szerre szabadul meg a 14. századi Buda két trónkövetelőtől. A város polgárai, a cseh Vencellel, visszaverik Károly Róbertet, s mikor Vencel is meglép a csatatérről, magukra maradnak a szabadság pillanatával. Valós történelmi fényképet satírozott el az írói fantázia, egyetlen mozzanatban sűrítve a kis népek évszázados küzdelmeit.
Márton mester alakjában néhány pillanatra a nagy szabadságdrámák emléke is föl- izzik, ő hordozza az igazi drámai konfliktust: vezérré lesz népe akaratából, kockára teszi egyéni boldogságát, de a közösség júdásai elárulják. Hogy mégis hiányérzettel áll föl a néző a szabadkaiak rokonszenvesen tiszta szándékú előadása után, abban az elsődrámás szerzők bizonytalankodásaira ismerni. Gobby Fehér Gyula bátran rajzol föl nagy eszméket, népmozdító gondolatokat, miközben megfeledkezik a sze- repek egyénítéséről, a jellemek plasztikus elválasztásától, így az események folya- matában elszürkülnek az indítékok, a fordulatoknak kevés az emberi hitele. A szürke tónusú díszletek között Virág Mihály rendezőnek sikerült érzékeltetnie a középkor misztikus levegőjét, és sok mozgással igyekezett dinamikussá tenni az előadást.
NIKOLÉNYI ISTVÁN
