Fazekas K. – Neumann L. (szerk.): Munkaerőpiaci tükör 2013

Download (0)

Full text

(1)

Könyvszemle

Fazekas K. — Neumann L. (szerk.):

Munkaerôpiaci tükör 2013

MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézet, Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Kft.

2014. Budapest. 352 old.

A kötet letölthető: http://econ.core.hu/file/

download/mt_2013_hun/egyben.pdf

A munkapiaci kutatásokkal és szakpolitiká- val foglalkozó szűkebb szakma számára jól ismert, fontos évkönyvsorozat legújabb darabja – amely 2014 végén jelent meg – méltó a széle- sebb közönség érdeklődésére is. A vaskos kötet célja – mint a 2000 óta évente rendszeresen megjelenő sorozat korábbi darabjaié is –, hogy

„az államigazgatásban dolgozó szakemberek, a foglalkoztatási szolgálat szervezeteiben, az önkormányzatokban, a civil szervezetekben, a közigazgatási hivatalokban, az oktatási intéz- ményekben és a kutatóintézetekben dolgozó kollégák, az írott és elektronikus sajtó munka- társai napi munkájukban jól hasznosítható információkat kapjanak […] és a felsőfokú oktatásban is jól felhasználható ismereteket adjanak a munkagazdaságtan, az emberierő- forrás-gazdálkodás különböző témaköreiben”.

(9. old.)

A legújabb kötet ismertetése előtt nem hagyhatjuk említés és méltatás nélkül a sorozat egészét. Az évkönyv darabjai jól szerkesztett önálló, tematikus kötetek, melyek a kezdetektől egységes szerkezetben jelennek meg, a foglal- koztatáspolitika és a munkapiaci elemzések sokféle irányának metszetét adva. Az évente megjelenő publikációk egyszerre kézikönyvek,

statisztikai kiadványok, ugyanakkor a legfris- sebb kutatási eredmények közérthető közzététe- lét szolgáló tanulmánykötetek is. A tényeken alapuló szakpolitikai intézkedéseket támogató publikációk a gyakorlati szakemberek, a statisz- tikai adatszolgáltatók és a kutatók együttműkö- désével jönnek létre. A 2000-ben indított soro- zat állandó szerkesztője Fazekas Károly, 2004 óta a szerkesztést az egyes kötetek tematikus részében részletesen taglalt munkapiaci kérdé- sek szakértőivel közösen jegyezve.

A harmadik számtól kezdve a magyar nyelvű évkönyv, azonos tartalommal, angol nyelven is megjelenik. A sorozat szakmai súlyát jelzi, hogy a tekintélyes Journal of Economic Literature által válogatott új köny- vek annotált listájára az angol nyelvű évköny- veket rendszeren beválogatják. (A magyar és angol nyelvű évkönyvsorozat letölthető:

http://econ.core.hu/kiadvany/mt.html.) Az egymást követő kötetek azonos szerke- zete és koherens tartalma segíti az érdeklődő- ket, hogy hosszabb időszak folyamatai is dokumentáltak, áttekinthetők legyenek. A bevezető fejezet rendre elemző áttekintést ad az előző év munkapiaci folyamatairól és az azokat meghatározó gazdasági környezetről, felhasználva a nyilvánosan elérhető statisztikai adatokat és a kutatás számára rendelkezésre álló adatforrásokat, elemzési módszereket.

Önálló fejezet gyűjti egybe és ismerteti a munkapiac jogszabályi, intézményi környeze- tében a megelőző évben történt változásokat.

A kötetek részletes és igényesen kidolgozott, jól használható statisztikai fejezetet tartalmaz- nak, melyek a hivatalos statisztikák mellett példaszerűen megosztják a közölt szakirodalmi

(2)

kutatások forrásait és eredményeit is. A közölt statisztikák célja, hogy az elérhető adatok alapján és a hiányzó réseket pótlólagos forrá- sok, becslések segítségével kiegészítve, minél pontosabb képet adjanak a hazai munkapiac- ról, a foglalkoztatásról, a munkaügyi kapcsola- tokról és az ehhez fűződő jelenségekről. A statisztikák felölelik a népességre, a munkapi- aci aktivitásra, a keresetekre, az oktatásra, a munkaerő-keresletre és a munkapiac regionális különbségeire vonatkozó elérhető adatforráso- kat. Emellett munkaügyi kapcsolatokat, jóléti ellátásokat mérő statisztikákat és a rendelke- zésre álló forrásoktól függően, időszakosan további részterületekre vonatkozó adatokat is közölnek. A statisztikai fejezet emellett a munkapiac működését érintő főbb gazdasági mutatókra és nemzetközi összehasonlításokra vonatkozó adatokat is tartalmaz. Ezeket a statisztikai fejezetek hosszú idősorokba ren- dezve, a legutóbbi időszakig felfrissítve adják közre, forrásuk részben a KSH1, részben az MTA KRTK2 Adatbank, valamint a kutatások során feltárt további adatforrások, számított mutatók, kiegészített idősorok. A statisztikai fejezet így a standard statisztikai adatforrások- nál árnyaltabb, pontosabb és diszkutáltabb adatokat tartalmaz, melyek forrását külön alfejezet pontosítja. A munkapiachoz kapcso- lódó részletes statisztikák tematikusan rendez- ve, online formában is elérhetők és letölthetők az érdeklődők számára. (Az adatok Excel formában a következő honlapon érhetők el:

http://adatbank.krtk.mta.hu/.) A kötetek végén az előző évben megjelent fontos magyar és nemzetközi munkapiaci szakirodalmi biblio- gráfia válogatása is megtalálható.

Az egyes évkönyvek terjedelmes részét a kutatási eredményeket bemutató, tematikus

1 KSH: Központi Statisztikai Hivatal.

2 MTA KRTK: Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont.

Közelkép fejezetek teszik ki, melyek minden évben egy-egy fontos területet járnak körül, és részletesen bemutatják és összegzik a kiválasz- tott témában elkészült empirikus kutatási eredményeket. A tematikusan szerkesztett Közelkép fejezeteket az adott téma szakavatott kutatói szerkesztik, és számos szerző összegzi rövid elemző és közérthető írásban hosszabb kutatásainak esszenciáját. A tematikus fejeze- tek az empirikus eredményekre támaszkodó, aktuális, hiánypótló kutatásokat tartalmazzák, röviden és közérthetően adnak pontos képet egy témakör kulcskérdéseiről, ráirányítják az érdeklődő szakemberek, oktatók, kutatók, diákok figyelmét a fontos, közbeszédben olykor félreértelmezett kérdésekre. Egy rövid, időrendi felsorolást megérdemel, milyen té- mákat jártak körbe az évkönyv kutatási fejeze- teinek szerkesztői az eltelt tizennégy év alatt.

Köllő János [2000]: Bérek a politikai rend- szerváltástól az ezredfordulóig; Gábor R.

István – Nagy Gyula [2001]: Munkanélküliek jövedelemtámogatása; Galasi Péter [2002]:

Munkakínálat; Kőrösi Gábor [2002]: Munka- erő-kereslet; Cseres-Gergely Zsombor [2003]:

Munkaerőpiaci egyenlőtlenségek és földrajzi mobilitás Magyarországon; Varga Júlia [2004]: Oktatás és munkaerőpiac; Koltay Jenő – Neumann László [2005]: Munkaügyi kapcso- latok a mai Magyarországon; Galasi Péter – Kézdi Gábor [2006]: Bérek, keresetek, jöve- delmek; Cseres-Gergely Zsombor – Scharle Ágota [2007]: Jóléti ellátások és munkakínálat;

Köllő János [2008]: A magyar munkaerőpiac néhány vonása – európai tükörben; Köllő János [2008]: Az érettségit nem adó szakmun- kásképzés válságtünete; Lovász Anna – Telegdy Álmos [2009]: Munkapiaci diszkrimi- náció; Molnár György [2010]: A válság mun- kapiaci hatásai; Kézdi Gábor [2011]: Foglal- koztatáspolitikai programok hatásvizsgálata;

Benczúr Péter [2012]: Adók, transzferek és a munkapiac kapcsolata; Telegdy Álmos [2012]:

(3)

A vállalati jellemzők hatásai a munkapiaci folyamatokra.

A továbbiakban a legfrissebb kötet, a Munkaerőpiaci tükör 2013 Helyzetkép fejeze- tét ismertetjük részletesen. A bemutatott kuta- tási eredmények közel 200 oldalon egy kevés- sé vizsgált részterületre, a költségvetési szféra munkapiacára fókuszálnak. Neumann László, a fejezet szerkesztője, bevezetőjében röviden összegzi a közszféra szerepét, súlyát a foglal- koztatásban, rámutatva, hogy a kutatások által kissé elhanyagolt terület a foglalkoztatottak egyharmadának-egynegyedének a munkaadó- ja, s ebben Magyarország nem lóg ki a nem- zetközi arányokból. Hagyományosan (weberi értelemben) a közszolgáltatások zárt rendszere előírás szerinti jövedelmet és hosszú távú előmenetelt biztosít a közszolgáknak megvesz- tegethetetlenségükért és lojalitásukért. Ezt a meglehetősen költséges struktúrát változtatta meg a gazdasági kényszerűség következtében elkerülhetetlen modernizáció, a zárt karrierve- zérelt rendszert a munka értékelése, a felada- tokhoz kapcsolódó felvételek és elbocsátások rendje váltotta fel. A kutatási eredmények ebben a térben írják le a közszférát. A szer- kesztő előre jelzi az olvasónak, hogy néhány joggal várt izgalmas kérdésre, így a közszol- gáltatások teljesítményére, minőségére vagy eredményességére az elemzések nem térnek ki.

A kínálat így is gazdag, a négy alfejezet közül az első a legfontosabb tényeket összegzi, a következő a közszférában jellemző bérszintet és a foglalkoztatás szelekciójának a kérdését járja körül, a harmadik a közszféra munkapia- cának intézményi környezetét, a munkaügyi kapcsolatok sajátságait vizsgálja, végül a negyedik a közszférára jellemző foglalkozási részpiacok bemutatására vállalkozik.

1. A bevezető tanulmányban Köllő János kísérletet tesz a közszféra méretének, az itt foglalkoztatottak számának meghatározására.

A vállalkozás nyilvánvalóvá tette a számbavé-

tel, az értelmezés nehézségét, annak bizonyta- lanságát, hogy kik tartoznak valójában a köz- szférába. Ugyanis a közszféra lehatárolható aszerint, hogy az alkalmazottakra nem a mun- ka törvénykönyve, hanem a közalkalmazotti, köztisztviselői vagy egyéb jogviszonyt szabá- lyozó jog az érvényes. Más megkülönbözte- tésben a versenyszférától elhatárolva jelenik meg a költségvetési szféra, az ott foglalkozta- tottakkal együtt, de az állami, illetve önkor- mányzati vállalkozások foglalkoztatottjai ez esetben a versenyszférához sorolódnak. Az ágazati besorolást vizsgálva, a számszerűsítés során az okoz gondot, hogy a túlnyomórészt állami fenntartású ágazatok (ilyen az oktatás, az egészségügy, a szociális ellátás) tevékeny- ségének egy részét magáncégek végzik.

Ugyanakkor más ágazatok a versenyszférához tartoznak, de a tevékenység meghatározó része, ha nem egésze az államhoz kötődik. Az eltérő statisztikák alapján közelítő arányt becsül a tanulmány. A különböző módon számba vett arányok nem térnek el jelentősen:

a közszférában dolgozik 2013-ban az alkalma- zottak mintegy 30 százaléka (az intézményi statisztika, illetve a bértarifa felvétel adatai alapján), a közmunkásokkal együtt, akik mint- egy 4 százalékot jelentenek. A gazdasági szférák szerinti elhatárolásban az állami és önkormányzati vállalatoknál alkalmazottak aránya a korábban említett okok alapján vala- mivel magasabb (a munkaerő-felmérés sze- rint). A tanulmány a közszféra foglalkoztatá- sának és béralakulásának sajátosságait hosszú idősorban, a rendszerváltást megelőző idősza- kig követi, bemutatja, hogy a rendszerváltás kezdeti éveiben végbement átalakulások hatá- sára 1995-ig gyorsan növekedett a közszférá- ban foglalkoztatottak száma. Ekkor – a Bok- ros-csomag intézkedéseinek következtében – a trend megfordult, majd 2000-től a következő erőteljes kiigazításig, 2006-ig ismét emelke- dett, ezt követően újra csökkenni kezdett a

(4)

közszféra létszáma. A csökkenés 2008 után megállt, amit meghatározóan a közmunkás- program magyaráz. A tanulmány a létszám jelentős változékonysága mellett a közszféra versenyszférához viszonyított bérelőnyének, illetve -hátrányának erőteljes, nemzetközi összevetésben is szélsőséges hullámzására is rámutat. A kereseti ingadozások a közszférá- ban dolgozó magasabb keresetűek, a diplomá- sok és a nők munkapiaci helyzetét is érzéke- nyen befolyásolták. Két fontos, az utóbbi időszak foglalkoztatáspolitikáját komolyan meghatározó problémára keretes írás tér ki: a fogalmi tisztázás során már említett kérdést, az állami-önkormányzati vállalati szektor ki- és átszervezésekkel növelt létszámát és átlagkere- setét Neumann László és Varadovics Kitti, a foglalkoztatás növekedésének kitüntetett esz- közévé tett közfoglalkoztatás méretét és költ- ségét Scharle Ágota vizsgálta.

2. A közszféra béreinek alakulásába 2002- ben történt jelentős beavatkozás, a bérek ug- rásszerű növekedése a kutatások számára különleges kísérleti helyzetet teremtett. Szak- emberek sora vizsgálta a hirtelen történt válto- zás hatását, a közszféra korábbi és a változást követő időszakban tapasztalt béreinek, a bér- szintnek és a bérszelekciónak az alakulását.

Megállapításaik jobbára a 2002 és 2008 közöt- ti évekre vonatkoznak, ezen időszak adatait használják, és óvatos, spekulatív következteté- seket fogalmaznak meg a későbbiekre. A korábban már publikált kutatási eredményeket gyűjti egybe a kötet, rövid és közérthető meg- jelentetésüket a kutatások szakpolitikai jelen- tősége, így a béremelés hatásának sokirányú vizsgálata, a béremelésektől várt foglalkozta- táspolitikai hatások illúziójának a bemutatása igazolja. Altwicker-Hámori Szilvia és Lovász Anna a köz- és a magánszféra keresetkülönb- ségeit, a béremelés hosszú távú hatását elemzi, megállapítva, hogy a közszféra béreinek erő- teljes emelése néhány év alatt amortizálódott,

hosszabb távon nem sikerült számottevő javu- lást elérni a magánszféra béreihez képest.

Lovász Anna keretes írása azt vizsgálja, hogy jobbak-e a nők esélyei a közszférában. A nők és a férfiak bérkülönbségeit, valamint a foglal- koztatási szegregációt veti össze a köz- és a magánszférában. Azt találja, hogy a bérkü- lönbségekkel és a vezetői munkakörökbe jutással mért diszkrimináció a közszférában kevésbé érvényesül, mint a magánszférában, ami magyarázhatja a nők magasabb arányát a közszférában. Telegdy Álmos tanulmánya a közszféra és a vállalatok bérei közötti nehezen becsülhető átterjedési hatást vizsgálja. Az ezredfordulót követő jelentős béremelés a közszférában igazolhatóan hatást gyakorolt a vállalati bérekre; a közszféra fokozatosan eltűnő bérelőnye a bérátterjedés hatását is eliminálta. Köllő János a közszférabérszint ugrásszerű növekedésének hatására a magán- szektorból átlépők szelekcióját elemzi. A jelentősebb béremelés a közszférában vonzó hatást jelentett néhány évig a magánszektor magasabb jövedelmű csoportja számára is, három évig erősebb, további két évig gyen- gébb vonzerő érvényesült, javítva a közszféra munkaerő-összetételének a minőségét, ugyan- akkor az üresedések száma alacsony volt, így a belépésre is csekély lehetőség adódott, ami korlátozta a minőségi javulást. A bérelőny erodálódásával az átlépések és ezzel a minősé- gi javulás lehetősége is eltűnt. Elek Péter és Szabó Péter András az ellenkező irányú fo- lyamatot, a közszférából történő munkaerő- kiáramlást vizsgálja, a többi tanulmányhoz képest hosszabb időszakban, 1998 és 2010 között. Eredményeik szerint a közszférában a foglalkoztatás stabilabb, a kiáramlás kisebb, de minden egyéb hatást kiszűrve a kilépettek versenyképes módon tudnak elhelyezkedni a magánszektor vállalatainál is. Ugyanakkor a közszférából kilépettek a versenyszféra foglal- koztatottjaihoz képest kisebb intenzitással

(5)

helyezkednek el ismét, így például kevésbé vállalnak a nyugdíj mellett munkát. Végül Molnár György és Kapitány Zsuzsa azt a kérdést vetik fel, hogy az emberek miért vá- lasztják munkahelynek a közszférát, mi a szubjektív szempontok szerepe. Egy 2006-os adatfelvétel alapján a közszféra nagyobb biz- tonságának az igénye – akár béráldozat mellett – a családi élethelyzetekkel együtt igazolható, a biztonság meglétét azonban a válság és a közszférát érintő intézkedések csökkentik. A hivatástudatból végzett munka és a nagyobb újraelosztás igénye a közszféra alkalmazottai körében ellentmondásosan érvényesül, a be- avatkozások ellentétes hatásokat indukálnak.

A szerzők a közszférában dolgozók szubjektív elégedettségét keretes írásban mutatják be: a közszférában dolgozók a 2002-es jelentős bérkiáramlás tartós hatását bizonytalannak vélték, ezért nem okozott szubjektív jóllét- emelkedést számukra. Molnár és Kapitány nem találnak a vállalatoknál foglalkoztatottak jóllétéhez képest érdemi eltérést, előnyt a közszféra kínálta foglalkoztatásban sem.

3. A következő alfejezet leíró tanulmá- nyai a közszféra munkapiacának intézményi környezetét, a munkaügyi kapcsolatokat vizsgálják, a rendszerváltás kezdetétől napja- inkig terjedő időszak változásait mutatják be.

Nacsa Beáta jogi szemléletű áttekintése az állásbiztonság garanciáinak kialakulását, szükségességét és fokozatait, majd a garanci- ák lebontását és a jogszabályi változásokat mutatja be a közszférában. Berki Erzsébet a közszféra bérmeghatározásának és érdek- egyeztetésének a sajátosságait és annak vál- tozásait tekinti át, bemutatva, hogy a kiala- kult tarifakategóriák nem az érdekegyeztetés csatornáin dőlnek el, hanem kormányzati szándékok alakítják; az egyes pályák előme- neteli lehetőségei nagyon eltérők, és messze elmaradnak a versenyszféra béreitől. Kiegé- szítésképpen keretes írásban mutatja be a

kollektív alkut az állami/önkormányzati vállalati szférában. Két további írás nemzet- közi kitekintést ad a szabályozási környezet- ről. Váradi László a közszolgáltatás foglal- koztatási rendszerének európai változásait ismerteti, különös tekintettel a közigazgatás kialakult új rendszerére (new public mana- gement), amely a gazdaság szabályszerűsége- it integráló-követő módon működik. Edelényi Márk és Neumann László két írása a bérmeghatározási rendszerek változását vizsgálja a válság hatására az Európai Unió- ban, illetve az önkormányzati privatizációs, kiszervezési-visszaszervezési törekvéseket és foglalkoztatási hatásaikat az Európai Unió országaiban és Magyarországon. A magyar- országi helyzetet esettanulmányokon keresz- tül, néhányuk részletesebb leírásával mutat- ják be.

4. A Közelkép fejezet végül a közszférá- hoz tartozó néhány foglalkozási részpiacot vizsgáló kutatási eredményt mutat be az oktatás, az egészségügy és a rendvédelmi dolgozók munkapiacán. Varga Júlia a tanári béreket, a foglalkoztatási szelekciót és a pályaelhagyást veszi górcső alá. A közszféra foglalkoztatottainak jelentős része a közokta- tásban dolgozik, a közoktatás ráfordításainak 80 százaléka bérköltség, így makrogazdasági, költségvetési szempontból sem közömbös a tanári fizetések nagysága. A tanulmány az egyéni döntéseket befolyásoló szempontokat vizsgálja, megállapítva, hogy: „A tanári pálya választása nem egyszeri döntés eredménye […]. A tanárok összetételét végül az határoz- za meg, hogy e döntési pályán milyen (ön)szelekciós hatások érvényesülnek. Fontos szakpolitikai kérdés, hogy a keresetek meny- nyiben befolyásolják e döntéseket, hogy béremeléssel csökkenthető-e és mely tanári csoportok esetében a pályaelhagyás, hogy miként hat egy általános béremelés ezekre a döntésekre.” (177. old.) A második alfejezet

(6)

tanulmányaihoz hasonlóan a tanári bérek vizsgálatához is a 2002. évi közalkalmazotti béremelés szolgál kísérleti terepül. A tanul- mány azt vizsgálja, hogyan befolyásolta a pedagógusok összetételét, a pályaelhagyási döntéseket az egyszeri jelentős béremelés. Az adatok 2002 és 2008 közötti időszakra tették lehetővé az érintettek pályakövetését. Az eredmények meggyőzően igazolják, hogy az egyszeri béremelés hatása csak rövid ideig volt képes a pályaelhagyó pedagógusokat a pályán tartani, és a pályaelhagyók a pálya- kezdőkből és a fiatalabb korcsoportokból kerülnek ki. A szerző – keretes írásban – az 1986 és 2013 közötti hosszú időszakra mutat- ja be a tanárok béreinek alakulását a közszfé- rában. Az írás Köllő ugyanezen kötet koráb- ban ismertetett tanulmányával összhangban (lásd Közelkép első alfejezetét), azt kiegé- szítve vizsgálja a tanárok béreit. Az egész- ségügy részpiaca kevésbé kutatott területnek bizonyult, kiérlelt kutatási eredmények hiá- nyában a téma három részeredményét járja körbe a kötet. Szabó Imre Gergely az érdek- egyeztetés szerepét és speciális helyzetét vizsgálja az egészségügyben, régiós kitekin- tést ad a Visegrádi országokban az orvosok béralkujának módjáról, erejéről és az intéz- ményrendszer szerepéről kivándorlásukban.

Az egészségügyi tablót a nővérek és más egészségügyi szakalkalmazottak helyzetét elemző tanulmány egészíti ki. Berki Erzsébet, Czethoffer Éva és Szabó Endre is a 2002 és 2008 közötti időszakra érvényes adatok alap- ján vizsgálja a szakalkalmazottak lemorzso- lódást és a pályaelhagyás irányát. Becsléseik szerint a dolgozók mintegy egynegyede pályaelhagyó, de a kilépéseket a belépők ellensúlyozzák. A magasabb jövedelem eléré- sének esélyét a felsőfokú végzettség meg- szerzése, a magánszektorba átlépés és az időközben orvossá válók esetében a magán- szektorba lépésük növelhette a leginkább.

Sajnálatos módon elmarad az orvosok helyze- tének, lemorzsolódásának és pályaelhagyásá- nak hasonló adatokon történő vizsgálata, így az egészségügyi részpiac taglalásában erős hiányérzetet hagy. Az orvosbérek és a sze- lekció vizsgálatához Köllő János – keretes írásban – a bérek és a hálapénz kapcsolatáról, valamint a kialakult rendszer megváltoztatha- tatlannak tűnő okairól ad néhány további vizsgálódásra érdemes gondolatot. Végül a közszféra fontos szegmensét, a rendvédelmi dolgozók helyzetét, nyugdíj előtti és utáni foglalkoztatását és béreit vizsgálja Berki Erzsébet, Czethoffer Éva és Szabó Endre írása. A 2002–2008 közötti időszak adatai alapján a szokásos hiedelmeket a tényadatok- kal szembesítve bemutatják, hogy a korai nyugdíjazás átlagos ideje 40-44 év, és az ennél valamivel idősebb életkor, az újrafog- lalkozással a nyugdíj mellett elérhető többlet- jövedelem-arány átlagosan közel 50 százalék.

A tanulmány a közszolgálati dolgozók mun- kapiacát és előrejutását, a korai nyugdíj melletti pozíció munkapiaci hatásait nem vizsgálja a rendelkezésre álló adatbázis alap- ján, így az elemzés adós marad a kínálkozó lehetőséggel, a 2012-2013. évi szabályozás- változást követő pozícióvesztés munkapiaci hatásának hipotetikus becslésével; csupán a pozícióvesztés jogszabályi anomáliáinak a leírására szorítkozik.

A recenzens eminens célja a Munka- erőpiaci tükör évkönyvsorozat fontosságának, a friss szakmai eredmények rendszeres bemu- tatásának és magas szakmai színvonalának, továbbá a kötetek kézikönyvként is jelentős szerepének a bemutatása volt. A legfrissebb kötet Közelkép fejezetének tanulmányai hi- ánypótlók, a közszféra foglalkoztatásának számos metszetét mutatják be, a módszertan két fő irányzatát ötvözve: egyrészt a bérek és a foglalkoztatás szelekcióját munka-gazda- ságtani szempontból vizsgáló, másrészt az

(7)

eredményeket és az intézményi környezetet, valamint a bérmeghatározást befolyásoló érdekegyeztetés folyamatát leíró munkákat. Az ugyanazon kérdések egymástól nagyon távol álló módszertani megközelítése, ötvözése a szerkesztés során nem mindig bizonyult sike- resnek. A bérekre és a foglalkoztatás szelekci- ójára vonatkozó munka-gazdaságtani elemzé- seket (második alfejezet) az intézményi kör- nyezetet, szabályozást, érdekegyeztetés törté- netét leíró tanulmányok követik, majd ismét a részpiacokat bemutató munka-gazdaságtani eredmények következnek. Zavaró így az alfe- jezetek sorrendje, a munka-gazdaságtani eredmények közé ékelt munkajogi, intézményi környezetet körüljáró tanulmányok, melyek valójában a többi írás hátterét mutatják be, így helyük a fejezet közepén értelmezhetetlen. Az eltérő megközelítésű írások között kevés az átjárás, szakmai utalás, eltekintve a szerkesztő bevezető tanulmányától. A munka-gazda- ságtani elemzések többsége egy kiválasztott kísérleti időszakot, a rendelkezésre álló adatok alapján a 2002 és 2008 közötti periódust vizs- gálja, a jogszabályi, intézményi leírások a rendszerváltás korai időszakától napjainkig érvényesek, ami a következtetéseket is befo- lyásolja. A ma még hiányzó újabb adatok elérhetősége a tanulmányokban is jelzett hiá- nyokat pótolhatja majd. A recenzens hiányér- zetét és az említettekből származó egyenetlen- ségek feletti rosszérzését a fejezetek gazdag- sága és sokszínűsége ellensúlyozza.

Néhány zavaró apróság még idekívánko- zik. Nincs összhangban a bemutatott kötet tartalmával, ezért talányos, zavaró és disszo- náns a borító üzenete: „aki tud, repülőre száll és emigrál”. Bár az elvándorlás lehetősége

tükrözi a közhangulatot, a munkapiaci helyzet- tel kapcsolatos implicit várakozásokat, a be- mutatott tanulmányokban, a közszféra munka- piacának sokirányú bemutatása során csak töredékesen kerül elő az emigráció mint lehet- séges munkapiaci opció, például az egészség- ügyben dolgozók érdekegyeztetésének, régiós kitekintésének leírásakor. Sajnálatos és bosz- szantó továbbá a számos elírás, sajtóhiba az egyébként maradandó írásokat tartalmazó kötetben. Talán az elhúzódó megjelenés miatt a már kész szövegbe került kiegészítések, korrekciók okozták ezt. A Munkaerőpiaci tükör sorozat kötetei a kezdetektől az OFA3 finanszírozásával, az OFA és az MTA KTI4 közös kiadásában jelentek meg. Amint ezt a legfrissebb, 2013. évi kötet előszava hangsú- lyozta, először fordult elő, hogy a kiadvány – finanszírozási nehézségek miatt – jelentős, több mint féléves késéssel jelent meg. Az OFA tevékenységének átalakulásával a korábbi támogatás bizonytalanná vált. A sorozat szak- mai hasznossága, nemzetközi elismertsége ellenére a legutóbbi könyv megjelenését tartós bizonytalanság kísérte. Mindezek ellenére a következő kötet szerkesztése már folyamatban van. A recenzens nem kívánhat többet az évkönyvek használóinak, az olvasóknak és a szerkesztőknek, mint azt, hogy tartósan biztos finanszírozó álljon a könyvsorozat mögött, a szerkesztők nyugodt körülmények között folytathassák értékes munkájukat az évköny- vek további megjelenéséért, a kötetet használó közönség, a diákok, az oktatók és a szakpoliti- ka érdeklődő munkatársai hasznára.

Hárs Ágnes

kandidátus, a Kopint-Tárki vezető kutatója E-mail: agnes.hars@kopint-tarki.hu

3 OFA: Országos Foglalkoztatási Közalapítvány.

4 MTA KTI: Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság-tudományi Intézet.

Figure

Updating...

References

Related subjects :