1957. szeptember hó IRODALMI, TÁRSADALMI ÉS MŰVÉSZETI LAP Ára 2 forint
Juhász Gyula szavaival köszöntjük az olvasót
Tizenegy hónappal ezelőtt vihar zúgott el fejünk felett. Forrófejű meggondolatlanok és pusztítani aka- ró meggondoltak belefogták ellenforradalmi szelüket a fiatalság elégedetlenséget úsztató hajójának vitorlá- jába. Belső és külső ellenségek hosszabb időn át ideo- lógiailag előkészítették romboló terveiket. De egy negyven esztendős ú j rendszer karja, s a mi tizenkét esztendős épülő új államunk ereje letörte a feltámadt pokol erőit.
Az újjászervezés tizenegy hónapjában kevés fóru- mon szólalhatott meg a toll embere. Most '—r mustfor- raló hónapban — hangos szóval erjed az író gondola- ta is. Szerénység vagy kicsinyes dac. hamis délibábok vagy meg nem hallgatás sértődöttsége kötötte bilincs- be. Pedig nem ült tétlenül, forrott benne a gondolat láza. de magában főtt. Hanem amit eddig íróasztalá- nak írt. most napfényre hozza. Részt kér a munkából ország-világ színe előtt.
Ü j l a p p a l — az épülő szocializmusunkat tíz éven át támogató r é g i n e k n e v é v e l — kopogtatnak a .Tiszatáj írói. Program helyett nagy elődünknek. Ju- hász Gyulának szavaival üdvözöljük olvasóinkat.
..Szikratáviratok mennek egyik nép szívétől a másik nép szívéhez." S ezek hangja erősebb minden — író- asztalnál szentesített — hazugságláncnál. Gorkij üzenetét tolmácsolja Juhász Gyula. Gorkij tudatja, hogy a forradalom mellé állott. Dehát hova is állha- tott volna, s mi hova állbatnánk? Az ő szava a mi szavunk, s ez az üzenet ..a magyar szellemi munká- soknak ú j erőt ad a további küzdelemre a nrolelaríá- tus végső diadaláért. Petőfi utódai, a világszabadsag pirosló zászlaja alatt rendületlenül megyünk előre az igazság szebb és jobb világa felé."
A Hazafias Népfront szegedi Írócsoportja
FRANYÓ ZOLTÁN:
A D Y A H A L O T T A S A Q Y O N I
(1919. J A N U Á R 27.) MAR HÓNAPOK ÓTA a halál
pitvarában viaskodott azzal a négy- ötféle betegséggel, melyek mind- egyike külön rohamozta meg le- gyöngült szervezetét, hogy azután együttesen, egymást felváltva, fo- kozva, túllicitálva roncsolják szét ezt a rendkívüli életet.
Mikor a háború végeztével, már a forradalom Kitörése után, no- vember 9-én először látogatom meg Veres Pálné útra 4 sz. alatt levó új lakásán — melyet Csinszka az elhalt apja ócska bútorzatú, ren- detlen szerkesztőségi szobáiból oly finom ízléssel alakított át bieder- meier hangulatú otthonná — mély
döbbenettel láttam, mennyire le- romlott szervezete azóta, hogy 1916 dszén utoljára voltunk együtt Csú- csán. November első napjaiban — valószínűleg a forradalmi esemé- nyek izgalma következtében — he- ves idegrohamot kapott, kisebbfokú hűdés érte, úgy, hogy csak nehezen tudott beszélni;
Csinszka nem volt éppen otthon;
csak Vojnyica — a nemrég még pöttömnyi román paraszlányból már-már nagylányosan kiformáló- dó fruska — őrködött mellette, ápolta, gondozta, öltöztette Adyt, és szinte anyai aggodalommal figyelte minden mozdulatát. Főkt . arra vi- gyázott, nehogy valamelyik italos cimbora bort csempésszen a beteg- szobába.
Vojnyica mondta eh hogy no- vember 7-én, alig két nappal Svájc- ba való elutazása előtt, dr. Bölöni György látogatta meg Adyt; Bö- löni György, ez a rendkívül gazdag műveltségű író. aki másfél évtized óta bárlri másnál közelebb állt Adyhoz, úgy is rnint barát, mentor, segítőtárs, nem egyszer szigorú gyám, mindig csalhatatlan ítélétú kritikus, minden titkába beavatott tanácsadó, mester, akit maga Ady is legtöbbre becsült az akkori Ma- gyarországon tollai viaskodo küz-
dőtársak KOZOtt. — • — Az egyszefü kis Vojnyica megha-
tottan meselte el, hogy Bolöni bú- csúkézfogása után, ahogy a r<4gi
hűséges ba rát után becsukódott az ajtó, Ady hangos zokogással dőlt az ágyra, teljesen összeroppant, és az- óta szinte állandó letargiában fek- szik. Már enni sem akar, az ágyán felhalmozott újságokba bele sem néz, a forradalmi eseményekről ér- kező híreket látszólag közömbösen fogadja. Már csak Lajos öccse és önkéntes „titkára", Steinfeld Nán- dor -közléseire figyel fel néha-néha, őket faggatja íázméntes óráiban, hogy „mi van odakint?"
Bementem Adyhoz, odaültem az ágya mellé, és szótlanul megfogtam a kezét. Csak most latiam, hogy ez a kéz és az egész karja ijesztően lesoványodott, hústalan csuklóján csak a meztelen csontokat takarta be elsárgult bőre.
Akadozva, dadogva erőltette a szavakat,húsos alsóajka lepetyhüdt, szélesmetszúsű szája, melyet régeb- ben csak egy-egy gunyoros fintor torzíthatott el, valósával szétmál-
lott, ahogy betegsége bénító erőivel viaskodott.
— Gyurka elment;.: már soha- sem fogom l á t n i , , , Elment;,. drá- ga emberem :5j
— Majd utána utazol, Bandi, a nagy havasok közé, gyógyulni...
— próbáltam azzal vigasztalni, amit magam sem hittem; De ő ko- nokul ingatta a priznic turbánjával bebugyolált fejét:
— Nem, nem! Majd Édeshez:..
meghalni: 15
És megint tfrás vonaglott az ar- cán.
— Csak innen e l : : ; ebből a gyöt- relemből . . ; Nem bírom . . , látni se akarom Csinszkát:;}
Megdöbbenve hallgattam ezt a mérhetetlen belső küzdelmeiből felszakadt vallomást. Noha már két év előtt Csúcsán is többször kirob- bant a kettőjük közt elmérgesedett viszály, egyelőre nem értettem, mi volt az, ami éppen most ilyen vég- zetesen szembefordította őket egy- mással. Nem láttam bele a szaka- dékba. mely kettőjük lerongyoló- dott élete között sötétlett, és csak jóval később értesültem Schöpflín Aladártól, hogy fogcsikorgató ösz- szecsapások, gyűlöletes közelharcok
tomboltak ebben a házban, mert Csinszka — talán már nem is a szerelem, hanem a Bandiért felál- dozott fiatal évei jogán, a hitvesi közösség érveire hivatkozva — éle- sen szembekerült Ady családjával, meggyűlölte Lajost, és engesztelhe- tetlen haraggal fordult el Édestől.
Gyötrelmes, megalázó, lélekőrlő je- lenetek játszódtak le Ady körül, amelyek kétségtelenül siettették az amúgy is nágybeteg ember lelki összeomlását.
Schöpflín elmondotta, hogy Ady egyszer már kitervelte, hogyan szöktesse meg ót titkára, Steinfeld Nándor, családi otthona poklából.
Ez a szándék többízben, más-más
••ormában is ott motoszkált a fejé- i n : hol Ady Lajosékhoz akárt le.- költözni Debrecenbe, hol valami- lyen szanatóriumba akart menekül- ni, hol pedig Édesekhez haza, Ér- mindszentre.
De egyre súlyosbodó betegsége, szervezetének elerőtlenedése, majd a spanyol influenza és áz ennek nyomán bekövetkezett tüdőgyulla- dás tehetetlenül odakötötte az ágy- h o z . , :
Móst is, hógy ott ültem mellette, és erőtlen kezét simogattam, csu- pán mélybánatú, tágranyilt., de törtfényű szeme panaszkodott, vá- dolt, esdekelt tehetetlenül segítsé- gért, és vallott hangtalanul azokról a szenvedésekről, melyek túl a test gyötrelmein, szétrombolták a hitét és még megmaradt morzsányi bizo- dalmát az élethez. Milyen tragikus volt így, közvetlen közelből látni az egyr£ jobban elerötlenedő test láz- beteg hüvelyében tomboló és néha szinte az őrületig felhevülő kilátás- talan küzdelmet egy kis élhető éle- tért — a közeli vég előtt!
NOVEMBER 16-ÁN L Á T T A M ÜJBÖL a parlament kupolacsarno- kában, ahol akkor kiáltották ki a köztársaságot. Ady meggyötört ar- cán már kiütközött a halál félreis- merhetetlen jelírása. Most már min- denki érezte, hogy ez a rendkívüli, pazar életű, páratlan költő-zseni utolsó hónapjait éli.
Néhány nap múlva — Hatvany Laios javaslatára. r? Hock János, a Nemzeti Tavi-. egy <cil- dóttség élén felkeresi lakásán, és a hódolat lelkes szavaival üdvözli a
„forradalom költőjét". Ez a meg- tisztelő aktus mintha újból egy kis bizalmat szűrt volna a legyöngült Ady lelkébe. Ezután gyakrabban és hosszabb időre kikelt az ágyból, időnkint összefüggőn es értelmesen beszélt, és a hosszú letargia, a tom- pa érdektelenség időközeiben még Csinszkához is volt egy-két békü- lékenyebb szava. Látszott rajta, milyen emberfölötti erőfeszítéssel igyekszik talpon maradni, ural- kodni lesoványodott, vézna tagjain, összefogni inainak ellankadó gyep- lőjét, mennyire szeretné önmagát is áltatni azzal, hogy mégiscsak győ- zedelmeskedni fog szétfoszló idege- in;
T3lán utolsó pislákolással fellob- banó önérzete vitte rá arra is. hógy Lajos öccse kíséretében elmenjen a Vörösmarty-Akadémia alakuló ér- tekezletére, melyet a közeli Fővárosi Könyvtárban hívtak össze. Ott ül- tem a közelében, mikor az elnöklő Móricz Zsigmond felé kinyújtotta a kezét, és mindnyájunk feszült vá- rakozása, a részvétteljes kíváncsi- ság csöndjében belekezdett egy mondatba, melynek szakadozott szavait már nem volt ereje befejez- ni. Fáradtan dűlt vissza a székére, fakó arccal magábaroskadt, majd még nehezebben, mint jövet, öccse támogatásával hazavánszorgótt.
Ez volt Ady utolsó „nyilvános szereplése". Ettől fogva csak rész- letekre tagolt halódásának tanúi voltunk. December eleje óta Ady végleg ágyban fekvő beteg volt, tü- dőgyulladása állandóan magas láz- zal fűtötte át. semmi sem érdekelte, néha ernyedten turkált a paplanán felhalmozott napilapok között, de nem . is kukkantott beléjük. Néha még szeretett volna beszélgetni, de már néhány töredékes szó is kime- rítette, megint falnak fordult, és néma letargiába merült. Többször megtörtént, hogy Móricz Zsigmond- ; dal vagy Schöpflín Aladárral ott j beszélgettünk közvetlen közelében. í de ő egyetlen rezdüléssel se vett tu- : domást rólunk. Teljesen apatikus j volt — már szülte nem is élt, m?rt S ez a szétroncsolt szervezet már ré- : gen nem volt Ady Endre, — su- • gárzó szellemének fénye szikrán- . ként Eiudt ki. egykori vas-szerve- : zete ízenkint bomlott szét.
December végén, az állandósuló : spanyol-láz szünóráiban, még egy- : szer rá akarta venni Steinfeld Nan- . dort, hogy Garami Ernőtől, az ak- : kori kereskedelmi minisztertől kér- : jen egy külön vasúti kocsit, es ..
J u h á s z G y u l a :
G O R K I J Ü Z E N E T E
Először a császárok és királyok üzentek. Többnyire há- borút üzentek, halált, romlást, pusztulást. Mindent meggon- doltak és megfontoltak. Legalább így gondolták ők, az Is- ten kegyelméből valók, a félkegyelműek, és ha nem is gon- dolták, mindenesetre így mondották. »Népeimhez« szólot- tak, Se,úgy vélték,, hogy ez a nép nyáj (&$ Afc a i; .-prv: pász- torát), az ő nyájuk a nép, amelyet oáa terelhetnek, ahova kényük, kedvük, felséges önkényük akarja, legszívesebben a vágóhídra. Felpántlikázták és leitatták a népeket, az ö hű népeiket, hogy vigan menjenek meghalni érettük, ?gy tartományért, egy hóbortért, egy hatalmi őrületért.. A má- sok profitjáért, kapitalista és imperialista rablók érdeké- ben. Hát igen, először a császárok és királyok üzentek.
Azután jöttek sorra, rendre csavaros eszű diplomaták, a császárok és királyok lakájai. És jöttek tyúkeszű sereghaj- tók, akik mindig papíroson győztek és akik nem győzték ezt a sok győzelmet a mappán. És ők üzentek kitartásról, idegek dolgáról, amíg ők is meg nem rokkantak és pen- zióba vagy szanatóriumba vonultak a sok papíros-gjózelem és felelősség elől, amelyet hangoztattak ugyan, de vállalni és elviselni nem mertek, nem akartak. Most már ennek vége.
Felelőtlenül, Isten kegyelméből, hatáUni ' tébolyból, egy üzenetre nem lehet többé a népeket vágóhídra vinni. Ma már a császárok gs királyok holmi hollandiai vagy svájci menedékhelyekről üzennek, az üzenetük rövid és yelős:
pénzt, pénzt, pénzt; hála Istennek nem jó világ jár most ezekrö a ledőlt bálványokra.
Ma már más üzenet a fontos, az, amit a népek külde- nek egyn.usnak. Szikratáviratok mennek egyik nép szivé- től a másik nép szívéhez: örvendetes és testvéri üdvözle- tek. A világ proletárjai üzennek hosszú küzdelmek után, győzelmes harcok pihenőjében • egymásnak. Csepel üzen Moszkvának, a kapitalh mus muníciójának egykori szállí- tója a moszkovita cárizmus egykori bástyájának. Itt Lenin elvtárs: üzeni a boldog szikra, amelytől a forradalmi lángra gyúl millió munkáslélek és piros pünkösdje lesz a pro- letárvilágnak. És az igazi nagy emberek üzennek, a szel- lem hősei, a gondolat katonái, az eszme fejedelmei. A-múlt- kor Henry Barbus&e üzent, a nagy francia költő, a lövész- árok pacifistája, a világ összes alkotó szellemi munkásai- hoz fordult, testvéri jobbot nyújtva, egyesülésre híva föl minden költőt, művészt és tudóst a földön, aki az emberi közösség új vallását vallja és hittel hirdeti. Most pedig a forradalmas Oroszország nagy költője, lelki vezére küldött biztató és buzdító üzenetet nekünk, az új magyar szovjet- kéztársaságnak. Gorkij Maxim üzent nékünk, aki a háború alatt sebesült magyar katonákat ápolt és vigasztalt. Tolsz- toj utóda, aki mint Oroszórszág intellektuálisainak veze- tője nemrégen csatlakozott Leninhez, szolidaritást vállalva a forradalommal, amely egy világot akar megváltani a fe- hér rabszolgaságtól. Gorkij lelkes és örvendetes üzenete a magyar szellemi munkásoknak új erőt ad a további küz- delemre, a proletariátus végső diadaláért. Petőfi utódai, a világszabadság pirosló zászlaja alatt rendületlenül me- gyünk előre az igazság szebb és jobb világa felé.
(Délmagyarország, 1919. április 2.)
I
szöktesse le CdesKez. De a íilkár látta, hogy ez már úgyis reményte- len kísérlet volna, mert Adyban már alig volt annyi erő, hogy egy- két rövid órára talpra álljon.
VALAMIKOR JANUÁR ELEJÉN találkoztam Csinszkával az utcán, örvendezve újságolta, hogy Török nagymama szintén felköltözött Csúcsáról, és az ő jelenléte mintha megnyugvást hozott volna az egy- mást-marcangoló, gyűlölet által megmérgezett otthonba. Bandi sze- rette a nagymamát, ismeretségük első napja óla kitűnően megértet- ték egymást, — így valósággal fel- élénkült, amikor a szellemesen csipkelődő öregasszony megint itt volt mellette, és anyásan becézget- te, mint egy nyűgös kisfiút. Persze, a régi, csúcsai durák-csalákat nem lehetett feleleveníteni, hiszen Tö- rök nagymama szintén betegeske- dett, — de azért finom taplntatával mindig el tudta simítani a kínos vi- szályokat Csinszka és a férje kö- zött, meg tudta nyugtatni Adyt, ha önuralma vesztén ajkára tolultak a gyűlölet elvadult átkai.
Akkori találkozásunk alkalmával úgy láttam, mintha Csinszka biza- kodóbb lett volna, sőt halványan reménykedett is, hegy Bandit a gondos ápolás a javulás felé terel- heti. Szerinte az akut betegséget — a spanyol influenzát — kell minde- nekelőtt leküzdeni, utána majd csak regenerálódik a szervezete, mint már annyiszor a régebbi ideg- bajos krízisek idején:
Hogy mennyire nem volt tisztá- ban azzal, hogy a legrejtettebb fest- gerelben mardosó halálos kór ép- pen ellenállóképességét ásta alá végzetesen, erről mór néhány nap múlva meg kellett győződnie.
JANUÁR 14-ÉN REGGEL izga- tott üzenetett küldött Bertuka:
„Zoltán! Riadtan, gyötrődve, ta- nácstalanul vergődöm Bandi álla- pota miatt. Gyertek fel Krisztával együtt, hamar, még ma délelőtt!"
Azonnal felsiettem feleségemmel együtt — aki már 1916 őszén a csú- csai kastélyban összemelegedett Csinszkával és a nagymamával. AZ egész házat példátlanul zilált han- gulatban találtam: a nagymama, Csinszka és nagybátyja. Török Károly türelmetlenül várták a seb- tiben összetoborzott barátokat, hogy tanácskozzanak, mi történjék Bandival, akinek állapota az elmúlt éjszaka ijesztően leromlott. Szinte állandóan magas láza volt, nyögött, hánykolódott és minduntalan kö- högési rohamok íullasztották.
Csinszka, a küzdelmekre mindig bátran felkészült Csinszka, most vörösre sírt szemmel gubbasztott a sötétkék bársonyhuzatú dívány sar- kában, a nagy ovális biedermeic asztal mellett, és minden percben riadtan hallgatózott Ady ágya felé, nem hall-e fájdalmas nyöszörgést.
De Ady kő-ben ismét tompa kábu- latba süllyedt.
Egymás után érkeztek meg Mó- ricz Zsigmond, Hatvany Lajos és
Schöpflín Aladár, akiket Csinszka szintén lázas sietséggel kéretett magához, hogy együtt beszélhessük meg, mi történjék Adyval. De már nem sokat kellett tanácskozni;
mindnyájan egyetértettünk abban, hogy Bandit azonnal be kell szál- lítani a Park-szanatóriumba, ahol gondos orvosi ápolást kaphat. Most, a veszély pillanataiban már Csinsz- ka sem ellenezte a szanatóriumot, holott pár hét előtt éppen emiatt tört ki a legkínosabb háborúság közte és Lajos között;
Másnap Török Károly már be is szállította. Ö maga beszélte el Ady Lajosnak, hogy Bandi, miután se- gítségével felöltözött, indulás előtt hosszan végignézte szobája minden egyes bútordarabját, különösen az ágyát, mely hónapokon át matrác- sírja volt, s mikor már a kilincsre tette a kezét, megállt, és feléjük fordulva ezt mondotta: „Semmit sem fordíthattok meg."
EGY HÉT MŰLVA — minthogy a kimerítő szerkesztői munka en- gem is ágyba döntött — a „Vörös Lobogó" szerkesztőségi titkárát, Lestyán Sándort küldtem ki a sza- natóriumba, tudakolja meg, hogyan érzi magát Ady. A kezelőorvos bi- kodó volt; a láz mór a második na- pon lecsökkent, a beteg órákon át nyugodtan szendereg, közvetlen ka- tasztrófa nem fenyeget, sőt talán javulásra is számíthatni;
Lestyán ott ü l t ' a z ágya mellett, és a legújabb eseményekről beszélt.
Ady szája egyszerre megvonaglott, mondani akart valamit, de már az első szava széttöredezett Egy név- jegyet vett le az éjjeliszekrényről, és valamit írni akart. Rendkívüli erőfeszítéssel rákanyarított egy nagy „ A " betűt, azután erőtlen ke- ze- lehanyatlott, szemét létiúnyta.
és mintha a fáradtságtól ismét el- szenderült volna. Lestyán megille- tődötten nézte a névjegyet: — óh, milyen nagy út, miiven mérhetet- len távolság vn't a kölyök-Ady ál- tal 6 éves korában a palatáblára írt első „ A " betű és e között, me- lyet az Imént már-már bénuló kéz- zel, reszketve rajzolt a névjegyé- r e ! : . .
Ez volt utolsó kézvonása.
MINT EGY ELTÖRT TÜKÖR cserepeit, úgy keresgélem össze emlékezetem betemetett zúgaiból e nagy élet pusztulásának megrendí- tő pillanatait, a jelentős fordulato- kat és közömbösnek tűnt epizódo- kat, szavakat és könnyeket, hango- kat és mozdulatokat, látottakat és látomásokat, melyekből ama nap — 1919. január 27. — egész valósága elevenül meg a gyász és döbbenet szorongásában. Benne éltem annak a napnak a fájdalom villámcsapá- sától széthasított távlatában, ahol Ady egy süket pillanatban, szinte váratlanul, a szemünk láttára sem- misült meg. Keresem magamban a rom-évek törmeléke állal elhantolt mozzanatokat, újra zsinórra fűzöm az eseményeket, óráról-órára., lé- pcsről-lépésre, pillanatról-pillanat-
re, fogy a kalíődó cserepekről mégis hitelesen tükröztessem visz- sza azt a gyásztói elsötétült napot a jelenbe.
V A S UTCAI SZOBAMBAN reg- gel kilenc órakor megcsendült a te- lefon, és a Park-szanatórium ápo- lónője elcsukló zokogással belém- nyilallta a hírt: „Pár pero előtt meghalt Ady úr!''
Harmincnyolc éve, de mintha már egy évezred gömbölyödött volna le azóta. Hiszen a magyarországi for- radalom tragikus bukása után, a bilincsekkel és bitófákkal orgiázó fehérterror korában minden esz- tendőben tízszeresen vénült, ránco- sodott, őszült az élet. Egy negyed- századon át úgy rémlett, mintha néhaivaló jó Ady Endrének a feu- dális magyarország úri betyárjaival vívott küzdelmeiben, a vér és arany pogány áldozati tüzében felperzselt élete csak azért sietett volna át a sírontúli halhatatlanságba, hogy új- sütetű dilettáns egyetemi tanárkák, szellemi értékhamisítésra bepau- kolt esztéták, a magyar irodalom- történet csalárd alkimistái talmi aranyat főzzenek szomorú zsongású vagy lázongó, szenvedélyesen fel- viharzó vagy gyöngéden elpatakzó verseiből, melyekből az 6 tragikus életének kiáltásain keresztül az egész magya, nép tragédiája sikol- tott fel az egekbe. Már-már kacag- ni való volt az az arcátlan ciniz- mus, mellyel ugyanazok a nyálkás szájak nyekegtek neki hódolatot, melyek röviddel előbb még Rákosi Jenő vezérkedése alatt rozsdás ar- zenáljuk leggyilkosabb fegyvereivel támadták; szellemi örökségét olya- nok bitorolták, akiktől Ady mér- földnyire undorodott; rég diadalra jutott költészetének hívatlan próká- toraivá olyanok tolakodtak, akiket Adv még ellenségnek sem tűrt vol- na meg.
Jaj, milyen nehezen fúria át ma- gát az emlékezés ennyi hazugság, könny, vér. börtön, testi és szelle- mi ínség, fasiszta népcsalás és nyi- las faj-őrület dögletes ködén. Mi- lyen nehezen talál vissza addig a szanatóriumi szobáig, ahol Ady le- sorvadt teste merev haptákban en- gedelmeskedett a halál parancsá- nak,
MÁR HETEK ÖTA megbomlott vesével, lazbeteg tüdővel, szétmar- cangolt idegekkel és megbénult nyelvvel haldqklott, élete mér nem volt egyéb, mmt óráról-órára fu- kar kegyelemmel prolongált szen- vedés, — mégis váratlanul követ- kezett be a katasztrófa. Mi, akik közvetlen közelében, aggodalmas baráti körében éltünk, közel más- fél évtizede és szervezetének egész bonyodalmas kórtörténetét Ismer- tük, — még akkor is hosszantartó szanatóriumi szenvedésre számítot- tunk. Ezért csapott le reánk ts vá- ratlanul athír.
Lerohantam a Rákóczi útra. hogy kocsit kerítsek. Ködös és vigaszta- lan volt a téli utca; esőbe olvadó
LŐDI FERENC VERSEI:
QÖRBE BETŰK
A mozdulatlan csöndben hallgatok, pár lepke lejt a lámpafényben táncot, s szívemben zsongnak pici, halk dalok, érzékeny, cirmos hajnali virágok.
Jaj, kora még!
Milyen kínos az ágy, feszes húr a test, s az ideg csupa láz.
Zsibongás ég a fáradt vérerekben, szisszen a toll, s a papír menekül.
Jaj, kora még, csak az út közepén ne
fagyjon a számra a szó!
Harc ez az élet, bár kihagyok most sort sor után;
s hallom, a csönd hogy' rátelepül a falakra. • Friss tavasz árad, a fék üde zöldjét összekoccintja a szél.
Meredek úton
zilált a lélek, ezernyi sejtre szakadva szét.
Ölöm az éj, bár ezt sose hittem.
Kullog a perc öreg óra után.
Csintalanul a gyerek tesz ilyet:
én se veszem be a sok pirulát,
hisz az altat, és j a j , ha elalszom, a vers
sohasem ül a papírra magától!
Görbe betűk sorakoznak előttem, s szeretem őket: mind élni akar!
Miért ? A gondjaimban égek szüntelen, s te mindenütt vagy, belémütközöl féltéssel, szóval,
kedves biztatóval,, , s énedről büszke fátylad mégse lebben.
Miért is vagy még mindig oly tömör, hogy csak kontúrok, hideg vonalak vonják magukhoz lázas arcomat?
Miért, hogy mégsem vetkezel elém a legforróbb nyaraknak éjjelén?
Miért, hogy bennem rejted el magad, Mint nappalokban csillag-milliárdok?
Miért,,,? Miért,,,? Miért,,,?
A N D R Á S S Y L A J O S V E R S E I :
DJíost itt fekszel
Most itt fekszel. 'A sima éjszaka
körüllapint: hát megvagy, — megvagyunk Lélegzel. Az álom könnyűvé,
a párna pelyhessé lett újra: álmodunk.
Most itt fekszel. -. > Talán csak álmodunk, talán 'mi volt, még el se múlt? S az éj csak álmainkban dúdol így: mesél.: t De álmodjál azért, csak így. S ne félj.
Most itt fekszel, s az élet átdobog alvó karodból, forró karodból így, v'államra ejtve, súlytalan, puhán.
Te nem tudod, csak é n É j f é l uta
Most itt fekszel. • > s nem is tudod talán, hogy ezzel, csupán csak ezzel van tele
most minden itt: hogy élsz, hogy álmodsz már/J -r- hogy nem lehet nehéz így semmi már.
Most itt fekszel. Pedig. •.; pedig talán a jeltelen gödör már leste jöttödet az éjszakák mögül: cudar halál vett célba minket is. Hát nem talált.
Most itt fekszel. Benéz az éjszaka,
körültapint: hát megvagy, — megvagyunk.
Lélegzel. Az álom álommá,
a csókod csókommá lett újra. Alhatunk.
1957. január 19.
Könyörgés percekért
Ha hűs kezedbe fognád most fejem .,.
- nem is tudom, mi kéne még nekem?
Ha simogatnád forró homlokom . •,
— mi kéne így? — nem is, nem is tudom.
Ha gyér hajamban ujjad játszana és átölelne tested illata
a rónaparti álmos fák ölén ...
— mi lenne több? — ugyan, mi lenne m^.
S ha két szemedbe — ó< hol az a tó, belemerülnék í g y — hol az a csillanó?
S ha onnan még így visszanézne rám az a legény; akinek ujja már
a lány hajától régen elszokott, kinek a csókja régen elkopott...
Ha ez az arc még visszanézne rám.,, ... talán nem is remegne úgy a szám.
hódara csatakja szennyezte be a járdát, lábam alatt nagyokat cup- pogott a hólé, és az egyébként meg- szokott utcai lárma mintha minden ütemében azt recsegte, zsongta, jaj- veszékelte, sikoltotta volna rekedt kádenciákkal: „Meghalt Ady End-
re!'' <•
Az első pillanatban arra gondol- tam, hogy talán fel kellene hívnom Csinszkát. De aztán úgy határoz- tam. hogy inkább Dénes Zsófiához sietek, Zsukához, akit Ady — a já- tékos név-ötvözetek mestere — az
„András" név nőnemű változatával
„Andreá"-nak nevezett el; ehhez a nagyon finom, nagyon müveit, test- véri hűségű fiatal író-asszonyhoz, akit Ady 1913 novemberében fele- ségévé akart tenni, és aki csak azért talált rá ckos formát, hogy ki- bonyolódjék az egyre szorosabban köréje szövődő menyasszonyi köte- lékekből, mert elég bátor volt le- mondani erről a szerelemről, mely mindkettőjükre csak végzetes kiáb- rándulást hozott volna.
De azt hiszem, helyesebb, ha a továbbiakban Dénes Zsófia Ady- memoárjainak* utolsó fejezetét idé- zem, melyben ez a nemes barátnő a síron túl is hiúságmentes, maku- látlan tisztaságban megőrzött hű- séggel, meghatóan mély szeretettel idézi fel Ady emlékét, tüneményes költői nagyságát és szánandó em- beri gyarlóságait, amikor pedig Ady jónéhány-elbocsátott asszonya csák a gyűlöletté fajult féltékeny- ség mérges bürökvirágait dobta a sírjára.
..Januárban el kellett utaznom néhány napra, — írja Dénes Zsófia könyyének 267. lapján —. „Tudtam, hoRy Ady rosszul van, mint annyi esetben, újból influenzába esett — de eszembe sem jutott, hogy az most másként is fordulhat, mint annyiszor, ö annyit volt beteg és ely súlyosan, hogy az ember a fel- gyógyulásában állandóan hitt.
Január huszonhatodikán jöttem meg, és rögtön telefonáltam Csinsz_
kának.
STEFAN ZWEIG:
— Ady benn van a ligeti Fark- laanatórlumban — mondta Berta
—, valamivel könnyebben van, csak nagyon fáradt, és mostanában sokat alszik. Ma is — folytatta — folyton dereng. De ez egyáltalán nem baj, biztatja az orvos, ez csak pihenteti.
— Szabad-e meglátogatni? — kérdeztem. — Hogyne — felelte Csinszka. — Akkor holnap korán délelőtt érted megyek — ajánlot- tam —, és együtt megyünk ki hoz- zá. Akarod? — Jó lesz — felelte.
Másnap kilenc óra után a Rákó- czi úton haladtam a Veres Pálné ut- ca irányában, mikor pár lépésre tő- lem — a „Pannónia" előtt lehetett
— valaki hirtelen megállt, és rám- kiáltott.
— Zsófia!
Nézek, ki oivan hangos, és mi le- het ez a kitörés. Franyór volt.
— Zsófia, — ugrott mellém ma- gánkívül, és akkor láttam, hogy sír,
— képzelje, Ady meghalt.
— Nem — mondtam gépiesen — az nem lehet!
De Franyó sírva elismételte.
— Kinn fekszik a Park-szanató- riumban, egészen egyedül. Csinsz- ka még otthon van. Lajosek lenn vannak Mindszenten. Én kimegyek hozzá. Most rögtön. Velem jön?
— Megyek!
Elfelejtkeztem Csinszkáról, hogy vár. De valószínű, hogy most már nem is várt.
Franyó taxiba akart ülni velem;
— Várjon egy percre — szóltam;
Két lépésnyire onnét ott volt a Pásztory-virágüzlet. A kirakatban orgona. Duplaorgona, csupa bimbó és sárgászöld l e v é l , hosszú ág, mint a karom. Tavasz. Ezt vigyük Ady- níllv e W
Hangosa" sírtunk Franyó^l. ko - csiba ülünk, és sietünk a halott Adyh°*
Andrássv Lajos a Tiszatáj köré csoportosult író- elmélyültek, - egyéni, gazdag szmekkel embenen
"árda munkájában egy éve vesz részt. Az ellen- valtak pártossá. Egyike azoknak akik megingás nel- F o i r a d a ™ e S n y e k mélven megrázták, versei küi harcoltak a párt, a szocializmus Ugye mellett.
Qctoas t é t Itt most a házak hóruhában állnak, Üres pusztán a szél őrjöngve jár, Amig a sóhajuk felsír a fáknak Egy szívre vágyom, ahol ez a fáradt, Konok borongás majd a csöndbe száll.
Egy kéz után, mely homlokomra lebben, és elszáll minden bánat és a gond.
Egy arc után, mely beragyogja lelkem.
És új tavaszok álma kél szívemben,.
Ha egy szerelmes hang zenéje zsong.
A Népfront köszönti a Tiszatáj íróit
Irta: Dávid Ferenc,a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára
A „Tiszatáj" első számában nagy bizalommal üdvöz löm a Hazafias Népfront szegedi írócsoportját.
Nem lehet véletlen az, hogy a gazdag irodalmi és mű- velődés-politikai hagyományokkal rendelkező szegedi író- társadalom elsőként találta meg a módját annak, hogyan lehet és hogyan kell az adott helyzetben a népi demokrá- cia ügyét a legjobban szolgálni. Míg egyes helyeken íróink még hallgatnak, a szegedi írócsoport már utat mu- tatott. Megalakította a Hazafias Népfront szegedi írói munkaközösségét, és lendületével, irodalomszeretetével ez- zel a számmal már útnak is indítja a maga saját, irodalmi orgánumát, az első szegedi népfront-lapot.
Ezt a kezdeményezést nem lehet helyi jellegűnek te- kinteni. Amint a szervezkedés a „Népfront" című lapban megjelent, rögtön átvette a budapesti és a megyei sajtó is, és szinte napokon belül érkeztek hírek arról, hogy már Pécsett és Miskolcon is megindultak az irodalmi egység útján, és mindenütt a Hazafias Népfrontban kívánnak tö- mörülni.
A rokonszenves, egészséges folyamat tehát elindult.
A Hazafias Népfront hivatásának tekinti, hogy ezt a fo- lyamatot az ország szívében és egész vérkeringésében elő- segítse. Ezt parancsolólag írja elő az ország, a nép és nem utolsósorban a megtorpant magyar irodalom érdeke. Ké- szen állunk arra, hogy hivatásunkat mindenütt a legmeg- felelőbb időpontban töltsük be. Nem siettetjük a fejlemé- nyeket. Türelmet és megértést kívánunk tanúsítani író- inkkal szemben, akik lelki alkatuknál fogva érzékenyek, s akik közül annak idején sokan, feltehetően rossz szán- dék nélkül, de kellő tapasztalatok híján követték el té- vedéseiket a politika területén. Nyilván tapasztalatlansá- guk következtében jártak úgy, mint a bűvészinas, aki az általa felszabadított szellemek felett nem tudott úrrá len-
ni. Ma még lehetnek emberileg érthető, lelki gátlásai an- nak, hogy egyesek tévedéseiket belássák. A mi feladatunk
lesz azonban, hogy megértsük őket, s akkor bizonyosan ők is meg fognak érteni bennünket, amikor arról kíván- juk meggyőzni őket, hogy újra meg keli találniok a he- lyüket és meg találniok a kifejezési formákat ahhoz, hogy irodalmi alkotásaikkal szolgálják a nép ügyét.
Addig is azonban, amíg íróink mindenütt tudatára ébrednek ennek, a Hazafias Népfront-politika híveinek az a feladata, hogy erősítsék szocializmus felé haladó társa- dalmunk demokratizmusát az élet minden területén, így
az irodalomban is. Mindazok, akik a népi demokrácia alapvető kérdéseiben egyetértenek velünk és vállalják a dolgozó nép szolgálatát, élvezzenek az irodalomban teljes alkotói szabadságot. Elégítse ki a Hazafias Népfront sze- gedi irodalmi lapja a nép sóvárgását az őszinte szó, az őszinte cselekvés iránt, és segítsen nekünk a »Tiszatáj« ab- ban is, hogy végre megtaláljuk a Népfront sajátos, egyéni hangját. Azt a közös nyelvet, amelyet minden haladó gon- dolkozású magyar ember megért, akár a párton belül, akár a párton kívül kívánja az emberi haladás, a szocia- lizmus, a humanizmus, az egész dolgozó nép egyetemes ügyét szolgálni.
Tekintse feladatának a »Tiszatáj«, hogy szolgálja a lelkek megbékülését, segítse azt is, hogy végetérjen a tár- sadalomban az a feszültség, amely ma még zavarja gyor- san megindult kibontakozásunk teljes megszilárdulását. A véres ellenforradalom bűnöseit meg kell büntetni, de ma már ott tartunk, hogy helytelennek kell tartanunk a bűn- bakok keresését. Október előtt és alatt az ország, a társa- dalom, az egyes egyének is fel voltak zaklatva. Elérkezett az ideje annak, hogy a lelkek végre lecsendesedjenek, és megbocsássunk azoknak, akik csak megtévedtek.
A lelkek megbékélése bizalmat, a bizalom pedig az ügyünkbe vetett hit erősödését fogja jelenteni. A népnek ez a hite lesz a lendítő ereje gazdasági eredményeink- nek, amelyekkel módunk lesz tovább erősíteni javulásnak indult életszínvonalunkat.
A helyes vezetéshez, a tömegbizalom megnyeréséhez, a teljes konszolidáció megteremtéséhez mély és őszinte demokratizmusra van szükség, amely egyáltalán nincs el- lentétben a proletár diktatúra gyakorlatával. Mi az alkot- mányunkban biztosított szabadságjogokat nem az ellensé- geink számára kívánjuk biztosítani, hanem a dolgozó nép- nek, azoknak a millióknak, akik felismerték a népi de- mokráciát fenyegető veszélyeket, és akik azt hajlandók megvédeni.
Legyen a "Tiszatáj« ezeknek a rétegeknek a szószó- lója. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa a szegedi író- csoportnak és a "Tiszatáj«-nak őszinte szívvel sikert kíván példamutató munkájához, és hiszünk abban, hősre a Néu- frontban tömörülő szegedi írók a párt sokoldalú, szerető támogatásával, a nép szolgálatóban eredményes munkát fognak végezni.
Vineze József:
Budapesti gyorson
Visz a vonat!
Száguld vele az alkonyat, Zúg, szusszan, erőlködik a gőz a dugattyú torkán
<— hópelyhekkel birkózik — körötte az orkán.
Visz a vonat!
Szél megrázza ablakomat, s a homály lepte üvegén kirajzolódunk: Te meg én . . Mosolyog bent a tompa fény.
1956.
A szegedi képzőművészet múltjá- ból és jelenéből cikkek formájában mutat majd tükröt Szelesi Zoltán műtörténész „Festészet a Tisza partján" című kiadás alatt, lévő könyve.
<
•Júliusban volt a Postás Szakszer- vezet területi képzőművészeti kiál- lítása. Feltűnt e jól rendezett kis tárlaton (mely egyben foto-anyag- gal is kiegészült) a volt Rudnay-nö- vendék. Garami János tájképeivel.
O kapta a szakszervezet első dijat.
A MÁV-nál dolgozó szegedi fes- tőművészek résztvettek a Vasutas- nap alkalmával rendezett országos Képzőművészeti Vasutaskiállításon.
Több művel szerepelt Szőke Győző és Szekfű János. Olajfestményeik kitűntek a vidéki anyagból.
Madácsy László:
Juhász Gyula halálára
Tápéi szélben szelíden ingó Virágba bomló rózsabimbó
Megbékélt szíved nem ejti már i,.
Sohasem.
Nagy szemek erdőtűz-parázsa, Éjszakák babonás bús varázsa
Megmaradt másnak, megmarad másnak Örökre.
A lila fény, a csönd, a furcsa köd Helyett egy szebb világ lett örököd:
Csillagos mezők, béke, semmiség és Semmiség.
Kút lettél, akit vödör már nem ér, Ut letté", akit már senki se mér, Nem érhet, nem méi!i»» •"•m ésszel, se
szívvel S o h a s e m .
1937. április 7.
(Most megint én veszem át a szót Dénes Zsófiától.)
MIKOR BÉRAUTÓNK VÉGIG- ROHANT a téli reggel ködétől szennyes Andrásy úton, azon cso- dálkoztunk, hogy az emberek még most is közömbösen sietnek dolgaik után, hogy nem állt meg egyszerre az egész város, az egész világ szív- dobogása, hogy a hétköznapi utcák fölött nem a legnagyobb gyász fél- árbocra vont lobogója feketéllik . . .
A csöndes Park-szanatórium első emeleti szobája előtt egy icisírtsze- mű nyúlánk, sápadt ápolónő őrkö- dött — ugyanaz, aki társtalan ha- lódásának utolsó tanúja volt. Bent a szobában a halál hideg homalya.
Az éjjeliszekrény villanylámpaja- nak zöld üvegernyője egy megbé- kült. elpihent harcos csodálatos szépségű, elsimult, szinte d e™s a r; cára verődött. De ez az. a r c m a r nem a tehetetlenül gyötrődő, aaoo- gó Ady a r c a . . . hanem egy W költői vízió beteljesülese v o l t , egy előre sejtett halálkép megdöbben- tően igaz megvalósulása.
„Oh, nagyon csúnyán éltem.
Oh, nagyon csúnyán éltem- Milyen szép halott leszek Milyen szép halott lesz"
Megszépül szatir-arcom, Megszépül szatír-arcom:
Mosoly lesz az ajkamon.
Mosoly lesz az ajkamon.'
Még egyszer belenéztem nyitva maradt, nagy. üveges szemébe, az- tán egy gyöngéd Vézmozdulattal szinte simogatón — rájuk csuktam bosszú, sötét szempilláit. .
(És most megint Dénes Zsófia emlékezéseiből idézek:)
„ . . . Ott fekszik a párnán, le- hunyt szemmel, kisimult arccal...
Most már csak az van itt, akit legelső ízben láttam. Aki több volt mindenkinél.
Franyó kiveszi kezemből az orgo- naágat, és Ady szívére teszi. Ta- vaszt a szívére. Világot, amilyent szeretne.
Azzal együtt tették koporsóba, és vele porladt e l . ; . "
AZ ABLAKNÁL EGY FIATAL SZOBRÁSZ készíti elő az agyagot, hogy Ady arc&ról lelopja az utolsó derű mosolyéi, és átadja az anyag maradandóságának. Valami zsira- dékkal bekeni a halott arcát, hom- lokába hanyatlott fekete haját f ü - resímítja, és azután ráborítja az agyagot. Az ápolónő felzokog, miüt mikor a koporsófedelet sz?geziit rá a kedves halottra. Aztán \ ege . . . A fájdalom már csak azoké, akik halottas ágya mellé zarándokolnak:
Csinszkáé. Móricz Zsigmondé, líal- vanyé, Schöpfliné.
Miután a szobrász elkészült a ha- lotti maszkkal. Móricz Zsigmond az ápolónő segítségével felöltözteti
\dy; sötétszürke ruhájába — ez volt a hűséges, nagy barát utolsó baráti szolgálata.
Az ápolónő meg most is csak ne- hezen tér magához. Zokogva beszél.
Ady előző délután cigarettát kért, de alig egy-két szippantás után félredobta . . . Fáradtan elszende- rült. Reggel háromnegyed kilenc- kor az ápolónő egy mely sóhajra az
ágyához lépett — és Ady a követ- kező pillanatban halott volt.
Ha analógiákat keresünk a világ- irodalomban, a poéta-kálváriák történetében, nagy elődök árnyai kisértenek: Hégésippe-Moreau, Cso- konai, Baudelaire, Verlaine, Rim- baud, Charles-Louis Philippe . . . Érzelgős, kispolgári krónikások sze- rint ez az igazi költőhalál. De iga- zában csúf halál, mert idő előtt roncsolt szét olyan életet, mely érettebbet, nagyobbat, monumentá- lisabbat tudott volna még alkotni.
Ady már régen tudta, hogy mi vár rá; tudta, hogy lángoló és rob- banó tüzével egy egész világot be- sugárzó, de egyben önmagát elper- zselő rendkívüli élete végén nem a Pierre Loti-k vagy Sudermannok tuszkulumai kínálnak neki pom- pát és ugalmat. hanem a szana- tórium kölcsönöz jutányos áron ha- lottas ágyat. Ó, milyen sietve tett a halál pontot nagyívű sorsa után.
melynek során egész boldogságával, kárhozatos áldozatokkal és halálos víziókkal kellett megfizetnie a hal- hatatlanságért.
HETEDHÉT-ORSZÁGBAN, túl az Óperencián van már az a reg- gel, az a tél, az az élet, mely Vele együtt volt még a mienk, akik ma újra felserkent fájdalommal gyújt- juk meg emlékezetére a baráti gyász késői mécsvilágát melynek fénye parányi fény az ö elolthatat- lan fényességéből.
• Dénes Zsófia: Élet helyeit érák.
(Egy fejezet Ady életébő: > ki- adás, Budapest, 1939.
A Bajai Türr István Múzeum kiadványairól;
Ez évben indította el a bajai mú- zeum kiadványsorozatát. E kiadvá- nyok tudományos cs népszerű isme- retterjesztő céllal jelenne k meg. A város és környéke néprajzi, törté- neti, képző- és iparművészeti, mű-J emléki, természettudományos kér- déseivel foglalkoznak.
Az eiső kiadvány Sólymos Ede:
„Jelky András a hiteles adatok fé- nyénél" c. tanulmánya. E huszon- négy oldalas munka lehántja a ro- mantika hazug fényét az egykori szabólegény kalandos életéről, s előttünk áll egy tetterős, eszes, bá- tor férfi alakja, aki a föld másik felén, holland gyarmatokon sok vi- szontagság között is maradandó munkát végzett. Emlékét Batáviá-.
ban három emlékmű is jelzi. Külö-5 nös. hogy sem Batáviában, sem a*
japán könyvtárakban sernmi írá-S sos nyoma Jelky tevékenységének ? Ezért önéletrajzára vagyunk utal-?
va, amely 1784-ben, halála után?
egv évvel jelent meg német kiadó-•
nál.
A kiadványsorozat következő da- rabjai: Dankó Imre „Baja biblio- gráfiája", Éber—Kiss „Baja művé- | szeti élete". Dankó Imre „Türr Ist- ván", Báldy Flóra „Nagybaracska környéki népi takácsmesterség".
Solymos Ede „A bajai halászat".
Kiss György „Baja műemlékei"
Zalotay Elemér „Baja régészeti em- lékei".
Megjegyzések
egy tanulmányhoz
N
agy örömmel vettük kézbe az irodalomtorténeti Köz-lemények új szamát. Nem- csak annak örUlünk. hogy a ma- gyar irodalomtörténet művelői ismét közreadták munkáikat,
hanem annak is. hogy a lan ter- jedelmes tanulmany ban foglal- kozik Sziged költőiének. Juhási Gyulának életművével. A tanul- mány íróiát azonban ket kerdés- ben sajnos ki kell igazítanunk.
Azt írja Zolnai Béla: „A húszas évek legelején irodalmi szalon volt a főkapitánynál minden va- sárnap délután." (Szalai József
főkapitányról van szó!) „És eze- ken az összejöveteleken Tömör- kény, Móra Ferenc mellett Ju- hász Gyula is megjelent..."
Sajnos, az irodalomtörténész meglehetősen pontatlan ennél a megállapításnál. Tömörkény Ist- ván 1917. április 24-én halt meg, s így a húszas évek elején Móra és Juhász Gyula társaságában nem látogathatta Szalai József
„irodalmi szalonját".
A ter jedelmes tanulmány azon- ban nemcsak történeti tényben pontatlan, hanem elvileg is al- kalmas a dolgok összekavarásá- ra. Már magában az is elgondol- koztató. liogy az illusztris szerző fontosnak tartja, hogy Baráti De- zső amúgy is vékonyka életmű- vének egyik, a magyar irodalom- történetben nem is jelentős mun- káját hamisan értelmezve Earó- tit mint haladó Irodalomtörté- nészt mutassa be olvasóinak Azt írja: „Világnézetbe világító ta- nulmány". amit Baróti Juhász
Gyuláról 1933-ban írt.
Nem akarunk számonkérni senkitói sem huszonvalahány év előtti tévedéseket, de az is fur- csa. hogy egy elhibázott dologból mindenáron erényt faragjunk.
Az a világnézet, amelyet ugyan- is Baróti Dezső Juhász Gyulá- nak konstruál, reakciós világ- nézet. A könyv szerzője egysze- rűen elhallgatja Juli.tsz Gyulá- nak a munkásmozgalommal való kapcsolatát. A forradalom alatti magatartásáról így ír: „A forra- dalom. amelyben egy emberibb jövő ígéretét látta, egy pillanat- ra fellelkesíti... hogy azután an- nál keserűbb legyen csalódása".
Hova menekül Baróti szerint Ju- hász Gyula e csalódásból? A vá- lasz világos: „Vallásossásra meg- szűnik csak a bit után vágyó in- dividuum talajkcrescse lenni, kollektív jellegűvé válik és köze- ledik a természetet még maga- sabb összefüggéseiben látó sze- gedvidéki parasztság sajátos ka- tolicizmusa felé. E katolicizmus lényege az. hoc az istenség egy a népi közösséggel, de nemcsak azzal, hanem pantheisztikusan
összeolvad magával a földdel ls, azzal a földdel, amely számunkra az életet jelenti."
Zolnai Béla összefüggéseiből kiragadva idézi Baróti Dezsőnek egy mondatát: „Juhász Gyula költés-ete mind jobban és job- ban kollektív tendenciákat mu- t-t." Ez a mondat úg.v szerepei a tanulmányban, mint Baróti De- zső knrai marxista voltának bi- zonyítéka. bár ez a mondat sem- mi esetre sem marxista. Ebben a mondatban nincs világnézet, hiszen a kollektív szót. a közös- s é d élményt a közösség gondo- latát fasiszták, katolikusok, pro-
testé -ok. <•• • •• cionisták egyaránt felhasználták, más-más
értelmezést adva neki. Ami azon.
ban Baróti tanulmányában e mondat után következik, már va-
lóban ..világnézetbe világító" és tanulmányának végső eszmei summázása is:" Költészete mind jobban és jobban kollektív ten- denciákat mutat. Katolicizmusa, mely kezdetben csak öncélú szép- ség kultusz volt. most a szeged- vidéki ---n vallásos s7—-""-'éhez kapcsolódik és elmélyül." Nem kevesebbet jelent mindaz hogy a Munkások. a Munkásotthonok homlokára, és más haladó versek költőin. József Attila atyai jó- barátja. a szegedi munkások har- costársa — katolikus költő.
Ez nvilván nem !-az. nem blsz- szük tehát, hogv ilyen eszmei alamí és célú tanulmányra hi- vatkozni. a»t mint a ho'adé ma- gyar irodalomtőrténetírás egvik
csodá'atos emle- getni helytálló volna.
fi. r)
A „Szovjetliteratur" júniusi szá- ma Alexej Ejsner tollából megem- lékezést közöl Zalka Mátéról.
Ugyanebben a számban Ilja Eh- renburg is méltatja Za'ka Máté írói és emberi alakját. Ehrenburg
•zerint Zalka Máté sorsa ewszer-
"e tragikus és fenséges Fenséges azért, mert benne az f-\ * m em- ber egy volt.
l Ü S Z K U N S Ü G I
fusseleíc
amratársamnak, Balázs Laji- nak a „Surgyélán" névre
^ kellett hallgatnia egy napon.
Hogy miért? Azért tán, mert akko- riban olvastuk az Ábel-könyvei. S mivel Laji egy erdélyi román falu- ban látta meg a napvilágot, meg- győződésem szeriint valamiféle ro- mán név illett b a r n a homlokára.
Engem I k o n n a k keresztelt Laji, mivel szlávos arcvonásaimat, stí- lusosan egészítette ki hegyes or- rom.
Három esztendővel fiatalabb öcsém lakott h a r m a d i k diákként a kamrácskában, s mivel ő min- den diáknevemet, sorra örökölte, most sem lehetett más, mint »Kis- Ikon«.
Bármilyen hévvel csapongott is játszi képzeletünk, a szomszé- dos házikó gazdájának nem ad- tunk diák-nevet. A mesternek az eredetinél különb, rászabott nevet úgysem adhattunk volna:
Teheránnak hívták. Alacsony, csontos termet, sűrű fekete haj, hátul gubancban, mélyráncú hom- lok és árkolt szem, mely a gyer- mekkori hányattatások és a legény- kori kilengések mellett egyaránt tanúskodott.
Legénykori -húzásainak" egyike juttatta feleséghez is a mestert.
Erről fanyar szájízzel mesélgetett városszéli műhelyében, melyet mi, diákok egymás közt a -bűnözők borbélyszéke« néven emlegettünk.
A pomádé-szagú zug ugyanis az állástalan asztaloslegények, szál- lástalan csavargók és rekedthangú utcalányok állandó kaszinója volt.
Utóbbiakat ideiglenesen kizárták a bodegából, amikor a mester ke- serves képpel eldörmögte házaso- dásának fanyar-édes históriáját, mert azért Teberán sokat adott az illemre, s mi tagadás, a történet nem volt szemérmetes lányfülek- nek való história. Azaz, inkább a részletek bővelkedtek érzékletes )cítételekben. Maga a história mag- va — köznapi balszerencsének mondható: a mester férfiúsága tel- jében és pompájában, ám .elítélen- dő vigyázatlansággal közelitett meg egy jóvérű kis cselédlányt az Árpád-sorról, s az eredmény nem sokáig váratott magára. Mit volt mit tenni, Teheránban mindig volt becsületérzés: elvette a Man- cika nevű cselédkét, s ezzel, sajna, befellegzett gyöngy legénykorá- nak. Eddig a história sanyarúbb része.
f ) ztán jön a derűsebb fele. Mert ( i as tény, rogy a mester kel-
letlenül hajtotta gubancos üstökét a házasság szent, de kényel- metlen igájába, — ám az is igaz, hogy Mancika takaros és rendes feleségnek bizonyult. A kényszerű egybekelést követő negyedik hó- napban egészséges, sűrűhajú kis Teheránnal ajándékozta meg a mestert, s mind a csecsemőnek, mind az újdonsült apának és férj- nek példásan gondját viselte.
Nemhiába szolgált a textilgyáro- séknál s egyéb előkelő helyen, rittyentett is olyan guszta ebéde- ket, hogy a mester repesett belé.
Hamar beleszokott a konszolidált életbe, s rendet csinált az üzleté- ben is. Ama cigarettafüsttől re- kedt hangú leányzókat száműzte elsőként, majd a csavargók talpá- ra kötött útilaput. Pár héten belül semmiféle naplopót nem lehetett találni a borbélyszékben, csak tiszteletreméltó, hozzá hasonlóan példás családatyákat borotvált azontúl mester Teberán. Igaz, hogy a kereset ilyenformán jócs- kán megcsappant, dehát ha az élőknek nincs szívük segíteni egy jó útra tért báránykán, segítségül jönnek a — holtak. Nem szükséges túlvilági szellemjárásra gondolni, annyi történt csupán, hogy Tebe- rán egykori mestere, Divoli úr, aki a habverés tudományára oktatta hajdan mint apátlan suhancot, — elköltözött ez árnyékvilágból a kór házi ágyon, s mivel maga az öreg- úr volt állandó borbélya a kórház élő és holt pacienseinek, nem volt kinek megborotválnia utoljára szegényt, Teberán ezt megtudva, tanítványi hálával sietett segítsé- gül, majd egyezséget kötött a kór- ház vezetőivel, Divoli úr utódjául szegődvén. S nehogy még az a ke- vés kuncsaft is hátatfordítson ne- ki, többszörösen tudtul adta min- deneknek, sőt a műhely falára is kiragasztotta, miszerint k é t bo- rotvát üzemeltet: kizárólag a ki- strapált régit forgatja a kórház-
ban. így, persze, dehogy is rontott az üzleten az ú j működési terület, sőt! Olyan szaktekintéllyé növesz- tette magát nyavalya-dolgokban a mester, hogy az egész környék hozzá járt tanácsot kérni kólika, fülbaj s egyéb veszedelem esetén.
Sokkal inkább hallgattak rá, mint a kórház főorvosára..
/ ű ^ i u t ó n végképp egyensúlyba
^ y / / t e t t e anyagilag háztartását, iparkodott erkölcsileg is egyre erősíteni a családi f u n d a - mentumot. Mancikával egyelőre semmi hiba nem esett, h a n e m az asszonyka családja annál vesze- delmesebb személyekből állt, akik könnyen befolyásolhatják testvé- rüket a mester által nem kívána- tos irányba. Különösen indokolt- nak látszott, hogy Mancika húgát, Zsofkát minél előbb rendes élet- módhoz juttassa Teberán. Á m b á r a Zsofka váltig abban volt,, hogy az ő élete-portáján a lehető legna- gyobb rend uralkodik. Egészen rendjénvalónak tartotta például, hogy két esztendeje, 16 éves korá- ban leánygyermeket szüljön isme- retlen atyától, s hogy a gyermeket a szomszéd faluból hazaszaladtá- ban, bába segítsége nélkül a kuko- ricásban szülje meg. Azt sem tar- totta különcködésnek, hogy a ku- koricásban azon nyomban elka- p a r j a újszülöttjét. Éppoly termé- szetes volt begyalogolnia a városba, s a borbélyüzlet előtt esnie össze.
A vizsgálatnál váltig hangoztatta, cseppet se megrendült hangon, hogy a gyerek elhantolását azért volt kénytelen elvégezni, mivel pár percre világrajövetele u t á n el- pusztult a kicsi. Minthogy az or- vosok a fojtogatás nyomait való- ban nem tudták felfedezni a cse- csemőn, csupán másfél év »-sitkót«
kapott Zsofka. Szabadulása u t á n m á r - m á r úgy látszott, rendes útra tér. A mester a kórház k o n y h á j á r a sikerítette be takarító-lánynak, s a kórházi koszttól, melytől szor- galmasan fonnyadoztak a betegek, Zsofka szemrevalóvá teljesedett, keble, csípeje versenyt gömbölyö- dött a kilencven kilós szakácsnőjé- vel, a k á r k i láthatta.
Az akárkik között volt Furman- csok is, a szenesember, al.i a kozc.i fatelepről szaporán szál—.".alfa a konyha számára a tüzelőutan- pótlást Addig sündörgött a kony- ha tüze körül, míg maga is tüzet kapott. Akkorát, hogy egy nyári napon az üres, szénportól feketél- lő talyigára rárakta Zsofka hóbe- levancát, - egy katonaláda-félét és egy fonott kosarat. —, s úgy in- dult vissza a telepre. Kicsi feje volt Furmancsoknak, vastag, du- doros nyaka, széles vállról csün- gő, hatalmas karja — vékony, kur- ta lába, - úgyhogy alig a válláig ért a mögötte caplató Zsofkának.
Zsofka csinosan kötött fejkendő- ben, tiszta kötényben bandukolt az energikus mozgású kisöreg után, szendén sütve le keseszín szempil- láját, amint az újdonsült menyasz- szonyhoz illik.
/• — s-urmancsok gondoskodott ar- ( -4- ról, hogy ne sokáig meny-
( J a s s z o n y k o d j é k , csak amíg haza nem érnek a depóba. Ott félre- taszigáltak pár mázsa fát egy hátsó kamrácskában, s a tulajdonos nem kis megrökönyödésére strapabíró vaságyat állított be a sürgő-forgó férj. Házasságra lépésüket csak a mennybéli atyának jelentették be, annak földi szolgái nem szentesít- hették. Teberán mesternek se szól- tak, de az fél óra múlva természe- tesen mindenről informáltatott.
— Meglásd, feleség, — csóválgat- ta a fejét, akkurátus mozdulatok- kal fenve beretváját, - ez az ügy sok jót nem fiadzik. Nem egyezik a természetük, kéremszépen.
S mivel a mester nem szokott a levegőbe beszélni — most is igaza lett. Az új párnál nagy volt ugyan az összhang abban, hogy mindket- ten a kukoricapálinkát tartották az italok fejedelmének, csakhogy, amíg Zsofka békés kitartással hör- pölgette volna a végtelenségig, ad- dig Furmancsokban már a harma- dik stampedlinél keresztbe feküdt az ördög. Vérbenforgó szemmel s vésztjósló nyugalommal jelentet- te ki: tudja ám, hogy Zsofka mit keres a depós-úr irodájában, ami- kor ő a messze távolban furikázza a szenet...
Zsofka szelíderi, de határozottan rázta meg a fejét, mert ez egyszer teljesen alaptalanul ért" öt a eva- núsítgatás.
f§ Az utóbbi időben örvendetesen gmegszaporodott vidéki füzetek, ki- sadványsorozatok között külön fi- j p y e l m e t érdemelnek a szolnoki Ujjászkunsági Füzetek. A füzet- gjsorozatot — ami m á r az ötö-
||dik füzetnél tart — széleskörű
=j társadalmi mozgalom indította
=meg. Kiadásukban a Hazafias Nép- i f r o n t Jász-Nagykun-Szolnok Me- ggyei Bizottsága, a Megyei Tanács sNépművelési Osztályának Néprajzi 1 Munkaközössége, a Társadalom- és
^Természettudományi Ismeretter- I j e s z t ő Társulat Szolnok megyei
^Szervezete és a Damjanich János jgMúzeum működik közre. A szer- skcsztőbizottság Kaposvári Gyulá- i b ó l , Kisfaludy Sándorból és Papi
| | Lajosból áll.
m Az e d d i ' megi-ient öt füzet kö- i z ü l négy néprajzi tárgyú: Szűcs gjSándor: Ludas Matyi cimborái (1.), f=Bsthou>ski Jenő: Fahajók a Tiszán g(2.), Szűcs Sándor: Háry János baj- mársai (3.) és Csete Balázs: Jász-
§jkiséri gyermekjátékok (5.1 Egy pe- pidig helytörténeti: Dr. Győrtfy La- Mjos: Adatok az Alföld törökkori te- mleyüléstörténetéhez (4.).
g Az öt füzetet nemcsak az tart-
| | j a össze, hogy egy sorozat tagjai.
^Összetartozásuk mélyebb és értéke- g s e b b ennél, és ez az összetartozás É=a fő erőssége ennek a füzetsoro- jgzatnak. Hasonló sorozatok nagy jahibája szokott lenni az igénytelen H lokálpatriotizmus és a szűklátó- Hkörű partikulizmus, amik végered- gjn.ényben szakszerűtlenségből szár- Hmaznak. A Jászkunsági Füzetek H eddigi darabjai abban tartoznak H össze, hogy alapos szakismeret, g elmélyült kutatások alapján lokál- H patrióták, és éppen ezért úgy par- ptikulisták, hogy eredményeik má- s s o k , a tudomány számára is érté- jgkesek. Egyedül ez lehet a célja, és sj értelme a hasonló vállalkozások- é n a k , s az eddigiek alapján joggal
| | r e nélhetjük, hogy a Jászkúnsági ü Füzetek további számaival is pél- s d á t mutat ezen a téren,
g Dankó Imre _ _ _ _ _ <Baia>
g Franciaország a nyári fesztivá- g ! o k országa. A párizsi nemzetközi jgzínházi fesztiválon kívül évek óta
=g!übb vidéki város minden nyáron gszabadtéri játékokat rendez. Avig- g n o n b a n az idén Pirandello IV.
gdíenrichje, Beaumarchais „Figaró házassága" és Elliot „Gyilkosság a :.. -zeke sogy házban" című színműve i . keíjiA, bemutatásra. .Jpap. .Vilar- .tár- s u l a t á n a k előadásában. Aix-en- n Provenceban, Besanqon-ban és ggStrassboúrg-ban zenei fesztivált g r e n d e z n e k . Az acquigny kastély- á b a n Shakespeare Rómeó és Juliá- n j á t a d j a k elő, Rouen-ban Goethe
!-"„Faust"-ját, Fourvieresben Shakes- .; oeare Ham 'etjét,
üiúiilliiíílllilliiliiilllllllllilliiliiililllll
VINCZE JÓZSEF:
A Z ÖREQ SZÓTÁR FELETT
Itt van a vaskos, öreg szótár, s Te, nagybácsim, ki bojtár voltál, , 60 évig háromszáz szóval szóltál.
Tíz éve csak, hogy nyelved gazdagult, botot faragó kezed betűért n y ú l t . . . S addig, hogy beszéltél, milyen, szóval?
. . . Tudom, népem nyelve volt a kínos sóhaj . A sötétséget s még ezt kaptad hatvan évig:
porfelhőt fel az égig;
ütleget, szidást tisztelt uraságtól, feledtető nótát öreg furulyádtól, záport a nyakadba, napfénykévét, csendőr-tollak színes libbenését, asszonytól nyolc soványszín pulyát, számadódtól két bozontos kutyát;
a rét fűzétől enyhet, árnyat, á l m a i d n a k sebesröptű szárnyat, boldogságot rádhagyott mesével, nyugtalan érzést leszálló estével, ráncot cserzett, vén homlokodra, másszínű rongyot rongyosodra . . . S mit kaptál most, a hetven év után?
— Mosolyod fürdik a könyvolvasó hét szép unokán.
1954.
KfiCemen. János:
Cgy pUCancd
A hegyek közt a madár messze jár, Rémlengető karral jön a vihar;
Felmordul a fekete méhü fenyves, A világjáró szél felhőt kavar.
Vérpadra lép a lángpallosú alkony,
Lángtűzben áll a messzi hegyek orma;A vihar előtt végső lobbanás gyűl, Egy utolsót tobzódó fény tivornya.
Elrepül a perc, megvillan a táj,
S a távol messzeség minden hegyére, Minden fűszálra, hegyre és bokorra
Kicsordul a fény áldozati vére,Kelemen János tizennégy éves tanuló. A legfiatalabb generáció jelentkezik vele. Jó felfigyelni valakire, aki írói képességeket sejtét.
Az ő bemutatásával kezdjük a tehetséges fiatalok sorát.
— Tagadsz, szuka?! — rivallt rá váratlanul a szenes, és inas jobb- jával már oda is kapott Zsofka dús vörös varkocsához. Nem simo- gatás céljából.
3
gen ám, csakhogy Zsofka szilárd alapzaton nyugvó teremtés volt, Furmancsok- nak viszont nemcsak a gyengeöreg leverten nyúlt el a szénporos kupacon, hogy kialudja mámorát.
Mihelyt kialudta, s ismét erö szállt kimunkált karjaiba, első dolga volt megragadni a katonalá- dát s a fonott kosarat. Sürgősen elfurikázta a holmú, s szótlanul, de nagy nyomatékkal csapta a járdá- ra, a borbélyműhely elé. Zsofka
t í V W A Y
agyára csorgott a Szesz, hanem a gyenge lábába is. így hát egy per- cen belül széttárt karokkal repült az udvarra, s valami széntörmelék- be fúródott fejjel. Mire kikászoló- dott belőle, bízvást elmehetett vol- na egy liliputi színpadra Otelló- nak. Ö mégis inkább a kamaraaj- tóhoz botorkált vissza, s rávert ve- szett indulattal. Az ajtó tüstént ki- nyílt, és a vöröshajú Desdemona újabb rúgásától Furmancsok-Otel- ló habozás nélkül gurult vissza, ahonnan |8ít. Ez egyszer-kétszer megismétlődött még, végülis a kis-
(Jánoska Tivaciai rajza)
komoran követte nyomon Fur- manesokot, s mikor az visszafelé fordult a talyigával, azt se mond- ták egymásnak, hogy befellegzett.
Pedig a fellegek ugyancsak meggyűltek Teberán mester hom- lokán, amint az ügy meglepő for- dulatát konstatálta. Szórakozottan hümmögdélve forgatta azontúl a borotvát vagy négy napon át, s annyira másutt kószáltak a gondo- latai. hogy Báliké, az aprótermetű rendőrőrmester ábrázatát másod- szorra is be akarta pamacsolni, miután előzőleg simára borotválta.
Csak akkor hagyott fel a szerte kalandozó gondolatokkal, amikor
— piaci nap lévén — , egy idősebb szomszédfalusi, bogozi parasztem- ber állította meg szekerét az üzlet előtt. Fényesre csutakolt rozsdavö- rös kancák voltak a szekér elé fog- va, s húsz év körüli, pelyhedző állú legényke igyekezett lazítani a hor- kantó paripák szíjazatán. Maid az apja után indult volna az üzletbe, puhaszárú csizmáiban.
Zl/Jodenekelőtt ezeket a jólápolt csizmákat vételezte szemre ' a mester számára ebédet ho- zó Zsofka, majd feljebb bátorko- dott emelni szempilláját. A le- gényke is feltekintett, pillantásuk összekapcsolódott. Zsofka csakha- mar lesütötte igézetes, vízkék sze- mét, a legényke azonban vonako- dott félrekapni tekintetét, sőt amint azt Zsofka termetén szán- káztatta végig, ádámcsutkája fel- alá szaladgált sebesen.
A következő hét piacos napján is megálltak a rozsdavörösek a bor- bélyműhely elöit, és Zsofka gömbö- lyű karjával átfonta az egyik lő nyakát, még a fejét is hozzáhaj- totta kicsit a paripához. A paraszt- legény pedig — valami Kenezsi ne- vű — gyönyörködve szemlélte őket.
Azután való héten szinte naponta bezörgött a faluról szekerével. A harmadik hét közepetáján elmaradt a legény, helyette az apja állított az üzlet elé. s hosszasan beszélge- tett mester Teheránnal.
Úgy látszik, az öreg Kenezsi nemcsak a lovakat szerette vörös- ben, hanem a menyeket is: mire az „otellót" és a ..saszlát1' leszüre- telték és kitaposták a bogozi ha- tárban, Teberán mester lakodalmi vacsorát hirdetett, s mindhármón- kat meghívott rá, mint szomszédos előkelőségeket.
A zon a bizonyos őszbenyúló C y t s z o mbatestén át is ballag-
tunk úgy nyolc óra tájban mindhárman. Csakugyan előkelően festettünk. Surgyélán egy pár hete készült, fehércsíkos, sötét kabát- ban fényeskedett, melyet alkotója, a f.userálgató zúg-szabó után »Mak- szin-mintájú zakó« néven illettünk.
