A gazdálkodás minőségi elemei az iparban

(1)

A GAZDÁLKODÁS

MINÓSÉGI ELEMEI AZ IPARBAN

NYERS JÓZSEF

A magyar gazdaságpolitikában a hetvenes évek végétől alapvető követelmény az egyensúlyi helyzet javítása, a külkereskedelmi egyensúly helyreállítása, a nem- zetközi fizetőképesség megőrzése. A külpiaci feltételek romlásával egyidőben a magyar gazdaság fejlesztésének extenzív tartalékai kimerültek, az intenzív szakaszra való áttérésben előtérbe kerültek a fejlődés minőségi elemei. A megváltozott külső és belső körülmények között a kitűzött célok megvalósítása -— a tervvel összhang—

ban - a gazdálkodás minőségének, hatékonyságának javítására épült. A mérsékelt ütemű gazdasági növekedés mellett a központi irányítás a gazdálkodás minőségi tényezőinek javítását szorgalmazta.

A gazdasági folyamatok fenti alakulásával összhangban a minőség vizsgála—

tának igénye erősödött. s a fogalom tartalmilag bővült. A minőség fogalmán ko—

rábban főként a termékek. a technológiák szabványokban előírt paramétereinek, minőségi előírásainak betartását. tehát a fogyasztói. felhasználói igényeknek való megfelelést értettük. és az e területeken bekövetkezett változásokat igyekeztünk nyomon követni. Ennek keretében a minőség jellemzésére felhasznált információk között az iparban olyan mutatók szerepeltek. mint például a minőséghiányosság- ból származó veszteségek. az osztályos áruk aránya stb. Ehhez kapcsolódóan a mi—

nőség alakulásának fontos információs bázisát képezték a minőségvizsgáló intéze- tek tapasztalataiból, a vásárlók reklamáciáiból nyert ismeretek.

Az utóbbi években a gazdálkodás minőségének komplexebb értelmezése ke—

rült napirendre. A termékek és a technológiák minőségén túl vizsgáljuk korszerű- ségüket. műszaki színvonalukat s még szélesebb értelmezésben pedig a gazdál- kodás minőségét. ezen belül is elsősorban a hatékonyságot és mindezek összete- vőit, valamint a jövedelmezőséget. Ebben a felfogásban a gazdasági folyamatok minősége nem írható le egy vagy néhány mutatóval. A minőség összetett fogalmá- ból következően sokoldalú megközelítésre: a minőséggel összefüggésbe hozható mutatók együttes. rendszerszerű kezelésére, értelmezésére van szükség. A statisztikai gyakorlatban jelenleg alkalmazott mutatószámok halmaza bőséges választé- kot kínál olyan mutatókból is, amelyek közvetlen vagy közvetett formában, egymás—

sal összefüggésben értelmezve kifejezik a gazdálkodás minőségének szélesen ér- telmezett alakulását is.

Az alábbiakban áttekintést adunk a minőségstatisztika fejlődéséről. a minőség

egyszerűbb. majd kiterjedtebb értelmezésére alapozva értékeljük az ipari termelés minőségének, korszerűségének alakulását és a fontosabb befolyásoló tényezők ha-

tását.

(2)

126 NYERS JÓZSEF

A MÉRÉS NÉHÁNY MÓDSZERTANI PROBLÉMÁJA

Ahhoz. hogy társadalmi—gazdasági fejlődésünk valamely területét, eredményét statisztikai eszközökkel mérhessük. két feltételt kell biztosítanunk. Az egyik. hogy e jelenséget viszonylag pontosan definiáljuk, a másik feltétel, hogy rendelkezzünk olyan mércével, amelyhez a vizsgált jelenséget viszonyítani tudjuk. Az esetek több- ségében. amikor a gazdasági élet mennyiségi elemeit. például a létrehozott terme-—

lési értéket. a foglalkoztatottak számát. bérét stb. vizsgáljuk, a feladat megoldása egyszerű. Felmerülhet a gondolat. nem csupán elméleti kérdés-e az idézett felté—

telekről beszélni a gazdasági események statisztikai mérése kapcsán. Korántsem;

ugyanis a statisztikai számbavétel és a mérés csupán a fejlődés mennyiségi ele- meinél egyszerű, meglehetősen bonyolult és nehezen megoldható viszont az olyan

minőségi jellemzők színvonalának összehasonlitása és időbeli változásának érté—

kelése, mint amilyen a termékminőség, a hatékonyság vagy a műszaki szinvonal.

A termékminőség statisztikai mérésekor nehézséget jelent. és napjainkban is

csak részben megoldott a fogalom olyan definiálása. amely elméletileg is elfogad-

ható és a statisztikai méréshez is felhasználható. Nem kedvezőbb a helyzet (: mér- ce megválasztásában sem. ami részben a definíció bizonytalanságáből is adódik.

A további problémát az okozza,'hogy minőségi jellemzők mennyiségi mutatókkal csak a legritkább esetekben írhatók le. ezért általában olyan mennyiségi jellem—

zőket kell keresni. amelyek a vizsgált minőségi változást jól közelítik, hasonlóan az utóbbi időben széles körben elterjedt faktoranalízishez.

A minőség legáltalánosabb értelmezése filozófiai meghatározás. amely a mi—

hőséget tulajdonságok összegeként definiálja. A meghatározás egyértelmű mind—

addig, amig egymástól eltérő rendeltetésű termékeket kell megítélnünk. Ebben az értelemben más minőség egy rádió, egy autóbusz és egy eszterga. Közel sem ilyen egyértelmű a megítélés. ha rendeltetését tekintve nem teljesen más. de nem is teljesen azonos felhasználási célú termékekről vagy azonos rendeltetésű, de egy-

mástól eltérő kivitelezésű termékek összevetéséről van szó. Termékeink döntő több—

sége pedig ilyen. gondoljunk csak a tartós fogyasztási cikkekre, a rádiók. a tele- víziók. a hűtőszekrények. a személygépkocsik széles skálájára. A termékcsoporto—

kon belüli változatok általában nem cserélhetők fel, illetve a másik felhasználási körben nem egyenértékűek a speciális igényre kialakított változattal. Az ilyen ter- mékeket általában más-más minőségnek. össze nem hasonlíthatóknak tekintik.l

A mondottak elméletileg megnyugtatónak tűnhetnek. de már az első konkrét

feladatnál könnyen zavar támadhat. gondoljunk csak a termékek minőségének nemzetközi összehasonlitására. piaci versenyeztetésére. A statisztikában napi gya-r korlat a termékek mennyiségének. értékének magasabb szintre történő aggregá- lása. 5 kérdés, hogy a termékcsoport milyen szintjén azonosak még a változatok.

és mikor 'beszélhetünk más-más termékről. A határokat kétségtelenül nehéz meg- vonni, ami azt a következtetést és nem egy esetben azt a gyakorlatot is sugallja,.

hogy egymástól különböző sajátosságként értelmezzük :

— egyrészt a termékek korszerűségét, műszaki színvonalát,

— másrészt a termékek minőségét,

a fogalmon valójában a gyártás szinvonalát értve.

A hazai statisztikai gyakorlat a minőség fogalmának ez utóbbi, szűkebb értel- mezését fogadta el, s használja napjainkban is. A közgazdasági irodalomban azon-

* Lásd részletesebben dr. Parányi György: A termékminőség és a *minőséghlány néhány módszertani kérdése c. tanulmányát. Ipari és Építőipari Statisztikai Értesítő. 1985. évi 6. sz. 230-243. old.

(3)

A GA'ZDAL'KODÁS MlNÖSÉGi ELEMEl ,;127

ban a— minőség fogalmát általában kettős értelemben használják. és sokszor csak

o ;szövegöss-zefüggésekből derül ki. hogy a tervezett vagy előírt műszaki paramé-

terek—betartásáról van-e szó, vagy a korszerűséget is beleértik a minőség fogal—

mába. f 4— — - - .

"Hazánkban a minőség jelenleg érvényes meghatározását az 1974. január 1—jén életbe lépett, a KGST-szabványnak is megfelelő szabvány tartalmazza. Eszerint a termék minősége a termék olyan tulajdonságainak összessége, amelyek alkalmas- sáteszik meghatározottszükségletek kielégítésére, rendeltetésének megfelelően. E fogalmi meghatározásba beleérthető, s valószínűleg bele is értendő a termékek korszerűsége is, hiszen másként nem beszélhetnénk több minőségi fokozatot tar- talmazó, szabványról. amelyről pedig egyre gyakrabban esik szó. ltt kapcsolódik (:

fogalomhoz a korábban említett mérce problémája. Az eddigi tapasztalatok alap—

ján úgy tűnik, hogy a korszerűségre is kiterjedő minőségstatisztika addig nem épít- hetőyki, amíg a korszerűséget is magába foglaló, több minőségi fokozatot tartal—

mazó-szabványok a gyakorlatban széles körben el nem terjednek. * A jelen tanulmánynak nem feladata a minőség fogalmának további taglalása, a vonatkozó magyar szabványban rögzített, illetve másutt használatos definíciók

kritikai elemzése vagy újabb fogalom alkotása. E rövid ismertető célja csupán az.

hogy a mutatók jellegét és tartalmát jobban értsük, várakozásainkat e feltételek-

hez igazítsuk.

A—fogalom tartalmi meghatározásának fenti áttekintéséből az is érzékelhető, hogy a minőség színvonalát statisztikai eszközökkel átfogóan nem tudjuk mérni.

A nemzetközi gyakorlatban alkalmazott mutatószámok is lényegében a hibák meg-

előzésének. feltárásának. illetve a hibák korrektiójának költségeit, valamint a nem

kielégítő minőségből eredő veszteségeket. tehát a minőség hiányát jellemzik. a keletkezett kár és veszteség együttes mértékét tükrözik. A hazai statiszikaj gyakor—

latban"— a termékek hibáinak és ezek korrekciójának költségeit, valamint a hibák

miatt fellépő veszteségeket mérik (első csoport). A hibák megelőzésének és a mi- nőség ellenőrzésének költségeit a számvitel rezsiköltségként számolja el. Általá—

ban rezsiköltség a gyártásközi selejt is, ami egyes ágazatokban nagyobb lehet a végtermékek minősítésénél feltárt selejtkár összegénél.

A Központi Statisztikai Hivatal által kimutatott veszteségek fő tételei a'minő—

ségi kötbér, a leminősítési értékveszteség, az adott minőségi engedmények és egyéb veszteségek. Az Ipari Minisztérium hasonló nómenklatúrája ennél részletesebb bon- tású. az asztályozásban megkülönböztetnek külső és belső selejtet. garanciális költ- ségeket. leminősítési értékveszteséget. adott minőségi engedményt, adott kötbért és kártérítést. Az információs rendszer 1982. évi felülvizsgálatakor a két osztályo- zást egységesítették. és a vállalatokra nehezedő adminisztrációs terhek mérsék- lése érdekében közös kérdőívet rendszeresítettek, amit a,, Központi Statisztikai 'H'i—

vatal gondoz.

A minőségstatisztika fejlesztése során a Központi Statisztikai Hivatal megkí- sérelte nyomon követni. vagy legalábbis érzékeltetni a kedvező minőségből adódó előnyöket is (második csoport). E téren még csak az első lépéseket tette meg. hi-

szen az átlagosnál kedvezőbb minőségű termékek árnyereségét, a különleges mi-

nőségi igények kielégítéséből származó felárak és egyéb ösztönző jellegű juttatá—

sok összegét nem méri fel. Kezdeti lépésként a minőségileg megkülönböztetett

gyártmányok. például a Kiváló Áruk Fóruma (KÁF) embléma viselésére jogosult termékek számát. értékét és az összforgalmon belüli arányát vizsgálja.

A statisztikai megfigyelés teljeskörűségének biztositását nagymértékben aka- dályozza, hogy a minőséghiányból adódó veszteség és a kiváló minőségből adódó

(4)

1 28

NYERS lÓZSEF

(nyereség a gazdálkodás bonyolult rendszerében erősen összefonódik más. nem

minőségből eredő hatások eredményével. elkülönítésük nehezen vagy egyáitolán

nem oldható meg. Elméleti kérdések is nehezítik a tisztánlátást és a mérést. Poli- tikai gazdaságtanunk és jogrendszerünk nem ismeri az elmaradt haszon fogalmát.

vagy ha igen. akkor is csak szűk körben. ami témánk szempontjából azt jelenti.

hogy jelentős veszteségek maradnak figyelmen kívül a megfigyelési rendszerben.

Pedig a gazdálkodásban még mindig tapasztalható hiány feltételei között e vesz-

teség összege. kiegészülve a nem megfelelő minőségű, választékú anyagok. rész—

egységek többletmegmunkálásának költségeivel. a jelenleg kimutatott kárnak több- szöröse is lehet.

A minőségstatisztika harmadik csoportját az egyedi termékek minőségét jel—

lemző műszaki—gazdasági mutatók képezik. amelyek az adott gyártmány valamely lényeges paraméterét emelik ki. és annak változását követik nyomon. Ilyen mutató—

szám a bányászatban a bauxit modulusszáma. a textiliparban a szálak kopásállá—

sága, szakítószilárdsága. a szövetek szálsűrűsége stb. E mutatók —_jellegükből adó- dóan —— általában naturáliában fejezik ki a minőséget, következésképpen az ágazat vagy az ipar egészére nem aggregálhatók. Mindezen korlátok ellenére egy-egy szakágazat belső viszonyainak megítéléséhez hasznos információt szolgáltatnak.

A vázlatosan ismertetett három mutatókör —- bár részleges és torzításoktól sem mentes — összességében jellemző képet ad egy-egy ágazat termékminőségének vi- szonyairól. Az ágazati adatok egymás közt általában nem hasonlíthatók össze.

ágazaton belül idősorokban rendezve azonban a változás irányáról és mértékéről jó eligazítást adnak. A veszteségek. károk összegének értékadata magasabb szinten is aggregálható, s az idősorok a változás mértékét és irányát megbízhatóan

érzékeltetik.

A hazai mérési módszerek ismertetésének kiegészítéseként, eredményeink reá- lisabb megítélése érdekében hasznos lehet némi nemzetközi kitekintés is. A tőkés országok statisztikai gyakorlata makroszinten nem vizsgálja a minőség alakulását, azt vállalati kategóriának tekinti. az értékelést a piac végzi, kormányzati szinten csak a szabványosítás hozható összefüggésbe a termékek minőségével és korsze- rűségével.

A szocialista országok gyakorlata hasonló a hazaihoz, ahol a központi terve- zés és irányítási rendszer szerepe elsődleges, s a piaci, az ár- és értékviszonyok korlátozottan érvényesülnek. A tudatos és tartós áreltérítések, társadalmi prioritá- sok stb. elengedhetetlenné teszik, hogy a kormányzat makroszintű információkkal is rendelkezzen a termékminőség és a korszerűség alakulásáról, hogy ösztönzési,

jogi és gazdaságszervező eszközökkel azt kedvező ir ányba terelje. s a kedvezőtlen

folyamatokat visszaszorítsa.

A rendelkezésünkre álló információk alapján az alábbiakban a Szovjetunió.

Csehszlovákia, Lengyelország és a Német Demokratikus Köztársaság minőségsta—

tisztikai rendszerét, az alkalmazott mutatók típusait ismertetjük a teljesség igénye nélkül.

E statisztikai rendszerek közös vonása. hogy a megfigyelés alapja mindenütt a termékek kategorizálása. minőségi ismérvek alapján történő osztályba sorolása.

A minősítés alapja valamennyi országban a szabvány. A szabványosítás központi

irányítása s ezen belül a minőségi szintek meghatározása kivétel nélkül állami hi- vatalok feladata. Az állami szabványok alkalmazása általában rendeletileg köte-

lező. A minősítő szabványok által meghatározott legfelső kategória (l. osztály. !.

kategória. a Német Demokratikus Köztársaságban az ún. ..O" minőség) a korsze-

rű. világszínvonalat elérő vagy megközelítő termékeket foglalja magába.

(5)

A GAZDALKODAS MINÖSEGI ELEMEI 129

A Szovjetunióban a minőségstatisztika keretében 1972-től kezdődően a termé- kek megoszlását minőségi osztályok szerint vizsgálják. E rendszer korábban csak a gépiparban volt érvényben, 1975—től kezdődően az ipar valamennyi területén al—

kalmazzák.

A minőségi (korszerűségi) osztályba sorolást a Szovjet Szabványügyi Hivatal mellett működő bizottság végzi kötelező erővel. A besorolás szerint létezik egy felső kategória, ide a termékeknek viszonylag szűk köre tartozik, főként azok, amelyek elérik a világszínvonalat. s általában márkajellel kerülnek forgalomba. A termékek többsége l. vagy ll. kategóriába tartozik. s külön csoportot képeznek a nem minő-

sített termékek.

A féléves beszámolók keretében begyűjtik az összes késztermék (és ebből a mi—

nősített termelés) típusszámát és értékadatait, kiemelve ebből a korszerű termékek termelésének terv— és tényleges adatait. A korszerű termékekre ezen túlmenően a természetes mértékegységben kifejezett termelési adatokat is bekérik termékfajták

szerint, a márkajelzés feltüntetésével.

A csehszlovák állami statisztikában 1973 óta a minősítési rendszerben három kategória létezik. A világszínvonalat elérő új gyártmányokat exportra szánt termé- kek és műszaki paramétereikben a világszínvonalat elérő termékek bontásban fi- gyelik. Pozitiv vonása a megfigyelési rendszernek, hogy felmérik az I. osztályú ter- mékek termeléséből származó árnyereség mértékét. valamint a ll. osztályú termékek termeléséből adódó árveszteséget.

Lengyelországban a termékeket korszerűségük szerint három kategóriába so- rolják; az elsőbe azok tartoznak, amelyek az élenjáró nemzetközi színvonalat el—

érik vagy meghaladják. a második kategóriába a standard jellegű termékeket so- rolják, a harmadikba pedig az olyan elavult termékek tartoznak, amelyek gyártá- sát a jövőben meg kell szüntetni.

A minőségstatisztika ismereteink szerint a Német Demokratikus Köztársaságban a legkiterjedtebb. A rendszer lényegében a hatvanas évek közepétől működik. Lé—

nyege, hogy az Állami Minőségkontroll mint hivatal kijelöli a beszámolásra köte- lezett termékeket, ez 8 ágazatból mintegy 500. zömében gépipari termékfajtát je—

lent. A minősítést a Mérésügyi és Áruminősítő Hivatal végzi, lényegében három termékkategóriát különböztet meg. A ,,G" minőség a világszínvonalat elért, kor—

szerű és természetesen kiváló minőségű termékek jelzése. Az .,1" minőség megfe—

lel az !. osztályú termékek minőségének. A harmadik csoportba a minőségtanúsí- tásra kötelezett termékek tartoznak, ezek nem osztályozhatók. de kielégítő vagy

megfelelő minőségük tanúsítható.

A különböző csoportba tartozó termékek értékén és arányán túlmenően, (: Né- met Demokratikus Köztársaságban is megfigyelik a kiváló minőség révén elért fel- árakat. illetve az alacsonyabb minőség miatti árengedményeket, minőséghiányos—

ság okozta pénzügyi veszteségeket (reklamációk, jótállások. garanciális javítás költ- ségeit stb.).

A HAZAl MlNÖSÉGSTATlSZTIKA KIALAKULÁSA. FEJLÖDÉSE

Minőségstatisztikai rendszerünk közel egyidős tervgazdálkodási rendszerünk- kel. Az ötvenes években kérdőíveinkbe több mutatószámot építettünk be. amelyek a termékek. illetve a termelési folyamatok minőségét jellemezték. Ezzel kapcsolat- ban elég utalni egyes termékek minőségi osztályokba (kategóriákba) sorolására. a selejt nagyságának és alakulásának figyelemmel kísérésére. E minőségstatisztikai megfigyeléseknek azonban a mainál lényegesen kisebb jelentősége és szerepe volt.

2 Statisztikai Szemle

(6)

130 NYERS JÓZSEF

A felszabadulást követő első évtizedben vagy legalábbis ez időszak jelentős ré—

szében az áruhiány olyan mértékű volt, hogy a lakosság alapvető szükségleteit sem tudtuk mindig maradéktalanul kielégíteni, a termelés kooperációs kapcsolatai is erősen akadoztak. Külgazdasági kapcsolataink elsősorban a szocialista országok- kal álltak fenn. Ezekben az országokban a gazdasági fejlődés jellege hasonló volt a magyar népgazdaságéhoz. A tőkés országokkal korábban kiépített kapcsolataink minimálisra zsugorodtak, s a minőségi követelmények sem voltak olyan magasak.

mint például napjainkban. Ebben a fejlődési szakaszban tehát a termelés meny—

nyiségének gyors növelése volt a feladat, nem pedig különleges minőségi követel-

mények kielégítése. A hatvanas évektől, különösen annak második felétől kezdő-

dően a kereslet kielégítése már a minőség és a választék javítását, illetve kiszéle-

sítését ís igényelte. A külgazdasági kapcsolatok bővülése mind a szocialista. mind

a tőkés országokkal szükségessé tette termékeink minőségének a javítását s a ter—

mékstruktúra korszerűsítését.

A hetvenes években bekövetkezett két olajárrobbanás és néhány nyersanyag árának jelentős mértékű emelkedése viszont már alapvetően új helyzetet teremtett

hazánkban azáltal. hogy a világpiaci áremelkedések és az ezt követő strukturális válság nálunk is erősen éreztette kedvezőtlen hatását: az értékesítési nehézségek kiéleződtek, s a közepes technikai színvonalat képviselő termékeink a nemzetközi kereskedelemben leértékelődtek. A tervezésben és a fejlesztéspolitikában is a mi- nőség és a korszerűség került az első helyre. az ötödik ötéves terv az intenzív fejlődés, a hatodik ötéves terv pedig a hatékonyság jegyében fogalmazódott meg.

amelyekben a termékminőségnek, a termékstruktúra korszerűsítésének megkülön- böztetett szerepe volt. A hetvenes évtized közepére kialakult gazdasági helyzet, az időközben végbement változások indokolttá tették lényegében az egész gazdaság—

statisztika, ezen belül a minőségstatisztika felülvizsgálatát, kiegészítését. bővítését, összességében tehát egy új minőségstatisztikai rendszer kialakítását. E feladatot egyébként a Minisztertanács is megfogalmazta egyik határozatában. A határozat előírta a tárcák számára a minőséggel kapcsolatos információs rendszerek kiala-

kítását. és ezek koordinálásával a Központi Statisztikai Hivatalt bízta meg oly mó-

don. hogy az egyes ágazatok minőségstatisztikai megfigyelésében a lehetőséghez képest azonos elvek érvényesüljenek. A feladat megoldására 1975—1976-ban ke-

rült sor. (

Az 1976. évet megelőző időszakban mind a Központi Statisztikai Hivatal. mind az ipari tárcák lényegében naturális minőségstatisztikai mutatószámokat figyeltek meg, amelyek a szakmai sajátosságoknak megfelelően szakágazatonként (ipar- áganként) eltérők voltak.

A Központi Statisztikai Hivatal —— a kormányhatározat szellemében — 1976-ban vezette be az ipar valamennyi ágazatára érvényes és egységes minőségstatisztikai rendszerét. Ebben kétféle minőségstatisztikai mutatószámtípus szerepelt: az egyik csoportot a már csaknem három évtizede megfigyelt, esetenként kiegészített és rendszerezett műszaki—gazdasági mutatók, a másik csoportot az egész iparra ki- terjedő, értéki adatokat tartalmazó minőségstatisztikai mutatók képezték. A natu- rális típusú mutatókat a Központi Statisztikai Hivatal rendszeresen az ún. éves szakmai statisztikai, beszámolójelentésekben gyűjti be. Az ágazatba sorolt valamennyi adatszolgáltatótól bekért értéki mutatókat az éves iparstatisztikai jelentés tartalmazza. Az éves iparstatisztikai jelentések többsége a pénzügyi beszámolók adataival egyeztetett értéki adatokat tartalmaz, és azokat a veszteségeket mutatja ki, amelyek a nem megfelelő minőségű termékek előállításából adódóan érik a vállalatokat.

(7)

A GAZDALKODAS MlNÓSÉGI ELEMEI 131

Az ipari tárcák (a Nehézipari, a Kohó- és Gépipari és a Könnyűipari Minisz—

térium) az emlitett minisztertanácsi határozat megjelenése előtt is szabályozták a minőségellenőrzést. Különböző típusú mutatószámok megfigyelését írták elő vál- lalataik számára. Több közülük ma is érvényben van az Ipari Minisztérium. illetve a Központi Statisztikai Hivatal beszámolási rendszerében. A Minisztertanács ha—

tározatát az érintett minisztériumok a Központi Statisztikai Hivatal koordinálásával hajtották végre. Az egységes minőségstatisztikai rendszer kialakításában figyelem—

reméltó előrehaladást értek el, a határozat maradéktalan végrehajtására azonban átszervezésük miatt nem kerülhetett sor. Ez a feladat a jogutód tárcára, az ipari Minisztériumra hárult. Az összevonás után, 1981—ben dolgozta ki a tárca a kohá- szat és a gépipar területén a különböző tevékenységet végző vállalatok munkáját átfogóan jellemző. egységes minőségstatisztikai megfigyelés módszerét. Ez alapján 1982-ben gyűjtöttek első izben adatokat a tárca felügyelete alá tartozó vállalatok-

tól. '

Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium a minisztertanácsi határozat megjelenése előtt is rendelkezett minőségstatisztikai adatokkal. A felülvizsgálat so- rán megállapodás született arról, hogy az összefoglaló jellegű értékadatokot a Központi Statisztikai Hivatal, a műszaki—gazdasági mutatók többségét pedig a tár—

ca gyűjtí be.

A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 1970—ben dolgozta ki a pont- számrendszeren alapuló minőségmutatóit, amelyeket 1972 óta jelenleg is alkal- maznak. A módszer lényege, hogy termékenként minden minőségi jellemzőt (muta- tókomponenst) 0.0 és 1.00 közötti értékkel pontoznak. A jellemzők: érzékszervi. ösz- szetételi, súly vagy térfogati, csomagolási és jelölési tulajdonságok. A minőség—

mutató értékét a négy komponens összegeként határozzák meg. ami maximálisan 4.0 lehet.

A minőségmutató módszertanát rendszeresen finomítják az adatgyűjtésből le—

szűrhető tapasztalatok alapján.

A vállalatok a tényleges pontértékeket jelentik, és ezekből készítik el a tárcá—

nál a szakágazat (iparág) összesített minőségmutatóját. Az iparági összesítők alap- ján a Központi Statisztikai Hivatal jelentőlapot kap a tárcától.

A tárca a fentieken kívül a fontosabb faipari termékek l—lV. osztályú és szab—

ványon aluli minőség szerinti adatait is begyűjti, évenkénti gyakorisággal.

Az 1976—ban kidolgozott minőségstatisztikai megfigyelési rendszer 1983-ig volt

érvényben. Ekkor a Központi Statisztikai Hivatal újólag felülvizsgálta az általános

minőségstatisztikai adatok körét és tartalmi meghatározásait, s az érintett minisz- tériumokkal együttműködve korszerűsítette azokat. Az átdolgozás kapcsán a kö-

vetkező változások történtek a megfigyelési rendszerben.

A korábbi adatgyűjtésekben is szerepelő .,Minőséghiányosságok miatt kelet—

kezett károk és a kapott kártérítések" című kérdőív jelentősen bővült. Külön kér—

déscsoport tudakolja a termelés során keletkezett selejt (hulladékkal csökkentett) értékét, ezek:

— a szállító vállalat által átadott termékek minőségi hibája miatt keletkezett selejt,

— a vállalat valamely egységének vagy dolgozójának hibás munkája miatti selejt,

—— az összes selejtkár összege.

A kérdőív e táblája a kibocsátással kapcsolatos minőséghiányosságok miatti összes kárt a következő részletezésben tartalmazza:

— garanciális költség,

— leminősítési értékveszteség.

2-

(8)

132 NYERS JÓZSEF

—- adott minőségi engedmény,

— adott minőségi kötbér és kártérítés.

A korábbi megfigyeléshez viszonyítva bővült a kérdőív a minőséghiányosságok miatt kapott kártérítések összegének megfigyelésével.

— kapott minőségi kötbér és kártérítés.

-- a dolgozók kártérítése

részletezésben

,,A minőségileg megkülönböztetett termékek darabszáma és értékesítése" cí—

mű kérdőív tartalma és szerkezete nem változott az 1976os kérdőívben közölthöz képest; ez a különleges minőségi jellel ellátott termékek darabszámát és értékét tartalmazza. Az új. korszerűsített statisztikai rendszer elmúlt két évi tapasztalatai

kedvezők.

AZ IPARI TERMÉKEK MlNÖSÉGÉNEK VÁLTOZÁSA 1980 ÉS 1985 KÖZÖTT

A megfigyelt minőségstatisztikai adatok - mint az előzőkben már utaltunk rá — színvonalmutatóként nem értelmezhetők, és ágazatok közötti összehasonlitásra is csak nagy körültekintéssel használhatók. Ezzel kapcsolatosan elég utalni arra, hogy a veszteségek összege értelemszerűen azokban az ágazatokban nagyobb.

amelyekben az osztályos áruk köre széles, például a könnyűiparban és az építő—

anyag-iparban, míg a garanciális költségek összege és aránya! a gépiparban ma—

gasabb. főként a technikai—technológiai sajátosságok miatt. E kétfajta veszteség—

tényezőből eredő kár általában nem hasonlítható össze. és összegszerűségében is különbözik egymástól. Dinamikai vizsgálatra. az egyes tevékenységek mélyebb elemzésére azonban az adatok jól hasznosíthatók

A rendelkezésre álló információk alapján — e megszorító kikötések mellett is

— elfogadható biztonsággal vélelmezhető, hogy az ipari termékek minőségében az utóbbi években lényeges változás nem következett be. Az iparvállalatoknál ki—

mutatott minőséghiányokból adódó veszteségek folyamatosan emelkedtek. s ösz—

szegük 1985—ben 9.2 milliárd forintot tett ki. Ez az összeg a bruttó árbevételnek

ugyan csak 0.6 százalékát képezte, az ebből veszteségként elszámolt tételek azon-

ban a vállalati eredménynek több mint 3 százalékát adták. A kapott minőségi köt- bérek és kártérítések összege mindössze 0.3 milliárd forint volt, az összes kárnak így

csak igen kis hányada (3 százaléka) térült meg a vállalatoknál. Népgazdasági szin—

ten természetesen a vállalati megtérülések nem mérséklik a veszteségeket. ' Az elmúlt tervidőszakban az ipari termékek minőségének javítására tett in—

tézkedések nem hoztak érzékelhető gazdasági eredményt. A minőséghiányosság miatti veszteségek az első négy évben a folyó áron számított árbevétellel közel azonos ütemben emelkedtek; a veszteségek fajlagos értéke tehát alig csökkent.

Az 1985. évi veszteségek viszont jelentős mértékben emelkedtek,15 százalékkal ha- ladták meg az előző évi összeget.

A hiányosságok okai között megtalálhatók az egyes vállalatok monopol—

helyzetéből, a kereslet—kínálat kiegyensúlyozatlanságából. a háttéripar fejletlen- ségéből. az import visszafogásából. valamint a vállalatvezetés, a technológiai és a munkafegyelem hiányosságaiból adódó problémák. Ezt támasztja alá a minőség- hiányosságból eredő károk összetétele is, amelyeknek közel fele a termelésben, fele pedig a kibocsátáskor vagy azt követően keletkezett. A károk között legjelen—

tősebb tétel, közel 40 százalékos részesedéssel a vállalat hibájából keletkezett se—

lejt: összege 1985-ben meghaladta a 3.4 milliárd forintot. A vásárolt anyagok. al-

(9)

A GAZDALKODAS MINÖSEGI ELEMEI 133

katrészek. részegységek hibás minősége az összes selejt 20 százalékát okozta. A kibocsátáskor jelentkező veszteségek negyede abból adódott, hogy a termékek je—

lentős hányada nem érte el az I. osztályú minőséget, illetve a szerződésben rögzí- tett feltételeknek nem felelt meg. E veszteségforrás a vállalati eredményt mintegy 2.2 milliárd forinttal csökkentette. Jelentős vállalati kiadásokat jelentenek a ga—

ranciális költségek is. összegük növekvő, 1985—ben közel 1,8 milliárd forint volt.

1984—hez képest számottevően nőtt az adott minőségi kötbérek és kártérítések összege. valamint az adott minőségi engedmények értéke; az ebből eredő kár ösz-

szege meghaladta a 0.9 milliárd forintot.

A hibás teljesítésért fizetett kötbérek összege hosszabb időszakot vizsgálva is

növekvő tendenciájú. Ez azonban csak részben magyarázható a vállalatok kötbé—

rezési gyakorlatának szigorúbbá válásával. Közrejátszott a forgalom növekedése.

a kötbérkulcsok emelkedése. valamint az állami minőségellenőrzés erősödése is.

A Pénzügyminisztérium a hibásan teljesítő vállalatokkal szemben a szankciók fo- kozása érdekében 1982-ben módosította a nyereségadóról, a vállalati alapok kép- zéséről és felhasználásáról szóló rendelkezéseket. Az új szabályozásnak témánk szempontjából lényeges része. hogy a vállalatoknak a nyereségági adóalapjukat növelníök kell a különböző büntetésekkel, bírságokkal. A garanciális alapok kép—

zésére vonatkozó előírások is szigorúbbak lettek. Az árakban kalkulált fedezetet meghaladó garanciális költségekkel szintén növelni kell az általános nyereségadó alapját.

A vállalatoknál a figyelmetlenségből. gondatlanságból keletkezett veszteségek belső szankcionálása gyenge. Ritkán fordul elő. hogy a megrendelőnek kifizetett kötbér vagy kártérítés után a felelős vállalati vezetőt vagy dolgozót felkutatják, és vele (munkajogi úton) kártérítést fizettetnének. A kapott kártérítésen belül a dol- gozók kártérítése két nagyságrenddel kisebb a teljes összegnél; 1985-ben mind- össze 6 millió forint veszteség térült ily módon meg. ami az előző évi szerény térí- tés mértékénél is alacsonyabb.

A minőségi hibák különösen súlyos károkat okoznak exportérdekeinknek, a konkrét eseteken túlmenően hosszabb távon is rontják az ország teljesítőképessé- gének általános megítélését. A számokban ki nem fejezhető károk a későbbi üzlet- kötések során azt eredményezhetik, hogy az árolkuban hátrányos pozícióba kerü—

lünk, nem kapunk szállításainkhoz megfelelő pénzügyi garanciát. visszafejlődnek, megszakadnak piaci kapcsolataink.

A minőséghiányból adódó károk összege lényegesen nagyobb a számvitelben kimutatottnál. Különösen jelentősek némely ágazatban az úgynevezett ki nem mu- tatható vagy legalábbis ki nem mutatott gyártásközi selejtből adódó veszteségek, például a kohászatban, a gépiparban. egyes építőanyag-ipari ágazatokban. A se- lejtes termékek egy része alapanyagként ugyan ismét feldolgozható a termelési fo—

lyamatban. a felhasznált energia és az elvégzett megmunkálási folyamatok költ- sége azonban mindenképpen veszteségként jelentkezik. A textiliparban más jellegű problémák is adódnak. Az osztályos áruk a végtermékeknek csak egy részét fog—

ják át, az alacsonyabb minőségű féltermékeket kevésbé értékes végtermékké tud- ják feldolgozni, az így keletkező árbevétel—kiesések nagyságrendje szintén jelen—

tős, értéke azonban még becslésszerűen sem ismeretes. E néhány ágazati példa alapján is érzékelhető. hogy egy ágazatban az alkalmazott technológiák jellegé—

nek, a készáruk értékelésének, minősítésük módjának s bizonyos mértékben a ha- gyományoknak is szerepük van abban. hogy az ágazatban számvitelileg is kimu—

tatott selejt. minőséghiányból adódó veszteség stb. összege az árbevételnek vagy a nyereségnek hány százalékát teszi ki. Adott ágazaton belül azonban a bizony—

(10)

134 NYERS JÓZSEF

talanság foka lényegesen kisebb. az emlitett tényezők középtávon ugyanis csak kevéssé módosulnak. a veszteségek évenkénti aránya az ágazat termékeinek mi- nőségváltozását megbízhatóan jellemzi.

A statisztikai felvételek eredményei azt mutatják, hogy az ágazati sajátossá- goktól is befolyásolt minőséghiányosságok miatti veszteségek döntő többsége a gépíparban, a könnyűiparban, az építőanyag—iparban merült fel. Az ipar minőség- hiányosságok miatti kárának nem egészen 10 százaléka a többi ágazatban kelet—

kezett. Ezzel összhangban az ágazatok árbevételéhez. illetve nyereségéhez viszonyí- tott károk értéke is az építőanyag—iparban, a könnyűiparban és a gépiparban a

legnagyobb arányú.

1. tábla

A minőséghiányosságok miatti károk a fontosabb ipari ágazatokban 1985—ben

A száz forint

, , vállalati

'A minőség- nrbevetelre eredményre

hiányosságok

Ágazat miatti károk jutó mínőséghiányosságok

megoszlása miatti

(százalék) "* -

karok ! veszteségek értéke (forint)

Összesen . . . 100,0 O,55 3,04

Ezen belül:

Kohászat. . . . . 14.7 0.95 9.74

C_iépipar . . . . . 42,2 1,18 0.43

Epitőanyag-ipar . . 143 326 23,02

Vegyipar. . . . . 5.1 0.17 0.87

Könnyűipar . . . . 19,3 1.00 1 9,77

Élelmiszeripar . . . 3,7 020 , 270

l

A minőségstatisztika fejlesztése során a Központi Statisztikai Hivatal megki- sérelte nyomon követni vagy legalábbis érzékeltetni a kedvező minőségből adódó előnyöket is. E téren még csak az első lépéseket tettük meg, hiszen az átlagosnál kedvezőbb minőségű termékek árnyereségét, a különleges minőségi igények kielé- gítéséből származó felárak és egyéb ösztönző jellegű juttatások összegét nem is- merjük. Kezdeti lépésként a minőségileg megkülönböztetett gyártmányok. például a KAF-embléma viselésére jogosult termékek számát, értékét és az összforgalmon belüli arányát vizsgáljuk.

A kiemelkedően jó minőségű termékek forgalma az elmúlt öt évben mintegy 40 százalékkal bővült. A megkülönböztető minőségjelet (például a Kiváló Áruk Fóru- ma emblémát, a licencadó márkajelét, a Textilipari Minőségellenőrző lntézet —- TEXIMEl — ,,t" védjegyét) viselő terméktípusok száma 1980 és 1985 között 895-ről 1275—re emelkedett. E termékek értékesítése a vizsgált időszakban bár visszaesé- sekkel. de emelkedett, arányuk azonban meglehetősen alacsony. az iparvállalatok értékesítéséből 3.8 százalékkal részesedtek 1985-ben. A KÁF-emblémás termékek értékesítése az állami és a szövetkezeti ipar összes értékesítéséből 1985-ben 1.6 százalék volt. Az egyéb megkülönböztető jelet viselő termékeknél ez az arány 2.2 százalékot ért el. A megkülönböztető minőségjelű termékek részesedése az elmúlt években általában a gépipar. a vegyipar. a könnyűipar és az élelmiszeripar érté-

kesítésében volt a legjelentősebb.

(11)

A GAZDALKODAS MiNÖSÉGI ELEMEI

135

2. tábla

A megkülönböztetett ielű termékek értékesítése az 1980 és 1985 közötti időszakban

eláblféÁrr'lás Az egyéb 1 Az összes

Év megkülönböztető jelű termék értékesítése (millió forint)

1980 . . . . . . l 11,6 228 34.11

1981 . . . . . . 14.3 22,9 372

1982 . . . . . . 11.8 25.1 36.9 1983 . . . . . . 15,3 23,3 38,6

1984 . . . 18.7 25.3 44.0

1985. . . . . . 19,8 l 28,1 . 47,9

Az egész ipar és a fő ágazatok termékeinek minőségére vonatkozó informá-

ciók összességükben azt jelzik, hogy a különböző határozatok. gazdaságszervező intézkedések. ösztönzők és szankciók eddig csak szerény eredményt hoztak a ter- mékminőség javításában. Az előzőkben részletezett okok kiegészíthetők azzal, hogy a kiszolgáltatott helyzetben levő megrendelő vállalatok sok esetben nem éltek a törvények által biztosított lehetőségekkel sem. E téren némi előrehaladás várható a Minisztertanácsnak a felelősségi rendszer továbbfejlesztésére hozott határozatai- tól. Az állami ellenőrzésről szóló rendelet módosítása szerint ugyanis az ellenőrző szervek kezdeményezésére a fegyelmi jogkör gyakorlója ezentúi a fegyelmi eljárás lefolytatásának tényén kívül köteles annak eredményéről is értesíteni az ellenőrzést végzőt. Szükséges, hogy a tárcák ezt következetesen érvényesítsék a minőség ala—

kulásával kapcsolatos ellenőrzési és szankcionálási rendszerükben.

Az ismertetett adatokból és problémákból az is kitűnik, hogy iparvállalataink- nak még meglehetősen sok feladatuk van termékeik minőségének javításában, az irányító szerveknek pedig részben a minőségszabólyozósi rendszer korszerűsítésé- ben, de ami ennél is fontosabb, az egész gazdaság hatékonyabbá tételében van—

nak tennivalóik.

A TERMELÉS KORSZERÚSÉGE

A termelés korszerűségére, minőségére egyidejűleg hatnak társadalmi és mű- szaki—gazdasági tényezők. A szabályozók. az iparpolitika, a műszaki fejlesztés és más központi intézkedések a termékminőség javításában és a korszerűség emelé- sében éppúgy szerepet játszanak, mint a vállalaton belül a vezetés színvonala. a technológiai előírások és a munkafegyelem betartása.

-oienieg nem rendelkezünk olyan kitüntetett mutatóval. amellyel egyértelműen megoldható lenne a termelés, a termékek és a gazdálkodás minőségének ágazati vagy időbeli összehasonlítása. A téma vizsgálatához sokoldalú közelítésre, a mi—

nőséggel összefüggésbe hozható mutatók együttes, rendszerszerű értelmezésére és kezelésére van szükség. A vizsgálat további részét ebben a szellemben végeztük.

A gyártási feltételek minősége

A magyar ipar technikai adottságait. fejlesztési lehetőségeit tekintve alapve- tően követő jellegű. Ez vonatkozik a rendelkezésre álló termelőeszközökre éppúgy, mint az itthon gyártott vagy akár kooperáció útján hozzáférhető technikai háttérre.

(12)

135 NYERS lezser

Az eszköz— és anyagellátás szűkössége nem új jelenség. az utóbbi években azonban a korábbinál nyilvánvalóbban és égetőbben jelentkezett. Abban, hogy a fel- sőszintű határozatok ellenére sem történt számottevő előrelépés termékeink kor—

szerűségében. minőségében és versenyképességében, jelentős szerepe van a ter- melési feltételek kedvezőtlen alakulásának.

A hatodik ötéves tervidőszakban a beruházások visszafogását célzó intézkedé—

sek hatására a termelés korszerűsítése, megújulása a korábbinál is vontatottabban haladt. Az ipari beruházások volumene folyamatosan csökkent. Bár a határozatok- ban prioritásként fogalmazódott meg a feldolgozóipari fejlesztések fontossága a termelés korszerűsítésében és a struktúra alakításában. az egyedi beruházási dön—

tések ezt a fejlesztési irányt sokszor keresztezték. s a források nagy részét az esz- közigényes energetikai és alapanyaggyártó ágazatok fejlesztésére fordították.

A beruházások anyagi—műszaki összetétele az indokoltnál szerényebb mér—

tékben segítette a technológiai megújulást. a beruházásokban magas arányt kép- viselt az építés és alacsonyat a gépbeszerzés. Az élenjáró technológiai eljárásokat hordozó. jórészt nem rubelelszámolásban vásárolt gépek aránya csökkent a gép-

beszerzéseken belül.

Az ipar állóeszköz—állománya 1985 végén 860 milliárd forint volt. Az eszköz-

érték a nyolcvanas években 4.1 százalékkal bővült évente. ami jelentősen elmo—

radt az előző tervperiódus 8.5 százalékos átlagos évi növekedésétől. A gépek, be- rendezések állományának gyarapodása hasonló volt az összes állóeszközéhez. A gépi felszereltség növekedése — az ipari foglalkoztatottak létszámának csökkené- séből is adódóan —- évi 6.7 százalékot tett ki. viszonylag csekély ágazati szóródás mellett.

Miközben az állóeszköz—állomány a korábbinál kisebb ütemben bővült. s a gazdasági nehézségekért gyakran a beruházások csökkenését okolták, a létreho- zott kapacitások kihasználása csökkent. A fontosabb alapüzemi gépek, berende- zések 1982—ben a naptári időalap 54,5 százalékában, 1985—ben már csak 52.8 szá- zalékában üzemeltek. Az újonnan termelésbe lépett ipari kapacitások kihasznált—

sága sem kedvezőbb. a naptári időalap hasznosítása nem éri el a 40 százalékot.

sem. Az állóeszköz-ellátottság területén tehát hiányokról beszélhetünk, ugyanakkor más területek túlméretezett, nehezen konvertálható kapacitásokkal rendelkeznek.

A kapacitások kihasználatlanságának közvetlen oka részben a felvevőpiac, rész- ben az anyagellátási és munkaerő—biztosítási lehetőségek túlértékelése.

A beruházási ütem csökkenése és a viszonylag alacsony selejtezési arány az ipar gépóllományának elhasználódását. elöregedését vonta maga után, az állami ipar termelési rendeltetésű gépeinek átlagos életkora 1978 és 1982 között 9,3 év- ről 9.8 évre nőtt. Az átlagos életkor nemzetközi összehasonlitásban jelenleg sem tekinthető kiemelkedően magasnak. a termelés minőségi problémái inkább a gép- park közepes. összetételében egyenetlen műszaki—technikai színvonalában gyö—

kereznek. Az eszközállomány korszerűségében jelentékeny elmaradás volt már a hetvenes években is. A jelenlegi kedvezőtlen helyzet részben az 1978. évi induló állapotnak, részben pedig a beruházások korlátozásának a következménye. A be- ruházások allokációjában és hatékonyságában az elmúlt évtizedben nem követ- kezett be érdemi javulás. a gazdaságpolitika nem tudta kikényszeríteni e korláto- zott erőforrások jobb kihasználását.

Az eszközállomány extenzív bővítését és a fejlesztések elmaradását jelzi. hogy 1985-ben 117 milliárd forint eredeti bruttó értékű teljesen leírt gép, berendezés üzemelt az iparban. ami 65 százalékkal több az öt évvel korábbi értéknél. A nul—

lára leirt gépek aránya az ipar gépállományának bruttó értékéből 1980 és 1985

(13)

A GAZDALKODAS MlNÖSÉGl ELEMEI 137

között 17.5 százalékról 22,3-re nőtt. Az elhasználódottnak minősíthető gépek arányai a vegyiparban, a kohászatban és a gépiparban a legmagasabb.

3. tábla

A beruházások és a gépállomóny elhasználtságának mutatói az iparban

A beruházások A nullára leirt gépek

megoszlása az aránya az

Ágazat

1976—1980. 1 1981—1985. 1980. l 1985.

év(ek) ben (százalék)

Bányászat . . . . . 11.3 17.5 23,9 23.7

Villamosenergia—ipar . 15,8 205 7.4 7.6

Kohászat . . . 9.0 8.1 26.9 29,8

Gépipar . . . . . . 18,4 15,0 22.4 26.45

Épitőanyag-ipar . . . 6.2 3.7 12.4 22.1

Vegyipar . . . . . 15,1 15,4 19,9 30,5

Könnyűipar . . . . 9.0 7.8 12.0 16.8

Egyéb ipar . . . . . 1.1 . 0.9 12.4 16,4

Élelmiszeripar . . . . 14.1 % 11,1 12,8 19,0

Ipar összesen 100,0 100.0 17.5 22,3

Az ipar gépállományának műszaki—technikai színvonala — általános gazdasági fejlettségünkkel összhangban — közepesnek minősíthető. Az 1982. év végi felmé- rés szerint az állami ipar fontosabb gépeinek 64 százaléka volt valamilyen fokon automatizálva. ezek háromnegyede azonban csak részlegesen automatizált. A szó- mítógéppel irányított. a munkafolyamatot, műveletet optimalizáló gépek aránya mindössze 22 százalék. Az iparon belül az ágazatok automatizáltsága — főként a technológiai sajátosságok következtében — jelentősen különbözik, az automatizált- ság érthetően a villamosenergia-iparban és a vegyiparban a legmagasabb. Szá—

mottevő különbség tapasztalható az alap— és a kisegítő üzemi gépek automatizált-

sági színvonalában. az előbbiek javára. ,

Az ipar anyag- és energiaigényességét alapvetően meghatározza az évtize- dek során kialakult és az elmúlt időszakban lassan változó makrostruktúra. Az ipar ágazati szerkezetére az anyagigényes tevékenységek viszonylag magas aránya jel—

lemző. A hatodik ötéves tervidőszakban — a vegyipar és az élelmiszeripar arányá—

nak emelkedésével — az iparnak ez a vonása erősödött. Ezzel párhuzamosan azonban az ágazatok többségének fajlagos onyagfelhasználása javult, összességében a száz forint bruttó termelésre jutó anyagfelhasználás öt év alatt óóó—ről 64,4 fo- rintra mérséklődött.

A termékek minőségét jelentősen befolyásolják a felhasznált alapanyagok, al- katrészek, féltermékek, amelyek minősége beszerzési relációnként erősen különbö- zik. Legkevesebb (] kifogás és egyenletes a szállítás a nem rubelelszámolósban beszerzett anyagoknál; a többi viszonylatban az anyagok, alkatrészek. féltermé- kek minősége és a szállítások ütemessége kevésbé volt megbízható. Az anyagkölt- ség 25 százalékát az energiaráfordítások teszik ki. Ezek fajlagos felhasználása ha—

zánkban közismerten magas. egyes számítások szerint a fejlett ipari országok át—

lagánál 30 százalékkal magasabb. E jelentős tartalékokból öt év alatt meglehető—

sen keveset tudtunk mobilizálni, a fajlagos energiafelhasználás mindössze 1.4 szá—

zalékkal csökkent.

(14)

138 NYERS rozse;

Az oktatási rendszer fejlesztésének eredményeként a népesség képzettségi szín—

vonala folyamatosan emelkedik, az ipari munkaerő iskolázottsága, szakképzettsége javult. Az állami iparban dolgozók 12 százaléka középfokú. illetve ennél magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik. A szellemi munkakörökben dolgozók 24 száza—

lékának van felsőfokú végzettsége, de a csak 8 általánost végzettek hányada is

magas (100/0). Sajnálatos, hogy az alacsony iskolázottságú réteg a fiatal korosz—

tályoknál újratermelődik.

A képzettségi szint és a gazdasági eredmények összevetéséből úgy tűnik. hogy szellemi tőkénket nem hasznosítjuk kielégítően. Cserearányaink romlásának lé- nyeges összetevője az, hogy termékeinkben alacsony a tárgyiasult szellemi munka aránya, noha a műszaki értelmiség súlya ezt nem indokolja. Az értelmiség alkotó készségének kibontakoztatása sürgető feladatunk.

A termékek korszerűsége

Az ipar termékszerkezetének korszerűsítését lassú. tendenciájában csökkenő arányú termékcserélődés jellemezte. Ez összefüggésben van az ipari beruházások említett visszaesésével és ágazati szerkezetével. Az újonnan üzembe lépő nagyobb ipari létesítmények sem eredményeztek látványos áttörést a termékszerkezet kor—

szerűsítésében, termelésüknek több mint a fele ugyanis a már korábban is gyár- tott termékek volumenét növelte. Az állami ipar értékesítésében az adott évben új és korszerűsített termékek aránya 4 százalék körüli. A termékek döntő többsége

(90—930/0) változatlan formában készül. (A hagyományos termékek természetesen

nem jelentenek minden esetben korszerűtlent. a korszerűség. versenyképesség számszerű megközelítésére azonban nincs egzakt mérési módszer.) A termelésből kivont termékek hányada alig éri el az egy százalékot. A termékspektrum ennek következtében folyamatosan bővül, amelynek egyidejű fejlesztése egyre kevésbé megoldható feladatot jelent pénzügyileg is és a fejlesztő részlegek számára is.

A lassú termékcserélődés következményeként a termékek életkora meglehe—

tősen magas. az ipar átlagában 16 év körüli. A rubel relációban értékesített ter- mékek életkora kedvezőbb a konvertibilis elszámolású piacokon realizáltaknál.

Ez a két relációjú export eltérő szerkezetéből. a gépipari termékek rubelexporton belüli magasabb arányából is adódik.

A hazai termékek minőségére összességében a heterogenitás a jellemző, össz- hangban a technológiai színvonallal és az általános munkakultúrával. A termékek között találhatók olyanok — ha nem is túl nagy számban —. amelyek a fejlett ipari országok felhasználóinak, fogyasztóinak magas igényeit is kielégítik, de találhatók olyanok is, amelyek a kisebb minőségi, korszerűségi követelményeknek sem felelnek

meg.

A GAZDÁLKODÁS EREDMÉNYESSÉGÉNEK JELLEMZÖl

A gazdálkodás hatékonysága összefoglalóan jellemzi a rendelkezésre álló erő—

források hasznosítását, eredményességét. A komplex hatékonysági mutató szerint az iparban a hatékonyság 1981 és 1985 között 10,3 százalékkal javult. A tervidőszak elején a hatékonyságjavulás dinamikus volt. ezt követően a növekedés üteme mér- séklődött, 1385-ben pedig 4,2 százalékos visszaesés következett be. A 10.3 százalé—

kos javulás úgy alakult ki. hogy a nettó termelés kismértékben nőtt. az élőmunka- ráfordítás közel 20 százalékkal javult, az eszközhatékonyság pedig romlott. (Lásd

a 4. táblát.)

(15)

A GAZDÁLKODÁS MlNÖSÉG! ELEMEI 139

4. tábla

A hatékonyság alakulása az iparban

Komplex ! Eszköz- Élőmunka-

E

v hatékonyság (lndex: előző év 3 100,0)

1981 . . . . . . . ] 105.0 102,3 106.9

1982 . . . . . . . 106,6 1022 109,9

1983 . . . . . . . 101 .3 , 992 1029

1984 . . . . . . . 101.5 99,8 1029

1985 . . . . . . . 95.8 ' 95.6 95,9

1981—1985 . . . . 110,3 99,0 1193

A komplex hatékonysági mutató a nettó nemzeti termelést állítja szembe a le—

kötött erőforrások értékével. Számítási módja:

N

aM—l—bE

ahol az a és a b koefficiensek az élőmunka— és (: holtmunka-ráfordi'tások (lekötés) közös nevezőre hozását szolgálják. Értékük jelenleg 1.6 és 0.13.

Az élőmunka hatékonyságának javulása döntően a technikai felszereltség emelkedésének eredménye. A dinamikusabb eredményjavulást gátolta a munkaerő felhasználásának módja, ideértve a korszerűtlen termékszerkezettel, elavult álló- eszközökkel összefüggő indokolatlan munkaerő-lekötést, a munkaerő teljesítőke- pességének alacsony kihasználtságát, a felesleges munkahelyek fenntartását stb.

Az eszközhatékonyság romlásában a feldolgozóipar csökkenő aránya, a be- ruházások elhúzódó megvalósítása és alacsony hatékonysága tükröződik. Az álló—

eszköz—gazdálkodás egyik problémája a hatékony tőkeallokációs rendszer hiánya (a tőkepiac. a hosszú távú tőkeérdekeltség stb. megoldatlansága). Az eszközhaté- konyság kedvezőtlen alakulásában szerepet játszott az is. hogy a hetvenes évek- ben kibontakozó, jelentős mértékben külföldi hitelekre támaszkodó felhalmozás nem hozta meg a várt eredményeket. E beruházások termelésnövelő, exportárualapot bővítő hatása nem realizálódott a várakozásnak megfelelően.

Az ipar egyes ágazataiban a hatékonysági mutatók nagyfokú szóródást mu—

tatnak.

Az átlagosnál lényegesen kedvezőbb a feldolgozóipari ágazatok hatékony- sága (gépipar. vegyipar. könnyűipar). miközben a többi iparágban mind a komp—

lex, mind a parciális mutatók csökkentek. A lekötött állóeszköz—állomány azokban az ágazatokban nőtt a leggyorsabban, ahol a legjelentősebb volt a termelés visz—

szaesése (bányászat. villamosenergia—ipar, kohászat, élelmiszeripar). A feldolgo- zóipari ágazatok közül a gépiparban és a könnyűiparban az eszközöknek igen ala—

csony. a vegyiparban pedig átlag körüli növelése mellett a hozom az átlagot jóval meghaladó mértékben nőtt.

A vállalati gazdálkodás lényeges fokmérője a realizált tiszta jövedelem, illetve a vállalati eredmény alakulása. ezek alapján értékelhető a gazdálkodás jövedel—

mezősége. Az egységnyi erőforrásra jutó tiszta jövedelem a népgazdasági szintű.

az erőforrások egységnyi értékére jutó eredmény pedig a vállalati szemléletű jöve- delmezőséget jellemzi.

Az iparvállalatok és ipari szövetkezetek tiszta jövedelme a tervidőszakban fo—

lyamatosan emelkedett, 1985-ben 45 százalékkal haladta meg az öt évvel korábbit.

(16)

140 NYERS JÓZSEF

Az ágazatok közül legnagyobb arányban a gépipar és a vegyipar növelte hozzá—

járulását a társadalmi és gazdasági fejlődés forrását képező tiszta jövedelemhez.

5. tábla

A hatékonyság változása az ipar főbb ágazataiban, 1981—1985M

Komplex [ Eszköz- l Élőmunka- Ágazat

hatékonyság (index: 1980. év ::- 100,0)

Bányászat . . . . . 75,0 60.2 83.7

Villamosenergia-ipar . 53,4 50,0 67,7

Kohászat . . . 53,8 47.6 68.7

Gépipar . . . 136,1 121,5 1452

Építőanyag—ipar . . . 116,6 115,0 117,7

Vegyipar . . . 144,5 143,3 146,5

Könnyűipar . . . . 132,5 117.6 1399

Egyéb ipar . . . 127.4 114,4 1292

Élelmiszeripar . . . . 87.0 79,9 95,5

Ipar összesen . . . 110,3 99,0 119,3

]

A vállalati eredmény az elmúlt ötéves tervidőszakban hullámzóan alakult. vál—

tozását az ár- és szabályozóváltozások. valamint az exportösztönző intézkedések határozták meg. Összességében a vállalati eredmény 1985—ben 74 százalékkal haladta meg az öt évvel korábbi értéket. A vállalati eredmény növekedésének jelen—

tős része árnyereségből, valamint támogatástöbbletből származott. Az eredmény—

javulást ugyanakkor a fel nem osztott költségek növekedése számottevően mérsé- kelte.

A gazdálkodás minőségét jól jellemzik a külpiaci értékesítés eredményei. a kivitel dinamikája, struktúrája, a fontosabb exportcikkek relációk szerinti össze—

tétele, a cserearányok alakulása stb. Az egy lakosra jutó kivitelben hazánk jelen—

tősen elmarad a fejlett tőkés országoktól, a szocialista országok között közepes helyet foglalunk el. Az export növelésében viszont csak néhány ország előzött meg bennünket 1981—1985—ben. A kivitelnek nemzetközi összhasonlításban is gyors, 27 százalékos növekedése tudatos, exportösztönző gazdaságpolitika eredménye.

Az export bővülése a két relációban nem volt egyenletes. és az eredeti célok—

kal ellentétben a könnyebben realizálható rubelelszámolású kivitel fejlődött di-

namikusabban, összességében 35 százalékkal. '

Az iparvállalatok nem rubelelszómolású exportja a tervidőszakban 20 száza—

lékkal bővült. miközben az utolsó évben visszaesett. A konvertibilis export ágazati összetételében nem következett be a népgazdasági tervben előirányzott változás.

ugyanis a külkereskedelmi mérleg javítását elsősorban a gépipari termékek kivite- lének dinamikus bővítésével kellett volna megoldani. ezzel szemben a legnagyobb arányban a vegyipar és az élelmiszeripar exportja növekedett.

A magyar külkereskedelemben a cserearányromlás 1970 és 1985 között rubel- elszámolásban 30 százalék, nem rübel viszonylatban 23 százalék volt. Ez nemzet- közi összehasonlitásban is tetemes veszteség, mértéke azonban nem egyedülálló.

hasonló arányú veszteségek érték a Német Szövetségi Köztársaságot, Dániát, az Egyesült Királyságot és Olaszországot is. Az ármozgások a nyolcvanas években le—

lassultak. A cserearányok romlása mérséklődött. 1981 és 1985 között 82 százalék volt. A cserearányromlás nemcsak jelentős, hanem tartós is, a termelés és a ter—

mékek műszaki színvonalának emelésével a nemzetközi cserében ért hátrányt csak szerény mértékben tudtuk ellensúlyozni. Figyelembe kell venni ugyanakkor a ma-

(17)

A GAZDÁLKODÁS MlNÓSÉGl ELEMEI 141

gyar gazdaság adottságait. hagyományos termelési szerkezetét, amely törvénysze- rűen vezetett cserearányromláshoz, s amelyen hosszabb távon sem tudunk érdem—

ben javítani. Nyersanyagot és energiát hosszabb távon is kell importálni. ami vár—

hatóan legalább közepes árfekvésű marad, mezőgazdasági és élelmiszeripari ter- mékeink exportjáról pedig az alacsony árszint ellenére sem mondhatunk le, mivel ez az egyetlen számottevő természeti kincsünk, tartós gazdasági erőforrásunk.

A feldolgozóipar szerepe a cserearányromlásban mérsékeltebb volt. Ezt mutatja az a körülmény, hogy a feldolgozott termékek körében az export—import ár- indexek lényegesen kedvezőbben alakultak az átlagosnál, az utóbbi öt évben a fo—

gyasztási iparcikkek cserearányindexe csak kismértékben romlott. a gépek. szál- litóeszközök indexe pedig mindkét relációban emelkedett.

6. tábla

A külkereskedelmi árak és a cserearányok változása, 1981—1985

Behozatali Kiviteli , Cserearány-

árindexek a árindexek a indexek

Á'UCSOF'O" rubel- nem rubei- ! rubel- ! nem rubel- ' rubel- nem rubel—

elszámolósokban (Index: 1980. év : 100,0)

Energiahordozók, villamos

energia . . . . . 193.7 142,2 187,7 128,5 969 90,4

Anyagok, félkésztermékek,

alkatrészek . . . 127,4 120,0 130,ó 11ó,1 102.5 96.8

Gépek, szállítóeszközök, ,

egyéb beruházási javak . 118,0 127,4 123.5 130.0 104.7 102,0 Fogyasztási iparcikkek . . 1232 121.5 120.6 120.6 97,9 99,3 Eielmiszeripori anyagok. élő

állatok, élelmiszerek . . 149,1 106,0 121.1 101.9 81.2 96.1

Osszesen . . . 141,3 119,9 124,6 114,2 88,1 95,2

Az export és az import struktúrájában meglevő különbségekből, valamint a devizaárfolyamok változásából adódó mérési bizonytalanságot is figyelembe véve azt mondhatjuk. hogy a feldolgozott termékek exportárainak változásai lényegében megfelelnek az importénak. Ez nem jelenti azt. hogy az azonos termékcsoportokon belül a hasonló rendeltetésű termékek árszínvonalában ne lennének továbbra is lényeges különbségek. főként a műszaki színvonal különbözősége miatt. A 6. táblá-

ban szereplő adatok azt jelzik, hogy az árszínvonalban jelentkező különbségek nem

növekedtek. A feldolgozóipar külgazdasági teljesítménye az 1978. évi gazdaságpo- litika eredményeként javult. a termékstruktúra módositásával a kedvezőtlen ága- zati szerkezetből származó hátrányokat részben kompenzálni tudta. e termékkörben jelentősebb árveszteséget nem szenvedtünk.

Az export vállalati szintű jövedelmezősége rubelelszámolásban jelentősen jo—

vult. nem rubel viszonylatban kissé romlott. A két reláció közül 1985—ben a rubel- elszámolású bizonyult előnyösebbnek. A kedvezőbb jövedelmezőség miatt a vál- lalatok jobban érdekeltek. ennél fogva jobban is törekedtek a rubelexport foko—

zására. mint a konvertibilis kivitel növelésére. Ezt a tervcélokkal ellentétes hatást részben a szabályozók. részben pedig a költségvetési beavatkozások, köztük az ex—

porttámogatás rendszere idézte elő. A szabályozás célszerű módosításával az ér—

dekeltségi viszonyokban jelentkező különbségek jórészt megszűntek.

TÁRGYSZÓ: Minőség. ipar.