ANTHROPOLOGI A.(EMBERTAN.)

STAMPFEL-féle

T U D O M Á N Y O S Z S E B - K Ö N Y V T Á R .

1 ° 8 - ¥ ~

A N T H R O P O L O G I A.

(EMBERTAN.)

Ö S S Z E Á L L Í T O T T A :

LÓSY JÓZSEF,

OKL. KÖZÉPI SKOLAI TANÁR

A M. KIR. ÁLLAMI ROVARTANI ÁLLOMÁS ASSISTENSE.

i e Á b r a v a l .

"л'x*4.

POZSONY. 1902. BUDAPEST.

S T A M F F E L K Á R O L Y K I A D A S A .

M A I r Y . Л К \ i > . . .

I KÖNYVTÁRA I

<■... —---- -- /

W ig a n d F. K. k ön y vn yo md áj a , Po zs onyb an .

I. R É S Z .

Az általános embertan alap­

fogalmai.

Bevezetés.

A z általános embertan. Anthropologin.

Fogalma: Az a n t h r o p o lo g ia általában az élet nyilvánításairól szóló tanulság (biológia) azon része, mely az emberről beszél. így tárgya az em­

ber szervezetének, értelmének és erkölcsének minden életnyilványulata, akár rendes, akár rendellenes az.

Szükebben anthropologia az emberről szóló azon tudomány, mely az embert az állatvilággal való vi­

szonyában tárgyalja, úgy a történet előtti idők kihalt emberét, mint a most élő emberfajtákat. E szerint két részre oszlik: az első, a tulajdonképpen vett a n th r o p o lo g ia , az em b er á lt a lá n o s te r m é ­ sz e tr a jz a ; a másik a r é s z l e t e s , a n ép ra jz, az eth n о g ra p h ia .

A tulajdonképen vett anthropologia tárgya az ember helyének meghatározása az állat szervezetek fejlődésének sorozatában, az ember szervezetének általános jellegei alapján. Elméleteket állít fel az emberi nem eredetéről. Kutatja a test fejlődésének és az első szellemi művelődésnek nyomait. Az el­

különült emberfajtákat jellemzi. Keresi a fajtákra különülés körülményeit, okait és rokon vonások kapcsán, természetes csoportokba osztja a most élő emberfajtákat.

1. A z em ber általában.

A z emberi nem általános jellegei.

D arw in az állatok szervezetének rokon bélyegei alapján, az alsóbbaktól fölfelé a legtökéletesebbig való fokozatos fejlődés lefolyásának elméletét (pro- g r e s s i v i t á s e lm é le t e ) állítja fel. Az állatok így egy sorozatos rendszert alkotnak. Ennek legfelső

1*

fokán áll az ember. Közvetlen általános rokon vonásokkal egyezik az e m lő s ö k (M am m alia) osztályában a k e s k e n y o r r ú m a jm o k (catar- r h in i) e m b e r s z a b á s ú névvel jelölt (a n th ro p o - m o rp h a ) csoportjával, melyektől négy különleges emberi jellegben különbözik. Ezek: 1. a f ü g g é ly e s t e s t á ll á s , 2. a k o p o n y a és az agy, 3. az é r te le m és 4. a ta g o lt b eszéd .

Függélyes testállás.

Az emlős állatok általában négy lábon állanak.

Az e m b e r s z a b á s ú m ajm oknál, úgy boncztani kialakulásában, mint működésének czélirányosságá- ban, felismerhető a négy lábnak, másként, a mellső és hátsó végtagnak, fokozatos szétkülönülése. mely- lyel a test a függélyes álláshoz való alkalmazkodásra törekszik. A g ib b o n felemelt testállásánál, kezének közép ujj a a lábfejet, a c s im p á n z n á l a térdet érinti, míg a négernél a térdhez közel ezen felül, a fehér embernél csak a czomb közepéig ér.

Azok mellső végtagjukat a fogódzáson kivül járásra is használják, az ember azonban már két kézzel bir és két lábon függélyes testtartással megáll.

A négy lábon álló állatoktól e miatt lényegesen különbözik. Testállása szabta meg a gerinczoszlop- nak azt a fejlődését, mely szerint az fordított S alakú és az ágyék tájára esik az álló test súlypontja.

Ez határozta meg a koponyának és a nyakcsigolyák­

nak olyan összefüggését, hogy az ö reg lik a kopo­

nyaalján a közép felé húzódott. Ennek következménye az, hogy a mellkas szélesebb lett, a medenczecsont tágabb és nyíltabb és az állásnál, járásnál szereplő, kivált a hát vonalába eső hát-, ágyék-, far- és láb­

izmok és az azokat burkoló és védő zsírrétegek erősebben fejlődtek ki.

A koponya és az agy.

A függélyes testállás következménye, hogy a koponyán az öreg lik , (fo ra m en m a g n u m ) a melyen át a koponyaüregben levő agy, a gerincz- oszlop csigolyái által képezett gerinczcsatornában levő gerinczagygyal összefügg, lent, alapjának közepe táján van. A koponya e miatt vízszintesen nyugszik a merőleges gerinczen. Maga a koponya aránylag nagyobb, az arcz kisebb. A szemüreg helyzete is módosult. Tengelyei vízszintes irányúak. Az érzék­

szervek között a szem uralkodik. Különösen ennek

5 közvetítésével, az érzéki benyomások szabadabban hatnak az emberre, a mi az agy nagyobb fokú ki­

fejlődését vonja maga után. Az agy szürke állo­

mánya, a benyomások felfogó szerve, vastagabb és felülete redők, tekervények (gyrus) képződésével nagyobbodik.

Értelem.

Az agy nagyfokú kifejlődésével annak műkö­

dése: a felfogásban, képzeletben, emlékezetben és akaratban, mint az ember értelmének sajátlagos ereje nyilvánul. Az ember értelme segítségével, nemcsak a megélhetést könnyítő eszközöket tud készíteni, de életkörülményeit módosíthalja, sőt ujja- kat maga választhat, vagy alkothat meg.

Tagolt beszéd.

Az ember értelem munkásságának eredménye és egyszersmind eszköze a b e s z é d . A beszéd testi szerve a gége és a nyelv, szellemi szerve a fogalom.

Egymás fejlődésére szükségképpen befolytak. A szó konkrét képzetében őríz meg tudatot és annak segé­

lyével közli a másikkal gondolatát, vagy akaratát.

Az állatnak is van beszéde, melylyel érzést, vágyat fejez ki, de ezek többé kevésbbé egyszerű, ismétlődő, tagolatlan hangok. Szavai nincsenek. Az ember beszéde is olyan hangokkal kezdődhetett, melyek később elemi szótagokká, ezeknek fogalomhoz való kapcsolása után, szavakká alakultak. Ilyen első beszéd m o n o s y lla b ik u s n y e lv lehetett. Csak később, eszméinek sokasodása és az érintkezés szük­

ségessége miatt fejleszté az ember, változatosan t a g o l t (a r tik u lá lt) b e sz é d d é .

Mint a m o n o s у 11 abjk u s (iz o lá ló ) nyelvek képviselője fenmaradt a k h in a i nyelv. A tagolt nyelv alsó foka a több szótagos r a g o z ó (poly- s y n t h e t ic u s a g g lu t in á ló : amerikai idiómák, baszk, berber, mongol, fin n , m agyar) és felső foka a h a jt o g a tó (h a j lít ó , f le c t á ló : a sémi és árja) nyelvek. (E u róp ai n y e lv e k ).

A z ember teste.

Az ember szervezetének tanulságait boncztana adja elő. Itt csak vázlatosan adhatók meg az anatómiai alapfogalmak, csupán azon bélyegek ki­

emelésével, melyek ember és ember közt vont össze-

hasonlításnál tudományos általános és rendszeres megkülönböztetéseket lehetővé tesznek.

Az ember teste fejből, tö rzsb ő l és v é g ta g o k- ból áll. Legjelentősebb e helyen a csontos fej: a koponya és az arczcsontok. Erről külön esik szó.

Törzs.

A tö r z s csontrendszerének alapját a g e r in c z - o s z lo p (co lu m n a v e r t e b r a lis ) képezi, mely a test tájékai szerint 7 n y a k (v e r te b r a e c e r v i­

c a le s ), 12 hát (v. d o r s a le s ), 5—6 á g y é k (v.

lu m b a le s), 5 — 6 k e r e sz t (v. s a c r a le s ) c s ig o ­ lyáb ól áll. Utóbbiak összenőve a k e r e s z t c s o n t o t képezik (os sa cru m ). Ezek után még 4—5 elkor- csosult, összenőtt f a r k c s ig o ly a (os c o c c y g is ) következik.

Az első nyakcsigolyának a fej g y á m n a k (a tla s) két oldalán levő izülő vápáján nyugszik a koponya. A csigolya gyűrűalakúan ívelt hátsó része, a második u. n. fo r g ó c s i g o ly a (e p is t r o ­ p h e u s) f o g n y u j t v á n y á t (p r o c e s s u s o d o n ­ to id eus) úgy veszi körül, hogy körötte, a rajta nyugvó fejjel, jobbra, balra forgatható. A nyak csigolyáin, az emberre nézve jellemző sajátság, hogy a t ö v i s n y u jt v á n y o k (proc. s p in o s u s ) hegyei ketté osztottak. A c s im p á n z második és harmadik nyakcsigolyája is ketté hasított tövissel bir.

A h á t c s ig o ly á k k a l Ízesül a 12 pár borda, (costa), mely a mellkast alkotja. A felső 7 pár elül a mellcsonttal függ össze. Ezek a v a ló d i b ordák (c o s ta e verae). A következő 3 pár porczczal kötődik össze egymással, ezek á lb o r d á k (ham is b. c o s t a e sp u ria e), míg az utolsó 2 pár sza b a d (lebegő, repülő) borda (c. flu c tu a n te s ).

Néha az embernél 13 hátcsigolya jelenik meg, ugyanennyi pár bordával. Ekkor az ágyékcsigolyák száma négyre.csökken. Az o r á n g n á l rendesen 12 hát- és 4 ágyekcsigolya van.

A k é r e s z t c s o n t csigolyáinak száma a g ib b o n ­ nál és csim p á n zn á l 4, az orán gn ál és g o r il lá ­ nál 5. Az emberszabású majmok farkcsigolyái éppen úgy elváltoztak, összeforrtak és a keresztcsonthoz nőttek, mint az embernél.

A m e llk a s (th orax) haránt irányban fejlet­

tebb, mint az állatoké. A m e llc s o n t (stern u m ) az embernél lapos. Három részből áll: a f e ls ő m a r k o la t (e p iste r n u m , m an u b riu m ), a k ö z é p

/

4

7 t e s t (m e so ste r n u m , corpus) és az a ls ó k ard n y ú lv á n y részből. (X ip h iste r n u m , proc. en si- fo r m is ) . Néha több darabból áll, mint a hogy az rendes jelenség a g o r il lá n á l és o r á n g n á l. Gyak­

rabban található ez a n égern él, pápuánál, b o to - kudnál és h o tte n to ttá n á l.

Felső végtag.

A f e l s ő v é g ta g a függesztőjéből és a saját csontjaiból áll. F ü g g e s z t ő j é t (c in g u lu m e x t r e ­ m ita tis s u p e r io r is ) a la p o c z k a (sca p u la ) és a k u lc s o n t (c la v ic u la ) képezi. A lapoczka közel háromszögletű lapos csont. Hátsó felületét (fa c ie s d o r s a lis ) egy taraj (s p in a se.) felső és alsó részre osztja. A taraj és végső kinyúló része a v á ll- c s ú c s (a cro m io n ) az embernél lapos. Ritkán egy hegyes dudorodással bir (m etacrom ion ).A z állatok

közül hasonló lapoczkája van az orángnak.

A k u lc s c s o n t az embernél S alakú és rend­

kívül erősen kifejlődött. Egy részről az acromion- nal, másrészről a mellcsonttal függ össze. Néha az utóbbival közbeiktatott csontrészek által (hom o- sternum ).

A lapoczka iz ü lő g ö d r é b e (f o s s a g le n o i­

d a lis ) illeszkedik be a f e l s ő k a r c s o n t fe je (caput hum eri). Alsó k ö n y ö k része ismét (tro­

c h le a h u m eri) az o r só (r a d iu s )é s s in g c s o n t- tal (ulna) függ össze. Ezek képezik az a ls ó kart (o s s a a n t ib r a c h ii). Ez utóbbi hordja a k e z e t (m anus). A felső kar izesülése szabad mozgatását engedi meg. Továbbá az orsócsont feje a könyök­

kel képezett ízületében szinte körülforgatható. Ha a lelógó kar kezének tenyere látszik, akkor a kéz az u. n. h a n y in t á s (s u p in a tio ) helyzetében van. A kezet visszafordíthatom úgy, hogy a kéz háta lát­

szassák. Ekkor 180 foknyi forgatással az ellenkező b o r in t á s (pron atio) helyzetébe jutottam, amikor is az orsócsont a singcsont fölött keresztben fekszik, míg előbb mellette párhuzamosan vonult.

E csontoknak szabad mozgatásra, forgatásra való alkalmazottsága és első sorban a kéz olyan szerkezete, mely az ujjak sokféle mozgékonyságát és a hüvelyknek a többi ujjal való szembeállítását megengedi, most is, első rendű tényezője az ember kultúrfejlődésének. Ez a képesség az a mi a kezet kézzé, annyiféle munkára képessé teszi.

A kéz 8 k é z tő c s o n tb ó l (o s sa c a r p a lia ): a h á r o m s z ö g le tű (os tr iq u e tr u m ), h o ld (lu n a ­ tum), sa jk a (n a v ic u la r e ), fe je s (cap itatu m ), k is és n a g y so k s z ö g ű (m u ltan gu lu m m in u s et m aju s), s a r ló s (ham atum ) és b o r só -c so n t­

b ó l (p is ifo r m e ), 5 k ö z é p c s o n t b ó l (o ssa m e­

ta c a r p a lia ) és 5 u jj b ó l (d ig iti) áll, melyek, míg a hüvelyk 2 - íz e s (p h a la n g es) mind 3-ízesek.

Alsó végtag.

Az r a ls ó v é g ta g hasonló szerkezetű mint a felső. All a f ü g g e s z t ő j é b ő l (cin g u lu m e x t r e ­ m ita tis in f e r io r is ) és a saját csontjaiból. A függesztőt a keresztcsonttal porcz utján izülő c sip ő (os ileu m ), fa n (os p u b is) és ülő (os is c h ii) összenőtt csontok képezik. Együtt a három a me- d e n c z é t (p e lv is) adja. Az ember medenczéje tágabb, mint az állatoké, a zsigereknek nyomása alatt átalakult úgy, bogy a csipőcsontok széles szár­

nyakká lapultak, s az ülőcsontok megrövidültek. A g o r il lá é és o r á n g é áll ehhez legközelebb. Az emberé szélesebb, de rövidebb és mellső hátsó át­

mérője is kurtább. Az emberfajták és a nemek medenczéi közt is van különbség. A néger meden­

czéje szűkebb, mint a fehér emberé. A nőnél a terhesség miatt jobban, szélesebben fejlődik ki, mint a férfinál. A három csont általában a 24. élet­

évben forrad össze. (19. ábra.)

A lá b áll a czom b b ól (fem ur) a két lá b ­ sz á r c s o n tb ó l (o s s a cru ris), úgymint a síp cso n tb ó l (tib ia ) a sz á r k a p o c s b ó l (fib u la) és a lá b f e j é n e k (pes) csontjaiból. A c z o m b c s o n t fe je (ca p u t fe m o r is), a medencze három részé­

nek találkozó pontjában levő iz ü lő g ö d ö rb e (a c e ta b u lu m ) mélyed.

A czombcsont nyaka testével elhajló szöget képezve forr össze. Ez az e p ip h y s is sz ö g e (epi­

physis a hosszú csontok felső külön csontosodó része, • mely a csont testéhez későbben forr hozzá).

Általános értéke 120—125 fok közt változik. Gyer­

meknél és nőnél közelebb áll a 90 fokhoz. A nők hamis csípőjét a derékszöghöz közeledő epiphysis szög okozza.

A rendes leirásra szolgáló bélyegeket mellőzve, megemlíthető az, hogy gyakran a czombcsonton any- nyira erősödik az érd es v o n a l ta r a ja (lin e a a sp era ), hogy a végén nagyobb csontgumó, egy

9 h a r m a d ik to m p o r (tr o c h a n te r te r tiu s) kép­

ződik. A nagyfaru állatoknál ez gyakori, azért azzal e sajátosságot velejárónak tartják. A far izmai ezen és a csipőcsonton tapadnak. A far fejlettségét három fokozattal jelölik. Ezek a n a g y (m eg a p y g ia ), kö­

zép (m ik r o p y g ia ) és k is fa r u s á g (p la ty p y - gia). A fe h é r ty p u s az elsőhöz tartozik. A bus­

man nők túl nagy farát a zsírszövet túltengése okozza. Ez a z s ir fa r ú s á g esete (stea to p y g ia ).

A felső és alsó lábszár izülése a t é r d . Az ízületet fedő, mozgó t é r d k a lá c s (p a tella ), a f e l s ő t ö m e g e s f e s z í t ő i z m o k , (m u s ­ c u l u s q u a d r i c e p s ) inának elcsontosodásából származik. A lábfejet 7 lá b t ő c s o n t (o ssa tar­

sa lia : sark (c a lc a n e u s), ugró (ta lu s ), köb (cu b oid eu m ), sa jk a (n a v ic u la r e ) és három ék­

c s o n t (c u n e ifo r m e I. II. III.) képezi, melyek közül jellemzően kiválik a sarkcsont; azonkívül 5 k ö z é p c s o n t fo s sa m e t a ta r s a lia ) és 5 u j j (d i g i 11), melyek ismét a 2-ízes hüvelyket kivéve, 3-ízesek. A hüvelykujj középcsontján alul két apró l e n c s e c s o n t van, mely, mint a kéz borsó­

csontja in elcsontosodásából keletkezett (o s sa s e s a m o i d e a ) .

Arányok.

A csontváz arányait tekintve, a törzs hossza nagyobb, mint az egész termetnek egy harmada, de kisebb, mint két ötödé (В г о c a). Aránylag rövidebb mint a g o r i l l á é , de az alsó végtagok hosszúsága, nyúlánkabbá tesz к az ember termetét. Az ember felső végtagja rövidebb, az alsó pedig hosszabb a gerinczoszlopnál, míg az emberszabású majmoknál, (kivéve a c s i m p á n z felső végtagját) fordított a viszony.

Az ember felső végtagja rövidebb, mint az alsó. Az emberszabású majmoknál fordított az eset.

A koponya és az arczcsoutok.

A fej v á z a (cran iu m ) az agyvelőt magába záró k o p o n y á n a k (o ssa c r a n ii c e r e b r a lis ) és az a rczn ak (o s s a fa c ie i) csontjaiból áll. A ko­

ponya kialakultságának vizsgálata úgy a leírás, mint az összehasonlítás szempontjából a legfontosabb. A k°-

A középsíkban van elhelyezve a n y a k s z ir t - po"5“’

c so n t (os o c c ip itis ), ettől előre haladva találjuk

Г

az é k c s o n t o t (os s p h e n o id a le ), a r o s t a c s o n ­ tot (os e th m o id a le ), a h o m lo k c s o n to t , fos fr o n ta le ). Kétoldalt a p á r o s f a lc s o n t o t , (os p a r ie t a le ) és a h a lá n ték c so n to t (os tem ­ porum ).

1. ábra. A fej csontváza oldalról tekintve. 1. hom­

lokcsont, os frontale; 2 orrcsont, os n a sa le; 3. falcsont os p a r ie ta le ; 4. ékcsont, os sphenoidale ; 5. nyakszirt- csont, os o e cip ita le ; 6. halántékcsont, os tem p orale; 7.

felső állcsont járom nyujtványa, processus zygom aticus m a x illa e; m. felső állcsont, m a x illa ; 8. járom csont, os zygomaticum ; 9. járom ív, arcus zyg. ; 10. csecscsont, os mastoideum ; f. ny. a fül nyílás ; pr. m. csecsnyujt- vány, proc. m astoideum ; 11. alsó állkapocs, mandibula;

g. állszöglet, g o n io n ; á. cs. állcsúcs, protuberantia m en­

talis ; sp. n. orrtövis, spina nasalis; H. a varratok találkozásának képe, B r o c a - f é l e p terion ; s. c. koszorú varrat, sutura coronalis,- s. 1. lambdavarrat, sut. 1атЫ d o id ea ; o. i. varratcsontok, ossa intercalaria; a, a nyakszirt pikkelyesúcsa, a p e x ; i. nyakszirtdudor. inion vagy protuberantia occipitalis externa ; st. kardnyujtvány proc. sty lo id eu s; 1. s. félkörös halántékívek, linea sem icircularis vag y temporalis, superior et inferior.

и

A nyakszirtcsont az agyvelő koponya alapját képezi. Megkülönböztethető rajta a p ik k e ly , ez alatt van az öreg lik (foram en m agnum ), ez előtt a t e s t e és két oldalt az o ld a ls ó részek . A p ik k e ly (squam m a) a fej leghátsó fedő része, (tarkó) Egy harántúl vonuló fé lk ö r ö s ta ra j (crista) felső és alsó részre osztja. A taraj közepén egy változó kifejlődésű dudor van, ez a ta r k ó p o n t, vagy inion (p r o tu b e r a n tia o c c ip it a lis ex tern a).

Az inion felett levő pikkely különböző élesen kiala­

kult c s ú c s b a n végződik (ap ex). Széle öblösen karélyozott szegélylyel bír, mely egyrészt a falcsont megfelelő szélével a 1 a m b d a -v a r rat (su tu ra la m b d o id e a ) utján, másrészt a halántékcsont csecscsontnak nevezett részével, a közöttük levő var­

rat utján (su tu ra m a s to id e a ), kapcsolódik össze.

A la m b d a v a r r a t a legdúsabb fogazató a koponya varratai között. Ha a varratban túlságosan

2. ábra. A fej csontváza alulról tekintve. A jelek, mint az első ábrán. A z o n k ív ü l: P. szájpadcsont, os palatinum ; v. ekecsont, os vom er; 1. pt. a röpülő nyujt- ványok lem ezei, laminae pterygoideae ; c. nyakszirtcsont ízülö vápái, condylus occipitalis ; f. m. öreg lik, foramen magnum.

csipkézett szélek találkoznak, k ü lö n k ö r ü lh a tá ­ r o lt c s o n t o k jelenhetnek meg. Ezek a k özb e­

é k e lt cso n to k . A s u tu r a c s o n t j a i (ossa in t e r c a la r ia , o s s a W orm iana). A pikkelyrész ha nem végződik csúcsban állatias jellegű. Néha a csúcs, mint külön leszegő varrattal elkülönített csont jelenik meg, egy fa l k ö z ö tt i c s o n t o t képezve (os in te r p a r ie ta le ); gyakran hirtelen kinyomuló a pikkelyrész, a mit lé p c s ő s fe j n e k neveznek (b a tr o c e p h a lia ). V íz f e j ű s é g n é l (h y d r o c e ­ p h a lia ) gyakori jelenség. — Végül előfordul még az az eset, hogy a pikkelyrészt egy vízszintes varrat, majdnem a közepén, ketté osztja. A felső részt In k a c so n tn a k (os Incae) nevezik.

Néha az inion helyett, vagy a mellett, a taraj felett d u z z a n a t nyomul ki. Ez a thorus nevű dur- zanat. A la p p o k n á l elég gyakran fordul elő. (Az t ily koponyákat c r a n ia p ru ssicá -n a k is nevezik.) -

A pikkelyrészen alul vannak az o ld a l s ó r é sz e k (p ars la t e r a lis ) , melyek az öreg lik a t részben körülveszik. Elül a c s o n t a la p ja (b a sis o s s is occ.) kiegészítőén határolja e nyílást. Az öreg ü k jobb és bal szélén levő b ü ty k ö k (con­

d y lu s occ.) a fej gyám csigolyával izesülnek, úgy, hogy a fej azzal együtt előre és hátra bicczent- hető. (2. ábra.)

A rendes boncztani bélyegektől eltekintve, rend­

ellenesen fel-fel tűnik az öreg lik mellső partján a h a r m a d ik b ü ty ö k (proc. c o n d y lo id e u s ter- tiu s) kis dudorodás képében, vagy az iz ü lő vápák (cond. occ.) alatt a p r o c e s s u s in t r a ju g u la r is n y u j t v á n y , mely helyenkint túl erősen kifejlődve a m e llé k c s e c s n y u j t v á n y t (proc. paramastoi­

deus) adja. Ez utóbbi szabályosan és erősen a kérődző állatoknál van kifejlődve. Néha az iz ü l ő v á p a is ketté osztva jelenik meg.

A n y a k s z ir t c s o n t t e s te (p ars b a s ila r is ) az ö r e g lik előtt a 18. életév táján csontosán összeforr a vele érintkező é k c s o n t (ik cso n t, os sp h e n o id a le ) testével, a mely részeivel a koponya belsejébe szorul, ez által némileg bele van ékelve.

A két csont a 18. életévig p o r c z c z a l függ össze egymással. ( S y n c h o n d r o s is sp h en o b a sila r e ).

Az é k c s o n t az embernél van a legbonyolul­

tabban kiképződve. Kívül a halántéktájon és a szemüregben láthatók egyes részei. — (3. ábra.) N a g y s z á r n y a iv a l (— ezek miatt az egész csont

13 repülő állatalakra emlékeztet, —) (A la e m a g n a e) a halánték egy részét fedi. Érintkezése a halánték csonttal és a homlokcsonttal rendesen olyan, hogy a varratok nagy H betűt formálnak. Ez a hely a H idom ú sz á r n y tá j (pterion. B roca). Belső felü­

lete a n a g y s z á r n y n a k a k is s z á r n y n y a l a szemüreg falát képezi. Köztük egy hosszú rés van, mely a fe ls ő s z e m r é s (f is s u r a o r b it a li s su p erio r). Az állatoknál e helyett csak lik van, azért ennek jelenléte emberi sajátság. Alul is lát­

hatók a csontnak szabad részei a csontos szájpadlás alatt. Azon üregek, melyek a szá jp ad és az e k e ­ c s o n t közt vannak a h o r ty o g ó k (c h o a n a e ).

Ezek oldalfalát képezik az ékcsont r ö p ü lő n y ú l­

v á n y á n a k (proc. p te r y g o id e u s), k ö z é p s ő é s л s z é ls ő , f ü g g é ly e s e n le f e lé á lló , le m e z e i

* (la m in a m e d i a li s e t la t e r a lis ). Az állatoknál e lemezek előre irányulnak. Ezek közül a széleseb- I ben felül néha kis d u d o r jelenik meg (proc.

C iv in in i) és megtörténik, hogy középső része el nem csontosodik, likkal van átütve (fo ra m en C iv in in i).

A r o s t a c s o n t (os e th e m o id a le ) az orr belső részét képezi felül. Azonkívül az ékcsonttal a szemüreg képzéséhez is hozzájárúl.

A h o m lo k c s o n t (os fr o n ta le ) eredetileg két félből áll. Köztük a v a r r a t (su tu ra f r o n t a lis ) néha megmarad. Ezek a k e r e s z t e s fe je k (K reutz- kopf, cra n iu m cru cia tu m ). Oldalt a halánték­

izmok tapadására félkörösen induló éles tarajjal bír, ez a h a lá n ték v o n a l (lin e a t e m p o r a lis ) . Ez tovább haladva két részre ágazik és a falcsonton egyénileg különböző mértékben kifejlődve húzódik ívesen tovább (lin e a te m p o r a lis seu s e m ic ir ­ c u la r i s su p e r io r et in f e r io r ) . Túl erős, érdes kialakultságuk, valamint a két felsőnek egymáshoz való, az általánostól eltérő, közeledése állatias vonást jelent. A g o r illá n á l a két felső hatalmas tarajban egyesül a fejtetőn.

Elül a h o m lo k o n két d udor van (tuber fro n ta le). A szemüreg szélének csontos pereme fölött a sz e m ö ld ö k ív e k c s o n t o s d u d o r o d á s a szintén különböző arányban lehet kifejlődve (a rcu s s u p e r c ilia r is ) . A szemöldökívek közt levő közép sima teret ta r h e ly n e k , g la b e llá n a k nevezik.

• — A szemüreg szélének felső peremén kis lik (fo ra m en ) vagy árok (in c isu r a ) váltakozva

P

szolgál egy véredény lefutásának. Néha a belső szemzug ívén kiálló kicsiny c s o n t lé c z is előfordul (s p in a tr o c h le a r is ). A szemüreg széléről oldalt erősebb nyúlvány indul: (proc. z y g o m a tic u s) a já r o m n y ú lv á n y , mely az arcz j á r o m ív é v e l (a rcu s z y g o m a t ic u s ) illeszkedik össze. (3. ábra.)

A fa lc s o n to k (o ssa p a r ie t a lia ) a koponya jobb és bal felső falát képezik. A fej középvonalá­

ban a tetőn összeérnek és itten a n y í l v a r r a t o t (su tu r a s a g it t a lis ) képezik. (18. ábra.) Az ívelt lapos csontoknak körülbelül a közepén dudorodás emelkedik: a f a l c s o n t dudor (tuber p a r ie ta le ).

Ez a nőnél aránylag fejlettebb, mint a férfi nemnél.

A h a lá n t é k c s o n t (os te m p o r a le ) kívülről nézve a koponya boltozatához oldalt járuló p ik ­ k e ly b ő l (sq u am m a te m p o r u m ), alul és hátúi az izmok (m. s t e r n o c le id o m a s to id e u s ) tapadására szolgáló c s e c s a la k ú n y u jtv á n y - b ó l (pars m a s to id e a ), a fülnyilást körülvevő g y ű r ű s c s o n t b ó l (os ty m p a n ic u m ) és a fölötte eredő c s o n t lé c z b ő l a já r o m n y u lv á n y b ó l (proc. z y g o m a tic u s ) áll, mely a já ro m cso n t- tal függ össze.

Belül a közelebbről itt le nem irható s z ik la ­ c s o n t n ev ű (os p etro su m ) része van, mely a hallás bonyolult készülékét rejti magában. Az em­

berre nézve jellemző alakulatok közül említhető a pikkely felső szélének ívelt, félkörös hajlata. Hosz- szant elnyúló szél alacsony typus bélyege. Nevezetes, hogy a homlok és a halántékcsont közt közbeiktatva jelenik meg az ékcsont. Némely embernél a homlok­

csont egy elnyúló részével érinti a halánték-pikkelyt, a mi állati jellegvonás. - • Néha az ékcsont felett külön szabálytalan alakú csont fejlődik. Ez egy járulékos k ö z b e ik t a t o t t p ik k e ly e s c s o n t le m e z (os e p ip te r ic u m ).

A c s e c s n y u j t v á n y ( pr o c . m a s t o i ­ d e u s ) legerősebben az embernél van kifejlődve.

Alatta és a fülnyilás gyűrűs csontlemeze mögött egy hosszú csontnyujtvány van — a k a r d n y u j t v á n y (p r o c . s t y l o i d e u s ) . Ez az ember sajáttagos szerzett bélyege. Az e m b e r s z a b á s ú m a j m o k n á l csak a nyoma van meg. A legkü­

lönbözőbb mértékben lehet kifejlődve.

A j á r o m n y u l v á n y ( p r o c . z y g o m a ­ t i c u s ) két gyökből ered. Ezek közt van az alsó állkapocs izesülésére szolgáló g ö d ö r ( f o s s a

15 g l e n o i d a l i s , s e u f a e i e s a r t i c u l a r i s ) és előtte a megtámasztására szolgáló d u d o r ( t u b e r ­ c u l u m a r t i c u l a r e ) . Az állatoknál ennek a dudornak a gödör másik oldalán is megfelel egy másik t á m a s z t ó (t ub. r e t r o g l e n o i d a l e ) . Nyomát néha az embernél is meg lehet találni.

A koponyaboltozat fedő csontjai fogas szélek­

kel illeszkednek egymással össze. — Az ilyen csont

3. ábra. A fej csontváza élűiről tekintve. A jelek mint az 1. és 2. ábrán. A zonkívül: gl. tarhely, g la b ella ; f. s. szemgödör feletti lik, foramen supra orbitale; s. n.

f. a homlok és orr közötti varrat, sutura nasofrontalis ; я. i. n. orrközötti varrat, sut. internasalis; sp. tr. rend­

ellenes csontlécz, spina trochlearis ; a. p. körte idomú orrüreg, apertura pyriformis, benne az orrkagylók, con­

chae nasales ; a sp. tr. m ellett látható a könyesont, os lacrimale és a felső állcsont (7 ) tápláló lika alatt a

"• szemfogárok, fossa canina.

t

összekötődést v a r r a t n a k ( s u t u r a ) nevezik.

J

Ezek közül legnevezetesebb az említett l a m b d a v a r r a t ( s ut . l a m b d o i d e a ) a nyakszirt és fal­

csontok között; a n y i l v a r r a t ( sut . s a g i t ­ t a l i s ) a két falcsont közt és a k o s z o r ú v a r ­ r a t (s u t. c o r o n a l i s ) a homlokcsont és az előbbiek között. A varrat vonalának lefutása külön­

böző mértékben lehet kanyargós. A legkanyargósabb a legdúsabb fogazató csontok találkozásának vonala.

Általában négy fokozatban jelölik a varrat kiképző­

désének alakját. A varratok teljes összecsontosodás esetében el is tűnhetnek. Leggyakrabban a nyil­

varrat forrad be. Az összeforradás, a varrat vona­

lának eltűnése, rendesen magas kor jele.

Az arcz.

Az a r c z c s o n t j a i aránylag gyöngébb kifej- j r \ lődésre jutottak. Számuk 14. Ezek a f e l s ő á l l ­ c s o n t ( m a x i l l a ) , mely az oldalon lévő nyúl­

ványok ( pr o c . z y g o m a t i c u s ) utján a j á r o m ­ c s o n t t a l ( os z y g o m a t i c u m ) illeszkedik össze; az orrtövén eredő páros o r r c s o n t ( o s s a n a s a l i a ) ; a két s z á j p a d c s o n t í o s p a l a ­ t i n u m ) ; a szemüreg belső szélén a két könycsont (os lacrimale); az orrüregben az alsó két o r r ­ k a g y l ó ( c o n c h a e ) ; az ékcsont és szájpad közt levő e к e c s о n t (o s v o m e r ) és a részarányos a l s ó á l l k a p o c s ( m a n d i b u l a ) .

A f e l s ő á l l c s o n t a szem (o r b i t a) az orr és a száj üregeinek képzéséhez járul hozzá. A j á r o m n y u l v á n y előtt egy v a r r a t ( sut.

i n f r a o r b i t a l i s ) és alatta egy tápláló nyílással kezdődő á r o k ( f o s s a c a n i n a ) tűnik fel, változó kiképződésében, mint egyéni sajátság. A közép­

vonalban, a körvonalára nézve k ö r t e i d o m ú o r r ü r e g alsó szélén, jellemző csonthegygyel az o r r t ö v i s s e l bír ( s p i n a n a s a l i s ) .

A j á r o m c s o n t egy h a r á n t v a r r a t o t mutat fel néha (s u t. z y g o m a t i c a ) , mely a j a p á n o k n á l gyakori, (o s z y g o m a t i c u m d u p l e x s e u os j a p o n i c u m.)

A s z á j p a d c s o n t o t keresztalakban négy részre osztja а к e r e s z t var ra t ( s ut . c r u c i a t a ) , melynek a szélességben vonuló része közel egyenes lefutású. Az állatoknál e varrat iránya a metsző fogak felé hajol. Vannak emberek, a kiknél többé I kevésbbé ugyanezt találjuk. A hosszabb varrat

17 irányában olykor, erősebb csont- d u z z a d á s is látható a t h o r u s p a l a t i n u s , a mely tisztán az ember sajátja lehet. (2 ábra.)

Az a l s ó á l l k a p o c s á l l s z ö g e , alsó és felhágó szárának hajlása csecsemőnél tompa, fiatal kifejlett embernél közel 90 fok, öregnél ismét tompa lesz. — A közepén elül egy dudor á l l c s ú c s o t képez ( p r o t u b e r a n t i a m e n t a l i s ) . Ez külö­

nösen jellemzi az ember állkapcsát. — Belül a két állkapocs — fél találkozásában két apró dudor — a b e l s ő á l l c s ú c s d u d o r ( s p i n a m e n t a l i s ) különböző fejlettségében található. — A m a j m o k - n á 1 rendesen mélyedés van e helyen. Belül az állkapocs oldalán az emberre nézve jellemző bélyeg az i z o m t a p a d á s v o n a l a ( l i n e a my 1 о h y- o i d e a ) é s á r k a ( s u l c u s m y l o h y o i d e u s ) és ennek kezdete előtt, az állkapocs testében vonuló csatorna nyílása fölött levő c s o n t n y e l v e c s k é - n e k ( l i n g u l a m a n d i b u l a e ) az erős kiala­

kulása.

Állati typushoz közelítő sajátosság az, ha az állkapocs felhágó szárának, h o l l ó c s ő r n y ú l ­ v á n y á n ( pr oc . c o r o n o i d e u s ) árok van.

Fölötte ritka az embernél az á l l s z ö g l e t e n je ­ lentkező n y ú l v á n y (proc. a n g u l a r i s ) . Fontos a leírásnál a két állkapocs-ág egymástól való széttá- volodásának foka is.

A f e l s ő és a l s ó á l l k a p o c s f o g a k k a l van ellátva. Az ember fogat vált. T e j f o g a i n a k a száma 20. Ezek közül a középső m e t s z ő f o g a k körülbelül a 6 10, az oldalon lévők a I f i - 20, az első e l ő z á p f o g a k a 2 4 - 26, a s z e m f o g a k a 30 32, a másod e l ő z á p f o g a k a 28 30 hónapos életkorban hasadnak ki. Fokozatos kihul­

lásuk mellett bújnak elő a z á l l a n d ó f o g a k . Az első z á p f o g a k az 5 - 7 , a m e t s z ő f o g a k a 6 — 9, az oldalon lévők a 8 - 1 0 , az első e 1 ő z á p f o g a k a 9 —11, a másod e l ő z á p f o g a k a 11 —13, a s z e m f o g a k a 10—12, a másod z á p f o g a k a 1 2 -1 4 ., a harmad (bölcseség fog) z á p f o g a k a 1 8 -3 0 évben jelennek meg. Az állandó fogazat 32 fogból áll és a m i n d e n e v ő ( o m n i v o r ) t у p u s t mutatja. A felső és alsó fogsor vagy élben találkozik, vagy a felső fogsor részben fedi az alsót.

A koponyának és az arcznak viszonylagos ki- fejlettsége is fölötte változó. Általános emberi vonás azonban az, hogy a koponya csontjai az arczéval

L ó s y J. Anthropologia. 2

szemben túl súlyra, nagyobb kifejlődésre jutnak, a mi okát az ember magas értelmiségében találja.

A z élő ember anthropologiai bélyegei.

Az embertan leírásainál, melyeket az élő ember­

fajták tanulmányozásánál, mint adatokat használ fel, fontossággal bír a b ő r s z í n e , a h a j é s s z e m s z í n e és s z e r k e z e t e (alakja, metszése), alárendeltebb jelentőségű pedig a f ü l n e k , o r r n a k és a s z á j n a k az a l a k j a .

A bőr szine.

A bőr színe a bőrben levő barnaszínű festőanyagnak a m e la n in n a k mennyiségétől függ.

E festő anyag a bőrnek Ma l p i g h i r é t e g é b e n van a sejtekben lerakva. Módosítja az így előálló színt a bőr felső színtelen sza ru r é t e g é n e k (hámr.) vastagsága, áttetszőségének foka, az át- tünő véredényhálózat fejlettsége, a s z in th o r d ó , helyüket változtató p i g m e n t e s v á n d o r s e j t e k (ch ro m a to p h o rá k ) és a bőrben normálisan is el­

terjedő, sárgás vörös festőanyaga az epének, a b i l i r u b i n ( b i l i p h a e i n ) . A kevés festőanyaggal biró emberek színtelenek, vagy úgynevezett fehérek.

Legtöbb ember színes. Á festőanyag kóros teljes hiányát a l b i n i s m u s n a k nevezik. Az ilyen rend­

ellenes ember a l b i n o , vagy k a k k e r l a k . A bőr színezete egymásba átfolyó változatokkal bír. Főcsoportokba osztva s ö t é t , k ö z é p s ö t é t és v i l á g o s . A színek a s ö t é t k o r o m f e ke t e (pl.

Y о 1 о f f) a k é k e s b a r n a (a fr ik a i n é g e r és n é h á n y a u s z t r á l i a i t ö r z s ) , a s ö t é t b a r n a p i r o s s a l (A fr. A u sztr.), s ö t é tb a r n á s ,o liv a - zöl d, s á r g a á r n y a la tta l, (Afr. d é l Á z s i a , S z u n d a s z i g e t , P ol yn é zia), v ö r ö s (in d ián ), s á r g a v a g y , o l a j s z í n ( b u s m a n ) , s á r g a f e h é r e d ő ( Á z s i a ) , b a r n á s - f e h é r ( e s z ­ k i mó ) , f e h é r r ó z s á s s z í n n e l ( h a l v á n y : m a g y a r , t ó t ; é l é n k : f r a n c z i a , a n g o l ) é s a f e h é r - s á r g a s z e p l ő s . ( T o p i n a r d f e l ­ o s z t á s a . )

A szem.

A tiszta fajtáknál a bőr bizonyos színe velejár a szem és haj határozott bizonyos színével. Az élénk rózsás színű fehérek szőkék és kék szeműek. A fajták keveredésénél még legtovább marad viszony-

19 ban a szem színe a bőrével, a hajé hamarább vál­

tozik meg.

A szem fehérének színe ( t u n i c a a l b u g i n e a ) a feketés bőrszín mellett sárgás árnyalatú. Sötét bőrszín sötét s z i v á r v á n y h á r t y á v a l jár együtt. A s z i v á r v á n y h á r t y a ( i ri s ) ugyan­

azon festőanyaggal bír, mint a bőr. A világos-kék szemnek kevés a festékje. Az albino szeme piros szembogarú, mert a szivárványhártya színtelen, s a szemgolyó belső fenekén sincs fekete festőanyag, de áttünik az érhártya véredény hálózatának piros színe. Az i r i s színeit V i r c h o w így osztályozza:

k é k , s z ü r k e , v i l á g o s és s ö t é t b a r n a , végül

f e k e t e .

A szemet változatossá teszi a s z e m ö l d ö k ­ ne k , a s z e m p i l l á n a k fejlettsége és különösen a szem metszése, és a s z e m z u g o k alakja. így például, erős összeérő lehet a szemöldök (indus szépség), vagy hiányozhatik a szempilla (n у h i ­ s z e m ű ség ). Általában a belső szemzug íves, a külső hegyes. (Egy alakja a mandulaalakú szemrés a spanyolnál). A belsőben rendesen kis hússzínű emelkedés látszik, a k ö n y t e s t ( C a r u n c u l a l a c r i m a l i s ) . A m o n g o l s z e m ferde alakját a rézsútos irányú szemöldökön kivül az okozza, hogy a könytest nem látható, mert a belső szemzug hegyes. R a n k e szerint az európaiak 5—6 százalé­

kánál is feltalálható a m o n g o l s z e m . A haj.

A haj és a szem színe között is gyakori az összefüggés, de nem szabályszerű. Általában sötét hajszín mellett a szembogár is sötét színű. Vörös haj mellett gyakori a zöld szem. Az albínónál a haj is színtelen.

Színe szerint f e k e t e , s ö t é t - b a r n a , g e s z ­ t e n y e - b a r n a és s z ő k e a haj, sok változattal.

A s z ő k e lehet v i l á g o s s á r g a , v ö r ö s e s , h a m u s z í n ű és f e h é r s z ő k e . Az ő s z h a j festőanyaggal már nem bír, fehér színét a benne levő levegő okozza.

Első színe a hajnak a vörös lehetett.

Alkata szerint a haj s i m a , akkor köralakú, g ö n d ö r , akkor hosszúdad keresztmetszetű, f ür t ö s akkor tojásdad körvonalú, és c s o m ó s ott a hol 4—5 szál ered együtt, a mikor lapított v e s e , vagy h á r o m s z ö g alakú lehet.

2*

A szőkéknek aránylag több hajszáluk van, mint a barnáknak és feketéknek. A vörös hajszál a leg­

ritkább.

A szakáll és bajusz fejlődése és alakja szükebb rassz jelleget képez. A szőrözet teljes hiánya a t h r i h o z i s és a t ú l s z ő r ő s s é g h y p e r ­ t r i c h o s i s rendellenes esetek. Normális túlszőrö- sége is van némely néptörzsnek (aino), épúgy mint teljesen csupasz testű fajták is léteznek (amerikai

indián).

A fül.

A f ü l vizsgálatánál figyelemre, különösen fek­

vését, a kagyló alakját és a c z i m p a ( l o b u l u s ) nagyságát méltatják. A fül k a r i m á j á n (l é c z, h e l i x ) fent gyakran, porczos szögletet találhatni, különösen nem ívesen futó, de szögletesen beszegett karimánál: a D a r w i n - f é l e c s ú c s o t . Mind­

ezen és más változat általában, mint egyéni sajátság tűnik fel és nem mint valamely fajtának bélyege.

Az orr.

Az orr tanulmányozásánál fontosságot nyer a m e l l s ő h á t s ó o r r j e l z ő , am ely az a szám, mely az o r r s ö v é n y ( s e p t u m n a s i ) magas­

ságának és az o r r s z á r n y a k ( c z i m p á k , a l a e n.) legnagyobb szélességének viszonyát fejezi ki. Az e u r ó p a i n á l 666 a középérték, a n é g e r és m o n g o l n á l leszáll 30-ig. A leirásnál figyelmet érdemel az o r r g y ö k n e k , a h o ml o k lefutás irányától való elhajlása, az о r r h á t görbülése, (sas, fitos, lapos, egyenes, öblös, szemita, krumpli stb. orr) végül az o r r n y i l á s o k és a c z i m p á k alakja.

Az ajak.

Az ajkak sajátságáról kevés szó eshetik. Az e u r ó p a i a k n á l a száj kicsinysége és az ajkak vékonysága a jellemző, míg a n é g e r n é l a duzzadt ajak. A duzzadt ajak az állkapcsok előrenyulóságá- val vele jár. Egyébiránt a változatok annyira egyé­

niek, hogy e helyen nem tárgyalhatok.

Az ember eredete.

A z ember eredetére vonatkozó véle­

mények.

Az ember eredetének kuttatásánál felmerülő első kérdés az volt, vájjon az ember egy nemből, egy fajból, vagy többől áll-e. Q u a t r e f a g e s A. mo- n o g e n i s m u s t a n a az összes embereket egy teremtett f a j v á l t o z a t a i n a k tartja. A g a s s i z p o l y g e n i s m u s e l m é l e t e ellenben a váltó zatoknak színben és elterjedésben különváltabb egy- szabású alakjait tekinti f aj oknak. Ezeket r a s z - s z o k n a k nevezi, melyek a föld több pontján, egymástól függetlenül keletkeztek.

Az állatoktól külön való megteremtését az embernek tagadja L a m a r c k J á n o s (1809) á t ­ a l a k u l á s r ó l , latin szóval, t r a n s f o r m i s mus- ról s z ó l ó tana. E szerint a faj, nem külön eredő, határolt, állandó egység, de a szerveknek, a lét változó feltételeihez való folytonos alkalmazkodása által átalakuló, a végtelenségig változó. Az á t- a l a k u l á s ( t r a n s f o r m a t i o ) ható tényezőjét a k ü l s ő k ö r ü l m é n y e k adják meg. Ezek hatása alatt a növény és állat életalakoknak, egymásból folyó egész szervezet sorozata állott elő. Az ember az állatok életalakjainak sorozatában a legutolsó.

Az átalakulásnak egyes fokozatán megállapodott, életben maradt és a jelennek rövid idejében válto­

zatlannak tűnő alakok a f a j o k . D arw in Ká r o l y (1859 és 1871) a k i v á l o g a t ó d á s u t j á n t ö r t é n t f e j l ő d é s ( d e s c e n d e n t i a ) e l m é ­ l e t é b e n (a s e l e c t i ó s d e s c e n d e n t i a t h e o r i á j á b a n ) szintén felveszi a faj változását és fejlődését, de ennek okát, az állategyéneknek a l é t é r t v a l ó k ü z d e l e m kényszere miatt létre­

jövő t e r m é s z e t e s k i v á l o g a t ó d á s á b a n ( n a t u r a l s e l e c t i o n ) találja. A szervezetek küzdenek egymással a fenmaradásért. E közben v á l t o z é k o n y s á g u k k a l ( v a r i a b i l i t a s ) uj tulajdonságokat szereznek, melyek ha előnyösek, az utódokra á t ö r ö k l ő d n e k ( h e r e d i t a s ) és tovább fejlődve, tovább viszik a fejlődést, az így kiváló egyénről az uj fajtára, erről az uj fajra és

A ШОПО- g eiiiu s tan a.

A trans- forinis-

111 U S

tana.

A selec­

tiós (1 escen­

dentia tana.

erről, időtlen időkön át az uj nemre. Az ember fejlődése is ily utón és módon történt. H a e c k e l E m é s z t (1866 és 1874) törekvése volt, hogy ezt az utat szabatosabban megjelölje. A legegyszerűbb egysejtű lényekkel a m o n e r á k k a l kezdődött az állat-élet és ezzel a tovább fejlődés sorozata, mely sok fokon át, az első g e r i n c z e s h e z , ( v e r t e ­ b r a t a ) , majd a trias-korban a h ü l l ő k ( r e p t i ­ l i a) és k é t é l t ű e k ( a m p h i b i a ) utján, az e m- l ő s ö k h ö z ( m a m m a l i a ) szükebben, a kréta­

korban a z a n y a m é h h e l b i r ó á l l a t o k ( p l a c e n t a l i a ) őstörzséhez, az ő s p r o c h o - r i á t á k h o z , ezekből a geológiai harmadkorban, a f é l m a j m o k h o z ( l e m u r i a ) innen a k e s ­ k e n y o r r v á l a s z t ó - f a l l a l b i r ó k h o z (ca- t a r r h i n a e ) , a miocénban, az e m b e r s z a b á s ú m a j m o k h o z (a n t h r o p o m o r p h a) jut. Ezek­

ből fejlődött a pliocén korban az ember. Az össze­

kötő kapcsot eddig megtalálni nem sikerült, azért csak hypothetikus félmajom félember alakkal a P i t h e c a n t h r o p u s a l a l u s - s z a l pótolta, míg L a m a r c k a c s i m p á n z t tekinti annak.

A miocén emberszabású majmai a fejlődés láncz- sorába beállíthatók, de a „ h i á n y s z ó s z e m “: a

„M i s s i n g 1 i n k“, mely e sort az emberrel össze­

kösse, eddig nincs meg. Az újabb időben J á v a szigetén talált P i t h e c a n t h r o p u s e r e c t u s - b a n (1894) keresi H a e c k e l most a hiányzó lánczszemet.

D a r w i n állat-fejlődés tanát az állattani tudo­

mány, az életalakok sorozatának minden meg­

vizsgált pontján igazolja, így az embernek egy anthropoid majomból való fejlődése valószínű és közvetlen ősének felfedezése is, csak időkérdés lehet. Egyéni ébrény-fejlődése és egész szervezete világos bizonyítéka alacsony származásának és az állatokkal való közvetlen rokonságának. Az összes emberek szervezetének egyszabása pedig, és a köztük folyó termékeny kereszteződés kimutatja, hogy az ember e g y n e m h e z és ebben e g y f a j h o z tartozik. A most élő, színben, alakban és helyi el­

terjedésben elkülönült, hasonló alakcsoportjai csak arra engednek következtetni, hogy fejlődése tovább is tartott, és ennek tényezői által később több állan­

dónak látszó, elkülönült f a j t á r a , majd t ö r z s r e ágazódott szét.

23 1. A z első ösembertörzs eredete.

Az emberi szervezetnek alkalmazkodó képessége miatt, az éghajlat legkülönbözőbb, sőt legellentéte­

sebb viszonyai között is, életben marad az ember.

Az emberszabású majmok elterjedését jobban sza­

bályozza a klíma. így egyes nemek szerint nézve Ázsiában azok az északi szélesség 26° fokáig, Afriká­

ban az északi 15° és a déli 10° fokok között talál­

hatók. A g i b b o n - f a j Ázsia belsejét foglalja el, az o r á n g B o r n e ó b a n és S z u m a t r á b a n él, a c s i m p á n z C o n g o és S e n e g a l vidékén, a g o r i l l a pedig A f r i k á b a n még szükebb körben található.

Az első ősember keletkezésének helyét meg­

jelölni nem tudják és azt sem lehet, elégtelen adatok miatt vitatni: vájjon az emberi typus hamarább jelent-e meg, mint a megmaradt, mostan élő ember- szabású majmok valamelyik faja. A messze nyúló kérdések közül, bár kevés bizonyosságra való ki­

látással, csak az embertörzs első feltűnésének cen­

trális területe kereshető, természetesen hypothetikus alapon. A biblia ezt a területet M e s o p o t á m i á - b a n mondja. A tudomány abból a valószínűségből indul ki. hogy ez ott lehet, a hol a legközelebb álló rokon állatok elterjedésének köre van. így Közép- Af r i ká ba n, B o r n e ó b a n , D é l - Á z s i á b a n egy­

arántkeresik. W agner Mór (1870) szerint egy állat, végtelen idők előtt, lekúszott a fáról, négy lábúból két lábúvá fejlődött, mindenevővé (omnivorra) lett, barlangot keresett magának a d i l u v i á l i s kor­

s z a k idejében. A diluvium vizözönével, jégáradá­

saival szolgáltatta azokat a kényszereket, melyek óriás előrehaladást követeltek az ősembernél. Keze, lába külön szolgálatra módosult. Keze a legfinomabb és legsokoldalúbb szerszámmá fejlődött. Egyenes testtartása szabad látókört nyitott előtte. Fejének mozgékonysága, tekintetének gyorsulása mellett, a szaglás és hallás érzéke fölött a látás vette át a vezető szerepet. A mellkas szélesebb lett, s meg­

szabadulva a zsigerek nyomásától a gége, a beszélő szerv is kifejlődhetett. Á beszéddel a gondolat és így tovább. Minderre nagy természetes szükségérze­

tek adtak okot, a minőket a diluviális korban fel lehet tételezni. Azért a megjelenésnek helyét is a diluvium alapján vélték megtalálhatónak. Á hol a diluvium nyomai meg vannak, ott meg van az alap

arra nézve, hogy az a hely a megjelenésnek helye lehetett. Ily módon E u róp a, É s z a k - A m e r i k a területe is számításba jött. Mül l er S z i b é r i á b a n keresi, a hol véleménye szerint a diluvium kezdődött.

Más szempont útmutatása szerint, olyan terü­

leten jelenhetett meg az első embertörzs, mely centrális helyzetű egy tájra nézve, melyen a három színre különváló embertypus sajátságait össze­

olvadva vélik felismerni, és a mely, mert az emb.'er- s z a b á s ú ma j mo k elterjedésének körével is talál, az embernek az állatfejlődés sorozatából való ki­

emelkedésének is megfelel. Ennek alapján S c l a t e r egy hypothetikus kontinenst kényszerült felvenni, mely Afrika és Ausztrália között, az indiai oczeán helyén, összekötő terület lett volna. Ezt ő L e m ú - riá n a k nevezte. Utánna Ha e c ke l is valószínűnek tartotta ennek a szárazföldnek egykori létezését. A tenger mélységének mérései azonban e helyen egy szárazföldnek elsülyedését, az óriási mélységek miatt kétségessé teszik.

A nagyobb szigetek közül is több mint harmincz- ötöt találtak, felfedezésük alkalmával lakatlannak, így a hely keresésénél a szigetekre sem gondolhat­

nak. Kutatásuk csak a kontinensekre szoritkozhatik.

Vándorlás.

Bárhol keletkezett is az első ősembertörzs, csak nagy vándorlásokkal terjedhetett szét a földön. A legkülönbözőbb éghajlat alá és talajra került, a hol hosszas idők után, sajátlagos jellegeket vett föl. Ez által különböző törzsekre szakadt széjjel. Az egymás mellett levő szigetek természetes utakul szolgáltak az ily vándorlásnál. Ily módon vándorolhattak az e s z k i mó k Kamcsatkán, az Aleuti szigeteken és Alaskán, vagy akár a Behring szoros egyik part­

járól a másikra áthúzódva, Amerikába.

A tenger árama és a szél is messze verte el, sokszor véletlenül az embert. így történhetett meg, a miről az a i n ó к szóhagyománya beszél, hogy nyugatról származtak a japán szigetekre, vagy a t c h u e l c h e k is nyugatról Dél-Amerikába. A sík­

ságok és folyamvölgyek pedig országutjai voltaK a vándorlásnak.

Alkalmazkodás.

Az ember a föld minden éghajlata alatt él, és minden életviszonyához alkalmazkodik. Az alkal-

25 mazkodásra való képesség azonban különböző nép­

nél. más más embernél, különböző fokú. Függ az ember életkorától is. Ha a költözködés ellentétes klíma alá sodorja az embert, az alkalmazkodás a generáczióval erősödhetik. Mindamellett megtörténik, hogy a nép az uj viszonyok közt pusztulásnak indul.

Eletszívósságát növeli, ha az ottan lakó néppel kereszteződésbe elegyedik. Ezzel uj rassz keletke­

zésére ad alkalmat.

2. A z em ber-rasszok eredete

• az ős néptörzstől ismét, időtlen idők folyamán, annyira különböző sajátságokat vettek fel, hogy mint uj fajták, — rasszok jelentek meg. A rassz keletkezés oka a szervezet változékonyságában, az öröklésben, a kereszteződésben és szociális ténye­

zőkben található.

Az alkalmazkodó képessége az embernek meg­

engedi, hogy az éghajlat, a lakhely, a növény-, állat- és ásványkörnyezet, az életmód, a társas élet szokásai mind, szervezetében v á l t o z t a t á s o- k a t hozzanak létre. Ez által eltérő sajátságú emberek keletkeznek. Ez azonban a végletekig így nem mehet, mert egy másik törekvése az élő szer­

vezetnek, a nyert sajátságokat kiválasztani, össze­

gezni és állandósítani igyekezik. Ez az ö r ö к l é ­ it e n у s é g által történik. Bizonyos körülményekhez alkalmazkodott egyéni sajátságoknak öröklés utján való fennmaradása uj rasszhoz vezet. Ilyen uj ke­

letkezett rassz az a m e r i k a i - e u r ó p a i és az a m e r i к a i - n ég e r rassz. Az öröklékenység egy­

szersmind a különböző rasszoknak, ha ugyanazon körülmények behatása alatt maradnak, sajátos bélyegeit határozottan őrizheti meg, és így azokat egymástól elkülönítheti.

Uj rassz keletkezését feli kell venni akkor is, ha két különböző rassz állandóan kereszteződik. A f o u l b és n é g e r rassz korcsai, a s z о m á 1 i k, g a 1 1 á к ilyen keveredésből származtak. Ilyen köz­

beékelődő uj rasszok lehetnek az i b é r i a i félsziget lakói és Afrikában még a g r i q u á k. Általában az emberrasszok mind kereszteződhetnek egymással.

Ez az emberfaj egysége mellett szól.

1

Az uj rassz az öröklékenység és változékony­

ság foka szerint többé, kevésbbé lehet életképes.

A szociális tényezőknél a szokások, a munka és más behatások szerepelnek, melyek a változé­

konysággal és öröklékenységgel együttesen veendők számba.

Két idegen rassz kereszteződéséből keletkezett egyed: k o r c s ( h y b r i d ) . Az embertanban ez f é l v é r n e k ( m e s z t i c z ) neveztetik. A tovább folytatódó kereszteződéseket e l s ő , m á s o d f o k ú ­ n a k nevezik. Vannak népek, a melyeknél a hatodik fokig, sőt tovább is, felismerik és megnevezik a korcsokat. A néger és európai ivadéka — teszem — az első fokon m u l a t t , tovább t e r c z e r , q u a r ­ t er, q u i n t e r, s e x t e r.

A rassz azonban sajátságaiban elmúlik, szét- / mosódik, ha a változékonyság és öröklékenység tényezői egymást kellő módon befolyásolva, nem érvényesülhetnek, mert a legkülönbözőbb más rasszok- kal szabálytalan egybekeveredéssel érintkezik.

Mai nap a népek oly nagyfokú érintkezésénél, tiszta rasszok feltalálása is nehéz. Keresni kell, a hol a rassz tisztaságának kétsége felmerül, a jellemző sajátságok kikutatásával az összekötő rokonságot és a rokon elemek között, a sajátlagos bélyegek középarányában, elméletileg kell felállítani a tiszta rassz képét. Ez az ismétlődő bélyegek kapcsán levont e l m é l e t i t i s z t a r a s s z : a t y p u s (például: európai szőke és barna typus, germán, szláv, czigány, iráni, kelta, berber, szemita, finn, magyar, lapp, mongol, eszkimó, szamojéd, maláji, polynéziai, amerikai, patagon typus).

A megalkotott typus a népeknek átnézetes rend­

szerbe való osztályozásánál segitő lehet. Egy typus- ban több rassz jellegeit is fel lehet ismerni, ha a középrassz képét alakítjuk meg. így ismerte fel B r o c a az alsó bretagnei népben a kihalt kelta typus vonásait.

A rasszoknak egymással a megélhetésért foly­

tatott küzdelmében is érvényesül a természet törvénye, hogy az erősebb legyőzi a gyengét. A rassz gyöngülésének a környezet viszonyainak balra változásán, betegségeken kívül, egyenes oka sokszor gyilkos pusztításuk volt. A fehérek hódítása együtt jár a legtöbb színes rassz pusztulásával.

27

III. R É S Z .

Az emberiség őskora.

Minden nép történetében, ba visszatekintünk, hosszabb, rövidebb időszakasz után, eljutunk azon időkig, a melyen túl az Írott adatok elmaradnak, ( p r o t o h i s t o r i a ) majd továbbá azokig, a melyről a szóhagyomány sem beszél ( p r a e h i s - t о r i a). Az embertan körébe tartozik az emberiség történetének ez a legtávolabb eső, leghomályosabb ideje, a mely az embernek, a történet és szóhagyo­

mány előtti szereplését kutatja, Ezt a határozatlan praehistorikus időt a nyelv megalkotásától az írás­

mesterség feltalálásáig tartónak vehetjük.

A mi időszámításunk szerint az egyptomiak történelme 2300 évvel Kr. e. már négy együtt lakó és szereplő emberrasszról beszél. Ázsiában Kr. e.

1200-ban idegen rassz kényszeríti a khinait védő falainak megépítésére. Sőt Kr. e. 4000—5000 éves történelmi adatok és építmények maradványai, mind sokféle rasszról és azoknak sok színezetű, néha magas kultúrái fejlettségéről,adnak bizonyítékot.

Az emberiség hosszú időkön át juthatott fejlő­

désében idáig. Ezt bizonyítgatja a s z ó h a g y o m á n y , a r é g é s z e t (a r c h e o ló g ia ) és a n y e l v e k f e j ­ l ő d é s é r ő l s z ó l ó tu d o m á n y is.

Az emberiség 5000 évnél régibb eredetű. Ős korának kutatásában a mi időszámításunk mértéke már kevés. Első nyomai a geológiai időszakokba, a föld rétegeinek kiképződésére szükséges, viszonylag tágan becsülhető epochákba vezetnek vissza.

Az emberiségnek ilyen rendkívül nagy régiségé­

ről szóló nézetet először a tudományos vijág előtt, T h o m s e n vallotté század első felében. 6 mondta ki, hogy őstörténetének adatait, első sorban, a föld­

ből kiásott szerszámai képezik. Ezek anyaga szerint, mind az öt világrészben, aránylag hosszabb-rövidebb ideig tartó három kultúr-fejlődési fokot lehet, — életében megkülönböztetni: a kő ko r s z a k o t , a b r o n z k o r s z a k o t és a v a s k o r s z a k o t .