STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 799
ELLIOTT, J. R. – SMITH, R. A.:
FAJ, NEM ÉS MUNKAHELYI HATALOM (Race, gender and workplace power.) – American Sociological Review. 2004. 3. sz. 365–
386. p.
A hatalmat Wolf és Fligstein 1979-ben úgy de- finiálta, mint „az erőforrások, emberek és dolgok fe- letti ellenőrzést”, Weber 1914-ben legitim illetékes- ségnek nevezte ezt a dimenziót, amely azokból a szervezeti pozíciókból származik, amelyeket az em- berek elfoglalnak, és nem magukból az emberekből fakad. A szerzők azt vizsgálják, hogy a faj, az etni- kai hovatartozás, valamint az emberek neme hogyan befolyásolja az ilyen illetékesség magasabb szintjei- nek elérési valószínűségét.
A korábbi számszerű vizsgálatokban a munka- helyi egyenlőtlenségre vonatkozóan vagy fajok, vagy nemek szerinti elemzés történt, de nem vizsgál- ták egyszerre mindkét tényezőt. Ez arra a hibás felté- telezésre épült, hogy a faji és nemi rétegzés egymást kizáró alrendszerek. A munkahelyi egyenlőtlenség szempontjából a faji, etnikai és nemi rétegződések hasonló okokra vezethetők vissza. Empirikus vizsgá- lat alapján állapítható meg, hogy a különböző cso- portok közötti átfedés milyen kimenetet okoz. To- vább kellett lépni a csupán fekete-fehér összehason- lításon, mivel ma az amerikai társadalomban létszá- mát tekintve a spanyol származású kisebbség a leg- nagyobb és a leggyorsabban növekvő csoport. A kö- zelmúlt kutatásai azt mutatják, hogy a munkáltatók előnyben részesítik a spanyol származásúakat a fe- ketékkel szemben. A munkahelyi „üvegplafon”, amely egy bizonyos ponton túl nem engedi a női al- kalmazottak előléptetését, kiemelkedő példája a nők hátrányos megkülönböztetésének. A nők gyakran ütköznek akadályokba, „üvegplafonba”, ahogy emelkednének a ranglétrán, amelynek a felsőbb ré- szei láthatók az üvegplafonon keresztül, de számuk- ra elérhetetlen.
Az amerikai Munkaügyi Minisztérium 1995-ben közzétett egy hivatalos beszámolót. A közbenső év- tizedben kiterjesztették a megfigyelést a faji és etni- kai kisebbségekre is, és nemcsak a nagy gazdasági társaságok felső vezetési szintjére, hanem az összes alacsonyabb szintű vezetői és döntéshozatali pozíci- óra is. A szerzők ténylegesen nem tesztelték az üvegplafon-hatást, de vizsgálták azt, hogy a nőknek és kisebbségeknek a fehér férfiakhoz viszonyítva nehezebb szervezeti hatalommal járó állást betölteni.
Ehhez két megközelítést alkalmaztak. A szigorúbb megszorításban az abszolút korlátokat vizsgálták a munkahelyi hatalom elérésében pusztán amiatt, hogy
valaki nő vagy kisebbséghez tartozik. Bizonyos szint (például felügyelői illetékesség) megszerezhető számukra, de vezetői ellenőrzési szint már nem. A kevésbé szigorú megközelítésben pedig azt vizsgál- ták, hogy a fehér férfiakkal összevetve milyen foko- zódó hátránnyal kell a nőknek és a kisebbségeknek szembenézni, ami a munkahelyi hatalom magasabb szintjein még inkább növekszik.
A kutatásban a következő feltételezések teszte- lésére került sor.
1. hipotézis: Magasabb hatalmi szinteken a nőknek és a kisebbségeknek csökken az esélye az előrelépésre a fehér férfiakhoz viszonyítva.
2. hipotézis: Magasabb hatalmi szinteken a nők és kisebbségek kevesebb eséllyel kapnak munkaügyi segítséget a fehér férfiakhoz viszonyítva.
3. hipotézis: Magasabb hatalmi szinteken a nők és kisebbségek bizalma erősödik a végzettség és tapasztalat iránt a fehér férfiakhoz viszonyítva.
Kanter 1977-ben leírja, hogy a szervezeti előre- menetelben a hatalmi pozíció növekvő bizonytalansággal, belső függőséggel és a homályos ügyek gyors és pontos megtárgyalásával jellemezhető. A pozíció elvállalásának ezek a jellemzői diszkréciót és bizalmat igényelnek a kiválasztandók körében Az egyik megoldás, amit a felsőszintű vezetők alkalmaznak, az, hogy próbálják maximalizálni ezeket a vonalakat, és nagyobb előrelátást elérni ebben a bizonytalanságban olyan módon, hogy a kiválasztandók viszonylag homogén társadalmi csoporthoz tartozzanak. Az alapvető ötlet ebben az, hogy a kommu- nikáció, titoktartás és bizalom könnyebben elérhető társadalmi hasonlóságra alapozva. Kanter ezt a jelenséget nevezi homoszociális reprodukciónak, mivel ez rep- rodukálja a szervezeti hatalmi struktúra társadalmi jellemzőit a dolgozók egymást követő generációin keresztül.
Mivel az Egyesült Államokban a hatalmi gyeplő a fehér férfiak kezében van, ennek a mechanizmusnak ők a haszonélvezői.
4. hipotézis: Magasabb hatalmi szinteken a fehér férfiak esélye nő arra, hogy önmagukhoz hasonló főnökük legyen a nőkhöz és kisebbségekhez viszonyítva.
5. hipotézis: Azok a nők és kisebbségek, akiknek főnöke hasonló rétegből való, inkább támaszkodnak a hálózati segítségre, mint emberi tőkére ahhoz, hogy magasabb hatalmi szintet érjenek el.
A szerzők vizsgálataikban a Többvárosos Váro- si Egyenlőtlenségi Felvétel (MCSUI) adataira tá- maszkodtak. Ez a felvétel egy többlépcsős, rétegzett, területi valószínűségi mintán alapult Atlanta, Boston és Los Angeles fehér és kisebbségi válaszadóival folytatott négyszemközti, közel kétórás kikérdezések alapján. Az etnikumoknál a kérdezőbiztosokat úgy választották ki, hogy minimalizálták a jól ismert ha- tást a kérdező hovatartozásával kapcsolatban.
A vizsgálatokból a következő következetéseket vonták le a szerzők. A kutatásnak két tágan értelme- zett célja volt. Egyrészt a kutatók meg akarták hatá- rozni, hogy van-e valamilyen empirikus bizonyíték a munkahelyi hatalomban érezhető növekvő egyenlőt-
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 800
lenségre a nők és kisebbségek körében. Másrészt vizsgálni akarták azokat a mechanizmusokat, ame- lyek elősegítik az ilyen egyenlőtlenségnek a létreho- zását és fenntartását a jelenlegi munkába lépők és állást változtatók között, különösen a fehér férfiak és más csoportok között. Az egyik mechanizmus a ha- tékony hálózati támogatás, a másik pedig a más cso- portokkal szembeni elsőbbség érvényesítése. Termé- szetesen nem csak ezek a mechanizmusok léteznek.
A megállapítások megbízható módon azt jelzik, hogy a különböző fajokhoz és etnikumokhoz tartozó férfiak és nők növekvő egyenlőtlenséget tapasztal- nak a fehér férfiakhoz viszonyítva, de különböző mértékben és mechanizmusokon keresztül. A spa- nyol származásúak és fehér nők esetében ez főleg az emberi tőke hiányainak tulajdonítható. Ezért az egyik javaslat az lehetne, hogy növeljék az emberi tőkét ezekben a csoportokban, abban a reményben, hogy a képzettségben és tapasztalatban csökkenjen a különbség. Azonban van legalább két ok a kétkedés- re a terv hosszú távú sikerét illetően.
Először is, a fehér férfiak, magasabb képzettsé- gükből eredően, nem igénylik a spanyol leszármazot- takkal szembeni diszkriminációt, másodszor pedig amennyiben a különbségek csökkennének, és erősöd- ne a verseny, a fehér férfiak fel tudnának egyéb me- chanizmusokat is sorakoztatni. A várakozással ellen- tétben a fehér nők még rosszabb helyzetbe kerülnek, ha munkatapasztalatra tesznek szert, mivel a fehér fér- fiak uralják az Egyesült Államokban a vezetői posztok
többségét. Természetesen mindkét forgatókönyv vég- ső soron szervezeti gyakorlattól függ, ami az emberi tőkét egyenlő lehetőséggé konvertálja mutatván, hogy a végzettségi okiratok önmagukban nem elégségesek ahhoz, hogy a jövő munkahelyein eltüntessék a nö- vekvő hátrányokat.
Ami a munkaügyi hálózatot illeti, a legerősebb empirikus eredmények a várakozással ellentétesek, mivel nem a fekete nők, hanem a fehér férfiak ve- szik leginkább igénybe az intézményes hálózati se- gítséget magasabb hatalmi pozíció eléréséhez. Ez a jelenség különböző dinamikákat tükröz. Először a hálózati segítség válasz és ok is lehet a közvetlen megkülönböztetésre, amint azt például a bevándor- lókra vonatkozó kutatások jelzik. Másodszor, a többszörös elnyomást elszenvedők – mint például a fekete nők – tudatosan veszik igénybe a segítséget.
Harmadszor, a hálózat tipikusan inkább szervezeten belüli folyamat, mintsem szervezeten kívüli, amikor a hatalmi pozíció forog kockán.
Végül a tréfás, de Magyarországon pejoratív
„amilyen a főnök, olyan az alkalmazottja” szóhasz- nálattal élve bizonyos, hogy a hasonlók közötti pre- ferenciákban függetlenül a fajtól és nemtől nagy sze- repet játszik a homoszociális reprodukció, ami szin- tén a fehér férfiaknak kedvez, akik egymást követő generációkon keresztül élvezik ennek előnyeit, állít- ják a szerzők.
(Ism.: Sánta József)
GAZDASÁGSTATISZTIKA SCHULMEISTER, S.:
A VILÁGGAZDASÁG KÖZÉPTÁVÚ ELŐREJELZÉSE 2009-IG
(Witerhin kräftiges Wachstum in Asien, Russland und den USA – Deutschland und Japan bleiben Nachzügler.
Mittelfristige Prognose der Weltwirtschaft bis 2009.) – WIFO Monatsberichte. 2005. 1. sz. 35–48. p.
Az osztrák gazdaságkutatók a világgazdaság várható folyamataira az évized végéig terjedő előre- jelzést állítottak össze. Eszerint a 2009-ig prognosz- tizált gazdasági fejlődés egyenlőtlen ütemű lesz: a viszonylag gyorsan fejlődő ázsiai, észak-amerikai, valamint orosz gazdaság húzó ereje kevéssé segít a német és a Japán növekedési ütem gyorsításában.
A visszatekintő elemzés kiemeli azokat a ténye- zőket, amelyek a hetvenes, a nyolcvanas, majd a ki- lencvenes években a fejlődés ütemét meghatározták.
Az elemzések rávilágítanak az európai gazdaságokban az utóbbi években észlelt lassulás okaira is.
A fejlett országok 2000-ben még 3,9 százalékos fejlődési üteme 2001-ben csak 1,0 volt, és az euró- övezethez tartozó országokban ez a lassulás 2003-ig folytatódott. A szerző kiemeli az okok közül a kőolaj drágulását, az Egyesült Államok és az Európai Köz- ponti Bank kamatpolitikája közötti jelentős eltérést, és mindezek folytán a lanyhuló beruházási keresle- tet. Az európai országok megszorító jellegű szociál- politikájához kapcsolódó lakossági várakozás visz- szafogta a háztartások keresletét.
A 2004. évi fejleményeket értékelve a cikk az Egyesült Államokban indult fellendülésre, az orosz és a kelet-ázsiai (elsősorban a kínai) gazdasági nö- vekedés gyorsulására utal. A világgazdaság a 2003.
évihez képest átlagosan 4,2 százalékkal növekedett.
Ez fellendítette a német és a japán kivitelt is (11,2, illetve 13,5 százalékkal), némileg ellensúlyozva a belföldi kereslet stagnálását.
A dollárhoz képest felértékelődött az euró, a 2004. évi erősödés mintegy 10 százalék. A cikk ennek
