K O H Á N G Y Ö R G Y
K o h á n György festőmű- vész halálának egyéves évfordulóján, 1967. decem- ber 16-án emlékkiállítás nyílt Hódmezővásárhelyen, a Tornyai János múzeum- ban. A tárlat anyagának döntő többsége hódmező- vásárhelyi magángyűjtők tulajdonában levő műve- ket foglal egybe, ezenkívül néhány olyan magángyűj- temény képei is helyet kaptak, melyeknek tulaj- donosai jelenleg nem élnek ugyan Vásárhelyen, de ot- tani tartózkodásuk során vásárolták vagy kapták ajándékba a képeket.
Egyetlen nagyobb gyűjte- ményegység, dr. Finta De- zső mindszenti orvosé (49 Kohán-mű, melyből 23 ke- rült kiállításra) csak az olyan, mely nem közvetle-
n ü l vásárhelyi kapcsolatú.
Az előkészítés során a Tor- nyai János múzeum a ko- rábbi hírlapi felhívásra tör- tént bejelentések és későb- bi közvetlen, a gyűjtők ál- tal adott hasznos informá- ciók alapján közel 400 al- kotást vett jegyzékbe egy összeállítandó oeuvre-kata- lógus számára. A megte- kintett mintegy négyszáz m ű közül 180 alkotás ke- rült, döntően minősége, ezen túl azonban az egyes alkotó periódusok lehető teljes reprezentálásának szempontja alapján kivá- lasztásra és bemutatásra.
A kiállítással a múzeum többszörös célt kívánt szol- gálni. Először, és ez a kiál- lítás időpontjában jut kife- jezésre, az egyéves évfor- duló alkalmával adózni kí- vánt Kohán György emlé-
kének. Ezen túl a magyar művészeti irodalom és a to- vábbi kutatás számára se- gítséget kívánt nyújtani, a m a még elég könnyen fel- kutatható látó és emléke- ző távolságban levő eddig ki nem állított művek be- mutatásával. E művek a későbbiek során m á r csak jóval nagyobb munkával lettek volna előkeríthetők a szükséges és indokolt mo- nografikus feldolgozás szá- mára. Ez utóbbi dokumen- tatív jellegű célt is szolgál- ja a kibocsátott, gyűjtők szerint rendszerezett és 8 reprodukciót tartalmazó katalógus. Mindezeken túl természetesen a Kohán-mű- vek esztétikai örömének a művészetszerető közönség- gel való megosztása is a szolgálni kívánt célok kö- zött szerepelt.
A kiállítás anyaga nem- csak Kohán György művé- szetéről, de több vonatko- zásban életéről is fájdal- masan szól. így mindenek- előtt a nagyméretű, 80x60 cm-es és ennél is nagyobb, csomagolópapírra festett, monumentális feszültséggel teli akvarell'ek. Ezek val- lomás jelentése világos:
Akkor éppen másra nem volt pénz, és dolgozni, al- kotni kellett belső szükség- ből. A munka volt ugyan- is, mint ezt többször is ki- jelentette, Kohán György életének egyetlen igazi ér- telme. A kiállításból adó- dó további következtetés:
Vannak ismétlődő motívu- mok a tárlat anyagában és még több a ki nem állított művek sorában. Igen, élni kellett, az élethez eladni és ismét festeni. Hihetetlen, hogy a műgyűjtői, vásárlói igény kielégítése mellett ugyanez időben milyen hal- latlan önfegyelemmel alko- tott magának, és rakta fél- re albérleti szobájának sző- nyege alá és a gyulai kis- kamrába nagyszerű reme-
keit. Mindezt hosszú éve- ken át következetesen csi- nálta, egészen 1965-ös Nem- zeti Galéria-beli kiállításá- ig, melyben mintegy 200, addig soha nem látott mű- vet tárt a nyilvánosság elé.
És részben még azután is.
Ez utóbbi művek soha ki nem állított és senkinek nem mutatott gazdag sora a hagyatéki anyagban sze- repel.
Még egy gondolat, mely önkéntelenül merülhet fel mindazokban, akik ismer- ték Kohán György életét, és látták, tudták útja nem kis szakának mindennapos gondjait, nélkülözéseit. E kérdés formájú gondolat pedig az, hogy ha mintegy 400 műve van vásárhelyi magángyűjtők tulajdoná- ban, miért volt ilyen mé- retű, és szükségszerű volt-e az anyagi gondok súlya? A magyarázat kettős. Egy- részről az, hogy a több-ke- vesebb megszakítással há- rom évtizednyi vásárhelyi tartózkodás alatt eladott művek egy része támoga- tásul adott alkalmi kölcsö-
nök törlesztéseként, illető- leg áron alul talált vevőre.
(Nagyon jellemző ezzel kapcsolatban a már emlí- tetten félszáz Kohán-művel rendelkező Finta doktor esete, aki gyűjteményének első darabjait, saját maga által kínált felárral vette meg, mivel a művész által közölt eladási árat mél- tánytalanul alacsonynak ítélte.)
A másik és még jelentő- sebb magyarázó tény az, hogy ha Kohán György száz forinthoz hozzájutott, abból nyolcvan forintért vásznat, festéket vásárolt és csak a fennmaradó húsz forintot költötte saját lét- fenntartására. Az így vásá- rolt vászon és festék művé vált. Ezeknek azonban csak egy része került kiállításra és eladásra. Nagyobbik ré- sze, megközelítően 3000 festmény, illetőleg grafika a gyulai hagyatéki anyag- ban várja, hogy megismer- hesse a művészetszerető közönség. Természetes, hogy ehhez a 3000 műhöz is vászon, papír kellett!
165
A kiállítás anyaga érde- kesen mutatja be Kohán György alkotó korszakait.
A korai csupa szín, csupa derű, sávos, könnyedén, lendülettel festett akvarel- lek és a francia analitiku- sok által ihletett geometri- kus részekből egybeszer- kesztett viasztemperák mellett találkozunk az élet- műve fő erejét képező, az alföldi piktúrára épülő erőt, feszültséget, dinamiz- must és monumentalitást egyesítő, jobbára komoly, nemegyszer tragikus alap- hangú vásznakkal, és gyö- nyörködhetünk a summá- zottan egyszerű, határozott vonalvezetésű grafikákban.
Talán csak a teret majd- nem teljesen mellőző, né- hány síkból lényeget mon- dóan egybeszerkesztett mű- alkotások, élete utolsó sza- kának alkotói periódusa kaptak az életműben elfog- lalt helyüknél kisebb teret.
(E periódus nagyszerű ala- kításaként üdvözöltük, el- sőként az 1963-as őszi Tár- laton, a Vásárhelyi utca- részletet.)
Ha az alkotói korszakok sorrendjében tekintjük át a kiállítást, és úgy hiszem ez a leghelyesebb, akkor azokkal a nem nagy szá- mú, összesen 5—6 különös, bizarr rajzzal kell kezdeni, amelyek egyikén (Siratok) a Pákozdy Ferencnek szóló ajánlás alatt az 1934-es dá- tum szerepel. Huszonnégy éves tehát az induló festő, mikor ezek az átszellemült portrék, ezek a Gulácsyra
Szinte egész művészi fej- lődését végigkísérte — ki- vétel az analitikus perió- dus — az alföldi táj és el- sősorban az e tájra oly jel- lemző tanyák megjeleníté- se. A villogó fehér, a ke- vés, de élénkpiros, a mély- barna együttese feszültség- gel teli képi egységben válik művé. Azt hittük, Tornyai, vagy még inkább a hasonló színvilágban alko- tó Koszta után már alig le- het valami újat mondani a
emlékeztető titokzatos, sej- telmes rajzok születnek.
(Fej, Női fej, Különös pár.) Időben tovább haladva a következő alkotói korszak a harmincas évek végéhez, a negyvenes évek elejéhez visz el bennünket, és szem- ben a sötét, már-már riasz- tó előbb említett rajzok- kal, ezekből az akvarellek- ből életöröm, derű és a szépség szeretete sugárzik.
Laza, friss, könnyed ecset- járás, napfényes színek.
Üdvözlet a szépségnek a természetben, az emberben, a nőben. (Anya, Varrónő.) Ezeknek az éveknek a táj- képei is finom lírát, érzék- letes, pontos, de nem agyongyötört részletmegol- dásokat tartalmaznak. (Sza-
kállháti táj, Naplemente Szakállháton.) És hogy mi- lyen utat tett meg, azt a színvilágban hasonló, de festői megoldásban és kom- pozícióban sokkal érettebb, 1959-es Nő vázával, gyü- mölccsel c. festménynek e korai művekkel való össze- vetése nagyszerűen bizo- nyítja.
Külön tematikai és rész- ben kifejezési egységet ké- peznek a „Vajda utcai" ké- pek. Kohán György az öt- venes években mindenna- pos vendég volt a Vajda u. 22. sz. házban, Vörös Ist- ván korán elhunyt tragikus sorsú költő édesanyjánál, aki fia bárátját mindig szí- vesen látta és segítette is.
A kis alacsony szoba egy- szerű berendezése meleg barnákban él és fejezi ki
tanyákról. És íme Koszta vibráló, reszkető piros, fe- hér, kék koloritja mellett Kohán György piros, fehér, barna tanyái tiszteletadá- sok egy életforma iránt, mely sok munkát, szenve- dést jelentett, de amelynek volt valami hősi pátosza és poézise is. Ez így van alap- állását tekintve, még az olyan végtelen finom pasz- tell színekben megoldott művében is, mint az Isten- hátamögött. A lágy, derűs,
az ott töltött idő bensősé- gességét, őszinteségét, em- beri tartalmát. (Szobabelső, Szobabelső a V a j d a utcá- ban.) És ugyanide kapcso- lódnak a tükrös, üveges csendéletek is, hol zinniá- val, hol napraforgóval. Té- m á j u k azonos e csendéle- teknek, mégis mennyi vál- tozatosság a megfestésben.
Élénk színes kavargás (Csendélet virággal). M a j d komolyabb (Zinniák tükör- rel) és végül szinte komor (Üvegek, virágok) fogalma- zás. A természetes méret- nél nagyobb napraforgók, melyek a növényi világ áradóan gazdag, szinte buja életerejét, tenyészetét idé- zik. (Napraforgók.) Néhány képen ismét a naprafor- gók, de az előbbinél szára- zabb ecsetkezelésben, az őszutói virágzás, a hervadás- ban tovatűnő idő problé- m á j á n a k festői megoldását nyújtják. (Késői naprafor- gók.)
Ez időben — 50-es évek
— mintegy tíz éven át ér- leli az álló női figura és szekrény kompozíciós egy- séget. Az első akvarell élet- képi világától (Menyecske szekrény előtt) az erőteljes színek merész, feszítő, de mégis szigorú zárt rendet, szerkezetet alkotó megoldá- sán (Asszony sublót előtt, Tűnődés) át, egészen az itt ki nem állított, de a I X . öszi Tárlaton megcsodált Anyám mélyzengésű, meg- rendítő humanitásáig, ér- zelemteljességéig.
leheletnyi finom átmene- tekben gazdag színek elle- nére a kis tanya térbe he- lyezése, a cím ismerete nél- kül is, magányról, elszige- teltségről, szinte társadal- monkívüliségről beszélnek.
Tanyái egy része filozofikus nyugalommal teli, bölcs be- látás az elmúlás felett (Öszi alkony, Boglyák).
Olykor viszont az idő mú- lása a tájban is fájdalma- san jelenik meg. A Pape- rei táj szürke monotóniája, 166
az ágak csontváz kopasz- sága ennek kifejezői. Az alföldi táj jellegzetes épít- ménye, a szélmalom is meg- ihlette ecsetjét. Ugyanaz a motívum, mégis hány ön- álló kép. Mindhármon szél- malom, mindhárom Kohán és mégsem ugyanaz. Egy színvilágon belül él a Vö- rösmalom, majd lendületes színes zuhatag (Szélmalmos táj) és kis méret ellenére is monumentális megoldás, (Táj szélmalommal) kap- csolódnak egymáshoz.
A Tornyai által is oly kedvelt Mártély, szintén több műben szól hozzánk.
A színes csónakok könnye- debb és a Tisza-kanyar jel- lemző tájképi együttese mellett a, kiállított művek egyik legjelentősebbikében, a Mártélyi naplementében
Kohán György élete fáj- dalmas életút volt. Ritka pillanatokban, meleg, em- beri baráti körben azonban nemegyszer feltárulkozott szellemes, mélyenszántó, fanyar humora is. A kiál- lításban ez a humor csak a portrékbán él. Gondolok itt elsősorban a könnyeden letett hetyke Bolond Istók- ra, a szatirikusán mély Vi- dám fickóra és a meleg hu- manizmussal formált Kevés dohány, kevés pénz c. mű- vekre.
Élete utolsó éveiben az analitikus megoldás is fog- lalkoztatja. E művek a fest- mények utolsó termében kerültek bemutatásra. Szí- nes, felszabdalt, geometri- kus felületekből szerkeszti egybe ezeket a viasztem- perákat. (Hold sarló, Ülő nő, Műteremben, Csendélet kosarakkal.)
Grafikáiban tőmondatos
A kiállítás jellegénél fog- va nem ad teljes képet Kohán György életművé- ről. Természetes ez, hiszen Kohán György nagymére- tű freskótervei lakásmére- tek miatt sem kerülhettek
a legszebben. A nap, általa oly kedvelt kör-körös, pá- paszemes színkoszorúban sugározza be az egész tá- jat, a vizet, a partot, és
mindez sajátos visszacsen- gő hangsúlyt kap a tehe- nek hátán. Az őszi táj fi- lozofikus nyugalma mellett az idő, az élet múlásának gondolata tragikusabban is foglalkoztatja. A koporsóra boruló asszony diagonális kompozíciós rendje, egysze- rű rajzbeli és színbeli meg- oldása egyként figyelmet érdemel (Meghalt) és a rendkívül határozott kon- túrrajz sem nyomja el a Halott nő feszültségteli színvilágát. Nem nagy szá- m ú munkaábrázolásainak együttérzéssel, humanitás- sal teli darabja a Vasaló nő. A sugárzóan melegbar-
egyszerűség, néhány vona- las lényegmondás mellett
(Szélben, Alakok) a mexi- kóiakra emlékeztető monu- mentalitás is jelen van (Asszony kosárral). Azt, hogy a monumentalitás nem méretek, hanem látás és megjelenítési mód kér- dése, ékesen bizonyítja Női félakt-ja, melyben e festő- Mestrovics a 13x11 cm-es méreten belül monumentá- lis. E monumentalitásban fiatalság, egészség, szépség, érzékiség van jelen. Grafi- káiban azonban több a tra- gikum. A fekete-fehér nemegyszer élesen, súlyo- san pontozott. Utolsó mű- veinek egyike, á Szomorú- ság még akkor is szívbe- markoló, ha nem ismerjük, nem tudjuk fájdalmas sorsbeli indíttatását. Ér- dekes, nála szokatlan, já- tékos könnyedségű for- mai változatokkal kísérle-
magántulajdonba. A mére- ten túl azonban tematikai kötöttség is meghatározza a magángyűjtők választá- sát. Mégis a kiállítás képet ad Kohán György művé- szetéről. Arról a művészet-
na nemcsak a parázs izzá- sát, melegét érzékelteti, ha- nem az alkotó tiszteletét, együttérzését a hétközna- pok kevésbé látványos, de nagyon is szükséges vele- járója a női, a háztartási munka iránt.
A festészet mellett mint társművészet a zene és ezen belül Beethoven művészete foglalkoztatta legmélyeb- ben, Fekete-fehérben meg- oldott Beethoven-fejei mel- lett a két gordonkás kép az, ahol festményekben is él a muzsika. A z egyiken sárga reflexek adnak derű- sebb dallamot (Csellós), a másikon azonos rajzbeli megoldás mellett a színek mélyzengésűbbek, komo- lyabb hangulatot teremtően szólnak hazzánk. (Gordon- kás.)
tező grafikai lappal is ta- lálkozunk. (Tanulmány.)
Három műve közvetlenül önvallomás jellegű. A rizsporos bohóc világos pasztell színekre hangolt profilja koháni arcél s a szív fölött egy különös bá- bú. (Portré bohóccal.) Ma- gányáról, tétova tartásá- ban, sőt a nadrág gyűrött- ségében, esésében is meg- nyilatkozó elesettségéről az Elhagyottan szól. Feszülő erő és tehetség melletti bi- lincsbevertsége a rendkívül szuggesztív erejű Tanul- mány az invokációhoz c.
művében döbbent meg. Be- görbült ujjak, egyszerűsí- tett rajzú, levágott kézfej, szöggel átütötten, fekete drapériás háttér. Másnál sablonos, pátoszos jelkép lenne, Kohán "György meg- jelenítésében megrázó ere- jű önkifejezés.
ről, amely mint ezt a tár-, lat is bizonyítja, több ar- cú és mégis egységes. Egy- séges, mert a bizarr első grafikáktól,, színes kavar- gáson, dinamizmuson, drá- mai feszültségen át a ré- 167
székből egybeszerkesztett kompozíciókig, a tőmonda- tosan egyszerű, de súlyos, lényeget mondó letisztulá- sig, minden műben jelen van egy nagy alkotóegyé- niség kézjegyének sajátos nyoma. Jelen van szűkebb,
tágabb világunk: arcokban, szobabelsőkben, tájakban, úgy ahogy azt K o h á n György' újjáteremtette.
Ügy, ahogyan a világ ké- pi, a valóság látványbeli megjelenéséhez saját gon- dolatait, érzéseit, művész-
önmagát hozzáadta. E vál- tozatosság és egység nem ellentmondásosak. A z élet- út sajátos koháni gazdag- ságának bizonyítékai e ki- állításban is.
' D Ö M Ö T Ö R J Á N O S
MŰVÉSZEK A TISZA PARTJÁN
E R D É L Y I M I H Á L Y
A szegedi képzőművészeknek a Nemzeti Galériában történt sikeres bemu- tatkozása után kedves kötelességünknek tartjuk elkövetkező számainkban egy- egy szegedi alkotó munkásságának részletesebb méltatását. — E cikk m á r fenti szándékunk jegyében méltatja Erdélyi Mihály művészetét. (A szerk.)
Erdélyi Mihály 1894-ben sés nyilvánul meg benne, talált, jókedvű közösségben a fények városában, Szege- ami az arra hajlamost vé- mulatozó összefüggő egye- den született. Mint felser- gül és szükségszerűen haza, dek.
dűlt ifjú, sorsdöntő módon tehát oda viszi vissza, ahon- A z 1948. évi „Hídépítés"- a _ haditengerészet kötélé- nan származik .és ahonnan ben is a légköri impresszio- kébe lépett, és m á r 18 éves elindult. nisztikus esetlegesség és korában megkezdte a vi- „Az élet folytatódik" — elröppenőségen túl, a kép lágbán szindbádi csatango- mondta egy régi, még 1932- minden tárgyi és személyi lásait. Ebben az időben ta- ben festett képében. Foly- résztvevőjének egyéni tény- nult meg magánúton " fes- tatódik, tehát folyamatos, kedése mellett a többivel és teni ÍS; A budapesti Kép- értelemmel bíró, rendezett a közös feladattal kapcsola- zőművészeti Főiskola, aho- szövedék annak, aki rend- tos összefüggése érzékelhe- va 1920-ban; Szeged város jét érzékelni, abba beleil- tő. A csónakok is a víz és
ösztöndíja alapján jutott leszkedni képes — és he- szél vitathatatlan törvényei be, a kecskeméti Művész- lyileg hol lehetne ezt job- szerint hánykolódnak, az
telep, ahol Révész Imre ban, mint itt, a fokozott és előredűlő alakokkal telt mo- irányítása mellett három sűrített gravitációs erők, az toros hajók határozott cél éven át dolgozott, az 1923— alföldi tények és déli fé- és feladat felé törnek. A 26 között folytatott tanul- nyek városában. két daru függőleges felki- mányainak helyei, a firen- Teljes egészében így volt áltójelei nem csupán csak zei és palermói akadémiák, idevalósi „Móra Ferenc" is, önmagukért való elvónt a technikai készséget és a az összefüggések nagy is- képképző elemek, hanem festési nézőpontok lehető- merője, tudósa és művésze, rászerelt kerék tárcsáikkal ségeinek és felfogásbeli akinek 2938-ban festett a két találkozni k í v á n ó part változatainak megismerését „Arckép"-én nyilván a közötti híd létesítését szol- szolgáltatták számára. Fia- megdöbbentő osztrák gáló munkavégző szerkeze- talkori; első tengerészél- anschlussi megszállás té- tet is jelentenek,
ményei és az ezt közvet- nyét rajzolta meg, de erős, A vándor hazaérkezett, lenül követő számos euró- határozott hitét is abban, az otthon letelepedett, épí- pai országban való utaz- hogy az élet folytatódni teni^ kívánó hajós tiszta és gatások után, zsebében kül- fog, mert törvényszerűleg derűs csodálkozása, az földi tárlatokon elért sok folytatódnia kell. egészséges, erőteljes, ter- szép sikerrel és biztatással, . Ennek a „folytatódásnak" mékeny folyamatról való természetszerűen szülőváro- pazar jókedvét érzékelteti segítőkészségű beszámoló- sába, az Alföld egyik leg- az 1945-béli „Ünnep a Du- ja ez a pompás, friss ábrá- délebben és talajszinti nán". A z újból füstölgő zolás.
szempontból legmélyebben gyárkémények, a habok, a A z 1950 körüli évek a fekvő helyére, Szegedre vitorlák, piros-fehér-zöld és képzőművészetben — tud- tért haza, hogy itt 40 éves az akkor még gátlástalanul juk — visszavető eltokoso- korában, 1934-ben végleg csak a fel- és megoldást dást jelentettek. A z ebben letelepedjék. Természet- jelentő ünnepi piros zász- az időben készült „Dorozs- rűen, mert az a fajta egész- lók, szabadon röpködő ga- mai tájkép" a külszíni, séges mese- és kalandkere- lambok, a végre egymásra impresszionisztikus kife-
168
