Állati növénykert avagy a növényvilág állatkertje: Képes, terepi könyv oktatóknak, gyerekeknek

(1)

Állati növénykert

Állati növénykert

Kenéz Árpád

avagy a növényvilág állatkertje

A Szent István Egyetem Környezetvédelmi (Zöld)

Szakkollégiumának tagjai évek óta részt vesznek környezeti

nevelési oktatóprogramokon. Az ilyen terepen történő, főként

növényismereti akciók során azt tapasztaltuk, hogy a botanika

oktatása sokkal nagyobb nehézséget okoz a nevelőknek, és

fárasztóbb a gyerekek számára, mint a különböző, állatokat

bemutató, hasonszőrű ismertetők. E probléma kiküszöbölésére

jött létre ez a hátizsákban is könnyen elrejthető túravezető

könyvecske. Kiváló fotók, szemléletes rajzok segítségével mutat

be 30 olyan növényfajt, amelyek nevükben valamilyen állatfaj

elnevezését hordozzák és Magyarország területén gyakoriak,

amely tény lehetővé teszi azt, hogy könyv tartalmát gyermekek,

de felnőttek számára is egy izgalmas növénytani túra keretében

ismertessük. Az Állati Növénykert ezen kiadását elsősorban

környezeti neveléssel foglalkozó oktatóknak, környezet- és

természetismeretet oktatóknak ajánljuk.

(2)

Kenéz Árpád

Állati növénykert, avagy a növényvilág állatkertje Képes, terepi könyv oktatóknak, gyerekeknek

Gödöllő 2013

(3)

(4)

Naptár

Kiemelt napok 2013

Február 6. A VIZES ÉLŐHELYEK VILÁGNAPJA

Március 6. NEMZETKÖZI

ENERGIAHATÉKONYSÁGI NAP Március 22. A VÍZ VILÁGNAPJA Április 22. A FÖLD NAPJA

Május 10. MADARAK ÉS FÁK NAPJA Május 15. NEMZETKÖZI KLÍMA AKCIÓNAP Május 24. AZ EURÓPAI NEMZETI PARKOK

NAPJA

Május 30. DOHÁNYZÁSMENTES VILÁGNAP

Június 5. KÖRNYEZETVÉDELMI VILÁGNAP Június 8. AZ ÓCEÁNOK VILÁGNAPJA Június 17. VILÁGNAP AZ ELSIVAGOSODÁS

ÉS AZ ASZÁLY ELLEN Június 21. A NAP NAPJA

Július 11. NÉPESEDÉSI VILÁGNAP Szeptember 16. AZ ÓZON VILÁGNAPJA Szeptember 23. TAKARÍTÁSI VILÁGNAP Szeptember 26. A TISZTA HEGYEK NAPJA Október 4. AZ ÁLLATOK VILÁGNAPJA Október 16. ÉLELMEZÉSI VILÁGNAP Október 17. A SZEGÉNYSÉG

FELSZÁMOLÁSÁNAK NAPJA Október 21. FÖLDÜNKÉRT VILÁGNAP November 8. A VÁROSOK NAPJA

November 27. FOGYASZTÁSSZÜNETI NAP December 29. BIODIVERZITÁS

VÉDELMÉNEK VILÁGNAPJA

(5)

(6)

Naptár

Kiemelt napok 2014

Február 6. A VIZES ÉLŐHELYEK VILÁGNAPJA

Március 6. NEMZETKÖZI

ENERGIAHATÉKONYSÁGI NAP Március 22. A VÍZ VILÁGNAPJA Április 22. A FÖLD NAPJA

Május 10. MADARAK ÉS FÁK NAPJA Május 15. NEMZETKÖZI KLÍMA AKCIÓNAP Május 24. AZ EURÓPAI NEMZETI PARKOK

NAPJA

Május 30. DOHÁNYZÁSMENTES VILÁGNAP

Június 5. KÖRNYEZETVÉDELMI VILÁGNAP Június 8. AZ ÓCEÁNOK VILÁGNAPJA Június 17. VILÁGNAP AZ ELSIVAGOSODÁS

ÉS AZ ASZÁLY ELLEN Június 21. A NAP NAPJA

Július 11. NÉPESEDÉSI VILÁGNAP Szeptember 16. AZ ÓZON VILÁGNAPJA Szeptember 23. TAKARÍTÁSI VILÁGNAP Szeptember 26. A TISZTA HEGYEK NAPJA Október 4. AZ ÁLLATOK VILÁGNAPJA Október 16. ÉLELMEZÉSI VILÁGNAP Október 17. A SZEGÉNYSÉG

FELSZÁMOLÁSÁNAK NAPJA Október 21. FÖLDÜNKÉRT VILÁGNAP November 8. A VÁROSOK NAPJA

November 27. FOGYASZTÁSSZÜNETI NAP December 29. BIODIVERZITÁS

VÉDELMÉNEK VILÁGNAPJA

(7)

(8)

(9)

Írta:

Kenéz Árpád (SZIE Környezetvédelmi (Zöld) Szakkollégium) Lektorálta:

Szalkay Csilla Dr. Malatinszky Ákos Székely Dániel

A fotókat készítette:

Dr. Turcsányi Gábor és Dr. Siller Irén Dr. Malatinszky Ákos (légyfogó)

Tóth György (poloskavész, osztrák sárkányfű, lómenta) Korda Márton (fényes poloskamag)

Bajor Zoltán (fényes poloskamag) Rajzok:

Kenéz Árpád Versek:

Kenéz Árpád Borítóterv:

Kenéz Árpád Székely Dániel Felelős kiadó:

SZIE Környezetvédelmi (Zöld) Szakkollégium A kiadvány a TÁMOP 4.2.2.B-10/1-2010-0011 pályázati projekt támogatásával valósult meg.

„A tehetséggondozás és kutatóképzés komplex rendszerének fejlesztése a Szent István Egyetemen”

Szerkesztés, tördelés, nyomdai előkészítés:

HuntInfo Group Kft.

Nyomda:

Green System Group Kft.

MarCom Média Kft.

(10)

1

Ajánlás

A mai kor embere kicsit hadilábon áll a természettel. Már-már elcsépeltnek hatnak a „fenntartható fejlődés”, az „ökológiai lábnyom” fogalmak, valamint a

„jövő nemzedékek fennmaradása”, azonban mégis meg kell állni egy pillanatra és elgondolkodni: hová is tartunk? Egyre nagyobb házakat építünk, egyre gyorsabb autókat gyártunk, egyre nagyobb energiaéhséget generálunk, de azzal nem foglalkozunk, hogy a környezetünk, az élővilág milyen módon reagál ezekre az önző fejlesztésekre. De hogyan is foglalkoznánk, ha azt sem tudjuk, hogy mi az, amit a tevékenységünk veszélyeztet. Az úgynevezett hagyományos ökológiai tudás, amelyet egykor az ember magába szívott a földműveléssel, állattenyésztéssel, de akár a kisiparos mesterségekkel, magával a létezéssel, mára kivesztek. A televízió már nem a legfőbb ismeretterjesztő média, hanem egy jól működő agymosoda, amelyben órákat töltünk nap mint nap, miközben egyre távolabb sodródunk a természettől és azzal sem vagyunk tisztában, hogy milyen élőlények a társaink ebben az igencsak rövid földi életben.

Ez a kis könyvecske, az elveszett hagyományos ökológiai tudás pótlásában kíván segíteni olyan módon, hogy a minket körülvevő vadon élő növényeket mutatja be szöveges leírással. A hazánkban őshonos növények közül azt a csoportot dolgozta fel a szerző, amely nevében valamilyen állat is szerepel. Leírásai nyomán azt is megtudhatjuk, hogy milyen rafinált paraszti gondolkodás vezetett a nevek kialakulásához. Mindeközben a szerző elmés verseivel szórakoztat bennünket hogy művészet, tudomány és néprajz összefonódjon. A szerzőhöz, aki hivatásul választotta a botanikát, közel áll az irodalom, rendszeresen tárja nagy közönség elé műveit. Jelen kötetének festőelemeként a limerickeket választotta, amelyek olyan kötött formájú ötsoros versek, amelyek abszurditásuk miatt humorosak. A szerző kreativitásának termékei a limerickekhez fűződő mókás ábrák is, amelyeket mind maga rajzolt.

Közel 10 éve fűz minket kiváló barátság e könyv szerzőjéhez, így bátran ajánljuk művét minden iskolába járónak, akár üljön a padban, akár álljon a katedrán (de akár állhat a padon vagy ülhet a katedrán is), továbbá környezeti nevelőknek és neveltjeiknek, táboroztatóknak és táborozóknak, szülőknek és gyerekeknek, botanikusoknak és nem botanikusoknak, a művészetek iránt érdeklődőknek, a szórakozni vágyóknak, egyszóval mindenkinek 1-től 111 éves korig.

Szabó Máté és Saláta Dénes

Tanításra ismeret, nevelésre hivatás szükséges.

/Karády Ignác/

(11)

A szerző előszava

A Szent István Egyetem környezetgazdálkodási agrármérnöki szakán végeztem 2008-ban. Érdeklődésem és kutatásom is a növények és a természetvédelem köré összpontosult. Mindig is „botanikuspalántának” tartottam magam.

Környezeti neveléssel 2004 óta foglalkozom környezetvédelmi aktivistaként.

Általában a természetismereti, növénytani és erdészeti jellegű terepi vezetéseket kaptam feladatul a Környezetvédelmi (Zöld) Szakkollégium és a GATE Zöld Klub Egyesület önkénteseként. Később növényismereti célzattal a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Gödöllői Helyi Csoportja által szervezett Bika-tavi Természetvédelmi és Ornitológiai Tábor (BITOT) keretén belül vezettem gyerekeket kisebb túrákra. Erdei iskolai programban is részt vettem szülőfalumban, Mártélyon, ahol szintén növénytani ismereteket oktattam 10-14 éves gyermekeknek.

Mindeközben feltűnt, hogy a növények neve nagyon gyakran tartalmaz érdekes állatneveket, állatokhoz kapcsolódó szavakat. Sokszor egyértelműek ezek az utalások, hiszen a saját szemünkkel láthatjuk, hogy miért az a növény neve ami (pl. gólyaorr).

Bizonyos esetekben viszont igencsak érdekes magyarázatot lehet hozzáfűzni a növény morfológiai bemutatásához nevének kialakulásáról, eredetéről. Egy ilyen koncepcióval vezényelt terepi séta bizonyára nagyobb eséllyel köti le a fiatalokat.

E könyvecske és a növénytan oktatásának ilyen irányú alakítása az egyik BITOT alkalmával fogant meg az agyamban.

Az Állati növénykert elnevezéssel is az volt a célom, hogy sejtelmes mivolta mellett valamiféle irányvonalat is nyújtsak az adott programon részt vevő gyerekeknek. Ezzel a címmel meghirdetett terepi növénytani oktatást nagyobb érdeklődés övezheti, mint ha egyszerűen Botanika, vagy Növénytan címet adnánk a kirándulásnak.

E könyvvel szeretnénk hozzájárulni a felnövekvő generáció ismeretanyagának bővítéséhez éppúgy, mint egykori, már a múlt homályába vesző, „szépcsengésű”, találó magyar növényneveink megőrzéséhez. Ezek az elnevezések és népi változataik ugyanúgy nemzeti kincsünk, mint maga a magyar nyelv, a népviselet, a kultúra.

Őrizzük hát meg őket a jövőnek!

A könyvet felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt ajánlom, hiszen érdekességek minden korosztály számára fellelhetőek a sorok között, valamint a fotókon és illusztrációkon.

(12)

3 A kivitelezés kapcsán pedig mindenképpen megemlítendő, hogy igyekeztünk a szakkollégium „zöld” vonalát képviselni, ugyanis mind a borító, mind pedig a belső lapok újrahasznosított papíralapanyagból készültek.

Végezetül pedig hálámat és köszönetemet szeretném kifejezni a SZIE Környezetvédelmi (Zöld) Szakkollégium nevében a fotókért és a segítségért Dr.

Turcsányi Gábornak és nejének, Dr. Siller Irénnek, valamint egykori botanika gyakorlatvezetőmnek és konzulensemnek Dr. Malatinszky Ákosnak. Rajtuk kívül köszönettel tartozom még Bajor Zoltánnak, Korda Mártonnak és Tóth Györgynek a kiadvány számára átnyújtott fényképeikért.

(13)

Bevezetés

Növényneveink kialakulása

Egyes növényneveink már igen régóta léteznek nyelvünkben (ősi eredetűek, mint a borsó, gyékény, búza, meggy, üröm stb.). Ezeknek mai napig az eredeti elnevezését használjuk, vagy annak kis mértékben módosult változatát.

Alapvetően meg kell különböztetnünk népi elnevezéseket és tudományos neveket.

A népi nevekből adott növényfaj esetében akár egy tucat is lehet, viszont a növénytan, mint tudomány által elfogadott név, általában csak egy, esetenként kettő vagy három lehet (pl. lóhere, vörös here, réti here - Trifolium pratense). A népi megnevezések nagyon gyakran tájegységenként változnak, de előfordul, hogy több száz kilométeres eltéréssel is ugyanúgy hívják az adott növényt (pl. a vetési boglárkát tévesen gólyahírnek nevezik a Dél-Alföldön, de a Dunántúlon is, és kutyatejként emlegetik a gyermekláncfüvet, de az őszi oroszlánfogat is). Célszerű arról is szólni, hogy egyes növényeket a népnyelv helytelenül más növénynévvel méltat (pl. „farkasóma”-ként említik a zsidócseresznyét a bakonyi Pénzesgyőrben). E két faj nem is egy családba tartozik (míg pl. a fent említett gólyahír és vetési boglárka igen). Talán a mérgező mivoltuk miatt kapcsolták össze valaha az egyik növényt a másik nevével. Gyűjtőnevek is lehetségesek, amelyek akár olyan fajokat foglalhatnak magukba, amelyeket azon kívül, hogy zárvatermő és kétszikű, semmilyen rokoni szál nem köt össze (pl. kutyatej:

pongyola pitypang, vesszős kutyatej).

Az falusi emberek által elkeresztelt növények nevei szinte kivétel nélkül logikusak, egyértelműek, kézenfekvőek voltak, hiszen a megfigyelésen alapultak.

Mai növényneveink jó része a nyelvújítás szempontunkból kedvezőtlen nyomait viseli magán, ugyanis a többi faj esetében a valaha pl. állatnevet tartalmazó növénynév módosult a latin elnevezés alapján (viperafű - Scorzonera hispanica  spanyol pozdor), vagy teljesen új nevet kapott valamilyen megfontolásból (rákfarkfű elnevezést megváltoztatták tömjénes pimpinellára, illetve a nehezen értelmezhető berzedt kónisra cserélték a korábbi borjúorr kifejezést a Conyza squarrosa növényünk esetében). Ebben a tevékenységben az úttörők Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály voltak. Alapelvük az volt, hogy a rosszul hangzó, vagy trágár (pl. gólyahúgyfű) növénynevek helyett újakat kell kitalálni. Ezekkel a módosításokkal nagyon sok, igen

(14)

5 magyar tudományos név megalkotása is (Atriplex tatarica - tatár laboda).

A leírók (azok a botanikusok, akik elsőként közölték az új növényfajt) nevezhetik el a növényt tudományosan, és gyakorlatilag a fantáziájukra van bízva a keresztelő.

Igen gyakran a lelőhely, botanikustárs, vagy mecénásuk nevét választották a növény előnevéül (pl. Anton Kerner osztrák botanikus Janka Viktor botanikus tiszteletére nevezte el Janka-tarsókát: Thlaspi jankae).

Milyen előtagokkal találkozhatunk leggyakrabban növényneveink esetén?

A nevek kialakulásában mindig az aktuális és leginkább befolyásoló környezet játssza a legnagyobb szerepet, ezen túl az emberek fantáziája is hatást gyakorolhat még a névadási folyamatra. Nagyon gyakran viselik a növények a mezei, réti, közönséges előtagokat. Ezek nyilvánvalóan a növény elterjedésére, élőhelyére utalnak.

A leggyakoribb előtagok közül szemezgetve néhányat:

• Tüskés, tövises: tövises iglice, tüskemag, tövisperje;

• Szőrös, szöszös: szöszös bükköny, szöszös ökörfarkkóró, szőrös disznóparéj;

• Színek: sárgaárvacsalán, piros kígyószisz, fehér somkóró, kék búzavirág;

• Ló: lózsálya, lómenta, lórom, lóhere;

• Erdei: erdei madársóska, erdei tisztesfű, erdei ibolya;

• Vad: vadkörte, vadalma, vadgesztenye, vadmurok;

• Nagy vagy apró: nagy csalán, apró csalán, apró bojtorján, nagyezerjófű;

• Mezei, réti: mezei here, mezei juhar, réti legyezőfű, rétiperje.

Hasonló okokból kifolyólag az állatokhoz köthető növények elnevezésében megjelentek a rovarok, emlősök, hüllők, és gyakran népi elnevezéssel (tövises iglice – a gilice szóból eredeztethető, ami igen régi, talán a honfoglalás előtti időkből származik és gerlét, galambot jelent).

Hogyan és miért kerülnek állatnevek a növények neveibe?

A növényeket az emberiség régóta alkalmazza élelemként, ruházati alapanyagként, gyógyszerként, méregként, festőanyagként, építőanyagként, takarmányként stb.

Az erdőn, mezőn, vízen, szántókon dolgozó ember folyamatosan kapcsolatban állt a környezetével. Megfigyelte a növényeket és az állatokat, azok egymáshoz fűződő viszonyát. Így indult el a növénytermesztés és az állattenyésztés nagyon-nagyon régen.

A felismerések és az azt követő próbálkozások, majd tapasztalatok elnevezésre serkentették az embereket.

(15)

Alapvetően 3 fő szempont létezik, ami alapján állatnevek, vagy állatokhoz kapcsolódó kifejezések kerülhettek növényneveinkbe:

1. Az adott növényt egy bizonyos állatfaj vagy nemzetség szívesen fogyasztja, kedvelt tápláléknövény, takarmány;

2. Az adott növény valamely része, vagy egésze, színe, illata hasonlatos egy bizonyos állat valamely testrészéhez, vagy egészéhez (zoomorf növény);

3. Az adott növényt vagy valamely részét felhasználták egy bizonyos állat ellen.

Ezeken kívül még fontos megemlíteni azt, hogy a növény élőhelyül szolgál az állat számára, vagy ugyanazon az élőhelyen fordulnak elő. Sok elnevezés e szempont alapján alakult ki.

Vannak olyan állatnevek is, amelyek előtagként való megjelenése a növények elnevezésében állandó és általános jelentéssel bír. Ezek a következők:

• Kutya, eb, farkas, medve, vagy más ragadozó: mérgező az adott növény (pl.

farkasölő sisakvirág);

• Kutya, eb: rosszminőségű, ehetetlen („a kutyának sem kell”) (pl. tengerparti ebszékfű);

• Ló: nagyméretű, magas növény (pl. lómenta);

• Madár: kisméretű növény (pl. madárhúr);

• Egér: utalhat a rossz minőségre is (pl. egérárpa).

Leggyakrabban olyan állatnevekkel találkozhatunk a növénynevekben, amely állatok az ember közvetlen környezetében éltek. Gondoljunk itt elsősorban a tenyésztett, vadászott állatokra (szarvasmarha, juh, ló, háziszárnyasok, kutya, macska, szarvas, medve, farkas, nyúl).

Az állatok nevei igen sokféle formában kerültek az elnevezésekbe. Régies formában (tik, ruca) és új alakban (tyúk, réce) egyaránt megtalálhatók. Néha pedig csak az állat valamely testrészének, vagy hozzájuk kapcsolódó tárgyak neve fedezhető fel:

• csűdfű: a hazánkban is őshonos csűdfű fajok terméscsoportja a madarak lábszárára emlékeztet, ahol a megnyúlt lábtőcsontok alkotják az úgynevezett csüdöt;

• agancspáfrány: a Polinéz szigetvilágban őshonos páfrányfaj alakja a szarvasok

(16)

7

• tojásgyümölcs: a padlizsán régi, de hivatalos elnevezése, mivel a fiatal termések tojásdadok, sőt egyes fajták gyümölcse ugyanolyan fehér, mint a tojás;

• tollasfű: a Magyarországon honos spárga Dél-afrikai rokona, melyet a virágkötészetben használnak (Asparagus setaceus) mivel megjelenése tollszerű;

• gyapjúsás: a fehérszínű lepelserték (virágzati részek) vatta- vagy gyapjúpamacsokra hasonlítanak;

• farkkóró: az ökörfarkkóró nemzetség (Verbascum) elnevezése a virágzat alakja és a szarvasmarha farka közötti hasonlóság okán jött létre;

• fészkesek családja: egy egész család (Asteraceae) azért kapta ezt a nevet, mert a virágzatok alakja hasonlít a madárfészekre.

Érdekességként megjegyezném, hogy egyes állat- és növénynevek latin elnevezései a nemzetségnévben (a két szóból álló latin név első szavában) megegyezhetnek (Prunella vulgaris – gyíkfű, Prunella modularis – szürkebegy, Daphne mezereum – farkasboroszlán, Daphne pulex – közönséges vízibolha régi neve). Egyes nyelvészek ezért szorgalmazták, hogy ne kerüljenek állatnevek a növények latin vagy magyar elnevezésébe.

Ennek ellenére a magyar név gyakran állat- és növényneveket is takar egyaránt:

boglárka, ami növény- és lepkefaj is lehet, vagy zöldike, ami növény- és madárfaj is egyben; ehhez hasonlóan a borzas füzike nem rokona a csilpcsalp füzikének, hiszen az előbbi egy üde, patakparti élőhelyeket kedvelő növényfaj, az utóbbi pedig egy kellemes hangú énekesmadár. Az ökörszem pedig nemcsak madár lehet, hanem egy kistermetű fészkes virágzatú, védett növény is. A tigriske, ha nagymacska lenne, valószínűleg nem engednénk be a szobába. Pedig a tigriske (Sansevieria trifasciata) a mi klímánkon ott érzi jól magát, kedvelt szobanövény és a többi elnevezése is állatnevekhez köthető: zebrafű, fácánlevél.

(17)

Növényfajok bemutatása, nevük eredete, jelentése

Könyvünk további részében egy rendhagyó növénytani jegyzetté alakul át, amelyben olyan növényfajok kerülnek bemutatásra, amelyekkel túráink folyamán könnyen találkozhatunk, vagy Magyarország flórájának ritka, védett tagjai. A bemutatott növények mai, hivatalos nevei állatneveket tartalmaznak, de feltüntetem a latin és egyéb népi elnevezéseiket is (többnyire Rácz János munkái alapján), valamint az alaktani jellemzőket a terepi felismerés elősegítése céljából, illetve a virágzási időket is megadtam. Ezeken túl egy-egy vidám és szemléletes ábra segíti megérteni az olvasó számára az elnevezés miértjét. Egyéb érdekesség rovatba kerülnek az olyan tulajdonságok, mint pl. a gyógyhatás, vagy a különböző felhasználási lehetőségek, esetleg hiedelmek, babonák. A könyv a fentiek mellett tartalmaz egy naptárat is (a jeles környezet- és természetvédelemhez kapcsolódó napok megjelölésével), egy Magyarország térképet, valamint jegyzetoldalakat a terepi megfigyelések rögzítéséhez.

(18)

(19)

Apró

békalencse

Család: Békalencsefélék (Lemnaceae)

Név magyarázata: A növény és a különböző békafajok élőhelye közös. Holtágak, mocsarak, lápok kistermetű, egyszikű növénye. Gyakran szőnyeget alkot a víz felszínén, jól elrejtve ellenségeik szeme elől a békákat.

Népi nevek, elnevezések: Békamálé, békanyál, békatojás, apró lepcse.

Alaktani leírás: Apró termetű, lencsealakú, élénkzöld szártagokkal rendelkező, egyszikű növény. Gyökerei vékonyak és csomókban lógnak a vízfelszín alá. A szártagok a víz felszínén úsznak.

Előfordulás, élőhely: Az ún. lebegőhínár társulások jellegzetes, társulásalkotó faja. Tavakban, holtágakban, mocsarakban igen gyakori. Tömeges megjelenése az eutrofizáció jele.

Virágzási ideje: április ‒ május

Egyéb érdekességek, felhasználási lehetőségek, babonák, hiedelmek:

Akvaristák szívesen telepítik az akváriumokba.

(Lemna minor)

A tóban él egy lusta béka,

a Nádasmenti Varangy Béla,

aki arra sem képes,

hogy egyen, ha épp éhes,

mert légyfogásban igen béna.

(20)

11 A békalencse a vízfelszínen úszik, és olykor teljesen befedi azt.

(21)

Báránypirosító

Család: Érdeslevelűek (Boraginaceae)

Név magyarázata: Régen a juhászok a gyöktörzsének kérgéből készített festékanyaggal jelölték meg a juhokat.

Népi nevek, elnevezések: Piros ökörnyelv, pirítófű, pirosítófű, vadökörnyelv, homoki pirosító, festő alkanna.

Alaktani leírás: Szárai elheverőek, szürkés serteszőrökkel borítottak. Tőlevelei egy pontból erednek, amit a szaknyelvben tőlevélrózsának nevezünk. A szárlevelek nyél nélküliek (ülők) és a tőlevelekhez hasonlóan lándzsásak, enyhén kihegyesedő levélcsúccsal. A levelek is érdesek a rajtuk található szőrök miatt (innen kapta a család a nevét). Virágai égszínkékek. A virágzat forgó (ún. boragoid, és e család minden tagjára jellemző), a virágok a csigaszerűen befelé csavarodó virágzati főtengelyen ülnek. Termése makkocska, mely 4 résztermésből áll.

Előfordulás, élőhely: Nyílt homoki gyepek jellemző növénye.

Virágzási ideje: április ‒ június

A gyöktörzsének kérge tartalmazza a vöröses színű festőanyagot. Régen a ceruzavastagságú darabokkal kereskedtek. Parfümök, illatos olajak, rúzsok és hajfestékek színező alapanyagaként is szolgált sok más növényfajjal együtt.

Magyarországon védettséget élvez!

(Alkanna tinctoria)

Ismertem egy racka bárányt, ki nem szerette a páfrányt.

Mindig csak azt mondta:

„e növény otromba,

és ízletes, mint a kátrány”.

(22)

13 A báránypirosító megjelenése és jellegzetesen égszínkék virágai.

(23)

Békatutaj

Család: Békatutajfélék (Hydrocharitaceae)

Név magyarázata: A növény és a békafajok közös élőhelyére utal, valamint ezen belül arra, hogy a nagy felületű, bevágott levelek a felszínen úsznak (tutaj- vagy uszályszerűen), melyeken előszeretettel sziesztáznak a békák rovarokra lesve.

Népi nevek, elnevezések: Viziöröm, békapotnya, békapontya, potnya, pontypénzlevelűfű, vízi kapotnyak,

Alaktani leírás: Kerekded vagy vese alakú levelei hosszú nyéllel rendelkeznek és a vízen úszó tőlevélrózsát alkotnak. A virágok magányosan állnak, tehát nem alkotnak virágzatot. A növényből található hím- és nőivarú egyed egyaránt (a virágok egyivarúak, a növény kétlaki). A lepellevelek (vagyis virágtakaró levelek) száma 3, színük fehér, tövükben sárga folttal. Termése tüsző, amely a víz alatt érik be.

Előfordulás, élőhely: A lebegőhínár jellemző növénye. Az Alföldön gyakori növényfaj, de fogyatkozóban van.

Virágzási ideje: május ‒ augusztus

Akvaristák egyik kedvelt növénye.

(Hydrocharis morsus-ranae)

A holtág szépe Kecses Réka, a karcsú lábú kecskebéka.

Elúszkálgat kedvére, nem vágyik még petékre.

Csak gólyáknak lesz martaléka.

(24)

15 A békatutaj levelei is a vízfelszínen úsznak.

Jó vadász és pihenőhelyet jelentenek a békafajok számára.

(25)

Bojtorjános koldustetű

Név magyarázata: Tüskés termései a hajtetvekhez hasonlóan beleragadnak a ruházatba, az állatok szőrzetébe.

Népi nevek, elnevezések: Békabojtorján, kódistetű, sünmag, mizsót (a régi latinnévből eredhet: Myosotis lappula), bojtorján mizsót, bojtorján sünmag.

Alaktani leírás: Az érdeslevelűek családjába tartozik növényünk, így ennek megfelelően a leveleit és szárát sűrű szőrzet borítja, mely külsejének enyhén szürkés árnyalatot kölcsönöz. A levelei lándzsa alakúak, kicsit kihegyesedő csúccsal. A száron ülnek, tehát nincs nyelük. Maga a növény karcsú, felegyenesedő szárú. Virágai csigavonalban helyezkednek el a virágkocsány külső részén (boragoid virágzat), ami úgy néz ki mintha a virágzatot bekunkorították volna. A virágok szirmai világoskékek és kis mértékben összenőttek.

Számuk 5. Termése makkocska, ami 4 részterméskére esik szét. A makkocska tulajdonképpen a koldustetű, hiszen kéretlenül ragad meg tüskéi segítségével a ruházaton és az állatok szőrén.

Előfordulás, élőhely: Útszéleken, szántókon gyakori növény.

Virágzási ideje: június – augusztus

Nagyon sok tüskés magvú növényt illetnek koldustetű elnevezéssel. Köztük szerepel a közönséges párlófű is (Agrimonia eupatoria), mely gyógyhatású növény, de nem

(Lappula squarrosa)

Ismertem egy kövérkés tetűt, egy nem olyan nagy lendületűt.

Vánszorgott ide-oda, csüngött jó nagy potroha.

Ritkán látni ilyen méretűt.

(26)

17 A bojtorjános koldustetű megjelenése valamint virágzata és termései.

(27)

Csíkos

kecskerágó

Család: Kecskerágófélék (Celastraceae)

Név magyarázata: Már az ókorban megállapították, hogy a kérődzőkre mérgező hatású e cserjefaj. Kimondottan a kecskéket emelték ki, hiszen azok előszeretettel legelik a fák és bokrok fiatal hajtásait.

Népi nevek, elnevezések: Papsapka, zsidósapka, gálna fa, kecskerágófa.

Alaktani leírás: Elég gyakori cserjefaj. Levelei ellipszis alakúak, kihegyesedő levélcsúccsal és enyhén recés (fűrészes) levélszéllel. A levelek egymással szemközt állnak (keresztben átellenes levélállás). Az idősebb hajtásokon hosszanti irányban 4 darab fehéres csík húzódik, ezek a kéreg módosult részei és a növénytanosok paraléc- nek nevezik őket. Szirmainak száma 4, melyek fehéres - zöldesek. Termése rózsaszín és jellegzetesen a bíborosi kalapra hasonlító, úgynevezett magköpeny borítja, mely később felnyílik, és belőle kikandikál 4 narancssárga mag.

Előfordulás, élőhely: Lomberdőkben, parkokban gyakori cserjefaj.

Virágzási ideje: április ‒ május

Fájából kisebb faeszközöket (fogpiszkáló, faszeg, pipaszár), valamint rajzszenet és puskaport gyártottak, magvából pedig lámpa- és élősködők elleni szert készítettek.

A magot sárga festéknek valamint kenőcsökbe keverve, férgek elleni szerként használták.

(Euonymus europaeus)

Volt valaha egy kis terecske.

Ottan legelészett egy kecske.

Jó sok lombot megevett,

jóllakottan mekegett,

míg le nem tojta negyven fecske.

(28)

19 A csíkos kecskerágó termései és virágai.

(29)

Csomós ebír

Család: Pázsitfűfélék (Poaceae)

Név magyarázata: Az ebír szóösszetétel Diószegi Sámuel alkotása, és azt fejezi ki, hogy az ebek (kutyák) számára írként (orvosságként) szolgál, hiszen megfigyelték, hogy a kutya megeszi, majd hány tőle, tehát hánytató orvosságként „alkalmazza”.

Népi nevek, elnevezések: Kutyaír, ebgyógyító pázsit, ebüröm, villás ebír, ebgyógyulás, kutyaperje.

Alaktani leírás: Egyszikű, fűféle, középmagasra növő növény. Levelei a füvekre jellemzően szálas lándzsás, melyben az erek egymással párhuzamosan futnak. A virágzat buga, melyet „csembők”-nek is szoktunk nevezni. A bugában a füzérkék gyakorlatilag csomókban helyezkednek el, innen is kapta a „csomós” előtagot e növény. Termése a gabonákéhoz hasonlóan szemtermés.

Előfordulás, élőhely: Mindenhol előfordul, de alapvetően a réteken, gyepeken találkozhatunk vele, ahol a bizonyos növények által alkotott közösség fő faja (társulásalkotó).

Virágzási ideje: június ‒ július

Gyepgazdálkodási szempontból az egyik legértékesebb növényfaj. Több fajtáját (a faj alatti rendszertani egység a növénynemesítésben) is termesztik. Az ún.

takarmányértéke magas, ezért kiválóan alkalmas kérődzők takarmányozására.

Magkeverékek alapvető faja, de kerti gyepekbe nem való, erős, robosztus megjelenése miatt.

(Dactylis glomerata)

Komondor Kázmér bozontos eb,

Puli Juli is, csak pöttömebb

Pumi Tomi is bodros,

Mudi Judit meg fodros,

Kuvasz Kálmán a leggöndörebb.

(30)

21 A csomós ebír jellegzetes, csomókban álló virágzata közelről és távolról.

(31)

Ebszőlő

Család: Burgonyafélék (Solanaceae)

Név magyarázata: A könyv bevezetőjében említettem a kutya, eb, farkas előtagok használatát, miszerint általuk a növények mérgező voltát fejezték ki. Jelen esetben is ezért szerepel az eb előtag, hiszen az ebszőlő igen mérgező növényfaj.

Népi nevek, elnevezések: Keserédes csucsor, szépszőlő, szépasszonyszőlő, édeskeserű csucsor, kesernyés csucsor, kesernyés ebszőlő, keserű csucsor, keserű ebszőlő, kalina, kalinka, erdei szőlő, vadszőlő, erdei ebszőlő, vad ebszőlő, vízi szőlő, cserjés ebszőlő, cserjés csucsor, felfutószőlő, felfutó ebszőlő, piros ebszőlő, piros csucsor, veres ebszőlő, veresszőlő, mellfű, élek-halok, farkasvirág, menyét-borza, temondádfű.

Látható, hogy az egyes elnevezések hogyan alakulnak a növény főbb tulajdonsága szerint: íz, bogyószín, élőhely, életmód (felfutó szár).

Alaktani leírás: Félcserje, ami azt jelenti, hogy szártöve fásodó. Felkapaszkodó, felfutó szárú növény. Levelei tojásdadok, kihegyesedő levélcsúccsal. A felső levelek füles vállúak. Szirmai lilás színűek és forrtak (összenőtt az 5 szirom). Termései bogyók, amelyek először zöldes színűek, majd pirossá válnak, ezzel is jelezve, hogy mérgező a növény.

Előfordulás, élőhely: Mocsarak és láperdők szegélyeiben fordul elő főként, de gyomtársulásokban is gyakori.

Virágzási ideje: május ‒ szeptember

Termései (bogyók) mérgezők, de megfelelő tudás birtokában a növény gyógyhatású is

(Solanum dulcamara)

Kényes egy jószág az öleb.

Alig nagyobb, mint egy farzseb, Nyávog, mint a macska.

Kifésült pamacska

a kutyavilági celeb.

(32)

23 Az ebszőlő virágai és a bogyói.

(33)

Farkasalma

Család: Farkasalmafélék (Aristolochiaceae)

Név magyarázata: A farkas előtag ezúttal a növény mérgező mivoltára utal.

Népi nevek, elnevezések: Farkasfül, farkasalmagégevirág, farkascsinge, farkascsönge, farkashézaggyökér, gégevirág, hézaggyökér, likasír, pipavirág, farkashárs(fa).

Alaktani leírás: Az egyik legősibb növénycsoport tagja. Levelei igen jellegzetesek:

válluk öblös, lemezük pedig lekerekített háromszög alakú. A virágok a levelek hónaljában helyezkednek el. Pipa, vagy tölcsér alakúak, mivel a sárga szirmok összenőttek (lásd pipavirág elnevezés). Termése alma vagy körte alakú tok.

Előfordulás, élőhely: Vasúti sínek mentén gyakran tömegesen jelenik meg, ezenkívül erdők szegélyein is fellelhető.

Mérgező mivolta ellenére okosan használva sokoldalú gyógynövény. Leveleit és gyökerét gyűjtik, hiszen sebgyógyító és gyulladáscsökkentő hatásúak. Főzete, vagy ecetben áztatva, különböző bőrbetegségekre is használható. Latin nemzetségneve (Aristolochia) a szülést elősegítő hatására utal. A teljes növény a különböző kellemetlen rovarok elűzésére is alkalmas. Egyes források szerint azonban belsőleg fogyasztani tilos, mert májkárosító és rákkeltő. Használatos a borászok körében a

„farkasalmaíz” kifejezés, mely a bor kellemes, farkasalma illatához hasonlító ízére utal.

(Aristolochia clematitis)

Egy jól kifejlett farkasnak lába legalább karvastag.

Foga mint a penge, szaglása sem gyenge.

Súlya több mint egy Barkas-nak.

(34)

25 A farkasalma ősi felépítésű, pipa alakú virágai.

(35)

Farkas- kutyatej

Család: Kutyatejfélék (Euphorbiaceae)

Név magyarázata: A növény tejnedve élvezhetetlen, sőt mérgező hatású. Itt a farkas előtag szintén e veszélyes tulajdonságra utal.

Népi nevek, elnevezések: Ebtej, farkastej, tejesfű, fűtej, méregfű, szamárfű, farkasfű, kutyatej, szamártej, kutyatejke.

Alaktani leírás: A növény karcsú, elágazó szárrendszerrel. Sötétzöld színű, keskeny (szálas-lándzsás) levelei felfelé állnak és szórtan helyezkednek el. Virágzata és virága különleges felépítésű, amilyen csak erre a családra jellemző. A virágok egyébként nem feltűnőek, sárgászöld, majd pirosas színűek. Sérülés esetén a növény minden szervéből fehér tejnedv folyik.

Előfordulás, élőhely: A farkas-kutyatej gyakori az utak, csapások mentén, valamint a zavart gyepekben és kaszálókon. Szántóföldi gyomként is megjelenhet.

Virágzási ideje: március ‒ október

Mérgező tejnedve miatt a halászok előszeretettel használták. A növényből pépet képeztek és a vízbe dobták, majd a felszínre úszott, elkábult halakat begyűjtötték. Ma már ez a halászati típus szigorúan tilos. A tejnedv a bőrrel érintkezve kiütéseket okoz.

(Euphorbia cyparissias)

Volt egyszer egy farkas, igen falánk.

Megette a csirkét, csigát, csalánt, Néha követ is, tízet, de sosem ivott vizet.

Addig habzsolt, míg ki nem nyúlt haránt.

(36)

27 A farkas-kutyatej megjelenése.

(37)

Farkasölő sisakvirág

Család: Boglárkafélék (Ranunculaceae)

Név magyarázata: E növény esetén szintén a mérgezőségre utal a farkas előtag.

Népi nevek, elnevezések: Farkasbab, babfű, bárkavirág, ebrontófű, elfordultfű, farkasfű, farkasgyökér, farkasméreg, farkasölő fű, farkasölő gyökér, farkasrépa, farkasszőlő, kisasszonpapucs, méregfű, mérgesfű, négylevelű fű, sarkantyúvirág, sisakvirág, tetűfű, el- vagy visszaforduló szőlő, elfordult gyökerű fű, rókaölő sisakvirág.

Alaktani leírás: Közepesen magas termetű növény. Tőlevelei tenyérszerűek (tenyeresen tagolt = öt hasonló részre osztott), hosszú nyelűek, szárlevelei ülők és vékony szeletekre szeldeltek. Az egyes szeletek hegyesek. A virágok ókori görög harci sisakra hasonlítanak és fehéresek vagy halványsárgák. Termése tüszőcsoport, amit sok kisméretű tűszőtermés alkot.

Előfordulás, élőhely: Bükkerdők jellemző növénye.

Virágzási ideje: június – augusztus

Magyarországon védett növény! Nyirokcsomó gyulladás kezelésére alkalmas, valamint fájdalomcsillapító hatású, de belsőleg használva, a gyökér alkaloid tartalma miatt halálosan mérgező! A hazánkban vadon előforduló növények közül a legerősebb, emberre legveszélyesebb méreganyagokkal rendelkezik. A különböző földrészeken élő őslakosok a rokon fajaiból készült kivonatokat nyílméregként használják.

(Aconitum vulparia)

Létezik olyan farkas-típus, kinek humora szarkasztikus.

Néha olyan is akad,

ki éjjel dalra fakad,

vagy nagymamának fantasztikus.

(38)

29 A farkasölő sisakvirág megjelenése és sisakszerű virágai.

(39)

Fehér libatop

Család: Libatopfélék (Chenopodiaceae)

Név magyarázata: A növény leveleinek alakja a liba úszóhártyás talpára hasonlít.

A top kifejezés a nyelvújítás során került előtérbe. Szinonima a talp, toppanás szavunkra. Tehát a libatop kifejezés a nyelvújítók találmánya, bár egyes nyelvészek szerint a libatopp szó a néprajzi anyagokban is fellelhető. Egyébként a latin név is ugyanezt a szóösszetételt mutatja, hiszen a görög Cheno szó, libát, míg a podion, lábacskát jelent.

Népi nevek, elnevezések: Libatopp, libatalpfű, fehér libatalp, lágyparéj, libaparéj, lisztes laboda, östörparéj, burján, libatop, fostos paré.

Alaktani leírás: Nyúlánk megjelenésű, elágazó hajtásrendszerű gyomnövény.

Világoszöld hajtásai gyakran lisztszerű porral borítottak és sárgás csíkozásúak. Az alsó szárlevelek karéjosak, visszás tojásdad alakúak, míg a felsők keskenyebbek, tagolatlanok kihegyesedő vagy enyhén lekerekített levélcsúccsal. A levelek felszíne sötétebb zöld, fonáka világoszöld és a már említett lisztes bevonat boríthatja. A virágok 5 tagúak és egyneműek (nincs külön-külön csésze és szirom), ún. gomolyvirágzatba tömörülnek. A termés makk, melyen a lepellevelek maradványai is megtalálhatók.

Előfordulás, élőhely: Teljesen közönséges gyomnövény. Parlagokon, utak mentén, kerti kultúrákban, szántóföldeken egyaránt tenyészik.

Virágzási ideje: június ‒ október

Klasszikus saláta és zöldségnövény. A spenóthoz hasonló ízű és hasonló módon készítendő. Magvaiból liszt nyerhető. A takarmányrépa, tarlórépa, marharépa igen

(Chenopodium album)

A büszke magyar házi liba nem öltözik színes száriba.

Tolla fehér, kunkori.

Irigy is rá Kukori.

Van is ebből ritkán galiba.

(40)

31 A fehér libatop megjelenése.

(41)

Fekete nadálytő

Név magyarázata: A nadályok (piócafajok) és ez a növény hasonló, nedves élőhelyen élnek. Illetve a növény gyökerének alakja is emlékeztet ezekre a vízben élő gyűrűsférgekre.

Népi nevek, elnevezések: Forrasztófű, nadálygyökér, nadárgyökér, összeplántáló fű, sarkos fű, madárgyökér, haranglábfű, madárlapu, szipóka, feketenadár, fekete nadály, nadár.

Alaktani leírás: Középnagy termetű, érdes szőrökkel borított növény. Fehér virágtakarója később lila színűvé válik. A szirmok forrtak. A virágzat, forgó (ún.

Boragoid, ami e család minden tagjára jellemző), a virágok a csigaszerűen befelé csavarodó virágzati főtengelyen ülnek. Termése makkocska, mely 4 résztermésből áll.

Levelei lándzsásak vagy széles lándzsásak, tojásdadok. Csúcsuk kihegyezett, válluk pedig a száron végigfutó. Gyökere fekete és répaszerű.

Előfordulás, élőhely: Üde és nedves körülmények között, patakok, folyó menti réteken, ligeterdőkben.

Virágzási ideje: május ‒ július

Kivonatát, a fekete nadálytő krémet ízületi gyulladásokra, csonthártyagyulladásra, csonttörésre a mai napig elterjedten alkalmazzák. Minden patikában kapható.

Elsőszámú „csontforrasztó” gyógynövény. Régen úgy tartották, hogy a kertbe

(Symphytum officinale)

Láttam egy nagyméretű nadályt, leküzdött majd minden akadályt.

Egész nap, egész éjjel, megszívta magát vérrel.

De így is elvitte a dagály.

(42)

33 A fekete nadálytő megjelenése és virágzata.

(43)

Fényes

poloskamag

Család: Libatopfélék (Chenopodiaceae)

Név magyarázata: A korong alakú termések a poloska fajok testére hasonlítanak.

A poloskamag elnevezés a nyelvújítás során jött létre a latin név szó szerinti fordítása következtében (Corispermum: Koris = poloska, sperma = mag).

Népi nevek, elnevezések: Palackféregmag, fényes palaszkamag, palaczkamagú, palaczkakergető (a palack a poloska régi elnevezése volt).

Alaktani leírás: Kistermetű, elágazó szárú, törékeny növényke. Ősszel a hajtásrendszer vörösre színeződik, ami a világos homokfelszínen kimondottan feltűnő.

Levelei rövidek, szálasak, a tövüknél vaskosak (húsosak). A virágok jelentéktelenek, nem különülnek el szirmokra és csészékre (lepel), laza virágzatba rendeződnek. A termések korong alakú makkok, amelyek felszíne domború, hasi oldaluk viszont lapos.

Előfordulás, élőhely: Tipikusan a növényzet által kevésbé borított, nyílt felszínű homokon fordul elő.

Virágzási ideje: július – szeptember

Magyarországon a különösen veszélyeztetett, védett növényfajok közé tartozik. Az ilyen növényeket az úgynevezett vörös listában sorolták fel.

Terméseit úgy terjeszti, hogy az ördögszekérhez (Eryngium campestre) hasonlóan a hajtásrendszer elválik a talajtól és a szél hatására mozgásba lendül, miközben az

(Corispermum nitidum)

Megláttam egy csöves poloskát, hajat növesztett és borostát.

Rongyos volt mindkét szárnya,

hiányzott egy-két lába,

és csak össze-vissza poroszkált.

(44)

35 A fényes poloskamag ősszel vöröslő színűvé válik.

(45)

Galambláb gólyaorr

Család: Gólyaorrfélék (Geraniaceae)

Név magyarázata: A gólyaorr elnevezés a növénycsaládra jellemző termés alakjára utal, mely hosszú megnyúlt, csőrszerű. Hasonlít a gólya csőrére. A galambláb előtag a mélyen szeldelt levelek szeleteinek alakja miatt képződhetett, ugyanis az egyes levélszeletek 3 tagúak, így madárlábra hasonlítanak, de egyes elképzelések szerint a visszahajló részterméskék alakja miatt kaphatta. A columbinum kifejezés a latinnévben pedig galambszürke jelentéssel bír.

Népi nevek, elnevezések: Galambláb, galambosfű, de a családba tartozó növények egységes elnevezései a daruorr, gémorr, csókaorr, gólyacsőr, gólyaorrúfű, arorr, gémcsőr, gémorrúfű, kiszi-kasza, kócsagorr, órafű, pásztortűje.

Alaktani leírás: Apró termetű növényről van szó, melynek levelei hármasan szeldeltek (3 fő részre tagolódnak), azaz, mélyen hasogatottak. A szeletek hegyesek.

A virágok 5 db szirmot viselnek, melyek csúcsa kicsípett. A szirom színe pirosas- rózsaszín. A virágzatban ritka és lehajló szőröket visel. Termése hosszú, „csőralakú”

tok, mely 5 db „részterméskére” esik szét. A hajtásrészek és a levelek ősszel vörösre színeződnek.

Előfordulás, élőhely: Gyakori faj száraz gyepekben és zavart gyomtársulásokban is. Alföldön ritkábban fordul elő.

(Geranium colombinum)

Volt egyszer egy szélvészgyors galamb.

Vele esett meg eme kaland:

Nagyképűen röpködött,

héják elől elszökött,

míg útjába nem állt egy harang.

(46)

37 A galambláb gólyaorr levele, virága és termése.

(47)

Gilisztaűző varádics

Család: Fészkesek (Asteraceae)

Név magyarázata: Melius Péter Herbáriumában a következőképpen fogalmazott e növényről: „Próbált dolog. Levelét főzd meg borban, vagy tejben add innya, a gilisztát kiűzi.” Tehát egyértelműen a bélférgek kihajtásáról gondoskodtak a varádics főzetével.

Népi nevek, elnevezések: Varádicskóró, közönséges varádics, varádics, varádics aranyvirág, garádicskóró, fájdalomfű, gilisztavirág, giliszta varadics.

Alaktani leírás: Magas termetű növény, melyek csúcsán az aranysárga fészekvirágzatok „sátorosan” (különböző pontból indulnak a virágzati tengelyek, de egy síkba rendeződve végződnek) helyezkednek el. A virágzatokban csak csöves virágok ülnek. (A fészkeseknél előfordulnak olyan fajok, ahol csöves (cső alakú) virágok és laposabb, nyelves virágok is találhatók egy fészekvirágzaton belül. Az utóbbiakra gyakran mondják a laikusok, hogy szirmok. Egyes fajoknál csak az egyik, vagy csak a másik virágtípus fordul elő.)

A levelei két-háromszorosan szeldeltek, ahol a szeletek kihegyesedők. Illata fűszerre emlékeztető. Termése kaszat.

Előfordulás, élőhely: Magaskórós gyomtársulások gyakori faja, de előfordul nedvesebb körülmények között és szántók szegélyeiben is.

Virágzási ideje: július ‒ október

A krizantém közeli rokona. A főzetét régen bélférgek eltávolítására alkalmazták mind az emberek, mind pedig a háziállatok esetében. Külsőleg, kenőcsként ízületi gyulladásokat

(Chrysanthemum vulgare vagy Tanacetum vulgare)

A szomszédos földi giliszta agyilag nem éppen volt tiszta.

Vasúton nézelődött, mozdonyról képzelődött.

Azt gondolta, hogy masiniszta.

(48)

39 A gilisztaűző varádics „sátorosan” álló fészekvirágzatai.

(49)

Hagymaszagú kányazsombor

Család: Keresztesek (Brassicaceae)

Név magyarázata: Valószínűleg a hasonló illetve közös élőhely miatt kapta a kánya előtagot e növény. A hagymaszagú jelző pedig az összedörzsölt levelek hagymaillatára utal.

Népi nevek, elnevezések: Bojtfű, hagymalapu, fokhagymafű, fokhagymaszagú fű, hagymázfű, hagymaszagú.

Alaktani leírás: Magas, de karcsú megjelenésű növény, melynek tőlevelei inkább lekerekítettek, vagy vesealakúak, szárlevelei viszont háromszögesek. A levélváll öblös.

A levélszél fűrészfogszerűen cakkozott (fűrészes levélszél). A virágok 4 szirmúak (családra jellemző tulajdonság), amelyek színe fehér. Szára nem ágazik el és az alsó szakaszon szőrös. Termése becő, ami egy olyan terméstípus, mely hosszúkás, felálló, benne a magok többesével helyezkednek el. Ha megérik, felnyílik és kiszóródnak belőle a magvak. A növény egésze megdörzsölve fokhagymaszagot áraszt.

Előfordulás, élőhely: Üde, árnyékos erdőkben, kertek szélein gyakori.

Virágzási ideje: április ‒ június

A frissen szedett növényi részeket fűszerként, ételízesítőként használják, mivel a fokhagymára, mustárra hasonlít az aromája. C-vitamin tartalmú és enyhén antibiotikus hatású növény. Régen vértisztításra, fogínygyulladásra, légúti megbetegedésekre használták.

(Alliaria petiolata)

Élt réges-rég egy gonosz kánya.

Ő volt a légtér Batu Kánja.

Sokak ellen harcolt,

akit ért megsarcolt,

míg rá nem szólt az anyukája.

(50)

41 A hagymaszagú kányazsombor virága és megjelenése.

(51)

Hernyópázsit

Család: Pázsitfűfélék (Poaceae)

Név magyarázata: A növény virágai úgynevezett füzérkékbe rendeződnek, melyekben az érett magvak együttesen rendkívül hasonlítanak egy hernyóra. A latin fajnév (eruciformis) szó szerint hernyóalakút jelent.

Népi nevek, elnevezések: Hernyós cincor.

Alaktani leírás: E növény fűféle. Ilyen növények mellett könnyen elmegy az emberek többsége, anélkül, hogy egy pillantásnál többet is vetnének rá. Magas növésű fű (szálfű), mely szárának alsó részén a csomóknál megvastagodott (a szárcsomók erre a családra jellemzők, gondoljunk csak a nádra). Levelei igen laposak és érdes felszínűek. Az apró virágok tehát füzérkékbe rendeződnek, amelyek alakja tojásdad.

Termése szív alakú szem.

Előfordulás, élőhely: Nedvesebb, szikes rétek jellemző növénye.

Virágzási ideje: június – július

A gyepgazdálkodás számára fontos növény, hiszen a legelő állatok szeretik, és jó minőségű széna készíthető belőle.

(Beckmannia eruciformis)

Élt egy dúsgazdag, szőrös hernyó.

Úgy hívták: Juan- Pablo Sergio.

Lakhelye Baranya,

volt sok aranya,

és a garázsban állt két merdzsó.

(52)

43 A hernyópázsit virágzata.

(53)

Héjakút- mácsonya

Család: Mácsonyafélék (Dipsacaceae)

Név magyarázata: A keresztben átellenes (egymással szemben lévő) levelek tövüknél (válluknál) összenőnek, így kisméretű tölcsér keletkezik, ahol a csapadék összegyűlik. Ebből a természetes „kútból” előszeretettel isznak az énekesmadarak, rovarok. Neve népi megfigyelésen alapszik, de hogy a héja iszik-e belőle, még nem bizonyított, viszont azt megfigyelték kutatók, hogy a levelekben megállt vízben nagyon sok rovar, csiga fordul elő, amit a „sétálgató” gólya gondosan ki is szokott csipegetni (Lásd a gólyakút elnevezést!).

Népi nevek, elnevezések: Gólyafű, gólyahúgy, gólyahúgyfű, gólyahúgy mátsonya, szomjúhozó tövises lapú, gólyakút, szomjú tövis, kakukkvíz.

Alaktani leírás: Magas (akár 2 m), robosztus megjelenésű dudvaszárú növény.

Levelei nagyok és szemben állnak egymással. A levélvállak összenőttek (Lásd a név magyarázata részt!). A levél széle a tőlevelek esetében szúrós, tüskés, felületük pedig szőrös. A felső levelek viszont gyakran sima szélűek (épek) és kopaszak, kihegyesedő levélcsúccsal. A virágzat kúpalakú, a fészekvirágzatúakhoz hasonló, bár nem e családba tartozik (egyébként rokon család). A tüskés, szúrós virágzat és az alatta elhelyezkedő levelek (murvalevelek) dekoratív, de mégis félelmetes „buzogányszerű”

képződményt alkotnak. A „buzogányban” ülő virágok fehérek, vagy rózsaszínek és gyakran gyűrűsen, sávosan virágzanak. Termése kaszat.

Előfordulás, élőhely: Útszéleken, felhagyott legelőkön, gyepeken gyakori.

Messziről észrevehető, zord megjelenése miatt „szemet szúr”.

Virágzási ideje: július ‒ szeptember

A takácsok felhasználták az elszáradt virágzatokat a gyapjú kártolására, bolyhosítására (Lásd a takácsmácsonya elnevezés!).

A finnugor nyelvcsaládba tartozó cseremiszek egy népi mondában őrzik e növényt:

„egyszer régen az ölyv kutat ásott magának, s azután megfürdött benne. Távozása után a varjú is odajött, meghentergett a kútban és sáros lett. Azután mindketten felrepültek az égbe istenhez, s mindegyikük azt állította, hogy ő ásta a kutat. Isten az ölyvnek nem hitt, mert tiszta volt, a varjúnak elhitte, mert sáros volt. Haragjában

(Dipsacus laciniatus)

Éldegélt egy jó öreg héja.

Volt neki egy nagy gally kastélya.

Rigó lett a főszakács,

mindenes a fakopáncs,

a holló pedig a borbélya.

(54)

45 A héjakútmácsonya szúrós virágzata és összenőtt levelei.

(55)

Keszegsaláta

Név magyarázata: A növény levelének alakja a keszeg csontvázára, illetve kis jóindulattal magára a hal testére hasonlít. Ezenkívül a levél fonákon, a fő levélér mentén erős tüskesor található, ami szintén utalhat a keszeg szálkás csigolyáira. A keszeg kifejezést régen használták emberi jelzőként is: sovány, karcsú alak.

Népi nevek, elnevezések: Lúdkék, sárgicska, keserű vadsaláta.

Alaktani leírás: Magas termetű növény. A szár elágazó, a tőlevelek és a szárlevelek (gyakran) szabálytalanul karéjosak, hasadtak. A karéjok és szeletek, hegyesek, tüskében végződnek. A levél fonákán, a fő levélér mentén szúrós tüskék sorakoznak (lásd a Név magyarázata címszót). Érdekesség, hogy a levelek az élükkel „néznek” az égre. A hajtásrendszer apró fészekvirágzatokban végződik, melyekben a sziromszerű nyelves virágok halványsárga színűek. A növényt megtörve, fehér tejnedv bukkan elő, mely ebben a családban, és azon belül is a nyelvesvirágúak alcsaládjában jellemző (A növény latinnevében a lactuca kifejezés is a tejre utal, ugyanis ez utóbbi latinul lac).

Az ún. kaszattermések fehér szőrbóbitát viselnek (olyan repítőkészülék, amely segíti a magot a szél általi terjedésben).

Előfordulás, élőhely: Mindenütt gyakori.

Feltételezhetően a kerti salátát (Lactuca sativa) ebből a növényből nemesítették ki az ókori Egyiptomban. Fiatalon a növény egyes részei (levelek, virágok) salátaként fogyaszthatóak, de idősebb korra ezek a szervek keserűvé és mérgezővé válnak. A

(Lactuca serriola)

Tegnap gondoltam egy keszegre.

Folyó helyett zsírba eresztve.

Tálalva borssal, sóval,

friss ropogós cipóval,

hogy lenyeljem gyorsan keresztbe.

(56)

47 A keszegsaláta levelei (a fonákon jól látható a tüskesor),

valamint bóbitás termései.

(57)

Kék szamárkenyér

Név magyarázata: A száraz élőhelyeken előforduló szúrós növényfajok még az ínséges időkben is csak az igénytelen jószágok (szamár, kecske, szürkemarha) számára nyújtanak táplálékot. Innen kaphatta a nevét a szamárkenyér is. Latinnevében is állatnevet őriz, hiszen az Echinops kifejezés a latin Echinus (tengeri sün) szóból ered.

Népi nevek, elnevezések: Sündisznó, labdatövis, rutén labdatövis, buzogány rózsa, forgácsbirka, gombos tüske, tüske virág. (A fehér szamárkenyér neve fehér laptaborz volt a 19. század végén.)

Alaktani leírás: A közepes termetű növény már messziről könnyen észrevehető, hiszen egyenes, felálló szára kék színű buzogányokban végződik. Levele és a virágzat is tüskés, szúrós. Levelei karéjosak, a karéjok szúrós tüskében végződnek, hátoldalukat (fonák) pedig fehéres szőrök fedik. A gömb alakú fészekvirágzatban csak kék színű csöves virágok ülnek. (A fészkesek családjában a szirmokhoz hasonló virágok a nyelves virágok, a cső alakúak pedig a csöves virágok). A termése kaszat.

Előfordulás, élőhely: Nyílt homoki gyepek jellegzetes növénye. (Ilyen területeken még a növényzet mellett található „csupasz” homokfelszín is.)

Virágzási ideje: június – október

Magyarországon védett növényfajról van szó. Petőfi Sándor Az Alföld című versében is szerepel. Dísznövényként is elterjedt.

(Echinops ruthenicus)

Kietlen és száraz a határ, búsan ballag benne a szamár.

Nincsen ott friss vizű kút,

vagy bokrokkal tűzdelt út,

de akad ropogós szalmaszár.

(58)

49 A kék szamárkenyér megjelenése és gömb alakú virágzata.

(59)

Koshomlok vagy Útszéli zsázsa

Család: Keresztesvirágúak (Brassicaceae)

Név magyarázata: Feltételezhetően a név a becőke, azaz a termés alakjára utalhat, ugyanis az érett termés hasonlít a juh-, és muflon kosok fejének homloki, kemény részére, ami fölül a szarvak is indulnak.

Népi nevek, elnevezések: Vasúti paré, béka rokka, lúdkása, borserejű fű, borsfű, borsika, borsikatorma, borsika zsázsa, rézsuka, sásafű, szépítő fű, törökországi torma, pórmustár.

Alaktani leírás: Tőlevélrózsával (tőlevelei csokorban állnak) rendelkező növény.

Szárlevelei ülők és a szárat körülölelik. A levelek hosszúkásak, széles lándzsásak, enyhén lekerekített, vagy kihegyesedő levélcsúccsal. A levélszél ritkásan fogazott.

A levelek tapintása kemény, bőrszerű. A virágok négy darab fehér szirommal rendelkeznek és ún. sátorozó fürtbe rendeződnek. A virágzat csúcsára fordított háromszög alakú, a virágok hosszúkás kocsányúak.

Előfordulás, élőhely: Útszéli gyomtársulások jellemző növénye, ezenkívül kertekben, felhagyott szántókon is találkozhatunk vele.

Virágzási ideje: április ‒ július

Gyökere mélyre hatol, ezenkívül rendelkezik földalatti szár módosulattal (tarack), ami miatt nehezen irtható kapával, ekével, ugyanis a tarack minden darabja képes új növény fejlesztésére. Tehát a kapálással csak szaporíthatjuk. Az ilyen tulajdonságú

(Cardaria draba vagy Lepidium draba)

A nyájban az egyetlen kos telhetetlen volt és torkos.

Többit arrébb lökte,

magát tele tömte,

mígnem elvitte az orvos.

(60)

51 A koshomlok megjelenése.

(61)

Közönséges bakszakáll

Név magyarázata: Az elnyílott virágzatban hosszú szőrbóbitát viselő termések találhatók, melyek kikandikálnak a fészekpikkelyek közül. Hasonlóak a kecskebak szakállához. Másik magyarázat szerint a termés nélküli csupasz virágzatmaradvány lekonyuló fészekpikkelyei ihlették az elnevezést.

Népi nevek, elnevezések: Bakfű, bakszakállfű, bakszaka, kecskedísz, réti kecskedísz, kakukksaláta, kakukkpogácsa, kígyómarást gyógyító fű, tejes fű, csuka (igen, egy ragadozóhal nevével illeték régen Erdélyben a kalotaszegi Jegenye vidéken).

Alaktani leírás: Magasra növő növény. Tőlevelei egy csokorban állnak (tőlevélrózsa).

A levelek keskenyek, lándzsásak, ép szélűek. A levélcsúcs kissé visszahajlik.

Fészekvirágzatának nyelves virágai aranysárga színűek. A fészek nagyméretű és viszonylag kevés (1-4) található belőle egy növényen. A kaszattermések éréskor hosszú szőrbóbitát viselnek, melybe a szél könnyen belekap, így a mag könnyebben terjedhet. Ezek a bóbiták akár 10cm átmérőjű „gömböket” is alkothatnak a növényen.

Hasonlít a gyermekláncfű bóbitájára, de annál lényegesen nagyobb.

Előfordulás, élőhely: Gyepekben, kaszálókon, töltések mentén mindenütt gyakori.

Virágzási ideje: július ‒ szeptember

A növény szárából, leveleiből, bimbóiból főzelék készíthető. Levelei ezenkívül

(Tragopogon orientalis)

Ismertem egy vén kecskebakot, ki kedvelte a hagymásbabot.

Attól nőtt meg marja,

szakálla és szarva,

árasztott viszont fura szagot.

(62)

53 A közönséges bakszakáll még ki nem nyílt fészekvirágzatai.

(63)

Közönséges ebnyelvűfű

Név magyarázata: A levél alakja a kutya nyelvéhez hasonló.

Népi nevek, elnevezések: Ebnyelvűfű atracél, kutyanyelvűfű, orvosi árnő, orvosi árnó, atlaszér, atlaszfű, atracél, ebnyelv, egérszagúfű, koldustetű, Vénusz ujja.

Alaktani leírás: Közepes magasságú gyomnövény, amelynek levelei hosszúkásak, lekerekített vagy enyhén kihegyesedő csúcsúak. Felszínüket a szárral együtt szőrök borítják (ez az érdeslevelűek családjába tartozó fajokra egyaránt jellemző). A felső levelek a száron ülnek, míg az alsók nyéllel kapcsolódnak hozzá. Virágai sötétvörös színűek és befelé kunkorodó virágzatba (boragoid) rendeződnek. Ez a virágzati felépítés szintén a családra jellemző tulajdonság. A szirmok valamelyest összenőttek, de csúcsuk szabad és lekerekített. A termés makkocska, amely 4 darab tüskés részterméskéből áll (a korábban tárgyalt rokonfaj, a koldustetű terméséhez igencsak hasonlít), és könnyen beleragadnak az ember nadrágjába, vagy az állatok szőrébe.

Előfordulás, élőhely: Gyomtársulásokban valamint száraz gyepekben igen gyakori.

Virágzási ideje: május – június

Gyógynövényként terjedt el a népi gyógyászatban. Elsősorban hasmenésre és reumatikus fájdalmak esetén alkalmazták, de tüdőbántalmak, hólyaghurut és vesebajok kezelésére is felhasználták. Levele külsőleg sebgyógyító hatású. A

(Cynoglossum officinale)

A jó magyar vadászebek gyorsabbak, mint a verebek.

Vizsla Gyula frissebb, Agár Csaba fittebb.

Rettegnek a nyúlseregek.

(64)

55 A közönséges ebnyelvűfű virágzata.

(65)

Közönséges gyíkfű

Család: Ajakosak (Lamiaceae)

Név magyarázata: A gyík- és békabőrhöz hasonló elváltozásokat okozó bőrbetegségek (sömörök) kezelésére használták. A népi neve is erre utal: Békavar

=sömör, a bőr felszínéből kiemelkedő bőrelváltozás. Az úgynevezett torokgyík és más torokbetegségek ellen is alkalmazták, amiről már Dioszkoridész (Kr. u. 1. században élt görög katonaorvos) is említést tett.

Népi nevek, elnevezések: Békavarfű, nagyvirágú békavár, torok villahim, dongófű.

Alaktani leírás: Levelei szemben állnak egymással és enyhén lekerekített deltoid alakúak. A levélcsúcs is kerek, a levél szélei enyhén fogazottak. A szár keresztmetszete négyszögletes (az egész családra jellemző tulajdonság). Virágai alsó és felső ajkakkal rendelkeznek, melyek rózsaszínűek vagy vöröslőek és tömött álfüzér virágzatban állnak a növény csúcsán. 4 termésrészre széteső makkocska termése tojás alakú.

Élőfordulás, élőhely: Üde és nedves gyepeken, erdei ösvények mentén, vízpartokon, de utak mentén is gyakori.

Virágaiból manapság olyan gyógykészítmény (spray) készül, amely a szervezetbe jutva elősegíti a tápanyagok beépülését.