EGYETEMI HALLGATÓK

EGYETEMI HALLGATÓK

ZSEB-NAPTÁRA

187

/4 ÉVRE.

SZERKESZTI

• K Á N B \É L A.

első/évi folyam.

/ e / uX<rfa<L

BUDAPEST.

L A M P E L R Ó B E R T

• 1873.

21328

Budapest, 1873. Kiadja és nyomatja Vodiáner P.

N A G Y S Á G O S

D

- K A U T Z G Y U L A . E. I. BECTOB,

EGYETEMI TANÁR ÉS ORSZÁGOS KÉPVISELŐ ÚRNAK

kltünö tisztelete jeléül

A S Z E R Z Ő .

A m . k . tud. e g y e t e m t ö r t é n e t é - n e k v á z l a t a .

A m. k. tudomány-egyetemet eredetileg Pázmány Péter bibornok primás 1635. május 12. két, u. m. hittani és bölcsészeti karral, Nagy- szombatban alapította, és a Jézus társaság ve- zetésére bízta. Alapítvány levelét II. Ferdinánd ugyanazon év október 18. megerősítette és a nagyszombati főiskolát más egyetemek szokásos jogai és szabadalmaival felruházta. Az ünnepé- lyes megnyitás november i3. történt.

1667-ben a hittani és bölcsészeti karhoz a jogtudományi járult; a h á r o m karból állott egyetemet Mária Terezia oltalma és igazgatása ala vette, kir. kegyúri jogánál fogva a földvári apátság jószágaival megadományozta, a fennál- lott karokhoz az orvosit csatolta, és egyete- m ü n k n e k uj tanterv szerinti átalakítását 1769.

deczember t4. elrendelte.

Az u j intézkedések az 1770-ki. tanév kez- detén léptek életbe, a midőn az orvosi kar is megkezdette tanításait. A Jézus társaság 1773.

történt feloszlatása után, Maria Terézia 1774.

augusztus 19. kelt elhatározásával azon rend nagyszombati társodájának minden ingatlan és ingó javait egyetemünknek adományozta és az adománylevelet törvényes alakban 1775. február

13. kiadatta. 1777. márczius 6. az egyetemnek át-

Eftvet. hallt:, zsebnaot. -

— iS —

tételét Budára elrendelvén, azon évi augustus 24. az előadások Nagyszombatban végleg befe- jeztettek és Budán novemberben megkezdettek.

Az 1784. tanév után az egyetem Pestre költözött és tanítását e városban azon évi no- vemberben, hittani kara a z o n b a n csak 1786. kez- dette. 1790 a hittani leczkékmegszüntek és egye- t e m ü n k csak három karból állott. A pesti köz- ponti papnövelde i8o4. Ferencz király által is- mét föl lett élesztve.

Az országos választmány munkálata alap- ján készült 1806-ki tanulmányi rendszer a bekö- vetkezett tanévben életbe lépett, és lényegében a legújabb időig a tantervezet alapjául szolgált, míg az i848. 19. t. c. a tanszabadság elvét ki- mondván, a részletes intézkedések a tanszabad- ság rendszerének alkalmazására nézve, utóbb közrebocsátott szabályrendeletek által történtek.

À tanulmányi és fegyelmi rend sarka- latosb pontjai.

Az egyetemi szak'felolvasások hallgatói vagy beiktatottak (rendesek), vagy be nem ikta- tottak (rendkívüliek.)

A tanulóknak az akadémiai polgárok közé való felvétele a beiktatás által történik. Ezt az igazgató (rector) nevében azon szak tanártestü- letének dékánja teljesiti, melybe a tanuló belépni kiván. •

3. §.

. Csak a beiktatott tanulók bocsáttathatnak szigorlatokra, vagy oly álladalmi vizsgálatokra, melyek valamely szaktudományt feltételeznek.

4 . §.

Bármely tanuló ugyanazon időben csak egy tanszaknál, különböző időben pedig külön- "

féle tanszakoknál lehet beiktatva. Szabadságá- ban áll azonban azon tanszaktól, melynél beik- tattatott, különböző, bármely más tanszakban is hallgatni leckéket. .

2*

— 2 0 —

5. § .

^ Valamely tanszakba történt beiktatás é r - vényes marad mindaddig, mig a tanuló .·

a) az egyetemet el nem hagyja, vagy

b) ugyanazon egyetem más tanszakába át nem lép, '

c) vagy tanulmányait a tanszakban egy félév- nél hosszabb ideig félbe nem szakasztja.

. 6.

M i n d e n a b e i k t a t á s r a k ö t e - l e z e t t t a n u l ó e v é g b ő l a z i s k o l a i f é l é v k e z d e t e e l ő t t 3 n a p v a g y a z e l s ő i 4 n a p a l a t t s z e m é l y e s e n k ö t e - 1 e s m a g á t a z i 11 e t ő t a n s z a k d é k á n - j á n á l b e j e l e n t e n i , s egyetemi képessége bizonyítványait, és tökéletesen sajátkezííleg irt és aláirt származási levelét két példányban be- nyújtani.

. 7- §· ^ Kik tanulmányaikat akadémiákon végzik,

csak kivételesen bocsáttathatnak az egyetemen tudori szigorlatokra, ha bebizonyíthatják, hogy a j o g t u d o m á n y o k a t az egyetemnél a dékán ve- zérlete alatt még négy félévig alaposan tanulták ; a kik azonban a jogakadémiákon tanulmányai- kat kitűnő sikerrel végezték, és az egyetemnél egy évet jeles alkalmazkodással töltöttek, az ötödik év elengedéseért a tanártestülethez folya- modhatnak, mely a fölött saját hatáskörében határoz.

8. §. . Már beiktatott tanulóknak, kik tanulmá-

nyaikat ugyanazon tanszakban folytatják, ha

21 —

félévnél hosszabban tartott félbeszakasztás nem történt, a következő félévben nem szükséges az u j beiktatás, hanem csak uj beirás az elő- adásokra.

9- §•

Az előadások az iskolai félévek szerint rendeztetnek ugy, hogy minden félévvel az elő- adások egy egészen u j cyciusa kezdődik. Na- gyobb terjedelmü t u d o m á n y o k n á l , melyek egy több féléven át tartó.tanfolyam alatt adathatnak elő, arra kell ügyelni, hogy minden félévben az egész tárgynak égy fő szakasza bevégeztessék.

Az előadásokba való beiratás minden fél- évre nézve külön történik.

Az egyeselöadásokrai beiratásnak alapját a beiktatott hallgatók számára a jelentőkönyv képezi.

A jelentökönyvet a származási oklevél szá- márai mintával együtt, a tanuló egy bizonyos összeg lefizetése mellett, mely a nyomtatasi es

könyvkötői költségek fedezésére van szánva, s ennélfogva az akadémiai tanács által meghatáro- zandó, az egyetemi pedellusnál vagy illető tan-

szaki szolgánál veszi át.

A jelentökönyv· és származási oklevélért 12 kr. o. é. fizetendő.

io. g. :

A tanulónak a jelentökönyvet jól megkell őriznie.

Az, az egész időn át, mely alatt egyetemi tanulmányát folytatja, s ennélfogva egy egye- temből a másikba átlépés alkalmával is, az elő-

adások bejelentésére, a szorgalmas látogatás s a tanpénzek befizetésének igazolására, s annak

idején a kiszolgáltatandó egyetemi bizonyítvány alapjául is szolgál.

• Mielőtt a tanuló az egyes előadásokrai be- iratás végett, melyeket bármely tanszakban hallgatni akar, a számvevöhivatalnál (quaestor- nál) magát jelentené, t e l j e s e g y f o r m a s á g - g a l a z e l ő a d á s o k a t , a s z á r m a z á s i l e v é l 2. s z a k a s z á b a n u g y m i n t a j e - l e n t ő - k ö n y v b e n i s ( i n d e x l e c t i o - nu m), a t á r g y , a t a n á r n e v e é s a h e- t e n k i n t i ó r a s z á m k i j e l e l é s é v e !

e g y ü t t é p u g y , m i n t a t a n s o r o z a t - b a n k i j e l e l v e v a n , s a j á t k e z ü l e g b e í r j a .

12. §•

A quaestor megvizsgálja, vájjon a szár- mazási levél kellően ki van-e töltve, s vájjon az előadások felemlítése ezen a jelentőkönyvével összeüt-e. Igenlés esetében az egyes előadások bejelentését a jelentőkönyvben aláírásával erő- síti, a származási levelet magánál tartja s a ta- nulót figyelmezteti, hogy minden tanárnál, ki- nek előadásaira jelentkezik, magát bemutassa. A tanpénz alóli felmentésre igényt támasztó ren- des hallgató beiktatásánál a quaesturai hivatal a kari dékán abbeli bizonyítványa alapján, hogy tanuló a felmentésért a karhoz rendes időben folyamodott, külön elismervényt szolgáltat ki, s az illetőt oda utasítja, hogy magát a. tanárok névlajstromába jegyezze be.

i3. §.

A tanárok e bemutatást a jelentökönyv 4. rovatában aláírásukkal erősitik, a tanulót uta- sítják, hogy vezeték- és keresztnevét és szülőhe- lyét egy fenlevö lajstromba beírja, s ha a tanuló a hallgatóteremben magának határozott helyet kivan kijeleltetni, a jelentökönyv 5. rovatát ki- töltik. C s a k e s z e m é l y e s j e l e n t é s - s e l a t a n á r n á l t e k i n t h e t ő a b e i r a - t á s v a l a m e l y e l ő a d á s r a k e l l ő e n b e - v é g z e t t n e k . A z o n s z a b á l y a l ó l , h o g y a t a n u l ó k a b e i k t a t á s é s b e - i r a t á s v é g e t t s z e m é l y e s e n k ö t e l e - s e k m a g o k a t j e l e n t e n i , s e m m i

ü r ü g y a l a t t k i v é t e l m e g n e m e n g e d - h e t ő . A leckepénz fizetése alóli felmentésre igényt támasztó rendes hallgatókat a tanárok csak előjegyzésbe veszik. Ezeknél a jelentő- könyv 4-ik rovatában a bemutatást akkor fogják a tanárok, aláírásukkal erősíteni, midőn az ily hallgatók vagy a leckepénznek valóban történt befizetését, vagy pedig az ez alóli felmentést igazolandják.

, i4.§.

Tévedések s utólagos felszólalások kike- rülése végett a tanárok köteleztetnek, a beiratási határidő letelése előtt egy nappal, és utána két nappal a nálok beirt tanulók neveit a végett az előadásnál felolvasni, hogy a netán becsúszott tévedések esetén, a tanuloknak alkalom nyúj- tassák, még kellő időben m a g u k a t beíratni.

' i5. §.

H a a t a n u l ó l a k á s á t v á l t o z - t a t j a , a z ú j o n a n v á l a s z t o t t l a k á s t

— 24 -

h á r o m n a p a l a t t a q u a e s t o r n á l b e - j e l e n t e n i k ö t e l e s .

16. §.

A b e i k t a t á s é s b e . í r a t á s r e n d e s h a t á r i d e j e m i n d e n i s k o l a i f é l é v t ö r v é n y e s k e z d e t e e l ő t t h á r o m n a p p a l k e z d ő d i k , é s i4 n a p p a l u t á n a v é g z ő d i k . E határidő elteltével a quaestor csak a tanári testület vagy az akadémiai tanács különös jóváhagyásának elömutatása mellett fo- gadhatja el a bejelentést.

17.«.

Csak igen fontos okoknál fogva eszkö- zölhető a legközelebbi nyolc nap alatt a tanári testületnél az utólagos felvétel, melynek megta- gadtatása esetén, az akadémiai tanácshoz a fe- lebbvitel nyitva marad. Későbbi felvételi folya- m o d v á n y o k a tanári testület által az akadémiai tanácsnak felterjesztendök, mely csak akkor, ha a folyamodó mellett a legvilágosb méltánylati tekintetek szólnak, különösen na hibáján kívüli elkésésének okait kétségtelen módon kimutatja, s az előadások még nem haladtak oly messzire, hogy kellő sikerrel utolérhetők nem lennének, adhat a felvételre engedelmet, különben pedig szigoi ú a n ügyel arra, hogy gyakori engedmé- nyek által az akadémiai fegyelem meg ne lágyit- tassék, s csak a legritkább esetben engedmé-

nyezhető kivételek szabálylyá ne fajuljanak.

Az akadémiai tanács határozata ellenében nincs felebbvitel.

— 2 3 —

i8.§.

Ki a nélkül, hogy valamely tanszaknál be- iktatva volna, mint rendkívüli hallgató egy vagy több előadást hallgatni kiván, azon tanszak ta- nári testületének dékánjánál magát személyesen jelenteni tartozik, melyen előadást akar hallgatni, és származási levelét az előadások bejelentése

mellett átnyújtani. ·

Ez csak egy irathatik be, ha : 1. legalább 16 éves, és

2. a szellemi miveltség oly fokával bir, mely az előadások látogatását reá nézve kívána- tos és hasznosnak tüntetik fel. A rendkívüli hallgatók felvétele iránti kételyek a tanári tes- tület által első és utolsó biróságkép dönten- dök el. '

19· §· . A rendkívüli hallgatók ugy mint a ren- desek a leckepénzt előre fizetni kötelesek.

20. §

A rendkívüli hallgatók ép ugy, mint a be- iktatottak, az akadémiai törvények megtartására s az akadémiai hatóságok iránti engedelmességre és tiszteletre kötelesek.

A tanulóknak azon követelések csorbítása nélkül, melyek a státus-vizsgálatokra vagy szi- gorlatokra jelentéseknél tétetnek, szabadságod- ban áll választani, hogy mely előadásokat s mely tanároktól akarják hallgatni. _

A jog- és államtudományok hallgatói, h o g y államvizsgálatokra vagy szigorlatokra bo-

— 23 —

csáttassanak, következő tárgyakat kötelesek a kijelölt sorrendben hallgatni: első évben jogtör- ténetet, római jogot ; második évben : egyházi jogot, bölcsészeti jo ot, harmadik é v b e n : bün- tető jogot, politikai t u d o m á n y o k a t : negyedik é v b e n : polgári törvénykezést, a téli szakban ke- reskedelmi és váltójogot, politikai t u d o m á n y o - kat ; a nyári szakban az ausztriai monarchia sta- tistikáját.

Kötelezők még a magyar köz- és magán- jog, melyek akármely évben, és az ausztriai ma- gánjog, mely a harmadik vagy negyedik évben hallgathatók.

Különösen ajánltatik az első éveseknek azonfelül a jog-encyclopaedía ; a negyedévesek- nek az európai statístika; ez utóbbiak a politi- kai-tudományi lecke helyett a téli félévben a közigazgatási, vagy pénzügyi törvényismét is hallgathatják, ha a harmadik évben a kozgazdá- szatból már két leckéjök volt.

Azonkívül kötelesek a joghallgatók a böl- csészeti karnál a három elsó félév alatt, a gya- korlati bölcsészeiből legalább egy, a magyar történelemből egy, és tanfolyamuk tartama alatt a történelemből még egy leckét hallgatni.

Az emiitetteken kivül más leckéket is akármely karnál hallgathatnak, melyek a sza- bályszerű óraszámba betudandók, a beírás azon- ban oly előadásokra, melyeknek megértésére a szükséges előtanulmányok hiányzanak, meg nem engedendő.

22. §.

A tudori fok elnyerése végetti szigorla- tokra valamely ausztro-magyar egyetemen, vagy oly státusvizsgálatra bocsáttatásra nézve,

— 2 7 -

mely valami tanszaki tanulmányt feltételez, jö- vőben valamely egyetemnek bizonyos ideig lá- togatása kimutatandó és pedig a phllosophiai tudori fokra három, az orvosira ö t ; a jogtanira s a statusvizsgálatokra, melyek a jog- és státus- t u d o m á n y o k hallgatását feltételezik, általában négy év kívántatik, mire nézve azonban a köze- lebbi határozmányok az i85o. júl,29. törvényben

foglaltatnak. ' Az orvosi tudori fokra nézve követelt öt

egyetemi évből legalább négy az orvosi tan- szakban, s kettő a gyógytermek látogatásával töltendő.

Az egyetemi idő egy évét az orvosi és jog- tani tudori fokra, vagy a jog-és státustudomanyi státusvizsgálatra jelölt, kizárólag a philosophiai tanszakon töltheti.

A magyar- és horvátországi jogakadémiá- kon töltött tanéveknek a törvényes négy év-, il- letőleg három évbe beszámittatása iránt, a jog- akadémiákat átalakító rendeletek magokban

foglalják a bővebb határozmányokat.

Az i848. fennállott két philosophiai tanév a jog- és státustani státur.vizsgálatra követelt egyetemi évekbe nem számítandó be.

A jog- és államtudományi t a n u l m á n y o k nyolc félévnél rövidebb idő alatt be nem fejez- tethetnek, minél fogva azok hallgatói rendes tan- folyamuk egy évét a philosophiai tanszakon többé nem tölthetik.

Az államvizsgálati ujabb szabályok az i855. oct. 2 és 1856. april 16. kelt rendeletekben foglaltatnak; azok szerint a jogtanulók a máso- dik év végén vagy a harmadiknak elején vizsgá- latot tartoznak tenni a római, egyházi jogból és jogtörténetből; aki azt jó sikerrel le nem tette,

— 2S -

annak a további félévek nem csak be nem szá- mittatnak, hanem a harmadik év tanulmányaiba be sem irathatik. A második vizsgálat a magyar magánjogból, kereskedelmi- és váltójogból, pol- gári törvénykezésből, büntetőjog- és ausztriai polgári jogból ; a harmadik az ausztriai mon.

statistikájából és közgazdászatból (nemzetgazdá- szat- és pénzügytanból) áll: amaz a negyedik év utolsó hat hetében, ez csak a négy .év teljes be- fejezése után tétethetik le. — Az utóbbi két vizs- gálatot a tudori szigorlatok teljesen pótolják.

2 3 . § .

Hogy valamely tanulónak egy féléve törvé- nyes egyetemi idejébe betudassék. jövőben ren- desen annyi előadásnak bejelentése és látogatása követeltetik, hogy átalok(a szorosb értelembeni tanítók tanóráikat nem számítva) hetenként leg- alább tiz óra, a jog- és státustudományi tanszak hallgatóinál, amennyiben reájok nézve három év elégséges, hogy az elméleti státusvizsgálatra bocsáttassanak, hetenként legalább tizenöt óra kitöltve legyen.

Kivétel azokra nézve teendő, kik különös szorgalommal szentelik magokat egy tantárgy- nak, s abban, intensivebb tanulmányokat foly-

tatnak. ' A^ jog- és államtudományi szakban, a

három évi folyam megszűntével, a félév beszá- mítására hetenkint husz óra a negyedik és nyol- cadik félévben tizenkét óra bejelentése és láto- gatása szükséges ; a még fennmaradó órák pe- dig más szabadon választható tárgyakkal betöl- tendők.

A szabályszerű óraszám fölöslegét lehet

ugyan, de csak a legközelebbi megelőző vagy következő első, legfeljebb második félévre pót- lásul használni, semmikép pedig távolabbi f é l - évre alkalmazni. .

Azon jogtanulók, kik hiányos féléveik pótlására egy vagy két félévig még az egyete- men maradni kötelesek, hetenként legalább ti- zenkét órát tartoznak hallgatni.

A fennemlitett kivétel nem tanulók, ha- nem tudományos pályára .lépő férfiakra értendő.

. 24. §.

A magántanulás az eddigi rendeletek ér- telmében az egyetemen annyiban van megszün- tetve, hogy valamely tanulmány a nyilvános elő- adások hallgatása nélkül sem szigorlat, sem stá- tusvizsgálatra, mely valamely tanszaki tanul- mánytfeltételez, nem képesit.

25. §.

A t a n u l ó k a z á l t a l o k b e j e l e n - t e t t e l ő a d á s o k r e n d e s l á t o g a t á - s á r a k ö t e l e s e k . E z f ö l t é t e l e a f é l é v

b e s z á m í t á s á n a k a t ö r v é n y e s e g y e - t e m i v a g y t a n s z a k i i d ő b e .

26. §. . T a n l á t o g a t á s i b i z o n y í t v á n y

v é g e t t a t a n u í ó a f é l é v u t o l s ó h á - r o m h e t e a l a t t s z e m é l y e s e n a z i l - l e t ő t a n á r n á l é s a t a n á r i t e s t ü 1 et d é k á n j á n á l ' m a g á t j e l e n t e n i t a r - t o z i k .

A három heti határidő oly értelemben veendő, hogy az aláirás egyáltalán előbb meg

— 30 -

nem történhetik ; rövidebbre azonban azt a kö- rülményeknél fogva, az egyes tanárok, annál inkább a dékán.vagy tanártestületek szabhatják.

27· §·

A tanlátogatások megerősítése a jelentő- könyvben vagy jelent öiven az utolsó előtti ro- vatba n történik.

, ²⁸ · ^§ " .

A tanlátogatásnak az egyes tanároktól ki- nyert erősítése után,' a t a n u l ó j e l e n t ő - k ö n y v é t v a g y i v é t a d é k á n n a k 1 á t- t a m o z á s v é g e t t b e n y ú j t a n i k ö t e - l e s . H a v a l a m e l y t a n u l ó f e g y e l m i b ü n t e t é s a l á e s e t t , ú g y e z a j e l e n - t ő k ö n y v b e n e z a l k a l o m m a l , a z i l - l e t ő j e g y z ő k ö n y v r e utalás mellett, meg- jegyzendő.

29. §. ^ H a v a i a m e l y t a n u l ó a f é l é v b e - v é g e z t é i g l á t o g a t á s i b i z o n y í t - v á n y é r t n e m j e l e n t k e z i k , ú g y t e k i n - t e n d ő , m i n t h a a f é l é v f o l y a m á b a n a z e g y e t e m e t e l h a g y t a v o l n a , s a z t a n s z a k i i d e j é b e n e m t u d a t h a t i k b e j k i v é v é n , h a u t ó l a g o s j e l e n - t é s a l k a l m á v a l a t a n u l ó e l k é s é s é t e l é g g é i g a z o l ó o k o k a t m u t a t f e l , s l e g a l á b b e g y t a n á r , é s e z h a t á r o - z o t t t u d o m á s á b ó l e r ő s í t i , h o g y a k é r v é n y e z ő e l ő a d á s a i t s z o r g a l m a - s a n l á t o g a t t a . Ha nem kellő időben és nem személyesen történt jelentés okáért egy vagy több tanár valamely tanulótól a látogatasi bizo- nyítványt megtagadja; úgy ennek szabadságá- ban áll a tanari testülethez fordulni, melynek

— 3i —

jogában áll, rendkívüli és kimutatott méltányos tekinteteket, különösen ismert szorgalmú tanu-

lóknál, érvényesíteni. . A tanári testület ez iránti határozata ellen

nincs felebbvitel.

Ha joghallgatónak hanyagsága miatt vala- mely leckének látogatása nem bizonyittatnék, kötelezett tantárgynál vagy nem kötelezettnél is, ha az órák száma annak folytán ki nem tel- nék, szabályként a félév, sőt a körülményekhez képest az egész év be nem t u d a t h a t i k ; — ugyanaz áll oly hallgatókra nézve is, kik féléven át betegségük vagy egyéb o k o k miatt tanulmá-

nyaikat nem folytathatják.

" 3 o . §.

A tanulók g y ü l e k e z e t e i közhelyen az e g y e t e m i é p ü l e t e n k i v i ü l , más mint társas célokra meg nem engedvék ; azonban az oktatásra rendelt épület helyiségeiben és nem rendesen megújuló, hanem sajátságos szükség szerint rendezett gyűlésekben bizonyos, őket illető akadémiai ügyeket tárgyalhatnak.

Műkedvelői előadásokban egyetemi tanu- lók csak a rector engedelméből vehetnek részt.

3 1 . § . • Minden ily gyüleshez a tanácskozási tárgy-

nak feljelentése mellett, az igazgató (rectorj heíy- benhagyása szükséges.

3 2 . § .

Az igazgató (rector), aligazgató (prorec- tor), és minden tanszaki dékánnak joga van a ta- nulók gyűlésein jelen l e n n i ; ők a tanulókat meg- inthetik s a gyűlés feloszlását elrendelhetik, mi- helyt az akadémiai törvényektől vagy a kitűzött céltól eltér.

Csak beiktatott tanulóknak van joguk a tanulók gyűléseiben részt v e n n i ; be nem iktatott hallgatók és más egyéneknek, az akadémiai ta- nítók kivételével, az azokbani minden részvét, s ennélfogva a jelenlét is megtiltatik.

• A gyűlés kieszközlöi e rendszabály meg-

tartásáért felelősek. ' 34. §. '

Tanulói összeköttetések nincsenek meg- engedve. E rendszabályra nem az akadémiai, hanem a közpolgári hatóságok ügyelnek.

Az egyetemnél létező dal , Önképző- és segélyegyletek felsőbb helyen jóváhagyott alap- szabályokkal bírnak, és az egyetemi hatóságok szabályszerű felügyelete alatt állanak.

35. §.

A tanév téli és nyári félévre oszlik. Amaz minden évi octóber i. kezdődik, s kizárólag h Gergelyféle naptár virágvasárnapja előtti csütör- tökig tart.

, Emez a húsvéti ü n n e p e k utáni csütörtö- kön kezdődik, s juliushó végéig tart. A nagy őszi szünet ennélfogva 2 hónapig, a húsvéti szü- net i4 napig tart.

A karácsoni szünet december 24-étől új- évig, a farsangi, farsang vasárnaptól hamvazó szerdáig tart.

36. §.

A szünnapokra nézve az eddig fennállót szabályok, vagy világos törvényes rendeletek

hijá^al az egyetem e d d i g i s z o k á s a megtar- tandó.

' Az egyetem nagyságos rectora évenként egy teljes szünnapot adhat. November 29. mint Felséges Mária Terézia, ezen. egyetem másod alapitójának halálnapján, és junius 25. egyete- m ü n k ujjáalakittarásának emlékünnepén isteni tisztelet tartatik, és az előadások nnnd a négy karban szünetelnek.

^ .

"-

· . .

Ami az egyetemen eddig minden héten a vasárnapon, kivül engedett szünnapot illeti, minden egyes tanári testület ügye, meghatá- rozni, vájjon általában tartassék-e, és a hétnek melyik napján egy szünnap.

38. §. · Ha valamely tanuló az egyetemet elhagyja, vagy azért, me,rt "tanulmányait bevégezte, vagy hogy más egyetemet kiván látogatni, köteles egyetemi bizonyítványt kérni.

E végből a dékánnál kell magát jelentenie, s korábbi bizonyítványait s jelentökönyvét átadni. ' _

Ily egvetemi bizonyítvány (távozási bizo- nyítvány) nélkül sem más egyetemen vagy jog- akadémián végkép fölvétetnie, sem a' tudori vagy az utolsó státusvizsgálatra bocsáttatnia nem szabad.

39. §.

A tanuló rendesen az egyetemi irodától semmi kézbesítést nem várhat, hanem az öt il- lető határozatokat maga vagy helyettese, ki

E g y e t , halig, zsebnapt. 3

— 23 —

nyert megbízását igazolni tartozik, az egyetemi irodából elviheti.

Az értesítés, hogy a tanuló az öt illető ha- tározatot az irodában felveheti, a fekete táblán kiragasztvánv által történik.

4o. §.

Csak különösen sürgős vagy fontos ese- ekben rendelheti el a dékán vagy igazgató (recT

or) az egyetemi vagy tanszaki szolga általi kéz- besítést. '

A tanulók a fekete tábla kiragasztványait tudomásul venni, s mindent, mi az akadémiai hatóságok vagy a quaestura által kiragasztatik, kellőleg közzététetnek s az illetőket kötelezőnek tekinteni kötelesek.

A m o r á l v i s z o n y a a v a l l á s o k h o z .

. Emlékbeszéd. , Dr. Hatala Péter egyet, rektor úrtól.

1780 ban, junius zS-én, tehát ezelőtt q6 évvel történt, hogy dicső emlékű királynénk, Mária Terézia, koronáztatásának 4o-ik évforduló napján, a magyar kiiályi tud. egyetemet Budán, a fejedelmi varban országos ünnepélylyel beik- tatá s megnyitá. Gr. Pállfy Károly udvari kan- czellár, mint királyi biztos kihirdette e napon, az egyetemnek ugyanazon évi márczius 25-kén kelt nagy szabadalomlevelét, áielyben régi jogai, kiváltsagai és alapitványai megerősíttettek, alap- vagyona szaporittatott.

Junius 2D-ke volt a kiindulási p o n t egyet- len hazai főiskolánk fejlődési történetében.

Azért szoktuk e n a p n a k emlékét évenként ünnepélyesen megülni.

Azon 93 év óta, hogy a magyar kir. tud.

egye cm a királyi palotában országos nagy ün- nepélylyel megnyittatott: az eszmék országában nagy forradalom, lényeges átalakulás t ö r t é n t ; .17S0 óta, az emberiség művelődése'történelmé,- ben egy igen nevezetes szakasz lön feljegyezve

A gondolat szabadsága, a szónak, az élő- nek és az írottnak szabadsága, a tudomány, a lelkiismeret szabadsága, az emberi egyenlőség, testvériség, a politikai szabadság nagy elvei, lőnek, nem legelőször felfedezve, de újból s a legcsattanósabb módon proclamálva és meg- erősítve.

E m l é k e z z ü n k vissza mi pár évvel a budai egyetem ünnepélyes megnyitása után történt, az 1789-ik év vívmányaira.

Ezen vívmányok uraim, a tudomány, a soha nem szünetelő emberi szellem, önismerii és saját látkörét tágitó, munkálkodásának ered- ményei voltak.

A francia népben nagy robajjal törtek maguknak utat ezen eszmék ; az átmenet a régi kórállapotból, mely már kiállhatatlan vala, mint heves véralkatú népeknél szokott, rohamos szenvedélylyel történt, mert náluk a nyomás tüzesebb visszahatást szül.

- Midőn az emberiség öntudatra, saját mél- tóságának öntudatára ébred : ezen ébredés nem általános, legelőször csak a kiválóbb szellemek- ben nyilatkozik,' később, ha már az úgyneve- zett miveltek tágasb köreiben is érvényesült, —

közeledik az idő, melyben a társadalom nagy tömegeit, a kevésbbé mívelteket is érinti, s ek- kor, épen a nagy tömegek értelmi fejletségétöl s erkölcsi állapotától függ, és az összes külső kö- rülményektől, hogy az öntudatra jutás, a békés, szabályszerű fölébredésnek, vagy pedig a hirte- len felriasztásnak jellegét viselje-e magán. Ez utóbbi történt a francia társadalom nagy töme- gében. De nem erről akarok én szólani, nem az erre vonatkozó g o n d o l a t o k magyarázására indí- t o t t engem az 1780 ik évnek,mely oly közel áll áz

1789-hez, ma ünnepelt emlékezete: hanem ma- gának az emberi szellem felébredésének, az em- beriség öntudatra jutásának gondolata az, me- lyet a most ünnepelt tény emlékezete bennem . felkeltett.

^ A kik a gondolatszabadságnak, a tudo- mány, a lelkiismeret szabadságának, az emberi egyenlőségnek, testvériségnek, a politikai sza- badságnak nagy eszméit felismerték, azok az em- beri szellem öntudatra jutását, az emberi méltó- ság felismerését, az ember autonómiáját, a szent emberiség felségét minden emberben, hirdették a világnak ! . . .

Minden emberben egy souverain lényt láttak, melynek, saját értelmi és erkölcsi termé- szeténél fogva, joga van gondolkozni, s ezen gondolkozás alapján meggyőződést szerezni, s meggyőződése szerint cselekedni ; de egyúttal kötelessége is, mindezen jogokat embertársaiban

• is, kivétel nélkül, tiszteletben tartani. Ez a mo- dern alkotmányos szabadság, a m o d e r n civi- lisatió !

Ezen eszmék felújításában áll a XVIII. szá- zad érdeme !

' Az igazi h u m a n i s m u s volt ez, mely vissza- adja az embert önmagának !

" De sokan e h u m a n i s m u s t g y a n ú s szemek- kel tekintették, azon iiitben, h o g y az e m b e r n e k teljes autonomiája szükségkép a társadalom vég- romlását fogja eredményezni.

. És magára a XVIII. század végén levihar- zott francia forradalomra utaltak ! . . .

Csakhogy ezen vulkanikus kitörésnek okai nem azon eszmék valának, hanem a k o r á b b i nyomás utóhatása alatt elkeseredett szenvedély,

- 33 -

s az eltérés az emberiség eszméjének követelmé- nveitől.

' Lázas, forrongó állapot, mely saját termé- szeténél fogva sem lehete állandó.

Azóta az eszmék higgadtabb érvényesülése jelentkezett, s az iS4S-ilt év sem hasonlítható a francia forradalom vérengzéseihez. Pedig az

i848-at is az 1789-ki eszmék jellemzik.

A t u d o m á n y n a k feladata az eszméket tisz- tázni, közvetíteni, s a társadalomban irányukban

a fogékonyságot előmozdítani. ^ Magyar egyetemünk, mely azon eszmék

kihirdetésekor született, már természeténél, ren- deltetésénél fogva sem lehet közönyös az embe- riség szellemi és anyagi életkérdéseit lényegcsen befolyásozó eszmék iránt.

Azért én, egyetemünk újjáalakításának g3- dik emléknapján a morálnak a vallásokhozi vi- szonyáról fogok szólani. '

E viszony lényeges összefüggésben van azon eszmékkel s azokra fényt dérit.

Kolb Frigyes „Culturgeschichte d. Mensch- heit11 czimíi müvének legújabb kiadásában * igy szól „Sokszor halljuk ezen intést: ¡.Positiv val- lás nélkül a világ meg nem állhat.'¹ . . . Oly^ állí- tás melyet szokásszerüleg hiszünk, a nélkül, hogy felette g o n d o l k o z n á n k , vagy bizonyítékait követeinők. Az igazság ez : hogy morál — erköl- csiség nélkül az emberiség nem létezhetik. De a morál független minden positiv, minden ki-

*) Leipzig. 1S72. Vorrede XIX. 1.

— JQ —

nyilatkoztatott vallástól, sőt erősebb sziklán nyugszik, mint a p'ositiv vallások bármelyike : t. i. az ember természetének követelményén, nem a szellemi gyengeség érzetén csupán, hanem az embereknek mint társadalmi lényeknek, — kik szellemileg s testileg is egyaránt a kölcsönös tá- mogatást és segélyt nem nélkülözhetik - termé- szetük szerint szükséges a morál. T e h á t magá- ban az ember lényegében, az ember természeté- ben gyökeredzik a morál elve ép ugy, mint a társas, a socialis élet iránti ösztön és kénysze- rűség."

. így vélekedik Kolb. ' . És még korábbban, 1828-ban, Guizot, a történelem felett tartott előadásaiban ekképen szólott hallgatóihoz : A kik önök közül beha- tóbb philosophiai tanulmányokat tettek, ugy hiszem, mai nap nem szorulnak annak beigazo- lására, hogy a morál a vallási eszméktől függet- lenül megáll, hogy az erkölcsileg jó és rosz kö- zötti megkülönböztetés; a kötelesség a rosz kerülésére, s a jónak cselekvésére oly törvények, ' melyeket az ember ép ugy, mint a logika.törvé- nyeit, saját természetében talál s melyeknek végoka ő b e n n e , alkalmaztatásuk pedig az é m - '

bernek gyakorlati életében rejlik

Humboldt Vilmos pedig : ,,Ideen zu. einem Versuch die Grenzen der Wirksamkeit des Staa- tes zu bestimmen." (Breslau 1851. p.69.) cimíi ne- vezetes müvében azt irja : .Sem az, mit a morál kötelesség gyanánt parancsol, sem az, a mi tör- vényeinek szentesítése, a mi az akarat irányában

*) Com-s d:hi.toirc ínoilorne. Bruxelles lStG. loc. Y.

1·· 'll;,. - '· ' ·' - · . -

• - 4o —

érdeket kölcsönöz nekik, nem függ a vallási eszméktől "

És Buckle : Anglia művelődése történeté- nek hires irója, azt állítja : Valóban semmi sincs e világon, mi oly kevés változást szenvedett volna, mint az erkölcsi rendszereket alkotó nagy alapelvek. — Hogy másokkal jót tegyünk, saját vágyainkat mások tetszésének feláldozzuk, hogy szeressük felebarátunkat mint önnönmagunkat és bocsássunk meg ellenfeleinknek; hogy szen- vedélycinket korlátozni, a szülőket tisztelni,'a felsőbbségnek hódolni tartozunk, ezek és más hasonlók az erkölcsiség alapelvei; de mindez már évszázadok előtt ismeretes volt és a mora- listák és theologok minden szónoklata, szent igéje és bibliamagyarázata, egy porszemmel sem gazdagította azt. Hogy az uj szövetség erkölcs- tani rendszere egy elvet sem mutathat fel, mely előbb már fölállítva nem lett volna, s hogy az apostoli irók számos és legszebb helye, a pogány szerzőktől vett idézetek, azt minden t u d o m á n y o s ember jól tudja, mindamellett ez nem szól, mint némelyek vélik, a kereszténység ellen, sőt in- kább ennek hathatós ajánlása, mert azon benső viszony mellett bizonvit, melv Krisztus tana s az emberiségnek a legkülönbözőbb időkben tanú- sított erkölcsi iránya közt fennáll. De azr állítani, hogy kereszténység előbb ismeretlen erkölcstant hirdetett volna, nagy tudatlanságra, vagy pedig szándékos csalásra mutat. . . ."II. k. n . és 109.

Ez a vallástól független morál.

Egy másik iskola azon meggyőződést táplálja, hogy a morál nem függetleníthető a vallástól, süt ezzel szükségkép összefoly s azért a természetes erkölcsi törvény is a lex naturalis, mint aquínoi T a m á s m o n d a : „nihil aliud est,

- 4i —

quam participntio legis aeternae m rationali crea- tura." Summ. I. II. q. 91. a 2. Az örök törvény- nek, tehát az isteninek közlése az értelmes te- remtménvnyel az emberrel. .

E s szerintük, — Meyer Tódornak, a tudós jezsuitának szövegét idézem. — a morál, ha a szó legszorosabb értelmében vesszük is azt, t. i.

mint összegét az erkölcsi eszméknek, elvesztené egész alapját,teljes jelentőségét, mihelyt azt elvo- natkoztatjuk az Istentől, illetőleg a vallástól (L.

T h e o d . Meyer, S. J. Die Grundsätze d. Sittlich- keit und d. Rechtes. Freiburg im Br. 1868. 64. 1.) A spanyol bölcsész Balmes következőleg vá- zolja e felfogást: „A morálnak, mely szükségké- peni és örök : végoka nem a teremtményben van, hanem az Istenben. A közlött, a teremtmény morálja a legfőbb moralban alapul, az Isten szentségében. Ha valaki erkölcsileg igen jó, azt szentnek nevezzük : a legfőbb erkölcsi jó tehát a lényegileg erkölcsös, egyúttal a legfőbb szentség, a lényegileg szent. Az isteni szentség azon sze- retet, meiylyel Isten önmaga iránt viseltetik, ha ezen szeretet a teremtménynyel közöltetik, akkor a teremtménynek szentségét eszközli, s ezen leg- főbb szeretet, a lényegileg szeretet szükségkép a legfőbb szentség, a lényegileg szent. Istennek egyéb atributumai, tulajdonságai, nem vonat- koznak közvetlenül a morálra. . . A teremtmény moralja nem lehet egyéb, mint az isteni morál- bani. részvét. És ezen részvétnél az első és leg- főbb dolog az Isten iránti szeretet. Isten szereti a rendet, meiylyel végtelen bölcsesége a teremt- mények természetét szabályozta. Ha a teremt- mény is szereti e rendet, akkor olyast szeret, mit Isten is szeret, mi Istenben van s igy bizonyos értelemben Istent szereti. Ha pedig a teremtmény

— 4 i —

megsérti ezen r e n d e t : akkor nem szereti Istent, mert az ellen cselekszik, mit Isten szeret. A te- remtmény tehát akkor vesz részt az erkölcsiség- ben, ha tevékenységét ezen rend szabályozza, s vétkezik, ha ezen rendet megsérti." - Hasonlag nyilatkozott már Cicero is. '

• · „Az östörvényt, az erkölcsi törvényt illető- leg — úgymond — á legbölcsebb férfiaknál azon öszhangzó meggyőződést találom, h o g y . azon törvényt sem az emberek ki nem gondolták, sem valamely néphatározatnak nem eredménye, ha- nem az örök, valamíg arra rendeltetett, hogv a világot kormányozza, parancsoló s tiltó bülcse- ség, imperandi p r o h i b e n d i q u e sapientia. Eszerint mondák ők, ezen első és legfőbb törvény, a min- d e n t észszerüleg parancsoló vagy tiltó Istennek, elméje (mens) északarata, s a mélytől helyesen származtatjuk ama törvényt, melyet az istenek az embeiiségnek adtak. . . Tehát az igazi s leg- főbb törvény, s a parancsolás és eltiltás szabálya, a legfőbb Jupiternek igazságos szabálya, recta ratio . . " De leg. II. 4. És másutt : „A* törvény nem egyéb, hanem recta et a numine Deorum tracta ratio ; a helyes s az istenektől származó észszabály. Philippic 2. n. 12.)

Ellenkezőleg, a görög és római stoikuspk a morált függetlennek tekintek a vallástól. Ok az embert, mint erkölcsi lényt önállósiták, s ,a túlvilági hatalmakkal viszonyba nem hozták. És helyesen jegyzé meg Pfleiderer, hogy a Kant- féle Morál az uj k o r b a n ugyanaz, mí hajdan a stoicismus volt a görög római vallás ellenében t.- i. elválása a morálnak a vallásos alaptól. (Die Religion, ihr W e s e n und ihre Geschichte. Leipzig

1869.1. 118.1 íme két. egymástól. lényegesen el- térő nézet! Egyik teljes, autonomiát ád a morál-

— 23 —

nak, a másik szerint pedig, a szó legszorosabb értelmében vett morál is t. i. mint az erkölcsi eszméknek összege, elvesztené egész alapját, — teljes jelentőségét mihelyt azt elvonatkoztatjuk Istentőj, illetőleg a vallástól . .

Én ugv látom n. t gyülekezet, hogy azon álütás, miszerint a morál, ha azt a szó legszorosb

érteményében veszszük is, t. i. mint összegét az erkölcsi eszméknek, az minden alapját, teljes jelentőségét elvesztené, ha elvonatkoztatjuk az Istentől, illetőleg a vallástól . . . ezen állítás, a morál és a vallás fogalmaival ellenkező. '

A vallás ugyanis az embernek a túlvilág- hoz, ' az istenhezi viszonyát szabályozza. Éz minden valiásnak definitiója, mert minden vallás a túlvilággal foglalkozik, még pedig a hit alap- ján, vagyis azon fogalmak szerint, melyeket az egyes vállásrendszerek a túlvilágra nézve meg- állapítottak. A morál, az lényegesen különbözik a vallástól abban, hogy e földre terjeszkedik csu- pán s nem a más világra, mely a vallásnak, a hitnek regiója. , ·

A morálnak tárgya az ember, mint értelmi s társadalmi lény, kinek, önmaga iránt, saját ér- telmi természete által szükségkép feltételezett kötelességei v a n n a k : de·egyúttal ugyanazon ér- telmi természettel bíró s vele társadalmilag szükségkép egyesült embertársai iránt is vannak kötelességei, melyek ép ugy az emberi termé- szetben foglalvák, mint a társadalmi együttlét szükségessége, s azért épen olv nélkülözhetle- n e k a társadalmi együttlétre, az ember létezésére

és fejlődésére. ' '

• Ha már-a vallása túlvilágon jár, a morál pedig itt e földön ; ha az első a legfőbb lényhezi viszonyunkat szabályozza: az uttóbbi pedig

— 23 —

magunkról s velünk azonos értelmi természetű lényekről, t. i. embertársainkról szól : világos, hogy mindkettő, ;i vallás és morál, saját tárgyá- ban leli végokát, egyik az Istenben, a másik az emberben·, egyik az Isten természetéből s az Istennek az emberekhezi viszonyából indul ki, s innen származtatja az Tsten és ember viszonyát szabályozó kötelmeket: a másik nem ér fel az egekig, hanem az emberi természetből indul ki s az embernek az emberekhezi viszonyát szabá- lyozza. S végoka, az utolsó miértje, azon kö- telességeknek, melyek szerint ezen viszonyt sza- bályozza, csupán csak az ember értelmi termé- szetében rejlik, s nem is lehet egyebütt, ép ugv, mint a vallásos viszonyt, t. i. az embernek az Is- tenhezi vonatkozását szabályozó kötelmek-vég- oka, utolsó miértje, az Istenben lehet csupán.

Nem veszítheti el tehát a morál sem alap- ját, sem jelentőségét mindaddig, mig alanya, az ember, el nem tűnik a létezők köréből . . . . A morál örök és változhutlan, ép ugy mint a logika vagy a chemia t ö r v é n y e i . . . mert az embernek, mint értelmi természetű társadalmi lénynek, lé- tezési és fejlődési föltételei mindig ugyanazok voltak és lesznek is. . . . Az ember értelmi s e n - nélfogva szükségkép társadalmi lény.

Az igaznak, a jónak, a szépnek, a r e n d n e k eszméi, az ember értelmi természetében rej- lenek. . . .

Ki tette le azokat az ember értelmi termé- szetébe, s egyáltalán ki végoka az ember ilyetén természetének, az egészen más kérdés, melynek jelen tárgyunkra nincs befolyása E kérdés össze- esik egy másik kérdéssel, azzal t. i. ki adott lé- tet a mindenségnek ?

Az Isten-e, vagyis oly lény, mely a min-

— 23 —

denségen kivül. s annak fölötte áll: vagy pedig a mindenség önmagától, öröktől fogva való ?

Én az elöbbenit tartom észszerűbbnek, s nem az utóbbit.

De ezen kérdés jelen tárgyunkra nincs be- folyással. Akár mi az oka annak, hogy az em- ber olyan a minő : tény az, hogy érteimi termé- szetű lény s mint ilyennek az igaz, a jó, a szép, a rend törvényei szerint kell természetszerűleg működnie. Az ész, a veleszületett logikának má- sithatlan törvényei szerint gondolkozik : az ér- telem az ismeret örök érvényű szabályai szerint szaporítja fogalmait, az akarat elé is, az ész oly szabványokat tart, a melyekhez viszonyulnia kell az akaratnak, az ember értelmi .természeté- nek ércekében ép ugy, mint a növénynek, mely szinte természetének megfelelő törvényeknek van alávetve, mint léte és fejlődése nélkülözhet- len örök feltételeinek.

Nekünk elég t u d n u n k , hogy az ember csak ugy lehet ember, ha az értelmi terriiészetét sza- bályzó, természetében rejlő, annak megfelelő törvényeknek, mint ember léte nélkülözhetlen feltételeinek, hódol.

Mihelyt azoktól eltér, önmagával és a tár- sadalommal, melyhez természete köti, megha- sonlásba jő s elvesz ; mint elvesz' a növény, ha a létéhez és fejlődéséhez nélkülözhetlen feltételek- től megfosztatik.

A morál főelvei azok, melyek az embernek mint értelmi természetű lénynek, létéhez és fej- lődéséhez szükséges feltételek gyanánt azonnal szemébe ötlenek, mihelyt emberi létének öntu-

• datára ébredett.

Azonnal belátja hogy csak is ezek által

— 23 —

vezéreltetve élhet s fejlődhetik' értelmi termé- szete s nem máskép.

Ezen nem másképnek, az elkerülhetlen- ségnek, a nélkülözhetlenségnek eme tudatában és érvényesülésében, rejlik a morál törvényeinek

sanctiója és nemezise ! • Ha ezen felül a vallás, az ember természe-

tében rejlő örök morál törvényekről azt állítja, hogy azokat Isten tette le oda : hogy azok Isten akarata, hogy a tetmészetes sanctiót és nemezist egy természet feletti, egy túlvilágról származó szentesítés és nemezis is követi, ezzel a termé- szetben rejlő törvényeknek u j sanctiót ád ; egy uj érvet mellékel a meglevők mellé, hogy az em- bert eme törvények követésére buzdítsa E kettőt jól meg kell különböztetnünk, s nem sza- bad a természetes indokot, a természetfelettinek kedveért gyengitenünk, azt vitatva, s azt hitetve el áz e m b e r e k k e l : hogy a morál még a szó leg- szorosb értelmében is, t. i. mint összege az er- kölcsi eszméknek, egész alapját, teljes jelentősé- gét elveszíti, mihelyt elvonatkoztatjuk az Isten- től s illetőleg a vallástól, s hogy, mint Meyer je- zsuita folytatólag állítja : vallás nélkül nincs mo- rál. (i. m. 7^. 1.) ^ _

Magara az erkölcsiségre nézve is igen ve szedelmes állítás ez ! . .. Mert meggátolja az em- bert abban, h o g y saját méltóságának és saját te- hetségeinek teljes becsíílésére és méltánylására juthasson, s azokat kellőleg felhasználhassa. . . Ez szellemi aléltságot, gyámoltalan kiskoruságo okoz. Az ember az erkölcs nehéz pályáján ha- ladva. nem önmagából,' saját értelmi természe tének fenségéből.meríti a buzdítást s lelkesülést azon nemesb értelemben vett aristokratikus ön- becsülést, mely folyton óvja, hogy az erkölcs

— 23 —

rosz fejedelmi bíborát be ne szennyezze, süt mél- tóságát folyton megőrizze: hanem külsőségután jar, nnnok a jezsuiták által magasztalt, s erkölcs nemesitonek hirdetett sz. Ignacz vize, a Brigitta víz, stb. — vagy a pápa által megszentelt agnus Dei nevű viaszalak, melyet aki magánál hord, sem anyagilag semmi veszély nem éri, sem er- kölcsileg a biinre való kísértés erőt nem vesz r a j t a ; (L. Imádságok és jámbor gyakorlatok. — öukurest 1872. Paoli Ignácz bukurestl püspök helybenhagyásával A püspöki irat azt mondja, hogy e könyvecske, angol, francia, spanyol nyelveken több mint százezer példánvban osz- tatott ki a nep között) s hozzászokik a tehetet- lenseghez . . . . így egész népek jelleme romlik meg. . . .

•E,z e n eszméknek részletezése, példákkali felderitese, a mily tanulságos egyiránt, ugy jelen percben igen megnyújtaná e rövid pillanatokra szabott beszednek fonalát.

Az emberiség mivelödésének története, — nem különben a vallások összehasonlító törté- nelme s bölcselete igazolják állításomat.

Grotius Hugó, igen jól fogta fel az ember ertelmi természetének mivoltát, midőn azt állitá, hogy a jó és rosz közötti különbséget az ember meg azon esetre is megtenné, ha nem volna Is- ten, vagy pedig ez az emberrel többé nem'töröd-·

nek. (Prolegomena §. 11.)

A lelkiismeret, vagyis az észnek azon íté- lete, mely concret esetekben megmondja jól cse- lekedtünk-c, vagy rosszul, s ennek folytán ben- sőnkben öröm vagy fájdalom érzése t á m a d : az esz által felismert morál elveknek gyakorlati al- kalmazása, azért a lelkkiismeret mondja meg mi Jó, mi rosz.

— 23 —

Az ész természetszerűleg vonzódik az igaz- sághoz, azért a lelkiismeret szava, az észnek gya- korlati ítélete tiltja — például — a hazugsagot, s aki hazudik, önmagában érez kinos benyo- mást, önmagában hallja az ész büntető ítéletét, a lelkiismeret szavát: roszul cselekedtél. . Mind- ez megtörténik a nélkül, hogy az ész, a lelkiis meret szava reflectálna valamely isteni parancsra, hanem saját természetéből szól. . . . Egy uj re- flexió kell hozzá, hogy az ember annak öntuda- tára jöjjön, miszerint "eme cselekedettel az Istent -is megbántotta. De a lelkiismeret legelső ítélete

sohasem theologikus. Maga a keresztény askesis is, hosszas fáradsággal szoktatja az embert arra, hogy az erkölcsi törvény teljesítésében tetteinek indokául mindig az' Isten akaratát tekintse. . .

A morál történelme is annak autonomiája mellett bizonyit.

A vallások összehasonlító történelme s bölcsészete szolgáltatja nekünk az érveket.

Mindnyájan elismerjük, hogy a keresztyén morál a legtökéletesebb.

,És ugyan mily összefüggésben van ezen dicső keresztény morál, a keresztény dogmati- kával ?. . .

Vájjon a ker. dogmatika adott-e létet a ker. morálnak ?

Ez történelmi kérdés. Mit szól erre a tör- ténelem,a vallások összehasonlító történelme és az összehasonlító Ethnographia ?

Tagadólag válaszol. . . .

- 4 g . -

A ker. dogmatica megerösité a morált, de azt nem teremté. ,

• Tekintélyes és igen túlságos irodalommal rendelkeztünk e tárgyban. Legújabban S p i e s s Ödön ily czimü munkája érdemel figyelmet : Logos Spermaticos, Paralellstellen zum Neuen Testament aus den Schriften deralten Griechen.

Ein Beitrag zur Christlichen Apologetik und zur vergleichenden Religionforschung. Leipzig 1871.

VIII. v. 5o6. — Spiess az uj szövetségi könyvek- nek fejezet és vers szerint idézett helyei mellé a görög írók azonos jelentőségű szövegét csatolta s nem csupán a morált, hanem a dogmát s lytur- giát illető tárgyakban is. Az összehasonlító val- lástörténelem s bölcselet nagy horderejét igen jól felfogta Müller Miksa, midőn 1869-ben, Kiel-

ben a német nyelvészek és tanférfiak gyűlésén azt kívánta, hogy az összehasonlító vallástörté- nelem, mint Önálló tantárgy adassék elő az egye- temeken, (Köln. Zeitung 1869. okt. 3. sz.)

És teljesen igaza van Kantnak, midőn azt mondja : In der Moralphilosophie sind wir nicht weiter gekommen als die Alten. (Logik.

W e r k e I. 356.) Bukle nyilatkozatát már fen- tebb idéztem, s egy más jeles angol tudós (Makintosh) szinte ugy találta. Neki is, vizsgálván a régi vallások s a morál történetét, annyira fel- tűnt az erkölési elvek állandósága, hogy a hala- dás lehetőségét is tagadta, s mint Bukle meg- jegyzi, merészen állította, hogy az erkölcstanban nem lehet ujabb felfedezéseket tenni. ,,Az er- kölcstanban — ugy m o n d — felfedezés nem le- hetséges . . . T ö b b mint háromezer év folyt le Mózes öt könyvének megírása óta, és még is^ ki m p n d h a t n á azt, hogy eme nagy idő óta, az élet bármely szabálya, lényegesen változott volna.

Egyet, halig, zsebnapt.

— . 5o —

Kutassuk át e szempontból Menu törvényhozá- sát és hasonló eredményre jutunk, nyissuk fel a többi tévhitek könyveit s azt találjuk, hogy azok- nak erkölcsrendszere is főbb vonásaiban ugyan- az . . Az bizonyos, hogy a gyakorlati erkölcs- tanban uj felfedezések nem történhetnek . . . Az erköcsi szabályok alapját képző tények a legegy- ügyübb barbárra nézve ép oly érthetők és szem- betűnők . . . mint a legfelvilágosodottabb böl- csésznek . . . A természeti és speculativ tudomá- n y o k n a k helyzete teljesen eilenkezö. Itt a tenyek nem oly érthetők és nem oly szembeszö- kők. Az itt tárgyalt tények számtalan változatos- ságai miatt lehetetlen a fejlődésnek bármily határt szabni. Máskép áll ez az erkölcsre nézve.

Ez még eddig állandó maradt s nézetem szerint örökké is az marad." Beismerték ezt a ker. egy- ház legrégibb, irói s szentatyái : „Res ipsa, - u g y m o n d S z . Ágoston — quae nunc religio Chris- tiana n u n c u p a t u r , erat apud antiquos, nec defuit ab initio generis humani. q u o u s q u e Christus ve- niret carnem, u n d e vera religio quae iam erat, coepit appellari Christiana" (Retract. I. i3.1 Mi- nutius Felix, a régi úgynevezett pogány bölcsek- ről m o n d j a : Ita veteres philosophos cum Chri- stianis consentire ut non.dubitet dicere, aut n u n c Christianos esse philosophos, aut philosophos iam tuncfuisse Christianos. A régi bölcsek annyira megegyeznek a kereszténységgel, hogy vagy ők voltak'keresztények, vagy a keresztények a böl- csek . . . (In Octav. p. 2 1 . ed. Ourel Lugd. B. i 6 5 2 ) .

És Justin a vértanú : Akik a ).nyog, az ige, az örök moráltörvény szerint élnek, azok keresz- tények, habár istentagadóknak tartották őket, mint a g ö r ö g ö k n é l Socratest és Heraklitot. Apol.

I. p. 88.

— 5i —

Lactantius : Ha valaki egybe gyüjtené a bölcsészeti rendszerekben elszórt igazságot, e gyűjtemény nem különböznék a kereszténység- től, . . . de vita beata VII. 7. És ismét: Az egész igazság a bölcsészeti iskolákban van szétszórva és az egész igazságnak s az isteni hit minden tit- kánakismeretére a bölcsészek eljutottak . . totam veritatem et omne divinae religionis arcanum philosophos attigisse. (Divin. instit. VII. 7.)^

Alexandriai Kelement, ki ezen eszmét bő- vebben kifejtette s beigazolta, nem is idézem szószerint: Lasaulx, „Studien des klassischen Al- t e r t h u m s " czimü jeles müvében (82. l.i'igy szól:

,,A görög-római, és zsidó-keresztény vallás közt sokkal mélyebb összefüggés van, mint átalán vé- lik : ugyanazon, s ugy látszik az emberi termé- szetben gyökeredző eszmék, melyek minden vallásnak alapul szolgálnak, mindenütt majd vi- lágosabban, majd homályosabban feltűnnek. A kereszténység, mely kezdettől fogva minden né- peket át akart karolni, habozás nélkül minden valóban emberit, melyet bárhol talált, magával assimilált."

A vallások mind, ugyanazon morálra, az ember értelmi természetében gyökeredző erkölcsi . törvényre építkeztek, azért volt a különböző val- lási formák mellett a morál mindig ugyanaz.

Erre vonatkozik Sz. P á l : Midőn a pogá- nyok, kik nélkülözék a kinyilitköztatott tör- vényt, a természettől vezéreltetve, a kinyilatkoz- tatott törvényszerintieket cselekszik; az ily tör- vénynyel nem birók, önmaguknak törvényül szolgálnak. Kik megmutatják, liogy a törvény ren- delkezése az ő szivökbé beírva van, bizonyságot tevén nekik a felöl saját lekiismeretük s az egy- mást vádoló vagy mentő gondolatok. Rom. II. i4

4*

— D2 —

i5. V. Ö.— Müller Miksa: Essays. Beiträge zur vergleichenden Religionswissenschaft. Leipzig.

i85g I. és II. kötet s a III-ik kötetet is melv 1872.

jelent meg stb. A kereszténység is csak a régi morálra épült, s nem az ö dogmái teremtették a már meglevőt.

De ezen tény is azt bizonyítja, hogy a mo- rálnak nem szükséges létfeltétele a vallássali egyesülés, hanem az megáll önmagában, az em- ber értelmi természetének megdönhetlen alapján.

E tételünk igazolására más érvet is merít- hetünk a .történelemből, t. i. jelesen az emberiség ímvelőcfése történélméből, és az Ethnographiából:

Waitz : — Antropologie der Naturvölker, és Müller Frigyes: *— Alig. Ethnographie, — jellemző adatokkal szolgálnak a nem ker. vallá- soknak káros befolyásáról a vad vagy fél vad népek moráljára. De ez nem lep meg senkit. Az indusok, az egyptomiak. a perzsák, és más régi népeknél is észlelhető a vallásnak káros befolyása a tiszta morálra. L. Twesten Die religiösen, poli- tischen und socialen Ideen der Asiatischen Cul- turvölker und der Aegypter in ihrer historischen Entwickelung. Berlin 1872.

Kolb, azon állítása, hogy a vallások soha sem teremtették meg a culturai haladást, illetőleg a cultur állapotot meg nem előzték, hanem többé kevésbé elmaradtak az illető kor cultur-állapotá- tól, sok-tekintetben igaz, ha a bölcseimi művelő- dést tekintjük, tehát a tulajdonképeni haladást.

A rómaiak és görögök vallása is ilyen volt, s azért jutott összeütközésbe a bölcselettel, és t ö b b tekintetben károsan hatott a morálra is, melyet a vallás ellenében a bölcsészet védett, s okvetlen el kelle múlnia a ragyogó p o m p á j ú cultusnak, mihelyt a bölcsészek annak főtárgyait, az istene-

— 23 —

ket elűzték az Olympról, s tagadásuk szélesb k ö r ö k b e n talált viszhangra.

Miként jött összeütközésbe a régi pogány vallások uralma alatt a felekezeti morál, a vaí- lásparancsolta tények, a természetes morállal:

annak részletezésével túlterjeszkedném e beszéd szük határain. Annak részletezését is mellőzöm jelenleg, mikép akadályozták, többé-kevésbé a vallások, illetőleg azoknak hivatalos közegei az értelmi fejlődést. V. ö. Tylor Ede : Die Anfange der Cultur. Untersuchung über die Entwicklung der Mythologie, Philosophie, Religion, Kunst und Sitté. Unter Mitwirkung des Verfasssers ins deutsche übertragen von J. W . Spengel und Fr.

Poske. Leipzig 1873. És H a r t u n g : J. H. Die Re- ligion und Mythologie der Griechen. Leipzig

i 8 6 5 - 1873. ^ De a felekezeti morálnak coliisiója a ter- mészetes morállal és a bölcselettel, egyik fő oka volt a régi cultusok hanyatlásának.

Azonban, a nem pogány, t. i. a zsidó és a keresztény vallás történetében is oly jelenetekre találunk, melyek a felekezeti morált a természe- tes morállal hozták ellentétbe. Értem azon irtó- zatos gyűlöletet a más vallásúak irányában, és azoknak embertelen megbüntetését akár a harcz téren, akár a városok piaczain emelt máglyákon,

A zsidók az igaz, máglyákat nem állitottak- mert nem volt a hozzá való hatalmuk mióta Áb- rahám, Isák és Jákob földéről száműzettek.

De azért vallásos férfiaik, régi szenthirü rabbik, annyi gyűlölettel írtak legnagyobb pol- gártársukról, a kereszténység isteni alapitójáról, hogy már akarva sem torzíthatták volna el job- ban a Jesuah Hannozerinek, általuk kimondhat- lanul gyűlölt alakját! . . .

— 23 —

Flavius József, a zsidó szabadságharczban vezér s tekintélyes történetíró, rationalisticus pártatlanságában, tisztes hangon emlékezett meg

a galileai nagy prófétáról. . . . ' A keresztények ellen is. titani átkokat és

rágalmakat szórtak jámbor irataikban a.hitbuzgó í r á s t u d ó k : de ezt nem rovom fel már bűnül nekik, hisz a keresztény theologusok busásan visszafizettek . . . Csak jellemzésül hoztam fel ezf s nem oly gúnynyal mint Kitseer Jun. rabbi irt a jó orthodox atyákról, miután végig lapozta a Talmud nehéz feliansait . . . Jellemzésül annak kimutatására, mennyi bün követtetett el, a fele- baráti, az emberszeretet rovására, csupán vallá- sos buzgalomból . . . ^Quantum religio potuit causare malorum ! . . És korunkban is, épen az úgynevezett orthodox irodalom nem használja- e fel: a pia és impia fraus, a hamisítás, a ráfogás, a rágalom minden eszközeit azok ellen, kik más- kép gondolkodni bátorkodnak? Nem kell-e jám- bor férfiakat minduntalan a természetes morál, a természetes' becsületesség törvényeinek meg- tartására figyelmeztetni ? . . .

Anglia mivelödése történetének éles eszű írója Buckle, azon tételt akarja beigazolni, hogy

„a morál, nem képes a vallási üldözéseket meg- szüntetni" . . s például felhozza, hogy a legerc- nyesebb római császárok is üldözték a kereszté- nyeket . . . csupán vallásos buzgalomból . . , . mint p. o. Mark Aurel . . . Egy jámbor iró azon megyjegyzést teszi ezen jelenségre: ,,Fel van je gygzve, hogy az első időkben a sátán a legjobb császárokat a keresztények leghevesebb üldözé- sére ösztönözte " (Memoirs of colonel Hutchin-

son. 85.) * Azután Spanyolország példájára utal, e

nép igen vallásos volt. Az őszinteség és a szán- dék becsületessége, mely a spanyol népet egész- ben véve mindég jellemzé, nem tudta meggátolni a vallási üldözéseket, sőt inkább elősegítette azo- kat ; ha közönyösebb lett volna e' nép, bizonyo- san nagyobb türelemmel is birt volna. A hit vé- delme vaia főczélja, s e buzgalom kegyetlenséget szült s előkészité a talajt, melyben az inquisitió gyökeret vert és virágzott. E barbar intézvény zászlóvivői — úgymond Buckle — nem voltak tettetök, hanem rajongók. Hogy az. inquisitorok valóban megtörhetetlen s roegvesztegethetlen igazságos férfiak voltak, külömbözű s egymástól független forrásokból beigazolható. A lelkiisme- retes, tetterőt, melvlyel az inquisitorok köteles- ségüket teljesítek," a spanyol egyház története bizonyítja. Az inquisitió áldozatai nem csupán a máglyakon égtek el. Számosan valának, kiket az üldözés puszta fenyegetése nézeteik külső el- titkolására kényszeritett, kik hithagyásra kész- tetve, önmagoktól borzadva, hátralévő napjaikat folytonos lealázó tettetés közt tölték el. Ez a hitüldözés valódi átka. Ha az emberek igy kény- szerítve lesznek gondolataik eltitkolására, meg- szokják, hogy tettetés által biztosítsák magukat és csalással nyerjék meg a büntelenséget. így lesz a csalás naponkinti szükség, a tettetés az élet' mindennapi k e n y e r e : igy romlik meg az átalános gondolkozás iránya és szaporodik ret- tenetesen a bün és tévedések száma. S azért joggal mondhatjuk, hogy ehhez hasonlítva, minden más bün igen csekély, és igen nagy hálával kell viseltetnünk az értelmi haladás iránt, mely meg- szüntette e csapást, melyet sokan még most is visszakívánnak. — A Civiltà Cattolica a római curie, félhivatalos közlönye csak nem rég irta az

- 33 -

inquisitioról, hogy az „il piu grandé spettaculo deli incivilmento cristiano ! . . . · '

_ Az eretnekek üldözésében protestánsok és katholicusok vetekedtek egymással. Lecky igen érdekes adatokat közöl e tekintetben „Ge- schichte des Ursprunges und Einflusses der Auf- klärung in Europa. Deutsch von Dr. H. Jolowitz.

Leipzig und Heidelberg 1873. II. kiadás I. k. IV.

fej. s ennek folytatása a II. kötetben. Nehéz volna meghatározni vájjon a katholikusok gyülölték-e jobban a protestánsokat vagy ezek amazokat. — Protestáns részről ignorálták a k a t h o l i k u s iroda- lom termékeit is, s Róma az Index Librorum prohibitorum, a tiltott könyvek lajstromát sza- bályzó rendeletek közé ezt is igtatta : in ódium auctoris, a szerző iránti gyűlöletből. Vagyis el- tiltottak a keresztény híveknek oly könyveket is, melyben semmi vallásellenes nem volt, hanem szerzője az eretnekek közt kiváló, tán épen ve- zérférnu vala. . .

A felekezeti morál így értelmezte Jézus Krisztus e szavait: „szeresd felebarátodat mint ö n n ö n magadat" . . . Rájuk illett volna a latin k ö z m o n d á s : lupus est h o m o homini non homo, farkas az ember felebarátja irányában s nem ember. .

A vallásos előítélet oly hatalmas volt, hogy e l n y o m t a az emberiség szavát, a természetes mo-

rál követelményét.

Az őskor müveit népeinél is szokásban va Iának az emberáldozatok. A Moloch Istenség- nek, gyermekeket áldoztak ; . . . a. szülők rajon- gása saját gyermekeit vitte a tűzre, s hogy sikol- tásuk ne legyen annyira hallható, lármás zene- szó mellett ünnepeltettek a Moloch áldozatok . . .

— A zsidók is, és pedig a királyok korszakában

- 57 - '

íelálliták a Moloch bálványt Jeruzsálemben. A fidsi szigetek vad lakóinál vallásos kötelem agyonütni felebarátot, rokont, testvért, apát, anyát, ha kívánja, s az európaiak borzadva néz- ték, midőn egy kiaszott vén anyókát saját fiai az elkészített sirgödör mellett, ísaját kívánságára . halálig fojtogattak !

A kereszténységben ily rajongás szülte az eretnekek agyonkinzását s azoknak üldöztetését még holt tetemeikben is, gyermekeikben és uno- káikban is. Eymericus Directorium inquisitorium czimü igen érdekes könyve, Pegna Commen- tárjával sokáig vezérkönyve volt az inquisitió- nak. Egy régi kiadása e'münek Barcellonában nyomatott i5o3-ban. Ugyszinte Paramo : De ori- gine et progressu Sanctae Inquisitionis, Madrid- ban jelent meg 1698-ban, igen jellemző adatokat tartalmaznak. Pár év előtt, 1868-ban, jelent meg Mongitore palermói k a n o n o k n a k , s a siciliái in- qüisitio egyik tagjának még 1724-ben kiadott könyve, melvben leírja hivatalos adatok nyo- mán" két·egyénnek az inquisitió ítélete folytán máglyán tör'ént megégettetését. - E leirás jel- lemzi az inquisitíót.

Az iró dicsőíti azon fejedelmeket, kik az inquisitíót pártolták. Az isteni gondviselés leg- nagyobb áldásának nevezi a z t : felemlíti, hogy V Károly császár minden államába be akarta hozni és fiának végrendeletileg is meghagyta annak be- hozatalát. II. Károly király egy madridi Autó da fét, 1680-ban nem csupán jelenlétével tisztelt meg, hanem Ill-ik Ferdinánd példájára, ki saját kezével vitte a fát a máglyára, egy neki átnyúj- tott nyaláb fát vett kezébe és megparancsolta, hogy az saját nevében legelőször dobassák az eretnekek máglyájára. A pápák — ú g y m o n d

— 5S —

szerző — a kath. egyházat ékesítő leghasznosabb intézmények egyikének tartották a szent inqui- sitió törvényszékét, egyrészt a szent hit érdekei- nek előmozdításáért, másrészt az eretnekek kiir- tásaért, melyek e törvények működése nélkül m i n d j o b b a n beszennyeznék a szent hitet. Azért díszítették fel a pápák az inquisitiót sok kivált- sággal és búcsúval. így az inquisitió egykori tagja. S valóban nem az egyház hivatalos kép- viselőin mult, hogy az inquisitió törvényszékei b e s z ü n t e t t e k ; még későbbi időben is f á j d a l o m - mal emiitik fel a pápák iratai, hogy a hitetlen korszellem elsöpörte a szent inquisitiót!

..Germanos — m o n d j a X. Leo pápa — constat haeresum acérrimos o p p u g n a t o r e s sem- per fuisse, cuius rei testes sunt laudabiles illae constitutiones G e r m a n o r u m imperatorum, pro libertate Ecclesiae, (ha a más hitüeket teljes erő- vel, az állam minden segéd eszközeivel üldöz- hették, ezt a hierarchia egyház szabadságnak nevezte,) p r o q u e expellendis e x t e r m i n a n t i s q u e ex omni Germania haereticis, sub gravissimis poenis, etiam amissionis t e r r a r u m et dominio- r u m c o n t r a receptatores vei n o n expelientes olim editae, et a nostris Praedecessoribus con- firmatae, q u a e si hodie serv.arentur, et nos et ipsi, u t i q u e hac molestia careremus" L. Exurge Do- mini bulla. i520. jun. 16.

Az inquisitió jelensége az egyházban annál feltűnőbb, mert az Krisztus szellemével, a szent- írásban foglalt világos szavaival, oly h o m l o k - egyenest ellenkezik. O megfeddette saját tanít- ványait, midőn egy izben arra szóliták fel, hogy tüzet bpcsásson az égből a hitetlen szamaritá- nokra. O n e m erőszakos térítést akart, hanem azt

— 59 -

mondá : Senki sem' jíjhet hozzám, ha csak az atya, a ki engem küldött, nem vonzza öt?

Ilyen volt Jézus Krisztusnak fogalma a térítésről!. . . ·

Hanem később eltértek Krisztus azon taná- tól, s a más hitűek üldöztetése, az erőszakolt té- rítések, a vallásos buzgalom erkölcsös nyilat- kozatának tartatott. . . .

Hogy az indulgentiák, a bucsuk, nagy sokasága mily káros befolyást gyakorolt a köz- erkölcsiségre, azt is számtalan példával lehet be- igazolni; de oly átalán ismert tény, hogy magá- ban az egyházban is tekintélyes hangok emel- kedtek s Rómát fig elmeztették,· hogy a búcsúk- nak, akár a teljeseknek akár a részleteseknek osztogatásában gazdálkodóbb legyen. . . . Azért e tárgyat elég csupán megemlíteni, s pedig annál inkább, mert az idő int, hogy beszédemnek befe- jezesére igyekezzem.

A boszorkány, pöröknek, tárgyunkra vo- natkozólag szinte igen tanulságos történelmére hasonlag csak utalok.. . .

Egy igen érdekes könyvet irt mindezekről Buchmann : Die unfreie und die freie Kirche in ihrem Bezeichnungen zur Sklaverei, zur Glau- bens und Geistestyrannei u n d zum Dämonismus.

Bresslau 1873. B u c h m a n n kath. pap, s könyve sok évi fáradságos k u t a t á s o k n a k gyümölcse.