A ZSENI-ELMÉLET PETŐFI ÉS

A N Y E L V - ÉS S Z É P T U D O M Á N Y I O S Z T Á L Y K Ö R É B Ő L KIADTA A M A G Y A R T U D O M Á N Y O S AKADÉMIA

AZ I. OSZTÁLY RENDELETÉBŐL SZERKESZTI

N É M E T H G Y U L A OSZTÁLYTITKÁR XXVI. KÖTET - 1. S Z Á M .

PETŐFI

ÉS A ZSENI-ELMÉLET

( S Z É K F O G L A L Ó É R T E K E Z É S )

IRTA

ZLINSZKY ALADÁR

R. T A G

FELOLVASTA AZ 1940. MÁRCIUS 4-i OSZTÁLYÖLÉSEN

B U D A P E S T

KIADTA A M A G Y A R T U D O M Á N Y O S AKADÉMIA

PETŐFI

ÉS A ZSENI-ELMÉLET

( S Z É K F O G L A L Ó É R T E K E Z É S )

IRTA

ZLINSZKY ALADÁR

R. T A G

FELOLVASTA AZ 1940. MÁRCIUS 4-i OSZTÁLYÖLÉSEN

B U D A P E S T

KIADJA A M A G Y A R T U D O M Á N Y O S AKADÉMIA 1 9 4 1

Sylvester Rt. Budapest, XIV., Herraina-út

L

A zsenielmélet v i r á g k o r a a német S t u r m und D r a n g , melyet a német irodalomtörténet Geniezeit-nok, Genie- periode-nek nevez. A Göttinger H a i n b u n d költői indították meg, h a d a t üzenve a klasszicizmusnak, a tudós költészet- nek, az ókori m i n t á k n a k s a tekintély elvének és Aristote- les, H o r a t i u s vagy Boileau helyett a költői tehetséghői fa- kadó eredetiséget emelték trónra. Original-Geniek-nek ne- vezték magukat, ezzel jelezve, hogy a t a n u l m á n y n á l többre becsülik a természetes tehetséget s az eredeti költői egyé- niséget.

Míg azonban a zsenielmélet Németországba eljutott, m á r hosszú utat tett meg a reneszánsztól fogva, Olasz-, Franciaországon és A n g l i á n keresztül. A humanisták, kiknek eszménye a poéta doctus volt, s művészi elvük az imitatio, latin és görög klasszikusok utánzása, tudták azt is, hogy m á r a régiek a t a n u l m á n y mellett valami isteni ihlettséget t u l a j d o n í t o t t a k a költőnek, kinek gondolatait voltaképen a múzsa s u g a l j a s a nagy eposzok írói ennek segítségét kérik, mikor művükbe belefognak. Mfjvív asiós

TTEÁ így kezdi Homeros az Iliast, "AVÖQCC goi t'vvsns Movaa

* Szabó Anikó: A k ö l t ő i lángész. Minerva-könyvtár. 153. Budapest, 1939. — Hermann Wolf: Geschichte des Geniebegriffs, i. d. deutschen Aesthetik des 18. J a h r h u n d e r t s . Heidelberg, 1923. — Edgar Zilsel: Die E n t - stehung des Geniebegriffs. Tübingen, 1926. (Ókor és reneszánsz.) — Oskar

Wulzel: D a s Prometheussvmbol von Shaftesbury zu Goethe. Leipzig u.

Berlin. 1910- Eredetileg: Neue J a h r b ü c h e r f ü r Class. Philologie u. Deutsche Lit 1910.

3

noXvxQonov&L Odysseát. V a g y Vergilius az Aeneis-ben: Musa mihi causas memora. De divatos filozófusukban, P l a f o n b a n is, különösen P h a i d r o s és I o n c. d i a l ó g u s a i b a n o l v a s h a t t a k az enthusiasmusról, a lelkesültségről, m e l y nélkül, c s u p á n mesterség által (éx rs/vfjs), senki sem lehet n a g y költővé.

Téved, aki ez isteni ő r ü l e t nélkül m e r a költészet csarno- k á b a lépni. Nem a bölcseség s u g a l j a a költők szerzemé-

nyeit P l a t ó n szerint, h a n e m az az isteni e n t h u s i a s m u s , a m i l y e n a jósokban és p a p o k b a n m ű k ö d i k , kik g y a k r a n m a g u k sem t u d n a k számot adni a m a bölcs és szép dolgok-

ról, amelyeket h i r d e t n e k . A reneszánsz két n a g y poétika- í r ó j á n á l , V i d á n á l s m é g inkább Scaligernél v a n m á r

n y o m a a géniusznak, m e l y isteni eredetét levetve, kezdi c s u p á n egy i r r a c i o n á l i s erő színét felölteni.1

A f r a n c i á k n á l Boileau a klasszicizmus t ö r v é n y h o z ó j a X I V . L a j o s k o r á b a n . Ő a f r a n c i a racionalizmus, a raison képviselője, é p p ú g y m i n t k o r t á r s a , Descartes a filozófiában.

„Az észt szeressétek! — h i r d e t i . A k á r m i f é l e m ű csak ész által lehet t a r t ó s f é n y ű , becsű." Az igazság a legfőbb szép- ség, s a józan m é r t é k t a r t á s a legfőbb művészi követelmény.

A költőtől n a g y t a n u l t s á g o t , műveltséget k í v á n . E s z m é n y e neki is a poéta doctus, a tanult író, a k i ismeri az ókori klasszikusokat s m i n t á k k a l és szabályokkal fegyelmezi f a n t á z i á j á t , de L'art poétique-jét mégis í g y kezdi:

H i á b a a m a g a s P a r n a s z r a t ö r n i fel Merész í r ó n a k a vers mesterségivei, H a lelkét az egek által nem ihleték, H a m á r születve nem költőnek születék.

K o r t á r s a , P e r r a u l t , m á r egy ú j kor első hirdetője. Paralle- les des Anciens et des Modernes c. m ű v é b e n kikel az ókor túlbecsülése ellen és s a j á t k o r á n a k íróit m é l t a t j a , sőt fö- l é j ü k emeli. Corneille és Moliére mögött e l m a r a d n a k a gö- rög t r a g i k u s o k és komédia-írók. Az ú j epikusok k ü l ö n b jellemeket a l k o t n a k m i n t a k e g y e t l e n Achilles, v a g y a fé

1 V. ö. E d g a r Zilsel: Die Entstehung des Geniebegriffs. 286. 1.

lénk Aeneas. D ' U r f é regényében, az Astréeben tízszer any- nyi invenció van, m i n t az Iliasban. P e r r a u l t n a k v a n elő- ször tiszta fogalma a zseniről. A lángész az istenség ro- kona, benne u g y a n a z a tűz ég, melyet Prometheus az égből elrabolt, s mely csak a kiválók lelkében gyúl ú j r a .

C'est ce feu qu'autrefois, d'une audace nouvelle, Prométhée enleva de la voűte éternelle

Et que le Ciel répand sans j a m a i s s'épuiser.

E tüzet Prometheusz, bátorsággal tele, Örök forrásából, az égből hozta le.

Ezt örök bőségben a mennybolt hinti szét Halandók lelkébe, kik élvezik kegyét.

A zseni, ez égi tűz birtokában, minden t a n u l m á n y nél- kül is megtalálja ú t j á t a művészetekhez, a tudás mintegy elébejön, fáradságos m u n k a nélkül.

Éclairé p a r luy-méme et sans étude, habile, II trouve ä tous les Arts une route facile;

Le s^avoir le p r é v i e n t et semble luy venir Bien moins de son travail que de son souvenir.

Ily ész önfényénél, b á r t a n u l m á n y t nem tesz, Könnyen utat talál minden művészethez;

Tudása az ősi teremtésből ered,

Nem t a n u l m á n y szüli, inkább emlékezet.

E tudást nem lehet tanulás ú t j á n megszerezni, ez szent düh, bölcs őrület, ez szüli a zsenit.

Tous ces hommes enfin en qui l'on voit régner Un merveilleux sqavoir qu'on ne pent enseigner, Une sainte f u r e u r , une sage manie

E t tous les a u t r e s dons qui forment le Génié.

Minden ember, kiben ez égi láng lobog,

Kincset bír, mit nem ád könyv és professzorok.

Okos megszálloít-ság, szent hévtől tüzelve, És még sok jelesség, lásd: ez a lángelme.1

Mindez ú g y hangzik, m i n t h a m á r száz évvel későbh a S t u r m und D r a n g költőit hallanánk, kiknek b á l v á n y a szintén Prometheus, a titán volt, s a zseni szent őrületét érezték m a g u k b a n . P e r r a u l t azonban még nem tud meg- szabadulni a szabályok tekintélyétől, s abban l á t j a korá- nak előnyét, hogy jobban ismeri a művészet követelmé-

nyeit, m i n t a régiek. H a m a egy Vergiliushoz hasonló tehetség születne, úgymond, különb művet hozna létre az Aeneisnél, mert a szabályok egész tömege áll rendelke- zésére, miket a régiek nein ismertek. P e r r a u l t ideálja tehát a tehetséges költő, ki fegyelmezett ésszel, ügyesen halad a szabályok ú t j á n , nem ütközve bele a sorompókba.

Huszonhárom évre a Paralleles megjelenése után (1688) lépett fel A n g l i á b a n S h a f t e s b u r y 1711-ben. Aris- toteles szabályai és az imitáció ellen az eredetiség és enthu- siasmus elvét hangoztatta, mint a művészi teremtés alap- feltételeit. A zseniális művész alkotása azonos a természe- tével, amelyben a világszellem fejezi ki m a g á t . A művész is ezt a v i l á g t ö r v é n y t érzi m a g á b a n s mintegy második istenségként teremt. A géniusz alkotásai organikus mikro- kozmoszok: eredetiség és isteni ihlet előfeltételei minden művészi alkotásnak. A művész olyan mint Prometheus, akit a görög szobrásznak képzelt, s aki istenhez hasonlóan embereket teremtett s életet lehelt beléjük. A művészet és a Teremtő m u n k á j a lényegében azonos.

S h a f t e s b u r y összehasonlítja a k o n t á r t az igazi költő- vel, a zsenivel: „ V a n egy f a j t á j a az embereknek, akiket ú j a b b a n költőnek neveznek, m e r t van bizonyos kifejezési készségük, felületes, ízléstelen szellemességük és némi kép- zel őerej ük. De az az ember, aki a költő nevet valóban és igazi értelemben megérdemli, aki mint igazi művész és alkotó (a real master of architect), embereket és erkölcsö- ket tud festeni, aki a cselekménynek meg t u d j a adni kellő

E versek f o r d í t á s á t Varga Bálint t a n á r úrnak köszönöm.

f o r m á j á t és a r á n y a i t , az, h a nem tévedek, egészen más teremtmény. Mert az ilyen költő valóban második teremtő szellem, valódi Prometheus J u p i t e r alatt. (Such a poet is indeed a second m a k e r : a just Prometheus, under Jove.) Mint az a legfelsőbb művész, v a g y a n a g y teremtő termé- szet, oly egészet alkot, mely összefüggő és arányos, részei helyes sorrendben és szerkezetben követik egymást."

Walzel Oszkár egy t a n u l m á n y á b a n , Das Prome- theussymbol von Shaftesbury zu Goethe, k i m u t a t j a , hogy Shaftesbury e tétele alapvető fontosságú lett a későbbi egész zsenimozgalomra s Herdernél, a S t u r m und D r a n g költőinél egészen Schillerig és Goetheig számtalan f o r m á - ban ismétlődik, v a g y legalább értelme szerint k i m u t a t - ható. „Die Worte S h a f t e s b u r y s finden in den genialischen Zeiten um 1770, ein vielfaches Echo." Fragment-jeiben H e r - der 1767-ben ezt í r j a : „Weil es aber gefährlich ist, als ein zweiter Prometheus den elektrischen F u n k e n vom H i m m e l solbst zu holen; weil es schwerer ist, Künstler als ein Sophist über die K u n s t zu sein; weil das K u n s t r i c h t e r - ansehen immer V e r m i n d e r u n g befürchtet, wenn es sich selbst der Beurteilung unterziehen soll: so ist der Mittel- weg die gewöhnliche Strasse; man betrachtet die W e r k e der andern, u m durch sie a u f z u m u n t e r n " . Az eredeti és utánzó költő e szembeállítása egészen Shaftesbury-szerű, úgy a gondolat, mint a kifejezés szempontjából.

Goethe Zum Shakespears Tag' (1771) c. beszédében ezt m o n d j a az ünnepelt költőről: „ E r wetteiferte mit dem Prometheus, bildete ihm Zug vor Zug seine Menschen nach, nur in kolossalischer G r ö s s e . . . und d a n n belebte er -sie alle mit dem H a u c h s e i n e s Geistes, e r redet a u s allen, und man e r k e n n t i h r e Verwandtschaft." (Walzel id.

m ű 45. 1.)

Schlegel Vilmos egy emberöltővel később Berliner Vorlesung-jmban m e g ú j í t j a S h a f t e s b u r y t . Tétele: die K u n s t soll die N a t u r nachahmen. A művészetnek, ú g y - mond, mint ahogy a természet önállóan teremti, eleven műveket kell létrehoznia, melyeket nem valamely idegen mechanizmus, hanem s a j á t belső e r e j ü k mozgat a nap-

rendszerhez hasonlóan. I t t használja a következő fordu- ,latot: „Auf diese Weise hat Prometheus die Natur nach- geahmt, als er den Menschen aus irdischem Ton formte und ihn mit einem von der Sonne e n t w a n d t e n Funkon be- lebte." (Walzel u. o.)

S h a f t e s b u r y művével egy esztendőben jelent meg Addi- son t a n u l m á n y a a Spectator-ban a képzeletről „On imagina- tion". (1711.) Ö felismerte a képzelet h a t a l m á t a művészi al- kotásban („something like creation"); csak ez teremt újsze- r ű t és eredetit, amire az utánzás sohasem képes. („An imi- tation of the best authors is not to he compare with a good original.") Addison két csoportba osztja a tehetségeket.

Az elsőbe tartoznak a n a g y zsenik, a „great natural Ge- nius"-ok, akik minden tanulás és szahályismeret nélkül alkották meg halhatatlan műveiket. Ilyen szellemek Ho- meros és Shakespeare. A második csoportba azok tartoz- nak, akik természetes tehetségüket szabályok ú t j á n érvé- nyesítik. Ilyenek többen vannak, Addison szerint: Plato, Aristoteles, Vergilius, Cicero, Milton és Bacon Francis.

Addison tehát először ismeri fel a képzelet döntő fontos- ságát a művészi alkotásban. A természethez hasonlítja:

r e p r o d u k t í v és p r o d u k t í v egyszerre s olyat tud alkotni, ami a valóságban sehol sem található. Színesebb és élet- teljesebb a kép, melyet a fantázia fest, mint amilyent a t á r g y l á t á s a az érzékekben kelt. Még féktelensége és vad- sága is fenségesebb a bel esprit finomságainál. Milton

eposza az I l i a s és Aeneis felett áll, és Shakespeare is f a n t á - z i á j á n a k erejével hat legjobban olvasóira. Kísértetei, bo- szorkányai, költött személyei nem léteznek, de viselkedésük olyan természetes, hogy meggyőződésünk szerint, ha a világon csakugyan élnének, kétségtelenül így kellene be- szélniük és cselekedniük.

A zseni fogalmának kialakulását voltaképen az a vita i n d í t o t t a el, mely Homeros és Vergilius eposzainak pár- huzamba állításával m á r a reneszánsz k o r á b a n kezdődött.

A reneszánsz esztétikusai, ú g y Vida, m i n t Scaliger, Ver- giliust m a g a s a n Homeros fölé emelték, hiszen Vergilius az a u g u s t u s i kor egész k u l t ú r á j á t k i f e j e z t e műveiben.

Filozófus volt, ki j á r t a s a stoa és E p i k u r o s bölcseletében, s u d v a r i költő, ki egy századokon át kicsiszolt irodalom nyelvét használta. Homeros ezzel szemben egy p r i m i t í v nép nyers költője, ki d a r a b o s nyelvével, ízléstelen hason- lataival valósággal v i s s z a r i a s z t j a a reneszánsz-kor fiuo- m u l t ízlésű olvasóit. Scaliger találóan fejezi ki egy hason- l a t t a l kora ítéletét: „ A m e n n y i r e különbözik egy úrinő az esetlen parasztasszonytól, a n n y i r a f ö l ü l m ú l j a a kiváló te- hetségű Homerost a mi isteni Vergiliusunk". A tehetséget ő is l á t j a Homerosban, de inkább csak m i n t természetes adottságot, semmint művészetet. Azt mondja, hogy Home- ros a művészetet „inkább feltalálni, mint kiművelni lát- szik", míg Vergilius a n y e r s a n y a g o t t a n u l m á n n y a l és íté- lettel a tökéletesség legmagasabb f o k á r a emeli. í g y nyer- tek fogalmat arról, hogy v a l a k i a művészet szabályainak ismerete nélkül is lehet n a g y költő, sőt, hogy eredetibb m i n t amaz, h a a n n a k k u l t ú r á j á t nem is érvényesítheti művében. Blackwell és Wood a homerosi költemények színhelyének f e l k u t a t á s a á l t a l helyes világításba állították az Iliast és Odysseát s természetességét és igazságát emel- ték ki. Homerosban több v a n az eredeti lángész természe- tességéből, éppen hevessége és nyersesége által. Később Chabanon Voltaire-rel összehasonlítva kijelenti, hogy Ver- gilius óvatosságával és mérsékletével szemben Homeros az erős szenvedélyeket lángeszének erejével hévvel, f é r f i a - san és n a g y természetességgel festi. Achilles és Agamem- non civódása cikornya és dísz nélkül való heves, kemény a kifejezésben, rendetlen és szaggatott a gondolatokban.1

Az eredeti m ű a l k o t á s fontosságát azonban minden sza- bállyal szemben Young E d w a r d ismerte fel legfontosabb- nak és egyedül döntőnek a zseni meghatározásában. Műve 1759-ben jelent m e g : Conjectures on original composition in a letter to the author of Sir Charles Grandison. A N i g h t thougths szerzője e t a n u l m á n y á t levélalakban R i c h a r d - sonhoz, a polgári regény megalapítójához intézi, ki m á r Shakespeare-t ünnepelte a f r a n c i a tragikusokkal szemben.

1 J á n o s i : A z aesthetika története. I I . 181. 1.

Y o u n g szembeállítja az eredeti teremtőerővel megáldott költőt a t a n u l m á n y és szabályok emberével. „Az mintegy o d a v a r á z s o l j a az épületet l á t h a t a t l a n erő segélyével, ez felépíti mesterember m ó d j á r a , a szerszámoknak szokásos felhasználásával. Az túlteszi m a g á t a korlátokon, melyek m a n k ó h o z hasonlóan szükségesek a sántának, de terhére v a n n a k az egészségesnek, és o l y a n t alkot, amire eddig még n e m volt példa; ez szabályokat keres és példákat kö- vet, m i k e t utánozhasson. Az j á r a t l a n utakon j á r és s a j á t ítéletére hallgat, ez babonás tisztelettel lépked n a g y elő- dök szent nyomdokain és nem m e r önmagától kérni taná- csot, véleményt. Az mindent ö n m a g á n a k köszönhet, ez m á s o k n a k lekötelezettje. Az v a r á z s p á l c á j á v a l virágos ker- tet t e r e m t a sivatag helyén, ez f á r a d s á g g a l ültetget a ta- l a j b a másunnan k i v e t t s itt sínylődésre kárhoztatott nö- vényeket. Annak alkotásai h a középszerűek is, becsesek, m e r t v a l a m i ú j a t , eredetit t a r t a l m a z n a k , ezeknek művei legfeljebb olyanok, t a l á n rosszabbak, m i n t mintáik. Ere- deti m ű az ú j s á g ingerével hat lelkünkre, az u t á n z a t ha- tása olyan, mint egy másodszor elbeszélt történeté; h a pe- dig a lángeszű költő még a csodálatosnak erejét is fel t u d j a használni, h a t a l m a t nyer r a j t u n k , f a n t á z i á j á n a k s z á r n y a i n egyik helyről a m á s i k r a r a g a d és egyik öröm- ből a m á s i k b a ejt". (Jánosi: Az aesthetika története. I I . 204. 1.)

Tíz év múlva, 1769-ben jelent m e g Wood könyve Ho- merosról: Essay on the original genius and writings of Horner. Szintén a zseninek t u l a j d o n í t j a Homeros eredeti- ségét, kiben mintegy a természet nyilatkozik meg a tudós h a g y o m á n y helyett.

A f r a n c i a esztetika: Dubos, B a t t e u x , Helvetius, a zse- niben m é g m e g m a g y a r á z h a t ó természeti jelenséget, a testi ós lelki tulajdonságok szerencsés találkozását l á t j a . Csak a X V I I I . század második felében ismeri fel Diderot a zseni lelki a l k a t á b a n az irracionális elemet s a zseniben az indi- viduum démoni voltát. Rokona a természetnek, de azt mű- veiben n e m szolgailag másolja, h a n e m képzelete által idealizálja. Az aristotelesi szabályok jó szolgálatot tehet-

nek az átlagtehetségnek, de a zsenit csak akadályoznák szárnyalásában.

A német esztétikában a zseni p r o b l é m á j á n a k fejlődé- sét u g y a n a z a küzdelem jellemzi, m i n t a francia és angol

esztétikában: a klasszicizmus racionalista szabályszerű- ségének és az individualizmus k o r l á t t a l a n s á g á n a k ellen- téte. A francia klasszicizmus racionalista álláspontját leg- nagyobb hatással Gottsched képviselte: Kritische Dicht- kunst (1730) c. poétikai művében, v a l a m i n t folyóiratában:

Die vernünftigen Tadlerinnen (1717). Mindkettő m á r címé- hen m u t a t j a szerzőjének harcos természetét. Elvei nagy- részt Boileau p o é t i k á j á v a l egyeznek. E l f o g a d j a az isteni inspirációt, amelyet Boileau említ L ' a r t poétique-je elején, de azt mondja, hogy ez csak az ókorból hagyományozott szólásmód, melynek értelme csak annyi, bogy a költészet- hez valamely különös telietség (besondere Fähigkeit) szük- séges. A költői alkotás conditio sine qua non-ja: az érte- lem. Elismeri ugyan a fantázia szerepét is, csakhogy ez nem csaponghat szabadon, hanem bizonyos törvényszerű- séggel f ü g g n i e kell az értelemtől és a valóságtól. A termé- szet utánzásában csak azok a leírások sikeresek, amelyek m e g á l l h a t n a k az értelem ítélőszéke előtt. A zsenielmélet m á r ismeretes volt előtte, de Gottsched teljesen idegenül állt vele szemben. Young Conjectures c. művét folyóiratá- ban ismertetve 1760-ban ezt í r j a : „ E l r a g a d ó a mű stílusa, de elhagyjuk-e nagytehetségű elődeink nyomait s egy ma- gunk választotta p á l y á t kövessünk csak azért, hogy va- lami hallatlant és csodálatost létrehozzunk? Aki a legjele- sebb elmék hatezer év óta kitaposott ú t j á t vakmerő okos- kodással elhagyja, az könnyen ú g y j á r h a t mint Ikarus, v a g y Phaeton". U g y a n e z évfolyamban így nyilatkozik a zseniről: „Dieser Fremdling, das Genie, ist jetzo ein all- täglicher Gast. W a s ist wohl dieser Ausländer, der sonst im Deutschen einfach Geist und Witz sich nannte, f ü r ein K e r l ? "

A lipcseiekkel szemben a svájciak értették meg a köl- tészet lényegét. Bodmer és Breitinger, két zürichi tanár,

i n d í t o t t a meg a h a r c o t Gottsched e g y e d u r a l m a ellen.

B á r még ők is voltaképen racionalisták, felismerték a zseniális alkotás létrejöttében a fantázia, az isteni meg- szállottság nagy szerepét. Ezzel úttörői lettek a S t u r m und D r a n g korszak felfogásának. F o r r á s u k az angol Spec tator volt, melyet f r a n c i a f o r d í t á s b a n olvastak, s ebben különösen Addison t a n u l m á n y a i a költői képzeletről s Milton és Shakespeare költészetének jelességéről r a g a d t á k meg őket.

Brcitinger Leibniz téziséből indult ki, hogy Isten, mikor e világot teremtette, a lehető világok legjobbikának alkotta meg. Valamint Isten a lehető világok közül ki- választotta a legjobbat, úgy kell a költőnek is e l j á r n i a s költeményét a lehető legjobh elemekből megszerkesztenie.

A költészet tehát a teremtéssel rokon s utánoznia kell a természetet nemcsak a valóság, h a n e m a lehetőség terén is.

B r e i t i n g e r f e l á l l í t j a az abstractio i m a g i n a t i o n s elvét: a költőnek alkotásában mellőznie kell mindazt, ami tökélet- len, a m i t a természet egyenlőtlen mértékben osztott el s azt kell keresnie, a m i t á r g y á t magasztossá, a róla alkotott képet tökéletessé teheti. A lehetségest pedig a valószínűség mértékén kell megállapítania. Az idealizálás egy neme ez, melyet a költő s z á m á r a ily módon előír.

Nagyon előmozdította ekkor a zseni felfogását az esz- tétikának mint t u d o m á n y n a k m e g a l a p í t ó j a : B a u m g a r t e n S á n d o r is Aesthetica c. könyvével. Ö u g y a n i s a logikával szemben, mely a gondolkodás, a magasabbrendű lelki tevé- kenység törvényeit vizsgálja, az alsóbbrendű lelki tehet- ségeknek, facilitates inferiores animae, rendszerét a k a r t a adni. Ilyenek: az érzelem, az indulatok, a figyelem, az emlékezet, a képzelőerő, a szellemesség s a szeszély. Ö tehát m á r foglalkozik a képzelettel, b á r még mint alsóbbrendű lelkierővel. B a u m g a r t e n szerint a szép az a jelenség, ame- lyet érzékeink közvetítésével tökéletesnek ismerünk meg.

Főfeltétele a részek összhangja s ez bennünk a tetszés és v á g y érzelmét kelti fel. Ilyen tökéletes jelenség a bennün- ket körülvevő természet, melyben a Leibniz-féle praesta- bilita harmónia uralkodik. A költő feladata tehát a ter- mészet utánzása; minél közelebb m a r a d f a n t á z i á j a ehhez,

annál biztosabb, hogy alkotása megfelel a szép követel- ményének. B a u m g a r t e n a valót többre becsüli a valószínű- nél. A költő alkosson úgy, mint a természet, „ n a t u r a et poéta producent similia". A költőt így a természetre utasít- ván, ő á l l í t j a fel először Németországban a költői alkotás eredetiségének követelményét.

Azonban B a u m g a r t e n is a Wolf-féle racionalizmus hatása alatt áll. A zseni irracionális voltának felismerése H a m a n n J o h a n n Georg, az Észak m á g u s á n a k érdeme. Sze- rinte a zseni valójában az isteni szellem megnyilatkozása emberi alakban. A művészi alkotás létrehozójában u g y a n - azok a képességek működnek, m i n t a természet megterem- tőjében, Istenben. A zseniális alkotás alapfeltétele a fan tázia szabad, szabályoktól mentes működése. A zseni mi- dőn ú j , eredeti műveket alkot, a régi szabályok helyébe öntudatlanul ú j a k a t állít. A régiek közül Homeros, a mo- dernek közül Shakespeare voltak a szabályokat nem ismerő, igazi zseni mintaképei. „ W a s ersetzt bei H o m e r die Unwissenheit der Kunstregeln, die ein Aristoteles nach ihm erdacht und was bei einem Shakespeare die Unwissen- heit oder Ü b e r t r e t u n g jener kritischen (d. h. ästhetischen) Gesetze? Das Genie, ist die einmiithige Antwort." H a m a n n mindezeket prófétai ihletettséggel, szinte isteni kinyilat- kozásokként a d t a elő, s szuggesztív erejével óriási h a t á s t tett a S t u r m und D r a n g akkor fellépő költőire és mestere lett Herder-nek, aki gondolatait költői ihletettséggel a tudomány nyelvére tette át és vezére lett kora szellemi mozgalmainak.

H e r d e r jól ismerte H a m a n n t , t a n u l m á n y o z t a Young művét és hatni k í v á n t a korabeli irodalomra. Fellépése kezdetén teológiai jellegűek fejtegetései, hiszen protestáns pap volt. A teremtő szellem az istenség misztikus eszköze, melyben az m a g á t tudatosítja. A zsenit nem lehet racioná- lis lélektannal felismerni, hanem csak kongeniális e g y ü t t - érzéssel, intuitív szemlélet ú t j á n . Szereti hasonlítani Sokra- tes daimonjához, mely mintegy Isten szava az emberi lélekben. A költő nála is Prometheus, ki az égből e l r a g a d j a az istenek tüzét az ember számára. Shakespeare az Isten

követe (Vertrauter der Gottheit), d r á m a i isteu (drama- tischer Gott), Newtou és Leibniz az istenség követei (Bo- ten). E g y á l t a l á n a teremtő, feltaláló ember olyan, m i n t Isten, ki m a g a is művész volt, mikor e világot létrehozta.

Shakespeare mellett H o m e r o s t és Ossiánt nevezte meg, m i n t oly zseniket, kik nem a hagyomány és elmélet alap- ján, h a n e m eredeti szellemük ú t j á t követve alkották meg remekeiket. Híres p á r h u z a m á b a n : Homer und Ossian, Homerost a dél, Ossiánt az észak költőjének m u t a t j a be.

Homeros a tiszta objektív szemlélet költője, Ossián állan- dóan az érzelem h ú r j a i n játszik. Homeros a l a k j a i mintegy derült, szabad ég alatt j á r n a k , szobrok v a g y inkább cse- lekvő alakokként, a hús és v é r teljes igazságában; Ossián a l a k j a i ködalakok; az érzés halk f u v a l m a hozta létre őket, s ők szellőként s u h a n n a k tova. Ossiáné a szellemek világa, Homerosnál látni a cselekményt, amit Ossiánuál léptekből, jelekből és hatásokból úgyszólván csak sejteni lehet.

E p á r h u z a m volt a l a p j a m i n d a m a költői termékeknek, me lyek azóta a két nagy ellentétes költőt e g y m á s mellé állí- tották. í g y m i n d j á r t Goethe Werthere, n á l u n k Petőfi Ho- már ás Osszián s A r a n y Ősszel c. remek költeménye.

H e r d e r későbbi fejlődéséhen teológiai miszticizmusa m i n d i n k á b b racionalizmusnak ad helyet. Az észnek szabá- lyozó mértékét h a n g o z t a t j a , s a zseni irracionalizmusa és szubjektivizmusa helyett a n n a k szintetikus-rendező erejét t a r t j a kívánatosnak. „Das „Dämonisch-Wilde" des Stür- mers und Drängers H e r d e r klärt sich ab zum „Göttlich- Milden" des Humanitätsapostels".*

A zseni fogalmával az akkori nagy filozófusok is fog- lalkoztak, különösen K a n t és Schopenhauer. Az inkább a mozgalom elején, emez virágzásakor. K a n t esztétikájában, a K r i t i k der Urtheilskraft-ban¹ több fejezeten keresztül elemezi a zseni fogalmát s a kortársaknál található jellem- vonásait rendszerbe f o g l a l j a . A zseni szerinte is termé- szeti adomány, a művésszel született képesség, mely által

* Herman Wolf: Die Genielehre des jungen Herder. Deutsche Viertel- j a h r s c h r i f t f ü r Lit. Wissenschaft u. Geistesgeschichte. 1925. 430. 1.

14

a természet a művészet szamára szabályokat ad. „Genie ist die angeborne Gemüthsanlage (ingenium), durch welche die N a t u r der K u n s t die Regel gibt." Ö is azt vallja tehát, hogy nem a szabályok teremtik a művészt, hanem a mű- vész teremti a szabályokat, illetőleg műveiből von- hatók el a szabályok. K a n t négy pontban á l l a p í t j a meg a zseni s a j á t s á g a i t s ezek közt első az originalitás, az erede- tiség. Utánzás nem teremthet művészt, de a tehetség hatás- sal lehet másokra, akik ugyanazon természeti adománnyal rendelkeznek. A művészet termékei legyenek mintaszerűek, azaz mások s z á m á r a például szolgálhassanak. V a n n a k tehetségek, akik azt hiszik, hogy eredetiek, ha a szabályok iskolai kényszerétől nem h a g y j á k m a g u k a t vezettetni; h a inkább szeretnek bősz p a r i p á n lovagolni, m i n t iskolalovon.

Ez a mintaszerűség tehát a zseni második követelménye.

H a r m a d i k az, hogy a zseni ösztönszerűleg alkot, nem tud számot adni róla, v a g y tudományosan bizonyítani, hogyan hozta létre m ű v e i t : a természet működött benne. Ebben különbözik a művészet a tudománytól. Newton minden lépéséről számot tud adni, hogy jutott n a g y és mély talál- mányaihoz. Mások követhetik ezen az úton. Ellenben Home- ros v a g y Wieland nem tudnak számot a d n i arról, hogyan keletkeztek elméjükben, képzeletben és gondolatban oly dús eszméik s így másokat sem taníthatnak m e g reá. Ez nem bizonyítja a t u d o m á n y csekélyebb értékét a természet ked- veltjeivel szemben. Negyedik t u l a j d o n s á g a tehát a zseni- nek, hogy a természet a művészetnek és nem a tudomány- nak hirdeti általa szabályait. A lángész végeredményben egy alany ismerőképességeinek szabad használatában nyil- vánuló természeti adomány mintaszerű eredetisége. „Genie ist die m u s t e r h a f t e Originalität der N a t u r g a b e eines Sub- jekts im freien Gebrauche seiner Erkenntnissvermögen."

(49. §.) A lángész alkotása egy másik lángésznek csak annyiban lehet m i n t á j a , amennyi ebben s a j á t eredetiségé- nek érzetét ébreszti fel. (Jánosi: Az aesthetica története, I I I . 175. 1.)

K a n t szerint tehát a t u d o m á n y tudatosan, racionális úton j u t eredményeihez, a művészet azonban ösztönszerű-

leg, irracionális úton alkot. A művészben mintegy a ter- mészet szólal meg. E z magasabbrendű, szinte isteni meg- nyilatkozás, a t u d o m á n y n a k f á r a d s á g g a l szerzett vívmá- n y a i mellett. K a n t mégsem állítja, bogy a művészet m a g a - sabbrendű nyilatkozata az emberi szellemnek, sőt kiemeli, mennyit köszönhet az emberi nem tudósainak, a mű- vészekhez, a természetnek e kegyeltjeihez képest. A m a lé- pést m a j d Schopenhauer teszi meg, kinek filozófiájában az esztétika, és műelméletében a zseni oly döntő szerep- hez j u t .

Schopenhauer szerint a világ m i n t képzet és a k a r a t nyilatkozik meg előttünk. Ismereteinket képzeteink ú t j á n szerezzük, melyekhez szemléletünk f o r m á i n át az idő, tér- és okság segítségével j u t u n k . De mindezeket az a k a r a t ve- zeti, az az igazi életerő, mely az önfenntartás- és f a j f e n n - t a r t á s b a n nyilvánul m e g leginkább, s teszi életünket moz- galmassá, n y u g t a l a n n á , s mivel a folytonos hiányérzetet ki a k a r j a elégíteni, szenvedésekkel tölti meg. Míg az aka-

r á s a l a n y a v a g y u n k , T a n t a l u s k í n j a i t érezzük, I x i o n kere- két f o r g a t j u k , a D a n a i d á k h o r d ó j á t a k a r j u k megtölteni.

A közönséges emberek, a milliók s z á m á r a nem is jelent az élet mást, mint ezt a folytonos küzdelmet. A közönséges elme v a g y tompa v a g y józan, s a t u d á s is csak a n n y i b a n érdekli, amennyiben a n n a k az a k a r a t kielégítésében hasz- n á t veheti. Kontemplációra, belső szemléletre, a dolgoknak önmagukért való megismerésére, mintegy a szemlélt t á r g y b a való elmeriilésre (sich in den Gegenstand ver- lieren) nem képes és e r r e nem is törekszik. A zsenialitás a tiszta szemléletben, e szemléletben való teljes elmerülés- ben nyilvánul. E l kell felednie minden érdekét, a k a r a t á t ,

céljait, egész személyiségét, hogy csak mint megismerő alany érvényesüljön.1

E z az objektív szemlélet a művész sajátsága, aki ekkor

1 Demnach ist G e n i a l i t ä t die Fähigkeit sich rein anschauend zu ver- halten, sich in die A n s c h a u u n g zu verlieren und die Erkenntniss, welche ursprünglich nur zum D i e n s t e des Willens d a ist, diesem Dienst zu ent- ziehen, d. h. sein Interesse, sein Wollen, seine Zwecke, ganz aus den Augen zu lassen, sonach seiner Persönlichkeit sich auf eine Zeit völlig zu

16

megismeri a dolgok igazi lényegót, a plátói ideát, nem pe- dig csak a n n a k vonatkozásait más dolgokhoz. Ez az álla- pot az, melyről Spinoza azt i n o n j a : res sub aeternitatis specie concipere. A közönséges elme csak egyedeket lát a természetben, a zseni tiszta világszem (klares Weltauge), aki az örök eszméket p i l l a n t j a meg benne. Milliók közt akad egy p á r ilyen szellem, aki e szemléletet másokkal közölni is képes. Az a k a r a t itt teljesen elhallgat, a világi érdek megszűnik számára, s csak az eszme ragyog, menten az okság korlátozó törvényeitől, a m a g a égi tisztaságában, előtte. És az élet-küzdelem, az örök a k a r a t e szünetelésé- ben, e fenséges nyugalomban érezzük magunkat legalább pillanatokra boldogoknak, az a k a r a t feszültségétől mentnek.

A művészet e fölszabadító h a t a l m a a boldogság t u d a t á v a l tölt el bennünket. A művészet itt fölülemelkedik minden emberin s az isteninek lesz rokona. A művészet az élet leg- nagyobb öröme és az emberi tehetség legmagasabb telje- sítménye. A pesszimista Schopenhauer a zseniben és művé- szetének élvezetében m i n t e g y a sötét világból való mene- külést l á t j a a boldogság elíziumi szigeteire.

A S t u r m und D r a n g felfogását a zseniről kitűnően illusztrálja egy beszélgetés Tieck Dichterleben c. művében Shakespeare és a t y j a között. Az a t y a így szól Vilmoshoz, a költőhöz: „Az a legpompásabb, hogy Te csak ú g y egy- szerűen, érzésed szerint cselekszel, nem gondolkodol, nem töprengsz, nem csinálsz terveket, h a n e m csupán t u l a j d o n lényedet követed." (Tiecks Schriften. X V I I I . 271.) Törté- neti d r á m á i n a k keletkezéséről, melyekért a Sturm und D r a n g elsősorban lelkesült, így beszél Shakespeare: „Egy- szerre egy magános ó r á b a n a végzetnek és az isteni igaz- ságnak mérhetetlen könyve hangos suhogással f e l t á r u l t előttem és lelkem másként olvasott benne mint azelőtt: lá- tott vonatkozásokat, jóslatokat és beteljesülést, amit addig

entäussern, um als rein erkennendes Subjekt, klares Weltauge, ü b r i g zu bleiben: und dieses nicht auf Augenblicke; sondern so anhaltend und m i t so viel Besonnenheit als n ö t i g ist, um das Aufgefasste durch überlegte K u n s t zu wiederholen „was in schwankender Erscheinung — schwebt, zu befestigen in dauernden Gedanken". —

17

sohasem tudott felfedezni, a végtelen e l r a g a d t a t á s áram- lott ereimbe ós k i m o n d h a t a t l a n lelkesedés vett r a j t a m erőt és én elhatároztam, hogy e látást, mely a m a g a teljes egé- szében az események gazdag tömegében, a történelem isteni ítélőszéke előtt oly érthetően megnyilvánult, szavak- ban és alakokban tükrözöm vissza s e r o p p a n t színjátékot, mely addig előttem is ismeretlen volt, kis házi színpado- mon valósítom meg. Bizony barátom, boldog, nagyon bol- dog idő volt az, mikor én, megfeledkezve az egész világ- ról, p o l g á r h á b o r ú k a t költöttem. G y a k r a n az az érzésem volt, m i n t h a egy l á t h a t a t l a n kéz vezette volna száguldó tollamat." ( X V I I I . 234.) *

A zseninek ez az ösztönszerű irracionális felfogása nem m a r a d t állandó. A K a n t után fellépő n a g y gondolat- rendszerek az észt tették meg minden téren megismerő erőnek, sőt világalkotó tényezőnek. K a n t megvonta ugyan az elme képességének h a t á r a i t , de az idealista filozófia sze- rint a világ mégis az ész alkotása, a . természeti és törté- neti valóság a m a g a egészében az ész rendszere. Legfeltű- nőbben Fichténél nyilatkozik ez meg, akinél az emberi ér- telem, az én, m a g a teremti meg m a g á n a k a nem-ént, a vilá- got, m i n t a cselekvés színhelyét. Schelling a természetet az ész objektív rendszereként f o g j a fel. A természet a tisz- tán a n y a g i jelenségektől mind tökéletesedő fokokon át emelkedik, az ásvány-, növény- és állatvilágtól a legmaga- sabb életformáig, az emberig; az ember, mint öntudatos lény és az erkölcsiség hordozója, a természet célja és ér- telme. A r o m a n t i k u s esztetika az ő s z á m á r a m á r nem any- riyira az ösztönösen tökéleteset alkotó természeti erő, mint inkább az emberi fejlődés magasabb megjelenési f o r m á j a . Schlegel F r i g y e s többször hangoztatja, hogy a költői alko- tás nemcsak homályos ösztön, hanem a költő t u d j a is, amit ki a k a r fejezni művében. Céltudatosan és gondolkozva te- remt, b á r alkotása több is annál, m i n t a m i t fölfoghat. A zseni ö n m a g á t m ú l j a felül alkotásával. „Ein charakteris-

* Idézi Maria Joachimi: Die W e l t a n s c h a u u n g der deutschen R o m a n t i k . Berlin und Leipzig, 1905. 186. lap.

tisches Kennzeichen des dichtenden Genies ist, viel mehr zu wissen, als es weiss, dass es weiss." A fantázia m e g á r a d t folyamát azonban a művészi értelemnek kell szabályoznia, a mű egysége érdekében korlátoznia. Ahogy Goethe m o n d t a : „In der B e s c h r ä n k u n g zeigt sich erst der Meis- ter". Felfogását Shakespeare p é l d á j á v a l igazolja. Shakes- peare a természet képe kicsinyben, de nem azért, m e r t ho- mályos és kifürkészhetetlen, titokzatos erőkkel dolgozik, h a n e m m e r t világos, s erő és gazdagság az ismertető je- gyei. Shakespearenek finomabb, szellemibb fogalmai vol- tak a d r á m a i művészetről, m i n t általában hiszik. I s m e r t e a d r á m a i alkotás rendszerét s alaposan gondolkozott r a j t a . Mély elméjű művész volt ő, nem csupán vad zseni. A ro- m a n t i k u s irónia f o g a l m a is l'őleg Schlegeltől származik, s költőtársai is, m i n t Novalis, Solger és Tieck, elfogadták.

A romantikus költő a klasszikus költővel ellentétben nem olvad bele teljes egyéniségével alkotásaiba, h a n e m hang- súlyozza személyiségének szuverenitását a tőle feldolgo- zott t á r g g y a l szemben is. A művésznek tudni kell felül- emelkedni alkotásán s a lelkesedés elmúltával azt mintegy magasabbról, bírálólag kell áttekintenie. Ez is az ész sze- repének és jogának elismerése a művészi alkotásban.

De leginkább Hegel volt az, aki az észt örök érték- eszmék forrásaként hirdette. A történelem ez értékeszmék- nek megvalósulása. Az egész világtörténet egy nagy- szabású logikai rendszerbe illeszkedik bele s ettől k a p j a értelmét. Hegel szerint a természeti és történelmi valóság az isteni eszmének dialektikai szükségszerűséggel való ön- kifejtése.

Ezért hirdette Hegel, hogy a zseninek a f a n t á z i á n kí- vül észbeli tudásra, műveltségre, továbbá szorgalomra és g y a k o r l a t r a van szüksége. Ö is antropológiailag különös, természettől adott képességet lát u g y a n a zseniben, ame- lyet tudatos m u n k á v a l megszerezni nem lehet, de a termé- szettől adott képességet ki is kell művelni, hogy érvénye- sülhessen. „Wenn auch Talent und Genius des K ü n s t l e r s ein natürliches Moment in sich hat, dasselbe bedarf den-

noch wesentlich der B i l d u n g durch den Gedanken". Hiszen 19

még oly n a g y szellemek f i a t a l k o r i termékei is, amilyen Goethe meg Schiller, messze e l m a r a d n a k későbbi, valóban nagy műveiktől, melyeket csak hosszas tapasztalat és tanu- lás után, m á r érettebb korukban alkottak. Hegel nem is csak a művészben ismeri el a zsenit, h a n e m véget vet az eddigi egyoldalú esztetikai felfogásnak, mely, láttuk, még Kantot is h a t a l m á b a ejtette. Époly zseni lehet egy nagy tudós, hadvezér v a g y uralkodó, m i n t egy művész. „Genie ist ein ganz allgemeiner Ausdruck, welcher nicht nur in Betreff auf K ü n s t l e r , sondern ebenso sehr von grossen F e l d h e r r n u n d Königen als auch von den H e r r e n der Wissenschaft gebraucht wird." A lángelméket az idea meg- valósulása eszközeinek t a r t j a . Az ilyen „történelmi embe- reknek" (welthistorische Individuen) egyéni célkitűzései és törekvései egybeesnek a mindenség szellemének akara- tával, a kor szellemének követelményeivel. A n a g y egyé- niségek felismerik a követelményeket s azok értelmében cselekszenek. Öle a történelem hordozói, akik a tömegen uralkodnak, az pedig bennük l á t j a reprezentánsait s ezért követi őket. Hegel filozófiájával a szubjektív zsenifogalom objektívvé vált.

A hegeli zsenifogalom tovább fejlődött Carlyle, Emer- son, Nietzsche filozófiájában. Carlyle On Heroes, Hero- worship and the Heroic in History (1841) c. m u n k á j á b a n a hősök k u l t u s z á t hirdeti. A világ létének célja éppen nagy egyéniségeket létrehozni, akikben m a g a az istenség nyi- latkozik meg. E m e r s o n representative ma/i-nek nevezi, aki- ben k o r á n a k eszméi és törekvései megtestesülnek. Az a nagy ember, aki a közösség érdekeit képviseli és akadályt nem ismerő a k a r a t t a l megvalósítja. Nietzsche egyenesen egy magasabb f a j t a embertípus k i a l a k u l á s á b a n hisz. Az Übermensch felsőbbrendű ember, ki m a g a k ö r ü l egy ú j , erős, a r i s z t o k r a t a erkölcsű, magasabb értékű emberiség képviselője, aki „jenseits von Gut u n d Böse", a tömeg- erkölcs, a rabszolga-morál félrevetésével a korlátokat nem ismerő felsőbb a k a r a t , a „Wille zur Macht" segítségével a t á r s a d a l m a t e magasabbrendű élet megvalósítása felé vezeti.

20

Más irányban fejlődött a zsenifogalom a pozitivista Taine filozófiájában, ki szintén Hegel gondolataiból i n d u l t ki s a nagy embert kora képviselőjének tekintette. E z azonban nála a race, moment ós milieu hatása alatt áll s csak a tömeglélek gondolatait és érzelmeit fejezheti ki, amelyeknek csirái m á r k o r t á r s a i b a n is megvoltak, s he- lyette azok közül más hasonló tehetség is kifejezhetné.

Csak a faculté maitresse, a szerző alaptehetségének tekin- tetbe vétele engedett rést az egyéniség számára. Ez m á r determinizmus a zsenifogalom eddig ismertetett szubjek- tivizmusával szemben.

I I .

A géniusz,, zseni fogalmáról a mi esztetikai irodal- m u n k is tudomást szerzett. Újkori költészetünk megindulá- sával méltó módon megkezdődött esztetikai irodalmunk is.

Az első m a g y a r esztétikus, Szerdahelyi György, a n a g y - szombati egyetem t a n á r a , 1778-ban kiadott latinnyelvű Aesthetica-jában külön fejezetet szentel a géniusznak.

Szerdahelyi főként a német esztétikában volt járatos. Is- merte és leginkább követte az esztétika megalapítóját, B a u m g a r t e n Sándort, v a l a m i n t annak t a n í t v á n y á t , Meiert, ki egyetemi d i k t á t u m a i t dolgozta fel, továbbá Sul- zert, Riedelt, az angol Hőmet és a francia Batteux-t. Baiun- g a r t e n hatását m á r R a d n a i Rezső Aesthetikai törekvések Magyarországon (Bpest, 1889.) c. m u n k á j á b a n is megálla- pította, a többiét k i m u t a t t a J á n o s i Béla Szerdahelyiről í r t értekezésében. (Szerdahelyi György aestheticája. Ért. a M. Tud. Akadémia nyelv- és széptud. oszt. kör. X X I I I . k.

1. sz. 1914.)

„Quid genius? Genius ad artes praeprimis est necessa- rius, — mondja a caput septimum-ban Szerdahelyi, s így ha- tározza meg: — Genius est animi corporisque liabilitas et Spiritus ad pulcre faeileque cogitandum et agendum inci- t a t u s : sixpvlav Graeci activam animi corporisque bonita-

tem adpellons."

Szép János, a széptudományok tanítója Szombathelyen,

m a g y a r u l í r t a át, rövidítve ez Aestheticát (melyet Szerda- helyi György úrnak nyomdoki u t á n m a g y a r nyelven írt.

Buda, 1794.). Idézzük belőle e hely f o r d í t á s á t ; nehézkessége azonban élénken szemlélteti, mekkora küzdelmükbe került íróinknak a m a g y a r tudományos próza művelése még ek- kor. í g y hangzik: Genius a léleknek s testnek alkalmatos- sága, s mívelésre felhevült elme; reátermésnek mondám

(így a d j a vissza a görög szót), mivel ez hajlandóságnál, készségnél, elevenségnél többet tesz; és a tagok épsége is benne foglaltatik (31. 1.). Jánosi Béla szerint: Genius a testnek és léleknek ügyessége és a szép, könnyű gondolko- zásra és cselekvésre ösztönző szellem (19. 1.). — A léleknek azonban n a g y képzelettel, éles elmével és gyors feltaláló erővel is kell bírnia. „Genius habeat i n s t r u m e n t a corporis sensusque bonos, v i m i m a g i n a n d i m a g n a m . Inspiratio ma- ter est a r t i u m a m a e n i o r u m . In sentiendo est facilis, in repraestando vivax, in inveniendo agendoque copiosus.

Usu et exercitatione foveri augerique debet,"

Mindezeket a leki képességeket a racionalista Baum- garten az alsó megismerő erők közé (facilitates inferiores) sorolta, megkülönböztetve őket az értelmi erőtől (facultas intelligendi), melyet „szép értelemnek", „szép észnek" ne- vez s a felső megismerő erők közé sorol. Szerdahelyi meg- különbözteti a genius originarius et artificiosus f a j t á i t , azaz az eredeti és a mesterséges szellemét s ezeket így jel- lemzi: „Az eredeti lángelme m a g á t kinyilatkoztatja, mint a nap, tüzével és s u g a r a i v a l ; egyúttal gyors, elragadtatott, ú j a t teremtő. A mesterséges szellem nehézkes, lassúbb, ke-

véssé tartós, nem is emelkedik m a g a s r a . " (I. 86.) Az eredeti lángelmék közé tartoznak szerinte: H o r a t i u s , Cicero, Per- golesi, Rafael, H o g a r t h , Lysippus, Michel Angelo; a mes- terségesek közé: Lucanus, Statius, Plinius. Szerdahelyi

Young és Gérard m ű v é t az eredeti lángelméről nem is- merte, noha mindkettő m á r németül is megjelent. Felosz- tása azonban emlékeztet r e á j u k , m i n t ahogy általában a kor esztétikusait a zseni és az alsóbbrendű talentum meg- különböztetése élénken foglalkoztatta.

Schediiis L a j o s 1 kora színvonalán- állott. A göttingai egyetemet végezte 1788-tól 91-ig, s elmélete Kant, Herder, Schiller és Schölling hatását m u t a t j a . Abszolút esztetikát a k a r t írni s éppen ezért nem nevezte művét esztétikának, mely eredeti értelménél fogva m á r a felfogó alanyhoz való viszonyát fejezi ki, s így nem terjedhet ki a széptudomány egész körére. A szépnek abszolútnak, minden alkalmazott- ságtól és relativitástól mentnek kell lennie. Ezért használja az abszolút szép t a n á n a k nevéül a Calleologia szót; ez az esztetika tehát a relatív szép elmélete fölött helyezkedik el.

Az egész tudomány pedig, mely mind a két részt m a g á b a n foglalja, Philocalia nevet kapott.

Schedius a szépnek három fokát különbözteti meg.

Legalsó fokon állnak az elsőleges testek vagy elemek (corpora prima seu elemental, mint a fény, a levegő, a fé- mek s az egyszerű hangok és színek. Második foka a szép- nek: az ásványok, növények, állati testek s az emberi alko- tások. Ezek v a g y szervezetben, v a g y gépezetben, tehát szerves vagy gépi erő ú t j á n n y i l v á n u l n a k meg, de

a szépet csak a bensőleges egyesülésben, tehát a szerve- zetben kereshetjük. Schedius szerint a mesterségek a szép jelenségek körén k í v ü l esnek. A szépségnek harmadik, leg- felső foka a lelkes emberi szervezet (organismus psychicus).

A n a t u r a és cultura h u m a n a , az'igazi, abszolút humanitas, a legfőbb emberi tökéletesség. A lelki organizmusból sar- j a d ki a legkiválóbb értelemben vett ingenium, a láng- elme (das Genie), amely magához hasonló alkotásokra tö- rekszik. Ennek f o r r á s a az enthusiasmus, a lelkesültség.

Ez a géniusz lélektanában a legfontosabb tényező. A géni- usz jellemző vonásai: az eredetiség, a mintaszerűség, hogy alkotása másoknak például és szabályul szolgáljon (exem- plar és norma legyen). A géniusz h a r m a d i k tulajdonsága, hogy mindent megfelelő érzékkel, de tudatosság nélkül te- remt, azaz maga sem tud számot a d n i eljárásáról. Ezt m á r K a n t is erősen kiemelte K r i t i k der Urteilskraft-jába/i

1 J á n o s i Béla: Schedius L a j o s aesthetikai elmélete. Akad. É r t e k , a nyelv- és széptud. oszt. köréből X X I I I . 6. 1916. — Mitrovics G y u l a : A m a g y a r esztétikai irodalom törtenete. 1928. 78—84. 1,

(46. §.). Schediusnak ez a felosztása, a szépség h á r o m fo- kozata, nagyon emlékeztet Schelling felosztására a dolgok h á r o m nagy osztályáról: a szervetlen, a szerves és eszes létezőkről az Universum-han (Von der Weltseele 100. 1.).

Schedius folyton a metafizikai elmélkedés m a g a s ré- gióiban mozog s példákat elvből nem hoz fel, attól félvén, hogy az abszolút igazság érvényességét m e g r o n t h a t j a , ha konkrét esetre alkalmazza. Az esetlegesnek jegyei köny- n y e n belecsúszhatnak az általános fogalomba is. H a mégis itt-ott a klasszikusokból, v a g y az európai irodalomból pél- d á k r a hivatkozik, a m a g y a r irodalmat mindenkor mellőzi.

M ű v é t élete végén, a h a g y o m á n y szerint, m a g y a r r a is le- fordította, de kézirata örökre elveszett. H a t á s a irodal- m u n k r a egyáltalán nem volt s a külföldön sem talált méltó elismerést.

Az Erdélyi Múzeumnak szorgalmas m u n k á s a volt Buczy Emil, g y u l a f e h é r v á r i kanonok. Filozófai értekezé- seivel a zseniről leginkább Értekezés az elmének magasabb kifejlődése körül, az ízlés munkájában (Erd. Múzeum V I I . 1817. 86—128. 1.) c. t a n u l m á n y á b a n beszél: „A Genieknek önnön erejek által kifejlődvén azzal az a boldogító béfo- lyások lehetett, hogy a kisebb lelkeket is mintegy d a j - kálva, a szorgalomra gerjesztették" (98. 1.). „A Geniek, ki- ket az elme magassága s egy mennyei lobbanás hevít, ha- m a r reá ismernek a józan ízlésre" (104. 1.). Shakespeare-ről m i n t zseniről így nyilatkozik: „Abból, hogy némely da- r a b j a i nem regulák szerint való kidolgozását nem becsül- h e t j ü k , épen nem lehet eredeti f o r m á j á n a k tökéletességét ki- hozni, hanem inkább azon szent félelemből, mely minden- kor elfog, valahányszor egy eredeti t u l a j d o n szerint mun- kálódott Genienek felséges m a r a d v á n y a i t l á t j u k . Dante, ki a lehető s lehetetlenségből f a n t á z i á j á v a l mindent meg- látott, az akkori ízlés tehetetlensége m i a t t a f o r m á t sem l á t h a t t a , melybe temérdek gondolatjait önthesse. De azért a Genie mindig a fennebb r e n d ű halandók közé tartozik, h a tónusa nem engedi is mívelt ízléssel munkálkodni"

(113. 1.).

Buczy nehézkesen és zavarosan írt. H o g y a zseni sza-

b á l y t a l a n s á g á t ennyire elítéli, azt m u t a t j a , hogy nem volt vele egészen tisztában.

F e j é r György, a történetíró és filozófus esztetikai né- zeteit egy kis, rövid p a r a g r a f u s o k b a szedett, kivonatszerű könyvben adta elő 1838-ban. Címe: A szép mesterségek alapvonatokban philosophiai tekéntetböl. Leginkább Scliel- ling h a t á s a látszik r a j t a , aki K a n t u t á n esztétikánkon ál- talában uralkodott. K i s könyvében a lángészt a r á n y l a g bő- ven és helyesen t á r g y a l j a , pontokba foglalva sajátságait.

A stílus n á l a is, aki többnyire latinul írt, m u t a t j a azt a ne- hézkességet, mellyel tudományos gondolatokat akkor ma- g y a r nyelven ki lehetett fejezni. Azt m o n d j a : „A szépmes- teri művész annál jelesebb, minél i n k á b b a tanulatlanság- n a k a tudással egybeolvadása, a szükségnek a szabad- a k a r a t ú s á g g a l párosultsága kitűnőbb benne — a szép ideák egyeztetése, s kijelentése d o l g á b a n ; szóval: minél közelebb j á r az Istenséghez, ki t a n u l a t l a n u l tudva, szük- ségképp és szabad a k a r v a , léteti a különbnél különb szé-

peket." (16. §.)

„Közönséges vélemény azért, hogy a Szépmesteri mű- vésszel valamely Isteni lélek (Genius) t u d a t t j a s eszközöl- teti a szépet. (Est Deus in nobis a g i t a n t e calescimus illo.) Kivel az öszve nem szövetkezett, kiből az ki nem szól: az a szép mesterségre nem termett. E h e z képest mondani:

hogy a szép mesterségi művész születik. (Poéta nascitur.)"

(17. §.)

„Azon ész. mellyet ezen Isteni lélek megszállott, szép ideákkal eltöltött, s ezeknek valósítására mintegy raga- doz . . . Láng-ész s közönséges neve Genie." (18. §.)

„A Láng-észnek bélyeg jegyei: 1. az eredetiség: i d e á j i t nein mástól veszi, h a n e m önnön keheiéhen leli fel. 2. Az Ú j - s á g : nem j á r szokott úton, hanem m a g a tör ösvényt elő h a l a d á s á r a . 3. A függetlenség: nem szabály r a b j a , példa utánzója, szokás m a j m a ; ő szab t ö r v é n y t ; ő remekel pél- d á n y t ; ő kezd szokást. 4. A Lelkesültség (Enthusiasmus):

h a z á j a az ideák tiszta ege, éke és s z o m j a a szép mesterség, n y u g a l m a érzéseinek kielégítése, gyönyörűsége a Geniusá- val való társalkodás. Athénéi Silanion összveterdelte azon

műveit, mellyek ideájival tökélletesen meg nem egyeztek."

(19- §.)

Mint az előadottakból látnivaló, esztétikusaink ismer- ték az akkori, főleg német esztetikát és általában k o r u k színvonalán állottak.1 Mégis semmi h a t á s t nem tettek iro- d a l m u n k r a , elmélet és g y a k o r l a t , esztetika és irodalom kü- lön utakon j á r t a k . E n n e k egyik oka — amit Scliediusnál tapasztaltunk — az, hogy tisztán metafizikai elméletnél ma- r a d t a k s tételeiket példákkal elvből nem világosítják meg, azt vallván, hogy a példa a m a g a különállásával megzavar- n á a tétel egyetemes érvényét. Schedius a nehéz fejtegetések tömegét sehol sem deríti fel a költői művek tarka színeivel.

Másik ok az, hogy ha hivatkoznak is a korukbeli irodalomra, az csak röviden, szárazon történik; műelemzés sehol sincsen.

A m a g y a r irodalmat pedig teljesen mellőzik. F e j é r György például esztétikájában a m ű f a j o k fejtegetése közben álta- l á b a n n a g y számmal sorolja fel a világirodalom illető re- mekeit, de egyetlen m a g y a r példát sem említ, holott 1838- ban K á r m á n , Csokonai, Kölcsey, a K i s f a l u d y n k m á r meg- í r t á k volt remekeiket, melyekből válogathatott volna. Pe- dig az első m a g y a r esztetikus, Szerdahelyi György, jó pél- dával j á r t elől, mert l a t i n u l í r t m u n k á j á b a n is tekintetbe vette a régi és az e g y k o r ú m a g y a r irodalmat: megemlíti Gyöngyösit, Mészáros K a r t i g á m j á t , Dugonics Argonauti- c á j á t , Báróczy C a s s a n d r á j á t , F a l u d i idilljeit. De u t ó d j a i e szép kezdetben nem követték: fölényes megvetéssel néz- ték a m a g y a r irodalmat s k i z á r t á k az európai közösségből.

H a r m a d i k okul e m l í t h e t j ü k azt, hogy b á r a zseniről helyes adatokat közölnek, de jellemzésük mégsem életteljes, jelen- tőségét igazi mivoltában nem f o g j á k fel és így nem is érez- tetik kellően. A zseniteória P e t ő f i föllépéséig nem érvé- nyesül irodalmunkban, noha a l a p j a i esztetikai tudomá- n y u n k b a n már évtizedek óta le voltak rakva. Irodal- m u n k r a nem is tett az esztétikai t u d o m á n y később sem ha- tást, m i n t például K a n t , Schelling, Hegel, v a g y Taine a megfelelő irodalmakban; helyét elfoglalta az irodalmi kri-

1 V. ö. R a d n a i Rezső: A e s t h e t i k a i törekvések Magyarországon. 1889.

78 , 80—82. 1.

tika, mely egyenesen a művekkel foglalkozott s ezekhez fűzte eszietikai észrevételeit: Kazinczy, Kölcsey, Bajza, Erdélyi J á n o s m á r tekintélyek voltak költészetünk irányí- tásában.

H a z á n k b a n ez elméletek, melyeknek keletkezése irodal- munk m e g ú j u l á s á v a l összeesik, még nem hatottak. Mikor Németországban a S t u r m und D r a n g leghevesebb h a r c a i t vívja, Bessenyei Bécsben Voltaire h a r m i n c h a t kötetét ol- vassa, s u g y a n a z o n évben, 1772-ben a d j a k i Agis tragé- diáját, a fölvilágosodott abszolutizmus voltaire-i értelem- ben vett d r á m á j á t , amelyben Goethe Götz von Berlichin- gen-e, a p r e r o m a n t i k a korszakos d r á m á j a , az akkor a n n y i r a értékelt shakespearei H e n r i k - d r á m á k utánzata, megjelent.

Irodalmunk fordító és utánzó irodalom volt, a testőrírók javarészt a Voltaire körül sorakozó irodalmi termékeket f o r d í t j á k , v a g y utánozzák. A Henriade eposzt ketten is a d j á k m a g y a r u l a hazai írók közül: Pétzeli József, Szilá- gyi Sámuel; Dugonics német lovagregények meséjét he- lyezi a m a g y a r vezérek korába; Gvadányi E i p e l d a u e r t veszi Peleskei n ó t á r i u s á n a k mintaképéül. Kazinczy elvül m o n d j a ki, hogy a n a g y külföldi m i n t á k t a n u l m á n y a és követése által emelkedhet a m a g y a r irodalom európai szín- vonalra; ezek nélkül parlagi irodalom m a r a d n a . K o r á n a k legjelesebb íróit, v a g y a m ú l t n a k elismert n a g y s á g a i t a k a r j a fordításokban mintegy íróink szeme elé állítani.

„Hogy K i s f a l u d y az olasz poéták által, nevezetesen P e t r a r c a szonettjei által lett azzá, ami lett, még pedig nem- csak a formában, hanem a dologban is, azt merném állí- tani. Nem csak Virgil leve Homér által, h a n e m Z r i n y i is Tasso által, sőt m a g á t Hornért is az előtte éltek csinálták, mint Goethét és mindent, mindent, aki még n a g y volt. Va- lamik leszünk, m i n d az imitatio által leszünk." (Levele Berzsenyihez oktob. 18. 1817.) Kazinczy szerint ez az iro- dalmi fejlődésnek egyedüli helyes ú t j a , főleg hazánk jelen- legi állapotában.

Felmerül azonban m á r ekkor az eredetiség kérdése az utánzás káros voltával párhuzamban, a nagytehetségű, de korán elhunyt K á r m á n József Uránia-beii t a n u l m á n y á b a n ,

A nemzet csinosodásában. „Eredeti m u n k á k vezetik a né- pet a jó f o r m á l á s á r a . Hidegen h a g y j u k el a néző piacot J a s o n és Medea, P h a e d r a és Hippolytus történetei látása u t á n — és könnyel telik szemünk, h a azon k ö r ü l t ü n k tör- tént dolgokat l á t j u k és ha a m a g u n k környülállásit a játékszínben ú j r a feltaláljuk... A m e n n y i r e tehát kis erőnk ér, feltételünk az 'is, hogy magunkból s k ö r ü l ü n k merít- s ü n k . elhitetvén m a g u n k k a l azt, hogy szebb a fülemile természeti erdei csattogása a k a n á r i a i m a d á r kölcsön vett módos s ü v ö l t é s é n é l . . .

Eredeti m u n k á k g y a r a p í t j á k a tudományokat, csino- s í t j á k a nemzetet és emelik fel a n a g y nemzetek ragyogó s o r á b a . . .

Nevezetes n a g y és remek m u n k á k a t f o r d í t u n k nagyobb részént. És ezek által n e m é r j ü k el azt a célt, melyet látta-

t u n k és igyekezünk e l é r n i . . .

Kegyetlenség n é l k ü l t a l á n nem is lehet tehát szemére vetni hazánknak az olvasás eránt való hidegségét. H o g y ez a hidegség nagy, hogy a könyv a háznál n á l u n k leg- utolsó jószág, és ennél kedvesebb egy j á t é k k á r t y a , vagy egy iisző, azt f á j d a l m a s a n l á t j u k , a kik h a z á n k a t esmér- jük. De idegen, esméretlen, j á r a t l a n világot talál az olvasó lefordított könyveinkben, ö r ö k igazság az, hogy nem sze- reti az ember, a mi r e á nem tartozik; a mi közelébb il- lető, az vonzza m a g á h o z ; a reá illő, néki használó igazsá- gokat k e r e s i . . . E r ő l t e t e t t minden gyümölcs, m i n d e n pa- lánta, melyet messze világról n á l u n k ültetünk, és ízetlen v a g y szagatlan terméssel b ü n t e t i meg ragadozóját, a ki a n y a i földjéből kitépvén, azt idegen ég alá szorította s számkivetette".

K á r m á n intelmei h a t á s nélkül hangzottak el. H a l á l a u t á n egészen Kazinczy kezébe k e r ü l t irodalmunk irányí- t á s a és az ő elvei győzedelmeskedtek. Tekintélynek uralkod- t a k az elmélet terén is: Lessing, H e r d e r s a kisebbek közül Sulzer, Bouterweck. Esztétikusaink, mint láttuk, nem fog- ták fel az eredetiség és a zseni kérdését a m a g a alapvető jelentőségében.

VIII.

Egészen Eötvös Józsefig kellett v á r n u n k , tehát mintegy félszázadig, mikor ő épen P e t ő f i Összes költemé- nyeinek b í r á l a t á b a n ismét felvetette az eredetiség fontos- ságát. (1847. m á j . 14. Pesti H í r l a p I. 880. E n d r ő d i : P . nap- jai, 293. 1.) „Az ú j a b b irodalmak nagyrészt utánzással ve- vék kezdetüket. N á l u n k a német irodalomnak jutott e be- folyás. A német és angol irodalomnak nincs őszintébb tisz- telője, mint én; de hiszem azt is, hogy h a a m a g y a r n a k is egykor nagy írói leendnek — miről én soha nem kétel- kedtem, — azok n e m a külföldi n a g y példák utánzása ál- tal, lianem csak ú g y fognak támadni, lia lehetőségig ön- állólag lépnek föl s nem a külföldi k r i t i k u s nézeteit, hanem nemzetük s a j á t s á g a i t t a r t j á k szemeik előtt. A Tieck és Schlegelék teóriái irodalmunk valóban eredeti műveinek m e g b í r á l á s á r a valóban nem egészen illenek. Nein az a kér- dés: francia, v a g y német modort kövessünk-e műveink- ben — ez az, mi fölött kritikusaink oly erővel vitatkoz- n a k ; — f e l a d a t u n k : m a g y a r műveket alkotni, s a mód, mely szerint m ű b í r á l ó i n k eljárnak, e célt nem segíti elő.

Petőfi népszerű a közönségnél, mert m a g y a r ; nem nép- szerű k r i t i k u s a i n k nagyobb része előtt, mert k r i t i k á n k eddig minden m ű v e t egészen idegen szempontból s szabá- lyok szerint ítéle meg, miben egyszersmind azon csekély hatásnak, melyet k r i t i k á n k eddig i r o d a l m u n k b a n gyako- rolt, okát t a l á l j u k fel".

Petőfi az elveket nem értekezésekben, h a n e m költésze- tében igyekezett megvalósítani. Az utánzókhoz c. versében szenvedélyesen kikel az utánzás ellen s eredetiséget követel:

Azt gondoljátok: a költés szekér, Mely ballag széles országútokon?

Sas a költés; hol nem j á r t senki sem, ö a r r a indul fennen, szabadon.

S az élhetetlen nyomorú csoport Azt lesi g y á v á n , merre nyílik ú t ;

S ha nyílik aztán, mint éhes k u t y a A konc után, a kezdett ú t r a f u t . F o g j tollat és írj, h o g y h a van erőd Haladni, m e r r e más még nem h a l a d t ; H a nines: r a g a d j ekét, v a g y k a p t a f á t , S vágd a földhöz silány dorombodat!

Petőfi, a m e n n y i r e m a g a nem t ű r t e a bírálatot, oly szi- gorúan bírált másokat, akiket k o r t á r s a i közül rossz köl- tőknek tartott. A m a g a i r á n y á n a k helyességéről pedig mélyen meg volt győződve s állotta érte a harcot. Ellen- sége a tudós szabályoknak, melyek csak a r r a valók, hogy a zsenit szabad szárnyalásában korlátozzák. Ö is azt vallja, hogy a költőben m i n t e g y a természet működik, az sugallja gondolatait, m i n t keblében élő istenség.

N e m verték belém tanítók Bottal a költészetet,

Iskolai szabályoknak Lelkem soh'sem engedett.

Támaszkodjék szabályokra, K i szabadban félve mén:

A k o r l á t t a l a n természet V a d v i r á g a vagyok én.

U g y a n é gondolatot fejezi ki Arany Jánoshoz írt költői üdvözlete a Toldi megjelenése alkalmából. A költészet nem tudomány, azt szabályokból m e g t a n u l n i nem lehet, a ter- mészet isteni ösztönének kell működni az igazi költő lel- kében.

Ki volt tanítód1? hol j á r t á l iskolába?

Hogy lantod oly mesterkezekkel pengeted.

Az iskolában nem tanulni, hijába, I l y e t . . . A természet tanított tégedet.

E s z t é t i k á j a is ebből az elvből folyik: „A mi igaz, az termé- szetes, a mi természetes, az jó és szerintem szép is. Ez az

én aestheticám." Ilyenféle Az én pegazusom c. költeménye is, mely szintén a természetes tehetséget becsüli n a g y r a az iskolás szabályossággal szemben.

Nem angol ló az én Pegazusom Vékony nyakkal, hórihorgas lábbal;

Nem is német teherhordó állat, Széles háttal, medve-topogással.

M a g y a r csikó az én Pegazusom, Eredeti, derék m a g y a r f a j t a , Világos p e j sima selyem szőrrel, A n a p s u g á r h a n y a t t esik r a j t a . Nem nevelték benn az istállóban, Nem is igen j á r t az iskolába;

Kinn született, ott k i n n fogtam el a Kis-kunsági szép n a g y pusztaságba'.

Nem bosszantom a h á t á t nyereggel, Egy kis csótár van csak r á terítve, Ügy ülök r a j t , és sebes v á g t a t v a Ragad, mert ő a villám testvére.

A képzelet fontosságát a költői tehetségben Petőfi is- merte fel nálunk először és dicsőítette két költeményében, a Képzetem és Az én képzeletem címűekben. H a addig em- legették is költőink, esztétikusaink a fantáziát, nem tu- lajdonítottak neki alapvető fontosságot. A mi esztétikusa- ink is gyanús szemmel nézték a f a n t á z i á t ; attól tartottak, hogy m e g z a v a r j a a tiszta gondolkozást és hazug képeket varázsol a költő elé. Boileau óv túlzásaitól s vele szemben a raisonvn, bon sens re hivatkozik. Még Voltaire is a képze- let korlátozásáról többet beszél, m i n t értékéről. Korszak- alkotó volt Addison értékelése On imagination a Spectator 1711-i kötetében, ö m á r a legnagyobb fontosságot tulajdo- n í t j a a 'képzeletnek a költői alkotásban. A természethez h a s o n l í t j a : reproduktív és p r o d u k t í v egyszerre.

P e t ő f i Az én képzeletem c. költeményében f a n t á z i á j á - nak e r e j é t és változatosságát, merészségét hangoztatja.

Az én képzeletem nem a por m a g z a t j a : Mennydörgés volt a p j a , villámlás volt a n y j a , Csecsemő k o r á b a n s á r k á n y t e j e t szopott, I f i ú korában oroszlánvért ivott.

Nem is b í r t a m vele, vad képzeletemmel, Országról o r s z á g r a vándorolni ment el, Tenger z ú g á s á v a l összekeveredett, Ügy barangolta be a földet és eget, Mint üstökös n y a r g a l t s i v a t a g pusztákra, Zöld vadon erdőkbe, kék hegyek o r m á r a ; A vadon erdőkben tölgyeket szakgatott, A hegyek tetején sziklákat ingatott.

Még merészebb Képzetem c. költeménye. (Képzet itt a. m.: képzelet, a két szó jelentése ekkor még nem külö- nült el.) Ebben elmondja, hogy ez m a j d a föld a l á száll, m a j d m i n t búvár süllyed a legmélyebb tengerfenékre. De aztán felszáll a magasba s a légben m i n t pacsirta énekel.

Megkergeti a sasokat s egy u t a t kezd a legmagasabb fel- hővel, fel az ég b o l t j á i g . H a ott épen napfogyatkozás van, ú j r a visszaadja a n a p n a k a fényét:

És az én képzetem Még akkor sem pihen, H a n e m a legfelső Csillagzaton terem, S ott, hol m á r megszűnik Az isten világa,

Ü j világot alkot M i n d e n h a t ó s á g a . . .

H o r v á t h János m e g r ó j a a költőt e túlzásokért, (Petőfi Sándor, 1922. 153. 1.) „ I t t m á r a képzelet önmaga tagadá-