fontos módszerként lehetne alkalmazni az analitikus trendszámításnál a Σt=0 módszert az időváltozó jelö- lésére, hiszen ez nem jelent sok számítási megtakarí- tást (főleg, hogy általában úgyis Excellel számol- nak), ugyanakkor megnehezíti az értelmezéseket. Ez a 0,5-re végződő t értékek miatt még inkább így van.
Ugyanakkor dícséretes, hogy az egyébként viszony- lag „szűkszavú” könyvhöz képest arányaiban a szo- kásosnál többet foglalkoznak a szerzők a logisztikus trendszámítással, paraméterbecslésére pedig kétféle módszert is ismertetnek.
A szezonális eltérések, illetve szezonindexek tárgyalása esetén csak kisebb megjegyzések indokol- tak. A szerzők nem hangsúlyozzák eléggé, hogy mikor és miért van szükség a korrekcióra, a témánál közölt ábra címe pedig nem teljesen fedi a tartalmát:
nem a szezonális hatást ábrázolták önmagában, ha- nem a trendet és a szezonhatást együtt tartalmazó
„elméleti” idősort. Ha már – jelentőségénél fogva nagyon helyesen – írnak a szezonális kiigazításról, feltétlen idekívánkozna egy kis számpélda is.
A regressziós modellek kétfajta csoportosítását jobban szemléltető kis ábrát is lehetett volna szer- keszteni. Sokat segítene a többváltozós regresszió- számítás megértésében egy alappélda bemutatása.
Nagyban megkönnyítené a téma megértését, ha ugyanaz a példa vonulna végig a paraméterek meg- határozásán, értelmezésén, a hibaszámításoknál, teszteléseknél. Ugyanez vonatkozik a többváltozós korrelációszámításra is. Az útelemzésnél szerencsé- sebb lenne a három változó alapján történő bemuta- tás, hiszen a több változó bonyolultabbá és kevésbé érthetővé teszi a témát. A fejezet végén levő kitűnő példában egy sor egyszerűbb értékelési lehetőség van, ezeket jó lenne kihasználni. Mint már korábban megjegyeztük, az egyszerűbb témákkal – feltehetően terjedelmi okok miatt – időnként szűkszavúan bán- nak a szerzők, így a bonyolultabb témák valószínű- leg nem igazán érthetők a hallgatók számára. Ez vo- natkozik például a faktoranalízis fejezetére is.
A könyv végén a szerzők igaz–hamis tesztkér- déseket közölnek, részben megoldásokkal a felké- szülés megkönnyítése céljából. A kérdések inkább az elméleti tudásra kérdeznek rá, ezért viszonylag kevés köztük a kisméretű számpélda, holott ez utób- biak is sokat segíthetnek a tananyag elsajátításában.
Összességében Petres Tibor és Tóth László könyvét érdekes és értékes kísérletnek tartjuk abból a szempontból, hogy viszonylag kis terjedelemben ismerteti a fontosabb statisztikai módszereket. Új- donság abból a szempontból is, hogy a különböző témáknál részletesen leírja azok számítástechnikai kezelési lehetőségeit. Az előzőkben megfogalmazott kritikai észrevételek a könyv „gyermekbetegségeire”
hívják fel a figyelmet. Ahhoz, hogy a könyv a szo- kásos oktatási követelményeknek valóban magas szinten eleget tudjon tenni, főként didaktikai, ám esetenként tartalmi átdolgozása is indokolt lehet.
Ehhez igyekszik ez az ismertetés segítséget nyújtani.
Juhász Györgyné
KOLOSI TAMÁS – TÓTH ISTVÁN GYÖRGY – VUKOVICH GYÖRGY (SZERK.):
TÁRSADALMI RIPORT 2004.
TÁRKI. Budapest. 2004. 504 old.
A Társadalmi Riport 2004. évenként megjelenő kötete egy majd 15 éves hagyomány folytatása. A kötet tartalmának összeállítását mindig az aktuális társadalmi-gazdasági folyamatok fontossága és az ezekkel a témákkal foglalkozó kutatások indokolták.
Nincs ez másképp most sem, amikor a kötetben kö- zölt tanulmányokat hat tematikus fejezetbe rendezve tekintheti át az olvasó. A recenzió írója a kötet tema- tikájához igazodva rövid áttekintést nyújt arról a mintegy harminc tudományos írásról, amelyek a 2004. évi Társadalmi Riportban megjelentek.
A I. Társadalmi jelzőszámok, társadalmi szerke- zet című fejezet négy tanulmányt foglal magába. Az első tanulmány (Bukodi Erzsébet – Harcsa István – Vukovich György: Magyarország a társadalmi jelző- számok tükrében), a hagyományoknak megfelelően, a társadalmi-demográfiai mutatók elmúlt két évben tapasztalható alakulásáról ad számot. Összességében a szerzők arra a megállapításra jutnak, hogy a társa- dalmi jelzőszámok a korábbi trendeknek megfelelő- en alakultak. Továbbra is szembetűnően alacsony a születések száma és az elmúlt két évben ismét lassú emelkedés figyelhető meg a halálozások számában.
E két jelenség együttesen okozza a népesség folya- matos fogyását, amit csak a nemzetközi vándorlás pozitív egyenlege mérsékel valamelyest. Csökken a házasságkötések és nő a házasságon kívüli párkap- csolatok száma. A házasodási magatartás változását mutatja, hogy az 1990-es évek közepétől az első há- zasságkötési életkor erőteljesen kitolódott. A népes- ség iskolázottságát illetően megemlítendő, hogy az utóbbi évtizedben emelkedett a lakosság iskolai vég- zettsége. Tovább csökkent a szakmunkásképzésben részt vevő fiatalok, és növekszik a gimnáziumban vagy szakközépiskolában tovább tanulók aránya. A jelenség valószínűleg összefügg azzal, hogy az álta- lános képzést nyújtó gimnáziumokból könnyebb be- jutni az egyetemekre és főiskolákba, ami egyre több fiatal törekvése. A felsőoktatás expanzióját jelzi,
hogy 2002-ben mintegy két és félszer többen tanul- tak felsőoktatási intézményekben, mint 1990-ben. A munkaerő-piaci folyamatokkal kapcsolatban a szer- zők kiemelik, hogy a kilencvenes évek első felére jellemző kedvezőtlen tendenciák után 1997-től a foglalkoztatottság lassan, de folyamatosan bővült.
Ez az utóbbi években megtörni látszik, ugyanis a foglalkoztatottsági ráta 2001-2002-es stagnálás után csak 2003-ban mutat némi növekedést. A társadalmi tagozódással kapcsolatban a szerzők felhívják a fi- gyelmet a szellemi munkakörök térnyerésére, a fel- sőszintű vezetők és értelmiségiek aránynövekedésé- re valamint a vállalkozók számának jelentős mértékű gyarapodására. A szerzők szerint a lakossági jöve- delmek nagyságának és szerkezetének radikális át- alakulása pecsételte meg a kilencvenes éveket. Az évtized második felétől élesen kirajzolódott az ösz- szefüggés, amely szerint minél alacsonyabb az egy főre jutó háztartási jövedelem, annál nagyobb a tár- sadalmi-, illetve annál alacsonyabb a munkajövede- lem aránya. A szerzők különös figyelmet szenteltek a lakosság egészségi állapotával kapcsolatos válto- zásoknak. Hangsúlyozzák, hogy a rossz egészség amellett, hogy a gazdaság és társadalom sok terüle- tén okoz nehézséget, súlyos egyéni és családi tragé- diákhoz vezet. Ehhez hozzájárul a lakosság egészsé- gi állapotához és igényeihez kevéssé alkalmazkodó ellátó rendszer és az egészségtudatos életvezetés hi- ánya.
A második tanulmány (Kolosi Tamás – Róbert Péter: A magyar társadalom szerkezeti átalakulásá- nak és mobilitásának fő folyamatai a rendszerváltás óta) szerzői a társadalmi egyenlőtlenségek alakulá- sával és az egyének mobilitásával foglalkoznak az 1988 és 2003 közötti időszakban. A tanulmány meg- állapítja, hogy a rendszerváltás óta eltelt mintegy másfél évtized a társadalmi rétegződés szempontjá- ból három jól elkülöníthető időszakra osztható. Az első időszakot a rendszerváltással együtt járó gazda- sági válságból következő változások jellemzik. A társadalmi és jövedelmi egyenlőtlenségek erőteljes növekedése mellett megjelent egy jelentős vállalko- zói réteg, és a piacképes értelmiségi és menedzseri réteg jövedelmei is gyorsan javultak. Bár a szegény- ség nem változott lényegesen ebben az időszakban, a középrétegek anyagi helyzete jelentősen romlott. A gazdasági fellendülés időszakában évről évre egyre többen érezhették a gazdasági fejlődés kedvező ha- tásait. Ennek köszönhetően a középrétegek helyzete stabilizálódott, és egyre többen emelkedtek ki a sze- génység közeli állapotból. Az ezredforduló idősza- kában újabb tendenciákra hívják fel a figyelmet a szerzők. A kötet más tanulmányaival összhangban az egyenlőtlenségek növekedését sejtetik, ami a mi-
nimálbér emelése mellett összefüggésbe hozható más szociálpolitikai és nyugdíjpolitikai intézkedé- sekkel, valamint a közalkalmazottakat preferáló in- tézkedésekkel csakúgy, mint gazdasági növekedés lassulásával. Ez azt eredményezte, hogy a társada- lom középrészében a jövedelmek abszolút növeke- dése elmaradt az átlagtól és megtorpanni látszik. A tanulmány második részében, a leíró elemzést köve- tően, a társadalmi rétegződést leginkább befolyásoló tényezők vizsgálatát kísérhetjük figyelemmel. Min- dent összevetve arra a megállapításra jutnak a szer- zők, hogy a vizsgált időszakban az aktív nemzedé- ken belüli foglalkozási mobilitás szerénynek mond- ható, mivel az aktív férfiak kétharmada, a nők há- romnegyede foglalkozási értelemben nem volt mo- bil. Arra viszont felhívják a figyelmet, hogy a mun- kaerő-piaci részvétel megszakítása jelentősebb stá- tusvesztést okoz és okozott az elmúlt 15 évben is, mintha valaki akár rosszabb pozícióban, de képes volt megmaradni a munkaerőpiacon.
A harmadik tanulmány (Tóth István György:
Jövedelemösszetétel és egyenlőtlenségek, 2000–
2003) a hazai jövedelemösszetétel és egyenlőt- lenségek alakulását vizsgálja 2000 és 2003 között.
1987-től az ezredfordulóig a jövedelmi egyenlőt- lenségek szempontjából a szerző három időszakot különbözetet meg. Az 1980-90-es évek fordulójáig a transzformációs átalakulással együtt járó egyenlőt- lenség-növekedés határozta meg a lakossági jöve- delmek összetételét és nagyságát. 1992-től 1996-ig viszont a gazdasági stagnálással összefüggő magas munkanélküliség és a magas infláció határozta meg a jövedelmek alakulását. 1996-tól 2000-ig, a gazda- sági növekedés jótékony hatásaként, a munkanélkü- liség és az infláció csökkenése az egyenlőtlensége- ket is kedvezően befolyásolta. A tanulmány rámutat arra, hogy úgy tűnik, a 2000-2003-as időszakban a jövedelmi egyenlőtlenségek ismét növekedtek a ma- gyar társadalomban. A kapott eredmények okait ku- tatva a tanulmány felhívja a figyelmet arra a két bér- sokkra, amire 2000 és 2003 között került sor, neve- zetesen a közalkalmazotti és a minimálbér emelések- re és ezen intézkedések hatásaira a lakossági jöve- delmek alakulására.
A negyedik tanulmány (Gábos András – Szivós Péter: Szegénység Magyarországon az EU- csatlakozás küszöbén) kísérletet tesz a relatív jöve- delmi szegénység időbeli alaklulásának bemutatásá- ra, majd az Eurostat által használt laekeni indikáto- rok nemzetközi és időbeli összehasonlítására. A ta- nulmány második részében a szerzők feltárják a sze- génység által különösen veszélyeztetett csoportok- nak és a szegénység esélyének jellemzőit. 1992 és 2003 között a relatív jövedelmi szegénység alakulá-
sa több alkalommal is jelentősen megváltozott. Az 1990-es évek elején a szegénységi ráta fokozatos emelkedésének lehettünk tanúi, majd a szegénységi kockázat csökkenését figyelhettük meg azt ezt köve- tő időszakban. Egy ezt követő stagnálás után 2003- ra vonatkozóan a szerzők arra a következtetésre jut- nak, hogy bár a 2000/2001-es rátákhoz viszonyítva valamivel magasabb értékek figyelhetők meg 2003- ban, összességében a szegénység kiterjedtsége nem változott lényegesen az elmúlt időszakban. A laekeni indikátor-rendszer mutatóit alkalmazva 2003-ban a lakosság 13 százaléka tekinthető szegénynek, ami Magyarországot az Espring–Andersen-tipológia sze- rint a konzervatív-korporatista jóléti rezsimek cso- portjába helyezi. A tanulmány, összhangban a témá- ban már korábban is napvilágot látott elemzésekkel, szegénység által veszélyeztetett csoportok közé so- rolja azokat a rétegeket, melyeknek tagjai olyan ház- tartásokban élnek, ahol a háztartásfő munkanélküli, vagy legfeljebb általános iskolai végzettségű, roma, illetve ahol nincs gazdaságilag aktív a háztartás tag- jai között, valamint három- vagy több gyermeket nevelnek.
A II. Demográfiai folyamatok és jóléti rendszer című fejezet első tanulmánya (Vukovich Gabriella:
Népesedési folyamataink uniós összehasonlításban) párhuzamosan veszi górcső alá a korábban EU 15 országainak népesedési jellegzetességeit és az újon- nan csatlakozó országok demográfiai folyamatait hangsúlyozva a különbségeket és egyezéseket. Kitér a termékenység, a házasságkötések, a halandóság, az öregedés, a nemzetközi vándorlás kérdéseire csak- úgy, mint a népesedéspolitikai megfontolások felvil- lantására.
A második tanulmány (Spéder Zsolt: Gyermek- vállalás és a párkapcsolatok átalakulása) célja, hogy összekösse a gyermekvállalási hajlandóság vál- tozásait a párkapcsolatok területén végbement válto- zásokkal. A témával kapcsolatosan forgalomban le- vő elméletek rövid áttekintés után a partnerkapcsola- tok alakulásából következő hatásokat veszi számba a szerző. Korábbi kutatásokat is idézve megállapítja a tanulmány, hogy az élettársi kapcsolat, mint élet- forma korábban is jelen volt a magyar társadalom- ban, de leginkább mint a házasság felbomlását (vá- lás, özvegyülés) követő együttélési forma. Ma a fia- talok ezt a párkapcsolati életformát a házasságot megelőzően, vagy azt helyettesítve választják. Az első párkapcsolatok vizsgálata során a szerző arra a megállapításra jut, hogy az élettársi viszony javára és a házasság rovására végbemenő „dominancia- váltás” az 1972 és 1976 között született, a rendszer- váltás után felnőtté vált generációban ment végbe.
Bár az élettársi kapcsolat gyakoriságának növekedé-
se a rendszerváltást megelőző időszakban indult, az első párkapcsolat kialakításában jelentkező halasztás egyértelműen a rendszerváltáshoz kötődik. A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy az élettársi kapcsolati forma terjedéséhez közvetlenül és közvetetten is hozzájárult a válások arányának növekedése, ameny- nyiben az „örök házasság” hétköznapi ideáját szá- molta fel. A válás utáni együttélés megtűrése az első lépés lehetett a házasság előtt kialakuló élettársi kapcsolatok társadalmi elfogadásában. Bár az élet- társi kapcsolat „párkapcsolati funkciói” sok hasonló- ságot mutat a házassággal, a gyermekvállalási maga- tartás tekintetében az együtt élő párok igencsak el- térnek a házasságban élőktől. A házasok 1,83-os át- lagos gyermekszámához képest az együtt élő párok átlagosan csupán 1,17 gyermekkel büszkélkedhet- nek. Az élettársi kapcsolat terjedése és „beékelődé- se” a házasság elé a gyermekvállalás átmeneti csök- kenésével, elhalasztásával jár. Ezen túlmenően a szerző rávilágít arra a tényre is, hogy az élettársi kapcsolattal induló együttélések termékenysége nem éri el a házassággal indulókét, hiszen az élettársi kapcsolat bomlékonyabb, és a felbomlott együttélés utáni időszakban alacsonyabb a gyermekvállalás va- lószínűsége. Összességében a tanulmány megállapít- ja, hogy a párkapcsolatok átalakulása, az első pár- kapcsolat későbbre halasztása, az élettársi kapcsolat- tal induló párkapcsolati karrier bomlékonysága és a válások valószínűségének növekedése olyan új je- lenségek, amelyek hozzájárultak a kilencvenes években tapasztalt termékenység csökkenéshez.
A harmadik tanulmány (S. Molnár Edit: Élet- mód és közérzet az idősödés korában) az idősödés korában lévő, 60-75 év közötti népesség életminősé- gének néhány jellegzetességét mutatja be. A szerző rávilágít arra, hogy a munkaerőpiac végleges elha- gyása, a családi életciklus lezárulása és a háztartás- összetétel megváltozása, valamint az egészségi álla- pot visszafordíthatatlan megromlása az időskorba lépés három nagy veszteségeként jelentkezik. A mindennapi időtöltés tevékenységei alapvetően vál- toznak meg az említett „veszteségek” hatására. Az életkor emelkedésével a nagyobb aktivitást, helyvál- toztatást, társas együttlétet igénylő tevékenységek fokozatosan visszaszorulnak, és egyre inkább a la- káshoz kötődő, kisebb aktivitást igénylő tevékeny- ségek kerülnek előtérbe. A tanulmány felhívja a fi- gyelmet arra a jelenségre, hogy a napi feladatoktól való fokozatos visszavonulás (gyermekek, unokák felügyelete) a 60-75 éves korosztály körében külö- nösen jellemző. Ez együtt jár az életstílus változásá- val is, valamint az igényszint leépülésével. Korcso- portról korcsoportra csökken azok aránya, akik élet- színvonaluk fenntartásához szükséges életstílus-
elemek hiányát anyagi okokkal magyarázzák, és nö- vekszik azoké, akik szerint azokra már nincs is szük- ségük. Az életkörülmények érzékelésére a három sorsfordító „veszteség” érzékelhető nyomot hagy, de a három tényező közül az egészségi állapot hat leg- inkább az életkörülmények megítélésére. A szerző megállapítja, hogy minden szempontból azok látják legsötétebben jelenlegi életkörülményeiket és ítélik meg eddigi életpályájukat, akik mindennapi tevé- kenységét súlyos egészségi problémák akadályoz- zák.
A negyedik tanulmány (Gál Róbert Iván – Gábos András: Az integrációs közjavak termékeny- ségi hatásai: magyarországi eredmények) szerzői az intergenerációs transzferek gyermekvállalási hajlan- dóságra gyakorolt hatását vizsgálják 1951 és 2001 közötti adatokon. Az elemzés két ellentétes irányú társadalmi transzfert vizsgál, a családtámogatási és a nyugdíjrendszert. A tanulmány megállapítja, hogy a várakozásoknak megfelelően az intergenerációs transzferek befolyásolják a termékenységet. A csa- ládtámogatások pozitív, a nyugdíjak negatív irány- ban. A szerzők egy hármas endogenitási „hurkot”
feltételeznek, miszerint a nyugdíjak jelentőségének növekedése csökkenti a gyermekvállalási hajlandó- ságot, amely a családtámogatások növelése irányába hat, ami pedig gyermekvállalásra ösztönöz.
Az ötödik tanulmány (Farkas János – Hegedüs József – Székely Gáborné: Lakáshelyzet, lakástámo- gatások, 1999-2003) a Lakásviszonyok 1999 és 2003 adatfelvételek alapján mutatja be a hazai la- káshelyzetet és a lakástámogatások alakulását. A ta- nulmány részletesen taglalja a lakásállomány szer- kezeti és minőségi állapotát, majd kitér a lakásberu- házásokra jellemző változásokra is. A szerzők meg- állapítják, hogy egyre nagyobb teret nyer a vállalko- zói lakásépítés, a profi kivitelezés és lényegesen dif- ferenciáltabbá vált az új lakások minősége is. A ta- nulmány második részében részletes képet kap az olvasó az ezredforduló lakáspolitikai programjairól, nevezetesen a lakáshitelezés formáiról és az önkor- mányzati bérlakásépítés helyzetéről.
A hatodik tanulmány (Róbert Péter: Iskolai tel- jesítmény és társadalmi háttér nemzetközi összeha- sonlításban) a PISA 2000 kutatás adatbázisát ele- mezve a 15 éves diákok olvasási-szövegértési képes- ségeinek meghatározottságát elemzi. A szerző vizs- gálta, hogy a diákok teljesítménye alapján mely or- szágok tekinthetők veszélyeztetettnek abból a szem- pontból, hogy a tanulók alacsony kompetenciaszintje nehézségeket valószínűsítenek a későbbi munkaerő- piaci részvételben. A tanulmány többváltozós elem- zést mutat be annak a kérdésnek a megválaszolására is, hogy milyen tényezők határozzák meg a tanulók
iskolai teljesítményét. Az elemzés során csak euró- pai országokra tért ki a szerző. Bár a szülői háttér minden országban jelentősen befolyásolta a gyere- kek iskolai teljesítményét, Magyarország azon or- szágok egyike, ahol az olvasási-szövegértési képes- ségek a leginkább összefüggnek a tanuló családi hát- terével. Az alacsony státusú és iskolai végzettségű szülők gyerekei az átlagnál nagyobb valószínűséggel tartoznak abba a „kockázati” csoportba, ahol a mun- kaerő-piaci érvénysülés szempontjából súlyos kom- petencia hátrányokat kellene leküzdeni. A szerző hangsúlyozza az iskolarendszerrel szemben támasz- tott igényeket: az iskolai oktatás követelményeinek összhangját a munkaerő-piaci igényekkel, valamint a családi háttérbeli különbségek csökkentését. A szer- ző rámutat arra, hogy mindezek ellenére a PISA 2000 kutatás adatain végzett elemzés a társadalmi hátrányok és kompetenciahiányok iskolai újratermelődéséről tanúskodnak.
A III. Munkaerőpiac és háztartásgazdaság címet viselő fejezet első tanulmánya (Kézdi Gábor – Hor- váth Hedvig – Hudomiet Péter: Munkaerő-piaci fo- lyamatok, 2000–2003) összefoglaló képet nyújt az elmúlt három év fő munkaerő-piaci változásairól.
Rámutat a foglalkoztatottság, munkanélküliség és inaktivitás jellemző alakulására, figyelembe véve a regionális és ágazati különbségeket. Nagy figyelmet fordít a keresetek alakulására és a minimálbér eme- lésének munkaerő-piaci hatásaira. A szerzők rámu- tatnak arra, hogy a legjelentősebb társadalmi prob- léma a rendkívül alacsony foglalkoztatottságból adódik, ami elsősorban nem is a munkanélküliség- gel, hanem a magas inaktivitással van összefüggés- ben. Bár a pályakezdő munkanélküliség létező prob- léma, de ennek hátterében is a fiatal iskolázatlan munkaerő munkapiaci jelenlétének nehézségei áll- nak. A tanulmány hangsúlyozza, hogy Magyaror- szág kettészakadása tovább erősödött, ami a már ko- rábban is meglevő munkaerő-piaci kilátások regio- nális különbségeiből adódnak. A keresetek a vizsgált időszakban többször is emelkedtek, amiben fontos tényező volt a közszféra kereseteinek jelentős emel- kedése. Ennek következtében csökkent a szellemi dolgozók bérhátránya a versenyszférához képest, a fizikai dolgozók esetében pedig ez meg is szűnt. A minimálbér emelése csökkentette a kereseti egyen- lőtlenségeket, de minden bizonnyal ez is hozzájárult a foglalkoztatás alacsony mértékű növekedéséhez. A munkaerő képzettségi szintjével kapcsolatban a szerzők rámutatnak arra a jelenségre, miszerint bár bizonyos területeken megjelent a túlképzettség, a munkaadók általában mégis megfizetik a magasabb képzettséggel együtt járó magasabb bért is. Mindent összevetve az iskolázottsági szint emelkedése nem
járt kimutatható negatív hatásokkal, sem az elhe- lyezkedési esélyek, sem a túlképzettséggel megsze- rezhető többletkereset tekintetében.
A második tanulmány (Tóth István János: A legnagyobb exportáló vállalatok üzleti várakozásai 2004 elején) rövid összefoglalót nyújt, a TÁRKI 2004 januárjában 1500 legnagyobb exportáló feldol- gozóipari cég közül 303-nak a vezetőjével végzett konjunktúra-vizsgálat eredményeiről. A vizsgált vál- lalati körben 2004-ben is folytatódni fog a 2003 vé- gén megkezdődött élénkülés. Ezt támasztja alá a be- ruházási aktivitás élénkülésére és az elsősorban nyu- gat-európai értékesítési lehetőségek és exportkeres- let javulására számító várakozások. Figyelemre mél- tó változás következett be a cégek munkaerő- keresletében is, amennyiben növekedett a létszám- felvételt tervező cégek száma. A saját cég helyzetére vonatkozó várakozások tekintetében a szerző megál- lapítja, hogy bár a cégek lényegesen jobbnak látják jelenlegi helyzetüket összehasonlítva a fél évvel ko- rábbival és további javulásra számítanak, a külföldi tulajdonban levő cégek pedig optimistábbak a ma- gyar tulajdonban levőkhöz képest.
A harmadik tanulmány (Lelkes Orsolya – Scharle Ágota: Miért inaktív az 50 éves magyar fér- fiak egyharmada?) egyszerű statisztikai eszközökkel igyekszik feltárni, a 40-59 éves inaktív férfiak de- mográfiai jellemzőit és az inaktivitásukat magyarázó körülményeket. A Központi Statisztikai Hivatal Munakerő-felmérésének adatait elemezve a szerzők megállapítják, hogy a nyugdíjkorhoz közeli inaktív férfiak jellemzően képzetlenebbek, mint fiatalabb foglalkoztatott társaik, és többségük valamilyen munkavégzést korlátozó betegségben szenved.
Munkavállalási kedvüket a betegség mellett erősen befolyásolja az is, hogy milyen szociális juttatásban részesülnek. A szerzők véleménye szerint van terük az aktivitás növelését célzó foglalkoztatás-politikai intézkedéseknek, amiket a nyugdíj melletti munka- végzés ösztönzésében és a rokkantnyugdíjazás indo- koltságát érintő szabályozás felülvizsgálásában lát- nak megvalósíthatónak.
A harmadik tanulmány (Galasi Péter: Túlkép- zés, alulképzés és kereset) a túlképzés és az alulkép- zés keresetekre gyakorolt hatását vizsgálja a magyar munkaerőpiacon az 1990-es évek második felében és a 2000-es évek elején. Miután a szerző bemutatja a túlképzettség illetve az alulképzettség bérhozamra gyakorolt hatásainak elméleti és mérési sajátossága- it, a következő jellemző változásokra hívja fel a fi- gyelmet. Az alulképzettek aránya az egész időszak- ban folyamatosan csökkent, a túlképzetteké pedig 1995-től emelkedni látszik. Ezt azt jelenti, hogy a szükséges és a megfigyelt iskolai végzettségben
mért nem megfelelő illeszkedése egyre inkább túl- képzést jelent. Ami a bérhozamot illeti, a túlképzett- ség minden évben többletbért eredményezett, de ez alacsonyabb, mint a szükséges osztályok bérhozama.
Ez azt jelenti, hogy bár a túlképzett munkavállaló többet keres, mint az ezen a munkahelyen dolgozó megfelelő képzettségű társa, de kevesebbet keres, mint ha a képzettségének megfelelő munkahelyen dolgozna. Az alulképzettséggel együtt járó bérho- zam vizsgálata során a szerző rámutat arra, hogy minden vizsgált évben fennáll az az összefüggés, miszerint az a munkavállaló, aki az adott munkahe- lyen a szükségesnél alacsonyabb iskolai végzettség- gel rendelkezik, minden egyes hiányzó iskolai osz- tály hatására érzékelhető bérveszteséget szenved azokhoz a társaihoz képest, akik a szükséges iskolai végzettséggel rendelkeznek.
A negyedik tanulmány (Hárs Ágnes – Simo- novics Bori – Sik Endre: Munkaerőpiac és migráció:
fenyegetés vagy lehetőség?) célkitűzése az volt, hogy megválaszolja azt a kérdést, hogy vajon az Unióhoz csatlakozás valóban maga után vonja-e a tömeges ke- let-nyugati vándorlást, és különösen a magyar munka- erő migrációját. A migráció mérési lehetőségeinek bemutatása után a Magyarországról kifelé irányuló vándorlás volumenét és társadalmi bázisát tanulmá- nyozzák a szerzők. A tanulmány megállapítja, hogy bár az 1990-es évekhez képest az ezredfordulóra a migrációs potenciál nagyjából kétszeresére nőtt, a ma- gyarok migrációs potenciálja még mindig az egyik legalacsonyabb Közép-Kelet-Európában. A rövid és hosszú távú külföldi munkavállalás célállomásait te- kintve nincs jelentős változás az elmúlt években, to- vábbra is nagy arányban a német nyelvterületek irá- nyába nyilvánulnak meg a migrációs szándékok. A migráció társadalmi bázisának elemzése során a szer- zők hangsúlyozzák az emberi és kapcsolati tőke jelen- tős szerepét (migrációs burok). Kiemelkedően fontos az idegennyelv-tudás, amit az is alátámaszt, hogy az idegen nyelvet beszélők migrációs hajlandósága az átlag 2-3-szorosa. A 30 év alattiak migrációs szándéka több, mint kétszerese az átlagénak, a férfiak hajlandó- sága pedig lényegesen erősebb a nőkénél. Az iskolai végzettség nem hat lineárisan a migrációs hajlandó- ságra, sőt a 2003-as TÁRKI-vizsgálat szerint az isko- lázottság nem befolyásolja a külföldi munkavállalásra vonatkozó terveket. A munkanélküliek migrációs szándéka az elképzelések szintjén kiemelkedően ma- gas, de a komoly szándék esetén már kevésbé látszik igazolhatónak.
Az ötödik tanulmány (Bernát Anikó – Szivós Pé- ter: A fogyasztás jellemzői általában és két kiemelt kiadási csoportban) a háztartások fogyasztási szer- kezetét vizsgálja. A szerzők feltárják az egyes fo-
gyasztási tételek elterjedtségét, valamint az egyes fogyasztási tételek relatív súlyát a háztartási összki- adásban. A tanulmány kitér a társadalom különböző rétegeinek a fogyasztás szerkezetében megfigyelhető különbségeire is. A szerzők részletesebben foglal- koznak két kiadási tétellel, a lakásfenntartási költsé- gekkel és az üdüléssel, nyaralással összefüggő költ- ségekkel. Míg az első kötött kiadás, addig a második a rugalmas költségelemek csoportját alkotja.
A IV. Információs társadalom című fejezet első tanulmánya (Angelusz Róbert – Fábián Zoltán – Tardos Róbert: Digitális egyenlőtlenségek és az info-kommunikációs eszközhasználat válfajai) arra keresi a választ, hogy az info-kommunikációs esz- közökhöz kapcsolódó „külső expanzió” vizsgálata után hogyan alakul a „belső expanzió”? Milyen használati sémák rajzolódnak ki, mennyire homogén vagy heterogén az internethasználók tábora és a funkcionális válfajok feltérképezése után milyen szocio-kulturális jellegzetességekkel írhatók le az internethasználók csoportjai. A szerzők a digitális egyenlőtlenségek mértékét a rendszeres otthoni internethasználat példáján mutatják be. Az elemzés első részében a SIBIS Digital Divide Indexhez ha- sonló digitálisszakadék-mutató eredményei alapján megállapítják, hogy a rendszeres otthoni internetezés tekintetében a legnagyobb szakadék a romák, az ala- csony iskolai végzettségűek és az idősek (60 év fe- lettiek) körében mutatkozik. A tanulmány négy funkcionális használati válfajt különböztet meg: a
„tudás-„ az „élmény-„ a „közügy”- és a „high-tech”
hangsúlyú felhasználási orientációkat. Terjedelmi korlátok miatt itt nem térünk ki a használati válfajok részletes bemutatására, csupán jelezzük, hogy a szerzők elemzése alapján a „tudás” hangsúlyú fel- használók esetében valamennyi anyagi és társadalmi tőkemutató egy irányba hatott. Ez arra enged követ- keztetni, hogy a tudáscélú felhasználói csoport ese- tében a legerősebben kimutatható a használati sza- kadék, és ennél a felhasználói rétegnél további szocio-kulturális egyenlőtlenségek alakulnak ki a hozzájutásra rárakódva.
A második tanulmány (Dessewffy Tibor – Rét Zsófia: Az info-kommunikációs technológiák terje- dése – objektív és szubjektív gátak) az internet társa- dalmon belüli terjedésének jellegzetességeit és a ter- jedés útjában álló gátakat vizsgálja. A szerzők több- változós elemzési technikák alkalmazásával tárják fel az internethasználatot befolyásoló tényezőket. A tanulmány megállapítja, hogy a kulturális tényezők erős befolyással bírnak az internet (nem)használatára is, és felhívja a figyelmet az internethasználatot be- folyásoló kulturális tényezők jelentőségére. Eredmé- nyeikkel a szerzők tovább árnyalják az eddig közbe-
szédben is kizárólag anyagi okokra visszavezetett diffúziós gátak szerepét.
A harmadik tanulmány (Szabó László: Az elekt- ronikus gazdaság fejlődése Magyarországon és az Európai Unió országaiban) arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi az oka Magyarország elmaradásá- nak az információs technológiák alkalmazásában. A digitális szakadék nemcsak a lakosság körében jel- lemző, hanem a gazdasági szereplők esetében is ki- mutatható legalább két dimenzióban. Az információs technikák alkalmazása alacsonyabb fokú a kisebb cégek körében és azoknál az ágazatoknál, ahol az alaptevékenység jövedelmezősége szempontjából kevesebb hozzáadott értékkel bír, például a mező- gazdaság esetében. A tanulmány rámutat arra, hogy hazánkban, akárcsak a nemzetközi szintéren, három ágazat emelkedik ki az interneten keresztüli értékesí- tések terén: info-kommunikációs szektor, turizmus és pénzügyi szektor. A szerző az on-line vásárlás alacsony elterjedtségét a gyakorlati szempontok és a vásárlási szokások együttes hatásaként magyarázza.
A negyedik tanulmány (N. Vajdai Teréz: Az e- államigazgatás jelene Magyarországon) az e- közigazgatás helyzetértékelését és elterjedésének akadályait elemzi. Megállapítja, hogy az elektroni- kus államigazgatásra való felkészülés színvonala Magyarország jelenleg közepesnek mondható. Bár az intézmények IKT-eszközökkel való ellátottsága megfelelő, az internethasználat szempontjából jelen- tős különbségekre hívja fel a figyelmet a szerző. Az e-államigazgatás területén tapasztalt hazai lemaradás okait elemezve a tanulmány kiemeli az állami szer- vek hálózati összeköttetésének a hiányát, a hálózati biztonság színvonalának alacsony színvonalát, és a számítástechnikusok és rendszergazdák foglalkozta- tásának alacsony arányát.
Az V. Kisebbség és többség Magyarországon cí- mű fejezet első tanulmánya (Enyedi Zsolt – Fábián Zoltán – Sik Endre: Nőttek-e az előítéletek Magyaror- szágon?) arra a kérdésre keresi a választ, hogy miként változtak Magyarországon az antiszemita, a cigány- és idegenellenes attitűdök az elmúlt évtizedben. Az anti- szemitizmus részletesebb vizsgálata során a szerzők háromféle antiszemitizmust különbözettek meg: poli- tikai, diszkriminatív és vallási antiszemitizmust. A kü- lönböző típusú antiszemita attitűdök társadalmi- demográfiai hátterét vizsgálva a szerzők megállapítot- ták, hogy míg a politikai antiszemitizmus a konzerva- tív politikai beállítottságú fővárosi férfiak körében fordul elő, addig a diszkriminatív antiszemitizmus a községekben élő alacsony jövedelmi helyzetű polgá- rok körében lelhető fel. A vallási antiszemitizmus te- kintetében megállapították, hogy az idősebb, alacso- nyabb iskolai végzettségűek vallási antiszemitizmusa
gyakoribb, mint tanultabb és fiatalabb társaiké. A jö- vedelem egyértelműen hatással van erre az antiszemi- tizmus típusra: a magasabb jövedelemmel bírók köré- ben csökken az antiszemita attitűdök előfordulása. A romákkal kapcsolatos lakossági attitűdök tekintetében a tanulmány kedvező tendenciát állapít meg. Az ide- genellenesség vizsgálata során arra a következtetésre jutottak a szerzők, hogy a bevándorlók megítélése in- kább negatív irányba húz, azaz a válaszolók többsége azt gondolja, hogy a bevándorlók miatt nő a bűnözés és, hogy elveszik a munkát a Magyarországon szüle- tettek elől. A szerzők összességében megállapították, hogy a mérhető indikátorok alapján a cigányellenes- ség némileg csökkent, az idegenellenesség és az anti- szemitizmus nem változott a 1990-es évek közepéhez viszonyítva, azonban a lakosság úgy értékeli, hogy a legjelentősebben a cigányellenesség növekedett.
A második tanulmány (Janky Béla: A cigány családok jövedelmi helyzete) a 2003-ban készült harmadik reprezentatív cigányvizsgálat, és a TÁRKI szintén 2003-ban végzett Háztartás Monitor felvétele alapján vizsgálja a magyarországi cigány háztartások jövedelmi helyzetét. A tanulmány rámutat arra, hogy a romák lakóhelyi szegregációja növekvő tendenciát mutatott az utóbbi évtizedben, továbbá növekedett a távolság az iskolai pályafutás tekintetében is a nem cigányokhoz képest. E két jelenség következménye- ként a rendszerváltást követően a munkahelyek el- vesztése jobban sújtotta a cigány népességet nem ci- gány társaikhoz képest. A harmadik ok, ami miatt igen alacsony lett a cigányok foglalkoztatottsága az, hogy elsősorban olyan gazdasági ágakban dolgoztak, amelyeket a gazdasági válság sújtott. A cigány la- kosság jövedelmi viszonyai heterogének. A fővárosi és főváros környéki háztartások között magasabb a keresővel rendelkező háztartások aránya és jövedel- meik is jóval meghaladják a vidéki cigány családok- nál mért arányokat. A nem cigány lakosság jöve- delmi viszonyaihoz képest a roma háztartásoké lé- nyegesen alacsonyabb. A Cigányvizsgálat adatai szerint a cigányok 65 százaléka tartozik a népesség alsó jövedelmi tizedéhez.
A harmadik tanulmány (Kopasz Mariann: La- kóhelyi szegregáció és társadalmi feszültségek a magyarországi településeken) a társadalmi csopor- tok lakóhelyi szegregációját és a csoportok közötti konfliktusok előfordulását mutatja be. A szerzők el- sősorban a cigányok és az eltérő jövedelmi helyzetű csoportok lakóhelyi elkülönülését vizsgálják. A ci- gányság szegregációja legnagyobb arányban azok- ban a régiókban fordul elő, ahol számarányuk az ön- kormányzati vezetők becslése alapján a legmagasab- bak. Ilyen területek az Észak-Alföld és Észak- Magyarország. Nem meglepő módon, ezeken a terü-
leteken a legfeszültségterhesebb a viszony a cigány és a nem cigány lakosság között, de a szerzők a szegregációnak és a konfliktusok valószínűségének kapcsolatát csak további elemzésekkel látják meg- nyugtató módon tisztázhatónak. A jövedelmi alapon kialakuló szegregáció tekintetében a szerzők rámu- tatnak arra, hogy a település lélekszámának növeke- désével nő az alacsony jövedelmű csoportok lakóhe- lyi elkülönülése is, amely sok esetben összemosódik az etnikai alapú szegregációval. Az eltérő jövedelmi helyzetűek közötti feszültségek azokban a régiókban fordulnak elő jelentősebb arányban, ahol magas a relatív szegénységi ráta, mint például az Észak- Alföldön és Észak-Magyarországon.
A negyedik tanulmány (Gödri Irén – Tóth Pál Péter: Bevándorlók társadalmi helyzete) a Magyar- országon, 2001-ben bevándorló státust szerző, a szomszédos országokból érkező bevándorlók társa- dalmi helyzetének néhány metszetét mutatja be. A társadalmi helyzet számos dimenziói közül az isko- lai végzettségre, a munkaerő-piaci helyzetre, a társa- dalmi integrációra és a szubjektív elégedettségre irá- nyítják figyelmüket. Az iskolai végzettség tekinteté- ben a szerzők megállapítják, hogy a vizsgált beván- dorló csoport tagjai körében a magasabb iskolai vég- zettséggel rendelkezők aránya mind a kibocsátó, mind a magyarországi népesség arányainál maga- sabbak. Bár a bevándorlók különböző demográfiai csoportjain belül vannak eltérések a foglalkoztatási arányokban, összességében azt tapasztalták a szer- zők, hogy a bevándorlás után nőtt a foglalkoztatottak aránya és csökkent a munkanélkülieké. A társadalmi integráció vizsgálata során a tanulmány felhívja a figyelmet arra, hogy a társas kapcsolatok gazdagsága ellenére a bevándorlók kölcsönös segítségnyújtáson és a szolidaritáson alapuló kötései az azonos szár- mazási hely mentén szerveződnek. A szerzők felhív- ják a figyelmet arra, hogy a szomszédos országokból érkező bevándorlók szubjektív helyzete jobb, mint a magyar lakosságé. Mind objektív életkörülményeik- kel, mind jövőbeli kilátásaikkal elégedettebbek a be- fogadó ország polgárainál.
A VI. Politikai viselkedés, társadalmi attitűdök című fejezet első tanulmánya (Stumpf István: Párt- választás trendjei a kormányváltás után) a 2002-es választásokat követő ún. post-election vizsgálat ré- vén tárja fel a pártválasztás trendvonalait és azok változásait a 2004. évi európai képviselő- választásokig bezárólag. A kronologikus vizsgálat eredményei arra hivatottak, hogy feltárják a magyar választók és pártok viszonyában érzékelhető folya- matok hasonlóságát és különbözőségét a fejlett de- mokráciákban tapasztalható trendekhez viszonyítva.
A második tanulmány (Karácsony Gergely: Az EU-csatlakozás támogatottságának meghatározói Magyarországon) az EU-csatlakozással kapcsolatos lakossági megítélések alakulását mutatja be és igyek- szik feltárni azokat az összetevőket, amelyek megha- tározzák az ezzel kapcsolatos véleményeket. Az EU- csatlakozás támogatottsága a kilencvenes évek közepe óta nem változott jelentősen, de a népszavazáshoz kö- zeledve inkább csökkent, mint nőtt a csatlakozáspárti- ak aránya. A szerző öt hipotézist tesztelt többváltozós statisztikai módszerekkel. A terjedelmi korlátok miatt itt nem térünk ki a különböző hipotézisek részletezé- sére, csupán arra vállalkozunk, hogy röviden össze- foglaljuk a kapott eredményeket. A csatlakozással járó előnyök és hátrányok mérlegelése a szavazók jelentős részénél politikai preferenciákból következik. Ez hangsúlyosan igaz azokra a szavazókra, akik az átlag- nál kevésbé informáltak az Európai Unióról. Az ő ese- tükben az aktuális közhangulathoz történő igazodás mintegy „kognitív mankóként” játszik szerepet a vé- leményalkotásban. A „jól informált” szavazók eseté- ben viszont sokkal inkább a társadalmi-demográfiai jellemzők határozzák meg a véleményalkotást. Az idősebbek jóval kevésbé, a szellemi foglalkozásúak jóval inkább várnak „kézzelfogható” előnyöket a csat- lakozástól.
A harmadik tanulmány (Csepeli György – Örkény Antal – Székelyi Mária – Poór János: Nemzeti identi- tás Magyarországon az ezredfordulón) szerzői arra a kérdésre keresték a választ, hogy 1995 és 2003 között hogyan változott a magyar társadalomban élő naciona- lista beállítódásokat meghatározó kognitív és affektív lelki szerkezet. Bár a nacionalizmus erőssége nem vál-
tozott lényegesen a két időpontban, a szocio- demográfiai tényezők magyarázó ereje radikálisan le- csökkent. Ez arra sarkallta a szerzőket, hogy a nacio- nalista nézetekkel kapcsolatos attitűdök alakulását ne társadalmi választóvonalak mentén, hanem az érték- preferenciák kontextusában vizsgálják újra. A szerzők megállapítják, hogy a nemzeti tudat modernizációja 2003-ban is folytatódott, ami a nemzeti érzésvilág hát- terében munkáló tudati elemek továbbkristályosodá- sában mutatkozik meg. 2003-ra újjászületik a kultúrnemzeti identitás egyrészről, másrészről, pedig az idegenellenesség válik a nacionalizmus legfonto- sabb háttértényezőjévé.
A negyedik tanulmány (Lengyel György – Vicsek Lilla: A biztonsághiány egyéni és társadalmi komponensei) azt járja körül, hogy milyen társadal- mi szabályszerűségei vannak a biztonsághiánynak ma Magyarországon. A szerzők megkülönböztettek mikro- (személyes aggodalmak) és makroszintű (emberiség miatti aggodalmak) biztonsághiányt, il- letve a makro biztonsághiányon belül materialista és posztmaterialista (általános biztonságérzet) aggo- dalmakat. A szerzők megállapítják, hogy a bizton- sághiány különböző típusai szignifikáns kapcsolat- ban állnak a materiális, kulturális és társadalmi erő- forrásokkal. A személyes biztonsághiányt elsődlege- sen a gazdasági erőforrások, a posztmateriális makro gondok percepcióját pedig inkább a kulturális erő- források határozzák meg. Az egzisztenciát érintő kedvezőtlen múltbeli tapasztalat mind a materiális, mind a posztmateriális félelmekkel összefügg.
Altorjai Szilvia
