszszalag is jól kivehető. A lecsurgó esővíz ezen a kicsi löszrétegen lósziormákat hozott létre. Ez a durva pleisztocén törmelék megtalálható a Somhegy északi oldalán előugró sziklatéi raszon is.
A lösz mint összekötő anyag bizonyítja, hogy a der- női völgyrészletet kitöltő vastag törmeléktakaró a pleisztocénben képződött, még pedig a völgyrészletbe tor- koló nagjesésű patakok hordalékának és a meredek lejtő húzódó törmelékének felhalmozódásával. Ez a törmelék- takaró tehát nem más, mint egymásra rakódott és egy- másba ékelt pleisztocénkori törmelékkúpok felhalmozó- dása. A nagy vastagságú törmelékfelhalmozódást a Rozsnyói medence helyén lévő pliocén, illetve pleisztocén kori tó álló vize segítette elő. A tónak keletre nyúló öble
26 ' ;
időnkint el is önthette a dernői részletet, de állandó elön- tés alatt néni tartotta.
Oholocénkori törmelékfelhalmozódásnak is szép pél- dáját találjuk meg a Csermosnyavölgyben. A Lucska és Kiskovácsvágás között a lucskai medence felszínébe bevágódó kettős ágú völgy a Csermosnyapatak völgyébe hatalmas törmelékkúpot épített. A törmelékhalmaz, mi- vel hely nem volt, nem kúpalakban rakódott le, hanem a Csermosnyavölgyben jobbra-balra szétterülve helyez- kedett el. (3. ábra.) A nagymennyiségű törmelék a Cser- mosnyapatak medrét a déli völgylejtők lábához szorí- totta. Ma is itt lolyik. A mellékpatak ilyen körülmények között nem ömlik azonnal a Csermosnyapatakba, annnt eléri a völgyet, hanem a Csermosnya völgy fenekén a Csermosnyapatakkal párhuzamosan fut körülbelül 600 m-es utat és csak azután egyesülnek. Ezen a darabon tehát két patak folyik a völgyben. A két meder között a felhalmozott törmeléktakaró terraszszerűen helyezke- dik el.
Hasonló medereltéréssel torkolik a Csermosnya- patakba a Láztorokvölgy medre is. A Láztorokvölgy É—D irányú, merev lefutású, tektonikus völgy. Kis- kovácsvágásnál éri el a Csemiosnyavölgyet. Egészen be- levág a Csermosnyavölgy itteni É—D irányú részletébe.
A meder azonban nem követi ezt az É—D irányú vona- lat, hanem eléri a Csermosiiyavólgy fenekét, hirtelen ke- letre fordul és a Csermosnyapatak folyásával szembe folyik. 300 m-es út után ömlik csak bele a Csermosnya- patakba. Ezt a mederelferdítést is óholocén törmelékíel- halrnozódás idézte elő. Érdekes megjegyezni azt, hogy amióta a Láztorokpatak medre a törmelékkúpján keletre fordult, azóta a tönnelékkúp nyugati felére a werfeni palalejtőkről lehúzódó lejtőtörmelék halmozódott fel és így a völgyet teljesen elzárta.
IX. Terraszok. A Csermosnyavölgyében összefüg- gően kinyomozható terraszokat nem találunk. A fiatal tektonikus mozgások és a pleisztocénkori tó a Rozsnyói medencében, mind olyan földrajzi adottságok, amelyek nem kedveztek a terraszok nyugodt, összefüggő kifejlő-
' . • - • . 2 7
désének. A csermosnyavölg\ lton található forraszok, terraszszorű felszínek eredetüket tekintve kétfélék: 1.
valódi í'olyóterraszok, 2. álterraszok.
1. Valódi terrasz a Csermosnyavölgv Dernő-Kisko- vácsvágása közé eső szurdok völgyében található magas terrasz. Ezenkívül Barka község alatt vannak pleiszto- cén (!) terraszmaradványok. Már nem teljesen típusos folyami terrasz a Dernő alatti völgyrészlet előbb tárgyalt felszíne. Ugyanígy Lucska alatt a völgyfenéken szétte- rülő óholocén törmeléktakaró sem vehető típusos folyó- terrasznak.
2. Álterraszok. Az áiterraszok kialakulása a tekto- nikus mozgással van kapcsolatban. A lucskai medence terraszszerű felszíne tektonikus lesüllyedés és ugyan- csak a tektonikus mozgások alakították ki a Mái-oldal tetején látható terraszszorű felszínt. (4. és l-t. ábra.)
Terrasztanulmányozás szempontjából talán a Dernó- Kiskovácsvágás közötti völgyszakasz terraszainak vizs- gálata nyújthat érdekesebb eredményt. Ezen a völgy- szakaszon ugyanis a Somhegy északi oldalából lépcsőfok- szerűen ugrik elő két furcsa helyzetű terrasz. (2. és 3.
lí. ábra. A Csermosiiya völgyére keresztbe kiemelkedő lucskai medence mészkő pereme. Háttérben a Somhegy látszik. A mészkőtábla tetején a lucskai evangélikus templom . • - , tűnik elő. _ > . ,
28 ' - ; < • •. '
-ábra). A terraszok a Csermosnyavölgy kialakulásával kapcsolatos folyóterrahzok. Helyi eredetű kőzettörmelék található rajtuk. Helyzetük és megjelenésük különös, egymástól távolabb, különböző magasságokban jelennek meg, de sem telettük, sem alattuk más terraszt nem talá- lunk. A Dernő felől eső terrasz a Somhegy nyugati szái- nyának megfelelő nyugati dőlést mutat, a Kiskovácsvá- gás felé eső terrasz pedig keletre dől. Az előbbi 480 in magasra emelkedik, az utóbbi pedig r>60 m magas. Tulaj- donképen egy terraszszintnek megfelelő darabok ezek, csakhogy a "fiatalabb tektonikus mozgások a Somhegy szárnyával együtt az összefüggő terraszt is összetörték, egyik felét nyugatra, a másik felét keletre billentették.
Önként vetődik fel a kérdés, milyen korból származ- nak a terraszok. A felelet nem könnyű, mert a Csermos- nyavölgynek ebben a szakaszában sem alacsonyabb, sem magasabb terraszt nem találunk, de a völgynek más he- lyén sincsenek hasonló eróziós eredetű terraszok. Még inkább nehezíti a kérdést az, hogy a lösz is hiányzik a terraszokról. A Kiskovácsvágási terraszdarab sziklater- rasz, anyaga weri'eni pala, rajta csak gyéren található folyami törmelék. A dernői terrasz szintén sziklaterrasz, a szélét paelozoos kőzetek, a Somhegy felé pedig werfeni pala építi fel. Rajta durva pleisztocénkori törmelék talál- ható. Az előbb ismertetett pleisztocén törmelékkúp össze- tételéhez hasonló. Valószínű, hogy az előbbi terraszon is megvolt ez a pleisztocénkori törmelék, csakhogy innen a' későbbi talaj folyással lehúzódott. Az utóbbi terraszról
való lehúzódását a terrasz szélén kiemelkedő ellenálló pa- laeozos kvarcitos breccsia tömegek megakadályozták. A
pleisztocénkori törmelék azt bizonyítja, hogy a völgy ní- vója a pleisztocénben ebben a magasságban volt. A terra- szok elferdülése is tehát ennek alapján a pleisztocénre te- hető.^) Yetődésvonal feltárásokat a terraszokon nem si- került ugyan találnunk, csupán morfológiailag feltűnő elhajlásukból következtethetünk erre. Megjegyezhetjük itt azt, hogy a pleisztocénkorú mozgások a nógrádi meden- cében jelentős szerepet játszottak a mai felszín kialaku- lásában. (24.) •, . .____,_, ' ' " « ' • . ' - . " 29
Ilyen körülmények között a Lucskai medencének is magasában kellett lennie. A lueskai medencében ugyanis a pleisztocénkorú lerakódásoknak, esetleg terraszoknak semmi nyomát sem találjuk. A felszínen szálban álló paleozoos és triász kőzetek találhatók. A pleisztocénkori Csermosnyapatak a magas fekvésű medencén keresztül nagy eséssel Eolyott. Törmeléket nem hagyott hátra. Ké- sőbb a lesüllyedt medence felszínébe vágódott bele. A lesüllyedt medence felszíne ma álterraszként kíséri a Csermosnyapatakot. Szokatlan képet látunk, ha Barka felől Lucskálioz közeledünk. A kiszélesedő Csermosnya- völgyére merőlegesen helyezkedik el a Lucskai medence kiemelkedő mészkőíennsíkja. A fennsík széle 20—25 m magas falnak, keresztgátnak tűnik fel. (14. ábra.) A magas mészkő falat a Csermosnyapatak szűk szurdok- völggyel töri keresztül. (5. ábra.) A jelenség szintén tek- tonikus mozgásokra vezethető vissza. A kiemelkedő falat kisebb utólagos kiemelkedés hozhatta létre. Ennek alap- ján ez a szurdok antecedens völgyrészlet volna. Az eró- zió szelektívus munkájára is gondolhatunk olyképen, hogy a széles völgyrészlet lágyabb kőzetben keletkezett, a szurdokvölgy pedig a kemény mészkőben, de a szurdok- völgy előtti kiszélesedő részlet is mészkőben van kiala- kítva.
A terraszképződésnek érdekes példáját figyelhetjük meg a dernői völgyszakaszban. Azt vesszük itt észre, hogy a liolocén völgyfenék egyes helyeken terraszként emelkedik ki a nálánál még alacsonyabb felszínből. Első pillanatban óholocén terraszra gondolunk. Feltűnő azon- ban, hogy csak egyes helyeken jelenik meg ilyen formá- ban, nem pedig végig a meder hosszában. így tehát nem lehet óholocén terrasz. Ahol nincs meg az alacsonyabb felszín, ott ugyanaz a liolocén völgyfenék közvetlen a mederből emelkedik ki, a meder oldalait adja. Ha meg- vizsgáljuk a jelenséget, azt látjuk, hogy itt ebben a völgy- szakaszban a szemünk előtt játszódik le a legfiatalabb terrasz kialakulása. A kialakuló fiatal terraszt újholocén terrasznak nevezhetjük. Kialakulása a következőképen történik. A Csermosnyavölgy nagyesésű, középszakasz
30 ' • - -
jellegű völgy. Kilométerenkint átlag 20—25 méter esés- sel folyik benne a Csermosnyapatak. Kiskovácsvágás községben egy, és Dernőn két bővizű tektonikus eredetű karsztforrás vize, törmelék nélkül folyik bele. Ez a víz- mennyiség megnöveli munkaképességét, bevágódik a me- der a nagyesésű völgyfenékbe. Bevágódásával törmeléket szed fel, tehát a bevágódás nem tarthat sokáig, újra kö- zépszakasz jellegű lesz. A mélyre vágott mederben folyik tovább. Megváltozik a helyzet esős időben. A környező magas hegyekről az esővíz nagy sebességgel rohan a Csermosnyapatakba. A lazaszerkezetű törmeléklejtőkből nagymennyiségű törmeléket szállít le a patak medrébe.
Amint a gyorsfolyású eoővíz a patak medrébe ér, nagy esése hirtelen megcsökken, törmelékszállító ereje is hir- telen kisebb lesz s a lesodort nagymennyiségű törmelék zátonyszerűen elrendezve megreked a Csermosnyapatak medrében. A Csermosnyapatak most a feltöltött medré- ben alsószakasz jelleggel kénytelen szétágazni. Az árvíz eltűnése után azonban újra visszanyeri az előbb említett munkaképességét és a zátonyok között keletkezett ágak közül az egyiket mélyebbre vágja. A középszakasz jellegű
15. ábra. Üjholocén terrasz alakulása a Osermosnyavölgy dernői szakaszában. — C. Csermosnya patak. — F. Fa össze- hasonlító mérték. — H. Űjholocén terrasz. — P. Pleisztocén térszín. — TJ. Árterület. - - 1. Pleisztocén törmelék. — 2. Holo-
cén lerakodás.
31
meder természeténél fogva is kanyargásra hajlamos, de de kanyargásra kényszerítik a felhalmozott zátonyok is. A zátonyokat kikerülve, tehát alámossa medrének oldalait.
A mederoldal így eltávolodik a zátonytól, miáltal ezeknek a területe szélesedik. A zátonyok között lévő mélyedések azután betöltődnek. (15. ábra.) így alakul ki ezeken a völgyszakaszokon a Csermosnyapatak legfiatalabb ár- területe. (Újholocén.) Az újholocén árterület alacsonyabb két méterrel a holocén felszínnél. Ezért a holocén felszín pedig mint a legfiatalabb terrasz (újholocén) emelkedik ki az árterületből. Természetesen ez a jelenség a meder- nek mindig azon a helyén áll elő, ahol a törmelék éppen megreked. Mivel a medernek nem minden helyén hal- mozódhatott fel így a törmelék, azért az újholocén ter- rasz nem is alakulhatott ki még végig a meder hosszában.
X. Hidrográfia. Területünk hidrográfiája a geológiai felépítésnek és a tektonikus szerkezetnek a függvénye.
A Csermosnyapatak jelentős mellékvizeit az északi ol- dalról, a paleozoos területről kapja. Délről csak a Som- hegy keleti é: nyugati végében feltörő bővizű források táplálják és egynéhány jelentéktelen karszt\ íz előszivár- gása. A délről húzódó werfeni palaterület keskeny ahhoz, hogy jelentősebb vízgyűjtő terület fejlődhetett volna ki rajta. A hozzácsatlakozó Felsőhegy karsztvizeit pedig éppen gátszerűen zárja el a Csermosnyapataktól.
Érdekes hidrográfiai jelenséget idéznek elő a palás területek néhány helyén a magasabb felszíneken előbugy- gyanó rétegforrások. Ezeknek lecsurgó vizét a lejtők aljá- ban felhalmozott törmelék szivacsszerűen szívja magába.
Az ilyen átázott, járhatatlanul süppedékes lejtőrészletek érdekesen jellemzik ezt a vidéket. A lejtők tövében azu- tán a víz szétosztva több helyen szivárog elő. Lucska felett az Ergetőtető mészkőtakarójának karsztforrását a hegy alatt elterülő törmeléklejtő szívja fel. A lucskaiak ebbe a törmeléklejtőbe ásónyi kutakat mélyesztenek és így gyűjtik össze a vizet. (16. ábra.) A törmelékben a víz ,. állandó mozgásban van, így a sekély kutakból is állan-
dóan tovább folyik, úgy hogy a kútmedencékben állan- dóan friss víz van. 1938-ban a Felvidék egyrészének
32
16. ábra. Lucskai kutak, a ioimelekbc bemélyebzfrs e. Kivájt vastag fatörzseket mélyesztenek bele az átázott törmelékbe.
visszatérése után a források vizét közös medencébe gyűj- tötték és innen csővezetékkel osztották el a vizet a falu különböző helyére. (17. ábra.) Ugyanilyen vízvezetéket találunk Dernón is. Az ivóvíz kérdése különben Dernón figyelemreméltó. A község déli fele a karsztforrások vizét issza (meszes víz). A község északi fele pedig a paleozoos térszínről csörgedező források bőséges vastar- talmú vizét használja ivásra.
A geológiai, tektonikai é> a morfológiai eredmén\e- ket összevetve, a Csermosnyavólgy kialakulását a követ- kezőkben jellemezhetjük. A völgy helyét az eredeti fel- színen, a peneplénen, a régi törésrendszer helyén újra- éledt fiatal törések jelölték meg. A tektonikus mozgások újraéledése az Alföld középső miocénkori süllyedésével hozható kapcsolatba, és egyes jelenségek arra engednek következtetni, hogy a pliocénben, ^ó't a pleisztocén elején is még tartottak. Egyszerűen azt mondhatjuk, hogy a tektonikus mozgások az eredeti felszínt a Csermosnya- völgy hosszában elrepesztették. Ez a töréses terület kö- jülbelül két-három kilométer széleb K—Ny irányú sá\.
33
Ebben a iöiéses sávban a peneplén kisebb-nagyobb dara- bokra töredezett. A darabok lassan elmozdultak egymás mellett, kiemelkedtek, lesüllyedtek. Az elmozdulások lassú folyamata közben az erózió és a mállá:- is kifejtette völgyalakító hatását a szerkezeti területsávban. A belső és a külső erők hatásait a völgy különböző részein kiilön- bözőképen figyelhetjük meg a mai formákon. Ilyen szem- pontból a következő jól elkülöníthető részekre oszthatjuk a (Nermosnyavölgyél: 1. Demői szakasz. Törmelékkel vastagon kitöltött, tektonikus nu denceöblözet, a rozsnyói medence öble. 2. A somhegyi szakasz. Törésvonalon ki-
17. abitt. A liu'-kai
alakult eióziós ^v öl«\ részlet. 3. A lucskai mclenee. Xégy- szögalakú niedi'iici1. Xégyszögalakú tektonikus lesüllye- dés. Kitöltése nincs. 4. A barkái völgyrészlet. Erózióval erősen átalakított tektonikus völgydarab.
34
Irodalom.
1., 1879. Stürzenbaum J.: A dernői kösseni rétegekről. (Fóldt.
közi.)
2., 1900. Kiss V. M.: A rozsnyói medence geológiai viszonyai- ról tekintettel a hegyszerkezetre. (Földt. közi.) 3., 1904. Schaf vízik F.: Adatok a szepes-gömöri Érchegyseg , r pontosabb geológiai ismeretéhez. (Math, és Termé-
szetűid. Ért. XXII.)
4., 1904. Gesell S.: A Csermosuyapatak Dernő i',s Lucska közé eső részének földtani viszonyai, északra a megye határáig. (M. Kir. Földt. Int: Évi Jel.)
5., 1904. Acker V.: A gömörrnegyei Csermoshyapatak völgyé- nek geológiai viszonyai. (M. Kir. Fóldt. I. Évi Jel.) 6., 1905. Ackcr V.: Csetnek és Pelsőe vidékének geológiai vi-
szonyai. (M, Kir. Földt, 1, Évi Jel.)
7., 1905. Böckh H.: A ' gömörmegyei Vashegy és a Hradek környékének geológiai viszonyai. (M. Kir. Földt.
1. Évi Jel.)
8., 1905. Böckh H.: Adatok a szepes-gömöri Érc-hegység lera- kódásának taglalásához. (M. Kir. Földt. I. Évi Jel.) 9., 1905. lieguly J.: A szepes-gömöri Érchegység Nagyvesz-
verés éh Kvasznahorkaváralja közötti szakaszának geológiai viszonyai. (M. Kir. Földt. Int. Évi Jel.) 10., 1907, Böch H.: Xéháuy adat a Szilieei mészplateau geo-
lógiájához. (M, Kir, Földt, Int. Évi Jel.)
11., 1907. Vitális J-: A Bddva-Tornaköz környékének földtani viszonyai. QI. Kir. Földt. Int, Évi Jel.)
12., 1923, Ström pl G.: A gömör-tornai karszt hidrológiaja- (Hidr. Közi.)
13., 1924. Machatschek F, — Daurer M.: Geologische u, morph, Beobachtungen in dem Westkarpathen. (Arbeiten d.
geogr. Inst. d. deutseh. Univers, in Prag Neue Folge, Heft 5., Prag.)
14., 1925—28. Schréter Z-: Aggtelek környékének földtani vi- szonyai, (M. Kir Földt. Int Évi Jel.)
15., 1933, Bulle B.: Morfológiai megfigyelések magyarországi löszos területekéi) (Földr. Közi.)
16., 1933. Jaskó S.: Morfológiai megfigyelések és, problémák a Göniör-tornai karsztvidék délkeleti részében.
(Földr. Közi.)
17., 1937. Lány S.: Felvidéki karsztok. (Földr. Közi.)
18., 1937. Kessler Hubert: A Koponya Zsomboly egy új bar- lang a Gömör-Tornai karsztban. (Földr. Közi.) 19.. 1938. Andnusor D.: Geologie Slovenska. Praha.
" • • - , ,35
20., 1940. B'irikó L.: Néhány szó egy visszatért mészkóterület- rol. (Foldt. Ért. 1. sz.)
21., 1940. Balogh K.: Adatok Pelsócardo kornyékének földtani ismeretéhez. (Tisia 4. sz.)
22., 1940. Peja Gy.: A gomori tájak eletéből. (If j és Elet 8. &z.) 23., 1941. Peja Gy.: Földrajzi érdekességek a Cseruiosuyavol-
gyében (If j . és Elet. 6. sz.)
24., 1941. Peja Győző: A Nógrádi-medence geomorfológiája.
(Adatok a pleisztocénkor tektonikájához.) (Magy.
Tud. Akadémia Értesítője.)
