Az új Büntető Törvénykönyv statisztikai vonatkozásai

;_'

755—

zésekbőlnyert tapasztalatokon át —— a Kö2ponti Statisztikai Hivatal 3 területi

szervei kiadvánYaiig bezárólag. Ez a vita a

Szakosztály vezetőségének véleménye sze—

rint hathatósan elősegítheti a magas Szín-

vonalú, tudOmányos igényű Statisztikai elemzések , kidolgozását, a gyakorlati munka színvonalának emelését.

A mezőgazdaság szocialista átszervezé- sének befejeztével időszerűnek látszik a mezőgazdaság ágazati rendszerének és a mezőgazdasági termelés átfogó mutatói- nak vizsgálata. ,E témák feldolgozását egy—

egy ankét megtartásával szeretné a Szak—

osztály vezetősége elősegíteni.

Szerepel a program-tervezetben az ipar—

statisztikai és esetleg a belkereskedelmi statisztikai besZám—olási rendszer megvita—

tása, melynek során a Szakosztály mint társadalmi fórum keretében vizsgálnák az érdekeltek többek között azt, hogyan il—

leszkedik, vagy illeszthető össze a legfel—

sőbb vezetéshez szükséges és a miniszté- riumok (felügyeleti hatóságok) számára szükséges adatigény a vállalatvezetés szá—

mára elengedhetetlen adatigénnyel, milyen az adatok bizonylati alátámasztása, nincs—e felesleges párhuzamos adatszolgál- tatás stb.

Tájékoztató előadást kiván rendezni a Statisztikai Szakosztály —— részben más szakosztályok bevonásával —— többek kö- zött a statisztikai adatok nemzetközi ösz—

szehasonlíthatóságával kapcsolatban a KGST-ben és az Európai Statisztikusok

Értekezleten folyó munkák állásáról, ered- ményeiről, a beruházások gazdaságossági számításaival kapcsolatos kutatások hely—

, zetéről, állásáról stb.

Sor kerülne az 1962/63- as idényben is- mét egy pályázatra. Témája a statisztikai múnka egyik viszonylag elmaradott de jelentőségében egyre inkább előtérbe—

kerülő ágának, a műszaki statisztikának a problematikáját ölelné fel.

A Szakosztály vezetősége egyetértett az—

zal a javaslattal, amely a Statisztikai Hi—

vatal 100 éves fennállásának közelgő év—

fordulójára tekintettel a magyar statisz—

tika történetével foglalkozó szakcsoport létrehozását körvonalazta, és a szakcsoport megszervezésére felkérte dr. Kenessey Zoltánt.

Ezek körülbelül azok a főbb területek, amelyeken a tudományos, illetve a gya- korlati munka színvonalánakemelése ér—

dekében a Szakosztály az elkövetkező idő- szakban munkálkodni kiván.

A Szakosztály vezetősége ezúton is kéri a Szakosztály tagjait, hogy az itt körvona—

lazott programhoz szóljanak hozzá, mert nyilvánvaló, hogy a Közgazdasági Társa- ság alapvető célkitűzésének, vagyis an—

nak sikeres megvalősítása, hogy társa—

dalmi úton segítsük a közgazdaságtudo—

mány marxista—leninista szellemű, a nép- gazdaság szocialista fejlődését szolgáló művelését és gyakorlati alkalmazását, csak a magyar közgazdászok—statisztikusok kö—

zös munkájával, összefogásával lehetséges.

AZ ÚJ BUNTETő TÖRVÉNYKÖNYV STATISZTIKAI VONATKOZÁSAI

DR. REMETEY ERVlN

Az 1949. évi XX. törvényben foglalt al—

kotmány létrehozásával nagyszabású jog—

alkotó munka vette kezdetét, amelynek legújabb és egyik legjelentősebb része az 1953—ban megkezdődött előkészítő munka és széleskörű megvitatás alapján 1961 de—

cemberében az Igazságügyminiszter által az Országgyűlés elé terjesztett új Büntető Törvénykönyv javaslat. E javaslat alapján alkotta meg az Országgyűlés a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1961. évi V. törvényt. Az 1962. évi 10. számú törvényerejű rendelet rendelke- zései szerint az új Büntető Törvénykönyv 1962. július 1. napján lép hatályba.

Természetesen messze meghaladná en—

nek a cikknek az olvasók érdeklődési köre által is meghatározott kereteit e nagyje—

lentőségű törvénykönyv egészének ismer- tetése, de mivel a törvénykönyvnek a Sta—

tisztikát közvetlenül érintő részei is van—

nak, ezek ismertetése nemcsak érdeklő—

désre tarthat számot a statisztikusok kö—

rében, hanem gyakorlati munkájukban a törvénykönyv e részeinek ismerete egye—

nesen nélkülözhetetlen.

Az állami statisztikáról szóló 1952. éVi VI. törvény megalkotása óta azonban nem az új Büntető Törvénykönyv az első jog—

szabály, amely a statisztikai törvény VII.

fejezetében felvett büntető rendelkezése- ket módosította, kiegészítette. Az időközi változások eléggé szerteágazó szabályo—

zást teremtettek, és így hasznosnak lát- szik, ha ez alkalommal az új Büntető Törvénykönyvvel közvetlenül érintett kér—

déseken túlmenően általánosságban és át—

fogóan a statisztikai fegyelem megsértőivel szemben az új Büntető Törvénykönyv ha—

tályba lépése után alkalmazható megtor—

lások (büntető eljárás, szabálysértési el—

756

járás) valamennyi lehetőségét, azok jog—

szabályi alapjait ,is ismertetjük.

Az új Büntető Törvénykönyv (BTK) két szakasza tartalmaz a statisztikát köz.- vetlenül érintő rendelkezéseket.

1. A BTK közbiztonság és közrend elleni bűntetteket tartalmazó XII. fejezetének 213. §-a a ,,Statisztikai bűntett" cimet vi- seli. E szakasz szerint: ,,Aki a valóságnak meg nem felelő vagy hamis látszatot keltő statisztikai adatokat szolgáltat, vagy az adatszolgáltatással kapcsolatban a valóság- nak meg nem felelő felvilágosítást ad, ille—

tőleg, aki a statisztikai adatok vagy az azokkal kapcsolatos felvilágosítások szol- gáltatását megtagadja, egy évig terjedő szabadságvesztéssel vagy javító—nevelő munkával büntetendő".

2. A BTK népgazdaság elleni bűntette—

ket tartalmazó XIII. fejezetének 227. §-a ,,A gazdasági ellenőrzés és adatgyűjtés aka—

dályozása" címet viseli. E szakasz szerint:

,,(1) Aki a gazdasági ellenőrzésre vagy adatgyűjtésre jogosított szervet a gazdál—

kodásra vonatkozó valótlan adatok szol- gáltatásával, adatok eltitkolásával vagy más módon félrevezeti, illetőleg a köte- lező adatszolgáltatást vagy jelentéstételt megtagadja, az előirt számviteli nyivántar—

tások vezetését rendszeresen elmulasztja, illetőleg azokban az előírt adatokat rend—

szeresen nem a valóságnak megfelelően tünteti fel, avagy az ellenőrzést egyéb módon meghiusítani törekszik, egi évig terjedő szabadságvesztéssel vagy javító—

nevelő munkával büntetendő. (2) Ugyan—

igy kell büntetni azt is, aki az (1) bekez- désben említett szerv részére a valóság—

nak megfelelő adatokat szolgáltató dolgo- zóval szemben emiatt hátrányos intézke- dést tesz."

Felmerülhet a kérdés, hogy miért volt szükség e kettős szabályozásra, és milyen esetekben alkalmazandó az egyik és mi- lyen esetekben a másik törvényhely.

A kettős szabályozás kiinduló pontja az eddigi joghelyzet, amelyet az új BTK szerkesztésénél lényegében a javaslat szer—

kesztői átvettek. Az új BTK hatályba lé—

pése előtt a BTK 213. §—ában meghatáro—

zott bűntett az állami statisztikáról szóló 1952. évi VI. törvény 15. §. l., illetve 3.

pontjában szerepelt, mig a BTK 227. §—

ában meghatározott bűntetthez hasonló tényállás a tervgazdálkodás büntetőjogi védelméről szóló 1950. évi 4. számú tör—

vénverejű rendelet 6. és 7. §—ában volt található

A kettős szabályozásra az új BTK mi—

niszteri indokolása a következőket mond—

ja: ,,Az e (statisztikai) vonatkozású bűnös magatartások egy része, mint népgazdaság elleni bűntett esik büntetés alá (227. §),

mig a 213 § a aan—gazdasági vonatkozású

statisztikai adatokkal kapcsolatos büntető

rendelkezéseket tax—mmm"

Ugyanezt az álláspontot megismétli a

miniszteri indokolás máshelyütt is, és _is_-

kal kapcsolatban elkövethető bűntettet szabályoz.§

A 213. §ilyetén magyarázatával— ép- pen e szakasz szövegezésére támaszkodva

—- nem érthetünk egyet. Az ismertetett szöveg ugyanis minden korlátozás, szű—

kebb kör meghatározása nélkül általános—

ságban szól ,,statisztikai adatok"—ről, ,,adatszolgáltatás"-ról, tehát e szakasz sző- vegének alapján minden, akár'gawasági, akár nem-gazdasági vonatkozású statisz—

tikai adattal kapcsolatosan elkövetett bűntett büntethető.

Kétségtelen azonban, hogy a 227. § va- lóban kifejezetten és kizárólagosan a gaz- dasági vonatkozású statisztikai adatokkal kapcsolatos büntető rendelkezéseket tar- talmazza, és e szakasz alapján elvben a nem—gazdasági jellegű statisztikai adatok—

kal kapcsolatban elkövetett bűntettek nem büntethetők. Felmerül azonban a kérdés, hogy hol van éles és félreérthetet—

len határvonal *a gazdasági és nem—gazda- sági jellegű statisztikai adatok között.

Végső soron úgyszólván valamennyi, első látszatra nem—gazdasági jellegű statiszti—

kai adatnak is van népgazdasági jelentő—

Sége, feladata, a népgazdasági tervezés alapjául szolgálhat. A népmozgalmi ada- tok például elsősorban ilyen, nem gazda—

sági jellegű statisztikai adatoknak tűn- hetnek, 'de ugyanakkor számos gazdasági jellegű intézkedés, tervezés alapjául szolgálnak, és így tágabb értelemben véve már népgazdasági jellegűek.

A 227. § azonban nem kizárólag sta—

tisztikai jellegű, hanem részben a statisz—

tika körét meghaladó területre is kiter- jedő szabályozás, és összefoglalja a hatá- lyos jog számos, a gazdasági ellenőrzés akadályozását és más hasonló magatar—

tást büntető rendelkezéseit is. E szakasz alapján nemcsak a valótlan adatokat szolgáltató vonható felelősségre, hanem azis, aki a statisztikai adatszolgáltatás alapbizonylatait, az előírt számviteli nyilvántartásokat valótlan adatok beve—

zetésével meghamisítja vagy e [nyilván—

tartások vezetését elmulasztja. Ebben a vonatkozásban a BTK 227. §-a széle- sebb körű, mint a 213. §, amely a sta—

tisztikai adatszolgáltatás 'alapbizon'yla—

tainak kérdésére nem terjed ki.) A 227. §—nak ilyetén szabályozása kétség- telenül nagymértékben elősegíti a sta—

tisztikai adatszolgáltatás megbízhatóságát,

SZEMLE

757

mert nemcsak az alapbizonylatoktól el—

térő, és e' vonatkozásban valótlan ada—

tok szolgáltatását rendeli büntetni, ha- nem a—valőtlan adatoknak már az alap- bizonylatokba, a- számviteli nyilvántartá—

sokba történő bejegyzését, valamint e nyilvántartások vezetésének elmulasztá—

sát is. Ez igen lényeges, mert a gyakórlat—

ban sok vita adódott abból, hogy ameny—

nyiben a szolgáltatott adat azonos az alap- bizonylatban szereplő adattal,'lehet-e va—

lótlan statisztikai adatszolgáltatásról szó.

Hozzátartozik-e a valótlan statisztikai adatszolgáltatás fogalomköréhez, és ennek következtében adott esetben vizsgálható—e, hogy a statisztikai adatszolgáltatás alap- bizonylatában szereplő adat megfelel-e a valóságnak? Ebben a kérdésben a vitá—

kat a 227. § félreérthetetlenül kiküszöböli, amikor önállóan --- a statisztikai adatszol—

gáltatástól függetlenül — elbírálható bűn- tettnek minősíti az előírt számviteli nyil—

vántartások vezetésének elmulasztását, illetve azokban valótlan adatok feltünte-

tését. '

Az új BTK 213. és 227. §—ai a fenti is—

mertetés szerint statisztikai vonatkozásuk- ban az 1952. évi VI. törvény 15. § l. és 3.

pontjai és az 1950. évi 4. számú törvény—

erejű rendelet 6. és 7. §-ai helyébe lépnek, és ennek következtében az új BTK életbe- léptetéséről szóló 1962. évi 10. számú tör—

vényerejű rendelet e törvényhelyeket kí—

fejezetten is hatályon kívül helyezte.

Nézzük ezek után azt, hogy az 1952. évi VI. törvény 15., 16. és 17. §—ában foglalt büntető rendelkezésekből az új BTK ha—

tálybalépése után mi marad még hatály—

ban.

1. A 15. § 2. pontját az 1962. évi 10.

számú törvényerejű rendelet szintén hatályon kivül helyezte. Ennek kettős oka van.

a) Az 1955. évi 17. számú törvényerejű rendelet 8. §—a új szabálysértési tényállást állapított meg. E § a következőképpen szól: ,,Amennyiben a cselekmény súlyo—

sabb rendelkezés alá nem esik, a tanács végrehajtó bizottsága igazgatási osztályá—

nak hatáskörébe tartozó szabálysértést kö—

vet el, és 1000 forintig terjedhető pénzbír- sággal sújtható az, aki a jóváhagyott sta—

tisztikai beszámolórendszer körén kívül eső statisztikai adatszolgáltatást -—- vi—

'szonylag szűkebb körben—rendel el vagy kér, továbbá, aki a statisztikai kérdőíve- ket (utasításokat, beszámoló— és összesítő jelentéseket) kisebb mértékben önkénye—

sen megváltoztatja (terjedelmüket bővíti, illetőleg csökkenti)." Az elgondolás e jogszabály megalkotásánál az volt, hogy az ún. ,,vadstatisztika" büntetésére az 1952. évi VI. törvény 'bűntetti minősítése

6 Statisztikai Szemle

túl súlyos, és ezért szükségesnek látszott e statisztikai fegyelemsértés kisebb súlyú eseteire enyhébb, szabálysértési elbírálás lehetőségét biztosítani. Ezt hozta kifeje—

zésre az idézett jogszabály ,,viszonylag szűkebb körben", ,,kisebb mértékben" ki- tétele. Az új BTK hatálybalépéséig tehát az ún; ,,vadstatisztika" súlyosabb esetei

bűntettként, enyhébb esetei szabálysértés- ként voltak elbírálhatók.

b) Időközben az a nézet alakult ki, hogy a ,,vadstatisztika" társadalmi veszélyes- sége még a súlyosabb esetekben sem olyan nagyfokú, hogy a bűntetti minősítés fenn—

tartása indokolt lenne. Ezért helyezte az 1962. évi 10. számú törvényerejű rendelet az 1952. évi VI. törvény vonatkozó 15. § 2. pontját is hatályon kívül. A BTK ha- tálybalépése után a ,,vadstatisztika" min—

den esete — a súlyos és kevésbé súlyos egyaránt —— az 1955. évi 17. számú tör- vényerejű rendelet 8. §—a alapján szabály—

sértésként bírálandó el.

2. A statisztikai törvény 16. §—ában meg—

határozott és eredetileg birói hatáskörbe tartozott kihágás az 1955. évi 17. számú törvényerejű rendelet rendelkezései követ- keztében a tanács végrehajtó bizottsága igazgatási osztályának hatáskörébe tar- tozó szabálysértéssé vált. Az adatszolgál—

tatási határidők be nem tartása miatt te—

hát szabálysértési eljárásnak van helye.

3. A statisztikai törvény 17. § 1. és 2.

pontja esetében a helyzet a 2. alatt elmon—

dottakkal azonos. A két pontban megha—

tározott szabálysértési tényállások közül gyakorlatilag főleg a 2. pont tényállása kerülhet alkalmazásra. Az adatszolgálta—

tás elmulasztása lényegében hasonló a határidőkésedelemhez. Míg az utóbbi eset- ben megtörtént az adatszolgáltatás, csak késedelmesen, az előbbi eset akkor forog fenn, ha egyáltalában nem történik meg az adatszolgáltatás. Kétségtelen, hogy a kettő között az adatszolgáltatás elmulasz- tása a súlyosabb, és bár mindkét magatar- tás miatt szabálysértési eljárásnak van helye, a két magatartás értékelési külön—

bözősége a kiszabandó pénzbírság összeg—

szerűségének megállapításában nyerhet kifejezést.

4. Mind az eddig hatályban volt 1952.

évi VI. törvény 15. § 1. pontja, mind az új BTK 213. és 227. §—ai alapján csak a szándékosan elkövetett valótlan statiszti—

kai adatszolgáltatás büntethető. Az esetek jelentős részében azonban a valótlan adatszolgáltatás nem szándékos, illetve a szándékosság igen kevés esetben bizo—

nyítható, minek következtében ezek a va- lótlan statisztikai adatszolgáltatások meg- torlatlanok maradtak, a felelős személy ellen sem büntető, sem szabálysértési el—

758

járást inditani nem lehetett A valóság—

nak meg nem felelő statisztikai adatszol—

gáltatás társadalmi veszélyessége, azabból származható népgazdasági károk mértéke szempontjából jóformán közömbös, hogy a valótlan adatok szándékos cselekmény- ből vagy gondatlanságból származnak—e.

(Ez a kérdés csak az elkövető alanyi bü- nössége szempontjából értékelendő.) Ez az állapot nem volt kielégítő, mert a bili)—

tethetőség hiányában az általános és egyéni megelőzés nincs megfelelően biz- tosítva, de ezenkívül a törvényesség is megkívánja, hogy adott esetekben a gon- datlanságból elkövetett valótlan statisz- tikai adatszolgáltatás is megtorlást nyer- jen. Ezek a szempontok indokolták a 24/

1961. (VI. 8.) Korm. számú rendelet meg- hozatalát.

E rendelet 1. §—a szerint: ,,Szabálysér—

tést követ el és 3000 forintig terjed-hető pénzbírsággal sújtható az, aki a statisz—

tikai adatgyűjtő szerv irásbeli figyelmez—

tetése ellenére a köteles gondosság el—

mulasztásával a valóságnak meg nem fe—

lelő statisztikai adatokat szolgáltat, vagy ilyen adatsmlgáltatast kötelességének el—

mulasztásával lehetővé tesz, illetve elá—

segí "Különleges,atöbbi statisztikai btw- tető és szabálysértési rendelkezéstál el—

térő szabályozás az, hogy előzetes írásbeli figyelmeztetéshez köti a jogszabály a sza——

bálysértési eljárásban történő felelősségre vonást, továbbá, hogy —— ugyanezen ten-—

delet 2. §-a értehnében — a szabálysér—

tési eljárásnak csak a Központi Statisz—

tikai Hivatal elnöke vagy a megyei (Buda—

pest városi) Statisztikai Igazgatóság veze—-

tője feljelentésére van helye, végül, hogy a többi statisztikai szabályaértéstöl elté—

rően ebben az esetben nem 1000, hanem 3000 forint a megállapítható pénzbírság maximuma. Ebben a különleges szabályo-—

zásban a cselekmény jelentősége nyer ki—

fejezést.

—Nem lenne teljes a kör, ha végezetül nem említenénk meg, hogy a statisztikai fegyelemsértések enyhébb eseteiben fe—

gyelmi eljárás alkalmazásának van helye.

MAGYAR SZAKIRODALOM

TERVGAZDASÁGI, STATISZTIKAI És SZÁMVITELI BIBLIOGRÁFlA

1955 —— 1958

Szerk.: Hajdu Elemérné. Hámori Béla. Ha- raszthy Gyula. Közgazdasági és Jogi Könyv—

kiadó. Budapest. 1962. 360 old.

Az éves, illetve többéves nemzeti szak—

bibliográfiák — és ezek közé tartozik az immár harmadik kötetével jelentkező ,,Tervgazdasági, statisztikai és számviteli bibliográfia" is — igen fontos szerepet töltenek be egy—egy tudomány vagy ismeretág tájékoztató—bibliográfiai iro—

dalmában. E kötet szerkesztői azonban láthatólag elsősorban nem ebből, azaz a bibliográfiai és tájékoztatási feladatokat ellátó intézmények és szakemberek igé- nyeiből, hanem a szakirodalom felhasz- nálóinak, az elméleti—oktatási, elvi irá—

nyitó és gyakorlati gazdasági tevékenység különböző területein dolgozó szakemberek szükségleteiből indultak ki, amikor ezt a több, mint 3500 tételes bibliográfiát ösz—

szeállították. Ezt tükrözi a bibliográfia felépítése, a közlés módszere, amely sok- ban könnyíti a felhasználók munkáját.

A ,,Tervgazdasági, statisztikai és szám- viteli bibliográfia" nemrégiben megjelent

harmadik kötete az 1955—1958-as évek magyar szakirodalmi anyagát gyűjti ösz—

sze. Első része a marxizmus—leninizmus klasszikusai közgazdasági vonatkozású műveinek magyar kiadásairól ad képet.

A tervgazdaság irodalmát áttekintő má—

sodik rész a tervezés gyakorlatában meghonosodott rendszerezés alapján épül fel. A statisztikai rész az előzőhöz kap—- csolódva a tervjelentések irodalmának feltárásával kezdődik, majd az ,,Altalá—

nos statisztika" és a ,,Gazdaságstatisz—

tika" fejezet után az ágazati statisztikák irodalma kerül ismertetésre, beleértve a szorosan vett gazdasági ágak statiszti- káján kivül a népességi, az egészségügyi és a szociális, a település- és kommunális, a kulturális statisztikai irodalmat ma—

gukba foglaló fejezeteket. A negyedik, a számviteli rész szintén ágazati felépíté—

sű, és felöleli a szervezés irodalmát is_

Az ötödik rész az ellenőrzés irodalmát tárja fel. A függelékként szereplő hatodik részben — mint a szerkesztők irják, kí—

sérletképpen —— a közgazdaságtan elmé—

leti kérdéseinek irodalmát, illetve a tő—

kés országok gazdaságával foglalkozó mű—

veket tekintik át, s végül néhány gaz- daságtörténeti mű bibliográfiai adatait közlik. A bibliográfiát név— és tárgy- mutató —— ez utóbbi külön érdeme —-—, valamint a feldolgozott folyóiratok jegy-—

zeke egészíti ki. Az egyes fejezeteken belül a tételek betűrendben követik egy—4

mást, tekintet nélkül arra, hogy folyóirat—

cikkekről, könyvről vagy egyéb kiadvány- ról van szó. Az egyes tételek cimleirása világos, áttekinthető. A fontosabb tételek- nél rövid annotációkat találunk. Ezeknek