Simpson, D.: A nyugatnémet és a svájci vállalatvezetők keresete

202

termék dinamikus eszközigényességének sa- játos deszkriptiv modelljét alkotja. Ezt a mo- dellt konkretizálni kell, ki kell dolgozni a többvariációs, aktív prognózishoz szükséges hipotéziseit. amelyek alapul szolgálhatnak az eszközmegtakaritási stratégia kidolgozásá-

hoz. .

Az aktív és komplex erőforrás—prognózis- nak nem elsősorban a teljességre és pontos meghatározottságra kell törekednie, hanem logikailag megalapozott és rendezett infor—

mációt kell szolgáltatnia a döntéselőkészítés,

valamint az optimális stratégia kidolgozása számára. Központi helyet foglalnak el az or- szágos szintű prognózisok. Ezeknek a prog- nózisoknak az éves átlagos gazdasági növe- kedési ütemre vonatkozóan három hipotézist kell tartalmazniok, a fontosabb erőforrások elaszticitása alakulásával kapcsolatban pe—

dig négyet. így a prognózis tizenkét válto- zatot ölel fel.

A változó elaszticitási együtthatók alkal- mazásával az erőforrás-szükségleti prognózis kialakítása a következő szakaszokban történ- het: a dinamikus sorok kialakitása viszony—

lag hosszú (20—25 év) időtartamra vonatkozó- an; e sor kiegyenlítése az ismert statisztikai módszerekkel, a retrospektív v függvények kialakítása; a végtermék valószínű növeke- dési ütemének meghatározása az adott idő—

szakban: a v függvények változásának többvariációs prognózisa az adott időszak- ra; az alapvető erőforrásigények variációs számításai a végtermék prognosztizált válto—

zási értékeinek és a v függvények mutatói- nak összevetésével; a fejlődés alapvető

irányvonalainak kiválasztása.

A v függvények összehasonlító elemzése során az erőforrások három csoportba sorol—

hatók:

a) új anyagok és termékek magas, de fokozata.

san csökkenő elaszticitás értékkel,

b) régóta felhasznált, alkalmazott erőforrásfajták.

Tmedlyeknek rugalmassági együtthatója viszonylag ál- an 6.

c) ..elöregedő" erőforrások. amelyeknek rugalmas—

sága csökken (néha a nulla. sőt negatív értékig).

A v függvények grafikonjai szemléletesen tükrözik, hogy egy adott erőforrás mely cso- portba áramlik. így az is nyomon követhető, milyen az erőforrások rugalmassági tenden- ciája a végtermékhez viszonyítva. A rugal- massági együtthatók határértékei pontosan nem határozhatók meg. A maximum-érték ökológiai, gazdasági információk alapján ér—

tékelhető, a minimum-érték pedig elsősorban technológiai tényezők függvénye. A 20—25 év dinamikus sorain alapuló v függvények extrapolációja csak a rövid távú prognózis esetében alkalmazható. Amikor a mennyisé—

gi prognózis kialakítása gyakorlatilag lehe- tetlen, célszerű az ún. pontértékek módsze—

rének alkalmazása a konkrét erőforrások

STATlSZTiKAI IRODALMI FIGYELÖ

perspektivitása mérlegének jellemzése során.

Az erőforrás—szükségleti prognózis korrigálá- sára különböző okokból kerülhet sor: a fel- használói struktúrában végbement változá- sok figyelmebevétele; a természeti erőforrá—

sok átértékelése, többek között új lelőhelyek feltárása folytán; előre nem látható, nem tervezhető. új tudományos eredmények. talál- mányok. javítások eredményeinek tükrözése;

o népgazdaságot ért veszteségekkel kapcso- latos információk pontosítása stb.

A rövid távú eszköztakarékossági stratégi—

ák fő irányvonala: a veszteségek minimumra csökkentése a Szovjetunió népgazdaságának valamennyi szférájában. A középtávú straté- gia a komplex (energetikai, élelmiszer- stb.) programok megvalósítását tűzi ki célul. A hosszú távú stratégia a korlátozottan megle—

vő természeti erőforrásokkal való takarékos—

ságot helyezi előtérbe az új tudományos—

műszaki eredmények széles körű alkalmazá—

sával. Az anyagtakarékossággal kapcsolatos legfontosabb feladatok a következők: a köz- vetlen veszteségek megszüntetése az egyes ágazatokban; a javítási, műszaki eilátási költség csökkentése; a termékminőség javi- tásának erkölcsi és anyagi ösztönzése; a gyártási hulladékok mennyiségének csökken- tése; a környezetvédelmi intézkedések vég—

rehajtása.

Az erőforrás—megtakarítás fő irányvonalai a jövőre vonatkozóan: a stratégiai döntések meghozatalához pontos és teljes körű infor- máció biztosítása a meglevő erőforrásokról;

a külföldi tapasztalatok felhasználásával szervezési és gazdasági intézkedések kidol- gozása a kiválasztott optimális stratégia ke—

retein belül; a célprogramok megvalósításá—

val kapcsolatos tudományos .és műszaki ku- tatások bővítése; az erőforrások megtakarí- tásával és a környezetvédelemmel kapcsola—

tos tevékenység jogi szabályozása; a nem- zetközi munkamegosztás ésszerű formáinak felkutatása; széles körű propagandamunka.

(Ism.: Gábos Zsuzsa)

SIMPSON. D.:

A NYUGATNÉMET ÉS A SVÁJCl VÁLLALATVEZETÖK KERESETE

(German executives made the most money lost year, but the Swiss took more home.) —— International Management. Europe. 1985. május. 50—51. p.

A cikk egy olyan tanulmányon alapul, a—

melyet a philadelphiai Hay Consultants cég készített a folyóirat megbízásából, a szerző vezetésével. A tanulmány, illetve az alapját biztosító felvétel adatai érdekesek, de külön—

leges figyelemre az abban olvasható nem- zetközi összehasonlítás módszertana tarthat számot.

STATISZTlKAl IRODALMI FIGYÉLÖ

203

Az adatszolgáltatók pontozták a különböző munkakörök értékét, hogy összehasonlítható ,,egységmunkaköröket" kapjanak. A ponto- záskor inkább az állások tartalmat, mint a különböző címeket, rangokat. illetve (: mun- kakörök betöltőinek személyi tulajdonságait vették figyelembe. A vállalatok ,,egységérték- ben" fejezték ki a megfelelő vezetői állások minőségét, és eközben három körülményt

mérlegelték:

1. a szakmai hozzáértést, azaz mindenfajta tu—

dást és szakértelmet, amely az adott poszton a ki—

elégítő teljesítményhez szükséges, bárhogyan szerez- ték is meg e tudást az érdekeltek;

2. a problémamegoldó képességet, vagyis azt a fajta szellemi erőfeszítést, amely a különböző gon—

dok és nehézségek azonosításához, pontos körülírá- sához és megoldásához szükséges;

3. a felelősséget és o számadási kötelezettséget, valójában az adott állásnak a mérhető végső ered—

ményre gyakorolt befolyását (a menedzserek eseté- ben ez a legfontosabb elem, amelynek három -—

egymással kölcsönösen összefüggő -— dimenziója van:

a) a cselekvési szabadság; b) a végső eredmény nagysága, c) az eredményre gyakorolt vezetői be- folyás ereje az adott munkakörben. azaz elsődle- ges. szakértői hatásról van—e szó vagy másokkal

megosztott, közvetlen befolyásolásról.)

A felsorolt három összetevőt kombinálva határozták meg a vállalatok az egyes állá- sok végső súlyát. ,.tartalmi egységben" kife- jezve. A rangsor a kezdők körülbelül 350 egységértékétől az ellenőrök—felügyelők nagyjából 2500 pontján át a vállalati leg- felső vezetők ennél is több pontot érő mun-

kaköréig terjedt.

A kiinduló kérdés az volt, hogy Svájc. a Német Szövetségi Köztársaság. Belgium és Hollandia főbb vállalatainak vezetői vajon elérték-e 1984-ben egyesült államokbeli tár- saik keresetének nagyságát, vagy esetleg meg is haladták azt. További kérdés: igaz-e, hogyaz említett négy ország rangsora az adott szempontból megegyezett a felsorolttal.

A vizsgálat ugyanis az utóbbit mutatja, de ez kétségtelenül az átlagot fejezi ki. Sok vál—

lalati vezető összehasonlítja egyéni életszín- vonalát a határokon túl élő megfelelőjével, és kételkedik. Az elemzők hangsúlyozzák, hogy ez jogos.

Transznacionális vállalatok főtisztviselői — akárcsak más ügyvezető igazgatók — úgy ér—

zik: szakmai erőfeszítéseiket nem fizetik meg kielégítően. Figyelik bérük alakulását is és aggodalmaskodnak amiatt, hogy esetleg ,,ta-

lajt vesztettek".

A keresetek idegen valutában való kife—

jezése, a változó árfolyamok. az eltérő mér- tékű infláció — a különböző vezetői mellék- járandóságok és a változékony adópolitika közepette — bizonytalanná teszik a nemzet- közi összehasonlításokat. Például az olasz lí- ra aránylag gyors romlása miatt úgy tűnhet, hogy egy római menedzser keresete gyor- sabban nő. mint — mondjuk — egy zürichié, ha pedig mindkettőét dollárra számítjuk át,

736

akkor újabb zavaró tényező jelentkezik. Az elemzők mindezekre igyekeztek tekintettel lenni, és a cikkben már a vásárlóerő eltéré- seit is figyelembe veszik.

A bruttó keresetek összehasonlítása -—

mondja a cikk — még akkor is félrevezető lehet, ha az adatokat az infláció miatt ki is igazítják, mivel egyfelől az árindexszámítás alapját adó .,fogyasztói kosár" az átlagdol—

gozók fogyasztásának összetételét veszi fi—

gyelembe, nem a gazdasági vezetőkét, más- felől mellőz egy még fontosabb tényezőt: a kereseti adót és a hasonló levonásokat. Ezen túlmenően: a munkahét hossza, valamint a fizetéses szabadság és a fizetett ünnepek

száma országonként eltérő lehet.

Azért, hogy a relatív keresetnagyságra alapozott országonkénti rangsorok minél pontosabbak legyenek, a Gazdasági Együtt- működési és Fejlesztési Szervezet (OECD) sa- játos elszámolási rendszert dolgozott ki: a különböző országok valutájának vásárlóerő- re épített egybevetését más országokéval.

lly módon az inflációs arányok és a valuta- paritások ,,kiszámithatatlansága" lényegében már nem zavar. Az OECD évről évre deflál- ja az árakat, és ellensúlyozza az átváltási árfolyamok torzító hatását.

Az adott eljárással a relatív bér nagysá—

gát már érdemes szemügyre venni. Kiderül ugyanis belőle, hogy a teljes pénzbeli járan—

dóság vásárlóereje alapján a fő európai tő- kés országok vállalati vezetői —— Spanyolor—

szág és az Egyesült Királyság érintett dolgo- zóinak kivételével — körülbelül akkora vagy még nagyobb összeget érnek el, mint egye—

sült államokbeli társaik.

Úgy látszik. hogy a felső gazdasági ve—

zetőket — bruttó járandóságuk vásárlóere- jét tekintve —— a Német Szövetségi Köztár- saság vállalatai fizetik meg a legjobbanz29 százalékkal jobban, mint az egyesült álla—

mokbeliek. A svájciak —- 23 százalékos több- lettel — szintén ,,verik" az amerikaiakat. (A cikk itt .,jövedelmet" emlit, és nincs kizárva.

hogy az elemzésben használt teljes pénzbeli járandóság valóban tartalmaz jövedelemsze- rű, a magyar keresetfogalmon kívüli tétele—

ket ís, ezt azonban nem határozza meg a

cikk.) Még a belga felső ügyvezetők is job- ban vannak fizetve, mint óceánon túli tár- saik, évi járandóságuk vásárlóereje 9 száza- lékkal meghaladja amazokét. A hollandok olyan közel állnak az egyesült államokbeli- hez, hogy itt csupán a ,,célfotó" dönthet. Az Egyesült Királyságban a ,,senior manager"

keresete átlagosan csak 71 százalékát éri el a megfelelő amerikai járandóság vásárlóere—

jének. A középvezető igazgatókkal —- a brit- teket nem számítva —- nagyjából azonos a helyzet, az említett kivétel viszont jelentős el- maradást takar. A brit arány — amerikai bá- zison — 60 százalék.

204

A bruttó fizetés azonban nem minden.

Tovább kell lépni a számításban, levonva az adót és a társadalombiztositási járulékot.

Nettó alapon a svájciak az élre törnek: fel- ső ügyvezető igazgatóik például 21 száza- Iékkal többet vásárolhatnak nettó járandósá- gukból, mint az amerikaiak. A nyugatnémet vezetők nettó ,,jövedelme" ezzel szemben csak 90 százaléka a tengerentúlinak. Ha le—

vonjuk az adót és a társadalombiztositási já- rulékot, akkor a belga gazdasági vezetők az élmezőnyből a rangsor aljara zuhannak. mi—

vel az amerikai járandóságnak — a vásárló-

erőt véve alapul — mindössze a felét (%%) ,,viszik haza". A középvezetők nettó arány- számai mások. A spanyolok például a har- madik helyre lépnek elő. Svájc és az Egye-

sült Államok mögé.

Az elemzés tehát eléggé bonyolult, de a kiigazítások megérik a fáradságot. Ahogyan változnak a gazdasági viszonyok, a felsorolt tényezők számításba vétele természetesen az eddigieknél is nagyobb gondot okozhat, még fokozottabb körültekintést igényelhet.

(Ism.: Somogyi Miklós)

TÁRSADALOMSTATISZTIKA — DEMOGRÁFIA

DOLGOZÓ NÖK ÉS FÉRFIAK FINNORSZÁGBAN (Women and men at work.) Helsinki. Central Sta- tísticai Office of Finland. 1985. 47 p.

A Finn Központi Statisztikai Hivatal kiad—

ványa a nők és a férfiak képzettségét, fog-

lalkoztatását, munkakörülményeit, kereseti vi—

szonyait vizsgálva kísérletet tesz a nemek kö- zötti egyenlőség statisztikai eszközökkel tör- ténő ábrózolására. A kiadvány elsősorban különböző, már megjelent oktatási, munka—

erő— és bérstatisztikai adatokra támaszkodik.

A finn munkaerő—statisztika (: 15—74 éves férfiakat és nőket tekinti munkaképes korú—

aknak. Ennek figyelembevételével Finnország 3.7 milliós munkaképes korú népességgel

rendelkezik, amelyből 1.9 millió a nők, 1.8

millió a férfiak száma. 1983-ban a munka—

erő-állomány (a foglalkoztatottak. illetve a munkát kereső munkanélküliek száma) 2.5 millió fő volt; ennek csaknem fele (480/0) nő.

A kiadvány első fejezete az oktatás—kép- zés területén megfigyelhető trendeket tekinti át. Az 1950-es évek óta a felsőbb középis—

kolák, szakfőiskolák és egyetemek végzős hallgatóinak mintegy fele nő, az 1980—as évek kezdetétől pedig a szakfőiskolákra és egyetemekre beiratkozottak többsége a gyen- gébb nem képviselője. Megfigyelhetők ha- gyományosan .,női", illetve ,,férfi" képzési te- rületek. A nők részvételi aránya az egész- ségügyi szakiskolákban a legnagyobb, a mű—

szaki és a természettudomónyok területén a legkisebb. és ezek az arányok meglehetősen nagy stabilitást mutatnak. A finn népesség képzettségi struktúrája csupán abban az ér—

telemben változik, hogy mind a férfiak, mind

a nők egyre magasabb fokú képzésben ré- szesülnek.

A következő fejezet a toglalkoztatottság kérdéskörét tárgyalja. Az elmúlt két évtized során ebben a vonatkozásban három lénye- ges va'ltozős következett be:

—a képzési idő meghasszabbodása miatt csök—

kent a fiatalabb korosztályok foglalkoztatósónak

mértéke: míg az 1970-es évek elején a 15—19 éve- sek korcsoportjónak fele tartozott a munkaerő-állo- ményba, addig 1983hban csupán egyharmaduk;

—-az 1970-es évektől kezdődően mind több nő folytatott kereső tevékenységet, és jelentős mérték—

ben csökkent a gyermeküket otthon nevelő anyák száma:

— az 196005 évek közepétől az 1970-es évek végéig nőtt a munkaképtelenek és a nyugdíjasok száma:

1983-ban a 15—64 éves férfiaknak 8,6 százaléka (142 000 fő) részesült rokkantsági vagy egyéb, idő előtti nyugdíjban. a nők megfelelő ara'nya 7,6 szá—

zalék (126000 fő).

Az 1960-as évek elejétől a férfiak aránya a munkaerő-állományban csökkent. a nőké emelkedett. A nők tekintetében a legmaga—

sabb foglalkoztatottsági arány a 40—44 éve-

sek korcsoportjában (900470). a férfiaknál a 35—39 évesek korcsoportjában (970/0) volt megfigyelhető. Az utóbbi néhány évben nőtt a 45—64 éves nők foglalkoztatottsc'iga. A gyermeküket otthon nevelő anyák aránya a 25—34 éves nők korcsoportjában a legna- gyobb. Egy 1983 őszén végrehajtott felmérés adatai szerint e nők csaknem egyharmada szívesebben dolgozna, és azért marad otthon gyermekével, mert nehezen talál munkát, vagy nem tudja megoldani gyermeke felü- gyeletét napközben.

Külön fejezetben foglalkozik a kiadvány a munkaidő hosszának alakulásával. A munka- erő-állománynak az 1970-es években megfi- gyelt növekedése elsősorban a nők fokozott munkába állásán alapult. Bár a részmunka—

időben történő foglalkoztatás elég gyakori volt az 1970-es évek folyamán, a munkaerő—

államány növekedését a teljes munkaidőben toglalkoztatottak számának emelkedése idéz- te elő. 1983-ban a nők 12. a férfiaknak csu—

pán 5 százaléka dolgozott részmunkaidőben.

A részmunkaidőben faglalkoztatottak száma 1983-ban 197000 fő volt, ebből 141 OOOxnő.

A részmunkaidőben történő foglalkoztatás különösen jellemző néhány tevékenységre (takarítás, mezőgazdasági munkák, kereske- delem, irodai munkák stb.). A jelenlegi hely—

zetet az jellemzi, hogy mig a népesség egy