278
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖMARC, G.—MARPSAT, M.:
A VÁLTOZÓ FRANCIA TÁRSADALOM (La société franeaise en mouvement.) —- Économie et Statistiaue. 1990. 235. sz. 43—47. p.
A háromévenként megjelenő Données So—
ciales (az Institut National de Statistigue et des
Études Économigue — INSÉÉ kiadványa) át-
fogó képet ad a társadalmi élet minden terüle- téről, és összehasonlítja a francia adatokat a fejlett országok adataival is. Az ismertetett ta—
nulmány szerint a családszerkezet és a foglal- koztatottSág terén az alábbi változásokat figyel- hetjük meg.
A házasodás újra divatba jött Franciaor- szágban, A házasságkötések száma nem csök- ken tovább, noha a házasságkötési életkor egyre inkább emelkedik, és az újraházasodás is egyre gyakoribb. Nő a házasságon kívüli születések száma is. Az együttélési formák igen változa—
tosak, a nagy létszámú családok főleg újrahá- zasodás révén jönnek létre. A 25—39 év közötti nők 75 százaléka, a kétgyermekeseknek pedig 70 százaléka dolgozik. A hagyományos élet—
ciklusok jelentősen átalakultak. Meghosszab- bodott a tanulási idő, a fiatal felnőttek, főleg a férüak később hagyják el a szülői házat.
Hosszabb idejűek a házasság és gyermek nélküli tartós együttélések. Az aktív életszakasz kez- detén nem ritka a munkanélküliség sem. A biz- tos állást elsősorban a szakképzettség, a dip- loma garantálja. A növekvő munkanélküliség- gel egyidejűleg mindinkább tért hódítanak a határozott idejű, illetve időszakos szerződéses munkák és a részmunkaidőben történő foglal- koztatottság. Ez elsősorban a nőket érinti.
Jelenleg az aktív munkaerő 12 százaléka rész—
munkaidőben dolgozik. Az egyes foglalkozási kategóriákhoz tartozók aránya is megváltozott.
A mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya tovább csökken, bár nem olyan gyors ütem- ben, mint korábban. A kereskedők, kisipa- rosok, középkáderek aránya stabilizálódott, mig az alkalmazottaké kismértékben nőtt.
Az iskolázottsági szint Franciaországban jelentős mértékben javult: 1966-ban a 18 éves korosztály 12 százaléka érettségizett, 1989-ben ez az arány már 40 százalékos. A felsőoktatás- ban részt vevők száma két és félszeresére nőtt az elmúlt húsz évben. A munkások aránya az aktiv népességen belül 30 százalékra csökkent.
A szakszervezetek befolyása a foglalkoztatottak körében számottevően gyengült, s ez nem ma-
gyarázható kizárólag a munkásság arányának csökkenésével. A szakképzett munkások aránya valamelyest nőtt, de a szakképzetlenek körében egyre több a nő. A férfiak és a nők jövedelmei közti különbségek nem változtak jelentősen, viszont az iparágak és a vállalatnagyságtől függő különbségek kiegyenlitődtek. A családok jövedelmében a szociális támogatások aránya 1980 és 1987 között 27 százalékról 32 százalékra nőtt. Az átlagjövedelem (3 fős család esetén) 11 250 F, a legalacsonyabb jövedelmek 8000 F körüliek. Ez utóbbi főleg a nagycsaládosok, a szakképzetlen munkások átlagjövedelme.
Ezen a jövedelmi szinten tulajdonszerzésről nem beszélhetünk, sokszor a hónap végét is nehéz átvészelniük. A családok legszegényebb 10 százaléka az összes jövedelem 2,2 százaléká—
val, míg a leggazdagabb 10 százalék mintegy 28 százalékával rendelkezett 1986-ban. Még szembetűnőbb az eltérés a tulajdonviszonyok esetében. A legszegényebb réteg az összes tu—
lajdon O,1 százalékát, mig a leggazdagabb 10 százalékot kitevő réteg az összes tulajdon 54 százalékát mondhatja magáénak. A szegé- nyek kor szerinti megoszlása is átalakult az utóbbi években. Már nemcsak a nagyon öre—
gek, a nyugdíjasok tartoznak a legszegényeb- bek közé, hanem jelentős azoknak a fiatalok—
nak a száma, akik képzésük hiányosságai miatt a munkaerőpiacon kívül rekedtek, és az egykereSÖS, gyermekes családok, ahol a család- fenntartó nő. Ez nem tekinthető marginális jelenségnek, hiszen négy gyermek közül egy ilyen alacsony jövedelmű családban él. Az el- szegényedés és a marginalizálódás veszélyei igen súlyosak, különösen azokban a családok- ban, ahol két munkanélküli van, ez sokszor a lakás elvesztéséhez is vezethet. A szegénységgel összefüggő problémák közül talán a legag—
gasztóbb az, hogy az általános tankötelezettség ellenére minden tíz gyermek közül egy nem végzi el az alsófokú iskolát sem, s újra meg- jelent az analfabétizmus. Ezzel kapcsolatosan a szociálpolitikának, illetve a társadalmi szoli—
daritásnak igen nagy szerepe volna.
A Données Sociales a francia társadalmi élet számos más területét is bemutatja, s összessé—
gében megállapítható, hogy a társadalmi át- alakulás jelentősen felgyorsult. Különösen ész- lelhető ez a folyamat, ha az 1990—es kiadványt összehasonlítjuk az előzőleg megjelentekkel.
(Ism.: Szabó Zsazsa)
