Szemle

I X .

SZEMLE

ezredes

s z t á l i n m ü v e i n e k

n e g y e d i k k ö t e t e m a g y a r u l

Sztálin elvtárs magyar nyelven megjelenő műveinek valamennyi kötete felmér- hetetlen jelentőségű segítséget nyújt Pártunk, munkásosztályunk, népi demokratikus országunk szocializmust építő munkájához. Ezért köszöntjük lelkesedéssel a IV. kötet közreadását is.

A mult év decemberében megjelent IV. kötet azokat az írásokat foglalja magá- ban, melyeket Sztálin elvtárs a Nagy Októberi Forradalomtól 1920 december végéig alkotott.

Fejlődő néphadseregünk számára különös jelentőséggel bír ez a kötet, mert a benne foglalt írások az államépitéssel és a szovjet hatalom nemzeti politikájával kap- csolatos kérdéseken kívül, elsősorban a Vörös Hadsereg megteremtésének alapvető kér- déseivel foglalkoznak. Soha szem elől nem téveszthető útmutalást, biztos iránytűt ad kezünkbe azzal, hogy megismertet bennünket a Vörös Hadsereg, a felszabadított munkások és parasztok hadserege, az internacionalizmus szellemében nevelt legyőz- hetetlen hadsereg megteremtésének, megerősítésének sztálini tételeivel.

A külföldi intervenció és a polgárháború éveinek stratégiai és taktikai kérdések- 'kel foglalkozó írásai a marxizmus-leninizmus remekmüvei, a katonai tudományok ki-

meríthetetlen kincsesháza.

Azt az időszakot, amelyet ez a könyv felölel, a Nagy Októberi Forradalomtól az 1920-as év végéig, maga Sztálin elvtárs klasszikusan értékeli és osztja fel „A pro- letárdiktatúra három éve" c. előadói beszédében. (A Bakui Szovjet ünnepi gyűlésén,

1920 november 6.)

„Kétségtelen, hogy a Szovjethatalom háromévi tevékenységének ideje alatt Oroszország nemzetközi helyzete volt Oroszország életének alapvető kérdése.

Volt idő, amikor a Szovjet-Oroszországot nem vették észre, nem számoltak vele,

nem ismerték el. » Ez volt az első időszak, mely az oroszországi szovjethatalom megszületésétől

a német imperializmus szétzúzásáig tartott. Ebben az időszakban a Nyugat impe- rialistái, a két koalíció, a német és az angol koalíció egymással tusakodtak, nem vették észre Szovjet-Oroszországot, hogy úgy mondjam, más gondjuk voltl 98

A második időszak a német imperializmus szétzúzásától, a német forradalom kezdetétől, addig az időpontig tartott, amikor Gyenikin nagyszabású támadást indított Oroszország ellen, amikor Gyenikin Tula kapui előtt állott.

Ezt az időszakot Oroszország nemzetközi helyzete szempontiából az jel'emzi, hogy az antant — az a n g o - f r a n c a-amerikai koalíció, — miután Németországot szétzúzta, minden szabad erejét Szovjet-Oroszország ellen fordította. Ez az időszak, amikor tizennégy állam — utóbb mesének bizonyult — szövetségével fenyegettek meg minket.

A harmadik időszak az, amelyben élünk, amikor már nemcsak, hogy észre- vesznek minket, mint szocialista hatalmat, nemcsak ténylegesen elismernek minket, hanem félnek is tőlünk." („A proletárdiktatúra 3 éve" 402—403. old.) Az első időszakban, Sztálin elvtárs, mint a nemzetiségi ügyek népbiztosa, (a Nagy Októberi Forradalom első napjától egészen 1923-ig) hatalmas és közvetlen irányító szerepet töltött be a Szovjetunióban a nemzetiségi kérdés megoldása terén.

Úgyszólván minden egyes szovjet köztársaság megszervezésében tevékeny és vezető része volt Sztálin elvtársnak, ö segíti a Szovjetunió nagyszámú nemzetiségét, hogy autonóm szovjet köztársaságaikat és autonóm területeiket felépítsék.

Jól tudta Lenin elvtárssal együtt, hogy a szovjet hatalom megszilárdításához elengedhetetlenül szükséges Oroszország és a nemzetiségi területek munkásai között a testvéri bizalom helyreállítása. Jól tudta Sztálin elvtárs, hogy ezt a bizalmat nem lehet megteremteni a különböző nemzetiségi dolgozók önrendelkezései jogának határo- zott elismerése nélkül.

• Ugyanakkor rávilágít az autonómia lényegére. Az autonómia forma, melynek az elbírálásánál azt kell szem előtt tartani, hogy ezt a formát milyen osztály- tartalommal töltjük meg.

„A Szovjethatalom korántsem ellenzi az autonómiát, — az autonómia mellett van, de olyan autonómia mellett, melyben minden hatalom a munkásoké és parasztoké, melyben a nemzetiségek burzsoáit megfosztják nemcsak a hata- lomtól, de még a kormányszervek választásában való részvételtől is."

(Beszédek az 1918 m á j u s 10—16-i tanácskozáson" 91. oldal.)

Kíméletlen harcot folytat a nemzeti elnyomás, a nacionalizmus ellen, amelv az elnyomás valamennyi formája között a legkörmönfontabb és legveszélyesebb.

Ugyanakkor rámutat a nemzeti nihilizmus, a nemzet sorsa iránti cinikus közöm- bösség káros voltára, mely a burzsoá nacionalizmus malmára h a j t j a a vizet.

Ma, amikor a Tito-banda fasiszta politikáját nacionalista demagógiával igyek- szik leplezni, amikor a nemzetközi reakció a nacionalizmus mérgével igyekszik meg- bontani a béke és a szocializmus nemzetközi táborát, — ma, amikor az impereialista tábor legragadozóbb vadállata, Amerika, az Atlanti Szövetségbe tartozó csahos kutyái segítségével a nemzeti nihilizmus, a kozmopolitizmus terjesztésével igyekszik pöffesz- kedő világuralmi céljait elérni, — különösen nagyjelentőségű és időszerű Sztálin elv- társ erre vonatkozó bölcs tanítása: „ . . . a nemzeti kérdést csak akkor tudiuk nyíltan és szocialista módon megoldani, h a . . . a dolgozó tömegek érdekeinek rendeljük alá."

(Záróbeszéd. Beszédek az 1918 m á j u s 10—16-i tanácskozásokon. 96. oldal.)

„Tudja meg mindenki, hogy a Népbiztosok Tanácsa a nemzeti elnyomás impe- rialista politikájával szembeállítja az elnyomott népek teljes felszabadításának politikáját." (Török Örményországról. 27. oldal.)

Ezt a politikát képviseli rendkívüli következetességgel, többek között az ukrán burzsoá nacionalizmussal szemben.

Sztálin, mint Lenin legkiválóbb és legközelebbi munkatársa, a szovjet állam felépítésének munkájában és az ellenforradalmi ukrainai Ráda ellen vívott harcban a legaktívabb szerepet tölti be. Lerántja a leplet a Ráda igazi természetéről és be- bizonyítja, hogy a Ráda főtitkársága, amelynek tagiai a tömegek megtévesztése cél- jából magukat szocialistáknak nevezik, végeredményben

a) a szocializmus árulóinak kormánya,

b) burzsoá kormány, mely a szovietek ellen harcol,

c) a béke ellensége, amely az angol-francia tőkésekkel áll szövetségben.

Az ukrajnai Rádával kiéleződött helvzetben a néphez, a tömegekhez fordul megoldásért. A felmerült viszály megoldását m a g á b a n az ukrán népben keresi és találja meg.

Egyébként is az egész művön végigvonul, minden sorából kiérzik, a nép végtelen szeretete és a munkásosztályba, a dolgozó tömegekbe vetett határtalan bizalom.

99

„Mi a m u n k á s s á g képviselői, azt akarjuk, hogy a nép necsak szavazzon, hanem kormányozzon is. Hatalmon nem azok vannak, akik választanak és szavaznak, hanem azok, akik kormányoznak."

(Beszédek a III. Szovjet kongresszuson. 39. oldal.)

Ez az útmutatás egyúttal félreismerhetetlen útbaigazítást ad ma is a polgári

„demokráciák", a Labour-párti „munkáskormány" által időnként megrendezett szem- fényvesztő választások igazi értékelésére.

Mert a valóságban:

„Franciaországban, . . . a minisztereket . . . a Lyoni Bank jelöli ki. Amerikában . . . a milliárdos Rockfeller emberei vannak hatalmon." (Ugyanott.)

A Szovjethatalom teljes megszilárdításához feltétlen szükséges volt, hogy a háború mielőbb végetérjen. A Párt és a Szovjet kormány a Nagy Októberi Forradalom első napjától kezdve szívós harcot folytatott a béke megteremtéséért. Ezért az összes hadviselő népnek és kormányaiknak javaslatott tett igazságos béke megkötésére.

Németországgal és Ausztriával már 1917 december 3-án aláírták a fegyver- szünetet, de már a tárgyalas alatt kitűnt a német inmperiaiisták hallatlan mohósága és rabló szándéka. Ennek ellenére: a fiatal Szovjet Köztársaság, hogv hatalmát megszilárdítsa és a Vörös Hadsereget létrehozza, kénytelen volt nehéz béke feltéte- leket elfogadni. <

Az összes ellenforradalmár dühös agitációt fejtett ki a béke megkötése ellen és ebben a sötét ügyben az ellenforradaimárok a „baloldali kommunista" álarcában rejtőző Trockij—Buharin és a hozzájuk hasonló társaik személyében szövetségesekre

találtak. • Trockij, aki a Bresztbe küldött szovjet delegáció elnöke volt, a Bolsevik Párt

határozatát megszegte és a béke megkötését megtagadta, de ugyanakkor bejelentette a német imperializmus képviselőinek, hogy a Szovjet Köztársaság leszereli hadseregét.

Ez a hajmeresztően aljas árulás egyenesen provokációs felhívás volt a német impe- rialista támadóknak.

És valóban, a német kormány, megszakítva a fegyverszüneti egyezményt, táma- dásba ment át. Sztálin, Leninnel együtt, haladéktalanul intézkedett a Petrográd felé irányuló német imperialista t á m a d á s kivédésére, a petrográdi pártszervezeteken keresztül..

szervezzék meg a munkások tízezreit és hajtsák ki a burzsoáziát az utolsó szálig Pétervár alá, hogy ott a munkások felügyelete alatt lövészárkokat ássa- nak. Ma, amikor a forradalom veszélyben van, csak ez mentheti meg a forra- dalmat. A lövészárkok vonalát katonai szakértők fogják megadni, önök pedig gondoskodjanak fegyverekről, s -ami a legfontosabb: szervezkedjetek és talpra mind egy szálig." (Telefonogramm az O S Z D / b / M P Petrográdi Bizottságának.

40. oldal.)

Ezekben a harcokban született meg a dicsőséges Vörös Hadsereg, amikor az állig felfegyverzett német csapatok Petrográd elleni rablótámadását a Narva és Pszkov alatt erélyesen visszaverték.

Ezekben a nehéz napokban, amikor a forradalom sorsa forgott kockán, Sztálin, Leninnel együtt, állhatatosan harcolt a oolsevik stratégia és taktika keresztülviteléért.

Trockij és aljas bandája ellen, akik baloldali frázisokkal takarták alávaló tervüket, akik meg akarták hiúsítani a bresti békeszerződést, hogy a még meg nem erősödött Szovjet Köztársaságot kitegyék a német imperialisták csapásainak. Február 23-án a Párt Központi Bizottsága elhatározta a bresti békeszerződés aláírását, de Trockij és Buhárin árulását a Szovjet Köztársaságnak drágán kellett megfizetnie.

Sztálin „embertelennek", „pokolian kegyetlennek" nevezi a feltételeket, de mégis ajánlja az elfogadását az Ukrán-Szovjet Köztársaság Népi Titkárságának mert jól tudja, hogy ezzel a forradalom ügyét menti meg. (1. sz. vázlat.)

csakis ilyen körülmények között lehet majd fenntartani a Szovjet hatalmat.

Egyelőre pedig egyre készülünk és egyre készülnünk kell, hogy szent háborút szervezzünk a német imperializmus ellen."

(Közvetlen táviró vezetéken leadott távirat az Ukrán Szovjet Köztársaság Népi Titkárságának. 45. oldal.)

II.

A Nagy Októberi Forradalom győzelme és a Szovjet Hatalom megteremtése rémületet és gyűlöletet váltott ki a világkapitalizmus táborában.

A földesurak és kapitalisták, akiknek hatalmát a szocialista forradalom meg- döntötte, fegvveres intervenciót szerveztek a fiatal Szovjetunió ellen.

Német, majd angol, amerikai, francia és japán imperialisták hatoltak a fiatat Szovjet Állam területére, hogy megdöntsék a Szovjet Hatalmat.

100

A Lenin és Sztálin vezette n a g y Bolsevik P á r t honvédő háborúra mozgósította a munkásokat és parasztokat az idegen hódítók és a burzsoá fehérgárdisla földesúri banda ellen.

„A Szovjet Hatalom élve temetné el magát, ha a rablók és elnyomók ellen nem mozgósítaná összes erőit, mind egy szálig."

És mozgósítja is. (A doni históriák és Észak-Kaukázusról. 119. oldal.) A helyzet igen súlyos volt. A fiatal Szovjet Állam háromnegyed része ideig- lenesen a külföldi intervenciósok kezén volt.

A Vörös Hadsereg jóformán meg sem volt szervezve. Szövetségesekkel még nem rendelkezett, kenyér és fegyver sem volt elegendő.

De Lenin és Sztálin lángoló lelkesedést öntöttek a szovjet dolgozók millióiba és menetközben megszervezték a Szovjet Állam honvédelmét, létrehozták a Vörös Hadsereget.

Lenin kötelezte a Központi Bizottság fiatalabb tagjait, hogy „tövéről, hegyére tanulmányozzák a hadviselést".

Ennek a feladatnak a megoldásában Sztálin elvtársé volt a vezetőszerep, aki nemcsak a marxizmus-leninizmus lángeszű teoretikusa, Lenin elvtárs mellett a leg- nagyobb államférfi, hanem egyúttal felülmúlhatatlan hadvezérnek is bizonyult.

„A Vörös Hadsereg legjelentősebb győzelmeinek közvetlen ihletője és szervezője Sztálin volt. Mindenhova, ahol a forradalom sorsa kockán forgott, Sztálint küldte a P á r t . . . Sztálin nevéhez fűződnek Vörös Hadseregünk legdicsőbb g y ő z e l m e i "

(Sztálin rövid életrajza, Szikra kiadás, Budapest 1949. 75—76 .oldal.) CARÍCIN

Egyik legsúlyosabb helyzetben 1918 nyarán volt a Szovjet Hatalom. A moszkvai munkások egynyolcad font, olajpogácsával kevert kenyeret kaptak kétnaponként. A központi éhező vidékeket kenyérrel kellett ellátni.

Sztálin elvtárs azonnal hozzálát a forradalmi rend helyreállításához. A szabo- tálókat, fehérgárdistákat eltávolította a hadseregből és hátországból. Erélyesen meg- szervezte Cáricin védelmét. És így a forradalom fellgvárának biztosítja a gabonát.

De egyúttal felismeri, hogy a forradalom ügye érdekében a katonai parancsnokságok ténykedéseire is befolyást kell gyakorolnia.

„Cáricintől délre még nem állították helyre a vonalat. Hajtok és szidok min- denkit, aki megérdemli, remélem, hamarosan helyreállítjuk. Biztosítom arról, hogy nem kímélünk senkit, sem magunkat, sem másokat, de gabonát adunk.

Ha a katonai „szakembereink" (suszterok!) nem aludtak volna és nem lopták volna a napot, akkor az ellenség nem törte volna át a vonalat és ha most helyreállítjuk azt, akkor ez nem a katonai parancsnokok segítségével, hanem ellenükre fog sikerülni." (Levél V. 1. Leninhez. (122. oidal.) (2. sz. vázlat.)

Sztálin elvtárs a tehetetlen vezérkar helyére tehetséges parancsnokokat válasz- tott ki a munkások és parasztok közül. Politikai osztályokat létesített és kifejlesztette a pártpolitikai munkát. így a csapatok politikai, erkölcsi állapotát, győzelembe vetett hitét megalapozta. És a szovjet csapatok győzelmet arattak! (3. sz. vázlat.)

„Az ellenséget szétzúztuk és visszavetettük a Don mögé. Cáricin helyzete szilárd.

A támadást folytatjuk" — táviratozta Sztálin a Népbiztosok Tanácsának.

Cáricin az aktív védelem klasszikus példája lett. Sztálin elvtárs megmutatta, hogyan kell:

a) az ellenséget kis erővel kimeríteni, elvéreztetni, b) megtörni az ellenség t á m a d á s á t ,

c) megteremteni az ellentámadás feltételeit.

Klasszikus példája lett Cáricin a fegyvernemek együttműködése megszervezésé- nek és a tüzérség összpontosított tömeges alkalmazásának is.

102

Ennek a klasszikus csatának a tapasztalatait Sztálin elvtárs a „Dél-Oroszország- című cikkében foglalta össze.

„Hadseregünk sikerei mindenekelőtt tudatosságával és fegyelmével magyaráz- h a t ó k . . . A vörös katonák rend és fegyelem után vágyódnak és ez a vágy olyan erős, hogy gyakran maguk büntetik meg „engedetlen" és kevésbbé fegyelmezett bajtársaikat.

Éppolyan fontos az is, hogy volt katonákból, akik számos ütközetben estek át a tűzkeresztségen, ú j vörös tiszti káder alakult. Ezek a vörös tisztek, mint a cement, egységes, fegyelmezett szervezetté szilárdítják hadseregünket.

De a hadsereg erejét nemcsak saját tulajdonságai határozzák meg. A hadsereg nem létezhet sokáig erős hátország nélkül. A front csak akkor lehet szilárd, ha a hadsereg rendszeresen kap a hátországból utánpótlást, lőszert, élelmet.

Etekintetben nagy szerepe volt annak, hogy a hátországban, — főleg öntudatos munkások köréből — hozzáértő és ügyes szervezők jelennek meg, akik lelkiis- meretesen és fáradhatatlanul dolgoznak a mozgósítás és ellátás terén. Biztosan állithatjuk, hogy ilyen szervezők nélkül nem menthettük volna meg Cáricint."

(155. oldal.)

103

A cáricini győzelemben bontakoztak ki előszőr Sztálin elvtárs n a g y hadvezéri képességei: Megteremtette a szovjet h a d i t u d o m á n y és hadművészet alapjait, — melynek segítségével a Vörös H a d s e r e g ragyogó győzelmek s o r o z a t á b a n zúzta széjjel az inter- venciós a n t a n t csapatok három h a d j á r a t á t .

PERM

Trockij ügynökeinek áruló m u n k á j a következtében 1918 végén Kolcsák szét- zúzta először a III. hadsereget, azután a II. hadtestet, m a j d az V. hadsereget és Hymódon teljes félévre lerontották az egész front helyzetét.

Ennek kivizsgálására és a helyzet helyreállítására a P á r t Sztálin és Dzer- zsinszkij elvtársakat küldte ki.

A Sztálin által kidolgozott terv a l a p j á n a Keleti Front megszilárdult, döntő t á m a d á s b a mentek át, mellyel Kolcsák hadseregét visszavetették (4. sz. vázlat.)

ISiolikamszk

SZTÁLIN

oj

aransur

5 \ Votkimzko

9 Uscvsik o I Jekatyerinburg

rkras:nouíimsM

„"•KoltAok lómodoi. 'fűmelíft ot odorvorv liói dj ot óuaki ollpnforrodoliiii seregedből volo e^yísotéirt olopltott o Ndsibvd enoni

OOfOÓtal teljóbil

|A A (oiiéroA lóntaiiÓM

M A teherek liyoo.-t^b tlaojonkiláxinah vorola Acfm itdnyiboo fitt 9 Imwérl

A ifiriolóh'ol. bonba dobója Stlólío és OlOMÜiO-

stkij ewibrsoli kieöiwdgAra

A Vbldü Hcdoerfa csaposainak íranyj Silolrn - ' tArs WÍÍ storiot

, Ai oftvona! Kolooo pora* íoesadówoaK fel - stoooolasd után

km 50

50 too 150 20C km

Kolcsák permi támdasának visszaverése 1S13-ben.

4. sz. váztat

A P e r m elestének okairól szóló bizottsági jelentés, amelyet Sztálin elvtárs dolgozott ki, igen fontos s z a k a s z t jelent a szovjet h a d i t u d o m á n y és hadművészet fejlődésében.

Tökéletes helyzetmegítéléseken és r a g y o g ó következtetéseken keresztül, félre- érthetetlenül megismertet bennünket a P e r m elestével kapcsolatos feladatokkal is.

1. Kiemeli ismételten a h á t o r s z á g jelentőségét és a személyi felelősséget a vál- lalt ügyért.

2. Leleplezi Trockijék áruló tevékenységét, akik megszegték a h a d s e r e g össze- á l l í t á s á n a k osztályszempontok szerinti k i v á l o g a t á s á t , aminek következtében több á r u l á s következett be.

3. Kihangsúlyozta a tartalékok szerepét és jelentőségét. Tartalékok nélkül nem

•szabad többé háborút viselni, be kell vezetni a gyakorlatba az állandó tartalékok rendszerét, különben sem a meglévő állások megtartása, sem a sikerek továbbfej- lesztése el nem képzelhető.

4. Elengedhetetlennek tartja a csapatok, fegyvernemek együttműködését, az alá- rendelt egységekhez az összekötő tisztek kirendelését; e kapcsolat hiánya káros ön- célúságot okoz és a hadseregvezetés elégtelen megszervezését jelenti.

5. A katonákról való gondoskodást és ezzel kapcsolatosan az ellenőrzést.

6. Követelte a hadsereg politikai osztályainak, valamint a frontmögötti területek Párt-, és szovjetszervek munkáinak határozott megjavítását.

Sztálin elvtárs következtetéseinek óriási szerepe volt a Szovjetállam fegyveres erőinek további fejlődésére, megszilárdítására.

Sztálin elvtárs következtetései alapján hozott határozatot a P á r t VIII. kon- gresszusa a fegyelmezett, reguláris szovjet hadsereg megteremtésére.

„ . . . Vagy megteremtjük az igazi, szigorúan fegyelmezett reguláris munkás- paraszt hadsereget és megvédjük a Köztársaságot, vagypedig nem tesszük ezt és akkor ügyünk elveszett." (Az O K ( b ) P . VIII. kongresszusán a hadügyi kér- désről mondott beszédből. 264. oldal.)

Mindezek a megállapítások, feladatok és következtetések a mai nap sem évültek el. Nélkülözhetetlen és igen fontos segítséget nyújtanak számunkra.

AZ ANTANT HÁROM „KOMBINÁLT" HADJÁRATA

1919 tavaszán Jugyenics, — Kolcsák, Denikin, a fehérlengyelek és az angol- amerikai támogatás mellett — Petrográdot akarta elfoglalni. Megnehezítették a hely- zetet az ellenforradalmi összeesküvések, melyek következtében Krasznaja Gorka és Szevaja Losagy erődök a lázadók kezére kerültek.

A helyzet megmentésére ismét Sztálin elvtársat küldték, akinek utasítására a front csapatait a kommunisták százaival erősítették meg. Az árulókat és szabotőröket letiporva, a fronton és a hátországban rendet teremtett és növelte a csapatok harc- értékét.

Ki kell emelni ebből a hadjáratból azt a zseniális sztálini tervet, amellyel visszafoglalta a Vörös Hadsereg Krasznaja Gork erődöt. Az erőd a Petrográdba vezető utat fedezte. (5. sz. vázlat.)

5. sz. vázlat

105

„A haditengerészeti szakemberek azt állítják, hogy Krasznaja Gorka bevétele a tenger felől halomba dönti a haditengerészeti tudományt. Ezekután nem marad más hátra, minthogy elsirassam ezt az úgynevezett tudományt. Gorka gyors elfoglalása azzal magyarázható, hogy én és általában a civilek a leg- durvábban beavatkozunk a hadműveletekbe: odáig mentünk, hogy hatálytalaní- tottuk a tengeri és szárazföldi hadműveleti parancsokat és kierőszakoltuk saját parancsaink teljesítését. Kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy a jövőben is így fogok cselekedni a tudomány iránt érzett minden tiszteletem e l l e n é r e "

(Távirat ,V. I. Leninnek. 276. oldal.)

Az antant második „kombinált h a d j á r a t á t " 1919 őszén indította meg, miután Kol- csak nem váltotta hp a hozzáfűzölt reményeket.

Gyenikin több százezres hadseregével betört Ukrajnába, elfoglalta a Donyec-mc- dencét. — Súlyosbította a helyzetet Trockij áruló munkája.

Sztálin elvtárs azonban, akit a Párt ismét a legfontosabb arcvonalra küldött, itt is szilárd rendet teremtett.

Kiűzte a hadseregből Trockij pártfogóit és elvetette Trockij áruló tervét, mely sze- rint a támadást Gyenikin ellen a Novorosszijszk irányában tervezte.

Ezzel szemben Sztálin elvtárs a következő klasszikus stratégiai tervet állította fel:

„ . . . h a l a d é k t a l a n u l , meg kell változtatni a gyakorlat által már felborított régi tervet és olyan tervvel kell azt helyettesíteni, mely a főcsapást Voronyezs körzetében Harkovon és a Donyec-medencén át Rosztov ellen irányítja.

5. sz. vázlat 106

Először is: itt nem lesz ellenséges a környezet, hanem ellenkezőleg — ve- lünk érez, s ez meg fogja könnyíteni előnyomulásunkat.

Másodszor: kezünkbe kerül a rendkívül fontos vasúthálózat (a donyeci vasút) és a főütőér, amely Gyenikin hadseregét táplálja: a Voronyezs— Rosztov- vonal (e vonal nélkül a kozák hadsereg ellátása télen lehetetlen, mert a Don folyó, amelyen a doni hadsereg ellátását kapja, befagy, a Lihaja—Caricin kelet- donyeci utat pedig elvágjuk).

Harmadszor: ezzel az előnyomulással két részre vágjuk Gyenikin hadse- regét: az önkéntes hadsereget Mahnó fogja felmorzsolni, a kozák seregeket pedig a h á t b a t á m a d á s veszélye fogja fenyegetni.

Negyedszer: lehetőséget kapunk arra, hogy a kozákokat összeugrasszuk Gyenikinnel, aki sikeres előnyomulásuk esetén Nyugatra igyekszik majd átdobni a kozákegységeket, amibe a kozákok többsége nem fog beleegyezni, ha a kozákok előtt addigra felvetjük a béke, a béketárgyalások, stb. kérdését.

ötödször: szenet kapunk, Gyenikinnek pedig nem lesz szene. („Levél V. I.

Leninhez a Déli Frontról", 291. oldal.) (6. sz. vázlat.)

Ez a terv ragyogó példája a főcsapás irányának helyes megválasztására. Kitűnik belőle, hogy valamennyi tényezőt, nem utolsósorban a politikai körülményeket kell figye- lembevenni a t á m a d á s súlyának, irányának megszabásakor.

Ebben a hadjáratban dolgozta ki Sztálin elvtárs:

a) az ellenséges erők feldarabolásának és részenkénti megsemmisítésének mód- szerét,

b) az ellenség alakulatainak bekerítését, a szárnytámadások megszervezése és az ellenfél hátába kerülés alkalmazása útján,

c) nagy lovastömegek (mint gvorsanmozgó alakulat) alkalmazását, a nagy had- műveleti és hadászati feladatok megoraasa, az elért sikerek továbbfejlesztése céljából.

Mindezeket a (ételeket Sztálin elvtárs a Nagy Honvédő Háború során továbbfej- lesztette és még alaposabban, részletesebben kidolgozta.

Az antant harmadik „kombinált" h a d j á r a t a alkalmával nyugatról a lengyel föl- desúri csapatok, délről a Vrangelhez csatlakozó fehérgárdista csőcselék rabló módon támadást indított a szovjet ellen 1920 áprilisában. Elfoglalták Kievet és a Donyec-me- dencét fenyegették.

©Moszkva

5. sz. vázlat

107

Sztálin elvtárs terve alapján a főcsapást a lovashadsereggej mérték az ellenség főerőire és bekerítették a Kiev térségében lévő lengyel hadsereget. A támadás a fehér- lengyel hadsereg teljes vereségével végződött és a szovjet csapatok augusztus első felé- ben elérték Lemberget és megközelítették Varsót. (7. sz. vázlat.)

Ezután hozzáfogott Vrangel szétzúzásához. A hadsereg megtisztítása után a szovjet csapatokat önkéntesekkel és kommunistákkal erősítette meg.

A Nagy Októberi Forradalom harmadik évfordulóján a hadtörténelemben p é l ' dátlan hadművelet végrehajtásával Sztálin elvtárs zseniális terve szerint a Vörös Had- sereg csapatai teljesen kiverték Krím félszigetéről Vrangel haramia csoportját. (8. sz vázlat.) ,

8. sz. vázlat

„Vrangel szétzúzása után Oroszország keze felszabadul és minden erejét a belső építésre fordítja . . . a t é n y e k . . . arról tanúskodnak, hogy forradalmi tekin- tetben mennyire szegények voltunk három évvel ezelőtt és milyen gazdagok let- tünk most. Mindezek a tények feljogosítanak annak a kijelentésére, hogy Szovjet- Oroszország élni fog, fejlődni fog és le fogja győzni ellenségeit."

(A proletárdiktatúra három éve, 409. és 414. old.)

Felbecsülhetetlenek azok az érdemek, amelyeket Sztálin elvtárs a Szovjet-állam megerősítése, a Szovjet Hadsereg megszervezése, a Szovjet Haditudomány és hadmű- vészet fejlesztése terén szerzett. A polgárháború éveiben Lenin leghűségesebb tanít- ványa és barátja: Sztálin elvtárs buzdította hősiességre, nevelte és formálta a parancs- nokokat, politikai munkásokat az általa teremtett hadművészet kiváló mestereivé és győztes hadvezéreivé, a Szovjet Haza odaadó harcosaivá, lelkes önfeláldozó bolsevi- kiekké. Sztálin elvtárs legyőzhetetlen erővé formálta a Szovjet Hadsereget, s a világ első szovjet államát.

Néphadseregünk minden tisztjének figyelmesen tanulmányoznia kell Sztálin elv- társ művei IV. kötetét.

Farkas Mihály vezérezredes bajtárs, Honvédelmi Miniszter mondotta: ha mun- kánkban nehézségek merülnek fel, forduljunk klasszikusainkhoz: Marxhoz, Leninhez, Sztálinhoz és Rákosi elvtárs műveihez.

Ma, amikor az egész világon a békeszerető dolgozók százmilliói harcolnak az imperialista banda ellen — büszke örömmel ismételjük Sztálin elvtárs szavait:

„Mindezeknek a nagyszerű eseményeknek középpontjában a világforrada- lom zászlóvivője, Szovjetoroszország áll, amely győzelmi hittel lelkesíti az el- nyomott népek munkásait és parasztjait, s szabadságmozgalmukat a világszocia- lizmus érdekében t á m o g a t j a . " . . . („Keletről jön a fény." 187. oldal.)

108

Rákosi Mátyás: A PARTRÓL ÉS PARTÉP1TÉSRÖL.

A Szikra könyvkiadó Pártunk II. Kon- gresszusa előtt a „Pártépítés Kiskönyv- t á r a " c. sorozatban kiadta Rákosi elvtárs- nak a pártépítéssel foglalkozó írásait, be- szédeit. A kötet önálló cikkeket és beszé- deket, továbbá Rákosi elvtárs nagyobb beszédeiből azokat a részleteket tartal- mazza, amelyek a lenini párt és pártépí- tés különböző alapvető kérdéseit világít- ják meg.

A gyűjteményes kötetet olvasva látjuk, hogy mindazok — a pártról és a párt- építésről szóló — kérdések, amelyeket Rákosi elvtárs a felszabadulás óta párt- tagságunk és egész dolgozó népünk előtt felvetett és elméletileg Lenin-Sztálin tanításainak szellemében számunkra tisz- tázott, a gyakorlatban, mint Pártunk további egészséges fejlődését tekintve, sürgősen megoldandó kérdések merültek fel.

1946-ban „Feladataink az elmélet .te- rén" c. cikkét a Társadalmi Szemle első számának megjelenésekor írta. A Horthy- fasizmus idejében még a szervezett mun- kások jelentékeny részéhez sem jutottak el a marxizmus-leninizmus alapvető mű- vei. Túlzás nélkül el lehet mondani, hogy nincs Európában még egy nép, melynek dolgozói oly kevés lehetőséggel rendel- keztek az elmúlt negyedszázad alatt a marxista-leninista elmélet megismerésére, mint a magyar" — állapította meg Rá- kosi elvtárs 1946 j a n u á r j á b a n . „A Ma- gyar Kommunista Párt funkcionáriusai- nak és tagjainak zöme — írja 1951 ja- n u á r j á b a n — öt esztendővel ezelőtt nem ismerte a marxi-lenini elmélet alapjait, sőt az elmélet jelentőségével sem volt tisztában." A Párt előtt az a feladat ál- lott, hogy megértesse: „élenjáró Párt csak az lehet, amelyet élenjáró elmélet vezet".

Fenti cikkében Rákosi felhívta a figyel- met arra is, hogy alapvető feladatunk Pártunk marxi-lenini szellemének ápolása, különösképpen a fegyelem, az egység, to- vábbá az önkritika és P á r t u n k nemzeti jellegének ápolása terén.

1946 szeptemberében a következő alap- vető feladatokat tűzi a Párt elé- a Párt szervezeteinek, tömegbefolyásuknak erősí- tése, a Párt célkitűzéseinek megmagyará- zása a széles dolgozó tömegekkel, a tag- s á g nevelése, a kádermunka javítása, an- nak biztosítása, hogy minden p á r t t a g munkahelyén példamutató legyen, a kom- munista munka fokozása a p a r a s z t s á g között, fordulat végrehajtása az apró- munka terén.

Rendkívül jelentős „A kádermunka és a kommunista m a g a t a r t á s " c. előadás. Rá- kosi elvtárs rendkívül gazdag tapasztala- tai, életismerete, nagy bölcsesége tárul elénk ebből az előadásból is, amelynek minden mondata párttagságunk vérébe kell, hogy átmenjen. „E g y e t l e n biztosí- téka annak, hogy Pártunk erős lesz, fej- lődő és legyőzhetetlen, ha gyökereink egyre mélyebben, egyre szélesebben eresz- kednek a magyar dolgozó nép talajába.

Ehhez viszont az kell, hogy kineveljük a kommunista tömegembert, azt a kommu- nista funkcionáriust, aki úgy úszik a tö- megben, mint a hal a vízben, akinek a tömeg az életeleme, aki vér a munkás- tömeg véréből és hús a dolgozó nép húsából." „A mi kádermunkánkban, mint a cseppben a tenger, fog visszatükröződni az egész Párt eredménye vagy eredmény- telensége. A kádermunka az a tükör, amelyben meglátszik az illető szervezet munkastílusa, a vezetés helyes vagu hely- telen volta, a politikai érzék fejlettsége vagy elmaradottsága, a szervezni tudás, az emberismeret és végül, de természete- sen nem utolsó sorban a politikai, marxista-leninista tudás."

1948 márciusában „A következő lánc- szem" c. cikk az elmélet és tanulás kér- désére reflektorfényként világított rá és helyezte a pártépítés középpontjába. 1948 áprilisában „A Párt élcsapat" c törté- nelmi jelentőségű cikkével Rákosi elvtárs megindította Pártunknak arra irányuló harcát, hogy annak élesapatjellegét össze- tételében is megteremtse. Pártmunkásaink ennek a cikknek minden útmutatását azóta is iránytűként használják minden- napi munkájukban.

A kötetben közölt beszédek a pártépités valamennyi alapvető kérdését megvilágít- ják előttünk. Megtanít bennünket Rákosi elvtárs arra, hogy miként kell a tömeg- szervezetekkel dolgoznunk, elénk állítja a jó kommunista alakját („a kommunista öntudatos, szerény munkása Pártjának, osztályának, dolgozó népének"), aki állan- dóan a tömegek támogatására tud tá- maszkodni. Rákosi elvtárstól megtanul- juk, hogyan kell a tömegek bizalmát nap- ról-napra megnyernünk, hogyan kell a kritika-önkritika bolsevik fegyverével élni, s szüntelenül építéni a pártdemokráciát.

Tanításai felvérteznek bennünket, hogy észrevegyünk minden ellenséges ideoló- giát, káros gyakorlatot, amelv Pártunk, s ezzel együtt népi demokráciánk fejlődését, építését, erősödését akadályozza.

A kötettel a pártmunkások, akik a párt- építés szívósságot, elméleti tisztánlátást igénylő mindennapi munkáját végzik, je- lentős segítséget kaptak munkájukhoz.

109

Mi az. amit Rákosi elvtárs minden, ebbe a kötetbe felvett cikkében, beszédé- ben következetesen, mint megoldandó fel- adatot elénk állít? Ez elsősorban párttag- ságunk. de egész dolgozó népünk marxista-leninista tudásának, elméleti szín- vonala emelésének rendkívül fontosságú kérdése. Miután Farkas Mihály vezérezre- des, Honvédelmi Miniszter B a j t á r s meg- parancsolta számunkra, hogy az 1950/51.

kiképzési évben a sztálini haditudomány alapjait tökéletesen sajátítsuk el. nép- hadseregünk tagjai, elsősorban tiszti- karunk előtt rendkívül élesen ott áll a marxi-lenini elmélet minél gvosabb elsa'á- tításának feladata. Ez elől a feladat elől nem térhetünk ki, mert csak a lenini- sztál'ni tanítások birtokában, ezekre tá- maszkodva leszünk képesek a sztálini had'tudományt sikeresen- elsaiátítani. A feladatot még távolról sem oldottuk meg.

S éppen ennek a feladatnak alapvető je- lentőségét tárja elénk Rákosi elvtárs ezen kötetének csaknem minden oldala.

B. K Magyarország új arca.

Pártunk harcainak és eredményeinek, a magyar nép fejlődésének hű tükrét mutatja be a Magyar Dolgozók Pártja II. Kon- gresszusa alkalmából készült színes, g a z d ab

képanyagot tartalmazó album. Az album rö- vid történeti visszapillantást vet az ellen- forradalmi rendszer, a fehér terror elleni illegális küzdelmekre és összefoglalja a fel- szabadulástól a fordulat évéig, a munkás- osztály halalmának kivívásáig, az egységes munkáspárt megalakításáig megtett utun- kat.

A fordulat éve óta népünk hatalmas fej- lődést ért el. Hároméves tervünkkel nem- csak újjáépítettük az országot, de megte- remtettük annak lehetőségét is, hogy rátér- jünk a szocialista gazdaság felépítésére, ö t é v e s tervünkkel pedig megkezdtük a szo- cializmus alapjainak lerakását, Magyaror- szág átalakítását ipari állammá, amely fej- lett, korszerű mezőgazdasággal rendelkezik.

Az album bemutatja ennek a történelmi átalakulásnak jelentőségét és főbb esemé- nyeit, végigkíséri azt az utat, amelyet Pártunk vezetésével megtettek a magyar dolgozók.

Országunkban ma már a hatalom szi- lárdan a munkásosztály vezette dolgozó nép kezében van. Ezt fejezi ki alkotmá- nyunk, ezt tanúsította a helyi tanácsok megválasztása, ezt bizonyítják azok a mun- kások és dolgozó parasztok, akik az állami vezető állásokban, vállalatok, üzemek élén képviselik a munkásosztály vezető szere- pét. Ezt fejezik ki a munkás- és paraszt- fiatalok. akik ma néphadseregünk tiszt-

jeiként éberen őrzik dolgozó népünk nyu- godt építő munkáját.

Az album bemutatja építőmunkánk . len- dületét, az ötéves terv megvalósításáért folytatott hősi harcot az iparban és mező- gazdaságban, s gazdasági életünk többi ágában. Képekben szemlélteti hatalmas alkotásainkat, fejlődésünk eddigi eredmé- nyeit. Bemutatja, mit jelent a szocializmus építése kulturális fejlődésünk terén.

A békemozgalomnak, amely szerte a vi lágon 800 millió embert fog össze, a ma- gyar nép is elszánt harcosa. Az a'bum bemutatja a béke megvédéséért folytatott harcunkat, bemutatja, hogvan teljesítik feladataikat a magyar dolgozók a béke frontján.

Békés építőmunkánkban és harcainkban ott áll a magyar nép élén, vezeti, irányítja, neveli és új sikerekre lelkesíti a dolgozó- kat a Párt és mindannyiunk megbecsült és szeretett vezére, Rákosi elvtárs. Az album

"íme egyúttal egész tartalmát is kifejezi.

A Párt által vezetett dolgozók hősi munka- lendülete, odaadása és áldozatkészsége, amely kifejezésre jut a kongresszusi ver- seny során tett felajánlásaikban és a vál- lalások végrehajtásáért vívott kemény küzdelemben is, adja meg népünk erejét a nehézségek leküzdéséhez, a szocializmus Építésének győzelméhez. A Párt ereje, he- lyes vezetése a biztosítéka haladásunknak, boldog napfényes jövőnknek.

Minden fejezetében hangsúlyozza, min- den sorával azt fejezi ki az album: ered- ményeink forrása, a magyar dolgozók munkájának támasza, építőmunkánk útmu- tatója a Szovjetunió, amely a felszabadítás óta állandóan mellettünk áll és tettekkel bebizonyította, hogy népünk legigazabb és legönzetlenebb barátja. De nemcsak ezt fejezi ki az album, hanem kifejezi azt is, hogy a magyar nép, amely előtt évtizede- ken át a legvadabb rágalmakat szórták a Szovjetunióra, ma már egyre nagyobb bizalommal fordul felszabadítója és segí- tője felé és egyre mélyebb érzéssé válik benne az őszinte szeretet és ragaszkodás a világ dolgozóinak példaképe, békéért

folytatott harc lángeszű vezére, a nagy Sztálin iránt.

ö . G.

Ignatov: EGY PARTIZAN FELJEGYZÉSEI.

Szikra, Budapest, 1950. 674 o Hatalmas segítséget jelentenek a Szikra kiadásában megjelenő partizánregények mindennapi munkánkban, önképzésünkben,

szocialista öntudatunk fejlesztésében, a Nagy Honvédő Háború haditapasztalatai- nak megismerésében. Ignatov könyve mél- tán csatlakozik e sorozathoz. Óriási jelen-

110

tőségét csak az tudja igazán kiértékelni, aki már papír mellett, ceruzával a kezében átolvasta, kijegyzetelte — átélte e könyvet.

A könyv első kiadása 1944-ben jelerit meg Moszkvában. Alig fél esztendő múlva, ignatov feleségével, hü harcostársával hi- vatalos ügyben a Kremlben járt Mihail Iva- novics Kalininnél. E találkozás végén íg;

szólt Kalinin:

„Olvastam a könyvét Pjotr. Karpo-

vics . . . t \

Akaratlanul előreléptem. Vártam, v rojon mit mond a könyvemről Mihail Ivanovics?

— Ugy vélem, hogy szükséges és hasz- nos munkát végzett ifjúságunk n e v e l t n e k érdekében. Nagyon érdekes, hogy különít- ményének tagjai főként a müszaxi érte.mi- ség sorából kerültek ki. Kitűnően harcoltak.

Különítményük sikerét is annak köszönhe- tik, hogy szakképzett mérnökökkel és mun- kásokkal rendelkeztek. Tudományos alapon mértek csapásokat az ellenségre..."

Valóban, Ignatov könyve — mint a leg- hitelesebb források egyike — közvetlen kö- zelről világítja meg azt a vilá történelem- ben eddig még soha nem tapasztalt á . i o - zatkészséget, önfeláldozást és hősiességet, mellyel a szovjet nép védelmezte hazáját: a szocialista államot, annak politikai, gaz- dasági és társadalmi rendszerét a fasiszta rablókkal szemben.

Könyve megírásának indító okait Igna- tov, müve előszavában így foglalja össze:

„Soha nem voltam hivatásos író. Most mégis kezembe vettem a tollat, mert úgy érzem, kötelességem eibeszélnú miként har- colt a szovjet nép a hazánkra szakadó sú- lyos megpróbáltatás, a Nagy Honvédő Há- ború éveiben az alattomos ellenséggel és miként került ki győztesen ebből a küzde- lemből.

Népünk függetlenségéért és szabadsá- gáért folyt ez a háború, melyben m a g a m is résztvettem; szükségesnek tartom tehát, hogy elmondjam a szovjet embereknek és elsősorban a szoviet ifjúságnak mindazt, amit láttam és átéltem.

Más, személyesebb indokok is kénysze- rítettek e könyv megírására. A vezetésem alatt álló partizánkülönítmény soraiban két fiam harcolt: Jevgenyij és Genyij. Köteles- sé ük teljesítése közben mindketten éle- tüket vesztették. Az ország tiszteli emlé- küket — haláluk után megkapták a „Szov- jetunió Hőse" k i t ű n t e t é t . Krasznodari sírjuk felett bronz mellszobrokkal díszített gránit obeliszk emelkedik. Hasonló emlék- művet akarok állítani nekik ezzel a könyv- vel.

Ezért született meg az „Egy partizán feljegyzései".

A könyv három részből áll:

Az első rész cime: „A Kaukázus elő- hegyeiben". Tulajdonképpen ez a regény

főrésze. Ebben elmondja, hogyan szervez- kedtek a Kaukázusban, hogyan készültek fel a partizántevékenységükre, milyen szempontok szerint választották ki a te- kintetbejövők közül a különítmény tagjait.

Egész „partizánkombinát" alakult ki. Szer- veztek saját mechanikai, asztalos-, cipész- és szabóműhelyt; kórházat állítottak fel, összefogták Krasznodarban a kubányi sztep- péken és a Kaukázus előhegységeiben mű- ködő partizáncsoportokat.

A front túlhaladtáva! kezdetét vette a küzdelem. Hidak robbantak, német lakta- nvák égtek, vasúti szerelvények futottak aknára. Az ellenségnek nem volt percnyi nyugta sem. Az Ignatov-különítmény min- dig onnan támadt — és akkor: mikor azt egyáltalán nem várták. Működésük ideie alatt felrobbantottak 16 mozdonyt, 392 va- gont, 41 harckocsit, 36 nehéz löveget, több mint 100 kisebb á"yút és aknavetőt, 113 gépkocsit, mintegy 100 motorkerékpárt, 34 hidat, továbbá több mint 8000 fasisztát pusztítottak el!

Öriási és példamutató jelentősége van az általuk szervezett aknász iskolának is, mely még legsúlyosabb harcaik között is műkö- dött, s tanulóik szerzett ismereteiket azon- nal begyakorolhatták a valóságban.

Ignatov — kinek mint már említettük — két forrón szeretett fia esett el a harcok során, töretlen magatartásával bizonyítja be, hogy van olyan nagy és s?ent ügy, mely mellett eltörpülnek az egyéni tragédiák és ez: a szocialista haza ügye.

A két Ignatov testvérnek, Jevgenyijnek és a kis Genyának hősi halálát a kraszno- dári „Bolsevik" c. lap így írta le:

„A krasznodari partizánkülöni'mény 1942 ok'óber 10-éröl 11-ére virradó éjszakán felkereste a Szeverszkaja — Afipszkaja,

Krasznodar-Novorosszijszk vasútvonalat azzal a céllal, hogy a vasút felrobban'ásó-

val akadályozza meg az ellenség közlekedé- sét. A robban'ási munkát a két Ignatov test- vérre, a parancsnok fiaira bíz'ák, Még nem fejezték be teljesen az aknák lerakását.

m:kor nagy sebességgel német szerelvény közeledett feléjük. Az Ignatov testvérek nem hagyták el a töltést, felrobbantották az aknákat és hősi halált haltak. A moz- dony és 25 vagon teljesen szétroncsolódott.

Mintegy 500 fasisz'a pusztult el. Az Igna- tov testvérek, a szovjet haza hü fiai, ön- feláldozásukkal segítették elő hazájuk fel- szabadulását. Dicsőség és örök hála a hős Ignatov testvéreknek! Hála a hősöket ne- velő szülőknek — Pjotr Igna'ov különít- ményparancsnoknak és Igna'ovának. az anyának, aki ugyanabban a különítmény- ben harcolt!

MEGPARANCSOLOM:

1. A Pjotr Karpovics Ignatov-vezette partizánkülönítmény vegye fel az „Igna- tov testvérekről elnevezett különítmény"

címet.

2. Az Ignatov testvéreket a legnagyobb kitüntetésre — a Szovjetunió Hőse — címre terjesszék fel.

3. A partizánkülönítmény parancsnokát, Pjotr Karpovics Ignatovot és ugyanezen különítmény partizánját, Ignatovát, szin- tén kitüntetésre terjesszék fel.

PONOMARENKO

a partizánkülönítmény főparancsnokának vezetője".

Március 9-én a haza nagy kitüntetésben részesítette a halott testvéreket, megkap- ták a Szovjetunió Hőse címet.

A második rész a Krasznodarban végzett földalatti szervezkedésről és szabotázs cse- lekményekről számol be. Címe: „Földalatti munka Krasznodarban".

Mig a különítmény a hegyekben harcolt, titkos küzdelem folyt a megszállt város- ban is. A szovjet emberek minden lehet- séges módon szabotálták és akadályozták a fasiszták gazdasági berendezkedését és a termelés megindítására irányuló törek- véseit.

Az Ignatov különítmény három nappal Krasznodár felszabadítása után bevonult a városba és teljes erejével résztvett az újjáépítésben. Amit a németek a Kombi- nátban fél év alatt nem tudtak elérni, azt most néhány nap alatt végrehajtották. Az ott maradt dolgozók és a visszatért parti- zánok az első napon gyűlést tartottak, me- lyen megesküdtek, hogy minden erejükkel dolgoznak a Kombinát helyreállításán.

— Minél előbb termelnünk kell — mond- ták a felszólalók —, hogy clláthassuK a gyűlölt ellenség ellen harcoló Vörös Had- sereget!

A harmadik rész „A Kék vonal", a híres aknásziskola tanulóinak működéséről szól.

Olyas hőstettekről olvashatunk e rész- ben, melyre csak a hazájukat szerető s az ellenséget izzón gyűlölő szocialista embe rek voltak képesek.

Harcászati szabályzatunk egys pontjai- nak alátámasztására kiválóan felhasznál- hatjuk Ignatov könyvét. A kiképzés egyes ágaihoz (káderek kiválasztása, lőkiképzés, fegyverkarbantartás, robbantások, az ellen- ség meglepése, stb.) nélkülözhetetlen mód- szertani útmutatásokat nyújt.

Használjuk fel tehát e kiváló könyv ál- tal nyújtott tapasztalatokat mindennapi munkánk jobbátétele céljából!

K. Gy.

SZTÁLIN ÉS A SZOVJET TUDOMÁNY.

Sztálin elvtárs 70. születésnapját a Szovjetunió Tudományos Akadémiája tavaly egy tanulmány-gyűjtemény kiadásával ünnepelte meg. Ezt a művet a Szikra az erede- tihez méltó formában a Nagy Októberi Forradalom 33. évfordulójára átnyújtotta a ma- gyar olvasóknak.

A könyv két részből áll Az első rész azt mutatja meg, mit adott Sztálin a tudo- mánynak. A második rész viszont azt ismerteti mit adott a szovjet tudomány a sztálini korszak alatt a népnek. Igy mutatkozik meg a könyv felépítésében is. mint a valóság- ban, a minden tudományt megtermékenyítő marxista elméletnek a gyakorlati tevékeny- séggel szoros elválaszthatatlan egysége.

A könyvet a ^ z o v jetunió legkiválóbb elméi írták. A szerzők között ilyen nevek sze- repelnek: Visinszkij, Jugyin, Liszenkó, Opárin, Vávilov.

A Szerzők előtt óriási feladat állott. Korunk legnagyobb, legsokoldalúbb lángelmé- jét, Sztálint tevékenységében és munkássága eredményeiben jellemezni.

A mű elérte ezt a célt.

Sztálin a tudomány géniusza.

Sztálin a marxizmusnak — mely az osztálykizsákmányolásnak véget vető mun- kásosztály pártjának világnézete, elméleti fegyvere, — egyik legkiválóbb művelője.

Helyét a történelem szilárdan kijelölte Marx, Engels és Lenin sorában. A marxizmus — Sztálin szerint — „a tudomány és a gyakorlati tevékenység kapcsolata, az elmélet és a gyakorlati tevékenység kapcsolata, ezeknek egysége — ez a proletariátus pártjának vezércsillaga".

A tudomány nem egyéb, mint az ősök hosszú sorának felhalmozott és általánosí- tott tapasztalata. Azoknak a tapaszlalatoknak összessége a tudomány, amiket az ember- öltők sokasága a termelőerők fejlesztése során felhalmozott. így válik a tudománnyal

felfegyverzett ember úrrá a természeti és társadalmi erők felett.

Korunkban egyetlen osztály: a proletáriátus vette át helyzeténél fogva a tudo- mány megőrzőjének, sőt továbbfejlesztőjének dicső szerepét. Ez az osztály szülte a kommunista pártot, mely a történelem kerekét tudatosan forgatja tovább, mely előre lát és a tudomány erejével vezeti győzelemre a világ dolgozóit.

112

Tizenöt évvel ezelőtt mondotta Sztálin a következő szavakat: „Nézzék a ben- nünket környező országokat, sok olyan uralkodó pártot találnak-e. amelynek helyes irányvonala van és azt a gyakorlatban meg is valósítja? Ilyen párt jelenleg tulajdonkép- pen nincs a világon, mert az összes pártok perspektíva nélkül élnek, tévelyegnek a válság zűrzavarában és nem látnak utat amely a mocsárból kijuttatná őket. Csak a mi pártunk tudja, merre kell vinni az ügyet s viszi is előre sikerrel Minek köszönheti pár tunk ezt az előnyt? Annak, hogy marxista párt, hogy lenini párt. Annak köszönheti,

hogy munkájában Marx, Engels. Lenin tanítása vezeti. Nem kétséges, hogy amíg eh- hez a tanításhoz hívek maradunk, amíg ezzel az iránytűvel rendelkezünk, munkánk si- keres lesz".

Tizenöt esztendő után, a történelem fényes igazolása nyomán, világítanak ezek a szavak. A békéért, az imperialisták háborús tervei ellen küzdő százmilliók ezért követik szilárdan Sztálint, s a marxizmls-leri.nizmus lobogóját.

Sztálin elvtárs fáradhatatlanul tanította „az egyszerű emberek millióit", hogy bíz- zanak saját erejükben. ]927-ben mondotta: „A megfélemlítés politikájának megvannak a maga alapjai az imperializmus történetében. De hogy ez a politika rossz és nem éri el a célját — azt aligha lehet kétségbe vonni."

A 'örténelem újra. meg újra igazolta Sztálin előrelátását, igazolta a marxizmust,

„az összes országok munkásmozgalmának általánosított tapasztalatát."

Ez az elmélet harcban született meg és harcban kovácsolódott ki. Sztálin egész élete harc a marxizmus elsekélyesítése, meghamisítása ellen. Harc az új, a csírázó, a fejlődő felismeréséért és harc a hanyatló, az elavult ellen.

A „Sztálin és a szovjet tudomány" első qésze egyes témakörök szerint ismerteti Sztálin hallatlanul sokoldalú és átfogó elméleti munkásságát.

Ezeknek a cikkeknek ismertetésére itt nincs hely.

Csak egészen érintőlegesen a n n / , . róluk, hogy e tanulmányok Sztálin elméleti mun- kásságának egy-egy részét átfogva ilyen kérdéseket dolgoznak fel, mint az állam, a proletár diktatúra, a szocializmus és a kommunizmus építésének elmélete, a nemzeti kér- dés, sth

Ezek a tanulmányok igen sok fontos adatot tartalmaznak.

Számunkra, katonák számára pl. különösen érdekes a bolsevik sztratégia és taktika kérdéseinek elméletéről, a szocializmus és kapitalizmus erőviszonyának fejlődéséről szóló rész Mityin tanulmányában.

A szovjet állam erejére vonatkozólag is igen sok érdekes adatot találunk. így pl.

Jugyin rámutatott arra, hogy a kommunizmust építő Szovjetunió nemcsak ipara fejlődésé- nek iramában, s ennek az iparnak a legkorszerűbb technikával való elllátottságában múlja felül az Amerikai Egyesült Államokat,, hanem túlszárnyalta azt iparának szervezeti felépí- tésében is. Már 1935-ben a gépipar részesedése az egész ipar termelésében a Szovjet- unióban elérte a 25%-ot, míg Nagybritániában csupán 16.2%, s az USA-ban is csak 17.6%.

A sztálini korszak tudománya.

A könyv második felében a szovjet tudomány eredményeit ismerjük meg. Különö- sen kidomborodik — éles ellentétben az imperialisták rothadó kultúrájának tudományá- val — a szovjettudomány elválaszthatatlan egysége a szovjet dolgozók életével, a gya- korlattal. Ez a tudomány soha nem látott fellendülést hozott a termelőerők fejlődésében és így lehetővé tette a rátérést a kommunizmus építéséhez vezető útra.

Sztálin elvtárs 1928-ban mondotta:

„Elsajátítani -a tudományt, kikovácsolni a bolsevik szakemberek ú j kádereit a tudás minden ágában és tanulni, tanulni, tanulni a legkitartóbban — ez most a feladat."

A szovjet nép megszívlelte a szavakat. A szakemberek, tudósok serege támadt, s az egész nép általános képzettsége is hatalmasan megnövekedett. Az élenjáró szovjet tudomány rövidesen túlszárnyalta az imperialisták tudományát. Hatására a szovjet föld feltárta kincseit és új technika, új üzemek, gépek, ipari bázisok keletkeztek.

A szovjet tudomány összeforrt a munkásosztállyal és a kolhoszparasztsággal. így nőt ki a szláhanovisták és akadémikusok együttműködéséből az élenjáró technika, így nőt ki a kolhozparasztok millióinak tapasztalataiból a micsuririi-liszenkói biológia.

Ez a technika, ez a tudomány vált a szovjet nép egyre növekvő jólétének for- rásává a békében és a német-japán imperialisták fölött aratott győzelmei forrásává a Nagy Honvédő Háborúban.

Két évvel a „világháború" megindítása után a „Das Schwarze Korps" című német fasiszta ú j s á g így írt: „Számunkra csodálatos, hogy a beláthatatlan szovjet sztjeppékből egyre újabb embertömegek és technikai felszerelések nőnek ki, mintha valami nagy varázsló formálná az uráli agyagból tetszésszerinti mennyiségben a bose- vikokat és technikájukat".

113

Ez a csoda a sztálini előrelátásnak, a sztálini kor tudományának, technikájának, a sztálini nevelésben részesült tömegeknek a „csodája" volt.

Sztálin tanította meg a szovjet népet a tudomány szeretetére és Sztálin tanította meg a tudomány képviselőit a nép, az egyszerű emberek ügye iránti odaadásra.

Sztálin a tudósoktól azt követelte, hogy. ne csak ismerjék a tudomány eredmé- nyeit, de ugyanakkor kritikailag, forradalmi módon viszonyuljanak azokhoz. Ne essenek hasra a „tekintélyek" véleménye előtt, bátran törjék össze a régi hagyományokat, normá- kat, szabályokat, ha azok elavultak, s teremtsenek helyettük újakat.

S a szovjet nép megteremtette az élenjáró szovjet tudományt. így jött létie a világ legkorszerűbb ipara.

A szovjet tudósok megelőzték az imperialistákat a radar felfedezésében, a mág- neses aknák elleni védelem megtalálásában, s behozták előnyüket az atombomba gyártás terén. A szovjet ipar ma első a vi ágon a haza védelmére anny'ra fontos elektroko- hászat, hengerművek teljesítőképessége, a villamosenergia központosítottsága terén, stb.

E rövid jellemzésből is látható, milyen hatalmas és értékes segítséget nyújt e könyv tisztjeink számára. Nekünk most az a központi feladatunk, hogy t a n ú j u n k . Meg- tanuljuk a sztál ni katonai tudományt. S bár a könyv nem foglalkozik külön Sztálinnak a katonai tudományok terén kifejtett ugyancsak kórszakalkotó tevékenységével, igen sokat tanulhatunk belő.e erre vonatkozólag is.

A. K.

H. Haywood: AZ AMERIKAI NÉGERKÉRDÉS.

A Wall Street mindenható urai, a pré- dára éhes háborús gyújtogató amerikai im- perialisták szeretnék Amerikát a szabad- ság, a bőség, a jólét hazájaként feltüntetni.

Igyekeznek elhitetni a világ dolgozóival, hogy az amerikai nép boldog, megelége- dett; nyomornak, nélkülözésnek nyoma sincs. Az imperialisták „csak" azt hallgat- ják el, hogy a szabadság, bőség, jólét nem minden amerikai tulajdona, hanem kizáró- lag a tőkéseké.

A „szabad" Amerikában még a látszat szabadságjogok sincsenek a nép birtoká- ben. Kereken 15 millió amerikai, az USA összlakossá ának több mint 10 százaléka él szülőföldjén számkivetettségben, jog- fosztottan. Az Egyesült Államok néger la- kosságáról van szó.

Harry Haywood könyve megvilágítja előttünk a négerkérdés problémáját. Fel- tárja annak gyökerét, gazdasági alapjait;

lerántja a „faji kérdésről" a leplet, s meg- mutatja az utat, amelyet a néger népnek — s vele együtt a fehér amerikai népnek — követnie kell, ha meg akar szabadulni közös elnyomóiktól.

A négerüldözésnek — az antiszemitizmus amerikai válfajának — gazdasági alapjai vannak. Nem igaz az, mintha az üldözés oka a fekete szín, vagy az amerikai áltu- dósok által hirdetett „alacsonyabbrendíi- ség" lenne. Az igazi tudomány kimutat- ta, hogy a négerek nem képeznek más fajt, hiszen az emberiség egységes fajhoz tar- tozik. A fajon belül fajták vannak, amelyek között azonban lénye es különbség nincs;

alacsonyabb szellemi képességekről sem lehet szó.

A négerkérdésnek, mint faji kérdésnek felvetése, csupán azt célozza, hogy a né- ger és fehér dolgozókat szembeállítsa egy-

mással, megakadályozza, hogy egységesen léphessenek fel a kizsákmányolás ellen.

A négerkérdés alapja — a Dél, gyökere

— a gyapot. Az E yesült Államok déli ré- szében ugyanis hatalmas gyapot ültetvé- nyek vannak. Az USA néger lakosságának kereken '/3-ada, 5 millió ember a Délen él. s ez csaknem teljes egészében a gyapot mindenható uralma alatt sínylődik. Miért?

„A gyapotot — írja Haywood — a világ- , piac számára termelik. Más gyapottermelő

országok és új gyapotot helyettesítő anya- gok versenye (pl. nylon) a dol ozó gya- pottermelő paraszt és farmmunkás inten- zívebb kizsákmányolását eredményezték.

Ezek az áldozatok arra kényszerültek, hegy versenyezzenek az imperializmus gyarmati jobbágyaival, a világ más gyapottermelő vidékein. Nem meglepő tehát, hogy az egyiptomi fellah, a keletázsiai kuli és a brazil peon éhhalál határán lévő életszín- vonala arra szolgál, hogy megerősítse a déli államok feles, harmados bérlőinek tra- dicionálisan alacsony, az ültetvén/es gaz-

dálkodás félrabszol a.rendszerén alapuló életszínvonalát." Az amerikai néger ki- zsákmányolása esetén tehát a gyarmati népekhez hasonlóan nem egyszerű tőkés profitról, hanem extraprofitról van szó.

Az ültetvényeken dolgozó négerek foko- zott kizsákmányoitságát a feudál's marad- ványok is súlyosbítják. Ezek egyike a bérlő- rendszer. A nagy ültetvényesek birtokosai földjüket használatba bérbeadják. A bér- letnek több formája van (készpínzbériő, részesbérlő); a négerek túlnyomó része a feles-harmados bérlök csoportjába tartozik.

A feles-harmados bérlő nem rendelkezik termelőeszközökkel; a föld használata fejé- ben termeivényeinek harmadát, felél, sőt gyakran ennél is többet le kell adnia föl- desurának. A bérleti föld helyét és minősé- gét, továbbá a földesúr által rendelkezésre

114

bocsátott termelőeszközök milyenségét is az ültetvénytulajdonos határozza meg. A bérlőrendszernek e formája nagymérték- ben emlékeztet bennünket a jobbágygnzdál- kodásra. A feudalizmusból maradt csöke- vényeknek ez azonban nem az egyetlen formája. Gyakran találkozhatunk a néger bérlő földhözkötöttségével is. Hogy jön ez létre? A mezőgazdasági munkás vagy bérlő szerződése fejében „előlegeket" fo- gad el. Ha ezt bármilyen okból nem tudja kifizetni, a szerencsétlen feles-harmados bérlőt börtönbe zárják. Ekkor megjelenik az ültetvénytulajdonos, kezességet vállal érte, s visszaveszi farmjára, • hogy az ott

„ledolgozza" adósságát. Hogy a „ledol- gozás" ne történjék meg túl hamarosan, arról az ültetvénytulajdonos gondoskodik...

M á s esetben, mint Haywood írja: „a bérlőt frásbeli — vagy legtöbbször szóbeli —

„szerződése" megakadályozza abban, hogy földesura kívánsága ellenére elhagyhassa m u n k á j á t . "

Nehogy azt gondoljuk azonban, hogy csak az ültetvényeken élő négerek / >rsa ilyen mostoha. A városokban élő négerek előtt állandóan ott vicsorog a mun- kanélküliség réme. Néger csak akkor kap- hat munkát, ha nincs erre fehér jelentkező;

ezenfelül legtöbbnyire csak a szolga- munkák és ehhez hasonlók állnak nyitva számukra.

Mindezekre súlyosbodik m é g a törvé- nyes és törvénytelen fajüldözés: az, hogy a négerek jórésze ki van zárva a szava- zati jogból, az, hogy a fehér bíróságok rész- rehajlóan ítélkeznek, hogy a négerek az is- kolapadban nem ülhetnek egymás mellett a fehérekkel; a . v o n a t o n és a villamoson nem szállhatnak fel a fehérek számára fenn- tartott kocsikra, stb. Lincsel a Ku-kux-klan, ez a fasiszta terrorszervezet; a fehér dolgo- zókat a néger dolgozók ellen uszítják.

Ezeknek az intézkedéseknek (a jobbágyi terheknek és a fajüldözésnek) nemcsak az a céljuk, hogy a tőkések a négerek veríté- kéből több extraprofitot csiholjanak ki.

Haywood szavaival élve: „ennek a sztraté- giának az a célja, hogy a néger mindig ren- delkezésre álljon olcsó és kizsákmányolha- tó munkaerötartalékként, tehát olyan esz- köz legyen, amelynek segítségével fehér dolgozó testvéreinknek életszínvonalát alá- áshatják, meggátolhatják a munkásosztály egységét, és erőszakkal megakaszthatják a szervezett munka fejlődését."

A négerek sorsának döntő megváltozása a tőkés viszonyok között természetesen nem képzelhető el. Ez csak a proletárforradalom után, a proletárdiktatúra idején következ- het be.

A feudális maradványok megszüntetése kizárólag demokratikus földosztás útján lehetséges. A tömegek közé be kell vinni

«•

„a földet annak, aki megműveli" jelszót és mozgósítani kell a fehér és a néger tö- megeket e feladat végrehajtásáért vívott harcra.

A másik jelszó, ami alatt az Amerikai Kommunista Párt harcba viszi a tömege- ket: harc a négerek nemzeti önrendelkezési j o g á n a k kivívásáért. Valaki feitehetné a kérdést: a nemzeti önrendelkezési jogért csakis nemzet indulhat harcba; nemzet, amelynél ennek összes tárgyi előfeltételei me1 vannak. Vájjon megvannak-e ezek az előfeltételek a néger nép esetében is?

Sztálin elvtárs meghatározása szerint ,,a nemzet az emberek történelmileg kialakult tartós közössége, mely a nyelvnek, a terü- letnek, a gazdasági életnek és a kultúra közösségében megnyilvánuló lelki alkatnak közösségh alapján keletkezett."

Ezek az előfeltételek kivétel nélkül meg- v a n n a k a néger nép esetében. A néger nem- zet közös nyelve az angol, kivétel nélkül ezt a nyelvet használják. Sztálin elvtárs meghatározásában az áll, hogy közösnek kell lennie a nyelvnek, nem pedig az, hogy a nemzetnek különálló nyelvvel kell ren- delkeznie. Közös nyelvet használ pl. az angol, az amerikai, az ír, az ausztráliai nemzet is és senki sem vonná kétségbe, hogy ezek különálló nemzetet alkotnak.

A második feltétel a terület közössége is a néger nemzet tulajdona. A négerek '/3-da egy tömbben, az Egyesült Államok déli részén él.

A harmadik feltétel: a gazdasági élet kö- zössége is megvan. A négerlakta területe- ket közlekedési és szállítási útvonalak kö- tik össze. Közös pénzrendszer, bankháló- zat van. A néger nemzeten belül minden osztály képviselve van — habár a burzsoá- zia elég vékony.

A faji üldözés és elnyomás a négerek bi- zonyosfokú elzárkózotíságát eredményezte s így kialakult a speciális néger kultúra. A néger kultúrára a felszabadulásért vívott harc hősi hagyományai nyomták rá bélye- güket. A néger nép legkiválóbb alkotásai ma is — akár az irodalom, a zene, a kép- zőművészet területére gondolunk — a fel- szabadulásért vívott harcot szolgálják. Gon- doljunk pl. Paul Robeson, a né er nép ki- váló művészének és vezérének d a l a i r a ; mind a s z a b a d s á g harci harsonája.

Közös a néger nemzet története is. A néger népet rabszolga gyanánt Amerikába való szállításától kezdve több mint két- száz rabszolgjalázadás kovácsolta össze,

A négerek tehát nemzetet alkotnak, így joguk van harcot vívni a nemzeti önrendel- kezésért. Ez az önrendelkezési jog termé- szetesen nem jelenti azt, hogy el kell szn- kadniok az Egyesült Államoktól. (Mint ahogy az asszonyok egyenjogúságát bizto- sító válási lehetőség sem jelenti azt, hogy

az asszonyoknak feltétlenül el is kell vál- niok). De mint minimális követelmény, fel- tétlenül fennáll a néger önkormányzat ki- vívása.

Ezek azok az alapvető tanulságok, ame- lyeket H. Haywóod könyvéből le kell von- nunk. A könyv ezeken kívül alapos bírálat alá veszi a liberálisokat, az opportunis- tákat, akik az Egyesült Államok tőkéseitől,

az imperialistáktól várják a néger nép sorsának jobbrafordulását. A néger nép sem — mint ahogyan a világ egyetlen el- nyomott népe sem — szerezheti meg füg- getlenségét harc nélkül. A néger nép küz-

delmét a szabadságért, a demokráciáért a világ minden becsületes dolgozója támogat- ja. Támogatja elsősorban a hatalmas Szovjetunió, amely saját példáján meg- mutatta, hogy a nemzetiségi kérdést pieg lehet oldani, minden nép megelégedésével, hogy a földnélküli parasztság a földosztás, majd a kollektív gazdálkodás útján a bol- dog fejlődés útjára léphet. És támogatja nem utolsó sorban azzal, hogy felemeli tiltakozó szavát mindannyiszor, valahány- szor az imperialisták az -emberi jogok újabb megnyirbálására törekszenek.

M. J.

r ^\

( f i z 1 h í v j u k a h o n v é d s é g i a l a k u l a t o k ( s z e r v e k s t b . ) f i g y e l m é t , h o g y

elííifizetéji díjaikat

a j ö v ő b e n a 1 7 7 , 0 0 4 . — H . M . S z a b . S z e r k . C s f s é g . „ H O N V É D " e l ő f i z e t é s i s z á m l a c í m r e u t a l j á k á t , i l l e t v e f i z e s s é k b e .

& ' .

E k ö z l e m é n y a p o l g á r i e l ő f i z e t ő k r e n e m v o n a t k o z i k .

J

Felelős szerkesztő: K o v á c s M á r t o n ezredes.

Felelős k i a d ó : H o n v é d S a j t ó és L a p k i a d ó Vállalat i g a z g a t ó j a . A „ H o n v é d " á r a p é l d á n y o n k é n t 15 f o r i n t .

Előfizetési d i j : egész é v r e 150.— f o r i n t .

A „ H o n v é d " ' s z e r k é s z t ő s é g e : B u d a p e s t , V., D u n a - u t c a 7.

T e l e f o n : 188—078.

A „ H o n v é d " kiadóihivatala: B u d a p e s t , VI., S z t á l i n - ú t 2.

T e l e f o n : 112—645, 112—064.

Egy s z á m l a s z á m : 909.024.

„Honvéd" katonai folyóirat előfizetési csekkszámla -zárna: 177004.

5giS5 2 Vörös Csillag Nyomda, Budapest (4) Felelős vezető: Bolgár Imre