Koi Gyula tudományos munkatárs, ELKH Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézete (Budapest)
A jogfilozófia idősíkjai: múlt, jelen, jövő
1.Bevezető megjegyzések
Jelen sorok egy korábbi könyvbemutató rendezvényen1 elhangzott recenzeáló laudáció írásos verzióját2 kívánják az érdeklődő olvasó elé vetíteni. A műfaj sajátossága, hogy ilyenkor kötetlenebbek a gondolatok, keresetlenebbek a szavak. Éppen ezért különös megtiszteltetés, hogy ez a kisebb dolgozat írásos formában is megjelenhetik. Ugyanakkor előre kell bocsátani, hogy részben több, részben másabb is az írás, mint a könyvbemutató eseményen elhangzottak, bár mindenképpen igyekszik követni a szóban felvezetett gondolati struktúrát, helyenként az akkor a szóbeliség hevében megformált keresetlenségeket is. Egyben megragadom a szomorú alkalmat, hogy megemlékezzek az azóta elhunyt néhai Sárközy Tamás professzorról, az állam- és jogtudományok akadémiai doktoráról /DSc/ (1940. október 26. - 2020. február 4.), aki alighanem e tudományos eseményen szólalt fel utoljára.3
A Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézetében került sor 2018. november 15-én az itt ismertetendő tanulmánykötet előzményének, az Elméleti jogtudomány. Körkép, dilemmák, útkeresésekcímű könyvnek a bemutatására.4 Az 2017-ben megjelent monográfia a szerző korábban megjelent tanulmányaiból készült válogatáskötet, ugyanez igaz a most vizsgált Jogfilozófia a múlt, a jelen és a jövő ölelésében című azonos műfajú kötetre egyaránt. A 2018- as Jogfilozófia a múlt, a jelen és a jövő ölelésében című monográfia szerepe, műfaja a 2017-es Elméleti jogtudomány. Körkép, dilemmák, útkeresésekcímű kötetével azonos, annak mintegy szerves folytatásaként értékelendő. E körben nyilván a tanulmányok topográfiája, egymás mellé helyezettségéből kiépülő gondolati hálózatok adhatnak ki újszerű keretet a korábbi, cikkformában történt megjelenéshez képest. Különösen fontosak a monográfia kompozíciója szempontjából a másutt közzé nem tett írások, mint az életmű újabban nyilvánosságra kerülő
1 Az esemény A 2019. évi életműdíj átadása és az éves intézeti könyvbemutató elnevezéssel 2019. december 12-
én, 10-13 óra között, a Humán Tudományok Kutatóháza JTI Tanácstermében került megrendezésre. A rendezvény moderátora Szilágyi Emese tudományos segédmunkatárs, a JTI tudományos titkára volt. Lásd az esemény adataira az alábbi linket: https://jog.tk.mta.hu/esemeny/2019/11/eletmudij-2019-konyvbemutato (2020.09.15.)
2 Az alapul szolgáló kötet az alábbi volt: VARGA CSABA: Jogfilozófia a múlt, a jelen és a jövő ölelésében. Budapest,
Pázmány Press, 2018. 616. (A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának könyvei.
Tanulmányok 44. Sorozatszerkesztő: Szabó István).
3 Számomra különösen emlékezetes maradt az a közös csoportos kutatási lehetőség a professzor által összefogottan, amelyet Sárközy Tamás 2007-ben az akkori MTA Jogtudományi Intézete fiatal kutatói számára tett lehetővé, és amelynek keretében az új Ptk. kodifikálása keretében magam írhattam az utolsó megalapozó jellegű jogágközi dogmatikai tanulmányt: KOI GYULA: A közigazgatási jog szerepe a megalkotandó Polgári Törvénykönyv tükrében. Polgári Jogi Kodifikáció. 2008. 2. sz. 3-12. Sárközy Tamás nekrológja: VEREBICS JÁNOS: Sárközy Tamás (1940-2020). Jogtudományi Közlöny 2020. 3. sz. 138-140. A Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézete emlékezése: Prof. Dr. Sárközy Tamás emlékére.
https://jog.tk.mta.hu/hirek/2020/02/prof-dr-sarkozy-tamas-emlekere (2020.09.15.)
4 VARGA CSABA: Elméleti Jogtudomány. Körkép, dilemmák, útkeresések. Budapest, Pázmány Press, 2017. 518.
(A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának könyvei. Tanulmányok 36.
Sorozatszerkesztő: Szabó István). Az esemény Könyvbemutató – az MTA TK JTI munkatársainak újabb kötetei elnevezéssel 2018. november 15-én, 10-12 óra között, a Humán Tudományok Kutatóháza JTI Tanácstermében került megrendezésre. A Varga-kötetet Fekete Balázs mutatta be. A rendezvény moderátora Gárdos-Orosz Fruzsina intézetigazgató, tudományos főmunkatárs volt. Lásd az esemény adataira az alábbi linket:
https://jog.tk.mta.hu/esemeny/2018/10/konyvbemutato-a-tk-jti-munkatarsai (2020.09.15.).
elemei. Így a szövegek gondolatisága másként és másként hat az újszerű kolláció és közzététel folytán.
2.A szerzőről és könyvsorozatáról
A szerző személye, Varga Csaba professor emeritus, Széchenyi-díjas jogtudós, a jogelmélet-tudomány nemzetközileg is ismert és elismert, vitathatatlanul kiemelkedő iskolateremtő művelője 1965 óta, azaz a szerző immár 55 esztendeje tevékenykedik a Jogtudományi Intézetben. Életútjának bemutatására nem vállalkozhatunk, munkásságának értékelése nem lehet célkitűzésünk.5
Mivel a Jogfilozófia a múlt, a jelen és a jövő ölelésében című könyv az Elméleti jogtudomány című szintén retrospektív tanulmánygyűjtemény folytatása, és ekként a szerző szándéka szerint immár egy sorozat része, szükséges a korábbi kötet tematikáját, programját felidézni, hogy a sorozat második darabját ennek tükrében értékelhessük.
Előzményként tehát az alábbi főbb témák említendőek meg. Az első jelentősebb tárgykör a Tudományfilozófia címet viseli (17-74.). A második főbb tárgykör Kelsen életművének, mint a kontinentális jogi gondolkodás formaadója; és Hart, a „brit minta,” a csoda és jelenség életművének elemzése (75-112.). A harmadik tematika A jogfilozófia és jogelmélet teoretikus gondolkodása és a jogdogmatika címet viseli (113-210.). A negyedik tárgyalt kérdés:
Teoretikus kiágazások: jogi néprajz, jogantropológia, jog és irodalom kérdéseit tárgyalja (211- 330). Az ötödik vizsgálati terület címe a könyvben: Tanulság. E kérdés altémái körében a kötet a jog talánya; jogfogalmunk változásai, és a hazai jogbölcselkedés állapota témakörök nehéz útjait vizsgálja (275-330). A hatodik kérdéses szegmens: A jog és mibenléte: jogi nyelv és jogi érvelés, és az emberi jogok problematikája (331-400.). A hetedik vizsgálódási szempont: Jog és megvalósulása. E körben kerül feldolgozásra a bírói jog és jogértés; jogalkalmazás – a bírói döntéshozatal; a külső és belső a jogban; a cél-eszköz viszony a jogban; a bírói eljárás természete; teória és gyakorlatiasság a jogban (401-488.).
3.Tematika és programadás
A jelen írás szűkebb tárgyául szolgáló Jogfilozófia a múlt, a jelen és a jövő ölelésében című monografikus tanulmánygyűjtemény az előző gyűjteményes műnél 20%-kal terjedelmesebb, és tematikája bizonyos értelemben ez előző kötet tematikájából következik.
Az első főbb vizsgált kérdéskör sokágú. E körbe tartozik az A XX. század elméleti jogtudománya: Szabadfalvi József DSc értekezés opponensi véleménye; Somló Bódog; Moór Gyula; Horváth Barna; Losonczy István; Nékám Sándor; Karl Schmitt – tematika; Halász Aladár; Kulcsár Kálmán munkássága; Peschka Vilmos jogfelfogása; Lukács György és jogontológia; organikus jogszemlélet; MTA pályakezdés és igazgatói pályázat emlékei és az akadémiai Jogtudományi Intézet kilátásai (15-264.). A második főbb tárgykör címe Tanulságok a jogállami átmenet során. E fejezet tanulmányai: A rendszerváltás sorsfordító évei; „Méltón a sorshoz, alkalmas a küzdelemre”: tudásfilozófia, gondolkodástörténet és jog;
A szekrények nem csontvázaknak valók című interjú; az alkotmányos átmenet kérdése; két írás az elévülési és visszaható hatályra vonatkozó kérdésekről; a Volt-e egyáltalán szocializmus című írás; Civil szerveződések-állami politikák című dolgozat; egy, Az élethosszig tartó
5 Lásd a Varga Csaba ünnepi kötetben foglaltakat: CSERNE PÉTER –H.SZILÁGYI ISTVÁN –KÖNCZÖL MIKLÓS et
alii (eds.): Theatrum Legale Mundi. Symbola Cs. Varga oblata. Budapest, Szent István Társulat, 2007. 674.
juttatásokról címet viselő kisebb eszmefutattás; Felelősségünk a jövendő generációkért; Közép- Európa jogrendszereinek kérdése; A joguralom és színeváltozásai (265-416.). A harmadik tematika Jogösszehasonlítás és jogi népszokások számos kérdése (Theatrum legale mundi; Jog és kultúra összehasonlító perspektívából; Comparatio a jogtudományban és a jogi oktatásban;
A jogösszehasonlítás kalandja, avagy a centrumok/perifériák viszonylagossága; Jany János:
Mítosz és valóság – a szerző iszlám, zsidó, valamint zoroasztriánus /iráni/ jogrendszert összehasonlító könyve elé írt Varga-féle előtanulmány). A jogi népszokásokkal a Népszokások mint kollektív én-reprezentációk című tanulmány foglalkozik (417-546.). A negyedik tárgyalt kérdés: A katolikus egyetem szerepe: étosz; közös vállalkozás; jövőalapozás témakörei (Egyetemi létünk éthoszáról; Egy közös vállalkozás íze; Jövőalapozás közös szándékkal a katolikus egyetemi jogászképzés beindulásakor; Búcsúírás; Tudásban hit, hitben tudás (547- 570.).
A kötet elemzése körében terjedelmi okokból kifolyólag csupán egy-egy érdekes momentumra utalnék.
Varga Csaba az 1949-1989 közötti korszak összefoglalásaként utal Szabó Imre (1912- 1991) jogászakadémikus, az MTA Állam- és Jogtudományi Intézete igazgatójának plasztikus mondására: „Előttünk a Markó utca, mögöttünk a Duna…”6 utalva ezzel az egyes, politikailag nem megfelelő magatartások retorziójaként fellépő (esetleges) megsemmisülés/önmegsemmisítés dilemmáira. Az akkor a Budapest, V. kerület Szemere és Szalay utcák kereszteződésében, az ún. Jogászházban székelő MTA Állam- és Jogtudományi Intézete környezetében lévő bírósági negyed, és a folyó közelsége adott nyomatékot e riasztó mondásnak (228.), hozzátéve, hogy az akkori korban mind Szabó, mind hallgatósága számára a „Markó utca” kifejezés a börtön szinonimája volt.
Megragadó az életműveket vizsgáló kutatások körében mind a 2017-es, mind a 2018-as kötetet vizsgálva a Somló-oeuvre helyzete, illetve Somló Bódog (1873-1920) Állambölcseleti jegyzeteinek kiemelt szerepe – eltávolodásának érzékeltetése támogatóitól: Jászi Oszkártól
6 Az embernek könnyen támadhat az a meggyőződése, hogy Szabó akadémikus e körben „csak jelszavakra gondol,” azonban ebben a fenti állításban nem valamiféle politikai indíttatású szójátékot kell látnunk. A fentebbi fordulat idézeti forrása a következő: „Jelbeszéd az életünk, de túl sok ember van, ki többre nem, csak jelszavakra gondol.” ILLÉS LAJOS – BRÓDY JÁNOS: Jelbeszéd (slágerszöveg és dallam). In: KONCZ ZSUZSA: Jelbeszéd (album).
Budapest, Hungaroton-Pepita, 1973. [8:31-11:32]. A műpéldány egy –videómegosztás formájában történt- megtekinthető utánközlése: https://www.youtube.com/watch?v=0-J-n51OODw (2020.09.15.). Emellett az államtudományban jártas olvasónak eszébe idéződhet Concha Győző (1846-1933), az MTA másodelnöke (1922- 1925), államtudós, filozófus, közigazgatási jogász, a közigazgatástan és alkotmánytan, a politikatudomány művelőjének jelszavakkal kapcsolatos két kisebb, de jelentékeny munkája: CONCHA GYŐZŐ: A jelszavakról.
(Amerikanizmus, liberalizmus, gentry). Írta és a Szent János Körben felolvasta--.--. Budapest, Szent István Társulat, 1904. 23. CONCHA GYŐZŐ: Megint jelszavakról: katolicizmus, nacionalizmus, sovinizmus, nemzeti érzület. Budapest, Szent István Társulat, 1907. 33. E körben megfontolandóak Concha meglátásai: „A szavak fogalmakat fejeznek ki, melyeket magunknak egyes dolgok, tények, egyes történések, jelenségek, avagy ezek viszonyáról alkotunk. Mentül egyszerűbb egy dolog, annál könnyebb annak fölfogása, tisztább a fogalma, mentül összetettebb, annál homályosabb lesz a fogalma is. E homályosság fokozódik, ha a dolgok, tények, történések viszonyának fölfogása, fogalma s e fogalomnak egy szóval való kifejezése válik szükségessé. Ily összetett viszonyt igazában nem is lehet egy szóval, egy fogalommal, hanem fogalmakból alkotott ítélettel, meghatározással kifejezni. Az élet azonban nehezen tűri a logikai hosszadalmasságot, az emberi társas érintkezés a beszéd, a könyv útján halálosan unalmassá, a társadalmi együttműködés végtelen nehézkessé válnék, ha az emberek ily viszonyokat jelző fogalmaikat, ítéleteiket teljes logikai világossággal adnák elő.” E sorok írója mindezen fentebb tárgyalt kérdéseket leegyszerűsítve még úgy tanulta Jogi alaptan tantárgyból –az előadó professzort idézve-: „Ha mindig mindent pontosan mondanánk, akkor megőrülnénk.” A szó tehát fogalmi egyszerűsítés, míg a jelszó a politikum jelentéssűrítő szimplifikációja.
(1875-1957), Kunfi Zsigmondtól (1879-1929), és Vámbéry Rusztemtől (1872-1948) – a maga Somló által ihletett Huszadik Század folyóirattól, illetve a részben általa alapított Társadalomtudományi Társaságtól egyaránt (48-50.).
Nékám Sándor (1905-1982) rendkívül újszerű afrikai helyszíni szokásjogi kutatásai okán érdemes figyelmünkre. Maga Nékám 1928-ban PPTE-n nyerte el jogászdoktori végzettségét, illetve 1931-ben a Harvard University-n szerzett posztgraduális diplomát, ottani értekezését a jogi személyekről írja, hazai példánya nincs (119-121.) Rendkívül kifejező, hogy a jogi etnográfiai kutatások keretei között kísérelte meg Nékám az egyes afrikai szokásjogok (African customary law) kérdését vizsgálni. E körben két megjelent angol nyelvű publikációján túl sokkalta jelentősebb a hagyatékként fennmaradt két irattárnyi doboznyi iratanyaga (feljegyzések, interjúanyagok), melyből Arnold E. Epstein adta közre Nékám egy törzsi lakossal készített interjúját, ahol is az afrikai őslakó a „Békét teremtünk magunkban” (angol fordításban: „We are molding peace among you”) kifejezéssel határozta meg a helyi törzsi szokásjog szerepét, mintegy utalva az egyensúly megtartását célzó, érzelmi (nem pedig értelmi) jóváhagyásokon alapuló szabályrendszer jellegét. Varga helyesen mutat rá Pascal alapján, hogy a nem más a szokás, mint egy elsőt leromboló második természet (fr. La coutume est une seconde nature, qui détruit la première),7 ezáltal a világ sokfélesége természetes tény (126.).
A szerző a Peschka Vilmos (1929-2006) munkásságával kapcsolatos tanulmányában Kelsen, Lukács, és Peschka részben dogmatizáló fogalomépítkezésére utalva (174.) használja a Begriffshimmel, azaz a fogalmi mennyország érzékletes képét. Megjegyzendő, hogy a fogalom alkotója Rudolf von Jhering, aki Scherz und Ernst in der Jurisprudenz. Eine Weihnachtsgabe für das juristische Publikum8 című (azaz magyarul Komolyság és tréfa a jogtudományban. Karácsonyi ajándék a jogászi közönség számára elnevezésű) 1884-ben, Lipcsében megjelent könyvében írott gondolata szerint a fogalmi mennyországban a fogalmak a való élettől elzárva élnek, és kissé két szövegrészt összerakva „Die atmosphärische Luft… ist Gift für Uns”, azaz „A légköri levegő számunkra [a jogi fogalmak számára] méreg.” (Azaz –a véletlen alaki egyezés példájaként- ez esetben nem az angol gift szóról van szó, amely ajándékot jelent, hanem a német Giftről, amelynek jelentése méreg – vagyis ez egy „lethalis” tévesztési lehetőség. A szópár az anglo-germán nyelvészeti hamis barátok (faux amis /du traducteur/) egyike a lassan, de biztosan anglicizálódó hazai jogtudomány számára).
Hasonlóan jelentékeny a jogállami átmenet témakör Múltkutatás, jövőkeresés Közép- Európa jogában című tanulmányban egy bántóan leegyszerűsítő cseh visszaemlékezés kapcsán annak jelzése Varga Csaba részéről, hogy az 1968 utáni cseh és szlovák ideológiai uralom ellenpontjaként pont Magyarországon jött létre olyan mennyiségű és minőségű jogi könyvkiadás, ahol a legkiemelkedőbb monográfiák mind megjelentek idegen nyelven is, és ezek nemzetközi vitákat gerjesztve Kelet-Nyugat közötti dialógust eredményeztek (380.).
Ugyanígy revelatív az Egy akadémiai jogtudományi intézet kilátásairól szóló írás azon része, amely a jogi bibliografizálás témakörét hozza javaslatba (256-257). Ez a megoldatlanság Nagy Lajos (1912-1991) büntetőjogász, jogi bibliográfus halála óta jellemző, mivel ő az 1945 és 1980 közötti részt magas színvonalon dolgozta fel. Sajnálatos az 1825-1945 közötti, Bibó
7 BLAISE PASCAL: Penséés. Paris, 2011. D. Descotes – G. Proust. http://www.penseesdepascal.fr/index.php (2020.09.15.).
8 RUDOLF VON JHERING: Scherz und Ernst in der Jurisprudenz. Eine Weihnachtsgabe für das juristische Publikum.
Leipzig, Breitkopf und Härtel, 1884. 425.
István (1911-1979), Csekey István (1889-1963) és Weis István (1889-1973) által készített jogi bibliográfiai anyag sorsának megoldatlansága (jelenleg az NKE Központi Egyetemi Könyvtár és Levéltár raktározza a rendezetlen cédulaanyagot). Varga Csaba utal az egykor a Jogtudományi Közlöny mellékleteként megjelenő Dokumentációs Szemle mintájára újraindítandó jogi feltáró munkát (hazai, atlanti, de akár távol-keleti fejleményekre is figyelemmel). E körben említendő a nemzetközi fejlemények hazai annotálása, mint módszer, és a szerző utal az MTA Állam- és Jogtudományi Intézete és a Magyar Távirati Iroda gondozásában megjelent Jogi Tudósító folyóirat szerepére. Megjegyzése szerint 1970-től még 2018-ban is fennállónak tételezi, de a jogi fordításokat közlő folyóirat 2011-ben szűnt meg (az utolsó években e sorok írója volt a lap főszerkesztője).
Zárásként a Bartók Béla-i gondolat juthat csak eszünkbe: „A szájuk többé nem iszik pohárból, csak tiszta forrásból.”9
A kötet tartalmazza a tanulmányok eredeti megjelenési helyeit (számos könyvfejezet kéziratból, első megjelenésként került publikálásra), illetve a fontos gyűjteményt részletes név- és tárgymutató teszi teljessé.
9 BARTÓK BÉLA: Cantata profana. A kilenc csodaszarvas (1934). A mű ismeretes Szarvassá változott fiúk néven is. A Bartók Béla általi román kolindaszöveg-fordításon alapuló mű textusának a zeneszerző által elmondott felvétele: Cantata profana – szövegét elmondja Bartók Béla /az eredeti felvétel időpontja ismeretlen/. In: Így láttuk Bartókot /Vinyl LP, hanglemez/. Budapest, 1981. Hungaroton Records Ltd. (LPX 13 882) [51:28-55:17]. A műpéldány egy –videómegosztás formájában történt- megtekinthető utánközlése:
https://www.youtube.com/watch?v=5qz0d0Prsqo (2020.09.15.).
