A HATÉKONYSÁGMÉRES INFORMÁCIÓV
TOMPA MlKLÓS
Népgazdaságunk fejlődésének kulcskérdése napjainkban a gazdálkodás ha—
tékonyságának növelése. A tőkés világpiacon végbemenő, számunkra kedvezőtlen hatásokat a termelés gazdaságosságának javításával lehet és kell ellensúlyozni.
Mindehhez olyan mutatókra van szükség, amelyek különböző szinteken — népgaz—
dasági, ágazati és vállalati szinten, továbbá a gyártott termékek vonatkozásában — a gazdaságosságot reálisan, a valóságnak megfelelően tükrözik.
A gazdasági hatékonyság — a szélesebb értelemben vett hatékonyság része—
ként — objektív kategória, amely a termelési tényezők felhasználásának eredmé—
nyességét mutatja. A gazdasági hatékonyság a nemzetközi együttműködésben
makro- és mikroszinten egyaránt értelmezhető, mérhető és elemezhető. A szocialista
gazdasági közösségen belül a nemzetközi termelési szakosodás és kooperáció. nép- gazdasági szinten a különböző ágazatok eltérő fejlesztése és a gazdaságos export- szerkezet kialakítása a gazdasági hatékonyság mérlegelése alapján történik. Szak- ágazaton, iparágon belül az ésszerű termelési specializáció, a gazdaságos ter- melés bővitése. a gazdaságtalan termelés visszaszorítása. a veszteséges üzemek leállítása. a termelési eszközök és munkaerő hatékonyabb területekre való átcso—portosítása képezheti a hatékonyságvizsgálat tárgyát és célját. A gazdaságos ter- mékszerkezet kialakításának vizsgálata azon alapszik, hogy azonos termék gyár—
tási önköltsége, azaz a termékelőállítás gazdaságossága munkatermelékenységi különbségek, az adott termelési—műszaki—szervezési feltételek hatására országon—
ként. üzemenként eltérhet.
GAZDASÁGI HATÉKONYSÁG ES JO'VEDELMEZÖSÉG
A termelési szerkezet változását előkészítő vállalati intézkedési tervek állan—
dóan visszatérő problémája, hogy a termékek gazdaságosságának vállalati, ága- zati és népgazdasági szintű megítélése nagyon eltérő, a termékszerkezet ésszerű fejlesztésének mikro- és makroszinten egységesen értelmezhető közgazdasági köve- telményrendszere hiányzik. Az árak oldaláról a belföldi ár többnyirenem tükrözi a piac értékítéletét, a termék korszerűségét és használati értékét. így a hazai árat a gazdaságossági számításoknál a világpiaci árral kell helyettesíteni. Az önköltség viszont nem valóságos költségviszonyokat tükröz, mivel hazánkban a népgazda-
' A tanulmány a szerző ,,A termékek.gazdaságosságának mérése" c. előadása alapján készült. Az élő- adás az MKT Statisztikai Szakosztálya lparstatisztikai és üzemgazdasági Szekciójának 1976. május 10—il—én Dunaújvárosban tartott Vll. vándorülésén hangzott el, A Szekció ezen vándorülésének vitaindító előadását dr.
Csikós—Nagy Béla tartotta ..A gazdasági kalkulációról" címmel (Lásd Közgazdasági Szemle. 1976. évi 6. sz.
637—649. old.). A vándorülésről szóló beszámolót a Statisztikai Szemle. 1976. évi 10. száma közöite.
5 Statisztikai Szemle
290 TOMPA MlKLÓS
sági és a vállalati ráfordítás fogalma önállósult, és ennek következtében a nép-
gazdasági és a vállalati érdek sokszor összeütközésbe kerül. Sem a vállalat, sem az ágazat, sem a népgazdaság nem ismeri, hogy a termék előállítása és értékesí—
tése valójában mennyibe is került.
Az önköltségmutatóban ma a valós anyag—, bér— és eszközráfordítások, az adó-
elvonások és támogatások keverednek. az anyagköltségként elszámolt és előző ter- melési fázisokban realizált nyereség aránya pedig a termék feldolgozottsági foká-
tól függően növekszik. Nemcsak arról van szó, hogy a kalkulációkba olyan költség—tényezőket is bevontunk. amelyek valójában nem oda valók, s így a kalkulációs
munkát feleslegesen bonyolítják, hanem arról, hogy a termelési és exportszerkezet valódi gazdaságosságának megítélése szinte lehetetlenné vált. ehhez az ágazati kapcsolati mérlegre (ÁKM) támaszkodó bonyolult számítógépes modellszámításokra van szükség. Ezek egyrészt sokba kerülnek, másrészt a rendelkezésre álló adat- bázist tekintve a termékszerkezet gazdaságosságának vizsgálatát a visszaszámí- tásból és az átlagszámításból adódó hátrányok következtében lényegében nemtudják megoldani. )
Milyen alapvető tényezőkre vezethető vissza, hogy a vállalatnál számított ön—
költség ma nem valódi ráfordításokat tükröz?
Az eszköz— és bérköltségek ismert aránytalansága egyértelműen a termelői és fogyasztói árszínvonal aránytalanságának, a termelő szféra magas adóterheinek következménye. Az eszköz- és bérterhek egymáshoz viszonyított arányának kiigazí—
tása igazi megoldást nem hoz. mivel a járulékok is árképző tényezők. Az eszköz—
és bérköltségek aránytalansága csak akkor mérséklődik, ha a termelői árszínvonal a fogyasztói árszínvonalhoz képest relatív mértékben csökken. Az ágazati és a vál-
lalati illetményadó- és eszközlekötésijárulék-mentesítések még jobban nehezítik
a tisztánlátást. A mezőgazdaságban például az eszközköltségek más népgazdasági ághoz képest a következő két okból is alulértékeltek:-— az értékcsökkenési leírás elszámolásának alapja a beruházási ártámogatóssal csök- kentett bruttó érték,
—- az állóeszközök eszközlekötési járulék fizetése alol mentesek.
Már a kalkuláció első sora. a közvetlen anyagköltség sem a valóságos anyag—
ráfordítást mutatja. Ennek bemutatására szolgál a következő néhány példa:
— a valóságos anyagráfordítás az anyagbeszerzés és az anyagtelhasználás után el- számolt termelési támogatások összegével nagyobb a kalkulációban kimutatott anyagkölt- sé nél;
g -— a valóságos anyagráfordítás az anyagbeszerzés és az anyagfelhasználás után el- számolt adók összegével kisebb a kalkulációban kimutatott anyagköltségnél;
-- kevert anyagárak, anyagráfordítások alkalmazása esetén (kőolaj-feldolgozás, kohá- szat, textilipar) a kalkulációban elszámolt anyagköltséget a különbözö árkülönbözeti alapok- ból való támogatás és befizetés összegével korrigálni kell;
— a mezőgazdaságban felhasznált műtrágyák, növényvédőszerek bekerülési költségét az AGROTRCSZT dotációjával növelni kell;
— a vállalaton belüli kooperáció esetén a felhasznált saját termelésű félkésztermékek, alkatrészek elszámolt önköltsége nemcsak tiszta anyag-, hanem bér— és rezsiköltséget, (üze- mi áltolános költséget) is tartalmaz;
— népgazdasógon belüli kooperációnál a vásárolt félkésztermékek. alkatrészek közvet- len anyagköltségként elszámolt értéke a teljes önköltségen felül a kooperáló vállalat adó—
befizetési kötelezettségét és realizált nyereségét is magában foglalja.
Nyílt gazdaság jellegünk következtében, a termelési, export- és termékszerke—
zet jelentős átalakításának időszakában a népgazdasági hatékonyság és a válla- lati jövedelmezőség elkülönülése sok kárt okozhat, szocialista társadalmi viszonyok
A HATEKONYSAGMÉRÉS v 291
között a két fogalom önállósulásánok objektív alapja -— sem az ár—. sem az infor—
máció-rendszer oldaláról — nincs. A ráfordítás és a tiszta jövedelem minősítése nem lehet más a vállalatnál. mint a népgazdasági irányításban, mert különben a gazdasági tisztánlátás és a helyes orientáció lehetőségétől fosztjuk meg a vállala-
tokat. Szükséges, hogy a vállalat érzékelje a ráfordítások valódi nagyságát, súlyát
és jelentőségét, és tudja. mivel érdemes, mivel kell takarékoskodnia.Sajnos, napjainkban háttérbe szorul az a helyes szemlélet. amely mikro— és makroszinten egyaránt következetesen szétválasztja a valós anyag—, bér- és eszköz- _ ráfordításokat a tisztajövedelem-elvonástól. Olyan statisztikai mutatók, mint a bruttó termelési érték, a termelő felhasználás, a hozzáadott érték, a hozzájárulás a nem- zeti jövedelemhez, a tiszta jövedelem — a népgazdasági szintű mutatókkal teljesen megegyező gazdasági tartalommal — vállalati szinten is számíthatók. Ettől már csak egy lépés annak felismerése, hogy a vállalati és a népgazdasági szintű kalkulációk önköltségmutatójának gazdasági tartalma is meg kell hogy egyezzen, hiszen enél- kül a vállalati kalkuláció ,.hamis" ösztönzés forrása lehet, ami a népgazdasági ér- deket feltétlenül sérti.
A GAZDÁLKODÁSI EREDMÉNYMUTATÓ
..A gazdaságpolitika fő irányvonala —— mondja ki a törvényerőre emelt ötödik ötéves terv -— a társadalmi termelés hatékonyságának erőteljes növelése legyen."
A népgazdasági hatékonyság növelésének két alapvető útja van:
— az egyes tevékenységek hatékonyságának javítása,
— a termelési szerkezet kedvező irányba való változtatása.l
Nyilvánvaló, hogy a vállalati, az ágazati és a népgazdasági hatékonyság az egyes vállalati tevékenységek, azon belül az előállított termékek és nyújtott szol- gáltatások gazdasági hatékonyságának súlyozott átlagából származik. Ebből kö- vetkezik, hogy a termékszintű gazdaságosság mérési problémáinak megoldásával egyrészt a vállalati, ágazati és népgazdasági szintű hatékonyság is mérhetővé vá- lik. másrészt a különböző szinteken történő hatékonyságmérés konzisztenciája biz- tosítható.
A hatékonyság felismerésének információs bázisa és a hatékonyságjavítás pénzügyi eszköze a termékek vonatkozásában az ár és az önköltség. vállalati szin—
ten pedig az értékesítési árbevétel és az árbevétel terhére elszámolt költségek kü—
lönbözeteként számított nyereség.
A vállalati gazdálkodás, az egyes tevékenységek és a gyártott termékek gaz- daságosságának értékelése jelenleg eltérő tartalmú eredménymutatók segítségé- vel történik.
A vállalati gazdálkodás minősítésének legfontosabb mutatója a mérleg sze—
rinti eredmény. amely a vállalati árbevételben realizált pénzügyi (értékesítési) ered—
ményen felül a különféle bevételek és ráfordítások egyenlegét is magában fog- la'lja.
A vállalati tevékenységek gazdaságossága a mérlegbeszámoló II. és ll/a. mel- léklete alapján az értékesítési árbevétel és az értékesítésre elszámolt költségek (szűkített önköltség. esetenként a közvetlen költségek összege) különbözeteként számított fedezeti összeg és a nettó árbevételhez viszonyított fedezeti hányad segít- ségével értékelhető.
* Lásd: Simán Miklós: Gazdasági hatékonyság és iparszerkezets Közgazdasági Szemle. 1971. évi 9. sz.
997—1018. old.
53
292 TOMPA MIKLÓS
A termékek gazdaságosságát, jövedelmezőségét általában az ár és a teljes
(vagy szűkített) önköltség különbözeteként számított nyereség. illetve bruttó nyere- ség segítségével ítélik meg.Elgondolkoztató, hogy a vállalati gazdálkodás igazi -— az egységes pénzügyi szabályozók betartása mellett elért -- eredménye a közgazdasági elemzésben mint szintetikus mutató, vagy a statisztikában mint önálló jövedelemkategória nem, vagy nagyon ritkán jelenik meg. A termelési támogatásokkal és elvonásokkal korrigált eredmény alapján az ágazat, a vállalat gazdálkodásának valódi hatékonysága nem ítélhető meg. A mérleg szerinti eredmény. mint szintetikus mutató nem alkal—- mas arra, hogy a dinamikusan fejlesztendő, stagnáló és visszafejlesztendő ágaza- tokra és vállalatokra vonatkozóan reális útmutatást adjon. Ebben a tekintetben a mérleg szerinti eredmény szerepét és jelentőségét nem szabad túlértékelni. A vál—
lalati eredmény nem elsődleges és nem is végleges jövedelem a gazdálkodó szerv—
nél: valójában közbenső jövedelemnek tekinthető. Szerepét és jelentőségét első—' sorban az határozza meg, hogy a vállalat érdekeltségi alapjait (részesedési, fej-
lesztési és tartalékalap) a mérleg szerinti nyereségből képezi. Ezen túlmenő követ- keztetés —- véleményem szerint — a mérleg szerinti eredményből nem vonható le.Vizsgáljuk meg először azt a kérdést, hol célszerű meghúzni a határt a jöve—
delmek elsődleges elosztása és újraelosztása között. A jelenlegi statisztikai gyakor-
lattól eltérően az alábbi kétfajta megoldás kínálkozik
Dr. Drechsler László2 azt javasolja, hogy az MPS (Material Product System)
és az SNA (System of National Accounts) mérlegrendszerek gyakorlatával meg—egyezően a nyereségrészesedést eleve a lakosság elsődleges jövedelmeként kezel- jük. hiszen közgazdasági tartalom tekintetében a bérek, prémiumok és az év végi részesedés között lényegi különbség nincs (csupán az elszámolás módjában).
mindegyik a gazdálkodó szervnél foglalkoztatottak munkából származó jövedelmét képezi.
Dr. Rácz Albert3 szerint a közgazdasági elemzés lehetőségeinek növelése ér- dekében a keletkezett jövedelmeket először a termelés oldaláról kell bemutatni, majd az újraelosztás révén kell eljutni a valós jövedelmekhez. Amennyiben ezzel a célkitűzéssel egyetértünk. úgy az értékesítést is magában foglaló újratermelési fo—
lyamat közvetlen pénzügyi (gazdasági) következménye a gazdálkodási eredmény.
Ez a vállalat elsődleges jövedelme. hiszen a költségek és a különféle ráfordítások közötti elhatárolás éppen azon alapszik. hogy az utóbbit a vállalat nyereségéből kell fizetni és elszámolni. A statisztika szempontjából a gazdálkodási eredmény elsődleges jövedelemkénti felfogása azért előnyös, mivel a jelenleg alkalmazott levonásos módszer mellett lehetővé teszi a nemzeti jövedelem kiszámítását. ellen- őrzését a munkavállalók. a költségvetés és a vállalatok elsődleges jövedelmeinek összegezésével. Végül a vállalati gazdálkodás hatékonyságát a gazdálkodási ered- mény mikro- és makroszinten egyaránt minden más mutatónál jobban jellemzi.
A mérleg szerinti eredmény ugyanis a következő tételekből áll:
a) a vállalat gazdálkodási eredményéből. amely a nettó árbevétel, valamint az értéke—
sítésre elszámolt és fel nem osztott költségek összegének különbözeteként számítható ki (valá- jában ez mutatja a gazdálkodó szerv és ágazat tevékenységének valódi hatékonyságát);
b) a vállalatnak a kedvezőtlen termelési feltételek miatt nyújtott termelési támogatások és dotációk összege. amely sem a bruttó termelési értéket, sem a nemzeti jövedelmet nem növeli, az ebből származó nyereség nem tekinthető a tevékenység eredményének;
? Dr. Drechsler László: Megjegyzések az új magyar népgazdasági mérlegrendszerhez. Statisztikai Szem- le. 1974. évi 6. sz. 528-543, old.
3 Dr. Rácz Albert: Néhány gondolat a népgazdasági mérlegrendszerről. Statisztikai Szemle. 1974. évi 6. sz. 544—548. old.
A HATEKONYSÁGMÉRÉS
293
c) az árbevételben realizált nyereség egy részének elvonása termelési adó segitségé—
vel;
d) a gazdálkodási tevékenységtől független különféle bevételek és különféle ráfordí- tások egyenlege (ezek egy része eredményhelyesbítés jellegű, másik része a vállalati vagyon változásával kapcsolatos).
Nyilvánvaló, hogy a tevékenységek valódi gazdaságosságának megítélésekor sem a kedvezőtlen termelési feltételek miatti támogatások, sem a kedvező termelési feltételek miatti elvonások nem vehetők figyelembe. A termelési adó célja éppen az ebből adódó nyereség elvonása, maga az elvont nyereség azonban arra utal, hogy a termelés az átlagosnál kedvezőbb körülmények között folyik, azaz a tevé—
kenység jövedelmezősége a vállalatnál az átlagosnál magasabb. Ezt a tényt pedig nem a mérleg szerinti, hanem a gazdálkodási eredmény tükrözi.
Mind a termelési adó, mind a termelési támogatás és dotáció csak az elsőd- leges jövedelmekből fizethető: a termelési adó a vállalat értékesítési nyereségé—
ből, a termelési támogatás és dotáció pedig a költségvetés elsődleges bevételei—
ből, végső soron a megtermelt nemzeti jövedelemből. Mindkét esetben világosan megfigyelhető a termelésben keletkezett jövedelmek újraelosztása.
A TERMÉKEK GAZDASÁGOSSÁGÁNAK VIZSGÁLATA
A gazdaságos termékszerkezet mérésének súlyponti kérdése az, hogy a széle- sedő munkamegosztás és a bővülő kooperáció a termékek előállítását indokolatla—
nul drágítja, mivel az általános költségek, az eszköz- és bérterhek, a műszaki fej- lesztési költséghányad és a nyereség minden újabb termelési fázis kalkulációjában önköltség— vagy árarányosan felszámítható.
A kalkulációs rendszer fő problémája véleményem szerint az, hogy nincs biz—
tosítva az önköltség egységes gazdasági tartalma. Az alapanyag-termelésben. a bányászatban és a mezőgazdaságban az önköltség többé-kevésbé tiszta anyag—, bér— és eszközráfordítást tartalmaz. Ahogy növekszik a termék feldolgozottsági foka.
ahogy bővül a vállalatok közötti termelési kooperáció, annál nagyobb a c önkölt—
ségelemben az előző termelési fázisokban és a kooperáló vállalatoknál költség- ként elszámolt költségvetési befizetési kötelezettség és realizált nyereség aránya.
Ennek következtében a nyersanyag, a félkésztermék és a késztermék önköltségében nagyon eltérő lehet a valós ráfordítás és a tisztajövedelem-elvonás súlya.
Nyilvánvaló, hogy nekünk mint nyersanyagokban szegény országnak nem az exporttermékek anyagigényességét, hanem az élő munka és a hozzáadott érték tartalmát kell növelnünk. A jelenlegi exportgazdaságossági számítások az adó— és nyereséghalmozódások következtében nem feltétlenül ilyen irányba orientálnak.
Hogy a tiszta jövedelem halmozódása milyen mértéket érhet el, és mennyire torzít—
hatja a gazdaságossági számításokat, azt jól érzékelteti az 1. táblában bemutatott számszerű példa.
Tegyük fel, hogy a belföldi árak a hazai ráfordításokat tükrözik, így bér— és eszközjárulékok formájában a félkésztermék— és a késztermékgyártási fázisban je—
lentős központosított tiszta jövedelem és nyereség realizálódik. A külkereskedelmi árak a hazai áraktól eltérő arányokat mutatnak. A nyersanyagexport még nyere—
séget biztosít, a feldolgozottsági foktól függően azonban a félkésztermék és a késztermék önköltsége egyre több tiszta jövedelmet tartalmaz, így a külkereskedelmi ár és az elszámolt önköltség alapján az export kimutatott vesztesége mind na—
gyobb lesz. A késztermékexport a vállalat számára nem kifizetődő, a népgazdaság- nak viszont előnyös. Ezt mutatja az exportnál valóban realizált tiszta jövedelem összege, valamint a kedvező devizakítermelési mutató, amely a nyersanyagexport
294 TOMPA MIKLÓS
devizakitermelési mutatójánál jobb. és nem sokkal marad el a félkésztermék- export
azonos mutatóval mért eredményessége mögött.
1. tábla
Tisztajövedelem-halmozódás vertikális termelésnél
Megnevezés Nyerscnyag 235;— Késztermék
1. Közvetlen anyagköltség . . . 50 330 ( 600 2. Termelési fázisköltség . . . 250 150 400
3. Bér- és eszközjárulékok . . . — 70 120
4. Unköltség (1—l—2—l—3) . . . 300 550 1120
5. Nyyereség . . . 30 50 80
6. Belföldi ár (IH—5). . . 330 600 1200
7. Külkereskedelmi ár (dollár) . . . 8 13.50 25 8. A 40 forint/dollár kereskedelmi árfolydm-
mal számitott külkereskedelmi ór* . . . 320 540 1000 9. A termelési fázis exportnyeresége (8—4) . 20 —10 —-120 10. A termelési fázisban realizált tiszta jöve—
delem (8—4—l—3). . . . . 20 60 —
11. Az exportnál ténylegesen realizált tiszta
jövedelem . . . , 20 90 150
12. Devizakitermelési mutató (forint/dollár) .
37.50 33,30 34
' A tényleges kereskedelmi árfolyamból kerekített érték.
Az exportgazdaságossági számításoknál és a gazdaságos termékszerkezet ki- alakításánál nyilvánvalóan nem a vállalati érdekeket, hanem a népgazdasági szem—
pontokat kell előnyben részesíteni. Ilyenkor nem egy-egy lezárt termelési fázis, il-
letve közbenső termék önköltségéből és nyereségéből indulnak ki, hanem a teljes
termelési folyamatot átfogva a népgazdasági valós ráfordítások halmozódásmentes meghatározására törekszenek. Az ágazati kapcsolatok mérlegrendszerére támasz- kodva ilyen célkitűzésű modellszámításokat egyes területeken (kohó- és gépipar, élelmiszeripar) eddig is végeztek. A népgazdasági reálönköltség—számítás módszere minden ráfordítást bérre és tiszta jövedelemre vezet vissza, és a termékek gazdasá- gosságát a bérszintű jövedelmezőség mutatója alapján értékeli.Az előző termelési fázisok társadalmilag szükséges költségeinek következetes visszavezetése bérre és tiszta jövedelemre gyakorlatilag megoldhatatlan, irreális célkitűzés (különösen a rezsianyagok, az amortizáció és a nem anyagi jellegű szol-
gáltatások vonatkozásában), elvileg pedig azért hibás, mivel a tiszta jövedelmet
és a bérszintű jövedelmezőséget valójában a belföldi ráfordításarányos árak alap—. ján állapitja meg és értékeli.
A korábbi és a tárgyidőszakban, az előző és az utolsó termelési fázisban fel—
merült bérköltségek összegeként meghatározott reálönköltség a termékek gazdasá- gosságának mérését semmivel sem viszi előbbre. Amíg a c 4:— v -l— m séma egy meg- határozott időszak alatt végbemenő újratermelési folyamatot ir le, addig a c elem felbontása korábbi időszakban keletkezett bérre és tiszta jövedelemre az újrater—
melési folyamatot visszamenőleg meghatározhatatlan időtartamra tolja el. Minél
következetesebb a feladat végrehajtása, annál jobban megközeliti a c elem szer—kezete -— meghatározhatatlan időszakra vonatkozóan —— a népgazdasági szintű vlm arányt, aminek következtében a bérszintű jövedelmezőségi mutató, a reálönköltségre vetített társadalmi tiszta jövedelem nem a termékek egyedi gazdaságosságát fe- jezi ki, hanem népgazdasági szinten átlagositott jövedelmezőséget tükröz.
A HATÉKONYSÁGMERES 295
Az ágazati kapcsolatok mérlegrendszerére támaszkodó reálönköltség-számítás
további hiányossága abban jelölhető meg, hogy (] modellszámítások figyelmen kívül hagyják az aggregált ágazati és vállalati, valamint a részletesebb bontású kiemelt termék—, termékcsoportmérlegek eltérő tulajdonságait és sajátosságait. Ága—zati és vállalati szinten a költségvetésbe befizetett adók nem halmozódnak, a kal- kulációkban viszont a termelési kooperáció bővülésével és a termék feldolgozottsági fokának növelésével -— mint azt az 1. táblában bemutatott számszerű példában is megfigyelhettük -— az adózással központosított társadalmi tiszta jövedelem összege- ződik, aránya a termelési költségek között növekszik. Vegyük példaként az eszköz- lekötési járulékot. Ágazati és vállalati szinten itt azért nincs halmozódás. mivel az eszközlekötési járulék adóalapja a vállalati tulajdonban levő eszközök nettó ér—
téke; egy bizonyos álló- vagy forgóeszköz pedig egyidejűleg csak egy jogi személy
tulajdonában lehet. A végtermék önköltségében viszont a termelésben és az érté- kesítésben együttműködő önálló vállalatok által fizetett eszközlekötési járulék -——többnyire önköltségarányosan -- összegeződik. Sőt. az eszközlekötési járulék mint adó növeli az ésszerű munkamegosztás és a vállalatok közötti együttműködés vál—
lalati szinten elszámolt költségeit. Ha nincs kooperáció, akkor a forgóeszköz-le- kötési járulék adóalapja — többek között —— a saját termelésű félkésztermékek és késztermékek szűkített önköltsége (esetenként közvetlen költsége). A specializáció és a kooperáció bővülése esetén az adóalanyok száma és az adóalap értéke (a vásárolt alkatrészek. szerelvények. félkésztermékek beszerzési ára) egyaránt nö—
ve'kszik.
A SZÚKlTETT UNKÖLTSEGRÖL
Egyetérthetünk azokkal a véleményekkel, amelyek szerint a gazdaságos ter- melési szerkezet kialakításához a fedezeti számítás módszere felhasználható. Egyál- talán nem közömbös azonban. hogy a termékek gazdaságosságának értékeléséhez
melyik önköltség-kategóriát és fedezeti mutatót választjuk.
A gazdaságos termelési szerkezet. exportszerkezet és termékszerkezet minden szinten azonos megítélése csak egységes önköltség—kategória számításának elő-
írásával biztosítható. Nem mindegy ugyanis, hogy a tőkés exportnál egy dollár.
devizakitermelés költségét a közvetlen vagy a változó költségek szintjén, a szűkí- tett önköltség vagy a teljes önköltség figyelembevételével határozzuk meg. Az egy- séges mérce szerepére csak azonos gazdasági tartalmú önköltség—kategória, így a szűkített vagy a gyártási önköltség jöhet számításba, de semmiképpen nem lehet a tisztajövedelem—elemekkel (eszközlekötési járulékkal. diktált műszaki fejlesztési és garanciális javítási költséghányaddal, telekhasználati díjjal és egyéb elkülö- nített költségekkel) megnövelt teljes önköltség. A szűkített önköltség mellett szól.
hogy a vállalaton és a népgazdasógon belüli termelési kooperáció gazdaságos- ságának azonos megítélése csak az egységes értékelési kategória felhasználásá—
val biztosítható.
A szűkített önköltség bevezetése és alkalmazása folytán a számvitel szakított a szűken értelmezett termékszemléletű önköltségszámítással. miután a termékgyár- tással szorosan összefüggő üzemi szintű költségeket és a vállalat (mint önálló rendszer) működésével és fenntartásával kapcsolatos fel nem osztott költségeket
— függetlenül azok változó vagy állandó jellegétől —- szétválasztotta. A költségoko—
zati elv szerint ugyanis a termék önköltségében csak a termék előállítását valóban terhelő költségek számolhatók el, az üzemi szintű költségek pedig a termékgyártás- sal kétségtelenül szoros kapcsolatban vannak. Ezzel szemben a fel nem osztott
296 TOMPA MIKLÓS
költségek tekintetében nehéz olyan vetítési alapot találni. amely a költségvalódi—
ság és a költségigazságosság szempontjából ezeknek a költségeknek felosztását megnyugtató módon megoldja.
A technológiai önköltség, illetve az azt megközelítő szűkített önköltség vona-t—
kozásában a költségokozati elv érvényesíthetősége nem vitatható. Más kérdés azonban, hogy a költségokozati elv érvényesítése mennyire következetes, a köz—
vetett költségek felosztásához milyen minőségű vetítési alapokat használunk fel.
A határköltség-számítás hívei helyesen állapítják meg, hogy a termékszerke—
zet gazdaságosságának vizsgálatához az ár és a változó költség (vagy közvetlen költség) különbözeteként számított fedezeti érték. bruttó nyereség önmagában nem elegendő, ezért javasolják a fedezeti értéknek valamely szűk keresztmetszeti egy—
ségre. normaórára vagy igénybe vett gépórára való átszámítását. Ugyanakkor mindennemű pótlékolást elvetve tagadják a kapacitások tényleges igénybevételé—
nek megfelelő költségtelosztás megoldhatóságát, holott a fedezeti érték gépórára való visszaszámítása és a technológiai költségek gépóra- vagy megmunkálásiidő- arányos felosztása között semmiféle elvi különbség nincs. Kétségtelen, hogy minden költségtelosztás többé-kevésbé torzít, az utókalkulációban számított önköltség min- dig csak közelítő érték, az abszolút pontosság sohasem követelhető meg. Ez azon- ban nem ok a technológiai önköltség ismeretének elvetésére és kiszámíthatóságá- nak tagadására, különösen több szűk keresztmetszet egyidejű megléte esetén. Kézi
munkahely költségalakulását a munkaidő. a normaóra, gépi munkahely költség-
alakulását a megmunkálási idő, a gépóra befolyásolja, így a felmerült költségek termékekre való felosztása az igénybe vett kézi vagy gépi idő arányában oldhatómeg.
Ezzel szemben az irányítási, igazgatási, tervezési, elszámolási, anyagbeszer- zési. raktározási, értékesítési költségek olyan összetartozó ,,közös" költségek. ame- lyek nem egy meghatározott költségviselő, termék. hanem a vállalati össztevékeny- ség érdekében merülnek fel. így a költségokozati elv érvényesítésének és a költ- ségek igazságos felosztásának nincs objektív alapja.
A szűkített önköltség elsősorban és döntően a termék előállítását ténylegesen terhelő technológiai költségeket foglalja magában. és az üzemi általános költségek között elszámolt illetményadó kivételével tisztajövedelem-elemet — legalábbis az első termelési fázisban, a bányászatban és a növénytermelésben —- nem tartalmaz.
A szűkített önköltség nagy előnye, hogy egyrészt elhanyagolható nagyságrendű el- téréstől eltekintve lényegében a technológiai önköltséggel egyezik meg, más- részt eredményesen elősegítheti a valós népgazdasági ráfordítások halmozódás—
mentes összesítését is.
A termékek gazdaságossága az ár oldaláról csak a termék korszerűségét, használati értékét és a piac értékítéletét is tükröző ár alapján ítélhető meg.
Az önköltségszámítás oldaláról termelési fázisonként és a teljes vertikumban egy- aránt a valós népgazdasági ráfordítások, a marxi c —l— v halmozódásmentes össze- gezésére kell törekedni. Azt kell ismerni, hogy mennyi a belföldön vagy külföldön értékesített termék halmozódásmentes önköltsége. továbbá. hogy az eladási ár és
az önköltség különbözeteként a termékek árában mekkora tiszta jövedelem reali-
zálható.A vállalaton és a népgazdaságon belüli termelési kapcsolatok nyomon köve- tésének és a valós ráfordítások halmozódásmentes összesítésének ismert és bevált módszere a termelésitázis-kalkuláció. amelynek lényege, hogy a kiinduló alap- anyag(ok) tényleges beszerzési árához vagy a kitermelés önköltségéhez (hazai.
dollár és rubel elszámolású importanyag részletezésben) sorban hozzáadjuk az
A HATÉKONYSÁGMÉRÉS , 297 egymást követő gyártási és forgalmazási fázisok költségeit. Az 1. tábla adataiból kiindulva a késztermék népgazdasági szintű termelésifázis-kalkulációja az alábbi séma alapján építhető fel:
1. A nyersanyag—kitermelés önköltsége . . . 300 forint 2. A félkésztermék-gyártás fázisköltsége . . . 150 forint 3. A késztermékgyártás fázisköltsége . . . 400 forint 4. A késztermék önköltsége (1—l—2—l—3) . . . . . . . . . . . 850 forint 5. A külkereskedelemi árbevétel . . . 25 dollár 6. A 40 forint/dollár kereskedelmi árfolyammal átszámított
külkereskedelmi árbevétel . . . . . . . . . . . . . . , 1000 forint 7, Az exportnál realizált tiszta jövedelem (6—4). . . 150 forint
8. Devizakítermelési mutató (4 :5) . . . r . . . 35 forint/dollár
Ez a kalkuláció azt mutatja, hogy a késztermék előállítása és értékesítése -—
halmozódásmentesen — mennyibe került, továbbá feltárja az önköltség szerkezetét
— a hagyományos közvetlen anyagköltség, a bérköltség és az általános költségek kalkulációs sémájától eltérően —- termelési fázisonként hozzáadott költség részle-
tezésben. Ugyanakkor a fáziskalkulációból bármely termelési fázis, illetve értéke-
sítésre kerülő félkésztermék önköltsége is megállapítható, gazdaságossága — az eladási árral összehasonlítva — elemezhető.Bár a példa szerint a késztermék exportja az utolsó termelési fázisban a vál- lalat számára veszteséges. és állami visszatérítés igénylését indokolja. valójában a halmozódásmentes önköltség ismeretében a külkereskedelmi árban 150 forint tiszta jövedelem realizálódik és a devizakitermelési mutató is jóval a kereskedelmi árfolyam értéke alatt marad.
A termékszerkezet gazdaságosságának elemzéséhez a vállalatok rendszerint az utókalkuláció adatait és az azokból számított fedezeti mutatókat használják fel.
A tényleges önköltségadatok azonban önmagukban erre a célra nem elegendők.
Megalapozott döntéshez a termék várható keresletének alakulását, ár— és önkölt- ségének változását is ismerni kell. Egy kedvezőtlen önköltség még nem jelenti azt.
hogy a termék előállítását a vállalatnál abba kell hagyni, különösen akkor. ha a termék más hazai vagy importforrásból egyidejűleg nem pótolható. A termék gyár- tásának végleges megszüntetése előtt azt kell vizsgálni, hogy a piaci helyzet és a termelőkapacitás jobb kihasználásával, a gyártási folyamat gépesítésével és átszer- vezésével, a konstrukció átalakításával, műszaki fejlesztéssel vagy értékelemzéssel az elkövetkező egy-két évben milyen önköltségcsökkentés érhető el. Csak ezután dönthető el egyértelműen az a kérdés, hogy a termék előállítása valóban vesztesé—
ges. amennyiben a gyártás gazdaságossága sem a piaci helyzet jobb kihasználá- sával. sem az önköltség csökkentésével a kívánt mértékben nem javítható.
A termékszerkezet gazdaságosságának vizsgálatához néhány vállalat (MEDl—
COR Művek. Elektronikus Mérőkészülékek Gyára) a Iímitkalkuláció módszerét al—
kalmazza. Ennek lényege a világpiaci ár és a gyártmány műszaki—gazdasági para- méterei alapján elérhető limitár, valamint az anyag— és műveleti normák alapján betartandó limitönköltség meghatározása. A limitár a műszaki—gazdasági para- méterek alapján elérhető minimális ár, a limitönköltség (: maximált közvetlen költ—
ségek összege vagy gyártási önköltsége. A kettő különbözeteként számított fede- zeti érték alapján a termékelőállítás és —értékesítés várható gazdaságossága meg—
ítélhető. Mind az ár, mind az önköltség dinamikájában, változásában is vizsgál- ható: a világpiaci ármozgás és a vállalati gyártmány- és gyártásfejlesztési prog—
ram alopján a limitár és a limitönköltség várható eltolódása és a változás meg—
közelítő nagyságrendje előrejelezhető.
298 TOMPA: A HATEKONYSAGMERÉS
PE3lOME
I'loaceAHeaHan npakmxa anoriOMw-iecnoi'i )KMBHH nocronHHo aocnponasonur npóönemy Haponnoxouücraem—ioü adacpercmauocru " AOXOAHOCTH npegnpusmü " a Kauecrae ee cnencr- sun oőocoőnenne TpeöoaaHm'i " aagau Ha MaKpo n MHKpO ypoaan. BauAy ompbr'roro xa- panrepa aeHrepcuoü 3KOHOMHKH passennneuue naponnoxossűcmenuoü ammenruanocrn u noxonuocm npeAnpunrnü a nepMoA npeoőpaaoaonun CTpYKTYpr npouaBoAcraa, ancnop'ra
" nponymuu Mome'r umers Heőnaronpmrnbre nocnencraun. Kaanmpmauun sarpa'r " unc—
roro onoAa Ha npennpmmnx He Momer őbl'l'b "Hofi, nem : cncreme ynpaanemm HBPOAHHM xossiiicreon/i. l'lpennpmmn .nomrmsr omymarb rpanrnuecuyro aenw—mny, sec " sua—lenne zar—
par, AomKHbi 3HaTb rue " uro crom 3KOHOMHTb.
VIHcpopMauMOHHoű ocuosoü ycraHosneHun ammekruanocm u rpmar-rcoaum praI'OM ynyuwenun acpcpenmanocm Ha ypoane npennpun'mü nannercn abipyuma or peanusaunw npo—
AyKuHH u xoanücraennblü pesynbrar, nonyuaemsiü a Kauecrse pasHocru abmrem—rslx ne nee hanepmex. npOHZ—IBOACTBGHHHE cyőcunm u cpm-rancoabre .no-reuma He anmoualorcz s xoa- nücraennbiü peayanaT, nocxonsxy sosnmaromaa Tarom oőpaaoM anőbU'lb He numera!
peaynb'ra'rom Aenrensnocm npennpnnmn.
Cornacno MHeHmo asropa uccnenosanne EKOHOMHHHOCTH crpym'ypu npoAyKuuu xapan- repusyercn nOAXOAOM c TOHKH sperma MoneuHoro npoAyKTa, yuemM npouasoAcraeHI-tblx npoueccoa BHYTpH npennpwmun " Koonepauuonnbrx csnaeü Memny npeAnpnnmnMu.Bam—
He?—imuM cpencrsom mea: nsnnercs pacuer nponaaoncrsennoü (pasa. 3Tor nonon !! omn—
une o-r rpanuunouanbnoű KÖHbenRuHH, noKaablsaer ceőecroumocrs koneuuoro npoayma no npOHBBOACTBeHHblM npoueccaM, !; nerannsaunu uanepmek, npuőaanneme OTAeanbIMH onepauuswm oőpaőorxu, uro nossonner ananuanpoaa'rb 3KOHOMHHHOCTI: omenbubrx (pas naroroanenun npogyma.
SUMMARY
The segregation of efficiency on the level of the national economy from enterprise rentability, leading to the segregation of the reauirements and tasks on macro- and micro- level respectively is a recurring problem in the everyday practice of economic life. The segregation of efficiency on the national economy level from enterprise rentability in a period of changes in the production, export, and product structure may be accompanied.
because of Hungary's open economic character, with unfavourable conseauences. The concept of ínputs and net income cannot be different at the enterprise and in the sphere of the national economy management. The enterprise must realize the actual weight and signif- icance of the inputs and must be aWare of where saving is wortwhile and necessary.
' The information basis for assessing efficiency as well as the financial tools of its improvement is, at the enterprise level. the operating surplus, calculated as the difference between sales receipts and the costs concerned. Subsidies and financial endowment of pro- duction cannot be taken as part of the operating surplus since the profit arising from them
is not the result of the enterprise activity.
In the author's opinion the investigation of rentability connected with the product struc—
ture is characterized by the approach from final products and by the investigation of pro—
duction processes within the enterprise and inter—enterprise co-operations. The most impor- tant mean for this is cost accountig by production phases. It revealts the cost of production for final products —- contrary to the conventional calculation scheme — broken down by pro—
duction phases and processing operations. Thus it can be used for analysing rentability for the separable phases of production.
