Tartalommutató:
Lap
1. Bevezető (Kollár Ferenc S. J.)
I. LELKI ELET
3. Jézus Szíve megújítja a világot (Csávossy Elemér S. J.) 9. A mi Istenünk emberszeretete (Romano Guardini) 11. Szűz Mária, a királynő (Seb. Tromp S. J.)
13. Az őskeresztények élete
17. A szenvedés misztériuma (Sz. Agoston - Dr. Hajdók János) II. A P O S T O L K O D A S
22. A világiak apostolkodása (Kollár Ferenc S. J.) 31. Védjük meg Isten városát! (Gábor atya)
1. A családban:
33. A férfi apostoli küldetése a családban (e. H.) 37. Családi liturgia (D. Pannonius)
2. A hivatásban:
42. Dolgozók háromsága (Dr. Hajdók János)
48. A kereszténység és a munkásság (1. G. Saliége bíboros) 3. Egyházközségben:
52. Az egyházközségek angyalai (Riport)
54. A licenciátus apostolsága (Gyenis András S. J.) 57. Reformra szorul-e a mai Egyház?
59. Mít tehetek Isten városáért? (Beszámolók) III. E N G E S Z T E LES
61. Lángtenger - engesztelő családokból (Palánkay Tibor S. J.) 65. Szerepeljünk a szentmisén! (Dr. Kisdi Gergely)
68. Három harangszó (Elbeszélés - Cser László, Kína) 72. Krisztus Király himnusza (Enek. Sik-Szabó)
Figyelő
74. Az angol "lélek-kard" mozgalom 76. A francia hittanítás új útjai 77. Új könyvek
Föegyházmegyei jóváhagyással.
CSSZEALLITJA:
K O L L A R F E RENe s. J.
A JÉZUS SZIVE SZÖVETSÉG ORSZAGOS IGAZGATÓJA (Budapest. VIII.• Mária-utca23.)
Kiadó: Korda Ipari és Kereskedelmi R. T.
Budapest, VIII., Mikszáth Kálmán-tér 4. - Csekkszám : 42.881.
Mikor a nagy parázna "asszonynak", a római birodalomnak hatalmas testén hullafoltok jelentkeztek. mikor Alberiák barbár hadai kiméletlenül perzselték a régi világ kultúráját, mikor a két- ségbeesés pásztázta CI megriadt keresztény lelkeket: - akkor írta meg Szent Agoston remekművét, a "Civítas Dei"-t, Ist en v á r o- sát.
Ez a hatalmas korjelenség hármas jelleget szántott műoébe.
Erélyesen cálolja azokat, akik abban a kába hitben, hogya biro- dalom azért roskadozik, TTWrt hűtlen lett az avatag isteneihez, régi pogány uirtusához, - v is s z as í r t á k a ré g i pog ány életet.
A bar bárok SIzámá ra gazdag, vonzó szinekkel vázolja Isten országának, az örök igazságoknak, a mennyország1Klk löldi megtestesülését, aTTWlynek erős ezerelme évezredre pezsdítette a barbárokkal lellríssülő európaí vért.
A két ség b e e s e t t e k n e k vagy inkább az esetlenehnek.
habozóknak, zavarba jutotiaknak késő utódai mi vagyunk. Nem sírjuk ugyan vissza a multai, de minthogy bő"ünkön érezzük a ke- reszténység időleges uereségeii, megremegünk a rossz győzelmétől,
béna reményvesztettség, világvégét sejtő szoruliság, avagy épp
ellenkezőleg boldog löldi-égi paradicsom közeli reménye vakítja el látásunkat.
Ezek számára vázolja Szeni Agoston Isten városát: nem lesz itt a löldön paradicsom, a jóság teljes győzelme, viszont nem vár ránk teljes enyészet. A löldi élet Isten városának és az evilág vá- rosának szakadatlan kiizdelme. A két szereiei két várost épített:
Isten s z e r ete i e önmagunk megvetéséig - Isten vár'-o' sát; ön m ag unk s ze ret e t e Isten m eglJeté- séi
g -
az e világ
vár o sát.
Korunk jele az isteni Szio. A 20. század minlegy
*
az "új meg- váltásnak" korszakába esik bele. A kereszténység bármelyik moz- galmában magán hordja a Jézus Szíve-mozgalom anyajegyét. Egy-lelől az isteni szerétet "utolsó erőleszítésének"vagyunk boldog részesei, amellyel új embereket, választott á l do z a t i lel k e k e t akar képezni, másIelöl csendes, de szívós szabadságharcot inclított meg a sátán és az önző evilágiság városa ellen, hogy ezáltal minél inkább eljöjjön hozzánk Krisztus Szívéből "az iga z sá g és éle
t
kirá lys ág
a, a s ze nt
ség
és k eg
y ele m k i- r á l ys ága, az i gCIZsá go sság, szer e t e t és b é kel
kir á IYság a" [Krisztus király-prefáció). Bármelyik nagy lor- radalommal jelentőségben és méreiben versenyez az engeszte- I é s nagy nép m o z g a I m a, nem ugyan borzalmas, merész, véres itéleteioel, hanem az őskeresztények dacos ellenimonddséual az evilági országgal szemben, és a mindent jóvátenni, helyreállítani akaró szereiet elszántságával: minél inkább elszakad a világ városa Krisztustól, mi annál jobban akarjuk építeni Krisztus városát.
Krisztus szeretete önmagunk megvetéséig nemcsak a papi rend- ben, a szerzetesközösségekben, hanem künn a világban is épiti városát a családokban, iizemekben, egyházközségekben. Ennek a csodás, modern mozgalomnak, szellemiségnek szócsöve akar lenni kiadványsorozatunk; ezeknek az igényesebb, IőIeg v i I á gi és viIág iak kal log lal ko zó leI kek n ek szántuk ezeket a sorokat.
A Jézus Szioe-mozgalom szemben a gazdasági és anyagi be-
*
hatásokra építő materializmussal, belülről, a szívből épiti a társar dalmai. nem gyúlöletből, hanem szeretetből.- Ezért első rovatunk Krisztus és a Boldogsó.gos Szűz Szíve szerini alakított ember LELKISÉGÉT tárgyalja.
A Jézus Szioe-mozgalom visszahódító hereszteshadjárai,a lélek totális mozgésitása Krisztus királyságának megvalósitására, érde- keinek szolgálatára. - Ezért második rovatunk az APOSTOLKO- DAST öleli lel, éspedig először általánosan. majd különbözőterü- leteit, ,úgymint az imaapostolságot, a családi, hivatásbeli, egyház- községi apostolkodást.
A Jézus Sziue-mozgalom a pogányság durva bűneivel és rom- bolásaival szemben mindent helyre akar állítaní vagy legalább is kárpótolni akarja a megsértett isteni igazságosságot és visszauta- sított szeretetet. - Ezért harmadik rovatunk az ENGESZTELÉST tartalmazza.
A két szerétet két várost épített. Ennek a két :városnak kiizdel-
*
me halja át jelenünket is. Csak az esik kétségbe, aki a multon tépe-
lődik; aki azonban a jövőt keresi és az igazságot hirdeti, annak gazdag lehetőségek nyílnak meg.
Ezt a tisztultabb jövőt akarja szolgálni kiadványsorozatunk.
Ha egyetlen ezeretetlángot sikerül iellobbantanunk, már érde- mes volt megirni és szerheszieni "Isten városát". Mert egy igaz ezer búnösért nyujthat elégtételt, a szereiei egyetlen megnyilvánu- lása leledtetni tud az Úr Szioében ezernyi hálátlanságot.
Ezekkel a gondolatokkal helyezzük be szerény téglánkai a Krisztusra ep ült Isten városának őrtornyába.
1947. március 19. Szent Józseinek, Krisztus nevelőatyjának
ünnepén.
KOLLAR FERENC S. J.
a Jézus Szioe Szövetség orsz, igazgatója.
L IE l K I E L , IE T
Jézus Szíve megújítja a világot
Ha elfogulatlan lélekkel olvassuk azoknak a nagy kinyilat- koztatásoknak történetet, melyek a 17. század második felének közepén megindították a Jézus Szíve-tiszteletnek világhódító útját, akkor lehetetlen, hogy annak a benyomásnak hatása alá ne kerül- jünk, mely nemcsak Bougaud Emilt indította Alacoque Szerit Mar- git életének megírására, hanem magát a paray-i látnokot is ezekre a szavakra kényszerítették, hogy itt mintegy "új ezeretetteljes meg- lJáltásról" van szó az emberiség számára. S a benyomás, melynek hatása alá kerülünk, nem más, mint hogy itt legkevésbbé van szó csak kis áhítatgyakorlatnak m:eghonosításáról az Egyházban, hanem olyan lelki rnozgalom megindításáról. mely hivatott egész új, soha nem ismert bőségbenáradó forrásait megnyitni a kegyelmi életnek egyének s az egész emberi társadalom, az Egyházésa világ számára, Sugárzó lelenések • . . Azelső kinyilatkoztatásbanmegjelenikelőttünkKrísztus dicső
séges alakja szeretettőlsugárzó Szívével, mely csak úgy lövell ki magából a kegyelem sugarait, és halljuk Krísztus szájából az egyúttal fenséges, de csodálatos leereszkedésrőlés irgalomról is tanúskodó szavakat, melyek "szeretetének csodáiról" és "Szívének megmagyarázhatatlan titkairól" szólnak, kinyilatkoztatják, hogy ez az isteni Szív oly szenvedélyesen szereti az embereket, hogy szere- tetének lángjait már nem képes többé magába. fojtani, hanem kell, hogy azokat kiárassza az egész világra, s az embereket a kárhozat
örvényébőlkiragadva, kincseivel meggazdagítsa. Mintegy azEzekiel próféta által leírt a szentélyből fakadó patakot véljük magunk elött látni, mely hatalmasan áradó folyammá nő meg, s ezen mJár át- gázolni sem lehet, folyásai mentén pedig mindenféle gyümölcsfa nő
az emberek eledeléül és orvosságául. (Ez. 47, 1-12.)
A második kinyilatkoztatásmár fájdalmasabb hangokat pendít meg, de nem kevésbbé nagyszeru világperspektívába állítja belé az engesztelés motívumát, mely nem egyéb, mint hogy nem szeretik a Szeretetet az emberek. Ezt a motívurnot viszi fel csúcspontjára az utolsó, úgynevezett "nagy kinyilatkoztatás", mely az isteniSzív- ből fakadó nagy szeretetáradatot egy külön ünnep bevezetésével aikarja megindítani, s ennek megülése egyúttal nagy engesztelés is
legyen a félreismert és megvetett isteni Szerétetért. -
Ha ezekhez az első nagy kinyilatkoztatásokhoz hozzávesszük még a későbbi utasításokat, melyek arról szólnak, hogya Szent Szív képét házakba, családokba, sőt a királyok palotáiba. kell viDIÚ s azokkal ékesíteni a nemzeti zászlókat; s ha arról hallunk, hogy
3
ez a tisztelet az az eszköz, melyet Isten az Ö irgalmában ezeknek az utolsó századoknak nyujt, hogy a világot és az emberi társadal- mat a végveszélytől megDrenItse, mely
azt
a földön s méginkább a túlvilágon fenyegeti, akikor a kinyilatkoztatások isteni voltában vagy hitelességében esetleg kél:elkedhetik valaki, aki azoknak igaz voltáról még nem győződött meg, de egy dolgot nem gondolhat, hacsak .szemét nem zárja le akarattal, s egy dolgot nem hirdethet, hacsak nem végtelen tudatla!IlJsággal vagy elfogultsággal, azt t. i., hogy itt csak valami kis dologról, figyelenrre se méltó áhítatgyakor- latocskáról vagy egy szerzetnek kedvenc ájtatosságáról van szó.A Jézus Szíve-tisztelet mindjdrt keletkezése hajnalán mint valami nagy, világot mozgató eszme és mozgalom áll szemünk elött.
Az Egyház: hitelesíti
Csak egy dologról lehet szó: megérdemlik-e a Jézus Szíve- kinyilatkoztatások beléjük vetett hitünket? Isteniek-e? Hítelesek-e?
Erre a kérdésre azt kell válaszolnunk, hogya Jézus Szíve-kinyilat- ikoztatások is, mint lIDIinden magánkinyilatkoztatás, sohasem dogma s még az Egyház maga sem nyilváníthat ja azokat dogmáknak.mert nem tartoznak a hit letél:eményéhez (depositum fidei), melyet az Egyháznak megőriznie s hirdetnie kell, hanem csak emberi hitet érdemelnek s csak emberi bizonyosságunk lehet azoknak isteni ere-
detéről. De ez nem jelenti azt, hogy valamely magánkinyilatkozta.- tásról éppúgy, mint valamely most történő csodáról (pl. Lourdes- ban) ne lehessen teljes, minden okos kétséget kizáró emberi bizo- nyosságunk.
Erről az oldalról tekintve pedig a Jézus Szíve-kinyilatkoztatások mínden emberi hitet megérdemelnek s soha az Egyház magánkinyilatkoz- tatásrói úgy nem nyilatkozott, mint azt az Alacoque Szent Margit-nak jutott kínyilatkoztatásokra nézve meg tette. Erről tanúskodik a Jézus Szíve- tiszteletnek egész története;erről küLönösen XV. Benedekpápának bullája, melyet a paray-i szűz szenttéavatásával kapcsolatban kladott: erről a pápák és főleg XIII. Leó és Xl. Pius egyéb nyilatkozatai.
XV. Benedek a paray-í szeritnek jutott kinyilatkoztatások történetét egyenesen felveszi a szenttéavatásí bullába s ezt nem tehetné, ha azok minden emberi hitet meg nem érdemelnének s isteni eredetükről emberí bizonyosságunk nem volna. XIll. Leó pápa a Szent Szív képét, amint azt Alacoque Szent Margít szemlélte, üdvöt hozó jelnek nevezi, mely korunk- ban az Egyház egén feltűnik,s nem kételkedik azt a szent kereszt jelével
jelentőségben összehasonlítani, amikor a Szent Szív képét a Konstantin császárnak megjelenőkereszt mellé állítja, s azt mondja, hogy ..tőle kell kérniini: s várnunk az emberek üdvösségé t" . Xl. Pius pedig egyenesen kímondja, hogya JézusSzíve-tisztelet ..a vallásnak egész lényegét magába- loglalja" s kifejezést ad annak a biztos reménynek, hogy ebbőla tisztelet- ből ..sok és kíváló jó származik majd nemcsak az egyes emberekre, hanem az Egyházra, a társadalomra és a családokra nézve is".(Miserentissimus.) Mindezekben a már IX. Pius által vallott megismerés jut kifejezésre, hogya Jézus Szíve-tiszteletet lsten különös gondviselése adta korunknak, hogy abban minden bajának orvosságát s gyógyszerét megtalálja.
Ezekből a pápai nyilatkozatokból azonban még más fontos következtetést is vonhatunk le. Nemcsak hogy egész tekintélyük- kel állnak a paray-i kinyilatkoztatások mellé, hanenn egyúttal meg- mutatják, hogy ezek a kinyilatkoztatások csak a külsőlökést adták meg a Jézus Szíve-tiszteletnek világhódító s világot mentö útnak-
indulására; a világot hóditó erő azonban magában a tiszteletnek természetében rejlik, s ez egészen a katolíkus dogmamélységeiből
él és táplálkozik.
K6I veszély Hogya Szent Szív-tisztelet igazán korunk lelki és szellemi megújhodására kiválóan alkalmas eszköz és orvosság, azt maga a pápai tekintély önmagában is alátámasztja az imént idézett nyilat- kozatok és sok egyéb nyilatkozat alapján. Most azonban a tisztelet
természetébőlkiindulóan is szerétnők ezt az.igazságot megvilágítaní.
Ez azért is nagyon tontos és szükséges, mert eltekintve attól a táma- dástól, mely a Jézus Sztve-tiszteletet szeretné holmi kis ájtatos- kodássá lealacsonyítani, különösen két más oldalról fenyegcli ve- szély s éri támadás.
Az első veszély és támadás azok részéről fenyegeti, akik el szeretnék hitetni a katolikus közvéleménnyel, hogya Jézus Szíve- lelkiség ellentétben van ésveszélyezteti az őskeresztényáhítat/ormát és lelkiséget, mely a Krisztus titokzatos teste tanából s az ezt
visszatükröző, sőt megelevenítő, továbbélőliturgiából szívja életét.
Amint mondják, a Jézus Szíve-tisztelet csak az egyéni áhitatot táplálja, de nem szolgálja a közősségí Istenbe-kapcsolódást.
A másik veszély azok oldaláról fenyegeti, akik nem helyezked- nek ugyan szembe a tisztelettel, de azt elsekélyesítik s nem hatol- nakannak mélyére. "Megtesszük, mert kell, s van is valami haszna"
- mondják, de oly távol állanak a Szent Szív-tisztelet óriási táv- latainakáttekintésétől.mintaz.ember, aki a völgy mélyében valami
erdőbenáll. Mennyivel nagyobb a távlata annak, aki a hegycsúcs- ról szeraléliaz egész vidéket. Ezekkel majd még tárgyalásunk során gyakorlati vonatkozásban találkozunk.
úgy állunk a Jézus Szíve-tisztelettel, mínt magával az Egyházzal.
Az elfogulatlan szemlélö, mégha más táborból jön is, ámulattal áll az Egyház erkölcsi és történeti nagysága előtt; s mégis hányan vannak, a·kik az Egyházat mint maradi intézményt, kultúraellenes berendezést vagy legalábbis mint elavult valamit lenézik. Ilyen a Szent Szlv-tísztelet is.
Grandiózus, nagyszerűa megindulásában és 'kifejlődésében, s mégis ellen- szenvvel viseltetnek vele szemben vagy lekicsinylik sokan, még a kato- likus táborban is. Csak egy dolog a vigasztaló: ezek rendszerint olyanok, akik más dologban sem fedik nézeteikkel vagy életükkel egészen a kato- likus álláspontot. Nem találni bizonyíthatólag újabbkori szeniet, aki ellen- szenvvel viseltetett volna vagy lekicsinyelte volna a Jézus Szíve-tiszteletet;
de találni eleget a "modern" katolikusok, a külsö akciózá sban elmerülök, a tanitásukban nem egészenmegbízhatók, az életükben nem a tökéletesség elvei szerint élök soraiban.
Ol
lélek. új világ Jézus Szívét tisztelni voltakép nem egyéb, mint megtalálni Krisztust az Ö legbensőbb mivoltában, élete, tanítása, példája, meg·váltó műkődéselegmélyebb rúgójában s magyarázatában: Szioében.
Jól nevezte valaki a Szent Szív-tiszteletet .a .Krisztus-ismeret lilo- zóliájának". Mert valóban a Jézus Szíve-tísztelő mindent, amit Krisztusban lát és tapasztal, annak legmélyebb okaira, gyökerére vezet vissza. Igazában nem is lehet keresztény életet élni Jézus Szíve nélkül. Annál kevésbbé lehet a társadalmat keresztény szel- lemben megújítani Jézus Szíve nélkül. Nem túlzás ez?
5
Ha megfontoljuk, hogy mi voltakép a keresztény élet. és mi a társadalom megúj hodása keresztényszellemben, akkor lábú fogjuk, hogy nem túlzás.
Miben áll a keresztény élet?
Krisztus ismeretében és szeretetében. Krisztust kell magunkba felvennünk, amilyen tökéletesen csak tehetjük: tanításában, példá- jában, megváltói kegyelmeiben, szentségeiben egyházában.
De honnét fakad tanítása? Miben gyökeredzik egészen isteni példája, erényei és szentsége? Miből sarjad ki megváltói műve?
Hol a forrása a szenvedéstés kínhalált magára vállaló szeretetnek?
Honnét vette Isten a második tvának. az Egyháznak testét? - Minden csak Jézus bense jére. Szioére utal; mert hiszen a ,,-szív"
elsősorbanés leglényegesebben. a SzentSzív-tiszteletbenis, az ember bensejét, erkölcsi és kegyelmí mivoltát jelenti, Igy tehát nem ís lehet keresztény életet élni a nélkül, hogy esetleg megnevezés nélkül is ugyan, de mégis valóságban azt ne tiszteljük, abba bele ne kapcso- lódjunk, amit ez a sző, "szív" jelent: Krisztus bensejébe, isten- emberi benső életébe.
Miért ..sziv"?
De miért kell szűkségképezt a szót használnunk, hogy ..sziv"?
- Mert nincs semmi sem, ami jabban, kézzelfoghatóbban szemünk elé áHílaná azt, amit Jézus, az Udvözítö bensejé alatt értünk.
Ezt megérti a művelt, de megérti az egyszerű ember is, jobban, mint bármi egyebet, amit neki Krisztus titokzatos testérőltudósan mond- hatunk. Nem lépünk ezzel ellentétbe semmiképen sem a kereszténység- nek ezzel a központi dogmájával. mely főleg napjainkban mindíg jobban kezd előrenyomulniazigazán lelki életet élő emberek tudatában és bele- hatolni a kereszténység köztudatába is. Ugyanis Krisztus titokzatos testé- nek tanát is csak úgy tudjuk igazán felfogni, ha tudatában vagyUlDk annak, hogy minden éltető kegyelem, minden erőés életadás a forrásból és gyökérből, az Ö istenemberi bensejéből,vagyis Szívéböl fakad és szár- mazik. Jézus Szíve nemcsak a személyes, hanem a titokzatos Krisztusnak is szíve, az egész -kegyelmi vérkeringés központja. a test egységének összetartója. Ebben rej lik legmélyebb alapja a Szent Szív-tisztelet szociális
jelentőségénekis, melyről még szólmifogunk. Egyébként is Krisztus titok- zatos testének tanát a néppel csa-kis az emberi test hasonlatával vagyunk képesek valamikép megértetni s ezen az alapoe világos lesz a szlv-szim- bolum jelentőségeis.
A Szeni Szív-tisztelet és a tan Krisztus titokzatos testéról nemcsak hogy nincsenek egymással ellentétben, hanem egymást szükségkép feltételezik és kiegészítik. Feltételezik. mert a Szent Szív-tisztelet nem tudná hatásait kifejteni a lelkekre, ha azok Krisztussal és egymás közt nEmll volnának összekötve a legbensőbb
lelki kapcsokkal. amint azt a tan Krisztus titokzatos testérőlelénk állítja. S viszont ez a tan nélkülözné a mélységet, ha nem tekin-
tenők a forrást, melyböl az éltető erő származik, ha nem néznák ennek a testnek életet forrásozó szívét. Ki is egészítikegymást, mert az egyik inkább az egységet s a kegyelem által adott lelki szervezet összefüggését, a másik a szeretetet állítja elénk, mely ennek az egységnek egyrészt forrása, másrészt folyománya, megerősítőjeés
betetőzője. A Szent Szív szeretete ugyanis szükségkép a felebaráti ezeretetet is magába foglalja.
Nagyon alaptalan tehát a vád, mellyel némelyek a Jézus Szíve-
I
tiszteletet illetik, hogy az csak az egyéni léleknek Krisztusnoz való kapcsolódása, de nem a közösség áhítata. Az említett felfogásban semmi sem tévesebb, mint ez az állítás. Egyébként pedig a közösség is csak az egyesek lelki csatlakozása által kapcsolódbatik Krisz- tushoz.
Jézus Szíve az a nagy főpapi szio, mely az egész titokzatos test nevében áldozza fel magát mindennap a szentmisébenés dobog az emberiség üdvözítése érdekében az Oltáriszentségben. A keresz- télny közösség, az egész vílág ezer és millió érdekét csak egy sze-
retettőllángoló isteni Szívképes magába zárni, felfogni, érdeklődés
sel kísérni és Isten előtt képviselni. A Jézus Szíve-tisztelet így a legliturgikusabb és a legszociálisabb tisztelet, igazán a közösség áhitata lesz. Ebben az értelemben mondhatta Aranyszájú Szent János is Szen.t Pálról: "Pál sziue Krisztus sziuel"
Gyermekek, családok, községek •••
Érthetetlen azért, hogy miért nem aknázzuk ki jobban a Szent Szív-tiszteletben rejlő erőket a világ szellemének megújításában, hogy miért oly sekelyes gyakran a mi felfogásunk erről a tisztelet-
ről.
A gyermekvilágot nekik megfelelőegyesületbe akarjuk tömöríteni, de megfeledkezünk arról, hogy már a gyermeknek is lelki mélységet kell adnunk a neki megfelelőformában. Mi alkalmasabb erre, mint a Jézus Szíve-tisztelet? Ezt szcrgalmazta kezdettől fogva, s a történet tanúsága szerint nem eredmélnytelenül a Sziv~gárda. Ne térjünk el tőle, hamem ,fejlesszük és mélyítsükl Különben csak sekélyes mesecsoportok lesznek a mi gyermek-egyesületeink, hasonlök a filantrópok és más gyermek- barátok egyesületeihez, csak keresztény mázban. Amit ezek tudnak adni a gyermeknek, azt a Szív-gérda is meg tudja adni s hozzá még valamit, amit azok semmiképen sem tudnak megadni: a gyermeknek megfelelő lelkiséget.
Itt van a család. Iparkodunk is beléje vinni a Jézus Szive-tiszteletet a családfelajánlások révén. De olykor Iéiünk ezzel kapcsolatban igazán a lelkiséget is meghonosítani a családokban. MegelégszÜDk talán azzal, hogy a család/elajánlás jó alkalom a családok látogatására. Amilyen jó és szükséges is a lelkipásztorra nézve a családok látogatása, ha az igazán lelkipásztori céllal történik, s nemcsak egy uzsonna elfogyasztására ad alkalmat, éppolyan kevés is, ha a látogatás mellett nem iparkodunk a családfelajánlással az igazi mély vallásosságot beleárasztani a keresztény
kőzősségnekebbe a legkisebb, de legalapvetőbb sejtj ébe. Ez pedig ismét csak a mélységre nevelőJézus Szíve-tisztelet által válik lehetővé.
Itt van az egy1u:ízközség,a nagy katolikus egységnek egyik alapvető sejtje, az egyházi élet egyik gÓcpOllltja. Mily nagy jelentőségűez a sejt s mennyi jó fűződik már eddig is nevéhez, tevékenységéhezJ De egy veszély fenyegeti: elkülsölegesedhetik a sok munkában, tisztán adminisz- tratív szervezetté fajulhat, melybem nincs kellő lélek és szellem. Honnét vegye ezt, ha nem a Szent Szív-tiszteletből?Minden egyházközségnek a Szent Szív-tisztelet egy-egy gócponljának kellene lennie, mint minden keresztény családnak is. Itt tartunk-e ma? Legjobban az imaapostolság viszi bele az egyház.községbe is ezt az éltető szellemet. Szervezzük meg egyházközségenkintI Ezzel az egyházközség függetlenségében semmit sem veszít, lelkiségében pedig sokat nyer.
A társadalom kovásza Amit az egyházközségről kicsiben mondtunk, azt nagyban az egész katolikus akcióról is kell mondanunk. Ehhez a névhez is
7
világszerte milyen nagy dolgok s m.eklkora érdemek fűződnekI Mégis megvan a veszély itt is, hogy puszta akciózásban merül ki, inkább hatalmi szerv lesz és puszta szervezet, ha saját magát is nem élteti a lelkiségnek és bensőségnek az a szelleme, melyet hiva- tott belevinni a társadalomba, hogy azt krisztusi szellemben meg- újítsa. Honnét veszi ezt a lelkiséget, ha nem a Jézus Szíve-tiszte-
letből? A katolikus akciónak a Szent Szív-tisztelet igazi centrumá- nak kellene lennie mindenütt. Mert ha a Szent Szív-tisztelet, amint láttuk, hivatott a társadalom megújítására, akkor ezt az eszközt
elsősorbanmagának a katolikus akciónak kell felkarolnia mínden
erővel.Ha ezt teszi, akkorfőgondjatevékenységében nem is annyira a külső ünnepélyek, mozgalmak megrendezése s meg szervezése lese, mint inkább ezek által is a lellei élet, a hitélet minél elevenebb fejlesztése.
Miért nem állít juk be a Szent Szív-tiszteletet szociális munkánkba?
Mozgalmainkna.k minden egyéb nevet, jelvényt adunk, de nem gondolunk arra, mily kegyelmeket igért s fűzött hozzá szent Szivének tiszteletéhez az üdvözítő. S vajjon nem épp a Szent Szív-tísztelet alkalmas-e arra, hogy Krisztus titokzatos testének tanával kapcsolatban megvesse igazán szilárd és természetfölötti alapját a keresztény szolidaritásnak és szociális
munkaközősségnek?Mi viszi jobban bele a társadalomba Krisztus szelle- mét, mint szent Szívének tisztelete? Hogy ez megvalösíthatö, arról bizony- ságot tesz a tény, hogy az elsőkatolíkus szociális megmozdulások 'a mult században Paray-le-Monial-Ial és az onnét kiinduló eucharisztikus kon- gresszusokkal állottak kapcsolatban. A Krisztus Király-eszme is, mely a legszociálisabb gondolat a kereszténységben, ugyancsak Paray-Ie- Monial-hoz fűződik. A Jézus Szive-tisztelet Lelki és társadalmi lehetősé
geinek kiaknázásában sokkal céltudatosabbaknak s bizonyos értelemben radikálisabbaknak kellene lennünk.
A Jézus Szíve-tiszteletnek a mi korunkban jobban, mint más- kor az egységmozgalmakkal kell 'kapcsolatba lépnie. Ma a közös- ség gondolata áll előtérbenEgyházban és Egyházon kívül a világ- ban. Mint láttuk, a kettő egymást feltételezi és kiegészíti. A kettő
egyesítése biztos győzelmet jelent a társadalom megújításában. A világ áhítozza az egységet, mely a tartós béke feltétele és biztosí- tója. Minden az egység felé törekszik. Ilyenek az egyes mozgalzna,k hazánkban is katolikus részről. Papi egységrőlhallunk, kispapegy-
ségről,egységmozgalomról az elszakadtak visszavezetésére az Egy- ház aklába, Unum-mozgalomról, mely az egységet, a hit- és szerétet- beli egységet a legáltalánosabban fogja fel: a nemzetek és társadalmi osztályok közt, a családban És egyesületekben, a papság körében és a szerzetestársulatok összetartásában és együttes munkájában Krisz- tus országának érdekében, a katolikus mozgalmak összedolgozásá- ban s a lelkek egységében. Mindennek a Szent Szív-tiszteletbőlkell táplálkoznia. A nagyegységmozgalomnak Jézus Szíve jegyében kell lefolynia. hogy eredményt érjen el. Viszont a Jézus Szíve-tisztelet- nek épp az egységmozgalmakat kell felkarolnia. mert ez egyrészt
természetébőlfolyik, másrészt a kor legégetőbb követelménye.
Igy valósul meg Jézus Szíve
*
birodalma, "az igazság és élet, a szeniség és kegyelem, az igazságosság, szerétei és béke országa", melyröl a Krisztus Király-prefáció énekel.Csávossy Elemér
S.
J.A mi Istenünk emberszeretete
1 Jöve egy Jairus nevü JérHú,ki a zsinagógának volt a feje, és Jézus lábaihoz borulva kéré öt, hogy jöjjön házába; mert egyet- len leánya, mintegy tizenkét esztendős, halálán van... Ö pedig megfogvárn annak kezét, felkiálta, mondván: LeányzóI kelj fel.
Erre visszatére annak leLke és rögtön felkele. (Lk. 8. ej.]
2. Egy századosnak szolgája, ki Neki nagyon kedves volt, beteg lévén, halófélben vala... Mikor pedig már nem messze vala a háztól, hozzája küldé barátait a százados, mondván: Uram!
ne fáradj; mert nem vagyok érdemes, hogy hajlékomba jöjj; ép- pen ezért nem is tartottam magamat méltönak, hogy hozzád menjek; hanem csak egy szőval mondjad és meggyógyul az én szolgásn , .. Mondá Jézus az ötkövetö seregnek: Bizony mon- dom nektek, még Izraelben sem találtam ekkora hitet. És haza- térvén a küldöttek, egészségben találták a szolgát, ki beteg volt.
(Lk. 7. fej.)
3. Vala egy Lázár nevü beteg Bethániából, Mária és nővére,Márta falujából. " Szereti vala pedig Jézus Mártát és nővérét, Máriát és Lázárt... Jézus nyiltan megmondá: Lázár meghalt, meniünk hozzája ... Odamenvén Jézus úgy találá, hogy már négy napja a sírban vala ... Jézus amint látta Máriát sírni, és a vele jött zsidókat is, hogy sírnak, lelke mélyéig megindula és megren- düle. És könnyezék Jézus. Mondák tehát a zsidók: Ime, meny- nyire szerette őt!... És nagy szóval kiáltá: Lázár, jöjj kit A három esemény különbözik egymástól. Egyszer vándorlása közben temetési menettel találkozik, a másik esetben érte jön a leányka atyja. Lázár esetében meg az Úr megy a halotthoz.
A tónál egy gyennekröl van szó, aki éppenhogy elszenderült.
Naimban egy ifjúról, Bethániában Lázárról, aki már férfikorban van, - mintha a halál mindíg erőteljesebben, gazdagabb életta- pasztalattal lépne az Úr elé. És mintha a halál míndíg mélyebbre is hatolna. Mert a gyermek aIig néhány órája húnyta álomra cso- dákat váró szemét, az ifjút épp viszik a temetőbe, Lázár pedig már négy napja fekszik a sírban ...
De a lényeg mindegyikben azonos. Krisztus visszahívja a ha- zatért lelket a földi létbe. Megújítja a fölbomlolt életet és a meg- szakadt lét újra folytatódik. A kisleány szülei még föl se fogták a maga tragikus teljességében, hogy nem él többé gyermekük, az ifjú édesanyja szinte kétségbeesik a veszteség miatt, Lázár házát pedig már napok óta a halál üressége lak] a. De mindegyik eset- benmegtörtént az a titokzatos dolog, hogya végére jutott élet újra
kezdődött.
Jézus naimi cselekedete a Iáradságnélkülí, szeretetböl végzett tett benyomását teszi reánk, melyet látszólagosan minden előzetes
terv nélkül vitt véghez. Jairusnál olyan az Úr, mintha a meghitt bizalomnak csendes légkörébe lépne a gyöngéd közelség megnyi- latkozásaként: Lázár házából kimegy a sírhoz, a nyilvánosság elé
9
lép és valami fönséges pátosszal műveli ott a nagy csodát. Jézus
,1,TTW~rendü1t lelkében" - kétszer is megjegyzi ezt róla Szent János. Barátja halálában saját halálát látja. Barátja halálában ön- IDliagát veti a halál ellenébe. Aza kiáltás, mellyel Lázárt az életbe visszahívja, "na~y hangon" történt. És önkéntelenül is arra a másik esetre gondolunk, amikor színtén azt mondják róla, hogy "hatal- mas hangon" kiáltott a keresztfán. (Mt. 27, 46.) Itt a barátja visszahívásáért folytatott harcban, magával a halállal vív Krisztus csatát, és elővételezi tulaj don feltámadásának győzelmét.
Miért teszi mindezt? Legelsősorbanaz az óhaja, hogy mind- ezzel hitünket megerősítse.Sehol se kívánja hitünktől azt a "vi- lágot meggyőző" erőt oly nyomatékkal, mint itt.
Ha a kinyilatkoztatás szellemét vizsgálgat juk, mélységre nyíló perspektívákat látunk. A világ másik oldaláról tárul elénk és ez nem az az oldal, amit általában látunk, itt már a szív oldaláról kell szemlélődnünk.Jézus me~hatódikaz emberi sorson, emberek szenvedésével találkozik, az édesapa, az anya, az elhagyott nővér
szenvedéseivel. Életsorsokat látj és a kifürkészhetetlen halál titka
előtt áll. A Szentírás szerint Krisztus rmélyén megrendül ennek az élménynek a hatása alatt.
Vállalta emberi sorsközösségünket és innen intézi a világ ese- ményeit. A megváltó Szeretet által az emberi sziu kerül néhány pillanatra a világtörténelem középpontjába,
Mit látunk tehát?! Különös feleletet kell erre adnunk, ha kö-
zelebbről vizsgáljuk az emberi életet: a világűr végtelenjén lebeg a parányi porszem, Földnek nevezik. Az enyészet rozsdafolt jait látjuk rajta: élet, kultúra, országok. Aprócska lények, emberek- nek nevezik magukat és állítólag sajátos életet élnek. És mindez csak néhány pillanat, rögtön vége.
Nos, a fönti eseményekben ez a kép megváltozik. Hiszen gon- dolatunk során világosan kitűnik,hogy Isten szemében a mérhetet- len világűr homokszemein élő kis lényeknek a sorsa fontosabb, mint világürőkés tejutak futásai a földi élet rövidke ideje fonto- sabb, mint a fényévekvégtelenje, a csillagászok mértéke. Az emberi élet néhány esztendeje, a magánynak az a tíz éve, melyre az öz- vegy még számíthatott, Isten előttsúlyosabb, mint az az idő, mely a csillagrendszerek születéséhez és pusztulásához szűkséges.
Egyetlen egy emberi szivet sem áldozna fel az Isten azért, hogy ilyen áron mentse meg a Siriust vagy Andromedo ködöt.
Az Isten még a természettörvényt is magasabb szelgálatra hív- hatja. Amikor az emberek szenvedéseit látja, olyan szolgálatra, melyre a természet a dolgok rendes menetén nem is volna képes.
És ha nem csinálunk a természettörvényből bálványt, akkor ez is- teni beavatkozás éppenséggel jó és helyes és a természet törvénye fölött az örökkévaló tudás törvényét valósítja meg.
De az is megvilágosodikelőttünk, hogy milyen az Isten. Meny- nyit jelent előtte egy ember történelme. Elsősorban nem világ- rendszerek és csillagvilágok Istene, - természetesen ezeknek is Ura, de csak fönségének trónusát hordozzák. Nemcsak a történe- lem Istene, Kiben sors és történés istenien mélységes értelmet kap.
Az Isten: a szívek Istene.
Romano Guardini nyomán,
Szűz Mária, a királynő
Mária anyakirálynő, mert hiszen Jézusnak, a mi Királyunk- nak édesanyja. Betlehem királyi városában Azt ajándékozta meg élettel, Ki ,az örökkévalóság Ura és a dicsőség Királya, kinek szeniséges emberségéi is királlyá kente a Szenilélek ereje. Nincs emberi szó e királyi anyaság teljes szépségének leiestésére. Hiszen már földi vonatkozásban is milyen nagyszerűhivatás: igaz király- lyal megajándékoznia népet! De mi ez a Szűzanya hivatásához képest! kicsi csillag pislogása a nap ragyogásához.
Minden földi anyakirálynő csak embernek anyja. Mária az
idők örök Királyának édesanyja! Igaz, hogyaBoldogságos Szűz
nem szerzője Fia királyi méltóságának, de szeni hitünk tanítása, hogy Mária "legyen"-jével Istennek szent Anyja lett, vagyis Annak adott életet, Ki már a teremlés és idő előtt is uralkodott.
Az Úr felséges emberségének királyi méltésága sem a Bol- dogságos Szűztől származik. Hiszen ezt az emberi természetet a Szentlélek magasztalta föl elsősorban Királlvá. De bármilyen alárendelt legyen is a Szűzanya szerepe itt - mégis végtelenül nagy minden földi királynői méltósághoz képest.
Ha a mi emberi életünkben egy asszony királyi gyermek édes- anyja lesz, a férfi akarata előtt hajol meg, ki rendesen maga is király. Szűz Máriát a magasságbeli Király Lelke árnyékozta be.
Öröktől fogva rajta pihent a fönséges lsten tekintete, kiválasz- totta őt Krisztus Any jává és ezért testét-lelkét elhalmozta a ke- gyelem b5ségével. Akadtak asszonyok, kik olyan gyermeknek ad- tak életet, kik harci szerencséjükkel trónokat hóditottak meg, vi- szont mások meg oly gyermeket adtak IQ világnak, ki életével együtt királyi jogot is hozott maéáoal. Szent Bellarmin szerini:
Szűz Mária Királyt fogant és Királyt sziilt, Nemcsak olyan érte- lemben, hogy igazi Királynak adott életet, hanem úgy, hogy maga a királyság is - legalább is részben - függött a názáreti Szűz
"legyen" szavától.
A második isteni Személy szeniséges emberségének királlyá kenetését a Szentlélek Úristen a Szűzanya tisztcságos méhében vitte véghez. Krisztus szeni embersége szerini is Király, mioel lsten öröktől fogva kiválasztotta és felkente szeni Fiát, a szemé- lyi egység és főségi kegyelem révén lesz az ember Krisztus Ki- rály, Főpap és Próféta. lsten azonban nem akar Királyt adni az embereknek akaratuk ellenére. Mária - Szent Tamás tanítása szerini, melyet aztán XIII. Leó is magáévá tesz (Octobri mense 1891.) - az egész emberiség nevében adta hozzájárulását a meg- tesiesiiléshez,
Istennek emberszeretete csodálatosan nagy. Azt akarta, hogy ember semmisiise meg a sátán uralmát a földön és építse lel Ist/ln országát. Sőt többet akart: úgy rendezte, hogy annak az emberi-
II
ségnek egy tagja vigye végbe a megváltást, amelynek sorát a bű
nös Adám nyitja meg. És ezt a csodát az új Éván, Márián keresz- tül műoelie.
Mi a magatartása ennek az egyedülálló Királyné-Asszonynak velünk emberekkel szemben? Mi háramlik reánkebbőla szeni anya- ságból?
Előszöris mint királyi Édesanya teljes joggal számithat Krisz- tus Királynak a ezeretetére. De ez a Krisztus Király szeni ember- ségénél fogva Feje a titokzatos Testnek, és velünk, tagjaival együtt titokzatos Személyiségei alkot. Szerelete a miénk is. Azért joggal számíthat a Szűzanya a mi szeretetiinkre is, és éppen ezért meg- illeti (jt az Ú r nón k kifejezés.
Ezzel kapcsolatos az is, hogy jogosan megilleti (jt "az irgal- magasságnak'szent Anyja" elnevezés. Mária, a "könyörülő minden- hatóság". Az ég Királya ugyan mit tagadhat meg Édesanyjától?!
Az Édesanya pedig határtalan részvétet és irgalmasságot érez irán- tunk, hiszen csont a mi csontunkból és vér a mi vérünkből.
Szent anyasága révén a Boldogságos Szűz a legszentebb Há- romség menyasszonya lesz és egészen különös értelemben a Szent- léleknek, az Atya és Fiú közös ezeretetének lesz tisztaságos Jegyese, hiszen a Lélek ereje árnyékozta be (jt szeni Fia meg- testesülésének pillanatában.
De ez a szeni anyaság Krisztus Jegyesévé is" teszi Máriát, mert hiszen a második Adám, Krisztus mellett a Szűzanya állott második Évaként egy új királyi nemzetség megalkotására. Krisztus gyermekei királyi gyermekek, akiknek édesanyja Mária!
Az új Adámtól származó új nemzetség valóban királyi nemzet- ség, meri részesedik az isteni természetben. Ez nem egyéb, mini Krisztus királyi méltóságának reánksugárzó fényessége. Ez vala- mennyiünket olyan nagyszeru helyzetbe juttatja, amelyhez képest a nemesi, a paraszti vagy proletéri származás semmivé zsugorodik.
De ez a nemesség a Szűz tiszta méhében leli forrását. Mária nekünk is Anyánk. Neki is köszönhetjük, hogy Krisztus leszállt közénk, mini elsőszülött a testvérek között, és mint legidősebb
Bátyánk, hogy dicsőségébenrészesitsen bennünket.
Mint Krisztus testvérei: Mária gyermekei leszünk! - Amikor Krisztust méli ébe fogadta és a világra sziilte, minhet is a termé- szetfölötti életre fogant és sziilt, hisz Krisztusban ott volt az egész megtuiltásra áhító emberi nem, mint télen ott vannak elrejtve a
szőllőtőben a tavasz érkeztével kisarjadó vesszők.
A Szűzanyának jegyesi kapcsolata nemcsak anyai, hanem u ral kodói jogokat is szerzett neki. Itt a földön, a családban nemcsak az édesapa parancsolhat a gyermekeknek, hanem az édes- anya is. Igaz, hogy nem uralkodói jogkörrel, meri a család nem
"tökéletes közösseg" a szó jogi értelmében. De a természetfölötti család igen, meri az nem más, mint Krisztus országa - "lsten államo", Igy a Szűzanya valóban Úrnőnk és mi alattvalói vagyunk.
Bárcsak megértené ezt a szegény világ és szenvedő fiai, hogy királyi gyermekként jáJszadozhatunk a mi királyi Édesanyánk, Mária lábainál. Mint királyfiak járhatunk-kelhetünk lsten udvará-
ban! Seb. Tromp S. J. nyomán.
Az őskeresztények élete
Milyen a világ színpada, mikor a kereszténység fellép dicső
szerepében? Milyen az a háttér, melyböl - mint fény az árny mellett - diadallal emelkedik ki Krisztus múve?
Ez a háttér a következő: gyökereiben romlott hultúra. erköl- cseibenszétzüllött pogányság, gazdaságilaj! ezétdarabolt társadalom, részeire szétbomlott Birodalom. A kor legjobbjai érzik, hogy új világra van szűkség! Az alighogy megszűletettEgyház vállalkozik erre a feladatra. Kell is, hogy vállalkozzék, mert ez: örök hivatása.
A küzdelem nehéz. A tömeg, a helyzet urai (beati possidentes) gyúlölettel telnek el az újítókkal szemben. De hiába, az új keresz- tények nagyobb bátorsággal, kitartással, lelkesedéssel küzdenek a
kitűzötteszménymegvalósításáért, mint a pogány versenyzőkvilági díjaikért. Természetes, hogy ez a küzdelem sajátos életstílust kö- vetelt Krisztus első híveitől.
Tekintsünk be kissé ebbe az életmódba. Hiszen minket is ér- dekel, a mai világ embereit, meri a mai világ - szinte már szálló- igévé lett - nagyban hasonlít az őskeresztényekidejéhez ...
I. ÖSKEBESZTDfY SZELLEM.
A keresztény élet e hőskorának jellemzői:a komoly életfelfogás, erkölcsi szigorúság, finom lelkiismeretesség.
Milyen körülmények teszik ezt megokolttá 7
Az Egyház a züllött pogánysággal vette fel a harcot. A leg- nagyobberőfeszítésrevolt szükség, hogylegyőzze.Ez lebegett annak az "ismeretfen szónOIknak." a szeme előtt, aki így figyelmeztette hallgatóit: "A keresztény a legmagasabb szeatségre törekedjék, hogy Isten nevét ne káromolják miattunk (ne nomen per nos blasphemetur}. Mert az Úr mondja: Mindenhol gyalázni fogják nevemet, és máshelyütt: Jaj azoknak, akik miatt nevemet gyalázni fogják. De azért gyalázzák, mert nem tesszük azt, amit mondunh:"
"Szánkkal hirdetjük Isten igéjét a pogányoknak és megcso- dálják szépségét és szentségét, de midön látják,hogy tetteink nem méltók e tanításhoz, gúnyolódásba kezdenek és mondják: Ezek a szép szavak csak mesék és ábrándok. Amikor ugyanis hirdetjük az ellenségszeretet parancsát, megcsodálják ezt az erkölcsi tökéletessé- get; de ha látják, hogy még testvéreinket se szeretjük, csúfolódnak és így gyalázat éri lsten szent nevét."
Karperec vagy bUiDcsek?
Szigorú erkölcsi magatartást követel aza tény is, hogy a ke- resztényeknek állandóan készen kellett lenniök a vértanúi halálra.
Voltak ugyan békés időszakokis. De mindennap, minden éjjel meg- jelenhetett a császári parancs: kezdjék meg a keresztények üldö- zését. Tertullián szavai mélyén ez élgondolat izzik, mikor a heresz-
13
tény nőket az egyszerűségre buzdítj a: "Minden fényűzés szűnjék
meg, mert általa a hit ereje meggyöngüL Nem tudom, hogy azok a karok, amelyeket most karkötőkdíszítenek, hogy fognak kitartani a bilincsek súlya alatt. Nem tudom, hogy azok a lábak, melye1ren csatak díszelegnek, hogy fognak beleférni a börtön lábkarikáiba.
Attól félek, hogya hóhér bárdja nem fog helyet találni azon a nyakon, mely gyöngyöket és smaragdfüzért hord. Épp ezért, Isten választottai, legyetek készen mindeniildiizésre és ne ragaszkodjatok semmihez, ami teljesen eltölthetné seiveteket. Mindezek a dolgok csak hátráltatják reményünket. Vessük el magunktól a földi ékes- ségeket, ha a mennyei után vágyakozunk."
Nagy hatással volt a keresztények életfelfogására a parusia gondolata is. Az ősegyház - Szent Páltól kezdve - komolyan hitte, hogy a világ vége közel van. Legyetek készen, mert közel az Úr - harsogott végig a figyelmeztetés.
Krisztus eljövetelének a várása megsokszorozta az erőfeszítése
ket. Megvetették a földieket, hogy elnyerhessélc az égieket. És bár lassan belátták, hogy a világítélet nem fog egyhamar bekövetkezni, sokáig felhangzott még az ima az eljövetel siettetésére: "Jöjjön a kegyelem és távozzék a világ! Hozsanna Dávid Fiának! Jöjj, ó Uram.'"
Ragaszkodás az 'arhoz
A keresztény élet lendületét nem utolsó sorban biztosította Szent Pál öröksége: ragaszkodás és szeretetKrisztus személye iránt.
"CsakKrisztust ismerem, a keresztre feszítettet." Krísztus a kőzép
pont. A pogány erkölcsiség, ha volt is benne valami egység, most már szétbomlott. Krisztus személye a keresztényerkölcsöknek és a keresztény életnek egységet és gazdagságában is egyszerűséget
nyujtott.
Az őskeresztények mindent Krisztusra vonatkoztattak. Antiochiai Szent Ignác így ír az eretnekekrök "Az eretnekek nem a mennyei Atya ültetvényei, mert ha azok volnámak, akkor az ő fáj ukon is ki kellett volna már hajtani a kereszt ágának; gyümölcsei pedig romolhatatIanok lennének." Ezzel jeLzi egyúttal azt is, hogy mit ·kíván a keresztény kőzős
ségtől.
A lyoni vértarWk esetében is az őskeresztényekfelfogása tükröződik
ki. Az arénába vitték őket,hogy hitükért kivégezzék. Szent Blamdinát, egy rabszolganőt azonban elözölegkeresztre feszítettek, hogya szenvedés látása hittagadásra birja a keresztényeket. De az ellenkezője történt. A szenvedö Blan·dinában a felfeszített Krisztusra emlékeztek és még nagyobb elszántsággal ontották vérüket hitükért.
Alexandriai Kelemen pedig akövetkezö összképben foglalja eggyé a kereszténység lényegét: Tanítónk: Krisztus, aki a keresztény életre oktat bennünket. Tankönyvünk: az Ige példája és tanítása.
Eucharisztia Ismerjük az őskeresztények mély eucharisztikus hitét. Nem csoda tehát, hogy erkölcsi életük erőforrása,központja elsősorban az Oltáriszentségben élő Krisztus volt. "Isten gabonája vagyok, - írja Antiochiai Szent Ignác - a vadállatok fogai őröljenek meg, hogy Krisztus tiszta kenyere lehessek:' Figyelmeztetés volt ez min- den keresztény számára, felhívás az Eucharisztiában élő Krisztus
viszontszeretetére.
Tertullián is az Oltáriszentség iránti tisztelettel tartja vissza a híveket a pogány istentiszteletektől:"Hogyan merészelitek azokkal a kezekkel, melyekkel a bálványokat készítitek, Krisztus testét felfogni. ó kezek, inkább vágjátok le azokat, mint hogy általuk Krisztus testét gyalázzátok meg!"
Az őskeresztényegyházat túlzott szigorúsággal vádolják néha.
De a szigorra és komoly életfelíogásra szükség volt. SziíJkségessé tette a pogánysággal vivott kemény harc. Más módon nem lehetett volna kiemelni a lelkeket a romlottságból. Haladást és felemelke- dést mindenkor csak az összes erkölcsi erők megíeseítésével lehet elérni.
11. A KATAKOMBAK EGYHAzA.
Mi jellemzi közelebbrőla katakombák Egyházát?
Belülről nagy, lelki és kőzősségi elmélyülés: kifelé pedig tar- tózkodás és védekezés.
Mindenegyes keresztényben lassan tudatossá vált a nagy él- mény: tagja lett egy közösségnek, az egyházközségen keresztül a katolikus világegyháznak. Érezték, hogy ezt az Egyházat szervezete
élő testté alkotja.
Ez a szervezet az Istentől adott hierarchián épül fel. Szent Ignác, a közösségí élet nagy apostola erről is kioktatta övéit:
"Mindannyian egyetértésben Istennel dolgozzatok: Isten helyét a püspök tölti be, a presbiterekben lássátok az apostolok testületét;
a számomra oly kedves alszerpapokban Jézus Krisztus szelgálatát lássátok."
A világegyház egységét pedig a Rómával való kapcsolat adja meg. Azzal a Rómával, mely Szent Ignác szerint az egész szeretet- közösség élén áll, Szeni Irén szerint az igaz tanítás fokmérője,
Szent Ciprián szerínt a keresztény közösség középpontja. A többi egyházközségek ebből a középpontból erednek, mint a patak a for- rásból vagy mint a napsugarak a napból. Igy válik az Egyház, minden kereszténynek anyja, hatalmas élő szervezetté.
Ennek a közösségí életnek kialakításában nagy szerep jutott az Oltáriszentségnek. Mint lelki táplálék az egység köteléke, a szeretet és a közös hit erősítője, mint áldozat pedig a közősségi
élet legfőbb feladata. A "Tizenkét apostol tanításában" olvassuk e szép liturgikus imát: "Miként ez a kenyérdarab szét volt hintve a hegyeken és halmokon és egybegyüjtve egy kenyérré vált, úgy gyüljön össze a Te Egyházad a föld határairól a Te országodba!"
Szent Ignác meg így ír az efezusiakhoz: "Osztatlan lélekkel vessétek alá magatokat a püspöknek és a presbiteriumnak. egyazon kenyérszegéssel: ez a kenyér a halhatatlanság orvosszerej gyógy- szer, hogy meg ne haljunk, hanem mindíg éljünk Jézus Krisztus- banl"
A hierarchikus egység és az eucharisztikus élet legértékesebb gyümölcse az őskeresztényekegymás iránti szereieie. A vértanúság mellett ez a szerétet volt az ősegyház jellemző vonása.
Erről a szeretetről zeng dícséretet T ertullián a következő
sorokban: "Olyan pénztárunk van, mely nem kényszeradományok- ból gyarapszik. Mindenki a hónap meghatározott napján ad önként,
15
amennyit tud. Ez a keresztény segélyalap. Nem lakomákra fordítjuk az így összegyült összegeket, hanem a szegények élelmezésére és temetésére. Gyermekek és leányok részesülnek belőle, akik elvesz- tették szüleiket; emberek, akik nem. hagyhat ják el házaikat; hajó- töröltek, bányamunkára ítéltek vagy olyanok, akik száműzetésben
vagy börtönökben élnek. Maguk a pogányok is mondogatják: Néz- zétek, hogy szeretik egymást. Egymásért készek még meghalni is.
Testvéreknek szólítj uk egymást, mert egy ami Atyá.nk, az Isten, mert valamennyien ugyanannak a tudatlanságnak a sötétségéből
egyazon igazságnak csodálatos fényességére jutottunk. Mindenünk közös, kivéve a nőket, mert bennünket a szív és a léleik köt össze ..."
Sövények a kert kiSrfll
A keresztény közösséget - mint valami gyii.mölcsós kertet -
sűrű sövény védte. Bizonyos elóírások voltak ezek, melyeknek az volt a céljuk, hogy minden bomlasztó elemet távoltartsanak.
1. Az első ilyen intézkedés: szigorú elszigetelődésaz eretnekekke'l szemben. Senki se adhatott szállást nekik, még az utcán is kerülni kellett a velük való találkozást. Tilos volt abban a fürdőben tartózkodni, mely- ben egy tévhitü időzött. Mégsem sza·kították meg teljesen az összekötte- tést,mert az imában róluk is megemlékezhettek: "ImádkoznotokkeH értük, - mondja Szent Ignác - hogy bűnbánatottartsanak. Ez persze igen nehéz, de Jézus Krisztusnak, a mi Életünknek ehhez is megvan a hatalma,"
2. A másik óvintézkedés volt a bűnbdnaii legyelern. Ez igen szigorú volt. Biztos, hogy minden bünös számára megvolt a lehetőség az Isten- hez és az Egyházba való visszatéréshez, ha bünbánatot tartott. Az ős
egyház szerette Krisztust mint jó Pásztort ábrázolni. Ez is Krisztusnak a bűnösök iránti szeretetére figyelmeztette őket. De aki súlyos véts~et követett el és így kiszakította magát az Egyház kötelékéböl, csak hosszú
bűnbánat után, esetleg csak élete végén térhetett vissza.
3. A harmadik védőbástya volt a titoktartás. Ezzel különöseD az Oltáriszentséget védték. A kívülállók, de még a hitújoncok előtt se volt szabad beszélni e legszentebb Szentségröl. A Diogeneshez írt levél szerzője
is részletesen tárgyalja Krisztusnak erényekben gazdag életét, de hozzá- füzi: "Tégy le azonban arról a reményről, hogy megtudod a keresztény istentiszteletek titkait." Ez a titoktartás tette szükségessé bizonyos ke- resztény szimbolika kifejlődését.Ezt persze csak a beavatottak értették meg. Igy húzódott meg pL. a horgony és hal szimboluma mögött az Oltári-
szentségről szóló tanítás.
Amint ezekből a sorokból látjuk. az Osegyházat egyfelől jel- lemezte az elmélyülés, Krisztus titokzatos Testében való elmerülés,
bensőség és szigor; másfelől határozott védekezésre szorult a pogá- nyokkal s eretnekekkel szemben. Az Ösegyház mindkettőbenna- gyot alkotott!
Az idők változtak; más igények, más szempontok kerültek az
érdeklődés homlokterébe, mihelyt a kereszténységnek szabad volt feljönni a katakombák sírfolyosóiból. Am az Osegvház mondani- valója - ma és míndenkor - a világkereszlénység! A lényeg:
bensőséga Megváltó személye iránt, testvéri szerétetés engesztelés:
öröik kincsek minden kor számára. A mi korunknak - úgy hisszük ' - egészen kűlönlegesen!
A szenvedés misztériuma
Az alábbi fejtegetés részlet Szent Agos- tonnak a 93. zsoltárról mondott hatalmas
beszédéből.Másfélezer év távlatából, egy összeomló hatalmas római birodalom romjai felett üzen a nagy egyházatya - minden időknek.
A 93. ZSOLTARBOL:
Uram, bosszúállás Istene, Bosszúállás Istene, jelenj meg!
Kelj Jöl, bírája a Jöldnek, Fizess meg a kevélyeknek!
Meddig Jognak, Uram, a bűnösök,
Meddig Jognak még a bűnösök dicsekedni?
Meddig Jognak még Jecsegni, gonoszságot beszélni, Kérkedtit a gonosztevők mind?
Népedet Uram, elnyomják, Orökségedet sanyargatják,
Az özvegyet s a jövevényt meggyilkolják, Az árvákat lemészárolják.
S azt mondják: Nem látja ezt az Úr, Nem veszi észre Jákob Istene!
Eszméljetek, ti oktalanjai a népnek, Esztelenek, térjetek valahára észhez!
Az Úr megtorolja (a bünösökön) hamisságukat, Saját gonoszságukkal semmisíti meg őket;
Megsemmisíti őket az Or, a mi Istenünk.
A gonoszság uralma Figyelmesen hallgattunk, míg e zsoltárt felolvasták: feszülten figyeljünk arra is, mikor az Úr feltárni kegyeskedik a misztériumo- kat, melyeket itt elrejtett. Az Irások titkai u. i. nem azért vannak zárva, hogyazörgetőknekcsukva maradjanak, hanem hogy meg- nyíljanak. Ha tehát kegyes érzéssel és a szív őszinte szeretetével zörgettek. Ő nyit ki (Mt. 7, 7.), aki látja, honnan jön a zörgetés.
Ismeretes mindannyiunk előtt [s bárcsak ne lennénkközülükl) , hogy sokan morognah az Isten béketűréseellen, Sajnálják. hogya gonosz és kegyetlen emberek élnek e földön, sőt nagyonis hatal- masak. Mi több: a legtöbbször sokat tehetnek a rosszak a jók ellen és gyakran a rosszak elnyomják a jókat. A rosszak ujjonganak, a jók küszködnek. A gonoszok dölyfösködnek, a jók megaláztatnak.
Az ilyesmikre gondolva az emberi nemzetségben (hiszen sok- szor előfordul!),megbotránkoznak a türelmetlen és gyenge lelkek, mintha a jóságuk kárba veszne. Az Isten meg elfordítja - legalább- is látszólag - szemeit a jámbor hívek jótetteitől,és segíti a rosz- szakat kedvteléseikben. A gyenge lelkek hát azt híve, hogy hiába élnek istenesen, vagy kedvet kapnak azok gonoszságára, akiket mintegy virágjukban látnak; vagy ha személyük és szellemük gyen-
2
17
gesége miatt félnek! rosszat tenni, hogy a világi törvények miatt bajba ne keveredjenek; nem mintha szeretnék az iga.z;ságot, hanem - megmondom nyiltan! - félik a kárhoztatást az emberek részé- rőlaz emberek között, ezek tartózkodnak ugyan a gonosz tettektől, de nem tartózkodnak a gonosz gondolatoktól.
Aki ilyeneket gondol, ne tegyen bársenJkinek semmi rosszat, önmaga ellen vét nagyon s önmagával szemben kegyetlen; gonosz- ságával nem az Istent sérti, hanem megöli önmagát. Az embereknek sem ártanak, mert gyávák az ilyen gondolatúak; mégis aző ember- ölésüket, paráznaságukat, cseleiket és rablásaikat látja az Isten és megbünteti öket gondolataikban. Mert hogy mit szándékoznak, .számba veszi Az, kinek szemét nem födi be a hús, hogy ne látná az akaratokat.
A római impérium példája Kevés évvel ezelőtt, s majdnem csak tegnap láthattak ilyesmit az emberek, és bólogattak azok is, akik nehézkesen értenek. Volt itt u. i. egy igen hatalmas ház egyideig, ostorrá tette azt az Isten az emberi nemzetség számára s megfenyíttetett véle az emberi nemzetség! Hátha felismerné az Édesatya ostorát és félné Bírójá- nak ítéletét. Midőn tehát állt ez a nagy ház, sokan nyögtek alatta, morogtak, zúgolödtak, keseregtek, káromkodtak. Hogy elfajultak az emberek .s amaz isteni ítélet (Róm. l, 24.) sokakat szívük vágyaira engedett!
Hirtelen azonban felforgatták magát a házat azok (a barbárok, Iord.], akik zúgtak a ház ellen; és tőlük épp olyasmiket szenvedtek el az emberek, amilyeneket nemrég éppen azok tűrtek keservesen
emezektől.
Jónak csak az mondható, aki nem tesz rosszat, mikor tehetne;
erről van írva: "Véthetett volna, de nem vétett: gonoszt tehetett volna, de nem tett! Ki az, hogy magasztalhassuk, meri csodát tett életében." [Jéz. Sir. 31, 9-10.) Az ártatlan hatalmasokról szől az Irás. A farkas is u. i. annyit szeretne ártani, mint az oroszlán:
különbözőenártanak, de nem különbözöen akarnak! Az oroszlán nemcsak: megveti az ügető kutyát, hanem meg is szalaszt ja, és az akolhoz jön és a kushadó kutyák mellett elviszi, amit akar; a farkas meg nem mer semmit tenni a kutyaugatástól, Vajjon, mert nem tudta a kutyákba belefojtani a félszet, már ártatlanabbul evezett vissza?
Tanítja hát az Isten az ártatlanságot, hogy mindenki ártatlan legyen, nem a büntetés félelmétől, hanem az igazság szeretetétöl l Aki csak félelemből lesz ártatianná, nem ártatlan, bár nem árt annak, akinek szeretne. Nem árt u. i. a másiknak a gonosz tettel, hanem önmagá,nak - igen sokat! - a gonosz kívánsággal. Halld az Irást, hogyan árt az ilyen önmagának: "Aki gonoszságot szeret,
önlelkét gyűlöli." (Zsolt. 10, 6.)
Ne száDj le az égb611 A Törvény, me ly írva van számunkra, mennybolt: ha ott van a szívűnk, nem tépi meg az emberek gonoszsága.
Mikor pedig elmúlnak a azorongatás időj, arról mi van írva:
"Mint a könyv, lelgöngyölődnekaz egek." (Iz. 34, 4.) Akinek hát fent van a szíve, az ő szive világító: az égen fényeskedik és a
sötétség nem győzile. Alul van a sötétség: a gonoszság a sötétség;
de nem megdönthetetlen a sötétség!
Akik ma még sötétség, - ha akarják - holnap ők lesznek a fényl Nyiltan megmondja az Apostol, hogy valaki azt ne gyanítsa.
hogya gonoszságot nem lehet a természete miatt megváltoztatni:
"Mert valamikor sötétség voltatok ugyan, mosi azonban világosság vagytok az Úrban. úgy éljetek, mint a világosság gyermekei." .
(Ef. 5, 8.)
Világosság, úgymond, az Úrban! s nem bennetek! A szív tehát a könyvben. a szív az ég boltozat ján! Ha ott a szíved, onnan fényes- kedjék és ne mozduljon az alatta fekvő gonoszságra! Nem mintha ott volna az égben test szerini, hanem ott van társalgása szerini.
Ezért mondatott: A mi társalgásunk az egekben van! . Nem bírod elgondolni azt a várost, mert még nem lát~d. El akarnád gondolni az eget? Gondold el az Isten kiínyvét! Halld a Zsoltárost: "Boldog ember, ki el nem indul a gonoszok tanácsán, meg nem áll a bűnösöknek útján és le nem ül a pestis széhére;
hanem az Úr törvényében leli kedvét." (Zsolt. l, 1-2.) És lásd a világítót is az égen: "És éjjel-nappal eszében forgatja törvényét:' Szeretnél mindent türelmesen elviselni? Ne szállj le az égből, és az ő törvényén elmélkedjél éjjel és nappal! Tehát az égben a szíved: s ha az égben a szíved, mínden időleges földi gonoszság, a gonosz emberek minden szerencséje, az igazaknak éjjel-nappal elmélkedett minden szenvedése: semmi! Türelmesen viselj mindent, és az Isten oktat boldogságra.
Az Islen bosszúla
"Uram, bosszúállás Istene, bosszúállás Istene, jelenj meg!"
Azt hiszed, nem áll bosszút? Bosszút áll a bosszúállás Istene!
Mi az: bosszúállás Istene? A meglorIás Istene! Zúgolódsz ellene, mert nem torol meg. Ne zúgolódjál, hogy azok között ne légy.
akiket megtoroll
Amaz jár-kel és él! Te meg morogsz az Isten ellen, mert nem pusztul el, aki meglopott. Ha már nem lop sz, ha már nem teszel ilyesmit. lásd, nem tettél-e valamikor? Ha már nap vagy, emlé- kezzél éjtszakádról: ha már égre vagy szegezve, emlékezzél meg Iöld-ségedröll Azt találod talán, hogy valaha tolvaj voltál; s valaki- nek tán forgott a gyomra, mert te is tolvajkodva éltél és nem pusztultál el! Te is loptál, de azért maradtál életben, hogy később
ne lopj; ne borítsd fel az Isten irgalmának hídját azért, mert te már átmentél rajta! Nem tudod-e, hogy sokan átkelnek azon, amelyen te is átkeltél ?
Morognál-e, ha meghallgatásra talált volna az, aki ellened morgott? S most mégis kívánod az Isten megtorlását a gonoszok ellen, hogy haljon meg a tolvaj; és rnorogsz az Isten ellen, mert a tolvaj nem hal meg! Tedd a méltányosság serpenyőjébea tolvajt és a káromiót: azt mondod, nem vagy már tolvaj; de morogva aa Isten ellen káromló vagy!
Azt rnondod, hogy alszik az Isten' s nem látja az embert. Azt akarod, hogy kinyujtsa 'kezét: előbb te ne nyujtsd ki a nyelvedet ellene. Akarod, hogy szívét emelje az ember ellen? Te ne emeld
2"
