• Nem Talált Eredményt

Beszélgetés Szép Katalin statisztikussal, a statisztika módszertanának szakértőjével

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Beszélgetés Szép Katalin statisztikussal, a statisztika módszertanának szakértőjével"

Copied!
10
0
0

Teljes szövegt

(1)

Lakatos Miklós

Beszélgetés Szép Katalin statisztikussal, a statisztika módszertanának szakértőjével

Interview with statistician Katalin Szép, expert in statistical methodology

LAKATOS MIKLÓS, a Központi Statisztikai Hivatal ny. szakmai főtanácsadója E-mail: drlakatosmiklos@gmail.com

Szép Katalin 1973-ban a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem1 gazdaság-matematika szakágazatán szerzett okleveles köz- gazda diplomát. Közgazdaság-tudomány kandidátusa fokozatot 1999-ben kapott; 1973 és 1996 között a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Agrárgazdasági és Marketing Tanszékének oktatója (de ké- sőbb is több egyetemen oktatott statisztikát, a Szent István Egyetem címzetes egyetemi tanára), 1996-tól 2012. évi nyugdíjazásáig a KSH (Központi Statisztikai Hivatal) munkatársa, az utolsó 10 évben a hivatal módszertani osztályának, főosztályának vezetője volt.

Több hazai és nemzetközi szakmai, tudományos szervezet tagja, így évekig részt vett az OST (Országos Statisztikai Tanács) és az ISI (International Statistical Institute– Nemzetközi Statisztikai Intézet) munkájában, 2002 óta az MTA (Magyar Tudományos Akadémia) Statisztikai Bizottságának, 2011-től a jogutód Statisztikai és Jövőkuta- tási Tudományos Bizottság tagja, két ciklusban titkára volt.

Számos szakmai és tudományos publikáció szerzője, társszerzője, 2005-ben szakmai tevékenységének elismeréseként Fényes Elek- emlékérmet kapott. Férjezett, hat gyermek édesanyja, tizenegy unoka nagymamája.

1 Ma Budapesti Corvinus Egyetem.

(2)

Beszélgetésünket kezdjük a családi, szülői környezet és az iskolai tanulmányok bemutatásával!

Budapesten születtem 1950-ben. Édesapám Szép Jenő matematikaprofesszor, édesanyám Tésy Gabriella szintén matematikusként egész életében matematikát tanított. Négyen voltunk testvérek, Budapesten a XI. kerület Szent Imre városrészé- ben laktunk. A József Attila Gimnáziumba jártam, és érettségi után felvettek a köz- gazdasági egyetemre. Nagyon élveztem az egyetemi életet, az akkor induló tudomá- nyos és közösségi többletet adó szakkollégium, valamint a Studium Generále2 diák- szervezet munkájába is bekapcsolódtam. Utóbbi keretében hallgatóként készítettem fel hátrányos helyzetű diákokat az egyetemi felvételire. Máig egyik legszebb emlé- kem az első tavaszi táborhoz kötődik: a gyermekek tudásvágya, csillogó szeme és afeletti őszinte öröme, hogy megértették a „matekot”. Én is sokat tanultam tőlük:

például, hogy egyetlen példát hányféle megközelítésből lehet megoldani. Igazi közös munka volt. Az egyetemen a gazdaságtörténet tárgyon keresztül értettem meg a tör- ténelmet. Mátyás Antal professzor ismertette meg velünk a főbb közgazdasági elmé- leteket, de számomra a hangsúly a korszerű matematikaoktatáson volt. Élvezettel hallgattuk például Ziermann Margit óráit a sztochasztikus folyamatokról, de számos gazdaságban alkalmazható módszert is tanultunk (készletgazdálkodást, lineáris, dina- mikus programozást, játékelméletet stb.). Meszéna György diákja voltam, a matemati- kai statisztikát és a társadalmi-gazdasági folyamatok statisztikai szemléletű modellezé- sét általa ismertem meg, ő segített a TDK- (Tudományos Diákköri Konferencia) dol- gozataimban, diplomamunkámban.

Az egyetem elvégzése után férjhez mentem – férjem Radics László agrármér- nök, gyomkutató, később az ökológiai gazdálkodás professzora –, és sorban jöttek a gyerekek. Addig se unatkoztam, de két kezdő egyetemi fizetésből, jellemzően vidé- ken dolgozó férjjel működtetni a háztartást nem volt könnyű. Sokat profitáltam az egyetemen tanultakból, a modellek logikájából, gondolatmenetéből. Az idővel való gazdálkodásban a hálótervezés logikája segített. Nem volt tökéletes rend, az biztos.

A gyerekek hamar megértették, csak úgy működik a háztartás, ha mindenki részt vesz benne. Meggyőződésem, hogy a közös tevékenység jó nevelőeszköz is. Szükség esetén mindig volt segítség a nagyszülők vagy a tágabb család részéről. Büszkék vagyunk gyermekeinkre, saját erejükből találták meg az útjukat, végeztek egyetemet:

egyikük kémikus, ketten közgazdák, ketten programozó matematikusok, és van egy pszichológusunk is.

2 A diákszervezet 1970 óta működik, ingyenes oktatásban részesítve a 11. és 12. osztályos tanulókat matematika, történelem és elméleti közgazdaságtan tantárgyakból. A tanárok a Budapesti Corvinus Egyetem hallgatói közül kerülnek ki, akik önkéntesen, anyagi ellenszolgáltatás nélkül dolgoznak a szervezetben, magas színvonalú oktatást biztosítva a középiskolásoknak.

(3)

Hat gyermek felnevelése már abban az időben is elég ritka volt, hogyan sikerült a munkát és a nagycsaládos életet összehangolni?

Ezt sokan kérdezik. Sokat tudnék mesélni kudarcokról, váratlan fordulatokról, de éppúgy sikerekről is. Szerintem bele lehet tanulni, több gyerekkel könnyebb, rengeteg örömöt és erőt adnak. Én mindvégig szükségét éreztem, hogy „dolgozzak” is.

1973-ban, mikor végeztem, Burgerné Gimes Anna professzor tanszékvezetőként mód- szertanost keresett, így kerültem az akkori Kertészeti Egyetem Agrárgazdasági és Marketing Tanszékére. Munkahelyválasztásomnál valóban szempont volt, hogy kellő- en rugalmasan végezhető munkám legyen: kötetlen munkaidő és hosszú nyári szabad- ság. Ez egy kis tanszék volt, az agrárgazdaságtan mellett idetartozott a marketing, a jog és a mezőgazdasági statisztika is. A tanszékvezető meggyőződése volt, hogy akkor tudunk jó egyetemi tananyagot kidolgozni, oktatni, ha mellette kutatunk, vagyis fo- lyamatosan pályáztunk és kutatómunkát is végeztünk. Megjegyzem a kutatási pénzből fejlesztettük a tanszéki könyvtárat, számítógépet, nyomtatót vettünk, konferenciákra utazhattunk. A kertészet a matematikai statisztika szempontjából is izgalmas területnek bizonyult: a zöldség- és gyümölcsfogyasztást – szabadáras termékként – jelentős sze- zonális mennyiségi és árváltozás jellemezte. A KSH-nak kiváló minőségű háztartássta- tisztikai adatai voltak, ekkor ismertem meg személyesen Éltető Ödönt, aki sokat segí- tett az ár- és jövedelemrugalmasság becslésében, elemzésében. Ez adott témát egyete- mi doktori disszertációmhoz is. Bár főállású agrárgazdaságtan-oktató voltam, módszer- tanosként részt vettem a Tomcsányi Pál akadémikus vezette, akkor úttörőnek számító marketingoktatásban és -kutatásban is. Így részese lehettem a rendszerváltás után egy marketingmenedzsment-tanfolyamnak és -tanulmányútnak Írországban, a University College Dublin-ban, és eljuthattam a Purdue egyetemre (Egyesült Államok) is egy egyhónapos tanulmányútra. Ez a személyes tapasztalás sokat jelentett a rendszerváltás utáni gazdaságok (nem szocialista nagyüzem) működésének megértésében. A kertészet munkaigényessége miatt a termelés jelentős része nem a nagyüzemi gazdaságokban folyt, hanem családi keretekben, a rendszerváltás környékén már egyre inkább – sta- tisztikai szóhasználattal élve – „egyéni” gazdaságokban. Az e témával foglalkozó elemzésekből hamar kiderült, hogy a „kicsik” – ahol a termelés összefonódott a háztar- tással – gazdaságilag is másképp viselkedtek. Ezek a kisgazdaságok családi kötelékben működtek, melynek alapja az volt, hogy biztosítsák a család anyagi létalapját, akár többletmunkával is, ezért stabilitásra törekedtek, nem kockáztattak. A mezőgazdasági termeléssel is foglalkozó háztartások működésének megértése, modellezése nagyon érdekelt, ezekkel a kutatási eredményekkel nyertem el az MTA kandidátusi fokozatát.

A munkák során tudatosult bennem, hogy a kutatás eredményessége nagymértékben a rendelkezésre álló adatoktól függ, azaz nagy a felelősség a statisztikusokon, hogy mi- lyen adatokat publikálnak; s azok helyes használatához jó együttműködésre volt szük- ség az adat-előállítókkal (KSH, AKI [Agrárgazdasági Kutató Intézet]), Társadalomtu-

(4)

dományi Kutató Intézet, Budapesti Piacigazgatóság, Földmérési és Távérzékelési Intézet). Időközben a mezőgazdasági statisztika oktatásának tantárgyfelelőse lettem, új, felhasználóbarát tananyagot állítottam össze, még statisztikai fakultációt is tudtam indítani. A KSH-ból több vendégelőadót is hívtam. 1996-ban elfogadtam Pintér László osztályvezető meghívását a KSH Mezőgazdasági főosztályára; 23 év után váltottam munkahelyet. A kapcsolatom nem szakadt meg az egyetemi tanszékkel, még évekig óraadó tanárként segítettem munkájukat. A több mint 30 éves munkámat Egyetemért3 emlékéremmel köszönték meg.

Melyek voltak az első feladatok a munkahelyváltás után?

Nagyon jó közösségbe kerültem. Érdekes időszak volt az a KSH mezőgazda- sági részlegének életében, ugyanis akkor már intenzíven folytak az európai uniós csatlakozásunkat előkészítő tárgyalások, melynek munkájába engem is bevontak.

Azt tudni kell, hogy akkoriban a statisztikai EU-elvárások (Európai Unió) túlnyomó többsége a mezőgazdasághoz és a nemzeti számlákhoz kapcsolódott. Ennek nyilván- való oka, hogy az EU-költségvetés legnagyobb tételét a mezőgazdasági támogatások jelentették. A csatlakozási tárgyalásokra készülve, a statisztikai jogszabályi kötele- zettségeket tartalmazó „Compendium” tételes követelményeit követve érdekes volt áttekinteni a magyar mezőgazdasági statisztikát, a közreműködő szervezetek (KSH, Mezőgazdasági Minisztérium, AKI) feladatait, kapcsolatait. Mi nem a régi tagországok gyakorlatát néztük, hanem a jogszabályban leírtakat. Ennek néha furcsa következménye lett, és bizony volt olyan eset, hogy az alkalmazkodással visszalép- tünk (például az állatszámlálások ritkábbak lettek). Összességében már a tárgyalások kezdetén is nyilvánvaló volt, hogy a magyar agrárstatisztika igen fejlett volt, és több- ségében megfelelt az EU-követelményeknek; csupán két területet kellett fejleszte- nünk: a mezőgazdasági számlarendszert és a gazdaságtipológiát.

Módszertanosként a gazdaságszerkezet különösen érdekelt, mert jelentősen változott abban az időszakban, és ezt figyelembe kellett venni a mintavételi módsze- reknél, becsléseknél. Érdekes volt, hogy a gazdaságküszöb (az a méret, ami fölött már gazdaságnak számít egy mezőgazdasági termelést végző egység) beállítása, miként hatott a statisztikában kezelt gazdasági szervezetek számára és az ágazat teljesítményének kimutatott értékére egy olyan időszakban, amikor a háztartások nagyobb része – ha csak önellátási szinten is – foglalkozott mezőgazdasággal.

Ezen kívül milyen, főleg a statisztika általános módszertanához kapcsolható feladatai voltak?

Két évig a Nemzeti számlák főosztályon dolgoztam, ahol sok hasznos tapaszta- latot adó munkát végeztem Vigh Judit osztályán. A nemzeti számlák összeállításához

3 Corvinus Egyetem kitüntetése, ugyanis 2008-ban a kertészeti egyetem odatartozott.

(5)

valamennyi szakstatisztika hozzájárul. Itt szembesültem azzal, hogy a szakstatiszti- kák nem fednek le minden területet, nem konzisztensek (az EU statisztikai előírásai sem voltak azok), ami érthető is; egymástól szinte függetlenül fejlődtek, de az igé- nyek növekedésével lassan összeértek, és az inkonzisztencia így vált láthatóvá.

Ennek kezelése jelentős elemzési, modellezési, módszertani feladat.

A nemzeti számlák és az időmérleg-felvétel szakértőivel ezekben az években ál- lítottuk össze a háztartási szatellitszámlát, amely a KSH Műhelytanulmány sorozatában jelent meg. Ezzel egyidejűleg részt vettünk az Eurostat ilyen jellegű kutatásában is a finnek vezette munkacsoportban, és hozzájárultunk a 2003-ban megjelent módszertani ajánlás összeállításához. A háztartási szatellitszámla a nemzeti számlák rendszeréhez illeszkedő kimutatás, arra ad becslést, hogy a háztartásokban végzett fizetetlen munka milyen értéket képvisel. A háztartási termelési modellek adták a becslés logikai alapját.

E munka közben, 2002-ben kerültem a módszertani osztály élére.

A KSH történetében jelentős lépés volt egy általános, a mintavételi módszerta- non túlmutató módszertani osztály létrehozása. Az osztály munkájának tervezőjeként, miként fogalmazta meg a célokat?

A KSH szakmai tevékenységében az új, központi módszertani osztályra kerül- vén jelentős szakmai kihívás volt a megfelelő célok kitűzése: módszertani koordiná- ció, kutatás és fejlesztés, valamint a szakfőosztályok eseti problémáinak megoldásá- ban nyújtott, matematikai-statisztikai módszereket igénylő segítség.

A statisztikai adatfelvételek, adatátvételek száma a korábbi évtizedekhez ké- pest megsokszorozódott, így már nem volt elegendő, hogy az adott statisztikáért felelős egységek az egyes statisztikák minőségét kissé elszigetelten, a maguk módján figyeljék. Az informatikai fejlődés is abba az irányba mutatott, hogy az adat- előállítás „ipari” méretűvé vált, az ún. „kályhacsőmodellek” helyett automatizált, központilag irányított adatkezelési folyamat létrehozása volt a cél, melynek termé- szetes következménye kellett legyen a statisztikai minőség egységes szemléletű ke- zelése, egyes munkafázisok módszertani koordinációja.

Az osztály létszáma 2002-ben 6 fő volt. Itt dolgoztak a hagyományosan köz- pontilag működtetett lakossági és gazdasági mintavétel neves szakértői: Éltető Ödön, Mihályffy László, Telegdi László. A szezonális kiigazítással egy-egy fiatal közgaz- dász és matematikus foglalkozott. Ugyanis annak érdekében, hogy a felhasználók mielőbb észlelhessék a gazdaság fejlődésének irányváltását, ütemváltását, az évközi adatokban a munkanaphatást, a szezonális ingadozásokat ki kell szűrni. A hivatalban abban az időben kezdődött a negyedéves nemzeti számlák publikálása, így a szezo- nális kiigazítási eljárások összehangolása azonnali igény lett.

A tevékenységek bővítését azzal kezdtük, hogy csatlakoztunk a statisztika mi- nőségével foglalkozó Eurostat-munkacsoporthoz. Az Eurostat ajánlásaira építve,

(6)

a szakfőosztályok minőségmérési gyakorlatát felhasználva kialakítottuk a KSH szak- statisztikákra vonatkozó minőségjelentését. Mivel az adatok minősége az előállítási folyamatban dől el, kanadai példára támaszkodva, összeállítottuk a statisztikai terme- lési folyamat minőségi irányelveit annak kritikus szakaszaira.

Miután e feladatok végrehajtása főosztályi szintre emelkedett, e témában milyen további munkák jelentkeztek? A KSH főosztályai mennyire voltak fogadókészek?

A kitűzött célhoz illeszkedően fokozatosan bővítettük tevékenységünket, és ehhez sikerült tehetséges fiatalokat megnyerni.

Sokféle témában voltunk érintettek, nem beszélve az ad hoc problémákról.

Fontos említeni az adatvédelem folyamatosan bővülő módszertani feladatait.

Az informatikai fejlődés lehetővé tette, hogy a felhasználó maga állíthat össze táblá- zatot, vagy – igény szerint – ún. mikro-adatállományokhoz is hozzájuthat, és mindezt úgy kell biztosítani, hogy az adatszolgáltató ne legyen azonosítható, nagy biztonság- gal ne legyen felfedhető. Ennek megvalósításához egységes szabályok és fejlett adatvédelmi módszerek szükségesek. Állandó feladat volt a lakossági és gazdasági mintavétel és becslés, a hibaszámítás módszereinek fejlesztése, új igényekhez, új feltételekhez igazítása, illetve a növekvő mértékű nemválaszolás kezelése. A minő- ség témában is tovább dolgoztunk, összeállítottuk a minőségügyi keretrendszer tervét.

A 2005-ben elfogadott Európai Statisztikai Gyakorlati Kódex alapelveit – amelyek a statisztikai intézményekre, a statisztikai munkafolyamatra és a statisztikai termékek minőségére vonatkoznak – a nemzeti hivataloknak mindenekelőtt értelmezniük kel- lett, majd fel kellett készülniük tevékenységük értékelésére, hogy fejlesztési céljaikat ezekhez igazodva alakítsák. Ebben a Módszertani osztály vezetőszakértői szerepet kapott, melyhez kapcsolódóan feladatok sora adódott.

Szembesültünk azzal, hogy nincs vagy esetleges a módszertani rálátás a statisz- tikai adatfelvételek folyamataira, lehetetlenné téve a minőségi irányelvek érvényesü- lésének vizsgálatát. Ezért módszertani dokumentációs sémákat dolgoztunk ki az egyes munkafolyamatokra, de ezek kitöltése, áttekintése, véleményezése hatalmas feladatot jelentett volna. A fokozatosság mellett döntöttünk. Két protokollt alakítot- tunk ki az új, illetve lényegesen módosuló adatfelvételek tervezésére, az ezzel kap- csolatos döntések támogatására. Ezek végigsegítették a felelős főosztályt a tervezési folyamaton az igények felmérésétől kezdve a publikációig, a szakstatisztikai mellett a módszertani, informatikai véleményeztetéseket is becsatornázva és a hivatal veze- tésének így megfelelő információt szolgáltatva az engedélyezésről szóló döntéshez.

Ez a gyakorlat rövid ideig volt használatban.

Lényeges változás volt 2006-ban, hogy az akkor már főosztályként működő módszertani egységhez került a nagy, átfogó osztályozások és a metainformációk témája is Ercsey Zsófia vezetésével. Értelemszerűen az osztályozások fejlesztése,

(7)

egységes alkalmazása, támogatása, gondozása (beleértve a TEÁOR [Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszere] újabb verziójára váltás) fontos módszer- tani koordinációs feladat, nemcsak a statisztikában, hanem az államigazgatással együttműködésben is. A fogalmakat, a szakstatisztikák módszertanát, minőségét (később regisztereket) leíró metarendszer kidolgozása és tartalommal való feltöltése hasonlóképpen hivatali szintű koordinációt igényelt, és hatalmas feladat volt nem- csak a módszertani csapat számára, hanem a szakfőosztályokon is, ezért erős elnöki támogatásra volt szükség.

A kérdés második felére térve: a módszertani fejlesztés, koordináció csak a főosz- tályokkal szoros együttműködésben lehet eredményes. Minden év elején felkerestük a főosztályokat, megbeszéltük a módszertani problémákat, tervezett fejlesztéseket és azt, hogy miben fogunk együttműködni. Amely területen módszertani koordinációt terveztünk (például szezonális kiigazítás, adatvédelem, minőség), a megvalósulás érdekében csatlakoztunk – ha volt ilyen – a témában szervezett európai programhoz.

Mindig felmértük a szakfőosztályok addigi tapasztalatait, a legújabb eszközök, nem- zetközi eredmények feltárása után alakítottuk ki javaslatunkat, amelyet szakfőosztá- lyi adatokon, velük együttműködve teszteltünk, és velük véleményeztettünk. Teszt- eredményeinket hazai és nemzetközi szakmai, tudományos fórumokon, konferenciá- kon is bemutattuk, megvitattuk. Azonban szükség volt egy olyan „keresztmetszeti”

fórumra, ahol az egyes főosztályok szakértő statisztikusai beszélgetnek, egyeztetnek, vitatkoznak módszertani kérdésekről, egy kifejezetten szakmai fórumra, amely feltét- len szükséges ahhoz, hogy a szakértők értesüljenek az aktuális fejlesztésekről, még folyamatában tudják azt befolyásolni, ha kell, és a kiérlelt javaslatokat eljussák a vezetőkhöz. Erre volt hivatott a 2007-ben indított Módszertani Szakmai Kollégium.

Ez a szakmai fórum fogadta el a megfelelő standard módszereket, eljárásokat.

A koordinációhoz közös nyelvre is szükség van. Korábban nem alakult ki egy- séges módszertani szaknyelv, így az új témákhoz (például minőség, adatvédelem) is meg kellett alkotni a magyar szakkifejezéseket. Többek között ez is indokolta a kommunikáció bővítésének igényét: a „Módszertani napok” keretében konferencia- jelleggel mutattuk be a folyamatban levő módszertani munkákat.

A megismerést, megértést a KSH Iskola tanfolyamaival is segítettük. Rendsze- resen tartottunk előadást a kritikus (új, változó vagy koordinált) módszertani témák- ról (például minőség, szezonális kiigazítás, mintavételbecslés, adatvédelem, osztá- lyozások, adatfelvétel tervezése, alapstatisztika), de többször neves külföldi szakér- tők (például Michael Colledge, Lars Lyberg) vezetésével is szerveztünk tanfolyamot a hivatalban.

(8)

Hogyan kapcsolódott tevékenységük az Eurostat módszertani munkájához?

Erre később került sor. A „módszertanosok”, talán nem véletlenül, a minőség- munkacsoport ülésein és a kétévente rendezett minőségkonferenciákon találkoztak.

Az Eurostat csak 2008-ban Rómában, a Q2008 konferencia után hívta össze a

„senior methodologist” ülést, ahol minden tagország képviseltette magát; ott tárgyal- tuk és támogattuk a DIME4 (Directors Group of Methodology – Módszertani Igazga- tók Csoportja) felállítását. Akkor már több szakstatisztikai csoport, sőt az ITDG (IT Directors’ Group – Információtechnológiai Igazgatók Csoportja) is régóta műkö- dött. Hat országból hívtak módszertani szakembert az új bizottság munkarendjének, feladatának kialakításához, az ülések előkészítéséhez (DIME Steering Group – DIME Irányítócsoportja), közöttük engem is. A DIME 2009-ben indult, általános módszertani felhatalmazással, és sokat segített a prioritások kiválasztásában, a mód- szertani problémák azonosításában, a közös fejlesztésekben, standardok kialakításá- ban. Mandátuma azóta is bővült.

Az informatika fejlődése a statisztika világára is nagy hatással volt és van, e témában milyen módszertani kihívásoknak lehetünk tanúi?

Ma már gyakorlatilag nincs olyan módszertani téma, amely ne igényelne ma- gas szintű informatikai alkalmazást. Az informatikai fejlődés új és új lehetőségeket kínál, ezért a folyamatos konzultáció, együttműködés nélkülözhetetlen. A Módszer- tani Szakmai Kollégiumban kezdetektől állandó meghívott volt az „informatika”, 2012-től a testület új neve: Módszertani és Informatikai Szakmai Kollégium. Hason- lóképpen az Eurostatnál is a módszertanos és informatikai vezetők értekezletei (DIME és ITDG) egyre szorosabban működnek együtt.

Gondolom a nyugdíjazás után is fennmaradt a kapcsolata a KSH-val, a statisztikával?

Igen, több témában is. A statisztikai köznyelvben gyakran használatos szó a standard, de nem volt pontosan definiálva, nem volt általános eljárás a kialakításukra, elfogadásukra, nyilvántartásukra. Ez volt a feladata az Eurostat égisze alatt, a tagor- szágok közreműködésével (szponzorálásával) létrejött „Sponsorship group on standards” (Standardok munkacsoport) elnevezésű magas szintű munkacsoportnak, melynek munkájába még aktív koromban kapcsolódtam be, s lehetőséget kaptam, hogy nyugdíjazásom után is folytassam tevékenységemet a munka végéig.

4 Akkor a tagországok közül csak Franciaországban és Romániában nem volt központi módszertani egység.

(9)

Az elkészített javaslatot nemzetközi konferenciákon mutattuk be és vitattuk meg.

Elfogadása után megvalósult, és azóta már e szerint működik a rendszer. Ez egy külön történet lenne, most csak annyit, hogy a módszertani standard egy minden érintett által elfogadott dokumentum, amelynek célja az összehangoltság biztosítása, de alkalmazása jellemzően önkéntes. Európai szinten például a statisztikai standar- dok hivatalos nyilvántartása tartalmazza az Európai Statisztikai Rendszerre (például a szezonális kiigazításra) vonatkozó irányelveket, de itt szerepel a minőségjelentésre vonatkozó kézikönyv is. Céljában és elfogadási módjában (igény azonosítása, kutatás, javaslat, tesztelés, széles körű szakértői véleményezés, szakértői elfogadás) tulajdon- képpen ilyennek volt tekinthető a szezonális kiigazítási eljárás vagy a minőségi irányelvek a KSH-ban, bár mi hivatalosan nem vezettük be ezt a kategóriát. Az új statisztikai törvénnyel a KSH jelentős felhatalmazást kapott a magyar hivatalos sta- tisztikai szolgálaton belül, és ezen a szinten is szükség lehet módszertani standardok- ra a koordinációs feladatokhoz.

Másik, számomra igen kedves feladat volt, hogy egy munkacsoporttal lehető- séget kaptunk a 2010. évi háztartási szatellitszámla összeállítására, melyet egy KSH- konferencián mutattunk be; erről két kötet és egy Statisztikai tükör szám is megjelent.

Már csak hab a tortán, hogy 2018-ban az IATUR (International Association for Time Use Research – Nemzetközi Időmérleg-kutatási Társaság) 40. konferenciájának helyszíne Budapest volt; Sebők Csilla időmérleg-szakértő munkatársammal a konfe- rencia előtt a háztartási szatellitszámláról tartottunk félnapos foglalkozást a világ minden tájáról érkezett mintegy 40 résztvevő számára.

Az Európai Statisztikai Gyakorlati Kódex elveinek való megfelelést időről idő- re felülvizsgálják, egyrészt a tagországok statisztikai hivatalai önértékeléssel, más- részt a tagországok nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező statisztikus szakértőiből szervezett csoportok helyszíni felülvizsgálatával az ún. „peer review” folyamatban.

Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy több országban tagja lehettem ennek a csoportnak 2013–ؘ2015-ben. A munkacsoport jelentései nyilvánosak, elérhetők az Eurostat honlapján.

Természetesen az idő múlásával a kapcsolatok lazulnak, de kisebb feladatokba időnként bekapcsolódom a Módszertani főosztályon.

Már nyugdíjasként egy ciklusra a Gazdaságmodellezési Társaság elnöki tisztét is betöltöttem. A társaság már korábban is több közös rendezvényt szervezett a KSH-val és az MTA Statisztikai Bizottságával, valamint a Magyar Statisztikai Társasággal is.

Nyugdíjasként közeli terveim között szerepel egy-két összefoglaló cikk meg- írása, így a statisztikai standardokról, továbbá a módszertan történetéről. Továbbra is érdeklődéssel követem a nyilvánosan elérhető módszertani anyagokat, és részt ve- szek a szakmai szervezetek munkájában.

(10)

Szakmai életútja során mindvégig oktatott, ennek kapcsán milyen tapasztala- tokkal gazdagodott? Számos szakmai, tudományos testület tagjaként melyek voltak tevékenységének főbb jellemzői?

Az oktatás vagy a könyvírás alkalom arra, hogy rendszerezzük, átfogó környe- zetbe helyezzük ismereteinket. Az oktatás kicsit rugalmasabb és izgalmasabb.

A tananyag összeállításánál célszerű figyelembe venni a résztvevők ismereteit, ér- deklődését, motivációit. Szándékosan nem hallgatókat mondok, mert amennyire lehet, be kell vonni a résztvevőket a munkába, hogy kérdéseikkel, tudásukkal, véle- ményükkel gazdagítsák az óra anyagát. A hivatalban a KSH-iskola keretében töre- kedtem arra, hogy ne csak a szűken vett módszertani kérdésekről szóljak, hanem a statisztikai adat-előállítási folyamat egészébe helyezzem el az előadott témát.

Egy-egy ilyen tanfolyam igazi műhelymunka, hiszen a résztvevők a saját főosztályuk tapasztalataival, kérdéseivel, problémáival gazdagítják a témát. A hazai és a nemzet- közi fórumok nagyon hasznosak, mert az ember betekintést kap az aktuális témákba, megismeri mások megközelítéseit, továbbá szakértői körben bemutathatja, megmé- rettetheti saját munkáját, és a viták során olyan személyes ismeretségekre tehet szert, amelyekre későbbi együttműködések alapozhatók. Miután a statisztika szerepe egyre fontosabb a mindennapi életben, ezért lényegesnek tartom, hogy ahol csak lehet, terjesszük a statisztikai kultúrát, felkészítve a szakmai és laikus közvéleményt a sta- tisztika tisztességes használatára.

Végül egy hagyományos kérdés: mit üzen a statisztikusok fiatal generációjának?

Ma nehéz megmondani, milyen ismeretekre lesz szüksége az új generációnak.

Nagy lesz a felelősségük, hogy milyen elméleti rendszer alapján, milyen tartalmú és minőségű adatokat állítanak elő a rendelkezésre álló információk nagy választékából (a statisztikai felvételeken túl az adminisztratív vagy bárhol keletkező adatforrások- ból). Nyitott, érdeklődő, kreatívan gondolkodó fiatalokra van szükség, akik statiszti- kusnak érzik magukat, statisztikai célt követnek, azaz hű képet szeretnének adni a valóságról, nemcsak egy-egy kiragadott részletet akarnak bemutatni, hanem az egé- szet, világos fogalmak szerint, összefüggő rendszerben.

Nem tudom, hogy sikerült-e érdeklődésre számot tartó témákat említeni, végig mehettünk volna a kudarcokon is, azok is tanulságosak. Mindig arra törekedtem, hogy a munkám nekem is örömet okozzon, de másoknak is hasznos legyen.

Nem mindig sikerült, ebben biztos lehetett volna jobb arányt elérni. És a nevek!

Nagyon sok nevet említhetnék, akikkel öröm volt együtt dolgozni. Kívánok az új generációnak is ilyen munkatársakat!

Köszönöm a beszélgetést, jó egészséget kívánok!

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

;A törvény szerint az Osztrák Központi Statisztikai Hivatal feladata a szövetségi statisztika ellátása, tehát a törvényben vagy miniszteri rendeletben elrendelt _a

zetközi Szövetsége (International Association of Survey Statisticians — IASS), a Statisztikai Számítástechnika Nemzetközi Szövetsége (International Association for

Ilyen esetben erősen elhalványul a hivatalos statisztikai szervezet jelentősége is a felhasználó számára, bár az információ- szolgáltatások árának, minőségének

Az ipari robotok állománya 1988 végén 349 darab, az előző évinél 22 százalékkal több volt, az összes robot egyharmadát hegesztéshez, 32 százalékát anyagmozgatásra

— a törvény újra felállítja az Országos Statisztikai Tanácsot (OST), amely a Statisztikai Hivatallal együttműködő szakértői testület, tagjai: a miniszterelnöknek,

Központi Statisztikai Hivatal kebelében is jelentős lépéssel vitte azt előre a statisztikai szakvizsga új szabályozása és színvonalának igen lényeges emelése úgy

tagja, az Országos Statisztikai Tanács tagja és gazdasági szakbizottságának elnöke, a Nemzetközi Statisz—.. tikai

Feltétlenül nagy érdeklődésre tarthatnak számot a hivatalos statisztika történetét kutatók részéről az Országos Magyar Statisztikai Tanács üléseiről