Fordítástudomány és nyelvtudomány megtekintése

82.034+80

FORDÍTÁSTUDOMÁNY É5 NYELVTUDOMÁNY Tarnóczi Lóránt

Kitűnő könyvet i r t a közelmúltbán Í0D0E István a nyelvtudomány hasznosságáról /!/, amelyben - bár röviden - kétszer i e kitért a f o r ­ dítás problémakörére: egyszer az ember által, egyszer p e d i g a gép ál­

t a l végzendő fordításokkal k a p c s o l a t o s a n . Anélkül, hogy FODOR megál­

lapításaival mindenben egyetértenék, f o n t o s n a k t a r t o m idézni könyvé­

ből a következőket! "a nyelvtudománynak és a nyelvész kutatómunkájá­

nak kevés köze van a fordító tevékenységéhez... a nyelvtudomány maga semmi /kiemelés tőlem/ felhasználhat6 módszert, eredményt nem t u d ad¬

n i ehhez a g y a k o r l a t i tevékenységhez" / 2 / .

Sajnos való i g a z , hogy a kutató nyelvészek /ahogyan PODCR Írja/, azaz az elméleti nyelvészek /ahogyan én szoktam Írni/ jelentős része minden g y a k o r l a t i nyelvészi tevékenyeéget lebecsül, részben még a nyelvművelést i a . Sok elméleti nyelvész "rangján" a l u l i n a k tartané, hogy o l y a n nem elméleti kérdésekkel foglalkozzék, mint a nyelvtaní­

tás vagy a n y e l v i közvetítés /fordítás és tolmácsolás/. Az tehát tény, hogy az elméleti nyelvészet nem sok segítséget ad a fordítóknak. Az azonban más kérdés, hogy v a j o n adhatna-e, ha a k a r n a .

Másfelől v i s z o n t az elméleti nyelvészek éppen a z t v e t i k a fordí­

tás elméletével és gyakorlatával foglalkozók szemére, hogy munkáik közismert n y e l v i tényekkel foglalkozó tudománytalan locsogások csupán, mert nem támaszkodnak szilárd nyelvelméleti a l a p o k r a / 3 / . íersze, l e ­ hetne kérdezni, hogy ugyan m e l y i k nyelvelmélet "szilárd", s v a j o n mennyi időre? Kérdéses l e h e t az i s , hogy a fordítási tevékenység, a¬

mely merőben g y a k o r l a t i munka, egyáltalán m i l y e n jellegű és t e r j e d e l ­ mű elméleti megalapozást k i v a n ?

Mindazonáltal fordításelmélet létezik, erről tudományos munkák t u c a t j a i tanúskodnak, sót a fordításelméletnek megvan a maga történe­

t e i s . A fordítástechnika meglétét a komoly összehasonlító s t i l i s z t i ­ kák m e l l e t t egymást váltó fordjtó-nemzedékek négyezer éves hasznos

TARNÓCZI L.t Fordítástudomány ég nyelvtudomány

munkássága tanúsítja, s ennek a munkásságnak szintén megvan a maga története. K i d o l g o z o t t elmélet, hozzá kapcsolódé g y a k o r l a t , hosszú történslmi m u l t , komoly és k i t e r j e d t s z a k i r o d a l o m már jelentéktele­

nebb diszciplínáknak l a biztosította az önálló tudományág rangját.

Nem l e h e t tehát egészen megérteni, hogy az elméleti nyelvészek miért tagadják ezeket a tényeket, i l l e t v e miért vitáznak velük.

Az elméleti nyelvészek - t a p a s z t a l a t o m s z e r i n t - körülbelül Így gondolkodnak: ami a forditói munkában n y e l v i hányad, az egyszerű

" n y e l v m e s t e r l " f e l a d a t , bármelyik nyelvtanár m e g o l d h a t j a . Ami a fordí­

tásban költészet vagy szépirodalom, az néhány kiváltságos irodalmár sajátja. Ami p e d i g a s z a k i r o d a l m i hányadot i l l e t i , a z z a l nem érdemes túlságosan sokat törődni, mert az néhány bogaras tudós, t e c h n i k u s és mérnök magánügye. "Nevezzenek mindent ugy, ahogy akarnak" - mondják.

I t t azonban hozzéértődik - bár e z t hangosan már k i nem mondják: "Úgy­

sem tudunk hozzászólni".

"Fordítástudomány n i n c s " , Írja tehát - látszólag Joggal - FODOH.

Fordításelméletről beszélhetünk ugyan - t e s z i hozzá -, de c s a k i s a gépi /értsd: magasabb rendű/ fordítás vonatkozásában. Ez az elmélet:

alkalmazható, i l l e t v e alkalmazandó az emberi /értsd: alacsonyabb r e n ­ dű/ fordítási tevékenységre i s .

Nos, ennek pontosan az ellenkezője i g a z ! A gépi fordítási k u t a ­ tások elindítója, a s z o v j e t P.P. SZKIBNOV-TROJAllSZilJ, már 1933-ban h a n g o z t a t t a , s egy másik kitűnő gópi forditósi szanertö, D, PANOV, 1960-ban megerősítette, hogy "a forditási szabályokat, v a g y i s a két különböző n y e l v közötti megegyezéseket t a p a s z t a l a t i u t o n , emberi f o r ­ dítók munkájának az elemzése segítségével dolgozták k i " /A/.

Líaga az elméleti nyelvészek által nagyra becsült A . G . OSTIINUEH i s a z t állította, hogy az élő személyek által végzett forditási müve­

l e t e k tanulmányozása elősegítené a gépi fordítás problémáinak a meg­

oldását / 5 / .

A fordításelméletnek tehát elsősorban az emberi forditási tevé­

kenységre k e l l v o n a t k o z n i a , k lényeget t e k i n t v e a r r a i s v o n a t k o z i k , mert a fordítógéppel, mint bármiféle más géppel, végső f o k o n az embe­

r i munkavégzést kívánják utánoztatni. Mindazonáltal i g a z az, hogy sem az elméleti nyelvészek, sem a gépi fordítás műszaki szakértői nem f o g l a l k o z t a k eddig kimeritö vagy kielégítő módon az ember által vég­

z e t t forditási műveletek problémáival, i l l e t v e azok lehetséges megol­

dási módozataival. ilindössze két o l y a n - elméleti nyelvész által i r t - munkát ismerünk, amely az emberi forditási tevékenységet a n y e l v e l ­ méletek szempontjaiból vizsgálja. Az e g y i k e t a f r a n c i a G . MOTJNIH, a másokat az a n g o l J. C . C A T F O H D i r t a / 6 / .

A gépi fordítással foglalkozó értekezések és könyvek száma, ez­

z e l szemben, egészen a legutóbbi Időkig i g e n magas v o l t . Sok könyv és tanulmány j e l e n t meg természetesen az emberi f o r d i t á 3 elméleti és gya­

k o r l a t i kérdéseiről i s , de ezeket nem "fölszentelt" nyelvtudósok Ír­

ták. Z müvek, jellegüknél fogva, mind pragmatikusak, v a g y i s a n y e l v i

"képleteket" nem algoritmizálják és logaritmizálják. Felépítésükben p e d i g nem a "modern" axiómátikus-deduktÍv, hanem a "tradicionálisnak"

TMT 19. Ó T Í . 10.szám 1972.október

csúfolt e m p i r i k u s - i n d u k t i v tárgyalási módot követik. Ezek a tények t e s z i k az e m i i t e t t munkákat az elméleti nyelvészek szemében és p u b l i ­ kációiban /bár valójában nem i s olvassák, v a g y i s nem i s i s m e r i k őket/

elhanyagolhatókká, jelentéktelenekké.

Ez azonban nem minden. FODOR azon megállapításából, m i s z e r i n t "a forditőnak és tolmácsnak nem k e l l értenie a nyelvészethez, s nem k e l l szükségképpen n y e l v t a n i i s m e r e t e k k e l r e n d e l k e z n i e " / 7 / az következnék, m i n t h a az elméleti nyelvészek és a n y e l v i közvetitők között áthidalha­

t a t l a n képzettségbeli különbségek állnának f e n n az előbbiek javára, i l l e t v e az utóbbiak hátrányára, s m i n t h a a n y e l v i közvetitők nem i s n y e l v i anyaggal foglalkoznának.

Hogy n y e l v t a n i i s m e r e t e k nélkül l e h e t - e egyáltalán kielégítő eredménnyel fordítani, a z t erősen kétlem. "Ha egy mesterséget csak ösztönösen g y a k o r l u n k , hogyan l e h e t n e arról t i s z t a képünk?" - t e t t e f e l a költői kérdést D. AÜEY, a már e m i i t e t t UOÜNIN-féle könyv elő­

szavában. "A n y e l v i s z e r k e z e t e k intuitív 'megérzése' távolról sem e l e ­ gendő" - i r t a másfelől K. FRIEBEL. "Tudatos megismerésük a gyakorló forditó száméra elérendő cél, munkájához hasznos segítség k e l l , hogy l e g y e n " / 8 / .

Valóban, n y e l v i területein minden e névre érdemes fordító ponto­

san t u d j a , m i l y e n "hagyományos" g r a m m a t i k a i a l a k k a l v a n d o l g a , ha nem i s képes a z t v a l a m e l y i k modern nyelvelmélet sajátos terminológiája s z e r i n t megnevezni. Ez érthető, h i s z e n a fordítók jelentős hányada ko­

rosabb ember, s maguk az idősebb elméleti nyelvészek sem h a j l a n a k a gombamddra szaporodó u j nyelvészeti elméletek k r i t i k a nélküli befoga­

dására.

Ami FODORnak a z t a megállapítását i l l e t i , hogy "a nyslvtudomány ... nem adhat semmit a fordítónak", CAIFORDra h i v a t k o z o m , a k i s z e r i n t

"a fordításelmélet alapvetően a l k a l m a z o t t nyelvtudományi elmélet" /9/- A h e l y z e t valóban az, hogy a fordításelmélet jelentős részben az álta­

lános nyelvészetből, a fordítástechnika p e d i g ugyancsak jelentős rész­

ben a kontrasztív nyelvészetből / 1 0 / táplálkozik.

Tény azonban az i s , hogy a forditási tevékenység kezdő és b e f e ­ jező műveletei között i g e n lényeges l o g i k a i szakasz h e l y e z k e d i k e l , amelyet átváltásnak s z o k á 3 n e v e z n i , s amely o l y a n szerteágazó általá­

nos i s m e r e t e k e t , szakértelmet és különleges képességet igényel, hogy FODOR jogosan Írhatta: "a világ mintegy 2-3000 kutató nyelvészének l e g f e l j e b b t i z százaléka v o l n a jó forditó és tolmács" / l l / .

Sokakat f o g l a l k o z t a t e z z e l k a p c s o l a t b a n a kérdés, hogy mi külön­

bözteti meg a fordítót a tolmácstól. A legkézenfekvőbb elhatárolási kritérium az l e n n e , hogy a forditó Írott szövegeknek Írásban, a t o l ­ mács p e d i g beszélt szövegeknek beszédben h i v a t o t t a célnyelvi megfe­

lelőjét produkálni. A lényeg azonban egészen más. A tolmács esetében előfeltétel, hogy az általa k a p c s o l a t b a h o z o t t két n y e l v n e k ne csak a n y e l v t a n i szabályai, hanem a téma s z e r i n t i azonos jellegű s z a v a i , k i ­ fejezései i s memorizálva tárolódjanak az agyában. A tolmács tehát rög­

zített alakú, tisztázott jelentésű /szótározott/ egyenértékűségek­

k e l / e k v i v a l e n s e k k e l / kényszerül operálni, gondolkodásra vagy őppen-

TAHHÓCZI L . i Fordítástudomány és nyelvtudomány

eéggel kutatásra n i n c s lehetősége. A tolmács továbbá szükségszerűen lineárisan kényszerül szegmentálni, mig a forditó tetszőleges szöveg­

elemzést végezhet. I g a z v i s z o n t , hogy a beszélt szövegek általában egyszerűbbek és könnyebbek /sok bennük az un. n y e l v i klisé/, m i n t az Írottak.

Ami a forditó munkáját i l l e t i , az leginkább a szótérszerkesztő /lexikográfus/ munkájához hasonlítható. Az általa k a p c s o l a t b a h o z o t t

két n y e l v nyelvtanát a fordítónak i s kifogástalanul k e l l i s m e r n i e , de a kiindulónyelvi szövegben előforduló és a célnyelvi szövegbe be­

leillő kifejezések közötti egyenértékűséget sok esetben önállóan, l o ­ g i k a i jellegű kutatómunkával k e l l aeghiitéróznia.

Ha a forditó a különböző h e l y z e t e k n e k /szituációknak/ és tárgy­

köröknek megfelelő egyénértéküságeket memóriájában tárolja az termé­

szetesen ugyanúgy meggyorsítja munkáját, mint az a s e g i t 3 é g , amelyet egy jó kétnyelvű szótártól kaphat, A szótárt u g y a n i s szerkesztőjének e l v i l e g szintén azonos h e l y z e t e k b e n szereplő d o l g o k és jelenségek, i l l e t v e azonos témájú szövegekben kifejeződő fogalmak n y e l v i azonosí­

tása alapján k e l l összeállítania, v a g y i s ugyanazt k e l l t e n n i e , amit a forditó t e s z , amikor nem támaszkodhat már megállapított egyenérté­

kűségekre. Ezért csak csodálkozni l e h e t azon, hogy a kiadók nem von­

ják be a forditókat a szótárszerkesztési munkákba. Persze a régebbi - részben a v u l t , részben hibás - szótárak segítségül hivása gyorsabb és olcsóbb. A nyomtatásban k i a d o t t két- és többnyelvű szótárak e r e ­ dendő hiányosságai l.s hibái v i s z o n t csak fokozzák a forditó felelős­

ségét , egyenértékűség-kutató kötelezettségét.

A fordítástudomány müvelói gyakorlatból már régen tudják a z t , amit a dán L. HJÜLI-SLEV, a g l o s s z e m a t i k u s nyelvészeti irányzat meg­

alapítója állapított meg először, s amit ujabban talán az a m e r i k a i S.M. LAMB f o g a l m a z o t t meg legpregnánsabban. Bár LAMB alapjában véve a Z.S. HARÍtIS-féle d i s z t r i b u c i o n a l i s t a nyelvelmélet híve, a m e l l y e l nagyon sokan nem értenek e g y e t , abban feltétlenül i g a z a van, hogy a n y e l v rendszere s z e r k e z e t i rétegekre o s z l i k /12/. Szokás e z z e l kap- c'solatban szintekről és fokozatokról i s beszélni, de az e r r e a meg­

állapításra felépülő nyelvelmélet a sztratifikációs nyelvészet e l n e ­ vezést k a p t a .

A sztratifikációs nyelvelmélet sokak / 1 3 / megítélése s z e r i n t helytállóbb, mint II,A. CHCtíSKí i s m e r t elmélete a felszíni és mély­

struktúrákról, azon axiómaszerü posztulátumával, amely s z e r i n t mon­

dat csak mondatból /un. magmondatból/ k e l e t k e z h e t /generálódhat/. A LAüB elképzelte rétegeikéi és azok egységeivel azonban nem érdeméé f o g l a l k o z n u n k , mert CATPORD idevágó fejtegetései g y a k o r l a t i b b a k , kö­

zelebb állnak a valósághoz, s ezért jobban használhatók.

H.A.K. HAXLIDAY nyomán / 1 4 / a fonológiát, nevezetesen a fonémá­

k a t és a szótagokat, GAIFÜRD i s t e l j e s e n elkülönítetten tárgyalja.

S z e r i n t e tehát, alulról felfelé haladva, a következő n y e l v i f o k o z a ­ t o k k a l találkozhatunk: morfémák, szavak, szócsoportok, egyszerű mon­

d a t o k és összetett mondatok.

Ennek a nyelvelméletnek az tehát a lényege, hogy a n y e l v i meg­

nyilatkozások /közlések/ h i e r a r c h i k u s f o k o z a t o k b a n érvényesülnek,ugy,

I M I 19.éVf. 10.szám 1972.október

hogy a magasabb f o k o z a t b a tartozó nagyobb egységek az alacsonyabb f o ­ k o z a t b a tartozó k i s e b b egységekből tevődnek össze. A s z e r k e z e t /vagy struktúra/ az egyes f o k o z a t o k egységein belül az.alkotóelemek meghatá­

r o z o t t , állandó jellegű elrendeződése. "Bármely f o k o z a t egysége a köz- vetelenül fölötte elhelyezkedő f o k o z a t egységének szerkezetén belül érvényesül" / 1 5 / . A lényeget t e k i n t v e ugyanezt állitja a fordításelmé­

l e t i s , amikor k i s e b b és nagyobb forditási egységekről és a t e l j e s szöveg szerepéről, v a l a m i n t arról beszél, hogy a k i s e b b egységeket a nagyobbak függvényében k e l l értékelni és értelmezni.

Hogyan l e h e t azonban az egyes n y e l v i rétegek / f o k o z a t o k / egysége­

i t felismernünk, i l l e t v e meghatároznánk?

Az elméleti nyelvészek már évtizedek óta v i t a k o z n a k azon, mi t e ­ kintendő a n y e l v l e g k i s e b b és legnagyobb egységének. Az idevágó e l l e n t ­ mondásos nézetek sokféleségét lehetetlenség lenne i t t és most i s m e r t e t ­ n i . Az azonban lényeges, hogy e v i t a során a morféma fogalom és szó s z i n t e szerzők s z e r i n t eltérő értelmezést n v e r t . Hagy általánosságban mégis a z t a n y e l v i szegmentumot t e k i n t i k morfémának, amely önálló sze­

repkört /funkciót/ tölt be, önálló jelentést vagy jelentésmozzanatot hordoz, s amely behelyettesítés /szubsztitúció/ utján ilyenként f e l i s ­ merhető.

Például: házak, házaim, házal s t b . A ház a magyarban tehát morfé- ma. Vagy: l o v a t , kutyát, szenet s t b . A a magyarban tehát morféma.

V a g y i s a nyelvtudományban morféma minden szótő és szágyök, minden fő­

névi és i g e i r a g , minden elő- és utóképző, minden egytagú szó, l e g y e n bár szótári vagy n y e l v t a n i / t e l j e s , i l l e t v e segéöszó/. A morféma i l y e n értelmű felfogása tehát hatalmas olvasztókemence, amelyben összesül az egész n y e l v t a n i r e n d s z e r . Ezt a veszélyt f e l i s m e r v e , sokan ma már

"gyökmorfémáról", "ragmorfémáról", "képzőmorfóméról" s t b . beszélnek, v a g y i s " e l v e i k fenntartása m e l l e t t " visszatértek a lebecsült hagyomá­

nyos terminológiához /16/.

Arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy a morfológia t e r m i n u s a nyelvészetben a l a k t a n t , éspedig k i f e j e z e t t e n m o n d a t t a n i / s z i n t a k t i k a i / a l a k t a n t j e l e n t . Ebből i s következik, hogy morfémáknak c s a k i s az u n . n y e l v t a n i toldalékokat és a velük egyenlő szerepkört betöltő n y e l v t a ­ n i segédszavakat lenne szabad tekintenünk.

Ami mármost magát a szót i l l e t i , az valójában nem i s a n n y i r a a l a ­ k i , mint inkább t a r t a l m i egység, v a g y i s o l y a n hangzóképlet, amely az emberi t u d a t b a n önálló fogalomhoz kapcsolódik. Az iró Írásában a sza­

v a k a t jól-rosszul szegmentálja ugyan, s e z z e l megkönnyíti a l a k i f e l i s ­ merhetőségüket, de E. REIFLER rámutatott a r r a , hogy bizonyos összetett szavakat a l a k i ismérvek alapján nem l e h e t minden esetben összetevőik­

r e szétbontani. így például a német \5achtraum j e l e n t h e t i a z t i s , hogy Wach + traum /=éber álom/, meg a z t i s . hogy' ftacht + raum /=órszoba/

7vrr.

A nyelvhasználat alaphelyzetét képviselő beszédben még b o n y o l u l ­ t a b b a h e l y z e t , h i s z e n a lélegzetvétel o l y k o r szétszabdal összetarto­

zó h a n g t e s t e k e t , a g y o r s beszéd p e d i g sokszor össze nem tartozókat fűz egybe. I s m e r e t e s a magyar hatalmasok többes számú a l a n y e s e t b e n

TAB5ÓCZI L.: Porditástudomány és nyelvtudomány

álló főnév, hatalmas ok jelzős szókapcsolat és h a t alma sok kijelentő mondat kiejtésben azonossága. Alapos ütés más, mint a l a p o s ütés. A f r a n c i a 1'aréne és l a r e i n e főnevek még egyes számú r a g o z o t t a l a k j a i k ¬ ban i s t e l j e s e n azonosan hangzanak.

A j e l e n nyelvállapot szempontjából / s z i n k r o n i k u s a n / > a l a k i ismér­

vek alapján, sokszor a z t sem l e h e t megállapítani, hogy egy-egy a d o t t h a n g t e s t egyszerű vagy összetett szőalak-e, e ha összetett, hány t a g ­ ból /állítólagos morfémából/ áll. Ehhez nyelvtörténeti / d i a k r o n i k u s / i s m e r e t e k l e h e t n e k szükségesek. De, ha egy h a n g t e s t e t szét i s tudunk t a g o l n i e r e d e t i jelentésthordozó Összetevőire, akkor sem j u t u n k mesz- s z i r e , h i s z e n egy összetett szó jelentése r i t k a esetben azonos alkotó t a g j a i jelentéseinek az összegével.

A s z i n k r o n i k u s nyelvszemlélet szempontjából az angol Good-Friday például két "morféma", a i g y jelentése "jó péntek". A d i a k r o n i k u s szelveszemlélet szempontjából a példaként f e l h o z o t t a n g o l h a n g t e s t v i s z o n t három tagból áll, h i s z e n F r i d a y = P r i g + day. P r i g , az e g y i k germán mondakörben Odin főisten felesége, ugyanaz a P r i j a , a k i az ől- t a l u n k jobban i s m e r t másik germán mondakörben V.otan / f l o d a n / főisten élete párja. A háromtagú történelmi jelentős tehát vagy "jó P r l g - n a p "

vagy "jó P r i g n a p j a " . A fordítástudomány szempontjából v i s z o n t a Good- F r i d a y egyszerűen összetett szó, amely a keresztény nagypéntek fogaimé­

hoz kapcsolódik.

Ugyanez a fogalom a németben a K a r f r e i t a g összetett szónak f e l e l meg, ami megint csak f u r c s a , mert ha nagyon "morfémázunk", akkor Kar /régies szó/ jelentése jajgatás, siránkozás, F r e i t a g p e d i g F r i j a + t a g . A morféma szintű jelentés"tehát körülbelül "Priját sirató nap".

Meg meglepőbb az azonos f r a n c i a és o l a s z v e n d r e d i s a i n t , i l l e t v e v e - n e r d i santo jelzős szókapcsolat, h i s z e n vénaredi = vene'rdi = Y e n e r i s d l e s = Vénusz n a p j a . Az megint u j a b b probTima, hogy az érintett n y e l ­ v e k egybevetése során a következő egyenértékűségek a l a k u l n a k k i : ^ó * nagy = siránkozás = s z e n t .

Az o l v a s o t t a k alapján nem l e h e t tehát csodálkozni azon, hogy a forditástudomány első n y e l v i egysége az egyszerű vagy összetett, kép­

z e t t vagy képzetlen szó, v a l a m i n t az állandó vagy a l k a l m i szókapcso­

l a t . Ezek alkotják a k i s e b b forditási egységeket, h i s z e n ugyanazt a f o g a l m a t , amelyet az e g y i k n y e l v egyszerű szóval f e j e z k i , más n y e l ­ vek e s e t l e g összetett szóval vagy szókapcsolattal képesek csak k i f e ­ j e z n i , és megfordítva.

A második egység a l o g i k a i l a g értelmezhető, t a r t a l m i l a g zárt köz­

lés. Ez f e l e l meg a nagyobb forditási egységnek. A harmadik s z i n t és egység maga a t e l j e s szöveg, a benne kifejeződő informatív t a r t a l o m ­ mal és közlési szándékkal. Az s z i n t e magától értetődik, hogy a k i s e b b egységek csak a nagyobbakba beépülve, azok függvényekónt n y e r i k e l v a ­ lóságos funkciójukat és konkrét Jelentősüket.

M i t árul e l például egy o l y a n magéban álló n y e l v t a n i a l a k , mint a német hellén r a g o z o t t melléknév? Önmagában Bemrai konkrétumot, csu­

pán lehetőségeket, nevezetesen a z t , hogy v a l a m i l y e n főnév erős, gyön­

ge vagy vegyes ragozásu jelzője l e h e t . Ha erős ragozásról van szó, a

TMT 19.évf. 10.szám 1972.október

hellén k i f e j e z h e t egyes számú hímnemű tárgy- és b i r t o k o s e s e t e t , v a l a ­ m i n t többes számú rószeshatározó e s e t e t . Főnévvel kiegészülve, v a g y i s mint egy a l k a l m i szókapcsolat e g y i k t a g j a , funkciója már konkrét, de jelentése r e n d s z e r i n t csak a közlésen belül konkretizálódik, h i s z e n a h e l l melléknév lehetséges jelentései: fényerős, világos, t i s z t a ,

szennytói mentes, érthetó, magas, éles, éiank, hangos, erós s t b . A kiindulónyelvi szöveg elemzését E. DELAVENAY s z e r i n t - l e g y e n szó akár emberi, akár gépi fordításról - a szótári s z a v a k r a , a n y e l v ­ t a n i toldalékokra és hasonórtéktt elemekre, v a l a m i n t a mondatokra k e l l k i t e r j e s z t e n i /18/. A fordítástudomány azonban minden s z i n t e n a rákö­

vetkező felsőbb s z i n t függvényében végrehajtandó értékelést / a l a k i elemzést/ és értelmezést / t a r t a l m i elemzést/ követel, abból i n d u l v a k i , hogy a végső cél m i n d i g a t e l j e s szöveg - a corpus - megegyező / k o n g r u e n s / célnyelvi reprodukálása. A szöveg fogalmát természetesen nem k e l l t u l mereven értelmeznünk, l e h e t az egy f e j e z e t i 3 , egy a f e ­ j e z e t e n belüli önálló pont i s , 3Őt v a l a m i l y e n témát egyértelműen meg­

világító hosszabb bekezdés i s . A lényeg az, hogy a mondat - akár az összetett mondat - nem l e h e t a n y e l v i kifejezés legmagasabb egysége, mert még a t a r t a l m i l a g posztulátumazerüen zártnak t e k i n t e t t közlések i s kétes értelműek l e h e t n e k , s e z t a kétes értelmet c s a k i s a szöveg o l d h a t j a f e l .

E z e k k e l a fejtegetésekkel tulajdonképpen már e l i s hagytuk a f o r ­ dításelmélet terűletét, a a fordítástechnika területére léptünk. Az i t t érvényesítendő kontrasztív nyelvszemlélet a z t h i v a t o t t tisztázni, hogy egy a d o t t nyelvben a közlések alkotóelemeinek és egységeinek a l a k i , i l l e t v e pozlcióbeli sajátosságai m i l y e n a l a k i és poziciőbeli sajátosságoknak f e l e l n e k meg egy másik n y e l v közléseiben, e különbö­

zőségek esetében m i l y e n áthidaló megoldások lehetségesek, i l l e t v e megengedhetők.

A fordítástechnika - egyebek között - o l y a n kérdéseket i g y e k s z i k megvilágítani, m i n t például a f r a n c i a sous-développé/e/ participiális melléknévi a l a k h e l y e s értelmezése. A f r a n c i a összetett szó első t a g ­

j a ez esetben ugyanis nem határozói értékű praefixélt viszonyszó, ha­

nem fosztó-előképzŐ. Értéke tehát ugyanaz, mint például az i m p o l i / e / melléknévi a l a k b a n az im-é. Helyes magyar forditása ennek megfelelő¬

en nem " a l u l f e j l e t t " , hanem f e j l e t l e n .

A fordítástechnika f e l a d a t a az o l y a n egyszerűnek tűnő egyenérté­

kűségek b o n y o l u l t egyezőségeinek é3 különbözőségeinek a megmagyarázá­

sa és tudatosítása, amilyenek például az a n g o l h e r f i n e c l o t h e B , a német s e i n e / i h r e / s e i n e f e l n e n K l e i d e r /Anzüge/, a f r a n c i a ses f i n s h a b i t s ás az o l a s z i suoi' f i n ' i a b i t l / v e s t i t i / . H e l y t e l e n az a f e l ­ fogás, amely a fordítástechnika" i l y e n szellemű tanítását f e l e s l e g e s ­ nek ítéli, abból i n d u l v a k i , hogy az idegen n y e l v e k tanulása sorén úgyis mindenki elsajátítja a szükséges idevágó i s m e r e t e k e t .

Hálunk és egyebütt az idegen n y e l v e k e t u g y a n i s évtizedeken k e ­ resztül ugy tanították, s tanítják részben még ma i s , hogy azok a t a ­ nuló saját nyelvével semmiféle k a p c s o l a t b a ne kerülhessenek. Az un.

d i r e k t m-jdszerben tehát n i n c s lehetőség összehasonlításokra, az egye­

zségek és különbözőségek tisztázására. Ezért hiába t a n u l j a meg bár-

TARHÓCZI L . I Fordítástudomány ós nyelvtudomány

t i , hogy az o l a s z melléknévi b i r t o k o s névmás előtt a határozott vagy határozatlan főnévjel / a r t i k u l u s / használata kötelező, ha a f e n t i példát magyarra fordítja, valószínűleg "az ő f i n o m ruhái" változat1

m e l l e t t f o g dönteni, az egyedül h e l y e s f i n o m ruhái /Öltönyei/ h e l y e t t . Hasonlóképpen, h a a két r o k o n n y e l v módszeres szembeállítása nem történik meg, egy o l a s z u l tanuló f r a n c i a ember sohasem l e s z képes un mio a m i c o - t , egy franciául tanuló o l a s z p e d i g un de mes amia-t mon¬

d a n i , mert az ellentétes s z e r k e z e t e k e t állandóan össze fogják k e v e r n i . A fordítástechnika f e l a d a t a i közé t a r t o z i k o l y a n részletkérdések megvilágítása ie,kaint az angol e.g. / e x e m p l i g r a t i a / röviditós h e l y e s fordítása. iáagyar p l . . németül g.B., franciéul p.ey. Az ugyancsak an­

g o l a.n. rövidítés megfejtése a f t e r n o o n , v a g y i s délután. Az a.m. v i ¬ szont ante meridiem. v a g y i s f o r e n o o n = délelőtt. Egyébként az angol nemigen használja a f o r e n o o n . még kevésbé a " b e f o r e noon" kifejezést;

a délelőtt a n g o l u l morning, amint franciául i s kizárólag csak matinéé l e h e t . Nem egyszer olvastam azonban már franciára készített forditá-

B o k b a n a nem létező " a v a n t - m i d i " összetett szőt, amelyet a fordítók az áprés-midl^:analógiáiéra képeztek.

Hátra v a n még a fordítás l o g i k a i részének a megtárgyalása, amely a fordításelméletet és a fordítástechnikát egyaránt f o g l a l k o z t a t j a ,

a m e l y azonban a nyelvtudományt - m i n t n y e l v e n kivüli probléma - egyál­

talán nem érdekli. A követendő eljárásmód lényegét tehát a hagyomá­

nyos l o g i k a , az ismeretelmélet ée a pszichológia segített tisztázni.

Nem véletlen, hogy a kétnyelvűség vizsgálatával leginkább pszicholó­

g u s o k f o g l a l k o z n a k . P e d i g a fordítás s o r á n talán az átváltás, v a g y i s a l o g i k a i szakasz a l e g f o n t o s a b b , h i s z e n a forditó f e l a d a t a elsősor­

ban a z , hogy a kiindulónyelvi szöveg alakiságai által k i f e j e z e t t i n ­ formatív t a r t a l m a t és közlési szándékot a célnyelv alakításai által a legközvetlenebb és legérthetőbb módon a d j a v i s s z a .

Az elméleti nyelvészek problémája e z z e l k a p c s o l a t b a n - ha egyál­

talában f o g l a l k o z n a k a forditással - a következő: mi a valószínűsége annak, hogy egy közlésben egy a d o t t kategóriába tartozó szóra egy meghatározott másik kategóriába tartozó szó következzék, i l l e t v e an­

nak, hogy valamely többértékü vagy többjelentésű szó i l y e n vagy o l y a n Jelentésével v e g y e n részt egy közlésben? A szőtárszerkesztőket, a k i ­ k e t munkájuk g y a k o r l a t i a s a b b gondolkodásra kényszerit, inkább az f o g ­ l a l k o z t a t j a , hogy m e l y e k az e g y e s szavak köznyelvi, i r o d a l m i n y e l v i vagy s z a k n y e l v i előfordulási gyakoriságai.

A forditót v i s z o n t mind a valÓBzinüség, mind a gyakoriság osak másodlagosan érdekli. A forditó fő problémőja az, hogy b i z o n y o s a d o t t témát tárgyaló, v a g y i s meghatározott hátterű klindulónyelvi szövegben mi egy többértékü vagy többjelentésű szó odaillő konkrét Jelentése, i l l e t v e , hogy az azonosítható fogalomnak a célnyelvben m i l y e n szó f e ¬ l e l meg leginkább.

A forditó problémája tehát minden esetben konkrét, a ennek meg­

oldáséban Őt még a tárgykörönként csoportosított és a jelentés szem­

pontjából specifikált egy- vagy kétnyelvű szógyűjtemények, az un.

mikroglosszáriumok sem igazithatják e l t e l j e s bizonyossággal /19/.

TMT 19.évi. 10.szám 1972.október

Tegyük f e l például, hogy egy a n g o l r a fordítandó magyar szöveg e g y i k gyűjtőszava gomba. Minek f e l e l j e n meg ez a szó az angolban? Legyen egyszerűen fungus /gomba általában/? Legyen mushroom /étkezési goooa/

vagy t o a d s t o o l /mérges gomba/? Vajon e s e t l e g nem mould-ról /penész- gomb a r ó X^ v a n- e szó? Egészen más a h e l y z e t , ha a szöveg a gombáról m i n t mikroorganizmusról beszél, például; " a gomba megtámadta a dohány­

l e v e l e k e t " . Ez esetben a h e l y e s a n g o l egyenértékűség csak jelzős szó­

k a p c s o l a t l e h e t , amelyet a cryptogamous, i l l e t v e c r y p t o g a m i c mellék­

névvel k e l l kialakítanunk.

A g y a k o r l o t t forditó i l y e n kétségek esetében m i n d i g egy magasabb fokú absztrakciót képviselő szó megválasztása m e l l e t t dönt, mert ez a megoldás csökkenti a félreforditás veszélyét. A fordítandó szövegek azonban általában nem egysíkúak, hanem komplexek, v a g y i s ugyanaz a többjelentésű, i l l e t v e gyűjtőszó eltérő alkalmazással többször i s elő­

f o r d u l h a t bennük.

A kiindulónyelvi kifejezés értelmezésének és a v e l e megegyező célnyelvi kifejezés meghatározásának az a d o t t szövegháttér, i l l e t v e a determináns szövegösszefüggés függvényében a következőképpen k e l l tör­

ténnie:

A forditó először megvizsgálja, hogy az éppen értelmezett k i s e b b forditási egység a forditandó szöveg nyelvében, a szöveg keletkezésé­

nek a helyén m i l y e n fogalomhoz kapcsolódik. T e k i n t v e , hogy nyelvterü­

letenként maguk a fogalmak i s eltérők l e h e t n e k , a fordítónak tisztáz­

n i a k e l l , hogy az a d o t t fogalom a célnyelvben, i l l e t v e a célnyelvi t e ­ rületen érvényes m e l y i k fogalommal azonos, vagy i l y e n hiányában me­

l y i k h e z áll legközelebb. Ha a f o g a l m i azonosítás megtörtént, a f o r d i ­ tó megválasztja a lexikológiaílag /terminológiailag/, morfológiailag és s z i n t a k t i k a i l a g l e g h e l y e s e b b célnyelvi kifejezési formát. Ha az így n y e r t célnyelvi kiseDb forditási egység l o g i k a i l a g nem illenék a nagyobbakba, az elvégzett müveletet "törli", s egy másik, helyesébe megoldási lehetőséget k e r e s .

megjegyzendő, hogy ezek a l o g i k a i müveletek a g y a k o r l o t t f o r d i ­ tó agyában gyorsabban z a j l a n a k l e , m i n t az e l e k t r o n i k u s számitógépek­

ben. Az emberi agy "programozása" u g y a n i s jobb és t e l j e s e b t ; , mint a gépé, a műveleti s o r r e n d e k nehézség nélkül inverzálbatók, a kombiná­

ciós lehetőségek s z i n t e kimeríthetetlenek, s mindennek tetejében o t t van az állandó l o g i k a i k o n t r o l l : "ez az eredmény képtelenség, nyilván

tévedtem v a l a h o l , újból átgondolom az egészet és más megoldást k e r e ­ sek" .

Hogy ez a l o g i k a i kombináció3-kizárásos müveletsorozat eredmé­

nyes l e h e s s e n , a fordítónak szerteágazó i s m e r e t e k k e l k e l l r e n d e l k e z ­ n i e . I s m e r n i e k e l l mind a kiindulónyelvi, mind a célnyelvi terület földrajzát, történelmét, társadalmi, gazdasági és p o l i t i k a i berendez- kedettségét, a terület lakosságának szokásait s t b . , v a g y i s m i n d a z t , amit a németek találóan Landerkunda-nak neveznek. Ugyanakkor jól k e l l i s m e r n i e a lefordítandó szöveg által tárgyalt témát, v a l a m i n t annak az érintett két n y e l v b e n érvényes t e r m i n u s a i t . A mai franciában pél­

dául a v o l t a g e és a s e c t e u r 3 z a v a k TTHT a v u l t terminusoknak számíta­

nak. Az e l f o g a d o t t kifejezések t e n s i o n és réseau.

TARNÓCZI L . i Fordítástudomány és nyelTtudomány

Az emberi forditó agya tehát valóságos k i s l e x i k o n /20/. A sok­

féle szöveggel való foglalkozás során a forditó jelentós s z a k i r o d a l ­ mat tanulmányoz át, g y a k r a n i n d u l g y a k o r l a t i tapasztalatszerzésre /például gyárak és árumintavásárok látogatására/, tanulmányozza a

fordítandó szövegben l e i r t s z e r k e z e t e k e t vagy módszereket s t b . Mind­

ennek köszönhetően képes f e l f e d e z n i a szövegben előforduló gépelési vagy nyomdahibákat, a tárgyi és terminológiából! tévedéseket. A f o r ­ dító által memorizált jelentős i s m e r e t a n y a g azonban nem t e s z i f e l e s ­ legessé a dokumentációs segédleteket. A fordítónak számos általános, szakmai és értelmező szótárra, általános és szakmai l e x i k o n r a , tér­

képre, különleges szógyűjteményre /például! i d e g e n szavak szótára/, röviditésgyUjteményre s t b . van állandóan szüksége.

A fordítónak i s m e r n i e k e l l a klindulőnyelv és a célnyelv f o n t o - sabb i d i o m a t i z m u s a i t , szólásmondásait és közmondásait. K i f i n o m u l t ér­

zékkel k e l l r e n d e l k e z n i e az árnyalati különbségek megértését, i l l e t ­ ve kifejezését illetően. Tudnia k e l l például, hogy más jelentése v a n az életfogytiglani melléknévnek, ha járadékról, haszonélvezetről vagy v a l a m i tisztségről v a n szó, s más, ha büntetésről. De más a Jelenté­

se az életre szóló állandó szókapcsolatnak i s .

Csupán kuriózumként említem, hogy a nőmet egyenértékűségek a u f Lebensdauer az első és l e b e n s l a n g l i c h a második e s e t b e n . V i s z o n t a németek für's /vagy: a u f ' s / Lében-t mondanak, ha vonzalomra, e l l e n ­ szenvre s t b . gondolnak. "Élne lebenslángliche L i e b e " egyszerűen nem mondható, mert értelmetlen és nevetséges l e n n e . Az a n g o l nyelvű f o r ­ dítóknak v i s z o n t i l l i k t u d n i , hogy a d u r i n g t h e King's p l e a s u r e szó¬

lásmondás még ma i s ugyanazt j e l e n t i , m i n t a f o r l i f e szókapcsolat:

életfogytiglan.

Kétségtelen, hogy az eltérő terjedelmű és osztottságu szómezók és IelentésmezÓK kétnyelvi átfedéseinek a tisztázása, s ezeken az át­

fedéseken belül a legmegfelelőbb megegyezések megállapítása o l y a n bo­

n y o l u l t l o g i k a i tevékenység, amely meghaladja a magát szándékosan a p u s z t a alakiságokra korlátozó mai nyelvtudomány illetékességét. Az e z e k k e l a kérdésekkel módszeresen foglalkozó fordítástudománynak meg­

v a n tehát a maga külön kutatási területe és létjogosultsága. Az l e ­ h e t , hogy a nyelvtudomány nem t u d vagy nem akar segítséget a d n i a forditóanak. A fordítástudomány azonban sok u j s z e m p o n t t a l és e r e d ­ ménnyel segítheti, gazdagíthatja az elméleti nyelvészek kutatásait.

TKT 19.évi. 10.szám 1972. október

MEGJEGYZÉSEK

/!/ PODOR, X.t M i r e Jó a nyelvtudomány? üudapest, 1 9 6 8 . 395 p.

/ 2 / U g y a n o t t , 157.p.

/ 3 / lásd például A. SAUVAGEQI birálatát "Porditókalauz" clmü köny­

vemről s "A munka hibája bármiféle szilárdan felépitett elmélet hiánya", tíabel, 15.k. l . s z . 1969. p. 5 9 .

/ 4 / PAHOV, J . : La t r a d u c t i o n automatique e t l'humanité. I m p a c t . 10.k. l . s z . 1960. p.17-25.

/ 5 / OETTINGER, A.G.! The d e s i g n o f an a u t o m a t i c R u B s i a n - E n g l i s h t e c h n i c a l d i c t i o n a r y . I n LOUKE, N. - JJOOTH, D.: M a c h i n e - t r a n s - l a t i o n o f languages. London, 1955. 4 7- 6 5 .p .

/ 6 / fcOUNIü, G.s Les problémes théorloues de l a t r a d u c t i o n . P a r i s , 1963. 296 p . - CATFORD, J.C.: A íinguistic t h e o r y o f t r a n s l a - t i o n . London. 1967. 103 p.

/ 7 / PODOH, I . : o p . c i t . 157-159.p.

/ 8 / PRIEhEL, K.: f i i s s e n s c h a f t und P r a r i s im Dolmetecher- und über- setzungswesen. Mitteílungsblatt fítr Dolmetecher und (Íber3etzer.

2.k. 2.sz. 1955. p .1 0 - 1 1 .

/ $ / ÜATPOHU, J.C.: o p . o i t . 1 9. p .

/ 1 0 / A Kontrasztív nyelvészet s z i n k r o n i k u s / a J e l e n nyelvállapotra v o n a t k o z t a t o t t / komparatív nyelvészet.

/ l l / P O D O E , I . : o p . c i t . 159.P-

/ 1 2 / LAmb, S.M.: O u t l i n e o f s t r a t i f l c a t i o n a l gramiiar. Víashlngon D. C .

1 9 6 6 .

/13/ Lásd például LLAKKAI Á.: S t r u k t u r a l i s t a irányzatok a modern n y e l ­ vészetben. Magyar Műhely. 7-k. 27.sz. 1968. p .1 2 - 3 5 .

/14/ HALLIDAY, L.A.K.: C a t e g c r i e s o f t h e t h e o r y o f grammar. A'ord.

17.k. 3.az. 1 9 6 1 . p.241-292.

/ 1 5 / C A T F O K D, J.Ü.: o p . c i t . B.p.

/ló/ A módszer lényegére nézve lásd ANTAL 1 . : A formális n y e l v i elem­

zés. Budapest, I 9 6 4. 232 p. Alapos bírálata KOVÁCS P.: N y e l v i struktúrák, n y e l v i törvények, sudapest, 1 9 7 C . 3 0 9 p.

/ 1 7 / REIFLER, E.t Meohanlcal d e t e r a i n a t i o n o f t h e c o n s t i t u e n t s o f Germán s u b s t a n t i v e compounas. Mechanical T r a n s l a t l o n . 2. k . l . s z . 1955. p . 3 - H .

TAESÓCZI L.: Fordítástudooiny és nyelvtudomány

/18/ DELAVEHAT, E.: La machine a t r a d u i r e . P i r i i . 1959. !26 p.

/ 1 9 / Póldául ERK, H.i Zur L * x i k w i s s e n s c h a f t l i e b * r P a c h t e x t e . München, 1972. 254 p.

/ 2 0 / GOTMAHS, P.W.s ö« d i e A u s b i l d u n g der Pachüb«r»«tMr. Lebende Sprachen. 9.k, 4 - 5 .BZ. 1 9 6 4 . p.129-130.

TAilHÓCZI, L . i T r a n e l a t i o n s c i e n c e and t h e s c i e n c e o f l i n g u i s t l c B The study compares t r a n s l a t i o n science witta today's science o f l i n g u i s t i c s which denies t h e e x i s t e n c e o f t h e f o r m e r one. The a u t h o r examines v a r l o u s f l e l d s o f t r a n s l a t i o n - t h e o r y and t r a n s l a t i o n t e c h - n i c B . I t i s concluded t i i a t a l t h o u g h t r a n s l a t i o n i s m a i n l y an a c t i v i t y o f a p p l i e d l i n g u i s t i c s , seniantic and l o g i c o p e r a t i o n s - u n a v o i d a b l e i n b i l i n g u a l r e l a t i o n s - make i t independent o f p r e s e n t m o s t l y f o r m a l - i s t i c l i n g u i 3 t i c s , and promote i t t o t h e ránk o f an independent

Dranch o f s c i e n c e s . Up t o t h e p r e s e n t t r a n e l a t i o n t h e o r y has g i v e n more t o l i n g u i s t i c s as l i n g u i s t i c t h e o r y t o t r a n s l a t i o n .

TMT 1 9 . e v f . 10.szám 1 9 7 2 .október

T A P H O U P I . J I . : H B V K B o n e p e a o s e z j i H H r B z o T z x a

B p a O o T e n p o a o ü z T c i i o p a B H e x z e H a y s a o n e p e B O s e c c o B p e i i e H H O j } j H n r B z c T H K O f l , K O T o p a a o T p z u a e T o y m e o T B O B a H z e n a y x z o n e p e a o s e . P a c -

C M O T p e B r j i a B H u e o ö a a c T Z T e o p u z n e p e e o ü a a raxtatna n e p e B O S a , a B T o p JtejraeT B Ú B O S , <ITO XOTÜ nepeBOjE anjuierai r z a B B U M oöpaaosí npzKJiaSHOit j i H H r B H O T z n e o K O f l J t e f l T e^ b H O O T & D , oinaKO a o j i y^ a e aByH3HiHHX p e j i m z i ! n e n p e u e H B O BoaHKKaJomne c e u a H T Z K O - ^ o r B i e c x z e o n e p a u z z O T p n 8 a» r n e p e - BOJC OT c o s p e u e H H O f l , 3 a u a o T y w íopMantHOfl j i H H r B a a T U K Z H noJtmiuaziT e r o Ha y p o B e H b o a M O c T o n r e ^ b H O f i H a y K n . Teopzsr nepeBOJta z o c e r o BpeueHR S H e c z a ŐojT&mofi Bicaaa a J t S H r a n o T Z K y , o e v T e o p j t a ZSHKOB s a v r a n e p e s o i -

KHKaM.

•

TARNÓCZI. L.: Übereetzungsrlaeenachaft und S p r a c l w i a s e n a c h a f t Die A r b e l t s t e l l t d i e Übersetzungsvissenschaft und d i e h e u t l g e SprachY-laaenschaft einander gegeníiber, von r e l c h e n d i e l e t z t e r e be- k a n n t l i c h d i e E x i s t e n z d e r e r s t e r e n v e r n e i n t . D i e n a u p t g e b i e t e d e r 'Jbereetzungatheorie una d e r Übersetzungatechnik untersuchend g e l a n g t V e r f a a s e r z u r Schlussíolgerung, daaa obwohl das Obersetzen zu einem b e a o h t l i c b e n T e l i e i n e anger.andte p h l l o l o g i a c h e Tátigkeit i a t , d i e i n z w e i s p r a o h i g e n R e l a t i o n e n u n v e r r a e i d l i c h auítretenden s e o a n t i s c h - l o g i s c h e n O p e r a t i o n e n i h n von d e r h e u t i g e n , überv.iegend f o r m a l i s t i - achen íhilologie unabhangig machen una a u f den Rang eine3 a e l b s t a n - d i g e n Vvisaenazvieiges erheben. Die übersetzungstheorie h a t b i s h e r den P h i l o l o g e n nehr b i e t e n können, a l a d i e S p r a c h t h e o r i e den Übersetzern.