nélkül", mondotta magára szabhatóan is a Nagy emberek sírfeliratai-banj;
akárha egy XIX. századi romantikus forradalmár költő távozott volna el körünkből: ágyban párnák közt halt meg ugyan, de csatatér kellős közepén, ott, hol mostan is a világszabadságért küzdenek. Valóban „sorsrendezői for- dulat" volt — miként el-elcsukló ha- lotti beszédében Garai Gábor mondá
—, hogy ily szép költőhalál adatott néki.
Vigasztaljuk most magunkat ezzel, atyámfiai, s őrizzük, mutassuk fel mű- vének tiszta értékeit. Mert a hamisítá- sok máris megkezdődtek körülötte. Ar- chaikus hivalkodás nélküli nevét, a pu-
ritán Vácit, persze hogy cz-vel írták fejfájára. De hát kell hogy legyen sír- emléke is majd, hisz akik egyszerű iro- dalmon kívüli emberek vélem együtt kissé távolabbról — Gallart Girbal Jósé spanyol consul, gyáros (1873—1939) su- dár fekete márvány sírköve mellől — szemlélték az elhantolás kegyetlen szín- játékát, már fel is állították a magu- két, felröptették a legendát. Egy bá- csika azt mondta egy nénikének: Sze- gény Váci Mihály, hát hogyne tudnám ki volt! ö volt az, aki azt írta az édes- apjáról, hogy „hatszáz forint nyugdíja van s én ennyit költök feketére".
KOVÁCS SÁNDOR IVÁN
Nehéz felocsúdni a megdöbbenésből.
Akik ismertük, igen jól l á t t u k : ez a pihenést n e m ismerő, szervező akarat, ez a minden kishitűséget leigázó biza- kodás, akadályokat ostromló harc m a - gában hordozza a tragédiát is. Mégsem hittük, hogy bekövetkezik.
Tari János a kor szülötte volt, e n e r - giáját k o r u n k emberi a r c u l a t á n a k szé- pítésére, m a r a d a n d ó t a r t a l m a i n a k gya- rapítására szentelte. Igaz k o m m u n i s t a - k é n t következetesen haladt meggyőző- désből vállalt életútján, amelynek leg- fontosabb állomása a Szegedi Szabad- téri Játékok felújítása és elismertetésé- nek kiharcolása volt. Még tragikus hir- telenségű halála előtt is ú j terveken dolgozott.
Neve a Tiszatáj-hoz, folyóiratunkhoz is kapcsolódik: mint a városi tanács osztályvezetője, később vb-elnökhelyet- tese, felelős kiadója volt a l a p n a k és az Irodalmi Kiskönyvtár köteteinek.
Nagyon nehéz, szinte lehetetlen el- fogultság nélkül szólni a z emberről, aki még fogyó erejéből is kölcsönözni t u - dott másoknak. Így őrizzük meg em- lékezetünkben: erősnek, töretlen a k a r a - túnak, fiatalnak.
ANDRÁSSY L A J O S 606
