i
H I J r-— / O I
4 - J ¡ 0 * 0
SEGÉDKÖNYVEK
A M A G Y A R I R O D A L M I O K T A T Á S H O Z .
<2?>
A M A G Y A R P O L I T I K A I I R O D A L O M .
1.
KOSSUTH LAJOS.
( S Z E M E L V É N Y E K K O S S U T H L A J O S M Ű V E I B Ő L . ) \
SZÜLETÉSENEK SZÁZADIK ÉVFO
BEVEZETTE ÉS MAGYARÁZTA
Dr. J Á S Z A I R E Z
FŐOVMNAÍIUM! TANÁR.
nak ei
E L Ő S Z Ó .
Az újabb tanterv czélja a nemzeti irányú oktatás megvalósítása főleg az által, hogy az ifjúság a nemzeti, irodalom képviselőit jól megismerje ós azoknak műveit behatóbban olvassa.
Ezt a nemzeti irányú oktatást szolgálja a jelen füzet is az által, hogy az ifjúság kezébe oly segédkönyvet^ ad, mely Kossuth életét, főbb -műveit, az egész anyagnak föl- dolgozását, magyarázását és e körből Írásbeli dolgozatokat, tételeket és vázlatokat foglal magában.
Másrészt nemzeti tiszteletünk és hálánk adóját rójuk le a nagy fórfiú iránt, a midőn születésének századik év-
fordulóját azzal ünnepeljük, hogy életének és munkásságá- nak emlékeit a magyar ifjúság számára könnyen hozzá- férhetőkké teszszük.
Szegeden, 1902. május havában.
Dr. Jászai Rezsó.
1. Az újkori Magyarország megteremtői. Az újkori Magyarország megteremtésének dicsőségében három férfiú osztozik: Széchenyi István, Kossuth Lajos és Deák Ferencz. Széchenyi István, »a legnagyobb ma- gyar«, a tizenkilenczedik század harminczas éveiben állott dicsősége tetőpontján. Az ő hatalmas tevékenysége ekkor alakította ujjá nemzetünk anyagi jólétét. Dicsőségének fé- nyét csakhamar Kossuth Lajos, a »legjobb magyar«, homályosította el, a midőn nemzetünk politikai nagyságának alapját rakta le. Deáh Ferencz pedig, »a haza bölcse«, akkor alakította meg nemzetünk alkotmányosságát, amidőn az, letiprott szabadsága fájdalmában s jövője reménytelen- ségében, lassú halállal haldokolt.
Hármuk közül Kossuth Lajosnak volt legnagyobb népszerűsége úgy az ő korában, mint azután; úgy hazá- jában, mint a nagyvilágban.
2. Kossuth ifjúsága (1802—1832). Kossuth Lajos régi, IV. Béla korából való nemes családnak az iva- déka. Ősei, a kossuthfalvi és udvardi Kossuthok, Turócz- megyének nemesei voltak, a honnan Felső-Magyarország különböző részeibe elszármaztak. Szülei: Kossuth László és tyrlingi Weber Sarolta, Monokon, Zemplénmegyében laktak, midőn fiuk, Lajos, 1802. szept. 19-én megszületett. Gyermek- sége éveit a szülői házban töltötte, középiskoláit a sátoralja- újhelyi piáristák gimnáziumában végezte; felsőbb tanulmá- nyait, a jogot, pedig a lutheránusok sárospataki főiskoláján
7 BEVEZETÉS.
hallgatta. Tanulmányai befejezésével Pestre került, a hol az ügyvédi oklevelet megszerezte.
3. Kossuth első szereplése (1832—1840). Nyil- vános szereplése akkor kezdődött, a midőn az 1832—36-iki pozsonyi országgyűlésen mint a távollevő Vécsey báró követnek a helyettese (legátus absentium) jelent meg; Ez időben a közönség az országgyűlés tanácskozásairól nem értesülhetett, mert a bécsi kormány azoknak közlését nem engedte meg. Pedig mindenki óhajtotta, hogy a maga köve- tének és az egész országgyűlésnek szerepléséről tudomást vegyen. Kossuth a közóhajmk úgy tett eleget, hogy meg- indította az »O r s z á g g y ű l é s i Tudósításokat«. Ez nem volt nyomtatott újság, mert ilyet a bécsi kormány nem engedett meg, hanem maguk az országgyűlési ifjak írták meg annyi példányban, a mennyire szükség volt; az egészet pedig Kossuth mondotta nekik tollba. A bécsi kormány, midőn e Tudósítások erős ellenzéki hangjáról értesült, meg- hagyta még a postahivataloknak is, hogy ne továbbítsák az ezeket tartalmazó leveleket De parancsa hiábavaló volt, mert a megyék a rendeletet kijátszották és hajdúikkal kül- dötték át azokat egymáshoz.
Ezen tudósításokat Kossuth határozott ellenzéki szel- lemben szerkesztette. Az ellenzéki szónokok beszédeit meg- szépítette, érveiket megtoldotta, a konservativ szónokok beszédeit pedig megrövidítette. így történt, hogy ez a nagy szellemességgel és elragadó ékesszólással szerkesztett lap a reformiránynak útat vágott, magának Kossuthnak pedig népszerűséget és dicsőséget szerzett.
A pozsonyi országgyűlés (diéta) bezártával Kossuth, hogy az ellenzéki szellemet és a reformok eszméjét ébren tartsa s hogy a közönség újabb óhajának eleget tegyen.
Pesten megindította (1836. júl. 1.) a kőnyomatú „Törvény- hatósági Tudósításokat", a melyekben a megyei és városi gyűlésekről való közléseit hasonló szellemben vezette.
A kormány a hírlapot betiltotta, és minthogy Kossuth azt
e tilalom daczára is folytatta, őt magát 1837 máj. 4.
és 5. közli éjjelen elfogatta és mint »felségárulót« négy évi fogságra Ítélte.
Kossuthot a fogság nem törte meg, sőt erejét meg- aczélozta és nagy hivatásának tudatára ébresztette. Meg- tanult angolul és lelkében megalakította programmját, hogy szabadsága visszanyertével hogyan fogjon hazája fölszaba- dításához.
A bécsi kormány pedig nem akarta megérteni, hogy mily rossz politika az, ha Kossuthot a nemzet mártírjává teszi. Mert a nemzet Kossuthot annak tekintette és ezentúl annál jobban ragaszkodott hozzá. A vármegyék és maga az országgyűlés váltig tiltakoztak a szólásszabadság meg- sértése ellen, követelték Kossuth szabadon bocsátását. A kor- mány kezdetben nem akart engedni; de a midőn azt látta, hogy Francziaország zavaros viszonyai miatt háború van kilátásban és így ujonczokra lesz szüksége, csakhogy az országgyűlés az ujonczhadat megszavazza, Kossuthot és a többi politikai foglyot szabadon bocsátotta.
Fogságából kiszabadulva, megnősült, elvette Meszlényi Teréziát. De a családi élet csendes boldogságát nem élvez- hette sokáig; uj küzdelmek, uj idők viharai zavarták azt meg.
4. Kossuth mint újságíró és közgazdasági újító (1S41—1847). Landerer, budapesti könyvkiadó, az ellenzéki szellemű Pesti Hírlap szerkesztésére Kossuthot szólította föl. Kossuth e hirlap vezérczikkeiben kiterjeszke- dett mindenre, a mi a nemzet életével s annak fejlődésével kapcsolatos volt. Ostorozta a kormány túlkapásait és fej- tegette a szükséges reformokat. És mindezt oly ragyogó ékesszólással, oly dönthetetlen érveléssel és oly szenve- délylyel, sőt kíméletlenséggel, hogy modora a konzerva- tíveket megrémítette, a szabadelvűeket megdöbbentette, az olvasóközönséget pedig magával ragadta.
Kossuth hírlapja különösen Széchenyit ejtette aggo- dalomba. Hogy tehát útjában, mely szerinte a forradalomba
BEYEZETE8.
vezeti a nemzetet, megállítsa, a „Kelet népe" (1811) czimű művében egész szenvedélylyel kelt ki ellene. Iparkodása hiábavaló volt. Széchenyi művét elolvasták; de azért csak Kossuthért lelkesedtek, az ő szavának hittek, az ő ékes- szólásán buzdultak. Széchenyi pedig, a nemzet egykori vezére, háttérbe szorult. Kossuth népszerűsége még akkoi sem lett kisebb, midőn a bécsi kormánytól befolyásolt kiadó a lap szerkesztését 1844-ben Szalay Lászlóra bízta, mert akkor Kossuth minden igyekezetét az ország anyagi jólétének emelésére fordította s így Széchenyi programmját is teljesítette, jóllehet a saját programmját: az ország politikai szabadságának kivívását, elsőrangú czélnak tekin- tette. Megalapította a „ Védegyletet", melynek tagjai arra kötelezték magukat, hogy csakis honi iparczikkeket vásá- rolnak és így mozdítják elő a magyar ipart.
5. Kossuth Lajos mint szónok ós az ország poli- tikai vezére (184-7—1848). Kossuth igazi szereplése akkor kezdődött, a midőu Pestmegye az 1847-iki ország- gyűlésre követének választotta. Az országgyűlést V. Ferdi- nánd nov. 12-én nyitotta meg magyar beszéddel. Ez nagy lelkesedést keltett, mert a nemzet már háromszáz esztendő óta nem hallott magyar szót királya szájából. Az ország- gyűlés első teendőjét, az elhunyt József nádor helyébe fiának, Istvánnak megválasztását befejezvén, az országos ügyek vitatásába fogott.
Kossuth mindjárt úgy tűnt föl, mint az országgyűlés legnagyobb szónoka és az ellenzék vezére. Beszélt a sajtó- szabadságról, a czenzuráról; majd a válaszfölirati vitában azt indítványozta, hogy a nemzet tárja föl nyíltan sérel- meit, a helyett, hogy köszönetet szavazna a kormánynak a megkezdett reformokért. És ezentúl szakadatlan egymás- utánban aratta szónoki diadalait. A midőn pedig a párisi februáriusi forradalom hire hozzánk is eljutott, Kossuth a helyzet fontosságát arra használta föl, hogy nagyobb lökést adjon a szabadság és a magyar alkotmány ügyének. Már-
f S Z Ü t í f i D £ **.
czins 3-án mondotta azt a nagyszabású beszédét, a melyben hazánk számára felelős minisztériumot, Ausztria számára pedig alkotmányt követelt. A felelős minisztérium eszméje nem volt új dolog ; de ő fejtette azt ki az ő föl- irati javaslatában és az ő varázserejű szavainak hatása alatt fogadta azt el az alsó fábla, majd a márczius 13-iki bécsi forradalom hírére a felső tábla is. Ez a márczius H-iki beszéd hatással volt a bécsi forradalomra is. A midőn pedig a rendek Kossuth vezetése alatt száztagú küldöttséget bíztak meg azzal, hogy a föliratot az uralkodónak adja át, a kül- döttség vezérét Bécsben oly tüntető lelkesedéssel fogadták, hogy erről az uralkodónak is tudomást vennie és a kül- döttség óhaját teljesítenie kellett.
Ezalatt Pesten is megmozdúlt az ifjúság és a nép. . Márczius 15-én Petőfi, Vasvári, Jókai és más lelkes ifjak vezetése alatt kivívták a sajtószabadságot és kieszközölték a politikai foglyok szabadon bocsátását. E körülmények
hatása alatt a bécsi kormány is engedett és a király ápril 7-én kinevezte az első felelős minisztériumot Batthány Lajos elnöklete alatt, a melyben Kossuth a pénzügyi tár- czát vállalta magára; majd ápril 11-én maga a király adta át István nádornak a már szentesített törvényeket.
De a bécsi kormány megbánta ezt, a mit úgyis csak kénytelen-kelletlen tett. Megbánta, hogy Magyarországnak felelős minisztériumot adott és attól való félelmében, nehogy az ország Ausztriától elszakadjon, minden követ megmozdí- tott, csakhogy az új kormányt, a felelős minisztériumot megbuktassa és engedményeit visszavehesse. Ezért hazánk ellen bujtogatta a nemzetiségeket: a horvátokat, szerbeket és oláhokat és Jellasics horvát bán a bécsi kormány bizta- tására már az országba is be akart törni.
A magyar minisztérium azon fáradozott, hogy békét teremtsen. De midőn ez nem sikerült, Kossuth, nehogy a fenyegetett haza az ellenség kezébe jusson, július 11-én a szószékre lépett és elragadóan szép beszédben fölszólította
BEVEZETÉS.
a rendeket, hogy mentsék meg a hazát, szavazzanak meg annak védelmére 200 ezer ujonczot és 42 millió forintot.
A rendek egy szívvel egy lélekkel teljesítették Kossuth óhaját. Ez volt szónoki diadalainak legnagyobbika. Ez volt kezdete a nemzet fegyveres önvédelmének. Kossuth, a sza- vak embere, a tettek mezejére lépett.
6. Kossuth ós a szabadságharez (1848—49).
A magyar felelős minisztérium, minthogy a békés kiegyen- lítést a bécsi kormány visszautasította, lemondott és a haza védelmét a honvédelmi bizottmányra, ennek vezetését s így az ország kormányát Kossuthra bízta. Kossuth föladata magaslatán állott. Midőn Jellasics betört az országba (szept.
11.), Kossuth lankadatlan buzgalommal járta be az Alföld népes községeit: Czeglédet és Nagy-Kőröst, Kecskemétet és Szegedet, és gyújtó szavára a magyar nép fiai ezrenkint tódultak a szabadság zászlaja alá
Kossuth személye ezentúl összeolvadt a szabadság- harczczal. A bécsi kormány lázadásnak bélyegezvén önvé- delmünket, annak leverésére tört. Bizalmát fegyverébe helyezte. Ebben bízott a magyar nemzet is. Az osztrák sereg Windischgrátz vezérlete alatt bevonult ugyan Pestre 1849. január 5-én, de nemsokára a magyar fegyverek is megmutatták Hatvannál, Isaszeg, Nagy-Sarló és Komárom- nál, majd Budánál, hogy a lázadásnak mondott harczot maguk az osztrák fegyverek nem fogják legyőzni. A midőn pedig a bécsi kormány az 1849. márcz. 4-iki alkotmánya szerint hazánkat az osztrák tartományokhoz kapcsolta, minden jogát, egész alkotmányát megsemmisítette, a nemzet hasonló feleletet adott. A honvédek győzelmei által föl- bátorított debreczeni nemzetgyűlés, a mely Windischgrátz elől ide menekült, Kossuth indítványára 1849. április 14-én kimondotta a Habsburg-Lotharingiai ház trónvesztését és Kossuthot kiáltotta ki az ország kormányzójává.
A magyar szabadság ügye ezentúl hanyatlásnak indul'.
Az osztrákok az oroszokat hívták segítségül, míg a magyar
sereg fővezérei egymás közt egyenetlenkedtek és Görgei, Kossuthnak legnagyobb ellenfele, nyíltan megtagadta az engedelmességet a kormányzónak.
Az egyesült ellenséges hadak az országba törtek. Hon- védeink a bátorság és elszántság csodáit mutatták meg, de a túlnyomó erő végre is diadalmaskodott fölöttük. 1849.
aug. 9-én Temesvár alatt döntő csatát vesztettek, mire a magyar kormány, mely a küzdelem viharában Pesten, majd Szegeden és Aradon székelt, aug. li-én Görgeit diktátorrá, azaz legfőbb polgári és katonai kormányzóvá nevezte ki.
Görgei seregét, nehogy az a túlnyomó ellenség áldozata legyen, Aradról Világosra vezette és ott aug. 13-án Rüdiger orosz tábornok előtt letette a fegyvert. Kossuth pedig látva a sereg fegyelmezetlenségét, nem bízott többé annak fegyve- rében, hanem Orsovának vette útját, ahol a szent koronát elásatta; majd török földre menekült, hogy a külföldtől kérjen segítséget a letiprott magyar szabadság megmentésére.
7. Kossuth a külföldön (1849—1894). Kossuth búcsút mondott hazájának Néma, fájdalmas búcsút, hogy azt többé soha meg ne lássa. Hontalan bujdosó lett belőle.
A török kormány először Viddinben, majd Kis-Ázsiába bellebezve, Kiutahiában telepítette le. De már 1851-ben az Egyesült-Álllamok közbenjárására Amerikába indult. Útköz- ben megállapodott Londonban, a hol leírhatatlan lelkesedés- sel fogadták, ragyogó ékesszólását csodálták és lelkesedtek a szabadságszerető magyar népért; de a hivatalos Anglia nem mert állást foglalni mellette. Az Egyesült-Államok, a hol nem kisebb rajongás vette körül, már ezt is megtették, és a kormány meg a nép versenyre keltek egymással, hogyan tüntessenek jobban Kossuth mellett. Innen visszatérve, újra Londonba ment és ott is telepedett le. De külföldi tényke- désének nem volt meg az az eredménye, a melyet ő várt tőle. Annyit el tudott érni, hogy a világ érdeklődését és rokonszenvét Magyarország számára megnyerte, hogy élő tiltakozásként állott a világban az ellen, -mintha Magyar-
BEVEZETES. 13 ország Ausztriának melléktartományává lett volna — de többet nem.
1861-ben költözött át Olaszországba, Tnrinba• Itt élt ezentúl csendes magányában, neje és leánya elveszte fölött érzett fájdalmában ; itt élt keserű csalódásában, mint a vihar sújtotta hajós, ki nem tudta hajóját révpartra vezetni. Magyar utasok gyakran felkeresték a nagy bujdosó lakhelyét, de ó' soha nem tért vissza régi otthonába. Meghalt 1894. márczius 20-án 92 éves korában. A nemzet a nagy halott tetemeit neje és leánya hamvaival együtt haza hozatta és április 1-én a budapesti kerepesi temetőben, nevéhez és érdemeihez méltó ünnepélyességgel, helyezte örök nyu- galomra.
8. Kossuth jellemzése. Kossuth Lajos a tizen- kilenczedik század egyik legnagyobb embere. Nagy volt ő mint újságíró, mint szónok, mint államférfiú és mint ember.
Mint újságíró hazánkban uj korszakot kezdett. () hozta
»divatba« a vezérczikket. Az előbbi idők újságainak ilyenről fogalmuk sem volt. Ezeknek czikkei az övéi mellett eltörpül- nek. Kossuth megvitatott, megvilágított minden kérdést, lett legyen az politikai vagy társadalmi, közgazdasági vagy műve- lődési. És a mellett, hogy tanítása meggyőző erővel hatott, még gyönyörködtetett is, mert minden sorát az ész és a szív hatotta át, minden gondolatát ragyogó stílusban és költői hangzatossággal fejezte ki.
Mint szónok világhírű ; egyike az újkor legnagyobb szónokainak. Már alakja is rokonszenvet keltett. Sugár nö- vésű és hajlékony, ábrándos kék szemű, mely szemek néha villámokat szórnak, máskor a csendes nyugalmat tükrözik vissza. Hangja csupa bűbáj. Egyszer a pusztító vihar böm- böléséhez, máskor a hegyi patak csobogásához hasonló;
néha — a mint Szemere mondja — úgy szól, mint a vész- harang kongása. Ismerte önmagát és ismerte a szónoklat minden fogását. S ha a hatás eszközeit föl is használta, de azért mindarról, a mit mondott, meg is volt győződve.
A gondolatok egymásután jönnek elő agyából; költői lelke pedig mindig megleli a szép és a találó kifejezést. Csak úgy ontja magából a költői képeket, a szónoki alakzatokat, a hasonlatokat és ellentéteket, s a mig maga is szinte cselekvő szeinélylyé lesz, hallgatósága teljesen az ő hatása alatt áll. Még ellenségei is elismerték, hogy szónoki erejével senki és semmi sem küzdhetett meg.
Mint államférfiú is nagy. Hibázott ő is, mint mindenki;
nagyot is hibázott, mert nagy ember volt; de az is bizonyos, hogy nélküle ép úgy nem válhatott volna a régi Magyar- országból modern, minden ízében magyar állam, mint akár Széchenyi vagy Deák nélkül. A nemzetet a szabadságharcába nem vezette számítás, hatalmi érdek vagy meggondolatlan- ságból, hanem harczra tüzelte azért, mert a bécsi kormány az országot minden függetlenségétől és minden jogától meg akarta fosztani és mert a nemzet az önvédelem harcza elől csak úgy menekülhetett volna meg, ha megadja magát.
Ezt pedig, ha tovább is élni akart, nem tehette meg Végül mint ember tiszteletre és becsülésre méltó.
Egyéni hajlandósága inkább a magány felé vonzotta, de hazafisága és fényes tehetségei a nyilvánosság zajába vitték.
Ismerte önmagát, azért önérzetes volt; ismerte erejét, azért a hatalom után nyúlt. De áldozatul önmagát adta; föláldozta családi nyugalmát, bókéjét s mindeh idejét és minden tehet- ségét a nemzet érdekének szentelte. Midőn pedig tragikuma teljessé lett, fájdalmait egy bölcs nyugalmával szenvedte;
családjának élt és emlékeinek, figyelve nemzetét, melyet haláláig szivében hordott.
Életrajzi adatok.
1802. szept. 19. Születik Monokon, Zemplénmegyében.
1802—1830. Nevelkedik Monokon. Tanult Sátoralja-Ujhelyen a piaristáknál. A jogot Sárospatakon végezte.
1830. Első nyilvános föllépése. A bujtogatók csoportjai ellen Sátoralja-Ujhelyt ellentállásra bátorítja.
1832—1836. A pozsonyi diétán mint Vécsey báró helyettese.
(Országgyűlési Tudósítások.) 1836—1837. Törvényhatósági Tudósítások.
1837—1840. Fogsága."
1810—1841. Kiszabadulása (1840). Feleségül veszi Meszlényi Terézt.
1841—1844. A Pesti Hirlap szerkesztése (1841. jan.-tól 1844. jún. végéig).
1844—1847. Kossuth mint közgazdasági újító. Védegyletek.
Iparkiállítás. Iparegyletek.
1847—1848. Az országgyűlésen mint Pestmegye követe.
18-18. márcz. 3. Beszéde a felelős minisztérium és az alkot- mány ügyében.
1848. márcz. 15—17. A bécsi küldöttség vezére.
1848. márcz. 23. Az első magyar felelős minisztérium.
Kossuth pénzügyminiszter.
1848. ápril 11. A törvények szentesítése. A felelős minisz- térium átveszi az ország kormányzását.
1848. jul. 11. Beszéde a véderő tárgyában.
1848. okt. 8. A honvédelmi bizottmány szervezése. Elnöke Kossuth.
1848. decz. 31. A magyar kormány Debreczenbe megy.
1819. ápril 14. Függetlenségi nyilatkozat. Kossuth az ország kormányzója.
1849. jún.—aug.-ig. A magyar kormány menekülése Pestre, Szegedre és Aradra.
1849. aug. 12. Kossuth leköszön kormányzói hatalmáról.
t849. aug. 13. Világosi fegyverletétel. Kossuth menekülése.
1849. aug. 20.—1851. szept. l-ig. Kossuth és az emigránsok török földön.
1851. okt. 23. Kossuth angol földre lép.
1851. nov. 20. Kossuth Amerikába indul.
1851. decz.. 3.—1852. júl. 14-ig. Kossuth Amerikában.
1852—1861. Kossuth Angliában.
1861—1894. Kossuth Turinban, Olaszországban.
1890. jan 10. Kossuth megszűnt magyar állampolgár lenni.
1892. szept. 14. Kossuth Budapest díszpolgára.
1894. márcz. 20. Kossuth halála.
1894. ápril 1. Kossuth temetése. Az ország több városa szoborral örökítette meg emlékéi; díszes mauzóleu- mára ós a fővárosban fölállítandó szobrára pedig országos gyűjtés folyik.
*
Ábrányi Emil: Szent földön. U. az: Kossuth sírja. Hiador (Jámbor Pál;: Kossuth. Illyés Bálint:
Kossuth meghalt. (Népdal: Kossuth Lajos azt izente . . . Palágyi Lajos: A bujdosó vezér. Pósa Lajos: Sir a Tisza, sir a Duna. Szabolcsba Mihály: Nemzeti ünnep.
Szávay Gyula: Fekete húsvét.
y <7 v
I R O D A L O M .
i U Kossuth Lajos főbb művel: Törvényhatósági Tu- dósítások. Pest, 1836-37. — Pesti Hirlap. Pest, 1841—1844. — Felelet gjóf Széchenyi Istvánnak.
Pest, 1841. — Kossuth a forradálomlvégnapjairbl.
Pest, 1850. — Kossuth Lajos levelei a magyar szabadságharcz karvezéreihez 184P—49-ben. Ungvár, 1862. — Kossuth [nyilt jevele Deák\ Ferenczhez.
Pest, 1864. — Kossuth országgyűlési beszédei. Pest, 1867. — Irataim az Emigráczióból. I—V. k. Budapest, 1880—95. — Kossuth Lajos iratai összevont népies kiadásban. Szerk. Helfy Ignác/. Budapest, 1885.
Kossuth Lajosról szóló fontosabb művi k : Aldor j mre: Aranykönyv Kossuth Lajos műveiből; Koisuth Lajos, mint a magyar nép vezére és tanítója. Pest, 1870. Kossuth Lajos élete és pályája. Budapest, 1878. — Graeza György:
Kossuth' Lajos élete és működése. Budi pest, 1893. — Hentaller Lajos: Kossuth és ¡kora. Budapest, 1894. — Képes Folyóirat külön lenyomata. Budapest, 1894. — Olcsó könyvtár: Kossuth Lajos emlékezete. 171. sz. — Sebesztha Károly: Kossuth Lajo3 élete. Győr, 1892. — Szölló'sy: Kossuth és a magyar emigráczió török földön.
Budapest, 1870. — Vajda Emil: Kossuth Lajos. Élet- és jellemrajz. Budapest, 1892. — Zsilinszky Mihály:
Kossuth a magyar r.ép szivében és költészetében.
Kossuth Lajos. 2
1. A „Pesti Hírlap«« 1841. január 9. és május 12-iki czikkei.
a) Nyelvünk ügye.
Ha meggondoljuk, miképen már ötven év előtl ébredett föl a nemzeti vágy kivíni tulajdon édes honunkban, tulajdon édes nyelvünknek a jogokat, melyek a nemzet eszméjével oly lényegesen egybe- kapcsolvák; miszerint az, hogy fölébresztésökért s teljes életre hozásukért oly hosszú évsorou át kellett, sőt több tekintetben még jelenleg is kell küzdenünk, nem kevésbbé csodálatos, mint az, hogy előbb oly mély álomba sülyedhettek; ha az ötven éves harczon végig tekintünk, önkénytelen is eszünkbe ötlik a gondolat: hol állanánk ma, ha ötven év előtt mon- datott volna ki törvényhozásunk által a hatalmas szó.
csak oly kiterjedésben is, mikép azt legújabb törvé- nyeink kifejtették! Ne mondja nekünk senki, hogy előbb készíteni, nevelni, művelni kellett a nyelvet, miszerint majd fokonkint fölebb sántikálva, végtére helyt foglalhasson a polczon, mely csak őt illeti. Mi nem értjük e szavakat. Nemzeti nyelv nem gyermek, kinek lassankint hosszabbítod pórázát, ha járni tanul.
A nyelv mindig csak annyira bő, a mennyire szük- ség van reá. Neveld a szükséget, és nevelted a hősé- get. Tudja mindenki, minő volt a írancziák nyelve, minő volt irodalmuk XIV. Lajos előtt. Lajos szólott:
NYELVÜNK ÜGYE. 19 LEGYEN! E szóra lehulltak, egyszerre hulltak le a nyelvet kötő bilincsek és tudja mindenki pár évtized alatt minő óriás lőn a törpéből, minő polczra hágott nyelv és irodalom Frankhonban. Azonban ez csak késedelem, csak hátramaradás és semmi más. Kár, kár, de nem kipótolhatlan. Nemzetek élete nem mére- tik maroknyi napjaink mértéke szerint. De van a dologban kipótolhatlan kár is, uraim. Ha ötven év előtt mondatott volna ki a „legyen" szó, nem talál- koznak vala milliók a magyar korona oltalmában, kik nyomás ürügye alatt nem csekély ingerültséggel szaggatják a nemzet kebelét. Es miért? talán, mivel a magyar nyelvnek jogaiba visszatételével azt paran- csolják törvényeink, hogy ők tótul ne tudjanak, talán mert tótul folytatták ekkorig pőréikét, tótul vitat- koztak megyei gyűléseiken, s mi most nyelvüket tiltjuk ki szájaikból? Korántsem. Azt akarjuk, hogy a magyar hazában ne egy holt, idegen, hanem a magyar, mely Magyarhonban nekünk nemzeti és anyai, nekik pedig nem anyai bár, de nem is ide- gen, ha ők honunk, alkotmányunk és törvényeink jóvoltában nem idegenek — azt akarjuk, hogy a kormányzás és közigazgatás nyelve magyar legyen.
Hisz ez így van mindenütt, s például Észak-Ameri- kában a német, Frankhonban szintúgy a német, Poroszországban a lengyel nyelv és nemzetiség meg- maradásával nem ellenkezik. Nem akarunk mi itt oly gyanakodásnak helyt engedni, hogy talán más fekszik a dolog hátterében, nem egybekötni azon több oldalról valónák állított törekedéssel, melynél lógva egy roppant hatalomnak csak a legújabb idők- ben szólanak dalnokai a nagy jövendőről, mely a szláv nemzetre várakozik; és ama rokonszenvekről, melyek egy bizonyos irányban csak az ujabb idők- ben ébredtek, s itt-ott talán ébresztettek is; mi csak
2*
azt kívánjuk: isten adja, ne mutatkozzék károsnak ez irány mindazokra is, kik iránta mással, mint borzadás érzelmével viseltethetnek. Minket azon meg- győződés melegít, hogy férfias/önérzet a hűség leg- bizonyosb bélyege; azon önérzet, mely rettenthetle- nül védi saját jogát, de épen azért tiszteli másojt jogát, s így a hűség jogát is főképen. Nem akarjuk ezeket bővebben fejtegetni, elég legyen említenünk, miképen ezek lebegtek lelkünk előtt, midőn pótolhatlan kár- nak vallottuk, hogy nemzeti nyelvünk melletti har- ezunk és erőködésünkre immár ötven év kellelt. Ez alatt támadtak a körülmények, melyek az ellenkező- irányt nemzették, mely ha csakugyan él és táplálta—
tik, káros következményeit azoknak kellene jó előre meggondolniuk, kik nyelvünk terjesztését és teljes elfogadását most is ellenzik s tán gyűlöletes inge- rültséggel hátráltatják. íme, itt fekszik jövendőnk legfontosabb kérdése! — Mi, azonfölül, hogy a ma- gyar nemzetiséget minden törvényes és méltányos úton, s különösen az iskolamesterek serkentésével terjesztendőnek vélnők, ezen intéssel szeretnők, mint Cato Carthagó letörlésére, minden beszédünket vé- gezni, mi ezenfölül csak egy gyógyszert tudunk, mely ama szakadást a nemzetben gyökeresen meg- szüntethetné; és ezen gyógyszer? egy szóból áll;
és ez a szó? ezt uraim, el kell találnotok, nekünk kimondanunk nem lehet, de aki tudja mi nehéz, hogy ne mondjuk, lehetetlen az ellenkező elemeket egybeforrasztani, az könnyen kitalálhatja.
b) A szegény vakok.
Hagyjuk egy kissé a politicát. Erdekbarázdás, komor mezején a fontolgató hideg ész lakik; nekem most szív kell, áldozatra kész, melyhez a nyomor mindenhatón szól. Legyen távol a szeretetlenség,
A SZEGÉNY VAKOK. 21 mely a véleményharczot a jótékonyság birodalmába átviszi, s még jót sem örömest teszen, ha más is teszi, akit nem számít barátaihoz.
Minő boldogság látni, uraim! A szemvilágban egész menny lakik, mert a természet oly mondhatlan szép. Aki boldog, vessen egy ájtatos tekintetet a ragyogó csillagoktól a fénybogárka kis csillámáig és boldogsága magasztossá lesz ; a ki boldogtalan, ke- ressen vigasztalást kinn a szabadban, és ha szétnézett és nem érezte, hogy minden erkölcsi rosszak mellett is, mik az emberélet árnyékrészei, isten világa mond- hatlanul szép; ő menjen magát eltemettetni, mert ez az élet nem neki való. Es ki a polgár férfias lelkét, az áldozatra kész resignatiót, az igazságnak meg- győződését szemben tükrözni soha nem látta, ki a szemfénynek nedves sugarában emberi részvétet, ba- rátságot, szerelmet soha nem olvasott, azt a földnek legszebb látványától fosztá meg az ég, annak nincs a mennyről előérzete. De épen mivel a látás ily kincs: kőszívnek kell lenni, mely meg nem indul, ha egy vakot lát. Gondoljuk meg csak az örökös éjt, a mely őt környezi egész életén, a veszteségnek, nél- külözésnek minden nemeit, a gyámságra kárhoztatott kiskorúságot, s tehetetlenség minden bajait, és érezni lógjuk, mit értett amaz ó-világi bölcs, midőn azt mondá, hogy a vak leje még az istenek előtt is szent.
Bocsássátok meg uraim, a komor íérfiúnak egy- szer az érzés meleg szózatát! nekem okom van mél- tánylani az élet kincseit, s mivel van, kettős erővel hat reám a szerencsétlenség szemlélete, hármas erő- vel, ha eszembe jut, hogy egy kitűnő hazafi, kinek barátsága az én büszkeségem, szinte vakulással küzd.
Engedjétek a messze távolban őt üdvözlenem neve- tekben is, engedjétek, hadd legyen im e lap a kö- zönséges részvét hírnöke.
Itt elmondja a pesti vakok intézetének alapítását, annak fölvirágzását ,és az 1838-iki árvíz következtében való elpusztulását. Miután az intézet pénzalapja oly csekély, hogy azon azt fölépíteni és fölszerelni lehetetlen, nehogy tehát ez emberbaráti intézmény, melyre oly nagy szüksége van az országnak, megakadjon áldásos munkájában, föl- szólítja a nemzetet az adakozásra és bármi uton való elő- segítésére az ügynek. Majd folytatja:
Ne engedjük uraim, hogy az életerős férfiú, a gyermekkorba visszavettessék ; ne engedjék, hogy az irgalom tizenötéves munkáját a dunahullámok meg- hiúsítsák ; legyen erősb az erény, mint az elemek.
Itt az adakozásnak legkülönszerűbb nemére nyílik alkalom; a leggazdagabbtól, ki meg sem érez egy marok hiányt tömött erszényeiből, az egylovas szekeresig és a napszámosig, kinek vagyona két ép, erős kéz. Adjon pénzt, kinek pénze van; fát, követ, téglát, cserepet, meszet, a ki ezekben bővelkedik.
Segítsen munkával, mesterségével, ki ezekhez é r t ; tegyünk bár keveset, de tegyünk sokan : egyesítsen az irgalomnak önkénytes buzgalma egy gondolatban száz ínég százakat; szerezzük meg magunknak minél többen az éldeletet, hogy elmondhassuk: „ez a mi művünk". A gyönyör, uraim, melyet az emberszeretet istenszikrája szivünkbe lövel, hű kísérőnk marad keresztül az életen egész ama hatalmas perczig, melyben minden elhágy, csak tetteinknek árnyék- szellemei lebegnek körül. Es a nyomorenyhítés föl—
számíttatik ama mérlegben, mit egy Isten tart és fölrovatik a végtelenség márványkönyvébe annak számára, a ki embertársai nyomorát megenyhítette.
23
ÖSSZEFOGLALÁS.
Kossuthot mint újságírót ez a két vezérczikk is eléggé jellemzi. Az a szónoki hév és lelkesedés, az a ragyogó stilus, a mely annyira az ő sajátossága ; a gondolatoknak sokasága, a fölvetett tárgyna"k bár rövid, de alapos és meg- győző erővel ható bizonyítása, írói egyénisége, mely azon- ban bántólag nem lép előtérbe, — ez mind benne van az ő hírlapi czikkeiben. Nem csoda, ha lángszellemének szikráit ekkor mohón leste a közönség, később pedig annak gyújtó lángjánál tűzbe jött az egész ország.
Az első czikkben az igaz hazafi nyilatkozik meg, ki nemzete nyelvének azt a jogát akarja kivívni, mely azt megilleti. A másodikban az emberbarát szólal meg, a ki a legszomorúbb sorsnak részeseit, a vakokat veszi pártfogá- sába, hogy azoknak egy oly intézete legyen az országban, a hol munkálkodhassanak a saját hiányos erejükkel s a hol
megnyugvást, sőt boldogságot leljenek.
tárgyában.
Az 1843 —4f-iki országgyűlés berekesztése után az ellenzék és a kormánypárt heves küidelmet folytatott egymás ellen. Az ellenzék oly sikerrel működött, hogy a nemzet közvéleménye is hozzája csatlakozott. A kormány látván a nemzet ingerültségét, megváltóztatta politikáját és maga akarta kezébe venni a reformok munkáját. De terve csak növelte az elkeseredést. A mód pedig, a melylyel a refor- mok it megkezdette, sértette a nemzetet. A főispánoknak ugyanis azt parancsolta, hogy lehetőleg conservatív köve- teket juttassanak be a jövő országgyűlésre, a kik a kor- mányt támogatni fogják. A melyik főispán ezt a parancsot nem akarta teljesíteni, azt hivatalától elmozdították s helyébe administratort neveztek ki.
Az ellenzék egész hévvel küzdött ezen új és min- denképen gyűlöletes administratori rendszer ellen. S a midőn az 1847—48-iki országgyűlés megnyílt, a leghatározottabban kikelt ellene és követelte annak megszüntetését. Daczára azonban az ellenzék sürgetésének, Kossuth lángszavú fejte- getéseinek, egy-két reform keresztülvitelén kívül nemcsak hogy nem tudta megbuktatni e rendszert és annak fejét, Apponyi kanczellárt, hanem már attól kellett félnie, hogy a kormány az országgyűlést feloszlatj i és a megyegyűlések tartását is betiltja. De egy váratlan esemény más fordu- latot adott az ügyeknek. Párisban ugyanis 1848. február 24-én kitört a forradalom, mely Lajos Fülöp franczia királyt menekülésre kényszerítette és a köztársaságot kiáltotta ki.
Miként a villámcsapás, úgy sújtotta le a forradalom híre a
KOSSUTH FELIRATI BESZÉDE. 25 kormányt és annak pártját. Viszont az ellenzéket föl- bátorította.
Kossuth látta, hogy itt a kedvező alkalom arra nézve, hogy a kormányt a magyar alkotmány átalakítása iránt engedékenynyé tegye. Látta, hogy a párisi forradalom lángja átcsap más népek hazájába is, a hol az elkeseredés mir gyúlékony halmazzá növekedett és azt is lángra fogja lobbantani. Látta, hogy itt az idő, a midőn fölriaszthatja a magyar nemzetet és fölriaszthatja magának Bécsnek és Ausztriának népét, s így a kormányt a nemzetóhajtotta reformok elfogadására bírhatja.
Ezért márczius 3-án egy nagyszabású beszédet mon- dott, a melyben azt indítványozta, hogy az országgyűlés egy feliratot intézzen a királyhoz, a melyben Magyarország számára felelős minisztériumot, Ausztria számára pedig alkotmányt kérjen.
Beszéde elején megnyugtatta mindazokat, a kik a bécsi bankban elhelyezett pénzüket a banknak a párisi forradalom által megingatott hitele miatt féltették, majd
— a mint »Kossuth országgyűlési beszédei II- kiadás.
Pest, 1867.« közli — így folytatta:
Midőn az országgyűlés elején a válasz feliratot indítványozám, kötelességemnek éreztem hazánk álla- potának taglalásába bocsájtkozni, úgy saját belügye- ink, mint azon viszonyok tekintetében, melyek a pragmatiea sanctió következtében köztünk és az ausztriai császári birodalom között fenforognak. Ki- mondám meggyőződésemet, miként hazám alkotmá- nyos jövendője iránt mindaddig tökéletesen nyugodtak nem lehetünk, valameddig fölséges királyunkat minden egyéb uralkodó viszonyaiban is alkotmányos ország- lási formák nem környezendik. Kimondani meggyő- ződésemet, miszerint én a nemzet által várt reformok tekintetében sem érezhetem hazánkat arra nézve biztosnak, hogy irányuk alkotmányos és eredmé-
nyük a nemzeti szabadságnak kedvező leend, vala- meddig a velünk egy fejedelmet uraló birodalom kormány rendszere az alkotmányossággal ellentétben áll. Kimondám meggyőződésemet, hogy a köztünk és a császári birodalom népei közt feníorgó érdek- találkozást, önállásunk, szabadságunk, jólétünk kára nélkül csak a közös alkotmányosság érzelem roko- nító alapján lehet kiegyenlíteni.
Egy fájdalmas pillanatot veték a bureaukratikus kormányrendszer eredetére és kifejlődésére; említém, miként emelte fel hatalmának épületét és elszámlálva e kormány-mechanizmus következményeit és bete- kintve az élet könyvébe, az uralkodó ház iránti igaz. hü ragaszkodásom meleg érzetében jóslatol mondék: hogy az leszen a Habsburgház második ala- pítója, ki a birodalom kormányrendszerét alkotmá- nyos irányban reformálja, s felséges háza trónusát hű népeinek szabadságára fektetem!i le rendíthetetlenül.
E szavak óta híres bölcsességgel támogatott trónusok dőltek össze, s népek nyerték vissza sza- badságaikat, miknek ily közel jövőjét három hónap előtt alig álmodák, mi pedig három hónapon át gördítjük fáradatlanul Sysiphus kövét.1 S az én lelkemre epesztő aggodalommal borul a mozdulatlanság fájdalma; vérző szívvel látom, miként izzad annyi nemes erő, annyi lui tehetség egy háládatlan munkában, mely a taposó malom kínjaihoz hasonlít. Igenis 1. Rendek, egy iojtó gőznek nehéz átka ül hazánkon, a bécsi kabinet2 csontházából egy sorvasztó szél fú reánk, mely
1 Sisypbos a görög hitrege egy a l a k j a . Mint Korinthos királya oly hatalmas volt, hogy már az isteneket is gúnyolta és azok m ó d j á r a Kezdett élni. Ezért az alvilágban azzal büntették, hogy egy hatalmas sziklát kellett hengergetnie egy hegy csúcsá-a, de a midőn már-már elérte a csúcsot, a szikla kisiklott kezeiből s a mélységbe zuhant.
M u n k á j á t igy mindig újra kellett kezdenie. A z fl m u n k á j a az előretörő, de határos, sőt h i á b a v a l ó m u n k á n a k a j e l k é p e .
1 U d v a r i tanács.
KOSSUTH FELIRATI BESZÉDE. 27
idegeinket megmerevíti, és lelkünk röptére zsib- basztólag hat. De ha akkorig csak azért aggódtam a felett, mivelhogy ama rendszer befolyása miatt kifejlődésünket, annak kipótolhátlan kárával, minden mértéken túl feltartóztatva látni fájlalom, s mert látom, hogy haladásunk alkotmányos iránya biz- tosítva nincs, és azt látom, hogy azon divergentia,1
mely a birodalmi rendszer absolutistikus természete és a magyar nemzet alkotmányos iránya között három század óta fennál, kiegyenlítve maiglan sincs és ki- egyenlítve egyik vagy másik irány feladása nélkül nem is lehet; most már t. Rendek nemcsak e miatt aggódom, hanem aggódom a felett, hogy a bureau- kratikus2 mozdulatlanság politikája a birodalmat dissolutioba3 sodorhatja; hazánkat pedig, melynek önmagába önmagával annyi teendője, melynek saját boldogsága végett minden ereje, minden nélkülözhetlen fillérjére szüksége van, sorvasztó áldozatokba, végtelen bajokba sodorhatja.
Hiti a dolgokat ekképen látom és mivel ekkép látom, halaszthatatlan kötelességemnek tartom a t.
Rr-et tisztelettel fölkérni, hogy figyelmüket ezen állapotra és az e miatt hazánkat fenyegető bajok megelőzésére kiterjeszteni méltóztassanak. Nekünk, t.
Rr., kiket a nemzet azzal bízott meg, hogy jelene fölött őrködjünk és jövőjét biztosítsuk, nekünk nem szabad szembehunyva várni, míg hazánkat a bajok özöne elborítja; megelőzni a bajt, ez hivatásunk s én akként vagyok meggyőződve, hogy ha ezt elmulasz- tanék, Isten, világ és önlelkiismeretünk előtt felelő- sekké válnánk mindazon szerencsétlenségért, mely e mulasztásból következendik. Ha egyszer a politika
' Eltérés.
1 S z ű k k e b l ű , önhitt, a gyakorlati élettel s annak követelményei- vel nem törödö.
s F e l b o m l á s b a .
fonáksága miatt a békés kiegyenlítésnek, a fátum inegkérlelésének ideje lejárt, a koczka visszavehetle- nül elvettetett, ha ennek megelőzésére a nemzet kép- viselőinek szabadon emelt loyalis1 szavát mérlegbe vetni elmulasztottuk; ha odáig engedtük a bonyo- dalmakat vitetni, hogy csak áldozatok közt lehessen választanunk, melyeknek végét az Isten láthatja be, akkor a bánat késő leszen, a tétlenül elfecsérelt perczet a Mindenható sem adhatja vissza. En legalább e késő bánatnak, ha mint hazafi következéseiben osztozni kénytelen leszek is, mint követ, felelősségé- ben osztozni nem akarok
Méltóztassanak, a t. Rr., a franczia háborúk idejére visszaemlékezni,8 mi közünk volt nekünk magyaroknak a franczia nemzet belügyeivel. Ország- gyűlésünk együtt volt 1790-ben, de ügyeimét az internationalis 3 politikára ki nem terjeszté, s mi volt a következés? az, hogy nélkülünk, de rovásunkra elkövetett hibának átka huszonöt nehéz év tömérdek áldozatával sűlyosodott hazánkra ; a nemzet vére palakokban omlott, értékes vagyona örvénybe há- nyatott és e tömérdek áldozat között látták apáink hazánk földén a távol nyugot diadalmas fegyvereit, e várost magát, törvényhozásunk szokott székhelyét, a győző hatalmában, a monarchiát bomlásnak indulva, büszke triumphator kegyelmének fonalán függeni tjs láttak siralmas financziális zavarokat, melyek a biro- dalomnak szoros kapcsolatnál togva két status-ban-
1 Az uralkodóházhoz hü.
1 Napóleon franczia császár (1704-—1815 ) és I. Ferencz osztrák császár, magyar király (1792 — 1836 ) közti h á b o r ú k . A magyarok e h á b o r ú b a n jelentékeny haderővel segít.tték uralkodójukat. A midőn Napoleon fölszólította a magyar nemzetet, hogy szakadjon el a Habs- burgoktól, a nemzet hü maradt u r a l k o d ó j á h o z , söt új h a d d a l , a nemesi msurrectióval segítette (1809 ) E h á b o r ú k M a g y a r o r s z á g 200,000 emberé- oek életébe és 100 millió lorintjába kerültek.
3 N e m z e t k ö z i .
KOSSUTH FELIRATI BESZÉDE. 29
querot 1 irtózatos csapásaival nehezedtek szegény ártatlan hazánkra. Ks e tömérdek szerencsétlenség- ben még csak azon vigasztalás is meg volt tőlünk tagadva, hogy mondhatnók, miként a fenyegető vész elhárítására tettünk, tettünk a mit lehetett, midőn még ideje volt. Isten ne adja, hogy ez országgyűlésre is ily ítéletet mondjon egykor a história. Isten ne adja, hogy lelkünkre nehezedjék a bánatos gondolat, miként láttuk közeledni a vészt királyunk trónja, láttuk közeledni hazánk felé és nem léptünk fel férfias határozottsággal azt elhárítani, mindenesetre pedig emlékezetünket kötelességmulasztás vádjától felmenteni
Én hát arra szólítom fel a t. Rr.-et, emeljük fel politikánkat a körülmények színvonalára, merít- sünk erőt a dynastia iránti hűség érzetéből, merít- sünk erőt a rajtunk fekvő felelősség és polgári köte- lesség érzetéből, nagy körülményekhez illő nagysorú határozottságra.
Ezen körülményeket, miként a monarchián belül s a külföldön vannak, rajzolni nem akarom, mert közönségesen tndvák, de kimondom erős meggyőző- désemet. miként a birodalombeli nyugalom bomlado- zásának és ebből eredő minden halkövetkezéseknek valódi kútfeje a kormányrendszerben fekszik.
Természetelleni politikai rendszerek is soká tarthatják fenn magukat, mert a népek türelme s a kétségbeesés között hosszú út fekszik, de vannak politikai rendszerek, melyek az által, hogy sokáig tartottak, erőben nem nyertek, hanem vesztettek, s végre elkövetkezik a perez, midőn azokat tovább tartogatni akarni veszélyes volna, mert hosszú életük megérett arra, hogy meghalhassanak. Halálban pedig
« ÁH ami pénzügyi bukás. W a l l i s bécsi pénzügyminiszter mon- dotta ki 1811-ben, a midőn a papirjegyek értékét '|s-re sz állította le. A roppant államadósság ezzel megcsökkent ugyan, de sok százezer ember tönkre ment és az ország hitele is elveszett.
osztozni lehet, azt kikerülni: nem. Tudom én. hogy elvénhedt rendszernek, elvénhedelt embernek nehéz megválni egy hosszú élet eszméjétől; tudom, hogy fáj darabról-darabra összetörve látni, mit egy hosszú élet építgetett, de midőn az alap hibás, a dőlés fátuma kikerülhellen; s mi előttünk, kikre a gond- viselés egy nemzet sorsát bizta, halandó ember gyarló- ságai befolyást nem gyakorolhatnak. A nép örök s öröknek kívánjuk e nép hazáját, s öröknek ama dynastia fényét, melyet uralkodónknak ismerünk.
A múlt kor emberei egy-két nap után sírba szállanak, de a Habsburgház nagyreményű ivadékára, Ferenez József löherczegre, ki első fellépésekor a nemzet szeretetét magáévá tette, egy fényes trónus öröksége vár, mely erejét a szabadságból meríti s melyet ősi fényében megőrizni a bécsi politika sze- rencsétlen mechanismusával bajosan lehet.
A dynastiának tehát választania kell saját java s egy korhadt kormányrendszer tartogatása közt.
S én mégis félek, hogy ha a nemzetek loyalis nyilatkozványai közbe nem jőnek, ama politika az istenben boldogult szent szövetség1 egy újabb ki- adásában keresend még a dynastia rovására magának egy-két napi rövid tengődést.
uk. a kik semmit sem szoktak felejteni, egyet mégis nagy örömest elfelejtenek, azt, hogy a szent szövetség első kiadásakor sem ez mentette meg a trónokat, hanem a népek lelkesedése, egy oly lel- kesedés, melynek alapja szabadságígéret voll.
1 Napoleon leveretése után (1815) Ferenez osztrák császár, Sándor orosz czár és I I I . Frigyes Vilmos porosz király egymással szö- vetséget kötöttek azzal az állítólagos czélla), hogy politikájukban a ke- resztény vallást fogják szem előtt tartaui, és azzal a valódi czéllal, hogy a népeknek szabadságra törö mozgalmait közös eVövel fogják elnyomni.
Ez a szövetség volt legnagyobb a k a d á l y a annak, hogy a népek alkot- mányos j o g a i k a t kivívják. K o r a volt 1815 - 1830-ig.
KOSSUTH FELIRATI BESZÉDE. 31
Dynastia iránt, mely népeinek szabadságaira támaszkodik, keletkezni mindig fog lelkesedés, mert szívből liíi csak szabad ember lehet, de bureaukratiák iránt lelkesedés nem keletkezhetik. Eletet és vért adhatnak a népek szeretett dynastiájukért, de egy nyomasztó kormányrendszer politikáért soha egy verébfióknak sem lesz kedve meghalni. Igenis, t.
Rr., erős meggyőződésem, hogy dynastiánk jöven- dője a birodalom különféle népeinek egy szívben lélekben való egyesüléséhez van csatolva; ezen egye- sülést nemzetiségeik respektálása mellett csak az alkotmányosság érzelemrokonító forrasztéka teremt- heti meg. i
Bureau1 és bayonnet2 nyomorult kapocs.
Én hát indítványomban, melyet tenni akarok, dynastiai szempontból indulok ki, és istennek hála.
hogy ezen szempont hazánk érdekeivel kapcsolat- ban van.
Ki gondolhatna borzadás nélkül az eszmére, hogy a nép áldozatokba bonyolíttatik, szellemi és anyagi kárpótlás nélkül? Ha mi ez országgyűlésről szétoszlanánk, a nélkül, hogy megvinnők a népnek, mit a törvényhozástól annyi joggal -és oly méltán vár, ki merné magára vállalni a jótállást, hogy a lelkesedés és áldozatkészség, melylyel e ház falait megrendíthetjük, az életben is visszhangra talál ? A t. Rr. is érezni fogják a körülmények súlyát, azért e viszonyokat tovább nem fejtegetem, hanem által- megyek indítványomra, melyet ajkaimra a dynastia iránti hü ragaszkodás, hazánk és a nép iránti tarto- zás és felelősségem érzete ad.
De mielőtt ezt előterjeszteném, még csak azon egyet jegyzem meg, hogy indítványomban az ország-
1 Önhatalmú kormányzási rendszer.
2 Szurony.
gyűlés némely teendőit elszámlálándván, sérelmeket, mint minők a részek kérdése, a vallásügyi viszonyok és különösen az oly fontos horvát ügy, azért néni említek, mert oly alapkívánatokat fogok előterjeszteni, melyek ha — a mint joggal hiszem, — teljesednek, egyszersmind ezen sérelmek orvoslásának biztosíté- kát is magukban foglalják.
Indítványomban tehát ezen nagyfontosságú kérdésekét is, és különösen a horvát kérdést, me- lyet ez országgyűlésen megoldatlanul hagyni nem szabad, a biztos megoldás fokára akarom emelni, változatlanul el lévén határo/va, hogy ha a megoldás ez űton, melyen egyszersmind a multak sebeinek keserű fölszaggatása is elmellőzhető, nem sikerülne, legyen bár á multak sebeinek fölszaggatásával, a horvát kérdést lelkem egész rokonszenvével minden részleteiben fölkarolni legsürgetőbb kötelességeink közé számítom, s hiszem, hogy a t. Rr. is hasonlón vannak iránta lelkesítve.
Beszéde végén előterjesztette felirati javaslatát, mely- nek lényege a következő: A legújabb események követelik, hogy figyelmünket Magyarország és Ausztria állapotára fordítsuk. Hazánk alkotmánya háromszáz óv alatt nem fejlődött úgy, a mint azt a kor igényei megkívánják. Hon- védelmi rendszerünk ép úgy várja átalakítását, mint föld- művelésünk, műiparunk és kereskedésünk a fölvirágoztatását.
Az ország jövedelmeinek és kiadásainak felelős kezelés alá kell kerülniök. Miután e kérdések legtöbbje az örökös tar- tományok érdekeivel is találkozik, ezeket is ki kell egyen- líteni, a mire a magyar nemzet, jogainak és érdekeinek megóvása mellett, örömest nyújt segédkezet. De »alkotmá- mányos életünk kifejtésére s nemzetünk szellemi és anyagi javára hozandó törvényeink csak az által nyerhetnek életet és valóságot, ha végrehajtásukkal minden más befolyástól független nemzeti kormány lesz megbízva, mely a többség
KOSSUTH FELIRATI BESZÉDE. 33 alkotmányos elvének legyen felelős kifolyása; s ezért kolle- giális kormányrendszerünknek magyar felelős minisz- terin mmú átalakítását minden reformjaink alapföltéte- lének és lényeges biztosítékának tekintjük. Ezeket, fölségeddel egyetértve, ez országgyűlésen szerencsésen megoldani elha- tározott komoly szándékunk.«
Összefoglalás.
A beszéd tartalma. A midőn a párisi forradalom következtében a bécsi bank hitele megrendült, Balogh Kornél, győrmegyei követ szóvá tette az ügyet a márczius 3-iki gyűlésen és megnyugtatást kért a kormánytól. Miután ezt a kérdést tárgyalták és maga Kossuth is megnyugtató ér!elemben szólott hozzá, egyszerre áttért a fontosabb kérdésre, a magyar alkotmányosság kérdésére. Eszuiemenele ez volt: Az országoknak az alapja a szabadság. Több nép már kivívta a szabadságát, csak a magyar még nem. A magyar országgyűlés csak fárad, de fáradságának nincs semmi eredménye, mert Ausztria nem akar engedni régi politiká- jából. Pedig ez a politika a birodalmat a fölbomlásba sodorhalja. Meg kell tehát előzni a bajt, nehogy aztán majd késő legyen.
íme, a franczia-osztrák háborúkhoz a magyar nem- zetnek semmi köze sem vQlt és mégis mennyit kellett szenvednie miattuk. A nemzet akkor meg sem nyug- tathatta magát, hogy megtett mindent önmagáért, a mit megtehetett. Nehogy tehát a mostani országgyűlés önmagát vádolhassa, ne nézze tétlenül a kedvező helyzetet, hanem itt az ideje annak, hogy politikáját a körülmények szín- vonalára emelje. A birodalom nyugalma bomlásnak indult, ennek oka az a hibás politikai rendszer, melynek sorsa úgyis a bukás, mely már eléggé megérett arra, hogy meg- halhasson. A trónokat nem a bureau és a bayonet men- tette meg, hanem a népek lelkesedése, a népszabadság.
Kossuth Lajos. „ 3
Hogy tehát a Habsburg-dynasztia megtarthassa régi fényét, vesse el régi politikáját és adjon alkotmányt, felelős minisz- tériumot hazánknak és adjon alkotmányt Ausztriának is.
így lesz a hazában béke és boldogság, és így nyer az uralkodó a magyar népben olyan támaszt, mely a bizonytalan jövendő minden eseményei közt meg fogja védeni trónusát.
A beszéd jellemzése, jelentősége és hatása.
A beszéd, mely szónoki diadalainak legnagyobbjai közé tartozik, nem mutatja egy rendszeresen kidolgozott szónoki beszédnek a képét, de nem is rögtönzés. A mit feliratában követel, az sem új dolog, hanem az a reformpárt régebbi, határozott programmja. De Kossuth fogta föl a helyzet fontosságát és a körülmények kedvező állapotát legjobban és azért tette meg az indítványát most, a midőn legjobb volt az alkalom a magyar alkotmány átalakítására. Szónoki tehetségének, államférfiúi nagyságának egész erejét önti bele beszédébe, magyaráz, bizonyít, czáfol, föltárja a vesze- delmes jelent, orvosságot ajánl a baj elhárítására — és mindezt oly tűzzel, hévvel, lelkesedéssel, az igazságnak oly erejével, hogy az elméket lebilincselte, a szíveket fogva tartotta és tettre késztette. A gyűlés indítványát lelkesedéssel fogadta és nem volt senki a konzervativek közül, aki csak egy szót is emelt volna az ellen.
A beszéd jelentősége és hatása páratlan volt.
A főrendek sehogysem akartak beleegyezni a fölirat elfogadásába. Kossuth pedig és a nemesség meg lévén győ- ződve arról, hogy ha valamikor, úgy most birhatják rá a bécsi kormányt a magyar alkotmánynak a nemzet szelle- mében való átalakítására, szintén nem akartak tágítani. De egy újabb körülmény lökést adott ügyüknek. Kossuth be- szédét ugyanis a bécsi polgárok is a legnagyobb mohóság- gal kapkodták és olvasták és lelkesedtek rajta, mert az ő alkotmányosságukat is követelte. Egész Bécs nem beszélt másról, csak Kossuthról és úgy üdvözölték, mint megsza- badítójukat. Márczius 13-án pedig már nyíltan fölkeltek,
K088UTH FELIRATI B E 8 Z É D E . 35 Metternichet, az alkotmány legnagyobb ellenségét menekü- lésre, az udvart pedig engedékenységre kényszerítették.
Az a hatás, a melyet Kossuth beszéde Bécsben tett, nemkülönben a bécsiek diadala örömmámorral töltötte el a pozsonyi rendeket. Másnap, márczius 14-én a főrendek is elfogadták a föliratot s 15-én egy országos küldöttséget me- nesztettek Kossuth vezetése alatt Bécsbe. Itt úgy fogadták őket, mint a szabadság győzedelmes bajnokait. S a míg az udvar az események rohamos folyásának engedve, Batthány Lajost megbízta az első magyar felelős minisztérium meg- alakításával, azalatt a pesti ifjúság és a nép kivívta a sajtó- szabadságot.
tárgyában.
A bécsi kormány sehogy sem tudott abba belenyu- godni, hogy Magyarországnak független felelős minisztériuma legyen. Attól tartott, hogy Magyarország majd elszakad Ausztriától. Az engedményeket már nem lehetett vissza- vonnia, de hogy azoktól az országot megfoszsza, hogy azo- kat fegyverrel visszahódítsa, föllázította a nemzetiségeket az ország ellen. így Jellasicsot nevezte horvát bánná, a ki viszont a horvátokat ingerelte föl a magyarok ellen. A magyar minisztérium panaszt emelt ellene Bécsben, s az uralkodó meg is intette Jellasicsot, de azért Jellasics tovább is folytatta izgatását, minden bántódás nélkül, sőt népét harczra tüzelve, már fenyegető állást foglalt el Magyar- ország ellen.
A horvátok példáját követlék a belföldi szerbek.
Ezek megint külön szerb kormányt és külön szerb területet kívántak s miután követelésüket visszautasították, szintén fegyverkeztek hazánk ellen.
A szerbek mozgalmához csatlakoztak az oláhok is és így Magyarország délről és nyugatról ellenségekkel volt
körülvéve.
A minisztérium tehát az ország védelméről gondos- kodott. Kossuth pénzügyminiszter tette meg az indítványt az 1848. július 11-iki gyűlésen, a midőn a rendeket arra kérte, hogy 200 ezer ujonczot és 42 millió forintnyi hitelt szavazzanak meg a haza megmentésére.
A beszéd, mely szónoki diadalainak legnagyobbika, (a budapesti hivatalos »Közlöny« 1848. július 12. számában való közlés szerint) a következő:
KOSSUTH BESZÉDE A VÉDERŐ TÁRGYÁBAN'. 37
Kossuth Lajos pénzügyminiszter (hosszú éljen—
zések közt a szószékre lép). Uraim! (Felkiáltások:
Üljön le!) Engedelmet kérek, majd ha ki togok fáradni.
Midőn a szószékre lépek, hogy önöket felhívjam,
„mentsék meg a hazát!" : e percznek irtózatos nagy- szerűsége szorítva hat le keblemre.
Úgy érzem magamat, mintha Isten kezembe adta volna a tárogatót, mely fölkiáltsa a halottakat, hogy ha vétkesek, vagy gyöngék, örök halálba sülyedjenek; ha pedig van bennük életerő, örök életre ébredjenek. Uraim! így áll e perczben a nem- zet önök kezében; és Isten kezükbe adta a mai határozattal a nemzet életét, de kezükbe adta a nemzet halálát is. Önök határozni fognak. De éppen, mert e perez ily nagyszerű, feltettem magamban, uraim!
nem folyamodni az ékesszólás fegyveréhez.
Lehetetlen nem hinnem, lehetetlen nem meg- győződve lennem, hogy bármiben különbözzenek is a vélemények e házban, a haza szent szeretete, a haza becsületének, a haza önnállásának, a haza sza- badságának olyan érzete, hogy azért utolsó csepp vérét is kész a ház feladni: ez mindnyájunkkal közös.
(Éljen!) Es ahol ezen érzés közös, ott nem kell buzdítani, ott a hideg észnek kell az eszközök között választani csak.
Uraim! a haza veszélyben van. E szót elég volna tán száraz ridegen kimondanom; mert hiszen a ho- mály a szabadság napjának felvirultával lehullott a nemzetről, és önök látják, miként áll a hon. Önök tudják, hogy az országban dispositiójnkra levő sor- katonaságon kívül közel 12.000 önkéntes honvéd- sereg állíttatott. Önök tudják, hogy a törvényhatóságok
föl voltak szólítva a nemzetőrségi seregek mobilisa- tiójára,1 miszerint legyen erő, mely képes legyen
1 Mozgósítására.
megvédeni a hont és megtorolni a bűnt odalent a széleken. És e felhívás a nemzetben visszhangra talált.
Ha a nemzet nem érezte volna, hogy veszély van, nem talált volna nála visszhangra. Ez maga elég mutatványa annak, hogy a veszélynek érzete közös.
De én azért mégis úgy gondolom, hogy köteles vagyok önöknek, uraim, nagyobbszerű vonásokban csak — és ezúttal nem minden apró részleteiben — a haza állapotának némi rajzát előterjeszteni.
A mint a múlt országgyűlés szétoszlott, és az első felelős magyar minisztérium hivatalába lépett, iires pénztárral, fegyver nélkül, honvéderő nélkül : lehetetlen volt mély fájdalommal nem éreznie a nemzet állapotának irtózatos elhanyagoltságát. En egyike voltam azon számosoknak, kik éveken keresztül figyel- meztették a nemzetet: legyen igazságos a nép iránt:
inert majd késő lesz. Most az egyszer talán még a hazafiúságnak közös érzete és a közös lelkesedés elháríthatja fejünkről a késő szót s annak egész súlyát.
De annyi bizonyos, hogy elkésett a nemzet és a hatalom az igazságosságban s mivel ezen perez elkéselt, azon perez, melyben először volt igazságos a nép iránt, bomlásnak indította a népviszonyokat.
Ezen viszonyok közt vettük át a kormányt, megtá- madtatva árulás, pártütés, reactionális mozgalmak és mindazon szenvedélyek által, melyeket átkos örök- ségül hagyott reánk Metternich1 politikája. Alig voltunk a kormányban, sőt még csak össze sem jöhettünk mindnyájan, már a leghitelesebb tudósítá- sokat vettük arról, hogy a pánszláv mozgalmak a felvidéket nyílt lázadásba borítani szándékoznak nem-
1 Metternich (1773—1859) Ferencz császár mindenható minisztere, a reformmozgalmaknak legnagyobb ellensége. Fövezetöje az udvar reform- ellenes politikájának s igy ellensége a magyar reformmozgalmaknak.
KOSSUTH BESZÉDE A VÉDERŐ TÁRGYÁBAN'. 42
csak, hanem a napot is kitűzték már, mikor törjön az ki Selmeezen. Xagyobbszerű vonásokban akarok csak szólani,, azért itt megállapodom és egyedül annyit mondok, hogy a felföld nyugodtan van. De ezen nyugalom nem a biztosságnak nyugalma, és meglehet, sőt valószínű, hogy ez tűz, mely a hamu alatt lappang.
Az ország közepén inaga azon magyar faj kö- zött is, — mely életrevalóságát amott a Dráva vonalánál és az ó-kéri tábor táján mindennap mutatja,
— nehéz volt a népnek a hosszú szolgaság után megbarátkozni a szabadság eszméjével, és magát tájékozni annak első viszonyai közt: mert nem hiá- nyoztak bujtogatok, kik a népben aggodalmat köl- töttek. még azon nem mondom adományok, hanem igazságok iránt is, melyeket nekik a múlt ország- gyűlés megadott. Kitencz hét múlt el azóta: az ország belje nyugodt, s a magyar taj áldozatra kész, önkényt s nem kényszerítve vis/,i életét oda, hova fel—
szólíttatik.
Horvátország nyílt pártütésben van. Sok évek folytak le azóta, uraim! mióta e hazában nem egy, nem két ember figyelmezteté a hatalmat, hogy midőn az illir bujtogatásokat szítogatja — szítogatja mondom, nemcsak elnézi — oly kígyót táplál keblében, mely az uralkodó háznak vesztét fogja maga után követ- keztetni. Azt gondolták azon urak ott lenn, hogy mivel a lázas állapot, melyben Európa van. meg- ingatta az országnak minden oszlopait a fönlevő viszonyokra nézve, már most nyílt pártütésben tör- hetnek ki büntetlenül. En, uraim! ha e párlütésre a magyar valamely alapos okot szolgáltatolt volna, e perczben is, nem tekintve azt, hogy pártütés van, arra szólítanám fel önöket : legyenek Horvátország iránt igazságosak, és így igazságosak lévén, nem
fegyverrel, hanem az igazság szent szavával, annak megadásával csillapítsák le a lázadást.
így lévén lelkesítve, kötelesnek érzem magamat egy futó pillanatot vetni Horvátországnak Magyar- ország irányábani viszonyaira. Önök előtt tudva van, uraim! hogy a nemzet még azon időben is, mikor különösen kegyelt kiváltságosoknak osztotta csak a maga jogait, Horvátországot minden jogokban része- sítette. Nem volt e nemzetnek Árpád korától egy joga sem, melyet, mióta Horvátország velünk kap-
csolatban van, vele a nemzet meg ne osztott volna testvériesen ( I g a z ! ) ; és nemcsak, de midőn meg- osztott vele minden jogot, adott még azonkívül e nemzetnek, magunknak terhére, különös kiváltságokat.
Azt látom a históriában, uraim! hogy egy nagy birodalomnak egyes része nem részesül a közös jogokban, mint Irland nem mindenben, mivel Anglia bir; de hogy egy nemzet tömege, a nemzetnek nagyobb része önmagát tagadja ki jogokból egy bizonyos kevesebbsegnek kedvéért, ezen nagylelkűségre példát csak Magyarhon adott a horvátok irányában.1 (Igaz!) Tehát hol az ok a múltban, minél fogva, habár a haza megmentésére fegyvert fogunk is kezünkbe, szivünkben érezni lennénk kénytelenek, hogy a párt- ütést mi provokáltuk ? A múltban erre ok nincs.
Yagy talán a legközelebbi országgyűlés, mely líj aerát nyitott e nemzet életében, tett változtatást a régi viszonyokon ? Azt mondom: nem. A mely jogo- kat kivíttunk magunknak, nekik is kivittük; a mely szabadságot a népnek megadott a hatalom s az országgyűlés, Horvátország népének is megadta ; a mely kármentesítést az itteni nemességnek resolvált*
V.
1 Sz. L á s z l ó és K á l m á n Horvátország jogait tiszteletben tar- tották, stft a z o k a t m é g ki is terjesztették.
* R e n d e l t , határozott.
KOSSUTH BESZÉDE A VÉDERŐ TÁRGYÁBAN'. 41
Magyarország, a maga erszényének rovására resol- válta Horvátországnak is, mert a parányi ország nem birja kármentesítését elvállalni; — és ahol nemzeti- ség tekintetében, nem jól felfogva bár és hibásan képzelve, de mégis aggodalom volt, annak megnyug- tatására hatott, midőn kimondotta a múlt ország- gyűlés, hogy a horvátoknak közéletükben, saját tör- vényhatóságaikban, saját nyelvükkel, saját szabályaik következtében is élni tökéletes joguk van, s így a törvényhozás municzipális1 jogaikat nemcsak nem csorbította, sőt gyarapította.
Van-e magasztosabb jog, mint a képviselők választásáról rendelkezni, a mely képviselők hivatva vannak törvényt szabni, szabadságot adni, védeni az országot ? És az országgyűlés azt mondotta: ti horvát barátaink! magatok oszszátok fel, miképen válaszszátok képviselőiteket. Ez által állását és ezen municzipális körben nemzeti önállását Horvátország- nak a műit országgyűlés elismerte. Tehát ha a múlt- ban nem volt ok, mely ezen pártütésnek a természeti jognál fogva valamely színt adhasson, a múlt ország- gyűlésnek cselekvényei okot bizonyosan nem szol- gáltattak. Avagy talán a minisztérium? Mi egy lépést tettünk, uraim! a miért önöknek felelősek vagyunk.
Ha sikerült volna e lépéssel lecsillapítani a fellázadt kedélyeket, örömömre szolgált volna azt megemlíteni;
így esak azon érzéssel említem meg, hogy a minisz- térium némi részben tűlment a törvényen; hanem tűlment azért, mert lehetetlennek látta el nem fogadni a törvény természetes következményeit; — ha az országgyűlés elismerte azt, hogy a horvátoknak bei- dolgaikat saját nyelvükön folytatniok joguk van: a minisztérium a körülmények szerint hivatva érezte magát arra, hogy nemzetiségüknek elismerését a
Tartományi.
kormánynyali érintkezésekbe is vegye be, és ismerje el, midőn azt határozta, hogy velünk magyar nyelven és a magyar nyelv mellé egyszersmind az ő nyel- vükrei fordításban levelez és intézkedéseit ugy küldi hozzájok.
A horvátok a báni hatalomra igen nagy súlyt helyeznek. A múlt országgyűlés ezen báni hatalmat nemcsak sértetlenül hagyá, hanem annak egyszersmind az ország összes kormányzatábai befolyását biztosí- totta. midőn törvény által meghívta a bánt, hogy vegyen részt azon álladalmi tanácsban, mely a királyi helytartó körül a nemzet sorsa # fölött intézkedik.
És a minisztérium ennek következtében semmit sem tartott sürgetőbbnek, mint meghallgatni azon bánt, kit az igazságnak és szabadságnak ostora alatt le- szállott hatalom, lételének utolsó perczében, átok gyanánt tolt nyakunkra, hogy megkísértse, váljon nem lehetne-e a kárhozatos reactio ördögét visszaidézni ? A minisztérium egyáltalában nem vonakodott a bánt első perczben is felszólítani, foglalja el székét István királyi helytartó álladalmi tanácsában s érte- kezzék a miniszterekkel arról, miképen lehetne Horvát- országnak nyugalmát, békéjét s csendjét biztosítani, s mik Horvátországnak igazságos kivánatai, melyek teljesítésére ha ez a minisztérium kezében van, kész- nek nyilatkozott, ha pedig nincs, késznek nyilatko- zott arra, hogy önök előtt indítványt tegyen és annak elfogadása tekintetében állását kérdésbe tegye.
A bán nem jelent meg; makacsul visszautasította a felszólítást; pártütésre támaszkodván, s annak élére vetvén magát, a magyar koronátóli pronunciált1 el- szakadásnak terén áll.
Nem tagadom, hogy Horvátországnak vannak sok részletes sérelmei, melyek mai napig sincsenek
1 Kinyilvánított.
