A szovjet ipari munkastatisztikáról

A szovjet ipari 'munkastatisztikáról*) *

_ ' A szovjet népnek a háborút követő sztálini ötéves terv határidőelőtti m 4 valósításáért folytatott harca különösen nagy követelményeket támaszt a munkaegs munkabér megszervezésének területén. Az ötéves terv ha'táridőelőtti megvalósításának elengedhetetlen feltétele a munka termelékenységének a nemzetgazdaság minden egyes ágára kiterjedő emelése, ami döntő mértékben a munkafolyamatok gépesítési fokától, a munkaerő hullámzásának megszüntetésétől, a munkaidő teljes kihasználásától; a, munkások szakképzettségének szakadatlan emelésétől és a fokozottabb teljesité—

ményre ösztönző munkabér-rendszernek a legerélyesebb kiterjesztésétől függ.

Éppen ezért a munkaerő számbavételének és a munkaerőgazdálkodásnak kérdései napjainkban különösen fontosak. _

A statisztika a Szovjetúnióban a szövetségi kormány és a szocialista terv—

gazdaság vezetőinek irányitása szerint folytatja munkásságát. Az állami tervek teljesitésének ellenőrzésében hatalmas fegyverként működő statisztika a Szovjet unióban kizárólagosan a dolgozók érdekeit szolgálja. A szovjet statisztikát Marx,"

Engels, Lenin és Sztálin tudományos irányelvei szerint szervezték meg és az hatal—

mas elméleti tanításukon alapszik. Ebben rejlik a szovjet statisztika fölényének forrása a burzsoá statisztikával szemben.

A kapitalista országokban a burzsoázia a hivatalos állami munkastatisztikát

*a munkásosztály helyzetének minden lehetséges módon való szépítésére és meghamisi—

tására használja fel. Ebből a célból a burzsoa statisztika és állami statisztikai szervet meghamisítják a munkastatisztika adatait és a statisztikai összeírások megszervezésé—

ben és feldolgozásában tudományellenes és hamis módszertani elveket alkalmaznak.

A burzsoá közgazdászok a statisztikát a kapitalizmus egyik védőiegyverévé, ': kapitalista monopóliumok érdekeinek kiszolgálójává alakították át. Charles Stimrt, amerikai statisztikus,a munkastatisztika feladataival foglalkozva első helyen említi ,,a magánvállalatok szempontjából annak hatalmas potenciális értékét, mint a vállalati statisztika irányításának alapjátf")

* A burzsoá statisztikának a kapitalista monopóliumok imperialista érdekeihez.

való nyílt és teljes alárendeltségét kénytelen volt Ríffler, egy másik amerikai statisz—

tikus,is elismerni. Ezeket írja: ,,Világviszonylatban hiányzik ipari áttekintésünk.

Szükségünk volna a földrajzi területek és iparvidékek nemzeti szempontokon felül—

emelkedő tanulmányozására, mert ezek a kutatások új piacok megnyitásával és a tőkék elhelyezésének biztosításával a megrendült világ újjászervezésének szempontjából"

igen fontosak. Az ilyen természetű feladatok megoldására szentelt munkásságnak busás nyereségrészesedés a jutalmam)

A kapitalista országok statisztikája, a meglevő adatok meghamisitától eltekintvea nem rendelkezik a fontos mutatószámok egész sorával, ami önmagában is bizonyitja statisztikájuk fogyatékosságát. Pl. Angliában éppúgy, mint az USA—ban az ipari statisztikai összeirásokból képtelenség szétválasztani a mérnök—technikusi személyzet állományát a termelés folyamatában közvetlenül résztvevő munkások számától. Az.

USA—ban a nemzetgazdaság fő termelési ágaiban hiányzik a foglalkoztatott munkások és alkalmazottak részletesen kimutatott létszáma. Az USA-ban közzétett adato—

kat néhány, nem nagyszámú vállalat havi jelentéseinek alapján számítják ki.

Sztálin elvtárs a Szovjetúnió Kommunista (b) Pártja központi vezetőségének XVI. kongresszusán tartott politikai beszámolójában feltárta a burzsoá statisztika által a nemzeti jövedelem meghatározásával kapcsolatban az osztálymegoszlás kér—*

désében tanúsított védekező és hazug magatartását és rámutatott arra, hogy a burzsoá statisztikai kutatásoknak hinni nem lehet ,,minthogy ezekben a tanulmá—

nyokban a tisztára közgazdasági természetű hibákon kívül még olyanfajta más hibák is vannak, melyeknek részben az a céljuk, hogy a kapitalisták jövedelmét eltitkol——

ják, kisebbitve azok nagyságát, részben, hogy a munkásosztály jövedelmét felduzzasz—í szák és nagyobbítsák, a munkások közé számítva az óriási fizetéseket élvező tiszt—

' víselőket is."3) "

A burzsoá statisztika különösen meghamisítja a munkastatisztika olyan fontos

ság mérvére és a létfenntartás költségeire vonatkozó indexszámok. (

A kapitalista országokban közzétett adatok legnagyobb hibája, hogy azokat, csak a foglalkoztatott munkások és tisztviselők létszámára vonatkozólag számítják ki, a munkanélküliek számának figyelembevétele nélkül. A statisztikai feldolgozás folyamán ezeket a hibás adatokat még továbbmenőleg azáltal is meghamisítják, hogy megkülön- böztetés nélkül ,,átlagokat" alkalmaznak, amelyek a nagy munkástömegek és a munkás- arisztokraták, a férfiak és a nők, a fehérek és a négerek közötti fizetésbeli különbségeket,

' Planovoje Hozjajsztvo, 1948, 5. sz., 51—63. old.

!) Állami statisztika üzleti használatra. 1946.

') Az Amerikai Statisztikai Társaság Közlönye, 1942. III. hó.

') J. V. Sztálin: A leninizmus kérdései, 10. kiadás, 381. old.

eltüntetik. A munkabérre vonatkozó adatokat az amerikai burzsoá statisztika még azáltal is meghamisítja, hogy a részvénytársaságok igazgatóinak többszázezer dollárt -—elérő évi fizetéseit is hozzászámítja a munkabéralaphoz.

Az amerikai ,,Munkakérdést Kutató Társaság" adatai szerint az Egyesült Államokban 1940-ben a munkásoknak kifizetett munkabérösszeg a hivatalosan meg—

állapított járandóságoknál 20 %—kal volt alacsonyabb.

Még nagyobb méretű a munkanélküliek statisztikájának meghamisítása Angliában és az USA—ban, ahol a hivatalosan közzétett adatok a munkanélküliek

tényleges számának csak csekély hányadát tüntetik fel. Mint ahogy ismeretes, a munka—

nélküliekre vonatkozó adatok meghamisítása mindenekelőtt azt a célt szolgálja, hogy.

a nem teljes munkaidőben foglalkoztatott munkások és tisztviselők száma is bele—

kerüljön a burzsoá statisztika foglalkoztatott munkáSainak — nem pedig a munkanélkü—

lieinek —- létszámába. Ezzel azt érik el, hogy egyrészt mesterségesen növekszik a foglal—

'koztatottság indexszáma, másrészt közvetlenül csökken a munkanélküliek állománya.

E torzítás méretei abból a tényből ítélhetők meg legjobban, hogy az USA-ban 1947-ben a heti 35 óránál kevesebbet dolgozók száma elérte a 8 milliót, akik közül kb. 1.5 millió csak 1—14 órát, tehát heti 2 napnál is kevesebbet dolgozott.

A munkanélküliek létszámának a burzsoá statisztika által kedvelt hamisítási módszere az is, hogy azok létszámából kizárja a munkanélküli ifjúmunkásokat, akik első alkalommal állnának munkába.

Különösen nagy méreteket ölt a burzsoá statisztika által kiszámított reál- ,munkabér indexek meghamisítása. Ezen kívül még a munkanélküliek számának figye—

lembevétele nélkül kiszámított hibás és meghamisított munkabérindexhez kapcsolódik a nem kevésbbé rossz és hamis s a drágulás mértékét kifejezésre nem juttató létfenn—

tartási index.

A szakszervezetek képviselői egy Roosevelt által létesített bizottság előtt az ame—

rikai munkaügyi minisztérium által kiszámított létfenntartási index felülvizsgálata alkalmával kimutatták, hogy 1941 januártól 1943 december haváig a kiskereskedelmi árak az élelmezési cikkeknél 85%-kal, a ruházati cikkeknél 116%-kal, a háztartási eszközöknél 124%-kal voltak magasabbak, mint a hivatalos árak.

Erősen csökkentik az árak tényleges emelkedését az angol burzsoá statisztika által közzétett létfenntartási indexek is. A hivatalos létfenntartási index szerint Angliában egy munkáscsaládra eső létminimum az 1945. évben 131 volt (1939. szept.

]. : 100) és az 1946. és 1947. években nem történt változás. Ezzel szemben azonban az angol pénzügyminisztérium hivatalos adatai szerint a közszükségleti cikkek ára az 1946. évben a háború előtti árszínvonalat 53 %-kal haladta meg.

Ilyenformán a burzsoá munkastatisztika tudományellenes, meghamisított statisztika, amely teljes egészében a kapitalizmus védelmét szolgálja és a burzsoázia megvédésének érdekében meghamisítja a tényeket.

.

A Szovjetúnió nemzetgazdaságának tervgazdálkodásában a munka tervszerű—

sége és számbavétele különleges helyet foglal el. Ez abból következik, hogy a társadalom legfontosabb teremtő ereje az ember, annak munkája, termelőképessége, szakképzettsége és kiképzése; A szocialista társadalomban megszűnt az embernek (ember általi kizsákmányolása, a munkaerő nem áru, a munka alapja az összes termelő—

eszközök közös, szocialista tulajdona. A Szovjetúnió dolgozóinak helyzete gyökeresen különbözik a kapitalista országok dolgozóinak helyzetétől, mert a Szovjetúnióban az államhatalom, minden termelő eszköz, minden társadalmi gazdaság a dolgozóké.

A szocialista termelés fejlődése biztosítja a szovjet nép anyagi jólétének állandó emel—

kedését, ellentétben a kapitalizmussal, ahol mindinkább növekvő mértékben megy végbe a munkásosztály abszolút és viszonylagos elszegényedése. Sztálin elvtárs a 'sztachanovisták első össz—szövetségi értekezletén tartott beszédében mutatott rá:

,,A mi forradalmunk jellemző sajátsága, hogy a népnek nemcsak szabadságot adott, hanem anyagi jólétet, a jómódú és kulturális élet lehetőségét is.")

A munka tervszerűsítése a Szovjetúnióban a munka és munkabér szocialista.

megszervezésének alaptörvényein nyugszik. Ide tartozik: ,,először, a munkatermékek elosztásának törvénye, mely szerint a termékek elosztása az állami vállalatok munkásai és a kolhoz—parasztok által végzett munka mennyiségétől és minőségétől függ;

másodszor —— mint következmény —— egyenlő bér az egyenlő munkáért, ez a fogalom magában foglalja a munka idejét és minőségét is; harmadszor, a szocialista tulajdon íormáinak különbözősége által meghatározott munkabér az állami vállalatokban és kolhozokban; negyedszer, a dolgozók életszínvonalának emelése, kizárva a munkanél—

küliséget és nyomort: az állami vállalatok reálmunkabe'reinek és a kolhoz munkanapok értékének emelésére vonatkozó törvény; ötödször, a termelő munka gépesítése és villamosítása egyidejűleg a munkásosztály fejlődésével és kulturális technikai szín-

1) J. V. Sztálin: A leninizmus kérdései, 2. kiadás, 499. old.

Ill

vonalának emelésével; hatodszor, jutalmak-kal díjazott szocialista verseny a tobb

teljesítésért és túlteljesítésértfd) * _ *

.Ezekre a törvényekre támaszkodva a szovjet munkastatisztika nagy és aktív szerepet játszik a munkatermelékenység tartalékainak feltárásában és mozgositásaban valamint az allami tervek teljesítéséhez és túlteljesítéséhez szükséges munka szerver zésének megjavításában.

A munkastatisztika legfontosabb, döntő feladata az, hogy az állami terv telje—

sitésének ellenőrzése során felfedje a munka és munkabér megszervezésének további javításához szükséges felhasználatlan tartalékokat és lehetőségeket, idejében feltárja a nemzetgazdaság különböző területein a munka felosztásában és megszervezésében felmerülhető aránytalanságokat. Ennek a feladatnak a megoldása az állami statisztika szerveitől, valamint a minisztériumok és hivatalok dolgozóitól az állandó harcot kíLán azén, hogy a statisztikai beszámoló adatai az igazságnak megfelelőek legye—

nek és a beszámolók elemzésének közgazdasági színvonala emelkedjék.

Az elemzésnek legfontosabb feltétele, hogy a statisztikai beszámolóban kötelezően benne legyenek az állami tervekben feltüntetett és a munka területére vonatkozó összes mutatószámok. A statisztikai indexek kiszámítási módszerének teljesen meg kell egyeznie az állami tervekben elfogadott módszerrel. A munkaterv—teljesítés meneté—

nek elemzésénél nem szorítkozhatunk a statisztikai beszámoló adatainak a meg—

felelő tervindexekkel való egyszerű összehasonlítására. Szélesebb méretekben kell itt alkalmaznunk a statisztikai anyagok csoportosításának azt az elfogadott rendszerét, amelynek utolérhetetlen mintái Lenin és Sztálin munkáiban találhatók. A munkasta—

tisztika indexrendszerének a terv—indexeket) kell alapulnia, de ugyanakkor azoknál részletesebbnek kell lennie olyan indexek tekintetében, mint pl. a munkaidő kihasz—

nálása, a munkabéralap szerkezete, stb.

Az ipari termelés fejlesztésének tervszerűsitésénél és számbavételénél rendkívül fontos, hogy a termelés általános fejlődése szempontjából meghatározzuk két, alap—

tényező jelentőségét, melyek lényegükben az ipari termelés mennyiségét szabják meg:

a munka termelékenységet és a munkások létszámát.

Ismeretes, hogy a Szovjetúnió 1946—1950. évekre vonatkozó ötéves nemzetgazda—

sági, újjáépítési és fejlesztési terve a Szovjetúnió egész ipari termelésének terjedelmét az 1950. évre 205 milliard rubelben határozta meg (1926 27. évi áralapon) az 1940. évi 1386 milliárd rubellel szemben. Az ipari termelőmunkának az ötéves terv által meg—

határozott növekedése az 1950. évben a háború előtti szinvonalnál 36%—kal magasabb.

Az 1950. évi összipari termelésnek az 1940. évvel szembeni emelkedésében a munkatermelékenység fokozódásának és a munkáslétszám növekedésének szerepét az alábbi számszerű adatok juttatják kifejezésre :

Abszolút szám o/

* milliárd rubel 0

Szovjetúnió egész ipari termelésének növekedése ... 66.50 100 Ebből :

munkatermelékenység növekedésére esik ... 54.25 . 82 munkáslótszám növekedésére esik ... 12.25 18

igy az ipari termelés növekedése főleg a munkatermelékenység emelkedésének javára írandó.

Az állami munkaterv teljesítési menetének ellenőrzésénél komoly figyelemben kell részesíteniink azokat a mutatószámokat, melyek az egyes személyzeti kategóriák (munkások, mérnök—technikai dolgozók, tisztviselők, stb.) számát megállapító terveid—

irások rendelkezéseinek betartását jelzik. Legfontosabb kérdés a személyzeti lét—

szám szerkezetének tanulmányozásánál az ipari mnnkások és tisztviselők számának viszonya.

Voznyeszenszkij elvtárs a SzUK(b)P.—nak XVIII. össz-szövetségi konferenciáján, a termelési kiadások csökkentésének forrásaival foglalkozva kifejtette : ,,A vállalatok—

ban a tisztviselők száma a munkásokhoz viszonyítva túlságosan felduzzadt . . . A tiszt- viselők arányszámát legalább az 1937. évi színvonalig lehet és kell is csökkentenünk, amit az 1941. évi terv elő is ír. Ez a rendelkezés a termelés számára kiegészitő munkás;

tartalékokat biztosít és csökkenti a termelés haszontalan kiadásaitfm)

A statisztikai szervek a munkaerőállomány minőségi összetételének vizsgálatá—

nál igen fontos feladat megoldására hivatottak: fel kell deríteniök az egyes munkás—

kategóriák és az állománybeli állandó feleslegek létszámában mutatkozó helytelen és aránytalan megoszlás okait. Ebben a vonatkozásban a statisztikai elemzés ilyen mód—

szerelt kell alkalmazni : összehasonlítani az ugyanazon iparágba tartozó egyes üzemek

109 1) N. A. Voznyeszenszkíj: A vajetúnió hadigazdasága a Honvédő háború időszakában, 108—

. old.

2) N. A. Voznycszmszkíj : Az 1940. év gazdasági mérlege és a Szovjetúnió neinzeigazdasága fejlesz- tésének 1941. évi terve, Oglz kiadása, 1941, 16—17. old.

l4

munkaerő megoszlását, csoportosítani a vállalatokata termélés terjedelme és az egyes munkáskategóriák létszáma szerint, stb. —- és ezen az úton kell feltárni a termelőmunka; szervezetének megjavítására Szolgáló tartalékokat. Itt különös figyelmet kell szentelni az alapilzem munkáslétszámának emelésére az adminisztratív—vezetőségi személyzet,.

valamint a segéd— és kisegítő munkákban foglalkoztatott személyzet létszámának csökkentése árán.

Legnagyobb elvi jelentősége a munkabérkiadások elemzésének van; ennek az- a nagy hivatása, hogy feltárja a nemzetgazdasági takarékosság tartalékait és a mun—

katermelékenység emelésének forrásait. _

A Szovjetúnióban a munkabéralap a nemzeti jövedelemnek a munkások és tisztviselők egyéni fogyasztási céljait szolgáló része, teljes összhangban áll aszocialízmus munkabér—elvevel : mindenki tehetsége szerint, mindenkinek munkája arányában. '

Hangsúlyozni kell, hogy a Szovjetúnióban a munkásosztály tényleges jövedelme nem merül ki a pénzbeli munkabérfizetéssel.

Voznyeszenszkii elvtárs ,,A Szovjetúnió hadigazdálkodása a Honvédő háború időszakában" című könyvében ezt írja: ,,Teljesen tudatlan, leggyakrabban pedig egyenesen rágalmazó kísérlet a Szovjetúnió munkásosztályának életszínvonalát például a kapitalista Anglia vagy USA munkásosztály életszínvonalával egyedül a pénzbeli munkabér mértéke szerint összehasonlítani.

A Szovjetúnió dolgozóinak pénzbeli munkabéréhez hozzá kell számítani legalább is a betegség, a szülési szabadságok, a törvényes szabadság idejére járó állami kifizeté—

seket, az igazgatói rendelkezési alapból való juttatásokat, az ingyenes kiképzéseket és.

ösztöndíjakat, a szakképzettség emelésére szolgáló kiadásokat, az ingyenes orvosi segélyt és az üdülés megszervezését, a gyermekotthonok fenntartására szolgáló állami kiadá—

sokat és a sokgyermekesek segélyeinek kifizetését." (118. old.)

Voznyeszenszkij elvtárs a továbbiakban rámutatott arra, hogy mindezek a kiadások a Szovjetúnió dolgozóinak pénzbeli munkabér—átlagát a kapitalista orszá—

gokkal szemben 38 %—kal emelik. Azonkívül Voznyeszenszkij elvtárs kimutatta, hogy az, USA—ban a háborúelőtti éVekben a munkások munkabérátlagáról nyilvánosságra hozott adatokat, -— ha a munkanélküliek számát is figyelembe vesszük, —— 32 %—kal és a válság idején még nagyobb arányban kell csökkenteni.

A háborúutáni sztálini ötéves terv feladatainak sikeres megvalósítása a reál—

munkabérek jelentékeny növekedését biztositotta: 1948. év első negyedében az árak csökkenése és a rubel vásárlóértékének, valamint a pénzbeli munkabér emelkedésének.

következtében a munkások és tisztviselők reálbére 1947. év első negyedéhez viszonyitva

51%—kal emelkedett.

A munkabér tervszerűsítésénél a szovjet állam, a nehézipar döntő ágaiban a munkatermelékenység emelését tartva szem előtt, a legmagasabb munkabérszínvonal biztosítására törekszik, ami a pártnak és kormánynak nemcsak a munkások szak—

képzettségét, hanem a munka nehézségét is figyelembevevő politikájából következik.

Ennek megfelelően a háborúutáni sztálini ötéves terv a munkások, valamint mérnök—technikai dolgozók legmagasabb munkabérszínvonalát írja elő a nehézipar ágazataiban, a széniparban, a kohászatban, a kőolajiparban.

Sok minisztériumbanl), különösen a tisztviselők kategóriáiban, megengedika munkabéralap túllépését. Igy a munkások munkabéralapjának 1947. évi tervét a déli és nyugati körzetek kőolajipari minisztériuma 95%-ra teljesítette, a tisztviselők mun—

kabéralapjának ezévi tervét pedig 112 %—ra; az elektromosipari minisztérium hasonló- képpen 102 és 114; a nehézgépgyártási minisztérium 96 és 106; az automobil— és traktoripari minisztérium 96 és 110; az építkezési— és útépítési—, gépgyártási minisz—

térium 98 és 109 ; a nyugati körzetek halipari minisztériuma % és 102 %—ra teljesí—

tette a munkások, illetve a tisztviselők munkabéralapjára vonatkozó tervet.

Az ipari minisztériumok egész sora szemmelláthatóan lebecsüli az idejében való elszámolások jelentőségét a munkabéralapok helyes felhasználásáért folyó har—

cokban. Ez elsősorban a fa— és papíripari minisztériumra vonatkozik, amelyben a fatermelővállalatok munkabérelszamolása egyáltalán nem kielégítő. A munka— és—

munkabérterv teljesítéséről szóló postai beszámoló-jelentést a fa— és papíripari, mi—

nisztérium két hónappal a kormány által megállapított határidő után küldte be, ennek következtében az elvesztette jelentőségét és nem volt alkalmas a terv teljesítési menetének ellenőrzésére. Közben a fa— és papíripari minisztérium fatermelő vállalataiban —- csak az 1947. év negyedik negyedében —— a munkások és tisztvi—

gelők megállapított munkabéralapját több mint 200 millió rubellel lépték túl.

A A munkások és a mérnök—technikai dolgozók ösztönzése céljából a termelés?

terv teljesítése és túlteljesítése ügyében a Szovjetúnió nemzetgazdasági, i'ijjáélfntés1 és fejlesztési (1946—50. évekre vonatkozó) ötéves tervéről hozott törvény előírja a munkások progressziv akkord-munkabér—, valamint a mérnök—technikai dolgozók jutalmazási—rendszerének további tökéletesítését.

_ ') _A szovjet kereskedelemben és iparban a minisztérium szóval megjelölt fogaiom alatt kb. a ma—

gyar iparlgazgalóság értendő.

lSr

i? ;

- A munkabérfizetési alapok felhasználásának legfontosabb elemzési módSzere a munkabér szerkezetének (összetételének) tanulmányozása. A munkabér-szerkezet elemzésének közgazdasági jelentősége abban áll, hogy lehetővé teszi először annak meghatározását, hogy a munkabérfizetések általános alapjában a munkabérek külön—

böző rendszerei (e yszerű órabér, a prémiumos órabér, az egyes akkord, a progresszív- akkord—munkabére ), valamint a jutalomdíjak milyen részt foglalnak el.

Másodszor lehetővé teszi a különböző munkabéralapfajták nemcsak egy 116- napra, hanem egy napra és egy órára eső mértékének kiszámítását is.

Ezzel kapcsolatban mindenek előtt el kell oszlatni nehány gyakorlati statisz—

tikus hibás véleményét, amely szerint a napi és óra-munkabéralap a havi (negyedévi, évi) munkabéralap meghatározott naptári részét képezi. A valóságban, mint ismeretes, ez a háromféle munkabéralap egymástól különbözik, mert mindegyik más és más

munkabéralaphoz tartozik. '

'A havi (negyedévi, évi) munkabérfizetésí alap magában foglalja a munkabért'ize—

tés minden fajtáját, közöttük a munkabérfizetés azon összegeit is, amelyek az adott elszámolási időszak alatt a munkásoknak nem közvetlen munkabérei (a soronlévő szabadságok fizetése, a leszolgált évekért járó fizetés, szoptatós anyák munkaszüne—

teinek fizetése, stb.). A napi munkabérfizetési alap abavi alapnak azt a részét alkotja, amelyet a ledolgozott munkanapok után számítottak fel és nem tartoznak bele pl. a .munkabe'rfizetésnek olyan fajtái, mint a soronlevő szabadságok fizetése, a szolgálati idő után járó fizetési járulék, a teljes műszakszünetelés idejében folyósított fizetés, stb. A munkabér/ízetés órabér-alapja a napibéralapnak az a része, amelyet csak a le—

dolgozott munkaórák után számítottak fel, de magában foglalja a munkabérfizetési alap olyan fajtáit is, mint pl. a túlóra—munkáért járó külön díjazás, a folyó szünetelés óráinak, a szoptatós anyák munkaszüneteinek fizetése a gyermek szoptatásának idő—

szakában, stb.

A munkabérfizetési alap ezen három fajtájának megfelelően a munkabérfize—

tési átlagnak is három fajtája van: havi, napi és órai.

A különböző fajtájú munkabérfizetési alapok és átlagok elemzésének gazda- sági jelentősége először az, hogy minden munkabértizetési fajtának a ledolgozott idő meghatározott mutatószámai felelnek meg. Ez azt jelenti, hogy a különböző faj- tájú bérfizetési átlagok növekedési tempójának összehasonlítása először is lehetővé teszi ,a munkaidőkihasználás által abérfizetés mértékére gyakorolt befolyás nagyságának meghatározását. Másodszor pedig az ilyen formájú munkabérfizetési átlagok indexeit össze lehet hasonlítani a munkatermelékenység megfelelő indexeivel: a munkabér- fizetés havi átlagának dinamikáját a munkatermele'kenység havi átlagának dinami—

kajával; a napi bérfizetés dinamikáját a napi munkatermelékenység dinamikájá—

val; az órabérfizetés dinamikáját a munka óránkénti termelékenységének dina—

mikájával.

Ennek az elemzésnek az alapja az a szocialista elv, hogy a munkatermelékenység emelkedése előzze meg a bérfizetés emelését. A SzUK (b) P—nak XVIII. összövetségi konferenciáján tartott előadásában Voznyeszenszkíj elvtárs rámutatott erre: ,,A munka—

,termelékenységnek emelkedése meg kell előzze a munkabér növekedését. Ez a kő—

vetelmény teljesen nyilvánvalóvá teszi, hogy a termelőerők fejlesztése megköveteli, hogy a lakosság többet termeljen annál, mint amit az adott év folyamán a szemé—

lyes fogyasztásában felhasznál. ,

A munkabértizetés dinamikájának elemzése, összehasonlítva a munka termelő—

képességének dinamikájával, lehetőséget ad a nemzetgazdaság azon területeinek ki—

kutatására, ahol ezt az elvet megszegik, e visszás helyzet Okainak megállapítására és a kiküszöböléseikre irányuló rendszabályok időben történő foganatosítására.

Az állami munkaterv teljesítésének elemzésénél rendkívül lényeges, hogy a munkabéralap általános növekedésének mértékét mindkét alapon ——a személyzeti létszám változásának és a munkabérfizetési átlag növekedésének alapján— kiszámítsuk.

A statisztikai munka előtt álló feladatok szempontjából komoly fogyatékos—

ságnak kell minősítenünk a statisztikai munka szervezetében azt a hiányt, amely az egyes szakmák és hivatali csoportok szerinti munkabérátlagok eltéréseinek szám—

bavételére vonatkozó statisztikai munkákban az utóbbi időben mutatkozik.

A tények azt mutatják, hogy ezen ateriileten sokszor önkényes változtatások történnek és vetélkedő, protekciós, államellenes irányzatok nyilvánulnak meg. Igy a Szovjetúnió Állami Tervgazdasági Bizottságának észtországi meghatalmazottja az egyik gyár munkájának ellenőrzése során megállapította, hogy a gyár sok munká—

sát sokkal magasabb osztályba helyezték. mint ahogy ezt a díjszabás—minősítési út—

mutató előírta: a szerelőlakatosokat az őket megillető 4. osztály helyett a 7.

osztályba sorozták, 29 kazánmunkásnak az útmutató szerinti legmagasabb 6. osz—

tály helyett a 7. és 8. osztályt adták; hegesztőknek a 7. osztály helyett a 8. osz—

tályt, stb.

Igy a munkastatisztikának aktív szerepet kell játszania a munkabérkiadás—

többlet elleni harcban, a munkabér—különbözőségek még meglévő elemeinek felszámo—

lá

lásában és ezáltal a nemzetgazdasági takarékosság és a munkatermelőképesség foko—

Nzásáért folytatott harcban.

Különös figyelemben kell részesíteni az állami tervek teljesítési menetének elem—

zését a munkatermelékenység növelése és a munkatermelékenység, tartalékainak, ezen az alapon való feltárása érdekében. A munkaterrnelékenységi terv teljesitésének brutto termdés szerinti számontartása mellett a munkastatisztika— indexeinek tartalmazniok kell minden, az állami munkatermelékenységi terv teljesítési mene—

tének elemzéséhez szükséges adatot, természetesen mennyiségi mértékegységben kifejezve.

A munka termelőképességét ki lehet számítani egy ledolgozott munkaórára eső átlagban (óránkénti munkatermelőképesség), egy ledolgozott munkanapra (napi munka- termelőképesség) és egy munkásra vagy munkásnőre eső átlagban (havi, negyedévi, munkatermelőképesség).

Ezen három index elemzésének nagy jelentősége van a munkatermelékenység fokozásához szükséges tartalékok feltárásában, többek között a munkaidő-veszteségek megszüntetése szempontjából. Igy a napi munkatermelékenység növekedésének üteme meg fogja előzni az óránkinti munkatermelékenység ütemét, ha az elszámolási idő—

szakban, az alapidőszakhoz viszonyítva megjavul a munkanap kihasználása. Ellen—

kezűleg, a napi munkatermelékenység növekedésének üteme el fog maradni az órán—

kénti munkatermelékenység növekedésének ütemétől, ha az elszámolási időszakban szünetelések voltak és nem volt teljes a munkanap kihasználása. Mindkét index (linamikájának elemzésénél fel kell tárni a munkaidőveszteséget s ezen veszteség csökkentése utján emelkednie kell a napi munkatermelékenységnek.

A napi és havi munkatermelékenység dinamikájának elemzésénél szükség—

szerűen nagy tartalékokra derül fény. Ha a havi munkatermelékenység növekedésének üteme a napi munkatermelékenység növekedésének ütemétől elmarad, ez rendesen a munkakerülések és a munkából való hiányzások következménye. Igy a statisz—

tikai elemzés eredményei a gazdasági szerVek elé gyakorlati feladatokat állítanak a munkaszervezés javításának, a munkatermelékenység emelésének, stb. szem—

pontjából.

Az elmondottakból következik, hogy a munkaterv teljesítésének ellenőrzé—

sénél a munkatermelékenység mindhárom indexét kell alkalmazni azért, hogy a munka- termelékenység egyes fajtái nÖVekedésének ütemei feltárják a munkatermelékenység további fokozására szolgáló tartalékokat a munkaidő kihasználásának javítása, a szü—

netelések, munkakerülések, stb. megszüntetésének segítségével.

A munkatermelékenység indexeinek elemzése nem szorítkozhat teljes egészé—

ben a minisztériumtól, főigazgatóságtól vagy ipari központtól kapott átlagos adatok—

kal való műveletekre. Ezeket az átlagos adatokat az élüzemek, egyes műhelyek, brigádok és élmunkások legjobb indexeivel kell kiegészíteni. Ehhez maximális mérték—

ben kell alkalmazni a munkatermelékenységi adatok egyes vallalati típusok és csopor- tok szerinti statisztikai csoportosításának módszerét, a munkatermelékenységi átlag progressziv indexeinek feltárása céljából.

A munkatermelékenység emelésének feltétele az ipar nagy munkaerőszük—

ségletet igénylő ágazatainak minden szempontból való gépesítése. Mindamellett a jelenlegi állami beszámoló—jelentéseket nem használják fel teljes mértékben azon óriási tartalékok és lehetőségek feltárására, amelyeket ezek az iparágak magukban rejtenek.

Vegyük például a faipart. A Szovjetúnió nemzetgazdasági újjáépítésének és fejlesztésének 1946—1950. évi ötéves tervéről hozott törvény megköveteli, hogy a iaipar a túlnyomóan kézi munkaerővel dolgozó iparágból —— állandó és szakképzett munkáskáderekkel —— fejlett, gépesített iparrá alakuljon át. Az ötéves tervnek ezt a célkitűzését az állandó munkáskáderek szaporításával és az üzemi berendezések, elektromos fűrészek, vontató traktorok, stb. tömeges alkalmazásának segítségével kell megvalósítani.

A legnagyobb fakitermelő —— a fa— és papíripari minisztérium —— az ötéves terv—

ben a gépesítés területén kitűzött feladatok teljesítésével nem készült el.

Az ipar nagy munkaerőszükségletet igénylő ágainak gépesítése'ben még hatalmas lehetőségek vannak, amelyeknek feltárása az állami statisztika legfontosabb feladata.

A Szovjetúnió Minisztertanácsa a Szovjetúnió nemzetgazdasági újjáépítésének és fejlesztésének 1947. évre vonatkozó tervében kimondotta: ,,Az állami (tervek—

nek bolsevikieknek kell lenniök; ezeknél nem az iparban elért számtani átlagot, ha- nem a progresszív átlagnormákat kell figyelembe venni, azaz mindenkor az élenjáró normákhoz kell igazodni." A kormány ezen elvi utasítása, amely az 1947. és 1948. évi állami tervekben teljes kifejezésre jutott, óriási jelentőségű mind amunkatermelékeny—

ség, mind a gyártási normák megállapítása szempontjából.

A gyártási normák teljesítésére vonatkozó, jelenleg érvényben levő beszá—

meló—jelentés, többek között a gép gyártási minisztériumok vállalataiban is, a normák

%%"?Nm WWW; mammwtmxwewjgg WWW 'n' *

§ t; , , __ _ , ;; § ;, a

e , :

^!7

1tlelléiáesítésének mértékét mind naptári idő, mind pedig a ledolgozott idő szerint ismeg

a rozza. * *

A ledolgozott idő szerint megszabott gyártási normák teljesítési százaléka lehe—

tövé teszi, hogy a_ teljesítés mértéke az egyes ipari munkások közvetlen termelésre fordított munkaidejére vonatkozólag is megállapítható legyen. A naptári idő szerinti gyártási normák teljesítési százaléka megmutatja, hogy a normát a munkaidő "folyó veszteségeinek számbavételével milyen mértékben kell, átdolgozni. Ennek a két index—

nek az összehasonlítása rendkívül fontos, mert ez felfedi a munkaveszteségeknek a gyártási normák teljesítési százalékára való befolyását és ezáltal feltárja a munka—

termelékenység emelésének tartalékait.

Ezt a kÖVetkező, 1947 decemberére vonatkozó adatok alapján ítélhetjük meg ;

[Gyártási norma teljesítési %m; . M i n i s z t é r i u m o k naptári ledolgozott

í d 6 s z e r i n t

Mezőgazdasági gépgyártás ... 1368 143.5 * Elektromosipar ... " 1655 172.7 Híradási eszközök ipara ... . . . 1573 1691) Szállítóeszközök gyártása ... . ... 1346 141.4 Automobil— és traktoripar ... 151.6 1563 Nehézgépgyártás . . . . ... 150.1 158.9 Szerszámgépgyártás ... . . . 1602 165.0

A naptári idő és a ledolgozott munkaidő szerinti gyártási norma teljesítési százaléka között fennálló aránytalanság a munkaidő egyenes veszteségeinek és szüne- teléseinek, valamint azon ,,rejtett" szüneteléseknek kÖVetkezménye, amikor az akkord—

munkást, az alapmunkájában bekövetkezett szünetelés miatt a munkaidő szerint fizetett segédmunkára alkalmazták.

, Armunka szabványosításának ügye különösen nem kielégítő azokban a segéd—

műhelyekben, amelyekben a technikailag megalapozott gyártási normák száma nagyon, kicsi és ahol ennek következtében az érvényben lévő,alacsonyan megállapított gyártási normákat könnyen túlteljesítik és azok a termelés fokozásának ösztönzésére nem

alkalmasak.

Erre akörülményre Voznyeszenszkij elvtárs még a SzUK(b)P—nak XVIII. össz—

szövetségi konferenciáján rámutatott: ,, Igazságtalanság és egyenlőtlenség maradt fenn a termelésben a segéd- és főüzemi munkások között: általában a segédüzemi—

munkások gyártási normái sokkal előnyösebbek, ezeknek teljesítését azonban nem,

elegendőképpen ellenőrzik."1)

A számok arról tanuskodnak, hogy ezt az igazságtalanságot és aránytalanságot, még eddig nem küszöbölték ki.

Ime az 1937 decemberi megfelelő adatok:

Gyártási norma teljesítési %-a

Minisztériumok termelő— segéd— _

* . [m ű h e 1 y e k h e n.

Mezőgazdasági gépgyártás ... 130.7 148.5 Elektrcmosipar ... 161.3 177.3 Híradási eszközök ipara ... 148.0 181.1 Szállítóeszközök gyártása ... 129.5 143.6 Automobil— és traktoripar ... 135.3 173.5 Nehézgépgyártás ... - ... 148.0 1543 Szerszámgépgyártás ... 1552 171.5

A- gyártási normák teljesítésének elemzésénél a normák közös teljesítési százat.—

lékát az akkor-dmunkásoknak a normák tel'esitési mértéke szerint való csoportosítása—w val kell kiegészíteni. A gyártási normák ,, edvoző" teljesítési átlagszázaléka mögött gyakran a normát nem teljesítő munkások nagy száma rejtőzködik.

A gyártási normák teljesítésére vonatkozó, jelenleg érvényben lévő állami beszámoló—jelentés minta a munkásoknak a következő, gyártási normák teljesítési százaléka szerinti, csoportosítását írja elő: 100%—ig, 100—119%—ig, 120—149%—ig,

150—199 %—ig, 200%—on felül. 1

Mint a beszámolási jelentések adatai bizonyítják, az ipari minisztériumok egész sorában a gyártási normák ágazatok szerinti átlagban való túlteljesítése'nek ma—

gas színvonala mellett a munkások nagy csoportja nem teljesíti a megállapított gyártási normákat. Igy a papír— és celluloze—ipari vállalatokban a gyártási normák 123 %—os átlagban való teljesítésénél az összes munkások több mint 20%—a nem telje—

siti a normákat. A szövetségi építőanyagipari minisztériumok alá rendelt vállalatokban a munkások 18%—a ntm teljesíti a megállapított gyártási normákat, akkor amikor a minisztériumi vállalatok átlagos túlteljesítése 29%.

*) N. A. Voznyeszenszkii : Az 1940. év gazdasági mérlege és az Szovjetunió nemzetgazdaságra fejlesz——

tésének 1941. évi terve. Ogiz kiadása, 1941, 17. old.

' pie

e

. Ilyképpen az állami beszámoló jelentéSekben foglalt gyártási normatelje—

sítés indexeinek elemzése hatalmas és a munkatermelékenység fokozására eddig kihasználatlan tartalékot fed fel. Ezzel együtt a jelzett csoportosítás lehetőséget ad azon élmunkások eredményeinek feltárására, akik az egyes vállalatok, valamint egész iparágak szempontjából is a munkatermelékenység emelésének tartalékaivá váltak.

KtmOIy jelentősíge van a vállalati munkaszervezet állapotának elemzésében

a munkaidőkihasználási indexeket tartalmazó, jelenleg használatos havi beszá-

molói jelentésnek. A naptári munkaidő alapján felállitott mérleg indexel pontOs képet adnak a termelésben felhasznált és fel nem használt munka mennyiségéről,

valamint a munkaidőveszteségeket előidéző okok megoszlásáról is.

A munkafegyelem és munkaszervezet rendszeres javítása ellenére néhány minisztérium vállalataiban még mindig vannak indokolatlan munkaidőveszteségek, amdyek akadályozzák az ipari termelés fokozottabb fejlődését. Igy, csak az egésznapos szünetelések és a vezetőség engedélye nélküli hiányzások és a munkakerülések miatt 1947. évben egy munkásra eső átlag elvesztett napok száma a malomipari minisztérium—

ban 11.7, az élelmiszeripari minisztériumban 7.3, a könnyűipari minisztériumban 5.1 nap. Megközelítő számítás szerint ezek a munkaidőveszteségek a textil—,*

könnyű— és élelmezésipari minisztériumokban — egy—egy minisztériumra vonatkozólag;

-— mintegy 90 millió rubel értékű el nem készült árut jelentenek, az édesipari minisz—

tériumban kb. 50 millió rubelt, a közellátási minisztériumban pedig mintegy 36 millió!

ubelt.

, Ennek kÖVetkeztében ezen időveszteségek megszüntetése a munkatermelé—A kenység és az ipari termelés növelésének egyik kiegészitő forrásául szolgálhat.

Lényeges jelentőségű az állami munkaterv teljesítési menetének értékelésében a munkaerőhullámzás elemzése. 1947—ben a háborúelőtti időszakhoz viszonyítva a

munkaerőhullámzás jelentékenyen csökkent. 1948—ban a pénzreformmal és a jegyrend—

szer megszüntetésével kapcsolatban, a hullámzás még jobban esett. Mégis ennek az indexnek az állami statisztikai szervek figyelmének középpontjában kell állnia. A hul—

lámzás elemzésénél nem szabad csak a kilépő munkások számadatainak a jegyzék—

szerinti átlagos munkáslétszámmal való összehasonlitására szorítkozni (mint ahogy ez a statisztikai munka gyakorlatában történik). A munkaerőhullámzás elemzésének a munkások kilépési okainak tanulmányozásán kívül ki kell terjednie arra is, hogy az;

újonan felvett munkások milyen munkaterületről származnak.

*

Ezek az ipari vállalatok jelenleg használatos beszámoló—jelentéseinek a munka és munkabér területére vonatkozó, a terv teljesítésével kapcsolatos legfonto—

sabb indexszámai. *

A folyó havi beszámoló—jelentés ezen adatait a munka— és munkabérszer—

vezés legfontosabb kérdéseire vonatkozó és az állami munkaterv teljesítési meneté—

nek elemzésében elsőfokú jelentőséggel biró évi beszámolások indexeivel kell kiegé—

ziteni.

Az 1947 március 1.-i és az 1948 május 1.—i állapotnak megfelelő, egyidejűleg végrehajtott munkaösszeírás programmja olyan fontos statisztikai indexeket tartalmaz, mint a munkások és tisztviselők száma nem és kor szerint, a munkások

és tisztviselők megoszlása az adott vállalatban töltött megszakításnélküli szolgálati idő szerint, amunkások és tisztviselők megoszlása a bérosztályok szerint, a különböző munkabérrendszerekbe beosztott munkások száma, a munkások és tanulók létszáma szakmák szerint. A munkára vonatkozó statisztikai munkálatok gyakorlatában először az 1947 március 1.—én bevezetett összeírás programmja tartalmazott olyan, a munka gé esitési szinvonalának megállapitására fontos kérdést, hogy mekkora a csak kézi er 'vel végzett munkákban foglalkoztatott munkások létszámának indexe különböző,—4 szakmák szerint. '

Az indexek széleskörű progra mmja ellenére, meg kell említeni a munkastatisztika, szervezetének legnagyobb fogyatékosságát, a statisztikai anyagok csoportositásának majdnem teljes hiányát. A munkastatisztika indexeit, az összszövetségi és területi végeredményeken kivül, szabály szerint, csupán a minisztériumok és hivatalok, vala- mint nemzetgazdasági ágazatok szerint dolgozták ki. Ténylegesen figyelmen kivül . hagyják V. 1. Lenin legfontosabb utasítását, amelyet a munkanapról és munka—

évről, a vállalatok nagyságszerinti csoportosításának szükségességéről adott a munka- statisztika indexeivel kapcsolatban: ,,Az üzemek iparágak szerinti megkülön—

böztetése kevésbbé lényeges a társadalomgazdasági statisztika számára, mint az üzemeknek nagyságszerinti megkülönböztetése. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az első megkülönböztetést mellőzni lelket. Azonban azt jelenti, hogy feltét—,, leérlllírnl lebetetlen értelmes statisztika a második mcgkülönböztetés számbavétele n ü."

1) V. I. Lenin : Összes művei, XVI. kötet, 3. kiadás, 106. old.

A munkastatisztika területén dolgozók feladata az, be a marxi—lenini tanitás alapján gyökeresen javítsák meg a tervteljesitési beszámoló

tárják félidejében a munka és munkabér meg—

kesztését és közgazdasági elemzését,

indexeinek megszer—

szervezését biztosító tartalékokat és a kihasználatlan lehetőségeket, valamint a munka—

termelékenység fokozásának tartalékait, hogy ezáltal a háborút követő sztálini ötéves terv határidőelőtti megvalósításában aktívan közreműködjenek.

Sz. Genin

A munka termelékenységének és a termelés költsé—

geinek statisztikai vizsgálata a fonó— és szövőiparban

Lenin írta 1919 júniusában ,,A nagy kezdeményezés" című cikkében: ,,A munka termelékenysége végeredményben az új társadalmi rend szempontjából a legfontosabb, a legfőbb dolog. A szocia—

lizmus a munka termelékenységének olyan fokát hozta létre, aminőt a feudalizmus nem ismert. A kapitalizmust az győzheti le véglegesen és az is fogja véglegesen legyőzni, hogy a szocializmus a munkának új, sokkal magasabb termelékenységet hozza létre. Ez igen nehéz és hosszadal—

mas dolog, de ezt a munkát most meg—

kezdjük és ez a legfontosabb". Leninnek 1919—ben a munka termelékenységének fokozásáról írt szavait a szocializmus építésében a szovjet állam harmincéves gyakorlata teljesen igazolta. A mi,, szo—

cializmus felé haladó társadalmunk épi- tésében éppen ezért különleges fontos helyet foglal el általában a munka—

termelékenységnek és különösen az ipari termelékenységnek a vizsgálata. A ter—

melékenység vizsgálata az iparban és a termelékenységi adatok ismerete lehe- tővé teszi újabb akkumulációs lehetősé- gek feltárását és mozgósítását a szocialista reprodukció céljára. A szovjet tapasztalat azt mutatja, hogy a dolgozók munka—

erejének, illetve munkájának észszerű fel- használását és ellenőrzését megkönnyíti a munka —— egész iparban általában és egyes iparágakban részleteiben mutat—

kozó— —— eredményességének az ismerete.

Ez az eredményesség jut számszerű ki—

fejezésre a munka termelékenységében, valamint reciprok megfelelőjében, a ter—

melési költségekben.

A munka termelékenysége'n általában az egységnyi emberi munka által előállított javak mennyiségét vagy értékét értik.

A gyakorlatban az egységnyi munka ritkán fordul elő. Rendszerint különböző mennyiségű munka állít elő külön—

böző mennyiségű terméket. Igy a munkaegységnek csak az átlagos terme—

lékenysége állapítható meg. Ez az elő—

állított T,, termékmennyiség (termék—

volumen) és az előállításhoz kifejtett L munkamennyiség (munkavolumen) hánya—

dosa, a Tl/L.

A Tl/L hányados statisztikai meghatá—

rozásánál számos nehézség adódhat, Az L

20

munkamennyiség legtöbbször különféle termékekből álló jószágmennyiséget állít elő. Ezeket a Tl/L hányados kiszámításá—

hoz előzetesen valamilyen alkalmas, közös mértékegységben ki ell fejezni. A vo—

lumen—számítás foglalkozik e feladattal.

A közös mértékegységekben való kifeje—

zésnek általában két megoldása lehetsé—

ges: egyik a természetbeni (fizikai) di- menziókban fejezi ki, másik értékben,

illetőleg pénzben. Az előbbire a fonó ipar—

ban jó példa a különböző fínomsági számú fonalak mennyiségének azonos fi- nomsági számú fonalmennyiségre való átszámítása, a szövőiparban pedig a ve—

tésszámmal való mérés.

Az értékben történő volumenszámításra közismert példa a rögzített árakon, ü. n.

volumenárakon való értékelés. Az esetek többségében a volumenszámításnak ez az utóbbi változata használatos,*amikor is TI a létrejött termékeknek volumen—

árakon számított értékét jelenti.

Az L által előállított termékek értéke, a T1,természetesen erősen függ a feldolgo—

zott anyagok és félgyártmányok, valamint a berendezés—elhasználódás értékétől, va—

gyis az anyagköltségek nagyságától, ille—

tőleg az ü. n. anyagvolumentől, amelyet T.,—val szokás jelölni. Ez egyben az anyag- volumenben átvitt (közvetett) munka ér—

tékét is képviseli, szemben L—lel, ami az élő (közvetlen) munka mértéke.

A TI értékét bruttó termelési értéknek a vele kapcsolatos Tl/L termelékenységet bruttó lermelékenységnek nevezik. Mint—

hogy az L által termelt értéket a Try—To különbözet, a nettó termelési érték, a T adja meg, a

T1 ZIP :: % hányados a munka nettó ler—

melékenysége. Teljesség kedvéért, a %

hányadost a munka anyagvolumenben mért iermele'kenysége'nek nevezték el. Ter—

mészetszerűleg :

A tulajdonképpeni termelékenységet