A LAKÁSHELYZET ÉS A LAKÁSHOZ JUTÁS MÓDJA!
NÉGY ORSZÁGBAN
LAKATOS MÁRIA
Az elmúlt évek során az UNESCO Társadalomtudományi Kutatásokat Koordi- náló és Dokumentáló Európai Központjának (Centre Européen de Coordination de Recherche et de Documentation en Sciences Sociales -— CEUCORS) irányításával nemzetközi összehasonlító vizsgálatok folytak nyolc ország részvételével. A kutatás a lakosság szükségleteit kielégítő fogyasztás piaci és nem piaci módozatainak vizs- gálatára terjedt ki. különös tekintettel a társadalmi szolgáltatások területére.1 Az elemző munkát egyrészt egy szűkebb értelemben vett közgazdasági és statisztikai, másrészt egy szociológiai munkacsoport végezte. Ez utóbbi munkájában a nyolc ország közül csak Franciaország. Magyarország. Olaszország és a Szovjetunió vett részt. Közös megegyezés alapján a társadalmi szolgáltatások területéről kiemeltük a lakáshelyzetét, az iskoláskor előtti gyermekintézmények, az öregek szociális ellá- tása és az egészségügyi ellátás kérdését. E nemzetközi összehasonlítás célja az volt.
hogy a felsorolt szolgáltatások szervezeti ismertetésén és a lakosság felhasználási
módozatain keresztül bemutassuk, hogy az eltérő társadalmi—gazdasági berendez- kedésű országokban miként alakult az elmúlt tíz év folyamán e szolgáltatások ,.kí-nálata", szembeállítva a lakosság .,keresletével", e szolgáltatásokkal szemben tanú—
sított fogyasztói magatartásával. igényeivel.
A következőkben a nemzetközi elemzés anyagából a lakáshelyzet alakulását ismertetjük. E szűkebb témakör kiemelésének legfőbb indítéka az volt. hogy az ősz—
szegyűjtött adatok áttekintése nyomán úgy láttuk, a lakáskérdés megoldásának módjaiban jelenik meg legerősebben az adott országok gazdasági—társadalmi be- rendezkedéséből következő. eltérő nemzeti jelleg.
Az egyes országok visszatekintő elemzésben mutatták be az 1970-es évek köze- pén meglevő lakásállo'mányuk kialakulását, mennyiségi. felszereltségi mutatóik vál-
tozásain keresztül. lsmertettéik a lakáshoz jutás különböző lehetőségeit, az állam
részvételének módozatait a lakásállomány bővítésében és elosztásában. végezetül pedig a lakosság véleményét, lakáshelyzetükkel való elégedettségük fokát és a la- kásmegoldási törekvéseit.Érdekes tapasztalat, hogy a lakáskérdés valamennyi említett országban ..prob- léma". Természetesen a problémák jellege és mértéke változó. A szocialista és a kapitalista országok eltérő gazdasági fejlődése, az ipari fejlődés. következésképpen a városiasodás folyamatának időbeli eltolódásai. a különböző települési formák or-
1 Lásd erről részletesebben: Nemzetközi összehasonlító vizsgálat a fogyasztás módozatairól. Statisztika!
Szemle. 1977. évi 7. sz. 755—756. old.
szágonként eltérő arányai határozzák meg alapvetően a különbségeket. A Szovjet- unióban és Magyarországon az elmúlt harminc évben tömegesen jelentkező új
lakásigények megfelelő szintű kielégítésének problémája összeszövődik az előre-
gedett. valamint a második világháborúban lerombolt (a Szovjetunió városi lakás- parkjának 20 százaléka pusztult el) lakások pótlásának. továbbá a lakásállomány területi szerkezete szükségszerű átalakításának problémájával. Ezzel szemben Fran- ciaországban -— és egyes országrészek kivételével Olaszországban is -- tömeges.elsődleges lakásigények kielégítésén túllépve az állomány minőségi javításán, a
lakáshoz jutás anyagi támogatásának növelésén, módozatainak differenciálásán
van a hangsúly. §
Az ellátottság mennyiségi és minőségi jellemzésére használt mutatók közül a lakásonkénti átlagos szobaszámot. a lakások laksűrűségét. az egy lakosra jutó szo—
báik számát és a felszereltség (villany, gáz, folyóvíz/W. C., fürdőszoba) mértékét
vettük figyelembe.A lakásállomány korának jellemzésére az 1948—1949 előtt, illetve után épített lakások aránya volt a mérték. Eszerint ,.legfiatalabb" a lakásállomány a Szovjet- unióban, ahol a társadalmi (állami és szövetkezeti) tulajdonban levő lakások 85
százaléka, a személyi tulajdonban levő lakások (családi házak) több mint 70'százaf léka a második világháború után épült. Különösen az 1960—1970—es években gyor—
sult fel a lakásépítkezés üteme: az egy évben épült lakóházak összes alapterülete
1951 és 1955 között átlagosan 35,6 millió. az 1961—1965. években 78,9 millió. 1971—
1974-ben pedig 93,7 millió négyzetméter volt. 1974-ben a városi lakásalap össze- sen 1799 millió négyzetméter. az egy városi lakosra jutó összes (hasznos) alapterület
11.8 négyzetmétert tett ki.
A Szovjetunióban a jogos lakótér normatív mérete négyzetméterben van meg- adva. Ez a norma az ország köztársaságai és egyes körzetei szerint különböző: az egy főre jutó lakótér 9 és 13, 6 négyzetméter között ingadozik. A Központi Lakáster-x vezési lntézet véleménye szerint a lakásellátottság ésszerű normájának - az egyes körzetek demográfiai, földrajzi, eghajlati és életmódbeli sajátosságainak figyelem- bevételével - a jövőben fejenként 16—22 négyzetméter körül kellene lennie. A Köz-
ponti Lakástervezési Intézet és a Moszkvai Gazdaságstatisztikai lntézet néhány
városra kiterjedő megfigyelésének egyes adatait az i. táblában mutatjuk be.,1. tábla
A Szovjetunió néhány megfigyelt városában épült új lakások főbb mutatószámai
1960. ] 1972.
Megnevezés —_____——
évben
Átlagos lakásméret (lakótér négyzetméter). . . , 27,5 32,1 Átlagos családnagyság (fő) . . . 3.7 3.4 Egy főre jutó lakótér (négyzetméter). . . 7.2 9.2 Egy szobában élő személyek száma (fő) . . 2,1 1.6 Egy család által lakott lakások aránya (százalék). 96,1 ! 97.7
A magyar lakásnorma egysége a szoba.2 Zsúfoltnak az a lakás tekinthető,!
amelynél az egy szobára jutó személyek száma meghaladja a kettőt. Mivel a szovjet
, ? Szöbának tekintendő a 12 négyzetméternél nagyobb. félszobának a 4-12 négyzetméter alapterületu'.
mennyezetig érő fallal elkülönített. természetes megvilágítású lakóhelyiség. ,
A LAKÁSHELYZET NÉGY ORSZÁGBAN 1223
és a magyar lakás-statisztikai megfigyelés alapegységei nem azonosak. az összeha-
sonlítás nehézségekbe ütközik. A négyzetméterben megadott ,,lakótér" fogalmat a
rendelkezésünkre álló forrás nem tisztázta, azaz nem tudjuk pontosan. hogy a szov- jet lakások wmely helyiségei tartoznak a lakótérhez. (Az adatok nagyságából feltéte- lezhető, hogy a szovjet statisztika ..lakótér" fogalma közel áll az ENSZ Statisztikai Hivatala által használt szobafogalomhoz. Ez utóbbi szobának tekinti a hálószobát.az ebédlőt, a nappalit. a személyzeti szobát és a legalább 4 négyzetméter nagyságú konyhát. Nem tartozik ebbe a fogalomba az előszoba. a hall. a veranda, a folyosó.
a fürdőszoba. a W. C.)
A magyar adatokból ismert az új városi lakások néhány olyan mutatója, ame- lyek részben egybevethetők az idézett szovjet adatokkal. Az adatok alapjául szolgáló szovjet és magyar minta között az az eltérés, hogy a magyar vizsgálat megfigyelési körét az új, de nem csak újonnan épített lakásba költözők alkották. és így a min—
tába bekerültek régi (megüresedett és újonnan kiutalt) lakások is,3 míg a szovjet adatok csak az új lakásokra vonatkoznak.
2. tábla
Az új lakásba kőltözöttek főbb adatai Magyarországon, 1973
Alakások ] Aszobák Az egy lakosra jutó
' Aszáz Atöbb
lakos- l szobu- szobám család által
Megnevezés átlagos alapterülete 77) "mA—MWG jutó lakók lakott laká-
(négyzetméter) alapterület száma SDkP'ÚÚYG
(négyzetméter) (szazalek)
Bérlakás együtt . . . . . 47,5 30,5 15,3 9.9 166 3.7
Ebből:
új . . . . . . . . . 50.6 33.0 15.11 10,1 157 4.1
megüresedett . . . 409 252 15,0 92 196 2,8
Tanácsi érbékesítésű laká . 54,6 36,4 16.7 11,1 145 2,1
Társasházban levő lakás . . 58,1 37,0 20,5 13,1 127 0.9
Családi házban levő lakás . 834 44,3 26,1 13,9 129 3,4
Összes lakás . . . 56,7 ! 35,2 18,4 11,4 146 2,7
Az 1972. évi szovjet és az 1973. évi magyar adatok egymás mellé állítva azt mutatják. hogy az ..új lakások" esetében Magyarországon a lakótér (szobák) átla- gos alapterülete mintegy 10 százalékkal nagyobb, minta Szovjetunióban, az egy szo- bában élő személyek száma pedig valamelyest kisebb (1.46 fő 1.6 fővel szemben);
mindezek következtében az egy főre jutó lakótérnél (a magyarországi lakások ese- tében szoba-alapterületnél) 20 százalékot meghaladó eltérés mutatkozik. A több család által lakott új lakások aránya a Szovjetunióban alacsonyabb (2.3 százalék a magyarországi 2.7 százalékkal szemben).
A lakásállomány megújulási üteme Magyarországon korántsem olyan gyors, mint a Szovjetunióban, de mindenképpen erős fejlődés volt tapasztalható az el—
múlt tíz évben. A lakásoknak 20 százaléka a századforduló előtt, 42 százaléka 1900 és 1944 között épült. és csak 38 százaléka épült a második világháború után. Ez utóbbi időszakon belül is főként 1956 után gyorsult fel a lakásépítés. Jól mutatja ezt a laksűrűségi mutatók 1960 és 1970 közötti javulása is. 1960-ban Magyarorszá—
gon a száz lakásra jutó személyek száma 379. 1970—ben 327 és 1974—ben 307 volt.
157 [ZA lakás- és kommunális ellátás fontosabb adatai, 1973. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1975.
0 .
A száz szobánkénti átlagos személyszám e tíz év alatt 236-ról 199-re csökkent. és
1975-ben már 162-re mérséklődött.Franciaországban ez utóbbi mutató 1968—ban 93. 1973-ban pedig 82 körül
alakult. Itt a lakások laksűrűsége átlag 293 személy (száz lakásonként), a lakások
átlagOS szobaszáma 3.584 (1973. évi adatok). A franciaországi lakásállomány 71 százaléka 1949 előtti. de a számítások szerint 1972-ben a háztartásoknak már csak- nem 40 százaléka 1949 után épített lakásban lakott, és e lakások háromnegyed része állami támogatással épült. Csak az 1962 és 1968, közötti hat évben több mint kétmillió új lakás készült el.Olaszország lakásállományának 68 százaléka épült 1949 előtt. Az 1968, évi laksűrűséget a száz lakásra jutó 330 személy jellemezte. ugyanakkor száz szobára
95 személy jutott. —
Egybevetve e mutatószámokat a magyarországi adatokkal. mind Franciaor—
szágra, mind Olaszországra jellemző a lakások alapterületének. a szobák számá-
nak nagyobb átlagos mérete. 1969—ben Magyarországon az épített lakásoknak csak-nem 80 százaléka 1—2 szobás volt (26 százaléka egy—másfél szobás, 53,5 százaléka
kétszobás). Ezzel szemben Olaszországban az 1968-ban épült lakásállománynak csak 13,4 százalékát. Franciaországban pedig 21 százalékát alkotják az 1—2 szobás lakások. A franciaországi normák5 szerint ott a lakások 22 százalékát tekintik zsú- foltnak. Magyarországon az 1970. évi népszámlálás idején végzett számítások sze-rint — a magyarországi normák6 figyelembevételével —- a lakások 17 százalékát te-
kintették zsúfoltnak. V *
Az újonnan épített lakások komfortosságának követelménye valamennyi vizs- gált országban egyre általánosabbá válik. Franciaországban a zuhanyozóval vagy fürdőszobával épült lakások aránya több mint megkétszereződött az elmúlt 10 évs ben, de a lakások 39 százalékában még így is hiányzik vagy a belső W. C., vagy a fürdőhelyiség. A szovjet adatok szerint 1970—ben a városi lakásállomány 60 száza- léka volt fürdőszobás, 63 százaléka központi fűtéses, 69 százaléka volt ellátva víz- vezetékkel és 28 százaléka melegvíz-szolgáltatásal. Magyarországon az 1970. évi népszámlálás a városi lakások 43 százalékában talált fürdőszobát vagy zuhanyozót.
vízöblítéses W. C.—vel a városi lakások 39 százaléka volt ellátva. Ha az 1973—ban felépített új városi lakások felszereltségét vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy ezek- nek csaknem 100 százalékos a közművekkel való ellátottsága, még a családi há—
zakban épített lakások között is elenyésző azok aránya, ahol nincs villany. víz, W. C.
Mégis, a reprezentatív vizsgálatok eredményei szerint Magyarországon a városi lakosság 29 százaléka. Tallinnban 17,4, Franciaországban pedig 152 százalék nyi—'?
latkozott úgy, hogy lakásváltoztatási terveinek elsődleges indítéka a komfortosság
fokozatán való javítás. * *
A lakáshoz jutás különböző módjait, az egyes országok lakásjuttatási rendsze- rét, az állam támogatását bemutató leíró adatok szerint az összehasonlításra ke—
rült országokban — Olaszország kivételével — valamennyi országban az állam nöe vekvő részvétele a jellemző. A támogatás alapvetően két módon valósul meg:
-— lakásépítés állami erőből,
—- hitel és kedvezmény nyújtása a magán-lakásépítkezésekhez.
'- A franciaországi iakásnormák szerint szobának számít a legalább 12 négyzetméter vagy ennél na-
gyobb konyha is. *
5 Az INSEE (Institut National de la Statistiaue et des Etudes Économiaues) meghatározása szerint a jogos lakásméretet a család (háztartás) összetételétől függően kell megállapítani. Eszerint külön szoba illet meg minden 18 éven felüli egyedül élő személyt. két azonos nemű gyermeket, egy házaspárt. egy egyedül élő (elvált. özvegy) személyt. Túlzsúfoltnak akkor nyilvánítják a lakást. ha a lakott lakás szobaszáma egy vagy több szobával kevesebb a jogos igénynéi.
6 A magyarországi lakásnorma két személy számára egy lakószobában szabja meg a jogos lakásigényh
A LAKÁSHELYZET NÉGY ORSZÁGBAN 1225
Olaszország és Franciaország összehasonlítása ezen a téren meglepő különb- ségeket hozott felszínre. A statisztikák szerint Olaszországban 1968-ban az épített lakások mindössze 9 százaléka épült teljesen vagy részlegesen állami támogatás—
sal. A pénzügyi fedezet oldaláról nézve az tapasztalható. hogy az összes lakásépítés pénzügyi forrásának 7 százalékát biztosították állami, 93 százalékát pedig magán—
uerőből. Ezzel szemben Franciaországban ugyanebben az időszakban a lakások 79 százaléka épült állami támogatással, és a támogatás az összes lakásépítési kiadá- sok 32 százalékát fedezte. Noha azfolaszországi lakáshelyzet nyilvánvalóvá tette volna az állami közbelépés szükségességét, végül is a különböző ígéreteket és ter- vezeteket követő tényleges megvalósítás nem ezt bizonyította. G. Ruffolo ,.Reformok és ellenreformok" című művében7 részletes elemzést adott az olaszországi 865.
számú, 1971. évi lakástörvény alapjául szolgáló reformintézkedésekről.
A reformjavaslato—k a következők voltak:
— olcsó bérű lakások építése a hátrányos helyzetű és alacsony jövedelmű családok számára;
— építési telkek állami kisajátítása és árának szabályozása;
, — az állami lakások fenntartásának biztositása.
—- nagy lakótelepek tervezése és felépítése a megfelelő infrastruktúróval együtt:
-— 1971 és 1973 között összesen 2500 milliárd líra biztosítása lakásépítésre.
Az elkészült törvényt végül is a gyakorlatban csak részben hajtották végre. A legfőbb akadályok között olyanok voltak, mint a kisajátítási ügyek bürokratikus ke—
zelése és az építőipar belső problémái. lgy azután az állam pénzügyi részvétele a lakásépítésben, amely 1951— ben még 26 százalék volt, 1971--re már 3.6 százalékra csökkent, és ezen a szinten áll azóta is. A reformok kitértek a lakásépítések pénz—
ügyi fedezetének kérdésére is. Az olasz elképzelések és azok részleges megvalósí- tása. alapelveiket tekintve igen hasonlók voltak a francia lakásépítést támogató rendszerhez, azaz állami pénzügyi alap létrehozása a legrosszabb helyzetben levők lakáskörülményeinek javítására. tehát olcsó bérű lakások tömeges építése, valamint a lakásépítésbe ixnvesztált tőkék részére nyújtott kedvezmények (adókedvezmény, ka—
matjóváírás. építési kölcsön. kedvezményes telekvásárlás stb.). Mégis. a fentebb idézett számok jól mutatták, hogy a megközelítően azonos koncepciók mögött az eredményt tekintve milyen különböző lehet az állami támogatás számszerűen kimu—' tatható mértéke.
A számokban jelentkező különbségek azért is ilyen nagyok, mert más a két ország lakásépítésre fordított pénzügyi fedezetének belső szerkezete. Míg a francia lakásépítés pénzügyi rendszere az államilag ellenőrzött pénzintézetek által nyújtott hosszú lejáratú. kedvező kamatú kölcsönök nyújtásáin keresztül. tulajdonképpen a magántőke nagymérvű magához vonásával, de állami felügyelettel szól bele a lakásépítési alap elosztásábafaddig Olaszországban a magántőke közvetlenebbül, magántő—keként vesz részt a lakásépítésbern. lgy az állam ellenőrző és irányító sze- repe is csökken. A francia adatokban állami támogatásként kimutatott pénzügyi erőforrások nem kizárólag az állami költségvetési alapból, hanem igen nagy há- nyadban a magántőkék pénzügyi átalakításából származnak. Mondhatjuk, hogy végül is a cél a megfelelő méretű, összetételű és minőségű lakásállomány létreho—
zása és annak szociális szempontból igazságos elosztása. A két ország lakásállomá- nyának mennyiségi mutatóit vetve egybe, nem is tapasztalhatók kirívó különbségek.
Hiszen — mint láttuk — nem sokkal maradt el Olaszország a laksűrűségi mutatók szerint. sőt a lakások szobaszám szerinti megoszlásának vizsgálatánál az is kiderült.
" Ruffolo, G.: Riforme e contro-riforme. Laterza. Bari. 1975.
hogy az 1968-ban épített lakások e mutató szerint kedvezőbb képet árulnak el.
mint a francia adatok.
A statisztikai tényezők elfedik azokat a szociológiai tényeket. amelyek megmu—
tatják, hogy Olaszországban a lakásellátottság színvonalában alapos különbsége—k jöttek létre a társadalmi—gazdasági csoportok, földrajzi megoszlás és közigazgatási egységek szerint. A megfelelően irányított állami lakáspolitika hiányának. illetve a reformtervezet hiányos végrehajtásának következtében a népesség legalacsonyabb szinten élő rétegei, a közelmúltban városokba települtek, a fiatal háztartások. a fej- lődésben elmaradottabb Dél érzik meg legerősebben az olcsó bérlakások hiányát.
Ugyanis az állam támogató és ellenőrző szerepének gyengülésével fokozottan érvé- nyesülnek a piaci törvények. és ezek a rétegek a jelenlegi építési költségek és hitel—
feltételek mellett nem vonhatók be a magánépítésbe, mert nincs birtokukban a szükséges tőke.
Az állami támogatáson alapuló lakásépítési rendszer Franciaországban az ál- lami és a magánkivitelezőket egyaránt segíti. Az állami szektor által tömegesen épí—
tett lakások nagy része olcsó bérlakás, melyeket az alacsonyabb jövedelmű háztar-
tások számá—ra tesznek elérhetővé. Maga a támogatási rendszer. illetve a támoga-
tásra jogosultak kiválasztása igen differenciált. Az állam támogatja egyrészt a la- kásépítéssel foglalkozó és a lakásépítésben érdekelt ipari—építőipari és pénzügyi vállalatokat. társaságokat kedvezményes hitel- és adórendszerrel. másrészt a telek- vásárlőkat egységes településfejlesztési elveken alapuló. kedvezményes telekár—politikával, harmadrészt személyi jellegű hitelnyújtással áll az építők rendelkezésére.
Az államilag támogatott lakásoknak a támogatás mértéke szerint Franciaor-
szágban három típusa van.— Szociális jellegű lakások. Ide tartoznak azok a mérsékelt bérű lakások, amelyek a legalacsonyabb jövedelemkategóriába tartozók számára vannak fenntartva. Az ilyen lakáso—
kat építő vállalatok számára különböző, államilag szabályozott adó-, kamat— és kölcsönked- vezmények nyújthatók. Az állam által megszabott normák szerint felépített lakásokat a jöve- delem szerint arra jogosultaknak kell bérbe adni vagy szabályozott feltételekkel eladni. A szektoron belül a jövedelemtől függően négy csoportba sorolhatók az igénylők.
— Közepes árú lakások. Ez az ún. közepes jövedelműek szektora. Itt is igényelhetők bér- lakások, és személyi tulajdonú lakások is vásárolhatók. A pénzügyi fedezetet a munkáltató hozzájárulása is kiegészítheti, valamint adható ún. családi árkiegészítés is. A kölcsön és a családi pótkedvezmény összege függ a lakás minőségi normáitól. A szektoron belül az igény-
lők — a jövedelemtől függően — három csoportba sorolhatók.
— Egyéb állami támogatásformák. ilyenek: a családiház—építésre nyújtott hitel, az állami tisztviselőknek nyújtott kedvezmények, a vendégmunkásoknak nyújtott kedvezmények, a sze—
mélyi hitelek.
Az állam támogatja az egyértelműen magán kivitelezésű építkezéseket is, de a minőséget itt is ellenőrzi. a fentebb említett normák szerint. E kettős orientációjú.
differenciált állami támogatásrendszer érvényesítése következtében megnőtt a fran- ciaországi lakásállomány mennyisége, és javult a minőség (komfortosság) szín—
vonala is.
Az 1970—es évek elején szükségessé vált a rendszer továbbfejlesztése, illetve a támogatások átcsoportosítása. Az állami szektor számára nyújtott támogatás 1969- ben már csak 50 százalékos volt az 1962. évi 78 százalékkal szemben. és ez az
arányeltolódás ma is tart. Egyúttal megnőtt a bankok számára nyújtott támogatás
mértéke. azaz az állam közbelépése közvetettebbé vált. Ugyanakkor az állam köz—vetlen támogatásával a népesség speciális rétegei felé fordult. és célul tűzte ki:
-— az egészségtelen lakások felszámolását,
-— a mezőgazdasági jellegű települések lakáshelyzetének javítását,
A LAKASHELYZET NÉGY ORSZÁGBAN 1227
—— az öregek lakáshelyzetének javítását.
— a vendégmunkások támogatását.
Az állam szociális segély formájában is közbelépett a lakáshelyzet javítására.
Az 1948 óta fennálló lakbérpótlék—rendszert 1972-ben újabb rétegre (az idős sze- mélyekre, valamint a gyermektelen fiatal házasokra a házasság első öt évében) terjesztette ki. A lakáshelyzet általános javulása mellett Franciaországban is vilá- gosan kirajzolódnak a társadalmi csoportok és a földrajzi megoszlás szerinti kü- lönbségek. A lakások túlzsúfoltsága — a franciaországi normák szerint — nagyobb a városokban. mint vidéken. ezzel szemben a vidéki lakások komforttol való ellátott- sága rosszabb, mint a városiaké. A folyóvíz nélküli lakások aránya vidéken csak- nem kétszer akkora. mint a városokban (7.4. illetve 3.4 százalék). A lakásellátottság néhány mutatóját egybevetve a gazdasági—társadalmi csoportokkal, jól észrevehető különbségek tapasztalhatók.
3. tábla
A városi háztartások lakáshelyzete Franciaországban a háztartásfők fogla/kozási csoportia szerint*
ufókfaslággw A háztartás átlagos
Foglalkozási csoport
, , , személy- szoboszáma
zsufolt normal tagas száma (fő) (darab)
Önálló (ipari. kereskedelmi) . . . 16 26 58 3.3 4.1
Szabadfoglalkozásúak és felsőszintű
szakemberek . . . 9 23 68 3.4 4.6
Középszintű szakemberek . . . . . . 16 32 52 3.5 3,7
Alkalmazottak . . . 26 34 40 3.6 3,4
Szak— és betanított munkások . . . 31 33 36 3,6 3.5
Kisegítő személyzet. . . 35 33 32 2,5 2,5
* Az lNSEE 1973. évi reprezentatív felvételének adatai.
A mérsékelt bérű lakások bérlőinek 45,4 százaléka munkás. noha a népesség- nek csak 27,4 százaléka tartozik ehhez a társadalmi csoporthoz. viszont a személyi tulajdonú lakással rendelkezők között 12,4 százalékban szabadfoglalkozásúak és felsőszintű szakemberek szerepelnek, noha a francia háztartásoknak csak 6,3 szá—
zaléka sorolható ebbe a kategóriába. A fiatal házasok is a kedvezőtlenebb helyze—
tűek közé tartoznak. (Fiatal házasoknak tekintik azokat a háztartásokat, ahol a ház- tartásfő 35 évesnél fiatalabb. és azokat a háztartásokat, ahol a házasságban töl- tött idő tíz évnél kevesebb.) Ezekben a háztartásokban nagyobb a zsúfolt lakásokban élők aránya, kisebb arányú a lakástulajdonnal rendelkezők csoportja. 1967—ben a fiatal háztartások 37 százaléka élt zsúfolt lakáskörülmények között.
Az állami és a magánerő szerepe a lakásépítésben eltéréseket mutat a két szocialista ország esetében. A Szovjetunió és Magyarország lakásépítési és lakás- elosztási rendszere közötti alapvető különbség abban nyilvánul meg, hogy a szovjet rendszerben a lakás egyértelműbben az ingyenes társadalmi szolgáltatás irányába fejlődik. míg a magyar rendszer éppen az elmúlt 5—10 évben alakította ki a lakos—
ság egyre növekvő anyagi részvételét a lakásépítésben.
1970-ben a Szovjetunió és Magyarország lakásállományának tulajdon sze-
rinti megoszlása a következő: a Szovjetunióban a teljes lakásalapnak héttizede tár-sadalmi, háromtizede magántulajdonban volt (a lakások teljes alapterülete alap- ján), ugyanakkor Magyarországon a lakásoknak csupán 37 százaléka volt társadalmi
tulajdonban (a lakások száma alapján számítva).
A társadalmi tulajdonban levőnek az állami és a szövetkezeti tulajdonú laká—
sokat értjük. Meg kell azonban jegyezni. hogy a két országban a lakásszövetkezeti tulajdon nem teljesen azonos tartalmú kategória. A szovjet lakásszövetkezetek tag- jai nem a lakásnak, hanem a lakásra befizetett pénzösszegnek a tulajdonosai. La- kásváltoztatás esetén a résztulajdonos köteles a lakását a szövetkezetnek leadni, amelynek fejében visszakapja az amortizációval csökkentett befizetését. A lakással tehát nem rendelkezik szabadon. Magyarországon a szövetkezeti lakás örökölhető és eladható. Természetesen az új tulajdonosnak meg kell felelnie a szövetkezet alapszabályai szerint kikötött feltételeknek.
A személyi tulajdonú lakások legnagyobb hányadát mindkét országban a csa—
ládi házak alkotják. Magyarországon azonban egyre gyarapodik az ún. társasházi lakástulajdon is, amely szintén a magánépítkezési formák — főként városokban ter- jedő — módja.
A szovjet lakásépítkezésben a lakosság a szövetkezeti és a családi házak épí—
tésében vesz részt saját anyagi erejével, de mindkét építési módot támogatja az állam is. A szövetkezeti lakások esetében az állami hitel mértéke az építési költség
60 százaléka, 10—20 éves lejáratra, 0.5 százalékos kamattal. Ezzel az építkezési
móddal az összes lakásépítésnek kb. 6 százalékát hozták létre, városokban 10 szó- zalékos ez az arány. A családi ház építéséhez hét évre 700 rubel kölcsönt ad az állam.Magyarországon a lakosság saját hozzájárulásának módjai és lehetőségei dif- ferenciáltabbak. Az állami lakásépítést támogató rendszer hosszú lejáratú hitel nyújtása. kamatkedvezmény és különböző ár—kedvezmények formájában valósul meg.
Árkedvezménynek tekintjük a tanácsi értékesítésű lakások esetében nyújtott támo—' gatást, ahol a lakosság részére nyújtott kölcsön alapja egy kedvezményes rögzített la'kásár. A rögzített ár és az eladási ár közötti különbözetet az állami költségvetés fedezi. Bizonyos értelemben ugyancsak árkedvezméiny (: szociálpolitikai kedvezmény is. amely összegszerűen ugyancsak levonódik a lakás eladási árából, és a csökken- tett összeg képezi a kölcsönnyújtás, illetve a kötelező előtörlesztés alapját. éppúgy
minta harmadik féle árkedvezmény. az állami támogatás esetében.
Ha a hitelnyújtási rendszer feltételeit tekintjük át, körülrajzolódik a jelenlegi magyarországi lakáspolitika néhány alapelve, amelyeket a következőkben foglal- hatunk össze:
— a lakásépítési hitel nagysága a településpolitikai és urbanizációs tervek függvénye (példaként említhetjük az ún. kiemelt települések, valamint a telepszerű. többszintes lakóhá- zakban épített lakásokra kért kölcsönök kedVezőbb feltételeit);
-— a hitelnyújtás rétegpolitikai szempontjai az állami vállalatoknál dolgozó munkások- nak közvetlenül adott lakásépítési kölcsönökben jutnak kifejezésre:
— a népesedéspolitikai megfontolások a szociálpolitikai kedvezmény intézményében.
valamint a családi házat építők esetében a három vagy több gyermeket nevelő családok részére adott kedvezményben fogalmazódnak meg.
lgy az állami pénzforrásból épülő lakásoknak csak egy része (1970—ben az
épített lakások 435 százaléka, 1974—ben 44 százaléka állami bérlakás), Ugyan- akkor a magánépítkezések nagy részét is állami segítséggel valósították meg. Amagánépítkezők számára elvben többféle lehetőség kínálkozik, de ezek a lehető—
ségek a gyakorlatban a lakásra várók számára — többnyire anyagi helyzetüktől füg-
gően — erősen korlátozott lehető'ségekké szűkülnek. Azaz mindazok a rétegek,
A LAKÁSHELYZET NÉGY ORSZÁGBAN 1229
amelyek a család egy főre jutó jövedelme alapján állami bérlakásra. illetve ún. ta- nácsi értékesitésű lakásra jogosultak, és valóban nem tudják anyagi erejüket sem- miféle magán—lakásépítési mód megvalósítására koncentrálni, nem tehetnek mást.
mint várnak mindaddig, amíg a hasonló helyzetű jogosultak hosszú listáján rájuk nem kerül a sor. A tanácsok nyilvántartása szerint a lakást igénylők 10 százalékát tudták 1974—ben kielégíteni.
Ha a lakásra várók a magán—lakásépítési formát választják, a lakásépítési formától függően a lakás építési költségeiből legalább 10—30 százalékos, családi ház esetében 50 százalékos saját anyagi részvételre van szükség. Az építési költsé- geket még kiegészítik az ún. járulékos költségek (telekár, tervezési, ellenőrzési költ-
ségek) is. amelyre az állam nem ad hitelt.
4. tábla
A magyarországi lakásépítés alakulása erőforrások szerint
X Ezen belül:
Az épített magánerőből
Időszak lakások ! b *
összesen 0']ami' ero" 0"l' OTP_kölcsönnel OTíélÉláso"_ .. ..
Szám szerint
1966-1970 . . . 327 430 121 995 147 632 57 803 1971—1975 — . . . . 4381381 148 675 235 456 54007
Százalék
1966—1970 . . . 100 37 45 18
1971—1975 . . . 100 34 54 12
' 197146! az OTP beruházású öröklakások magánerőből épült lakásoknak tekintendők. Korábban állami erőből épült lakásoknak számítottak. Az 1966—1970. években ezek aránya kb. 4 százalék volt.
Az állami erő és a magánerő arányának vizsgálatánál a szovjet adatok eseté—
ben figyelembe kell venni. hogy részletesebb adatok híján nem tudjuk szétválasz—
tani a tisztán magánerőből kivitelezett építkezéseket. Elvben az állam az előírások—
nak megfelelő valamennyi családi ház építését támogatja, de a támogatás igény- bevételének valóságos arányait nem ismerjük.
5. tábla
A lakásépítkezések megoszlása
a pénzügyi források szerint a Szovjetunióban
(százalék)
Ebből:
Ev I kgslszets'
a cse res ..
p állami %s:;fi' egyéni
1960 . . . . . . 100 51 — 49
1965 . . . . . . 100 58 7 35
1970 . . . . . . 100 65 7 28
1974 . . . . . . 100 69 6 25
A különböző társadalmi—gazdasági csoporthoz tartozó családok lakáshelyze—
téről csak két szocialista ország szolgáltatott adatot. Egy Tallinnban végzett repre-
zentatív vizsgálat szerint a megkérdezett családok több mint 70 százaléka állami bérlakásban él. Közülük 21 százalék nem rendelkezik önálló lakással, hanem egy
vagy több családdal él együtt. Szállóban és albérletben 8.4 százalék lakik, szövet- kezeti lakással 5.4 százalék rendelkezik. Saját családi háza van a megkérdezett
családok 14 százalékának.6. tábla
A Tallinnban megfigyelt családok megoszlása az általuk lakott lakás tulaidonformáia szerint
(százalék)
Allami tulajdonú Szövetke-
Tórsadalmi csoport __ónálió É-Áág— zetl Sfáélllóét Saját ház (25331 lakás
Munkáscsaládok . . . . . 51.0 22.3 3,7 7.8 15.2 100.0
Alkalmazotti családok . . . 58,0 192 5.0 5.7 12,1 1000
Értelmiségi családok . . . 49.8 15,1 9.4 13,3 12,4 100,0
Nyugdíjasok . . . . . . 49,1 29.53 1.8 2.3 17.o 1oo,o
Átlag . . . . . . . . 51,6 20.ó 5.4 8.4 'l4,0 100,0
A magyarországi vizsgálat szerint a megfigyelt városi családok lakástipusok szerinti megoszlása ettől meglehetősen eltérően alakult: állami lakásban 33 száza—
lékuk, családi házban 58 százalékuk lakott, öröklakással 4 százalékuk. szövetkezeti lakással pedig 5 százalékuk rendelkezett.
7. tábla
A megfigyelt családok megoszlása
az általuk lakott lakás tulajdonforma/'a szerint Magyarországon*
(százalék)
0 'l . ' Áll ' C l'd' .. , S " k ' , Ö
(a házstztratáysfőeíígrint) lalgálgl Tót; . Uroklakas zol/526529" Egyeb cssáfgá
Munkásosztályhoz tartozók . 34 57 4 5 0 100
Szövetkezeti parasztsághoz
tartozók . . . 7 92 1 O 0 100
Értelmiségi és egyéb szellemi
foglalkozásúak . . . 43 44 5 8 — 100
Kisáru'termelők, kiskereske-
dők . . . 17 82 — 1 -— 100
Átlag . . . 33 58 4 5 0 100
' A Központi Statisztikai Hivatal 8600 családra kiterjedő felvételének adatai.
A magyarországi adatoknál szembetűnő a ,.családi ház" kategória túlnyomó
többsége. ennek aránya azonban társadalmi rétegenként nagyon eltérő., A megfi-
gyelt szövetkezeti paraszti családok 92 százaléka. az értelmiségi és egyéb szellemi foglalkozású családok 44 százaléka élt családi házban. Az állami lakásokban élők aránya is kevesebb mint fele a tallinni vizsgálatban tapasztaltaknak.Ha azonban a megkérdezettek lakásváltoztatási terveivel vetjük egybe eze- ket az adatokat. azt a meglepő jelenséget tapasztaljuk. hogy a tervek között már korántsem ilyen nagy a városi lakosságon belül a családi házra vágyók aránya. A
A LAKÁSHELYZET NÉGY ORSZÁGBAN 1231
változtatni kívánó megkérdezetteknek mindössze 19 százaléka kívánja így megoldani lakásgondjait. Egyébként a magyarországi vizsgálat szerint a lakáskörülményeivel elégedetlen megkérdezett városi családok aránya 23 százalék volt, és ezen belül 26 százalék aspirált állami bérlakásra. 7 százalék szövetkezeti lakásra. 8 százalék vá—
sárolt volna öröklakást vagy épített volna társasházban öröklakást állami segít- séggel.
Tallinnban a megkérdezetteknek több mint kétharmada kívánt lakáshelyzetén javítani. Természetesen legnagyobb arányban (80 százalékban) a nem saját, azaz közös állami bérlakásban (társbérletben) élő—k szerepelnek az elégedetlenek között.
Ez utóbbiak 68 százaléka ugyancsak államibérlakásba vágyik, de önálló lakásba.
A jelenlegi arányok és a vágyak között a szövetkezeti lakások esetében találtuk a legnagyobb eltérést, ugyanis a jelenlegi szövetkezeti lakásban élők 5.4 százalékos arányával szemben a megkérdezettek 15 százaléka szeretne ilyen lakástipushoz jutni. Családi házat is valamivel nagyobb arányban kívánnának építeni, mint a je—
lenlegi átlag: ezek aránya 19 százalék, a meglevő 14 százalékkal szemben. Ne fe—
lejtsük el azonban. hogy a szovjet adatok alapjául szolgáló reprezentatív vizsgálat az országnak egy erősen urbanizálódott településén készült. és hogy ez tükröződik az igényekben is. A szövetkezeti lakásépítési forma a Szovjetunió városaiban a leg—
népszerűbb; itt az épült lakások 10 százaléka szövetkezeti lakás, míg az országos átlag 5—6 százalék.
A lakásváltoztatá'si tervekről szóló franciaországi adatokból az derül ki, hogy Franciaországban növekszik a családi ház népszerűsége, a lakásváltoztatási ter—
vekkel foglalkozók 76 százaléka gondolt saját ház építésére, míg jelenleg a saját házzal rendelkezők aránya 48 százalék.
A nemzetközi összehasonlításban szereplő négy ország lakáshelyzetre vonat- kozó adatainak elemzése alapján arra a következtetésrejuthatunk, hogy a külön—
' böző társadalmi—gazdasági berendezkedésű országokban az állam — felismerve a lakáskérdés társadalompolitikai fontosságát — jelentős szerepet vállal a lakáskérdés megoldásában, a lakáshelyzet javításában. Valamennyi országban közös cél a la—
kásellátottság mennyiségi és minőségi színvonalának javítása. E két szempont azon—
ban az egyes országok történeti—gazdasági fejlődése szerint más—más súllyal sze- repelt az elmúlt két-három évtized folyamán. következésképpen a vizsgált országok lakásépítést támogató rendszereiben is a lehetőségeknek megfelelően különböző megoldási módok alakultak ki.
PE3lOME
B caoeü'crarbe asrop chonbsyer pesynbrarsi memgynaponuoro cpaaHm-ensuoro oőcnegoaanns non HaaaaHMeM PLAN/CONS, ocymecrsneuuoro H opraunaaunu Esponeü—
cnoro u.ei-rrpa l-OHECKO no KoopAuHauuu u p.aKyMeHTaum oömecraem—islx nccnenoaa- HHF—i. B paMKaX őonee umpoxoü nporpaMMbr uccnegoaanm norpeőneuun Hacenemm aa—
Top conocraanaer Hexoropue acnexru mnnuuworo aonpoca a nayx couuanncrnuecmx (Coeercxnü Corea, BeHrpmr) " gayx Kanuranncmuecnnx (kh-enm, (Dpammn) CTpaHax.
Flow—mo Konnuecraeunoü u KauecraeHi—coi xapax'repncmxu )KHJ'IHIJJMOI'O (penge ue- rhlpex c-rpaH c nOMomsio HeCKOJ'ibKHX oőumx nouasareneü, aarop nae'r raxme onncanne cuc-rem cpuHchoaoü " oprannaauuouuoü nonAepmm munuuguoro crpomenbcrsa s or- AeanbIX crpaHax, nanee npuaonur coomowenun Menny tpopMaMu l'OCYAapCTBeHHOI'O "
uacmoro crpourenscraa. Manaraer Tanoke " MHeHHSI OTHOCMTeanO munnumslx ycnoanü omensHux crpaH.
SUMMARY
The study uses in the analysis the results of an international comparative study (FLA—N]
CONS) organized by the UNESCO European Center for Co-ordination and Documentation ol Research in Social Sciences (CEUCORS). Within a broader research program of the con- sumption of the population it compares some aspects of housing for two socialist (Soviet Union. Hungary) and two capitalist countries (ltaly. France).
Besides auantitative and aualitative characterization of housing conditions in the four countries, based on some common indicators. the financial and organnizational systems for supporting home-building in different countries and the proportions of state and private homelbuilding are also discussed. The author presents the public opinion on housing con—
ditions in the individual countries.
