A M E G C S A L T ÉS A C S O D A T E V Ő
TABÁK ANDRÁS: SARGASSO TENGER Korunkban gyorsan változnak a „nem-
zedékek". Nagyapáink idején 10—15 év- vel idősebb vagy fiatalabb emberek gyerekkorát csak néhány technikai ered- mény szenzációja különböztette meg. Az utolsó harminc évben szinte évfolyamon- k é n t változott 'kinek-kinek a privát tör- ténelme. Még fiatalok, akiknek gyerek- kora a háború előtti Magyarországon telt el, és m a j d n e m felnőttek, akiknek az öt- ven® évek már nem is emlék.
E papírvékony generációrétegek kö- zött külön csoport azoké — ma 25—28 év®ek —, akik a háborús Magyarország- ra nyitották a szemüket, öntudatra éb- redésük a háború tudomásulvétele volt.
Ha vannak is korábbi emlékeik; a vi- szonylagos béke egy-két. évéből, ezeket elnyomta a szirénázósok, bombatáma- dások, menekülések máig ható, gyomor- ideg®séggel, vegetatív labilitással meg- fizetett masszív emlékitömege. Tabák András ehhez a nemzedékhez tartozik;
Regénye, a Sargassó tenger a sötét éb- redés története. A téma — hiszen nem- zedéki élményből táplálkozik — felbuk- kant már pl. a néhány évvel idősebb Sükösd Mihály Fától fáig című regényé- ben. Az alapvető konfliktus — a gyerek a fasizmus, a sötét erők szorongatásában
— nem nemzedéki lelemény, a világiro- dalomban sokszor ellentét® tanulsá- gokkal ú j r a meg ú j r a előkerül. Magyar megvalósulása K®zi Imre Elysium című regénye. Ezekben a művekben, az idő- sebb nemzedék írásaiban a gyerek ár- tatlan, m a j d n e m öntudatlan, intuícióira hagyatkozó lény, a reális1 társadalomrajz a felnőttek világában bontakozik ki. A gyerek élményei félelmetes és f u r a szürrealista félálomvilág ködében le-
begnek.
Tabák szakított a hagyománnyal. F á j - dalmas előnye, hogy az idősebbek szá- mára reprodukálhatatlan élményanyag birtokában van. Stílus®zménye, úgy lát- szik, egyébként is Nagy Lajos pontos, kíméletlen realizmusa. Az öt-hat é v ® Nóvák Gábor végig a regény központi figurája. A történet minden mozzanata az ő élménye. Ez az ábrázolás lélekta- nilag és történelmileg hitel®. Nem fél- öntudatlan lény egy hatév® gyerek, amikor ilyen élmények érik, amikor ér- zékenységére, sőt értelmére ennyire szükség van.
A regény gyeng®égei mégis kapcsolat- ban vannak ezzel a koncepcióval, bár nem ebből származnak. Tabák sokat fej- lődött novellás kötete óta. Ezúttal 'kitű- nő elbeszélőnek bizonyul, ®elekrnénye
mindvégig izgalmas, f®zült. A Kakas Aszklepiosznak olvasója is megfigyel- hette, mennyire vonzódik a parabolához.
Hőseit sokszor egyetlen tulajdonságuk te- szi jellegzet®sé, funkciójuk ® u p á n egy példás sors megelevenítése. A Sargasso tenger-t olvasva, időnként úgy érezzük:
az író előbb határozta meg alakjai f u n k - cióját, csak azután született m a g a a f i - gura. A gyakorlott olvasó számára vilá- gos: ez itt a kormánypárti, de a l a p j á - ban be®ület® és németellen® katona- tiszt, ez az antiszemita kispolgár, ez a baloldali humanista művész. Az a l a - kok leszükítettségét csak zavaróbbá t e - szi a fikció, hogy mindezt a gyerek sze- mével nézzük. Az ötév® Nóvák Gábor megfigyelései mögül kikandikál a felnőtt író.
Nóvák Gábor öntudatra ébredése a k - kor kezdődik, amikor a p j a 1943-ban munkaszolgálatba indul. A nagy tragé- dián belül külön tragédiája az. hogy
„félvér". Az „árja" feleség mindent el- követ, hogy eltitkolja előle és a világ elől az apa bűnös származását A hazug- ság persze kiderül, most m á r a család azit hitetné el a gyerekkel, hogy az a p a nem is az apja. A gyerek tiltakozására az anya és katonatiszt t®tvére e g y r e igazságtalanabb kegyetlenséggel válaszol.
Ez a regény legjobb része. Jól érzékel- tet egy kettős motívumot. A rettenetes, korban iszonyatossá torzul a jószándék.
Az anya és a nagybá®i a gyereket a k a r - ja óvni a hazugsággal. Erkölcsi érzé- k ü n k azonban a gyereknek hely®el, a z okosan alkalmazkodó jószándék egyre ellenszenvesebb, egyre kétértelműbb.
Nem t u d j u k eldönteni, meddig « e l e k - szik az anya kényszerből, a gyerek vé- delmében. Hisztérikus dühe az a p j a n e - véhez ragaszkodó gyerekkel szemben
azt sejteti, hogy örülne, h a a hazug m e - se igaz lenne. Az anya a regény legsi- kerültebb figurája.
A regény utolsó részében a gyerek és- a család harca feloldódik. Hazaérkezik az apa, megszökött a munkaszolgálatból, és a végveszélyben észre tér az asszony.
Minden erejével férjét próbálja megmen- teni. A sodró ®elekménybe belefeledke- ző olvasó fellélegzik, örül ennek a meg- oldásnak. De a kritikus t u d j a : enged- mény volt. Az asszony mint társadalmi típus a szörnyűség atmoszférájában a z ellenkezőjére is k é p ® lehetett volna. T a - bák is így érzi, és regénye végére o d a - illeszti a kemény tanulságot, amelyre a cím és a címet magyarázó mottó is u t a l . 592=
Amikor Kolumbusz -hajósai megpillan- tották a Sargassum bacciferum nevű fű- fajtát, azt hitték, a szárazföld közelében vannak, holott csak a tenger felét szel- ték át. Az egyedi történet happy endje
nem jelenti, hogy a sebek nyomtalanul elmúlnak; a társadalmi méretű gyógyu- lásig, Mezei András kifejezésével a „tel-- jes felszabadulásig" még hosszú az út.
fMagvető Könyvkiadó 1965.) KŐSZEG FERENC-
MEZEI ANDRÁS: A CSODATEVŐ
„Ne meséld el a te szenvedésedet, mert senki sem szereti hallani a z o k a t . . .
„Ennyit kap útravalóul Joske, egy Klau- zál téri gyümölcsárus fia abba a való- szerűtlenül megkavarodott világba, mely- nek kövein nyilasok csizmái csattognak, házai megremegnek az ágyúlövésre. Me- zei András regénye hősének, Lebovits
Sámuelnek, a megalázott, összezúzott, gettóba kényszerített kisembernek a sza- vaival vitatkozva állít szembe egy kis- fiút a fasizmus sötét erőivel, ahogy Ta- bák András vele szinte egy időben teszi Sargasso tenger című regényében. Az antifasiszta irodaiam ismer m á r „csoda- tévőt" Strittmatter hősének személyében, Mezei azonban nem a hipnotizálás kü- lönlegességében is konkrét, valós tényére épít: a csoda valóság és álom különös ke- veredésének eredménye nála.
„Joske álomvilága és az álomszerű fan- tasztikus valóság buktatói között nem könnyű dolog utat találni, nehéz eliga- zodni az olvasónak i s . . . " — magyarázza maga az író a könyv egyik bekezdésé- ben. A mű egyik erénye éppen az, hogy Mezei meghagyja az olvasót abban a félálomszerű bódulatban, amelyben főhő- se is mozog, és azt érezzük disszonanciá- nak, ha túl közel ér az álom homályában még szörnyűbbnek látszó valósághoz.
A következetes szerkesztés érzékelhető a cselekményből kiinduló és arra visszaha- tó csodák minőségi változásában. Az el- ső két fejezetben a kisfiú álmodozásban, a valóságtól való menekülés közben kö- zelíti meg a csodát, a harmadik fejezet- ben m á r megmerevíti a főjegyző heil-re emelt kezét .— tehát a csoda átmegy a valóságba, sőt a negyedikben naturalis- ta valósággá válik, és már nem is szakad el a világtól, csupán keveredik vele, míg végül a folyamat eredményeként maga
a kisfiú lesz szimbólummá: a legnagyobb csodának, a közelgő szabadulásnak hir- detőjévé.
A csodatevő lélektani regény abban az- értelemben, hogy a főhős lelkiállapota vetítődik ki a világba, átalakítja és meg- határozza azt. Innen vannak Chagall ké- peire emlékeztető szürrealista képzetei, s innen, hogy a mellékszereplők arcvo- násai is villanásszerűek (Holdvilágképű, vadászkalapos), durván, néhány álomti'h- lette vonallal kidolgozott alakok, ame- lyek félelmetes árnyékként mozognak e világ falain. E homályos és kavargó va- lóságban Joske asszociációira kénytelen hagyatkozni, hogy megértse a világ szét-
hullásának, nagyanyja elhurcolásának vagy apja halálának igazi okait. A mű legmélyebb megérzése a körhintajelenet, a „hétköznapi fasizmus" lényegének mű- vészi megéreztetése: „Nem láthatta ki volt, csak csizmát látott, az előre rúgó csizmaszáron pedig egy röhögő fejet, amikor hanyattvágódott.
A gyermektéma finom pszichológiai megoldásokat kívánó követelménye, álom és valóság szürrealisztikus képekben megnyilvánuló összeolvadása predestinál- ta az írót arra, hogy lírai hangvételű kisregényt írjon. Mezei András első re- génye azért sikerült mű, mert az író-köl- tő könnyedén és láthatóan szívesen mo- zog ebben a közegben. Értő kézzel me- rít a folklorisztikus hagyományokból, de nem követi sem a Papp Károly-i, sem az iszakbabeli utat. Van ereje megfelelni a legendáknak, és beszélni a szenvedések- ről. Arckép és önarckép esik egybe, amikor realitás és álom határán, romok és emberi roncsok között botladozó kis- fiújában a költőre ismerünk, aki a föld szívének egyre erősödő dobbanásait hall- gatja. (Szépirodalmi Könyvkiadó 1966).
VERESS MIKLÖS
593=
