H I 5L
E=DAOA IIAHAFAE=0@ =CAFEJE=E?AF?E
>=  

Közép-Európa egységes geopolitikai egészként történõ körülhatárolásának szerves része volt Közép-Európa civilizációs és geográfiai elhatárolása Németországtól.

Hodžának eme koncepcionális mûvelete szorosan összefüggött az integráció és ko- operáció értelmezéséhez szükséges bizonyos elméleti alapok elsajátításával, ami Hodžának a húszas évek elejérõl származó társadalompolitikai és politológiai elgon- dolásaira támaszkodott. Nyilvánvaló, hogy az egyoldalú liberalizmussal összefonódó individualizmust az agrárdemokrácia koncepciójának kikristályosodása során eluta- sítva lelt táptalajra felfogásában a nemzetközi integráció szükségességének és le- hetõségének felismerése. „Amint a társadalomban és az államhatárokon belül nem tenghet túl az individualizmus, éppúgy nemkívánatos ez a nemzetközi kapcsolatok- ban sem. Ahogy a társadalmi csoportokban és magában az államban meg kell te- remteni – kölcsönös engedmények árán is – a kooperáció lélektani és szociális elõ- feltételeit, ugyanúgy a nemzetközi kapcsolatokban még a legerõsebb állam is via facti lemond szuverenitásának egy részérõl avégett, hogy kooperációképessé vál- jék” (Hodža 1931/IV.:371–372). Ebben a gondolatmenetben kapott hangsúlyt Hodžának a konstruktív nacionalizmusról szóló tézise, amikor azt hangsúlyozta, hogy sem a nemzeti szuverenitás, sem a nacionalizmus nem jelent elszigetelõdést.

„Mi itt Közép-Európában a megaloállamiságból – a nagyállami rendszerbõl – a mik- roállamiság állapotába, vagyis a kisállamok rendszerébe jutottunk. A kisállamoknak nyomós és nem csak kereskedelmi-politikai okai vannak a közeledésre” (Hodža 1931/IV.:371–372). Ennek a kontradikciónak az áthidalását a húszas évek máso- dik feléhez képest úgy igyekezett pontosabbá tenni, hogy kereste az integrációs tö- rekvéseknek a szláv összefogás kereteit meghaladó mélyebb okait és elõfeltétele- it. „Egyszerûen: ha már szövetkeznünk kell, akkor keressük a velünk társadalmilag, szociálisan vagy gazdaságilag rokon, bennünket kiegészítõ államokkal összefûzõ kö- telékeket. Szövetkezzünk azokkal az államokkal, amelyekkel nagy integrációs és ci- vilizációs alakulatot tudunk létrehozni: itt nem a régi értelemben vett államszövet- ségre gondolok, hanem az együttmûködésre, ami a produktivitás újabb és újabb le-

K J

Szlovákia helye és szerepe Milan Hodža geopolitikai koncepciójában

(2. rész)

JÓZSEFKISS 94(437.6)“1919/1939“

Slovakia’s Place and Role in Milan Hodža’s Geopolitical 342.24(4)

Concepcion (2. part) 327.39

period between the two world wars, Middle-Europe, Slovakia, geopolitics, economic cooperation, cus- toms union, panslavism,

hetõségeit tárja fel, lett légyen az szellemi avagy gazdasági természetû. Ez hát a nemzetközi regionalizmus” (Hodža 1931/IV.:373).

Igaz, hogy Németország elkülönítéséhez Közép-Európától közvetlen sürgetõ ösz- tönzést a gazdasági szféra szolgáltatott. Hodža abból indult ki, hogy Németország nem képes a közép-európai búzafelesleg felvásárlására, mert ipari termékeinek az óceánon túlra irányuló kivitele folytán az ottani agrárfelesleget kénytelen átvenni.

Ugyanakkor arra a megállapításra jutott, hogy „Németország nemcsak politikailag, hanem kulturális tekintetben is teljes mértékû civilizációs összhangban van Nyugat- Európával” (Hodža 1931/IV.:402–409). Egyébként Németország civilizácios alapú elkülönítése Közép-Európától Hodža számára komoly koncepcioniális támpontot je- lentett a geopolitika tudományos mûvelõivel szemben, akik Hodža fejtegetéseire ki- fejezetten politikai indítékokból reagáltak. Ezeknek a tudósoknak arra irányuló tö- rekvéseivel kapcsolatban, hogy a nyugati határt az Oostende–Genf vonalon húzzák meg – tehát Németországot Közép-Európába tolják ki –, Hodža feltette a kérdést:

„mi marad akkor Nyugat-Európa számára?” (Hodža 1931/IV.:404). Bár települési- népességi ismérvekre hivatkozott, amikor a Visztula–Vardar korridort Közép-Európa földrajzi tengelyének nevezte, azonban e korridor civilizációs-szervezõ szerepének tisztázása nélkül – amit úgy aposztrofált, hogy „örüljünk, amiért ez a korridor egye- nesen keletre vezet” – a csupán geográfiai érvelésnek meglehetõsen alacsony lett volna a validitása. „Amit egykor Közép-Európa a Nyugat számára jelentett, vagyis eszmék és áruk fogyasztóját, az most jelentõs mértékben az orientális Kelet lesz az új Közép-Európa számára” – állította (Hodža 1931/IV.:383).

A német–osztrák közeledésre Hodža hatalmi-politikai szempontból is reagált. El- fogadta azt, miközben felhívta a figyelmet a társadalmi és politikai szerkezetben végbemenõ unifikáció érdekében tett korábbi elõkészületekre, mint „az elsõ arra irányuló komoly kísérletre, hogy Európában új, a békeszerzõdésektõl alapvetõen és lényegesen eltérõ nemzetközi-politikai helyzet alakuljon ki” (Hodža 1931/IV.:396).

Az erre adandó választ abban látta, hogy – amint azt a Národní listyhasábjain foly- tatott vitában hangsúlyozta – ki kell bontakoztatni „a közeledést és a közép-európai új államok legszorosabb együttmûködését elõmozdító tendenciákat és kezdeménye- zéseket. Az új Közép-Európának Lengyelországgal és a kisantanttal együtt, s valami- kor késõbb talán Magyarország bevonásával is a Németországgal való kapcsolatait olyan regionális szervezõdésként kell kialakítania, amely révén az nem vesztes, ha- nem nyertes lesz” (Hodža 1931/IV.:400). A kooperációra helyezett hangsúly Hodža nézeteinek szuverenitásáról tanúskodott, a hatalmi-politikai tendenciák és a civilizá- ciós környezet által motivált érdekek dinamikája közötti kapcsolatot illetõen. A már említett brnói elõadásában az elsõ világháború idejébõl származó német Mitteleurópa-terv jellemzése kapcsán – kifejezetten hatalmi-politikai törekvésnek te- kintve azt – felhívta a figyelmet a szociológiai indítékokra és dimenziókra, amelyek együtt jártak „az egyik civilizációnak a másikkal, az összetettebnek és régebbinek az újjal” folytatott küzdelmével (Hodža 1931/IV.:374). Hodžának a civilizáció szülte konfliktusokra kihegyezett szemlélete önnön szociológiai koncepciójára épült, mely szerint a társadalmi csoportok és közösségek összefogásának gyökerei az eltérõ környezetek egymással való szembekerülésének és megütközésének tulajdonítha- tók (Kollár 1995:722–723). Minden bizonnyal ebbõl eredt számára a változások di- namikája, a geopolitikai viszonyok jellemzõ vonásának tartva azt: „Az egymás mel-

lett élõ társadalmi csoportok és államcsoportosulások nem mozdulatlanok, hanem állandó mozgásban vannak” (Hodža 1931/IV.:374). E mozgásteret és érdekkiegyen- lítõdési módozatot épp az eltérõ civilizációs és geopolitikai alakulatok sokoldalú együttmûködésében látta, ami a geopolitikai fogantatású együttmûködésnek konst- ruktív társadalmi-politikai kombinációk irányába mutató hatást kölcsönözhet. Elõ- adása vége felé Hodža kijelentette: „A Franciaország–Németország–új Közép-Euró- pa közötti kapcsolat alakulásán nyugszik az európai béke”(Hodža 1931/IV.:393).

Bizonyára Hodža ez irányú geopolitikai koncepciójának keretein belül mozgó el- gondolásaiban – amelyek a civilizációs és a hatalmi-politikai tényezõk pozitív össz- hangba hozásának irányába haladtak – kell keresni Hodža késõbbi, mélyen berög- zõdött meggyõzõdésének indítékát, miszerint Közép-Európa két ellentétes tömbje közötti ellentétek feloldhatók. Geopolitikai koncepciójának kiteljesedése során nyer relevanciát Hodžának már a húszas évek elején hangoztatott nézete, hogy szükség van a közép-európai közeledés magvát képezõ kisantant szerepének kitágítására.

„A kisantantnak már régóta pozitív és konstruktív programra van szüksége és ezt csak az új Közép-Európa jelentheti” – állapította meg Hodža (Hodža 1931/IV.:390).

A közös közép-európai érdekeket és problémákat jellemezve külön hangsúlyt he- lyezett a szláv–német együttmûködés alakítására. Az általa vallott felfogásban konstruktív civilizációs felhajtóerõnek számító nacionalizmus szellemében szorgal- mazta a szláv államok együvé tartozását a közép-európai együttmûködés keretei kö- zött létezõ nemzeti szuverenitások talaján. Ezzel a szláv együttmûködésben Hodža a múlthoz, a pánszlávizmushoz képest úgyszintén nemzetközi demokratikus hozadé- kot vélt felfedezni. A német–szláv kapcsolatok rendezésének lényegét az új Közép- Európa formálódásában fenntartható egyensúlyban látta, mely a kölcsönösen hasz- nos együttmûködésen alapul. Ebben a tekintetben tulajdonított jelentõséget az arra irányuló törekvéseknek, hogy az aktivizmus (tehát kormánypárti magatartás) erõre kapjon a csehszlovákiai német nemzetiség soraiban (Hodža 1931/IV.:390).

Komoly nemzetközi problémának tekintette Hodža a nemzettestek újraegyesülé- sét, úgynevezett reunióját. Hasonlóan mint a cseh–szlovák viszony esetében, abból a tézisbõl indult ki, hogy az új keletû államok nemzetei eredetileg egységesek vol- tak, s csak eltérõ államalakulatok keretei közé kerülve alakultak ki a lélektani sajá- tosságokkal rendelkezõ nemzettöredékek. Hodža eközben azonosnak tekintette az egyes nemzettesteken belüli, regionális sajátosságokból fakadó eltéréseket – mint például Lengyelország keleti és nyugati része, illetve Romániában a Román Király- ság és az erdélyi románok között – azokkal a különbségekkel, amelyek már a teljes nemzeti önállóság jellegével bírtak, amint ez a cseh–szlovák és a szerb–horvát vi- szonyra volt érvényes. A lelki-szellemi eltérések feloldásában látta a nemzeti újra- egyesülés útját, amit úgy értelmezett mint az egységes politikai nemzet kialakulá- sához vezetõ folyamatot (Hodža 1931/IV.:385).

Figyelmet érdemel, hogy Hodža az említett, 1931 márciusából származó Cseh- szlovákia és Közép-Európa címû cikkében Csehszlovákiának kiváltképp értékes té- nyezõ szerepét tulajdonította „Közép-Európa megszervezésében”. Csehszlovákiát olyan országnak nevezte, amely a maga állami-politikai problémáival „mintegy óhaj- tott Közép-Európa kicsiben”. Ugyanakkor megállapította: Csehszlovákiát a közép-eu- rópai együttmûködés elmélyítésében ráháruló kezdeményezõ szerepre az jogosítja fel, hogy „problémáinkat, amelyek egyben közép-európai problémák is, viszonylag a

legsikeresebben oldjuk meg” (Hodža 1931/IV.:391). Ilyen szempontból aztán Szlo- vákiának a Duna középsõ folyása kihasználásában – a tengerhez vezetõ kijárat biz- tosítását is beleszámítva – élvezett szerepét kiemelve az globálisabb közép-európai, sõt európai érdekként jelenítõdött meg. Ebben a gondolatmenetben már egyúttal ki- fejezésre jutott Szlovákia bevonása a közép-európai korridor nemzetközi régióképzõ hatóerejébe. Ugyanakkor a dunai víziútnak, tehát Szlovákiának Csehszlovákia külön- leges közép-európai küldetésében játszott szerepét hangsúlyozva Hodža számára mindez ugyancsak jól jött, hogy óvhasson attól: amennyiben Csehszlovákia esélyei a közép-európai összefogás megteremtésében kihasználatlanul maradnak, „kap raj- ta Magyarország a maga protektoraival. Nem közömbös, hogy Közép-Európát a mi ipari és mezõgazdasági demokráciánk vagy a magyar arisztokratizmus teremti e meg” (Hodža 1931/IV.:391). Tény, hogy ez idõ tájt – már 1930 végétõl – közeledett egymáshoz Magyarország és Németország, mely immár fontos gazdasági tényezõvé vált, miközben a magyar–osztrák közeledés egyúttal kedvezõ volt az olasz törekvé- sek számára. Hodžának az azzal kapcsolatos fenntartásai, hogy Magyarország az új Közép-Európához taratozik-e, volt megalapozottsága. Hodža azonban Magyarország- ra rigorózus prizmán keresztül olyan rendszer megtestesítõjeként tekintett, amely ott a húszas években szilárdult meg, míg viszont Jugoszláviát és Lengyelország au- tokratizmusát sokkal elnézõbben ítélte meg, eleve elõlegezve számukra a pozitív irá- nyú változásokat.

Hodžának az irányban kifejtett fokozott tevékenysége, hogy a Közép-Európát geo- politikai egységgé avatni igyekvõ koncepcióját kerek egésszé formálja, nem csak a kereskedelem és az agráregyüttmûködés fórumain jelentkezett. Szorgalmazta a kul- turális intézmények, a törvényhozó testületek és az igazgatási normák egymáshoz közelítését. A brnói Közép-Európa Intézetnek azt ajánlotta, hogy a közös közép-eu- rópai érdekekrõl és problémákról rendezzenek nemzetközi vitákat, és mélyítsék el a szellem emberei, a termelési szféra képviselõi és a társadalmi intézmények kö- zötti kapcsolatokat (Hodža 1931/IV.:392–393).

A nagy gazdasági válság éveiben Milan Hodža geopolitikai koncepciója kiteljese- désének külpolitikai, a német–oszrák Anschlusst célzó kísérletekkel kapcsolatos in- dítékaival párhuzamosan a csehszlovák belpolitika színterén is olyan változásokra került sor, amelyek lehetõséget nyújtottak számára, hogy fokozza geopolitikai érve- lésének átütõ erejét, Szlovákiának a cseh–szlovák viszony szempontjából betöltött szerepére támaszkodva. Ekkor azonban Szlovákia jelentõségének kiemelését már a közép-európai geopolitikai koncepció átgondolt, gazdasági, társadalmi, kulturális, politikai és civilizációs szövedékének birtokában tehette meg.

A gazdasági válság súlyos következményei, amelyek kiélezték a Szlovákia egyen- lõtlen helyzetébõl fakadó gazdasági-szociális ellentéteket, nemcsak a Hlinka-féle Szlovák Néppárt által képviselt autonomista törekvéseket élénkítették fel, hanem Szlovákiában a kormányzó agrárpárton belül is elégedetlenséget váltottak ki. Hodža a növekvõ társadalmi-politikai feszültségre Szlovákia sajátos és különös vonásai iránt tanúsított fokozott figyelemmel reagált. Állami-politikai beállítottságának szel- lemében „Szlovákia egyenrangú kormányzati részvételét” szorgalmazva az országos szervekbe való fokozatos behatolás és az államapparátusban szerzett pozíciók ré- vén olyan intézkedések kikényszerítéséért és foganatosításáért szállt síkra, ame- lyek Szlovákiát felemelnék Cseh- és Morvaország színvonalára. Hodža az agrárpár-

ton belüli szlovákiai fiatal közgazdászokkal karöltve kezdeményezte a szlovák regio- nalizmus koncepciójának politikai szintre vitelét. A Slovenský denníkújévi köszöntõ- jében leírta, hogy a gazdasági válság „átható fényében, mindenki érzékeli a modern Szlovákia felépítésében mutatkozó hiányosságokat. Látjuk a közlekedés valamennyi ágazatában meglevõ fogyatékosságokat. Látjuk, hogy milyen az aránytalanság akö- zött, amit a pézügyigazgatóság megkövetel tõlünk és amit juttat nekünk, látjuk a ter- melészervezésben és a szlovák emberrõl való gondoskodásban keletkezett hézago- kat, lett légyen szó földmûvelõrõl, iparosról, gyári munkásról vagy irodai tisztviselõ- rõl” (Hodža 1934/VII.:396). Hodža tehát Szlovákia gazdasági problémáinak ereden- dõ okait nem az államjogi egyenlõtlen helyzetben látta, hanem csak magában a gaz- dasági-politikai szférában, az államnak a jobb fejlõdési és vállalkozási lehetõségek megteremtése iránti nem kielégítõ igyekezetében, Szlovákia jobb versenyhelyzetbe hozása iránti közömbösségben. Ugyanakkor az is világos volt számára, hogy a gaz- dasági fejlettség színvonalában a két országrész között meglevõ különbségek az el- térõ történelmi fejlõdésbõl is adódnak, ami az egyes régiók sajátos gazdasági kö- rülményeiben és szükségleteiben jut kifejezésre. Ezért a megoldási lehetõségeket nemcsak politikai kérdésként, hanem tudományos problémaként is kezelte és szlo- vákiai regionális intézet létrehozását szorgalmazta, amely Szlovákia fejlõdési elõfel- tételeinek, trendjeinek és szükségleteinek a tudományos vizsgálatát tekintette vol- na feladatának. Látni kell viszont, hogy a Hodža-féle szlovák regionalizmusra jellem- zõ volt: bizonyos mértékig olyan attribútumokat is tulajdonítottak neki, amelyek már objektíve meghaladták a regionalizmus kereteit, lehetõségeit és a szlovákiai gazda- sági problémák megoldására gyakorolt hatását. Ezek tulajdonképpen az objektíve adott szlovák nemzeti önállóság tudomásulvételének elutasításából, a szlovák nem- zeti-politikai közeg tényleges meglétébõl adódtak. Annak ellenére, hogy Hodžának megvolt a szlovák nemzeti lét iránti empátiája – igaz annak ismérveit lélektani sa- játosságokra szûkítve –, a szlovák regionalizmusnak mégis csupán a Dél- és Kelet- Csehország, illetve Morvaország közötti különbségekhez hasonló jellemjegyeket tu- lajdonított. Szlovákiát illetõen a különbségeket csupán azok mélységében látta. A szlovák regionalizmus programmá ötvözése magában foglalta a vasúti díjszabás re- formját, az adók és az állami megrendelések differenciált megszabását, a szlovák fafeldolgozó ipar rentabilitásának visszaállítását, az államigazgatásban mutatkozó centralista-bürokratikus módszerek felszámolását, tehát a húszas évekbõl szárma- zó, de ekkora már élesebben körvonalazódó programbázisra épülve. A szlovák regi- onalizmus Hodža felfogásában bizonyos elõrelépés kiindulópontjává vált azon az ál- tala képviselt állami-nemzeti egységre épülõ programon belül, mely Szlovákia már említett egyenjogú kormányzati részvételét követelte a szlovák aktivizmus köntösé- ben. Mindez egyet jelentett Szlovákia szükségleteinek kifejezésre juttatásával, a kormányhatalmon belüli szlovák befolyás és részvétel fokozása útján. Ez irányban kísérletet tett a ¾udákok érdekeltté tételére is a „szlovák kormányzóképesség” ér- vényesítésében (Hodža 1934/VII.:254–262; Zuberec 1979).

Míg a húszas években Szlovákia geopolitikai jelentõségét hangsúlyozó fejtegeté- seknek a belpolitikai indítékai Hodžánál jórészt publicisztikai-verbális jelleget kap- tak, a szlovák regionalizmus és aktivizmus kapcsán a csehszlovák egymásra utalt- ságon nyugvó „szlovák kormányzati egyenjogúság” követelésében már a politikai té- nyezõk játszottak meghatározó szerepet. Miközben a nemzetközi összefüggések

közvetlen belpolitikai kihatásuk révén vetõdtek fel. Mindez már Hodža kerek, átfogó geopolitikai koncepciójának publikálása után kifejezésre jutott, amikor is 1931 júni- usában bekapcsolódott a Nový svetcímû folyóirat ankétjába. Cikkében, mely a Szlo- vákia nem csak hogy nem lesz, de nem is lehet és nem is lesz a köztársaság ha- mupipõkéje(Hodža 1934/VII.:226–230) címmel jelent meg, Hodža rendkívül éles hangvétellel szállt síkra annak a felismerésnek a tudati hatóerõvé válásáért hogy:

„Ha Szlovákiát bárki kellõ kitekintés vagy tájékozottság hiányában bármiképp meg- rövidíti, olyan nélkülözhetetlen pilléreket rombolna le vele, amelyeken az állam és annak függetlensége nyugszik” (Hodža 1934/VII.:230). Hodža politikai hevülete az osztrák–német vámunió elõkészületeibõl levont következtetésekbõl táplálkozott, minthogy azt az Anschlusshoz vezetõ lépcsõfoknak tekintette. Ennek kapcsán látott alkalmat annak leszögezésére, hogy „Szlovákia a Morva folyótól a Felsõ-Tiszáig ál- lamunknak minden bizonnyal aránytalanul kedvezõbb pozíciót biztosít az Anschlus- sal szemben, ahhoz képest, amit önmagukban a történelmi országrészek nyújthat- nának” (Hodža 1934/VII.:228–229). Felfogásában a Dunának mint Csehszlovákia geopolitikai bázisának jelentõsége már konkrétabban körvonalozódott, abból adó- dóan, hogy a folyam középsõ szakaszát betagozta ama közép-európai korridor köz- vetlen alkotórészei közé. Ily módon a Duna a maga hátterével olyan tényezõ szerep- körébe került, melynek gravitációs ereje egyenletesen érvényesül minden irányban, megszabadítva a függõ helyzetet teremtõ német befolyástól. „A történelmi ország- részek folyóik folyásiránya következtében Németországgal szembeni organikus föld- rajzi és közlekedési függõ helyzetre lennének utalva” – hangsúlyozta Hodža. A Du- na betagozása a közép-európai korridorba meghatványozta annak az érvelésnek a hatóerejét, miszerint Szlovákia földrajzi helyzete alapozza meg Csehszlovákiának

„az egész új Közép-Európával” való együvé tartozását, kötõdését és összefogását.

A közép-európai geopolitikai térség funkcionális érvényének a német befolyás el- lensúlyozására történõ összpontosítása és Szlovákia jelentõségének a csehszlovák pozíciók szempontjából kiinduló hangsúlyozása Hodža politikai-publicisztikai tevé- kenységében Hitler németországi hatalomra jutása után kezdett erõteljessé válni.

Edvard Beneš részérõl 1933 végén olyan kijelentés hangzott el, mely önmagában is rendkívüli ösztönzést adott Hodža számára érvelése rohamos, Szlovákia geopoliti- kai jelentõségével áthatott politikai hatóanyaggal való telítõdéséhez, ami egyúttal le- hetõséget nyújtott a politikai készenlét és a koncepcionális gondolkodás ötvözésé- re képes rátermettségének demonstrálására is.

A nemzetközi és a belpolitikai fejlemények hatására Beneš 1933. december 8- án Besztercebányán kiemelte Szlovákia különleges, élõ hídhoz hasonlított nemzet- közi szerepét, mely az egész ország számára felbecsülhetetlen kulturális és gazda- sági lehetõségeket biztosít. Továbbá leszögezte, hogy Szlovákia és Kárpátalja (az akkori Podkarpatská Rus) nélkül „nem létezhetne a kisantant és annak közép-euró- pai politikája” (Hodža 1934/VII.:270). Milan Hodža két nappal késõbb Besztercebá- nya városának és a Matica slovenská városi bizottságának meghívására úgyszintén beszédet tartott, amelyben – látogatásának jellegére való tekintettel – a cseh–szlo- vák kapcsolatok kulturális szférájában igyekezett kapaszkodót és elrugaszkodási le- hetõséget teremteni koncepciójának kifejtéséhez. A cseh és szlovák nemzeti alkat közötti, történelmileg determinált eltérésekre, a cseh és szlovák közösség sajátos erkölcsi egységére, az egységes csehszlovák nemzeten belüli két (általa sajátosan

értelmeztett) nacionalizmusra irányította a figyelmet. Beszédében a cseh racionaliz- must meg a szlovák romantikus és emocionális beállítottságot integráló szellemi ki- egyezés mellett foglalt állást. Ennek a folyamatnak az érvényét, amelyet persze a nemzet és a nacionalizmus általa képviselt, konstruált elemek jegyeit magán vise- lõ koncepcióból eredeztetett, azzal támasztotta alá, hogy összehasonlítást tett az olasz és francia nemzeti közösségen belüli történetileg kialakult kulturális-szellemi rétegzõdéssel. A valóságban itt azonban már olyan fenoménrõl volt szó, jelesül az önálló nemzetek, tehát a csehek és szlovákok közeledésérõl, ami reális létükben, nem pedig a Hodža általi ideológiai leképezésben ment végbe. Ugyanakkor Hodža a csehszlovák szintézisnek – eme kulturális-szellemi tartomány keretei közötti – szor- galmazásában is talált kapaszkodókat a cseh–szlovák kapcsolatok egyenértékû köl- csönösségének hangsúlyozásához, amikor óva intett: a cseh ember nem gondolkod- hat oly módon, hogy „a csehszlovák civilizáció és kultúra, amelynek lehetõségei a háború után kerültek hozzánk közel, egyet jelent a cseh kultúrvilágnak a Pozsony és Ungvár közötti térségre történõ kiterjesztésével. Ez tévedés, mert Szlovákiában van hazai kultúra is”. Tehát fellépett a kultúra centralizálása ellen, Szlovákia kulturális lehetõségeinek olyan szintre juttatásáért, hogy „a csehszlovák közös háztartás egyenértékû és értékes eleme lehessen” (Hodža1934/VII.:278).

Ez a gondolatmenet olyan értelemben érdemel figyelmet, mint annak a képes- ségnek az ismertetõjegye, amely lehetõvé teszi Hodža számára önnön mind kiérle- lõdõbb nacionalizmus felfogásának egyes megnyilvánulásai közötti szuverén, a gaz- dasági válság éveinek feltételeihez igazodó közlekedést. Hodža külön cseh és szlo- vák nacionalizmus meglétét csak a kulturális, ideológiai, gazdasági és szociális szférában ismerte el, s megkülönböztette, politikai síkon a közös csehszlovák naci- onalizmustól. Fejtegetései abba a posztulátumba torkollottak, hogy a nacionalizmus nem lehet „politikai jellegû abban az értelemben, hogy valaki is közülünk a mi Szlo- vákiánkból különálló önálló nemzetet kívánna teremteni /.../ önálló szlovák politikai nemzetet akarna létrehozni, tehát önálló szlovák államot kialakítani. /.../ Nekünk a csehszlovák állammal adott történelmi valóságként kell és így is fogunk számolni”

(Hodža 1934/VII.:283). Hodža a szlovák szuverenitásra és az önálló államiságra úgy tekintett, hogy az „játék a tûzzel”, ami elõhívja az elért csehszlovák államiság elvesztésének rémét. A csehszlovák államiság biztosítékát a kölcsönös, mind cseh, mind szlovák részrõl megnyilvánuló, az unitárius állam fenntartása és a nemzeti-po- litikai egység elmélyítése iránti érdekben látta. Ezalatt az állami-politikai egységben kifejezésre jutó szintézis kialakulása felé vezetõ folyamatot értett, miközben az egy- séges csehszlovák politikai nemzet feltételei közé sorolta az olyan értelemben vett cseh–szlovák kiegyezést, hogy az magában foglalja az említett gazdasági és pszi- hológiai-kulturális különbségeknek a regionalizmus és a szlovák aktivizmus révén megvalósuló kiküszöbölését.

Beneš beszédében, illetve annak politikai hangoltságában Hodža hátszelet ér- zett ahhoz, hogy fordulatként hirdesse a csehszlovák egymásrautaltság erkölcsi-ér- zelmi alapjainak túllépését, valamint a politikai nemzetegység „betetõzése” iránti, mindkét oldalról jelentkezõ akarat alátámasztásának fontosságát. Szerinte ez egyet jelentett valóságos, tehát kézzelfogható, és nem valami absztrakt követelések tel- jesítésével, arra összpontosítva azokat, hogy elõsegítsék az említett érdekközös- ségnek és szimbiózisnak az óhajtott társadalmi hatóerõvé váltását. Épp ebben az

összefüggésben nyert új, immár társadalmilag is számottevõ hangsúlyokat Hodžá- nak Szlovákia geopolitikai jelentõségével kapcsolatos, a csehszlovák állam életké- pességének bizonyítására kiélezett tézise. Felhívta a figyelmet arra, hogy „új veszély jelentkezik. Nem háborús, hanem a cseh elem gazdasági, kulturális és morális füg- gésbe kerülésének a veszélye, amelyet a németországi fejlemények hozhatnak ma- gukkal. Most már azok is, akik mindeddig Szlovákiára egyfajta közönyösséggel te- kintettek, ráébrednek, hogy ugyancsak hasznos a Dunát és egész Szlovákiát magá- ban foglaló területi egység” (Hodža 1934/VII.:284–285). Hodža a külügyminiszter beszédét eme saját nézetének igazolásaként minõsítette. Ugyanakkor jelezte a cseh–szlovák viszonyban uralkodó belsõ állapotok és a csehszlovák állam közép-eu- rópai pozíciói közötti összefüggéseket, amire már a húszas évek elején felhívta a fi- gyelmet. „Abban a pillanatban, amint nyilvánvalóvá válik, hogy Csehországnak is szüksége van Szlovákiára, már egy sínen és együtt vagyunk az egész Közép-Európá- ban, és ilyen alapállásból Szlovákia az egész Csehszlovák Köztársaság gyámköve”

(Hodža 1934/VII.:285). Ennek a „credó”-nak a szellemében szólította fel a szlová- kokat, hogy legyenek tudatában saját, az állam szempotjából betöltött fontosságuk- nak, és ebben a szellemben fokozzák a cseh országrészek kulturális színvonalának elérésére irányuló igyekezetüket. Tehát végül is Hodža geopolitikai érvelése a szlo- vák aktivizmus szorgalmazását szolgálta.

A bel- és külpolitikai aspektusoknak Szlovákia geopolitikai jelentõségét kitágító és elmélyítõ ötvözését Hodža két, 1934 májusában aPrítomnos klubjában és a Po- litikai Tudományok Szabadegyetemén (Svobodna škola nauk politických) tartott elõ- adásában összegezte.

A klubbeli elõadásában a tézisét érvelõ-okfejtõ, a szlovákiai autonomizmus ellen irányuló közegbe ágyazta (Hodža 1997:183–188). Nyilván nem volt véletlen, hogy a késõbb publikálásra is került elõadásának bevezetõjében meglepõ nyíltsággal is- merte be: a csehszlovák egység gondolata – a saját innovált koncepcióját, tehát a csehszlovák nemzeti-politikai egységet értve alatta – szellemi konstrukció, mely ap- riorisztikus elõfeltételezésbõl indul ki. Mindez nyilvánvalóan arra szolgált, hogy az autonómiakövetelmény genezisét államjogi síkról elterelve ideológiai képzõdmény- ként állíthassa be. Eközben Hodža gondolatmenete arra irányult, hogy a cseh–szlo- vák kiegyenlítõdésnek a szlovák regionalizmus és aktivizmus révén szorgalmazott módszereit és eszközeit bizonyos fokig arra a szintre vigye, ahol azok, mint az álla- mi-politikai nemzetegység attribútumai szinte azonosnak tûnjenek az autonómiatö- rekvésekbõl fakadó egyes szociális-politikai intézkedésekkel és lépésekkel. „Maga az autonomizmus nem rekedhet meg sem a tagadó ellenzékiségben, sem a társa- dalmi életbõl való kirekesztettségben: ami benne színtiszta és reális, hadd érvénye- süljön pozitív politikaként a közös állam egészében, mert Csehszlovákia és a cseh- szlovák politikai egység nélkül Szlovákia sem létezne” (Hodža 1997:188).

Az autonomista tendenciákat az „inadekvát” elméleti-gnoszeológiai gyökerekbõl eredeztette, amelyek számára táptalajt teremtett a cseh és szlovák nemzettudat ki- alakulásának pszichológiai sajátosságait lebecsülõ szemlélet. Ez irányban tulajdon- képpen kötõdött a Csehszlovák Köztársaság létrejöttétõl megszakítás nélkül han- goztatott koncepciójához, a Csehszlovák szétváláscímû könyvének szellemében. A meghatározó gondolati támaszt azonban a háború elõtti nacionalizmusfelfogás álta- la eszközölt átalakulásából kiinduló koncepció jelentette, amely alatt a nacionaliz-

mus átváltozását, illetve konstruktív fenoménba történõ átlényegítésének bonyolult- ságát kellett érteni. Az autonomizmus genezisére vonatkozó szemlélet aktualizáló átütõ ereje ugyanakkor abban a konfrontációban rejlett, ahogy a csehszlovák álla- mi-politikai nemzettel azonosított állami szuverenitást élesen szembeállította az autonomista tendenciák általa értelmezett államjogi összefüggéseivel és következ- ményeivel.

Hodža az autonomizmust kategorizálta: két radikális „elmélet”-et (ezt a megjelö- lést használta elõadásában) különböztettett meg, s elkülönítette azokat „az egysé- ges csehszlovák állami szuverenitás” égisze alatt és jegyében jelentkezõ autonó- miaköveteléstõl. A legradikálisabbnak a szlovák szuverenitás hirdetését tartotta, a másodikat viszont „tabula rasá”-nak tekintette, amelynek hívei – akiket újszlovákok- nak nevezett – szerinte elvetik a folytonosságot a fordulat elõtti szlovák történelem- mel. Ennek az osztályozásnak a hátterében Hodžának az a felfogása húzódott meg, hogy a társadalmi csoportok, tehát a nemzeti közösségek összetartása a környezõ társadalmi közeg nyomására jön létre. Ebbõl adódott a nacionalizmus fejlõdési fázi- sai közötti, vagyis a nemzettudat formálódásán belüli különbségtétel. Eme hipoteti- kus fejtegetés értelmében a csehek már a háború elõtt eljutottak a nemzetfejlõdés betetõzéséhez, az osztrák centralizmussal folytatott küzdelemben, és így a cseh nemzeti öntudat képessé vált arra, hogy egyetemes nemzeti méretekben betöltse a konstruktív nacionalizmus szerepét. A szlovák nacionalista ellenállás viszont Hodža szerint nem érte el a tetõfokát maradéktalanul. „Minthogy a magyar állam már meg- szûnt a szlovák nemzeti öntudat közvetett ösztönzõjeként hatni, s az újszlovákok nemzeti tudatának – akiknél ez még kollektíve nem jutott el a kellõ szintre – más közösségre kellett rávetnie magát, amellyel szemben nem alakíthatott ki rögvest po- zitív viszonyt, s amelytõl tartott talán konkurenciaokok miatt is. A nemzeti öntudat az újszlovákok magatartásában nem olvadt egybe, teljes összhangot teremtve. En- nek a szociológiai törvénynek a hatóereje határozta meg az újszlovákok egy részé- nek a csehekhez való viszonyát” – állította elõadásában Hodža (Chme¾ 1997). Cseh oldalon viszont eme fejlõdési fokozateltérés következményének tekintette a szlová- kiai kulturális és pszichológiai sajátosságok iránti érzékenység hiányát. „Már maga ez a módszer a megnemértés elemeit vitte be a gazdaság és a politika berkeibe és az újszlovák lelkialkatba. A gazdasági és szociálpolitikában mutatkozó fogyatékos- ságok és beavatkozások folytán ez az egyet nem értés fokozódott és gyakran bizal- matlanságba csapott át. „Így fogant az autonomizmus és annak elmélete” – bizony- gatta végül Hodža (Hodža 1997:189). Az ily módon megvilágított helyzetbõl nem ke- vésbé leegyszerûsítõ és konstruált kiutat jelölt meg: „A szlovákoknak is végig kell járniuk a konstruktív alkotóerõ kibontakoztatásának minden fejlõdési szakaszát.”

Ehhez hozzátette: „Arról van szó, hogy ez ne politikailag fogalmazódjék meg, mert ekképpen valóban politikai szeparálódáshoz és a szlovák nemzeti függetlenség fe- szegetéséhez vezetne, ami egyszerûen könnyelmû játék Szlovákia fennállásával”

(Hodža 1997:186).

Hodža arra irányuló igyekezete, hogy a szlovák autonómiát „átmeneti” jelenség- nek tüntesse fel, végül is ahhoz az állításhoz vezetett, hogy az autonómia kikü- szöbölhetõ a szlovák érdekek „teljeskörû érvényesítésével” az egységes csehszlovák állam és politikai nemzet keretében. Ebben a gondolati beágyzottságban Szlovákia geopolitikai jelentõségének a külpolitika geopolitikai alapjaként történõ hangsúlyo-

zása – az autonómia elutasításához érveket szolgáltatva – az eredendõ, mentege- tõ szándékot illetõen magának Szlovákiának az érdekében történt.

A másik elõadásában az érvelés irányai és hangsúlyai megváltoztak. Hodža a

„csehszlovák háztartás”-ba vitt szlovák hozadék átfogó kifejtésére törekedett, mivel

– amint leszögezte – az már csak történeti okoknál fogva is „részben különbözik és különböznie is kell mind minõségileg, mind mennyiségileg a cseh hozadéktól”

(Hodža 1997:189–201). Hodža lényegében egybegyûjtötte azokat az érveket, ame- lyekkel az egész megelõzõ idõszakban elõállt, most viszont a nyilvánvaló teljesség és belsõ összefonódás demonstrálására volt szüksége, nemcsak a politikai hatás kedvéért, hanem azok koncepcióról tanúskodó és bizonyító erejû bevetése érdeké- ben is. Amikor Szlovákia eltérõ gazdasági-szociális szerkezetére, a mezõgazdasági lakosság túlsúlyára mutatott rá, Szlovákiának ipari-mezõgazdasági egyensúlyszere- pet tulajdonított, s az agrárdemokráciáról szóló koncepciójából indult ki – a nyuga- ti, úgynevezett hiperindusztrializmus ellensúlyának tartva azt. Hodža ezt a tézisét gyakran elõhozta már a húszas években. Most viszont külön hangsúlyt helyezett ar- ra az állításra, hogy ez a szlovák hozadék szerinte megmenti Csehországot a nyu- gat-európai „szuperindusztrializmus rákfenéi”-tõl, ama térség „vívmányai”-nak te- kintve azokat, ahová Csehország szerinte a maga civilizációs fejlõdésével sokkal in- kább gravitál, mint Közép-Európába. Úgyszintén folytonosság mutatkozott itt Hodža leginkább szociológiai-politológiai és társadalomlélektani indíttatású gondolatmene- tével, amikor a cseh mentalitásnak és politikai alkatnak a cseh urbanizmusból kiin- duló radikalizmust, Szlovákiának pedig a ruralizmussal összefonódott konzervativiz- must tulajdonított. Ezek kölcsönös, egymást kiegészítõ mivoltában látta a cseh és szlovák együvé tartozás bizonyítékát, oly mértékben, hogy határozott hangvétellel juttatta kifejezésre a tézise védelmezésére felkészült eltökéltségét: „Hogy aztán Szlovákia mint konzervatív tényezõ elõnyt avagy hátrányt jelent-e az egész ország számára, vitatható, s én ezt a vitát vállalom” (Hodža 1997:191). Hodža leszögezte:

a cseh és szlovák alkat egymást harmonikusan kiegészítõ mivoltának elõfeltétele mindkét alkotóelem szabad szellemi és erkölcsi gyarapodása, s ebben a tekintet- ben eloszlatta a szlovák kultúrnacionalizmus veszélye miatti aggályokat. Síkraszállt viszont e nacionalizmus állam általi gazdasági és politikai szabályozásáért. Mindezt a már említett, a nacionalizmus többfázisú fejlõdésérõl szóló szociologizáló koncep- ciójával indokolta, amely szerint valamennyi „új népcsoportnak vagy nemzettöredék- nek túl kell jutnia a támadó nacionalizmus, tehát a partikuláris fejlõdés fázisán”.

Hodža azt a nézetet vallotta, hogy Szlovákia a partikuláris fejlõdés fázisában lele- dzik. Ebbõl származtatta az ilyen természetû nacionalizmus – tehát az autonomiz- mus – fejlõdésében rejtõzködõ ama lehetõséget, amely veszélybe sodorhatja az ál- lamegységet. A centralizmustól mentes gazdasági és kulturális politikában – a regi- onalizmus és a szlovák aktivizmus révén – látta a szlovák kultúrnacionalizmus olyan irányú mederbe terelésének az eszközét, amely az állami-politikai egység megerõsí- tését szolgálja.

Az egyházpolitika terén a konszenzuális, racionálisan „irányított” politika követel- ményét Hodža összekapcsolhatta személyes részvételével abban a szlovákiai indít- tatású törekvésben, mely a húszas évek közepén az egyház és az állam szétválasz- tására irányult. Szerinte ez jelentõs mértékben hozzájárult „a csehszlovákiai kultúr-

politikai igények kielégítéséhez”, minthogy történelmi okoknál fogva a klerikalizmus- nak mélyek voltak a gyökerei Szlovákiában.

A nacionalizmus problematikája Hodža elõadásában szorosan összefüggött a hú- szas évek közepére visszatekintõ gondolatfelépítéssel, mert úgy érezte, hogy kezd lanyhulni, fõleg a cseh országrészekben a nacionalizmus, a nemzeti-állami értékek- kel szembeni felelõsségtudatot és felelõsségérzetet értve alatta. Szerinte a húszas évek közepén eluralkodó pacifista hangulat, melyet a Locarno utáni államközi szer- zõdések egész sorozata követett és a Briand–Kellog-paktum 1928 augusztusában történt aláírásában csúcsosodott ki, Csehországban bizonyos, a csehszlovák had- sereggel szembeni közömbösséget váltott ki. Felemlítette a „pacifista romantika”

elleni, a csehszlovák állam megalakításának 10. évfordulójával kapcsolatos szlová- kiai megnyilvánulásokat, miközben érintette azok kezdeményezésében játszott sze- mélyes szerepét is. Hodža ezeket az állam védelmét szolgáló, fegyveres felkészült- séget illetõ, úgymond a dolgok elébevágó szlovákiai reagálásokként minõsítette, amikoris e kérdésben Hitler hatalomra jutása után a cseh közegben már változás jelei mutakoztak. Úgyszintén a csehszlovák állami-politikai nacionalizmus szorgal- mazásában vállalt „oroszlánrész”-ként értékelte az irredenta veszéllyel szembeni szlovákiai megnyilatkozásokat is.

A honvédelem kérdésének besorolása a szlovák hozadék komplexumába beleve- tült Szlovákia jelentõségének geopolitikai szempontú értelmezésébe is. Magának a geopolitikának a fogalma Hodža felfogásában tágabb dimenziókat nyert, amelyek elõadásának összefüggésszálai között meghaladták a földrajzi adottságok gazdasá- gi-közlekedési hatóerejének politikai kisugárzását. Hodža fejtegetése élesebb fény- be állította Csehországnak a Szlovákia által biztosított kötõdését Közép-Európához, érzékletetesebbé téve ezt az összefüggést, mint megelõzõ taglalásaiban. Megjelent a Szlovákia geopolitikai szerepének kifejezetten biztonságpolitikai vonatkozásaira helyezett közvetlen hangsúly: „csak Szlovákia révén adatik meg a cseh nemzetnek a közvetlen területi kapcsolódás a magától értetõdõ és természetes politikai kato- nai vonzalmakhoz és szövetségesekhez”. Ebben a megfogalmazásban már ott érzõ- dött bizonyos serkentés az említett geopolitikai tényezõkkel való céltudatos bizton- ságpolitikai kalkulálásra. A megelõzõ években ugyanis Hodža a kisantanttal mint a közép-európai társadalmi-civilizációs közeledés magvával kapcsolatos elgondolása- iban a kisantant politikai-katonai funkcióját szilárd adottságnak tekintette, és a hangsúlyt az e térségen belüli integrációs folyamat egyéb tényezõinek kibontakozta- tására helyezte. Hodža publikálást is megért elõadása alfejezetének nem véletlenül adta a következõ címet: Szlovákia az ország geopolitikájában.Szlovákia geopolitikai szerepének ilyen irányú kiterjesztése azonban nem nélkülözte a közép-európai tér- ségnek a maga egészében és átgondoltságában vázolt körülhatárolását. Ebben a tekintetben különösebb utalások nélkül is eltért Beneš szemléletétõl, aki számára Szlovákia jelentõsége inkább csak külpolitikai aspektust és összetevõt jelentett.

Hodža viszont, amikor az említett vonzókörbõl nem zárta ki Lengyelországot sem, hozzátette: „nem a politikáról beszélek, hanem Közép-Európáról a jövõbeni hatal- mas fejlõdés platformján állva. Amennyiben azonban a jövõbeni Közép-Európáról van szó, amelynek a kisantanból okvetlenül létre kell jönnie, és ha kiváltképp a csehszlovák állam közép-európai orientációja a tét, ennek elõfeltétele éppen Szlo- vákia. Ilyen értelemben lépek fel már évek óta” (Hodža 1997:199). Tehát nemcsak

a már létezõ politikai tömb kiszélesítésére gondolt, hanem a belsõleg sokrétûen összefüggõ közép-európai képzõdményre – a már kikristályosodott geopolitikai kon- cepciójának szellemében.

Milan Hodža geopolitikai érvelésében Szlovákia helyének és szerepének hangsú- lyozása azután, hogy 1935 decemberében a miniszterelnöki posztra került, elvesz- tette közvetlen belpolitikai indítékait, amelyek a cseh–szlovák kapcsolatokban meg- levõ konfliktusoknak és ellentéteknek, illetve a csehszlovák állam értelmezésének befolyásolását célozták. Nem azért mintha nem lett volna szüksége továbbra is er- re az eszközre a prágai centralizmussal szemben, de geopolitikai gondolkodása köz- vetlen külpolitikai cselekvõerõvé lépett elõ, amely az országos érdekeknek és a kö- zép-európai térség integrációját szorgalmazó ambícióknak rendelõdött alá. Hodža törekvésének konkrét ez irányú igyekezetét, külpolitikai színre lépését az a projek- tum jelezte, mely a történelembe saját nevét viselve vonult be. Az emigrációban ki- adott könyvében õ maga „Duna-terv”-nek nevezte (Hodža 2004:155, 186).

Hodža tervezete mint program és koncepció, jellegét tekintve külpolitikai kezde- ményezõ erõrõl tanúskodott, miközben a belõle adódó diplomáciai-pragmatikus lé- pések a nemzetközi helyzet alakulása szerint, ahhoz alkalmazkodva módosultak. A tervezetben megtestesülõ programszerû elképzelések és törekvések azonban nem- csak a diplomáciai tevékenység számára szolgáltak kiindulópontul, de olyan síkba is helyezõdtek, amelyben tetten érhetõ a harmincas évek elején prezentált komplex geopolitikai koncepcióval való folytonosság. Ilyen látószögbõl Hodža tervezete érzé- kelteti geopolitikai koncepciója egyes összetevõinek a hangsúlyozásával, újrafelele- venítésével és elõtérbe helyezésével kapcsolatos ama mozzanatokat, amelyek 1936–37-ben a nemzetközi helyzetbõl adódtak. Mindazonáltal tükrözték megelõzõ geopolitikai téziseinek a továbbélésében meglevõ következetességet is.

Éppen ilyen szempontból érdemel figyelmet Szlovákia szerepeltetése abban az elõadásában, amelyet 1936-ban a Csehszlovák Mezõgazdasági Akadémia prágai ünnepi ülésén Közép-európai gondolatcímmel tartott (Vìstnik… 1936:433–437).

Nyilván nem csak szónoki fordulatnak szánta, amikor a résztvevõket közép-európai

„szellemi sétára hívta a civilizáció demarkációs vonalára”. Arra az észak- és kelet- szlovákiai hegységre gondolt, ahol „megejtõ szimbiózis”-ban állnak egymás közelé- ben a római katolikus és görög katolikus templomok. Továbbá utalt Sáros vidékére, ahol minden helység bizonysággal szolgál mindkét egyházpolitikai irányzat affinitá- sáról. Említést tett Kárpátaljáról is, ahol a keleti kultúra hagyományait görögkeleti templomok is gazdagítják. Mindez ismert, Hodža által gyakran emlegetettet eleme volt az éppen Csehszlovákia területén – nyugatról kelet felé – húzódó kulturális-civi- lizációs áramlatok találkozásával és összeolvadásával érvelõ retorikának. Ezúttal is szükségét érezte, hogy külön is felhívja a figyelmet rá: ilyen határvonalak Lengyel- ország területén, délen Jugoszláviában, Szerbia és Horvátország között is találha- tók.A civilizációs hagyományok közötti határmegvonásra, ugyanakkor a szimbiózisra helyezett elsõrendû hangsúly jelentõsége minden bizonnyal Hodža elõadásának egész gondolatmenetébõl eredt, amelyen végighúzódott az a szándék, hogy geopo- litikai koncepcióját összhangba hozza külpolitikai tervezetével és az annak szorgal- mazása során szerzett kezdeti tapasztalatokkal. Hodža tervezetének programcélja a kisantant és a római egyezményekhez tartozó országok közötti közeledésnek a

gazdasági együttmûködés szorgalmazásával történõ elõmozdítása volt. Ebben kife- jezésre jutott a Németország és Oroszország közötti térség integrációjának megha- tározó gazdasági-politikai elemeire és potenciáljára rátapintó elemzõkészség.

Ugyanakkor ez leszámolás is volt Hodža korábbi illúzióival, melyek szerint a két nagyhatalom közötti közép-európai térség államainak összefogását a kisantant nö- vekvõ súlyánál fogva sikerül elérni – a tagállamai közötti gazdasági együttmûködés elmélyülésével párhuzamosan –, valamint a szláv kötelékek folytán. Amennyiben Hodža tartani akarta magát a Németország és Oroszország közötti térség konzisz- tenciájához, a legtágabb dimenziókban – keresve a két politikai tömörülés államai közötti összekötõ szálakat és az illetõ országok érdekeltté tételének lehetõségeit a közöttük levõ ellentétek mérséklésében, amelyek a közép-európai konfliktusok fõ forrásának számítottak – vissza kellett térnie geopolitikai kiindulópontjaihoz és konstrukcióihoz. Nyilván ezért volt szüksége Varsótól Kassán át a Balkánig húzódó

– ahogy írta – civilizációs-demarkációs vonal megvonására. A határvonal ilyen rugal- mas, átmeneti zónaként történõ megszabása már magában foglalta – hasonlóan mint 1931-ben – a két, eltérõ civilizációs egységet megtestesítõ nagyhatalom közöt- ti közvetítõi szerepre való úgymond eleve elrendeltséget. Ez a szerep azonban cse- lekvõkészséget és önazonossági értékteremtést feltételez. Az ilyesfajta „civilizáci- ós újhajtás” gyökereit Hodža – a kerek koncepciójával összhangban – a Visztulától a Morva folyón át Tesszalonikiig húzódó geopolitikai tengely körüli értékek kikristá- lyosodásában látta. Nem férhetett kétség hozzá, hogy olyan államok és népek al- kotta civilizációs térrõl volt itt szó, amelyek szuverenitásukat az elsõ világháború után nyerték el. Ugyanakkor Hodža a megelõzõ, túl éles vonalakkal körülhatárolt, az agrárdemokrácia perspektíváival genetikusan öszefonódott civilizáció létrehozására képes államokhoz viszonyítva lényegesen nagyobb hangsúlyt helyezett egy másik aspektusra. A Németország és Oroszország közötti térség valamennyi országa ab- ban való önnön objektív érdekeltségébõl indult ki, hogy ellensúlyt képezzenek a két nagyhatalom gravitációs erejével szemben, amelyek részérõl kulturális, gazdasági, s végül teljes alárendeltség fenyegetett. Ez a megközelítés már magában foglalta a közvetítõi szerep kiterjesztését azokra az államokra is, amelyek nem tartoztak az el- sõ világháború gyõztesei közé. Egyébként óhaj és bizonyos vízió szintjén Hodžának ez az elképzelése már a megelõzõ fejtegetéseiben is felmerült. Most viszont a kis- antant és a római egyezményekhez tartozó országok közeledése érdekében kifejtett igyekezete közvetlen lépcsõfoka lett a korridor jelentõségére támaszkodó geopoliti- kai tézise valóságerõvel történõ telítõdésének. Ez irányban Hodža a balkáni egyez- mény létrejöttének és a balti államok összefogására irányuló kísérletnek a légköré- ben képesnek mutatkozott arra, hogy tágabb regionális-összetartó és integrációs készségeket tulajdonítson a Németország és Oroszország közötti térség politikai megosztottságának.

Ezek a gondolati kombinációk, amelyek megõrizték a kötõdést és struktúrájukat Hodža eredeti geopolitikai koncepciójával, már csak szórványos megnyilvánulásai voltak a geopolitikai kiindulópontjai szellemében fogant céltudatos elgondolásainak.

Mindez pár héttel azután történt, hogy Hodža mint miniszterelnök átadta a külügyi tárca közvetlen irányítását Kamil Kroftának, s ennek nyomán meghatározó befolyást szerzett Edvard Beneš.

Hodža geopolitikai szemléletének a külpolitikai lépésekre alkalmazott érvényesí- tése minden bizonnyal a külpolitika bonyolultabbá válásának, a kisantanton belüli eltérõ érdekeknek és ellentéteknek a következményeként veszett ki tevékenységé- bõl. Hodža már idõbeli távlatból és a közép-európai térség náci uralom alá kerülé- sének tapasztalatai nyomán a közép-európai föderációról szóló könyvében megálla- pította: az újsütetû közép-európai megélénkülés olyan ambíciózus cél eléréséhez, mint amilyen a Duna menti teljes egyetértés kialakítása volt, csak akkor vezethet, ha mindez gyorsan megy végbe, ellenben sikertelenségre volt ítélve (Hodža 2004:195). Csakhogy épp abban a helyzetben, amikor Hodža tervezetére várt az a szerep, hogy a Duna menti együttmûködésnek és az ellentétek áthidalásának ténye- zõjévé váljék, s a Duna menti térség helyzete „a nagyhatalmak segítségével, de ve- lük szemben” (Ádám 1981:191) nyerjen megoldást, a gazdasági és politikai akadá- lyok már eleve számottevõbbek voltak, mint a Hodža által kínált és szorgalmazott, kölcsönösen elõnyös gazdasági redszer – az elõnyvámok kiterjesztése az egész Du- na-medencére –, amelytõl a fokozatos közeledést várta. A dinamikus német politi- ka erõs és szilárd pozíciókra tett szert a Duna menti államokban, ami lehetõvé tet- te számára, hogy maguk az ottani államok, függetlenül attól, hogy az elsõ világhá- ború gyõztesei vagy vesztesei közzé tartoztak-e keressék a kegyeit. Ebben a hely- zetben a Németországgal való gazdasági kapcsolatok adta elõnyök elvesztésének veszélye a „divide et impera” zsaroló módszerét alkalmazó politika eszközévé vált.

Tehát a kis Duna menti államok vagy függõ viszonyba, vagy kényszerpályára kerül- tek. A nyugati hatalmak ekkorra már feladták a Közép-Európa integrálását célzó ko- rábbi terveket. Hodža tervezetét Anglia és Franciaország megértéssel fogadta, de nem mutattak hajlandóságot annak érdemleges támogatásara, amely fokozta volna átütõ erejét Németország közép-európai behatolásával szemben.

Minden bizonnyal itt kell keresni a Hodža tervezetének sorsát meghatározó mé- lyebb okokat. Az eddigi történeti, kifejezetten külpolitikai indíttatású munkákban ezek csupán a kisantant és a római egyezményekhez tartozó országok közötti ellen- tétek Hodža általi lebecsülésére, s azoknak a tényzõknek a túlértékelésére korláto- zódnak, amelyek az elõnyvámok rendszerében rejlõ ösztönzõ hatásban, a vámtéte- lek csökkentésében, a mezõgazdasági termékek nyugati piacokon való elhelyzését lehetõvé tevõ piaci viszonyoknak a koordinálásában rejlettek (Deák 1986:130).

Tény, hogy Hodža számára ezeknek az elképzeléseknek, szándékoknak és lehetõsé- geknek a pozitív hatásához fûzött elvárások – korabeli elszánt igyekezetének körül- ményei között – nemcsak meggyõzõdéssé és politikai credóvá, hanem szinte transz- cendenssé felfokozott hitvallássá vált. Így történhetett meg, hogy Schusnigg oszt- rák kancellárral – aki a római egyezmények tagállamának képviselõjeként hajlandó- nak mutatkozott a két tömb közötti közvetítésre – folytatott tanácskozásairól Párizs- ban kijelentette: Ausztria egy hónapon belül csatlakozik a kisantanthoz, miközben Ausztria épp ez idõ tájt erõsítette meg, Mussolini és Gömbös nyomására a római partnerekhez való kötõdést (Ádám 1981:196).

A Hodža önnön tervezete buzgó szorgalmazásával kapcsolatos problematikának van egy másik aspektusa is, aminek nem szentelnek kellõ figyelmet. Arról van szó, hogy Hodža korabeli törekvései milyen mértékben tükrözték a közép-európai gazda- ságok összefonódásának adott szintjére vonatkozó ismereteket, integrálódásuk alapvetõ feltételeinek mélyre ható tisztázását, milyen jelentõséget tulajdonítottak

azok összehangolásának a nemzetközi gazdasági-politikai és hatalmi-politikai ösz- szefüggésekkel, különös tekintettel a közép-európai térségben uralkodó viszonyok- nak az eredendõ geopolitikai koncepció szellemében történõ rendezésére. Éppen ebbõl a szempontból érdemel figyelmet Hodža álláspontja a „Duna-terv” megvalósí- tásához szükséges nyugati segítség megítélését illetõen.

Hodža már a harmincas évek elsõ felében felfogta a nemzetközi regionalizmus világgazdasági folyamatokkal való összefüggését. Észrevette a mezõgazdasági vál- ság, illetve a parasztság, de egyáltalán a közép-európai agrárországok – különös- képpen a legiparosodottabb gazdasággal (economie mixte) rendelkezõ Csehszlová- kia – csökkenõ vásárlóerejének hatását az angol gépipar válságára. Felhívta a figyel- met arra, hogy az agrárválság következtében elvesztették az Angliából csehszlová- kiai feldolgozásra behozott, majd Romániába és a balkáni kivitelre szánt textiltermé- kek értékesítési lehetõségeit, a gépipari importtal egyetemben. Bizonygatni kezdte, hogy a Duna menti agrártermékek elhelyezése a nyugati piacokon fokozná a közép- európai lakosság vásárlóképességét és felélénkítené az angliai termékek iránti ke- resletet (Hodža 1933/V.:490–491). Ezt a körülményt tartotta szem elõtt Hodža, amikor – még a szomszédokkal való tárgyalásokat megelõzõen – az 1935 decem- berében tartott londoni konferencián igyekezett támogatást szerezni a „Duna-terv”- hez. A brit külügyminisztérium munkatársa a magyar diplomáciai ügyvivõ elõtt kije- lentette, hogy Közép-Európa és a balkáni országok minimális lehetõséget biztosíta- nak a brit gazdasági élet számára. Tehát a budapesti Magyar Szemlecsehszlováki- ai munkatársa romantikusnak minõsíthette Hodža arra irányuló igyekezetét, hogy a közép-európai országok a dunai agrártermékek elhelyezésének érdekében tett nyu- gati kapcsolatkeresés révén megerõsödjenek, minthogy a brit gazdaság számára Közép-Európa nem pótolhatta a német piacot és a német termékeket (Faragó 1971:25).

Ennek a valós helyzetnek Hodža minden bizonnyal tudatában volt, ami azt a meg- rögzött meggyõzõdést erõsítette benne, hogy a közép-európai országok egymásra utaltságának tudatosításában, együttmûködésük jelentõségének a felismerésében mutatkozó legcsekélyebb pozitív irányú elmozdulás mégiscsak változást idézhet elõ a nyugati országok magatartásában, és így az együttmûködõ Közép-Európa önérték- tudatának bizonyos fokú felébresztésében. Ennek az orientációnak a hátterében lát- ni kell, hogy közben tartotta magát saját koncepciója regionális-geopolitikai tételei- hez, amelyeket a Csehszlovák Mezõgazdasági Akadémián tartott elõadásában is hangsúlyozott: a közép-európai geopolitikai sajátosságoknak a térség integrációjá- hoz való kihasználásában az oda tartozó országok érdekeinek és kezdeményezése- inek kell tükrözõdnie, nem pedig a kívülrõl, az európai centrumoktól távoli helyekrõl érkezõ nyomásoknak. Tehát Hodža szerint a kívülrõl származó segítségnek kell meg- hatványoznia az európai összefogást a nagyhatalmakkal való partneri viszony kiala- kítása érdekében. Ezért hangsúlyozta, hogy már magának a közép-európai tömörü- léseknek a közeledése érdekében kifejtett igyekezet komoly szerepet játszhat, ha

„elérkezik az erõpróba ideje”.

Kérdéses azonban, hogy mennyire volt tudatában Hodža a közép-európai gazda- sági integráció mélységének és korlátainak, azzal az eshetõséggel is számolva, hogy a nyugati hatalmak hajlandónak mutatkoztak volna segítséget nyújtani az ag- rártermékek kiviteléhez. A közép-európai gazdaságok állapota és fejlõdési szintje

aligha volt kielégítõ ahhoz, hogy számottevõ elõrelépés történhessen – Hodža szán- dékainak megfelelõen – a termelés szabályozásában és a piaci feltételek koordiná- lásában, amelyek már eleve megkívánták eme államok magasabb fokú integráltsá- gát, integrációs szervek és intézmények mûködését is beleértve.⁵¹ Hodža terveze- tének sikertelensége mögött tehát ott munkált az integrációs folyamatok objektív feltételeivel kapcsolatban eligazodást nyújtó gnoszeológiai felkészültség adott szint- je is. S ez a probléma meghaladta a tudományos megismerés egyéni adottságainak és a koncepcionális készségeknek a kereteit, mindamellett, hogy Hodža figyelemre méltó empátiával rendelkezett a geopolitikai összefüggések és trendek, valamint a csehszlovákiai külpolitikai szükségletek feismerését illetõen.

Hodža tervezete ráirányítja a figyelmet a geopolitikai elképzelései és a külpoliti- kai irányvétel közötti összefüggésekre, de elgondolásainak ambivalens voltára is.

Azokról a nehézségekrõl tanúskodik, amelyek együtt jártak a komplexen értelme- zett, eredetinek számító – a gazdasági-társadalmi, kulturális-civilizációs szférára is kiterjedt, a hatalmi meghatározóktól elválaszthatatlan – geopolitikai koncepciónak a külpolitikai vonalvezetésbe való átültetésével. Hodža a „Duna-terv” szorgalmazá- sa során, azt reális keretek közé hozni akaró igyekezetében, s a diplomáciai takti- kázás közben sem tévesztette szem elõl az összefogás szükségességének és funk- ciójának a Németország közép-európai aspirációiból fakadó – amelyek az adott hely- zetben már fenyegetéssé fajultak –, valamint az Oroszországgal kapcsolatos indíté- kait. Hodža Beneštõl eltérõen igyekezett leszállítani a csehszlovák–szovjet együtt- mûködési szerzõdés jelentõségét, s megõrizni a Németország agresszív törekvései által veszélyeztetett Közép-Európa önállóságát és távolságtartását a Szovjetunió ak- tivitásával szemben, miközben kompromisszumokra törekedett Németország irányá- ban. Hodžának nyilván nem voltak illúziói Németország agresszív szándékait illetõ- en, azonban a közép-európai államok közeledésével szembeni német ellenállás gyengítésére törekedve diplomáciai lépései nem pusztán külpolitikai utilitarizmusból fakadtak. Tükrözõdött bennük a német geopolitikai potenciál európai összefüggé- sekben játszott szerepének, súlyának és tartós jelentõségének tudatosítása (Lukáè 2004:15–38).

Hodžának ebben a magatartásában jelen volt azoknak a geopolitikai adottságok- nak a figyelembevétele, amelyek folytán nézetei nem vesztették el idõszerûségüket az összeurópai egységesülési folyamat mai feltételei közepette sem.

Szlovákia elhelyezése Hodža geopolitikai koncepciójának koordinátái közé arról a törekvésrõl tanúskodik, hogy szinkretikus kiegyenlítõdést teremtsen a tágabb ösz- szefüggések megragadása és a politikai célszerûség, az apriorizmus és a tartós cél- tudatosság jegyében mûködõ dinamizmus között, összekapcsolva a fogékonyságot, a felfedezõkészséget az imaginációval, a racionalizmust az elvontsággal. Hodža ke- rek egésszé kikristályosodott geopolitikai koncepciója azt a céltudatos igyekezetet szolgálta, hogy Szlovákiát bevigye a nemzetközi közgondolkodásba, amint azt az emigrációban született könyvében immár bizonyos idõ múltán megállapította: „Szlo- vákiát sokáig nem tekintették Közép-Európa fontos politikai vagy földrajzi tényezõjé- nek. Leginkább a köztársaság egyik »problémájának« tartották, amelynek nemzetkö- zi vonatkozásai elhanyagolhatók” (Hodža 2004:131).

Jegyzetek

51. Erre a korülményre Faragó Tamás idézett tanulmányában már a 70-es évek elején felhív- ta a figyelmet, amikor a magyar történettudomány az úgynevezett szocialista integráció- val foglalkozva intenzív figyelmet kezdett fordítani a közép-európai térségen belüli gazda- sági kapcsolatoknak.

Felhasznált irodalom

Ádám Magda: A Kisantant 1920–1938. Budapest, Kossuth Kiadó, 1981.

Deák, Ladislav: Zápas o strednú Europu 1918–1938. Bratislava, Veda, 1986.

Faragó Tamás: A két világháború közötti kelet-európai integrációs törekvések történetének kutatásához. In.: Tanulmányok az integráció körébõl.Budapest, 1971.

Hodža, Milan: Èeskoslovenské zemedelstvo speje k sebestaènosti a preto treba základòu hospodárskej Malej dohody prestroji a rozšíri. In.: Hodža, Milan: Èlánky, reèi, štúdie V.

Praha, 1933.

Hodža, Milan: Èeskoslovensko a støední Evropa. In.: Hodža, Milan: Èlánky, reèi, štúdie IV.

Praha, 1931.

Hodža, Milan: Èo Èechov a Slovákov delilo a èo ich spája. In.: Hodža, Milan: Èlánky, reèi, štú- die VII. Praha, 1934.

Hodža, Milan: Nie centralizmus, ale regionalizmus v jednom politickom národe. In.: Sloven- ská otázka v 20. storoèí. Ed.: R. Chme¾. Bratislava, 1997.

Hodža, Milan: Nová støední Evropa. In.: Hodža, Milan: Èlánky, reèi, štúdie IV. Praha, 1931.

Hodža, Milan: O novou støední Evropu. In.: Hodža, Milan: Èlánky, reèi, štúdie IV. Praha, 1931.

Hodža, Milan: Slovenská politika vyžaduje slovenskú vládyschopnos. In.: Hodža, Milan: Èlán- ky, reèi, štúdie VII. Praha, 1934.

Hodža, Milan: Slovenský regionalizm. In.: Hodža, Milan: Èlánky, reèi, štúdie VII. Praha, 1934.

Hodža, Milan: Slovenské prínosy do slovenskej domácnosti. In.: Slovenská otázka v 20. sto- roèí. Ed.: R. Chme¾. Bratislava, 1997, 189–201. p.

Hodža, Milan: Szövetség Közép-Európában. Pozsony, Kalligram 2004. (Eredeti mû: Milan Hodža: Federation in Central Europe. Reflections an reminiscences. Jarrolds Publishers Limited, London–New York–Melbourne, 1942.)

Kollár, Karol: Metamorfózy chápania nacionalizmu v diele Milana Hodžu (predvojnové a povoj- nové obdobie). Filozofia, 12. sz., 1995, 722–723. p.

Lukáè Pavol: Milan Hodža közép-európaisága. In.: Hodža, Milan: Szövetség Közép-Európában.

Kalligram, Pozsony, 2004, 15–38. p.

Vìstnik Èeskoslovenské akademie zemìdelské, 6–7. sz., 1936, 433–437. p.

Zuberec Vladimír: Èechoslovakizmus agrárnej strany na Slovensku v rokoch 1919–1938. His- torický èasopis, 4. sz., 1979.

József Kiss

Slovakia’s Place and Role in Milan Hodža’s Geopolitical Conception (2. part) Hodža’s draft draws the attention to the connection between his geopolitical conceptions and foreign policy directions, and also to the ambivalent charac- ter of his ideas. He gives evidence of those difficulties that arose during the implementation of the complexly interpreted geopolitical conception to the foreign policy direction that extended to the economic and social, cultural and civilisational sphere. Hodža during the introduction of the “Duna-plan” in

efforts of taking it into real framework and during political temporizing he did not forget the motives in connection with Russia and arising from the neces- sity and function of joining, resulting from middle-European aspirations of Ger- many that had grown to threats. Hodža, to the contrary to Beneš, intended to drop the importance of Czechoslovak–Soviet co-operation agreements and to maintain the independence of Middle-Europe that was threatened by the agres- sive acts of Germany and to maintain the distance with the activities of the Soviet Union, while it wanted to find compromise with Germany. Apparently, Hodžának had no illusions in connection with Germany’s aggressive intents.

In this Hodža’s attitute taking into consideration of those geopolitical abi- lities was present that resulted that his conceptions did not loose their time- lyness under the recent conditions of the process of getting united in Europe.

Coordinates of Slovakia’s placement in Hodža’s geopolitical conception evidence efforts of creating syncretical equalization between catching connec- tivities and political expediency, and the dynamism functioning with signs of permanent approrism and appropriatness, connecting susceptibility, the abili- ty to discover with imagination, racionalism with abstractness. Hodža’s geopo- litical conception intended to put Slovakia into international thinking.