Fiumeinek nem kell perköltség-biztosítékot adnia 309
alsó fok a keresetet el is utasította. A felülvizsgálatnak, a Kúria helyt adott és alperes kártérítési felelősségét mégállapitotta. Az indokolásból idézzük a következőket:
„Téved a felebbezési bíróság abban, hogy a tüz kitörését és pusz- títását az erőhatalom fogalma alá vonja. Ugyanis erőhatalom csak ugy lenne megállapítható, ha a tüz olyan körülmény miatt tört ki és pusztí- tott, amelyet rendes emberi gondossággal előrelátni vagy elhárítani nem lehetett. Ez azonban az adott esetben még akkor sem áll, ha a tüz nem a gépházban a kazán tüzelőjéből kikotort parázsló hamuból, hangm a tetőnek kigyulladásából keletkezett. Nevezetesen arra mindig lehetett számitani, hogy a tetőhöz közelálló kéményből kiszálló szikra ,a régi és száraz zsindelytetőzetet lángralobbanthatja; tehát a kellő előrelátás mel- lett gondoskodni lehetett volna olyan rendszabályokról, amelyek ennek a veszélynek, ha nem is kizárására, de legalább csökkentésére 'avagy a ki- • tört tüz pusztító hatásának mérséklésére alkalmasak. Ily rendszabályokat azonban, aminők például a kéménynek magasabbra emelése, szikrafogó alkalmazása, a padlás letapasztása, tűzfalak húzása stb. az alperes nem vett foganatba, tehát nem *hivatkozhatik sem erőhatalomra, sem arra, hogy a tűznek nagy. arányokat öltött pusztitása neki fel nem róható.
Ennélfogva az alperes kártérítési kötelezettségét meg kellett állapí- tani és az ügyet a kár összegének kérdésében leendő döntés végett a felebbezési biróságkoz visszautasítani."
Haszonrészesedő hitelező — alkalmi egyesülés ? A romló valuta tette tömegjelenséggé a haszonrészesedés kikötésével egybekötött hitelnyújtást.
A szemérmesebb hitelezők nyultak-e ehhez az eszközhöz, akik átallották a 8 százaléknál magasabb kamat kikötését, vagy pedig a ravaszabbak, akik igy jogilag biztositottabbaknak érezték magukat, ezt alig lehet el- dönteni. Tény, hogy a legtöbbször a haszonrészesedést függetlenitették a haszon tényleges elérésétől- és bizonyos minimumu hasznot az adós garantált, ami mellett a hitelező, rendszerint kifejezetten kizárta a vesz- teségben való osztozást.
Az adós más hitelezői megpróbálkoztak azzal, hogy a baszonrészest mint társat tegyék felelőssé és az utóbbi időben ennek a felelősségnek a kérdése sürün felvetődött.
A Kúria most nemlegesen oldotta meg a kérdést, kimondva, (P. IV. 170/925.) hogy a haszonrészesedés melletti hitelezés nem alkalmi egyesülés és a hitelezőre az adós által kötött ügyletekből folyóan semmi kötelezettség nem származik.
A döntés kétségtelenül helyes. Más kérdés az, hogy az adós és hitelező egymásközötti viszonyában a hitelező nem viszi-e el az adós nyereségét, de ez a kérdés a maga jogi területén oldandó meg és a ' hitelező nyereségrészesedése nem lehet alapja a felek intencióitól teljesen
távolálló társas viszony oktrojálásának. B. S.
Fiumeinek nem kell perköltség-biztosítékot adnia. Az igazságügy- miniszter a kir. Kúriához intézett átiratában közölte, hogy az olasz kül- ügyminiszter jegyzékében foglaltakhoz képest a hágai perjogi egyezmény Fiume területére is kiterjed. Ez alapon a Kúria (P. IV. 3852/924.) alperes perköltség-biztositék iránti kérelmét, illetve a pergátló kifogást elutasította.
310 A kényszeregyesség joghatályának terjedelméről
A kényszeregyesség joghatályának terjedelméről cikkezik a Magyar Jogi Szemle legutóbbi számában dr. Cs. Sommer József s ama konklú- zióra jut e cikk során, hogy (dacára a k. e. rendelet 61. §-ának) a létre- jött egyesség a kényszeregyességi eljárásban részt nem vett s az adós által fel nem tüntetett, egyébként jóhiszemű hitelező követelésére ki nem terjed, hanem az csorbítatlanul vagyis 100°/o erejéig érvényesíthető. A cikkíró főérvként arra hivatkozik, hogy a hitelező elesik a 62. §-ban biz- tosított ama jogtól, hogy a táblás kimutatás alapján esetleg kielégítési, illetve biztosítási végrehajtást kérhessen az adós ellen: nem volna tehát méltányos, hogy viszont az ő kárára beálljon a kvótális kielégítésre való ráutaltság!
Nézetünk szerint téves a cikkirónak ez a gondolatmenete. A k. e.
62. g-ának hivatkozott intézkedése a k. e. eljárásnak nem principális, hanem az eljárás bíró jellegéből folyó másodlagos rendelkezése, t. i. ha már az adós elismerte a bíróság előtt hitelezője követelését, szükség esetén ne kelljen ezt a kérdést újból biró elé vinni, hanem az adósnak ezen biróság előtt történt- adósság elismerése (quasi bírói -egyesség) alapján lehessen ellene végrehajtást kérni. ° A szóban levő rendeleti intézkedés egyébként is csak akkor válhatik aktuálissá, ha az adós a kényszeregyességnek eleget nem tesz.
Magát a kényszeregyesség létrejöttét azonban valamelyik hitelező részvétele vagy távolmaradása nem befolyásolhatja; a hitelezők minden mozzanatról a legnagyobb nyilvánosság utján (hivatalos lap, napi és szak- sajtó) szereznek tudomást, ha tehát ennek dacára — akár az adós hibá- jából, akár más okból — valamelyik hitelező az eljárásban részt nem vesz, akkor magára vessen, de indolentiájából — vagy pláne offside- állásából semmi esetre sem származtathat oly előnyöket, mint aminőket a cikkíró ur vél.
De bajosan gondolható az is, hogy magát a hitelezők egyetemét érné kár azzal, hogy valamelyik hitelező követelése nem szerepelt a ki- mutatásban, mert hiszen ezzel az adós vagyoni helyzete csak kedve- zőbbnek tűnik fel előttük s annál szigorúbbak az adós ajánlata megíté- lésénél ; tudvalevőleg ellenkezőleg az a valószínűbb veszély, hogy az adós irreális követelésekkel avagy a meglevő vagyon túlságos alábecsülésével könnyebben rábírja hitelezőit oly egyességi ajánlat elfogadására, amely a valódi vagyoniviszonyát és fizetőképességét tekintve, meg nem enged- hető előnyöket biztosit számára ! F. P.
Jelzálogos követelések felértékelése. A Polgári Jog feb-
