A keresztény-üldözésekre adott válaszok és azok erkölcsi megítélése Szent Cyprianus munkásságában.

ÉS AZOK ERKÖLCSI MEGÍTÉLÉSE SZENT CYPRIANUS MUNKÁSSÁGÁBAN^*

SZABÓ ÁDÁM ÁGOSTON

Jelen munka az ókori keresztényüldözésekre adott reakciókat, azok erkölcsi megítélését, illetve annak változását kísérli meg bemutatni.

Tulajdonképpen arról a folyamatról való ismereteinket remélem további részletekkel gazdagítani, amelynek során a kereszténység egy kis szektából a római állam által elfogadott hivatalos vallássá lett. Ugyanis, mint azt a kutatás már feltárta, az egyház és a császárság kiegyezése korántsem korlátozható az úgynevezett „constantinusi fordulatra”, hanem már sokkal korábban IHOEXNNDQWDNRO\DQWHQGHQFLiNDNHUHV]WpQ\VpJHQEHOODPHO\HNYpJVĘVRURQ DELURGDORPUHQGV]HUpEHYDOyEHWDJR]yGiVWVHJtWHWWpNHOĘ– összhangban azzal D MHOHQVpJJHO KRJ\ D V]i]DG HOHMpLJ HOWHOW LGĘV]DNEDQ D] ~M YDOOiV QDJ\PpUWpNĦWHUMHV]NHGpVWpUWHOPLQGI|OGUDM]LPLQGWiUVDGDOPLpUWHOHPEHQ¹ (OVĘ pillantiVUD IXUFViQDN WĦQKHW KRJ\ H]HN D PRWtYXPRN pSSHQ D keresztényüldözések kapcsán merülnek fel, de (ahogy majd alább látni fogjuk) LWW LV VRN MHOOHP]Ę YRQiVW OHKHW IHOIHGH]QL DPHO\HN DOiWiPDV]WMiN D fenti állítást.

A vizsgálat középpontjában eOVĘVRUEDQHJ\OG|]pVLOOHWYe egy keresztény püspök áll, mégpedig a C. Traianus Decius császár² (249-251) 250-ben kiadott áldozási parancsa által generált eseménysorozat, illetve a karthágói

*A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú, „Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és PĦN|GWHWpVH NRQYHUJHQFLD SURJUDP´ FtPĦ NLHPHOW SURMHNW NHUHWpEHQ ]DMORWW $ SURMHNW D]

Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

1 A témakörre vonatkozóan ld. pl. Bryant 3௅4, ill. az általa említett szakirodalom;

Burckhardt; Baker; Grant 2011 stb.

2ėHOĘGMpQHN3KLOLSSXVFViV]iUQDNDKDGYH]pUHNpQWNHUOWWUyQUDPLXWiQDSDUDQFVQRNViJiUD bízott pannoniai és moesiai katonák uralkodóvá emelték. Alább részletezett valláspolitikai WHYpNHQ\VpJHPHOOHWWU|YLGXUDONRGiViWDUDMQDLpVGXQDLKDWiURNPHQWpQEHW|UĘJHUPiQW|U]VHN HOOHQLKDGDNR]iVW|OW|WWHNLHQQHNVRUiQYHV]WHWWHpOHWpWLVėYROWD]HOVĘFViV]iUDNLHJ\NOVĘ ellenséggel vívott csatában halt meg. (Grant 1996, 143௅146).

püspök, Szent Cyprianus³ (248-258) ezzel kapcsolatos munkái.

Természetesen keresztényellenes atrocitásokra már korábbanpVH]WN|YHWĘHQ is többször sor került, azonban a 3. század közepének ez az eseménye mindkét UpV]UĘO ~MpVUHQGNtYOMHOHQWĘVYiOWR]iVRNDWKR]RWWDKrisztus-hit és a római állam addigi kapcsolatába, YDODPLQW NRPRO\DQ HOĘUHPR]GtWRWWD D NHUHV]WpQ\

WHROyJLD HJ\HV WHUOHWHLQHN IHMOĘGpVpW; erre a folyamatra a legjobb forrást éppen a püspök PĦYHLHOVĘVRUEDQ levelei) szolgáltatják.⁴ Cyprianus – mint karthágói püspök – tulajdonképpen egész Africa provinciaHOVĘV]iP~egyházi YH]HWĘMHNpQW élte meg D] LGĘV]DNRW így minden felmerült problémával, kérdéssel foglalkozott az írásaiban, az általa javasolt megoldások pedig SpOGDpUWpNĦQHNV]iPtWRWWDNtöbb más tartomány keresztényei számára, illetve D NpVĘEEL pYWL]HGHNEHQ VĘW pYV]i]DGRNEDQ LV pUYpQ\HVQHN WHNLQWHWW HOYHNHW fogalmaztak meg.

Maga az üldözés azért tHNLQWKHWĘ új jelenségnek, mert ezúttal nem helyi NH]GHPpQ\H]pVUĘO YROWV]y PLQW NRUiEEDQ DPLNRU LV legtöbbször a pogány ODNRVViJ J\ĦO|OHWH YH]HWHWW NHUHV]WpQ\HOOHQHV DWURFLWiVRNKR] PRVW PDJD D császár adott ki egy rendeletet, melynek értelmében mindenki köteles volt hagyományos áldozatot bemutatni az isteneknek, könyörögve a birodalom és az uralkodó üdvéért. A]DNWXVQHPHOVĘVRUEDQDNHUHV]WpQ\VpJHOOHQLUiQ\XOW hanem a sokasodó kül-pVEHOSROLWLNDLQHKp]VpJHNHOOHQSUyEiOWDPHJHUĘVtWHQL a birodalom lelki, szellemi egységét, azonban ez mit sem változtatott azon a tényen, hogy egyedül a keresztényeknek tiltotta meg a vallásuk az efféle szertartásokon való bármilyen részvételt. A hívek között uralkodó általános állásfoglalás szerint tehát meg kellett tagadni az áldozat bemutatását, bármiféle büntetést is kellett ezért elszenvedni. Persze nem mindegyiküket pULQWHWWH HJ\IRUPiQ D IHQ\HJHWpV D] HOĘNHOĘ V]iUPD]iV~ YDJ\ LVPHUWHEE személyek (pl. a püspökök) nehezen tudtak kibújni az állásfoglalás alól, míg D]HJ\V]HUĦSROJiURNQDNYROWUiHVpO\NKRJ\KD – úgymond – meghúzzák magukat, eONHUOKHWLN D KDWyViJ ILJ\HOPpW $ IJJpVEHQ OpYĘ V]HPpO\HN J\HUPHNHNDVV]RQ\RNUDEV]ROJiNKHO\]HWHHOVĘVRUEDQDFVDOiGIĘQP~ORWW DNL NpQ\V]HUtWKHWWH ĘNHW D UpV]YpWHOUH YDJ\ pSSHQ D VDMiW áldozatbemutatásával fedezhette a házához tartozókat.⁵

3$]ĘpOHWpUĘOpVPXQNiVViJiUyOáltalában ld. pl. Faulkner, Burns, Brent monográfiáit, Clarke N|Q\YHLQHN EHYH]HWĘLW LOOHWYH PDJ\DUXO $OEUHFKW ௅ 9DQ\y ௅30.; Chadwick

௅$GDPLN௅$GULiQ\L௅77.

4 A Cyprianus neve alatt fennmaradt, összesen 81 darabos levélcorpus௅65, ill. 67. darabjai szólnak valamilyen formában üldözéssel kapcsolatos problémáról, valamint a Fortunatushozés A bukottakrólFtPĦtractatusDLQDNLVH]NpSH]LDIĘWpPiMiW

5 A Decius-féle keresztényüldözést, annak okait és céljait részletesen leírja Brent௅149,

%XUQV௅24.

Már ebbĘO D PHJMHJ\]pVEĘO is NLWĦQLN hogy igenis voltak olyan keresztények DNLN EHPXWDWWiN D NpUW iOGR]DWRW ĘNHW QHYH]WpN EXNRWWDNQDN (lapsi). 6ĘW D OHJIĘEE SUREOpPiQDN pSSHQ D] EL]RQ\XOW KRJ\ PLQGHQ korábbinál nagyobb számban akadtak ilyen emberek, egyenesen a hívek W|EEVpJH 7HWWN WHUPpV]HWHVHQ V~O\RV EĦQQHN V]iPtWRWW iP PLQG végrehajtásának jellege, mind a vétkeseket motiváló okok sokfélék voltak. A keresztények reakciói ennek következtében QHP PHUtWKHWĘHN NL D] iOGR]DW megtagadása és a bukás fogalmaival, hanem részletesebb ismertetést NtYiQQDN $] DOiEELDNEDQ VRUUD YHV]HP D] HJ\HV NDWHJyULiNDW HOVĘVRUEDQ Cyprianus leírása nyomán, illetve bemutatom, hogy melyiket hogyan ítélte meg a korabeli keresztény közvélemény, valamint hogy ez a megítélés hogyan változott a constantinusi fordulatig tartó évtizedekben.

&pOV]HUĦ PLQWHJ\ ÄIHOOUĘO OHIHOp´ KDODGQL D N|YHWHOW iOGR]DWUD DGRWW legjobb választ természetesen annak kerek megtagadása, és a keresztény YDOOiV KLYDWDOQRNRN HOĘWW WHWW PHJYDOOiVD MHOHQWHWWH– az ilyen embereket nevezték hitvallóknak, confessoroknak. Tettük természetesen nagy bátorságot igényelt, hiszen a korábbi üldözések tapasztalatai alapján súlyos büntetésre, akár halálra is számíthattak. Decius császár uralma azonban ezen a téren is változást hozott: az áldozatot megtagadókra kezdetben csupán YDJ\RQHONRE]iV pV V]iPĦ]HWpV YiUW NpVĘEEpedig E|UW|QEH ]iUWiN ĘNHW pV HUĘV]DNNDOSUyEiOWiNNLFVLNDUQLEHOĘONDKLWWDJDGiVWHa viszont továbbra is ellenálltak, kivégzésre már nem került sor: eddigre az államhatalom is pU]pNHOWH D ௅3. s]i]DG IRUGXOyMiQ DONRWy V]HU]Ę 7HUWXOOLDQXV KtUHV mondásának igazságát, miszerint „a keresztények vére magvetés.”⁶ Nem vértanúkat akartak tehát, hanem hittagadókat;⁷ ennek ellenére mégis voltak, akik a kínzások és a fogság során halálukat leltpN V ĘN már nem csupán confessorok voltak, hanem vértanúvá, mártírrá váltak, akiket régebben is, most is nagy tiszteletben részesítettek.⁸

0iVUpV]UĘOYLV]RQWváltozás állt be a vértanúság „hivatalos” megítélésében:

az egyház irányítói igyekeztek lebeszélni az embereket a szándékos

6Apologeticum50. (Vanyó L. ford.)

7&\SULDQXVHEEĘODMHOHQVpJEĘOLVWDQXOViJRWYRQWOH|VV]HNDSFVROYDa bukottak nagy számával (Ep. 11.1.): „mi azonban nem követjük Isten akaratát, hanem vagyonra és haszonra törekszünk, JĘJ|VHQYLVHONHGQN«pVKiWYDQ-e olyan súlyos csapás, annyi verés, amit nem érdemelnénk PHJ" H]pUW D]WiQ M|WWHN D NtQ]iVRN DPHO\HN YpJHW QHP pUĘ IiMGDORPPDO J\|W|UQHN DPHO\HNEĘOQHPYH]HWNLDSXV]WXOiVQHPQ\~MWYigaszt a halál. Ezek a kínok nem adják meg könnyen a koszorút, hanem egyre csak gyötörnek, aztán pedig elengednek, hacsak valaki az isteni kegy folytán nem pusztul el magától a fájdalomtól, nem a kínzások befejezése, hanem a J\RUVDQpUNH]ĘKDOiOPLDWWQ\HUve el a koszorút.” (a szerz. ford.)

8Cyprianusnál ld. pl. Fortunatushoz,A bukottakról௅3, Ep. 6, 13, 76. stb.

mártíromságról, vagyis a hatóság nyílt provokálásáról: „Nehogy… haragot V]tWVXQN PDJXQN HOOHQ D]WiQ PHJWDJDGMiN WĘOQN D EHMiUiVW pV PLN|]EHQ mohón túl sokat akarunk, mindent elveszítsünk! Vigyázzatok hát, és legyen rá gondotok, hogy óvatosan – és így biztonságosabban – hajtsátok végre ezeket, pV PLQGHQ DONDORPPDO YiOWViN HJ\PiVW D] DMiQGpNRW YLYĘ SUHVELWHUHN diakónusok, mivel a személyek cseréje és a látogatók váltakozása csökkenti a J\ĦO|OHWHW” – írta Cyprianus a karthágói beosztottjainak.⁹ ÒJ\ WĦQLN WHKiW próbálta a minimumra korlátozni a kereszténység és az állam közötti V~UOyGiVRNDW V H] D] iOOiVSRQW OiWYiQ\RVDQ UiPXWDW D] XWyEEL LGĘV]DNEDQ YpJEHPHQWYiOWR]iVRNUDDNHUHV]WpQ\VpJNLpSOĘEHQOpYĘHJ\Ki]V]HUYH]HWHD hívek egyre nagyobb száma, röviden összefoglalva a szektából egyházzá válás PiU QHP FVDN D PiUWtURN |QIHOiOGR]iViQDN OHONHVtWĘ SpOGiMiW LJpQ\HOWH KDQHP D KiERUtWDWODQ IHMOĘGpV OHKHWĘVpJpW LV $ pax ecclesiae lassan IRQWRVDEEi YiOW D YpUiOGR]DWQiO (] D WHQGHQFLD D NpVĘEbiekben egyre HUĘV|G|WWVRO\NRUHJpV]HQYLVV]iVIRUPiEDQQ\LOYiQXOWPHJ3pOGiXOPintegy

|WYHQpYYHONpVĘEEDGLRFOHWLDQXVLOG|]pVDODWWaz akkori karthágói püspök Ä&DHFLOLDQXV QHYĦ GLDkónusát… ostorral-korbáccsal felfegyverzett emberekkel a börtön kapui elé állította, hogy mindenkit, aki a bebörtönzött mártíroknak élelmet és vizet akar vinni, akadályozzon meg a belépésben és NHUJHVVH HO ĘNHW´¹⁰ A klérus tehát ekkorra végleg szakított az állam provokációjának gondolatával, mindenképpen kerülni akarta a nyílt szembenállást, akár saját mártírjainak háttérbe szorítása árán is.

Szintén problémát okozott a hitvallók helyzete. Az üldözés fent említett MHOOHJpEĘO DGyGyDQ XJ\DQLV sok megkínzott KtYĘ életben maradt, és a E|UW|QEĘO YDOy NLV]DEDGXOiVXN XWiQ FVDNQHP ugyanolyan tiszteletben részesültek, mint a mártírok¹¹ – helyzetükkel azonban gyakorta visszaéltek.

Cyprianus írja: „Hiszen még a hitvallók sem tanúsítanak fegyelmet, noha példaként kellene szolgálniuk másoknak a jó erkölcsökre! Mert néhányukon mértéktelenO HOXUDONRGRWW D KLWYDOOiVXN PLDWW pU]HWW JĘJ|V pV WLV]WHOHWOHQ fennhéjázás.”¹² Nemcsak arról van itt szó, hogy hitvallókként magasabb HUN|OFVL V]tQYRQDODW YiUWDN HO WĘON DPHO\QHN QHP IHOHOWHN PHJ (bár a NpVĘEELLGĘV]DNRNEDQH]LVV~O\RVSUREOpPiNKR]YH]etett),¹³ hanem arról is, hogy részt követeltek maguknak az egyházkormányzati hatalomból, csorbítva DSVS|N|NMRJN|UpW(QQHNN|YHWNH]PpQ\HLUĘOPDMGDOiEElesz szó.

9Ep. 5.2.

10Patrologia Latina8. 700.

119DQ\y௅14;%XUQV௅50.

12Ep. 11.1. (a szerz. ford.)

13Ld. pl. a Cyprianusnak tulajdonított De singularitate clericorum, ill. De duplici martyrioc.

írásokat (Patrologia Latina௅870, 882௅906).

Az üldözésre való másik reagálási mód a menekülés volt, amit Cyprianus LV N|YHWHWW 0LHOĘWW rákényszerült volna az áldozatbemutatás végrehajtására vagy megtagadására, otthagyta Karthágót pV HOUHMWĘ]|WW YLGpNHQ OHYHOHNNel igazgatva városát az üldözés egész ideje alatt. ė PDJD H]W WHOMHVHQ HOIRJDGKDWyQDN WDUWRWWD ÄD GLFVĘVpJKH] YH]HWĘ PiVRGLN IRkozat – írja –, DPLNRU YDODNL UHMWHNEHQ PHJK~]yGLN tJ\ ĘU]L PHJ PDJiW D] ÒUQDN $PD]W YDJ\LV D YpUWDQ~W D] HON|]HOJĘ yUD PiU pUHWWQHN WDOiOMD HPH]– aki azért hagyta ott vagyonát, mert nem akart tagadni – talán csak halasztást kapott, ezért vonult vissza, de elfogatása esetén biztosan megvallaná hitét.”¹⁴ Viselkedése azonbanVRNDNEyOHOOHQV]HQYHWYiOWRWWNLHJ\V]HUĦJ\iYDViJQDN YpOWpND]WDPLHJ\NHUHV]WpQ\IĘOHJHJ\SVS|NV]iPiUDPHJHQJHGKHWHWOHQ A római klérus (ugyan közvetve, a püspök karthágói beosztottjainak címzett OHYHOpEHQ tJ\ Q\LODWNR]RWW ÄYH]HWĘN YDJ\XQN pV SiV]WRURN J\DQiQW NHOO ĘUL]QQNDQ\iMDW«9pJOLVPDJDD]ÒULJD]ROMDKRJ\EHWHOMHVtWLD]tUiVWDPL a Törvényben és a próféták könyveiben áll, mikor így szól: Én vagyok a jó pásztor, aki életét adja juhaiért. A béres azonban, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas D]WiQ HOUDJDGMD pV V]pWNHUJHWL ĘNHW(Jn 10,11-12) Nem szeretnénk tehát, kedves testvérek, hogy béreseknek bizonyuljatok, inkább legyetek jó pásztorok.”¹⁵ Tertullianus, a század elejének nagy keresztény írója, egy teljes PĦYHW készített De fuga in persecutione címmel, amelyben elítélte ezt a magatartást.¹⁶ Cyprianus azonban bírálóival szemben a fentebb már említett JRQGRODWWDO YpGWH PDJiW YDJ\LV KRJ\ NHUOQL NHOO D SURYRNiFLyW pV Ę PLQW HOĘNHOĘ V]iUPD]iV~ SVS|N persona insignis) túlságosan felszította volna a pogányok haragját, ha marad.¹⁷Apológiája végül is sikeresnek bizonyult, meg WXGWDĘUL]QLWHNLQWpO\pWVĘWNpVĘEERGiLJPHUpV]NHGHWWKRJ\kollégái kérésére ítéletet mondott egyes klerikusokról, amiért hasonló módon a városukból való WiYR]iVW YiODV]WRWWiN LJD] ĘN QHP HVWHN Dpersona insignis kategóriába és csak kisebb egyházi tisztségeket viseltek).¹⁸ A menekülés szigorú elítélése tehát már Cyprianus alatt enyhülést mutatott, illeszkedve az „önkéntes mártíromság” kapcsán bemutatott tendenciákhoz.

0pJNO|Q|VHEEQHNWĦQKHWHJ\WRYiEELNDWHJyULDYROWDNRO\DQRNDNLN– Cyprianus szavaival élve – „nem keveredtek… az áldozatbemutatás…

YpWNpEHGHPHUWPHJIRUGXOWDIHMNEHQPpJD]WLVIiMODOMiN,VWHQSDSMDHOĘWW

14A bukottakról 3. (Vanyó L. ford.)

15Ep௅2. (a szerz. ford.)

16Magyarul: A menekülés az üldözés idején(Vanyó 1986,௅382)

17Erre vonatkozó megjegyzéseit ld. Ep. 14.1, Ep. 20.

18Ep. 34.4. Cyprianus egyébként várakozó álláspontra helyezkedett a kérdésben, nem akarta azt egyedül véglegesen eldönteni.

pVĘV]LQWpQPHJWHWWpNOHONLLVPHUHWNEHLVPHUĘYDOORPiViW”¹⁹ Ilyen eset azért iOOKDWRWWHOĘPHUWPLQWPiUszóba került)VRNDQHJ\V]HUĦHQkívül maradtak a hatóságok látókörén QHP NpQ\V]HUOWHN HJ\pUWHOPĦ iOOiVfoglalásra, így ha gondoltak is rá, a gyakorlatban nem váltak tényleges bukottá. Cyprianus PHJMHJ\]pVH PLQGD]RQiOWDO UiYLOiJtW D NRUDEHOL EĦQIHOIRJiV egyes sajátosságaira. .LWĦQLN EHOĘOH KRJ\ D JRQGRODWEDQ HON|YHWHWW EĦQfogalma PiUOpWH]HWWXJ\DQDNRUEDQKLV]HQHJ\pUWHOPĦszentírásbeli alapjai voltak), azonban a meghatározása korántsem volt teljesen kidolgozott, különösen az olyan speciális helyzetek esetén, mint amivel itt Cyprianus szembesült.²⁰ A

„képzelt hittagadás” esetén ugyanis nemcsak arról volt szó, hogy az efféle EHOVĘKR]]iiOOiVQDNHQ\KpEEHOEtUiOiVDOiNHOOHWWHVQLHPLQWDYpWHNWpQ\OHJHV HON|YHWpVpQHNKDQHPDUUyOLVKRJ\HJ\iOWDOiQEĦQONHOO-e felróni. Erre az is utal, hogy a püspök a parvis … et modicis vulneribus (kisebb, mérsékelt sebek) kifejezéssel illeti az ilyen magatartást, s az idézett részben inkább GLFVpUĘ MHOOHJJHO PLQWVHP HOYiUiVNpQW HPOtWL DQQDN PHJYDOOiViW D]RNNDO szemben, akik még a libellusmegszerzését sem tartottáNEĦQQHNA karthágói püspök tehátFVDNXWDOUiKRJ\DJRQGRODWEDQHON|YHWHWWEXNiVEĦQQHNV]iPtW de nem mondja ki olyan nyíltsággal, mint a többi esetben: célja nem egy ezzel NDSFVRODWRVPHJKDWiUR]iVNLIHMWpVHYROWKDQHPDYDOyGLEXNRWWDNEĦQEiQDWUD indítása, illetve az efféle lelkiismeretes magatartás elismerése.

Mindazonáltal figyelemre méltó, KRJ\D]LO\HQEĦQHQ\KHPLYROWDHOOHQpUH rendkívül komoly cselekedetet jelentett a vele kapcsolatban tett vallomás (exomologesis). +LV]HQ H]iOWDO D] LOOHWĘ HOLsmerte, hogy vétkes, ami a NRUV]DNEDQ pOĘ EĦQEiQDWL J\DNRUODW LVPHUHWpEHQ LJHQ V~O\RV G|QWpV YROW D középkor elejéig ugyanis a keresztény teológia csak egyetlen egyszer tette OHKHWĘYpDEĦQ|NDOyOLIHOROGR]iVWH]pUWLVQHYH]WpNH]WDV]HQWVpJHWPiVRGLN keresztségnek, vagy a hajótörés utáni utolsó deszkának.²¹ Aki tehát mindennek ellenére annyira komolyan vette a fejében megforduló gondolatot, KRJ\YDOORPiVWWHJ\HQUyODOpQ\HJpEHQH]WD]HJ\OHKHWĘVpJpWKDV]QiOWDIHO. A szigorúság enyhülésének folyamatát jelzi, hogyDNpVĘEELévtizedek során ez a kategória már QHPWĦQLNIHODIRUUiVRNEDQ

Annál inkább problémákat okoztak a valódi bukottak. Mint már szó volt róla, ezDEĦQ HJ\HQHVHQDNHUHV]WpQ\HNW|EEVpJpWpULQWHWWHKDQHPLVHJ\HQOĘ mértékben; tehát a Krisztus-KLWWiUVDGDOPLEi]LViQDNQ|YHNHGpVHPiUD]HOĘWW kikezdte a vallás iránti mindenekfelett való elkötelezettséget, hogy

19Abukottakról28. (Vanyó L. ford.)

206ROWpV]௅18, Deli 34, Vanyó 2009, 206.

21Vö. Tertullianus: $EĦQbánatról(Vanyó 1986,௅168); Vanyó 2009,௅234.; Schneider 329௅330.

&RQVWDQWLQXVXUDORPUDMXWRWWpVVRNDQQHPPHJJ\Ę]ĘGpVEĘOKDQHPmintegy karrierizmusból lettek volna kereszténnyé.²²

Persze nem mindenki egyformán követte el a hittagadást. A legenyhébb megítélésben azok részesültek, akiket Cyprianus szavaival élve a kínzások WHUtWHWWHN OH ÄD IiMGDORPPDO D] WDNDUy]KDW DNLW D V]HQYHGpV OHJ\Ę]|WW $]

ilyen kérhet és mondhatja: 6]iQGpNRPEDQiOOWHUĘVHQNüzdeni…, de a sokféle NtQ]iV pV D KRVV]~ J\|WUpV D] WN|]HWEHQ OHJ\Ę]|WW« QHP D OpOHN D WHVW maradt alul a szenvedésben. Ilyen esetben azonnal lehet bocsánat, az ilyenek PHQWHJHWĘG]pVHQRKDV]iQDOPDVLUJDOPDWpUGHPHO´²³ Mindazonáltal már az idézett tractatus fordítója, Vanyó László is rámutatott, hogy Cyprianus e megjegyzésének van egy PiVLN V]LJRU~EE pUWHOPH]pVL OHKHWĘVpJH DPHO\HW HJ\ NpVĘEEL OHYpO LV DOiWiPDV]W²⁴ Eszerint a bocsánat nem ténylegesen azonnali, és nem is lehet biztosnak tekinteni az elnyerését: alaposan meg kell vizsgálni a szóban forgó esetet, és csak akkor lehet megadni a feloldozást, ha DSVS|NPHJIHOHOĘQHNWDOiOMDDYpWNHVHNEĦQEiQDWiW²⁵

6]LQWpQ QHP D OHJV~O\RVDEE EĦQQHN V]iPtWRWW HJ\ VSHFLiOLV PHJROGiV egyesek „nem mocskolták be kH]NHW V]HQWVpJW|UĘ iOGR]DWEHPXWDWiVVDO D]

DUUyONDSRWWLJD]ROiVVDOPpJLVPHJIHUWĘ]WpNOHONLLVPHUHWNHW$]LVDWDJDGiV bizonylata, igazolása annak, hogy felmondta egykori keresztény mivoltát.”²⁶ LibellaticusQDN KtYWiN D] LO\HQ NHUHV]WpQ\W DNL NHUOĘ ~WRn (pl.

megvesztegetéssel) jutott hozzá az áldozat bemutatását bizonyító libellushoz, vagyis irathoz.²⁷ 0LQW OiWKDWy D] Ę WHWWN LV EXNiVQDN PLQĘVOW EiU VRNDN V]iPiUDH]QHPYROWHJ\pUWHOPĦ&\SULDQXVOHYHOHLEĘONLGHUOKRJ\HJ\HVHN éppen azért folyamodtDNHKKH]DPyGV]HUKH]PHUWQHPWXGWiNKRJ\EĦQQHN számít.²⁸ $ NDUWKiJyL SVS|N HQQHN PHJIHOHOĘHQ HOQp]ĘEEHQ LV EiQW YHON KDPDUDEEPHJDGWDDERFViQDWRWDNpVĘEELpYWL]HGHNEHQSHGLJWRYiEEHQ\KOW az ilyen helyzetek megítélése: Petrus Alexandrinus a 4. század elején már QHP LV WHNLQWHWWH EĦQQHN KD YDODNL D OHONL GY|VVpJH pUGHNpEHQ D] HYLOiJL anyagi dolgaiból áldozott fel valamennyit.²⁹

22Chadwick 153௅155.

23A bukottakról13. (Vanyó L. ford.)

24Ep. 56.

25A korabeli gyakorlat szerint egyébként is csak a püspöknek volt joga EĦQERFViQDWRWDGQLa presbitereknek, esetleg a diakónusoknak csak egészen kivételes helyzetben engedélyezték azt.

26A bukottakról27. (Vanyó L. ford.)

27Ennek a gyakorlati kivitelezését jól érzékelteti az Ep. 55.14: A magistratushoz mentem, vagy mást menesztettem oda, és megmondtam neki, hogy keresztény vagyok, ezért nem mutathatok be áldozatot, nem járulhatok az ördög oltára elé; adja hát ide ezért az ajándékért az igazolást, hogy ne kelljen olyat tennem, amit nem szabad.

28Ep. 55.14.

29Petrus Alexandrinus,12. kánon.

6HPPLIpOHHOQp]ĘEiQiVPyGQHm illette meg azonban a valódi bukottakat, tehát akik ténylegesen, minden kényszerítés nélkül bemutatták a kért áldozatot. Ahogy Cyprianus mondja: „Nem, teljesen szabadon, maguktól futottak a térre, önszántukból rohantak a halálba, mintha már rég erre vágytak volna, mintha szíves örömest ölelték volna át az annyira kívánt, most kínálkozó alkalmaW 0HQWVpJNUH PLIpOH HUĘV]DNUD KLYDWNR]KDWQDN D] LO\HQ HPEHUHNPLPHQWHVtWKHWLYpWNNWĘOĘNHWDPLNRUHJ\HQHVHQPDJXNHUĘOWHWWpN vesztüket!”³⁰ ÒJ\ WĦQLN &\SULDQXV LV HJ\pUWHOPĦHQ NDWHJRULNXVDQ nyilatkozik, egy másik alkalommal viszont bemutatja, hogy az önkéntes EXNRWWDN VHP WHNLQWKHWĘHN WHOMHVHQ KRPRJpQ FVRSRUWQDN Ä1HP HVKHW ugyanolyan elbírálás alá az, aki azonnal önként sietett bemutatni az istentelen áldozatot, mint aki hosszasan vonakodott és küzdött, s csak kényszer hatására hajtotta végre ezt a kárhozatos tettet; vagy az, aki saját magát és családtagjait LVHOiUXOWDpVD]DNLHJ\HGOYiOODOWDDYHV]pO\WDW|EELHNpUWVDVDMiWEĦQH árán védte meg a feleségét, a gyermekeit és az egész családját. Vagy az, aki a EpUOĘLW pV D EDUiWDLW LV UiYHWWH D EĦQUH pV D] DNL PHJYpGWH D EpUOĘLW pV D]

DONDOPD]iViEDQ iOOy HPEHUHNHW VĘW D VDMiW Ki]iED IRJDGWD V]iPRV I|OG|QIXWyYiOHWWpVV]iPĦ]|WWWHVWYpUpWVRNpOĘpVpSOHONHWiOOtWYDH]iOWDOD]

Úr színe elé, akik egyetlen ember vétkéért könyörögtek.”³¹

EgyébkénWDEXNiVH]HQULDV]WyPpUWpNĦHOKDUDSy]iViQDNRNDLWLOOHWĘHQLV PHJRV]ODQDN D YpOHPpQ\HN &\SULDQXV HJ\pUWHOPĦHQ D YDJ\RQKR] D YLOiJL MDYDNKR] pV PpOWyViJRNKR] YDOy UDJDV]NRGiVW MHO|OL PHJ IĘ LQGRNNpQW

„Hogyan is tudhatnák Krisztust követni azok, akiket megköt az örökség?

Hogyan is vágyódhatnának az ég után… azok, akiket lehúznak a földies vágyak?”³² Megállapítása illeszkedni látszik a kereszténység megváltozott KHO\]HWpUĘONRUiEEDQPRQGRWWDNKR]D]HJ\UHV]pOHVHEEWiUVDGDOPLUpWHJHNUH NLWHUMHGĘ .ULV]WXV-hit immár nemcsak a szegényebbek között tett szert hívekre, hanem egyre több magas státusú személy is kereszténnyé vált, és közülük nem mindenki volt olyan önfeláldozó, mint Cyprianus, aki vagyona MHOHQWĘV UpV]pW V]pWRV]WRWWD D V]HJpQ\HN N|]|WW LOOHWYH VLkeres rétorként folytatott munkájával is felhagyott új vallása kedvéért. A folyamatot HUĘVtWHWWH KRJ\ D 'HFLXVW PHJHOĘ]Ę LGĘV]DNEDQ YLV]RQ\ODJ KRVV]~

„békekorszaknak” örvendhettek a keresztények, így a hívekhez való csatlakozás nem feltétlenül járt együtt D YLOiJL MDYDNUyO YDOy NpQ\V]HUĦ lemondás valós kockázatával. Az újabb szakirodalomban azonban felbukkant RO\DQ YpOHPpQ\ LV PLV]HULQW VRN NHUHV]WpQ\ HJ\V]HUĦHQ QHP pU]pNHOWH D]

30A bukottakról8. (Vanyó L. ford.)

31Ep. 55.13. (a szerz. ford.)

32A bukottakról12. (Vanyó L. ford.)

iOGR]DWEHPXWDWiV EĦQ PLYROWiW WHNLQWYH KRJ\ 'HFLXV SDUDQFVD QHP D kereszténység felszámolását, hanem a birodalom vallási-szellemi PHJHUĘVtWpVpW V]ROJiOWD VRNDQ YDODPLIpOH YDOOiVL V]LQNUHWL]PXVEyO QHP látták semmiféle akadályát a részvételnek.³³ Ez az elmélet kétségkívül rendelkezik valós alappal abban a tekintetben, hogy nem minden korabeli NHUHV]WpQ\ KtYĘ OHKHWHWW WHOMHVHQ WLV]WiEDQ D YDOOiV PLQGHQ UpV]OHWpYHO pV D pogányság bizonyos elemeinek a kereszténységbe való beemelése régészetileg is igazolható; azonban a pogány isteneknek való áldozatbemutatás megtagadása már a legkorábbi vértanútörténetekben a kereszténység OHJQ\LOYiQYDOyEE MHOHNpQW D KLW IRQWRV N|YHWHOPpQ\HNpQW WĦQLN IHO³⁴ Így YDOyV]tQĦWOHQKRJ\DKtYHNQHOHWWHNYROQDWXGDWiEDQDQnak, hogy az áldozat NRQNUpW YpJUHKDMWiViYDO EĦQW N|YHWQHN HO– még ha az egyes részleteket LOOHWĘHQSODlibellusok megítélése) bizonytalanságban voltak is.

További kategóriát képeztek a bukott klerikusok, különösen a püspökök.

0LQW OiWWXN D] Ę HVHWNEen már a menekülés is kétségbe vonható megoldásnak számított, a bukás bármilyen formája pedig teljes elítélést vont PDJDXWiQ$]LO\HQHNHWPHJIRV]WRWWiNDKLYDWDOXNWyOpVEĦQERFViQDWHVHWpQ LVFVDNHJ\V]HUĦKtYĘNpQWUHPpQ\NHGKHWWHND]HJ\Ki]KR]YDOyFVDWlakozásban – Cyprianus ezenfelül az általuk kiszolgáltatott szentségeket is érvénytelennek tekintette.³⁵ (] D SUREOHPDWLND D N|YHWNH]Ę pYV]i]DGEDQ HJ\

eretnekmozgalom, a donatizmus létrejöttéhez vezetett, amelynek lendületét csak Augustinus törte meg, és egészen az arab hódításig megosztotta az afrikai kereszténységet, bár lényegében már az arelatumi zsinat kimondta, hogy egy szentség (skolasztikus kifejezéssel élve) ex opere operato érvényes.³⁶

A bukottakkal való bánásmód éppen a differenciált helyzet miatt nagyon súlyos vitákat eredményezett, amelyek során olyan gondolatok kristályosodtak ki, amik meghatározónak bizonyultak az egyház egész további IHMOĘGpVH V]HPSRQWMiEyO 1HP NHYHVHEEUĘO YROW V]y XJ\DQLV PLQW KRJ\ D]

addigi utat folytatva tömegvallássá válik-e a kereszténység, vagy egyfajta exkluzív, csak a kiválasztottakat magában foglaló jellege lesz (az africai kereszténység egyébként is hajlott az efféle felfogásra, ami Tertullianus és

&\SULDQXVPXQNiLEyOLOOHWYHDGRQDWL]PXVWDQtWiViEyOLVWNU|]ĘGLN. Hiszen a EXNiVEĦQHáltal érintettek nagy része szeretett volna visszatérni az egyházba,

33Brent 225௅240.

34Ld. pl. a Vanyó 1984-EHQV]HUHSOĘYpUWDQ~W|UWpQHWHNHW, vagy Plinius ismert X. 96. levelét.

35Ezen klerikusok kérdésével foglalkozik az Ep. 65. és 67. Vö.: „Bukott és eretnek püspökök”

címen korábban megjelent fordításommal, in: Székely M. (szerk.),Bukott püspökök, eretnekek, pogányok.pVĘUyPDLV]|YHJJ\ĦMWHPpQ\, Szeged, 2012.

36$]VLQDWUyOOG(UGĘ௅53, 266௅272.

bocsánatot és feloldozást nyerni. Sokak szemében kétséges volt azonban, hogy az egyháznak jogában áll-e megadni azt, mivel a bukottak nem embertársaik ellen vétkeztek, hanem magát Istent sértették meg, így voltak olyan elképzelések, miszerint D]HIIpOHEĦQ|NDOyOLWWDI|OG|QQHPDGKDWVHQNL feloldozást.³⁷ Mások persze HQQHN D] HOOHQNH]ĘMpW iOOtWRWWiN VĘW D KDJ\RPiQ\RV EĦQEiQDWL J\DNRUODW LPiGViJRN MyWpNRQ\ViJ DGDNR]ás) mellett egyéb módszereket is figyelembe vettek.

Összességében három irányvonal alakult ki.³⁸ Az „engedékenynek”

(laxistáknak) nevezett párt nemcsak hogy megadta a bocsánatot (már YLV]RQ\ODJU|YLGSHQLWHQFLDXWiQLVGHPpJHQQpOLVNHGYH]ĘEEHOEtUiOiVEan részesítette azokat, akik egy másfajta libellusszal rendelkeztek: a PiUWtURNpYDO$YpUWDQ~NDW|YH]ĘNO|QOHJHVWLV]WHOHWHJ\LNRNDXJ\DQLVD]D KLWYROWKRJ\ĘND]tWpOHWQDSMiQ.ULV]WXVVDOHJ\WWIRJQDNPDMGEtUiVNRGQLD EĦQ|V|NIHOHWWtJ\N|]EHQMiUhatnak értük Istennél.³⁹ Ezért aztán sok vértanú még életében, tehát confessorként kiállított olyan iratokat, amelyekben PHJtJpUWH KRJ\ KDOiOD XWiQ SiUWMiW IRJMD D] HJ\HV EXNRWWDNQDN (OVĘUH LWW KDVRQOyPHFKDQL]PXVWIHGH]KHWQpQNIHOPLQWNpVĘEEDE~FV~FpGulák esetén (még az is illik a képbe, hogy egyesek anyagi hasznot húztak ezeknek a libellusoknak a kiadásából),⁴⁰ de ki kell emelni, hogy a szentek (mártírok) még életükben ígértek közbenjárást valakinek pV D] FVDN D] DGRWW EĦQ|V személyére vonatkozott; ráDGiVXO PDJD D EĦQERFViQDW WpQ\H YROW D N|]EHQMiUiV WiUJ\D QHP D SXUJDWyULXPEDQ W|OW|WW LGĘ PHJU|YLGtWpVH – az evvel kapcsolatos teológiai koncepció még egyébként sem volt teljesen kidolgozva a korban 0LQGHQHVHWUH D] HIIpOH EĦQERFViQDW J\DNRUOiVD RO\DQ jogokat jelentett, amellyel addig kizárólag a püspökök rendelkeztek.

&\SULDQXV OHYHOH]pVpEĘO MyO OiWV]LN KRJ\ EiU WHOMHV PpUWpNEHQ HOLVPHUWH D mártírok és a hitvallók érdemeit, és hajlamos is volt figyelembe venni a libellusokat, az egyházközösségbe való visszafogadáshoz azt nem tartotta HOHJHQGĘQHNPLQGHQHVHWEHQV]NVpJHVQHNvélte egy püspök hozzájárulását is. Helyesen látta, hogy a hatalom ilyetén megosztása az egyház rendjének összezavarodásához, az egység felbomlásához vezetett volna. Koncepciójának keresztülvitele azonban komoly nehézségekbe ütközött, ugyanis a laxista párt QDJ\RQ HUĘV SR]tFLyNDW pStWHWW NL PDJiQDN $IULFiEDQ N|V]|QKHWĘHQ DQQDN

37Vö. Cyprianus egyik korai véleményével (A bukottakról 17.): „Senki ne áltassa magát, senkit QH YH]HVVHQHN IpOUH FVDN D] ÒU LUJDOPD]KDW $] HOOHQH HON|YHWHWW EĦQW FVDN Ę ERFViWKDWMD meg… Az ember nem lehet nagyobb Istennél, a szolga nem bocsáthatja meg az úr ellen HON|YHWHWWV~O\RVEĦQW.” (Vanyó L. ford.)

38$KiURPFVRSRUWIĘMHOOHP]ĘLWYH]HWĘLWMyO|VV]HIRJODOMDBurns 27௅77.

39Vanyó 1999, 13௅15.

40Ep. 15.3.

KRJ\DIHOIRJiVDMREEDQV]ROJiOWDPLQGDEĦQEiQyEXNRWWDNPLQGDKLWYDOOyN érdekeit, ráadásul egyes presbiterek is melléjük álltak. Cyprianus azonban számíthatott a többi provincia püspökeinek, különösen Rómának a WiPRJDWiViUDDIĘYiURVLNOpUXVhatározottan kifejezte DNDUWKiJyLHJ\Ki]IĘYHO való egyetértését.⁴¹

Ugyanilyen veszélyes volt azonban a másik véglet, amely egy eretnekmozgalom, a novatianizmus kialakulásához vezetett: egy Novatianus QHYĦ UyPDL SUHVELWHU pV N|YHWĘL tagadták azt, hogy a bukottaknak EĦQERFViQDWRWOHKHWDGQLpVpOHWNYpJpLJWDUWySHQLWHQFLiUDN|WHOH]WpNĘNHW Mikor pedig álláspontjuk vereVpJHW V]HQYHGHWW pV YH]HWĘMN KHO\HWW HJ\

HQJHGpNHQ\HEE iOOiVSRQWRW NpSYLVHOĘ SUHVELWHUW &RUQHOLXVW YiODV]WRWWDN pápává (251-253), el is szakadtak a katolikus egyháztól, és több provinciában önálló egyházszervezetet építettek ki. Maga Cyprianus kezdetben szintén az általuk képviselt szellemiséggel rokonszenvezett,⁴² de aztán fokozatosan enyhített a véleményén,⁴³ belátva, hogy ez a felfogás a hívek többségét NL]iUQiD]HJ\Ki]pOHWpEĘODIHOROGR]iVUHPpQ\HQpONOLYLV]RQWpOHWKRVV]LJ WDUWyEĦQEiQDWLJ\DNRUOatra pedig elég nehéz lenne rávenni az embereket. Az elméleti megfontolások mellett a kialakult helyzet is hatást gyakorolt rá: a skizmában kénytelen volt állást foglalni, és mivel Cornelius volt a szabályosan megválasztott római püspök HJ\pUWHOPĦHQ KR]]i kellett csatlakoznia, és annak felfogásához igazodnia – amit meg is tett, mihelyt pontosan tisztába került a körülményekkel.⁴⁴

A katolikus püspöki kar végül (hosszas egyeztetések után) egy középutas megoldás mellett kötelezte el magát D EĦQERFViQDW NpUGpVpben: a libellaticusokat visszafogadták, az áldozatbemutatókat pedig meghatározott ideig tartó penitenciára kötelezték, de a halálos ágyukon az utóbbiaknak is megadták a bocsánatot; az általános direktívák mellett azonban igyekeztek külön-külön megvizsgálni az egyes eseteket: mérlegelték a bukott V]HPpO\LVpJpWPRWLYiFLyLWHOĘQ\QHNV]iPtWRWWDPiUWtURNEĦQERFViQDWLLUDWD

41Ep. 30.3.

42Vö. 36. jegyzet.$EXNRWWDNUyOV]yOyEHV]pGpWDPHO\EĘOD]tURWWPĦV]OHWHWWN|]YHWOHQOD]

üldözés lezárultával, a Karthágóba való visszatérése után mondta el Cyprianus, amikor még a szigorúbb álláspontot vallotta. Abban a tekintetben azonban mindig is enyhébb felfogást képviselt a novatianistáknál, hogy egyes bukottak számára már kezdetben hajlandó volt megadni a bocsánatot, igaz, csak a halálos ágyukon – elviekben tehát mindig is elfogadta, hogy D]HIIpOHEĦQDOyOLVDGKDWyIHOPHQWpVLWWDI|OG|Q

43 Vö. Ep 15௅20. 9pOHPpQ\PyGRVtWiViQDN IRO\DPDWiW pV RNDLW Ę PDJD LV |VV]HIRJODOWD Antonianusnak írt 55. levelében.

44A Cornelius megválDV]WiViYDONDSFVRODWRVSUREOHPDWLNiWLOOHWĘHQOGEp. 44௅45.

is.⁴⁵ &pOMXN D SVS|NL WHNLQWpO\ YpGHOPH D] HJ\Ki] HJ\VpJpQHN PHJĘU]pVH LOOHWYH D EĦQ|V|N PHJVHJtWpVH YROW– az utóbbi megfontolás eredményezte, KRJ\ QpKiQ\ pYYHO NpVĘEE D] ~MDEE NHUHV]WpQ\OG|]pV IHQ\HJHWpVH DODWW LPPiU iOWDOiQRV EĦQERFViQDWRW DGWDN PLQGHQ YH]HNOĘQHN UHPpOYH KRJ\

ezúttal kitartanak, és elég bátrak lesznek a hitvalláshoz.⁴⁶ Intézkedéseik jól illeszkedtek abba a korabeli fRO\DPDWEDDPHO\DEĦQEiQDWLteológia korábban említett egyszeri jellegének fokozatos enyhülését mutatja. Cyprianusnak és kollégáinak döntése IRQWRVOiQFV]HPHYROWDQQDND]~WQDNDPHO\DEĦQEiQDWL teológia mai formájához, formáihoz vezetett; a többszöri bRFViQDWOHKHWĘVpJH D OHJV~O\RVDEE EĦQ|N DOyOL IHOROGR]iV UHPpQ\H PHJDNDGiO\R]WD KRJ\ D vétkesek tömege kívül rekedjen az egyházon, így az valóban egyetemessé, katolikussá válhatott.

Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy a vizsgált jelenség, tehát a kereszténységnek szektából világegyházzá válása megmutatkozik az üldözésre adott reakciókban is. Mint láttuk, a mai kutatás különösen a hitvallókkal kapcsolatos problémát, illetve a bukottak két csoportjának kialakulását (libellatici és valódi áldozatbemutatók), valamint a nekik adandó EĦQERFViQDWNpUGpVpEHQHOIRJODOWKiURPiOOiVSRQWRWKHO\H]WHDYL]VJiODWiQDN N|]pSSRQWMiED GH D WpPiUyO V]yOy IRUUiVRN NO|Q|VHQ &\SULDQXV PĦYHL segítségével más kategóriák is megállapíthatók (például az áldozatbemutatók csoportján belüli különbségek), illetve egyéb jelenségeket is fel lehet fedezni, amelyek a vizsgált témakörhöz tartoznak (pl. az önkéntes mártíromság HOOHQ]pVpQHNIHMOĘGpVHYDJ\D]RNDEĦQEiQyNDNLNYDOyMiEDQQHPN|YHWWHN el bukást). Mindazonáltal ezek a tén\H]ĘN QHP FiIROMiN KDQHP LQNiEE DOiWiPDV]WMiN D EHYH]HWĘEHQ HPOtWHWW WpWHOW PLV]HULQW D NHUHV]WpQ\VpJ terjedése együtt járt bizonyos új magatartásformák megjelenésével, illetve azok megítélésének enyhébb irányba való eltolódásával. $ KtYĘN viselkedésének ez a differenciálódása, illetve az egyes reakciók megítélésének HQ\KOpVHHOVĘOiWiVUDDIHJ\HOHPOD]XOiViQDND]HUN|OFVLV]tQYRQDOHVpVpQHN WĦQKHW PpJLV RO\DQ MHOOHP]ĘN NLDODNXOiViQDN LUiQ\iED PXWDWQDN DPHO\HN V]pOHV QpSUpWHJHN V]iPiUD OHKHWĘYp WHWWpN a kereszténységhez való csatlakozást, és az abban való tartós megmaradást.

45Erre a folyamatra vonatkozóan ld. Ep. 8, 15௅19, 30, 35, 55. Különösen érdekes helyzetet ír le a 24. levélDKROHJ\DVV]RQ\WDIpUMHHUĘV]DNNDONpQ\V]HUtWUiD]iOGR]DWEHPXWDWiVUD

46Vö. Ep. 57.

Bibliográfia

Adamik T.: 5yPDLLURGDORPDNpVĘFViV]iUNRUEDQ, Budapest 1996.

Adriányi G.: Az egyháztörténet kézikönyve, Budapest 2001.

M. von Albrecht:A római irodalom története 2. köt., Budapest 2004.

G. P. Baker: Constantine the Great and the Christian Revolution, New York 2001.

L. Bayard (szerk. és ford.): Saint Cyprien, Correspondance I-II., Párizs,

௅62.

E. W. Benson:Cyprian: His Life, His Time, His Work, London 1897.

M. Bévenot: “Hi Qui Sacrificaverunt.” A Significant Variant in St.

Cyprian’s De Unitate, The Journal of Theological Studies 5, 1954, 68–72.

M. Bévenot: Sacerdos as Understood by Cyprian. Journal of Theological Studies30, 1979, 413–429.

Borzsák I.௅Maróti E.௅Muraközy Gy௅Szepessy T. (ford.): Ifjabb Plinius, Levelek, Budapest 1981.

A. Brent: Cyprian’s Reconstruction of the Martyr Tradition, The Journal of Ecclesiastical History53, 2002, 241–268.

A. Brent:Cyprian and Roman Carthage, Cambridge 2010.

J. M. Bryant: The Sect-Church Dynamic and Christian Expansion in the Roman Empire: Persecution, Penitential Discipline, and Schism in Sociological Perspective, in: The British Journal of Sociology 44/2,

௅339.

J. Burckhardt:The Age of Constantine the Great, New York 1983.

J. P. Burns:Cyprian the Bishop, London – New York 2002.

H. Chadwick:A korai egyház, Budapest 2003.

G. W. Clarke (ford.): The letters of St. Cyprian of Carthage, ௅4. köt., (Ancient Christian Writers 44௅47) New York 1984௅1989.

'HOL / $ EĦQ az Újszövetségben, in: Tarjányi Z. (szerk.): $ EĦQ (Erkölcsteológiai Tanulmányok V.)Budapest 2006,௅45.

C. W. Dugmore: Sacrament and Sacrifice in the Early Fathers,The Journal of Ecclesiastical History2, 1951, 24–37.

(UGĘ3Az ókeresztény kor egyházfegyelme, Budapest 1983.

J. A. Faulkner:Cyprian the Churchman, New York 1921.

W. H. C. Frend:Donatist Church.A Movement of Protest in Roman North Africa, Oxford 1985.

J. L. González: Donatism, in: J. L. González (ed.): Essential Theological Terms. Louisville 2005, 47–48.

M. Grant:Róma császárai, Budapest, 1996.

M. Grant:The Emperor Constantine, London 2011.

J-P. Migne (szerk.): Patrologia Latina4. köt. Párizs, 1844.

J-P. Migne (szerk.): Patrologia Latina8. köt. Párizs, 1844.

W. C. Placher: A History of Christian Theology: an Introduction, Louisville 1983.

S. Raven:Rome in Africa, London 1993.

Th. Schneider (szerk.): A dogmatika kézikönyveII., Budapest 1997.

Soltész J.: $ EĦQ D] ÏV]|YHWVpJEHQ, in: Tarjányi Z. (szerk.): $ EĦQ (Erkölcsteológiai Tanulmányok V.)Budapest 2006,௅27.

Vanyó L. (szerk.): Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Budapest 1984.

Vanyó L. (ford.): TertXOOLDQXVPĦYHL, Budapest 1986.

Vanyó L. (szerk.): Az egyházatyák beszédei az apostolok és vértanúk ünnepeire – Bevezetés, Budapest 1996.

Vanyó, L.: 6]HQW&\SULDQXVPĦYHL.Bevezetés, Budapest 1999.

Vanyó L. (ford.): 6]HQW&\SULDQXVPĦYHL, Budapest 1999.

Vanyó L.: Bevezetés az ókeresztény kor dogmatörténetébe, Budapest 2009.

J. Vidmar:The Catholic Church through the Ages: a History. New Jersey 2005.

R. L. Zell: The Priesthood of Christ in Tertullian and St Cyprian, Studia Patristica11, 1972, 282–288.