266 KÖNYVISMERTETÉS
Stílusa is egyént. »A Trompeter von Säckin gént már csak Német- országban falfák. «Az ilyeneket meg kell szokni; azontúl eleven és érdekes.
J ó vagy rossz ez a könyv, szubjektív dolog. A ki beleéli magát az elneve
zések másába, kritika nélkül elfogadj a a munka elgondolását és fölépítését, Bsnedekneksokszor még fiatalos merészségeit megszokja, a ferde, hiányos vagy hamis ítéletekkel nem törődik: élvezheti is. De hogy is van a régi Shakespeare-tétel ? Ezt a könyvet vagy egészen kritika nélkül kell olvasni, vagy erős kritikával. Az irodalom történetével foglalatoskodó ember azonban csak kritikával olvas és akkor lépten-nyomon bosszankodik.
Más meg ne olvassa. g l K 0 R J ó z g E F_
A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának czimj egy zeke. 11. Magyar szépirodalom idegen nyelven; leírta dr. Gulyás Pál. Budapest, 1917. Ransch- burg Gusztáv. N. 8-r. 347 1. Ára 8 K.
Bizonyára egyéni ízlés, de én mindig a különféle nemzetek nagy
jainak egymásra hatását t a r t o t t a m a legérdekesebb irodalmi problémá
nak. Ez a nézőpont indított arra úgy harmincz évvel ezelőtt —• s erre Radó Antal a t a n ú m — hogy belefogtam a bármely nyelvből magyarra fordított verses művek repertóriumába ; ma is sajnálom, hogy merőben külső körülmények csakhamar meggátolták, sőt hihetőleg végkép meg
szakították azt a hasznosnak ígérkező munkát. Az irodalomtörténet segédtudományának, a bibliográfiának, másik útja azonban reánk magya
rokra nézve sokkal fontosabb, mert az irodalmi tekinteteken felül a magyarság érvényesülésének nagy kérdése fűződik hozzá : elkönyveli a magunk számára is, de felmutatja a külföld előtt is azt az elég gazdag magyar szellemi kincset, a mely a külföld — valamint a hazánkban élő nem-magyar ajkú népek — számára, emennek nyelvén van hozzá
férhetővé téve.
Ezt a sokkal fáradságosabb, semmint hálás munkát mostanában végezte el dr. Gulyás Pál, a ki már eddig is első bibliográfusaink közé küzdötte fel magát. Nagy körültekintéssel, a legnagyobb gonddal és példátlan buzgalomra valló részletezéssel dolgozott. Azonban — a mit maga fájlal leginkább — tárgykörének korlátokat szabott a kiadvány jellege : t. i. ő nem mutathatta be idegen nyelvre fordított irodalmun
k a t a maga teljességében, vagyis legalább a tudomására j u t h a t o t t összes adatokkal, hanem csak ama könyvek és időszaki sajtótermékek adatait írta össze, a melyek Nemzeti Múzeumunknak birtokában van
nak ; — a mint erre már könyvének czíme utal. Az érdeklődőt azon
ban megnyugtathatja az a tudat, hogy a Múzeum Könyvtára éberen őrködik azon, hogy a külföldön megjelent magyar érdekű nyomtatvá
nyokat lehetőleg haladéktalanul megszerezze. (A belföldieket törvény alapján, hiány nélkül kell a nyomdától megkapnia.)
Az 1914. évvel lezárottnak kell tekintenünk szépirodalmunk idegennyelvi bibliográfiáját, mert (sokoldalú statisztikája) 1915-ből már
csak egyetlen fordítást említ ; a könyv belső czímlapjain is az 1915-ös évszámot találjuk, a minek magyarázata az? hogy a mű először szaka-
KÖNYVISMERTETÉS 267
szónként jelent meg a Gulyás-szerkesztette M. Könyvszemlében. Egyes szerzőktől megjelent könyvet nem kevesebbet, mint 587-et tárgyal, gyűjteményes művet 93-at — i t t külön csoportosítja a színdarabokat, külön az elbeszéléseket s külön a költeményeket. Mutatói olyan gon
dosak, hogy nemcsak a lefordított szerzőkről s a fordítókról szólnak, s nemcsak a fordításoknak nyelvek szerinti átnézetét adják (21 nyelv
ről, beleértve a holt- és a műnyelveket; az »Ido« és a »Jiddisch« hiány
zanak), hanem a fordítások időrendjét is (a »Zrinyiász« horvát for
dítása, 1660 óta !) összeállítják, sőt a kiadók helyrajzát is, a melyből szintén levonhatni valamely tanulságot.
Megbocsátható, ha dr. Gulyás az érdeklődő olvasóra hárítja át pl. annak összeállítását, hogy könyvének hány tétele szól valamelyik költőről, pl. (betűrendben) Ábrányi Emil 13, Ady Endre 3, Arany 49, Bajza 22, Bartók Lajos 11, Berzsenyi 18, Csepreghy 3, Csiky Ger
gely 12, Endrődi 9, b . Eötvös 35, Erdélyi János 15, Gyulai Pál 33, Herczeg F . 35, Jókai 236, b . Jósika 10, Katona József 4, Kisfaludy Károly 39, Sándor 23, Kiss József 8, Kölcsey 28, Madách .21, Mikszáth 45, a nép (dalaival) 31, Petőfi 116, Petőfiné 2, Rákosi Jenő 5, Viktor 2, Reviczky 9, Sárosy Gyula 8, Szabölcska 9, Szász K. 22, »Tatár Péter« (Medve Imre) 9, Tompa 24, Tóth Kálmán 29.
Vachott Sándor 14, Vajda János 17, Vörösmarty 55, gr. Zrínyi 7 tételt foglal el, s természetesen az is hiányzik, ezek közül hány szól önálló kötetről.
A ki nem volt t a n u j a : alig képzelheti el, hogy mekkora mun
kájába került Gulyásnak megállapítani, a hogy a sokszor • megváltozta
t o t t czím vagy kezdő sor melyik műnek fordítása. Főleg gazdag tar
talmú anthologiák, a melyek mindegyik darabjának czímét felsorolja idegen nyelven és magyarul! Az egész nagy és nagyérdemű műnek igazán csak bocsánandó bűnei azok a csekélyszámú mulasztások, a melyeket, ha már rájuk a k a d t a m : az érdeklődők ismereteinek pót
lására kötelességemnek t a r t o k itt közölni. Kimaradtak u. i. :
1. Beniczky-Bajza, Lenke : Vereint. (Ford. Oskar v. Krücken.) Jelzete : P. o. hung. 376. 1.
2. Herczeg, Franz : Die sieben Fräulein v. Gyurkovich. (Ford.
Andor v. Sponer.) Jelzete : P. o. hung. 830. 20/35.
3. Mikszáth: Der taube Schmied. (Ford. A. v. Sponer.) Jelzete : L. eleg. g. 721.
4/5. O. v, Krücken gyűjteményes elbeszélés-fordításai: 1. Auf sündigen Pfaden. Jelzete : P. o. germ. 2080. a. 2. Von Eva's Stamm.
Jelzete : P. o. germ. 2080.
6. Machik, Josef: Gisela. Eine Auswahl aus Gedichten der magyarischen Dichter. (Leipzig, 1858.) Jelzete: P. o. hung. 1077. bv.
7, Dr. Steinbach, Josef: Heimatklange. Dichtungen der unga
rischen Poeten, mit e. Anhang von National-Volksliedern. (Gross-Kanizsa, 1882.) Jelzete: P . o. hung. 1338. f.
Nem találom a könyvtárban (s tehát Gulyásnál sem) Petőfi őrültjéne'k jiddis fordítását (Der Meschüggene ; a fordítóra már nem
268 KÖNYVISMERTETÉS
emlékszem) holott, mikor egy-két évtizeddel ezelőtt felfedeztem : magam ajándékoztam a múzeumi könyvtárnak. —- Es eszembe jut, de szintén nem lelem: sokkal régebben a Szózatnak egy latin fordítását l á t t a m volt valahol, alkalmasint Szepesi Imrének, a híres kegyesrendi gramma
tikusnak fordításában ; vajon hol rejtőzhetik, mely gyűjteményben ? Félek, hogy valóban nincs is meg a Múzeum könyvtárában. Vajha be küldenék —- gyarapítani az anyagot Gulyás jelentős munkájának majdan remélhető második kötete számára.
KERESZTY ISTVÁN.
Kőmives Nándor Kolos: Nyéki Vörös Mátyás élete és munkái. Csorna, 1918. 8-r, 88. 1.
Ez a gonddal és utánjárással megírt munka két részből áll. Az első
ben a XVI. század végén s a X V I I . első felében szerepelt r. kath. egyházi költőnek életét rajzolja meg, a mely bizony még most is hézagos, bár a szerző több új adattal iparkodott kiegészíteni a hézagokat. A munka második része a költő munkáival foglalkozik öt szakaszban. Az elsőben azt tárgyalja, hogy valóban Balassa-versek-e azok a zsoltárfordítások, melyeket Erdélyi P. Balassáéinak tart, vagy pedig Nyékiéi ? Szerzőnk szerint Nyékiéi, mert ő azt a X V I I . századi kéziratos bejegyzést, a mely a Eimay-féle Epicodium debreczeni csonka példányában olvasható s a mely Nyékit, a győri kanonokot mondja az L I . zsolt. átdolgozójának, hitelesnek fogadja el s ez alapon mind a hét zsoltár szerzőjének Nyékit tartja. De nem tartja lehetetlennek, hogy az LI. zs.-t Rimay fordította s a költői hatás kedvéért adja Balassa ajkára, ill. tollára, vagy az is meg
lehet, hogy Balassától való i—2 strófa és Rimay folytatta. Í3n Rimaynak az LI. zs. átdolgozása fölé írt tájékoztatását fogadom el hitelesnek s az LI. zs. átdolgozójának B.-t tartom. A kéziratos bejegyzés tévedés, félre
értés eredménye. Hogy a többi hat zsoltárt B. vagy Nyéki írta-e, az Kőmives érvelése után is vitás marad. Szerintem Nyéki nem t u d o t t ilyen szép zsoltárokat írni, sokkal inkább Balassa a szerző. A kálvinista Béza zsoltárparaphrasisait nem a r. kath. Nyéki, hanem a prot. Balassa forgatta !
A második szakaszban Nyéki dialógusát tárgyalja, a rá vonatkozó irodalom gondos felhasználásával. H é t kiadását sorolja fel. Nem ismeri azt, a mely a Tintinnabulumm&l együtt jelent meg. A 3-ik szakaszban ez utóbbi művével foglalkozik. Ennek kiadásairól szóló jegyzéke igen hiányos. Csupán 8 kiadását említi, holott, tudomásom szerint, 18-nál is több volt. A 4. szakasz Nyéki kisebb költeményeivel foglalkozik.
A legsikerültebb versének (Mit használ kérlek a világ) tárgyalásánál egybeveti a Cantus Cath.-bzrx meglevő latin ének ugyanottani magyar fordításával s épen annak a versszaknak (7.) szövegét nem idézi, a mely szinte egész terjedelmében egyezik a Nyéki versének megfelelő (4.) vers
szakával.
Nyéki kéziratos, maga számára írt imádságos könyvével foglal
kozik az 5. szakasz. Végül az összefoglalásban meg iparkodik állapítani a szerző Ny. helyét a magyar irodalomban. És bár már előbb {69. 1.)
