T A N U L M Á N Y O K
L I G E T I N É V E R E B É L Y A N N A
A „ T Ü S K E V Á R " I S K O L A I F E L D O L G O Z Á S Á N A K T A P A S Z T A L A T A I
Az 5. osztályos magyar irodalmi tanterv házi olvasmányul ajánlja a tanulók- n a k FEKETE ISTVÁN „T ü s k e v á r " c í m ű i f j ú s á g i r e g é n y é t .1 E z t f i g y e l e m b e v é v e tizenkét főből álló ötödik osztályos, jó felkészültségű, vegyes csoportot szervez- t ü n k , amelynek tagjai a m ű feldolgozása céljából különféle feladatokat kaptak.2
A regény gyermekhősei a 7. osztálytól búcsúzó diákok, ö k sugallták azt a gon- dolatot, hogy a könyvet 7. osztályos vegyescsoporttal — egy irodalmi szakkör tagjaival — is feldolgozzuk, mégpedig az iskolaév végén, körülbelül abban az időszakban, amikor a regény cselekménye kezdődik.3
A 12 főből álló ötödikes és a 13 főből álló hetedikes csoport azonos feladatot sort kapott. Összeállításánál és elvégeztetésénél azt a célt tartottam szem előtt, h o g y felszínre h o z z a m és m e g v i z s g á l j a m : milyen esztétikai hatást tett a regény a két osztályhoz tartozó tanulókra, hogyan szolgálta esztétikai érzékük fejlődését. T e k i n t v e az életkori és a nembeli különbségeket, a vizsgálat módot nyújtott bizonyos
— noha igen szűk körű — összehasonlításra a gyermekek növekedésével, érésével együtt járó változásokról.
A regény feldolgozása során a tanulók négy feladatot kaptak. Az első feladat a regény elolvasása v o l t .
Ezt követte egy kérdőív kitöltése. A tanulók a következő kérdésekre válaszol- tak: 1. K i a „Tüskevár" című regény szerzője? 2. Mi a véleményed a regényről?
( H ú z d alá azokat a kifejezéseket, amelyek megfelelnek véleményednek ! Több kifejezést is aláhúzhatsz ! (Nagyon tetszett — tetszett — megjárja — nem tet- szett — | — nagyon érdekes volt — érdekelt — nem érdekelt — untatott — |
— sok gondolatot ébresztett bennem — | — megértettem — néhány dolgot nem értettem, például: . . . — sokat nem értettem meg — | 3. Melyik szereplő tetszett a legjbbban? 4. Miért? í r d le, m i volt az, ami megnyerte tetszésedet a választott szereplőben ! 5. írd le két-három mondatban, hogyan gondolod kedvenc regény- alakod sorsának további alakulását! 6. A regénynek melyik része tetszett ne^ed a legjobban? 7. Miért? 8. Melyik jelenetet játszanád el társaiddal vagy m u t a t n á d be esetleg színdarab formájában? Miért? 10. Sorold fel, m i t találtál szépnek a könyvben! 11. Miért tekintheted hasznos segítőtársadnak ezt a regényt?
A gyermekek a kérdőív kitöltése után iskolai fogalmazványt írtak. Á fogalmaz- v á n y minden tanulónál azonos, az írónak regényből idézett szavaival kezdődött,4
s a mintegy kilencsoros bevezető szöveget a tanulók formálták tovább saját elgon-
1 Tanterv és utasítás az általános iskolák számára. Bp. 1962. 230.
2 Budapest, X . Maglódi úti általános iskola növendékei. Tanár: Kecskeméti Istvánné.
3 Budapest, V. Váci utcai általános iskola növendékei. Tanár: Gergely Tiborné.
4 Fekete István: Tüskevár. Bp. 1960. 178—179.
"247
dolásuk, fantáziájuk és ismereteik alapján. A bevezetésül alkalmazott — s a tanulóknak gépelten átadott — könyvidézet a következő volt: „ A z éjszaka egész hajnalig susogóan csendes volt. Éjfél u t á n egy kis szél mozdult, ami lerázta az esőcseppeket és ettől kinyújtózkodtak a fák és bokrok; henteregni kezdett a k ö d , gomolyogni lomhán és tanácstalanul, csak a tűzrakás felett kavarodott meg, mert a hamu alatt élő parázs volt még, ami ellökte magától a nyirkos párákat.
Nagyon sötét nem volt, mert valahol ott úszott a hold, és fénye szétterült, mire átverte magát a ködön. A folyó csobbant néha . . . "
xs ,A;fogalmazványok elkészítése után került sor a regénynek élő szóval történő megbeszélésére. A csoportok szerint tartott könyvankét kérdései így hangzottak:
1. Először is beszélgessünk a címről! K i mit t u d erről mondani? 2. A Tüskevárat környező természetből mi tetszett nektek legjobban, m i ragadta meg leginkább -figyelmeteket? 3. A ,,Tüskevár" három kiemelt szereplője (Matula bácsi, Tutajos,
• Bütyök) között érdekes és meghitt emberi kapcsolatok létésültek. Mi az, a m i -ezekben a kapcsolatokban nektek a legjobban tetszett? 4. Ezt a művet irodalmi 'alkotásnak nevezzük. Mi teszi művészi szempontból valóban értékes regénnyé?
5. Hasonlítsátok össze a televízió-feldolgozást a k ö n y v v e l !
- A feladatok eredményes megoldását nagyon segítette az a tény, hogy olyán regényhez kapcsolódtak, amely egyöntetűen megnyerte a fiúk és a leányok tet- szését. Nemcsak a kérdőíven nagy számban aláhúzott és kivétel nélkül p o z i t í v megjegyzések tanúsítják ezt (nagyon tetszett, nagyon érdekes volt — vagy:
érdekelt, sok gondolatot ébresztett bennem, megértettem), hanem a dolgozatok hangvétele, a két ankét hangulati motivációja és az ott elhangzott dicsérő megnyi- latkozások is. Az eredményes olvasmányfeldolgozáshoz hozzájárult a televízió, amely folytatásos formában közvetítette FEKETE ISTVÁN regényének TV-válto- .zatát.
Mindezek előrebocsájtása után, az előbbiekben említett célomnak megfelelően elemzem az olvasmány feldolgozásának tapasztalatait. Nem boncolom az egyes feladatok megoldását, hanem a legfontosabb kérdések köré csoportosítom a tanu- lók megnyilatkozásainak mintegy szintézisét. A részletezést ott alkalmazom, ahol ez szükségesnek látszik.
1, Az első kérdés, amely köré a tapasztalatokat csoportosítom, a tanulók érté- kelése az emberi tulajdonságokról. A kérdőív 3. és 4. pontjára (Melyik szereplő tetszett a legjobban? Miért?), az ankét 3. pontjára (emberi kapcsolatok a három kiemelt szereplő között) adott válaszok, valamint a fogalmazványok vonatkozó részei igazítanak el bennünket ebben a problémakörben. Azok a tulajdonságok, amelyeket a gyermekek választottak, részben jellembeliek (pl. őszinteség), rész- ben vérmérsékletből fakadók (pl. vidámság), más esetekben pedig fiziológiai (pl.
erő), továbbá értelmi sajátosságok (pl. ötletesség). Ezek közül a jellemvonások állnak a fő helyen; a tanulók leginkább erkölcsi tulajdonságokat soroltak fel indokaikban.
H a a kérdést — célunknak megfelelően — nem etikai, hanem esztétikai oldal- .ról közelítjük meg, kitűnik, hogy a választott sajátosságok három kategóriába
csoportosíthatók: elsőbe a legtöbbre értékelhető, a jelentkezés m ó d j á v a l külön- féle mértékben katartikus hatást gyakorló tulajdonságok tartoznak; másodikba azok, amelyeket a „kellemes" fogalomkörébe sorolhatunk; harmadikba pedig azok kerülnek, amelyeknek megjelenési formáit az emberi együttélés során kiala- kult szokások szentesítették.
Nézzük az első csoportba sorolt jellemvonásokat! Ehhez a körhöz tartozó
— leggyakrabban szereplő — tulajdonságok, amelyeket a tanulók részben az
"248
öreg M a t u l á n a k , részben a r e g é n y k é t g y e r m e k h ő s é n e k : T u t a j o s n a k és B ü t y ö k n e k ; a j a v á r a í r t a k : a b á t o r s á g , a j ó s z í v ű s é g , a készség e g y m á s segítésére és az ő s z i n t e b a r á t i érzés á p o l á s á r a . M i n d e g y i k e m l í t e t t j e l l e m v o n á s a l k a l m a s arra, h o g y meg- felelő h e l y z e t b e n v a l a m i l y e n f o k o n t i s z t í t ó , j a v í t ó , v á l t o z á s t is o k o z ó h a t á s t i d é z z e n elő. A r e g é n y t o l v a s ó d i á k o k esetében a k a t a r z i s , k e z d ő f o k á n a k az tekint- h e t ő , h a az e m l í t e t t t u l a j d o n s á g o k egy e s e m é n y v a g y c s e l e k m é n y ' s o r á n ú g y j e l e n t k e z n e k , h o g y m é l y , t a r t ó s b e n y o m á s t g y a k o r o l n a k , és felemelő érzést v á l t a - n a k k i . A „ T ü s k e v á r " o l v a s ó i m i n d e n b i z o n n y a l t ö b b a l k a l o m m a l b e f o g a d ó i v o l t a k az i l y e n h a t á s n a k . E z t i g a z o l j á k p é l d á u l a g y e r m e k e k visszaemlékezései, a m e l y e k e t a k ö n y v a n k é t o n e l e v e n í t e t t e k fel. ( L . 3. k é r d é s a regény h á r o m szerep- l ő j é n e k e m b e r i k a p c s o l a t á r ó l . )
•Részlet az 5. osztályosok jegyzőkönyvéből:
Fiú: Nagyon tetszett a barátság Matula, Gyula (Tutajos) és Bütyök között. Amikor Bütyök megérkezett, Matula megnézte őt, és azt mondta: jó barátok leszünk mi hárman. A végén, a búcsúnál azt mondta: kár, hogy elmennek, jól megvoltunk mi hárman.
Fiú: Tetszett, hogy Tutajos kímélni akarta Matulát. Azt mondta Bütyöknek, amikor (az) meg- érkezett: Gyorsan vigyük le a csomagot, hogy az öreg ne fáradjon.
Leány: Amikor Bütyök beesett a Tüskevár pincéjébe, Gyula rögtön szalad segítségért. Matula segített is, kötélből „lépcsőt" csinált.
Fiú: Igen. Bütyök kétségbeesve kérdezte: Tutajos, elmentél? — Itt vagyok, mit gondolsz? ! — felelte Tutajos
Leány: A vihar után azért sietett haza Matula, mert gondolta, hogy baj van a gyerekekkel.
Mindjárt vitte is orvoshoz őket. (Tulajdonképpen a faluba, a rokonokhoz szállíttatta a két fiút.) Amikor az orvos megjelent, ő várta az eredményt (a vizsgálatról), ö hozta az orvosságot is.
Fiú: Matula gondoskodott Gyula csizmájáról. És ő vitte a hátizsákot akkor, amikor Tutajosnak leégett a válla.
Leány: Tutajos is igyekvő volt mindig. Maga csinált halászlevet, hogy meglepje Matulát. Ez tetszett nekem.
Fiú: Matula milyen keményen tartotta magát a búcsúnál. Pedig sajnálta, hogy el kell válni a fiúktól.
Leány: Hogy örült Gyula, amikor Matula a búcsú-halászléért megdicsérte ő t ! . . . Részlet a 7. osztályosok ankét-jegyzőkönyvéből:
Fiú: Matula szeretetből adta át a tapasztalatait Tutajosnak. Bütyök már Tutajostól vette át a tapasztalatokat. J ó kapcsolat volt köztük.
Fiú: Matula nem használta ki a kapcsolatot. (Talán a helyzetet.) Nem parancsolgatott.
Hagyta, hogy saját kárán tanuljon Gyula.
Leány: Mintha barátok lennének, úgy éltek a berekben. Matula segített mint barát, tanácsokat adott.
Leány: Matula szinte egyenrangúnak nézte a két gyereket. Nem parancsolt. Példa erre Tutajos lesülési esete. Csak tanácsolta, hogy vegye fel Gyula az inget. Gyula megértette a saját kárán, hogy amit Matula mond, annak van értelme.
Fiú: A legtöbb felnőtt lenézi a gyereket, és parancsol neki. Matula nem parancsolt. Ügy beszélt és azért, hogy segítsen a fiúknak. A legtöbb felnőtt azért parancsol, hogy parancsoljon.
Leány: Szerintem a három embert a természet szeretete kapcsolta össze. A tapasztaltabb átadja a tudását a gyerekeknek.
Fiú: Hogy Matula tanácsai hatottak, annak oka az volt, hogy úgy kezelte a fiúkat, mint a fel- nőtteket. Hogy megengedett nekik mindent (? !), az örömük teljesebb lett. Egymás örö- mének örültek, pl. amikor sikeres volt a halfogás. (Elmondja az esetet.)
F i ú : Azért alakult ki ilyen jó barátság, mert Matulának nem volt fia, és mindig szeretett volna fiút, mert ,ennek tudná igazán átadni a tapasztalatait. Nem olvasott nevelési könyveket, azt akarta átadni, amit ő elsajátított. — A berekben mindhárman azonosnak érezték egymást.
A 7. o s z t á l y o s o k n á l — m i n t o l v a s h a t t u k — a z e m b e r i k a p c s o l a t o k helyes v a g y h e l y t e l e n t a r t a l m á n a k m e g í t é l é s é b e n m á r e l m a r a s z t a l ó k r i t i k a i m o t i v á c i ó is j e l e n t k e z i k . E m e l l e t t észlelhető a z ö n á l l ó s á g r a t ö r e k v é s i g é n y e is. A k é r d ő í v e k r e
"249
adott válaszaikból kitűnik továbbá, hogy a három szereplő közötti választásnál többeket a baráti érzés megbecsülése befolyásolt inkább, m i n t az ötödikeseket.
(„Bütyök tetszett a legjobban. Igazi barát. Több részletből is l á t t a m : vigasztalta a feleltetés u t á n Tutajost, örült a vadászszerencséjének. Tetszett a „helyes kis szerelém", és hogy nyíltan megmondta." 7. oszt. leány. „ B ü t y ö k mindig segített barátjának, a válságos helyzetben vigasztalta. J ó tanuló. Legerősebb, mégsem verekedő . . . " 7. oszt. fiú. „Tutajos tetszett legjobban. Tetszett őszinte barátsága Bütyök iránt." 7. oszt. fiú. A kérdőív 3. és 4. pontjára adott válaszok.)
A tulajdonságok második csoportját — m i n t említettem — a „kellemes"
kategóriájába soroljuk. E kategóriával kapcsolatosan utalok LUKACS GYÖRGY Az esztétikum sajátossága című kétkötetes művére, amelynek vonatkozó fejezete szerint5 a kellemes nem határolható el az esztétikumtól. A szerző fejtegetésében kitér arra, hogy „a mindennapok embere életbevágó kényszerűséggel önmagára vonatkoztat mindent, ami ú t j á b a akad, ami történik vele- stb., és hogy ez a viszony nagyon sok esetben nem korlátozódik az eredmény, az ú j feladat, a siker vagy kudarc stb. rögzítésére, hanem olyan emóciók kísérik, amelyekét m a g u k a t az események, következményeik, a belőlük következő kedvező vagy kedvezőtlen várakozások stb. váltanak ki benne. A kellemesség érzéséről akkor "beszélünk, ha ezek az emóciók igenlő jellegűek, pontosabban: ha az ember képes arra, hogy „ a tárgyak vagy tárgycsoportok és saját személye viszonyában önmagát, jelenlegi állapotát — közvetlenül vagy közvetve — helyeselje.8"
Visszatérve a gyermekek megnyilatkozására, a tanulók nagyra értékelték a
— véleményem szerint — fenti kategóriához sorolható akarati tulajdonságot, az önállóságot. Az esetek nagy részében az önállóság kellemes annak is, aki erre a lehetőséget biztosítja, és annak is, aki a maga felelősségére cselekedhet. A regény diákolvasói határozottan igenelték Matula bácsi nevelési módszerét, azt ugyanis, hogy „akaratát nem kényszeritette" Tutajosra és Bütyökre, az utóbbiaknál pedig azt a tulajdonságot, hogy mertek és tudtak önállóan cselekedni. Az önálló- ság motívuma egyébként újra és újra felbukkant a két csoport ankétján, inten- zívebben a 7. osztályosoknál.
Részlet az 5. osztályosok ankét-jegyzőkönyvéből:
Fiú: Matula megmagyarázta, hogy a lövés elriasztaná a madarakat. Es az a természet rendje, hogy minden állatnak magának kell vigyázni.
Tanár: Hogyan értette ezt Gyula magára?
Fiú: Hogy tanuljon a saját kárán, és legyen okos. Akkor lehet csak önálló.
Leány: Többször tanult a saját kárán. Például amikor fürdeni akart menni, Matula m o n d t a neki, hogy mély a víz. Tutajos mégis belement a mélybe, és akkor gondolta: H á t te buta Tutajos !
Részlet a 7. osztályosok ankét-jegyzőkönyvéből:
Fiú: A berekben a fiúk azt csinálták, amit akartak. Amikor Piri mama otthon pullovert kény- szerített Tutajosra, fel kellett vennie. I t t nem kényszerítették semmire. I t t megértésre talált.
Fiú: Matula nem mondta sokat, hogy nem jó, nem jó. Nem beszélt sokat. Mindig nyugodt volt.
Otthon a szülőknél lia hangulatváltozás volt, azt érezték a fiúk.
Fiú: Azért nem parancsolt Matula, mert figyelte az állatokat, s rájött, hogy az állatokkal sem leliet haragoskodni. Kevés beszédű ember volt. Tudta, ha mérges a gyerekekre vagy parancsot ad, akkor nem fogják megcsinálni. Tudta, hogy amire képesek-a gyerekek, úgyis megcsinálják.
• 5Lukács György: Az esztétikum sajátossága. Bp. 1965. „A kellemesség problémaköre" címír fejezet a I I . kötetben.
6,Uo. I I . kötet, 494.
"250
Leány: A szülők féltik a gyerekeket. A falusiak inkább kiteszik veszélynek a gyereket, megtanít- ják, hogy a maga kárán tanuljon. Falun edzettebbek a gyerekek.
.Tanár: (Kérdezi, hogy ő — leány létére — megpróbálta volna-e mindazt, amit Gyula. A válasz igenlő volt.)
Leány: Ügy tüntetik itt fel, mintha a pesti szülők nem értenék meg a gyereket. Pedig megértik;
de nagyon oltalmazzák, és nem gondolnák arra, hogy ezzel ártanak. A gyerekek nagyon sokáig rászorulnak a szülőkre. A szülők a regényben a szívükkel nevelték Tutajost, azért volt olyan leányos. Csak amikor Matula mellé került, jött rá, hogy neki emberesedni kell.
Ha nem kerül le a berekbe, nyápic maradt volna, és betegesebb is. Amikor a berekbe lekerült, ez számára a szabadságot jelentette. Rájött, hogy önállóan kell gondolkodnia, és így megernberesedik.
Leány: Matula nem mondogatta, hogy: na látod, megmondtam, hanem csak megjegyezte, hogy:
hát akkor megtörtént. Jobb így, mintha valamilyen hibát állandóan hánytorgatnak. Jobb az ilyen nevelés, mert a másik esetben félelemből, nem pedig tudatos elkerüléssel cselek- szem. Nem azért teszem, mert eszembe jut, hogy helyes, hanem inkább azért, mert félek.
És ez nem jó.
Leány: Matula próbálta pótolni az apát a berekben.
Fiú: Érezte, hogy a gyerekek rá vannak szorulva. Szép volt az utolsó tábortűz-jelenet, amikor azt mondta: Mi nagyon jól megvoltunk egymással. Jöjjenek le máskor is . . .
Fiú: Ha a szülők olyanok lettek volna, mint Matula . . .
Leány: Matula elmondott mindent, ami a természettel kapcsolatos. A szülők ehhez nem értettek.
A szülők a tudományhoz értettek.
Leány: Tutajos apja csak a szakmájával foglalkozott. Mindig csak művelődni! Érdekes kalandot nem mesélt el a fiának. Nem hívta focizni. Pedig ez fontos ! Ilyen korban van az apának a legnagyobb szerepe. Mert a hetedikes fiúk gyerekek, de a felnőtté-válás útján vannak.
Ilyenkor kell az apa. Matula pótolta ő t . . .
A h e t e d i k e s a n k é t n a k ez a szép, e g y b e n m e g d ö b b e n t ő v i t á z ó s z a k a s z a az önál- l ó s á g o t s o k f a j t a ö s s z e t e v ő j é v e l e g y ü t t m u t a t j a . E r ő s k r i t i k a i és é r z e l m i m o t i v á l t - s á g a a z e s z t é t i k á i n t ú l m e n ő : p s z i c h o l ó g i a i és nevelési p r o b l é m a , a s e r d ü l ő k és a s z ü l ő k v i s z o n y á r a , a s e r d ü l ő k — f e l n ő t t e k k e l s z e m b e n v a l ó — i g é n y e i r e és vá- g y a i r a u t a l .
H a t á s á n á l f o g v a a „ k e l l e m e s " k a t e g ó r i á j á h o z s o r o l h a t ó k a „ j ó i n d u l a t ú " , „meg- é r t ő " , „ v i d á m " t u l a j d o n s á g o k is, a m e l y e k g y a k r a n szerepeltek a k é r d ő í v 4.
p o n t j á r a a d o t t v á l a s z o k b a n . I n d o k u l s z o l g á l t a k arra, h o g y m i é r t ez v a g y az a r e g é n y a l a k n y e r t e m e g l e g i n k á b b a g y e r m e k e k tetszését.
„Tutajos tetszik, mert jóindulatú, szófogadó, szereti az embereket és a természetet, jószívű.' (5. osztályos leány megjegyzése.)
„Matula tetszik, mert megértő, tudta: kell az izgalom a gyermekeknek. Bevezeti őket a ter- mészet világába, akarja, hogy edzettebbek legyenek . . ." (7. osztályos leány válasza).
„Bütyök tetszik. A legnehezebb helyzetben is vidám." (Hetedikes fiú felelete.)
„Tutajos tetszik legjobban. Nekem a vidámsága tetszett és őszinte barátsága Bütyök iránt."
(Hetedikes fiú válasza.)
L é n y e g é b e n ú g y l á t s z i k , h o g y a t a n u l ó k az e m b e r i j ó e g y ü t t é l é s h e z a l a p v e t ő e n szükséges t u l a j d o n s á g o k a t e m e l t é k k i és v e t t é k észre a r e g é n y b e n .
A " h a r m a d i k k a t e g ó r i a a z o k a t a t u l a j d o n s á g o k a t f o g j a össze, a m e l y e k n e k tar- t a l m i j e g y e i á l t a l á b a n k ö z i s m e r t és m e g h a t á r o z o t t f o r m á k k ö z ö t t é r v é n y e s ü l n e k .
I d e t a r t o z i k a tisztelet m á s o k — j e l e n esetben a f e l n ő t t e k — i r á n t és az udvarias- s á g . A g y e r m e k e k n é m i l e g m e g l e p v e és elismerően n y i l a t k o z t a k s z ó b a n v a g y írás- b a n a r r ó l a n e m e r ő s z a k o l t , n e m m o d o r o s , n e m csak f o r m á k b a n j e l e n t k e z ő udva- riasságról, a m e l l y e l T u t a j o s az öreg M a t u l a i r á n t viseltetett. í m e n é h á n y meg- j e g y z é s a k é r d ő í v e k v á l a s z a i b ó l . (3. és 4. p o n t . )
„Bütyök tetszik a legjobban. Ha erős volt is, nem verekedett. Udvarias volt, jó tanuló . . .! !
(Hetedikes leány felelete.)
"251
„Tutajos a szüleivel és tanáraival szemben mindig jellemes és őszinte volt. Ami az öreg Matu- lával szembeni viselkedését illeti, minden elismerést megérdemel." (Ötödik osztályos leány válasza.)
„Tutajos tetszik legjobban. Bár az otthoni kényeztetés félénkké és bizonytalanná tette, mégis tetszik. A nyaralás ideje alatt udvarias, szófogadó volt." (Ötödikes leány megjegyzése.)
„Ügyessége, jószívűsége és udvariassága nyerte meg a tetszésemet." (5. osztályos fiú válasza, aki Tutajost választotta.)
"„Matula élettapasztalata nagy, ezért a fiók tisztelik. Neki köszönhető a két kamasz fiú meg- nevelése." (Hetedikes leány felelete.)
F e n t i h á r o m k a t e g ó r i á n k í v ü l m i n t különössel f o g l a l k o z o m M a t u l a z á r k ó z o t t - s á g á v a l , a m e l y m i n d k é t k o r o s z t á l y ú g y e r m e k c s o p o r t r a erős h a t á s t g y a k o r o l t . A t a n u l ó k a z á r k ó z o t t s á g n a k főleg k é t i s m é r v é t e m e l t é k k i : e g y r é s z t a z t , h o g y M a t u l a n e m b e s z é l t é r z e l m e i r ő l , m á s r é s z t a z t , h o g y m i n d é n h e l y z e t b e n c s a k a leg- s z ü k s é g e s e b b e k e t m o n d o t t a . A s z ű k s z a v ú s á g r a k ü l ö n ö s e n f e l f i g y e l t e k a g y e r e k e k .
„Matula tetszett legjobban azért, mert olyan szűkszavú volt." (5. osztályos leány válasza a kérdőív 3. és 4. pontjára.)
„Matula tetszett legjobban, mert szűkszavú ember volt és mindenhez értő. Hagyta, hogy Gyula saját tapasztalataiból leszűrje a tanulságot." (Ötödikes fiú felelete.)
„Legjobban Matula tetszett. Zárkózottsága nem hiba. Szívében meleg szeretet rejlik." (7.
osztályos leány válasza.)
F e n t i h á r o m i d é z e t érdekesen m u t a t j a a f o k o z a t o s s á g o t , az i n d o k l á s o k köré- n e k b ő v ü l é s é t és az é r z e l m i m o t i v á c i ó m e g j e l e n é s é t a '7. o s z t á l y b a n .
E z u t ó b b i c s o p o r t b a n é l é n k v i t a t á r g y a v o l t , h o g y a z á r k ó z o t t , k eveset b e s z é l ő M a t u l a h o g y a n t a l á l n á fel m a g á t egy v á r o s b a n , esetleg P e s t e n . A v i t á t — a n k é t r ó l f e l v e t t j e g y z ő k ö n y v a l a p j á n — a k ö v e t k e z ő k b e n k ö z l ö m :
Leány: H a a természetben élek, az ottani körülményekbe illeszkedem bele. De társaságban kine- vettek volna Matula modorával. . .
Fiú: Amit Matula tanított, helyes volt. Egymás megbecsülését tanította. A berekben nem vesze- kedtek egymással, ez is egy lényeges élmény volt. És ez szükséges a társaságban is . . . Fiú: Szerintem Matula megtanította őket, hogyan kell falun viselkedni. Ez hasznukra vált,
hiszen a városi életet már ismerték.
Leány: De a szülőktől sem tanulták ezt meg teljesen. Matula nem tanított illemszabályszerűen, mégis a két fiú gyakorlatban követte a szavait.
Fiú: Matula olyasmit is tanított például, hogy ne járjon mindig a szájuk vagy azt csinálják, ami ésszerű. Ne veszekedjenek. Ez városban is fontos. A szűkszavú ember nem nevetséges a városban sem.
Leány: A városi élet rendszabályait falun is lehet alkalmazni. A fiók elég sokoldalúak lettek, mert a falusi életet és szokásokat is megismerték, meg a városit is. Az öreg is tanulhatott tőlük. , Leány: Azt nem hiszem, mert a fiók tapasztalatlanok voltak.
Fiú: Matula nem tanulhatott tőlük, mert a fiók inkább tanulatlanságot árultak el. És még azt szeretném mondani, hogy ők hárman a berekben éltek és nem a faluban, tehát a berek szokásait vették át és abba illeszkedtek.
Leány: A jó barát mindig jó barát akár falun vannak, akár Pesten. — Matula a természetet és az embereket jól ismerte, de nem volt művelt. Elmondta az ottani, szokásokat, de ha a fiók nem értették meg, hát nem értették.
Leány : Matula zárkózott v o l t . . .
Fiú: Hozzászokott, hogy ne sokat beszéljen. Figyelte az állatokat, a természetet. Megtanulta, hogy „ne vágjon fel" a tudásával.
Fiú: A berekben nyugodt, természetes élet volt, hozzá is szokott ehhez. I t t Pesten nagy a for- galom, az emberek sokat beszélnek.
Fiú: Matula foglalkozásához is tartozott a hallgatás. A berekben nem járhatott fütyülve ! Fiu: Matula nem volt olyan zárkózott, mert sokszor kellett a faluba mennie és beszélni az embe-
rekkel. Ha annyira zárkózott lett volna, nem is tudta volna nevelni a gyerekeket. . . Fiú: A falusi embereknek tényleg nem szokásuk a sok beszéd. Csak akkor beszélgetnek, ha megcsi-
• nálták a munkájukat. A nehéz munka nem ad lehetőséget sok beszédre. Legfeljebb boroz- gatás közben beszélgetnek.
"252
Megértjük a fenti probléma felvetését, ha meggondoljuk, hogy a kérdést Buda- pest szívében élő tanulók tették fel (V. kerületiek), akiknek családi környezeté- ben nem ritkák a szűkebb vagy tágabb körű baráti összejövetelek. A mai gyer- mek ezenkívül hozzá is szokott a társasági szereplés értékeléséhez. A Matula sze- mélyével kapcsolatos vita tulajdonképpen túl is megy a falusi és a városi ember magatartásának rendszerint nem szerencsés és nem egészséges összehasonlításán.
A vita általános problémát rejtett, amit így fogalmazhatunk meg: Lehet-e egy zárkózott ember társaságbeli lény is egyben? Feltalálhatja-e magát az életet szí- nessé tevő, szórakozást szolgáló társas összejöveteleken? És ezt a kérdést is kezd- ték feszegetni a gyermekek, hogy a zárkózottság negatív vonásokat rejthet magá- ban. Az általánosan megfogalmazott kérdések aligha válaszolhatók meg egyszerű igen-nel vagy nem-mel, még ha konkréten Matula esetére alkalmazzuk, akkor sem. Nemcsak azért, mert a felelet a körülményektől, személyektől függ; vagy mert kétséges: kinek m i a szórakozás. A válaszadásban az jelent problémát, hogy a tanulók az emberi megnyilatkozás formai elemét összekeverték a tartal- mival. Ez azonban mégsem kifogásolható, mégpedig azért, mert — noha a forma oldaláról közelítették meg a kérdést — végül is ött ragadták meg, ahol a tartalmi és formai elemek csomópontban találkoznak, azaz ott, amikor és ahol a forma tartalmassá válik.7 Éppen ezért az általuk felvetett, Matula személyén túlmutató probléma csakugyan probléma, mégpedig olyan, amely a mindennapi életben meghatározhatja egyes emberek sorsát.
Matula esetében helyeselhetjük az egyik 7. osztályos kislány megjegyzését, aki így írt az öregről: ,,A berek nevelte, őszinte ember. Igazi paraszt. Nem esik kétségbe, minden bajra talál megoldást. Maga oldja meg a maga baját. Sok ember közt nem érzi jól magát, de megállja a helyét ott is. A berek az ő igazi világa."
H a megvizsgáljuk, hogy a tanulók választása hogyan oszlott meg a regény három kiemelt alakja között, akkor a következőket tapasztaljuk.
Az 5. osztályos tanulóknak több mint a fele (heten) Tutajost szemelte kedven- céül. A még fennmaradó öt gyermeknek Matula tetszett legjobban. A Tutajosra esett választási többség természetes. Megpróbálom az okokat részletezni. Az egyik ok az lehet, hogy Tutajos a regény központi figurája. Az író a környező jelenségek, események legnagyobb részét az ő szemüvegén keresztül m u t a t j a be az olvasók- nak. Monológjai szuggesztív hatást gyakorolnak; az egyes szám első személyű névmás helyébe könnyen képzelték saját magukat az olvasó gyermekek. Tutajos azonkívül szintén iskolás gyermek, mint ők, csak mintegy két évvel idősebb náluk.
Ez természetes alapja a vonzódásnak. Érdekes események és'élmények közép- pontjába került, és ezek a tényezők mindenképpen hőssé tették őt a gyermekek szemében. Azonkívül van még egy — feltevésem szerint pszichológiai és nevelési tekintetben lényeges — oka annak, hogy Tutajost érte a választások többsége az 5. osztályosok körében. Ez pedig az, hogy a 11 éves gyermekek nagyobb kész- séggel és valószínűleg kisebb önállósággal, kialakulatlanabb ítéletalkotással sodortatják magukat az író mondanivalójának árjával, s automatikusan elfogad- ják kedvencül azt a személyt, akit az író sok jó tulajdonsággal felruházott regény- hőssé tett.
A hetedik osztályosok differenciáltabban választották ki a nekik legjobban tetsző alakot. A választások közül 6 Tutajosra, 5 Bütyökre és 4 Matulára esett.
(Az összeadott számadat azért nagyobb a szakköri tanulók létszámánál, mert
' Hegel a tartalom és a forma viszonyáról (Hegel: Enciklopédia. Bp. 1950. 214.): Lukács i. m.
I I . kötet, 359.
"253
\
ketten két személyre is „szavaztak".) Feltűnik tehát Tutajos és Matula mellett Bütyök alakja. Vidámsága, szóban és tettben többször bebizonyított baráti vonzalma nyerte meg elsősorban a hetedikesek tetszését, és — főleg a leányok körében — a regény gyermekszerelmi motívuma, az az érzés, amely B ü t y ö k és Katica között szövődött.
A fiú-regényalakok választását indokolja az azonos korosztályúak egymás iránt érzett természetes vonzalma, Tutajos és B ü t y ö k sok szimpatikus vonása, emellett a serdülőket jellemző, valóságnak megfelelő apróbb hibáik s m á r az ötödikeseknél is említett érdekes élményeik, körülményeik, amelyek puszta létükkel is az átlagostól eltérőnek tűntethetnek fel egy-egy gyermeket. (Gon- doljunk a mindennapi pedagógiai tapasztalatokra azokról a gyermekekről, akiket érdekes helyzetük kiváltságosakká tett osztálytársaik előtt!) H o g y azon- ban a választás megosztása az 5. osztályosokénál differenciáltabb lett, az annak tulajdonítható, hogy a hetedikes korosztály önállóság és ítéletalkotás tekinteté- ben fejlettebb fokon áll mint a 11 évesek csoportja. Ezt igazolja az a tény is, hogy a két könyvankét k ö z ü l a nagyobbak megbeszélésébe a már ismertetette- ken is túlmenő kritikai észrevételek vegyültek, amelyek esetenként szinte heves vitává fejlődtek. Az utóbBi nyilván a serdülőkor sajátosságaival van összefüggés- ben. Lehet, hogy egyik-másik vita-probléma kissé mondvacsináltnak t ű n i k , de az ilyesmi az önálló ítéletalkotás ú t j á n nem egyedülálló a serdülőknél, és feltét- lenül kapcsolatban áll az igaz, a lényeges keresésével.
Matula nem szerepelt a választott regényalakok között olyan számarányban, mint az ankét idézett jegyzőkönyvrészletei alapján elvárnók. Ú g y vélem azon- ban, hogy a kérdőívek válaszai és az ankéton elhangzott vélemények között nincs ellentmondás. Tutajos, illetve a tanulókhoz korban közel álló két gyermek- figura tetszett legjobban a csoportok tagjainak, de — elsősorban a hetedikesek esetében, — Matula keltette a legnagyobb érdeklődést. Értékes és ritka, kissé mítosszal átszőtt egyénisége mély hatást ébresztett. Gondolom, összefügg ez a serdülőknél egyre fokozottabban jelentkező érdeklődéssel a felnőttek és életmód- juk iránt, a szomjas elvárással a jó és nemes felnőtt-tulajdonságok iránt, és össze- függ — ez utóbbiból fakadóan — a példakép keresésének nem kívülről erőszakolt, hanem belső igénnyel jelentkező törekvéseivel is.
*
2. Az emberek magatartásával kapcsolatos megállapítások, illetve vélemények és megítélések elemzése után vizsgáljuk meg, milyen helyzetek és cselekményeket tartalmazó jelenetek ragadták meg leginkább a tanulók figyelmét.
Továbbra is esztétikai szemszögből nézve a kérdést, így rangsorolhatunk: első- sorban azok a szituációk, amelyek a „különös" kategóriájába tartoznak, m a j d az általánosan tipikusak és végül a sajátosan egyedinek tekinthető helyzetek, jelenetek.
A „különös" a gyermekek megjegyzéseire lefordítva: izgalmas, édekfeszítő, nem mindennapi. A tanulók sok ilyen esetet említettek. Nézzük a kérdőív 6.
pontjára adott válaszaikat! (A regénynek melyik része tetszett neked l e r o b b a n ? ) Ötödik osztályosoknak tetszett Tutajos és B ü t y ö k küzdelme a viharral, a kalan- dos harcsafogás, Tutajos balesete a csukával, a tiltott szivarozás. A hetedik osztá- lyosok tetszését leginkább a következő részek nyerték meg: az első vadászzsák- mány, Tutajos további vadászatai, a harcsafogás története, kutatás a Tüskevár- ban, a vihar leírása.
A kérdőív 8. pontjára (Melyik jelenetet játszanád el társaiddal vagy m u t a t n á d
"254
be esetleg színdarab formájában a regényből?) adott válaszok — most más oldal- ról — további adatokat szolgáltatnak az előbbiekben említett rangsoroláshoz.
A gyermekek feleletei szerint a következő jelenetek kerülnek előtérbe: amikór Tutajos lelövi a barna kányát, amikor Matulával megfogják a harcsát, amikor Tutajos szivarozik, a rákfogás, a vihar előli menekülés, a Tüskevár felderítése (5. osztályosoknál), amikor Matula és Tutajos a leskunyhóból figyelik a berek szépségeit (7. osztályosnál).
A 8. kérdésre adott válaszok tekintetében a 7. osztályosok kevésbé soroltak fel izgalmas és érdekfeszítő helyzeteket, mint az ötödikesek, vagy mint akár a 6.
kérdés esetében. A 8. kérdés átgondolásánál az értelmileg fejlettebb gyermekek a
„praktikusság" korlátaival mérsékelték a választás spontaneitását. Keresték azt a helyzetet és jelenetet, „ami dramatizálható", figyelembe vették, hogy a környezet ne legyen „ t ú l bonyolult", azt jelölték meg, ami „szellemes", — tehát csattanója van, — ami „legegyszerűbben lejátszható", amihez „nem kell sok díszlet", amit
„a diákok is szívesen lejátszanak", amiben „sok párbeszéd van és cselekményes".
(Ezek az értékes meggondolások m i n d fejlettebb ítélőképességet igazolnak, tehát ahhoz szolgáltatnak újabb adatokat, amit már az előbbiekben több alkalommal visszatérően említettem.)
A tanulók — fenti szempontjaik meggondolásával — általánosan tipikus jele- neteket választottak színjátszás céljára, mégpedig olyanokat, amelyek egyben közel álltak a szívükhöz. Mi más lehetett ez, mint a diákélet! Kengyel tanár felel- tetése, a bizonyítványosztás, „guberálás" az osztályzatok között, a tanévnyitó jelenet. A kérdésre adott válaszokat a — szűk feleleten túl — néhányan kiegé- szítő megjegyzéssel fűszerezték. Az egyik 7. osztályos leány ezt fűzte feleletéhez:
„Azt hittem, hogy Kengyel kőszívű, de tévedtem." Más esetben: „.Jólesett, hogy a tanár is együttérzett (a gyerekekkel)." Az egyik hetedikes fiú azt a jelenetet választotta, amikor Kengyel tanár az órán feleltet. Indokul azt írta: „Tipikus eset.
Eletünk egy része. Legizgalmasabb az utolsó felelés." Hetedikes kislány az osz- tályzatok „guberálását" jelölte ki színjátszásra, és így indokolt: „Nem kell sok díszlet. Sok a párbeszéd. Szórakoztató. Nem kell sokat (valószínű, hogy szerepet) tanulni. Nem kell megjátszani magát az embernek." Érdemes megfigyelni, hány tényezőt vett tekintetbe ez az utóbbi tanuló annak megítéléséhez, hogy melyik jelenetet játszaná el a regényből.
Az általánosból is karakterizálóan egyedi jellegűvé válik azoknak a helyzetek- nek, jeleneteknek kiválasztása, amelyek Bütyök és Katica találkozását írják le vagy Bütyök elbeszélését Katicáról Tutajos betegágyánál. (Hetedik osztályos leánytanulók választása.) k i e m e l e m egy hetedikes fiúnak a-8. kérdésre adott sajátos feleletét, amely egyedi meglátással a regény mondanivalójának mélyebb megsejtését, az érzelmi és a finom szubjektív hangulati elemek találkozását mutatja egy szűkszavú mondat keretében: „A berektől való búcsúzást és az utolsó együttes étkezést (játszanám el), mert ez jól kifejezi az egész nyár történetét."
A tanulók fogalmazványaikban is szívesen elevenítették fel a regény izgalmat nyújtó élményeit. Tizennégy tanuló visszaemlékezésében jelent meg valamilyen formában a „különös". H a „szerzői joguknál fogva" módosítottak is a regény- ben leírt helyzeten, az esemény megközelítette a könyvbelit. Tutajos például más körülmények között, de a könyv vonatkozó fejezetéhez hasonlóan lőtte le a barna kányát. A viharról is írtak ebben1 a csoportban, a horgászatról, valamint a Bütyök fogadására menő Tutajos éjszakai félelméről. Sajátossá váltak az otthonitól eltérő étkezési alkalmak a berekben, amelyeket előszeretettel örökítettek meg a tanulók fogalmazványaikban. Néhány szemelvény az ötödikesek dolgozataiból:
"55
,,A folyó csobbant, néha . . . .
Hajnalodott. Gyula álmosan nyújtózkodott ágyán. Matula ágya üres volt, Tutajos kipattant az ágyból, pillanat alatt felöltözött. Ahogy kilépett a kunyhóból, Csikasz csaholva gurult lába elé.
— Matula biztos Nancsi nénihez ment, mert a kutyát nem vitte. —
' Leszaladtak a partra. Gyula gondolkodás nélkül elmerült a vízben. (Ha ezt Piri mama látná,
„megütné a guta . . . "). Kimászott a vízből, majd megvizsgálta a hálót. H á t bizony abban csak egy kis keszeg vergődött. Tutajosunk elhatározta, hogy „pecázni" fog. A kunyhó felé vette útját.
Visszajövet kezében a horgászbot volt, vállán a puska. Hq ezt látná Kengyel . . . Leült a partra Csikasszal együtt. A horog berepült a vízbe, azaz csak szeretett volna a vízbe repülni, mert bele- akadt a nádba.
— Azanyád ! — dühöngött Gyula. Nagynehezen sikerült kibogozni a nádból, és most m á r nyugodtan ringatódzott a horog a vízen. A nagy csendet egy héja, vagyis egy kánya károgása verte fel. Tutajos felpattant, vállához emelte a p u s k á t . . . A fegyver eldördült . . . A lövés talált . . Éljen! kiáltott Gyula és Csikasszal együtt vidáman loholtak a zsákmány felé. Mire visszatértek a kunyhóhoz, Matula már sütögette a halat. Letelepedtek a tűz mellé.
Jóízűen fogyasztották a „Matula-féle" halászlét és halat."
(V. Katalin dolgozata)
„Ó te bolond Tutajos ! Kellett neked éjszakai kirándulásra indulni? De most valld be: félsz? ! Csak tudnám, mitől. Talán csak nem a bagolyhuhogástól? J ó l van, ezt már szeretem, végre megszűnt a félelmed. — De ekkor már világosodni kezdett az égbolt. A köd a holddal együtt eltűnt, s helyükbe a nap kúszott fel a látóhatár peremére. A természet ébredezni kezdett. Már a szárcsák is kinn úszkáltak a vízen. Sokáig gyönyörködtem bennük. Ekkor valami beárnyékolta a vizet. Egy hatalmas barna kánya kereset reggelit magának. A szárcsák nem voltak elég ügyesek, és a kánya már majdnem megfogta az egyiket. Gyorsan határoztam. Lövés dörrent. A madár lehanyatlott. A part szegélyére esett. Nagyon gyorsan odaszaladtam. Boldog voltam. Most m á r siettem hazafelé. Matula bácsi örült az első zsákmányomnak. Jutalmul finom reggeliben része- sültem.
— így történt István bácsi. Most nem színeztem ki semmit."
(Sz. Edit dolgozata.)
A 7. osztályos tanulók is feldolgozták Tutajos vadászélnjényeit. Újszerű n á l u k , hogy más, nem a könyvben szereplő állat a puska áldozata. Van, aki erdőtüzet sző fogalmazványába, a regényben nincs ilyesmiről szó. Egyéb — a műben ugyan- csak nem szereplő — kalanddal is találkozhat az olvasó. Tekintve azt, hogy a hetedikesek dolgozata általában hosszabb m i n t az ötödikeseké, a fogalmaz- ványokból csak részleteket közlök. (Ismételten jelzem, hogy minden fogalmaz- vány bevezető szövege közös volt, az írónak — m á r az előbbiekben idézett — szavai.)
„A folyó csobbant néha . . .
Tutajos feszülten várt a vadászállásbán. A hajnali szél megborzongatta a fiút, de ő türelmesen figyelt. Háta mögött megreccsent egy gally. Óvatosan hátra fordult és meglátta, hogy a bokor- ban róka van. A csillogó szempár lassan mozgott előre. Tutajosnak minden idegszála pattanásig feszült. Óvatosan a vállához emelte a puskát és célzott . . . A lövés eldördült, a róka megtántoro- dott, de lassan a sűrűbe ódalgott. Tutajos a vérnyomokat követve utána ment. Meg is találta egy bokor tövében. Még élt, oldalán a tátongó sebből patakzott a vér. A fiú sajnálkozva nézte a hal- dokló állatot, majd egy lövéssel véget vetett szenvedéseinek. Az még egyszer megfeszítette izmait, aztán összerogyott, szájából vér buggyant elő és a szemei elhomályosodtak . . .
(K. Pál dolgozatából)
„A folyó csobbant néha a benne álmosan fickándozó halaktól. H a t óra felé Matula kilépett a nádházból, és nemsokára Ladó Gyula és Bütyök is követte. Halk léptekkel siettek a csónakhoz.
Tutajos vállán ott lógott a puska. Amikor a csónakhoz értek, halkan, szó nélkül beszálltak és Tutajos evezni kezdett. Gyorsan haladtak, egyszercsak Matula megszólalt:
— A hídnál álljon meg. (Ott kiszállok.) Maguk meg délre legyenek a háznál.
Mikor Matula kiszállt, Bütyökék még továbbmentek.
— Bütyök, odanézz, egy seregély!
—, Lődd le Tutajos ! J ó lesz ebédre.
— Csendesen B ü t y ö k !
"256
Durr-durr !
— Tutajos, te kész vadász v a g y ! fgy eltalálni!
— Várj érte megyek.
Mekkora madár, Tutajos ! . . . "
(K. Zoltán dolgozatából)
A f o g a l m a z v á n y o k elég n a g y s z á m a f o g l a l k o z i k a b e r e k b e n t ö l t ö t t egy-egy n a p p a l . A z i l y e n d o l g o z a t o k a regény szemszögéből nézve általános jellegű leírást t a r t a l m a z n a k . E r r e a f o g a l m a z á s i m e g o l d á s r a v a l ó s z í n ű l e g b e f o l y á s t g y a k o r o l t az, h o g y a k ö z ö s b e v e z e t ő szöveg a h a j n a l ébredését á b r á z o l t a .
A r e g é n y t ő l egészen eltérő egyéni felfogás is j e l e n t k e z e t t n é h á n y h e t e d i k e s d o l g o z a t b a n . A f o g a l m a z ó f e l t ű n ő e n élt a l k o t ó i lehetőségével, l e g f e l j e b b csak a n e v e t h a g y t a m e g , — v a g y a z t sem, — a c s e l e k m é n y t is, a j e l l e m e t is teljesen meg- v á l t o z t a t t a . I l y e n esetekben a r e g é n y n e m a n n y i r a a „ r e p r o d u k á l á s r a " , m i n t az ú j
„ p r o d u k á l á s á r a " a d o t t i n s p i r á c i ó t . í g y j á r t el p é l d á u l egy h e t e d i k e s k i s l á n y , a k i B ü t y ö k és T u t a j o s a l a k j á t „ ö s s z e m o s t a " , és egy h a r m a d i k — sem B ü t y ö k h ö z , sem T u t a j o s h o z n e m h a s o n l í t ó , t a l á n a szerző t u l a j d o n s á g a i t h o r d o z ó — á b r á n d o s , s z e n t i m e n t á l i s f i ú v a l m o n d a t j a el g o n d o l a t a i t a b a r á t s á g g a l h a t á r o s gyermek- szerelemről.
,, . . . A íiú kimászott a vízből és lefeküdt a fűre. Az eget nézte álmodozva. Arra a lányra gon- dolt, akit tegnap ugyanebben az időben itt látott a hídon állni. A lány nem vette őt észre, de ő- jól látta, milyen szép, szomorú arca volt. Ma is reménykedett benne, hogy ismét találkozni fog- nak. Felkelt, elindult a híd felé, majd a híd korlátjára ült. A türülközőt vállára terítette s várta a lányt. A nap egyre feljebb emelkedett, bevilágította a tájat, előcsalogatta a napozni vágyó siklókat, gyíkokat. A rovarvilág is f e l é l e d t . . . -
És akkor meglátta a lányt. Dúdolva, vidáman közeledett. Rövid kis ruhája táncolt rajta.
A fiú csak nézta, mint egy tüneményt. A lány is észrevette őt, és kíváncsian nézett rá. Csodálko- zott. Mit néz rajta annyira ez a fiú ! — Lesütötte a szemét, rántott egyet a vállán és megfordult.
Visszafelé akart menni. A fiú csak nézte, aztán megijedt. Most elmegy, és többet nem is látja őt?
Nem.
— Ne menj el! — kiáltott a lány után és odament hozzá . . . "
( I I . Márta dolgozatából)
M á s esetben — u g y a n c s a k h e t e d i k e s l e á n y — leírta M a t u l a e l m é l k e d é s é t a k é t f i ú r ó l . F o g a l m a z v á n y á b a n csak a szereplő n e v e azonos a regény f e l n ő t t h ő s é v e l , az, a m i t a s z á j á b a a d , n e m egy z á r k ó z o t t , s z ű k s z a v ú , idős férfi g o n d o l a t k ö z l é s e , h a n e m egy s z ó s z á t y á r e m b e r fölösleges i d ő t ö l t é s e . A d o l g o z a t b ó l k é t részletet k ö z l ö k .
,, . . . Matula azon gondolkodik, hogy milyen jó, hogy ez a két kis vézna gyerek nála fog meg- erősödni, és ez csak neki jó, ez csak az ő büszkesége. És főleg azért olyan büszke, hogy rábízták ezt a két fiút. Ahogy járja az utakat, mindig azt gondolja, hogy mikor én ezt az útat mutattam Bütyöknek, meg Tutajosnak, akkor még ezt is, meg azt is el kellett volna mondani. Hogy hogy is tudta elmulasztani? . . .
Mikor én megtanítottam az evezésre Tutajost, akkor valahogy úgy éreztem, hogy ez a fiú rólam fog példát venni egész nyaralása alatt. És így is történt. Kitűnően tud lőni, és igen jól meg- tanulta, hogy hogy kell használni a puskát. Nagyon jól tud főzni is. . . . "
(Sz. Zsuzsa dolgozatából)
A s e r d ü l ő k é r z e l e m l a b i l i t á s a j ó l t ü k r ö z ő d i k a k ö v e t k e z ő f o g a l m a z v á n y r é s z - letben :
„ . . . A folyó sodrása pedig vitte sebesen. Hirtelen felemelte lábait, és csapkodta a vizet, közben hangosan nevetett. Arcára, szájába permetezett a felcsapódó víz, majd óvatosan féloldalt fordult, majd teljesen megfordult, hogy menetiránnyal szemben menjen. Aztán hanyatt feküdt.
Már nem nevetett, nézte az eget, amely olyan csodálatosan kék volt, mint a zafír. Szomorúság
"257
fogta el. Nem tudta miért, mitől, de szomorú volt. Talán mert egyedül nem volt annyira érdekes;
jobb lett volna, ha megoszthatja a boldogságot valakivel. De nem baj, Bütyök néhány nap múlva itt lesz . . . "
(L. Edit dolgozatából)
Az érzelemről, szóló, vagy elmélkedést tartalmazó fogalmazványok m i n d leány- tanulók munkái. Jelzik a fiúktól eltérő érzelmi életük forrongását és alakulását.
t
3. Az érdekes nyár jelenetei, eseményei speciális természeti környezetben, n á d , tó és folyó vidékén, a Kis-Balaton nádrengetegében játszódnak le. Mindazok az élvezetes időtöltések, amelyekben a fiúknak részük volt, alapvetően a t á j gazdag adottságaitól függtek, miattuk váltak lehetővé. Horgászni, csónakázni a folyón, tavon lehet, vadászni leginkább a berek fával beültetett szakaszaiban. A romok- ban heverő, növényzettel befuttatott titokzatos Tüskevár — egy érdekes kaland színhelye, — évszázadok folytán már maga is az embertől alig bolygatott t á j része lett . A kunyhó, amelyben a három ember és Csikasz, a k u t y a pár hétre otthont talált, a berek adománya: jobbára n á d , szalma.
A t á j nem különállóan, hanem általában úgy jelenik meg a tanulók előtt, mint érdekes események színhelye és rendkívüli lehetőségek hordozója. A v í z e n t ű n n e k f e l Tutajos kedves szárnyasbarátai: a szárcsák, a víz biztosítja az életlehetőségeket annak a dús állatvilágnak, amelyet a leskunyhóból pompásan meg lehet figyelni.
A leskunyhó és környezete a tanulókat mind megragadta. („Ahogy olvastam, éreztem, hogy ez egy györnyörű látvány, melyet nem lehet mindennap t a l á l n i . "
„Betekintést ad a nádi világba." „Csodálatos, gyönyörű figyelni a m a d a r a k a t . " ) Az éjszakai, illetve hajnali „menetelés" B ü t y ö k elé a vonatállomásra a félelem és a bátorság ellentmondásos, sajátos megszégyenítő és felemelő hangulati motí- vumaival tölti meg a tájat. Emberi vonatkozásokat kap, fenyeget, susog, rejtel- mes mozgása van, amelynek árnyai olyanok, m i n t h a a sötétben rejtőző'előlények lennének. („A folyó csobbant néha, és egy-egy, eledelét kereső ragadozó h a l farka villant az ezüstös hodfényben. Hajnalodik. A sötétséget lassan elűzi a világosság, és kékes derengés önti el a tájat. A távolban még nem lehet kivenni a fák alakját, csak mint valami sötét óriások állnak a látóhatár szélén vigyázva az alvó tájra.
A szellő meg-megrezdül, felborzolva a bokrok leveleit. A nap sápadt korongja lassan kúszik az égre, melyet egy felhő sem takar. Sugarai erőtlenül világítják be a tájat, az olajzöld fűben néha itt-ott igazgyöngyként csillan meg a h a r m a t . . . "
— L. E d i t 7. osztályos tanuló dolgozatából részlet.)
Az olvasó azután megismerkedhet a természeti környezet ú j a b b arcával is.
Vihar t á m a d , s ez barátságtalanná, sőt fenyegetővé teszi a tájat. Azonban nem a megváltozott táj, nem a tomboló elemi erő fensége, fenyegetése, különlegessége köti le elsősorban az olvasó gyermekek figyelmét. Mindez csak keret, lehetőség ahhoz, hogy a két gyermek-regényalak nagy erőfeszítés és bátorság árán kimentse magát a vihar tragikus következményekkel járható szorításából. Az olvasó gyer- mekékben mindig az emberi megnyilatkozások, mindenekelőtt a cselekedetek az elsődlegesek, az ehhez keretet, lehetőséget n y ú j t ó természeti környezet a másod- lagos, de mert az elsőtől elválaszthatatlan, szinte nem is tekinthető igazi má- sodlagosnak.
Amikor a tanulók a kérdőíven szereplő kérdések közül arra válaszoltak, hogy m i tetszett nekik a regényből legjobban (6. kérdés), a m á r ismertetett feleleteket adták. Szinte kivétel nélkül cselekményekre tértek ki. Amikor ahhoz a feladathoz keresték a megoldást, hogy „Sorold fel, m i t találtál szépnek ebben a regényben"
"258
(10. pont), az első vagy legalábbis megközelítően első helyen a természeti leírá- sokat említették. Ez is igazolja az előbbi szakaszban elmondottakat a cselekede- tek és a természeti környezet első-vagy másodlagosságái'ól, illetve összetartozásá- ról. Azt a fontos tényt is igazolja azonban, hogy az író csodálatos tájleírásaival annyira közel tudta hozni a természetet a tanulókhoz, hogy annak esztétikuma minden gyermekre hatást gyakorolt.
Még az elmondottakhoz tartozik a fogalmazványok tématartalmából leszűrt tapasztalat. Mint ismeretes, a beindító közös szöveg, az író szavai után a gyerme- kek többféleképpen, alkotó fantáziájuk szerint szőhették a szálakat. A 25 fogal- mazványból 23 cselekményeket dolgozott fel az előzőekben már említett téma- körből. Nyolc tanuló folytatta a megkezdett természeti kép leírását, és úgy tért át egy-egy cselekmény közlésére.
;,A folyó csobbant néha . . . A kocsonyásszínű vízen halk suhogás futott végig. Pici szél támadt és bebújt a nádasba. MegzizegtcUe a leveleket, ez okozta a különös suhogást.
Aludt a berek. A hold sápadt fénye ezüstös derengésbe vonta a tájat. Hajnali két óra volt.
A hold egyre fehéredett. A levelekről pereg a harmat. Néha egy madár halk csipogást hallatott, de aztán ismét csendbe borult a táj . . . "
(G. Ildikó 7. oszt. dolgozatából részlel)
„A folyó csobbant néha . . . Lehet, hogy harcsa vadászott légyre. De ki tudja a z t ! A hold lassan-lassan eltűnt. Helyette a nap ezüstös karimája mászott lomhán a föld szélén. Mintha gyenge gyermek lenne, aki nem bír el a nehézkes reggeli köddel. Ezután a köd is foszladozni kezdett, és a nap, mint a diadalmas római vezér, felkúszott az égre. Elfoglalta reggeli bíborvörös trónu- sát . . . "
(R. Anna 5. osztályos tanuló dolgozatából részlet)
Az esetek többségében a bevezető közös szöveget rögtön követte valamifajta cselekmény; esetleg a leírás később folytatódott, bár igen szűkszavúan. Két tanulónál a kezdő kép variálása inkább formai eszközként jött számításba:
szerkesztés tekintetében keretet adott az írásmű számára. Egyetlenegy tanuló
— 7. osztályos — folytatta a bevezető szöveget elejétől végéig természetleírással mégpedig ügyesen alkalmazkodva a regényhez. Közlöm az egyébként igen rövid, de hangulatos fogalmazványt:
„A folyó csobbant néha. A köd lassan, nagyon lassan elvonult. A hold ezüstös fényével beszórta a tájat. Á vízből néha, mint a villám, ezüstös halacskák ugrottak ki, de mindjárt el-is tűntek.
A tücskök ciripeltek, ami egy nagy vonószenekarra hasonlított. A parton a hamu alatt a parázs lassan elaludt. Virradat felé a nap aranyos sugara megcsillantotta a harmatot, amely zöld füvecs- kén helyezkedik el. Kora hajnalban egy csónak szelte a szelíd vizet, két ember óvatosan evezett, egy siheder és egy öregedő ember."
( I I . Ferenc dolgozata) ' A természeti környezethez szorosan hozzátartozó állatvilág igen aktív érdeklő- dést váltott ki a tanulókból. Az állatok kedvessége (kis szárcsák), sajátos szokása (a csuka védekezése harapással, a gémek táplálása stb.) nagyon élénken megma- radt a tanulókban. E z t a mozgásosság, rendszerint valamiféle cselekménnyel való kapcsolat, továbbá az újdonság, az érdekesség okozhatta. Bizonyos, hogy az állatoknak emberi tulajdonságokkal való felruházása is fokozta a hatást. Amikor az öreg Matula a természetben folyó harcról, a különféle természeti törvényszerű- ségekről beszél, Tutajos és később Bütyök egy kicsit szívesen gondol arra, hogy a madarak, halak tudják, hogy m i t csinálnak, és hogy mit kell cselekedniök. Csikasz gondolkodik a regényben, általában több emberi tulajdonsággal rendelkezik. — A tanulók szívesen befogadták ezt az írói eszközt, amely talán azt a tartalmi mondanivalót kívánta példázni, hogy a berek valami sajátos közösség. I t t min-
"259
d e n k i n e k m e g v a n a m a g a szerepe. A létért m i n d e n é l ő l é n y n e k m e g k e l l v í v n i a a m a g a h a r c á t .
K í s é r j ü k f i g y e l e m m e l a k ö n y v a n k é t 2. k é r d é s é r e a d o t t v á l a s z o k a t : a Tüske- v á r a t k ö r n y e z ő t e r m é s z e t b ő l m i - t e t s z e t t n e k t e k l e g j o b b a n , m i r a g a d t a m e g leg- i n k á b b a f i g y e l m e t e k e t ?
5. osztályosok:
Fiú: A berek. A berekben a madarak, a leskunyhó és környéke.
Fiú: Az erdő, a nádas és a mocsaras vidék. Az öreg fák. A sokhangú élet (így) ! A békakórus (így).
Az egész madárország (így).
Leány: A kunyhó körüli nádas. A folyó.
Leány: A madárvilág a leshelynél. Tutajos nem meri használni a fegyverét, hogy el ne riassza a madarakat.
Fiú: A kis szárcsák tetszettek, és az, hogy Bütyök mondta: amit a mama zsebpénznek adott, azt mind odaadná, hogy megsimogathassa őket.
7. osztályosok:
Fiú: A vadregényes tüskés táj.
Leány: A szép madárvilág. Hajnalban a madárzene. É n még ilyet nem láttam, de el t u d t a m gondolni a könyv alapján.
Fiú: Ügy írta le az író, mintha a madár gondolkodna: pl. a szazkajelenet. Nagyon érdekes ez!
Fiú: Teljesen szabadnak írja le a természetet. (Tanár kérdésére válaszol: ezen azt érti, hogy a vadon létező, a természetes természetet írja le az író, amit nem szabályoznak.) A nádas tetszett. Szeretem a nádast, mert én is víz mellett szoktam nyaralni, és ismerem.
Leány: A nádas tetszett, mert Fekete István úgy írja le, hogy el tudtam képzelni. Ez ,a nádas érintetlen, ez az igazi természet. A természet leírásánál néha az írók szépítenek. Fekete István nem.
Leány: Nekem a gémek etetése tetszett. A biológia szempontjából is sokat lehetett tanulni. Tet- szettek az öreg tölgyfák. A Tüskevár. A móltat visszaidézi, azt, hogy talán a vár régen börtön volt.
F i ú : Matula bácsi az élő világ biológiai törvényszerűségét mondta el. Nagyon tanulságos, és ez belénk rögződik.
Leány: Fekete István saját tapasztalatait is beleírta a regénybe, azért tudta a természetet jól ábrázolni. Nem úgy mondja el, mintha az iskolában tanulnánk, mégis nagyon könnyen megtanulható, amit ír.
Leány: Ha természetről szóló könyvet olvasok, akkor nagyon ,,oda kell koncentrálnom". I t t nagyon élveztem, cselekményes volt, nem száraz tanulás. Játékosan tanultam. Biológiában a nádak országánál tudtam felhasználni az órán azt, amit olvastam. Matula a természet legnagyobb törvényét tanította meg: a gyengék elpusztulnak. A könyvből példákat hoz- tunk fel erre a biológia órán.
M e n n y i v e l „szélesebb n e k i f u t á s s a l " v á l a s z o l t á k m e g a z a n k é t i d é z e t t k é r d é - sét a h e t e d i k e s e k , m i n t az ö t ö d i k e s e k ! M í g a k i c s i k felsorolásszerű f e l e l e t e k e t a d t a k , k é t é v v e l i d ő s e b b i s k o l a t á r s a i k a f e l s o r o l á s o n t ú l l é p v e m e g k ü l ö n b ö z t e t é s t
0 t e t t e k a z é r i n t e t l e n , „ i g a z i " t e r m é s z e t j a v á r a , e g y é n i é l m é n y e k e t és é r z é s e k e t s z ő t t e k m o n d a n i v a l ó j u k b a , f o g l a l k o z t a k a z í r ó m ű v é s z i á b r á z o l á s m ó d j á v a l , a k ö n y v t e r m é s z e t i k ö r n y e z e t r ő l szóló l e í r á s a i n a k h a s z n o s s á g á v a l és a l k a l m a z á s á v a l .
A m i k o r a z a n k é t o n a z a b e v e z e t ő kérdés h a n g z o t t el, h o g y m i t t u d n a k a gyer- m e k e k a c í m r ő l m o n d a n i , csak a h e t e d i k e s e k é r z é k e l t é k a z t , a m i t a v á r m ö g ö t t a b e r e k n a g y egésze j e l e n t . M í g a z ö t ö d i k e s e k a z egésznek c s u p á n e g y r é s z é r ő l , a b e r e k b ő l csak a T ü s k e v á r r a l f o g l a l k o z t a k , a d d i g a 7. o s z t á l y o s t a n u l ó k a r é s z r ő l is és az egészről is beszéltek. K ö z l ö m a k é t c s o p o r t t a g j a i n a k a z a n k é t o n e l h a n g - ' z o t t s z a v a i t .
5. osztályosok:
Fiú: Az író a nádasban rejtőző várról adta a címet a regénynek. Régen a törökök el akarták fog- lalni. A falon tüskés növény volt, ezért nem tudták megmászni. El is képzeltem.
"260
Fiú: Tutajos lázálmában is beszélt a várról.
Fiú: A környéke mocsaras volt. Szigeten épült. Ingovány volt körülötte. Mikor Tutajosék ott * nyaraltak, már romokban volt. Matula figyelmeztette is a fiúkat, hogy vigyázzanak;
nehogy leessenek, amikor a romok közt járnak.
Leány: A várbelieknek pénzük nem volt. Szegény emberek kerestek ott menedéket.
Fiú: A fiúk arra gondoltak, hogyha ott ásnak, régiséget találnak.
7. osztályosok válaszai: ( '
Leány: A Tüskevár körül van a berek. A vár régi volt. Tüske vette körül.
Fiú: Ez a tulajdonképpen az egész cselekményt jelenti, ez a szó, hogy Tüskevár. E körül bonyoló- dik minden, a veszélyes kalandok.
Leány: A vár eredeti neve ez volt.
Leány: Azért ez a cím, mert ezt a helyet akarják a fiúk megnézni, ez számukra a legfó'bb élmény.
Ez a tetőpont.
Fiú: A cél a Tüskevár. A nehézség, amelyen Gyula keresztül hatol, az a tüske.
Fiú: I t t a fiúk megedződtek.
Fiú: A regény főeseménye a Tüskevárban játszódik le. De ez a cím felkelti az érdeklődést is.
És az a főesemény. Hogy a fiúk megtalálták a várat. Minden fiúnak az a vágya, hogy legyen egy helye, ahol meghúzódhat. Ez nekik nagy kalandnak látszott.
Leány: A fiúknak ez a Tüskevár volt a próbatétel. Miután megismerték a vadont, ez volt a vizsga.
Leány: Tutajos sok t ü s k é s kalandon megy keresztül, ami nem illett bele megszokott életébe.
Leány: Az volt az egyik tél, hogy meghódítsák a Tüskevárat. Az egész nyár meghódítás-féle volt.
Leány: A berekben játszidnak a cselekmények, a Tüskevár környékén.
Fiú: A tüskevári kaland nem a legfőbb rész a könyvben. Csak egy kis mozzanat. Tulajdonképpen a cím képes értelmű.
Fiú: Sokféle címet lehetett volna adni. Ez az utolsó kaland, Zí. a várbeli.
Leány: Nem azért nevezte el az író a regényt Tüskevárnak. Az események a szigeten játszódnak le. Tulajdonképpen az egész sziget maga a „Tüskevár".
A tanulók megjegyzéseiből nyomon követkető, hogy az eszmecsere során miként tisztul a cím értelmezése a leszűkítő egyszerűsítéstől a végleges, látszólag tet- szetős megállapításokon keresztül egészen az utolsó megjegyzésig. Helyes a második hozzászóló véleménye is: „ E z tulajdonképpen az egész cselekményt jelenti, ez a szó, hogy Tüskevár. E körül bonyolódik minden, a veszélyes kalan- dok." A tanulók elvonatkoztató, általánosító képességükről és a szimbolikus értelmezésében való jártasságukról tettek itt tanúbizonyságot.
*
4. V é g ü l befejezésül azzal a kérdéssel foglalkozom, hogy milyen tényezőket ismertek fel a gyermekek azok közül, amelyek Fekete István regényét művészi alkotássá teszik?
Mint a művészeti alkotásoknak általában, ennek a regénynek is az ember a közép- pontja. A három típust képviselő személy: Matula, a némileg szinte mitologizált alak, de a lényegében természetesen élő, mindenhez értő parasztember, a ser- dülőkor válaszútján álló Tutajos, akinél — úgy érezzük — szinte ez a nyár dönti el további fejlődésének útját, és a kiegyensúlyozottabb vérmérsékletű másik serdülő fiú: Bütyök, aki a regény folyamán az emberekkel való kapcsolat ú j színeivel gazdagodik. A tanulók önmagukat vagy tulajdonságaik egy részét ismer- ték fel a gyermektípusokban. Matulában pedig egy reálisan tulajdonképpen létezhető, de az események többségében vágy-álomképet, egy „lehető" és „bár- lenne-felnőttet", egy „jó-lenne szülőt", aki tudja, hogyan kell bánni a gyerme- kekkel. A t a n u l ó k valóságosnak érezték a figurákat, és ezt t ö b b megjegyzésük is tanúsítja: „Tutajos a saját feje után járt. Nem hallgatott az öregek tanácsára, néha úgy, m i n t m i " (5. osztályos fiú). „Az író legjobban Tutajost tudta megfor- málni. A kamasz fiú összes tulajdonsága megtalálható benne" (7. osztályos fiú)*
2 Magyar Pedagógia 261
„Tutatjos nem egy ideális hős volt. Neki is voltak hibái, legtöbbnyire olyanok, amik bennünk is megvannak. Valóságos alak, amilyenek m i is lehetnénk."
(7. osztályos fiú.)' „Mintha magamat ismertem volna meg az elég jól t a n u l ó , rendes, nagy fantáziájú 7. osztályos pesti diákban. Ügy érzem, tulajdonságaimat úgy kell változtatni, ahogy ő tette." (7. osztályos fiú.) „ A jellemek jól sikerültek.
Az író a valóságot ábrázolja." (7. oszt. leány.)
A tanulók tehát felismerték azt a törekvést, hogy az író a valóságot ábrázolja, regényében a valóságot újrateremti. E z az újrateremtési folyamat tovább gyűrűzött gyermekes szinten a tanulók alkotó fantáziájában. Fogalmazványaikban meg- jelent egy-egy „átszínezett" Tutajos, Bütyök vagy egy merengő Matula, aki lehet valamifajta elképzelt figura (1. Matula gondolatait közlő fogalmazványt), de semmiesetre sem az író által ábrázolt alak. Az olvasókban létrejött t o v á b b i újrateremtési folyamatot m u t a t j á k azok a válaszok is, amelyeket a tanulók írtak kiemelt regényhősük további sorsának alakulásáról. Az ötödik osztályosok nagyobb része (7 fő) szűk, távlatban gondolkodott, a kisebb rész közbülső fokozatok nélküli, átfogó perspektívában, a „ j ó " , a „rendes", a „becsületes"
ember leegyszerűsített sémájában. Példák a kétfajta válaszra: „Elmeséli nyári élményeit pajtásainak." „Tutajos hazament és a szülei alig ismertek rá, mert talpraesett fiatalember lett belőle. És az iskolában nem lesz már álmodozó, hanem mindig figyel, okosodik." „Ügy gondolom, hogy Matula most m á r egyedül járja a nádast tovább. D e reméli, hogy jövőre ismét találkoznak Gyulával.
„Tutajos rendes ember lesz. Bátor, kitartó. Megtanulja, hogy előbb gondolkodik, s aztán beszél." „Amikor Tutajos megnő, derék ember lesz belőle, és nem támasz- kodik szüleire."
A 7. osztályos tanulók konkrétabb, és szélesebb távlatot tartottak szem előtt.
Néhányan az életpálya közbülső perspektíváját is eltervezték. (Ez minden bizony- nyal összefüggött azzal, hogy maguk is a pályaválasztás küszöbéhez érkeztek.) Az emberi tulajdonságok átfogóan leegyszerűsített kategóriái itt is szerepeltek.
A tanulók jónéhányának megállapításában sok a realitás, a regényből fakadó lehetőségek továbbszövése. „ B ü t y ö k a 8. osztály lelkes tanulója lesz. A fiúk télen is elmentek a berekbe." „ B ü t y ö k elvégezte a nyolc osztályt, mezőgazdasági technikumba ment, majd István bácsi gazdaságában gyakornok lett. Elvette K a t i c á t . " „Tutajos elvégezte a nyolc osztályt. G i m n á z i u m b a u t á n erdészeti főiskolára megy." „Tutajos elvégzi agimnáziumot és az egyetemet. Rendes, becsü- letes ember lesz, aki meg tudja állni a helyét az életben." „Megkezdődött a tanulás. Kengyelné egymás mellé ültette őket. Amikor kijárták a nyolcadikat, Bütyök ellenőr, Tutajos pedig berekcsősz lesz." (Kérdőív 5. pontja.)
A tanulók FEKETE ISTVÁN alakjainak későbbi sorsát csak azért voltak képesek továbbszőni, mert azok m i n t valóságos típusok, az író képzeletével szubjektíve színezett valóságos tulajdonságokat tükröztek.
A környezet a városi, de még a falusi gyermekek elég nagy százaléka előtt csak részleteiben, nem pedig teljes összképében felel meg az i s m e r t valóságnak.
E g y ü t t az egész berek valami csodálatos, szinte mesébe illő „ország", amiből minden külön-külön valóságosan megvan, de mert csak legfeljebb kevesek részé- ről tapasztalt teljességében, azért különös, sajátságosan érdekes. S mert az író olyan szeretettel, olyan érzékletesen ábrázolta, a maga gondolataival, érzelmei- vel, fantáziájával fűszerezve, a tanulóknak semmi nehézséget sem jelentett a berek teljes objektív létének és hangulati motivációjának elképzelése és az ottani jelenségek átélése. Nem vitás, hogy a gyermekek képzeletének a TV-játékba beleszőtt HOMOKI NAGY-filmrészletek is szárnyat adtak. „ A fiúk tíz óra körül
"262
